[Drummaster]

Te guga, az én nagyapám a második világháborúban a 2. Magyar Vadászezrednél, késõbb a 101. Honi Vadászezrednél  volt vadászpilóta. Hullottak mint a legyek (szó szerint), az öreg túlélte. Szerencséje volt. Büszke vagyok rá és akkor is büszke lennék, ha nem élte volna túl, bár akkor én sem lennék, természetesen. Míg élt, sokszor mesélt azokról az idõkrõl, s nem egy gyáva, hülye ember hangját hallottam, hanem egy olyanét, aki ha felszállt bevetésre arra gondolt, hogy õ, a nyolcadik senki hány honfitárs életét mentheti meg. Sosem az õ irhájának mentése volt a gondolataiban, pedig saját állítása szerint minden bevetés elõtt tele volt a gatya, rettegett. Ne érts félre, semmiképp sem akarom a nagypapád érdemeit kétségbe vonni, hisz egyrészt nem ismerem, másrészt jogom sincs hozá, harmadrészt eszembe sem jutott, de hõsies, önfeláldozó emberek nélkül hová lett volna a világ azokban a vérzivataros idõkben? Van, amiért az ember adja/adná az életét. Ki a hazáért, ki a családért, ki a pénzért, ki a békéért, ki az ideológiáért. De csak azért, mert Te másképp gondolod, még ne szóld le, ne hülyézd le, ne gyávázd le azokat az embereket, akik a háborúban elestek. Érted is adták az életüket, értem is. A jövõért. Megérdemlik, hogy tisztelettel adózzunk Nekik és tisztelettel beszéljünk róluk.

Ps: Kicsit átszerkesztettem, mert jött még pár gondolat.

[guga]

Meglehetõsen szubjektív dolog, tegnap olyanom volt, meg fel is ment az agyvizem egy politikus írásán ill. nyilatkozatán ...enpera.

Aztán csak úgy belevágtam s leírtam. Szerintem ahhoz is nagy bátorság kell, hogy valaki meglépjen és úgy élje túl. A háború innen is és onnan is értelmetlen, akárhonnan nézzük.

Egyelõre örülök, hogy eddig nem volt részem benne, bár a magyarok történelme általában 50 évenként hozott egy totális háborút, ami megtizedelte az embereket. Ezért aztán ha tartjuk a tempót, akkor hamarosan belefutunk a soron következõbe.

Az már bõven elég ha valaki tiszteli a szüleit/nagyszüleit stb. Nem vitatom, hogy bátor ember volt, az is csak egy létra és mindenki áll valahol a létra fokán.

[Drummaster]

Idézet: guga - Dátum: 2004. nov. 4., csütörtök - 14:18

A háború innen is és onnan is értelmetlen, akárhonnan nézzük.

[guga]

Talptól tetõig.

Mindkét lábujjamon körömbenövés jön létre rendszeresen, pár éve voltam egy mûtéten és mindkét körmömnek levágták a felét, de nem járt sikerrel, akármilyen módszeresen vágom a körmömet, mindig begennyesedik és általában addig halasztom az önmûtétet, amíg elbírom viselni a járás közbeni fájdalmakat. S mikor már elviselhetetlenül fáj, akkor nekiállok szétvágni ollóval, ömlik belõle a vér, de bírom, utána ecettel fertõtlenítem és pár hónapig nyugtom van, míg egyszer csak kezdem érezni a szúrást mindkettõben. Hja és hihetetlen mértékben izzad a lábam, egész nyáron papucsba járok és még így is olyan a szaga, mint a pöcegödörnek, hiába mosom rendszeresen és hintõ porozom.
Mindkét sarkamon rendszeresen hatalmas bõrkeményedés jön létre és bereped a húsig, ez a jelenség az utóbbi két évben van jelen az életemben, a kezelése egyszerû, sokáig áztatni, felpuhítani és lereszelni.
A bokám évente vagy két-háromévente rendszeresen kimegy a helyébõl. Egyszer rosszul ugrottam egy lépcsõn és a bokám kifordult a helyébõl, utána ez rendszeressé is vált. Hatalmas fájdalommal jár, de túl lehet élni, pár napig alig tudsz rálépni, aztán lassikán minden a régi.
A vádlim éjjelente ritkán görcsöt szokott kapni. Aki már átélt ilyet az tudja, hogy olyan az alvásból a vádli begörcsölésére ébredni, mint a holtak közül való feltámadás, adrenalin maximum azonnal. Asszem a fogfájás után a második helyre ez került az eddig megismert fájdalmak közül.
A bal térdemet gyerekkoromban átdöfte egy vasdarab és vérmérgezéssel kerültem kórházba, két hónapig voltam bent és rendbe szedték. Viszont a hidegre olyan szinten érzékeny lett, hogy 10-15C°-nál már olyan fájdalmat érzek, hogy fognom kell, ezért ha beköszönt a hideg, akkor be kell bugyolálnom.
A jobb térdemben szintén egy gyerekkori balesetnek köszönhetõen letört egy darabka porc és elszabadult, néha ki lehet tapintani a gömbölyû alakját a bõr alatt és el is tudom mozdítani néhány centit az ujjammal, néha meg olyan helyre kerül a mozgás következtében, hogy beszorul a csontjaim közé és ahogy lépek, a hirtelen fájdalomtól elesek.
A combjaim jók, bár a bal combom egy gyerekkori balesetbõl kifolyólag folyamatosan viszket, naponta többször is és kellemetlen ha társaságban nekiállok vakaródzni.
A végbelemben van egy idegszál, ami évente 4-5 alkalommal elég kellemetlen meglepetéseket tud okozni, olyan, mint ha egy kést szúrnának a seggembe, oka nincs és nem is tudom mire visszavezetni, amióta létezem ez élõ probléma, olyankor percekig nem kapok levegõt.
A péniszem ferde.
Van egy havonta 3-4 alkalommal rendszeresen jelentkezõ gyomorfekélyem, egy begyógyulatlan seb a gyomromban, gyerekkoromban már mondták, hogy ne egyek fûszereset, de akkor még gyerek voltam, most meg hogy felnõtt lettem már ismerem az ételeket és nem szeretem a sótlan krumplit répával.
A gerincemben egy idegszál évente 2-3 alkalommal becsípõdik és olyankor napokig úgy közlekedem, mint egy karó, nálunk a lumbágó családi hagyomány, mindenkinek az van és volt és lesz. Néha a lapockám alá levegõ szorul, vagy meglevegõsödik? Ki tudja, de elég kellemetlen tud lenni. Ha valamit emelek vagy lehajolok érte.
Volt egy sérvem, amivel mûtöttek, na az újra megvan, de már nem megyek vele kórházba, így fogok levonulni és újra eggyé válni a földdel.
A szívemmel sem stimmel valami, mert néha ahogy veszem a levegõt, egy hatalmas szúrást érzek benne és ki kell fújni a levegõt teljesen majd lassan vissza szívni és egyszer csak egy hatalmas fájdalom kíséretében kattan egy nagyot és utána már nem érzem a szúrást.
A mellkasomon van egy fürdõben összeszedett fertõzésbõl visszamaradt bõrgyulladás, ami rendszeresen elõjön és olyankor álmomban véresre kaparom azt a helyet s reggel úgy ébredek, hogy tiszta vér és folt az a hely.
Mindkét vesémben éles szúrásokat érzek lassan egy éve, tudom az orvosok nem szeretik ha diagnózist állítok fel magamról, de erõsen vesekõre gyanakszom, ezért rengeteg folyadékot fogyasztok.
A hónaljamon van egy pattanás, ami ha eljön a nyár, akkor bevörösödik és fáj, rendszeres tisztálkodást és hintõport igényel. Ha csak valami munkát végzek és megizzadok már lángvörös és mehetek fürdeni, hintõ porozni.
A nyakamban van egy idegszál és ha rosszul fordulok vagy hirtelen, akkor az egész koponyámra kiható fájdalom és legalább egy perc mozdulatlanság következik, amíg azt nem érzem, hogy zsibbad.
A hajam korpás, ez ellen nem lehet mit tenni, ütöttem a fejemre már tojást, használtam vasendgót, kentem rá bögyörõ krémet, semmi, korpás és kész, reggelente hóesés.
Az állkapcsomat állandóan kattogtatom, egyszer kiment a helyébõl, utána már rendszeresen tátogok még étkezés közben is. Amikor a helyére kerül az nagy megkönnyebbülés.
Az egyik fogamban van egy olyan mélyedés, amibe egy meggymag kényelmesen elfér, már rég el kellett volna mennem fogorvoshoz vele, de ezzel is úgy vagyok, hogy megelégszem vele ha az elhantolásomig kihúzza a fog ebben az állapotában, ugyanis kb. Öt éve ilyen, egyszerûen csodálatra méltó. Egyszer elmentem betömetni, de két hónap után kiesett a tömés és eszembe jutott, hogy mekkora szívás volt, amíg kifúrták meg elõkészítették, majd kiesett és utána minden étkezés után öblíthetem ki belõle az étel maradékot.
Csak az egyik szememmel látok rendesen, a másikkal egy autó rendszámát sem tudom elolvasni 5 méterrõl. Ez anyai ágról családi hagyomány, ráadásul van a szemhártyámon egy mozgó valami, mert olyan ha a kék eget nézem, mint mikor a mikroszkópba néz az ember és lát valami mozgó sejtet. Én is bármikor nézek a kéklõ égre, akkor folyamatosan látom, olyan mint egy csikóhal és folyamatosan mozog, ruganyódzik.
Orrsövényferdülésem van, ami azzal jár, hogy folyamatosan eldugul éjszakánként és nem kapok levegõt csak a számon át, ami kiszárad és elkezdek horkolni, majd vagy a nejem ébreszt, vagy én magam ébredek fel rá, hogy kiszáradt a szám de fájdalmasan, olyankor megyek ásványvizet inni, késõbb meg vizelni, mert a húgyhólyagom alig tart meg valamit.
Hja a ha zöldséget eszem, akkor egész nap szellentek, mint a bagzó macska, ezért általában tészta, hús és kenyér.
A szemöldökömön van egy szõrszál, ami ha hagynám megnõne akár félméteresre is. Néha ha már megunom a látómezõmbõl való félretolást, akkor egyszerûen kitépem.
A jobb karom naponta több alkalommal elzsibbad és akár órákig is a kisujjammal együtt.
A bal mutató ujjamon van egy öröklött bõrbetegség, ami miatt gyerekkoromban a nevelõk és tanárok rendszeresen elvertek, azt hitték kosz, pedig azzal születtem. Mindig mondták menj moss kezet! Mondom neki voltam, erre durr egy pofon, én meg gondoltam anyád picsáját. Ma már felnõttem s 37 vagyok, Õk meg meghaltak, most mit mondjak nekik vagy róluk? Tévedtek, én meg a mai napig hordozom.
Beszéljek esetleg még a pszichoszomatikus problémáimról?

