[Georgo]

Idézet: guga - Dátum: 2005. aug. 16., kedd - 21:20

Azt mondják a szem a lélek tükre (bocs georgo)

Semmi baj

[Georgo]

Idézet: guga - Dátum: 2005. szept. 18., vasárnap - 5:56

Na befejezem, mert nagyon hosszúra sikeredett.

Melyik nap tartod a pihenõnapot gugus?  :confused:

[Georgo]

Idézet: guga - Dátum: 2005. szept. 18., vasárnap - 5:56

A 666 az IBM által kifejlesztett vonalkódrendszer, amivel jelenleg is kereskedünk. A vonalkód elsõ, középsõ és utolsó szára a hatos számnak felel meg.

Minden ember fog kapni a kézfejére vagy a homlokára egy pecsétet (Hand, Forehead) hogy így tudják növelni a biztonságot és ezáltal elvetik Isten gondviselését.

És ezt hogy fogjuk megúszni? Mert világos, hogy nem szabad engednünk, hogy viseljük a sátán pecsétjét. Eddig nem tudtam, mi lesz ez a bélyeg, nem tudtam elképzelni, miben nyilvánul meg ez. De így, hogy mondod, most már világos, chip a bõr alá.

[Georgo]

Már csak a US-Róma egyesülést kell megvánunk, és jöhet a menekülés, bújdosás.   

[guga]

Idézet: Georgo a dékán - Dátum: 2005. szept. 22., csütörtök - 22:43

És ezt hogy fogjuk megúszni?

Te meg mit csinálsz ebben a topikban :confused: :Ð csak nem elfogyott az összes page és már csak ez maradt utoljára :confused: :Ð

Egyébként a kérdés nagyon jó. Vegyük csak sorba kronológiailag az ezt megelõzõ Isteni ítéleteket, hogy az emberek mi módon úszták meg. Vegyük mindjárt elsõnek az özönvizet, ahol ténylegesen úszni kellett, de azt is hiába.
Noé 120 éven keresztül építette a hegyen a bárkát és hirdette Isten ítéletét + a kegyelmét, hogy aki mentesülni szeretne az ítélet alól, az menjen be a bárkába, mert hamarosan jön az özönvíz. Persze akkoriban is éltek orvosok, kereskedõk, sírásók, szénégetõk, stb. Ha egy köztiszteletben álló orvos hallotta Noé beszédjét, hogy hamarosan elközeleg Isten ítélete és jöjjön segíteni bárkát építeni, akkor jogosan gondolhatta magában, hogy bizony ez az ember megbuggyant, s ha arra gondolt, hogy mennyi bûnözés van ebben a világban, akkor Õ is elismerte, hogy référ a világra Isten ítélete, de saját magára nézve nem tartotta fontosnak, mert úgy gondolta Õ becsületes és jóravaló ember, aki nem ártott senkinek sem. A tolvajok meg megérdemlik a sorsukat. Noét természetesen mindenki bolondnak tartotta, mert vén volt és hegyen épített bárkát, mellé még hadovált is zagyvaságokat. Bárkát tengerparton kell építeni és kész, nem vették Õt komolyan. Pedig a bárka azért épült a hegyen, mert ha valaki az utolsó pillanatban szeretett volna bemenni, akkor legyen rá módja.

1Kor 1,21
Mert minekutána az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívõket.

1Kor 2,14
Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg.


Isten soha nem hajt végre ítéletet úgy, hogy mellé ne tenné lehetõvé a kegyelmet. A kegyelem az özönvíz esetén a bárka volt, ami Jézus elõképe. Isten elõtt két -féle ember volt akkor, bárkán belüli és bárkán kívüli ember. Ha a tolvaj vagy bármilyen gonosztevõ hitt Isten szavának és bement a bárkába, akkor kegyelemben részesült és életben maradt. Ha bárki, aki önmagáról olyan véleményen volt, hogy tanult, erkölcsös és megbecsült ember de nem ment be a bárkába, akkor együtt pusztult az oktalan barmokkal.

5Móz 1,17
Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok ki; ne féljetek senkitõl, mert az ítélet az Istené; a mi pedig nehéznek tetszik néktek, én elõmbe hozzátok, és én meghallgatom azt.

5Móz 10,17
Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, a ki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad.


Ha akkor élsz és azt kérdezed tõlem mi módon úszhatod meg az özönvizet, akkor azt feleltem volna, hogy menj be a bárkába és bízd az életed Istenre.

Ha nem tévedek, akkor a következõ ítélet az egyiptomi tíz csapás volt, ahol Isten pusztító angyala végigment zsidókon és egyiptomiakon s elveszejtette az állatok elsõ fajzását és az emberek elsõ szülötteit. Mózes elõre megjelentette a Fáraónak Isten ítéletét és a kegyelmet is, hogy mi módon „úszhatják meg”.


3. Szóljatok Izráel egész gyûlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.
4. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.
7. És vegyenek a vérbõl, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.
12. Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsõszülöttet Égyiptom földén, az embertõl kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.
13. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.


2Móz 12,29
Lõn pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsõszülöttet Égyiptomnak földén, a Faraónak elsõszülöttétõl fogva, a ki az õ királyi székiben ûl vala, a tömlöczbeli fogolynak elsõszülöttéig és a baromnak is minden elsõ fajzását.


Ha akkor élsz és azt kérdezed tõlem mi módon úszhatod meg Isten ítéletét, akkor azt feleltem volna, hogy vedd a bárány vérét és kend meg vele az ajtófélfádat és bízd az életed Istenre.

Isten soha nem hajt végre ítéletet úgy, hogy mellé ne tenné lehetõvé a kegyelmet. A kegyelem ebben az esetben a bárány vére volt, ami Jézus elõképe. Isten elõtt két -féle ember volt akkor, akinek az ajtaján volt bárányvér és akinek szép zöld,  frissen festett ajtaja volt. Ha a tolvaj vagy bármilyen gonosztevõ hitt Isten szavának és meghintette bárányvérrel az ajtófélfát, akkor kegyelemben részesült és életben maradt. Ha bárki, aki önmagáról olyan véleményen volt, hogy tanult, erkölcsös és megbecsült ember de nem volt bárányvér az ajtaján, akkor együtt pusztult az oktalan barmokkal.

A következõ ítélet ez a pecsét lesz:

16. Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az õ jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek;
17. És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma.
18. Itt van a bölcsesség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.


Az atya, a fiú és a szentlélek mind az 1-es szám képviselõi a Bibliában. A 6-os azért emberi szám, mert az ember a hatodik napon lett teremtve. 6+1=7 azaz tökéletes. Isten így képzeli el. De az ember nem, az ember inkább automatikusan megtagadja Istent, még akkor is ha elméleti alapon gondol rá és nem hisz benne, akkor se. 111 helyébe 666. Istent felejtsük el, majd mi gondoskodunk magunkról és megteremtjük a saját biztonságunkat.

Itt érdemes olvasgatni, vannak okos dolgok, nem tudom kitõl származik de olvastam blõdségeket is.

[l]http://www.cryingvoi.../Mark6_mag.html[/l]

Ha azt kérdezed tõlem mi módon úszhatod meg Isten ítéletét, akkor azt felelem:

4. És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.
5. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?
6. Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
7. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek õt, és láttátok õt.
8. Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!
9. Monda néki Jézus: Annyi idõ óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?
10. Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, õ cselekszi e dolgokat.


S hogy mi az elsõ lépés?

Mt 16,24
Ekkor monda Jézus az õ tanítványainak: Ha valaki jõni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az õ keresztjét, és kövessen engem.


Ez a legnehezebb, elhinni és beismerni, hogy semmik vagyunk. Az aki megsemmisül, utána már képtelen megvetéssel nézni bárkire. Nincs cigányozás, nincs büdös hajléktalan, nincs undorító újgazdag ficsúr, nincs semmi csak az önmegtagadás. Jézus nem tud lenézõen bánni vagy megvetõen gondolni egyetlen egy emberrel sem, aki valaha élt és élni fog.

Van erre egy nagyon szép példa:

27. Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl és minden erõdbõl és teljes elmédbõl; és a te felebarátodat, mint magadat.
28. Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz.
29. Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom?
30. Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálembõl Jerikóba, és rablók kezébe esék, a kik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan.
31. Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, a ki azt látván, elkerülé.
32. Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülé.
33. Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, a hol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula.
34. És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az õ tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki.
35. Másnap pedig elmenõben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked.
36. E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, a ki a rablók kezébe esett?
37. Az pedig monda: Az, a ki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is a képen cselekedjél.


