Idézet: Gyula2222 - Dátum: 2014. 08. 13. 16:15
Az ébredés (egy földi életen belül) egyirányú utca.
Egy darabig lehet önmagunknak is hazudva erőltetni a régi kondicionáltság szerintit.
Az ilyenek egy ideig egyre agresszívebbek lesznek, egyre inkoherensebbé válik a személyiségük, majd az egyre növekvő környezeti ellenállás mellett meghasonulnak.
A klinikai nomenklatúra szerint az általad linkelt csoportba kerülnek. A végső diagnózis a tudathasadás.
Másik út, h az ébredező elkezd színészkedni a tömegdeguság látszatát fenntartani igyekezve, de ahogy halad előre az ébredési folyamat, egyre nagyobbá válik a különbség a változó személyiség és a degu szerep között, így egyre nehezebbé válik a szerepjátszás. Egyre több deguidegen elem jelenik meg óhatatlanul is a viselkedésben. Legnehezebben talán a degu élvezetek felé való érdektelenség növekedés titkolható. A nyájban pedig egyre intenzívebben beindul a vészcsengő, az immunreakció.
Az egészséges megoldás a másság elfogadása és az egyre tudatosabb személyiségfejlesztés a belső inkoherenciák feloldása mellett.
Érdemes tudni, h az alapszocializáció, az ideálképhez és a közösséghez igazodás (normál esetben) a serdülő korig tart. Innen indul az önkipróbáló személyiségfejlődés időszaka, ami egyben az idividualizálódás időszaka is. Jó esetben ebből nő át az egyed a bölccsé válás időszakába. Az egyre inkább növekvő bölcsesség adja a másoknak teret adó kibontakoztató nevelő képességet (a nagyszülő szerep betöltéséhez, ellátásához).
A birodalmi tömegkondicionálás pedig arra megy ki, h az alattbalók életük végéig a trendkövető deguság (infantilisság) állapotában maradjanak.
Ehhez érdemes látni az ámerikai iskolafilmeket is. H hogyan kondicionálják a gyermekeket arra, h mi a sikeres élethez vezető út, mi a sikeres életet biztosító magatartásforma.
blablabla. nem hozzád szóltam, nem számodra, mert amit produkálsz (felmutatsz) (mint) (produktum) értéktelen sületlenség (nekem).
meg kellene értened, hogy az én degulétemben (inerciarendszeremben) te egy kóros létforma vagy. ez nem fog változni (marad), mert a világ (még) nem fordult a tetejére (aljára). illetve szokott (időnként).
nem, nem fogok veled kínlódni, és valszeg nem fogok kínlódni a már nem is kezdeti mániás depresszió faszányos jeleit mutató nővel sem (annyira nem kerültünk közel, főleg miatta, hogy ezt végül cserbenhagyásnak tartsam). igen, pár éven belül el fog tűnni belőle az, akit nagyon szeretek, és ez ellen semmit sem tudok tenni, és nem is fogok tudni. ez van, felfogtam, de inkább csak igyekszem felfogni egyelőre.
segíteni csak azon lehet, aki elfogadja. segíteni csak az tud, akit elfogadnak. egyik viszonylat sem áll fent, ahogy itt sem.
-
egyszerűen elmagyarázom, mert épp véletlenül ugyanaz zajlik oda-visszacsatolásban és talán fel is fogod. hálából, amiért ennyire megterápiásodott nekem most tök véletlenül a topik:
én (mi) nem fogadom el (fogadjuk el) a te segítségedet, és nem is fogom (fogjuk) elfogadni, mert annak tartalak (tartunk) ami. te sem fogadod el a mi álláspontunk (egyébként sem tudunk segíteni, igazából nem is akar senki, egyszerűen csak idegesíted és/vagy szórakoztatod az ittenieket, mi csak szakembert javasolhatunk), mert annak tartasz bennünket, amik vagyunk.
nincs itt semmilyen fejlesztés pro és kontra (legfeljebb tapasztalatokat gyűjtünk egymásról), te is tanulmányozol minket, mi is téged. mindenki levonja a maga következtetéseit, rágyújt cigire, sörre, húsra, de a világ ugyanolyan marad mindegyikőnknek: másmilyen.
kapís? (félek, hogy nem, de kurvamindegy).
Szerkesztette: avmanster 2014. 08. 13. 17:44 -kor