[Shidotoku]

Mégse, életemben elõször nincs ötletem... Majd holnap valaki...

[K2 The Highest]

Teka és Neko elindultak a dokihoz, akinél sok sok ember volt sebesülésekkel, s még K2 is bement, hogy a hátát rendbe rakassa...
- 'reggelt Tesó! Hát Õ? Mit keres itt? Csak nem megjavultál? Kérdezte K2
- Hosszú és bonyolult, majd mindent megtudsz. - Válaszolta Teka, majd Leültette Nekot és odahívta az orvost, aki ellátta azonnal.
Eközben a két férfi beszélgetett:
- Gondolkodtál már, hogy miként kellene távozni innen? - tette fel a kérdést K2
- Bizony ez jó kérdés...Egyenlõre nemtudom...Azt tudom, hogy kell egy kard.
A tömegbõl valaki bekiáltott: - Nálam csináltathatsz!
Teka elindult a férfi felé, aki segítõkészen ennyit kérdezett:
- MIkorra legyen kész?
- Nos, még mai napon el kell kezdeni, majd késõbb meglátogatlak és akkor elkészítjük, mindenem megvan hozzá.
- Rendben, természetesen semmit sem kérek érte, csak, hogy fogadd köszönetemet a lányom miatt.
- Ne nekem, hanem K2-nek köszönd, Õ mentette meg.
Teka elfordult és visszasétált K2-höz, aki mellett már ott állt Nekomimi bekötözött kézzel.
- Bocsesz, de most megyek...- Szólt K2 és kisétált az ajtón...
Sétált és nézelõdött...Romos házak, szétmarcangolt holttestek és vöröslõ vér borította az utakat...Néhány elesett szörnyet is látott, de maximum 3-4 lehetett, amiket még Õ végzett ki, mikor a kislányt mentette. Odasétált az egyikhez és azt vizslatta. A szeme megakadt valamiféle páncélon, ami az egyik lábának a végén volt. Megfogta, levette és az elpárolgott...
- Váó! Ez aztán az igazi védelem!
Miután a többit is levette, minddel ugyanez történt, majd nemsokkal késõbb, mikoris a fejpáncélját levette, maga a bestia is elpárolgott , majd eltûnt teljesen. Ez érdekesnek tûnt, de nem eléggé, hisz hamar ráunt és otthagyta a holttestet.
Továbbsétált és meglátta a katonát, aki múlt éjjel még Nekomiminek parancsolgatott és az életét fenyegette.
- Hé te! Állj meg! Horkant rá K2
A Katona meglátta K2-õtés menekülõre fogta, de K2 utána eredt, elõvette egyik pengéjét és elhajította...Az éppen futó páncélos lábába fúródott, mire az nagyot esett és fájlalta lábát. Mikor K2 odaért a katona már félig kihúzta a lábából a kést, de csak nem sikerült neki, mert a fájdalom erõsebb volt.
- Ki vagy Te? Mit akartál a lánytól? Hogyan tudod irányítani a szörnyeket?
A lovag nem kívánt társalogni, de K2 válaszokat akart, ezért elõvette az egyik Ulak-ot és végighúzta a katona arcán...Véres lett a penge, azaz a bõrt már átvágta, de magában eldöntötte, hogy míg nem válaszol, addíg vagdosni fogja.
- Nos? Beszélgetünk? Vagy szeretnél szélesebb mosolyt?
- Oké, oké, oké! Elég, vedd el azt a szart! Mindent Elmondok!
- Igen, tudom....
-

[Ragnarök]

Idézet

Mégse, életemben elõször nincs ötletem... Majd holnap valaki...

Ez a fordulat vért kíván. Harakirit... most!

[Shidotoku]

Idézet

Idézet

Mégse, életemben elõször nincs ötletem... Majd holnap valaki...

Ez a fordulat vért kíván. Harakirit... most!

