[Dorien]

Idézet: guga - Dátum: 2005. ápr. 24., vasárnap - 10:48

Annyira berágtam, hogy beszüntettem a hétvégi nyitvatartást és 19h-ról 18h-ra tettem a zárás idejét is. Telefon kikapcsol és családi életet élünk.

[guga]

1 alárendelt = szolga
2 alárendelt = mágnes
3 alárendelt = Isten
4 alárendelt = kocka
5 alárendelt = idõben
6 alárendelt = ember
7 alárendelt = nyugalom

A többi igazság nem létezik, ami ettõl eltér az nulla azaz egyenlõ a semmivel.
Ha megtudod semmisíteni önmagad, az a valami.

Jézus ezt mondta: 18. Lk 21,33
Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.

Ha tehát valami akarsz lenni, akkor nem azon kell igyekezned, hogy minél többet tanulj, minél erkölcsösebb életet élj, minél tökéletesebb legyél. Ha örökké meg akarsz maradni, semmiképpen el nem múlni, akkor semmiként kell élned.
Ha te semmi vagy, akkor megmaradsz, mert a semmin a valami uralkodik. Ha megtudod semmisíteni önmagad, az a valami.

2 alárendelt = mágnes

Az alárendeltség=házasság, ha nekem vagyon teremtve. A házasság vonzó dolog, abból fakad, hogy nem tudsz semmit, ha valamit pedig megtudsz, alárendeled magad.

25.      1Kor 1,28     
És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse.

Tehát ha nem akarsz lenni semmi, akkor valami leszel. Ha valami lenni akarsz, akkor a semmik megsemmisítenek. Ha nem akarsz megsemmisülni, akkor semmi leszel, hisz tudatában vagy, hogy többen vannak a semmik, mint a valamik. Ezért a semmi mindig gyõz a valamin, nem érdemes lenni valaminek.

[Dorien]

Idézet: guga - Dátum: 2005. máj. 6., péntek - 7:55

Bár magam sem értem miért tûrik ezt a topikot, meg csodálkozom rajta, hogy még nincs szénné offolva. De ha minden igaz nincs is hova áthelyezni, max. bezárni lehetne, de azt is minek :confused: 

Szerintem komoly téma.
Legalábbis nekem komolyabb, mint jónéhány szigetes topik.

[guga]

A tökéletesség divat.

Olyan, mint a végtelenbõl csinálni egyet,
végtére is végtelen csak egy van, ha lenne kettõ,
akkor nekiállnának versengeni, hogy ki a nagyobb.
S mit tesznek ha kiderül, hogy egyenlõen végtelen mindegyik?
De az egyik mégis hosszabnak képzeli magát, pedig Õ is csak egy végtelen.


[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]

[Dorien]

Ez gázcserenyílás valami növényen?

[guga]

A következõt!

Aki ilyet mond, az követelõdzõ.
Követet mégis hiába küldenél hozzá,
mert nincs utána következõ.
Az igazi követelõdzõ mindenek után következik.

Nem fogok erõlködni, hogy híres legyek, küzdjetek meg értem.
Ha nincs hozzá erõtök azt is megértem.
Elbír a magyar ennyi híressel?
Fejbõl tudni mindegyik nevét?
A magyar az híres, van neki bukéja.
Nem a lelkérõl, hanem a testérõl.
Gyulai kolbász, szegedi piros, egri bikavér, tokai aszú,
esztergomi érsek, hogy soha el ne késsek, adózz a földi létnek.

Az emberek kapaszkodót keresnek, én is kapaszkodok a kiszögellésekbe,
hogy egyre feljebb jussak.
Minden reggel, minden nap egy kis fogódzó.
Az emberek kapaszkodót keresnek, én is kapaszkodok. Engem kerestek?

Kinyitom az egyik szemem a balt, az a rosszabb, utána kinyitom a másikat és rögtön élesebb a kép. Lehetne ez akár egy folyamat is, mindegyik nap után egyre élesebben látsz. Aztán eljön az este. Az este mindig eljön, elvan rendelve. Tudod te csak nem hiszel benne. El van rendelve, akár a lelkem ebben a testben.

Ha kellenék fönt leszek.

Ezt mondanod sem kell, ha van valami,
amit nem tudok megoldani, automatikusan felnézek.
Nem is felnézek, inkább feltekintek.
A nézés és a tekintély egymás felett áll.
Egyik sem létezhet a másik nélkül.
Ha nincs erõd felemelni a fejed, akkor nem marad más, mint lehajtani.

Mt 23,12
Mert a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.

Vagy megalázod magad, vagy eljön a megalázó, más út nincs.
Minden ember kapaszkodót keres.
Én is kapaszkodom, örülök, hogy rám találtál.
Bár angyalok vannak számodra kijelölve, mostan azért érjed be velem és kapaszkodj meg.

A világegyetem végtelen, az embereknek meg nincs hol lakni.
Ha megnézed a földet kívülrõl nem látod a határokat.
Ha megnézed az emberek lelkét belülrõl, meglátod a határokat.
Kapaszkodót keresnek.
Isten ha nem létezik, nem lehet benne csalódni.
Isten ha létezik sem lehet benne csalódni.
Mivel van Jézus és a Biblia, alapos okom van feltételezni, hogy Isten létezik.
A mosógéphez is mellékel a gyártó használati utasítást, ha attól eltérsz nem vállalja a felelõsséget. A lelkem mennyivel értékesebb s mennyire szennyes, hogy tisztítani kellene? Ha a lelked csücske fehér, kivirítod, arra a kis csücsökre vagy büszke.

A nejem meséli, hogy:

Éppen parkolt volna be a szokásos helyére, mikor egy kis srác, olyan bmx-es 10 éves forma, ráüvöltött a dühtõl eltorzulva, hogy EZT TILOS!!!
Behajtani tilos, egyirányú utca, de a parkoláshoz legalább 3 métert be kell fordulni az utcába. A biciklis fiú úgy gondolta, hogy a nejem éppen tilosban járni kíván abban az utcában, pedig épp csak az orrát húzta jobbra, hogy elférjen.
Mondta neki rendben, biciklizz csak tovább, de a fiú nem tágított, továbbra is dühtõl elpirult arccal és szigorúan nézett a nejemre, a lélegzete is visszafojtva.

A nejem épp a kocsit zárta és a kisebbik fiamat vette az ölébe, amikor a biciklis kisfiú újra rárivalt. Az Apám rendõr, le fogja magát tartóztatni!!!

[guga]

> Õ nem :Ð <

Hétvégén Szandaváraljára voltunk hivatalosak egy kis házipálinkára, pinczehideg borra, kacsasültre és út közben lencsevégre kaptam eme házikót. Az érdekessége az, hogy a környéken 20-25 vályog viskó áll és a szélén eme mézeskalács házikó  

Szandáról meg mindjárt közlékenyebb leszek

[guga]

Láttam ma egy amerikai filmet, ahol a fõhõst jól lelõtték és a feleségének volt lehetõsége idõutazásra és ugyan megélte a férj halálát, de visszakapta. Majd a film végén szorongatta, csókolgatta és az meg nem értett semmit, hogy honnan ez a hirtelen ragaszkodás.

