Nos, íme... A történet, amit nem akartam folytatni, de mégis folytattam. Esetleges Aurél-fanok, élvezzétek, itt a második rész:
-Hát újra itt vagyunk.
-Jajaja....
-Nagyapám mindig azt mondta, hogy csak akkor lehetünk ott valahol, ha ott is vagyunk. Másképp nem lehet.
-A nagyapád kurva okos ember.
-Volt. Meghalt.
-Ja, bocs.
-Semmi probléma, itt van velem.
Azzal a szamurájnak öltözött tizenéves figura, kin fehér yukata lógott, hosszú, fekete haját szamurájokhoz hasonlóan hordta (mivel hozzájuk hasonlóan öltözött, ez elég egyértelmű), és ezen az őszi napon is fapapucsot viselt lábán, elővett egy apró kőtáblát a ruházatából, és letette a földre.
-AMIDAMARU!! -mondta ő.
Ám nem történt semmi. Aurél-sama lenézően nézett barátjára.
-Mondtam már, Csaba, hogy ez csak azokban a japán mesékben működik.
Csaba megütközve nézett a főszereplőre.
-USODA!! -üvöltötte. A közeli fákról madarak szálltak fel. Aurél félve nézett körbe.
-Fejezzed már abba! Az az öreg faszi már nagyon furcsán néz rád.
És valóban, az öregúr egészen addig furcsán nézett, amíg Csaba kardja egy villanás kíséretében ki nem vágta a szemeit. Ezután a nyugdíjas férfi, ki sokat megélt már, üvöltve a földre zuhant, majd miután egy ismeretlen fapapucs istenesen megtaposta, úgy döntött, hogy csendben vérzik el.
-Látod, nem is néz…
Aurél-sama elvigyorodott, ám vigyora gyorsan lehervadt arcáról. Csaba aggódva nézett rá.
-Mi a probléma? Vigyorogjá’, köcccsög!
Aurél-sama drámaian lesöpört egy terhes kismamát a megálló egyik ülőhelyéről, majd magába roskadva helyet foglalt. Csaba követte a példáját, ám mivel több terhes fiatal már nem volt szabad lesöprésre, ő egy üres helyen foglalt helyet, és barátjára nézett. Aurél-sama szemei valószínűleg sötétek és komorak voltak, bár nehéz volt ezt megállapítani, mivel látószerveit egy kínai piacos kerek lencséjű napszemüveg galád módon eltakarta.
-Szóval mi a gond, drága Aurélom?
-Találtam valakit, aki erősebb nálam.
Csaba sokkot kapott a kijelentés hallatán, és percekbe telt, míg felépült belőle.
-Ki az? –kérdezte. Aurél pedig komoran elmesélte a tegnap délután történteket. Csaba egy zsebkendővel törölgette a szemét a történet hallatán.
-Hát ez nagyon szomorú… Ilyen szép férfiszerelem, és ilyen gyorsan véget ért…
Aurél-sama egy jobbegyenessel hallgatatta el drága cimboráját, aki az ütés erejétől átgázolt egy a megállóban magát rettenetesen sajnáló emon, miközben repült, hogy aztán megakadjon, és szinte lefolyjon a megálló oldalsó falát alkotó tökéletes helyesírással összefirkált, eredetileg talán zöld fémlapon.
Aurél-sama saját combján könyökölve ült, és a gondolataiba merülve figyelte a budapesti utcát, mely elterült előtte. Percek teltek el, ám ő szinte meg sem mozdult, csak mellkasa ritmikus mozgása tudatta a közelben állókkal, hogy él, de ők totálisan leszarták ezt.
Mikor végül megérkezett az a járműtörténeti műemlék, amit egyes rossz nyelvek busznak neveztek, és mit egy gonosz cég tömegközlekedési és rákkeltő célokra használt fel, Csaba megbökte Aurélt.
-Gyere, Mester…
-Hova? Nincs első óránk.
Csaba elvigyorodott. Az ütéstől kipotyogott fogai helyén tátongó lyukak nem voltak túl bizalomgerjesztőek.
-Ma nem megyünk iskolába.
Aurél-sama értetlenül nézett öreg barátjára.
-Már hogyne mennénk..? Mi vagyunk a főszereplők, lógni meg csúnya dolog.
Csaba arcáról eltűnt a mosoly egy pillanatra, mikor rájött, hogy cimborája igazat mond, de szinte azonnal rájött, hogy hogy bújhatnának ki példamutatási kötelezettségeik alól.
