Idézet: cyberde - Dátum: 2015. 10. 03. 21:22
Én már megint csak a rotációt érzékelem a nagy megmondóember státuszodból. Amíg megy a szekér, addig gecitudományosan okos vagy a szerinted mindenkit beszopatni akaró rendszer kritikájában (bár most -gyakorlatilag- éppen a feltétlen kiszolgálója vagy
), amikor viszont üres a zsebed akkor kevésbé vagy ihletett.
Ráadásul valszeg nem csak nekem tűnik fel, hogy most (amikor inkább oda kéne figyelned a munkaképességedre) inkább az öt juró/két nap/kajarezsi az elsődleges prioritás, nem a nyers pitypangrágás, szelénes sónyalás, meg a parlagfűtea ivás.
Tény, hogy most van, máskor meg nemvolt, de azért próbálkoztam mindig. A rendszerről a véleményem évek óta ugyanaz, zsebtől függetlenül. Szelénes só volt az első, amit vittem magammal, és a gyógynövényes dobozkám + minden szart nem veszek/eszek meg
Ezért a pénzért rendesen sportolni kell, pár kilót ledobtam, családtól távol hetekig, stb. Van mit kompenzálni.
Nem szeretem a pénzt költeni, amíg itthon voltam, akkor is a nejem volt a pénztáros, s eléggé szűkre volt szabva a helyzet, de arról nem én tehetek, hogy itthon nem lehet pénzt keresni munkával. Lassan a 3. diplomáját kapja, de a 160 nettót még nem tudta megugrani, több mint 20 éve tanít. Most ez a helyzet, ehhez kell alkalmazkodni.
Megtehetném, hogy rendesen költök magamra, mert beleférne, s még maradna is, de rosszul vagyok a tudattól, hogy mennyit kellene költenem. Egy napi normális étkezés, az nekünk itthon a családnak egy heti élelem.
Ettől függetlenül vigyázok magamra, pl. nagyon ritkán iszok, nem fér bele, mert állandó készenlétben kell lenni, hátha behívnak egy másik műszakba is. Inkább megyek melózni, mint bőrözni a hotelben. Ráadásul ez nem hosszútávú meló, ki kell használni, amíg lehet belőle préselni.
Brutális változásokon mentem keresztül, főleg elmében. Olyan munkát végzek, amitől mindig is távol tartottam magam, el nem tudtam volna képzelni, hogy valaha 3 műszakban, mit 3 műszakban, napokon keresztül 16 órában dolgozok. Az a része tetszik, hogy békén hagynak, senki sem szól hozzám, hozzánk, mert önállóan dolgozunk, kiszolgáljuk őket.
Persze a rendszert is, hja magával az aktuális regnáló rendszerrel semmi bajom, elvagyok benne, de tudom mire készülnek, az sem nagyon érdekel, csak tudom, nem hiszti, puszta realitás.
Hja, és nincs más lehetőségem, mint angolul beszélni, na ezt sem gondoltam volna magamról, hogy valaha képes leszek angolul kommunikálni. Sokkal többet tudok angolul, mint ahogy hittem, hisz bármit képes vagyok lekommunikálni, még ha nagyon szarul is.
Súgó
A téma zárva.