Ezekkel együtt lehet élni.

Hja van olyan, hogy éjszakánként leáll a légzésem magától és olyankor úgy ébredem, mint akire rászakadt a hegy, mert a tüdõm kétségbeesetten kapaszkodik levegõ után, mint a halott a krematóriumban, úgy szoktam magamhoz térni és felülni álmomból, majd sípolva jut a levegõ a tüdõmbe.
A fülem zsíros, reggelente fülpiszkával kotrom.
Remélem sikerült leírnom mindent.

[guga]

Idézet: guga - Dátum: 2004. febr. 5., csütörtök - 17:41

Báááááááááááááááááááááááááááááhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhh :Ð

"Sokoladnij Zajac" tõccsednézzedkisfilm 33.3mb.

[guga]

Almássy Téri Szabadidõ Központ …

III.Emelet férfi wc ajtaja belülrõl.

Ez áll rajta:

Elbasztam a sulit,
és így az életem.
Bocsáss meg ezért,
nekem Istenem.

Nem leszek,
nincs több esély.

Éppen vége volt a Biblia órának és a lelkésszel készültem néhány szót váltani, de elõtte elsiettem wc-re és közben ez a felirat ötlött a szemembe. Rögtön eszembe jutott a régi iskolás énem, hogy vajon volt e nekem is ilyen keserû pillanatom, hogy ezt írtam volna az ajtóra? Valószínûleg igen, mert én akkoriban a lázongó ifjúság élharcosaként svájci sapkában jártam és bele volt hímezve, hogy szar az élet Etelka. Nem tudom már mi sarkallt a felirat viselésére és hirdetésére ország s világ szeme láttára, de ma már tudom, hogy tévedtem. Ennek több oka is van.
Vegyük alapul ezt a wc ajtót. Ez a fiú ideírt valamit, talán üzenni akart, talán válaszra várt. Amennyiben Isten is ugyanúgy gondolja, mint Õ, hogy nincs több esélye, akkor nagyon is helyénvaló az írás ott a wc ajtaján, mert ha ezzel Isten is egyetért és az az akarata, akkor valóban nincs több esély. Másrészt Isten csak akkor válaszolna annak a fiúnak írásban ott a wc ajtaján, hogy segítsen rajta, ha erre más esély nem mutatkozna és más lehetõség már nem lenne, de szerencsére Isten már jó elõre gondolt erre a fiúra is, hogy ha el lesz keseredve valamilyen okból, akkor nyugodtan lapozgathassa a Bibliát, ami olyan az emberi léleknek, akár egy mûszaki cikk eladásakor a használati utasítás. Egy 14 éves korú gyermek az ténylegesen gyermek, nincs kiforrott életszemlélete csak akarata s ha nem aszerint történik és azt nem tudja feldolgozni vagy jellem gyenge, akkor átmegy a téma önsajnálatba. Sokszor lehet látni a boltokban, hogy 3-6 éves korosztály képviselõi rángatják az anyjuk szoknyáját és hosszú anyúúúúúúúúúúúúúúúúú vegyél nekem ezt meg azt-al sírásra vagy rosszabb esetben hisztériában törnek ki és a padlón fetrengenek ha nem az elképzeléseiknek megfelelõen történni vagy az akaratuknak megfelelõen.
Szükséges a gyermekek akaratát megtörténni és ezzel a jellemüket erõsíteni, mert akkor a késõbbiek folyamán jobban el tudják viselni a kudarcokat. Sajnos láttam már 20-25 éves fiatalembert lemerevedni és határozatlanul forgatni a szemét, mert valamit nem tudott feldolgozni, majd olyan dühroham vett rajta erõt, hogy rossz volt nézni s mindez nem azért mert éhezett vagy fizikailag sérült és fájt valamije, hanem csak egyszerûen valaki nem engedte  elõre a sorban úgy, ahogy azt Õ elképzelte.
A napokban történt egy sajnálatos esemény, amikor este egy szórakozó hely elõtt egy szóváltás után az egyik sértett hazament a fegyveréért és miután visszatért fejbe lõtte azt, akitõl vélt vagy valós sérelmét elszenvedte.
Hol vagyunk mi lelkileg az egyiptomi rabszolgáktól? Hol vagyunk mi jellemben azoktól az emberektõl, akiket mint például az örményeket is, végighajszoltak a sivatagon étlen, szomjan és végig kellett nézniük, ahogy a gyermekeik elesnek a homokban és ott kellett õket hagyni, vagy akármelyik hozzátartozójukat, ahogy az õrök fejbelövik és berugják a homokba, majd kiabálva tovább hajszolták õket. Ilyenkor mindig ez jut eszembe, hogy mennyire gyenge ez a társadalom és mennyire büszke, hogy egy szóváltás után is csak az a megoldás jut eszébe, megtorolni minden áron.
Vajon megérdemelte az az ember a halált? Fiatal volt, nyilván volt olyan aki szerette és becsülte, neki magának is tervei voltak és biztosan nem komoly dolgon alapult a vita, hanem olyan apróságon, amit a szeretteinknek bármikor elnézünk, de egy idegennek nem, esetleg hibázott, de biztos lett volna más megoldás a pisztolyon kívül.

A Bibliában van egy asszony: Királyok I. Könyve 17/8-17/24

Most azok kedvéért, akik szeretnék elolvasni, de Bibliájuk nincs, miattuk bemásolom az ide vonatkozó részt:



8.
És lõn az Úrnak beszéde õ hozzá, mondván:
9.
Kelj fel, és menj el Sareptába, a mely Sídonhoz tartozik, és légy ott; ímé megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.
10.
És felkelvén, elméne Sareptába, és mikor a város kapujához érkezett, ímé egy özvegyasszony volt ott, a ki fát szedegetett, és megszólítván azt, monda néki: Hozz, kérlek, egy kevés vizet nékem valami edényben, hogy igyam.
11.
De mikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és monda néki: Hozz, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben.
12.
Az pedig monda: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi sült kenyerem, csak egy marok lisztecském van a vékában, és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és haza megyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük és azután meghaljunk.
13.
Monda pedig néki Illés: Ne félj, menj el, cselekedjél a te beszéded szerint; de mindazáltal nékem süss abból elõször egy kis pogácsát, és hozd ide; magadnak és a te fiadnak pedig azután süss;
14.
Mert azt mondja az Úr, Izráel Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül addig, míg az Úr esõt ád a földnek színére.
15.
És õ elméne, és az Illés beszéde szerint cselekedék, és evék mind õ, mind amaz, mind annak háznépe, naponként.
16.
A vékabeli liszt nem fogyott el, sem pedig a korsóbeli olaj nem kevesült meg, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott Illés által.
17.
És lõn ezek után, hogy megbetegedék a ház gazdasszonyának fia, és az õ betegsége felette nagy vala, annyira, hogy már a lélekzete is elállott.
18.
Monda azért Illésnek: Mit vétettem ellened, Istennek embere? Azért jöttél hozzám, hogy eszembe juttassad álnokságomat, és megöljed az én fiamat?
19.
És monda néki: Add ide a te fiadat. És õ elvevé azt az õ kebelérõl, és felvivé a felházba, a melyben õ lakik vala, és az õ ágyára fekteté.
20.
Akkor kiálta az Úrhoz, és monda: Én Uram, Istenem, nyomorúságot hozol erre az özvegyre is, a kinél én lakom, hogy az õ fiát megölöd?
21.
És ráborult háromszor a gyermekre, és felkiáltott az Úrhoz, mondván: Én Uram, Istenem, térítsd vissza e gyermek lelkét õ belé!
22.
És meghallgatta az Úr Illés szavát, és megtért a gyermekbe a lélek, és megélede.
23.
És felvévén Illés a gyermeket, alávivé õt a felházból a házba, és adá õt az õ anyjának, és monda Illés: Lássad, él a te fiad!
24.
És monda az asszony Illésnek: Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy, és hogy az Úrnak beszéde a te ajkadon: igazság.


Illés próféta azt kérte az asszonytól, hogy abból az utolsó kis marék lisztbõl és olajból, amit arra szántak, hogy a haláluk elõtt elfogyasszanak, elõbb neki süssenek belõle kenyeret. Komolyan mondom egy kicsit jobban belegondolva valószínûleg elzavartam volna ezt az embert ha ilyet kért volna tõlem. Elképzeltem, hogy éhség tör ki magyar országon, mert olyan a gazdasági helyzet, hisz a földnek oly sok pontján éheznek az emberek, van olyan ország is, ahol eddig jólét volt és boldog családi életet éltek, de egy belviszálynak köszönhetõen tönkrement az ország. Mondjuk, hogy egy ilyen helyzetben jövök ki a házunkból és hozzám lép egy idegen, hogy segítsem ki egy pohár vízzel. Valószínûleg a jelenlegi névleges jólétben sem sokan tennék ezt meg egy idegen embernek ha csak úgy ismeretlenül hozzálép az utcán, nemhogy egy ez után esetleg bekövetkezõ éhezéskor. Sõt ez az idegen még azzal is megtetézné, hogy amit otthon találok a hûtõben egy kevés élelmiszert vagy akár egy száraz kenyeret vagy néhány krumplit, ami megmaradt, abból elsõnek neki adjak s majd ha valami marad, akkor azt elfogyaszthatja a feleségem és a két gyermekem.

