...a voice from the darkness.....
Klassz lett a lista, Peti!
Az "agyatlan hentelésről" nekem is eszembe jutott pár dolog... Elsősorban a felületesség és a felületes megítélés, bár ezt Peti már kifejtette. Viszont..ha jól megnézzük, néhány szint kivételével az első két fejezet tényleg extrém könnyű, kifejezetten az első. Észrevettem, hogy nagyon sok játékos az első fejezettel már abba is hagyja a PK-t..talán ez nem véletlen. Azonban aki eljut már legalább a második vagy netán a harmadik fejezetig, az már általában nem hagyja abba... Szóval véleményem szerint nagyon sokan csupán az első fejezet alapján mondanak véleményt. S tulajdonképpen valóban: ott még lehet akár "ész nélkül hentelni" is (habár..azért ez sem igaz teljesen)..emlékszem, amikor Traumán elkezdtem, egyáltalán nem használtam kártyákat az első fejezetben, bár lehet, hogy a NecroGiant már kivétel volt, de leginkább csak kényelmi szempontból. A lényeg, hogy később folyamatosan nehezedik a játék..megnézem magamnak azt is, aki a 3. fejezetben a gránátot lődöző Maso Commanderek meg a könnygázt dobáló Zombie Soldier-ök között csak úgy hentel kedvére, akár már Nightmare-en is (ahogy Doomer mondta)...

Nagyon kellemetlen, amikor egy darab nyavalyás gránát miatt lehet visszatölteni az egészet..ráadásul pl. a rakétavetővel nekünk is vigyázni kell, hiszen nem lehet túl közelről belelőni a tömegbe, mert akkor mi is erősen megsérülünk... Továbbá nem igazán lehet virtuózkodni úgy, hogy nem ismerjük jól a MegaHealth-ek meg az aranypajzsok helyeit, amik viszont többnyire Secret-helyeken vannak... Azt is megnézem egyébként, aki Nightmare-en a részeg disznó ámde szívós és a gyors mozgás mellett gyorsan is tüzelő dokkmunkások, meg a rakétavetővel és tizesével-huszasával jövő fickók között "csak úgy hentel" (hát milyen kellemetlen pl. odakint a Lumbágón, nem...?), s persze a Skullokról se feledkezzünk meg... Odahaza mindig szoktuk mondani a TR-rel kapcsolatban is, hogy nem szabad egy játékot sem megítélni még egy teljes végigjátszás alapján sem..aki legalább két-háromszor megcsinálja (de magától, segítség nélkül), az már talán valamennyire hiteles tényeket tud mondani róla, de addig legfeljebb szubjektív véleményt (azt meg bárki tud)... Természetesen ez csak olyan esetekre vonatkozik, amikor valakinek azért tényleg tetszik az adott játék, mert ha valakit nem érint meg, akkor nincs mit tenni és felesleges erőltetni (hacsak nem mazochista az illető)...
Azonban viszatérve még az első fejezethez... Emlékszem, egyszer BoGab mondta ebben a topicban, nagyon találóan, hogy már az első fejezet harmadik szintjére úgy belejönnek a játékosok az "agyatlan hentelésbe", hogy teljesen elfelejtenek gondolkodni: persze, a "Catacombs" végén lévő "mofóról" van szó, akivel kapcsolatban rengetegszer kértek már segítséget itt is, nagyon sokan..pedig rá lehetett jönni, annak idején én is rájöttem (igaz, hogy először fél óráig "henteltem" én is mindennel)... Szóval esetleg vicces a helyzet, ha esetleg olyan játékostól jön az "agyatlan hentelés" című kritika, aki amúgy még azt a "mofót" sem tudta meggyőzni... A másik ilyen példa Lucifer..az első néhány végigjátszásban én is csak "agyatlanul henteltem" ott, és nem tudtam megmagyarázni, hogy végül is, mitől sikerült megfektetnem (mindenesetre pár menet után megtette, hogy eldőlt). Mégis, ismerek olyan játékost, akinek sosem sikerült (Insomnia-fokozat), és végül feladta..most akkor nem mindenki tud "agyatlanul hentelni", avagy azt is tudni kell?!

Persze később én is rájöttem, hogy mi a "konkrét algoritmus" Lucifer ellen... További példákat lehetne még hozni a BOOH-ből: a Panzer Spider a "Pentagon"-ban nagyon aranyos, de ugyanígy, rengeteget "rinyálnak" pl. odakint King Alastor miatt is...
Doomer nagyon mond valamit a Secretekkel: egyszerűen hihetetlen, hogy miféle ötleteket és kreativitást igényel némelyik!

