Idézet: debaj - Dátum: 2012. 12. 04. 19:03
Tudtommal. Személyesen nem. De jól érzem, hogy már megint kezd eltolódni a vita afelé, hogy a huszonhét éves kis takony mit tudhat a világról, mit látott, mit tapasztalt? Szerinted én egyedül lebegek a nagy sötét semmiben, nincs körülöttem nehéz sorsú, de az ellen tenni akaró, vagy a világba nagy ívben beleszaró, nagypofájú rokon, ismerős, én meg a nagy csipás szemeimet gondosan összeszorítva tartom, hogy véletlenül se kelljen a külvilág bajaival foglalkozzak? Vagy tényleg az van, hogy csak a saját tapasztalat számít a nagy sóhajtozókórusban, de minél kevesebb az évek száma, annál inkább hallgass a nevem?
Szerinted a jó világot meg az ezüst kanalat ki rakta a számba, az egy éves koromban lelépő fater (igen, a TE korosztályod, a nagy aranyidős évfolyam nekem ennyit rakott le az asztalra), vagy az egyedül nevelő, minimálbér környékén tengődő anyám, akit két éve temettünk el, és semmi nem maradt utána, csak négymillió-hatszázezer forint adósság? Szerinted ki tolta a seggem alá az eddigi állásaimat, a szakmai tapasztalatomat, a szaktudásomat? Szerinted mennyit kellett ahhoz szopnom, hogy végül egy irodában mereszthessem a seggemet, és ne olyanokkal kelljen foglalkoznom, hogy vajon három vagy négy zsemlénként jut majd egy párizsi, és úgy vajon meglesz-e a minimum ezerötszáz kalória? Szerinted nem húzhatom fel magamat teljesen jogosan, amikor itt egy idióta lassan a hatvanadik oldalnál tart abban a tirádában, hogy ki mindenki felelős a rossz sorsáért, és persze ebből a listában saját maga gondosan mellőzve van, és közben meg úgy hazugozza az összes ellene beszélőt, ahogy nem szégyelli? Hát mi az a kurva nagy szerencse, ami nekem kijárt, neki meg nem? Mondja el, hogy a fenti felsorolásból mit szeretne magáénak tudni, mert szívesen átpasszolok neki egy párat, ha már a jódolgomat ennyire irigyli. És ez nem panaszkodás, mert jelenleg semmi okom nincsen a panaszkodásra, attól eltekintve, hogy itt engem több oldalról meg akarnak győzni, hogy az ötven felettieknek gyárilag szar, minden tekintetben. Tudod, szerintem rájöttem, hogy a rokonságban levő ötven felettieknek miért van munkájuk, még annak ellenére is, hogy őket se tojáshéjban hordozgatja a sors. Többek között azért, mert valószínűleg soha nem tudnának oldalakat írni arról, hogy miért nem sikerülhet.
Minden tisztelettel.
Nem jó indulás, az tény.
Kb. hasonló, mint egyedül nevelgetni pár éven át két gyermeket. Az mellett se plusz munka (ami tönkretette az addigi családot), se tanulás.
Előttünk persze ott voltak a "végtelen lehetőségek", csak épp lekáderezték az ember szüleit, úgyhogy "csak úgy" nem kerülhettél be nívósabb iskolába, főleg, ha a felmenőid között kuláklistás is akadt. Jelentkeztél egy számodra megfelelő iskolába elektroműszerésznek, mert nagyon érdekelt, majd a jelentkezési lapod visszajött, hogy felvettek. Favágónak...
Minket gyerekkorunkban azzal etettek, hogy "az ifjúságé a jövő". Mire odaértünk, elvették tőlünk. Akik meg nem munkával töltötték az idejüket a mi korosztályunkból, azok jelenleg az ország vezetői közé tartoznak. Elvileg igen tanult emberek...
Ezen kívül lehetnénk porcukor-terjesztők, de az nálunk is úgy működik, hogy a konkurencia egymást nyomja fel.
"Ha már minden kisérleted csődöt mond, olvasd el a használati utasítást" (Murphy)
"Úgy vezess, mintha te jönnél szemben is."
"semmi sem olyan állandó, mint az ideiglenes megoldások"
Súgó
A téma zárva.
