...a voice from the darkness.....
LOL, Pascal!
Szeretnék annyira őrült zseni lenni, hogy egyszerre három embert tudjak így, ennyire különbözően emulálni!
De mint általában mindenki más is, én is általában túl gyenge vagyok ahhoz, hogy a saját dolgaimtól el tudjak szakadni, így biztos mindig felismerhető maradnék...
Mazochistának viszont nem nevezném hármunkat, ugyanis amit csinálunk, abszolút nem nagy dolog, és leginkább a túlfűtött érdeklődésünk (kvázi rajongásunk, ahogy mondod) diktálja, hogy csináljuk, s nem az önsanyargatás miatt érzett kéjes élvezet (ergo, nem élvezzük: hanem káromkodunk mi is, ha valami nem megy
). Na jó, magát a kihívásokat valóban élvezzük, én legalábbis biztosan. Ami engem illet, életemben nem játszottam FPS-sel, leszámítva a jó sok évvel ezelőtti, max. pár órában mérhető Doom, Wolfenstein és Duke Nukem "tapasztalatomat" (ami egy nagy nulla, LOL)..ráadásul eddig éveken keresztül csak és kizárólag a TR-rel foglalkoztam (mást legfeljebb kipróbáltam, de valami miatt egyik sem fogott meg, nem is tartom magam játékosnak már egy jó ideje). Ehhez képest a PK-ban lenyomtam a "5 Stars Challenge"-et, és ha nekem sikerült, akkor tényleg, igazán nem nagy dolog, már csak ezért sem. MultiPlayerben viszont sosem vennék részt...
Mi hajtott? Megfogott a játék (egyszerűen az egész: a gameplay, a hangulat, a rém egyszerű, de meglepő fordulatokkal tarkított és érdekes szempontok szerint "mesélő"/bemutató (mit? hát a Túlvilágot) történet, na meg a HAVOK2 (LOL), és így tovább) és szívügyemmé vált Daniel sorsa is: nem elégedtem meg azzal, hogy a Pokolban végezze (legalábbis átmenetileg), hanem a Mennybe akartam küldeni (annak ellenére is, hogy megnéztem előre a True End-et a Bink-lejátszóval :o). Utána a "5 Stars Challenge" már csak egy kis extra kihívás volt, igazán..semmi komoly, csak egy kis ujjgyakorlat - az ember nekiáll és végigcsinálja, azaz lenyom egy SP-t úgy, hogy mindent összeszed/lerombol, és így tovább...
Egyébként odakint rengeteg ember teljesítette már..meglehet, itthon is, csak ők más fórumokon fordulnak elő...
Peti, nagyon igaz, amiket írtál. Nekem rengeteg ismerősöm van, akik habzsolják a játékokat, de közben nem viszik őket végig, és szerintem így nem is játszanak igazán. Egyszerűen "nem használják ki", nem élvezik ki egészen. Még "szerencse", hogy nem eredetiben szerzik be - mondhatnánk, mert akkor egy csomó pénzt csak kidobnának az ablakon. Én úgy vagyok vele, hogy nagyon kevés dolog fog meg, de ami igen, abba iszonyúan beleásom magam. S persze amikor már eleget kaptam, jön a vágy, hogy adni is szeretnék: vissza és másoknak, így megveszem eredetiben és mesélek másoknak is az élményekről...
Pontosan így volt ez a TR-rel, és így van a PK-val is...
Peti, még az utolsó bekezdésedre... Pár napja Varus írta a következőket a kinti PK-Fórumon, miután látta az új képeket és ellenfeleket a BOOH-ból: "These designs for levels and monsters are more as good for an Oscar. I think it's the absolute best of all games. It's done with love..." - különösen az utolsó mondata fogott meg, hiszen ez így egy elég kifordított helyzet (szörnyeket szeretettel csinálni), de igaza lehet, ill. amit mondott, Téged igazol ("élet", mélység, gegek, stb.)...
Doomer, az a 102. ammó nagyon be van betonozva.
Csak kb. 1/3-a látszik ki, két kőlap között. Nem baj, ha a Guardiannek nincs kalapácsa: én is lefegyvereztem előbb annak idején, úgy is megtette a dolgát. Csak egy kis szerencse kell hozzá, meg "Iron Will" sem árt... A többiekhez meg gratulálok, és Sammaelt idézve: "You're progressing well"...
SYS "Congratulations Ms Croft. You are positively Amazonian."
Szerkesztette: SYS_TRhu 2004. 10. 23. 19:34 -kor
Súgó
A téma zárva.
Elküldve: 2004. 10. 21. 21:30
), szerintem csak egyszerűen nem volt még szerencséd. El kell találni a megfelelő pozíciót..a két kőlap közé és az ammo fölé kell állni, de úgy, mintha oda le akarnál pottyantani... 
A "Docks"-videót AtaRi honlapjáról - 