Nonszensz, azaz az én emberi számításaim szerint elzavarnám. Ám ez az özvegyasszony ebbe a helyzetbe került és bölcsen döntött. Ugyan éheztek és csak egy minimális élelmiszerük volt, de azt Isten beszéde szerint használta fel és Isten akarata szerint. Ha nem fogadta volna hittel Illés beszédét, hanem csökönyösen a saját gondolataiba temetkezve és Illést semmibe véve otthagyta volna Õt és úgy gondolkozott volna, hogy inkább Õ fogyasztja el a gyermekével együtt azt a keveset, amit otthonában talál, akkor ugyan egy kevéssel meghosszabbíthatta volna az életét, de minden bizonnyal meghaltak volna ahogyan Õ maga is gondolta. E szerencsére bölcsen döntött. Az is eszembe jutott, hogy Illés vajon önzõ módon saját maga miatt kérte, hogy elõbb Õ maga ehessen a kenyérbõl, amit süt? Mert mondhatta volna azt is, hogy készítse el és egyenek belõle együtt vagy esetleg számítva a kudarcra mondhatta volna úgy hogy lehetne, hogy kapjak belõle? Mert ha nem, akkor máshoz fordulok segítségért. De aztán végiggondolva eszembe jutott, hogy Isten embere maga Isten, mert Isten lelke lakozik benne, tehát neki bõven lett volna más módja is, hogy élelmiszert vegyen magához, mert róla Isten gondoskodik, de Isten az özvegyasszonynak hitet szeretett volna tanítani, hogy ne a marék lisztbe és olajba helyezze bizodalmát, hanem magába Istenbe, akinél nem egy marék liszt és egy kevés olaj van.
Aki Isten beszédét megveti, az magát Istent veti meg és Istent utasítja el.

A mai világban úgy alakul, hogy ha valaki nehezen megoldható problémával találkozik, akkor automatikusan helyes megoldást keres, hogy a problémát elkerülje. Ha nem talál, akkor elkeseredik és összeomlik. De sok olyan hívõ is van, aki magáról azt vallja, hogy keresztény, s ennek ellenére ha nehézségekkel találja magát szemben, akkor nem magára Isten lelkére vágyik, hanem Istentõl azt kéri, hogy adjon neki erre a problémára megoldást. Ha ad, akkor megnyugszik és hálákat ad Istennek, ha nem, akkor elkeseredik és átkozódik.

Ha egy olyan embernek, aki Istenben hisz, feltesszük azt a kérdést, hogy Isten a te problémádat meg tudja oldani vagy sem? Akkor ha illendõségbõl, ha tudásból is, de azt válaszolja, hogy persze-persze Isten mindenható. Ennek ellenére mégsem hisz benne, mert elképzelhetetlennek tartja, hogy egy olyan problémát, amit Õ nem tud megoldani, azt majd valami láthatatlan és hallhatatlan micsoda ripsz-ropsz helyrehoz, hiányzik belõle a hit.

A lelkészünk mesélt egy asszonyról, aki 10 évvel ezelõtt kapott üdvösséget, de a férje nagyon megnehezítette az életét, mert hasonlóan élt, mint Pál Apostol. Pál Apostolról azt kell tudni, hogy mielõtt Jézussal nem találkozott, elõtte módszeresen üldözte és verte a keresztényeket, akik magukat Jézus követõinek vallották. S miután maga Jézus szólította meg Õt, majd 3 napra megvakította és utána hozzá küldte egy emberét, utána amilyen lelkesedéssel üldözte Õket, azt megsokszorozva hirdette Isten Evangéliumát. Ennek az asszonynak is a férje megverte Õt többször annak okán, hogy eljárt a gyülekezetbe. Egy alkalommal mikor 3 napos Bibliai szeminárium volt, az asszony újra kérlelte férjét, hogy engedje el Õt, ám az konokul kiabált vele és megígérte neki, hogy elválnak, mert ez így nem élet és nem házasság. Az asszony azt válaszolta a férjének, hogy én a te engedélyedet kapva szerettem volna elmenni a gyülekezetbe, mert én Isten akaratán belül és Istenben bízva szeretnék neked engedelmeskedni és a feleséged lenni. De mivel neked is van akaratod és Istennek is, így inkább Istennek engedelmeskedem, mert az fontosabb. A férfi erre ütlegelni kezdte Õt és aztán sorsára hagyta. Majd miután elment, elkezdett gondolkodni rajta, hogy vajon miért ilyen fontos az asszonynak a gyülekezet, mit kap ott, amit tõlem nem kap meg soha? A férfi 40  éves elmúlt és hosszú ideje munkanélküli volt. Magában elkezdett gondolkodni és arra a következtetésre jutott, hogy ha a felesége ilyen rossz helyzetben is és a verések ellenére is vállalja hogy elmegy ebbe a gyülekezetbe, akkor ott tényleg kaphat valamit. Egyszer elment utána és félrehívta az egyik lelkészt, s mivel Isten már hosszú ideje munkálkodott e férfi életében és összetörte Õt, így elfogyott az az ereje, hogy saját magában bízzon, hisz már többször is megtapasztalta azt a kudarcot, ahogy a fiatal munkaerõkkel szemben mellõzték Õt.
A lelkésszel több alaklommal is találkozott és általa üdvösséget kapott.
A probléma ugyan ezzel még nem oldódott meg, mert a helyzete változatlan maradt. Egyszer az egyik vezetõ lelkész odalépett ehhez a férfihoz és megkérdezte, hogy mi a munkája? Õ csüggedten annyit válaszolt, hogy elég régen semmi. A lelkész mondta neki, hogy tud róla, mert az Ön felesége már 10 éve rendszeresen jár a gyülekezetbe és beszámolt az otthoni helyzetrõl részletesen. Azt javasolta a férfinak a saját maga példáján keresztül, hogy akármilyen problémája van, hirdessen Evangéliumot. Ugyanis az Evangélium hirdetése Istennek fontos nem az emberek akarata, így aki az Evangéliumért áldozza a saját életét, annak az embernek az életéért Isten felelõsséget vállal. Ezt úgy kell elképzelni, mint ahogy a hétköznapi életben is egy cég vagy vállalat hasznáért dolgozunk, akkor az cserébe vállalja a mi eltartásunkat a kiegyezett fizetség által.
Ez a férfi a lelkész tanácsára hallgatva azon gondolkodott, hogy a környezetében kinek hirdethetne Evangéliumot? Elindult az autóján és felkereste rokonait, barátait és ismerõseit. Volt aki örömmel fogadta Õt és olyan is, aki megvetve elutasította Õt. De nem arra figyelt, hogy az embereknek milyen a reakciója, hanem arra hogy hirdesse az Evangéliumot, ugyanis, hogy ki milyen szívvel fogadja az nem az Õ feladata volt ítélgetni, az Isten felelõssége volt, hogy ki milyen hozzáállással fogadta Õt.
A testvérek és a lelkészek a férfi autója láttán vidáman viccelõdni kezdtek, mert a Daewoo Tico a létezõ autók között a legkisebb volt. Koreában volt is egy nevetséges történet az autóról, hogy ha a tulajdonosa leparkolt valahol, majd dolgavégeztével beindította, de a kocsi nem indult, akkor ha kiszállt belõle és körbepillantott, akkor egy rágógumit talált az egyik kerék alatt:))
Ez a férfi egyszer egy barátjához tartott az Evangéliumról beszélgetni és a forgalomban hátulról beleütközött egy autó és olyannyira összetörte, hogy használhatatlanná vált. A férfi nagyon mérges lett, hogy bezzeg Õ azért indult, hogy Evangéliumot hirdessen, de erre meg ez történik, s hogy normális dolog ez? Elkezdte vádolni magában Istent és kárhoztatni, meg, hogy az egészet abbahagyja. De a baleset után egy héttel felhívták Õt attól a biztosítótól, ahol az autója volt biztosítva, hogy sajnos nem tudnak adni neki másik Daewoo Tico autót, mert már régen nem gyártják, de helyette fel tudnak ajánlani egy új modellt, ami kétszer akkora.

Kis idõ elteltével ennek a férfinak újabb problémával kellett találkoznia, mégpedig, hogy albérletben laktak és már két hónapja nem tudtak fizetni a fõbérlõnek, aki éppen azon volt, hogy elzavarja Õket. A férfi elkezdett magában tanakodni, hogy ha menniük kell, akkor hová? A feleségével közölte, hogy elszállásolják magukat egy elhagyott épületben, amit kinézett maguknak és egy darabig ott húzzák meg magukat. Mivel a felesége már 10 éve járt a gyülekezetbe így hitben is erõsebb volt és ezért azt kérdezte a férjétõl, hogy szerinted Isten azért adta ezt a problémát, hogy eltiporjon vagy azért, hogy ezáltal hozzá forduljunk és ennek köszönhetõen hitet tanuljunk? Szerinted akar nekünk Isten lakást adni? S ha igen, akkor az az elhagyatott épületet?
A lelkészünk idõ hiányában nem folytatta a történetet, de elmondta, hogy végül lett nekik egy saját lakásuk, ami sokkal nagyobb volt az albérletnél. Majd arra buzdított, hogy ha mi is kis lakásban élünk, akkor keressük meg ezt a koreai testvért, hogy tanuljunk tõle hitet.

Kicsit elkanyarodtam a tervezett témától. Legalább is remélem

Még sok mondanivalóm lenne nektek, amivel erõsíthetnélek benneteket, ezért azt mondom, hogy gyertek el bármelyik kedden este 18h-ra és beszélgessünk errõl a témáról személyesen.

