[guga]

[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]

Az elõadás

Zsúfolásig megtelt a terem, nem vagyok szokva hozzá, hogy ennyi ember elõtt beszéljek. Noha általánosban még én írtam a faliújságot, késõbb kórusban is énekeltem, voltam színész is egy ideig egy színi tanodában, voltam gitáros egy lepukkant nádipunk zenekarban, kocsmában énekeltem többek elõtt hangosan, mikulásként is debütáltam, egyszer Hobó kihívott a színpadra (közben a sliccem le volt húzódva és nem vettem észre, akik az elsõ sorban ültek hangosan vihogtak), voltam rikkancs aluljáróban, Árgyélus királyfi még szakmunkásképzõben és gyerekkoromban Varga Miklósnak is vigyáztam a kabátjára fellépés után, majd késõbb...

Suszter Lóránt, nem túl jó élmény, PECSA hátsó bejárat, megitta a sörömet és közben politikai szónoklatot tartott, kár hogy szélsõségesen vegyíti a nézeteit a zenei szerepével.

Charlie, én voltam a villanyszámlás, jó kéró és nulla jatt, tényleg borízû hang, semmi közvetlenség, igazi sztárallûrökkel megáldott pacák.

Varga Miklós, Szûcs Judit, Benkõ László, Babos Gyula. Együtt léptem fel velük a margitszigeti színpadon a Vangelis-ben. A benkõ akkor nagyon betett az egész bandának, mert megtudta, hogy valaki beleklimpírozott a zongorájába elõadás elõtt és menet közben leállította az elõadást, hogy hangolják be a zongiját, mert hozzányúltak és elhangolódott, pedig valamelyik vokálos épp, hogy csak végighúzta az ujjait a billentyûzeten.

Pá-dö-dö, egy országház elõtti tüntetésen 1990-ben  körberöhögtek, mert úszósapkában mentem ki és egy 2 villamos táblája volt a transzparensem. Nekik már akkor lila volt a hajuk és én nem röhögtem ki õket, pedig addig még nem láttam olyat. De lehet Õk sem úszósapkás embert villamos táblával a kezében.


Mivel itt az szdsz palota mellettünk, így Zwack úrral, az szdsz fõembereivel és az szdsz közeli emberkékkel elég sûrûn találkozom, amint ki be járkálnak.

Havas Henriktõl egyszer vettem egy üzlethelységet.

Dinnyés Józseffel együtt pisiltem a békéscsabai melós kocsma wécéjében.

Kárász Zénóval együtt pisiltem a Füle-Müle étterem wécéjében.

LameXpert-el majdnem együtt pisiltem a Perzecutor wécéjében.

Póka Egonnal együtt pisiltem a lágymányosi közösségi ház wécéjében.

Kautczki Armandal együtt pisiltem egy gimnázium wécéjében.

Diramerján Artinnal is együtt léptem fel egy színdarabban.

Csukás István, Zenthe Ferenc, Halász Judit blábláblá.

Takács Tamás leszólított a villamoson, valakivel összekevert, késõbb a koncertjein már rendszeresen megismert, adott a borából is egyszer.

Deák Bill Gyulával többször is.

Terry Black

Ivánka Csaba (ex Toponeurock).

Torgyán Józseffel egy asztalnál ettem, szokásával ellentétben nem szólt egy szót sem.

Kónya Iván (MDF) egy fodrászhoz jártunk és mindig elõttem volt bejelentve, így végig kellett néznem, ahogy lenyírják a sörényét.

Konc Gábor a szanazugi üdülõben vitt egy kört a motorcsónakján, na ez tényleg jó régen volt.

A gyulai várszínházban rendszeresen segédkeztem ill. statisztáltam, ebbõl fakadóan elég sok ismert színésszel kellett beszélnem, nem sorolnám fel mindet.


[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]