A hétvégén leugrottunk Szandaváraljára a feleségem nagyszüleihez. Valamikor reggel 8h-kor telefonáltunk oda és 11h felé érkeztünk meg, de addigra már a bukta kisült, a leves megfõtt és a kirántott hús is elõ volt készítve ebédre.
Az öreg elballagott a templomba ebéd elõtt pulipka szentelésre, majd visszaballagott és egy flaska pincehideg borral traktált. Közben én a nagyobbik fiammal bejártam a környéket, már amennyire a hõség engedte.

A nejem jegyezte meg, hogy milyen csodálatos dolog ez, hogy alig 3 órája telefonáltunk ide, hogy jövünk és máris terített asztal vár bennünket, sütemény és ebéd.
Az az igazság, hogy nem a sütemény, nem a bor és nem az ebéd miatt siettünk Szandára, hanem hírét vettük, hogy az öreg gyengélkedik. Sáros volt az út, ezért nem a Skodával ment ki a szõlõbe, hanem gyalog. A tûzõ napon megkapálta a szõlõt és utána még haza is gyalogolt. Este orvost kellett hívni hozzá, mert rázta a hideg és véreset köpött. 81 éves és a mindene a föld. Nem lehet róla lebeszélni, hogy ne menjen ki. Hiába mondja neki mindenki, hogy papa ne erõltesse, nem magának való! A napokban is falunap volt és meghívták énekelni, rengeteg dalt ismer és nagyon szépen énekel, ízesen, nógrádiasan, öregesen és benne van a lényében. Bár beteg volt, mégis azt mondta, hogy ilyen szép napon ha addig élek is elmegyek énekelni, és elment, énekelt.
A szõlõre is azt mondta, hogy azt nem hagyja, mert ha addig él is kimegy és megkapálja. Kiment és megbetegedett. Rokonság messzi, mindenkinek család, munka, nincs aki segíteni tudna, hogy zokogni tudjunk az öreg vállán minden nap kéne egy idõgép.
Mondom is nejemnek ha Õk elmennek széthullik a család. Az én szüleimnél is így volt. Amint meghaltak a nagyszülõk, Apám és a Nagybátyám meg sem ismerik egymást az utcán, elmennek egymás mellett és elfordítják a fejüket, a köszönés is teher. Kérdezem a nagyobbik fiamtól, hogy ha egyszer már önálló élete lesz és saját családja, fogja szeretni a testvérét Bendzsót? Õ a kisebbik fiam, most 2 éves. Persze vágta rá határozottan és nem is értette, hogy miért feltételezem róla, hogy nem fogja szeretni.
Az emberek változnak, tényleg el kéne egy idõgép, hogy megnézzük az elsõ szeretetünket. Hazaugrottunk Szandára, hogy megnézzük az öreget, senki sem tud a lelkére beszélni. Csak az Isten és a bor soha el ne hagyjon mondogatja, ha levessel kínálják, akkor azzal hárítja, hogy hagyd el mán, olyan mint ha a hátam megé hagyigálnám.
Hátul a kertben megálltam az egyik fa alatt és elmerengtem, azon kaptam magam, hogy az otthoni gondjaimon jár az eszem és magamban motyogok, még soha nem volt eddig példa rá, hogy magamban beszéltem volna.


> életképek 24.5mb <

S néhány foto:

01

02

03

[guga]

A héjéban van a vitamin.

A medve és a farkas vadászat közben ugyanarra a területre tévedtek és úgy alakult, hogy azon a területen éppen akkor egyetlen nyúl tartózkodott. Sarokba szorították és nekiálltak vitatkozni, hogy kié legyen, ki egye meg. Már civódtak egy ideje, a nyúl meg reszketett tõlük pár méterre, menekülésre esélye sem volt. Egyszer csak a magasból észrevétlenül lecsapott egy héja és elragadta a nyulat csendben. A medve és a farkas továbbra is egymást szapulták, hogy kié a finom falat. A héja közben megtelepedett egy közeli szirten és felfalta a nyulat. A medve és a farkas pedig tépelõdtek, hogy miképpen sajátítsák ki maguknak a nyulat.
A róka avéltan slattyogott. Napok óta nem csusszant le egy falat sem a torkán, s az elõbb látta a sast egy nyúllal a karmai közt a magasba emelkedni, s késõbb a szirten falatozgatni belõle. Közben belefutott a két dühös és egymással acsarkodó hebrencsbe. Ti meg mit csináltok itt? Nézett rájuk értetlenül.
Vitatkozunk, hangozták kórusban.
Min?
A nyúlon, hogy kié legyen, zengték.

A héjában van a vita min, mondta a róka lekezelõen.

[guga]

Levesróka, Vulpes vulpes hõõõjjj, instant ravaszság.

[guga]

A telefonbetyár

Napokban rögtön nyitás után csörög a telefonom (3310, mert konzervatív típus vagyok, ha rádió akkor Sokol/Kossuth, ha pörkölt, akkor bogrács stb, ha telefon, akkor 3310.)
Magán telefonszám , a kedvencem, ha ilyet látok a kijelzõn legszívesebben fel sem venném. Ha lenne rá befolyásom betiltanám a hívószám kijelzés letiltását.
Felveszem és mondom haló Guga Bt. és csend egy másodpercig, majd kinyomja a telefont. Nagyjából 20-30 percenként megismétlõdött a dolog és csak egyszer sikerült elcsípnem egy .öcsö. szórészletet, ami talán a köcsögbõl származott.
Aztán kisvártatva kaptam egy névtelen mailt az apronetrõl, hogy boltban 55000 te köcsög fasz.

De valószínûleg eltéveszthette a hirdetést vagy már nagyon mérges lehetett, mert egy 16000 Ft-os MP3 lejátszóra válaszolt. Nem tudom, hogy az éles tyúkeszével ilyenkor mire tippel hogy majd elkezdek rettegni és elköltözök az országból vagy mit hisz még ahhoz sincs bátorsága, hogy a telefonszámát kijelezze, de még csak egy freemailos mailcímet sem mer megadni.

Kettõnk közül szerintem Õ az aki inkább retteg.

