...a voice from the darkness.....
Lehet, hogy azért tűnt könnyebbnek és gyorsabbnak, mert nem kellett a lelkek összeszedegetésével foglalkoznod.

Különben tényleg érdekes ez, de nekem személy szerint meg a Secretek jobban mennek pl. Traumán mint Nightmare-en. Mintha be lenne építve valami "támogatás" erre: "úgysem tudnak menteni a srácok a Traumán akárhol, hát kicsit legyen nekik könnyebb" - gondolhatták a Készítők...

De szerintem ezek csak illúziók a részünkről...
Nightmare-en még lehet hibázni, vannak "bocsánatos bűnök". Traumán viszont elég egy-két bekapott gránát (vagy pl. "Atrium Complex"-en egyetlen fejszetalálat is 30 HP-be kerül), aztán vége van, vagy ha akkor nem, akkor kicsit később, és lehet visszatöltögetni állandóan. Nightmare-en nem gond, ha az embernek csak 30 HP-je van. Traumán viszont nem szeretek még 60 alatt se lenni...

Bár egyszer még a BOOH-ben megtettem vagy Nightmare-en vagy Traumán, hogy a "Leningrad" legvégére befutottam 8 HP-vel, és meg is csináltam. Bár nem "agyatlan henteléssel", az is biztos...

Visszatérve: skill kérdése az egész. Mire elérjük a Traumát, addigra már eléggé "erősek" és tapasztaltak leszünk a teljesítéséhez, és nemcsak fizikailag, de mentálisan is (rájövünk, hogy lehetséges). Egy idő után a Nightmare olyan lesz, mint valamikor az Insomnia volt...

De a Trauma számomra még mindig "fair challenge" és tartogat kihívásokat. Emlékszem, még kezdő koromban, miután először végigvittem a játékot, akkor még DayDream-en, kíváncsiságból letöltöttem Ampee "final Trauma" mentését, hogy megnézhessem a "mennyei befejezést". Kíváncsi voltam a "Forest"-re, így betöltöttem és elindultam rajta: kb. 30 mp alatt leszedtek, egyszerűen mozdulni sem bírtam! Amennyire emlékszem, talán még az "Abandoned Factory"-t nézem meg, de ott is hasonló volt az eredmény. Akkor azt gondoltam, hogy ez az egész képtelenség... Persze DayDream után egyből Trauma..nem csoda, hogy húzósnak találtatott...
Egy idő után a harcos szituációk önmagukban már nem elégítik ki az embert. Akkor jön a Secretekre is, majd pedig a Statisztikára játszás is. Így észre sem vesszük, de az agyunkba vésődnek a mapek, s közben pedig a harcban is csak fejlődünk, és egyre eszementebb dolgokat művelünk...

Régebben pl. én sokat "daráltam" a kártyák segítségével (jó móka is volt), és rengeteg dolog egyszerűen elképzelhetetlennek tűnt a használatuk nélkül. Mostanában meg állandóan meglepődök dolgokon..a múltkor pl. még a "Snowy Bridge" csúszós drótkötelein is lementem kétszer, leesés nélkül (bár az csak FPS-probléma volt korábban, de szinte sosem tudtam megcsinálni), LOL...
SYS "No sin is too great to be forgiven."
Szerkesztette: SYS_TRhu 2005. 07. 03. 21:05 -kor