[Batri]

Idézet

Na, reggel, felfrissülten folytatom XD

te mit keresel otthon?

[Shidotoku]

Idézet

Idézet

Na, reggel, felfrissülten folytatom XD

te mit keresel otthon?

És te? Mert én megvagyok fázva vagy nemtommi és az orvos kiírt a mai napra XD

[Batri]

Idézet

És te? Mert én megvagyok fázva vagy nemtommi és az orvos kiírt a mai napra XD

én egész héten otthon voltam...tavaszi szünet

[Shidotoku]

Idézet

Idézet

És te? Mert én megvagyok fázva vagy nemtommi és az orvos kiírt a mai napra XD

én egész héten otthon voltam...tavaszi szünet

Óóóó, hogy egy fogad legyen az is fájjon XD

[Ragnarök]

Amúgy ezt most mi a halálért nem folytatja senki sem? ...

[siityu]

Idézet

Amúgy ezt most mi a halálért nem folytatja senki sem? ...

lehet elmúlt a nagy lelkesedés... mind1 én majd holnap folytatom legalábbis remélem figy Mariachit ki öli meg?

[Shidotoku]

Idézet

Amúgy ezt most mi a halálért nem folytatja senki sem? ...

Nem tudom. Folyton szivatnak, elsõ 40 percben mindig azt hiszem, hogy valami nem érthetõ az írásomba, vagy valami jó, de 2 óra után már sejtem hogy csak lusták írni/mindannyian azt várják hogy a másik írjon XD

[Batri]

Idézet

Idézet

Amúgy ezt most mi a halálért nem folytatja senki sem? ...

lehet elmúlt a nagy lelkesedés... mind1 én majd holnap folytatom legalábbis remélem figy Mariachit ki öli meg?

titok^^ majd megtudjátok

[Ragnarök]

Idézet

Idézet

Amúgy ezt most mi a halálért nem folytatja senki sem? ...

Nem tudom. Folyton szivatnak, elsõ 40 percben mindig azt hiszem, hogy valami nem érthetõ az írásomba, vagy valami jó, de 2 óra után már sejtem hogy csak lusták írni/mindannyian azt várják hogy a másik írjon XD

Én csak azért nem akarok írni, mert az elõtted lévõt is én írtam, akkor meg az lenne, hogy "nem hagyom õket érvényesülni". Na de most már késõ van... reggel/délelõtt amikor felkelek, majd folytatom, mert eszembe jutott egy egész jó kis cselekmény...

[K2 The Highest]