Egyszóval volt már részem közszereplésben, de már elmúlt belõlem a vágy, hogy ily módon nyerjek dicsõséget. Elõzõ nap eszembe jutott, hogy felkéne készülni, de úgy voltam vele, hogy csak a munkámról kell beszélnem, a beszélõkém meg eddig nem szenvedett csorbát. Ennek ellenére már az elsõ pár percben kiszáradt a szám és kapkodva nyúltam az asztalon lévõ pohár vízért és elég szánalmas látványt nyújtottam, ahogy néhány mondat után nekiálltam fuldokolva nyeldekelni a vizet. Nem kívánom ezt a helyzetet senkinek. Elõször is elõadás elõtt görcsös hasmenés jött rám az izgalom miatt és féltem tõle, hogy elõadás alatt is úrrá lesz rajtam majd szaladhatok ki a wc-re és magyarázkodhatok s amíg én az ülõkébe kapaszkodva izzadok, addig az emberek csendben ülnek a teremben és nem értenek semmit. Az is megfordult a fejemben, hogy ha erre sor kerül, akkor a wc-rõl egyenesen haza megyek.
Persze ezek mind csak vad gondolatok voltak, amik egy pillanat alatt elszálltak ahogy elkezdtem beszélni. Az elsõ negyedórában izzadtam és hadartam, érthetetlen szavakat, fogalmakat használtam és teljes csend honolt a teremben. Majd rájöttem, hogy ez így nem lesz jó és lassítottam a mondókán s megpróbáltam közérthetõen fogalmazni, hisz sok embernek semmit sem mond a Bios, CPU, Upgrade, DDR ram és egyéb fogalmak. Ez abból is kiderült, hogy az elõadás második részében lehetett kérdéseket feltenni és az elhangzott kérdések fele nem kötõdött közvetlenül a számítástechnikához.
Elkövettem azt a hibát, hogy leültem, ezt felismerve az elõadás második részében végig állva voltam, az elsõben csak az a néhány ember láthatta az arcomat, akik elõl ültek, a többiek a nyakukat nyújtogatták és hallgatták a hadarásomat.
Hogy mirõl esett szó? Rögtönöztem, elmeséltem egy napomat, hogy miként zajlik a szervizben, elmeséltem a menetrendet, a lehetõségeimet és a korlátaimat.
Bemutattam egy folyamatot, ahogy egy gépet felépítek az elsõtõl az utolsó alkatrészig, vázoltam a vásárlással kapcsolatos tudnivalókat, hogy mire érdemes figyelni. Láthatólag ez kötötte Õket le a legjobban, mert minden alkatrésznek végigkérdezték az árát. Aztán lehetõségük nyílt elemenként felépíteni egy alapgépet és elindítani, természetesen nem sikerült. Az okát a mai napig nem tudom, pedig végig figyeltem a lépéseket, de a gép nem indult, utána szétszedtem, összeraktam újra és azonnal elindult. Nagyon sok kérdést kaptam a Windows és Linux operációs rendszerek különbözõségét illetõen, néha nehezen tudtam csak válaszolni.
Volt egy negyedórás szünet, ahol lehetõségem nyílott egyenként beszélgetni a jelenlévõkkel és ez nagy hatással volt az elõadás második részére, ugyanis mivel már beszéltem pár emberrel, kicsit otthonosabban éreztem magam és alkalmam nyílt egy kis humort becsempészni a mondandómba és mosolyt csalni az arcukra.
Ha maximalista lennék, akkor utólag azt mondanám, hogy elégedetlen vagyok, de nem. Van úgy az ember életében, hogy lehetõsége van visszahallgatni évekkel azelõtti felvételeket vagy visszanézni és általában szégyenkeznek. Még egy fotó láttán is inkább megpróbálják eldugni, hogy jajj ezt ne nézd meg, mert elég béna vagyok rajta. Alap, hogy a gyengeségeinket elleplezzük és megpróbálunk magunkról egy tökéletesebb képet festeni. De ha egy olyan filmet adnának a kezünkbe, amelyik bemutatja egy évünket pillanatról-pillanatra, akkor valószínûleg elsüllyednénk szégyenünkben. Ha csak az elõzõ napunkat mutatnák be percrõl-percre, akkor is szégyen érzet fogna el bennünket. Mindenki javában gyakorolja a színész mesterséget. Elrejti az érzéseit, gondolatait, szándékait és ha olyan pillanata kerül a köz elé, amit nem szánt oda, akkor rögtön jön a szégyen érzet. Mindez természetes, de nem az. Abból lehet tudni, hogy ha valaki õszinte, akkor azt az embert dicsõítik és csodájára járnak, mert az õszinteség egyfajta bátorság. Olyasmit adni ki magunkról, amit mások nem mernek, mert veszélyeztetve érzik az egójukat, a magukról kialakított képet, amit eddigi életük folyamán sikerült eljátszani.
Nemrég bejött hozzám egy ügyfél, a bejárati ajtón nem kellett csengetnie, mert valaki beengedte, halkan s nesz nélkül jött le a lépcsõn, majd megállt az ajtóban és pár másodpercet várt. Én valahogy megéreztem a jelenlétét és megijedve néztem fel a monitor elõl. Erre rögtön azt kérdezte, hogy pornó oldalt nézel, hogy így megijedtél? Egyáltalán nem pornó oldalt nézegettem csak belemerültem egy olvasnivalóba és azért ijedtem meg, mert valaki a tudtom nélkül volt jelen. De Õ mégis rögtön valami olyan dolgot sejtett az ijedségem mögött, amit rejtegetnem kellene, ugyanis ha Õ ült volna a helyemen, akkor nyilván pornó oldalakat nézegetett volna és egy ilyen szituációra, amit elõidézett így reagált volna. Felnõtt férfi ember vagyok, kialakult szexuális identitással, van érdeklõdésem ebben a témában és természetesen én is szoktam pornó képeket nézegetni, néha kényszerûen, mert megkapom mailban.
Van kedvenc pozitúrám is, amit általában keresek a képek között, de ennyi, ezt nem kell sem lekicsinyíteni, sem felnagyítani, sem elfojtani.
Egyszer a lelkészünk azt mondta, hogy egy ember õszintesége lemérhetõ azon is, ahogy ajtót nyit. Ha szélesre tárja és beinvitál, akkor nincs rejtegetni valója, de amelyik csak résnyire nyitja és éppen csak kilát, majd suttogva kérdi, hogy mit tetszik? Annak az embernek rejtegetni valói vannak. Van ennek az ellenkezõje is, aki betegesen nyilvánosságra hozza a legrejtettebb dolgait, hogy kellemetlen helyzetbe hozzon és elveszítsd az önkontrollod. Egy ismerõsöm egyszer nyíltan rákérdezett arra, hogy szoktam e maszturbálni. Hirtelen kellemetlenül érintett a kérdés, de mivel nem kedvelem a képmutatást így kénytelenül beismertem neki, hogy néha napján mikor a tesztoszteron mutatóim meghaladják a határértéket, akkor igen. Erre nekiállt részletesen taglalni a buszon, hogy Õ bizony napi rendszerességgel és néha többször is. Mindig van nála újság és van kedvenc fogása, miszerint bal kézzel megfogja a zacskóját és a jobbal lassan húzogatja de elõtte meleg nyálat köp a makkra, hogy megelõzze a kicserepedést, ugyanis általában 15-20 percig csinálja.
Nos ez már számomra is olyan információkat jelentett, ami meghaladja a tûrõképességemet és felelõsségre vontam, hogy mi szükség arra, hogy ilyen részletességgel taglalja hogy miként oldja meg a maszturbáció okozta problémáit?
Élvezte, hogy zavarban vagyok és hogy rám onthatja a részleteket, amit igazából egy normális gondolkodású ember nem tenne, hisz haszna, elõnye nem származik belõle. A buszon körülöttünk ülõ emberek tágra nyílt pupillával bámultak ránk.