Nem, legfeljebb félrenyelem a vizemet... Vagy megint eszek piskótát lefekvés elõtt és a Left 4 dead 3-ról fogok álmodni

[Shidotoku]

-A lány Nobunaga bátyjának egyik legkiválóbb bérgyilkosa. Azért jöttem, hogy ellenõrizzem, hogy áll a küldetésével, ugyanis ha nem sikerül neki el kell fognom és életfogytiglant kap egy sötét zárkában, vagy akár le is fejezhetjük. -válaszolta.
-És a szörnyeket hogy irányítottad?
-...de hiába hiszitek hogy sikerült megtéríteni Õt... Egy igazi profi bérgyilkos, érzések nélkül... Õ csak egy eszköz... -De a következõ pillanatban egy nagyobb vágás keletkezett az arcán.
-Mondom hogy irányítottad a bestiákat?
-Elmondom... -de erre a férfi széttárta a páncélját, egy csomó puskaporos zacskó volt ráerõsítve, amikbõl egy-egy kanóc kilógott, amik most égtek el. -A POKOLBAN! -K2 gyorsan futásnak eredt, a robbanás egy kicsit meg is hajította.
,,Nem tudtam meg, hogy hogyan irányította a monsztákat, de... Vajon hihetek neki? A lány még mindig ellenünk volna?" gondolkodott K2...

[Ragnarök]

Idézet

Ezt már tudom folytatni

Na bekapodaszomat ...

szerk.: Azt már nem várom meg... Jó éjt.

[K2 The Highest]

Idézet

Idézet

Ezt már tudom folytatni

Na bekapodaszomat ...

szerk.: Azt már nem várom meg... Jó éjt.

Én sem, mert neki sokáig tart Bb All JóNyóc

[siityu]

mindeközben Raemus elindult szobályából, hogy beszélhessen a királlyal, jelentést tegyen neki feladatáról.
Végigment a folyosón, de a végén egy csigalépcsõ várta - a fenébe már megint egy lépcsõ > nem bírok én már annyit menni mint ifjú koromban - mondta sóhajtozva a paladin, majd elindult... pár perc múlva fel is ért a hosszú lépcsõn, ami egy újabb folyosóra vitte, ott meglátta a királyi lakosztályt, majd odasétált, s bekopogott az ajtón úgy ,hogy az majd beszakadt. Az ajtó nem sokkal ezután kinyílt, egy páncélos õr fogadta - ki vagy? mit akarsz? - kérdezte elég durván az õr - a királyhoz jöttem, - mondta Raemus, majd megmutatta neki, nyakláncán lógó medált... - persze!, elnézést Raemus kapitány - mondta kissé idegesen a katona, de ki sem mondta e szavakat, már arrébb is ugrott az útból.
- á Raemus... üdv néked! - mondta a király barátságos hangon... a paladin nem válaszolt, csak közelebb ment Nobunaga királyhoz és féltérdre ereszkedett elõtte. - sajnálom!, a küldetés.... kudarc! a macska megszökött -
- mi? az meg hogy lehet? - kérdezte a király mérgesen. - túl gyorsan futott, én nem tudtam utólérni - vágta rá Raemus e hazugságot, mert nem akarta bajba keverni társait..., azzal felkelt és elindult kifelé az ajtón - várj még egy kicsit barátom - kiáltott utánna. Raemus vissza sétált a királyhoz, ekkor már nem térdelt le... a király egy ládát csúsztatott oda lábával... -ez a tiéd! tessék - mondta neki a király. - köszönöm fenség - válaszolta Raemus kicsit habozva, mert bár emlékei visszatértek, a ládára nem emlékezett. Kiment a szobából ládával a kezébem, majd kíváncsiságának nem tudott parancsolni, s a folyosó végén megállt és kinyitotta a ládát... A ládában egy könyv volt. Raemus kiemelte a könyvet, lefújta ról a vastag porréteget.. - csak nem ?! hát megvagy!!! - mondta Raemus, majd odaláncolta ezt a könyvet is kabátja alá, mint a másikat. Ezután nehezen lebicegett a lépcsõn, majd az udvar felé vette az irányt, hogy egy kis friss levegõt szívjon, de ott meglátta Nekomimit, amint Tekarukitéval kézenfogva sétált. Raemus gondolkodott, mit tegyen..., de kis teketóriázás után odalépett hozzájuk. - minek köszönhetjük látogatásod Nekomimi? - kérdezte viccesen Raemus, de a lány meg sem mert szólalni, csak szorosabban fogta Teka kezét... a paladin, mérges szemeivel Neko szemébe nézett, de valamit láthatott, mert látni lehetett rajta, hogy még idegesebb lett, majd felemelte kezét és elindult Neko felé, aki próbált messzebb húzódni, de látva Raemus nem fenyegetõen lassú közeledését, nem hátrált tovább - nemtudom ki kezelte e sebeket, de szerencséd hogy találkoztál velem, mert holnapra lázasan feküdnél az elfertõzött sebtõl ! - mondta Raemus, mély hangon, majd keze fényleni kezdett, s rátette Neko sebeire, amik egy szempillantás alatt begyógyultak. Teka szótlanul nézte, az eseményeket, de mindvégig szorosan fogta kedvese kezét, másik kezét pedig kardja markolatán tartotta, mert tudta, hogy Raemus kiszámíthatatlan, akár meg is támadhatná Neko-t, hisz õ is csak egy katona, ki a király parancsa szerint cselekszik.....
eközben.....