Eközben K2, Teka és a többiek már helyet foglaltak a hatalmas étkezõasztalnál, mely zsúfolva volt a jobbnál jobb falatkákkal.
Teka közölte, hogy nem eszik, majd csak késõbb és ezzel el is sétált az asztaltól majd leült egy másik asztalhoz, ahol senki másnem volt, elõvette pengéjét és nézegetni, méregetni kezdte.
K2 valamiért úgy érezte, most nem tudna enni, ezért odasétált Tekához, leült mellé majd odaszólt neki:
- Mi a terved? Én már nagyon unom ezt a királyi palotát. Nem az Én mûfajom
- Tervem az nincs, de, most muszáj lesz itt maradnunk.
- Muszáj? Miért? Mi olyasmi van itt ami neked kell?
Ezalatt a többiek leültek és enni kezdtek, majd mikor a király és Fia megérkeztek õk is helyetfoglaltak és beszélgetve tömték a hasukat.
Teka ránézett K2-re és nem is kellett megszólalnia, K2 már tudta mire gondol...
- Áh, értem...
- Ezt azonnal el kell intézni amint meglesz rá az alkalom.
- Bizony, de inkább tartsuk titokban a többiek elõtt, mert nem akarok pánikot vagy lázadást.
- Akkor hagyjuk is ezt a témát, majd kitaláljuk valamikor, hogy miként is legyen.
Teka odaadta barátjának a pengét mire az letette és elõvette sajátját, mely még félelmetesebbnek tûnt.
Az Ulaks-ok éles pengék voltak, melyek vissza voltak hajlítva, mint valamiféle hajtû, és olyan élesek voltak, mint amilyen halálosak. Kolosszus barátunk elmosolyodott és odanyújtotta a Ninjának, aki láthatóan nagy szakértelemmel vizslatta és érdekesnek találta a fegyvert.
- Hé! Ti ott ketten! - Kiáltott a katona!
K2 és Teka sejtették, hogy nekik szól az ember, de nem foglalkoztak vele...
- Mondjad! De fogd rövidre, mert nem vagyunk mókás hangulatban.- Közölte K2.
Barátja nem szólalt meg, hisz tudta, h a kolosszus úgyis odaszól a katonának így neki már teljesen felesleges.
A katona láthatóan még dühösebb lett és megindult a két férfi felé, de mikoris Õk felpattantak, azonnal megállt.
- Tudjuk, hogy mit tettetek! Kiáltotta mérhetetlen haraggal a páncélos, de az asztalnál ûlõk egy szót sem hallottak ebbõl, vagy legalábbis biztosan nem figyeltek erre.
- Hmm...- Teka, hümmögött és elfordította a fejét.
- Ezt nem fogjátok megúszni, ilyen alakokkal nem szövetkezünk, mindketten mentek a föld alá...
- K2 hangosan felnevetett, mire az éppen étkezõ személyek is odafordultak és hallgatták az elõadást.
A király felállt, de fia visszaültette, majd ezt mondta:
- Nyugodj meg apám, majd Én elintézem bármi is legyen ez, Te csak egyél tovább. Bólintott, majd odasétált a fiúkhoz.
- Mivan már? Mit csináltatok? - Kérdezte
A Két barát egymásra nézett majd ennyit mondott szinte egyszerre:
- Hamarosan megtudod. És elindultak a katona felé, aki az egyetlen kijárat és közöttük állt.
A lovag nem akart árrébb állni, de mivel K2 kiakart menni, így erõbõl oldalbavágta és ellökte.
Teka elégedetten sétált társa után és menet közben "véletlenül" még "megbotlott" a katona fejében.
- Hoppsz, azthiszem most mellényúltam. - K2 mosolya nem tûnt el még most sem. Látható volt, hogy élvezte, ezt a kis parádét.
Elsétáltak az udvarra és méregették a falakat.
- 5-6 Méteres lehet...- Mondogatta Teka...
- Na? Sétálunk? - Kérdezte az Izomgyáros.
Nem várt a válaszra. Megindultak és egy-két mozdulattal átjutottak a falon, majd a külsõ oldalán megpihentek.
Az izmos újból megszólalt:
- Noshát, akkor hogy legyen?
- Fel kell jutnunk a királyi hálóba, és átkutatni, de persze mindezt feltûnés nélkül, hogy még maradhassunk.
- Hát...Szeretem pedig a nagy káoszt, hisz abban van a móka.
- Ez igaz, de most a hátsú ajtón kell közlekednünk.
- Rendben....
- Aztán el kell jutni a fegyvertárba és az egyik nagyobb bástjába is, mert onnan a legjobb a kilátás és még ki kell eszelni egy menekülési tervet, ha netán vinni akarnánk a többieket is.
- Shido nem fog velünk jönni, bár erre szerintem te is rájöttél.
- Akkor Õ marad, kit érdekel? Nekem az Õ élete nem számít fikarcnyit se. Tudom, hogy neked se, ezért majd, ha arra kerül a sor ne próbálj senkit se mentegetni.
- Nem lesz nehéz.
- Azért ne bízd el magad. Tudod, hogy a túlerõ milyen dolog, nem egyszer tapasztaltuk már meg.
- Igen igen, de az már rég volt. Nyugi, komolyan veszem.
- Rendben, akkor beszéljük meg, hogy mirõl is van szó és mi kell majd....
Ezután beszélgettek még és ott üldögéltek a fal tövében.
Bent az emberek mozgolódni kezdtek. A falatozás véget ért és valami furcsa hangulat volt. Mindenki pakolt és félelem gyûlt a szemébe, értékeit, családját és élelmet vitt a házába és igyekezett minél jobban elszigetelni azt a külvilágtól.
Shido, Raemus és Folke furcsán néztek a királyra. A király látván a tekintetüket megszólalt:
- Tudjátok él errefelé egy faj, amely minden évben 2-3 szor eljön ide, hogy táplálékot keressen magának és lerombolja az emberek házait és elragadja tõlük a gyermekeiket.
- És?? Mégis mik ezek? MIféle szörnyek? - Kérdzte aggodalmasan Shido, míg a többiek csak némán figyeltek.
- Nos fiam, ezek amolyan hatalmas szárnnyal rendelkezõ szörnyszülöttek, de lényegében a sárkányokra hasonlítanak a legjobban. Kisebb csapatokkal érkeznek és 2-3 láb magas, nem emberi, de hasonló lényeket raknak le a területünkre, majd a fejünk felett köröznek, mint valami járõr horda, a harcosaik pedig igyekeznek kifosztani bennünket.
- Szuper...És? mit tehetünk? - Shido hangja megváltozott.
- Semmit, sajnos túl sokan vannak és rendkívüli erõver rendelkeznek, nem szabad ellenállást kifejteni, különben lemészárolnak minnyájunkat.
- Remek, noshát akkor valaki keresse meg Nekomimit, K2-õt és Tekát, majd, amint megvannak rájékoztassa Õket a helyzetrõl és vezesse õket valamilyen védett helyre, ahol senkinek sem eshet baja.
A kis csoport akik az imént még ott álldogáltak, elindultak a királyi részleg felé és betértek egy lépcsõhöz vezetõ kapuhoz.
Kapu nyít, lépcsõ látszódott, lementek rajta és elnyelte õket a szinte már fojtogató sötétség.
Nekomimi ekkor egy virágokkal díszített kertben sétálgatott és azon gondolkozott, hogy élete párja merre lézenghet, de nem sokáig kellett magányosan állnia, ugyanis pár másodperccel késõbb Teka és K2 lépett elõ az egyik fa mögül és a lányhoz léptek, majd Teka kézonfogta a lányt és hárman megindultak a belsõ kerthelység felé, de mikor beértek érdekes látvány fogadta õket.
- Sehol senki...Hmmm...Érdekes...- K2 mély hangja szinte átszelte a hatalmas csendet, ami épp ott honolt.
Nekomimi épp megakart szólalni, mikor Teka csendre intette és fülelni kezdett.
- Halljátok? Nemtudom mik ezek, de sokan vannak és közelednek.
Mondata végén Neko szorosabban fogta Tekát magához.
- Hallani, hallom, de egyenlõre semmit sem látok. MIk lehetnek? Várjatok itt, megnézem. Szólott K2, majd felrohant egy közeli fal tetejére, de nem azt pillantotta meg, amit gondolt...Elképedt és rohant vissza két társához.
- Nemtudom mik ezek, de sokkal, sokkal veszélyesebbnek tûnnek, mint eddig bármi amit láttunk.
- És mégis? Hányan lehetnek?
- Néhány százan plusz pár hatalmas madár vagy valami hasonló, de nem vagyok biztos benne. Nem túl bizalomgerjesztõ.
Teka nem kételkedett barátja szavaiban és együtt elrohantak fedezéket keresni...