[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]

Akkor is kiszáradt a szám, de nem tudtam fuldokolva egy pohár vízért nyúlni. Be kellett érnem azzal, hogy leszálltunk és elváltak az útjaink. Azt az embert azóta csak egyszer láttam, utcán jött velem szemben én meg beálltam egy kapualljba félve attól, hogy ha ráköszönök és megkérdem illendõségbõl, hogy hogy vagy, akkor mindjárt a szarásával kezd el traktálni, hogy barnát, 32 centimétert, kicsit karcosat, de nem eléggé izgatóan, kellõképpen cefre szagút, képlékeny állapotút.

Én is szoktam, de nem teszem közzé. Egy kirakatot bámulva vártam meg, amíg túlhalad rajtam és óvatosságból megvártam, amíg messze elhalad.
Van egy kimondatlan kirakatrendszer, egy egyezményes értékrend, hogy mit rakunk ki a nyilvánosság elé büszkén s fennhangon ill.  mit rejtünk el annak érdekében, hogy a rólunk kialakított kép ne szenvedjen csorbát. Ha magas az iskolázottságunk, menõ autónk van, jó állásunk, szép feleségünk, irigylésre méltó házunk, ékszereink, értékes gyûjteményünk azt természetesen zsíros mosoly kíséretében tálaljuk. De ha kicsit sánták vagyunk, hiányzik a nagyujjunk, fél szemünkre vakok vagyunk, elmebeteg a fiunk, vagy bármi hiányossággal rendelkezünk, azt azonnal elrejtjük, nehogy sérüljön a kép. Nem fárasztó ez? Az egész életünk erre megy rá, hogy kitanuljuk a színész mesterséget minél jobban és csak a végén:

Mt 12,36
De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.


[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]

Visszatérve a téma eredeti fonalához, amitõl alaposan eltértem: az elõadás második része rendkívül intenzíven és kellemes hangulatban telt. Sok kérdést kaptam és megpróbáltam úgy válaszolni, hogy meg is maradjon bennük belõle valami. A hatást fokozva még Gugazint is osztottam a jelenlévõknek, hogy ha hazamennek, akkor tudjanak késõbb emlékezni rám. Három órásra sikeredett az elõadás, dvd film is készült belõle, egyszer sem néztem végig, csak beletekertem a minõség miatt. Nem szeretném átélni újra és szégyenkezni. Mindig azt gondolom magamban, hogy biztos mások precízebben és tökéletesebben tudtak volna megtartani egy ilyen elõadást és sokkal felkészültebben, tartalmasabban.
Sajnos én nem vagyok olyan ember, aki elég ügyes egy ilyen elõadás lebonyolításához, megszervezéséhez, ezért rendkívül nagy kegyelemre van szükségem, hogy véghezvigyem. Furcsa érzés volt az is, hogy a szünetben és az elõadás után is úgy bántak velem, mint ha valami különleges képességgel rendelkeznék. Pedig semmi, csak egy egyszerû számítógép szervizes vagyok, aki csodálattal adózik egy autószerelõnek, egy péknek, egy utcaseprõnek, egy esztergályosnak, egy zenésznek, egy villamos vezetõnek, egy apeh ellenõrnek, egy banktisztviselõnek és egy áruházi pénztáros nõnek, aki végig üli a napját és folyamatosan azt hallgatja, hogy pitty-pitty-pitty.

Most hétvégén egy híres ember volt a vendégem a szervizben, aki méltán rászolgált a hírnévre, nemrég vonult nyugdíjba. Ennek alkalmából megajándékozta magát egy számítógéppel és a választása ránk esett. Mielõtt eljött volna és éppen az idõpontot fixáltuk le, megjegyezte hogy na végre a virtuális Zvolenszkibõl egy valóságos Zvolenszki válik és nevetett hozzá. Se köpni, se nyelni nem tudtam hisz én voltam inkább abban a helyzetben, hogy mielõtt jött alaposan kitakarítottam a mûhelyt. Ennek ellenére mégis úgy kezelt, mint ha fölébe tartoznék, s ez rendkívül kellemetlenül  érintett.