A történethez azt tudni kell, hogy akkoriban a samaritánusokat a zsidók kutyának nézték nem embernek. A zsidóknak voltak papjaik és Isten szolgálatába rendelt Léviták, mind megbecsült zsidó emberek voltak. De ezen az elesett emberen mégis egy samaritánus ember segített, aki mai szemmel megfelelt egy román cigánynak, akire általában mindenki megvetéssel néz.
Az az ember, akit a rablók megtámadtak és eszméletlenül feküdt, neki nem volt alkalma tiltakozni, hogy te nem segíthetsz rajtam, majd jön egy számomra megfelelõ ember és addig itt várok.
Örömmel fogadta a samaritánus segítségét, mert már nem volt más lehetõsége.
A szereplõk pedig: a rablók kezébe esett ember mi vagyunk, a samaritánus Jézus, a fogadó pedig Isten gyülekezete. Ahhoz, hogy Jézussal találkozni tudjunk, nekünk olyan állapotba kell kerülnünk, mint az az ember, aki ott feküdt az úton. Jézus pedig minden esetben csak samaritánusként közeledik hozzánk.

1Kor 1,28
És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse:


Ha van kérdésed csak bátran.

[Georgo]

Idézet: guga - Dátum: 2005. szept. 23., péntek - 21:50

Mt 16,24
Ekkor monda Jézus az õ tanítványainak: Ha valaki jõni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az õ keresztjét, és kövessen engem.

És mi az alapja ennek? Betartani a tízparancsolatot.

Én úgy tudom, hogy ez lesz a megkülönböztetés, jön a kötelezõ vasárnap ünnepe. (USA-Vatikán szövetség után)
A Bibliában viszont nincsen egy árva szó sem vasárnapról, hanem pihenõnap van, illetve szombat.
Mint tudjuk, egy császár tette át másnapra a pihenõnapot (vallás eltorzult formája), ergo nem Isteni rendelkezés. Tízparancsolat, pedig, csak akkor tízparancsolat, ha megtartod mind a tízet, nem kilencet, és nem nyolcat.. Ezért kérdeztem, hogy mikor pihensz, mikor mész Istentiszteletre.

Ezért állt égnek a hajam a katolikus egyház láttám, mert bálványokat imádnak, és nem tartanak szombatnapot, vagyis (legalább) két ponton is módosítják önkéntesen a tízparancsolatot. 

[guga]

Idézet: Georgo a dékán - Dátum: 2005. szept. 23., péntek - 22:40

És mi az alapja ennek? Betartani a tízparancsolatot.

Most nincs sok idõm, ezért röviden, érthetõen és tömören válaszolok.

A tíz parancsolat nem azért lett adva az ember elé, hogy betartsa. Teremtett  ember számára lehetetlen betartani, tükör a léleknek. Ha az arcodra vagy kíváncsi, hogy milyen vagy mert borotválkozni készülsz, azt tükör elõtt teszed. Ha a lelkedre vagy kíváncsi és megtisztulni vágysz, akkor azt a tíz parancsolat elõtt teszed. Ha a tíz parancsolatot nem tudod betartani, akkor automatikusan a kegyelemhez fordulsz.
A tíz parancsolat Isten törvénye, Isten ítélete, aki ahhoz járul, annak a hatását kapja. Aki felismeri, hogy lehetetlen betartani, mert nem azért lett adva, hanem a bûn felismerésére, az automatikusan kegyelemért folyamodik.

Rm 3,20 
Annakokáért a törvénynek cselekedeteibõl egy test sem igazul meg õ elõtte: mert a bûn ismerete a törvény által vagyon.

1Kor 1,29 
Hogy ne dicsekedjék õ elõtte egy test sem.

Gal 2,16 
Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteibõl, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitbõl és nem a törvény cselekedeteibõl; Mivel a törvény cselekedeteibõl nem igazul meg egy test sem.

A Biblia nem azért íródott, hogy kétségek közt vergõdj és bizonytalankodj.
Várom további kérdéseid.

Hja a szombat    leírom azt is részletesen, nem a kötelezettségeken van a hangsúly.

[Georgo]

Idézet: guga - Dátum: 2005. szept. 23., péntek - 22:58

A tíz parancsolat nem azért lett adva az ember elé, hogy betartsa.

Nekem errõl ez jut az eszembe:

Idézet

Miért mondod azt nekem, hogy Uram, Uram, ha nem teszed azt, amit mondok?

[guga]

Idézet: Georgo a dékán - Dátum: 2005. szept. 23., péntek - 23:12

Nekem errõl ez jut az eszembe:

Ez sajnos csak a te gondolataidban szerepel, nem a Bibliában.

Ha valamit Isten mond, hogy megcselekedd, akkor az nem teher, mert Istennek van hozzá hatalma is, hogy megcselekedd.
De ha önmagad kívánod követni Jézust Georgo a dékánként, akkor így jársz:

Lk 22,34 
És õ monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.
9. Lk 22,60
Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor õ még beszélt, megszólalt a kakas.
10. Lk 22,61
És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielõtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem.
11. Jn 13,38
Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem háromszor megtagadsz engem.
12. Jn 18,27
Ismét megtagadá azért Péter; és a kakas azonnal megszólala.


Péter Péterként kívánta Jézust követni és a saját maga akarata szerint. Ember szempontjából szép dolognak tûnik, hogy követlek uram a halálomigm, de nem Isten elõtt. Isten nem várakozik rád és nem szorul a te segítségedre. Te szorulsz az Õ kegyelmére.

[Georgo]

Szerintem ez nem így van. A tízparancsolatot nem lehetetnel betartani, Isten nem várja el lehetetlen feladat teljesítését. Ha már tisztában vagy Isten törvényeivel, nem legyinthetsz folyamatosan rájuk, nyugtatgatva magadat, hogy ehh, nem baj, Isten úgyis kegyelmet ad, mert megbocsájt. Tudatosan nem követni nagyobb bûn. Mert Isten roppant türelmes, folyamatosan bögdös, hogy merre menj, de nem toleráns, engedni nem fog abból, amit elvár.

Idézet

Ha szerettek engem, meg fogjátok tartani a parancsaimat

[Georgo]

Idézet: guga - Dátum: 2005. szept. 23., péntek - 23:27

Ez sajnos csak a te gondolataidban szerepel, nem a Bibliában.

Idézet

Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! - ha nem mívelitek amiket mondok? (Luk 6:46)

[guga]

Idézet: Georgo a dékán - Dátum: 2005. szept. 23., péntek - 23:27

Ha már tisztában vagy Isten törvényeivel, nem legyinthetsz folyamatosan rájuk, nyugtatgatva magadat, hogy ehh, nem baj, Isten úgyis kegyelmet ad, mert megbocsájt. Tudatosan nem követni nagyobb bûn. Mert Isten roppant türelmes, folyamatosan bögdös, hogy merre menj, de nem toleráns, engedni nem fog abból, amit elvár.

Egyetértek veled. Amit leírtál az különösebb magyarázatot nem kíván. De szeretnék neked mutatni egy példát a Bibliából arra az esetre, amikor Isten választott embere egy király tudatosan ellenszegült és szembe szállt Istennel.

Elõtte azonban szeretnék egy másik példa által egy bevezetõt is ábrázolni. A nap és a hold mindkettõ Isten teremtménye és jól ábrázolja az ember és Isten viszonyát. A naptól függ minden ebben a rendszerben, ha a nap nem lenne, akkor minden megsemmisülne hamarjában. Éjszaka ha felnézünk a fénylõ holdra, akkor tudhatjuk, hogy a holdnak nincs önálló fénye, azt a naptól kapja, tehát ha telihold is van és beragyogja a sötét éjszakát, akkor sincs mivel büszkélkednie, mert az a fény nem a sajátja, hanem a naptól származik. Amikor csak egy hajszálnyit látunk belõle vagy a hold éppen eltûnik a sötétségben, aggodalomra akkor sincs ok, mert a nap van a középpontban, a hold pedig néha nem a nap fényét ragyogja a földre, hanem a saját arcát mutatja.
Erre mondja Jézus azt, hogy:

Lk 11,44 
Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert olyanok vagytok, mint a sírok, a melyek nem látszanak, és az emberek, a kik azokon járnak, nem tudják.

Jak 3,17 
A felülrõl való bölcsesség pedig elõször is tiszta, azután békeszeretõ, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedõ és nem képmutató.