[Ragnarök]

A kovácsmûhelyben már készülõdött az öreg, hogy fogadni tudja a ninját. Minden szükséges eszközt elõkészített és a tûz is lobogott már a kályhában. Pár órával elsõ találkozásuk után, Tekarukite és Nekomimi megjelentek a mûhelynél.
-Kellemes délutánt kívánok! - mondta ragyogó mosollyal a kovács.
-Jó napot. - válaszolt a ninja.
-Nos, akkor neki kezdhetünk? - kérdezte a kovács.
-Lenne egy kérésem. Szeretném bérbe venni az egész mûhelyet.
-Õõõõ, hát nem is tudom... - tanakodott az öreg látszólag kicsit kétségbeesetten.
-A kard elkészítése napokig fog tartani. Maga pedig öreg és könnyen fárad. Inkább menjen haza, én kibérlem a helyet és megcsinálom magamnak. - javasolta Tekarukite. Az öreg habozott és látszólag fájt a szíve ott hagyni hûn szeretett mûhelyét.
-Hát rendben, ahogyan az úrfi gondolja.
-Akkor, mi lenne az ára uram? - tért az anyagiakra a ninja.
-Óóóó, maguknak semmi. A barátjuk megmentette a kislányomat, ez a legkevesebb.
Tekarukite kicsit elgondolkozott a dolgon, nem akarta kihasználni az öreg embert, de itt volt az alkalom, hogy végre tökéletes körülmények között megkovácsolhassa az új wakizashiját.
-Köszönöm - hangzott a szájából a válasz. Az öreg csak hálásan bólintott egyet, majd kiment a mûhelybõl és ketten maradtak ott. A ninja és a lány összenéztek, majd Tekarukite így szólt:
-Most eldöntheted, hogy visszamész Shidotokuhoz és velük maradsz, amíg én megkovácsolom a kardot, vagy velem leszel. De ez napokig, lehet akár hetekig is eltarthat. Szóval dönts helyesen...
Nekomimi gondolkozása közepette a földre meredt. Csak úgy röpködtek benne a vegyes érzelmek és gondolatok. Úgy érezte mintha órákig gondolkodna, pedig alig telt el egy röpke pillanat és már válaszolt is:
-Én csak veled akarok lenni.
A ninja lágyan megsimította a lány arcát és így szólt:
-Rendben, akkor itt maradunk. Ma este K2-vel találkozok és tájékoztatom, hogy mi pár napig nem csatlakozunk hozzájuk.
A mondat befejeztével a férfi leakasztotta magáról fegyvereit és elõvett egy kis tatyót. Körülnézett, majd meglátta az egyik asztalon a megmunkálatlan fémdarabokat.
-Nos akkor lássunk is neki...

[Shidotoku]