Napirendre is tértem fölötte. De másnap szintén nyitás után csörög a telóm és egy vodás szám a kijelzõn. Egyáltalán nem ismerõs és a jegyzeteimre pillantva sem láttam a listában. Mostanában minden hívás után kiírom egy papírlapra, hogy ki hívott és milyen ügyben, mert már volt egy két kellemetlen esetem. Felhívtak, hogy adjak árajánlatot 12db gépre egy közintézménynek és megígértem, hogy egy órán belül ezen a számon hívom. Közben az egy óra alatt sokkal több hívást kaptam, mintsem a telefonom tárolni tudná a fogadott hívásokat, így kénytelen voltam kivárni a szemrehányó telefonhívást és sûrû bocsánatkérések között kegyelemért esdekelni, hogy bocsi de a telefonom már rég törölte a számot, amit hívnom kellett volna. Az ötödik ilyen este után már minden telefonszámot leírok papírra és odaírom mellé, hogy mivel kapcsolatban hívott.
Ez a vodafonos telefonszám nem szerepelt a tegnapi listámon. Felveszem és mondom haló Guga Bt....
Nadrágsurrogás és közlekedõ jármûvek zaja, léptek és vissza-visszatérõ nadrágsurrogás.  Leraktam és elkezdtem gondolkodni. Annak az esélye kicsi, hogy valaki zsebre vágja a telót és a nadrágja korca bepötyögi a 20/2313346-os számot. Ellenben ha nokia telója van, akkor a felfelé pötyögés után rögtön az utolsó hívott számokat tárcsázza. Ezt onnan tudom, hogy a nejem már több ízben felhívott a zsebébõl és egyforma telefonkészüléket használunk. Miután hazaért röhögve mondom neki, hogy beszéltem a nadrágoddal.
Felhívtam a vodafonos számot és bejelentkeztem, szia guga vagyok. Fiatal srác, süldõ, makogott, hogy izé nem tudom ki vagy. Mondom neki nyugi én sem, de az elõbb beszéltem a nadrágoddal. Használd a billentyûzárat a nokiádon és hatásszünet. A srác ereiben megfagyott a vér. Elõzõ nap letiltotta a hívószám kijelzést és nyakló nélkül s bátran hívogatott a névtelenség mámorában. Most meg visszaállította a számkijelzést és véletlenül feltárcsázott a zsebébõl.
Ez egy igazán extrém helyzet, erre nem számított és nyilván átgondolta, ráébredt s közben kiverte a hideg veríték. Nem raktam le a telefont, hallgattam ahogy visszafojtja a lélegzetét és várja, hogy mondjak valamit, vagy egy megsemmisítõ és lealázó „látod bazmeg kisköcsög így jár aki” kezdetût vagy hogy bambán izézzek én is, mint akinek nem esett le a tantusz. Nem mondtam neki semmit, tudta Õ jól az egészet. Késõbb még felhívtam egy ismerõsömet a vodafonnál és megtudtam a kártya tulajdonosának a nevét. Bár nem jelent semmit, mert feltöltõs kártya, akár vehette valaki egy készülékkel is és eladta a kártyát, de ha kicsit rámenõsebb lennék és szeretném kiherélni, akkor már rég hagymán pirulna a töke.
De beértem annyival, hogy csöndben leizzadt és tudomásul vette:


4.
Mt 10,26
Azért ne féljetek tõlök. Mert nincs oly rejtett dolog, a mi napfényre ne jõne; és oly titok, a mi ki ne tudódnék.
5.
Lk 12,2
Mert nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jõne; és oly titok, mely ki ne tudódnék.

Miután 10. alkalommal hívott rejtett hívószámmal, pont ez jutott eszembe, hogy ez Isten dolga, Isten engedte meg, hogy megtegye. Bár nagyon erõsen kívántam, hogy megtudjam ki az és a dühöm ha akkor meghallgatásra talál, talán szikrázva be is olvastam volna neki, de eszembe jutott, hogy:


11.
Jak 1,20
Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja.

[guga]

A magyarok bûvárzása Croatiában (höhhhnyeee)

Kezdjük az elején, a határ. Semmi cécó, átengednek és rögtön a kezedbe nyomnak a bérelt gimnázista fruskák egy magyar nyelvû s több oldalast, olvass, légy tájékozott mielõtt. A határ után rögtön meg kell állnod toaletet használni 3 kuna-ért, mert mindegy hová mész, amíg oda meg nem érkezel wc-t nem látsz. Kb. 1 kilométer múlva jön az elsõ cesternica vagy mi, adnak egy kártyát a kapunál, hogy beléptél az ótópályára oszt huss. Ótópálya mellett végig kerítés, megállásra lehetõség nincs, csak huss. Van 2 benzinkút a tengerpartig s lévén magyar szezon, a magyarok garmadája áll sorban akár tõtés, akár wc. A tõtés még rendben is volna, mert azt muszáj, nekünk is kellett tõteni, nem volt olcsóbb az ottani töltés, kifejezetten drágább volt. Ellenben ha az embert gyötri a szükség és nem kedveli a  8 négyzetméterre korlátozódott tömegrendezvényeket, akkor egy karlegyintéssel továbbáll. Vannak az ótópálya mentén a sós lehetõség elõtt 10 méterrel SOS táblák, ahol a buszok villám sebességgel oldalaznak ki és a magyarok villám sebességgel intézik szükségeiket. Valami rejtélyes módon tudnak eltûnni a szem elõl. A nagyobbik fiamat is elõvette a szükség a Tunel Sopac után és apósom egy hirtelen kanyarral kint termett a fél méteres leállósávban. A fiam kipattant az ótóból és ott helyben összepiszkította a nadrágját. Családi takarás mentén alsó és nadrág csere, de az izgalom és a megszégyenülés hevében rájött a hasmenés és újból félre kanyar, kipattanás és szerencsére már az aszfalton landolt a szükség.
A horvát ótópályán hamar végig lehet hussanni, mert volt eszük és a vezetõ politikusaik nem nyúlták le a zuniós nyújtást és arra fordították, amire kell, szóval hussra van lehetõség de ezek szerintem még nem jártak külföldön, nem ismerik az ótós pihenõ fogalmát.
Mi egy elõre befizetett KRK szigeteki nyaralást vettünk igénybe, egy hetesre tervezettet. Nem magunktól, hanem apósom hívta meg az egész családot, mint tyúkanyó, aki szárnya alá terelgeti a csibéit. Meglepetés volt számára is és számunkra is a hely. Az ótópálya után egy 30 perces igazi mediterrán, kanyargós, szûk országút jön, majd a híd és a hídpénz. Még oda sem értünk, de már is elszedik a jó kis kúnáinkat.


[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]


Azt el is felejtettem, hogy az ótópályán kétszer szedik el a jó kis kúnánkat. Egyszer 39 Kn és egyszer 49 Kn. Híd után kitérõ, de wc ott sem van, gyorsan körbeszaladtam a környéket hátha találok egy félreesõ bokrot, amit a magyarok már alaposan összepiszkítottak, de csak hatalmas völgy és sziklafal, latrina sehol. Apósom megnyugtatott, hogy 5 perc múlva a célnál leszünk. Görcsöt kötöttem még a lábamra is és visszaültem az ótóba.



[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]


Az úticélunkOMI©ALJ és tényleg 5 perc múlva meg is érkeztünk. Ami meglepõ volt, hogy szinte csak magyar rendszámú ótókat láttunk.

Megértem a magyarokat, 6-8 óra ótóút, tengerpart, megfizethetõ, félpanzio és ennyi, elözönlik ezt az OMI©ALJ-t. Hallomásból már tudtam, hogy csak 14h-kor foglalhatjuk el a szobát de nem hittem benne. Ez valami olyasmi, hogy tudom, hogy  egyszer meghalok, de kit érdekel .  S mivel 10h-ra már ott voltunk a szálloda parkolójában, szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy le sem szarják a fejünket. Sok magyar levonul tengerpart, megrémül s szitkozódik. Miért?
Homokos tengerpart nuku, van 1-2 méteres víz, szikla, tengeri sün hegyekben, no meg tengeri uborka és a víz is kegyetlen sós. Szandálban kell közlekedni vagy estére csak guggolva tudsz járni. Egyetlen 50 méteres szakasza volt a tengernek, ahol gyerekek számára is igénybe vehetõ fürdõzési lehetõség nyílott, de mivel az összes magyar ott dagonyázott, estére inkább hasonlított az iszap fürdõre, mint sem idilli tengerpartra.