Most pedig jöjjön Dávid király, aki Isten választottja volt, Isten felkentje, Isten szentje és egyszer mikor a vár fokán sétált és meglátott egy asszonyt fürdeni, megkívánta azt és a szolgáitól megtudakolta ki az. Majd mikor tudomása lett róla, hogy egy magas rangú tisztje az, akkor utasította a felettesét, hogy küldje Õt a legveszélyesebb harcba, ahol irgalmatlanul meghal és menthetetlen.

2Sám 11,2
És lõn estefelé, mikor felkelt Dávid az õ ágyából, és a királyi palota tetején sétála: láta a tetõrõl egy asszonyt fürdeni, ki igen szép termetû vala.
349. 2Sám 11,3
És elkülde Dávid, és tudakozódék az asszony felõl, és monda egy ember: Nemde nem ez-é Bethsabé, Eliámnak leánya, a Hitteus Uriás felesége?
350. 2Sám 11,4
Akkor követeket külde Dávid, és elhozatá õt; ki beméne õ hozzá, és vele hála, mikor az õ tisztátalanságából megtisztult; és annakutána visszaméne az õ házához.
351. 2Sám 11,5
És fogada méhében az asszony, és elküldvén, megizené Dávidnak ilyen szóval: Teherbe estem!
352. 2Sám 11,6
Akkor Dávid izene Joábnak: Küldd haza hozzám a Hitteus Uriást; és elküldé Joáb Uriást Dávidhoz.
353. 2Sám 11,7
Mikor pedig eljutott Uriás õ hozzá, megkérdé õt Dávid Joábnak békessége felõl, a népnek békessége felõl és a harcz folyása felõl.
354. 2Sám 11,8
Ezután monda Dávid Uriásnak: Menj haza, és mosd meg lábaidat; kimenvén pedig Uriás a király házából, a király ajándékot külde utána.
355. 2Sám 11,10
És megjelenték Dávidnak, mondván: Nem ment le Uriás az õ házához. Akkor monda Dávid Uriásnak: Nemde nem útról jöttél-é? Miért nem mentél le a te házadhoz?
356. 2Sám 11,11
Felele Uriás Dávidnak: Az Isten ládája, Izráel és Júda nemzetsége sátorokban laknak, és az én uram Joáb, és az én uramnak szolgái a nyilt mezõn táboroznak: hogy mennék én be az én házamba, hogy egyem és igyam és feleségemmel háljak? Úgy élj te és úgy éljen a te lelked, hogy nem mívelem azt!
357. 2Sám 11,12
Monda azért Dávid Uriásnak: Maradj itt ma is, és holnap elbocsátlak. Ott marada azért Uriás Jeruzsálemben az nap és más napra kelve is.
358. 2Sám 11,13
Ennekutána hivatá õt Dávid, és õ vele evék és ivék, és lerészegíté õt, és kiméne estve aludni az õ ágyára, az õ urának szolgáival együtt, de házához nem méne alá.
359. 2Sám 11,14
Megvirradván pedig, levelet íra Dávid Joábnak, melyet Uriástól küldött el.
360. 2Sám 11,17
Kijövén azért a városbeli nép, megharczolának Joábbal, és elhullának egyesek a nép közül, Dávid szolgái közül, és a Hitteus Uriás is meghala.



Dávidnak ekkor már volt két felesége, de magához vette Uriás asszonyát is, akinek a férjét nemrég maga Dávid ölette meg.

2Sám 11,27
És mikor a gyászolásnak ideje eltelt, érette külde Dávid és házába viteté õt és lõn néki felesége, és szüle néki egy fiat. De ez a dolog, a melyet Dávid cselekedett, nem tetszék az Úrnak.
366. 2Sám 12,1
Elküldé azért az Úr Dávidhoz Nátán prófétát, ki bemenvén hozzá, monda néki: Két ember vala egy városban, egyik gazdag, a másik szegény.
367. 2Sám 12,5
Akkor felgerjede Dávidnak haragja az ember ellen, és monda Nátánnak: Él az Úr, hogy halálnak fia az az ember, a ki azt cselekedte.
368. 2Sám 12,7
És monda Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: Én kentelek fel téged, hogy király légy Izráel felett, és megszabadítottalak téged a Saul kezébõl.
369. 2Sám 12,13
Monda azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette a te bûnödet, nem fogsz meghalni.
370. 2Sám 12,15
Ezekután elméne Nátán az õ házához. És megveré az Úr a gyermeket, a kit az Uriás felesége szült vala Dávidnak; és megbetegedék.
371. 2Sám 12,16
És könyörge Dávid az Istennek a gyermekért, és bõjtöle is Dávid, és bemenvén, a földön feküvék éjjel.
372. 2Sám 12,18
Hetednapra azért meghala a gyermek, és nem merik vala a Dávid szolgái néki megmondani, hogy meghalt a gyermek, mert ezt mondják vala: Ímé, még mikor a gyermek élt, szólottunk néki és meg sem hallotta szónkat; hogyan mondanánk meg néki, hogy meghalt a gyermek, hogy magának bajt szerezzen?
373. 2Sám 12,19
Látván pedig Dávid, hogy az õ szolgái suttognak, eszébe vevé Dávid, hogy meghalt a gyermek, és monda Dávid az õ szolgáinak: Meghalt-é a gyermek? Azok mondának: Meghalt.
374. 2Sám 12,20
Felkelvén azért Dávid a földrõl, megmosdék és megkené magát és más ruhát võn magára, és bemenvén az Úr házába, imádkozék. Azután beméne a maga házába, és kérésére kenyeret vivének eleibe, és evék.
375. 2Sám 12,24
És megvigasztalá Dávid az õ feleségét, Bethsabét, és beméne hozzá, és vele hála. És õ szült fiat, és nevezé annak nevét Salamonnak, és az Úr szereté azt,



Dávid tudatosan Istennel szembe szállt és mégis kegyelmet talált.
Ennek az volt az oka, hogy üdvözült, Isten lelkétõl lélekben újjászületett ember volt, akár én. 1 vízcsepp + 1 vízcsepp az egy vízcsepp. Köztem, Dávid király között, Pál Apostol között, Jézus között, Ábrahám között nincs különbség. Mindenkiben ugyanaz a szentlélek munkálkodik és mindenkiben ugyanazt éri el.

Bennem nincs semmi bûn, feddhetetlen és igaz ember vagyok. Tudom én is magamra nézve ez nagyképûen hangzik, de Jézus cselekedeteire tekintettel ez igaz.


31. Gal 2,16
Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteibõl, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitbõl és nem a törvény cselekedeteibõl; Mivel a törvény cselekedeteibõl nem igazul meg egy test sem.
32. Gal 3,11
Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten elõtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitbõl él.

[guga]

Kukoricatörés 15mb

[guga]

Elmesélek egy történetet arról, hogy a mi gyülekezetünkben hogyan és mire képezik ki a misszionáriusokat, akiket külföldre küldnek és azok ha megérkeznek egy adott országba, akkor mire tanítják a gyülekezetet.
A mi lelkészünk egy Bibliában olvasott ige által kapott elhívást, elolvasta és megragadt benne, nem hagyta nyugton, naponta visszatért a gondolataiba ez a pár mondat.

1Móz 47,19
Miért veszszünk el szemed láttára mind magunk, mind földünk? végy meg minket és földünket kenyéren, és mi és a mi földünk szolgái leszünk a Faraónak; csak adj magot, hogy éljünk s ne haljunk meg, és a föld ne pusztuljon el.

A mag minden esetben Isten igéjét jelenti a Bibliában, a föld pedig az ember lelkét vagy magát az embert, egy társult igébõl pontosabb képet kaphatunk.

Lk 4,4
Jézus pedig felele néki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden ígéjével.

A kenyér a testnek, Isten igéje a léleknek.