...Eközben Shidotoku a palotában éppen a könyvtár felé tartott, hogy bõvítse mentális erejét, mikor csatazajokat hallott. Felgyorsította lépteit és a következõ sarkon lefordult. Éppen elé zuhant egy hiányos páncélzatú katona, kinek ömlött mindenébõl a vér. Másik két társa hasonlóan rossz állapotban voltak, ahogy egy kék palástos, fehér fáslival bekötözött fejû férfival harcoltak. Illetve nem is lehetett harcnak nevezni, mivel a két katona csak csapkodott a karddal, mire ellenfelük egy-egy istenes taslival megszédítette õket. Aztán a következõ pillanatban az egyiket felkapta, hatalmas markával egyszerûen összeroppantotta, majd a nagyjából még egyben lévõ maradványokat nekidobta a másiknak, majd rájuktaposott. Ezután megállt és a hullatömeget nézte, majd lassan észrevette az öldöklés egyetlen nézõjét.
-Ááááh... Szóval te vagy az, az öcsém porontya... -mondta mély és torz hangján, majd ott termett másodpercek alatt a fiúnál, aki ezt észrevévén meghátrált és lekapta a hátáról a nyílpuskát, ám azt ellenfele egyszerûen kivette kezébõl és szétzúzta. A narancshajú rémülten nézett a kb 3 méter magas emberre.
-Te... Te kivagy? -kérdezte elhaló hangon.
-Na mi van, kicsi Shido? Nem ismered a bácsikádat? Azt hittem az a féreg öcsém beszélt rólam neked... Vagy még ennyit sem tett meg a fél testemért cserébe? -mondta a ,,szörnyeteg" eleinte gúnyosan, majd dühösen, és ütésre emelte a hatalmas kezét, ámde egy másik ember ütése ellökte Shido-t a halál útjából.
-Ki vagy te és hogy jutottál be a palotába? -kérdezte egy Shido-nak ismerõs mély hang. K2 volt az.
-Meg mered zavarni a beszélgetést a másik birodalom királya és a herceg közt, te szánalmas halandó? -förmedt rá a ,,király".
-Nem titulálnám magamat halandónak...
Ezután K2 ütésre lendítette a kezét, és pontosan telitalálat volt. Ámde kellemetlen meglepetés érte. Az öklös, mely elõtt eddig hatalmas bestiák, emberek estek össze holtan... Ez a hatalmas ember formájú torzszülött bele se rezgett.
-Mi vagy te... -szinte nyõgte K2, mivel fájt neki a vérzõ ökle.
-Egy másik király... És a következõ. -válaszolt röviden ellenfele, majd belerúgott az izomkolosszusba, aki testalkatához számítva nevetséges sebességgel abnormálisan nagyot repült és a szemközti falat is átszakította. -De most mennem kell, a herceg vérének kiontása nem az én küldetésem... Beszélek azzal az árulóval kit ezzel bíztam meg... -azzal a hatalmasság eltûnt...

[wildláma]

Egyébként Batrival mi van? rég láttam írni

[Batri]

Idézet

Egyébként Batrival mi van? rég láttam írni

általában pont akkor tévedek a GK-ra, amikor már vki beirta, hogy folytatja...megvárni pedig nem fogom... szóval én csak néha irogatok be, hogy ne menjen el a történet vmi nagy hülyeségbe... Shido-val minden nagyobb dolgot megbeszélünk, a testvérem is elõre megvolt tervezve^^

[wildláma]

Idézet

Idézet

Egyébként Batrival mi van? rég láttam írni

általában pont akkor tévedek a GK-ra, amikor már vki beirta, hogy folytatja...megvárni pedig nem fogom... szóval én csak néha irogatok be, hogy ne menjen el a történet vmi nagy hülyeségbe... Shido-val minden nagyobb dolgot megbeszélünk, a testvérem is elõre megvolt tervezve^^

[Shidotoku]

Urahara új karaktert kérvényezett megkapta. A 15. oldalon asszem láthatjátok Frusciante de la Rocha képét és élettörténetét. Továbbá régi karaktere nevét áthúztam és az élettörténetét és szürkévé változtattam. Akiknek a továbbiakban a karakterét utoléri a halál enyves keze, azoknak hasonlóképpen változik a karakterlapjuk. (Apropó, mi lenne ha mindenkinek készítenék egy karakterlapot? Rajta lennének az eddig ismert képességek, fegyverek, életkor, név, satöbbi XD)

[Batri]

Idézet

(Apropó, mi lenne ha mindenkinek készítenék egy karakterlapot? Rajta lennének az eddig ismert képességek, fegyverek, életkor, név, satöbbi XD)

Battlecard FTW
http://imagerz.com/Q...UtvAwINB10eGAVR

[Ragnarök]