[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]



14h után jött a szoba átvétel, elfoglalás. A szálloda szocreal stílusban épült nesze neked fogd be jól és élvezd a napsütést.
Tényleg volt vagy 35°. Légkondicionálónak nyoma sincs, hûtõgép se, sok egyéb sem se. Volt 3 ágy, egy párás fürdõszoba 2 üvegpohárral és ennyi. Hja a félpanziót elfelejtettem. Akkor jöttünk rá, hogy a szobában napközben nem maradhatunk. Azt észleltük, hogy voltak rutinos visszajáró magyarok, mert hoztak magukkal mobil klímát, hûtõt és kistévét. Utóbbit nem hiányoltam, de napközben vagy ötször bekényszerültem a hidegzuhany alá.

A vacsora

Iléyen látvány utoljára akkor fogadott, amikor apám leemelte a karámot és a tehenek nekilódultak az itatónak. Érthetõ, hisz egész nap a napon voltak, legeltek és ivóvízhez csak napjában kétszer jutottak. Szóval az elhízott magyarok a formás kufferjaikkal nekilódultak és egymás nyakába lihegve türemkedtek a félpanziós svédasztalhoz. Az egyetlen hely, ahol légkondi volt az étkezõ. Az ellátás pazar volt, ugyan nem túl változatos de megadták a módját. Vacsorára 4 -féle étel + saláták és hideg ételek. Reggelire valami kava-nak nevezett eszement lötty, ami tejjel s cukorral már nem emlékeztetett a tehénhúgyra és nem féltem attól, hogy többet nem áll fel. Továbbá sajt, felvágott, finom barna kenyér, méz, hatalmas tálban myogyorókrém, fõtt tojás, és az estérõl megmaradt pörkölt egy felforrósított edényben.

Szóval kajára nem volt panasz, a pincérek is készségesek voltak, de azért látszott rajtuk, hogy kegyetlenül unják. A fõpincér vacsora idején körbetolta a zsúrkocsit a behûtött italokkal, de a szüntelen köszönjük nem kérünk után elege lett és visszatolta a sarokba és lemondóan legyintett horvátul a fõnökének, már megszokták. Reggelinél volt 3-féle üdítõ és tea meg kava is, de a vacsoránál cselesen kihagyták az összes innivalót, ezzel is ösztönözve a magyart, hogy az otthonról hozott jó kis kúnáikat italra hagyják ott. De a magyar eszén nem lehet oly egyszerûen túljárni, vacsora után, mint borjak szopták és nyelték a mosdóban a hideg vizet.
A bejáratnál ki volt írva magyarul is, hogy kérjük az étkezõbõl ne vigyen ki semmit, talán a tapasztalat. De azért a figyelmemet nem kerülte el, hogy obéda idõben pár magyar fõtt tojást pucolt a partona friss barna kenyérhez és bõszen vigyorogtak hozzá. Persze, hogy utálnak bennünket.
Már a második nap rájöttünk, hogy sem a szobában nem maradhatunk, sem a dagványozóban, amibõl a magyarok estére iszappakolást gyártanak és örvendeznek vala felette. Korán reggel útra keltünk egy másik üdülõ helyre Njivicébe. Gyönyörû tiszta tenger, rengeteg sün és mégtöbb tengeri uborka, de legalább lelátni az aljára, végre igazi tenger. Életemben elõször láttam, hogy miként jön létre a felhõ. Tõlünk sok kilométerre volt egy földrész és elõtte látni lehetett ahogy a pára felszáll a tengerrõl majd felhõvé kovácsolódik a magasban, s egy órával késõbb a hegyek felett villámlik is belõle. Mivel mi voltunk az egyetlen magyar csapat így szedelõdzködni kezdtünk a villámok láttán, ellenben a helybéliek nyugodtan szelték a hullámokat tovább.
1.A vihar az nem volt, érdeklõdés hiányában elhaladt. Mivel a nap egész délután sütötte a szállodát és az magába szívta a meleget, éjszaka idején pedig ontotta magából, így nappal s éj között nem volt különbség a hotel szobájában. 30° fölött volt végig a hõmérséklet. Csak a tengerben vagy a fürdõszobában volt maradásunk egy hidegzuhany alatt.



[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]


Egy kirándulás során, mikor a sziget legszebb részére készülõdtünk Baska-ra, eltévedtünk. Véletlenül Stara Baska-n kötöttünk ki. Én javallottam, hogy maradjunk ott, de anyósom azt mondta túl mélyen van. Valóban az úthoz mérten néha 100-150 méter szintkülönbséggel voltak a kristálytiszta öblök. Szemet kápráztatóak és hívogatóak, megjegyeztem a helyet magamnak és visszafordultunk, továbbmentünk Baska-ra. Tényleg szép volt, tiszta és bûn drága. Mellettünk vert tanyát egy híres magyar énekesnõ a családjával s 2 fiával, az egyik olyan 10 éves forma a másik pár hónapos bábucka. Egy ideje nyilván a kisebbik bábucka miatt nem látni a színpadon. Velük a nagyszülõk és rögtönzött sátorban vigyázzák az árnyékot a kisebbik bábuckára.
Nejem közben mondja, hogy egy ilyen motorcsónakos ejtõernyõzésre rááldozna vagy 100 jó kúnát. Elindultam feltérképezni az árakat, elõttem az énekesnõ a hamburgeren nevelkedett nagyobbik bábuckával, akinek az ellenálló képessége a külvilággal láthatóan a nullához konvergál, sebaj, a fickója nagyot paskol a zénekesnõ fehér valagára és megjegyzi az árlista láttán, hogy ez kurva drága. Majd besorjáznak a motorcsónakba és egyenként felszállnak az ernyõvel. Az ejtõzés 5 percre 250 kuna volt, a nejem lehúzásnak találta és velem egyetértésben beérte egy közös, családi banánozással. A srác értetlenül nézett rám és próbálta beadni, hogy zagyválok. Pedig érthetõen elmagyaráztam, hogy three personal banana bansai. Erre megkérdezte, hogy tube or banana? Pátfasza mondom what is 'its és rámutattam arra a hosszú nem tube ellenben nagyon is banana alakúra, ami personalként 50 kunat ért. Hja csapott a homlokához az a banana és lenézõen vigyorkázott a haverjához, hogy a magyarszka beszél angolul.  Hja Baska-val kapcsolatban még annyi, hogy ha arra vennéd az irányt, mondj le arról, hogy parkolásért nem fizetsz napi 30-50 kuna-t, ugyanis gondosan kidolgozott terv szerint sehol nem lehet megállni. Apósom kitalálta, hogy keressünk free parkolót. Egy darabig kerengtünk, de vagy táblát láttunk, hogy lécci perkálj vagy egy integetõ embert, aki mutogatta a perkálj táblát, tényleg minden talpalatnyi szar helyen ótó állt.
Énekesnõ tõernyõrõl leszállva délcegen és dölyfösen lépelgetett a túltolt, kevélyre hízott fiával. Mellettünk vertek tanyát és amint befutottak a tõernyõzés után a túltolt kisfia rögtön benyújtotta az igényét a nagyszülejének, hogy kólámat.
Nagyobbik fiam meg leszállt a banana-ról és majd kibújt a bõrébõl, a nagyapja nyakába ugrott, hogy láttad és ahogy száguldottunk? Érdemes neki adni, hálás minden pillanatért.
Este szembesültünk a címmel, a magyarok vacsi után bûvárzottak Croátiban, majdnem azt írtam kloákiában, hisz estére már úgy felzavarták azt a pöcsnyi öblöt, hogy alig lehetett látni valamit. De ennek ellenére Õk bûvároztak az otthonról hozott békatalppal, szemügével és bûvárpipával.
Sok magyar bûvárpipálya lógott ki ama pocsárból, kötött utazás buszval, mert teljes hasonulás és saját ótó híjján nem mennek oda hová akaródznak. Helyette bûvárzanak és pipáik kandikálnak.