[Ragnarök]

Miközben fedezék után kutattak, rengeteg kétségbeesett arc mellett suhantak el. Gyerekek, nõk, idõsek egyaránt megvoltak rémülve. A katonák minden fegyverüket és fõbb páncélzatukat egy tér közepén rakták le, hogy bizonyítsák a lényeknek tétlenségüket és hogy nem fognak ellenállást tanúsítani. Miután minden eszköz kikerült a hatalmas fõtér közepére, minden katona visszahúzódott saját hálókörletébe, vagy éppen a családjához. Tekarukite kezeiben tartotta Nekomimit, hogy gyorsabban tudjanak haladni. Minden ház dugig volt emberekkel, állatokkal és mindenféle jószággal akiket csak menteni akartak a lények elõl. Rengeteg élelmet hordtak ki az utcára a katonák, hogy ezúttal ne dúlják fel a várost a lények az elemózsiáért. K2 ekkor meglátott egy pincebejáratot.
-Ez tökéletes lesz! - szólt, majd berúgta az ajtót és körülnézett a sötétségben.
-Jónak látszik.
-Megint csak látszik, mint a múltkor? - kérdezte apró mosollyal az arcán Tekarukite. K2 csak egy jót kacagott, majd elindultak lefelé, miután az ajtót bezárták maguk után. Odalent korom sötét volt, a ninja K2 hátát is alig látta, pedig az izomkolosszus alig 20 centire ment elõtte. Nekomimi a ninja nyakába kapaszkodva, fejét annak mellkasára hajtva utazott. Reszketett a félelemtõl, ami teljesen megérthetõ. Többszáz barbár lény közeledik a város felé és minden katona megadja magát.
"Mi ez az õrület?" - kérdezte magától a lány. "Miért szerelnek le a katonák és miért nem védik meg a várost?" - folytatta a gondolatmenetet. Pár perc alatt leértek a lépcsõ legaljára, ahol egy viszonylag világos terembe jutottak. A fényt apró, felettük körülbelül 20 méterre elhelyezkedõ szellõzõ aknák szolgáltatták, de mivel rengeteg volt belõlük, viszonylag jól láttak a sötétben. Valószínûleg ez a pinceszerû létesítmény amúgy is egy menedék volt, mivel volt lent élelem bõségesen. Hét vagy akár nyolc ember is kényelmesen elférhetett odalent, székek, ágyak és két asztal szolgáltatta a kényelmet.
-Egész jó kis búvóhely. - szólalt meg K2.
-Nem kéne szólni a többieknek, hogy jöjjenek le ide? - kérdezte kicsit megszeppent hangon Nekomimi. Tekarukite és társa összenéztek, majd így szólt a ninja:
-Én elmegyek, megkeresem õket. Addig K2 itt marad veled.
-De kérlek vigyázz magadra! - szólt a lány és átölelte a férfit. Ekkor azonban megérezte, amit múlt éjjel kellett volna. A ninja bõre jéghideg volt, olyannyira hogy szinte ráfagytak a könnycseppek, melyek bánatában csordultak rá.
-Úristen, hiszen a bõröd olyan hideg mint a jég! - csattant ki a felismerés Nekomimi szájából. Tekarukite csak lehunyta szemét, nem tudott mit mondani. A lány azonban nem engedte el a férfit, ehelyett mégszorosabban ölelte.
-Tényleg vigyázz magadra... - suttogta a férfi fülébe.
-Nem lesz bajom. - válaszolt halkan a ninja, majd felállt és elindult felfelé a lépcsõn.
-Nyugodj meg kislány, tud magára vigyázni a srác. - nyugtatta K2, Nekomimit.
-Tudom...
A vártól már alig pár kilométerre lehetett a barbár csapat. Tekarukite felért a pinceajtóhoz, majd kilépve azon körülnézett. A város teljesen kihalt, egy ember se volt az utcán. Néma csönd honolt mindenütt, csak a távolban közeledõ lények csoportos hörgéseit lehetett néha hallani.
"Kezdjük a keresést a palotában." - gondolta a ninja, majd az egyik ház falán felfutva, felpattant annak tetejére és tetõrõl tetõre szökellve haladt a palota felé...

