[guga]

Cyberdének és Uzmanyinak rövid (*.zip)

Ezt csak azért, mert megígértem, hogy gondolok rátok is.
Egyáltalán nem lenézésbõl, alkalmazkodok.
Ma már én sem olvasnám el a háború és békét, az alapítványra sem lenne idõm, pedig mindegyiken túl vagyok.

Õszintén beismerem én is így vagyok vele, hogy ha valakinek érdekelnek az írásai, akkor elõször csak a szememmel fényképezem, de ha nem találok benne könnyen értelmezhetõ és velõs mondatokat, amitõl kinyílna a csipám vagy a bicskám, akkor azonnal a sarki „X”.

Ezért aztán rögtön rátérnék a lényegre, annak ellenére, hogy Uzmanyi elutazott két hétre Erdélybe, Cyberde pedig nem tudom mit csinál, már régen nem beszéltünk.


Ház takarítója a lakónak: Jó reggelt!
Ház lakója a takarítónak: Ne hazudj!

[guga]

Hja és :Ð

[guga]

Levegõt csak pénteken

A városi ember hétközben nem él, pontosabban nem önmagának. Kevés pénzért végez olyan munkát, amit egyáltalán nem szeret.
Ma reggel egy portás búcsúzott egy ápolónõtõl, aki szemmel láthatólag kivirult, hogy ...hja igen, magának is jó hétvégét, végre péntek és vett egy nagy levegõt, lement róla a teher. Hétfõ reggel pedig álmosan, fáradtan és depressziósan megy újra igába.
Falun ez másképp van, Szandán és Váralján nem lehet ilyet hallani. A tyúkok minden nap mennek kotlani és rikács, rikács, kotkodács. A nenüsök boldogan szedik össze és csillogó szemmel mutatják a köténykébe szedett tojást. Kilencet tojt, miután feltöri derült ki, hogy az egyik kétszikû, volt is boldogság.
A mama hozott a kertbõl málnát, készített egy kis pitét, még melegen be csodás. Nyokedlit is gyúrt a csirkepörkölthöz, így megy ez. A kertajtó igaz, hogy nem automata, nincs légkondicionálva, nincsenek akciók és átcímkézett termékek. A liba ha gágog arról tudni vélik, hogy éhes és dobni kell neki egy kis zõdet meg friss vizet. Viszont vasárnap gyanánt húsa roppan, leve a fazékban, picébõl bor. Megterítenek az udvaron, langy szellõ, szõlõ lugas, egyél még fiam, nehogy éhen maradjál.

Egyik nap az udvarunkon megláttam egy jó marék aprópénzt, 1,2,5 és 10 forintosok szétszóródva. Valaki ledobhatta az emeletrõl. Összeszedtem és megtelt vele egy pohár.
Süldõ koromban kilométereket gyalogoltam egy kanna hideg vízzel, vittem a kombájnosoknak aratáskor a friss vizet. Ha valakibõl gyerek létére vízhordó lett az nagy tisztességet jelentett még tanyavilágban is. Mindenki ugyanannak a kannának a fedõjébõl ivott. Alumínium kanna, ha a szádhoz érintetted érzõdött a fémes íze, nem volt zománc rajta. Jártam kombájnról kombájnra.
Porzott a szalma körülöttük, a nap szikrázott, cserzett volt a bõrük, barnák.
Nyílt a kombájn ajtaja, lesétált a lépcsõjén, egy kicsit ugrott a tarlóra és az a nagy ember, aki abban a hatalmas gépben ült az elõbb, olyan esetlennek tûnt.
Büdösek voltak de tetszett. Izzadtak, koszosak és porosak, de dolgoztak.
Töltöttem neki a fedõbe friss hideg artézi vizet és áááááááhhhhh sóhajtott. Adj még egyet te gyerek, mert jól esett. Töltöttem a másikat és azt már nyugodtabban itta meg.
Micsoda forróság van, ette meg a fene. Körbekémlelt. Benyúlt a zsebébe és adott egy bélást. Na megyek vissza, mert sose megy le a nap, mondta...
Estére összeszámoltam és volt 15-20 forintom általában.
4-5 gyerek hordhatta a vizet a kombájnosoknak s ezek közül én voltam az egyik. Már nem emlékszem mit vettem a pénzbõl, csak az örömre. Volt egy kis fadobozom, abba gyûjtöttem az aprót és felraktam a  nagy kétajtós diófaszekrény tetejére minden este. Számolgattam egyenként a forintokat. Eszembe nem jutott volna eldobni, szétszórni. Nem ismertem azt a fogalmat, hogy „végre péntek”.

A hétvége érzés és a megsemmisülés közti érzet valahol a vasárnap délutáni ebéd és az azt követõ alvás után kezd beidegzõdni, esetleg még egy kávé, de utána menthetetlenül rányomja a bélyegét. Esetleg ha vidékrõl késõ este jössz meg, de az még rosszabb, mert fürödni is kell és mire elvackolsz már tudod, hogy hajnalban kelni kell, aztán rohanás, újra tekerjük a lantot.
Nekem „eddig” szerencsém volt, sosem tudatosult bennem ez az érzés, köszönhetõen annak, hogy mindig is önállóan dolgoztam. Erre vagyok berendezkedve, csak szervezés kérdése.
A barátom Böce, aki méltán híres és már sokszor írtam róla, az iwiw-en is rajta van szokta volt mondogatni, hogy „mondják meg mit csináljak és adjanak érte fizetést”. Õ meg erre van berendezkedve.
A falusi ember meg a kakasra. Az elsõ rikácsra félrehajtja a dunyhát, persze már elõtte is nyitva volt a szeme csak próbált fordulni egyet a jobb oldalára.
Erõs pálinka, kávé és már kotorja is a fával a moslékot, a malacok meg türelmetlenül nyüszíkölnek az ólban és az orrukkal nyomkodják a vályút.
Micsoda hajnali vircsaft, udvar felé a tyúkok kotinkálnak a kukorica szemre, s ha viszed vissza a vedret, akkor a nyári konyhából kiszûrõdõ Kossuth hangja erõsödik fel.
A mikrofonnál Bordi András, híreinket hallják. Az országgyûlés...
Nem is kell értelmezni a szöveget, nem is az a lényeg, hogy oda figyelj. Maga az érzet, hogy szól. Kellemes a hangja a bemondónak, a Duna Gönyûnél apad, máshol árad, hajóvonták találkozása tilos... másik moslékos veder, kézzel is bele kell nyúlni és meleg.
Népszabadság a kapuban, pvc csõ felfüggesztve és minden reggel ott találod, kell hozzá az erõs pálinka. Papa mindig mondta, hogy csak lopják a milliárdokat és nincs felelõs, legyintett, hogy ki hallott még ilyet???
Tudta az öreg, hogy nincs rendben semmi fönt. De egy legyintésnél jobban nem mélyedt bele a politikába, azt mondta az nem embernek való.
Folyton Noét emlegette, hogy de jól tette, amikor bevitte a szõlõtõkét a bárkába. Néphiedelem. Mégis szeretni való, mert naiv. Nem hallod, hogy megalapozatlan s cáfolni tudnám s ha a képviselõ úrnak vannak a birtokában bizonyítékok, akkor tárja fel... vágják oda foghegyrõl. Gondolat jel vagy sóhaj. Inkább legyintés, az öregnek volt igaza, nem embernek való.
A nyári konyhában tornyosult a Népszabadság és a Szabad föld, jó volt begyújtósnak kiolvasva. Lángol a sparhelt és meleget ád, fõ a tyúk, aranyló zsírkarikák, zõccség, fehér répa, petrezselyem és bejárja az illat a környéket.

Ha mondok három fogalmat ki tudod találni melyik a kakukktojás?
Házi pálinka, trágya szag, pult alól vásárlás.

Igazából a pult alól vásárlás helyére a végre pénteket szántam. De annak ellenére, hogy most a végre péntek az idõszerû, a pult alól vásárlás sokkal jobban dukál, mert jól jellemzi a kort.
Sosem volt szerencsém pult alól hozzájutni termékekhez, de ismertem olyat, aki lopva, hogy mindenki tudjon róla elbüszkélkedett.
Nézd vettem, hozzá jutottam, utolsó darab volt. Jól jártam?
Mint ha tõlem függne, hogy igazolom vagy sem, elismerem vagy nem.
Apósom szokta mondani apró örömökre, hogy májó jártál. Megyünk Szandára, megyünk hátra a kertbe csak úgy andalogni a hegyi levegõn a fák között és találsz néhány szem utolsó málnát. Beviszed a markodban és mutatod, Apósom meg kitörõ örömmel csap a válladra, hogy na Fiam, májó jártál...
Ha apósom megveregeti a vállam, olyankor újra vízhordó fiúnak érezhetem magam...májó jártam.

Én meg pont a szombatot és a vasárnapot nem kedvelem, nem szeretek lenyugodni, mozgolódni, alkotni, újat, jobbat és tevékenyebbet. Nekem a hétvége az, ami teher. Nem jön senki, nincs telefon, nem mondja csináld, nosza hama, hama.
Persze a hétvégét is élvezem és azt szoktam mondani minden nap vasárnap e tájék, hogy a költõ szavaival éljek részben.
Ma péntek van, egyáltalán nem örülök. Több oka is van. Lélekben Szandára készültem holnap reggel, de benne volt a levegõben, hogy nem lesz belõle semmi. Éreztem elõre, nem volt bennem az a felszabadult érzés, mint aki péntek, hogy végre.
Este aztán mondta is a nejem, hogy Apa nem fogsz neki örülni, de Szandára most nem megyünk.
Így most az Õ vállára szakadt, hogy felfrissítsen „rég elmúlt” szandai élményekkel. Mert ha ott lettünk volna két napig, akkor feltöltõdök egy hétre és van mirõl írnom frisset.
Egy jó írónak ez nem gond, úgy tálalja, ahogy kéred, átcímkézve s van benne péntek.
Vegyél egy nagy levegõt, most elbírálási díj nélkül, nincs átfutási idõ, nincs részlet, nincs kezdõ tõke nélkül. Csak úgy, frissen, hûvösen, szabadon, tisztán szívd be.

Egészségedre.
Remélem nem volt légkondicionált
Bibliai idézetek nincsenek, helyette megpróbálok úgy írni, hogy a kezetekbe vegyétek.

Ezt azért még nézd meg, mert ki tudja. (24mb MP4, megtölt, lenéz).

[cyberde]

Idézet: guga - Dátum: 2007. jún. 21., csütörtök - 22:45

Hja és :Ð

Ja és persze   :Ð

[guga]

Hivatali ügyintézések, jogosulatlan elõny

Cyberde szokta mondani (mostanában túl sokat írok róla, nem nyalás, sõt kma), hogy akkor szoktak veszekedni a társultak, ha nagyon sok pénzük van, vagy ha kevés.

Ma voltam az APEH intézményében és közben szemlélõdtem. 40 percig várakoztatott egy hölgy azzal, hogy magának van adószáma, az erõsebb. Ilyen buta a könyvelõje, hogy céges adóbevallást ad be? Adjon be újat, magán úton!

-biztos nem tudott róla, hogy van külön adószámom, hisz az jóval korábbi, mint a cégem, válaszoltam mosolyogva. Aztán ellibbent, mint pápaszemes pillangó a kiszáradt földön, egyszer árnyékos helyre libbent, máskor meg a nap sütött reá. Ott álltam az ablaknál árván, az ügyintézõm sehol, néha felbukkant egy asztalnál és valamit magyarázott, akta halmok, közben a monitorra bökött. Gondoltam is magamban, hogy ha mos én mögöttem állnál és az én monitorom, ujjnyom, zsíros ujjbegy, akkor eltörve veszed onnan el. Rühellem ha valaki úgy gesztikulál és hozza a tudtomra, hogy közben mázgás lesz a monitor. Régebben nem volt gond, de mióta tft van...

Kis közjáték alakult ki a mellettem lévõ ablaknál. Nagykufferû hölgy deréktól befelé az ablakban, hogy minél több rálátása legyen az ügyre, lába viszeres és ha kicsit erõltetném még a tundrát is látni vélném. Mögötte egy izzadt, csapzott férfi ember, aki egyik lábáról a másikra. Mindjárt 11 óra, nekem addigra kéne otthon lennem, hogy vigyázzak a kisebbik fiamra.
Csapzott úriember közben lelket öntött magába és a deréktól behajolt hölgy mellett szenvedett egy rést magának és kért valami nyomtatványt, hogy bocsánat tudna adni? Kérdezte az ügyintézõt.
Ügyintézõ mosolyogva mondta neki, hogy a bejáratnál kérje, ott vannak a biztonsági emberek és adnak.

Krákogás, féllábról másikra megint, zsebbõl kéz ki, majd vissza és kis köhécselést követve súgta-búgta, hogy jó...(mint ha engedményt tenne azzal, hogy eleget tesz), de akkor utána el lehetne intézni, hogy én kerüljek sorra?

Áhh, ki bújt a szög a zsákból, ez az ember képes lenne még Istennél is kérni, hogy húzza ki a nevét a listáról, ne kelljen végig élni, végig halni és megvárni, amíg meghal az utolsó ember is és Jézus, akkor, mint Omega kiadja az utasítást, hogy lélek, minden lélek! Néked mondom ébredj!
Az ügyintézõ is kopog, hogy hahó! Ember magánál van? Mi lenne ha mindenki csak úgy idejönne, hogy most Õ jön?

Veríték meg kifakadt, kiakadt és elkezdett csapkodni, hogy jó van na, Õ már itt ül 3 órája és menne a dolgára, máshol is lennie kell, micsoda hozzá állás, pöffögött.

Ügyintézõ lehûtötte, hogy „nézze uram! Én is álltam már sorban és kibírtam, legyen türelemmel”. Verítékben úszó még fordultában eleresztett egy hahh-ot és eltûnt végleg.
Közben megjött az én kis pápaszemes pillangóm és mosolyogva bocsánatot kért, hogy közel egy órát repkedett asztaltól asztalig és összemaszatolta az összes monitort, annyit böködött a mutatójával.
Önnek volt igaza, ha nem származik jövedelme az adószámán keresztül, akkor beadhatja cégesen... és mosolygott.
Kerestem benne az õszinteséget, nem csak azt, ahogy eligazították, hogy  ha ügyféllel, akkor ki a fogsor.

Nem találtam.

Irigyelem a természeti népeket, akik egy szál pendelyben élik le az életüket az óceán partján egy nádkunyhóban, csónak, halfogás, este tûz, békepipa, vagy erjesztett bálna tej. Azt sem tudják mi az a születési anyakönyvi kivonat és a 30 napnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvány, munkáltatói. Mégis meg tudnak halni békében. Sose hallották azt a szót, hogy adóbevallás, nekünk se jobb akiknek kötelezõ, mert egyáltalán nem könnyítik meg.

Az én pápaszemesem is tagoltan mondta az elején: hogyan mondjam, hogy maga is értse? Adjon be egy újat!
Eszembe jutott a halál. Maga nem jól halt meg, rosszul dokumentált, tessék visszamenni, újra élni és töltse ki újra. Adja be a mellékletet, hogy rendesen meg tudjon halni végre! Menjen!

Hja, hogy miért veszekedés? Az APEH elõtt a lépcsõn két pulykavörös ember. Ezért te vagy a felelõs...nem is tudtam róla, az aláírásom mit sem bizonyít. Akkor még egyedül tied volt a cég...
lassítottam, hogy minél többet halljak belõle. Nem csámcsogtam, dokumentáltam. Cyberde jutott eszembe és, amit mondott. Ennek a kettõnek most nagyon sok nyomja a zsebét, vagy nagyon sok húzza.

[guga]

Idézet: cyberde - Dátum: 2007. jún. 22., péntek - 21:33

Ja és persze   :Ð

Ez a beszéd büfés  :Р még a végén rád romlik a debreceni páros   :Ð

Hja és

[Grillo]

Fú, a monitortapizókat nagyon útálom én is. A CRTseket is. 

[guga]

Áruházi polgárpukkasztás (suhancok)

Itt a nyári szünidõ, szomszéd házban suhancok, gimnazisták. Egyik türelmetlenül csenget, hogy menjek át megnézni a gépüket, mert nem tudják bemásolni a fényképezõgéprõl a fotókat.
Berendezkedtek az egyik lakás garázsába és lehozták az egyik szülõ kölcsönkért számítógépét. Volt ott minden, hi-fi, nagy hangfal, sör a hûtõben, cigaretta doboz számra.
Izgatottan körül álltak, hogy vajon megtalálom e a hibát. Hiába dugták fel az elõlapi usb-re a fényképezõgépet, hiába telepítették, nem jelent meg.
Leveszem a ház oldallapját és látom az alaplapi usb kábelek szabadon a levegõben. Aki összerakta a gépet figyelmetlen volt, elõfordul.
Nekem is hoztak vissza 130km távolságból gépet azzal, hogy nem látszik a dvd író a gépben, de azért mûködik, mert kiadja a tálcát.
Na? Persze, hogy nem dugtam rá a végén az ide kábelt. Mivel a gép szoftveres telepítését a házon kívül végzem a szerviz asztalon, ott még rá volt dugva. Majd miután összeraktam és elindítottam nem tûnt fel, hogy hiányzik a meghajtó. Elengedtem.

A helyére illesztettem az alaplapi usb kábeleket, az a fajta, amikor nem egyben vannak egy mûanyag keretben, hanem szálanként és színekre bontva.
Piros, fehér, zöld, fekete. Annyiszor csináltam már, hogy beégett az agyamba, akárcsak az XP telepítõkódja. Fejbõl vágom.
Nemrég kint ültem a telken a bogrács mellett és kavargattam a lassú tûz felett a sertést. Csörög a telefonom (Freedom N3310), hogy szia guga, bocs csak otthon maradt a telepítõ cédé kódja, légyszi diktáld már le. Tudta, hogy fejbõl ismerem.