Másnap elsuzukiztunk Stara Baska-ra és elengedtük magunkat a szikrázó napfényben.



[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]




[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]



Az ottani növény és élõvilág nagyban különbözik a mienktõl.
Minden növény szúrós, ami meg nem az messze van. Kecskeszarszag utal rá, hogy valami hegyi ugrándozó lakja a környéket és napközben nem mutatkozik. Láttunk gyönyörû, félméteres gyíkokat, igaz csak egyet de azt láttuk, ebbõl sejthetõ, hogy volt több is belõle, mert az egy az hülyén nézne ki.
Volt cocogány, amit én neveztem el annak. Egy bazi nagy sáska vagy tücsök, amit az afrikaiak megsütnek, mert jó húsos és ha pattan egy nagyot a tûzben akkor ehetõ. National Geografic, de lényegtelen, félszemmel néztem. A lényeg, hogy ezek non-stop nyomják a cocogást. Egyel találkoztunk is szikláján, amit nem akart elhagyni, hiába közelítettem oda, az övé volt, neki járt ki ott cocogás.



[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]


Összességében annyi, hogy hrovátckija sziklás, köves, sünös, uborkás és van 4-féle hal, ami nem hajlandó elúszni ha a érte nyúlsz, max addig amíg nem éred el. A homokos, színes kagylós, ezerhalas, polipos, meduzás tenger az elmarad. Valószínûleg a tenger sótartalmából fakadóan ilyen sivár az élõvilág.

Pár dolog, amit hiányoltam de ha arra jársz te is megfigyelheted.
Jobbára a teszkós magyarok nyomulnak hrováckijába, mert 6-8 óra ótóút, megfizethetõ és ha készülsz (venti, hûtõ), akkor egész komfortos és élvezhetõ nyaraláshoz juthatsz tengerparton, ahol elmarad az életre szóló ismeretség az asztalszomszéddal és a képeslap a nagyinak. Ellenben van hörcsögképû, aki a szájában csomagolt szendviccsel lép ki a detektor elõtt, egyáltalán mi szükség a detektorra.
Hja tengerparton ne végy semmit ha csak nem vagy kiégett s kivénhedt énekesnõ, aki összelálázta a küvecseket és kevély lépelkedéseket engedhet meg magának. Szóval ha még lálázás elõtt állsz, s mégis hrovátszkijába tartasz, akkor szard ki magad otthon, vegyél sört a teszkóban, vigyél ventit s hûtõt magaddal, majd az etetõnél várd meg a végét, hogy senki ne lihegjen kufferéval nyakadba.
Valamit elfelejtettem, a sörös üveg. Hülye magyarja eljátszotta a szerencse kártyát s bizalmat. Közértben adnak blokkot és bekarikázzák, hogy biza 2.5 kuna kaucio. Ha blokkot nem viszel és pont annyi üveget, akkor csak bedobálhatod rekeszbe üvegeidet és pápá jó kis kuna, mert eleink faxául összegyûtötték a parton az elhanyagolt üvegeket és megpróbálták bégyûjteni a jó kis kunakat. Majd erre reája gyüvén az okos közértesek önvédelmi reflexként bevezették a blokk ellenében visszaváltást. Én meg jóhiszemûen viszem a két üres palackot, hogy ájem cséndzs bír, de baxtak rá, blokk nyista, fizessek újra kauciót. Áldottam magamban ama honfitársamat, ki elsõnek vette fejébe, hogy Õ majd az ottani bûvárzása folytán eme forrásból gazdagítja jó kis kúnáit.
Egyik éjjel ittas honfitársaim nekiálltak focizni strandlabdával a folyósón és nejem felébredvén, szitkozódván javallotta, hogy menjek kis tegyem szóvá, dörgöljem orruk alá, mivel ajtónk elõtt. De leintettem, hogy engedjünk elõrébb valaki mást, hisz biza mást is kellemetlenül érint eme kéretlen labdarúgás. Kisvártatva elõállt valami cingár de annál inkább magyarabb, mert egy kisebb nyakas után végigvágtázta a 3 emeletet a földszintig. Elismerõen bólintottam nejemnek, hogy látod eme nyakas sem nekem jutott ki osztályrészül, mivel mindig annak van igaza ki részegebb. A nyakas elszenvedõje és elkövetõje is belefáradva a küzdelembe humni tért. Nem tudom említettem e volt, de mindvégig a szoba teraszán töltöttem az éjszakát, mert az ajtón kívül s bévül a hõfök különbsége 10° volt. Késõbb a nagyobbik fiam is csatlakozott hozzám és onnantól kezdve vételeztem észre, hogy nyújtott lábbal aludni micsoda királyság, ugyanis az nem volt. Menni kellett tengerbe reggel, hogy kinyújtsam.
Visszagondolva elég cinikusnak tûnhet eme leírás, de nejemmel konzultálva abban egyetértettünk, hogy magyarhonba érve a hûs felhõk alól megszépült az egész. Ott és pont akkor a hõség elüldözött bennünket. Az OMI©ALJ-i akárkik gondosan elhallgatták, hogy kilométeren belül egy batár nagy s hosszú olajfinomító leledzik, aminek a fojtó szagát néha arra sodorja a szél. Mi vízibiciklizés közben kezdtünk öklendezni.

Amúgy ha apám felnyitja a karámot...

S végül egy kis útifilm, ami nem mindenkit érdekel, de jól tükrözi: > ez itt 32mb <

[KovacsUr]

Te, ez a cocogány tetszetõs. Több képet nem lõttél róla?

[guga]

Idézet: KovacsUr - Dátum: 2005. júl. 1., péntek - 21:52

Te, ez a cocogány tetszetõs. Több képet nem lõttél róla?

> kérésed számomra parancs <

[KovacsUr]

Idézet: guga - Dátum: 2005. júl. 3., vasárnap - 15:31

> kérésed számomra parancs <

Köszönöm szépen. Kétségkívül nagyon kackiásan õrzi a szikláját, kész szembeszállni bármely fényképezõgépet lobogtató magyar turistával.

[Ombuccmann]

A cocogány becsületes neve kabóca

Idézet:


A kabócák hangadása

Hangadó szervük a dobszerv. Ez az elsõ potrohszelvény levegõvel kitöltött ürege, amely felett kitinhártya feszül, ehhez izomkötegek tapadnak. A hártyára recés lemez borul, amelyek összedörzsölése adja a cirpelõ hangot. A keltett hangot a dobüreg felerõsíti.

[guga]

Az õszinteség vázlata, azt mondják paraszt vagyok.