A mi lelkészünk dél koreában kapott üdvösséget és ott képezték ki misszionáriusnak s utána küldték magyarországra, 1996 óta él hazánkban és hirdeti az Evangéliumot, én és a feleségem, valamint a családunk több tagja is általa kaptunk üdvösséget. Elõtte jártam hit gyülibe, pünkösdiekhez, élõ kövekhez, de mindenhol rajtam volt a hangsúly, hogy nekem mit kell tennem és hogy bûnös ember vagyok. Egyedül ez a lelkész tárta fel elõttem a Biblia igazságát, miszerint Jézus mit tett értem és hogy megváltott ember vagyok, nincs semmi bûnöm Isten szemében ha Jézus váltságában hiszek.
A kiképzése során arra tanítják meg Õket, hogy a legapróbb problémájukkal is Istenhez forduljanak, ne emberben bízzanak. A lelkészünknek akkor már volt 2 gyermeke, felesége. A feljebb való lelkészektõl kaptak szállást és ételt a misszionárius képzõben, de minden további igényüket, szükségleteiket Istennek kellett feltárni, hogy megtapasztalják Isten hogyan munkálkodik és hogyan gondoskodik róluk. Ugyanis ha külföldre mennek, akkor még nem ismerik a helyi nyelvet és nincs is a birtokukban sok pénz, amibõl mindent megvásárolhatnának, egyedül csak Istenre támaszkodhatnak. Néhány idézet a Bibliából, ami világosan megmutatja, hogy mi Isten kérése.

Mt 6,6
Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belsõ szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.

9. Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se réz-pénzt a ti erszényetekbe,
10.Se útitáskát, se két ruhát, se sarut, se pálczát; mert méltó a munkás az õ táplálékára.

31. Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?
32. Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.
33. Hanem keressétek elõször Istennek országát, és az õ igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.

Ha például a lelkésznek pelenkára van szüksége, hogy a gyerekeket tisztába tudja tenni, akkor ezt nem mondhatja el egyetlen embernek sem, csak és kizárólag Istennek tárhatja fel ezt a problémát.

Jer 17,5
Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az õ szíve!

Egyszer a kiképzés során elõfordult, hogy ruhát kellett venni a kisebbik gyermekének, mert már kinõtte. Este mikor mindenki elcsendesedett, akkor leült imádkozni és feltárta a problémáját Istennek, hogy nincs semmi pénzük, de a gyermekének ruhára van szüksége. Ez így ment néhány napon át, hogy estérõl estére imádkozott ezért, de Isten nem válaszolt rá. A probléma nem akart megoldódni egyáltalán. Mikor már teljesen elveszítette minden reményét, megfordult a fejében hogy talán nem is igaz az egész és neki ez nem fog sikerülni, nem tudja végigcsinálni a misszionárius kiképzést, mert még ilyen apró problémára sem kap választ és segítséget Istentõl és õ így hamar elbukik, mert ha ennél nagyobb problémája támad majd külföldön, akkor azonnal vissza fog jönni koreába. Eltelt egy hét és a második hét elején kapott egy levelet egy asszonytól. Az az asszony egy másik városban élt és egyszer beszélt neki az Evangéliumról és adott neki füzeteket is. Az asszony késõbb az olvasottak alapján üdvösséget kapott és szerette volna meghálálni a lelkészünknek. Amikor ezzel az asszonnyal találkozott még nem volt misszionárius, csak egy üdvözült ember, aki gyülekezetbe járt. Ez az asszony közben utánajárt, hogy ki volt az az ember, akitõl kapta a füzeteket és hogy jelenleg hol van. Megtudta, hogy misszionárius képzõbe jár és a pontos címet is elkérte a helybéli gyülekezetben. A levélben megköszönte a füzeteket és elmondta, hogy hogy kapott üdvösséget általa, a borítékba pénzt is rakott, kb. kétszer annyit, amennyire a lelkészünknek szüksége volt. Utána nagyon hálás volt, hogy Isten tényleg munkálkodott érte és elmondta, hogy az egészben az volt a furcsa, hogy még nem is volt misszionárius, de Isten már látta elõre, hogy az lesz és megengedte számára ezt a helyzetet, hogy összeismerkedjen azzal az asszonnyal és már elõre tudta, hogy mikor elkezdõdik a képzés, akkor milyen problémával fog szembetalálkozni és arra ez az asszony levelében elküldött pénz lesz a segítség. Egy évig tartott a misszionárius képzés és ilyesmit hetente élt át, megtapasztalhatta, hogy Isten gondoskodik róla akkor is ha egyetlen szót sem szól embereknek a problémáiról.

Én 1998-ban ismertem meg Õt és ugyanerre tanított, hogy a legapróbb problémával is Isten felé forduljak, embernek ne is említsem, mert ha Isten felé tárom fel és Isten munkáját megtapasztalom, akkor ezért a hála és a dicsõség is Istennek jár. Egy alkalommal 4 napos Bibliai szeminárium készülõdött és sok külföldi lelkész jött magyarországra, akiket a mi lelkészünk szállásolt el. Ilyen alkalmakkor sokkal több pénzre van szüksége a lelkészünknek, mert élelem, buszjegyek, egyéb kiadások. Egyszer azt mondta a lelkészünk, hogy ilyen alkalmak esetén Isten sokkal intenzívebben munkálkodik a vendékekre való tekintettel.
Én is szerettem volna adakozni a gyülekezetnek, de nem volt semmi pénzem, sõt nemhogy pénzem nem volt hanem inkább adósságaink voltak s elég sok. Azt kértem Istentõl, hogy ha pénzhez fog juttatni, akkor tegye nyilvánvalóvá, hogy az a pénz, amit kapok, azt Õ nekem azért adta, hogy a gyülekezetnek tudjak adakozni és nehogy az legyen, hogy elköltöm másra. Ezt megelõzõen egy hónappal az egyik bolhapiacon vásároltam egy notebook hálózati adaptert 500 Ft-ért egy olyan magyar embertõl, aki németországi cégektõl vásárolja fel a leselejtezett számítógép alkatrészeket és azt magyarországon értékesíti. Mivel régebben dolgoztam notebook szervizben így rögtön láttam, hogy egy igen értékes és ritka hálózati adapterrõl van szó, amihez nagyon drágán lehet hozzájutni és azt is csak megrendelésre hozzák. Az eredeti értéke 35.000 Ft volt, mivel ez használt de jó állapotú adapter volt így 25.000 Ft-ért hirdettem meg. Egy hónapig nem jelentkezett rá senki és már meg is untam hirdetni. Egy pénteki napon, mikor jöttek a lelkészek németországból vonattal, szóltam a kollégámnak, hogy menjen ki a keleti pályaudvarra értük és szállítsa el Õket a mi lelkészünk lakására a csomagjaikkal együtt. A kollégám kiment az ajtón és elindult, hogy idõre odaérjen. A következõ percben megcsörrent a vezetékes telefonom és egy férfi jelentkezett be rajta, miszerint szüksége lenne egy notebook hálózati adapterre, amit régebben hirdettem, Õ lementette a hirdetésemet, mert pont erre volt szüksége egy amerikából használtan behozott notebookhoz, de mielõtt megkeresett volna felhívott néhány üzletet, hogy tudnak e neki szerezni. Egy hétig keresgélt, de elég reménytelennek látszott és nagyon drágán is hozták volna be neki. Ezért úgy döntött, hogy megveszi tõlem használtan. Felhívott és lealkudta 20.000 Ft-ra az adapter árát. S mivel látta, hogy Budapesten belül ingyenes a házhoz szállítás, így megkért hogy szállítsuk ki neki a Podmaniczky utcába a nagy postával szembe lévõ lakóházba. Ez pont ott volt a keleti pályaudvarnál, ahová a kollégám készült. Így szóltam neki telefonon, hogy jöjjön vissza és vigye el a notebook adaptert a címre és a 20.000 Ft-ot adja oda a lelkészünknek ha végzett.

Isten már egy hónappal azelõtt elkezdett munkálkodni értem, hogy tudjak adakozni a gyülekezetnek. Én még nem is tudtam, hogy egy hónap múlva, amikor lesz a Bibliai szeminárium, akkor majd nekem nem lesz egy kanyi forintom sem és magamtól nem is tehettem volna semmit, hogy ez a helyzet megváltozzon, pedig már akkor ott volt a kezemben a probléma megoldása a használt notebook adapter csak még nem tudtam róla, hogy az azért került hozzám, hogy a megfelelõ pillanatban áldássá váljon. Természetesen én is megtehettem volna, hogy kölcsönkérek pénzt egy családtagunktól vagy egyéb emberi módon próbálkozom, de akkor hol marad Isten hatalma, akkor miért van Isten? Mivel ezt és még sok más problémát azóta is így kezelünk, hogy embernek nem szólunk egy szót sem, akármilyen lehetetlennek látszik vagy reménytelennek, de ha Isten elé visszük, akkor nyilván megoldja és válaszol. Mindezt Önmagáért teszi, hogy tudjunk neki hálásak lenni és minden pillanatban bizalommal tudjunk fordulni hozzá. Tudnék mesélni még rengeteg ilyen esetet, ami Isten dicsõségére szolgál.
S pont az ilyenek miatt szoktam megbotránkozni azon, mikor harsogja a média, hogy ki kinek mennyit és hogy adakozott. S fõleg a márványtáblás eset, hogy kiszögezik a templom falára hogy melyik család mennyivel járult hozzá a templom felújításához, ezt egyenesen Istennel szemben állva teszik. Esélyt sem adnak arra, hogy Isten munkálkodni tudjon értük, emberi módon oldják meg minden problémáikat.

