Súgó
A téma zárva.
Idézet: debaj - Dátum: 2013. 04. 29. 21:28
Engem igazából az keserít el, hogy mennyire szánalmas élete lehet annak, akinek annak ellenére, amilyen fogadtatásban részesítjük, mi vagyunk az a társaság, akit mindenáron meg kell győzni. Gondolom, akik a való életben kapcsolatban vannak vele, már rég megtanulták, hogy Gyulával csak egy témáról lehet beszélgetni, illetve nem is beszélgetni, csak hallani a zagyválását. A rokonoknak csak a gyereket ijesztgetni jó, hogy ha nem viselkedik rendesen, akkor átjön a Gyula bácsi, a kocsmában már átülnek a másik asztalhoz a régi cimborák, amióta csak egyetlen téma maradt, amiben hajlandó kinyitni a száját, és még akkor sem értik, mit pofázik, mert az egyszerű, érthető magyar nyelv már túl büdös az úri seggének, a fészbukon van egy kis szemétdombja, ahol tényleg ő a kiskakas, a többi húsz ember meg már el is felejtette, hogy valaha csatlakozott valami holdkóros csoportjához, egyedül itt kap bármiféle emberi interakciót, még ha az olyan is, amilyen.
Egyetértek, csak annyiban pontosítok, hogy azt hiszem, mi elég sokszor voltunk nyitottak a hülyeségeire. Próbáltunk vele kialakítani egyfajta értelmes, emberi kommunikációt -- ami sajnos többszöri próbálkozás után is kudarcot vallott és azt gondolom, nem a mi hibánkból. Ha beégett, akkor 'hasbaráztunk', ha érvei nem voltak akkor vagy terelt, vagy jöttek a kétórás fingópárnás vidik, ugye? Ha meg épp egyik se volt raktáron, akkor meg csak sértegette az ide író fórumtársakat. Ezek után mégis miféle fogadtatásban kellett volna részesítenünk őt? Vörös szőnyeg, pezsgőspohár? Az elemzéseddel egyebekben -- mint említettem -- egyetértek, ezt inkább csak hozzátettem.