A lelkészünk tanácsára szeretnénk rendszeressé tenni, hogy kedd esténként lehetõség nyíljon egy Biblia órára és az azt követõ személyes beszélgetésekre. Majd a Biblia óra után egy ingyenes számítástechnikai elméleti és gyakorlati oktatásra, amit eleinte én tartanék, de tervbe van véve néhány rendszeresen megjelenõ elõadó meghívására is, akik már sok éves gyakorlattal rendelkeznek és van mit átadniuk. Az oktatáson való részvétel ingyenes, oklevéllel nem jár, de azt bátran állíthatom, hogy utána nem kérdéseid lesznek, hanem válaszaid.

Elérhetõségeim a www.guga.hu-n

[guga]

Manó

Ezt a kis manósorozatot a nejem vette a gyerek lenyugtatására, hogy a hosszú úton legyen mivel lekötnie magát az autóban. Hazaérve a gyerek már türelmetlenül topogott az anyja elõtt, nézve az újdonságot a kezében és türelmetlenül várva a pillanatot, hogy megkaparinthassa. Négy darab különbözõ színû manó, egy-egy rúdra ráhúzva, egyforma elemekbõl, hogy a színeket lehessen keverni.
A gyerek á-á-á-áhh nyökögött az anyja lábánál és nyújtotta a kezét a játékért. Anya a celofánt hámozta le róla és próbálta a magasba emelni, hogy amíg meg nem fosztja a csomagolóanyagtól, addig ne érje el a gyerek. Majd ahogy kibontotta, automatikusan a manó fejéhez nyúlt, hogy lássa, hogyan mûködik, de az nem moccant. Feszegette, szorongatta s húzta-vonta, de nem mozdult. A gyerek egyre ingerültebben á-á-á-á és már két kézzel nyúlt a játékért, mert a színébõl és az alakjából már vélte, hogy az az övé lesz. Anya kicsit a padlószõnyeghez ütötte a játékot, hátha enged, majd a sikertelen kísérlet után a fogával végül lehúzta az egyik manó fejét és örült.

Közben a nyökögésre bejött apósom és anyósom is. Mi a baj kislányom kérdezték? Vázolta a nehéz helyzetet, hogy hiába a játék ha nem enged s nem mozdul. Add csak ide majd én és kivette anyósom a kezébõl a manókat. Tépte-vonta de nem engedett egyik sem, mereven s mozdulatlanul bazsajogtak a farúdon. Kivitte a konyhába és a húskloffolóval finoman odaütögetett neki párat, de semmi. Addig anya próbálta lenyugtatni a gyereket, mert üvöltött, amiért elvették tõle azt, amit még meg sem kapott. Apósom egy ideig tétlenül nézte, ahogy anyósom megadásra készteti a manókat a kloffolóval, majd egy határozott mozdulattal add csak ide és levonult vele a pincébe. Egy fogóval kitekerte azt a rudat, amelyikrõl lejött a manó feje, majd befogta satuba és egyenként leütögette róla a színes karikákat. Ugyanígy tett a többivel is, hogy kihúzkodta a tartórúddal együtt a manót, majd egyenként leütögette a karikákat. Mikor mindegyikkel végzett, akkor a manók alkatrészeit a zsebébe gyûrte és faragasztóval visszahelyezte a talapzatba a rudakat. Majd a konyhába ment és bekente a rudakat egyenként étolajjal.

A történetnek itt vége is lenne, mert a gyerek is csillogó szemmel nekilátott rakosgatni és kevergetni a manókat, majd büszkén felnézett és egy hangos „Ááá”-val jelezte, hogy örül, tetszik neki és dolgozik az ügyön tovább. A család is megnyugodva és elismerõen állt fölötte és nyugtatgatta, hogy ügyes és még egy buksi simire is futotta. Csak én voltam az, aki elhatározta, hogy ezt mindenképpen megírom és közreadom, talán, mert bosszantott. Már fogalmaztam is magamban a bekezdõ mondatokat és a csattanókat, de valahogy erõtelenre sikeredett. Hazafelé egész úton ezen gondolkodtam, hogy miként írjam le úgy, hogy fanyar legyen és keserédes, meg tanulságos, de azért egy félmosoly végig ott legyen önkéntelenül is az arcodon. Mire a kocsiból kiszálltam és karomon a gyerekkel besétáltam a lakásba már összeállt a kép. Csak arra vártam, hogy mindenki elcsituljon és a gép elé tudjak ülni s mellé zene, majd nekiállok írni.

Valahogy mégis úgy alakult, hogy fürdés és vacsora után, no meg az oda-vissza útnak köszönhetõen én is ágynak dõltem a többiekkel együtt. Szeretem mikor hallom a szuszékolását a gyerekeknek innen is, onnan is és az asszony is mellettem hortyog. Valahogy nyugtalan voltam, valami nem stimmelt és csak forgattam a fejem, majd egyik oldalamról a másikra, párna ki, be, félbe, laposra, de csak nem múlt az érzés. Majd nagy nehezen, sok idõ múlva elszenderedtem. Arra eszméltem, hogy nem vettem levegõt már régen, mert a fulladás állapotába kerültem. Hihetetlen módon elkezdett verni a szívem és felültem, sípolva tört a levegõ a tüdõmbe és nyeldekeltem nagyokat utána, ilyet utoljára egy éve tapasztaltam és akkor sem tudtam mire vélni. Próbáltam lenyugodni és újra elszenderedni, de nehezen ment. Éreztem, hogy ha nem figyelek oda a lélegzésemre, akkor megint leáll. Az ettõl való félelmemben nem tudtam elaludni. Majd arra gondoltam, hogy ahogy az elõbb fölriadtam, ugyanúgy fogok megint ha megáll a tüdõm és nem lélegzem. Elkezdtem lejátszani a fejemben egy Mike Oldfield albumot a Crises-t. Szerencsére azon kevés emberek közé tartozom, akik képesek egy hosszabb zenei mûvet is megjegyezni hangról-hangra. Mivel erre koncentráltam és a figyelmem elterelõdött a lélegzésemrõl, így elszenderedtem, majd ismét arra eszméltem, hogy ülve vagyok és a levegõ sípolva ment a tüdõmbe, kicsit megint megijedtem, de semmi gáz, már tudom mi ez, nem kell vele foglalkozni. Ismét a Crises és ismét nyugalom s szendergés, de valami nem stimmelt, mert tudat alatt, mint egy skizofrén vagy a delfin, aminek/akinek két agyféltekéje van és az egyik mikor pihen a másikkal irányítja magát, ugyanúgy én is hiába menüett vagy kórus, de a vészjelzõ zászló állt és figyelt. Ismét tüdõsípolás, felülés és visszaszendergés, majd Crises hangról-hangra. Aztán úgy gondoltam nincs más hátra imádkozom egyet. Atyám, Jézus nevében kérlek téged add meg nekem a lelki nyugalmam és a pihenést erre az éjszakára, te is látod milyen állapotban vagyok és ez ellen én tenni nem tudok, kérlek nyugtasd el testem és az én lelkem. Már éppen ott tartottam, hogy keresek egy másik zenei mûvet, mert ez már kezd az agyamra menni, mikor elaludtam.

A manó egy király volt, tudtam, mert az alattvalója voltam. De egy mûanyag figura, ami színes volt lecsapta a fejét és diadalittasan kiállt a közönség elé, ami egy csocsóasztalnyi stadion volt, tele apró figurákkal. Én annyira meg voltam rendülve a manó halála fölött, hogy egy fakanálra raktam a fejét és odadugtam a színes mûanyag figura elé, hogy szembesüljön tettével. A mûanyag figura elkezdett sikoltozni a látványtól, mert annyira megdöbbentõ volt számára és csak forgott meg zokogott, hogy lecsapta a fejét a manónak, pedig szándékosan tette és dicsõségre vágyott, de most, hogy közvetlen közelrõl látta csak sikoltozott és jajveszékelt.

Izzadva ébredtem és úgy, mint akin átment az úthenger. Egybõl eszembe jutott az álom, az hogy legalább tizenötször ébredtem fel elõtte úgy, hogy leállt a légzésem. Nagyon fáradt voltam és elgyengült. Megértettem az álom lényegét és értelmét s hogy miért történt az egész. Most már nyugodtan visszaaludtam, nem féltem amiatt, hogy megint leáll a légzésem és riadva ébredek, éreztem, hogy elmúlt a teher és a leckét megkaptam, értettem belõle. Tudtam, hogy nyugodtan lehajthatom a fejem és alhatok.

Egy hatalmas erõ magával ragadott és kivont a föld felszíne fölé, oda ahol a mûholdak közlekednek. Cipelt magával és forgatott, nagyon gyorsan szinte másodpercek alatt értem ki az ûrbe és a hasamon fekve siklottam és néztem a földet messzirõl. Gyönyörûen kék volt, hihetetlen szép. Majd ugyanaz az erõ a hátamra fordított és sokszor körberepültem a földet úgy, hogy csak a sötétséget láttam s mögöttem a föld. Majd újra hasra és lelassultam, szinte mozdulatlanná dermedtem az ûrben, közben az a valami tartott. Nem mondott semmit, nem volt semmi, nem volt hangja, nem volt teste, de ott volt és négyszer lesújtott a tengerre. A tenger pedig nekilódult és hatalmas hullámokat kavarva ment a partok felé, az a valami meg elégedett volt, de nem szólt.

Jó reggelt apa, meleg a kávé, hozhatom? Fáradtan nyitottam ki a szemem, még szerencse, hogy senki sem észlelt ebbõl az egészbõl semmit. Mindenki nyugodtan aludt, miközben én órákig szenvedtem. Nem szóltam az egészrõl semmit, fõleg a gyerekek miatt, gondoltam megbeszélem a nejemmel ha lesz egy szabad percem és leülhetünk. Tegnap a hazafelé úton a kocsiban ülve kérdezte, hogy Isten vajon tud haragudni? Látta a sötét felhõket a szélvédõ mögül és eszébe jutott. Persze, hogy tud, mert ha én tudok haragos lenni, akkor Õ is, hisz az Õ képére teremtett bennünket, értem úgy, hogy nem a testi képünkre, mert neki nincs teste. Csak lelke, tehát ha Õ tud, akkor mi is.
Aztán még megkérdezte azt is, hogy Isten egy-egy nagyobb esemény elõtt vajon izgatott és készül-e? Mondom neki, ahogy mi egy-egy jelentõsebb alkalom elõtt az életünkben izgatottak vagyunk és készülünk, ugyanúgy Isten is. A teremtés, az özönvíz, Jézus születése és halála, majd a föld végleges elpusztítása, valamint az azt megelõzõ szakaszok, mint Izrael állam újjászületése, stb.
Mind meghatározó és ugyanúgy elõ kell készíteni, mint nekünk egy esküvõt vagy temetést vagy születést.