Még szerettem volna megvárni, hogy biztosan mûködik e a fényképezõgép és tudják használni. De volt a levegõben egy kis feszültség, éreztem hogy valamit suspikolnak, összevillanó szemek, néztek egymásra tanácstalanul.
Na, mondtam magamban. Most vagy az van, hogy lenyúlták valamelyik szülõ fotó masináját és olyan képek vannak rajta, amit nem szeretnének ha látnám, viszont Õk magukban szívesen nyerítettek volna egyet rajta.
Amióta sz.gép szervizeléssel és mellette adatmentéssel is foglalkozom már láttam furcsa dolgokat winchestereken. Nem egy kellemes érzés utána úgy kezet fogni vele, átadni, pénzt elvenni és közben lazán vigyorogni, hogy ott áll mellette a neje, a képeken viszont egy másik személlyel ölelkezik, strandol a tengerparton, stb.
A másik meg a home video, írjak ki mindent, amit találok dvd-re.
Rendben, valahogy muszáj ellenõriznem, hogy sikerült e. Érdekes jeleneteket láttam már, nem részletezném, jobb nem tudni semmirõl, elfelejteni és akkor nincs baj. Ráadásul ez üzleti alapon megy, ha bárki személyiségi jogai sérülnének többet nem látnék pénzt.
No de, nem vagyok én szívtelen. Láttam, hogy a srácok nagyon szabadulnának már tõlem, szerettem volna ha látják jó fej vagyok, nem akarok a terhükre lenni. Ezért kedélyesen leültem a fotelbe, keresztbe tett lábakkal. Egy elégedett vigyorral hátradõltem és mind lemerevedtek elkerekedett szemmel.
Mi van srácok? De megállt bennetek az ütõ, nevettem.

Csak nyökögtek és néztek egymásra tanácstalanul, tényleg nagyon kívül szerettek volna már tudni a garázsajtón.
De ez már egy másik szituáció volt, ez már így nem végzõdhetett. Látásból, köszönésbõl már ismertem mindegyiket. Azt is tudtam, hogy hova járnak füvezni esténként. Mondjuk csak a hülye nem látta, nem is tudom honnan gondolták nem tûnik fel senkinek.
Az egyik, aki nagyobb testalkatú volt közöttük megkérdezte bizonytalanul, hogy kérsz egy sört?
Peeerszeeeeeee vigyorogtam rájuk mû kitörõ örömmel.

Na, lássuk mi a suspikolás tárgya?
Majd hogy nem szemlesütve néztek össze és amelyik szisszentett a sörnyitóval elkezdte, hogy nem egyszerû elmesélni. Van a  ......(nagyáruház) s hogy oda bementek ketten filmre venni valamit, azt szerették volna megnézni.

Lelepleztetek valamit? Kérdeztem szem kikerekedve.
Neeeeeeem, az úgy volt és akkorra már a többi is felbátorodott.
Bemegyünk ketten, telepakoljuk a bevásárlókocsit az áruház minden szegletébõl. Minél apróbb dolgokat és sokat. Aztán kinézünk egy jó hosszú sort. Oda az egyikünk beáll, majd mikor sorra kerül és mindent kipakolt a szalagra és a pénztáros elkezdte az elejét lehúzni a vonalkód olvasóval, akkor elnézést kér de rögtön jön, csak hoz még egy tekercs wc papírt. Nem tûnik fel a pénztárosnak semmi, mert a szalagon rengeteg áru van, és bõven visszaér a wc papírral. Ahogy ott hagyja a szalagot a másik elkezdi filmezni a digit géppel a pénztárost és a sort. A másik meg a biztonsági õrnél kikéredzkedik wc-re.
Aki filmez, az pedig az akció végén kosárral beáll egy másik pulthoz és vesz üdítõt vagy sört.

S most jön a lényeg, miután letöltötték a filmet és térdüket szorongatva az ujjaikkal lesték...
Tényleg én sem voltam különb, minden hülyeségben benne voltam. Egy pincében volt a festékraktár suhanc koromban, ott dolgoztam. A pince ablaka egy forgalmas járdára nyílt. Fõ utca és rengeteg ember. Kényelmesen leültem a pince ablak elé a létra tetejére és kiraktam a járdára 4-5db aprópénzt. Már a lépésekbõl tudtam, hogy ez meg fog állni és tényleg csoszogott a magas sarkú, ahogy lefékezett és megjelent egy kéz az ablak elõtt. Azonnal megfogtam, sikítás és ment tovább. Férfiakkal sem volt gond, mert azok is csak nevettek. Tudták egybõl mirõl van szó, nem bosszankodtak, nem kiabáltak s nem rázták az öklüket.
Rendszeresen összeálltunk mi is páran és damilon pénztárcáztunk. Kiraktuk az útra és elbújtunk a fûben vagy a bokrok alá. Megállt annak minden, kerékpáros, motoros, autós és egyszer még egy busz is, meg traktor. Mikor látjuk, hogy lassít és megáll, akkor berántjuk a pénztárcát magunkhoz és visszafojtott lélegzettel lapulunk. Ember tanácstalanul jár s kel, fel s alá, keresi a jobb élet reményében látott pénztárcát, kell egy kis idõ, amíg feladja és visszaszáll az autóba. Mi meg nyerítünk félmeztelenül és koszosan a portól. Volt aztán néha futás, mert észrevettek, ahogy emelgetjük a fejünket, hogy lássunk is valamit.

Bezzeg az én koromban, bezzeg a filmen. A pénztáros nõ (inkább csaj) mindent lehúzott és várakozóan nézett körbe. Kissé még élvezte is a helyzetet, mikor a bkv busz lerobban és a sofõr nagy élvezettel mondja be, hogy a busz nem közlekedik tovább és közben belenéz a nagy visszapillantó tükörbe, lehet látni a sunyi szemét, hogy örül a váratlan helyzetnek.
Ám már elõre lehetett tudni, hogy lesz egy pont, amikor cselekednie kell, mert a sor zúgolódni kezd és valóban. Nagy kövér, testes ember szólalt meg mély dörmögõ hangon, hogy mi lesz már? Itt alszunk kisasszonka? De akkorra már szinte az egész sor átvette a forgolódó és egyik lábról a másikra álló ritmust, kémlelték az áru tulajdonosát, hogy hol lehet. A pénztáros is kezdett komolyan zavarba jönni, egyre idegesebben fészkelõdött a helyén. Valamit igazgatott, valamit arrébb rakott. Igazából már nagyon várta, hogy visszajöjjön a srác, kényelmetlen és egyre kínosabb szituáció volt és én élveztem. A monitor elõtt ülve én már pontosan tudtam, hogy nem fog visszajönni, hiába vár. Érezhetõen lüktetett az erem, ahogy feszülten figyeltem, hogy mi lesz..., mi fog történni? Mit fog tenni?
Csináljon már valaki valamit, bõdült el egy asszonyság. De tényleg kontrázott egy fiatal férfi, mások kiálltak a sor végérõl és elkezdtek keresni másikat.
Aki a srác után következett volna az nagyokat ciccegett, hogy most mi lesz? Meddig várjunk még? Nem lehetne belerakni a kosarába és majd ha visszajön megkapja?
Tessék türelemmel lenni, kérte félve a pénztáros, mert már rendesen félt.
Odafordult egy idõsebb pénztároshoz, hogy most mi legyen? A sor is szétszéledt, csak 3-4 ember maradt meg benne.

Hívd ide a biztonsági õrt!

Nem is kellett hívni, mert már jelezték, hogy nyugtalankodnak a vevõk az egyik pénztárnál. Jött és vázolták neki mi a helyzet. Mindent bepakolt a kosárba és eltolta az ügyfélszolgálathoz.

4:48, a srácok lemérték és hangosan nevettek, hogy láttad azt a majmot? Öcséém ez mekkora lúzer.
A vásárlók részérõl ezzel a történetnek vége is van, de én tudom hogy tovább volt, mármint kikövetkeztettem. Nyilván jegyzõkönyv és mindent vissza a helyére, nem kis munka és pár embernek bosszantó, fõleg ha pont akkor áll be a sorba, ha ezek a suhancok újra ezt játsszák.
Nem nagy tragédia, törvény sincs rá, polgárpukkasztás, találtak egy kiskaput.
Majd felnõtt fejjel másképp gondolják.

[guga]

Gyomnövény (nyílt levél Karinthy Mártonnak)

Idézet

„Kedves Z. Zoltán!
Elolvastam a küldött írást. Lendülete, atmoszférája megragadott. Jó
mondatokkal fogalmaz, pontosan. Titokzatos erõ övezi. Kíváncsivá tett a
története végére.„

Üdv! Ígérem mire beszerzem, elolvasom az ördöggörcs c. könyvét, addigra megszületik a történet vége is.

Engedje meg, hogy megosszam Önnel néhány gondolatomat.
Elõször is azt, hogy igen szégyenlem magam a tájékozatlanságom miatt. A Karinthy család történetébõl nekem kimaradt egy fejezet.
Kezdeném azzal, hogy végig olvastam a katonaság másfél éve alatt az összes fellelhetõ irodalmat, amit az Ön édesapja és a Frigyes nevével fémjeleztek.
Részben, mert csinos volt a laktanya könyvtárosnõje, jól esett kiszakadni a nyomasztó légkörbõl arra a kis idõre. Nem ritkán voltam 48 órás õrségben, olyankor zavartalanul sikerült elmélyülnöm édesapja világában. Az Õ könyvei közelebb álltak hozzám, mint a Nagyapjáé. Talán a generáció, írt az engem érintõ/jelen problémákról. A kudarcokról, az újra kezdésekrõl.
Egyetlen könyve volt, ami szinte belém égett, a Budapesti tavasz.
A katonaság hasonló egy börtönhöz ha az ember nem önként vállalja, ráadásul elkövettem a szolgálati idõ alatt néhány  hibát így 8 hónapig ki sem tehettem a lábam onnan. Tényleg nyomasztó volt, néha álmomban még visszatér az érzés, hogy nem tud eljönni a leszerelés napja, elérhetetlen s egyre távolibb minden nappal.
Leszerelésem után már nem volt több Karinthy, mindet elolvastam. Az egyetlen kötõdésem a színház, de csak névlegesen ha megemlítették a médiában vagy olvastam újságban. Gondoltam is magamban milyen nemes gesztus az államtól, hogy színházat nevezett el az idõsebbik Karinthyról...

Ezzel a mesének vége is lenne, de...
Abban a hiszemben éltem egészen a mai napig, hogy Karinthy Ferenc még él. Arról, hogy van egy fia nem is tudtam.
Ma reggel egy problémámnak szerettem volna utánajárni a neten és rátaláltam a www.ordoggorcs.hu oldalra. Nagyon meglepõdtem s kinyitott egy olyan régen bezárt ajtót, amire nem számítottam, hogy valaha is kinyílik.

Beleolvastam a bevezetõbe és azonnal magával ragadott, ez ugyanaz a szellemiség, észre sem vettem s már végig is olvastam. Ez már ismerõs érzés és jó, a türelmetlen sóvárgás, amit ritkán érzek, hogy hol a folytatás. Ezt utoljára az õrtornyokban ülve éreztem, fegyver a láb mellett, néha felpillantás kötelességbõl de a lehetõ leghamarabb vissza a sorok közé, hogy jelenjenek meg azok a képkockák. Belebújhattam a bõrébe, ki a laktanya kapuján, el abba az idõbe vissza, be a pincébe, háború után.
3 óránként szakítottak ki a múltból ha megjött a váltás.
Jó volt olvasni az Édesapjáról abból az aspektusból, ahogy Ön élte meg. Ha az ember a könyvei után hajlamos volt azt hinni, hogy nem is egy ember, nem valós, nem köztünk él, csak egy papír, aminek illata van és mese, akkor az Ön által megjelenített módon rájöhetek, hogy nagyon is az.

Fájdalmas volt látni a sírját, én csak most tudtam meg, hogy már elhunyt.
Megköszönném ha valamilyen formában tudósítana róla, hogy milyen volt az az utolsó pár nap. Hogyan gondolt Önre és Ön hogyan élte meg.
Nekem még él az Édesapám, de egyszer nekem is eljön az a nap, hogy búcsút kel vegyek tõle és nem biztos, hogy abban a formában, ahogy az ember készül rá. Jó lenne majd ott lenni mellette és fogni a kezét, tudni hogy most már „talán” van rám ideje és figyel arra, amit mondok.

Apám igazi kispolgár, sztereotip lélek. Most nincs rá idõm, pénzem sincs rá, majd máskor, hagyjál már. Esetleg ha megivott két-három sört és kicsit ellazul, olyankor érti is, amit mondok s válaszolni is tud rá.

Apám és köztem szintén van egy válaszfal, ami egyáltalán nem a generációs különbségekbõl fakad.
Volt ugyan idõ, amikor együtt nevettünk, söröztünk, átmásztunk a Margit híd szerviz aknáján Pestrõl Budára. Felmásztunk a Hõsök terén a lovas szobrokra és nyerítettünk. Becsaltam fürdeni a városligeti tóba, amikor frissen megtöltötték vízzel és egy órán keresztül visongtunk. Gyanús is volt neki, hogy nincs benne senki, de nyugtattam biztos korán van, azért. Akik láttak bennünket irigyeltek és volt néhány merész, aki a lábát belógatta a vízbe, derékig besétált, a végén vagy 10 ember lubickolt benne.
Miután végeztünk, megtörölköztünk és elengedett egy „ehh ez jól esett”-et, akkor közöltem vele, hogy: na Fater! Ebben a tóban még sohasem fürödtek, elkerekedett a szeme.
A fal csak késõbb keletkezett. Úgy hívják közöny, az okát is tudom de nem írhatok róla. Túl sok elérhetetlen cél, magasra tett mércék, a rokonok tétlen szemlélõdése.
220km távolság...
Fáradt lett, egyre többet nyög.
A telefonos párbeszédeink úgy néznek ki, hogy Õ mond valamit, én bólintok. Utána mondok valamit és, mint aki nem is hallja újra belekezd a monológjába. Ha kérdezek valamit nem arra válaszol. Akár egy plakáttal beszélnék.
Ezért bízom benne, hogy „talán” eljön az a nap, amikor elszélednek mellõle a problémák, szerte futnak az akadályok és ott lesz tisztán Õ. Lesz neki mondanivalóm. Már elõre megbocsájtottam neki a szenilitásából fakadó sérelmeket, de arra a napra igényt tartok.
Én vagyok az elsõszülött fia, ez felelõséggel jár. Szeretném Õt tisztelni, Apámként érezni, de nem volt rá alkalmam soha.

Születésem után nevelõnõhöz adtak, miután óvodás korú lettem már kollégiumba. Onnan többször is megszöktem, de az általános iskolám nagy részét ott töltöttem.
A szüleim közben elváltak. Apám újra nõsült és nekem abban a házban nem jutott hely.
Pár év múltán ismét elvált és megint egy házasság, akkor már volt egy szobám de a felesége folyamatosan szekált. Leveleket írogatott a könyveimbe, hogy takaródjak el a háztól, neki nincs szüksége rám.
Panaszoltam Apámnak de nem foglalkozott velem, sõt eljött az a rémes nap, amirõl a mai napig nem hajlandó tudomást venni. 16 éves koromban az asszonya megmérgezte magát, a búcsú levelében azt írta miattam. Patkány mérget evett, különösebb baja nem lett. Elõtte megivott egy fél liter rumot.
Miután kiengedték a kórházból és elcsendesedett, beesteledett. Apám félre vont a tyúkól mögé. Fiam! Te már nagy vagy, megállsz a lábadon. Menj el kérlek, mert választanom kell és Õ választott.
Hosszú szünet állt be, nagyon haragudtam rá.
Anyámhoz kerültem de Õ sem akart velem foglalkozni. Esténként jártam a várost céltalanul és rátaláltam egy társaságra. Nálam alig idõsebbek, de Õk is amolyan utcára kivertek. Voltak vagy húszan, igazi galeri.
Hozzájuk csapódtam és végigfosztogattuk Gyulát, Békéscsabát, Algyõn a nudista strandot, Szegeden éttermeket, ahonnan fizetés nélkül távoztunk. Campingeket és még sorolhatnám. 14 nap ámokfutás.
Egyik hajnalban belefáradtam és ott hagytam Õket. Hazamentem Anyámhoz de nem repdesett az örömtõl, hogy meglettem.
Közben elfogott a rendõrség, 2 hónapra elõzetesbe kerültem.
1 év börtönt kaptam 2 évre felfüggesztve.
Mikor láttam a többieket, hogy vállvonogatva veszik tudomásul az ítéletet, hogy 6 hónap letöltendõ, vagy némelyiknek több, akkor megrémültem és láttam ha maradok ebben a közegben, akkor rám is ez a sors vár.
Ahogy kiengedtek írtam egy kétsorost Anyámnak, hogy Budapestre mentem, többet haza nem jövök.
Én adok az ember szavára, hát még az írásra.
Tényleg nem költöztem vissza. 1987-ben jöttem Budapestre és hosszú, viszontagságos élet várt rám. Egyedül, támasz nélkül ebben a változásokkal teli városban.
Ennek már 20 éve és hálás vagyok a sorsnak, sõt nem is. Nevén nevezve magának Istennek, mert adott mellém szeretõ feleséget és 2 vadóc fiú gyermeket, akik mindenért kárpótolnak.