[Shidotoku]

Eközben a palotában is mozgolódtak az emberek, a nemesek akik ott éltek, azok lehúzódtak a pincébe, ahová hõseinket nem engedték, mert nem volt náluk ,,kutyabõr". Shido az apjával volt, a királyi lakosztályra siettek. Meg is érkeztek az apja szobájába.
-Itt biztonságban leszünk. Ha jól tudom egy õr értesített a védelmi rendszerünkrõl, ezt a helyet egy pajzs védi... Bár elõbb aktiválni kell, aztán semmi sem juthat ki innen és be se. -ismertette a pajzsot fiával a király, aki erre sarkon fordult és ki akart rohanni. -Várj! Mit akarsz?
-A társaim akikkel idejöttem... Behozom õket ide. -válaszolta Shido
-Nem kell. Majd elbújnak valami pincében.
-Mégis milyen pincében? A nemesek közé nem engedik õket!
-Találnak majd egyet... -ezután Nobunaga látva hogy Shido erre meggondolta magát, elõvett egy apró golyót és szétzúzta. Hamarosan egy apró ropogás következett, majd a szobár halvány kék színben egy pajzs vette körbe, ezt az ablakon lehetett látni. -Kész... Sajna 24 órán keresztül még nem oldható fel a pajzs.
-Akkor kifaggathatlak... Mi az a képesség amivel irányítani tudom a lövések útját? És tudsz-e valami bõvebbet a támadó lényekrõl?
-Nos, a képesség... Telekinézis. A mentál-varázslók képesek erre, agyukkal gerjesztett telekinetikus hullámokkal emelgetnek tárgyakat, nyilakat térítenek el, esetleg hullákkal báboznak, így összetéveszthetõk a nekromantákkal. De te nem vagy mentális varázsló, mivel távolsági fegyvereket használsz, erre a mágusok nem képesek. Bár eléggé gyenge még a képességed, mivel nem tudsz semmi komolyabbat elmozdítani, mint egy nyilat, vagy dobókést. Ha esetleg kellõ mennyiséget gyakorlunk, miután vége a támadásnak, nem is lesz szükséged közelharcra.
-Jó... És a lények?
-Azokról nem tudok sokkal többet, mint amennyit elmondtam már... Egyetlen egy dolog ismeretes számomra. A bátyám segít nekik.
-A bátyád?! Van bátyád?
-Igen... Õ ad nekik királyi pecsétet, mivel benne is ez a vérvonal van, így megteheti. Egyszerûen legyõzik a minden évben szétszórt spec. harcosainkat, átmennek a külsõ pajzson, majd elkezdenek fosztogatni.
-Miért tesz ilyet a nagyobbik testvéred?
-Ennek a világnak a civilizáltabb felét én uralom... Van egy másik fejlettebb rész is, bár ott sokkal démonibb energiákkal fejlõdnek, mint itt. Azt a birodalmat a bátyám uralja. Eredetileg úgy volt, hogy itt fog Õ uralkodni, de...
*flashback*
...Mikor megszülettem, éppen jéghideg tél volt. Az emberek csak hatalmas bundába mertek kimenni a szabadba, de akkor is csak egy órát. Anyám a terhesség utolsó napjaiban éppen egy szekéren utazott valahová, bátyámmal, hogyha megindulna a szülés segíthessen. Hamarosan meg is indult, de ekkor egy hatalmas medve megtámadta a szekeret, fölborította, a kocsis szörnyethalt. A fivérem harcra kelt a bestiával, hogy megvédje szülõanyám és engem. Idõ közben, látván hogy a nála lévõ egyszerû tõr sokat nem ér, ígyhát egy nála lévõ üveg méregbe akarta mártani, ami sikerült is, de a bõrön keresztül is felszívódó méreg rálöttyent a kabátjára és szemére, mikor a medve fellökte. Ledobta az öltözéket, és félszemmel, fázva harcolt tovább, mígnem sikerült bejuttatnia a mérget a fenevadba. Ám az utolsó csapásával megfosztotta bátyám teste jobb felét a bõrtõl és hústól. Mindketten vérezve terültek el, közben én világrajöttem, de valamibe be kellett bugyolálni, hogy ne fagyjak halálra. Bátyám utolsó szavaival felajánlotta, hogy a letépett, még ki nem hûlt bõrébe és húsába csavarjon édesanyám, ki kabátját nem adhatta oda, hisz akkor ha Õ megfagy, nem táplálhat. Így is lett. Én és jóanyám kijutottunk ebbõl a kellemetlen helyzetbõl, felcseperedtem és királlyá lettem. De egy nap... Egy ismerõs alak tûnt fel, kinek jobb fele kõvel volt borítva, jobb szeme üvegbõl volt. Õ volt az. A bátyám... Egy vándornekromanta megtalálta a holttestét, megmentette a szétfoszlástól és az állatoktól, kunyhójába vitte és felélesztette. Hamarosan a kõréteggel sikeresen pótolták a bõrt, a vér újra csörgedezni kezdett a meglévõ bal felében, bátyám szinte élõ ember lett újra. És aznap a trónt követelte, mivel régen el volt döntve, hogy ha majd megszületek én, átveheti a királyságot. De elhalálozott, így miután betöltöttem a 20-at, egész fiatalon megkoronáztak. Valóságos aranykort hoztam el, így nem adtam oda neki, bármennyire is megérdemelte volna tettei után. Ezután meggyanusított, hogy elloptam a fél bõrét, majd egy éjjel elakarta álmomban vágni a torkomat, de az õrök sikeresen rajtakapták és harc közben megfosztották a bal kezétõl, így menekülõre fogta és szervezett egy új királyságot, mely démoni erõk révén emelkedett abba a magasságba, ahol ez a birodalom is van...
*flashback vége*
Hosszú csend következett. Hamarosan Shido megszólalt:
-És... ha sikeresen megöljük a testvéredet, atyám, akkor vége lesz ennek a fosztogatásnak?
-Lehet...
Eközben...