A szûk utcákon keresztül haladt a torz király, hogy kevésbé legyen feltûnõ. Érezte Nekomimi jelenlétét, de nem tudta pontosan hol lehet. A jelentések szerint azon kéne munkálkodnia, hogy likvidálja a király fiát. De vajon hol bújhatott meg? Elvileg a legjobb eszköze, hogy az emberek közelébe férkõzik és váratlan pillanatban öli meg az áldozatot. De Shidotoku környékén még a jelenlétét sem érezte. Az egyik sikátorban egy öregember haladt felé, aki a hatalmas termetû ember láttán halálra rémült. A király megállt elõtte, elkapta a torkát majd felemelte a levegõbe, hogy azonos szinten legyen a fejük, majd így szólt:
-Egy bájos hölgyet keresek, aki feltehetõleg kicsit furcsán viselkedik.
-Kérem ne bántson!
-Kérdeztem valamit! - kiáltott rá az óriás, majd elkezdte a torkát szorongatni.
-Nem ismerek ilyen embert! De kérem, ne öljön meg!
-Lehet, hogy van vele valaki, esetleg pár vándor harcos...
-Várjon! A... a kovácsmûhelyemben van egy lány. Elég szótlan fajta. Egy japán férfival kibérelték a mûhelyt, valami kard kovácsolása miatt!
-Érdekes... vetek egy pillantást arra a mûhelyre. Hol van?
-A sikátor végénél forduljon jobbra és ott a fõutcán megpillanthatja a címert. Kérem ne bántson! A lányom nélkülem nem tudna mit kezdeni ezen a világon!
-Az bizony sajnálatos dolog. - eme szavak voltak az utolsók, melyeket a kovács utoljára hallhatott. A király egyetlen szorítással szétrobbantotta a nyakát és feje a testétõl elvált s élettelenül zuhant a földre. Az óriás átlépte a hullát, majd elindult a megadott irányba. A sikátorból kilépve, jobb kéz irányába megpillantotta a kovácsmûhely címerét. Nehézkes lépteibe szinte beleremegett a föld, ahogy közelített az épület felé. Pár méterre az ajtótól valami hirtelen nyomás nehezedett a királyra, mint egy lökéshullám.
-"Mi... mi... volt ez?" - tette fel a kérdést magának. Majd a hullám ismét megcsapta, s hátratántorodott tõle.
-"Nem! Lehetetlen, hogy valaki ebben a városban ekkora energiával rendelkezzen!" - alig, hogy eme pár gondolat végig futott az agyán, ismét megcsapta a hatalmas erejû lökés, amely egyre erõsödött.
-"Mibe keveredett az az ostoba lány?! Nem érdekel, bárki is legyen vele, megölöm õt is és a lányt is."
Odalépett az ajtóhoz, majd amennyire csak finoman képes volt mozogni, bekopogott rajta. Nem érkezett válasz, azonban a lökéshullámok tovább erõsödtek. A király most egy kicsit erõsebben dörömbölt az ajtón, mire a hullámok rohama elállt.
-Zárva vagyunk. - szólt egy hang bentrõl.
-Engem az nem érdekel! - kiáltott a király, majd egy apró mozdulattal kikapta az ajtót a helyérõl. Vele szemben egy japán férfi állt neki háttal. Egy furcsa eszközt tartott a kezében, ami egy kovács kalapácsához hasonlított és éppen egy pengét munkált vele.
-Azt mondtam zárva vagyunk. - szólt Tekarukite.
-Hol van a lány? - kérdezte a király dühvel átitatott hangján. Ekkor a ninja megdermedt. Karja éppen a levegõben tartott, hogy lesújtson a megmunkálandó fémdarabra.
-Ki kérdezi? - szólt, s közben karját lehajtotta, hogy letegye az eszközt.
-Nagyon pimasz vagy, ugye tudod?
Tekarukite nem válaszolt, csak megfordult, hogy megnézze magának a kíváncsiskodót. A hatalmas termetû ember, az ajtón lehajolva fért csak be. Hatalmas kék palást fedte testét, arcát pedig egy fehér kendõ takarta, mely mögül jobb oldali szeme vörösen izzott. Ekkor az emeleten léptek hallatszottak. A király és a ninja is tekintetüket a plafonra szegezték, majd egymásra néztek.
-Hát azt hiszem a hölgy akit keresek odafent van. Köszönöm segítõkészségedet, de rád már nincs szükségem apróság. - amint ezen szavakat kimondta, a másodperc töredéke alatt a ninja elõtt termett, s egy erõteljes ütéssel röppályára állította. A férfi átrepült a szobán két tartógerendát is átszakítva, majd végül a fal állította meg, mely berepedt. A plafon repedezni kezdett, s egy apró sikoly hallatszott fentrõl. A törmelékek alatt Tekarukite mozgolódni kezdett.