A hosszúra nyúlt bevezetõ után rátérnék végre a lényegre. Sajnos én nem vagyok tanult ember. A szüleim nem motiváltak, s miután önállósodtam az energiám nagy részét lekötötte a megélhetés. Elszaladtak az évek s mire észbe kaptam 40 lettem.
Próbáltam számot vetni magammal, hogy mit értem el s mire vagyok még képes, mire számíthatok.
Nem sok mindent tudok felmutatni. Nem értem el szinte semmit. Van 2 komoly barátságom, amit ápolok. Van az õszinteségem és egy vadhajtás, hogy szünet nélkül írok. Már általános iskolában is papírfecnikre írtam a gondolataimat, de vagy kidobták, vagy kiröhögtek.
Mit csinálsz? Mit képzelsz magadról? Na ne hülyéskedj! Tépd csak szépen össze!
Látom van benned hajlam csak vigyázz nehogy ferde legyen és közben röhögtek, a térdüket csapkodták...
Egyszer aztán egy Magyar tanár felfigyelt rám és egyengetni kezdte a pályám. Javasolta írjak verset, vagy novellát és küldjük be.
Nyertem az osztálynak könyveket irodalmi versenyeken és egy napon kiírták a nevemet a tévében, húú nagyot dobbant a szívem. Kétszeres erõvel nyomtam a kerékpár pedálját hazafelé.

Budapestre kerülésem után is írtam. A munkásszálláson egy kockás füzetbe, a mai napig megvan s érzõdik rajta a fröccsös, füstös kocsmák szaga, mert esténként magammal vittem ha a melósok hívtak egy körre. Valamit hallottam és úgy gondoltam ez értékes, akkor nyomban lejegyeztem.

Naplót írtam rövid tõmondatokkal, emlékeztetõkkel, nevekkel, helyszínekkel hogy ha majd eljön az én idõm, akkor elõveszem és több idõt szánok a kidolgozásra.
Nem jött el az én idõm. Viszont lett internet és az elsõ perctõl kezdve megosztottam a gondolataimat az ismerõsökkel.
Pocsék helyesírásom és faragatlan, cserzett stílusom ellenére megkedveltek, elfogadtak s visszajeleztek. Bátorítottak, hogy írj még, jó olvasni,
Egy-egy történetem után megkönnyebbültek, felszabadultak és újra tudtak gyerekek lenni, akár én az õrtoronyban. Egy kis idõre belebújhattak a bõrömbe.
2003 õszén elérte a csúcsot az oldalam látogatottsága. Egy hónap alatt 1.5 millió ember kattintott oda és olvasott. Büszkeséggel töltött el, mert támadás egyáltalán nem ért az írások miatt. Tetszett, hogy mindenki könnyen azonosulni tudott vele.
Késõbb jött a cégem, a munka elterelte a figyelmemet és nem fordítottam az oldalamra annyi gondot.
Ám az írások, mint a tavaszi gyom jönnek. Reggel elhatározom nem írok, este meg az asztalnál ülök és szünet nélkül gépelek. Nap közben összeállnak történetek, emlékek.
Mondom magamnak, minek csinálod? Mire mész vele? Kinek jó ez a közlési kényszer? Beteges dolog, aztán persze rácáfolnak a kommentek.
Guga gratula, ez jól esett, örülök, hogy megosztottad velünk, szép írás, stb.

Keresem vele a helyem, úgy érzem magam, mint aki az üzemi étkezdében nem talál ülõhelyet, forgolódik kezében a tálcával, járja a sorokat s közben az étel kihûl.

Reggelre kipihenten értékelem, hogy tényleg felesleges, nem kell erõltetni, írtam már eleget, osszák be maguknak. De, mint a rossz gyom, amit nem lehet kiirtani még ha gyökerestül is téped. Az elsõ szél meghajtja a homokot, a mag párára lel és újra gyökeret ver, elpusztíthatatlan, felesleges küzdenem.

Nem szeretek Istenrõl beszélni, mert magánügy és az emberek amúgy sem fogadják. De nem hallgathatom el. Kaptam tõle 3 dolgot. Feleséget, õszinteséget és egy képességet, hogy letudom írni a nevét úgy, hogy meg is értsék mirõl írok.

Kedves Márton! Én eddig Önrõl nem tudtam, de kellemes meglepetés. Jól esik az is, hogy azt a színházat nem az állam hozta létre és nem az adta a nevét, hanem Ön hozta létre.
Mikor olvastam a könyvének a bevezetõjét úgy tûnt, Ön fiatalabb nálam. Ráadásul nem tudtam az Édesapja haláláról, az utóbbi idõben csak írtam, nem olvastam, tévét meg már évek óta nem nézek.
Ahogy fogalmaztam az önnek írt levelem, letegeztem. S csak elküldés elõtt jutott eszembe, hogy jó lenne tudnom Ön hány éves.

1959

8 év van köztünk, pont egy generáció s találtam is egy képet Önrõl.
Nem tudtam összeegyeztetni az arcát az írás hangulatával, volt egy olyan kényszerképzetem, hogy azt egy gyermek írta, vagy egy fiatal felnõtt.

Miután rájöttem gyorsan töröltem a levelet és újrafogalmaztam immáron magázva. S örültem is neki, hogy nem kevertem magam tudatlanul bajba, tiszteletlenség lett volna részemrõl.

Külön örömömre szolgált, hogy a levelemre válaszolt is, hívtam is egybõl a nejemet, hogy anya gyere nézd. Összecsapta Õ is a kezét.
Hónapok óta levelezgetek az üzemi konyhákkal és tálcán kínálgatom magam, keresek egy üres széket, ahol végig ehetném a két fogást, a számhoz emelhetném az alumínium kanalat, ami már annyi szájat érintett és szeretném a számban tudni az elsõ falat levest, érezni az illatát, a gõzét, a zsírt, a borsot, túrni arrébb a répát, amit mindig a végére hagyok, harapni a grízgaluskát.

De nem válaszolt eddig senki. Az elmúlt hónapokban közel 300 mailt küldtem el újságszerkesztõségeknek és könyvkiadóknak, de válasz semmi.
Már azzal is megelégednék, ha jönne egy „köszönjük nem”.
Legalább tudnám, hogy tudnak rólam, de értéktelen vagyok, akkor hagynám végleg kihûlni.
Pedig Apám is és én is nagyon levesesek vagyunk. Apám mindig kétszer szed, tõle láttam így én is és forrón szeretem.

Az Ön neve számomra talált pénz, mikor elhúzza évek után az ember a szekrényt és talál ott begurult forintot, falon pókháló és dohos illat járja át, moly a bútor hátlapján beszõve. Az érme poros, régen nem érintett, hideg, érces, érdes. De van értéke.
Régen éltem azt az életet, amelyhez az Ön családi neve fûzõdik és ha keserves is volt, mégis szép. Akkoriban az édesapja könyvei éltettek s tartották bennem a lelket.
Majd méltatlanul elfelejtettem, mert olyan idõszakhoz kötõdött, amit jobb lezárni végleg, lakatot rá s rozsda lepje.

Holnap hétfõ, a délelõttöm arra fog rámenni, hogy beszerezzem az Ön könyvét. Tetszik a címe, sõt annál több. Keresek egy õszinte lelket, aki leplezetlenül feltárulkozik elõttem, s hagy bennem egy sürgetõ, égetõ érzést, várom a folytatást.
Vulkánnak érzem magam, aki nem tud hová kitörni, jön esténként a láva, pakolgatom ide, teszem oda, de nem illik sehova.

Olyan vagyok, mint egy rossz, nem kívánatos gyomnövény, teher a világ vállán, aki kárnak született, haszna nincs, de állandóan elõbújik s a figyelmet magára vonja.
Mindenhol ott hagyja a magját, minden lélekben, minden tükörbe belenéz, hátha talál egy széket, ahová leülne.

Szakad fel belõlem az Apám iránti sóvárgás. Csak egy napot kérek belõle, jobb lenne ha elõbb, de ha az utolsó nincs mit tenni, azt is meg fogom becsülni.
Mikor a nagyapámtól búcsúztam az intenzív osztályon nem volt mellette szék.
Álltam mellette és biztattam, kértem, hogy Nagypapa ne add fel, gyere haza, biztosan haza fogsz jönni.
Nem úgy lett. A folyosón dõlt fel és ott esett össze, idegen emberek között, idegen kezek rakták ágyra és adták rá a halotti öltözetet.

Na tessék, most megint úgy jártam, mint mindig. Épp egy elkezdéssel fejeztem be a történetet. Nem baj, van még ott bõven.

Márton! Köszönöm, hogy tudhatok Önrõl, hogy része az énemnek.
Megyek, hosszú évek után elõször veszek egy könyvet.

Tisztelettel: Zvolenszki Zoltán

Engedelmével ezt a levelet nyilvánossá teszem, mert számomra fontos, hogy tudjon az Ön könyvérõl más is, aki számít rám s arra, hogy esténként írok.

Szerkesztette: guga 2007. 06. 24. 22:09 -kor

[guga]

Szûkre állomány

Úgy alakult, hogy Tamás barátom lecsalt a Balatonra 3 napra. Jött még velünk a barátnõje, az István és egy csaj, akit sosem láttam. Én a Wartburg hátsó ülésén foglaltam helyet ölemben a Zsanettel. Zsanett egy drótszõrû vizsla volt, foltos, pettyes és nyugodt kutya, néha megunta és futott egy kört a z ülések közt, majd vissza az ölembe és bámult ki az ablakon. Az autót Tamás vezette, mellette a barátnõje. Róla azért nem ejtenék külön szót, mert Tamásnak minden héten új barátnõje volt, így a mai napig nem tudom ki volt az a lány.
Mellettem István, néha rávert egy barátit a Zsanett sonkájára, hogy na mi van te cukiság. Zsanett a nyelvével párologtatva, unottan fordította arra a fejét majd ismét futott egy kört a Wartburg hátsó ülésén és újra az ölembe telepedett.
István mellett Erzsi ült az ablaknál, szótlanul, csak nézte a szembe jövõ forgalmat.
Tamás kidobta az ellenállhatatlan mosolyát, 32 fogát, kigombolt, vasalt ing, merev gallér, minden a helyén. Csaj elalélt tõle az anyós ülésen.
Istvánnal sztorizgattak ketten és néha belevihogtak a Wartburg légterébe nézve ránk, hogy viszonozzuk e. Én az elsuhanó tájat, Zsanett is velem osztozott és néha az arcomba lihegett türelmetlenül, mint ha valamit megérzett volna és szûkölt egy kicsit.
Sosem értettem miért van mindig az, hogy ha buli, akkor nem tudok a hangulatával azonosulni. Tamást a mai napig kedvelem, mert õszinte ember, ha valamit mond az úgy van, az úgy lesz. Kivéve az idõre érkezés. Olyan, mint Szkitánszkitán. Tamás ha azt mondja 17h-ra érted megyek, legyél ott, akkor 20h körül várható és indoka is van.
Ettõl függetlenül vitális arc, színt visz az életembe, fene a jó dógát. Most biztos neheztelni fog rám, mert azóta már megkomolyodott és elvett feleségül egy szerintem is elég komoly lányt. De a tényfeltárás mûvészete nem lehet tekintettel az érdekekre, néha belegázolunk mások lelki világába.

István? Régen nem láttam, hosszú évek óta. Õ is kitárulkozó és vidám arc, nem tudom mi hajtotta, de elég õrült figurának látszott. Ha az Õ társaságukban voltam, akkor úgy éreztem magam, mint a Móra Ferenc bice-bócája, csak beültem hátra és magamra húztam a kemencét.
A gondolataimba mélyedve élveztem a Wartburg résnyire lehúzott ablakán betóduló levegõjét.
Mások engem tartanak nagy arcnak meg hogy a guga jó srác, a tej élet, erõ s egészség.
Lehet a pillanatnyi hangulatom, pedig rühellem a hangulat embereket.
Az utolsó munkahelyemen volt egy ember, akinek bedõltem. Néha úgy jött be dolgozni, mint aki ürüléket evett. Eleinte meghunyászkodtam és lapultam, mert bármit tettem csak szúrós tekintettel nézett rám.
Késõbb átértékeltem, ha neki joga van elvárni, hogy meglapuljak, akkor nekem jogom van elvárni, hogy örüljön velem.
Felhangosítottam a rádiót és artikulálatlan hangon, ordítva énekeltem és táncoltam a jelenlétében.
Teljesen kikészült, mosolynak nyoma se, de nem is bírta sokáig, kilépett.
Szóval innen a hangulat emberek utálata. Bárkirõl megtudom tölcsért csinálok a kezembõl (cini) és a fülébe üvöltöm, hogy szóljon hangosan az ének, ameddig csak élek többet ésszel, mint Soltésszel.

Húú basszus, mirõl akartam írni? Hja a Wartburg.

Nem volt egy tartalmas út, István és Tamás végig vihogták az utat, Erzsi a szembe jövõket én az elsuhanó fákat.
Próbáltam kisasolni, hogy milyen melle lehet, vagy milyen a combja, próbáltam elkapni a pillantását, mert a  szem a lélek tükre.
Stabilan a szembe jövõkre koncentrált. Egész úton talán ha két szót szólt, mikor rákérdezett valamelyik a saját sztoriját igazolva, hogy „nem Erzsi, nem így volt?”

Erzsi unottan fordult oda, akár csak Zsanett, deeeeeeee. Nyújtotta el és újra a szembe jövõt vette górcsõ alá.

Végre Tamás lassít, ajtók nyílnak, Zsanett célba vett egy bokrot és könnyített magán. Én a felsõ testemet nyújtóztattam és lopva Erzsi melleit lestem, mert végre állva is láttam.
Tamás és István szervezett, hogy oda parkoljunk, mert árnyékos. Belépõt nem vettünk, mert István itt gyerekeskedett és ismert egy utat az erdõn át.
Tamás és a noname one weekend lány összesen 64 foggal el a lángososhoz, de ne legyen fokhagymás, ezt még hallottam, ahogy átölelte és markolászta a fenekét elmentében.
Zsanett István kutyája volt, gondját viselte és elindult a fák közé, hogy hozd vissza.

Én és Erzsi szótlanul sétáltunk le a partra. Keresett egy öltözõ fülkét, én addig besétáltam a vízbe és élveztem. A legjobb lenne most egyedül, belekapaszkodni a hullámokba, szelni és úszni a part mentén, nem foglalkozni senkivel.
Vettem egy nagy levegõt, lemerültem a víz alá s élveztem a hirtelen támadt hûvös csendet, hunyorogtam, hogy a víz ne menjen a szemembe. Vártam az utolsó pillanatig, aztán sípolva bukkantam elõ levegõért kapkodva.

Erzsi a felsõ testét forgatva, oldalazva, hogy minél késõbb érje el a mellét a hideg víz lábujjhegyre állt és úgy lépdelt elõre.

-Merülj bele! Mosd le magad és merülj el!
-Tette.

30 másodperc, ennyi telt el mire megszólalt.
Egész úton csöndben volt, Kispesten is csak kezet fogott velem, hogy Erzsi és beszállt lesni a szembe jövõ forgalmat.

60 másodperc múlva figyeltem fel arra a mondatfoszlányra, hogy a férje iszik, két gyerek, csalja, a szomszéd tömbben egy nálánál fiatalabbal és jól esik de nagyon zavarja. Mit tegyen?
Néztem rá elkerekedett szemekkel, hogy jó ember, tudod te mennyire ismerjük egymást?
Minek adod ki ezeket az infókat nekem?
De a kérdést nem tettem fel neki, csak hallgattam. Közben végre sikerült megállapítanom, hogy igen jó melle van.
Ilyen a férfi agy, a nõk csodálatára van programozva. Miközben beszélt végig a bimbó udvart lestem és mindenfélét elképzeltem.
Hja világoskék. Mármint a fürdõruha, de ezt is csak a férfi olvasók kedvéért.

Közben Õ a mondatokkal tovább jutott, meg a mit tegyennel, hogy van két gyerek, a lakás a férje nevén, mert az anyósa adta rá a pénzt. A nála fiatalabb, akivel a férjét csalja csak albérletben van, de szeretik egymást, nagy a fellángolás.

Kagylót tapodtam talpammal és próbáltam homokos talajra lelni. Meg magamra maradni. Ki ez a nõ és mit akar tõlem?
Nem tudja elrendezni, nem meri megmondani, de a szerelme folyton kéri, hogy hagyja ott a férjét.
S a két gyerek? Mi lesz velünk?
Szívesen lebuknék a víz alá újra, hátha utána már nem lesz ott. A probléma, amit vázolt túl nehéz és még a jó mellei sem ellensúlyozzák, nem akarok vele törõdni.
Zsanett csobbanás.
Végre egy kis figyelem elterelõ hadmûvelet, István megérkezett. Levette a sötétkék pólóját és begázolt a kutya után a vízbe, eldobott neki egy teniszlabdát, hogy hozd vissza és odajött hozzánk.

Csorgott az apró bajszáról a víz. Gondoltam átveszi az irányítást és a kérdésekre is megválaszol, lélekben én már rég egy karhosszal távolabb voltam.

Erzsébet éppen csak megmártóztatta kebleit s már jött is elõ azzal, hogy lehet jobb lenne a férjét megváltoztatni, mert az akinek a nevére nem emlékszem nincstelen és hova viszi a két gyereket?
Nõk gondolkodnak így is?
Mert, hogy mégis csak az apjuk. Az arcára már nem emlékszem, a haja göndör szõke. Nem emlékszem csak a fürdõ ruhájára és a melleire meg a problémáira, amit 60 másodpercen belül zúdított a nyakamba.
A pszichológusok szokták mondani, hogy sokszor az is elég ha van kinek elmondani, van aki meghallgassa.
Ez teljes mértékben ilyen helyzet  volt, egyetlen szóra sem emlékszem, amit neki mondtam, lehet nem is tettem.
Folyton sopánkodott. Kétfelé húzott a szíve és néha megmerítette a kebleit de úgy hogy a haja meg ne ázzon.

A frizuráját óvta.
No meg a családját és a méltóságát.
30 másodperc.