[siityu]

javított verzsön

mindeközben, a Teka a paladint és az északit kereste, de nem sok sikerrel... hihetetlen gyorsasággal, a házak tetején ugrálva végigjárta az utcákat, de nem találta egyiket sem. Ezután felmászott egy templom tetejére, hátha így meglátja valamelyikõjöket. Akár a pók a falon, úgy mászott õ is fel a torony tetejére egy szempillantás alatt, majd szemeivel végigpásztázta a környéket. - hát az meg? - mondta magában Teka, majd leugrptt és villámgyorsan beszaladt egy kisközbe. - Folke? veled meg mi történt? - Raemus, az a gazember! azt mondta ne kövessem, azzal leütött és itt hagyott!
Teka igencsak ráncolta homlokát, mert nem értette, mi üthetett a paladinba. Felsegítette Folke-t és gyorsan elvezette a búvóhelyükig. Mikor az ajtó elé értek, Teka megállt - hallod ezt a csendet? - mondta Teka. Egyre sötétebb lett, mintha köd borítaná el az egész udvart, a ködben pedig furcsa alakokat látotott, kiknek lándzsáik voltak. - befele gyorsan! szólt Teka, hallkan, nehogy kiszúrják õket. Leérve a pincébe, Teka megállt, szemeibõl olyasmit lehetett kiolvasni, amit eddig soha..
félelem... A pincében Raemus fogadta õket nem is akárhogy, Nekomimit tartotta kezében, nyakához tõrt szegezett, K2 pedig csak állt ott és nézte, ... - K2 mondtam, hogy vigyázz rá! mondta Teka, aki habozás nélkül elõkapta pengéjét, de megállt, még mielõtt meggondoltalanul támadott volna, mert féltette Neko-t. - bocsáss meg Teka, de nem vettem észre, megfenyegetett, hogy megöli Neko-t - mondta K2 - mi az ördögöt csinálsz Raemus?, azt hittem a barátunk vagy! - kiabálta Teka - sajnálom... egy kicsit elbeszélgettem a királlyal... Neko nem maradhat életben! nem az akinek mondja magát! de mindjárt be is bizonyítom! - ne õrülj meg! engedd el különben nem lesz választásod, felaprítalak Raemus mit sem törõdve Tekával, felemelte a karját, kezében a tõrrel, majd megfeszítette azt, s lesújtott - állj! rendben.. gyõztél Raemus, a nevem Nekomimi, kém vagyok! feladatom megölni a királyt és annak fattyát! sajnálom Tekarukite - mondta nehézkesen Nekomimi, levegõt alig kapott Raemus biztos szorításától Raemus odafordult Takához - megmondtam ! Teka egy szót sem szólt, nem tudott haragudni Neko-ra de csalódott benne, amiért nem mondta el az igazat. - segíts Teka - kiáltott Neko Teka kis töprengés után odafordult Raemushoz - engedd el Raemus, igazad volt de mostmár elég! - szólt halkan Teka
- te is tudod, hogy nem tehetem! a király elé viszem, hogy neki is elmondja ugyanezt amit nekünk mondott és majd õk kivégzik, vagy amit tesznek vele nemtudom..., - válaszolta Raemus kicsit mérgesen - engedj eel! had menjek haza én nem ide tartozom - mondta Neko sírva - engem mégegyszer nem versz át a könnyes szemeiddel, szépen itt maradunk és megvárjuk míg a barátaid elhagyják a királyságot - mondta Raemus vigyorogva
Teka ezalatt némán állt, teljesen összezavarodva, majd ismét odafordult Ramus-ék felé, Neko arcát látván, nem gondolkodott, csak odadobta egyik pengéjét Neko-nak, aki minden erejét bevetve, kiszabadította egyik kezét Raemus szorításából, s így elkapta a pengét, amit egy szempillantás alatt Raemus gyomrába szúrt.. A paladin elengedte, s féltérdre rogyott. - na gyógyítsd meg magad ha tudod - mondta Neko szinte már nevetve, s odanyújtotta a pengét Tekának, hogy visszaadja. - Tartsd meg! nekem nemkell, ha egy barátom vére szárad rajta ! Tûnj el! - mondta Teka, teljesen nyugodt hangon. Nekomimi azzal kiment a pincébõl - fenébe! kudarcot vallottam - mondta a paladin
- jól vagy? - kérdezte Teka - persze ez semmi, csak egy kis karcolás még mágia sem kell ahhoz, hogy rendbejöjjek - jegyezte meg Raemus, aki feltápázkodott, majd odabicegett Tekához. - csalódtam benned barátom! - mondta Tekának, azzal ökölbe szorította kezét, s Teka nagy meglepetésére tiszta erejébõl az arcába ütött, úgy hogy a maszkja is leesett róla, csak a haja takarta el arcát. K2, erre nekirontott a paladinnak... - hagyd!, megérdemeltem - szólt K2-nek - egyetértek, így már kvittek vagyunk! ja és bocs Folke, hogy leütöttelek - mondta nevetve Raemus,
ezután...