-"Micsoda? Ez az apró ember nem vesztette el az eszméletét egy ekkora ütéstõl? Komolyan, ha tudnék izzadni, belerohadtam volna ebbe az ütésbe." - gondolta egy kicsit elmélázva a király. Mire tekintetét visszavezette a törmelékekre, addigra a ninja már felállt. Hátán kimono felsõje szétszakadt és egy tetoválás mutatkozott meg rajta.
-"Ez nem lehet... ez... lehetetlen!" - eme szavak száguldtak át az óriás agyán.
-"Õk már rég meghaltak! Nem lehet, hogy még egy él közülük!" - a felismerés úgy tört rá a királyra, hogy szinte sokkolta. Tekarukite hátán, a halálos Minamoto klán tetoválása díszelgett, amely egy hatalmas sárkányt ábrázolt, amint az kettészakít egy titánt. A ninja lassan és határozottan megfordult, majd mélyen a király szemébe nézett. Látta a rémületet, a káoszt és ahogy a gyötrelmes emlékek rátörnek az óriás elméjére.
-Talán szellemet látott, hogy ily rémült tekintete lett? - kérdezte irónikus és becsmérlõ hangon.
-Hogy élhet még egy Minamoto? Az egész klán rejtekhelyét leigázta a birodalom!
-Addigra én már más világokban jártam.
-Szóval te is tudsz a portálról.
-Természetesen. Ebben a világban esélytelen volt klánunk túlélése. A birodalom és a káosz seregei is a mi halálunkat akarták. Rettegett tõlünk mindenki. Így közülünk három ember, elindult más-más világokba, hogy elhintsék a Minamoto klán magvait. A maradék, akik itt maradtak, a halálig harcoltak. Többezer katonát öltek meg, úgy hogy alig voltak huszan. Miután leigáztak minket a birodalmiak, kiírtották az egész családfát és kitörölték a történelembõl a jelenlétünket, hogy örök feledésbe merüljünk ezen a világon.
-Miért jöttél vissza? Csak bajt hoztok erre a világra!
-Nagyobbat mint ti? - kérdezte gúnyosan Tekarukite. A király nem tudta mit tegyen. Tudta, hogy a Minamotok vérre éhes mészárosok. Õ maga még sosem látta õket harcolni, de a legendák és történetek, amiket róluk zengenek a katonák, mindig is félelemben és rettegésben tartották a népet. Legyen itt szó emberrõl vagy elfajzottról. Úgy tartják, hogy minden egyes ninja ereiben emberfeletti vér folyik. Senki se tudja, hogy milyen, de beszélik, hogy amikor megölték a Minamotokat, a vérük a földet feketévé égette és több kilométeres körzetben minden növény elhalt.
-Most nincs rád idõm fattyú, én csak a lányért jöttem. Ugye tudod, hogy az én bérgyilkosom? - kérdezte örömittas hangon a király.
-Többé már nem. - hallatszott a lágy hangú válasz az emeleti lépcsõ aljáról.
-Hogy merészeled? Adtunk neked egy második esélyt és te azt is a menekülésed céljából használtad fel?! Milyen alattomos és csalfa vagy te. Mindig is tudtam, hogy egy hûtlen ribanc vagy! - a király szavai fröcsögtek a dühtõl. Nem bírta megállni, hogy ne támadjon rá a lányra. Egyetlen mozdulattal a lány mellett termett, s kezét ütésre lendítette, amikor azt valami elkapta a levegõben.
-Ne merészeld. - hallatszott Tekarukite hangja az óriás háta mögül, majd hatalmas erõvel a ninja földhöz csapta a király karját úgy, hogy maga a hatalmas termetû ember is hátra csapódott, berepesztve maga alatt a földet. Felnézett ellenfelére, s meglátta szemében a nép köreiben rettegést okozó tényezõt. A férfi szeme vérben forgott, szinte már kifolyt belõle a vér.
-Most te nyertél. De még visszatérek a lányért... és megölöm! - ezek voltak a király utolsó szavai mielõtt köddé vált volna. Nekomimi odarohant a férfihoz és átölelte, majd egy lágy csókot adott ajkára, s így szólt:
-Jól vagy?
-Kell egy új kimono.