[guga]

Adóssággal megterhelt cégét átvesszük

Csak néhány szófoszlány, a hirdetésekbõl:

Adóssággal terhelt cégét megvásároljuk!!! …Eladósodott, fizetésképtelen? Mi segitünk! Tartozással, köztartozással terhelt cégét átveszük teljes adósságálománnyal, jogi garanciával KORREKTEN, DISZKRÉTEN, TÖRVÉNYESEN!

Problémás cégét átvesszük Eu országon kívüli parnereinknek ki közvettjük ügyvédi és közjegyzõi segítséggel/APEH,VÁM,SZÁLLÍTOI TARTÓZÁSOK NEM AKADÁLY/.

Kezdem rögtön azzal, hogy mindkét hirdetés hemzseg a helyesírási hibáktól, ez már önmagában árulkodó, milyen jogi garancia állhat mögöttük?

De kezdjük idõben egy kicsit korábbról. 2004 augusztus, egy ismerõsöm cégénél 2 fura alak ül az asztalnál, elõttük dokumentumok, feszélyezettek, idegen terep számukra e hon s ez jól látható.
Félrevonultunk inni egy kávét és közben röhög, hogy afgánok bazmeg hehh...hehe.

Jönnek céget venni, Kft, Bt. mindegy mennyi van rajta. Ezeknek adsz 50 rugót és mennek vissza afgániába királycsávónak. Eddig a hegyek közt gyûjtötték a teveszart, most meg cégeket vesznek sorban. Csak a repjegyet kell kifizetni oda s vissza hehh...hehe.

Nem mondtam rá semmit, csak elismerõen bólintottam, hogy tényleg micsoda egyszerû módja megszabadulni az adósságtól és tisztázni egy nevet. Ez jogilag lehetséges, nincs benne semmi kivetnivaló. A földgolyóbis egyik oldalán bonyolult jogi procedúrák, a másikon meg békésen legelészõ tevék.

Azt mondja arra kell figyelni, hogy EU-n kívüli országból jöjjön a vevõ...s mûködik vala.

Ezt azóta már tökéletesítették a leleményes honiak. Ügynökségek arra specializálódtak, hogy olyan elfekvõben lévõ betegeket kutatnak fel, akiknek nincs hozzátartozójuk. Visznek nekik bon-bont, üdítõt és egy kevés kézpénzt. Van neki hátra 1 napja? Vagy egy hét? Esetleg egy hónap? Ez az átlag, az APEH mire képes egy hónap alatt? Mire lépni tudnának a cég tulajdonosa már rég meghalt s az adósság visszaszáll az államra. Mehetnek a sírjához domborulni egy csokorral, mint a legközelebbi hozzátartozó. Az APEH saját halottjának tekinti.

Ezt is csak onnan tudom, hogy egy közeli ismerõsöm beteghordó havi nettó 75 ezerért. Nekik is jól jön ha szemet hunyhatnak az ügynökök ténykedése felett, ami tegyük hozzá teljesen legális, nem törvénytúlsó.

Hogy mi ezzel a gond? Sokakban visszatetszést kelthet, romlik az adómorál.
A semsis Zsolt barátom pl. az utolsó 3-4 évben 5 millát halmozott fel egy kis közérttel.
Nem az Õ hibája, pontosan tudom. 12 éves cége van és 2003-ban mikor csináltam vele egy riportot, filmet és pizzáztunk, akkor még nevetett mindenen. Teljes erõbedobással dolgozott s szerették Õt a vevõk. Volt tartaléka, tudott tervezni.
A többit el lehet képzelni. Csökkenõ fogyasztás mellett, növekvõ terhek + 2 alkalmazott. Hûtõgépek, ÁFA,  iparûzési, ...végtelen.

Az a fekete lekvár, hogy csõdbe ment cége mellett mehet el havi nettó 100-ért melózni másnak.
Vállalta, hogy részletekben visszafizeti a felgyülemlett köztartozást, ha nem tenné vinnék a nemrég részletre vásárolt sorházit. Közben a lakásán is 600 ezer közös költség, mert 10 Ft bevételre jutott 100 Ft kiadás.

Ha elõbb tudok a problémájáról már rég az Afgán hegyek között jegyzik a cégét, legelészõ tevék között. Porban játszadozó géppuskát ölelgetõ gyerkõcök villanó szemével kéne szembenéznie annak az APEH ellenõrnek, aki utána akarna járni, hogy zab hajtja a lovat, nem az ostor.

[guga]

Egy emmnullás öt napja

Szalonnasütés az emmnullás közepén, akár négykézláb


Apósom megkért, hogy ugorjak be helyettesíteni, segíteni. Csak 2 X 24 óráról lett volna szó, de lett belõle 5 nap. Megvolt a szolgálati beosztásuk, ám kirúgtak egy embert tõlük hirtelen ill. jött egy elõre be nem kalkulált munka. A „szögbelövõ” én csak így hívom, nem tudom mi a hivatalos neve, de cölöpbeverõ. Jó cucc. Az autópályák felüljáróinak a bettony oszlopait döngöli a földbe.
A géphez tartozott egy 2 rekeszes konténer, az egyik oldalában a szögbelövõ tartozékai, kellékei, sok értékes gépek. A másikban egy tartózkodó lócával, legyekkel és pucércsajos képekkel a falon.

kép

A melósok szóltak elõre, hogy „vigyázz gyerek, mert éjjel jönnek a cigányok”.
Nem érdekli õket semmi, csak a lefejthetõ gázolajra és a konténerek tartalmára mennek. Egy épülõ autópályán a legnagyobb értékeket a konténer hordozza magában, ezt Õk is tudják. Mesélte az egyik õr, hogy délután hoztak 10db BOSCH fûkaszát, reggelre nyoma sem volt.
Le sem mertem hunyni a szemem úgy lestem, reggel mikor jöttek a gépkezelõk csak nevettem, hogy nincs itt semmi gond.

Nevess csak gyerek! Éjjel téged figyeltek, nem te.

A második éjjel felraktam egy széket a konténer tetejére és onnan kémleltem a terepet. Kicsit el is szenderedtem, nyálam csorgott a nyakamra és billegett a fejem. 23H környékén arra eszméltem, hogy egy autó áll meg tõlem nem messze. Pattanásig feszült az idegrendszerem, mozdulni sem mertem. Csak figyeltem, hogy mi fog történni. Ha közel is jönnek nem tudnak feljönni, helyzet elõnyben vagyok. De nem jöttek közelebb. A sofõr kiszállt, a telihold megvilágította a sziluettjét, megállt és felém nézett, várt.
Ennek a fele sem tréfa, gondoltam. Lekúsztam csendben és a kerékpáromra ültem. Tõlem 1.5km-re az M3 mellett volt egy másik õr, aki a nyerges vontatókra vigyázott. Zihálva tekertem az emelkedõn és ébresztettem. Álmosan mászott elõ a kocsijából, a Danubius szólt neki halkan.

-hozzátok tartozik ott az M0 közepén az a kocsi? Mutattam az égõ hátsó lámpák irányába.

-nem, nem tudok róla semmit.

-tudnál segíteni megnézni, hogy kik azok?

-igen, menjünk.

Én kerékpáron, Õ autóval. Sötétkék Opel, 3 cigány férfi és egy gyerek, a harmadik, aki a sofõr volt az csak késõbb érkezett vissza a konténer irányából.

Határozottan és keményen léptem fel, kérdeztem.

-Önök mit csinálnak itt?

-eltévedtünk, válaszolta az egyik a hátsó ülésrõl.

-ez építési terület, tilos itt tartózkodni!

-Kisebb hangzavar támadt, mert egyszerre hárman próbálták szavalni az elõre legépelt szöveget vagy improvizáltak de zavarosan hatott.

-Háá eltévedtünk bazmeg! Azé mee cigányok vagyunk? Kérdezte egy másik. Mit lehet innen ellopni, a betont? Szólalt meg az anyós ülésrõl is.
S a végére elõkerült a sofõr, nagy kenyérbajszos és önkéntelenül is puffogva beszélt, hiányzott elõrõl 2-3 foga

Csak a gyereket sajnáltam, az enyémmel volt egyidõs és riadt, tágra nyílt szemekkel nézett, mereven, mint a nyúl a fényszóró pásztájában.

-semmi probléma, válaszoltam higgadtan s diplomatikusan, idehívjuk az M3-ason posztoló rendõröket és azok majd megmutatják a kivezetõ utat.

A puffogó kenyérbajszos színlelt idegességgel magára vágta az ajtót, majd úgy ahogy voltak felbõgött a motor és elindultak egy nagyon rossz irányba. A tarlón, füvön, gazon át az erdõ felé, de ott nem volt út. Csak egy hatalmas búzatábla.  Megálltak és tanakodtak, megfordultak a kocsival, a fényszórója felém s vártak tovább.

A másik õr indult utánuk autóval s mutatta nekik az irányt, arra menjenek.
Kiabálás, szóváltás de végül elmentek.
Aznap éjjel nem aludtam egy percet sem, vagy talán tényleg csak annyit.
Hajnalban nagyon fáradt voltam, hessegettem a legyeket és csodáltam a napfelkeltét. Égett a horizont, le is fotóztam, mert ritka szép látvány, akár a szivárvány. Abban is volt részem másnap, de arról nincs mit írnom, csak a fotót fogjátok látni.


kép

kép

kép

Sütöttük a szalonnát az emnullás közepén, csorgott a zsír az orcámon, hevítette a tûz a combomat, húzódoztam el tõle. Fokhagyma gerezdek egy fatönkön és a vöröshagymát, mint almát haraptam. Nejem hozott grillkolbászt is, a gyerekek azt falták s raktam a tûzre. Piknik nekem e táj, jutott eszembe a munkámról.
No meg az, hogy hónapok múltán itt autók fognak elsuhanni, huss, huss, súú.

Egyszer mi is itt fogunk elzúgni és összemosolygunk, hogy emlékszel? Itt raktunk tüzet, szép vasárnap volt, zsíros a szám azóta is. Kihajolok az ablakon és rákiabálok a környékre, hogy höhhhnyeee!!! Elnyeli a szél a hangom de e tájék érteni fogja.
Lehet rendõr áll majd, igazoltat vagy bírságol.

Egyik nyerges sofõr mesélte, hogy hónapokig építette az M6-ost, s mikor legelõször járt rajta civilben megbüntette egy rendõr egy apró szabálytalanságért.
Azt mondta nem igazság.

Lehet egy kereszt áll ott gyertyákkal s koszorúval, neki ennyi és eddig jutott.
Eszembe jutott a Biblia. Jézus azt mondta eljön az idõ, amikor kõ kövön nem marad. Akkor minek építjük? Legyen hol eljutni addig? Legyen út egyenesen járni?

Tõlem balra félbevágott hobbi kert. Az állam kisajátította a telket, de csak a fe kellett. A másik felében még álltak a fák, alma, barack, körte és néha szõlõ. Mûveletlen volt a terület, felverte a gaz. A tulajdonosára gondoltam, aki évekig izzadhatott az ásó fölött és ha hencegtem volna neki az egyszeri ember szalonnasütésével, akkor azt mondhatta volna, hogy „mit szalonna sütés?”
Ilyet e és elõvett egy üveg barack befõttet, körte lekvárt. Én ezt produktum minden évben az épülõ emmnullás helyén, te meg csak elsuhansz.

Miért ne mehetnénk elõre s hátra az idõben? Valaki jelentkezne, hogy bocsi de ez mind semmi, én a véremet hullattam e földért és mutatná a kard által átbökött testrészt s most itt van valahol a csontváza, várja, hogy felfedezzék s elemezzék.

Suhanó táj neked e történelem?
Idõ folyamatosan múlik 9 betû? Ezt inkább a legvégére hagyom.

Néhány év és már csak olyan autókkal lehet közlekedni, aminek az adója összeköttetésben van a szalagkorlát vevõjével, egy központi számítógéppel és természetesen a bankszámláddal. Nem kell fizetni sehol, ha begurultál a benzinkútra a kocsi jelez, hogy mennyit. Ha rágurultál az autópályára a kocsi jelez, hogy hol s meddig. Ha túllépted a sebességet a fedélzeti jelez. Ha átlépted a záróvonalat, ha nem kapcsoltad be a biztonsági övet, ha behajtani tilosban, ha akármi. A fedélzeti kompjúter jelez a központnak és automatikusan levonják a számládról. Többet már nem kell rendõr. Robotok nem csak autókat gyártanak már, lehetnek zsaruk, robotzsaruk. Nincs semmi „elintézhetnénk valahogy biztos úr?”.

A kútba esete béka Istennel


kép

Egy bodza bokor állt az épülõ emmnullás közepén, még nem vágták ki. Kíváncsi voltam rá miért maradt meg s oda sétáltam. A tövében egy mély kút, aminek a pereme egy szintben volt már a földdel, a fölsõt eltávolították, csak még nem temették be. Beleborzongtam a látványba, hány gyerek, vagy ember esett már ilyenbe.
A víz felszínét vastagon borította a rászállt por, a bodza bokor fölé hajolt és takarta, ha óvatlan az ember simán belelép és kiabálhat, a gépektõl senki sem hallja.
Átvillant az elmémen egy jelképes elmélet, amit évekkel ezelõtt fundáltam.
Miszerint minden ember lelke egy kútba esett béka. Amit alulról lát a kút peremén át, számára az a világ. Van mellette más kút is és brekegnek egymásnak onnan lentrõl, hogy szerintem a világ. Minden békának más és más. Ha két ember megáll, kezet ráz, egymás szemébe néz a két kútkáva, két béka lentrõl.
Ha eljön a béka napja, akkor Isten lenyúl érte a kút fenekére, kiemeli a lelkét és megmutatja neki a teljes valóságot.
Magyarázd el a pontnak, hogy mi az a végtelen, jegyzi meg a béka és Isten szája szegletében egy elismerõ kis gödröcske jelenik meg de nem szól, úgy ahogy eddig sem tette.

Vagy van az explorer változat. Hát te ki vagy? Kérdezi Isten a békát.
Én vagyok a széles szájú kisbéka, s vigyorgott elégedetten.
Akkor most széles látókörû békát csinálok belõled s ezzel kiemelte a kútból.
Az elõzõ oldal eléréséhez kattints a böngészõ vissza gombjára!

Józsi és az úthenger...

Volt egy film Szabó Gyulával a fõszerepben:

Nyírmadocsa, valamikor a hetvenes években. A kis nyírségi falu mindennapjait általában semmi különös esemény nem zavarja meg, ám egy nap János a kútba esik, megnyitják a tekepályát és Pestrõl megérkezik a szerkesztõ úr is, az utolsó analfabéta megtalálásának reményében.

A hetvenes években forgatott magyar sorozat, melyben Józsi (Szabó Gyula), a nagy dumás, egykori tengerész-dokkmunkás-istállófiú stb. elindul úthengert szerezni kicsiny falujának, hogy végre legyen igazi út Nyírmadocsán.
Ám a korántsem komoly történet csak akkor kezdõdik igazán, amikor Józsi megszerzi a csodagépet, és kalandos útra vállalkozva keresztülrobog vele az országon az õ kis rezedaszagú faluja felé.

De nem is ez a lényeg, hanem a kisebbik fiam Benjamin. Imádja a munkagépeket, 4 évesen rajong a billencsért, dózerért és ha meséled melyik gép mit csinál, tágra nyílt szemekkel figyel.
Hevesen gesztikulál, hogy apa nézd, közelebb megyünk s köszönünk. A gép kezelõje leállítja a motort. Jössz egy körre komám? Beülni már fél, bújik hozzám.  De a bácsi nyom egy orrtörlõt, hogy adj egy pacsit. Onnantól már egyenes az út MOAZ-ba (földgyalu), dózerba, billencsbe és úthengerbe. Hatalmas élmény volt neki, Õ indíthatta el, fülig ért a szája, ki sem lehetett szedni a vezetõ fülkébõl.

Harcoltak érte a meglett család apák, tudták, hogy egy gyereknek mi kell. Komám gyere ebbe ülj, ezt vezesd. Ide gyere inkább ez nagyobb és erõsebb. Dehogy, csak gyere hozzám ez russzki MOAZ a legnagyobb.
Ez mégis csak egy úthenger, tromfolta le õket a Józsi, mert tényleg az volt a neve.
Mit nyári tábor 60 ezerért? Gyerekeket kézrõl kézre adják, MOAZ, dózer, Nyergesújfalu, hja azon nem ült. De úthengert azt igen és a nagyobbik már csak félvállról vetette oda, hogy Õ markolót is.
Májó jártunk, mondaná apósom.


kép

kép

kép

kép

kép

kép

kép

kép

kép

kép

Józsi salgótarjáni ember és ismeri Gyõzikét, egy utcában laknak. Meg azt is elújságolta, hogy nem kell elhinni, ami a tévébe megy. Az csak népbutítás, hogy álmélkodjanak.
Mondjuk a Gömbit azt lefogták (letartóztatták) pénzhamisításért, meg voltak ott nõk, akiket futtatott.

(Ki az a gömbi?) Mindegy, a lényeg az úthenger. Van mit elsimítani.

Ma reggel találtak egy összetört fityót a földúton. Valaki lophatta, kicsit mókázott vele éjjel, megtörte és ott hagyta sorsára. Egy másik õr meg éjfél körül azt látta, hogy valaki, valamivel belehajt az árokba. Odament és megkérdezte, hogy tudok segíteni? Az ember feltápászkodott és elrohant. A lámpa fényénél látta az õr, hogy egy quad, ami az árokban ott maradt.
Hajnalban leparkolt az õrhelye mellé egy Wartburg kombi, bekapcsolt a mozgás érzékelõ.
Odament s kérdezi segíthetek?

Nem! Csak a barátnõmet szeretném megdugni, megoldom egyedül...válaszolta erélyesen.
Szóval és némely esetben tettel, kell az az úthenger.