[Shidotoku]

Idézet

mindeközben, a Teka a paladint és az északit kereste, de nem sok sikerrel... hihetetlen gyorsasággal, a házak tetején ugrálva ...

Bocs, hogy beleszólok, de egy kis geb*sz van... Éppen gondokoztam, hogy felállítok egy erõ-besorolást a fõszereplõk közt, hogy úgy nagyjából mindenki tudja, hogy hol van és azt a szintet csak gyakorlással emelheti. Nos, ezt a rangsort egy ,,kicsit" felborítottad azzal, hogy K2-t leütötték és megkötözték, te meg egyszerûen behúztál egyet Teka-nak... (Ugyanis a ranglétrán õk álltak a legfelül, bizonyítottan, te meg középtájt) Bár ezzel kapcsolatban a többiek véleményére is kiváncsi volnék. Másrészt mikor beszélt Raemus a királlyal? Bocs, hogy most így ,,kiosztottalak", de úgy találom ezek a bökkenõk vannak a történetedben.

[siityu]

Idézet

Idézet

mindeközben, a Teka a paladint és az északit kereste, de nem sok sikerrel... hihetetlen gyorsasággal, a házak tetején ugrálva ...

Bocs, hogy beleszólok, de egy kis geb*sz van... Éppen gondokoztam, hogy felállítok egy erõ-besorolást a fõszereplõk közt, hogy úgy nagyjából mindenki tudja, hogy hol van és azt a szintet csak gyakorlással emelheti. Nos, ezt a rangsort egy ,,kicsit" felborítottad azzal, hogy K2-t leütötték és megkötözték, te meg egyszerûen behúztál egyet Teka-nak... (Ugyanis a ranglétrán õk álltak a legfelül, bizonyítottan, te meg középtájt) Bár ezzel kapcsolatban a többiek véleményére is kiváncsi volnék. Másrészt mikor beszélt Raemus a királlyal? Bocs, hogy most így ,,kiosztottalak", de úgy találom ezek a bökkenõk vannak a történetedben.

erõ besorolás? és az miért jó? egyébként ettõl érdekesebb az egész, Teka és K2 sebezhetetlen lenne tán? vagy mi? (de igazad van a K2 leütése az tényleg túlzás mingyárt javítom ^^) meg most attól, hogy nem volt leírva hogy a Raemus beszélt a királlyal, attól még találkozhatott vele a reggeli környékén... egyébként ezen kívül még akad jópár eltérés a történetben ja meg ha érdekel, én meg egy új képességet találtam ki Raemusnak amitõl nem középszintû lesz de mind1 majd meglátjátok, ha nemjó akkor max kitörlöm csak azért dolgoztam vele a józsival is kéne már kezdeni valamit

[K2 The Highest]

Idézet

Idézet

Idézet

mindeközben, a Teka a paladint és az északit kereste, de nem sok sikerrel... hihetetlen gyorsasággal, a házak tetején ugrálva ...