Még valami, a mi lelkészünket még soha nem hallottam, hogy felszólította volna a gyülekezetet, hogy erre vagy arra adakozzanak. Ha a gyülekezetnek szüksége van valamire, akkor a Bibliában leírtak szerint jár el, este imádkozik érte és türelemmel megvárja, amíg Isten munkálkodik érte. Soha nem mondta még nekünk egyetlen szóval sem, hogy ha bármelyikõnknek súlyos gondja van, akkor a gyülekezet többi tagja adakozzon számára. Mindenkit arra szólít fel, hogy egyenesen Istennek tárjuk fel, ne emberek elõtt. Eddig még minden problémánkra válaszolt Isten. Egy kicsit továbbfûzve meg általában az van, hogy Isten a problémáinkat eleve azért engedi, hogy megtörténjenek, mert ilyenkor az ember automatikusan Istenhez fordul és ha megtapasztalja Isten munkálkodását, akkor ezáltal lehet hirdetni Isten dicsõségét is.

[guga]

Az egyik lelkész, aki most az angliai gyülekezetet vezeti, mikor még misszionárus képzõbe járt és kiküldték utcai Evangélizációra egyedül, teljesen megvolt rémülve, hogy Õ most mit mondjon az embereknek és hogyan szólítson le bárkit is?
Azt mondta neki a feljebb való lelkésze, hogy semmi felõl ne aggódjon, mert maga az Evangélium hirdetése fogja Õt arra megtanítani, hogy hogyan kell hirdetni az Evangéliumot.
Elsõ alkalommal elment egy nagy lakóházhoz, amiben rengeteg ember lakott és lakásról lakásra járva kopogtatott, de egy asszony bottal kezdte Õt ütlegelni és elzavarta. Másnap visszament ugyan oda büszkeségbõl, hogy azért sem hagyja magát, erre ugyanaz az asszony leöntötte egy lavór vízzel az ablakából. Mivel éppen hideg tél volt és félt, hogy a vizes ruhájában megbetegszik ha kint marad az utcán, így visszament a gyülekezetbe. Másnap megint arra járt de nem mert bemenni a házba csak fél szemmel felnézett az ablakokra és úgy gondolta tovább megy. De az asszony ott leselkedett a függöny mögött és amint meglátta elkezdett kiabálni, hogy nincs semmi baja? A lelkész felnézett és meglepõdve látta, hogy az asszony már egyáltalán nem mérges, sõt aggódik érte. Az asszony meghívta egy forró teára és bocsánatot kért az elõzményekért, hogy így bánt vele s elmondta, hogy nagyon furdalta a lelkiismeret, amiért ilyen hideg idõben leöntötte Õt vízzel és aggódott miatta. A lelkész elkezdett vele beszélgetni és elmondta neki, hogy minden bûnére megbocsájtást kapott már Jézustól, nincs miért aggódnia. S az asszony meglepõdve kérdezte, hogy akkor a tegnapit is megbocsájtotta Isten? Igen természetesen válaszolta a lelkész és utána elmondta neki a teljes Evangéliumot, az asszony üdvösséget kapott. Majd elkezdett járni a gyülekezetbe és a két lánya pedig furcsálta, hogy mi történt az anyjukkal, akik eddig budhista volt? S a kíváncsiságtól vezérelve Õk is elkezdtek járni az anyjukkal a gyülekezetbe és Õk is üdvösséget nyertek Isten kegyelmébõl.

Ezt csak azért írtam le, mert ahogy az Evangélium hirdetése tanít meg bennünket Evangéliumot hirdetni, úgy a Biblia olvasása tanít meg bennünket megérteni a Bibliát a Szent lélek segítségével.

Ennek az angliai lelkésznek egy kétórás prédikációját raktam fel a szerverünkre. Õ koreai, aki fordít Õ is koreai. Néha elõfordul, hogy vendégek jönnek hozzám és ha a 2 éves fiam mond nekem valamit, akkor én ugyan tökéletesen értem, de a vendégünk csak pislog, hogy mi van? Nézzétek el ennek a koreából érkezett lelkésznek, hogy még nem tökéletes a magyar nyelvtudása. Én akkor ismertem meg Õt, amikor még csak 8 szót tudott és az alapján kaptam üdvösséget általa. Aki olyan szív állapotba kerül, hogy szüksége van Isten igazságára és az Evangéliumra, az számára ez tökéletesen érthetõvé válik.


> 28mb <

Szerkesztette: guga 2005. 10. 31. 22:46 -kor

[guga]

A gyülekezet angyalainak írt levelek hét idõszakot és hét lelkiállapotot tükröznek.
Mi közvetlenül Jézus visszajövetele elõtt állunk, nagyon minimális idõ van már hátra. Ennek oka az, hogy a tíz szûz elaludt. Jézus feltámadása óta a mai kor van a legrosszabb helyzetben, mert túlságosan nagy a jólét és az emberek megelégszenek egy külsõ Istentisztelettel, nem Isten szívét keresik és hordozzák magukban, hanem társadalmi erkölcs alapján hisznek Istenben, nem Isten lelkével.
Bár a tíz szûzbõl ötnek van olaj a lámpásába, nem világításra használják, hanem ugyanúgy alszanak, mint az a tíz szûz, amelyik Szent Lélek nélkül hirdette Jézust és hitt Istenben.
A jelenkor van kitéve a legborzalmasabb csábításnak. Internet, média, újság, áruházak, mind megpróbálják elhitetni, hogy az ahogy élünk a legmegfelelõbb állapot.
Ha baj történik, akkor pedig az olaj nélküliek segítenek az olaj nélkülieken. Mi változik Isten szempontjából? Semmi.
Isten nem vár tovább ha nincs hirdetve az Evangélium és nincs aki fogadja. Az Õ szempontjából felesleges tovább hagyni a földet ebben az állapotában, mert nincs neki haszna belõle, nem üdvözül senki.

43. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jõ el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.
44. Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jõ el az embernek Fia.

A tolvaj azért jön éjjel, hogy senki se vehesse észre, ha ezt mondja elõre, akkor nyilván így is van. Egyedül csak az üdvözült emberek látják napról-napra a helyzet komolyságát.
Én sem tartom fontosnak errõl beszélni, mert azok az emberek, akik nem értik viccnek találják és legyintenek. Sokkal fontosabb az Evangélium magvának a hirdetése, a forrás, azaz a bûn az ember szívében és hogy attól, hogyan lehet megszabadulni végleg. Mert mire megyek vele ha elhiszi, hogy tényleg az utolsó napokban járunk ha bûnös ember marad? Isten azért enged ennyi katasztrófát és csapást, terrorizmust, hogy minél több ember tudjon a tragédiák által hozzá fordulni és üdvözülni, s ezzel elkerülni a legsúlyosabb csapást a pokolt.

Jézus ha visszajön és megtörténik az elragadtatás, akkor a tolvaj azt is jelenti, hogy nem a konyhai hulladékért jön, hanem azért, ami abban a házban a legnagyobb érték. Jézus szempontjából mi a legnagyobb érték itt a földön?
Az arany, vagy a gyémánt? A legjobb videókártya, autó, vagy tengerparti villa, vagy svájci bankszámla?
Jézus számára az én lelkem a legnagyobb érték, hogy üdvözültem általa és részévé váltam Jézus testének.
Ha elragadja az üdvözült embereket a földrõl, akkor olyan katasztrófák következnek be, ami a föld történetében még sohasem volt. S minden állam biztosra veszi, hogy terrorizmus történt. Ezért közösen megegyeznek abban, hogy ez nem egy vagy több állam problémája, hanem minden államé. Közös világkormányt alakítanak és nagyon rövid idõ alatt helyreállítanak mindent.
A világkormányban azonos igazolványra lesz szüksége mindenkinek, ez lesz a pecsét a homlokra vagy a kézfejre. Az Antikrisztus összevonja az összes kormányt és egyházat, amelyik a maradék öt szûzbõl áll és eggyé kovácsolja. Olyan békét teremt a földön, amilyen még nem volt soha.
Szövetséget köt a zsidókkal is és Jeruzsálemben fog uralkodni.