Kapásból pl. a "City On Water" legelső titka... És a Készítőkre jellemző, hogy sosem segítenek, szinte semmivel sem. S valóban, némelyik eléréséhez komoly kitartás szükséges..volt, amelyikkel talán még másfél órát is szenvedtem, mire sikerült odajutnom hozzá (ott van pl. a "Forest" titka: könnyű lenne QuickSave-ekkel, de ha nincs mentési lehetőség és minduntalan nem sikerül, mert túl sok helyen lehet elszúrni?)...
Különben mondtam már, hogy a játék szintezése mennyire jó? Én DayDream-en kezdtem el annak idején, de amikor láttam végét, és megtudtam, hogy van egy másik is, elhatároztam, hogy kioldom a kártyákat és megcsinálom a Traumát is. Insomnián kaptam egy plusz szintet, plusz kioldottam 22 kártyát. A Nightmare még több gyakorlatot igényelt (először teljesen megrökönyödtem, mikor megláttam, hogy nem állítja vissza a HP-t a CheckPointoknál), és még egy újabb szinttel és kártyával jutalmazott. S mire elértem a Traumát, már volt akkora rutinom, hogy ne fájjon annyira, még az ottani bónusz, a "Forest" sem (pár visszatöltés után meglett a kártyája is)... Itt meg kell jegyeznem, hogy a DayDream-végigjátszásom után kíváncsiságból letöltöttem Ampee Trauma-Final mentését, és megnéztem a "Forest"-et: kb. 30 másodperc alatt kinyírtak, szinte meg sem tudtam mozdulni..ezután betöltöttem talán az "Abandoned Factory"-t, de ott sem bírtam kb. 2 percnél tovább..úgy kicsináltak, hogy ihaj, szó sem lehetett "agyatlan hentelésről", még távolról sem. Akkor egy kicsit elment az önbizalmam, de azért mégis belevágtam, és mire elértem a Traumát, már a sokkal erősebb/tapasztaltabb énemnek kellett szembenéznie vele...
Említette Peti a másik topicban a "komor túlvilági hangulatot" - ez egy nagyon érdekes dolog szerintem... Először azt gondoltam, hogy "á, hiszen egy csomó helyszínre nem is jellemző ez"..holott valójában tényleg mindenütt ott van, csak nem mindenhol hat egyformán. Az első fejezet horrorisztikus, míg a második inkább erősen darkos és nyomaszó..sőt, a "Town"-on én határozottan érzem az indulatos gyűlöletet, a negatív érzelmeket... Ehhez képest azonban pl. a harmadik fejezet, és még számos későbbi helyszín maga a gyönyörűség..egyfajta fantasztikus felfedező utazás egy túlvilági álomvilágban. A "Train Station", "The Palace", "Babel"..mint egy álom, annyira szép és hangulatos. Nem beszélve pl. a "City On Water"-ről..ott van a szomorú túlvilági Ambient-melódia benne, és emellé párosul egy szeles de amúgy csendes reggel (időnként némi harangkongással), és én szeretem elnézegetni ahogyan a nap besüt a sötét sikátorok közé és "megszínezi" a falakat..de ugyanígy a végtelen tengert. Mint valami szürreális álom, olyan az a hely, annyira szép és annyira nem evilági...
És annyira tele van érzésekkel... S nemcsak maguk a helyszínek..úgy érzem, hogy rengetegszer Daniel érzéseit is visszatükrözik a zenék. Feltűnt pár dolog ezzel kapcsolatban. Például a "Cathedral" (közel az első fejezet végéhez) egyik Ambientje szólal meg a második fejezet előtti videóban. Aztán a harmadik fejezet előtt pont a "Train Station" Ambientje szólal meg, már előrevetítve a hangulatot. De a negyedik és ötödik a legjobb..ott érzem leginkább Daniel lelkét... A negyedik fejezet előtt Daniel Sammaellel (akinek neve egyébként mégis elhangzik a játékban!) vitatkozik..elege van már ebből az egész mocskos és szentségtelen harcból (amibe tulajdonképpen belekényszerült), hogy igazságtalanul ítélték meg odafent, elege van abból, hogy senkit nem érdekel, hogy min kell keresztülmennie..szeretne már kiszállni, vagy inkább akkor már eredetileg is küldték volna le a Pokolba, ahol már nincs helye sem reménynek sem szerelemnek. Daniel lelke háborog itt, tele van indulattal, érezni, hogy tényleg nincs hite már, és nagyon csalódott..és a zene, ami az FMV után a "Castle"-ön újra megszólal, híven tükrözi ezt..mintha még mindig a vita járna a fejében... A "City On Water"-ön ugyanúgy éreztem valami hasonlót: Daniel a Pokolt és a végső leszámolást választotta, ám Sammael figyelmeztette, hogy nincs visszaút onnan. Nem tudom, de a zene valahogy sugall dolgokat ott: "elindultam a végzetem felé, de lehet, hogy sosem látom már Catherine-t, de a fenébe is, meg kell állítanom Lucifert örökre, magam és talán mások miatt is"... Az Ambient ezért is ennyire szomorú, szinte már elkeseredett, de mégis nyugalmas és felemel..ahogy a továbbiak is, az ötödik fejezetben... És amikor bekapcsol a fight-music, szinte érezni, hogy Daniel már belejött a hentelésbe..tényleg korrumpálták kicsit az elméjét a démon-lelkek...
No, egyelőre elég a szövegelésből... Miért írtam megint ennyit (belekapva mindenfélébe)? Nem a másik topicra akartam rákontrázni..viszont úgy gondolom, hogy még alig beszélgettünk a játék olyan szépségeiről, amihez nemcsak vagy nem annyira "openmindedness" kell, hanem inkább egyfajta érzékenység...
SYS "No sin is too great to be forgiven."
Szerkesztette: SYS_TRhu 2005. 01. 12. 17:22 -kor