Értettem én az álmot, ami már ott elkezdõdött, amikor megfogalmaztam magamban, hogy megírom a manós történetet. Már elõre forgattam a számban a mondatokat és már elõre láttam az elismerõ szavakat a netrõl több helyen is, ahogy írogatják ez igen guga, ez ott volt. Mi hasznom belõle, nekik mi hasznuk s mire mennek vele? Mi vagyok én bohóc? Azért vagyok, hogy kuncogj rajtam, elismerõen csettints és tovamenj? S ha Isten elõtt majd megáll a lelked, akkor csak ennyit tudj rólam mondani, hogy de jót nevettem? Igen értettem, üdvözült ember vagyok, Isten beszéde szerint igaz ember, olyan, akinek Jézus a bûneit valójában elvitte, nem csak egy vállvonogatás, hogy tudom-tudom de rá sem hederítek. Isten nem nézi tétlenül, hogy itt van elõttem a net, van lehetõségem írni és arra is, hogy elolvassák, de a nevét meg sem említem. Közben leültem a nejemmel kávézni és errõl beszélgettünk. Igen, azzal én is egyetértek, hogy általában nem hirdetek evangéliumot, hanem a saját dicsõségemet keresem, én is esendõ ember vagyok. De szerencsére Isten velem van és idõben felhívja a figyelmem, én hibázhatok. Ha dicsõséget és elismerést szeretnék, akkor hirdessek evangéliumot, ezt mondta a lelkészünk mindig is. Ha én tisztelem Istent és az Õ dicsõségét keresem, akkor Isten is tisztelni fog engem és azon munkálkodik, hogy nekem is dicsõségem legyen. Nézd meg a Bibliát, mennyi ember, akit a mai napig nem felejtettek el, mert olvassák Õket az egész földön, pedig mikor élték életüket még nem ismerték a nyomtatást.

Szóval nehéz dolgok ezek, ki tudná elhordozni? Könnyû legyinteni, hogy guga nnyémá sok sört ittál eriggy picsába és aludd ki magad, de mit hoz a holnapi nap? Na mit? 2004.12.26 és a modern történelem egyik legnagyobb földrengése, majd az azt követõ szökõár. Te kire hallgatnál? Arra a sok majomra, aki azt vallja haggyámá okos vagyok és tanult, õsrobbanás kell ide nem Isten, meglásd a technika egy emberi csoda, hisz már van robotunk, mobiltelefonunk, televízió és kényelmesen hátradõlve nézhetjük a híradót, 24.000 halott, még egy falat és megáll a korty a szádban, ahogy a bemondónak elcsuklik a hangja, hogy egy magyar majdnem megsérült.

Elõzõ nap meg azt álmodtam, amit és úgy ahogy.

Egyszer azt mondta a lelkészünk, hogy Sodoma és Gomorra-ra akkor jött el a pusztulás, mikor már senki sem hirdette és nem is fogadta az Evangéliumot. Te hirdeted, hirdetnéd vagy fogadnád? Mert ha igen, akkor Isten ad a földnek még egy napot és vár.

Mondja a nejem közben, hogy nem az a baj, hogy el akarod mesélni a manós történetet, hanem az, hogy Istent meg sem említed benne. Mondom neki, hogy miként lehet beleszõni egy történetbe Istent, ami arról szól, hogy apósom fahasábbal üti le egy manónak a fejét és a többi karikát, mert olyan kemény és szoros, majd újra visszaragasztja és megolajozza?

Ilyen egyszerûen, mondja a nejem, végtére is minden Istenrõl szól. A mi lelkünk ugyanilyen kemény és ugyanilyen kemény munkára van szükség ahhoz, hogy puhuljon, alázkodjon, majd Isten felé forduljon és Õt keresse. De úgy õszintén közületek ki az, aki Istent keresi? Van olyan, aki arra gondol hogy Uram hálás vagyok, hogy értem ezt a földet s napot, holdat teremtetted, az oxigént a vizeket, a fákat, az egészet megtervezted elõre és hogy van mit ennem, van mit innom, s van hol elaludnom, nyugovóra hajtanom a fejem.

Dehogy. Elég ha csak most magadba nézel s máris ott egy okosnak hitt ellenvetés, ami úgy kezdõdik, hogy de...

Végül álljon itt egy idézet, ami összefoglalja a mondanivalómat:

66. Ám 3,6
Ha megharsan a kürt a városban, nem riad-é meg a nép? Vajjon lehet-é baj a városban, a mit nem az Úr szerezne?

[guga]

Jónapot, nem indul a vidóz, ki tudnának jönni, jónapot

Ezt a sömöst az után kaptuk, hogy egy férfi megkeresett bennünket miszerint szüksége volna egy cd íróra. Mondtam neki mennyi, eljött és megvásárolta, majd a névjegykártyámmal együtt elvitte.
Másnap jön ez az üzenet és tudtam kitõl jött, mert emlékeztem a telefonszámára. Felhívtam és egyeztettem vele az idõpontot, majd megígértem, hogy egy kollégám ki fog menni a helyszínre. A továbbiakban az Õ beszámoloját tolmácsolom:

Belépve a helységbe azt vettem észre, hogy az íróasztal, amin a számítógép állt, az a faltól el lett húzva több, mint egy méterre és szépen, akkurátusan körbe lett fóliázva, mint meszelés elõtt szokás. A számítógép tetején a tõlünk vásárolt cd író, odaerõsítve széles, átlátszó ragasztószalaggal. Kérdeztem tõlük, hogy miért van körbefóliázva? A férfi nehéz gondolkodású és nehéz mozgású ember volt, az asszony pedig nem tudott fogalmazni, a fiukban ez a két tulajdonság összeadódott.

A férfi rámnézett értetlenül és mondta, hogy vártuk a szerelõ urat és, hogy nyugodtan szerelhessen, ha pedig koszolna, akkor ott a fólia, nem kell félni, hogy összemocskolódik a parketta vagy a szõnyeg.

S miért van a cd író odaragasztva a géphez?

Hogy megtaláljuk és nehogy leessen onnan.

Mindegy, kérdeztem mi a baj a géppel. Azt mondja a fiú, hogy nekiállt telepíteni a vidózt, de nem indul. A képernyõn ott a négy rubrika, ami kéri a Windows product key-t. Mondom csak be kéne írni a széria számot, ami van a telepítõ lemezhez.

Azt nem adott a haverom.

Na jó, elõbb akkor essünk túl a cd író beszerelésén. Amint kikapcsoltam a gépet és magam felé fordítottam látom, hogy már van benne egy cd író. Kérdem minek vették a cd írót, itt egy ugyanolyan benne?

Nem tudtuk, hogy van benne cd író.

Rendben, akkor inkább kicseréljük egy dvd olvasóra.

Szerelõ úr, van egy nyomtatónk is, kicserélné benne a patront?

Mondom a srácnak, hogy gyere megmutatom, hogy hogy kell és utána már meg tudod csinálni te is.

Nem kéne, villant rá az apa, lent van a pincébe már egy másik nyomtató, aminek letörte a patrontartó káváját patroncsere közben......

RI/OS R3::

[guga]

Tegnap délután azon kaptam magam, hogy kinyitottam a hûtõ ajtaját, ennék valami finomat. Volt fõtt pulykahús, pulykaleves, sütemény, túrórudi, befõtt és pár apróság, ami nem igazán mozgatta meg a fantáziám. Ritkán szoktam nekiállni fõzni, nejem szerint 10 évben egyszer. Ez részben igaz, mert itthon nem szeretek a konyhában téblábolni. Ha fõzök azt társaságban és társaságnak teszem, olyan 20-30 fõre.
Gondolkodtam mi lenne igazán fogamra való? Találtam vöröshagymát, fokhagymát, vajat, egy kevés füstölt szalonnát, a pulykahúst és összeállt a kép. Lapos Zepter edényben 3 fej vöröshagymát apróra szeleteltem ill. egy részét felkockáztam. A fiam könnyezve szaladt el mellõlem és megígérte ha nagy lesz és fõzni fog, Õ soha sem fog hagymát használni. Ne viccelj már fiam, szinte minden magyar ételnek a vöröshagyma az alapja, ha a magyarok megtehetnék, akkor a tejbegrízt is hagymával fõznék és jó csípõsre.
Beleöntöttem a Zepterbe fûszerezett étolajat, amit magam készítettem, majd a vöröshagymát közepes lángon üvegesre pirítottam. Egy csipet só, piros paprika és házi készítésû paprika örlemény a saját levében s enyhén sósan. Egy ideig hagytam párolni, majd tyúkhúsleves kockával és sok-sok majorannával dúsítottam. 1dl víz és hagytam, hogy összeálljon. A majorannával azért szeretek fõzni, mert jellegzetes és kellemes fûszer, ami meghatározó ízt ad az ételnek, de nem olyan, mint a bors vagy a paprika, ami nagyobb mennyiségben bántalmazza a gyomrot és egészségtelen. Van még néhány ilyen fûszer, amit szívesen használok, bazsalikom, oregano, stb.
A fõtt  pulykahúst apró darabokra szeleteltem és egy hatalmas adag péppé nyomott fokhagymával együtt hozzáadtam a már összeérett alaphoz. 1 dl pulykalevessel egészítettem ki és 10 perc közepes lángon való fõzés után 2 pohár tejföllel öntöttem nyakon. Utána elzártam a gázt, mert a Zepter rétegelt lemezeinek köszönhetõen a láng elzárása után is aktívan fõzi az ételt. Ott hagytam az ételt 30 percig, addig a gyerekek fürödtek, én pedig fûszervajat készítettem másnapra a reggelihez, ami állt tea vajból, sok-sok péppé nyomott fokhagymából, piros paprikából, csipetnyi borsból és oreganoból. Az egész lakást belengte a fokhagyma és oregano illata.
A fiam kenyérrel törölte ki a tálat, amiben kevertem a fûszervajat.
A nejem spagetti tésztát fõzött a fokhagymás-tejfölös pulykához és reszelt füstölt sajttal tálalta.

