Idézet: Gyula2222 - Dátum: 2012. 10. 31. 15:50
Mindenütt lehetnek bujtatott csalárdságok.
A bevásárló közösségek elvileg közösségek és a bevásárlással felmerülő pénz és időráfordítás költségeket ráfordítás arányosan (közmegegyezéssel) számolják el.
Ott ahol külön szállítót alkalmaznak, munkaviszony létesül a munkaviszony szabályai szerint.
A bevásárló közösségek külsők számára foglalkozhatnak közvetítő kereskedelemmel is.
Ez esetben konkurencia viszonyban a többi közvetítő kereskedelemmel foglalkozóval.
Ha jól értem azt sérelmezed, hogy egy kereskedő akitől vásárolsz az haszonnal adja el neked a portékát.
Ő ebbe munkát, pénzt infrastruktúrát fektet bele. Ez a munkája, ebből él. Jobb lenne elmenni egy helyre egy kenyérért, majd egy másik termelőhöz tejért, a harmadikhoz valami másért? vagy egy kiló kenyérért cserébe vinnéd a két kiló hagymát és azzal fizetnél mert te azt termeled? Az összes idő ezzel menne el, mikor termelnél? Egy szállító szállít, ebből él. Ez a munkája, ebbe fektet be energiát, pénzt.
Szerinted miért olcsóbb a felvásárlási ára előre lekötött 10 ezer liter tejnek, mintha két litert vennél meg ugyanott?
ha leporolnád az esztergapadodat és újra vállalkozó lennél akkor nem örülnél annak ha azt mondom neked, hogy megveszek tőled éves szinten 1 millió darab M6-os csavart x összegért, ezáltal fixen tervezhető munkád van egy évre legalább, tervezheted a költségeidet, vagy az a jobb, ha várod a kuncsaftot aki véletlenül bekopog és venne tizet. Azt mondanád neki, hogy hatszor x pénzért adod. Ő meg azt mondja, hogy a feléért megveszi a boltban ahol háromszorosáért adják mint amiért te anno eladtad nagy tételben.
Akkor most a rendszer rossz ami által van munkád és megélsz, vagy az lenne a jobb ha bizonytalanságban élnél és vagy lesz mit csinálnod vagy nem. ?
Erről szól a superstringek (tenzormátrixok) modell.