Bocs, hogy beleszólok, de egy kis geb*sz van... Éppen gondokoztam, hogy felállítok egy erõ-besorolást a fõszereplõk közt, hogy úgy nagyjából mindenki tudja, hogy hol van és azt a szintet csak gyakorlással emelheti. Nos, ezt a rangsort egy ,,kicsit" felborítottad azzal, hogy K2-t leütötték és megkötözték, te meg egyszerûen behúztál egyet Teka-nak... (Ugyanis a ranglétrán õk álltak a legfelül, bizonyítottan, te meg középtájt) Bár ezzel kapcsolatban a többiek véleményére is kiváncsi volnék. Másrészt mikor beszélt Raemus a királlyal? Bocs, hogy most így ,,kiosztottalak", de úgy találom ezek a bökkenõk vannak a történetedben.

erõ besorolás? és az miért jó? egyébként ettõl érdekesebb az egész, Teka és K2 sebezhetetlen lenne tán? vagy mi? (de igazad van a K2 leütése az tényleg túlzás mingyárt javítom ^^) meg most attól, hogy nem volt leírva hogy a Raemus beszélt a királlyal, attól még találkozhatott vele a reggeli környékén... egyébként ezen kívül még akad jópár eltérés a történetben ja meg ha érdekel, én meg egy új képességet találtam ki Raemusnak amitõl nem középszintû lesz de mind1 majd meglátjátok, ha nemjó akkor max kitörlöm csak azért dolgoztam vele a józsival is kéne már kezdeni valamit

Ez igaz, Ti a reggelinél dumcsiztatok:) Józsit Én akarom megölni...Stipi-stopi senkinek sem engedem át...Bocs Batri:)

[Shidotoku]

Idézet

Idézet

Bocs, hogy beleszólok, de egy kis geb*sz van... Éppen gondokoztam, hogy felállítok egy erõ-besorolást a fõszereplõk közt, hogy úgy nagyjából mindenki tudja, hogy hol van és azt a szintet csak gyakorlással emelheti. Nos, ezt a rangsort egy ,,kicsit" felborítottad azzal, hogy K2-t leütötték és megkötözték, te meg egyszerûen behúztál egyet Teka-nak... (Ugyanis a ranglétrán õk álltak a legfelül, bizonyítottan, te meg középtájt) Bár ezzel kapcsolatban a többiek véleményére is kiváncsi volnék. Másrészt mikor beszélt Raemus a királlyal? Bocs, hogy most így ,,kiosztottalak", de úgy találom ezek a bökkenõk vannak a történetedben.

erõ besorolás? és az miért jó? egyébként ettõl érdekesebb az egész, Teka és K2 sebezhetetlen lenne tán? vagy mi? (de igazad van a K2 leütése az tényleg túlzás mingyárt javítom ^^) meg most attól, hogy nem volt leírva hogy a Raemus beszélt a királlyal, attól még találkozhatott vele a reggeli környékén... egyébként ezen kívül még akad jópár eltérés a történetben ja meg ha érdekel, én meg egy új képességet találtam ki Raemusnak amitõl nem középszintû lesz de mind1 majd meglátjátok, ha nemjó akkor max kitörlöm csak azért dolgoztam vele a józsival is kéne már kezdeni valamit

Jólvan, bevallom, elején vagyunk még nagyjából a történetnek, nem nagyon tudhatjuk az igazi erõviszonyokat, lehetnek titkos mozdulatok amik felborítanák az egészet... Nem sebezhetetlenek végülis, mostmár javítva a K2 részt, jobb. Az meg, hogy Raemus beszélt a királlyal végülis mellékes. Nem kell törölni, maradhat (elõzõ sztoriban Harkattal volt bajom, hát úgy néz ki erre erõsen hajlamus vagyok, bocs.), Józsit meg akkor megölheti K2, bár Urahara azt mondta inkább õ maga akarná megírni Józsi halálát és mivel az Õ karaktere sztem tegyünk eleget a kérésének.

[K2 The Highest]