Útkeresõben


kép

Egyik délután megjelent fémkeresõ István, aki sem a nevét, sem az arcát nem vállalta. Ezért megkapjátok a hangját.

Mondom neki, hogy egy pillanat alatt megakaszthatná az emmnullás építését ha találna egy római falut a fémkeresõvel.
Mikor megtudta, hogy könyvet írok és helyet kap benne Õ is, akkor rögtön nagy elánnal kezdte mesélni, hogy egyszer Õ is benevezett egy novellával valami pályázatra, de nem fogadták el. Úgy indokolták, hogy túl giccses a történet.

Egy kõ volt a témája, hogy sziklából leválik, folyó hordaléka, ház alapja, háború romja, út alapja, szekér görgeti meg, nem részletezte de a történet egy emberrel végzõdik, aki a nap felé dobja és éppen lelövik, meghal.

Elmeséltem neki a fel fel dobott kõt és, hogy ne keseredjen el. Ha vannak ilyen gondolatai írja le, mert az emberek többsége ilyet nem szokott, a kritikusok pedig pillanatnyi elme állapot. Õk is csak néznek ha valamit felkap a szél s utána azzal indokolják, hogy mûvészeti értékkel nem bír, kommersz. Persze a telefonszámláját se tudja fizetni, csak irigyeli a sikert, vagy savanyú a szõlõ. De ez már a róka és a gólya meséje, ahogy megvendégelik egymást. Ablakzsiráf egy világra, egy békára vagy kútkávára. Csak meg ne kérdezd ki vagyok, nem szeretném ha szélesítenéd a látóköröm.

Fémkeresõ Istvánt kérdeztem, hogy a feleségét nem zavarja e, hogy fél napokig távol és túrja a földet?
Sajnos megjárta. Katona volt és beleszeretett egy falusi lányba, Lentiben. Azt gondolta magában biztos jó eszû és takaros asszony lesz belõle, aki szeret fõzni és gondos. De csak nem csinált semmit, sõt még annyit sem. Volt neki hat fiútestvére és azok megcsináltak helyette mindent, soha nem kellett dolgoznia.
Egyszer aztán arra lett figyelmes, hogy Árkus József parabola c. mûsorában meztelenkedik. Kérdõre vonta, az meg a vállát, hogy ez van. Mit sem tudtak egymásról és még a házától is megszabadította Istvánt.

Elmúlt 40 éves, magas vérnyomás, orvos javasolta, hogy foglalja el magát. A fémkeresést választotta.
Említettem neki, hogy fokhagyma, napi egy fej reggel, elrágva.
Dolgozik, emberek között, kézbesítõ.
Én is, jönnek hozzám is de az egészségem fontosabb, nem tekintek emberre, inkább megeszem a fokhagymát.

Tudod, hogy aludtunk?


kép

A konténer közepére pokróc, arra nadrág, pulóver, póló, hogy ne fázzon a derekunk. Tábori körülmények, de még mindig jobb, mint amit a nagyanyám elszenvedett. Az öreggel kitalálták ketten, hogy elmennek a Balatonra vattacukrot árulni. Vettek egy csináló gépet és alapanyagot meg színezéket, hogy málnás, epres, ez meg citromos. Persze nem, csak az íze és a színe emlékeztetett rá, de vitték, mint a cukrot. Vattacukrot.
Nem volt viszont engedélyük és pár embernek szúrta is a szemét, hamar feljelentették Õket, hogy swarcolnak feketén, ami ugyanaz.

Megbüntették Õket, de még így is megérte. Aludni azonban nem érte meg hotelben, a kocsiban meg nem lehetett (Lada) mert abba tárolták a cukros bácsit.
Esténként, esetenként elmentek egy búzaföldre és ott vetettek ágyat maguknak.
Egyik hajnalban arra ébredtek, hogy aratnak, jaj oda a jó rejtek és az alom. Megkérték az egyik traktorost, hogy némi pénzért hagyjon ott egy szalma bálát. Azt széthajtották s volt nékik vánkos. Ez úgy 1990 táján, zavarosban halászás, mikor még nem volt törvény. Azóta hoztak, s a nagyapám is végsõ nyugalomra tért.
Mindezt a nagymamám mesélte a nagyapám emlékére, hogy ilyen ember volt.
Mesés.
Iskolás koromban szégyelltem õt eleget, amikor leszállt a szippantós kocsiról büdösen és nyomott egy barackot, majd benyúlt a zsebébe, hogy nesze itt van, vegyél egy fagylaltot.
Rohantam Szikeshez egy kétgömbösért. Gyulán sihederkedtem én, már akinek ismerõs az a fagylaltos. Az udvarban autógumiból gólya. Legyen ennyi elég.

Éjjel a konténer oldalában szöszmötölés s rövid fujjolások, hogy fuff, jufuff, fuff.
Sündisznók ádáz harca, az ember megfeszül, olyan éber lesz tõle, mert mint ha valami idegen járna úgy hat. Pedig csak játszanak, kergetõznek.
Mikor a seregben õr voltam és az ölemben az AMD figyelt teli tárral, akkor volt az, hogy éjjel jött a sün és nem tudtam mi az. Fegyvert fogtam rá a sötétben és megálljt parancsoltam. Szerinted? Persze, hogy nem, de jó rám ijesztett a kis mocsok.

Rosszul aludtam, a fiam lehúzta rólam a takarót egész éjjel és közben jóízût nyögött, csámcsogott. Hajnalban raktam egy nagy tüzet, hordtam a korhadt farönköket és riadt óriás hangyák sorjáztak ki belõle. Útkeresés.


kép

A fiam is elõbújt álmos seggel, álmos reggel. Vakart egyet rajta s ásítva jó reggelt, téblábolt. Leült a tûz mellé és a hõ hatására filozófiai mélységeket céloztunk meg.

Apa! Isten miért teremtett vasat, elektromos áramot és autó gumit?
Elmagyaráztam neki, hogy mind ez az emberhez kötõdik.
Utána szagokat elemeztünk, mint az ázott kutya szaga, vagy a sok éves étterem hátsó bejárata, ami finom, ínycsiklandó. Sült burgonya és zsíros fûszerek, de mindegyiké ugyanaz, azonos.

Perverzi Dájcs

Hajnalban sehol s távol egy lélek sem. Az épülõ emmnullás közepébe építettem egy ideiglenes latrinát. Megjelöltem, mint territóriumot és közben énekeltem az Óhh tannenbaumot. Ha egyszer erre jársz jusson eszedbe ez eset. Végeztével eltemettem a múltat is, hogy csak te emlékezhessél rá, ezt mind érted tettem, neked.

Babszólam

Apósomnak odaadtam a készülõ könyvem elsõ 5 fejezetét, aminek a címe Babszólam. Alcíme: élet a Farkasdombon innen és túl.
A borítóján a Papa piros pozsgás arccal. Neki, az Õ emlékének ajánlottam.
Próbáltam tudakolódzni felõle, hogy olvasta e, de nem akartam ajtóstul rontani a házba.
Volt ennek már némi mûvészi elõzménye. 98-ban, mikor sokáig nem volt munkám és a nejem kérdõre vonták, hogy „na, Zoltán?”.

Zoltán fest...kis szünet és erõltetett mosoly, de nem fogadták el a pályázatom.
Pedig volt a festménynek címe gazdasszony módra: tojások, vidámság, felsült.
Pár hónap múlva ismét rákérdeztek, hogy „na?”

Zoltán könyvet ír...és 32 fognyi mosoly.

Soha senki nem adta ki és nem is érdeklõdött utánam, mûvészileg értéktelen, kommersz, amolyan Gyõzikés utógyujtás.
Ez aztán a kritika, de inkább nyeljük le, mert még elismerhetnek.

S Zoltán mit csinál most? Kérdezték Apósomék sürgetõleg a család miatt csak.

Zoltán zenét szerez...32 vigyor, de elég fájdalmas, mint ami mögött semmi sincs.
Egy aluljáróban utca zenéltem, dorombon játszottam, a nejem meg pásztor furulyán. Beálltunk a sorba. Volt négy kéregetõ hajléktalan, egy vak zongorista, egy pénztárcát áruló cigány, megint hajléktalan és a sor végén mi ketten bátortalanul. Nem váltottuk meg a világot.
Szóval ezért nem erõltetem, hogy Apósom ugorjon neki a Babszólamnak. Nem csodálom, ha nem bízik bennem.

Hja és ne felejtkezzünk el a Zoltán színmûvészrõl, mert volt ilyen is. A Kauczki-ék tanodájában én voltam a helység kalapácsában a veszett fejsze nyele.
A legnagyobb dobásom egy pap volt. A  Muszadagh negyven napját játszottuk, Örmény népirtás, amit a törökök a mai napig zokon vesznek, hogy a szemükre vetnek.
Nem hibáztatom Apósomat, hogy nem olvasott bele a Babszólamba.
Mikor rákérdeztem, hogy „na kézirat?”.

Receptorai lefuttatták magában, hogy Zoltán fest, könyvet ír, zenét szerez, árkot ugrik, bokrot nyes. Kemény jellem kell az ilyenek feldolgozásához, Apósom az.

Zoltán most éjjeli õr

Eddig nem sokra tartottam Apósom munkáját. Ül egy lakókocsiban, bámul bele a semmibe óránként 380 forintért úgy, hogy nincs bejelentve.
Most, hogy megkóstoltam belõle 5 napot egyhuzamban, csak most látom mennyire nem így van. Sivár, idegölõ meló. Apósom elmondhatja, hogy 24 óra szolgálat alatt életet ment, környezetet óv, nyulat fog, útba igazít, s ha volna ideje rá, akkor elolvashatná végre a Babszólam kéziratát.

Egyik este négy tagbaszakadt kancigány ment oda hozzá, hogy keresik a babuját. Mit? Kérdezte Apósom.
Hát a lányt, akit futtatnak...
Jönnek a konszolidált családapák és viszik egy körre a tüzes cigány macákat a fuck közé, vagy fák?
Idõre megy, mint a dodgem. Bedobod az érmét és mehet az ütközet, ha az idõ lejár jõ a kezelõ személyzet, hogy dobjon be új érmét. Ez nem olyan, mint a borítékos sorsjegy, hogy újra húzhat.
Ha hozzám tolakodtak volna oda biztos megáll bennem az ütõ, vagy valami más, vagy a piros hetes. Ne dudálj!

A dûne, harkonnenek...

Mit lehet csinálni mindentõl s távol? Hogyan lehet elütni az idõt?
5 nap nem kevés. A nagyobbik fiam a kamionosok kegyeltje lett, nyerges vontató.
Vitték magukkal fuvarozni alád a homokot s zötykölõdtek.
De ha megunta?
Homok az van, több nap, mint kolbász mondanám. Homok van sok, nagyon sok.
Játsszunk dûnéset, vetette fel a fiam. Építettünk bázis meg homokevõt és én voltam a Harkonnenek, mert tahó vagyok. A fiam ezen jót nevetett.

Zoltán dûnét játsz, Apósom meg összecsapja a kezét. Májó jártál és nevet egy jóízût.

Megteszed?

Kövekbõl kiraktuk azt a mondatot, hogy „MENJ EL FELETTE” és betemettük. Jön rá egy réteg beton és bitumen, s legvégül te, csak úgy suhansz, huss, huss, súú.

Négykézláb az emmnulláson, vagy annál is tovább...

Élvezem, hogy olyan helyet bitorolhatok az emmnulláson egy kis ideig szabályok nélkül, ahol nemsokára minden megváltozik.
Én ingyen lehetek itt hülye, neked meg fizetni kell érte. Nemsokára szigorú szabályok lépnek érvénybe. Az épülõ emmnullás itteni szakasza valóságos homoktenger simára hengerelve. (Ugye emlékszünk még Józsira?)

Négykézlábra eriszkedtem a forró homokban, a két fiamtól láttam (4 és 11 éves) gondoltam nekem se lehet semmi bajom ha nekik ez jó, sárkány ellen sárkányfû...


kép

Hónapok múlva itt egymásnak bemutató autósok, bírságoló rendõrök, valakihez mentõt hívó szó, defektes pótkereket cserélõ, s vadakat terelõ juhász.
Nem szebb vagyok én négykézláb?

Zoltán jisoráz...

Én még ingyen lehetek ilyen hülye, de neked fizetned kell, hogy elsuhanj köveim felett.
Megteszed?

Esõ után a giliszták...

Reggel jött a VPOP furgonja egyenruhásokkal, mint méhecskék virágról virágra, úgy mentek teherautóról teherautóra. Ahogy megjelentek megállt néhány teherautó és a sofõrök az elhalkuló motor hangjára próbálták imitálni az „én ott sem vótam” ábrázatot.
Ez egy építési terület, nullás. Nulla turistával. De mégis akad pár önkénte ott hol a fákon mókusok ülnek s kanárik dalolnak. Tétován téblábolnak a fák közt, riadt tekintettel bámulnak abba az irányba, ahol az egyenruhások vannak.
Te! Öcsi!  (40 vagyok) Eriggyé má nézd meg min problémáznak ezek!

Gázolaj...

Mi?

Gázolaj mintát vesznek a gépjármûvekbõl, ezek vámosok.

Jó van na, má csak azért, mert nincs papírom a gépre, mutatott abba az irányba, ahol sorsára hagyta.

Meg még román is vagy. (állampolgár) de ezt már csak zárójelben jegyeztem meg.
Ha kicsit feljebb megyünk az épülõ pályán és elkiáltanánk magunkat, hogy keblemre magyar! Nem sokan kapnák fel a fejüket, senki sem értené. Van ott mindenféle náció.

Tüntessünk a hegyek ellen!

Bírom ezeket az aktivistákat. Szalonnasütés után közvetlenül láttam, hogy valaki fotózik a háttérben, ahol van egy nagy fa. Tényleg nagy, nincs a környéken hasonló termetû és korú. Szívem szerint én is azt mondanám, hogy kerüljön az emmnullás pár métert. De inkább humorosra vettem a figurát.


kép

Nem mutatkozott be, hogy ki s honnan így én sem tettem.
Csak annyit kérdeztem, hogy: na? Mi lesz a fával? Megmarad vagy hazaviszed? S röhögtem egy jóízût a szalonnazsíros képemmel.
Nem vette jó néven, nem tetszett neki.
Mosdani azt itt nem lehet, 1 nap még hagyján de én ötödik napja vagyok kint.
Végül csak lefürödtem 2 liter vízzel egy pille palackból. Öntöttem a tenyerembe, kentem a képemre, a hátamra, hasamra, izzadt hónaljamra és még jutott az ülepemre is. Megszabadultam a legénygomboktól hehhh-hehe. Ilyen ez a mûvészvilág.

Zoltán túlél mindent, harminckét.

Cigány a magyar!

Apósom azt mondja cigány népség ez, nem lehet õket megtanítani. Sosem fogják megtanulni, semmi népség ez és lenézõen legyint egyet.
Filmet is látott, amiben úgy említették meg a magyarokat, hogy „a cigányok”.
S tényleg, az út mellett végig szemét. Az épülõ emmnullás nyomvonala régebben illegális szemétlerakó volt. Az emberek megszokták s ha beesteledett jöttek szépen sorban rutinból. Kisteherautó, furgon vagy Lada. Sittes zsákok, háztartási szemét, hûtõgép, bútorok, kiégett autóroncs, …
Egyszerûbb, olcsóbb volt megszervezni az üres autópálya õrzését, mint finanszírozni a szemét begyûjtését és elszállítását.
Micsoda szócsaták mennek ott esténként.
Hogy én csak..
Értetlenkednek, hogy hová lett a jó kis illegális szeméttelep, elzavarják õket.
Szemetet hazaviszik szerinted?

Az õrhelyem messze az M3-tól úgy 1.5 kilométerre van. Esténként, esetenként kiülök szelelni az ajtó elé. Azt vettem észre, hogy az éji csöndben az M3 úgy hat, mint egy felhangosított tv készülék, elkelne egy zajvédõ. Lehet hallani, hogy ez most autóbusz, motoros, hja nem ez most egy repülõ. Néha az autók típusát is ki lehet venni.
Ez most csak arról jutott eszembe, hogy van itt egy kastély.

kép

Szerencsétlen kitelepedett a négytornyúval a pusztába s mikor mindent létrehozott s megjelent a szája szegletében az elégedett kis gödröcske, akkor az orra alá tolták az emmnullást. Már is a ház (mit ház, kastély) eredeti értékének a felérõl beszélünk.
Te megvennél egy kastélyt egy autópályától 500 méterre? Jó, tudom sosem lenne annyi pénzed, de még is csak a szitut gondold el, hogy mész megnézni.
Én el sem jutnék a kastélyig, visszafordulnék (autópályán).
Az emmnulláson még nincs közlekedés, a tulaj helyében addig ülnék ki a ház (mit ház, kastély) bejárata elé szelelni, amíg csend van.

Zoltán ingatlanbecslõ, nem több, mint harminckettõ.

Innen ered az emmnullás

Van egy tó a közelben. Locsoló autók járnak oda vízért és permetezik a földutat, hogy ne poroljon. Elmentem a tóhoz, jobb szeretem saját szemmel látni.


kép

Szinnyei vagy Mersei: heverészés a gyepen, szép napos idõ, idült halfogás, krónikus bográcsolás, botok, pecák sorjáztak a partján.
Voltak itt szabolcsi cigányok, lapátosok 10 napra. Egy kiherélt buszban laktak, hajnaltól késõ estig dolgoztak, izzadtak. Harmadnapra megunták és tudakolták hol lehet fürödni?
Há a közelben van itt egy tó, mutogatták a szalmakalaposok.
Elsétáltak oda mind ahányan voltak s a hûs habokba belemártóztak. Ehh ez jól esett s törölköztek. Csak azt nem értették, hogy a horgászok mit kajabálnak hevesen. Azok sem láttak ilyet, mióta a csömöri liget.