A minap hivatalban álltam sorban egy papírért, az egyik irodából kijött egy hölgy és hajszálnyira nyitva maradt az ajtó, de tényleg csak éppen, hogy belehetett látni. Az ablaknál ült egy másik titkárnõ, éppen akkor kezdte el akkurátus mozdulatokkal orrot túrni, amikor odanéztem, majd egy laza mozdulattal a széke aljába törölte a végeredményt és folytatta tovább. A rejtegetés nagy mestere. Egybõl eszembe jutott, hogy egyik este a hivatal zárórája után végig kéne menni egy takarítónõvel az épületben és lefényképezni az összes szék alját és a fotóra odaírni az illetõ nevét, majd másnap reggel mikor bejönnek rendezni belõle egy hatalmas kiállítást kinagyított fotókkal az elõcsarnokban, hamar elröpült az idõ miközben várakoztam a hosszú sorban a papírra.


[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]

[Georgo]

Imádom ezt a topikot, ennél jobb nincs itt  a fórumon  

[GORO]

"Véletlen" néztem be ide és csak egy töredékét olvastam el hirtelen, de ez valami eszméletlen...  Elképesztõ vagy.

[guga]

Idézet: GORO - Dátum: 2005. dec. 10., szombat - 1:59

"Véletlen" néztem be ide és csak egy töredékét olvastam el hirtelen, de ez valami eszméletlen...  Elképesztõ vagy.

Ezt mond el a feleségemnek is 

[Iguana]

Idézet: guga - Dátum: 2005. dec. 5., hétfõ - 11:20

Az elõadás

[...]

Ez a DÉSI mûvház?

Ha igen, szétütlek, hogy nem voltál képes az onnan 71m-re lévõ gyíkHQ-t meglátogatni.

[panizzi]

az olasz sztorinak mi lett a vége ?

[kisguga]

[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]
jötte én he      

[Dorien]

Idézet: kisguga - Dátum: 2005. dec. 18., vasárnap - 13:34

jötte én he      

Apádat viszik a marslakók?

[guga]

Hogyan készül az igaz gyöngy? A kecskeszart befestik igazra.