Remek vacsora sikeredett belõle, még ma is azt fogjuk enni ebédre. Már elõre símogatom a hasam :Ð

> N/A <

[guga]

Sakk-Matt

A fiam fejébe vette, hogy elkezd járni sakk szakkörre. Már a második órán vannak túl és telve van buzgósággal, lelkes, s most, hogy karácsonyra egy üvegbõl készült sakkot kapott ajándékba, így majd ki bújt a bõrébõl.
Én magam sosem éreztem késztetést ehhez a játékhoz, mert ugyan a legjobban a stratégiai táblás játékok híve vagyok, de mindig úgy gondoltam, hogy sosem tudnék elõre átgondolni 4 lépést, hogy annak mi lenne a vonzata. A lépéseket ugyan felemásan ismerem, a szabályokat nem, a stratégiai részét még annyira sem. A fiam unszolására azonban le kellett ülnöm vele sakkozni.
Nehéz meccs, mert Õ ismeri a lépéseket, a szabályokat nem és a stratégiai érzéke nulla (egyelõre). Már abból is látszódott, hogy általában csak az elsõ lépésekre koncentrál, de azt nem látja, hogy mi történhet utána, az én lépéseimre nem gondol.
Szép kis játszma volt az elsõ, mert már sokat leütöttem a figurái közül és közel álltam hozzá, hogy nyerjek, csak nem tudtuk, hogy mi alapján. Mert számomra végképp nem volt világos, hogy a királyt miért nem üthetem le, vagy ha körbevettem, akkor miért sakk az és ha sakk, akkor miért nem veszi le a királlyal az enyémet? Két ízben történt meg, hogy hosszas töprengés után a saját figurámat ütöttem le, ez annak volt köszönhetõ, hogy az üveg figurák fele csiszolt, a másik fele sima üveg és ezért ha az ember belebámul, akkor könnyen elvesztheti a fonalat és összetévesztheti az ellenfél bábúját a sajátjával.
Egyszer azt vettem észre, mint ha csapdát akarna állítani a csikómnak, szerettem volna lépni a csikóval, de láttam hogy ha odalépek, akkor a futóval leveszi. De a következõ lépésében a bástyájával belépett a futója útjába. Gondoltam most kipróbálom, hogy elõre átgondolt szándékkal lépett oda vagy véletlenül és nem tudja milyen lehetõségek rejlenek a lépése mögött. Nem tudta, mert mikor a csikóval odaléptem, akkor a bástyáját nem vitte tovább, hogy a futója elõtt felszabaduljon az út a csikómig. Lehet nem csikó hanem huszár, valahonnan ködösen rémlik, hogy régen a füles újságban úgy hívták, hogy huszár.
Az egyik alkalommal véletlenül egyet elõre léptem a futómmal, nem átlósan, hanem egyenesen elõre. Én nem vettem észre, mert nem vagyok tisztában a szabályokkal vagy éppen elfelejtettem. A lényeg, hogy a fiam sem vette észre, ennek köszönhetõen a következõ lépésben sikeresen levettem a bástyáját a futómmal. Viszont furcsa volt, hogy mindkét futóm a világos mezõben álldogál. De mire észrevettem, addigra léptünk négyet-ötöt fejenként és én megvizsgáltam fejben visszafelé a futóm lépéseit és akkor döbbentem rá a szarvashibára. Szakadtunk a röhögéstõl. A fiam javaslatára vissza kellett volna lépnünk addig a pozícióig az összes bábúval, de már rég elvesztettem a fonalat, hogy ki hova. Ezért újra kezdtük a játékot.
Mikor újra nyerésközelbe kerültem, akkor megint az volt a probléma, hogy a szabályok ismerete nélkül nem tudta, hogy nyerjem meg a játékot, léptem én mindenhova, de nem tudtuk, hogy hogyan lehet befejezni, mitõl sakk vagy mitõl sakk-matt. Ezért aztán úgy döntöttünk, hogy azért vagyok én a nyertes, mert én már több figurát ütöttem le az övéi közül és különben is az apád vagyok.

Mindegy, ne fáradjon azzal senki, hogy megtanít a sakk rejtelmeire, mert nem vonzódom a játékhoz továbbra sem. A lényeg azon volt, hogy borultunk a nevetéstõl és folyt a könnyünk, a gyerek beszaladt az anyjához és a kezénél fogva cibálta ki, hogy nézd apát, hosszas töprengés után a saját bábúját vette le :Ð



> N/A <

[guga]

A tegnapi nap bakija :Ð

Szalagban raktuk össze a gépeket egy közintézménynek. Amíg az egyik készült, addig a másikat teszteltem. Az egyik alkalommal hamarabb lettem kész a géppel és a másik még nem települt fel. Levett oldallappal elétoltam az asztalon lévõ s éppen települõ gépnek. Majd közben telefon, pár jegyzet és visszaültem a szerviz asztal elé. Cikáztak a fejemben a gondolatok, hogy ez kinek, ez mikor, ez hogyan, stb. Majd azon méláztam, hogy hmmm települ, megy de miért nem forog a venti? Odanyúltam a bordához, hogy megnézzem mennyire forró a hûtõborda a cpu-n. De jéghideg volt. Megfogtam a hdd-t és az is, de nem is volt semmi hangja. Teljesen megrémültem, hogy nédda a Maxtor elkezdett jó hdd-t gyártani? Egy pillanatig pánik lett rajtam úrrá, majd kinéztem a gép elé és akkor vettem észre, hogy 2db gép van éppen az asztalon csak elfelejtettem és a hátsó települt.



[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]




[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]

Szerkesztette: guga 2005. 01. 06. 22:20 -kor

[Dorien]

Idézet: guga - Dátum: 2005. jan. 1., szombat - 14:28

Mindegy, ne fáradjon azzal senki, hogy megtanít a sakk rejtelmeire, mert nem vonzódom a játékhoz továbbra sem. A lényeg azon volt, hogy borultunk a nevetéstõl és folyt a könnyünk, a gyerek beszaladt az anyjához és a kezénél fogva cibálta ki, hogy nézd apát, hosszas töprengés után a saját bábúját vette le :Ð

Amikor ezeket a sorokat olvastam, rokonszenvet éreztem. Örülök, hogy ilyen szép és teljes családi életet élsz. 

A fokhagymás-tejfölös pulykáról a kedvenc pizzaszósz receptem jutott az eszembe, amit az egyik helyi pizzériából lestem el, és folyamatos tökéletesítés alatt áll. A vegetával megpárolt hagymára tejfölt öntök. (Lehet, hogy a joghurt vagy tejszín még jobban beválna.) Major Anna helyett sok oregánót használok. Fokhagymát csak a végén. Nagyon kevés liszt is mehetne talán bele, hogy jobban összeálljon a massza. Ezzel megkenem a pizzatésztát, majd sonkát, szalámit, gombát, kukoricát és sok reszelt sajtot rakok rá. Sütöben ropogósra sütöm.

Jó étvágyat! 

[Socket]

Idézet: guga - Dátum: 2005. jan. 6., csütörtök - 22:17

A tegnapi nap bakija :Ð

Szalagban raktuk össze a gépeket egy közintézménynek. Amíg az egyik készült, addig a másikat teszteltem. Az egyik alkalommal hamarabb lettem kész a géppel és a másik még nem települt fel. Levett oldallappal elétoltam az asztalon lévõ s éppen települõ gépnek. Majd közben telefon, pár jegyzet és visszaültem a szerviz asztal elé. Cikáztak a fejemben a gondolatok, hogy ez kinek, ez mikor, ez hogyan, stb. Majd azon méláztam, hogy hmmm települ, megy de miért nem forog a venti? Odanyúltam a bordához, hogy megnézzem mennyire forró a hûtõborda a cpu-n. De jéghideg volt. Megfogtam a hdd-t és az is, de nem is volt semmi hangja. Teljesen megrémültem, hogy nédda a Maxtor elkezdett jó hdd-t gyártani? Egy pillanatig pánik lett rajtam úrrá, majd kinéztem a gép elé és akkor vettem észre, hogy 2db gép van éppen az asztalon csak elfelejtettem és a hátsó települt.

  :Ð

Szerkesztette: Socket 2005. 01. 07. 02:10 -kor

[Iguana]

Idézet: guga - Dátum: 2005. jan. 6., csütörtök - 22:17

A tegnapi nap bakija :Ð

[...]

Ezt teljesen ismerem.

Nekem az a halálom, hogy ha nem usb-s bill-el hoznak egy gépet...
Hiába rakom ki magam elé a billt, a sajátomat püfölöm vadul, de az qrvára nem akar engedelmeskedni.

[guga]

Éjszakai mûszak...

Ma reggel szokásomhoz híven 4:30h-kor keltem. Biblia olvasás, reggeli torna, kávé, 7h-8h-ig gyerekpesztrálás. 9h-19h nyitvatartás. 16h után házhozszállítja a nagyker a szalagmunkát, ezt is megértük, nem nekünk kell érte menni. Reggelre fullosan feltelepítve mindegyiknek mûködnie kell.