Mt 24,15
Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyrõl Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):

Azt fogja követelni az emberektõl, hogy imádják és boruljanak le elõtte. De ott a zárójelben egy üzenet, hogy aki látja a pusztító útálatosságot, azaz pont abban az idõszakban fog élni és ismerte a Bibliát, hitt Istenben, de az öt szûz állapotában volt, akkor semmi másra nem kell figyelnie, mint hogy ne engedje felvenni a pecsétet a kezére vagy a homlokára. Ezek az emberek már nem Jézus vére által fognak üdvözülni, hanem a saját vérük által.
3.5évig soha nem látott béke és nyugalom lesz a földön és precíz szervezettség. Nincs bûnözés, nincs terrorizmus. De Isten ígérete alapján üdvösséget kap Izrael 12 törzsébõl 144000 ember, akik nem nõsültek még meg és felismerik, hogy ki volt Jézus és hogy aki valójában most uralkodik és Isten fiának hisznek az az Antikrisztus.

Elkezdik hirdetni az Evangéliumot újra és a zsidók felbontják a szövetséget, ez váltja ki a harmadik világháborút.

1Thess 5,3
Mert a mikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek.

Ez lesz az armageddoni csata, az atomháború, amirõl azt mondja Jézus, hogy kõ kövön nem marad. 7 év után a Sátán ezer évre megkötöztetik és leszáll a mennyei sátor Jeruzsálembe és Jézus ezer évig fog uralkodni. Visszaállítja azt az állapotot a földön, amiben Ádám és Éva élt és az akkor hús vér testben élõ emberek ezer évig fognak élni. Az ezer év után újra elengedik a Sátánt, hogy ezek közül az emberek közül, akiket eltud magának csábítani azt csábítsa el s utána lesz az utolsó nap, többé nem lesz hús vér testben élõ ember, mindenkinek romolhatatlan lelki teste lesz. Aki a bûn szolgája volt, az megy a Sátán után, aki az igazság szolgája volt az megy Jézus után.

Kicsit nehezen érthetõ, mert egy koreai ajkú ember tolmácsol, de ha figyelmesen hallgatod, akkor a lényeg kivehetõ belõle. 2 órás és 29mb.

> prédikáció <

[guga]

Elmondok neked egy bizonyságtételt arról, hogy az én feleségem a Biblia alapján hogyan kapott férjet.

14. Tudom, hogy valamit Isten cselekszik, az lesz örökké, ahhoz nincs mit adni és abból nincs mit elvenni; és az Isten ezt a végre míveli, hogy az õ orczáját rettegjék.
15. A mi most történik, régen megvan, és a mi következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, a mi elmult.

A feleségem, amikor még hajadon volt és sok zaklatott, viszontagságos kapcsolat után békességre és nyugalomra vágyott, megállapodásra és egy férfira, aki mellett leélheti az életét, akkor azt mondta magában, hogy a Bibliában biztos talál rá választ. Ez így is van, a Biblia olyan, mint egy használati utasítás a léleknek ezen a földön. Nincs olyan kérdés, amire nem kapnál belõle feleletet. A fentebb kiragadott idézetet, amikor olvasta, akkor megértette, hogy nem neki kell ezért a dologért cselekednie, hanem ha Istennek terve van vele, akkor maga Isten fog cselekedni tõle függetlenül. Elolvasta többször is és világossá vált számára, hogy bár még nem találkozott azzal az emberrel, akivel leéli az életét, de már régen megvan, mert Isten eltervezte. Ez számára egy ígéret volt a Bibliából és utána már nem is volt kétséges számára, hogy így fog megtörténni.

Erre mondják: túl szép, hogy igaz legyen.

Történet szerint akkor én is csapódtam egyik kapcsolatból a másikba és már itt éltem Budapesten. Annamária pedig Balassagyarmaton élt egyedül egy panel lakásban. A szülei és minden barátja pedig Érsekvadkerten. Én kb. két hónapja szakítottam akkor egy lánnyal, akivel együtt éltünk egy évig és bennem is megérett a gondolat, hogy immáron a 6. komoly kapcsolatom megy tönkre, ami tartott 6 hónaptól s a legtöbb pedig 4 év volt. Megelégeltem és egy olyan lányt kerestem, akivel leélhetem az életem, akár a nagyszüleim, akik most egymás mellett fekszenek a sírban.
Bennem és Annamáriában nem csak ez a gondolat volt közös, hanem az is, hogy addig mindig feltételek alapján kerestünk párkapcsolatot. Én például elõször úgy, hogy magasan képzett legyen, utána legyen modell alkatú stb. Mindig támasztottam valami feltételt, úgyszintén Annamária is. De akkor Õ is és én is letettünk errõl a dologról. Õ Istenre bízta a dolog véghezvitelét, én pedig nem feltételt támasztottam, hanem olyat kerestem, aki megmarad mellettem.

Mivel magányos voltam és társaságra vágytam, így buszra ültem és meglepetésszerûen meglátogattam egyik hölgy ismerõsömet, aki Tereskén lakott az anyukájával. Szombat reggel utaztam és egész nap kirándultunk a hegyekben, elment a nap és megbeszéltük, hogy ott alszom nála és másnap is sétálni megyünk a hegyekbe. De az anyukája nem engedte meg, hogy ott aludjak, ezért a hölgy ismerõsöm felhívta az egyik érsekvadkerti barátnõjét, hogy van itt egy pesti srác és nincs hol aludnia, meg kéne oldani. Ez a vadkerti lány a Susu pedig felhívta egy másik barátnõjét Emõt és a balassagyarmati Annamáriát, hogy jöjjenek át Vadkertre, mert itt egy pesti srác és megyünk vele este bulizni.

Így találkoztam össze egy vadkerti sötét utcán a mostani feleségemmel és amikor meglátott engem megkérdezte magától, hogy vajon Õ az az ember, akit az Úr mellém rendelt? Persze nekem is feltûnt, hogy milyen temperamentumos és kiemelt figyelmet szenteltem neki, s meghívtam a 3 napos táncháztalálkozóra.

A történet eleje, megismerkedésünk tömör vázlata nagyjából ennyi.
A problémák, amiknek köszönhetõen összecsiszolódtunk, azok csak ezután kezdõdtek. Nekem nagyon jól fizetõ állásom volt, ahonnan önhibámon kívül eltávolítottak. Volt egy megszokott egzisztenciánk + nagyjából kiegyenlített anyagi helyzettel mentünk bele mindketten a kapcsolatba. 1994-ben ismertem meg és egy év múlva összeházasodtunk, a nagyobbik fiam Levente 1996-ban született.
Miután megfosztottak az állásomtól rövid idõ alatt, nagyjából 6-8 hónap, sikerült felhalmoznunk 500E forint tartozást. Lakás, közüzemi díjak, stb.
Mindezek mellé társult a kezdõdõ alkoholizmusom és a folyamatos kábítószerezés. Négy reménytelen év ment el mellettünk, miután a feleségem egyszer azt mondta, hogy olvassak bele a Bibliába, hátha segít. Addig még életemben nem olvastam Bibliát, s mivel annyira kivoltam üresedve, hogy napok óta ültem a szobában szótlanul s töprengve azon, hogy mi az élet, mi vagy ki vagyok én, a Biblia azonnal segített. Rögtön éreztem, hogy baj van és ez nekem szól, azonnal felismertem belõle, hogy milyen állapotban vagyok.
Elkezdtem elhagyni a rossz s hamis tulajdonságaimat és megpróbáltam jó emberként élni. Ez kb. 2 hónapig volt sikeres. Elégettem az összes hamis igazolványt, amit azért készítettem, hogy kedvezménnyel tudjak utazni vagy odaadjam a bkv ellenõrnek ha megakar büntetni, visszakötöttem a lopott áramot, az összes dolgot kidobáltam az életünkbõl, ami hamis úton jutott hozzánk s mindezen felül ha volt pénzem, akkor élelmiszercsomagokat állítottam össze belõle és aluljárókban osztogattam a hajléktalanoknak.