Nyúlpaprikás

Van egy regény, a nyúlpaprikás. Tersánszky j. Jenõ regénye. Gazsiról szól a nyúlpaprikás legendája. Hogy lehet ilyen alakról érdekeset, szépet írni? Tersánszky megmutatja. Gazsiban teljesen lefokozódott az életösztön, csak ténfereg, ütõdik jobbra-balra a világban, gondolata sincs, hogy magán segítsen. Egyetlen vágya van: nyúlpaprikást enni és ezt se tudja elérni.
Akiknek egész rakás nyulat hozott haza, azok nem adnak neki belõle, õ maga csak ábrándozni tud róla, de azt is csak úgy, hogy majd megint hoz nyulat a mezõõrnek, akinek nyári konyhájában télen lakik, aztán kér belõle egy tányér paprikást.
Ez a regény arról jutott eszembe, hogy sok itt az emmnullás mellett a búzatábla meg a kukoricás. A telepített õrhelyek mozgásérzékelõvel vannak felszerelve. A búzából kiüget a nyúl békésen és beriaszt. Délutánonként jön egy férfi, kinyitja az anyósülés melletti ajtót, vizsla lohol be a táblába. Fülel, sziszlet, szimatol és úgy szökken akár az õz, kecsesen. Nevetve mondja, hogy jöttünk nyúlászni. A kutya összefogdos 4-5 nyulat s megvan a vasárnapi ebéd. Lohol vissza, szájában nyuszi, elroppantotta a nyakát, az autó mellé leteszi, mindenkinek megvan az öröme.
Ennék én is nyúlpaprikást, hmm be finom. De nem szoktam fõzni, mert a nejem undorodik tõle, azt mondja úgy néz ki a csupasz nyúl, mint a macska. Van, aki rántva eszi, levest is készítenek belõle. Levest macskából is készítenek pl. Koreában. Rheumára jó, úgy tartják. Persze egy tányér macskaleves után ugyanúgy sajog nekik, de szerintem ez csak indok egy újabb tányér macskalevesért.
Direkt lesznek betegek.

Én házi kedvencként is jobban el tudom képzelni a nyulat. Hajnalban nem ugatja fel a lakóközösséget, nem kell vinni sétálni, nem piszkít az utcára s ha ráuntál nem végzi kóbor eb gyanánt, hanem irány a tepsi hapsi. Tepsi tapsifüles.
Hmm be finom, mártogatnám a szaftját.
A macska se rossz házi kedvencnek, csak ne legyen a szomszédod koreai.
Az meg különösen gyanús ha panaszkodik a derekára, olyankor dugd el a macskát vagy legalább kérj belõle egy tányérral.

Hjaj errõl meg a Bzotyi jut eszembe (kormány õr), mesélt egy történetet, hogy képzeld: néhány napja felraktam a szekrényem tetejére egy tasakos levest, hogy majd a következõ szoliban jó lesz. Erre megyek be legközelebb és már a fordulóban érzem, hogy ínycsiklandó illatok áramlanak a konyhából.

Innen a párbeszéd:

Ismerõs: Szevasz, hát te?
Nem ismerõs: Kotyvasztok egy kis finomságot.
Ismerõs: Magában konstatálja, hogy a szekrénye tetejérõl eltûnt a tasakos.
Ismerõs: Te, honnan van az a finomság?
Nem ismerõs: Áááááá ott porosodott már hónapok óta az egyik szekrény tetején
Ismerõs: Az a helyzet, hogy én hagytam ott 2 napja a saját szekrényem tetején, hogy majd ma megeszem.

Nem ismerõs: Ne baszd, tényleg a tied? Kéred a felét?



Állandó lakcíme? Piros hetes...

Ha kevés idõre is telepszünk meg valahol, berendezkedünk. Csak buszra várok 5 percet s már is a csomagom a padra teszem, forgolódok egyik lábamról a másikra, arrébb rúgom a csikket, ne legyen mellettem. Megnézek egy illegálisan kiragasztott plakátot, szórólaposokat keresnek óránként 200. Alantas munka, soha nem áll meg senki az aluljáróban s ha valakinek sikerül a kezébe nyomni az elsõ kukába landítja.
Pár órára horgászni megyek, akkor is rendezkedek. Levágom a sást, hogy legyen kilátás, összeszedem a szemetet még a vízbõl is és tüzet rakok, meggyújtom.
Árnyékos fa alá cuccolok mindent, kerékpárt, táskát, pokrócot. Szemnek nem kedves helyen nõtt faágat is lenyesem és tûzre vetem, legyen minden úgy, ahogyan én akarom s nekem tetsszen.
Egy napra Motel? Azonnal berendezkedem. Szekrénybe aggatom a ruhát, ahogy otthon. Éjjelire a Bibliát, kulcsot, telefont, píztárcát, igazolványt, hogy csak nyúlni keljen érte.
Majd cipõstül az ágyra vetem magam, távirányító és fikázom milyen kevés csatorna van.  Persze ez utóbbbi a cipõs résztõl nem igaz.
12 éve Dániából érkezett barátaim az EMKE hotelben szálltak meg a Blahán. Hajnalig tivornya a városban és eleve részegen érkeztünk meg a szállásra, alig forgott a nyelvem, annál jobban a világ. A bárpulthoz ültem s jól esett a hideg sör. Utána már csak arra emlékszem, hogy filmbe illõ jelenet. A hotel személyzete kidobott az utcára, leestem az útra. Másnap mesélték Dán barátaim, hogy megittam a hotel szoba hûtõjébõl az összes féldecis szeszt, gondolván, hogy ki van fizetve. Beleharaptam a csokikba, a pezsgõt is megbontottam. Majd a színes tévét öleltem magamhoz, letéptem a függönyt és összekötöttem. Kimásztam az ablakba, hogy én megyek haza a tévével együtt. A szembe lévõ épületbõl szóltak be a lakók, hogy az egyik vendég kint áll az ablakban egy tévével a hóna alatt.
Taxival mentem haza, 3 napig aludtam.

Romániában szebb volt, valahol a havasban volt egy hotel, oda vittek bennünket gyerekkoromban osztálykirándulásra. Pár emlék megmaradt, hó alól kikandikáló lila virág, savanyú, ehetetlen barna kenyér, mókusok jöttek oda kuncsorogva élelemért.
A hotelszobákban nem volt világítás és fûtés. Az ágyak alól felszedtük a parkettát és azzal fûtöttünk be a kályhába, jött a személyzet, hogy honnan a fa. Erdõbõl hoztuk. Õk nem látták. De már ég.  Eszükbe sem jutott benézni az ágy alá, hmmm de jó meleg volt.
Berendezkedtem.

Mindez csak a konténerrõl jutott eszembe, ahová 5 napra vackoltam be magam. A falakat pucércsajos képek borították, látszik hogy csak férfiak dolgoznak itt. Talán a nejem volt az elsõ nõ, aki átlépte az ajtaját. A fiam 11 éves, mondta is a nejem, hogy tapétázzuk le erre a pár napra újságpapírral és ha vége, akkor levesszük.
Kisebbik, a Benjámin mikor leült a székre és elkezdte a lábát lóbálni, egyszer csak megszólal: Apa nézd?! A néni nincs felöltözve.

Miért hal meg az ember ha lelövik, leszúrják?

Szerelték a felüljárót az erdélyiek, nagy vasoszlopok, gerendák. Daruval emelték a helyére. Én egy fa alatt ültem, oda rendezkedtem be. Hideg víz, telefon, Biblia és toll papírlappal, írtam.
Egy éles hangra figyeltem fel, valaki feljajdult. Az egyik munkásnak ráesett a fejére egy 30-40 centis vasdarab és beszakította a koponyáját. (védõsisak ugye, meg munkavédelmi oktatás).
Meglepõdött nagyon, de nem esett kétségbe. Szorította a vérzõ sebhez a koszos zsebkendõjét, a többiek meg tanácstalanul körbeállták és várták mi lesz vele.
Vérzik a feje! Mutatta az egyik munkás nekem, mint ha tõlem várná a megoldást.
Odaléptem a furgonhoz. Ezer éves szakad ford, kérdeztem mentõláda? Az is csoda volt, hogy kereke meg kormánya még volt, de azért megtalálták benne.
Fertõtlenítettem nyomókötést készítettem a sebre, poros, izzadt és forró volt a fejbõre, rövid, õszes haja meg csatakos.

Ezzel azonnal menjen orvoshoz, javasoltam, mert nem játék, elfertõzõdhet. Egy 5-6cm-es darabon kilátszott a koponyacsont.
Mindjárt, csak ezt a betonozást még be kell fejeznünk, mentegetõdzött s már fordult is meg.

Ár csak magamban motyogtam, hogy én tudom nincs könnyû helyzetben. Távol a hazájától, a rokonaitól, idegen emberek között nincs hova fordulnia. Csak azért, mert magyarul beszél még nem fogják ingyen ellátni. Ha az eddig megkeresett pénzét orvosra költi, a családja csalódott lesz, feleslegesen jött át dolgozni.

Nagy a hõség is, biztos nagyon fájhat neki a seb, de nem mutatta. Közelebb mentem és javasoltam igyon vizet! Nem fáj a seb? Csak legyintett.
Majd a disznóképû eü miniszter asszony bekötözi neki.

Pókhasú, zömök férfi, mindkét lábát sebek és forradások borították. A hasán 2db 30-40cm vágás nyoma, a fején, a vállán is sérülések helye. Sokat látott ember, biztos nem omlana össze, ha 10 percet késne a pizza vagy nem azzal a feltéttel hoznák.
A fejébe nyomta a szalmakalapot és nekidurálta magát a betonnak.
Épül a pálya neked, hogy haladj a korral.
EU komfort autópálya, tele fekete munkásokkal és illegális bevándorlókkal.

Zoltán felcser... há mennyi még a harminckettõ? Kilenc?
A megfejtés: tovahalad.

Nem mondod, hogy megszámoltad hány betû?


kép

[cyberde]

Idézet: guga - Dátum: 2007. jún. 26., kedd - 10:36

Adóssággal megterhelt cégét átvesszük...

blablabla...

Neked ez újdonság?  :confused:  Te nem hallottál még Schlecht Csaba-ról, + Josip Tot-ról, + Kaya Ibrahim-ról? 

Pedig azok a "cégeladások" már több mint tíz éve történtek és akkoriban -állítólag- még "más szelek fújtak". 


Ja és persze +   :Ð

Szerkesztette: cyberde 2007. 07. 03. 15:52 -kor

[guga]

Idézet: cyberde - Dátum: 2007. júl. 3., kedd - 15:51

Neked ez újdonság?

Dehogy, az írásban szerepel egy dátum is, s az nem 2007 
Nem az ámulatot vettem célba.

Hja és (alap)   

[vodi]

[doszy]

Idézet: guga - Dátum: 2007. júl. 3., kedd - 12:11

Ha vannak ilyen gondolatai írja le, mert az emberek többsége ilyet nem szokott, a kritikusok pedig pillanatnyi elme állapot. Õk is csak néznek ha valamit felkap a szél s utána azzal indokolják, hogy mûvészeti értékkel nem bír, kommersz. Persze a telefonszámláját se tudja fizetni, csak irigyeli a sikert, vagy savanyú a szõlõ.

Kritikusnak az megy, aki csinálná, de nem tudja.

[guga]

Ez se cyberdével történt meg :Ð



Zoli és a zülep

Ha valaki megkérdezné tõlem (de nem szokta), hogy mi volt a legcikibb történeted eddigi életedben, akkor ezt mesélném el.

Lagzi Kõvágószõlõsön.

Az úgy volt, hogy a feleségem és néhány tanítványa meglepetést szerettek volna szerezni a Nikiék esküvõjén. A kõvágószõlõsi templomban fuvoláztak a karzaton. Minden nagyon flottul, idõben, esküvõ elõtt jóval.
Elkértük a templom kulcsát a plébánostól és összpróba.
Nekem addig az a sors jutott, hogy bejárjam a kisebbik fiammal Benjaminnal (4) a falu lankáit. Szép vidék, hegyek veszik körbe, kellemes langy napsütéses idõ. Benjaminon kis fekete öltöny, fekete lakkcipõ, csokornyakkendõ. Én egyelõre csak öltönynadrágban és kigombolt fehér ingben, kissé izzadtan. A templomtól kb. 500 méterre volt a mûvelõdési ház, ahol a vacsorát és a mulatságot rendezték. Mellette sportpálya, frissen nyírt focipályával, locsoló automatával, frissen nyírt focipályával.

Az úgy volt, hogy a Benjamin, késõbbiekben Bendzsó megtalálta a három locsolóautomata kapcsolóját és szeretettel lekapcsolta mindhármat. Erre elõjött a kiszolgáló épületbõl a kiszolgáló személyzet és dühösen szitkozódott, én meg sûrû bocsánatkérések közepette magyarázkodtam, hogy csak a gyerek s tényleg ekszkjuza, többet nem fordul elõ.
Pedig elõfordult, olyannyira, hogy a kiszolgáló személyzet (férfi kb. 55) visszakapcsolta mindhármat. Kicsi sétafika után a Bendzsó mivel semmit sem észlelt a k. személyzet kirohanásából, így szeretettel lekapcsolta újra mindhármat.
Erre megint megjelent a t. k. személyzet és egy sokkal pulykásabb kirohanásba ecsetelte, hogy ezt meg azt helyez kilátásba ha még egyszer. Újabb ekszkjuza, s ígértem többet tényleg a közelébe sem. Pedig de, mert Bendzsó nem a t. k. személyzettel volt elfoglalva, én meg hagytam. Mit hagytam, kifejezetten élveztem, a helyzet vs személyzet konfliktust, kifejezetten élveztem.

Az úgy volt, hogy harmadjára már nem jött oda, intett, hogy kapcsolja be maga ha nem tud ügyelni a fiára. Ennek az lett a vége, hogy Bendzsó vad kapcsolgatásba kezdett. Lekapcsolta, felkapcsolta. Hol kettõ ment és egy nem, hol meg egy sem, de aztán egy megint igen. Víz effekt, tényleg szeretettel. Egyszer csak ráunt és a lépcsõt vette célba. Nem holmi 20-30cm lépcsõfokok, hanem 1 méteresek, lelátó -féle. A legfelsõre leült, én meg mellé. Bámultuk a füvet és az automata locsolót.
Bendzsó felállt és ugrott egy lépcsõfokot, hogy hopp s még mondta is, de ijedtségbe torkollott a szó vége és kiáltásba, mert a lépcsõfok szélére ugrott és már is átbillent. Épp, hogy csak utána tudtam nyúlni, a ruháját kaptam el, a markomba szorítottam erõsen de így is elesett de tompítottam az esést azzal, hogy tartottam, de tompítottam az esést. Reccs.

Az úgy volt, hogy elébb fel sem fogtam mi történt valójában s miután tudatosult nem hittem el. A nadrágom a tomporomtól a zülepem partjáig elszakadt a hirtelen mozdulattól. Utóbbi idõben magamon hagytam pár felesleges kilót. Kicsit feszesebben állt rajtam a nadrág a kelleténél, éreztem mikor belebújtam de nem tulajdonítottam neki jelentõséget. Bendzsó az egészbõl semmit sem fogott fel. Szaladgált a  focipályán önfeledten, kerülgette a vízsugarakat. Nekem meg gyöngyözött a homlokom. Mit lehet ilyen helyzetben tenni? A templomba nem mehetek be, mert fehérítene az ülepem és mindenki azzal lenne elfoglalva a fiatal pár helyett. Akár itt is megvárhatom Õket, de akkor meg nem veszek részt sem a polgárin, sem a templomin. Bendzsó megoldotta a helyzetet, elkezdett nyüstölni, hogy menjünk anyához a templomba. Nem engedtem neki, erre hiszti és leült a földre, úgy tett mint aki lelkileg összetört. Elõre engedte a vállát meg a két kezét és a földet nézte tettetett szomorúsággal. Próbáltam elterelni a figyelmét, hogy nézd veréb, 100 kilós és kiabáltam hangosan csíííííííííííppppppp.
Nem nevetett. Durcásan elindult a kijárat felé, a templomhoz, anyához. Bendzsó egyszer ha valamit a fejébe vesz, abból nem enged, már most céltudatos, akaratos.
Apám engem évekig azzal hitetett, hogy a számmisztika szerint én vezetõ beosztású ember leszek, mert december 1-én születtem.
Most 40 éves vagyok, a számmisztika eddig cserben hagyott, Apámnak sem szeretnék csalódást okozni, két tûz között vagyok, vagy inkább három, két tûz között vagyok.

Az úgy volt, hogy Bendzsó futott a kis lábaival a templom felé, én meg utána. Itt eseményszámba meg az esküvõ. Sorjáztak a templom felé a facérok, látni szerették volna, ahogy kijön az ifjú pár, konfetti esõ, csokrot ki kapja el, meg amúgy is. Nem kívánom senkinek az érzést, ahogy az elfojtott kuncogások, száj elé kapott kezek, ujjal mutogatások. Idõsek, vén asszonyok, öreg emberek, fiatal fruskák, egyveleg, a templom elõtt ólálkodott, hogy lássák az arát. Én meg hajlongtam Bendzsó után, hogy állj már meg, a fene egye meg, kiszaladt az útra, a templom mellé a fövenyre, a gesztenyefák mentén a makadám úton. Még ha sikerült is megfognom kirántotta a kezét, hogy naaaaaaa, sértõdötten.
Nem használt semmi. Nem lehetett rá hatni, nem lehetett lekenyerezni semmivel, a lábáról sem levenni. Nem dõlt be a hirtelen idenézzeknek, nem dõlt be hirtelen.