[Shidotoku]

...A következõ pillanatban Shido jött be az ajtón, miután követte a király lábnyomait.
-Hahó, valaki van itt? -kérdezte, észre is vette Teka-t és Neko-t. -Ömm... Helló, nem láttatok egy 3 méter magas csávót kék palástban és befáslizott fejjel?
-De, volt itt, de elpárolgott. -válaszolta Teka.
-Nincs tippetek merre ment?
-Nem, mondtam hogy elpárolgott.
-Okké... Mit csináltok itt?
-Semmit ami rád tartozna, mára elég volt a kérdésekbõl. -tessékelte ki Shido-t Teka a mûhelybõl, majd kiment maga is, a kitépett ajtót bevitte és néhány shurikennel a helyére szögezte. Shido vállat vont és visszament a palotába, mivel nem volt más nyom amit követhet. Nem messze a király nem messze a vár falain kívül ült, eddig csukott szemekkel, majd kinyitotta.
,,Tehát akkor a bérgyilkos kudarcot vallott és köztük van a Minamoto klán egyik túlélõje. Szerencsére nem tudták, hogy rossz oldali szeme látszott ki a fásliból a képmásomnak, de a ninja nyilván nem ismerte a történetem. 2 hét múlva támadunk." mérte fel magában a helyzetet, majd kék sugraka kavarogtak körülötte és eltûnt...

[Urahara]

Frusciante elszontyolodva figyelte a jobb elsõ kerék helyét. A rózsaszín Moskvitch kereke kiszakadt a helyérõl, amikor ugratni próbáltak vele.
-Nem lesz ez így jó, Marshall.
Az Ibanez erõsítõ próbált válaszolni, de mivel Frusciante folyamatosan játszott, nem sok esélye volt erre.
-Azt hiszem, hogy szakemberhez kell fordulnunk. Egy tetõácshoz.
-Mariachi meghalt, Frusciante.
-Tudom. Milyen hülye neve is volt...
-Te azért ne pofázz szerintem.
Frusciante elvigyorodott, aztán belerúgott sidekickjébe. Marshall elvesztette az eszméletét, de ájultan is tökéletesen közvetítette a Frusciante által játszott hangokat.
A Halál maga (Frusciante továbbra is) vigyorogva nézelõdött egy olyan épület után, ahol nagy valószínûséggel kerékre bukkanhat. Bár éveket töltött már ebben a világban, még minden nem esett le neki, hogy középkori állapotok uralkodnak.
-Mhhhéééééééjbííííííííí -énekelte hõsünk egészen addig, amíg meg nem akadt a szeme a kovácsmûhelyen, ahonnan zaj, meg ilyesmi jött ki. Az ajtóhoz lépett, és kopogott hangszere fejével, aminek sok értelme nem volt, mivel a folyamatos szóló elnyomta a hangot.
-Jóóó napoooot... Köszönj te is, Marshall! -pirított rá ájult sidekickjére Frusciante.
Mivel nem kapott választ, újra próbálkozott. Újra és újra. Majd valaki leírja, hogy meddig kellett próbálkoznia.

[K2 The Highest]

Ez a hatalmas király ez kinek a karaktere? Vagy Õ csak ilyen " NPC "?

[Shidotoku]

Idézet

Ez a hatalmas király ez kinek a karaktere? Vagy Õ csak ilyen " NPC "?

NPC. De lesz olyan fontos, mint Nekomimi. Írtad nekem hogy akarsz visszavágót, de végülis arra fog szolgálni az hogy keresztülküldött a falon, hogy edzel majd és még erõsebb leszel XD (ez egy fõellenség szerûség lesz, nem lehet egyszerûen kiflekkerezni) És tényleg kib*szottul erõsebb lesz, mert akit Teka földhöz vágott az egy klón volt, kb ereje 1/4-vel...