Éjszakai mûszak s egy kicsit sem vagyok fáradt, délután ittam 1 jó kávét és pont olyankor, amikor nem szokásom. Érzem még most is a hatását, 37 vagyok, elszoktam a késõ délutáni kávézolástól. Ver a szívem hevesen, legközelebb kihagyom. Már dolgoztam éjszakásként, de akkor alkalmazottként, raktáros és mûszakvezetõ voltam egy húsipari segédanyagokat forgalmazó cégnél. Sok dolgom nem volt, csak észnél kellett lennem a munkafolyamatokat illetõen, hogy minden elõ legyen készítve a folyamatos munkavégzés érdekében. Most sincs ez másképpen, észnél kell lennem, hogy XP1, XP2, XP3, XP4, XPstb..., így szoktam elnevezni a felhasználókat ha a gépek egy helyre mennek, ugyanazzal az oprendszerrel és hálózatban lesznek használva. Könnyû megjegyezni és ha kiépítésre kerül, akkor csak adok egy listát a gépekrõl, hogy melyik mit tartalmaz. Az alkalmazottak természetesen nem kedvelik ha úgy kell nekik belépni, hogy XP15 vagy XP akármennyi, fõleg, hogy egy kacsa a jelük, akár az óvodában. A hölgy alkalmazottak szoktak a legjobban lázadozni az XP9 és a kacsa ellen. Idõm nincs nekik elmagyarázni, hogy de kérem ott a vezérlõ pult, beállítások és választhat magának pirikökörcsint vagy gitárt.

Éjszakai mûszak...

Ismerem az ízét, hajnal 1 órakor a legrosszabb, az ember szívesen eldõlne, még a gondolatai is arra sarkalják, hogy kéne egyet ejtõzni, a rádióból a zene, a forró tea, egy szendvics, könyv, újság, bármi, minden amihez hozzá érek arra sarkall és azt sejteti, hogy álmodom az egészet. 2 óra felé az ember teste egy kicsit lehûl, talán a kinti levegõ lehûlésének köszönhetõ, pedig bent fix a hõmérséklet és mégis, mint ha enyhe huzat lenne, pedig nincs, lassan kezdek kiszakadni az álomittas hangulatból és ébredezem, pedig eddig is zakatoltak a gépek és serényen dolgoztam, de mégis, mint ha átaludtam volna. Reggel 6-kor lehet érezni a libabõrözést a hátamon, élénkül a kinti zaj és a forgalom, én meg lassan elszunnyadok.

Éjszakai mûszak...

Most is ez vár rám, éjfélig könnyû, utána nagyon észnél kell lenni, mert ébren álmodom, a gondolataim elkalandoznak, a figyelmem is elkószál, nem tudok koncentrálni majd. Lehet XP12 helyett véletlenül újra XP11-et írok be felhasználó névnek és akkor borul az egész rendszer.
A hdd-re is ráírom szépen sorban, hogy XP éppen mennyi, majd a ház aljára is és kinyomtatom külön papírra az aktuális XP kódját, majd belülre felragasztom, hogy tudják melyikhez tartozik.
Én magam Linuxot használok, szeretem, mert sem a Linux nem kérdezi, hogy XP mennyi, sem az XP tulaja nem kérdezi, hogy XP mennyi és...szóval érted?

A zene a ludas, már tudom. Régebben éjszaka is szólt az ágyam mellett a rádió, akkor még egyedül éltem, függetlenül és alkalmi barátnõk. De mióta megházasodtam és van a két gyerek, már nem tehetem, walkmannal hallgatok zenét, de inkább már azt sem. Sokáig szoktam dolgozni, egyszerûen csak elborulok és hortyogok. Szóval a zene a ludas, hallgatom, szól a háttérben és elálmosodom.

Ki kéne menni sétálni a friss levegõre, reggel 5h óta...vagyis izé XP5 óta itt vagyok, de lassan hosszú kürt szava harsan, s jön a mûszakváltás. Long Horn.


16.
Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égbõl: és feltámadnak elõször a kik meghaltak volt a Krisztusban;
17.
Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhõkön az Úr elébe a levegõbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk.


[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]



[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]

[guga]

A napokban úgy határoztam, hogy eladom a walkmanomat, a diktafonomat és egy akkumulátor töltõt, ami ezeket az eszközöket volt hivatott kiszolgálni. Általában szeretem mindennek eltenni a tartozékait, dobozát, papírjait, leírását gondosan. Emlékeztem rá, hogy a walkman és a diktafon dobozát a vásárlás után rögtön az elõszobánk tükör alatti szekrényébe raktam el, oda ahová egyéb hasonló csacskaságokat költöztettem már be. Mivel hosszú idõ óta nem használom egyik eszközt sem, így arra gondoltam minek õrizgessem, hagy vigye akinek szüksége van rá.
Bementem a lakásba, hogy elõvegyem a két dobozt, amit tudtommal odaraktam be közel két éve. De hiába kutattam át alaposan a szekrényt csak az egyiket találtam meg. Kérdeztem is a nejemet, hogy nem e tud valamit a dologról, csak a vállát vonogatta meg hümmögött. Eszembe jutott az is, hogy a Benjámin fiam mostanában módszeresen nyitogatja a szekrényeket és kíváncsiskodik, kipakol és elhurcol dolgokat majd lehetetlen helyekre betuszkolja és csak évek múlva kerül elõ.
Másfél éves elmúlt és pont abban a korban van, amikor nem szabad szem elõl téveszteni egy másodpercre sem, mert leveszi a falról a boilert és bedugja az ágy alá. Szóval volt egy sanda gyanúm, hogy a gyerek a ludas a dologban, de próbáltam magam túltenni a dolgon, hogy ha nincs doboz, akkor nincs és kész, majd elviszik a diktafont csak úgy minden nélkül. Persze tudat alatt eszembe jutott lefekvéskor is és ébredés tájékán is, hogy mégsincs ez így rendjén, nem olyan nagy a lakásunk, ráadásul kizárásos alapon csak két helységben lehet, a konyhában és a szobában, mert máshol nincsenek bútorok. Tényleg nem hagyott nyugodni a dolog, mert szokatlan dolog volt, hogy ha valamit elrakok és megjegyzem, hogy odaraktam, akkor miért nem találom ugyanott. Napokig motoszkált bennem egy-egy gondolatfoszlány erejéig, hogy azért mégis csak jó lenne ha elõkerülne az a doboz, már az is eszembe jutott, hogy a nejem tud róla, de mondjuk eltitkolja, hogy a Benjámin széttépte, összeharapdálta vagy mit tudom én és kidobta a szemétbe, hogy ne lássam meg. De ez sem stimmelt, ilyen nem szokott csinálni, mégis csak egy papír dobozról van szó, nem egy komoly dolog, meg ha komoly, akkor sem.

Egyszer sunyiskodott a nejem, még a régi házunkba Szigetszentmártonban. Vettünk a szobába padlószõnyeget, próbáltuk csinosítgatni azt a kis házikót, takaros is lett és napról-napra otthonosabb, úgy éltünk benne, mint a galambok. Egyik este észrevettem egy sötét foltot a padlószõnyegen az ágyunk mellett közvetlenül. Kérdeztem a nejemet, hogy azmijaz? Nem tudott róla semmit és Õ is csak nézett értetlenkedve. Akkor is napirendre tértem felette, de a kisördög bennem motoszkált és nem hagyott a dolog nyugodni. Aztán egyszer rápirítottam, hogy az azért mégsem járja, hogy ketten élünk ebben a házban, ott egy sötét folt a szõnyegen, ami nem tõlem ered és te sem tudsz róla semmit. Na akkor kibökte, hogy az ágy mellé tette egyik reggel a kávét, mert még forró volt és mikor érte nyúlt, véletlenül felborította.
Mondom most is magamban, hogy annak a doboznak valahol lenni kell, mert tudom, hogy oda raktam, ez 100%. Majd napokra elfelejtettem a dolgot, volt épp elég teendõnk, család, cég s miegymás. Tényleg úgy kiment a fejembõl a téma, hogy már a walkmant és a diktafont is elfelejtettem, néha mikor benéztem a fórumra, akkor láttam, hogy még mindkettõt hirdetem.

No egyik este leültem a gép elé, hogy átnézzem a régebbi fotókat, amiket készítettem, mert kellett egy fotó a Guga Bt-s autóról, amin ott a céglogó, ugyanis hamarosan indul egy újabb nyereményjáték és ahhoz kell illusztrációnak valami használható anyag. Muszáj megõriznem az összes fotót cd-n, mert egyszerre fotózok kirándulást, számítógép tartozékokat, családi rendezvényeket, szülinapot, komplett gépeket árajánlathoz cégeknek, vga kártyát, s néha használt alkatrészeket. Így néha azt sem tudom, hogy egy-egy mappa mit is tartalmaz, nincs irányvonal. Így fordult elõ az is, hogy a Garmacorról készült fotóim egy mappába kerültek a Benjámin születésekor készült fotókkal, ugyanis ugyanazon az XD kártyán tároltam és letöltéskor ugyanabba a mappába vándoroltak, de tudnék még mesélni extrém egybetársulásokat. Böngészem a mappákat és hopp, egyszer csak megakad a szemem valamin, egy fotó, amit a mûhyelyben készítettem Benjáminról. S mögötte a régi számítógép asztalom, ami tulajdonképpen eredetileg a nejemé volt, majd megörököltem tõle és végül egy fejlesztés folytán a mûhelybe vándorolt és ott is marad végleg. Az egyik sarkában egy zöld doboz, a diktafonom doboza, nicsak mondom, azt meg én raktam oda s megtaláltam a fényképezõgépem dobozát is, mert az meg ott lapult fölötte, abban meg az egyik XD kártyám, amit égre s földre kerestem már hosszú idõ óta. Ez a fotó már elég régen készült és így bevillant, hogy a doboz viszont sokkal régebben kerülhetett az asztalba, mert akkoriban készítettem a pizzás riportokat és ahhoz kellett a diktafon. Egybõl megörültem a dolognak és rögtön elkezdtem újságolni a nejemnek a dolgot, hogy megvan a doboza a diktafonnak és a fényképezõgép dobozát is megtaláltam. Nap, mint nap ott járok el az asztal mellett, sõt néha le is kell, hogy hajoljak oda, mert szoktam alatta porszívózni. A nagyobbik fiam meg oda szokott bújni és teleragasztja az asztal alját a számítógép alkatrészekrõl készített rajzaival.