Az úgy volt, hogy elindult a násznép és én a bejáratnál Bendzsót szorosan magam elõtt tartva, közben Õ naaaaaaaaaaa, Apa engedj mááááááár eeeeeeeeeel, mondta. Csak mosolyogtam a szembe jövõ emberekre, sorjáztak le a lépcsõn, aki akkor találkozott velem elõször rokon, az kezet fogott. Álltam vigyázban és a nadrágom ülepét elrejtém a korcban, hogy valami képpen meg ne lássák. Mi van Zolikám, olyan falfefér vagy, kérdezte egy nász. Semmi csak egy kis baleset, de mindjárt jön a nejem és megoldja, színleltem. A legnagyobb problémám az volt, hogy a nejem utoljára jött ki. Mindenki kijött elõtte és jött oda hozzám kérdezni, Bendzsónak pacsit nyomni. Pakolták el a kotta állványt és megbeszélték milyen volt. Mikor kijött s rám nézett egybõl azt kérdezte Apa mi a baj? Mutattam neki. Egybõl fogta az adást és az egyik szomszéd nénitõl kért segítséget, vázolta a problémát. Nem baj aranyom, csak tartsák meg a tût s cérnát. Én addig az autóban vártam Bendzsóval. A võlegény háza közel volt, oda kalauzoltak bennünket, én próbáltam oldalazni és közben idétlenül vigyorogni. Mutatták a hálószobát, hogy oda menjetek be. Végre, jó hûvös, cipõ, nadrág le. A nejem villám gyorsan elkezdte megvarrni. Közben Bendzsó offolni, hogy távirányító, tv, számítógép, hi-fi. Mire észbekaptam mindent bekapcsolt és mint a méhecske, ahogy porozza úgy szállt Bendzsó is egyik mûszakiról a másikra. Én meg gatyában (kínai piacos) rohangásztam a szobában, hogy Bendzsó ne, azt se, nyugodjál már le, zene állj, nyugodjál már le.

Az úgy volt, hogy a háziak sziluettje ott volt ám az ajtó mögött. Tanakodtak, hogy ezek ugyan mit? Miután a nejem össze öltötte egy kínos vigyor kíséretében magunk mögött hagytuk a felforgatott szobát és a bekapcsolt elektronikát. Nekem már minden mindegy volt, a nehezén túl voltam, pedig nem.
Azt még elfelejtettem mondani, hogy nem ettem és nem ittam semmit egész nap.
Kizárólag azért, hogy a hosszú úton ne okozzon problémát a hólyagom. Nagyon elgyötört voltam miután kiléptünk a võlegény házának ajtaján és elindultunk a mûvelõdési ház felé.
Helyiek sütötték üstökben a csirkét, hurkát és kolbászt. Pulton jéghideg házi pálinka, uniqum, konyak. Megittam éhgyomorra hirtelen két házit, hogy lenyugodjak. Nem sikerült, kértem még kettõt és utána még szomjas is voltam. Ásványvíz nem volt csak valami furcsa nevû kóla meg narancs, akkor inkább sör.
Alig találtam ki a focipályára utána. De muszáj volt, nem akartam találkozni senkivel, sem beszélni, a nyelvem sem forgott csak a világ. Gondoltam sétálok egyet és józanodom. A focipálya szélén telkek voltak és véletlenül áttévedtem, még csodálkoztam is, hogy micsoda eper, meg barackfa. Egy felém zakatoló kutya csaholása szakította félbe a gondolatmenetet. Vuhha, vuhha s közben vágtázott.
Gyeride, kiáltotta utána egy érces férfi hang. Gyere ideeeeeeeeeee a k. anyáááááááád teeeeeeeee, emísssssssssssssz a picsáááááááábaaaaaaaa.
Kutya megtorpant a gazda hangjára, de addigra már én is a focipályán találtam magam. Hát maga meg kicsodaaaaaaa? Kérdezte a fekete kalapos, cserzett bõrû, kenyérbajszos férfi. Csak a lagzi, mutattam mögém, mert bár tudtam mit szeretnék mondani, meg is fogalmaztam, de *.zip állományba kellett tömöríteni, hogy érthetõ is legyen. A nyelvem önálló életet élt és billegtem is, kicsit kapaszkodtam a drótba, mint ha minden rendben lenne, pedig nem, mint ha minden rendben lenne.

Az úgy volt, hogy nem mertem bemenni, közben besötétedett. Estbe hajlott a nap, a rokonok meg kettesével hozták a hideg sört, hogy nesze egy neked is, koccintsunk, mi újság veletek?
Franc se tudta már, szédelegtem a gyepen. Azt sem tudtam ki kicsoda, emlékszel rám? Csapott a vállamra.
Perszeeeeeeee, mondtam bizonytalanul. Isten bocsássa meg e vétkem, de az autónkba tértem magamhoz útban hazafelé az autókban tértem magamhoz.

Utólag is elnézést az érintettektõl, akikkel csak a focipálya szélén találkoztam. A mulatságon nem vettem részt, mert végig abban a hitben voltam, hogy kilátszik a zülepem, fehérít az éjszakában, nem kedvez a csárdás, sem a menyasszony tánc, sem a csárdás.

Bibliai idézetek nincsenek, helyette megpróbálok úgy írni, hogy a kezetekbe vegyétek.
Automata locsoló vs szakadt nadrág. Konklúzió?

[guga]

Olvastam egy felmérést a legkelendõbb, legnépszerûbb, leglegleg torzonborzabb
keresztnevekrõl. Átlagban a Tamás a dobogós, utána a Zoltán, ami néha az
élbolyba kerül majd a harmadik helyen az István van (Apám).

Fiam tegnap este bejön a mûhelybe, és kérdezi mi a film címe?
-Nem mindegy? Válaszoltam. Ha érdekel ülj le és nézd, ha nem akkor nyomás
aludni.
Persze nem szándékoztam végleg eltitkolni a film címét csak eszembe jutott egy
emlék a katonaságról. Közel egy évig hallgattam õrszolgálatban olyan zenét a
walkmanon, aminek nem ismertem az elõadója nevét. De nagyon kellemes zene
volt, a lelkemben ott hagyta a lenyomatát, mint keréknyom a földön. A mai
napig hangról hangra eldúdolom.
Apám évek óta kísérletezik megtudni egy elõadó nevét. Gyerekkorában volt egy
sláger, fejbõl tudja. Találkozunk, 2-3 sör és rögtön elõjön a téma, hogy nem
ismered? Már sokszor kérdezte, de nem emlékszik rá, hogy kérdezte.
Esetlenül nekiáll fütyülni, szájszag, nyál fröccsen rám, elnézem neki, mert az
Apám. Borostás képével próbál humorizálni és erõlteti a memóriáját, hogy fene
egye meg itt van a nyelvemen és közben kissé kárhoztatja magát, hogy milyen
hülye vagyok.
Pedig István. A harmadik legnépszerûbb férfi keresztnév.
Érdekes dolog a névválasztás. Olyasmi, amirõl az érintett nem dönthet. A nevét
más adja, nem Õ választja meg. Nekem a Zoltán tökéletesen megfelel, kedvelem.
Bár kissé fájlalom, hogy: engem senki sem hív Zoltánnak...

Zoltán a keresztnevem, de sem a szüleim, sem más családtagjaim soha nem
neveztek még a nevemen. Legalább is nem jellemzõ, mert nem emlékszem rá.
Általános iskolás korom óta mindig volt rám ragasztott becenevem, aminek
köszönhetõen el lényegtelenült a keresztnevem.

Apám fiamnak hív, anyám is de néha azt mondja kicsi fiam. De semmi Zolikám
vagy valami más egyéb.
A nejem apócnak hív, a fiam apának, a kisebbik fiam (másfél éves) ádá-nak.

Apósom nem szokott megszólítani, rögtön a témával nyit, de néha nagy ritkán
egy fiammal kiegészíti.
De ha a nejemmel vagyok együtt, akkor általában úgy hangzik, hogy na
szervusztok.

Általános iskolában bölény volt a becenevem, majd késõbb Culi, Colos, Zsiráf,
Jézus, Zvoló, Zvóla és Barna beceneveket aggattak rám. Késõbb a családon
belül Gugányó lettem, ami lerövidítve guga lett.

A mai napig gondban vagyok, hogy ha a telefont felveszem, akkor hogyan
mutatkozzam be, mert tudnom kell ki milyen néven ismert meg. Ha azt mondom
guga vagyok, akkor, hja szia Zvoló te vagy az? Ha azt mondom Zvoló, akkor hja
te vagy az guga? Ha csak simán azt mondom höhhhnyeee, akkor egybõl rám ismer
mindenki:)

Szóval igazából Zoltán vagyok...

Gondolom sokan vagytok hasonló helyzetben.

Nehéz döntés a megfelelõ keresztnév kiválasztása, egy életre szól. Születéstõl
a halálig és még utána is, mert mindenkinek van fejfája, amire odavésik a
nevét.
Engem irritál ha valakik a születendõ gyermek nevét divat irányzat alapján,
vagy azért mert extravagáns adják meg.

Nemrég vásároltam egy telefont ajándékba és szükségem volt hozzá sim kártyára.
Bementem a szolgáltatóhoz, sorban állás. Mikor a kijelzõn megjelent a sorszám
már épp távozni akartam, de utolsó pillanat volt. A hölgy kirakott unottan
elém 10db számot feltornyozva, hogy válasszak. A legfelsõt meg sem nézve
mondtam, hogy ezt kérem. Teljesen elképedt, nem ehhez volt szokva. Általában
órákig mérlegelnek, hogy ez? Ez? Nem...inkább...áhh ez, de azt se, mert na jó
de akkor, hogy a most akkor mi legyen?

Nézett rám a hölgy elképedve, hogy biztos?
Melyik része nem érthetõ? Ez egy telefonszám, ezt kérem.

Mindkét terhességnél, szülésnél azt kértük, hogy ne mondják meg fiú vagy lány
lesz. Azt a csekély örömet is ellopjuk magunktól, hogy az utolsó pillanatban
derüljön ki? Az elsõ (Levente) hatalmas öröm volt. Könnyezve tekertem haza
hajnalban a kerékpáromon.
A második (Benjamin) még nagyobb volt. A nejem a szülõ asztalon a könnyeivel
küszködve mondta, hogy Apóca két fiad van...még most is elszorul a torkom.
Rám volt bízva a feladat, hogy értesítsem a rokonokat. Anyámat hívtam
elõször, de nem tudtam mondani semmit a telefonba. Csak sírtam és a
könnyeimet nyeltem, hatalmas extázis, öröm. Anyám értette és csak annyit
kérdezett „ugye fiú?”.
Benjamin, válaszoltam elcsuklott hangon.

Zvolenszki Zoltán vagyok. Az elsõ fiam Levente, a második Benjámin.
Ha lányunk született volna, akkor az elsõ Eszter, a második Hajnalka.

Mindegyik tökéletes név. Csak a családnévvel van egy kis gond. Nem Nagy, nem
Kiss, Kovács, Hajdú, Szabó meg …

Zvolenszki, mindig betûznöm kell. Hivatalban is és telefonban. Szlovák név,
Zólyomi-t jelent lefordítva. Lett volna lehetõség a magyarításra, de Apám
iránti tiszteletbõl nem tettem. Jó nekem ez a név, vállalom a vele járó
nehézségeket.

A nejem megígérte a most 11 éves fiamnak, hogy ha akarja, akkor
magyarosíthatja a nevét, amire szeretné. Nekem sincs ellene kifogásom, de
azért jól esne ha nem tenné. Az én vérem, ha én megtettem Apám iránti
tiszteletbõl, akkor engem is megtisztelne vele.

Mikor Levente született még nem ismertem Istent, a Bibliát. Benjamin
születésekor viszont igen.
Leventével a nejem járt folyamatos kontrollra és havi boríték a zsebbe a
fõdokinak. Pont a szüléskor azonban elutazott egy szigetre nyaralni, de nem
közölte elõre, hogy így lesz. A paraszolvenciát nyugodt lélekkel tette zsebre
egész évben. Levente császármetszéssel született. 2 óránként más orvos
váltotta egymást + a medikusok. A nejem epidurálásában nekem kellett
segédkezni, mert nem volt ott senki.

Benjaminnál már határozottabb voltam. Nem járt kontrollra a nejem és nem
kapott senki egy fillért sem. Mikor hajnalban ébresztett, hogy azt hiszem baj
van, akkor a legközelebbi kórházba mentünk be, az Uzsoki.
Doki mindjárt mondta, hogy ez császár lesz...
Nejemnek intettem, hogy ne figyelj oda, Isten ahogy eltervezte, aképpen...
ja ha ragaszkodnak hozzá, akkor lesz vagy 48 óra a vajúdás...mondták epésen.
3 óra múlva megvolt a baba és úgy, ahogy Isten akarta, szülve, rendesen. S
mint a legkisebbiknek dukál, Benjamin lett a neve. Volt egy pillanat, mikor a
nejemnek annyira fájt, hogy felpattant a szülõ asztalról, hogy Õ ezt nem
csinálja tovább.
A szülésznõ megkérdezte, hogy akkor mit csinál?
De megértõ volt és segített neki.
Benjamint a kezembe adták és elkezdtem rögtön csitítgatni, hogy
csicsíííííísssss.
A doki odajött és rám rivallt, hogy hagy hallassa csak a legény a hangját...
Abból tudják, hogy él és minden rendben, utána már én sem bántam, hogy üvölt.

Miután elcsendesültünk a szülésznõ odajött és annyit mondott, hogy ha ezen az
osztályon össze lehetne válogatni a legjobb csapatot, hát önök azt kapták, jó
kezekben voltak...

Tamás, Zoltán, István...
Fejtörõ, lehet rajta gondolkozni, akár a pizza étlapon, hogy milyen feltéttel.
Ott van például a Béla, a köztudat szerint szerencsétlen keresztnév, proli,
paraszt, primkó. Pedig van Bélánk okos, elismert személyiség, sõt történelmi
negyedik is.


Bibliai idézetek most nincsenek, helyette megpróbálok úgy írni, hogy a
kezetekbe vegyétek.

[guga]

Piknolepszia, hol is tartottam?



Ma délután kétszer is rajta kaptam magam a tudtakiesésen, jelenléthiányon.
Költözködés elõtt állunk, új lakóhely után kell néznünk és egész nap kattog az agyam, hogy hol s milyen legyen. Én és a feleségem is vidéken nõttünk fel, sõt én még annál is vidékebben. Tanyán laktam, a telek 1 kilométer hosszú volt, a végében egy akkora hegyhát, mint a városligeti királydomb és patak, erdõ. Erdõben fácán, õz és vadnyúl. Nem kifejezetten egy 35nm garzon hatását keltette. Volt 3 kutyám. Lilla, Foxi és Princ. Lesérült magyar vizsla (meglõtték), egy macskagyûlölõ foxterrier, ami hozzánk csapódott és ott maradt, s a sor végét Princ zárta a fekete tacskó. Princnek volt egy iker testvére a Kormi, de azt megmérgezték a szomszéd cigányok, mivel állandóan kiszaladt az útra megugatni õket, ha kerékpároztak, megkapta a bokájukat, szóval nem minden ok nélkül. Nem is nagyon akartunk tenni az ügy ellen. Egyik reggel a házunk elõtt találtuk kihûlve, megmerevedve. Állatorvos mondta, hogy ez bizony mérgezés. Bizonyítani nem lehetett, de a szemükben ott volt az elégtétel.

Hol is tartottam?

Nem is errõl akartam beszélni, hanem a költözésrõl. A nagyobbik fiammal Leventével ma azt tárgyaltuk, hogy milyen kutyánk legyen ha elköltözünk. Legyen rémisztõ, harcias hogy ne jöjjön a ház közelébe senki. Én meg azt mondtam, hogy elég egy kis fogyasztású, belsõ égésû korcs, ami ha kell ugat és ha kell játékszer a vendégeknek, gyerekeknek. Levente nagy farkas kutyát szeretne, Benjamin pedig cicát. Hogy én mit szeretnék? Sok mindent. 40 éves vagyok, most lenne itt az ideje, hogy révbe érjek és egy kiteljesedett vállalkozásba fektessem az energiám s élvezzem annak minden javát. Helyette a cégem csõdeljárás alatt és magam pályaválasztásra kényszerülök. Csak még nem tudom mi legyek.
Sok mindenben kiegyeznék, de sok mindent is szeretnék. Szeretném látni a kék eget, egyben, nagyban, nem egy szûk utcán át. Például egy nagy tanyát, hatalmas föld területtel, több hektár. Újra kecskét és tyúkokat, hogy vasárnap reggel csak kimegyek az udvarra és nyakon vágok egyet, serceg a zsírja, roppan a húsa, úszik a nagy folt zsír a levesén és a 20 literes lábasból kikandikál a lába. Cserépkályhában fûteni, lavórban fürdeni, és ülepen rúgni a kutyát ha a lakásba beteszi a lábát. Ott van neki egy egész világ, menjen ki a tornácra, ne a tiszta szobába. Apám tett mindig így. Vasárnapi ebéd és a kutyák a konyha ajtajában szûköltek, lesték a falatot, de tanyán ám nem így megy, hogy felbontod a konzervet, megeszi és kiviszed az utcára, hogy kirakja. Várjon a sorára, ha a család megebédelt, akkor a maradékot megkapja. De ugye az illatok.

Hol is tartottam. Mindig a múltról beszélek.