Az õszinteség vázlata a szex. Ki érti ezt?
Minél jobban kimutatja a szexualitását valaki, annál õszintébb.
Ha valaki szemérmetlen az megbízható? Nem kifelé, hanem egymás felé.

Érsekvadkert-Patak. Egy tavat néztem meg, amit éppen feltöltenek egy patakkal.
Erdõkben csatangoltam és söröket.
Jobb elfáradni, mint megõrülni.
Reggel ötkor már úton voltam, fél hat felé vettem észre, hogy Dejtáron.
Sehol egy ember, furcsállottam is, a kocsma is zárva.
Én csak egyedül én voltam éber.
Aztán ástam kertet, kiforgattam dolgokat, abban is elfáradtam, nem gereblyéztem el semmit.
Pedig fontos az is ha az ember felforgatja a földet. Muszáj aprítani a göröngyöket, különben a mag,
amit belé vetettünk, elszárasztja a nap. El kell egyengetni a talajt.

Ki érti ezt?

[guga]

Küldtem egy sms-t Böcének: kukutyinba zabot hegyezni

A válasz nemsokára megérkezett: 18h-ig dolgozom, utána.

Tulajdonképpen a történet itt véget is érhetne, hisz az sms váltásban benne volt az ezt megelõzõ 2 hónap, amióta nem találkoztunk, a mai este mikor is összefutottunk és hajnali egyig értekeztünk és sörökkel érintkeztünk.
A kívülállók kedvéért írom csak le a részleteket, akik ebbõl az sms-bõl nem tudják kiolvasni a mondanivalót.

Félhétre megjött és letette a kerékpárt az udvaron, majd kezet fogtunk és megkérdezte „na mi a redvás fasz van?” Erre különösebb választ sem várt, inkább egy ilyen nyugtázás-féle, hogy minden OK, menjünk sörért.
A zuglói vasútállomásra szoktunk felmenni sörözni, a semsiben veszünk egy szatyor hideg üvegest és felsétálunk a peronra a padokhoz.

Az elsõ témánk, amit kiveséztünk egy ismerõs család, mindketten ismertük tövirõl hegyire Õket és a Böce sérelmezte, ahogy a családfõ Apa dicsekedett Böce elõtt, hogy az Û szíp kisfija bezony lediplomázott és nem oly bugris paraszt vala, mint mi ketten akik ha letérünk a dûlõrõl nem találunk haza. Aztán mindketten jót röhögtünk, hogy hajszálnyit sem ismeri a saját fiát, aki térden állva könyörög a dealernél egy adag hernyóért és az összes zsebpénzét, amit otthonról kap azt felszúrja magának. Tulajdonképpen a helyzet egyáltalán nem nevetséges, mert egy ilyen állapotból kiverekedni magát és letisztult, nyugodt családi életet élni, dolgozni nem sok esélye van. Általában megelõzi egy családi tragédia s csak utána derül fény rá, hogy mit csinál a srác.
Ezt még egy darabig vesézgettük, hogy milyen szülõk legyünk, hogy jó csinálni. Legyünk kemények és tiltsuk minden eszközzel s lepõdjünk meg a végén, hogy mégis kipróbálta a haverokkal vagy legyünk partnerek benne és tájékoztassuk a jó és rossz hatását a drogoknak? Majd végül kiegyeztünk annyiban, hogy jó szülõ nincs, mi sem lehetünk azok, majd ha a helyzet úgy hozza nézünk mint a légy és megpróbálunk mindent helyrehozni.
Közben az is eszünkbe jutott, hogy évekkel ezelõtt mi is drogoztunk, persze nem ilyen durva injekciós cuccokat, akkoriban a fû, hasis és az amfetamin származékok voltak topon. Kipróbáltuk és addig használtuk, amíg egyszer csak nem jutott idõ rá. Jött a család és az ember automatikusan áttér más értékrendekre. Lehet mi sem tudunk majd róla ha a gyerek drogozik, hisz a mi szüleinknek sem volt fogalma róla, akár csak a hízó képû családfõnek, aki Böcét akarta alázni azzal, hogy a fia lediplomázott.

Közben elfogyott a szatyor sör és vissza kellett sétálni a semsibe.

A második témánk miután megülepedtünk a peronon az erõszak, az alkohol kiváltotta tolakodó fellépés, stb. Témánk kiindulópontja egy éppen egymást nyúzó s szaggató „pár?” láttán vetült fel bennünk. Egy férfi láthatólag ittas állapotban próbálta meg választott hölgyét s annak gondolkodását néhány jól irányzott pofonnal más irányba terelni. Tépte s cibálta a pulóvert rajta majd egyensúlyából kibillenve elvágódott és forgott a betonon, mint giliszta a porban. A nõ kapott az alkalmon és a kezénél fogva elkezdte vonszolni a férfit métereken át majd az oldalába rúgott. Eme ragaszkodó szeretet láttán kezdtünk el elmélkedni azon, hogy mi is a párkapcsolatban a követendõ értékrend. Megemlékeztünk arról, mikor is Böce felesége beleszólt egy régebbi elmélkedésünk alkalmán a telefonba, hogy „Teeeeeeeeeeeee indujjámá meg!” s nem tudtuk Õt elítélni, amiért ily nyersen de annál határozottabban avatkozott be akkori elmélkedésünk folyamatába. Hisz kifejezetten ébresztõleg hatott rá s majd végül meg is indult.
Embereket láttunk tömörülni az egymásba kapaszkodó pár körül és innen-onnan beszólások is röpködtek, úgymond segítõ szándékú jótanácsok, hogy a fejét rúgjad, akkor lent marad. Nem maradt lent, csápolva s szédelegve megindult és újra nekilátott csépelni s a pulóverét cibálni választottjának. Közben robogva befutott egy szerelvény és minden ember eltûnt a szemünk elõl, csak mi maradtunk ketten.

Közben elfogyott a szatyor sör és vissza kellett sétálni a semsibe.