De nem az történt, amit vártam, Isten nem jutalmazott meg és nem könyörült rajtunk. Betörtek hozzánk s minden igyekezetem ellenére egyre lejjebb csúsztunk.
Volt olyan, hogy elvittem a festményeimet egy kiállításra és nagyon örültem, hogy végre volt egy kis bevétel, de este azt mind oda kellett adnom helypénz gyanánt.
Valamikor akkoriban lett elegem az egészbõl és zavarodtam össze teljesen, hogy ha ez nem felel meg, akkor mi kell Istennek?
Megfogadtam, hogy azért is keresztbe teszek neki, ha nem tetszik hogy jó emberként akarok élni, akkor majd élek rossz emberként. Nekiálltam pornófilmeket másolni és a bolhapiacon árulni s nagyon tetszett, hogy volt belõle elegendõ pénzünk, de akkor meg a befolyt összegek elmentek vagy az adósságra, vagy valami tönkrement és ki kellett fizetnünk.
Akkor már lelkileg teljesen padlón voltam és nagyon kerestem egy olyan embert, aki eltudja magyarázni, hogy mi van a Bibliában. Próbálkoztam gyülekezetekkel, de csak süketeltek és azt hajtogatták, hogy fogadd el Jézust megváltódnak és utána Isten megfog áldani. Olyan mérges lettem, hogy legszívesebben lekaszaboltam volna az összes ájtatoskodó mûhívõ, képmutató, hétvégenként bájvigyorgó, hétköznap meg átkozódó embert, aki a segítségemre akart sietni, hogy megoldja az életem, de miután kiderült, hogy az Õ élete még sivárabb és kiábrándítóbb, mint az enyém, holott évek óta gyülekezetbe jár, hát feladtam.

Nincs Isten.

Aztán egy napon láttam egy plakátot, hogy lesz egy 4 napos Bibliai szeminárium.
Mondtam a nejemnek, hogy feltétlenül menjünk el és adjunk a dolognak egy utolsó esélyt, aztán ha nem akkor felejtsük el végleg. A nejem ugyan nem osztotta a nézetemet, mert magáról azt hitte, hogy minden a helyén és Õ ha hisz Istenben, akkor nagyjából rendben is van minden, aztán, hogy az életünk mégsem abba az irányba alakult, azt ha nem is értette, de megbékélt vele.
Elmentünk a szemináriumra, ahol egy japánban élõ koreai lelkész prédikált s egy magyarországon élõ koreai lelkész fordított, összesen ketten voltunk az elõadáson, én és a feleségem. Nagyjából 5 szót tudott magyarul. Isten, Jézus, Bûn, Biblia, szív, ennyi és az elõadás 2 órás volt. A végén megakartam verni

De a japánban élõ lelkész odahívott az asztalhoz és leültetett magával szemben. Elkezdett rajzolni egy papírra és a rajzok mellé megmutatta az odavonatkozó igéket a Bibliából s rajzolt tovább rendületlenül. Egy vonalat, az egyik fölött Mózes, a másik felett az én nevem szerepelt. Kérte angolnémetlengyelkínai nyelven, hogy mondjam meg neki mennyi bûn van bennem és mennyi Mózesben. Rárajzoltam neki, hogy Mózes 90%-ban jó ember és 10%-ban gonosz, Zoltán pedig 70%-ban gonosz, 30% -nyi jó van bennem. Erre áthúzta és ráírta, hogy Isten szerint mindketten 100%-ig bûnösök vagyunk. Elkerekedett a szemem és mondtam neki, hogy magamat még csak-csak megértem, de mi van Mózessel?
Aztán megkérdezte, hogy Zoltán te öltél már embert? Neeeeeeeeem ráztam a fejem. Na ugye, Mózes megölt egy egyiptomi férfit és ezért el kellett menekülnie a Fáraó színe elõl. Látod mennyivel jobb ember vagy nála?

Innen kezdett érdekes fordulatot venni az életünk. Pontosabban, mint ha akkor rakták volna vágányra. Az a lelkész utána még sok mindent mondott s sokszor volt úgy ha elõre mondott valamit, mert ismerte Isten szívét és akaratát, akkor nem hittem neki és ordítottam vele, de hónapok múlva kiderült, hogy mindig neki volt igaza és pontosan úgy történt meg, ahogy elõre mondta. Soha nem szólt vissza nekem egy rossz szót sem a magatartásom miatt, csendben megalázkodott elõttem ha fafejû és erõszakos voltam. Nekem meg évekbe tellett mire megtanultam elfogadni, hogy Õ tényleg szerszám Isten kezében és ha tetszik, ha nem el kell fogadnom, amit mond, mert azt nem magától mondja és nem haszonért, az én lelkem békessége érdekében.

Visszatérve a feleségemre, számunkra ez a házasság azért indult ilyen keservesen, hogy egymáshoz edzõdjünk. Õ rögtön a házasságunk elején a legrosszabb arcomat tapasztalhatta meg és amellett tartott ki, utána neki minden nap már enyhülést hozott, miután megismertük ezt a lelkészt. Sok házasság pont azért megy tönkre, mert rögtön az elején mindenki megmutatja azt az arcát, ami tulajdonképpen csak szeretne lenni. Fegyelmezi és visszafogja magát, majd ki meddig bírja alapon kitör belõle az állat és elviselhetetlen lesz a kapcsolat, teher.

No meg ne felejtkezzünk el a kölcsönös alázatról sem, ma már pár hónapos házasságok, amik nagy csinnadrattával köttettek, egy pár büdös zokni miatt felbomlanak. Nézem néha a tévében a nagy hírességek házasságait, hogy egész világ elõtt kikürtölik, hogy milyen zoknit vett fel, mit evett, hova utazik nászútra és a sofõrjének hányas lába van. Rémísztõen üres az egész és sérülékeny, nem tudnak kitartani egymás mellett, mert mindketten királyok.

Én a nejemmel Miskolcon voltam 3 napig nászúton
De 1000%, hogy a sírban is egymás mellett fogunk feküdni, mint ahogy a nagyszüleink.

Péld 18,22
Megnyerte a jót, a ki talált feleséget, és vett jóakaratot az Úrtól!

Itt az ígéret Istentõl, hogy találhatunk feleséget és vehetünk jóakaratot s mindezt tõle. Ne szégyeljétek kérni. Isten már oda adta az embereknek azt, ami számára a legnagyobb érték volt Jézust az egyetlen fiát, ha azt odaadta, miért ne adná a kevesebbet.
De egyrõl ne felejtkezzetek el:

Jn 9,31
Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bûnösöket; hanem ha valaki istenfélõ, és az õ akaratát cselekszi, azt hallgatja meg.

Addig, amíg bûn van az ember lelkében, addig Isten nem arra figyel, hogy mit kívánsz, hanem a bûnt szeretné eltávolítani onnan. Isten szereti az embert, de az ember bûnét nem, számára ez az elsõdleges dolog s ha valaki hit által igaz emberré válik, akkor veszi a Szent Lelket s a Szent Lélek ajándékát, ami alapján már tud Isten szíve szerint kérni Istentõl.

Igen, lehet feleséget s férjet kérni Istentõl s ha az tõle származik, akkor ha eleinte nem is látszik örvendetesnek a helyzet, de mindenképpen megmarad.

[guga]

Mikor az elsõ gyermekünk született a Levente, akkor még nem ismertük Istent, vagyis a nejem azt hitte magáról, mert járt gyülekezetbe, de késõbb kiderült hogy semmit nem tudtak azok a pásztorok.
A Levente születésénél mindent megtettünk, havonta borítékoltuk az orvost, hogy megfelelõen bánjon velünk, úgy ahogy azt az emberek megszokták és az orvosok elvárták. Természetesen azon a napon, amikor a nejemnek szülni kellett az orvosa elõtte egy nappal elment nyaralni, nem tehet róla senki, ilyen az élet. Segédorvos, medikus, mindenki jött oda hozzánk, aki éppen szabad volt és mondtak fût s fát, éppen ki mit gondolt, de nem volt egyetlen ember sem, aki ott maradt volna velünk végig és vállalta volna a felelõsséget, még az epidurálási injekciónál is nekem kellett segédkeznem, mert nem volt ott senki a medikus mellett. Végül az az orvos, aki éppen szolgálatba állt, azt mondta nem várunk tovább, császár. Nem merte vállalni a fõorvos elõtt a felelõsséget ha valami probléma történik szülés közben.
A császár rendben lezajlott és a fiam azóta 9 éves, ép egészséges gyermek.
A második gyermekünk születésénél már pontosan ismertük Istent és Istenben való hit által mentünk a szülõszobára.