-De mi edzeni megyünk.
Aurél továbbra is WTF fejet vágott, így Csaba tovább magyarázta ötletét.
-Hogy erősebb legyél, tudod. Hogy le tudd verni azt a gyereket.
Aurél-sama elvigyorodott, ezt látván pedig Csaba is ugyanígy tett. Boldogan, mosolyogva álltak fel, hogy felszálljanak a buszra, ám a jármű már messze járt. Arcukról egy pillanat alatt lefagyott a boldog mosoly, ám Csabának fenomenális ötlete támadt.
-Ha már úgyis edzenünk kell, akkor fussunk a dédnagyapám házáig!
Aurél megütközve nézett pajtására.
-Hülye vagy te? Hol lakik a dédnagyapád?
-Két utcányira innen! –üvöltötte vissza Csaba, aki már messze járt. Aurél kénytelen-kelletlen levette papucsát, majd káromkodva végigfutott egy rakás üvegszilánkon, melyek a megálló kukája mellett szóródtak szét, miután valami alkoholista végső búcsút mondott az akkor még gyönyörű tárolóedényt alkotó szilárd testnek. Miután Aurél talpán több sebet is ejtettek ezek a heroikus halált halt, ámde mégis veszélyes darabkák, inkább visszavette lábbelijeit, és úgy futott barátja után.
A kapucnis srác ezúttal a kapucnis pulóvere nélkül, anyaszült meztelenül mászott ki a medence forró, gőzölgő vizéből, így teste minden porcikáját szemügyre vehette volna az, aki akarta. Láthatta volna a testén lévő számtalan heget és sebhelyet, a mellkasa jobb oldalán látszó „LÁJÖR” feliratot is, melyet még a javítóintézetben tetováltak testére, sőt, még egészen intim részleteket is megtekinthetett volna a kíváncsi bámészkodó, de mivel egyedül volt csempével kirakott, sötét helységben, senki nem láthatta őt. Miközben felemelte a törölközőjét a padlóról, és maga köré tekerte, lassan kinyílt a helység ajtaja, és egy férfi lépett be rajta, ám a setéccség eltakarta őt, így nem látszott. A fehérhajú srác ránézett, ám nem ő szólalt meg először, hanem az alak, aki mégfontos lesz később, ezért nem most lesz bemutatva.
-Szóval találkoztál Auréllal, Alex?
-Hja.
-És mi a véleményed a kisöcsémről?
Alex leblokkolt egy pillanatra, aztán megvetően nézett a setétbe burkolózó alakra.
-Hallod, Főnök… Most lelőtted a történet legnagyobb poénját.
Az alak elgondolkodott.
-Hmm… Valóban. Node sebaj. Inkább mesélj!
Alex leült a medence szélére, és lábát a vízbe lógatva beszélni kezdett.
-Mindenképp többet vártam a testvéredtől, Főnök... Nincs meg benne az a szükséges plusz, ami főszereplővé tehetné…
-Dehát ő a főszereplő.
Alex sátáni tekintettel nézett Aurél bátyjára.
-Hát pont ez a baj. Ez az egész történet el van baszva.
Az alak bólintott.
-Így van, de ne csinálj ebből nagy ügyet. Inkább öltözz fel, elmegyünk kajálni a Kéjefszíbe. –mondta, aztán sarkon fordult, és elhagyta a helységet. Alex csak egy pillanatig meredt a csukott ajtóra, aztán a ruháit kezdte keresni. Éhes volt már.
Remélem mindenki nagyon élvezte, aki várta... Már ha várta valaki.
Súgó
A téma zárva.
Az ihlett nagyszülőknél kapott el és azóta nagyon a szívemhez nőtt a dal 
Mivel van ilyen topik ezért inkább ide teszem és nem a blablába 
) a hangfelvételt pedig énekkel kérjük!
majd lehet én is bemásolom a versem.
na és ez annak lesz a folytatása 
Amúgy meg ma kaptam 5-öst a házimra ami nem más volt, mint írni egy fogalmazást XD Szal nem fogalmazok túlságosan rosszul, bár monnyuk most figyeltem a választékos szóhasználatra 
(amúgy ha nem látszana nagy májer dolognak esetleg, akkor azt is leárulom, hogy egyébként nem jegyre ment XD)