Három és fél órás vonatzötykölõdés áll elõttem, gyulára készülök, szívemben a város hangulata, az orromban a vidék illata. Hátradõlök a kopott mûbõrülésen és bekapcsolom a walkmant. Már félig elszenderedtem, amikor elindultunk, a fülke tele, ablak félig lehúzva, hogy ne egymás tüdejébõl lopjuk el a széndioxidot. Ablaknál ülök, a velem szemben ülõ ember szürke öltönyben, kínosan kipucolt cipõben, kínosan vasalt ingben, feszeng. Leveszi a szemüvegét és egy kínosan összehajtogatott zsebkendõt vesz elõ. Megtörli, felveszi és végignéz magán, aztán rajtam. Szívesen megnézném most a gondolatait, ahogy cikáznak a fejében, bár csak ne lehetne lehetõségük az embereknek eltitkolni a gondolataikat, mint egy fényreklám menne a szöveg a homlokán. Hoppá igazgyöngy.
Végigsimít a nadrágján és sasolja a mûbõrülést, hogy nincs e valami koszadék mellette, ami rátapadhatna. Utána a padlót nézi és a lábával félköröz, hogy nincs e a cipõje alatt valami, ami nem hagyna nyugtot neki. Hátradõl és vibrál az egész ember. Tanyasi csirkéken nevelkedett szélesderekú asszonyság fúrja be magát a fülkébe és a csomagját elkezdi felpakolni a polcra emberünk felett, mert már csak ott van szabad hely. Lehuppan a két melós mellé és végigmér mindenkit, mire eljut hozzám már csukva a szemem.
Bealudtam, arra ébredtem, hogy szóváltás alakult ki a szürke öltönyös és a szélesderekú között. A szélesderekú Szolnoknál kívánt leszállni és nekiállt lecihálni a csomagjait, de közben rálépett a szürkeöltönyös cipõjére, aki zokon vette s szóvá tette. Valahol a cipõ árát kezdte el firtatni, mikor eszméltem...tudja maga mennyibe került ez a...
Nyugodjon már le fiatalember, véletlen volt, próbált pontot tenni az ügy végére a szélesderekú és azzal kivonszolta a teszkós szatyrait. Szürkeöltönyös tovább ciccegett az orra alatt és próbált partnert keresni a szemével, aki alátámasztja, igazat adna és akinek tovább méltatlankodhatott volna. Ösztönösen éreztem, hogy most kéne felállni és kimenni a wc-re, büfébe vagy hogy végképp felborítsam a napirendjét én is rálépek a lábára szándékosan. Hoppá igazgyöngy, ha látná mit gondolok.
Közben bejött a kalauz és szétoffolta a fülke hangulatát. Miután mindenki rendezte sorait, megkérdeztem szürkét, hogy meddig utazik, Gyulára vágta rá ridegen. Én is, jegyeztem meg békülékenyen. Az út fele még hátra volt, aludni már nem tudtam, bámulni a semmit meg nem volt kedvem, beszédbe elegyedtem a szürkével, látszott hogy nincs szokva a kommunikációhoz, hogy kérdezik és felel.
Volt valami szigorúság és fegyelem a hangjában. 38 éves volt, én akkor éppen 19 és már egy éve nem jártam otthon. Elmeséltem neki, hogy Gyulán majdnem börtönbe kerültem egy hülye húzásom miatt. Szüleim elváltak és nem volt maradásom egyiknél sem, igazából csak teher voltam számukra, jobbára az utcán lógtam haverokkal és egész hajnalig részegeskedtünk. Aztán hozzácsapódtam egy merészebb bandához, akik között már volt sokat látott srác, vagányak voltak, két hónapos ámokfutás lett az eredménye, sem apám, sem anyám nem tudta merre vagyok. Miután a rendõrség elengedett az elõzetes letartóztatásból, rájöttem, hogy nekem itt Gyulán nincs semmi keresnivalóm. Nincs kihez kötõdnöm, ha maradok akkor az a sors vár rám, ahonnan éppen szabadultam, visszaesõ bûnözõ lennék és minden barátom börtönviselt lenne. Láttam a többieken, hogy megedzette õket az idõ és az utca, ha a rendõrök verték õket nem sírtak, hat hónap meg sem kottyant nekik, kinevették a bírót.
Egy cetlit akasztottam anyám ajtajára. BUDAPESTRE MENTEM, NEM JÖVÖK TÖBBET HAZA. És komolyan is gondoltam. Elõzõ nap minden holmimat szétosztottam a haverok között és elbúcsúztam.
Egy év múlva mégis hazafelé zötykölõdtem a vonaton, olyan érzésem volt, mint aki szakított a barátnõjével és pár hónap múlva újra találkoznak, mindkettõ tudja hogy az egészbõl nem lesz már semmi, de izzik a levegõ, én is lázas voltam és alig vártam, hogy lelépjek a peronról. Az ováció elmaradt. Ez a város halott, akkor volt benne élet csak, amikor itt laktam. Bemenekülök az elsõ kocsmába, hátha látok ismerõs arcokat, akik a nyakamba ugranak. A budrió mindig is piszuár szagú kocsma volt, hoppá igazgyöngy.
A szürke megtörte a csendet és elmondta két zötykölõdés között az élettörténetét. Semmi, tanult, taníttatták, eminens volt mindig is. Kerülte a rossz társaságokat ha tehette otthon ült és olvasott. Túl késõn vette észre, hogy magányos. Mindene megvolt, nem voltak álmai, mert ha lettek is volna megvették neki azonnal a szülei.
Miután eltemette õket csönd honolt a nagy lakásban. Eljárt a könyvtárba és beleszeretett egy lányba, érdeklõdése viszonzásra talált, de nem tudta kezelni a helyzetet, mindent megvett neki, amire szüksége volt, de más egyebet nem tudott nyújtani neki. Hamar elszökött a lány. A szürke az sivár lelkû ember, hiányzik belõle a szenvedély, azaz ott van de elvan fojtva, mert nem illik.
Emlékszem mikor szakmunkásképzõbe jártunk, akkor a haverokkal azt játszottuk, hogy ha valaki elõzõ este lefeküdt egy lánnyal, akkor nem mosott kezet, másnap körbehordozta az ujját, hogy nézd ecsém, szagolj pinát, hoppá igazgyöngy.
Szürke vészesen egyedül maradt, volt neki két üzlete és egy harmadikban társ volt és ennyi. Õ maga is nehezen tudta volna elképzelni, hogy valaha is a térdére ülteti a gyerekét. De ha össze is jönne, akkor Õ is amolyan „veszek neked” típusú gyerek lenne.
Most 2005 van, én vagyok 38 éves és a napokban eszembe jutott szürke. Vajon mi lehet vele? Akadt ember aki fenekestül felfordította az életét vagy egy elviselhetetlen, zsémbes és folyton csak zsörtölõdõ magányos  vénember lett belõle, aki hozzászokott, hogy az emberek haptákba vágják magukat a forintjai elõtt és a legjobb barátja a fõpincér, abban az elõkelõ étteremben, ahol minden este kedvesen megkérdezi, hogy mit hozhatok uram? Egy kis bordóit mellé? Ismerik már szürkét, mint a rossz pénzt, mondhatni családtag az étteremben, ismerik már a szokásait, mint a jó feleség, ismerik a szája ízét.

A szúnyog nevében csont van, de az is lehet hogy csönd (E, F, G, H, Ö).

A nejem feldúlva jött haza, a reggeli csúcsforgalomban már hozzászokott, hogy dudálnak rá, mérgesen intenek és lehülyepicsázzák. De most olyasmi történt, amit eddig még nem tapasztalt és nagyon kiborult tõle. Álló kocsisor és egy sávval kiszélesedik az út a jobbra fordulóknak, annyi helye még nem volt hogy sávot váltson, mert még nem volt elég széles. Várta hogy az elõtte levõ kicsit elõrébb húzódjon, de a kocsi orrát már jobbra húzta hogy ha elég hely lesz akkor elinduljon. Mögötte egy igazgyöngy valami batár nagy kocsival. A nejem érezte, hogy annak ellenére, hogy a féken tartja a lábát a kocsi meglódul. A mögötte jövõ finoman megtolta és idegesen gesztikulált a kocsijából, aztán mivel a nejem nem mozdult megtolta a kocsit még egyszer, hoppá igazgyöngy. A nejem miután hazajött kikelt magából, hagy döntsem már el, hogy biztonságos vagy nem, nem más döntsön már helyettem.