Mt 23,10
Doktoroknak se hivassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus.

Szándékosan nem adtunk egy vasat sem egyik orvosnak sem és egyetlen vizsgálatra sem ment el a nejem úgy, mint a Levente születésénél. Messzire elkerültük az orvosokat és a tanácsaikat. Úgy voltunk vele, hogy mint Isten gyermekei, maga Isten vállal felelõsséget a gyermekünk születéséért. Azt sem tudtuk fiú vagy lány lesz, mert azt sem engedtük az orvosnak a kötelezõ vizsgálat során, hogy megmondja. Mikor eljött az idõ és megindult a szülési fájdalom, akkor bementünk a legközelebbi kórházba, ahol volt szülészet és vártuk, hogy döntsenek a sorsunk felõl. Egy igen rámenõs fõnõvér vette a kezébe az ügyet és utasította a nejemet mindenre, ami ilyenkor szükséges. Jött egy orvos és megvizsgálta a nejemet, én végig mellette voltam. Azt mondta, hogy ma ebbõl nem lesz semmi, mert még nincs kitágulva a méh rendesen. A nejem és én összenéztünk és tudtuk, hogy teljesen felesleges arra odafigyelni, hogy egy orvos mit mond, az a lényeg, hogy Isten mit akar cselekedni az életünkben. A szülést nem akarták megengedni, mivel a nejem elsõ szülése császármetszés volt, de ragaszkodtunk hozzá, hogy a nejem szülni fog és kijelentettük, hogy csak azért, mert Isten így teremtette az embert, hogy fájdalommal szüljön. S mi inkább Istennek engednénk, ezért türelmet kértünk. Az orvos másnap délre idõzítette a szülést ebben a tempóban, de szerencsére megindultak a heves fájdalmak és 3 óra múlva megszületett Benjámin.
Magáról a szülésrõl nem kívánok írni, iszonyatosan felkavaró élmény, aki megteheti, hogy mellette legyen a feleségének ilyen helyzetben, feltétlenül tegye, mert nem csak a férjnek hasznos, a feleség sem idegenek közt van kitéve és széttárva. Ehhez az élményhez semmi sem fogható.
Benjámin betegen született meg, szapora légzés és szapora szívveréssel, ami azt jelentette, hogy nem tud a teste pihenni és hamarosan végleg kifárad s elgyengül.
Fogtuk a kezünkben és tehetetlenül néztük, ahogy zakatol a szíve és a légzése, mint aki fut. Jöttek a mentõsök és elvették a gyereket a nejemtõl, hogy átviszik egy másik kórházba egy intenzív osztályra, ahol kezelni tudják és lélegeztetõ gép is van.
A nejemtõl elbúcsúztam és hazavittem a nagyobbik fiamat, mert én vigyáztam rá, nem volt módom átmenni a másik kórházba Benjámin után, tehetetlenül várakoztam.
Mindeközben a nejem azért imádkozott, hogy hozzák vissza a Benjámint még aznap és az orvos, aki ott átveszi, az egészségesen vegye át és ne tudjon róla semmit, amit mi itt láttunk.
Errõl én nem tudtam, mert közben hazamentem, de este hívott a nejem telefonon, hogy át kell neki mennie a másik kórházba, azaz átviszik a Benjámin mellé, mert nem értik, hogy minek vitték oda, hisz makk egészséges.
S tényleg úgy történt, hogy a fõorvosnõ, aki átvette Benjámint a másik kórházban, az elkülönítette egy olyan szobába, ahol nincsenek inkubátorok és az anyuka egyedül tud lenni vele a szobában, ugyanis semmi betegséget nem diagnosztizált, semmi rendellenességet.
Késõbb elmentem a feleségem ruháiért abba a kórházba ahol szült és összetalálkoztam a fõnõvérrel, aki megfogta a vállam és azt mondta, tudja ennél profibb gárdát összeválogatni sem lehetett volna, mint akik jelen voltak a neje szülésénél.

[guga]

Van a gyülekezetünknek egy imaterme a belvárosban, ami kicsinek bizonyult az idõk folyamán. A lelkészünk néhány testvérrel imádkozott érte, hogy Isten munkálkodjon a gyülekezetért, nagyobb teremre van szükségünk, mert többen lettünk. Ezzel egy idõben visszamondta azt a juttatást, amit Koreából kapott rendszeresen a terembérletre. Azt ugyan még nem tudta, hogy Isten mit fog munkálkodni és hogyan, de mindannyiónkat arra kért, hogy egy szívvel mi is kérjük Istentõl ezt. Mi a harmadik emeleten béreltünk egy kicsi de csöndes termet. Mellettünk volt egy nagy terem, amibõl a bérlõ éppen akkor költözött ki és a helyére költözött a második emeletrõl egy cég. De nekik az a terem is kicsi volt. Így kértek az irodaépület tulajdonosától egy másik termet is. Tudtak nekik adni azon a szinten de jóval arrébb és kétszer akkorát, mint a mi termünk. Ezért a tulajdonos javasolta kérdezzenek meg bennünket, hátha megfelel nekünk a drágább, de kétszer akkora terem. A lelkészünk azt válaszolta, hogy természetesen nekünk nem fontos pont ez a terem, megfelel a másik is, de a gyülekezet nem engedheti meg magának a magasabb terembérleti díjat.
Erre a bérlõ, aki a helyünkbe kívánt költözni, felajánlotta, hogy ha átköltözünk a másik terembe, akkor Õ fizeti három hónapig annak a bérleti díját, ami közel 300.000 Ft.
Istentõl kaptunk 3 hónap haladékot
De ha most így munkálkodott a gyülekezet életében, akkor nyilván 3 hónap múlva sem fog megfeledkezni rólunk.

[guga]

[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]


Véletlenül bekapcsolva maradt a mobiltelefonom, pedig 19h után módszeresen kikapcsolom és csak reggel 9h-kor szoktam újra bekapcsolni, amikortól a nyitva tartásunk ki van írva. De most véletlenül elfelejtkeztem róla.
Péntek reggel 7:30h éppen lépek ki a kádból és állok a tükör elé borotválkozni. 38 éves vagyok s vannak jól bevált rigolyáim. Például, hogy nem törölközöm meg és nem öltözök fel csak borotválkozás és fogmosás után. Nem használok eldobható borotvát, csakis a Nagyapámtól örökölt borzszõr pamacsot és az aranyozott borotvát, amibe vásárolni kell a pengét, arcszeszt sem használok, apám megtanított rá, hogy krémezni kell s akkor nincs a visongás meg a sziszegés. Állok a tükör elõtt meztelenül és éppen végeztem a Figaro borotvakrém felhordásával mikor megcsörrent a mobiltelefonom. Nagyon meglepõdtem rajta, mert nem vagyok hozzászokva, hogy ilyen idõtájt hívjanak. Évek óta Nokia 3310-es telefont használok, vásároltam belõle összesen 5db-ot, hogy legyen évekre elõre ha esetleg tönkremenne. Egyszerûen az van, hogy a mostani telefonokkal a virsli ujjaim nem tudnak elbánni. Továbbá én telefonálni szoktam s nem fényképezni vagy bámulni a színes kijelzõt vagy házas életet élni a mobillal, telefonálásra használom.
A nejem anélkül, hogy felvette volna odahozta hozzám én pedig automatikusan a fülemhez tartottam és ezáltal tiszta borotvahab lett. Megbeszéltünk mindent, minden kérdésre válaszoltam és utána letettem mögém a mosógépre. Folytattam a borotválkozást, azaz csak folytattam volna, mert most meg a vonalas telefonunk csörrent meg. Mivel cordless készüléket használunk így a nejem azt is odahozta és felvettem. Valaki, aki talán akkor talált a webárlistánkra információt kért néhány alkatrészrõl. Én meg valahogy kiakartam magam menteni, amiért ilyen furcsa helyzetben állok a tükör elõtt és bizonytalanul válaszolgatok s azt mondtam neki hívjon késõbb, mert jelenleg vidéken vagyok. Elköszöntem és folytattam a borotválkozást tovább.
Pár perc múlva égtelen röhögésbe kezdtem és csapkodtam a térdeimet, a nejem értetlenül állt elõttem én meg fuldokoltam a könnyeimtõl.
Mondom neki érted vidéken vagyok vidééééééééééékeeeeeeeen :Ð
De nem a mobilon hívott :Ð  

Szerkesztette: guga 2005. 11. 09. 20:44 -kor