A harmadik témánk miután kapaszkodót találtunk a peronon a vendéglátás volt.
Ez arról jutott eszembe, hogy nemrég reggel eszünkbe jutott meglátogatjuk a szandai nagyszülõket és odatelefonáltunk. 11H-ra értünk oda, de akkorra már gõzölgött a tyúkhúsleves, tepsiben a malacsült és az öreg leballagott a borospincébe egy flaska borért is. Kínálgattak bennünket szüntelenül, hogy csak egyetek, ilyet úgysem lehet kapni Pesten, mert a pesti megnyalja a tíz ujját az ilyen tyúkhúsleves után. Ezekben a falvakban ha betakarítás van nem kell kérni a szomszédot, hogy gyüjjön mán kend, hanem maguktól mennek vedrekkel és hordják a búzát, kukoricát a padlásra, utána megállnak a borospince elõtt és roskadozó térdeikkel emelgetik a poharat, hogy egészségére. Ha egy ilyen faluba este térsz be és megkérdezed az elsõ embert, hogy hol lehet szállást kapni, akkor ha légkondicionálóra és öccsillagos ellátásra nem is számíthatsz, de pár pohárka pincehideg borra, sült kappanra, egy szívélyes reggelire bizton. Ez nem Pest, ahol rád dudálnak ha a lámpánál elmélázol egy másodpercre és az öklüket rázzák. Ez nem az a helyzet, amikor sunyi fejek lesnek a függöny mögül, mikor valaki költözik és tenyér mögül kiabálják, hogy bazmeganyád a közöskõccséggel mi lesz?????? el vagy maradva egy éve faszkalap!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!4
Kilépsz az ajtón és a ház sarka feketéllik a kutyahúgytól, az az egy méter széles föld meg, ami az út és a ház között avít az telítve van a kutyák fosától a sok év alatt és baromira vigyázni kell, hogy ha a gyerek tipeg ne essen el, mert bizton csikkbe, üvegcserépbe vagy kutyaszarba tenyerel.
Aztán megjegyeztük, hogy lassan 20 éve költöztünk Budapestre és nem tudjuk mi a jó benne.
Engem már nem köt ide semmi, emberek közt szeretnék élni. Szeretnék egy vederrel a kezemben átsétálni a szomszédhoz ha látom éppen betakarítás van és utána elfogadni egy szívélyes pohár bort, elbeszélgetni s este lavórban lemosakodni, a vánkost a fejem alá igazgatni és ha elhantolnak, akkor tudni, hogy „Itt nyugszik” és valaki évek múlva is rám talál, megkapál, ejt egy könnycseppet és tovább áll. Olyan vagyok, mint az elszáradt fûszál, kis idõ és emlékezet sem rólam.

Közben elfogyott a szatyor sör és vissza kellett sétálni, de már nem volt hova, bezárt.

Csak mi nem zártunk be, mindig is nyitottak voltunk egymásra. Egyszer azt mondta a Böce, hogy ismertelek mielõtt találkoztunk volna, ismerlek azután is miután meghalunk. Ez nagyon jól esett és valahol én is ugyanezt gondolom róla csak nem tudtam ilyen pontosan megfogalmazni. Leültünk egy közeli padra és újabb elmélkedés. Közben csörög a telefonja, a nejem hívta, mert én otthon hagytam a telefonomat. Jó dolog az ha valaki után aggódnak, megbeszéltem Böcével, hogy ez nem azért van, mert haragszik rám és a világból kikergetne, hanem ha nem vagyok mellette nem tud elaludni. Szép dolog ez és követendõ példa. A nagyapám és a nyagyanyám egymás mellett fekszik a sírban, nem szükséges egymás után telefonálniuk, manapság az ilyen ritka, de mégis azt mondom követendõ példa és jó dolog ez. Egyszer a feleségem kiment német országba és visszafelé felhívott a határról, hogy most lépik át. Nagyjából kiszámoltam mikor érhet haza, de két órát késett. Akkoriban nem volt mobiltelefonunk, ezért a vezetékes telefont vertem szét a falon. Néha ha 20-30 percet késik, akkor már idegesen hívom, hogy merre jár, minden rendben?
A nagyapámnak és nagyanyámnak nem volt alkalma telefonálni egymás után, mégis megtalálták egymást és végül végleg. Ha kimegyek a temetõbe, akkor ott a kövön, hogy Zvolenszki József és Neje Zvolenszki Józsefné. Élt ettõl eddig, stb.
Nemrég este egyedül voltam otthon és olyankor szoktam nézni tévét, Sebrenica a Duna tévén. Már az elsõ percben elakartam kapcsolni onnan valami vígjátékra vagy spectrumra, mert olyannyira borzalmas volt. 8.000 embert lõttek tömegsírokba a szerbek és késõbb ástak ki a helyiek. Eltelt 10 év és a halottakat megtalálták, arcról lehetetlen volt azonosítani Õket, csak a ruházatukról. Rengeteg ember, akik sírtak, öklendeztek vagy ridegen mérlegeltek, hogy talán a zsebében lesz valami. Azt mondtam magamban ha ezek az emberek ezt élõben kibírták, akkor én tévén keresztül miért ne?  Közben elaludtam és arra ébredtem, hogy mákosan sistereg a tévé. Megijedtem és alig bírtam visszaaludni, eszembe jutott, amit láttam s az is, hogy ez itt is elõfordulhat bármikor.
A politikusok a tévében nyilatkoznának, hogy elítélik és urai a helyzetnek, de közben már nem is ebben az országban lennének.
Engem meg egy dróttal a kezemet hátrakötözve lõnének fejbe a házunk elõtt és utána a fiamat. Mi a garancia rá, hogy ez nem történhet meg? Nulla, semmi!!!

Kicsit elkanyarodtam és közben Böce is elment, elhajtott e kerékpárjával.

Böcével minden találkozás olyan, mint kiesni az idõbõl. Olyan, mint ha elõre megbeszéltük volna az idõk kezdetén, hogy tesók leszünk és azonos véleményen leszünk a fõbb dolgokról, de ha összefutunk testben is, akkor egy csöppnyi vita belefér. Végtelennek és idõtlennek tûnik az az idõ, amikor nem találkozunk és ha végre elém áll egy nyers „na mi a redvás fasz van?” -al, akkor úgy hat rám, mint narkósra a dealer, mikor zacskóba méri az adagot.

Nem is tudom miért röhögtünk ezen a diplomás majmon, elmehet kukutyinba zabot hegyezni. Aztán még intettem egyet és eltûnt a benzinkút parkolója mögött, legközelebb kb. 2 hónap múlva egy sms, hogy hõõõjjj vagy szervác és bonifác zsákban hoznak meleget. A lényeg nem az üzeneten van, hanem azon, hogy ismertük egymást már születésünk elõtt és a halálunkkal ez nem szakad meg.

Na mi a redvás fasz van?


> itt <

[guga]

No comment kategória, tõccsednézzed és ha találtál benne valamit, amit én csomagoltam, akkor phõõõjjj de rulez, ha nem akkor delete.

44.6mb

> My Way <

A végén észre sem veszed, hogy elrepült az idõ.

[guga]