A jövõ egyelõre még kétséges de szeretnék egy lovat is magam alá. Azzal járok majd a boltba. Átölelem a nyakát, kikötöm, amíg megveszem a friss kenyeret, s poroszkálok. Mindenhova poroszkálok vele.
Elárulok egy titkot, amit kevesen tudnak rólam. 40 éves vagyok és még nincs jogosítványom. Autót csak álmomban vezettem, de alvás közben is elég furcsán. Soha nem találtam a kormányt vagy kereke nem volt meg, morbid, absztrakt álmok éjjelente.
Mindig kerékpárral jártam s mindenhova. Budapesten 20 éve élek és mindent sikerült megoldanom kerékpárral. Nem lehetetlen de függõvé válhatsz. Én az vagyok. Sarki gyógyszertár kb. 200 méter de oda is azzal megyek.
Szeretnék egy horgász tavat, vendégeket, haverokat és bográcsokat sátorral meg éjszakai holdfénnyel. Csak most látom, hogy nem elérhetetlen dolog ez, csak eddig nem éltem. Bezártam magam ide a Gizella útra a mûhelybe reggel 5h-24h-ig. De ennek most úgy látszik vége. Mondta is a Semsis Zsolt, hogy nagyon sajnálom, hogy elmész, egyetlen ember vagy, akit tényleg hiányolni fogok az életembõl. Õszintén mondta, jól esett, de azzal nyugtattam, hogy közel leszünk, vonattal 30 perc és hétvégén lejöttök asszonnyal bográcsozni.
Nincs rá idõ, legyintett sajnálkozva... De nyugdíjasok csak lesztek egyszer...

Hol is tartottam? Összevissza beszélek.

Már az elején Mújdricza Péterrel szerettem volna kezdeni, mert ez a piknolepszia hozzá kötõdik. Én mindig is tudtam róla, de radírnak hívta, Azt mondja a Péter, hogy az agy önvédelmi reflexe, a leterhelõdés ellen. Van a koponyámon belül 1kg hús, ami önálló életet él? Nem én irányítom? A kezemet mozgatom, a lábam is arra visz, amerre én akarom, de ha gondolkodok, akkor az agy magától besuvaszt egy clear funkciót idõnként, hogy épségben mûködjön? Akkor minek járunk kikapcsolódni? Az nem arra van? A tengerparti nyaralás nem piknolepszia? Az esténkénti dobzódás, ha félre vonulsz egy szobába könyvvel, ha csak sétálsz egyet a hûvös alkonyba.
Mi célt szolgálnak ezek ha az agy közbelép magától? Nem is lehet megakadályozni ebben, mert akármilyen erõsen agyalunk rajta, egyszer csak hopp...

Hol is tartottam? Hja a radír, csak arra emlékszünk, hogy kitörlõdött valami hirtelen.

Ma kétszer kaptam magam rajta. Konyhába készítettem össze a szemetet és kivittem a ház elé a kukába. Majd bejöttem és a mûhelybõl is készültem kivinni. De nem emlékszem semmire. Úgy elgondolkoztam, hogy kimaradt az a rész, ahogy beléptem a mûhely ajtaján, felkapcsoltam a villanyt, megfogtam a szemetest, felsétáltam a lépcsõn, kinyitottam a bejárati ajtót, beborítottam a kukába, majd ugyanez vissza. Akkor eszméltem fel mikor az üres szemetest raktam a helyére. Átfutott a gerincemen a jeges félelem, hol jártam én eddig? Nem emlékeztem rá, hogy hol vagyok és mit csinálok. Egy pillanatra még azt sem tudtam ki gondolja ezeket és minek? Becsavarodtam vagy mi? Az elmúlt 5 percben akár a holdon is lehettem, teljesen kilõtte magát az agyam, elgondolkoztam.
Nejemmel ülünk az autóba, jövünk haza a telekrõl és valahogy egyszerre jön. Egy darabig egy hullámhosszon vagyunk, beszélgetünk, fogjuk a témát. Majd csönd és bámulunk elõre. Elgondolkodom és már nem azt látom, ami a szemem elõtt van, máshol járok. Problémákat oldok, konfliktusokat kezelek, helyszínek, arcok, színek és mozgások. Egyszer csak feleszmélek és átfut a gerincemen a jeges félelem. Atya ég, hol jártam ez idáig? És a nejem? Rá nézek és megkérdezem tõle. Te mire gondoltál eddig?

Hol is tartottam? Pedig több kilométert vezetett.

Kezdi mesélni, hogy a kották, a tanítványok, ruhák, fellépések, ezek kötötték le a gondolatait. De, akkor hogy vezetett közben? Kettõs látás? Vagy az egyik énje, amelyik a biztonságért felel az a háttérbõl vezetett és látott mindent? Valószínûleg így van.
Kerékpározás közben veszem észre, hogy úgy közlekedem, mint aki nincs is ott. Hiába mondanák, hogy figyeljek oda, vigyázzak. Hova?
Ami a szemem elõtt van és a fejemben az két külön dolog. Mindenki skizofrén? Minden sofõrben van két én? Az egyik gondolkodik és bejár helyszíneket, a másik pedig vezet? Hány milliárd ember él a földön? Családi gyufa.
Plusz ha valamelyik iszik, drogozik. Az már három.

Hol is tartottam? Már az elején Mújdriczával akartam indítani, térszövegek.

Egyik este ülök a mûhelyben 21h felé és valaki csönget. Elõbb nem is akartam rá reagálni, mert mienk a bal felsõ, elsõ. Ha valaki nem tud bejutni azt nyomja automatikusan. Nem beszélve a kéregetõkrõl. Kint van, hogy Guga Bt. Becsenget, hogy a cégvezetõt keresi. Direkt fogalmaz így, hátha átszellemülök a saját nagyságomtól, néha azt is mondják ügyvezetõ igazgató. Pedig egy senki vagyok, de elõre nem tudhatom mit akar. Ilyenkor beengedem, lejön és tördeli a kezét, hogy de csak ezért, azért s egyéb kitalált, kitálalt történetek. Rendszerint az a válaszom, hogy bocsánat de nincs bent a cég magas rangú vezetõje, én csak egy alkalmazott vagyok. De hát nincs egy kevés aprója, váltja aprópénzre a nagyszabású elgondolást és tervet. Nem, nincs, sajnálom de ma pénz nélkül jöttem el otthonról.
Ezt csak rutinból mondom. Nem kell megijedni, ez naponta elõfordul ötször. Az elsõ hármat beszoptam, azt hittem komoly és adtam 500 forintot. De rájöttem, hogy vagy egymásnak adják a tippet és címet és utána együtt nevetnek rajtam, vagy ki van írva a csengõkre, hogy itt kaphatsz 500 forintot. Napokban is felhív a nejem, hogy valaki csöngetett, egy nõ. Várok ilyet?
Nem, de azért menj fel és kérdezd meg ki az...
Jónapot! Miben segíthetek? Gyereke így és úgy született, mûtétre pénz kéne...
Nejem nincs tapasztalt és ígérte hoz egy kis aprót. A nõ meg azonnal utána. Feleségem elképedt, hogy még is mit képzel?
Nem mehetek be? Kérdezte a nõ flegmán...
Nem, várjon itt és kész.
Visszament a lakásba és a kasszában csak egy 20.000 forintos lapult valami csekkre várva.
Visszament a kapuhoz és elnézést kért a hölgytõl, hogy a férjem elvitte a pénztárcát. Jó, akkor beszéljünk meg egy másik idõpontot, javasolta. Holnap reggel?
Mit képzel? Dehogy, viszont látásra.
Rosszul mondta a nejem, mert tényleg. 5 perc múlva két férfi csöngetett és halálra sápadva hívott, hogy kik ezek?
Zárd a rácsot, mindjárt ott vagyok. Beletekertem a pedálba, de addigra eltûntek.

Hol is tartottam? Hja Mújdricza Péter.

Õ egy író, egy utcában lakunk és a méltán híres és közös kerékpár szerelõnknél futottunk össze. Beszélgettünk, névjegykártya csere és egyik este becsengetett. ígéretéhez híven hozott egy példányt a könyvébõl. Finom illata volt a könyvnek, friss nyomás, sötét borító, egy felálványozott épület váza, mögötte a lenyugvó nap. Mikropolisz, térszövegek.
Már elsõ este faltam volna a sorokat, de túl komoly volt, nagyon lényegre törõ és kikristályosodott gondolatok, amihez idõ kell, nem csak úgy átolvasom. Írtam is neki mailban, hogy: „Üdv! Természetesen a hátlappal kezdtem, az még emészthetõ így este 23h tájban,
de beleolvasva rájöttem, hogy ezt futva nem lehet, le kell hozzá ülnöm )
Minden jót, majd jelentkezem. Ha megteheted ugorj be egy pohár borra, remélem
ha bejelentés nélkül jössz, akkor lesz a hûtõben hazai.”

Becsengetett és én bocsánatot kértem, hogy gatyában fogadom, nyári meleg.
Nem törõdött vele, leültünk beszélgetni. Cikáztak a gondolataink, kóstolgattuk egymást. Próbáltam alul maradni és nem villogni, mert általában elvérzek. Legyen szó bármilyen tudomány ágról. Pétert hagytam beszélni, nekem az jobban áll ha hallgatok és megpróbálok okosan figyelni. Rögzíteni a szavait nem esik nehezemre. Abból táplálkozom, bárki mond valamit elraktározom és késõbb valamibe beillesztem.
Péter beszélt úrhölgyekrõl, akiknek az 1930-1940-es értékrend szerint csapják a szelet és, hogy nem változnak. Beszélt a könyv kiadásról, javaslatot tett, hogy hogy és Õ miként terjeszti. Kellemes beszélgetõ partner, nem az a bólogatós fajta, hanem ösztönzõ. Gondolataim vannak utána, inspirál és kinõ egy oldalág, abból még egy, levelek, rügy és végül a gyümölcs, fotoszintézis.

Hol is tartottam? Ökölbe szorított kezét.

A halántékához ütötte kissé, de hülye vagyok. Elfelejtettem mit akartam mondani és hosszasan gondolkodott, kereste a szavakat, amik már összeálltak a fejében mielõtt közölte volna. Ott voltak készen és világosan, de egyszer csak hopp...
Radír mi? Kérdeztem. Piknolepszia, válaszolta. Nem tudtam, hogy így hívják. Velem is elõfordult már sokszor, de már tudom kezelni. Biztosan tudom, hogy nem kell erõlködni a folytatáson, hogy mit felejtettem el. Át kell nyergelni más gondolatra, más menetre és magától beugrik s a homlokodhoz csapsz.
Eltereltem a figyelmét egy másik témával és egyszer csak tényleg a homlokához csapott, hogy a mindenit megvan...
Boldog, felszabadult mosoly az arcán, mert tudat alatt végig küzdött, hogy meg legyen.
Az a gondolat menet végig ott volt az agyadban, készen mert már végig gondoltad. Volt neki egy íze és képek csak kiradírozta magát. Piknolepszia...bólogatott.

Hol is tartottam? Fene egye meg, elfelejtettem...

Este voltunk a Leventével kerékpározni és terveztük, hogy milyen kutyánk legyen. Ragaszkodtam a korcshoz. Vagy JonesC-nek van egy kiskutyája, amit bedobtak a kerítésén belülre és ott maradt nála, lehet nekünk adja.
Cicát is mondtam, hogy mindenképpen hozunk. Meg galambot a padlásra. Gyerekkoromban több száz volt, ha betegeskedtem Anyám galamblevest fõzött és meggyógyultam. Csak nyakon vágta és már kandikált is ki a lába a fazékból. Ló az mindenképpen, de ha nem is ló, akkor egy szamár. Egy csacsi az jól jön, szeretni fogom és azzal járok a boltba. Ez nem csak fikció. Ha az embernek van egy tanyája, erdõ, tó, akkor mindenképpen kell hozzá tyúk, kecske és vadnyúl a bozótba. Vasárnap legyen mi rotyogjon a lábasban. Elég volt Budapestbõl és az itt élõ emberekbõl, akik csak morognak, mint a bolhás kutya, zsörtölõdnek a pénztárnál,...
Na most tényleg elfelejtettem mit akartam írni. Kiszaladt a gondolat a fejembõl, pedig jó volt, illet volna ide befejezésképpen. Azzal szoktam magam nyugtatni, hogy eszembe jut majd helyette más frappáns, így nincs meg a kellõ ösztönzõ erõ, nem is jut eszembe mit akartam eredetileg írni. Túl jó vagyok, amit helyette írok néha jobb

Hol is tartottam? Hja piknolepszia...

Leventével megjöttünk és letámasztottuk a két kerékpárt a falhoz, amíg kinyitottam a tanterem ajtaját. Kinyitottam a lakatot, kitártam a rácsot, bementem, letettem a lakatot + kulcsot az asztalra és teljesen megfelejtkeztem róla miért mentem be. Kijöttem és bezártam, rányomtam a lakatot és zsebre a kulcsot. Akkor látom, hogy ott a két kerékpár, elkezdtem röhögni, hogy ilyen nincs. Azért jöttünk ide, azért nyitottam ki, hogy oda bezárjuk. Erre kinyitom, bemegyek, kijövök, bezárom és azt sem tudom közben hol jártam, röhögtem a fiammal együtt hangosan, hogy tényleeeeeeeeeeeeg.
Újra kinyit, kerékpár bezár.
Nejemnek volt egy ismerõse 4 gyermekkel. Az egyszer ott hagyta az óvodában az egyiket úgy elgondolkozott. Telefonáltak késõ este, hogy érte kéne jönni, mert nagyon sír. Homlokához csapott és azonnal autóba pattant, loholt érte.

Üres papírlap. Iskolai tanulmányaim.

Felfigyeltem rá, hogy nem vagyok egy képzett titkos ügynök. Hiába próbálom rögzíteni az olvasottakat, nem marad meg semmi. Az olvasás diktatórikusan hiába való. Ezért a vizsgákra úgy készültem, hogy fogtam két papírlapot és a fölsõre lejegyeztem a tételeket. Az alsón ott volt a lenyomata, de a tanár üres papírlapot látott. Azt szabad volt bevinni, sõt kötelezõ, mert arra írtunk.
Kidolgoztam ezt a módszert, hogy minden fontos tananyagot vastagon rávéstem egy lapra és az alatta lévõbõl csináltam gyûjteményt. Bevittem vagy 20db látszólag üres papírlapot a  terembe és húztam egy tételt. Kikerestem a megfelelõ üres papírlapot, amin ott volt a lenyomata és arra írtam a vizsga tananyagot. Nem volt bukta soha, miért is lett volna, hisz az összes lap üres volt. De már elfelejtettem. Azt sem tudom mit oktattak akkor. Volt angol meg történelem, kémia és fizika. Beteg voltam a kémiától és matektól, de a humán tantárgyakból jeleskedtem, az könnyen rögzült, fõleg ha jó volt a tanár és még érdekelt is a tantárgy. Magyarból kifejezetten jó voltam (akkor), mára megtépázódott és több sebbõl vérzik. Irodalmi versenyeken vettem részt és könyveket nyertem az osztály számára. A csúcspont az volt, amikor egy futó szövegben kiirták a nevem a tévében. Nagy szám volt, nem 50, 100, 150 csatorna volt, csak egy. Az is hétfõn szünetelt.

Hol is? Hja, a nejem, majdnem elfelejtettem. Álló lámpát, saját fotelt a tv elé, egy pici asztalt és egy kosárkát, amibe a kötögetõ cuccai lesznek.
Így teljes a kívánság lista. Azt hiszem mindõnk közül én vagyok a leg nagyravágyóbb. Nekem rengeteg dolgot kell bepótolnom, ami az elmúlt 20 évben, mióta Budapesten lakok kimaradt. Semsis Zsolt kérdezi, hogy oké, elköltöztök meg minden. De egyszer csak visszajöttök Budapestre?

Nem.
Többet már nem, elég volt ebbõl a városból. Elég volt a kiszáradt lelkû emberekbõl, akik nem tudnak mosolyogni, csak magukra rántják az ajtót. Morognak, az utakon acsarkodnak és a bevásárló központban tolakodnak.
Emberek közt szeretnék élni, egy vederrel a kezemben átsétálni a szomszédhoz ha látom éppen betakarítás van. Elfogadni egy szívélyes pohár bort, elbeszélgetni s este lavórban lemosakodni, a vánkost a fejem alá igazgatni. Ha elhantolnak, akkor tudni, hogy „Itt nyugszik”. Valaki évek múlva rám talál, megkapál, ejt egy könnycseppet és tovább áll. Olyan vagyok, mint az elszáradt fûszál, kis idõ és emlékezet se rólam.



Bibliai idézetek most nincsenek, helyette megpróbálok úgy írni, hogy a kezetekbe vegyétek

[leslie]

Csodálatos vidéki emberekrõl csak egy rövid kis történet.



Anno még a szüleim az átkosban vettek Markazon egy nyaraló övezetbeli telket. Hátam mögött a Mátra, orrom elött a tó, pazar kilátás, jó levegõ. Abban az idõben még joggal tervezett olyat az ember, h felépít rá vmi kis fabódét, és milyen fasza lesz nyaranta ott lenni. Ma meg már örül az ember, ha van mit enni, de ez egy másik történet.
Kitettünk rá tavaly egy eladó táblát, telószámmal. Idén nem jutott rá módom lemenni, és lekaszálni a gyomot (faternak agydaganat, meghalt a keresztanyám, munka látástól mikulásig, ilyen apróságok). Megjegyzem, h ~2db parlagfû volt tavaly az egész 200 nöl földön.

Tegnap jött az önkormányzattól egy kedves levél, h amennyiben nem kaszáltatjuk le egy héten belül, úgy 700eFt. Nem ajánlott volt, a hét pedig régen letelt... Azért tegnap béreltünk benzines fûkaszát, lementem, legyaktam az egészet.

Az elgondolkodtató az az, h az a csodálatos vidéki embernek egyszerûbb volt feljelenteni minket, mintsem az ott levõ telószámot felhívni, h figyejjémmá pahaszt, kaszáld mán le. 

Itthon meg Pesten építési engedély nélkül felhúztuk a tetõteret, olyan emberek laknak körülöttünk, h senkinek sem csípte a szemét.