K2 megindult Raemus felé, de az nem vette észre, majd rákíáltott:
- Hé! Rohadék!
Raemus megfordult és ezzel a lendülettel K2 nekivágta a falnak, majd kissé ingerült hangon közölte vele:
- Ha még egyszer ilyen helyzetbe hozol, kitaposom a beled. És egyedül azért nem értem eddig hozzád, mert nem akartam, hogy Neko megsérüljön, mert Teka szereti, vedd úgy, hogy Teka mentette meg az életed.
- öö. Rendben, bocs, de mostmár érted, hogy miért tettem.
- Értek Én mindent Semmi gond, nem ez most a legfontosabb. K2 elfordult és mindenkitõl kérdezte:
-Többiekkel mi van? Mit tudni róluk? És ezekrõl a valamikrõl amik jönnek?
Teka érthetõ okokból kifolyólag most nem kívánt társalgásba bonyolodni, ezért inkább hagyta, hogy többiek beszéljenek.
A paladin végül megszólalt.
- Nos ezek a valamik már régóta rettegésben tartják a népességet errefelé. Shido az apjával elhúzott a palotába, de róluk nem nagyon tudok semmit.
- És ezeket honnan tudod? - Kérdezte K2
- A király mondta mielõtt elhúzott volna a kicsike fiával.
- És Józsi merre található? MIt tudtok róla? Odaveszett? Talán már menedéket keresett magának? Esetleg még mindíg kint bolyong?
- Mittudom Én...De bizto....
- Megkeresem - Szakította félbe K2 -, de addig maradjatok...Ha nem jövök vissza...Nos...Olyan nem fordulhat elõ.
K2 kilesett majd egy korláton átugorva elrohant.
" Hol lehetsz? Merre vagy?" - Kérdezte magában és leste az utat, hátha megleli Józsit még egy darabban.
Testén érezte, hogy egyre hûvösebb van, mígnem már annyira lehûlt a levegõ, hogy látta saját lehelletét, de ez cseppet sem zavarta, sõt üdítõnek találta a változást. Fülét megcsapta egy sikoly. Egy boltívhez ért, mely elõtt megállt és belesett, hogy mi lehet ott. Egy a szörnyek közül épp ott tépett szét egy ártatlan nõt, míg a kislánya ott ült a sarokban, édeasanyját siratva. A szörny talán rendelkezett egy idegdúccal, mellyel érzékelhette másik agyi aktivitását, akárhogy is, észrevette, hogy K2 mögötte áll és figyeli, ahogy éppen lakmározik a nõ beleibõl és agyából. K2 lassan elõvette az Ulaksokat és levette szemüvegét...Várta, hogy a lény támadjon, de az csak állt. Mereven bámulták egymást, mígnem a lény valamiféle hörgésszerû hangot nem hallatott. K2 úgy vélte, ez valamiféle harci jel lehet, esetleg figyelmeztetés a többi ilyen rohadék számára, bárhogy is, el kell puszítania a lényt, a kislányt pedig elrejteni. Nem tétovázott, megindult és felugrott. A lény ugyan ezt tette, és karmait K2 gyomra felé döfte. K2 elkapta, s hatalmas erõfeszítések árán megállította pár centire a hasától.
- Nem tudod kivel szórakozol! - Szólt oda a lénynek, de az láthatóan nem értette.
Eközben a lény a hatalmas állkapcsával és fogaival próbálta elkapni K2 kezét mire az , átlökte magát a lényen, elkapta állkapcsa két végét, majd roppant erõvel addíg tépte mígnem hallott egy hatalmas reccsenést és a lény összeesett. AZ Egyik Ulaksot biztonsági okokból még beleállította a fejébe, kihúzta, megtörölte majd odalépett a lányhoz.
- Ezt nem érdemled, gyere biztos helyre kell menned....

[Shidotoku]

...a kislány eleinte csak sokkolva nézett a férfira, de hamarosan magához tért, kicsit bólintott, erre K2 intett, hogy kövesse és elindultak vissza a pince felé. Eközben kb 10 méterrel arrébb Nekomimi sétált egyedül, a távozásakor arcára kiült mosoly most eltûnt. Felfogta mi történt. Sikeresen a közelébe férkõzött a király fiának, mondhatni bizalmába férkõzött, de mégsem ölte meg, és le is bukott. Ráadásul még a férfit is át kellett vernie, akit õ is szeretett. Sehogy se lesz jó vége, azt tudta. A kések szárazon maradtak, így legalább 20 évre bezáratja a megbízója, a másik birodalom királya, de ha Teka-ékhoz visszamegy, azok már sosem fognak megbízni benne teljesen. Eközben 3 olyan bestia meglátta õt és lassan körbevették.
-Állj! -üvöltött egy torz hang nemmesszirõl, majd oda is rohant egy katona. Olyan volt mint a tegnapiak, fekete páncélban, fekete fáslival bekötött fejjel. -Hát te vagy az... Sikerült a küldetés? -Nekomimi ettõl a kérdéstõl írtózott legjobban. Lesütötte a szemeit és alig hallhatóan felelt:
-Lelepleztek. -a katona részérõl a válasz egy öklös volt, amitõl Nekomimi a földre került.
-Bukott bérgyilkos nem kell nekünk... Megehetitek. -mondta ,,búcsúzóul" a harcos, ámde erre Neko ijedten fölugrott.
-Kérem ne! Adjon még egy esélyt... Esküszöm következõ nap ugyanebben az idõben legalább a király fiának a fejét el tudom hozni! -mentegetõzött. A takart arcú kicsitt habozott, majd végül megszólalt.
-Jólvan... De holnapra hajszál pontosan kérem! Megskalpolva! -parancsolta, majd intett a szörnyeknek, hogy kövessék, Nekomimi addig bólintott, majd néhány pillanat alatt eltûnt. Jóval távolabb Mariachi a kétkezes kardjával kivonva harcolt 1 bestiával...

[K2 The Highest]

Idézet

Folytatom (am K2, Urahara asszondja, hogy ne nyírd ki, a haláltusáját õ maga akarja megírni)

Tudom, nem is akarom:) Csak Poénkodtam:)