Szilvásvárad

Haverom Vizesblokk kedden felhívott, hogy hõõõjjj baze nem tudsz valami parasztlengetõ helyet, ahová a családdal levonulhatunk hétvégére kicsit offolni? Így elsõre nem tudtam neki mondani semmit, de aztán a homlokához csaptam, hogy Szilvásvárad. Gyerekkoromtól kezdve oda járok és ugyanabba a camping-be. A szállás olcsó, a büfés néni morcos, a pisztrángot már reggel ötkor sütik a neveldénél és hozzá házipálinka. S ahogy elregéltem neki a köpködõs kocsmák sejtelmes világát, ahol idegennek csak bólogatni lehet, meg a helyi vajdát, aki kozmodisk-el a hátán szaladgál, hirtelen kedvet kaptam, hogy mi is leruccanjunk a családdal hétvégére. Gyorsan lefoglaltattunk 2 X 4 személyes faházat és már alig vártam, hogy gyüjjön a hétvége. Mielõtt elindultunk berongyoltunk a teszkóba élelemért. Mindkét nap terveztem a bográcsolást, de ilyen hõségben vigyázni kell, hogy mit veszünk. Így csak paprikás krumpli jöhetett számításba füstölt háziszalonnával és parasztkolbásszal. Ha húst vettünk volna megzöldül mire sorra kerül. Simán leértünk és gördülékenyen, az M3-ról Eger felé és utána Szarvaskõ, Mónosbél, Bélapátfalva és Szilvásvárad, mindössze 42km az autópályától, hegyes, keringõs utakon és egyszer csak felbukkan egy vasúti keresztezõdés után Szvárad. 300 méterre a táblától jobbra a hegyi Camping, sok faház, kommunizmus ízû, kellemesen fárasztó hely. Miután kiszáltunk a szuzukiból valaki rám kiabált, hogy höhhhnyeee. Az egyik konkurens számtechcég tulaja szintén ott töltötte a hétvégét és gyorsan varázsolt egy hideg sört a meghökkentõ höhhhnyeee mellé.
Az este a büfében telt a morcos néni társaságában, aki lelkiismeret furdalást okoz ha a  hûtõ mélyérõl kell kipakolnia a sört, hogy hideg legyen, szájalni nem akartunk vele, csak röhögtünk neki, hogy baze ki issza melegen? A házi szilvát pult alól méri és nem szabad belõle inni, mert levesz a lábadról ill. másnap a budiban lepotyognak a csempék a szaga miatt.
Másnap kora hajnalban keltem és sétálni indultam, élettelen környék és masszív húgyszag, elõször azt hittem a közös zuhanyzó/wc felõl jön a nagy nyári melegnek köszönhetõen, de késõbb rájöttem, hogy a hegyekbõl árad le, mert a szénégetõk vizes fát égetnek és a szaga hasonlít az ammóniához.
Családilag felkerekedtünk reggeli és ejtõzés után a bélapátfalvai cementgyárba, ami már ugyan évek óta zárva volt, de köszönhetõen a nem merev gondolkodású  polgármesternek a helyén egy vidámpark nyílt. Az üzemeltetõje készséges volt, a hely olcsó nem lehúzós és tényleg családias, igyekeztek kihozni belõle a maximumot, csak gratulálni tudok nekik, hogy ebben az elkúrt országban táptalajra leltek a munkanélküliség helyett. Saját bevallásuk szerint sem a helyiek látogatják a vidámparkot, de emberbõl azért nincs hiány, belépõt nem szednek, az üdítõ sem ezer és úgy általában tényleg minden olcsó és az alkalmazottaknak is jut idejük mosolyogni, esély a talpon maradáshoz a siránkozás helyett.
Ebédre paprikás krumpli füstölt, házi szalonnával, parasztkolbásszal, sok fokhagymával és  sok hõõõjjj kíséretében, ami elhallatszott hegyeken túl is a sátorozók legnagyobb örömére. Nagyon meleg volt és szél semmi, apró fa egy szál se, csak vastag és az is nedves, muszáj volt felkarolnom egy boglya szénát és rágyújtanom a fára, hogy valamennyire izzani kezdjen, végül a tûz is nekiállt parázslani és a kaja is utolérhetetlenül finom lett. Ebéd után a gyerekeket elüldöztük a medencébõl és ketten tohonyáskodtunk benne a haverral. A Camping vendégei ez idõ alatt átgondolták az esélyeiket és visszavonultak a faházakba. Mi még késõ éjszakáig hõõõjjjöztünk készségesen, de nem találtunk meghallgattatásra. Másnap kora reggel a büfében kezdtünk két sörrel és meztelen felsõtesttel, a büfés néni éppen reggeliztette a Camping vendégeit, akik szépen megborotválkoztak és félig ünneplõbe öltöztek a felszolgált két tojáshoz zsemlével. Mi meg ketten klotgatyában kértünk két hideg sört, persze, hogy morcos volt a büfés néni ránk. A furcsa csak az volt, hogy mindezek ellenére ha a pult alól kérted a házipáleszt, akkor cinkosan összekacsintott veled és csak utána volt morcos, hogy reggeliztetnem kell és ne jöjjenek ide csak délután.

Hõõõjjj, közben elment a délelõtt a gyerekek lovagoltatásával. Elõzõ este beállítottunk a helyi vajda házához és bekiabáltunk, hogy haló. Erre kijött egy fegyenc arcú feleség és ridegen megjegyezte hatigvanló. Nem volt mit tenni vissza kellett térni másnap, persze már a hátam is borsódzott tõle, de a gyerekek ríttak a lóért hát legyen. Ebéd tájékában beállítottunk bízvást abban, hogy most nem utasítanak bennünket vissza egy hatigvanlóval. Az egész ki tudja ki kivel van család de voltak vagy húszan kint ültek az udvaron és a bejáratnál a vajda a már megszokott kozmodisk-el a hátán beljebb intett bennünket. Bizalmatlan voltam irányukban, mert valamit fõztek a bográcsban, ami igen büdös volt és gyanakodtam rá, hogy holnap akár én is lehetek. Itt hamar eltüntetik az embert és nyom nélkül, no de nem eszik olyan forrón a kását, a család szívélyes volt én meg alaptalanul bizalmatlan.  Kiszaladtak a kertbe hirtelen almáért és végigkínálták a vendégsereget vele, a lovaik szépek és ápoltak voltak, az istállón belül volt egy fehér pettyes, amelyik vágyódva forgatta a nagy szemeit.
Aztán megint hõõõjjj és megint bogrács, paprikás krumpli a változatosság kedvéért, de mást nem lehet csinálni ilyen helyen, ahol nincs hûtõ.
Ebéd után lerongyoltunk a morcos büfés nénihez. Beültünk és az elsõ pár korty után már hallottuk, hogy valaki erõsen basszamegozik és átkozódik, de úgy amúgy belevisítva a szváradi délutánba. Majd kisvártatva felbukkant egy világoskék melegítõben és meztelen felsõtesttel, camping kerékpáron a bandi, legalábbis a morcos büfés néni így nevezte, miközben rezgett a léc és a térde. Harsányan állított be a büfébe és rögtön rám nézett. Én meg gondoltam magamban ha állat vagy, akkor akként kezellek. Mint a kutya nekiálltam mereven rajta tartani a szemem és kicsit kivillantottam a fogam hegyét, majd felálltam és odamentem hozzá egy centiméterrõl farkasszemet nézni vele. Erre nem számított, erre még nem volt számára példa. Láttam a  kék szemében a zavartságot, de nem engedtem el, erre csak annyit mondott a fejét lehajtva, hogy szétbaszom az agyadat, majd megfordult és elment. Nem volt bennem semmi dicsõség érzés, de az ingyen sör jólesett.
Délután megint elûztük a gyerekeket a medencébõl és bebálnásodtunk pocsolni magunkat. Az éjszaka meleg volt és csak ventillátorral lehetett elviselni. Vasárnap délután haza indultunk a lószar szagával az orrunkban és a felejthetetlen paprikás krumpli ízével.
Jövõre megint leugrunk egy hétvégére, a pisztráng és a morcos büfés néni miatt.

UI. ne rettenj el a büfés nénitõl ha olyan jófiú -féle vagy, aki késsel és villával nyomja a tojást és papírzsepibe szellentessz, hogy ne hallatszódjon ki.  Mi bunkók voltunk, akire bátran lehet morcos és nem is orroltunk meg rá ha a többi vendégre zsírosan mosolygott, miközben a foga közül halkan kiszûrõdött egy halovány basszamegozás.

Végül egy kis ízelítõ:


> bogrács 15mb <


> nem bogrács és nem  15mb, ellenben hõõõjjj  <