Hamarosan itt a karácsony, az összes igazgyöngy szentestére bebújik a fa alá és beszívja a fenyõgyanta illatát, mákos beiglit eszik és ótannenbaum.
Könnyes szemmel bontogatják a „veszek nekedet” és aznap hivatalosan is szeretik egymást. A hajléktalanokat és a cigányokat ugyan aznap este sem, az továbbra is az önkormányzat dolga, azért fizetik az adót, de a száncsengõ hangja hajlamos feledtetni a hétköznapokat és a porcelántányérhoz koccanó leveses kanál elhiteti velünk, hogy minden ember a lelke mélyén jó, csak azok a fránya hétköznapok állatot csinálnak belõlünk. Ótannenbaum.

Régebben de utáltam ha karácsonyra zsebkendõt, zoknit, alsónemût vagy pulóvert kaptam, esetleg egy kockás inget. Mosolyogtam de legbelül valami másra vágytam, nem is tudom mire gondoltam, hogy mit fogok kapni, talán a gyerekkoromban soha meg nem tapasztalt dolgokat vártam. Nekem soha nem vettek semmit,  nálunk nem volt karácsony, nem volt névnap, nem volt ünnep, nem volt család, most meg egy zsebkendõ.
Fordult a kocka, már nem vagyok friss házas, a napokban csuktuk be magunk mögött a tizedik ajtót. A karácsonyt egyáltalán nem várom, talán a gyerekek miatt, én csak kiborulok a tömeghisztériától és a vásárlási láztól, hogy már augusztus végén ott villódznak és hívogatnak a kirakatokban a karácsonyi akciók.

Veszek neked...

Számomra a legszebb ajándék egy-egy zsebkendõ, téli zokni, meleg, kockás ing. Nem kell más egyéb, nem vágyom semmire, mindenem megvan és még annál is több. Nálunk minden nap karácsony van, minden nap ünnep nap, minden nap névnap, minden nap nyugalom és békesség, nem tudunk mit kezdeni azzal az egy nappal, amit a szeretet napjának kiáltottak ki mások és olyankor fák körül ugrálnak, másnap meg kidobják a ház elé. Azon mérik le, hogy kinél nagyobb a szeretet, ahol a plafonig ér. A szemérmetlenek egyenesen megmondják, hogy kislányom nem vettem neked semmit, tudod nincs türelmem a tömegben taposódni, inkább adok neked egy kis pénzt.
A többiek meg zizegnek a csillogó papírokkal, ótannenbaum. Nagy az öröm, félig legördült könnycseppek, letörlik gyorsan, még mielõtt leadná a tévé.
Szívesen megnézném most a gondolatait, ahogy cikáznak a fejében, bár csak ne lehetne lehetõségük az embereknek eltitkolni a gondolataikat, mint egy fényreklám menne a szöveg a homlokán. Hoppá igazgyöngy.

Csönd van, az utcákon is csönd van, a szúnyog nem hatol és nem szívja a véred, hideg van hozzá, ilyenkor csak a kisjézus jár, tapodja a havat és porzik utána, kavarja a szél, viszi zsákban a szeretetet, kiönti a fa alá, mindenki beleszippant és átölelik egymást. Csontig hatol a szeretet ma este, karácsony éjjelén, nem szabad rossz embernek lenni, ne is legyen háború. N/O de akkor mi volt az a kis koccanás ott az úton? Most biztos az az igazgyöngy is ott buksizik a fa alatt gyertyával a kezében és énekli halkan, hogy ótannenbaum.
Nem tudnátok csak egy kicsit tovább vonszolni magatokkal azt az estét és azt a félig felszáradt könnycseppet? Hogy mikor másodikán kilépsz az utcára és a buszsofõr becsukja az orrod elõtt, akkor megbocsáss és ne átkot szórjál?
Egész évben megy az átkozódás hajnaltól késõ estéig és mindenki tudja mi a baj, s már rá is zendít, hogy az a baj. A körmünkre égett a gyertya, csontig hatol a szeretet, fájdalmasan szomorú. Kit szeretsz? A gyermeked, szüleid, feleséged? Mi ebben a különös? Tessék szeretni az utcaseprõt, a buszsofõrt, az újságost, a postást és a közértben a nyugdíjas nénit, aki feltartja a sort mert kiszámolja az aprót.
Van olyan ember, aki szent este hal meg? Vajon boldog az, hogy ilyen szeretet ünnepén távozhatott? Az emberek egész évben azért dolgoznak, hogy legyen mit enniük, s azért esznek hogy tudjanak dolgozni. Azért igyekeznek, azért tanulnak hogy boldogok legyenek, de nem boldog senki, mindenki bosszús és boldogtalan, hiányzik még valami, amit nem vettek meg neked, a lelkedet. Van olyan ember, aki azért dolgozik, hogy boldogtalan legyen? Az egész nem logikus. Ha úgy általában véve boldogok lennénk, akkor nem lenne szükség a karácsonyra.

Karácsony van, felveszem a tiszta mackómat és leülök a szõnyegre a fa mellé mézes sücit rágicsálni, szétomlik a számban, még friss.

Nagypapa, nem tudunk most hazamenni karácsonyra, nincs elég idõnk és a gyerekek is...de hisz tudja, mentegetõzik valaki a telefonba. Fiam, hát nagyanyád úgy várt benneteket, mint az eperszemet, ha megtudja hogy nem jöttök még tán késbe dõl. Már egy hete készülõdik, sütött kedvencet is...