Jó, tudom nem egy nagy sztori, de számomra rendkívül érdekes, hogy hogyan találtam rá.


> fotó <



Akkor most fordítsunk a dolgokon. A lelkészünk szokott néha így fogalmazni, hogy Isten munkájára jellemzõ, hogy ha az emberek életében van valami  megszokott menetrend és már-már megkövülne a dolog, akkor Isten megfordítja a tenyerét és, ami eddig felül volt az alulra kerül.

Tavaly elterveztem, hogy írok olyan történetet, ami nem túl hosszú s nem is rövid, a lényege inkább az lenne, hogy nem tartalmaz számneveket. Már el is készült, akivel eddig elolvastattam annak nem tûnt fel a számnevek hiánya, én meg nem mondtam meg neki. Gondoltam tartalékolom még a dolgot, amíg megérik.
Szerettem volna olyan történetet is kreálni, aminek nincs konkrét vezérfonala, pontosabban van és éppen az, hogy nincs, olyan lett volna, mint a gyors folyású patak, ahogy szalad és amit érint partot sziklát, ágakat, leveleket ahogy sodor s csörgedezik, azt leírnám az eredetétõl odáig, ahol becsatlakozik. A nem létezõ vezérfonal én lennék és a gondolataimat úgy írnám le, ahogy éppen jönnek s ami éppen eszembe jut arról, amit írok. Érintve sziklácskákat, ágacsokat, küvecses talajt és ahonnan ered, egészen odáig, amíg valahová becsatlakozik. Mikor ezt a megtalált dobozos történetet elkezdtem leírni, már akkor eszembe jutott, hogy a boileres résztõl gyors folyású patak lesz belõle, de elõbb el akartam mesélni a diktafonos részét is.

Most elmesélem gyors folyású patak stílusában.



A napokban úgy határoztam, hogy eladom a walkmanomat, a diktafonomat és az akkumulátor töltõt, ami ezeket az eszközöket volt hivatott kiszolgálni. Általában szeretem mindennek eltenni a tartozékait, dobozát, papírjait, leírását gondosan. Emlékeztem rá, hogy a walkman és a diktafon dobozát a vásárlás után rögtön az elõszobánk tükör alatti szekrényébe raktam el, oda ahová a hasonló csacskaságokat költöztettem már be. Mivel hosszú idõ óta nem használom semelyik eszközt sem, így arra gondoltam minek õrizgessem, hagy vigye akinek szüksége van rá.
Bementem a lakásba, hogy elõvegyem a dobozokat, amit tudtommal odaraktam be már régebben. De hiába kutattam át alaposan a szekrényt csak a walkman dobozát találtam meg. Kérdeztem is a nejemet, hogy nem e tud valamit a dologról, csak a vállát vonogatta meg hümmögött. Eszembe jutott az is, hogy a Benjámin fiam mostanában módszeresen nyitogatja a szekrényeket és kíváncsiskodik, kipakol és elhurcol dolgokat majd lehetetlen helyekre betuszkolja és csak évek múlva kerül elõ.
Pont abban a korban van, amikor nem szabad szem elõl téveszteni rövid idõre sem, mert leveszi a falról a boilert és bedugja az ágy alá.
Nemrég a nejem fürdette, beültette a kádba és magára hagyta, amíg beszaladt a szobába a gyerek pizsamájáért. Mire visszaért, addigra Benjámin kimászott a kádból bele a mosdókagylóba, felállt és a tükrös szekrénybe kapaszkodva vigyorgott, nincs még kifejlõdve a veszélyérzete. Ráadásul a mosdókagylót rögzítõ csavarok õsidõk óta kivannak lazulva, a fal meg homokos, a kagyló eláll a faltól kissé. Pedig minden reggel, mikor a fogamat mosom és látom a rést, elhatározom, hogy na ma meghúzom a csavarokat, mert zavar a látvány. Persze nem lett belõle soha semmi, ez az állapot azóta tart, mióta beköltöztünk a lakásba. Eleinte sokáig nem mertünk vendégeket sem fogadni a sok sitt és törmelék miatt, hónapokig csak gyûlt, de már itt laktunk, végül hívtam sittszállító konténert, lerakták a ház elé és napokig hordtam fel a zsákokat. Közel ugyanannyi sittet hordtak bele az utcánkban élõ más emberek is, ahogy ráeszméltek a konténer jelenlétére, valahogy észrevét titkosan belehurcolkodták a saját zsákjaikat is. Tiszta szemét volt a házunk elõtt az út, alig maradt hely a saját zsákjaim számára, pedig nem volt kedvem másik konténert bérelni csak azért, mert mások is a sajátjuknak tekintették. Például a lomtalanítás, minden évben, minden utcán pontosan ugyanannyi hulladékot raknak ki az utcákra, én ezt nem értem. Hulladéktelepen élünk és évente ürítjük a várost? Ha minden utcasarokra kiraknának ilyen törmelékes konténert, állítom, hogy még aznap megtelne mind. S ha minden nap lenne kirakva a sarkokra üres, akkor minden nap megtelne mind és Budapest akkor sem fogyna el.

Na de most képzeld el, hogy az, amit így nem visznek ki minden nap az utcák sarkaira, az itt van bent a városban. Ezért mondom, hogy hulladéktelepen élünk.  Kérdeztem Ücsüküétõl, hogy szerinte hova lett az emberek használati tárgya? Értem ezt úgy, hogy mióta van ember a földön és van ruhája s más tárgyak, rengeteg ember élt és halt meg, mióta ember van a földön. De a tárgyak, ruhák, cipõk nincsenek sehol. A házaik sem, mindent megevett a föld. Ez valahol érthetõ, hisz minden használati tárgyunk a földbõl származik. A billentyûzetem, amirõl pötyögök, a székem, amin ülök, a telefonom, az ásványvizem s a palackja is, a kerékpárom s az autónk is mind, minden a földbõl származik. Onnan lett kivéve, átalakítva olyan anyaggá, amit felvehetek magamra, járhatok benne, ülhetek rá, ehetek vele, alhatok benne, hja és bemondja a híreket.
Szeretek híreket hallgatni, esemény, mi történt, merre s hol. De kizárólag csak a Kossuth rádiót szoktam hallgatni. A kereskedelmi adókon többedmagukkal heherészõ, saját humorától könnye folyós, másik szavába vágós, idétlen szófordulatokat villantós, magamutogatós, csak a szexes és titkon pártolt drogos témákon lovaglós, trendi hülyegyerekes emberkéket kerülöm. Szinte kivétel nélkül az összes adón elviselhetetlen az a folyamatos nyüszítés, ahogy reggelente saját magukat bálványozzák. Azt érteni nem lehet, hogy mirõl beszélnek, mert elit módon halkan s krákogva beszél, vagy nem hagyják szóhoz jutni, mert folyton vihognak valamin.
Ezzel szemben a Kossuth rádió kiegyensúlyozott, mértékletes és árad belõle a nyugalom. A reggeli krónika, a déli krónika, kinyerma, idõjárás és vízállás jelentés H. Bóna Mártával, szóval szupi.
Évekkel ezelõtt a Danubius rádiót hallgattam, még éjszaka is szólt halkan a fejem mellett. Néha az álmom szorosan összefonódott a zenével vagy a beszélgetés témájával. Nagyon szerettem úgy álmodni, hogy szólt a zene a fejem mellett, rengeteg hangszeren játszottam már álmomban és nagy színpadokon, extra színkavalkád. Tudom ajánlani olyan embereknek, akik magányosan élnek és megtehetik, hogy hallgassanak rádiót éjszaka ha alszanak. Nekem házi építésû hangfalaim voltak és közvetlenül az ágyam mellett, akkoriban rengeteget költöttem hi-fi cuccokra, tüskékre és homokpadra meg fatuskókra állított hangfalaim voltak, amit hangtechnikus tervezett meg. Volt rá idõm s pénzem, hogy ilyesmivel foglalkozzam. Aztán eljött az idõ, megnõsültem, család, gyerekek és a hi-fi kivonult az életembõl. Lassanként eladtam az elemekbõl felépített s féltve õrzött berendezéseimet. Az Aiwa walkmanom maradt meg csak és a diktafonom, de már ezekre sincs szükségem.
A napokban úgy határoztam, hogy eladom. Általában szeretem mindennek eltenni a tartozékait, dobozát, papírjait, leírását gondosan. Emlékeztem rá, hogy a walkman és a diktafon dobozát a vásárlás után rögtön az elõszobánk tükör alatti szekrényébe raktam el, oda ahová a hasonló csacskaságokat költöztettem már be. Mivel hosszú idõ óta nem használom semelyik eszközt sem, így arra gondoltam minek õrizgessem, hagy vigye akinek szüksége van rá.

Jó, tudom nem egy nagy sztori.
Déry Jánosnak volt olyan rádió mûsora, hogy beszélgetés közben nem szabadott kimondani a fekete-fehér és az igen-nem szavakat. Remélem jól emlékszem rá.

Szerkesztette: guga 2005. 01. 23. 13:10 -kor

[lameXpert]

Igen

[guga]

Napi friss

Most hoztak egy PIII. 1GHz-es masinkát (Compaq Presario). Mutass egy kondit, ami nincs felfúvódva az alaplapon. Tegnap bevitték egy nagymenõ számítástechnikai szervizbe, 8 küvecsért cseréltek benne tápot, ebben bennefoglaltatott a munkaköltség is, majd mosolyogva átadták és jelezték egy vállveregetés kíséretében, hogy mostmár minden rendben lesz
Persze a gép ezután is újraindult 3 másodpercenként. Ez után kerestek meg engem egy ismerõs révén, hogy nézzek már rá, mert ugyan tegnap bevitték egy szervizbe, de nem változott a helyzet. Az üzlet nevét nem írom le, nem szeretném rontani a hitelüket.

kép

[Iguana]

Idézet: guga - Dátum: 2005. febr. 25., péntek - 9:52

Napi friss

[...]

kép

Szép.

[guga]

A boldogság kék marad a gyerek ha játszik.

Letõt, megnéz, okkul belõle. 30mb.