Gyalagolnak a falusiak, mennek vocsorázni. Eger, poc, tehen, így beszélnek errefelé és karácsony táján nem gyõzik a zúzmarát. Apám mindig azt mondta, hogy nem eszik a király ha nem szarik a paraszt, szerette ezt mondani. Két apám volt. Mert amelyik szerette mondani az az új apám volt, nem a régi. Mostanság sikk a második, harmadik szülõ.  38 vagyok, tíz éve házas, nem tudok mondani egy olyan házasságot a környezetemben, ami ne bomlott volna fel, lassan én is kisebbségi leszek. Manapság ez a menet trend, hogy örök hûséget esküsznek egymásnak, de amúgy csak viccelnek, mert abban az igenben van valami bizonytalanság, hogy jó oké, egy darabig szeressük egymást, amíg csontig hatol, de ha fáj, akkor Isten veled, ami az enyém, az az enyém, ami a tied az a tied, csak vicc volt. Aztán figyelj fiam, bemutatom az új apád. De miért anya, mi volt a baj a régivel?  Jisoráz.
Az a helyzet, hogy rendkívül konzervatív ember vagyok, amit egyszer letettem, szeretem ugyanott megtalálni és ugyanabban a formában. Ez vonatkozik a házasságra is. Letettem egy esküt, hogy holtomiglan, csak a halál az, ami elválaszt, az is csak azért, mert nem az én kezemben van, nem én döntök felõle.
A többi viszont rajtam múlik. Hányingerem támad arra a gondolatra, hogy egy másik férfi simogassa meg a fiam fejét, egy másik ember köszönjön el tõle reggel, egy másik férfi takarja be éjjel, egy másik adja neki azt a bizonyos atyait.
Mindezekre jó vagyok én is, sõt tovább mennék, csak én vagyok alkalmas erre a posztra.
Ettõl függetlenül, én tiszteltem mindkét apámat. Az egyik asztalos volt, aki nemzett és a mai napig az, a másik tehenész, de már nem gyakorolja, elszaladtak a tehenek és a téesz is megszûnt, én is elszéledtem, kiírtam Anyám ajtajára, hogy
„BUDAPESTRE MENTEM, NEM JÖVÖK TÖBBET HAZA.” Nem is volt hova. Most van otthonom, most leltem családra. Jelenleg 10 éves vagyok.

Karácsony van, ilyenkor szeretni kell egymást, ha valaki mégis kibújik a szög a zsákból, akkor rászólnak, valakire nem csak karácsonykor szólnak rá. Így lesz belõle szürke öltönyös. Bújjon ki a szög a zsákból, a kecskeszar legyen kecskeszar, karácsonykor is, mit pattog?

Mirõl akartam még? Hja a lényeg, tényleg ha már karácsony van, mirõl szól? Mit ünnepelünk? A szeretetet? Az is ünnepel, aki rühelli a zsidókat? Jézus zsidó volt.
Vagy errõl ne beszéljek? Az ünnepeltnek semmi köze magához az ünnephez? Furcsa szokás, hogy karácsonykor szeretni, ajándékozni, ótannenbaumozni lehet és szép dolog, de Jézusról komolyabban beszélni, rá gondolni, Evangéliumot hirdetni már terhes dolog. Egyik haverom elhatározta, hogy csináltat magának aranyból villamosszék medált, meg akasztófát és nyaktilót is, mert tulajdonképpen a kereszt egy kivégzõeszköz. Nem nyakba kell hordani kívül, hanem szívben belül. Karácsonykor az ateisták mit csinálnak? Ellen karácsony?
Jó vegyük alapul, hogy Isten nem létezik, akkor mi ez a tömeghisztéria, mi ez a kisjézuska , mi ez az egész idõszámítás az Õ születésétõl sztori? Akkor mit ünnepelünk karácsonykor a puszta szeretetet? Honnan származik a szeretet? Az embertõl? És az ember? Éssel nem kezdünk mondatot, a szabály az szabály.
Mindig ez van, ha van valami kikerülhetetlen, akkor belekötnek abba, hogy nem írtad le helyesen.
Ha valakit becsaptak az elõbb utóbb észreveszi és kikel magából. Az ember egész életét úgy éli le, hogy be van csapva, olyannyira, hogy nem csak hogy bízik benne, de egyenesen követendõ értékrendnek tartja. A saját eszét. Hivatkozik tudományra meg technika, meg...
Jó oké, akkor az ilyen karácsonykor nem ünnepel? Vagy teher neki és csak képmutatásból?
Jézus elvitte a bûneinket, harsogja kórusban a másik oldal, és utána leborulnak hogy bocsáss meg Isten nekünk bûnösöknek. Ha Jézus elvitte a bûneiteket, akkor hol van? Hová vitte? Miért vagytok még bûnösök?
A napok, mint kígyó búvik a sövény ágai közt, csusszan és már nincs sehol, csak emlékezni lehet rá. Bújjunk be az ágak közé a sûrûbe, súgok valamit.

ÉN NEM JÖVÖK TÖBBÉ HAZA, EBBEN ÉN NEM VESZEK RÉSZT”

[guga]

Idézet: panizzi - Dátum: 2005. dec. 15., csütörtök - 20:22

az olasz sztorinak mi lett a vége ?

Jogos, befejezem, de csak is a te kedvedért 

[guga]

Idézet: *Iguana* - Dátum: 2005. dec. 10., szombat - 11:12

Ez a DÉSI mûvház?

Ha igen, szétütlek, hogy nem voltál képes az onnan 71m-re lévõ gyíkHQ-t meglátogatni.

Ez az   nyugi, attól hogy nem mentem még szeretem a gyíkodat

[Sniper]

Idézet: Dorien - Dátum: 2005. dec. 18., vasárnap - 15:43

Apádat viszik a marslakók?

Erdelekes kep... ahogy elnezem a pirosszemu bambán le fog csavarni egyet a gonosz masiknak egy baseball utovel (vagy inkabb egy bowlingban hasznalatos babuval? )... az izeltlabut nem tudom hova tenni... es ketseges, hogy a csirkelabkezu guga lenne bar nem tudom... erdekes... tenyleg...

[bp56]

Idézet: guga - Dátum: 2005. dec. 18., vasárnap - 21:05

Mirõl akartam még? Hja a lényeg, tényleg ha már karácsony van, mirõl szól? Mit ünnepelünk? A szeretetet? Az is ünnepel, aki rühelli a zsidókat? Jézus zsidó volt.
Vagy errõl ne beszéljek? Az ünnepeltnek semmi köze magához az ünnephez? Furcsa szokás, hogy karácsonykor szeretni, ajándékozni, ótannenbaumozni lehet és szép dolog, de Jézusról komolyabban beszélni, rá gondolni, Evangéliumot hirdetni már terhes dolog...

... Karácsonykor az ateisták mit csinálnak? Ellen karácsony?
Jó vegyük alapul, hogy Isten nem létezik, akkor mi ez a tömeghisztéria, mi ez a kisjézuska , mi ez az egész idõszámítás az Õ születésétõl sztori? Akkor mit ünnepelünk karácsonykor a puszta szeretetet? Honnan származik a szeretet? Az embertõl? És az ember? Éssel nem kezdünk mondatot, a szabály az szabály.
Mindig ez van, ha van valami kikerülhetetlen, akkor belekötnek abba, hogy nem írtad le helyesen.

Üdv!

Szerintem megest nagyot írtál. Elnézést, hogy önkényesen az idézett részt kiragadtam, de nekem ez mondta a legtöbbet. Köszönöm!

[panizzi]

Idézet: guga - Dátum: 2005. dec. 18., vasárnap - 21:19

Jogos, befejezem, de csak is a te kedvedért 

Idézet: guga - Dátum: 2005. dec. 18., vasárnap - 21:19

Jogos, befejezem, de csak is a te kedvedért 

                                                         

[Dorien]

Idézet: guga - Dátum: 2005. dec. 18., vasárnap - 21:05

Karácsonykor az ateisták mit csinálnak?

A szeretteikkel vannak.
Nem mindenkinek fontos a személyi kultusz.

[kisguga]

sziasztok-e jónépek

Szerkesztette: kisguga 2005. 12. 22. 21:15 -kor

[kisguga]

láttál-e már pókban fût?

[guga]

Téli szünet, elsõ nap.
A kisguga szétoffolta a napomat, a pincémet, nyomozósdit játszott 
A digitális fényképezõgépemmel készített egy nézhetetlen, sötét filmet és mindenképpen ragaszkodott hozzá, hogy osszam meg veletek.
A zenét Õ választotta hozzá. Most itt ül mellettem és arra vár, hogy bevasalja a dícséreteket.
Lécci legyetek rám is tekintettel   a fejébe száll a dicsõség, inkább szigorúak legyetek, mint a filmkritikusok általában.
Szépen magyarázzátok meg neki, hogy a képi megjelenítések kommerszek   nem idõtálló, kudarcra van ítélve és ha moziba kerülne, akkor max a mozigépész ülne be az elõadásra :Ð

Aki megmeri dícsérni azt bannoltatásra terjesztem.

Tõtése (50mb)

[guga]

Azért volt valami hasznom is belõle, pár túrórudiért megcsinált mindent örömmel :Ð
A végén meg elszedtem tõle és megettem én :Ð


[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]

Szerkesztette: guga 2005. 12. 22. 21:30 -kor

[kisguga]

Idézet: guga - Dátum: 2005. dec. 22., csütörtök - 22:21

Téli szünet, elsõ nap.
A kisguga szétoffolta a napomat, a pincémet, nyomozósdit játszott 
A digitális fényképezõgépemmel készített egy nézhetetlen, sötét filmet és mindenképpen ragaszkodott hozzá, hogy osszam meg veletek.
A zenét Õ választotta hozzá. Most itt ül mellettem és arra vár, hogy bevasalja a dícséreteket.
Lécci legyetek rám is tekintettel   a fejébe száll a dicsõség, inkább szigorúak legyetek, mint a filmkritikusok általában.
Szépen magyarázzátok meg neki, hogy a képi megjelenítések kozmetika   nem idõtálló, kudarcra van ítélve és ha autóba kerülne, akkor max a mozigépész ülne be az elõadásra :Ð

Aki megmeri dícsérni azt bannoltatásra terjesztem.

Tõtése (50mb)

mivan   :confused: