[a guga]

Ezt írta Wick:
Hali Guga Író letesztelve, únnézki, mûködik Thenksz
--------------------------------------------------------------------------------

OK , örülök neki .Régebben én is teszteltem írókat de már ilyet nem cselexem . Pölö leemeltem Kurt Vonnegut egyik könyvét és le sem tudtam tenni annyira megfogott . Ez a kívül rend van belül sincsen téma meg a lélek rejtelmeinek a boncolgatása nagyon beyön . Egyik könyvében rajzolt egy olyat mint a csillag karakter a billentyûzeted numerikus részén . Utána aláírta ,hogy ez szerintünk micsoda ? Két lehetõséget adott meg a választhatóak közül .Az egyik az ,hogy segglyuk .A másik pedig az ,hogy öregasszony szája . Lehet ,hogy pontatlanul fogalmazom mert már rég olvastam . Egyik könyvét például úgy írta ,hogy ha nap közben valami olyasmi jutott eszébe amit leírásra érdemesnek tartott akkor azt egy éppen keze ügyébe esõ papírfecnire ,gyufásskatulára , papírzsepire ,Pall Mall-es dobozra , budiba a gurigára , stb. ráírta .Egy év után elõvette azt a dobozt amibe ezeket összegyûjtötte és legépelte . Elsõ ránézésre egy szemétkupacnak látszott a felgyülemlett skiccek és papírszeletkék halmaza .Aztán egész yóó kis könyv sikeredett belõle . Régen én is terveztem ,hogy könyvet írok ,naplót vezetek , traktoros leszek ,erdész vagy éppen vadakat terelõ hunyász . Végül apám szobafestõ tanoncnak adott egy maszekhoz . Dolgoztam kb 2 évet a megszerzett szakmámban mígnem egy nap összeverekedtem egy munkatársammal az öltözõben . Munkásõr volt az én emberem és yóll meg is hízlalta a valagát a testületben .Büdös volt és zsírosbajszú . Egyik reggel sörtõl és pálinkától vörösen bejött az öltözõbe és így munkakezdés elõtt éhgyomorra verte a tantamot ,hogy az a rohadt felesége elköltött 6pénzt egy aranygyûrûre . Mivel ketten voltunk az öltözõben így biztosra vettem ,hogy nekem szánja mint hallgatóságnak a felháborodottságát. Egy darabig figyeltem majd mivel emberbõl vagyok és korlátozott a türelmem így próbáltam rá finoman felhívni a figyelmét ,hogy amit õ havonta elkölt sörre ,pálinkára ,sültkolbászos hurkára ,sportújságra ,lotto-ra , meccsre azt összegszerûen levezetve 100db gyûrû árát teszi ki . Na sikerült belegázolnom a lelkivilágába rendesen . Szemvillantás alatt nekemesett a parasztja . Úgy letolt nadrágban , csíkos alsóban , zokniban , kigombolt ingben suhintott felém kétszer is .Sokra nem emléxem belõle csak arra lettem figyelmes ,hogy apránkint szállingóznak befelé a többiek is és emberünk éppen gúnyos vigyorral a szája szegletében ecsetelte ,hogy meg kell tanulnom a rendet .Feltápászkodtam és körbenéztem .Végigvizslattam az arcokat akikkel nap mint nap dolgoztam . Szinte kivétel nélkül mind a kocsmában kezdi a napot . Feles , majd ítéletet hirdetnek minden és mindenki felett .Szórják és hintik az igét .Vadul kitartanak az önnön igazságuk mellett .Nulla tolerancia ,ha gyenge vagy elhullassz ,ha más a véleményed akkor ököllel lesújtanak rád . Kövérek , büdösek , és elégedettek . Bazzeg . Ez nem az én világom . Leültem egy padra amíg a többiek átöltözködtek és megvártam amíg bemennek a festõmûhelybe . Rá sem bagóztam arra ,hogy nógattak öltözz át fiacskám burtyi van . Kiürült a fejem és nem tudtam mitévõ legyek csak azt ,hogy innen el . Felálltam ,kiszedtem a szekrénybõl a cuccaimat és a portás értetlenkedõ kérdéseire ügyet sem vetve kisétáltam a kapun . Azóta sem jártam arra .Azt sem mondtam bakkfitty .Ki se léptem fel sem mondtam a munkakönyvemet is két év múlva küldték ki apáméknak , a fizetésért sem mentem be .Gondolom azóta is azon törik a búrájukat ,hogy hova a rákba lettem . Évek múlva láttam az egyiket közülük .Szánalmasan festett ,keze remegett ahogy a cigarettáját szívta ,elmentem mellette és ráköszöntem .Biccentett és láttam rajta meg sem ismer . Ennyi ,tehát ezért álltam fel akkor ,hogy ettõl az állapottól megmeneküljek . Ha akkor behódolok a munkásõr komának és az õ igazságának akkor mára én is egy szartúró , senki lennék aki ott nyelvel a kölcsönért ,fizetésemelésért és egy kis jóért ,hogy elõbbre jussak . A cél ? Lakótelepi lakás távfûtéssel , hi-fi , videó , dvd , meccs , százherces tv , bigbrádör , púposra pakolt bevásárló kocsi a tecskóban , sör , pálinka , és négyévente választás . Szeva ezt mind zsebrevághatod a halálod napján amikor leásnak tíz ásónyomnyira a föld alá .Ahol már nem számít mirõl mit gondolsz és ,hogy az asszony asszony é vagy csak a férgek csiklandozzák az oldalad . Hol marad a lesújtó ököl ? Hol marad a határozottság és a sziklaszilárd vélemény mindenrõl ? Talán észrevetted ,hogy neked is meg kell tanulnod a rendet ? Mégpedig ,hogy a föld alatt mindenki egyenlõ . A férgek nem válogatnak ,körbeülnek és megvitatják a féregpolitikát szabott rend alapján .Azért vannak ,hogy te már többet ne legyél . Az a sok sorban állás a tecskóban a finom ételekért és a rengeteg valaghízlalás idevezetet .Nekik adod minden ékességed és testi erõdet . Hadd csámcsogjanak rajtad . Aztán ahogy kiléptem azon a kapun utána még sok viszontagságos kalandon és történeten kellett keresztül mennem ,hogy végül a számítástechnikánál kössek ki . Legelõször a 424-es újságot árultam aluljárókban .Majd egy Osztrák cégnek terjesztettem a lapjait a váci utcában a földrõl . Voltam könyvárus piacon , boltban , videókazetta importõr , önkormányzatnál szoci osztályon környezet tanulmányozó , aztán vezettem hi-fi üzletet és voltam villanyszámlás is , nyomdász ,raktáros , kerékpáros futár , de készültem futballbírónak is nagybátyám nyomdokán . Egy darabig festettem itthon képeket és vittem õket kiállításra , fotóztam ,írtam , dísztárgyakat készítettem míg végül elhatároztam ,hogy holnaptól számítógépszerelõ leszek . Vettem magamnak két darab könyvet .Az egyik könnyen-gyorsan windows ,a másik pedig egy leírás a dos 6.22-rõl . Kiolvastam õket és két nap múlva már vígan szereltem a számítógépeket .

De ez nem igaz.he-he .

Ez már egy másik történet lesz és remélem hamarosan el tudom regélni .

--------------------

[a guga]

Alszol mán te malacbefõtt csak merd bekapcsolva hagyni a mobilod. Reggel 4:30 go to sömös your mábiltyilifon. Igyál langyos tehénzsírt vacsorára és egyél hozzá poshadt kiwit na attól milyen szagod lesz reggelre
Mesélek :

Nyaranta lejártunk a kórussal Tahitótfaluba egy kastélyba megpihentetni a répaszagú ülepünket pár napra . Egy alkalommal bévörösboroztunk a tornácon és ez elhúzódott hajnal egyig .Volt egy lány a Kettisz (Katica csak ángílosítottuk a nevét), nos õ elpihent 22h tájékán. Kitaláltam ,hogy menjünk be a szobába csendben és mindenki halkan vetkõzzön le majd feküdjön le .Ebben még semmi különös nem volt mert ezt mindenki így szokta volt tenni az Isten ama nagy széles ege alatt. Ámde azt is jeleztem nekik ,hogy ha mindenki elcsitult és a Kettisz nem ébredt fel akkor utána mindenki úgy tesz mint ha reggel 7-8 óra lenne és kint borús idõ . Határozottan fel is keltem majd felkapcsoltam a villanyt .Addigra a többiek az ágyakon felülve csomagolták össze a cuccaikat és öltözködtek .Lévén utolsó nap el kellett indulnunk reggeli után a buszhoz és visszamenni BP-re. Persze hivatalosan ez yóó pár órával odébb volt. Kettisz is felébredt és ahogy elnéztük igazán rosszul érezte magát. Nem csoda 2-3 órai alvás után .Szerencsére az ügy érdekében mindenki sikeresen viszzafolytotta az amúgy fuldokló röhögését . Alapos bevezetõ után még az ablakot is kinyitottam ,hogy ezzel is nyomatékot adjak a visszafordíthatatlannak . Visszafekvésrõl már szó sem eshetett számára ,semmi gyanu nélkül összecókmókolta a dolgait és felöltözött .Mivel mindenki egyöntetûen ugyanazt csinálta így nem volt számára kétséges ,hogy reggel van és csupán csak nagyon borús az ég . Miután elágyazott és lehúzta a paplanhuzatot is majd szépen összerakta az ágyán a takarítószemélyzetnek ,kiment a mosdóba fogmosószettjével . Nem tudom hogy hoztuk össze de mire visszajött csak nagyon kevesen voltunk ébren mert úgy általába véve mindenki kidõlt a sok vörösbortól. Belépett a sötét szobába és nem tudta ,hogy összehozni a látottakat az elõbbi élményeivel. Valamit mammogott magában és tétován felkapcsolta a villanyt. Azért annyi puca volt benne ,hogy a szokatlan helyzet gondolkodásra késztesse , na meg ugye hozzánk volt már edzõdve hisz nem elõször eszeltünk ki közösen hasonló csínyeket egymás ellen. Aztán folyt a könnye úgy röhögött ,két rét hajlott és nyeklett jobbra-balra .Legszívesebben összerugdostam volna mert annyira idegesített ,hogy nem tudok tõle aludni. Félrészegre mákonyodtam a verestõl oszt humnék egy yóót ,ez meg itt hajnal kettõkor a szoba közepén vihogva tekeredik ,pöndörödik .

Ugyanezzel a társasággal a Bakonyban béreltünk húsz személyre egy tanyát vagy mittomén milyen vendégházat .Elsõ éjszaka yóól telt és szokásomhoz híven 4:30 tájékán kicsippant a csipám vagy kipiccsant na lényeg az ,hogy megúsztam a kávéfõzést és ivást anélkül ,hogy bárkit is felébresztettem volna .Sz@rni viszont ki kellett mennem a vasúti töltés aljába a susnyákba mert a wc ajtaja a hálóból nyílt .Nem kívántam zajaimmal és szagúlmányaimmal így öt tájékán osztozni velük .Meg amúgy is miként nézett volna az ki, hogy elárasztom a szobát guga féle yóó kis todjátok mivel. Nosza séta a fák között . Legugolászás a sásba és pókszemet néztem egy keresztessel .Ébren volt vagy én vertem fel vagy a szag csípte az orrmányát ki tudja mán .Dolgom végeztével mint frissházas falusi legény ívás után ,megmutattam magam a köznek délcegen .Jelen esetünkben ezt a közt a bakonyi erdõkben fellelhetõ facsoportulások képezték ,akikre rá is untam tíz perc után . Mi a száradtpéniszt csináljak így negyed hatkor a bakonyi erdõ közepibe .Kaszáljak ,tereljek juhokat vagy fejjek tehenet ? Mert azokat az alant megbúvó völgyben láttam. Tettem azt ,hogy kisétáltam a mûútra forgalmat lesni vagy csak úgy belestoppolni a környékbe vagy-vagy alapon hátha felvesz valaki . Jött is a kenyeres-tejes-ószeres-viszeres helybéli zõdroburos csodajelenség .Határozottan lestoppoltam és meg is állt .Itt falvakban még beszélnek az emberek egymással és nem borítják a stoppos fejére a kocsiból a csikktartót .Kackiásbajszú volt a mi emberünk mondvacsinált fehérköpenyben . Kifelé visszahajtott gumicsizmában slattyogott . Mikor megállt kiszállt és megkérdezte mit szeretnék ,hová igyexem .Õszintén feltártam neki a helyzetet ,hogy BP-rõl vagyok ,nagyon korán szoktam kelni ,ez az elsõ reggelem ezen a számomra még ezeddig ismeretlen környéken . Unatkozom s ha van kedve hozzá elkísérem és segítek kirakodni a kocsijából az árut . Megértõnek bizonyult irányomban és imponált neki ,hogy nem vagyok egy elesett ványadtökû aki délig pummaszt a seggszagú ágyában. Hû bakker mingyán kimoderálnak.

Azt tudni kell ,hogy ezekben a pici falvakban csak egy bolt van és ott intéznek mindent .Ha tej kell vagy kenyér akkor azt ott veszik .Ha postára mennek akkor ugyanott találják magukat ami egyben kocsma is ,de ha a meghirdetett véradáson indulna meg valakinek a bensõje hát besétál abba a bótba oszt leadja . Ha szög vagy drót kell azt is ott kapja ,ha gyógyszer kell akkor bémegy a boltba ,ha a lába törött akkor marad a valagán és nem megy sehová. Ezek az egyszerû vágású krumpliszedõ ,sárdagasztó yóóemberek minden egyes kenyeres vagy tejesláda megmozdítása után meginvitáltak egy sörre vagy pálinkára . Ha indiánoknál lettünk volna akkor asszonyára . Persze nem utasíthattam vissza nagylelkûségüket ,fõleg mivel traktáltak minden pohárka után ,hogy meséljek még . Csapkodták a térgyüket meg folyt a könnyük minden mondatom után ,lassan úgy érezték magukat mint aki az elsõ sorba váltott jegyet . Megígértették velem ,hogy eljövök ide este a barátaimmal akikkel jöttem és ,hogy a következõ évben is majd .Sõt lent a laposban van egy eladó tanya ami kicsit hézagos de nem baj mert olcsó kõmûves is van , éppen itt áll mellettem a közjegyzõvel és a tanácselnökkel egyetemben akik az átírást intéznék .Ez így ment picifaluról-picifalura. Szerintem 10 falunál kevesebben nem jártam .De ki bírta azt megszámolni ennyi tömény és ultra súlyos törkölypálinka után ? Szédelegtem mint a bábakalács a szüreti bálban .Összefolyt elõttem minden és csak tapodtam a földet dülöngélve .A sofõr észlelhette a helyzetet mert azon kaptam magam ,hogy két vaskos és koszos ujja a torkomba szalad . Az elébb még az ülepét vakarta mosmeg a torkomat csiklandozza .Mi ez ha nem egyenes ági bevitel ? Ha más nem hát már ezért a gondolatért megérte elhánynom magam . Miután kiadtam magambúl még a holnapit is ,belémtuszkolt egy liter hideg tejet . Kicsit helyrepofozott a dolog de aztán megint beértünk egy faluba ahol kezdõdött minden visszautasíthatatlan nagylelkûségük elõrõl . A sofõr még egy józan pillanatomban megígérte ,hogy visszafuvaroz a szállásomhoz .Így hát bátran nekiveselkedtem a helybéliek kegyeinek . Döntöttem magamba a páleszt mán csak azért is ,hogy kiverjem a fejembõl azt a két koszos ujját . Tod milyen egy vastag fekete karimájú köröm ami hol egy orrba találja magát ,ha meg viszketõvel fexik akkor büdös ujjal ébred. Na egy ilyen párosújjú behatolást szerettem volna én feledtetni magammal . Még valami foszlány megmaradt az utolsó faluból ahol abba a bizonyos bótba bent körtáncot járok hatodmagammal a szándokánra . Aztán arra már nem emléxem ,hogy a sofõr mikor és hogyan szállított vissza de az már tiszta volt amikor hosszan beokádtam a háló közepibe . Reggel 10h tájékán az éppen ébredezõ punnyadt lakótársaim semmit nem értettek . Artikulálatlanul hörögtem beszéd helyett és csúszva mászva közlekedtem a fal mellett. Megmosdattak és lefektettek .Így innen utólag is üdvözlöm azt a készséges sofõrt aki végül is felvázolta nekik a helyzetet .Röpke négy óra alatt kialudtam magam és zúgó-sajgó fejjel elmentem jéghideg vízzel letusolni .

Aztán este ígéretemhez híven visszatértünk a legelsõ faluba kicsi fényt vinni szürke hétköznapjaikba .Ha akkor este nem vigyázok és még megiszok két kupicával biza megházasítottak vón ott a bótba ,még tán gyereket is csináltak vón neklem . Az azért teccet ,hogy a falusiak teli torokból üvöltötték velünk ,hogy hipháp huréjj-hip-háp-huréjj héjj hóó-héjj hóó. junómí opípí nájgthibinésör ,hip háp huréjj stb. Késõ éjszaka gyalogoltunk ki a falu határába és még ott is vísítoztak a gyönyörtõl páran ,hogy folyt a könnyük oszt törölték azzal a vénkos ujjukkal a szemgödrüket .Alig akarták elengedni a bokánkat végül.

Ennyi yocckát mindenkinek .

[a guga]

Volt olyan ,hogy egész délutánokat eltöltöttem a tanya hátuljánál a lapulevelek alatt. Igen hatalmasra megnõttek a jó (bocs yóó) zsíros földben és nagy karimájú leveleket eresztettek . Ha tûzött a nap és éppen nem volt dolgom akkor egy könyvvel a kezemben befeküdtem a levelek alá . Néha felbukkant a szomszéd macskája amint alattomosan megpróbált becserkészni egy cickányt vagy egeret , majd néha anyám egy-egy tyúkja kárált tétován a levelek alatt itt-ott belekapirgálva a lapuszárak tövébél a földbe ,földigilisztát és apró rovarokat remélve . Indiános történeteket olvastam és mesét . Apám a szegedi könyvásárból hozott egy vastag mesekönyvet ajándékba . Szépen be volt csomagolva citromsárga papírba . Nagyon jó (bocs yóó) illata volt .Mohón nekiláttam olvasgatni a lapulevelek árnyékában . Némelyik 1m magasra is megnõtt 4-5 levéllel . Az udvaron gyûjtöttem a fûben papsajtot és félrevonultam a tanya hátuljához leheveredni a mesekönyvvel a lapulevelek alá . Egyik este apám odajött az ágyamhoz . Véletlenül meglátta az ágyam alá betolva a mesekönyvet .Borzasztó ideges és indulatos lett annak láttán ,hogy a könyv félre van tolva az ágy alá . Felelõsségre vont és hangosan szitkozódott ,hogy így becsülöm meg és ,hogy õ mennyit dolgozott ezért...stb. Én ijjedten elkezdtem védekezni ,hogy de már kiolvastam az összes mesét . Apám hitetlenkedve mé haragosabb lett és mondta ,hogy még van merszem hazudni is ? Elõvette és kinyitotta a közepén . Tessék akkor mondd meg ez mirõl szól ? Megmondtam , akkor most ezt ! Megmondtam . Akkor kinyitotta a tartalomjegyzéknél és végigkérdezte mindegyik mesének a tartalmát . Én megszeppenve elmondtam neki az összeset , a kedvencem a kék lámpás volt ami egy öreg katonáról szólt. Sok és szép mese volt abban a könyvben és jó (bocs yóó) volt a délutáni tûzõ nap elõl a lapulevelek árnyékába menekülni vele . Szerettem a színes hernyókat és a piros bogarakat amik zavartalanul élték az életüket ott elõttem . Akkoriban kezdtem el érdeklõdni a gombák iránt is mert ott a levelek alatt találtam egy hatalmas õzlábgombát amit anyám kirántott vacsorára . Apámtól kértem egy olyan könyvet amikben vannak gombák . Volt akkoriban a Búvár Zsebkönyv sorozat és annak az egyik része a gombákról szólt . Kezembe vettem és a két tacskóval nekivágtunk az erdõnek . Találtam egy elhagyatott tanyát egy erdõ közepén . Félig össze volt dõlve és benõtte a gaz . Kicsit veszélyes is volt mert majdnem belesétáltam az ásott kútba amelyiknek elhordák a téglából épített keretét .Az egyik tacskóm vette észre a lyukat és torpant meg elõttem egy lépéssel . Sikerült bejutni a házba és találtam pár apróságot is . Színes üvegcserepeket , régi, megbarnult színházi újságokat , evõeszközöket és egy csontnyelû kést aminek a markolatába bele volt vésve a monogram . Azt a kést alaposan megtakarítottam és sokáig õrízgettem . Volt egy hatalmas kemence a szobában ,egyszer télen mikor hatalmas hó volt és nagyon hideg akkor az öcsémmel elmentem újra erre a tanyára és begyújtottam a kemencét . Összeszedtem a papír és fadarabokat , a kamrából a kukoricacsutkát és a szárakat . Vagy 2-3 órát biztos ott töltöttünk és nem csináltunk mást csak dumáltunk és melegedtünk a kemence sutjába akár a bice-bóca. Aztán még egyszer visszahajtott a kíváncsiság évekkel késõbb ,de már nem volt meg a tanya . Az udvarán egy karóhoz kipányvázva ott feküdt egy döglött kecske . Gondolom elfelejtkeztek róla és szomjan halt ,vagy éppen meghalt a gazdája és az a halála elõtt elfelejtette tudatni bárkivel is ,hogy van egy kecskéje . Amikor nagy esõzések után végigmentek a dûlõn a rábasteigerek és dzsondérok meg traktorok ,akkor méteres árkokat hagytak maguk mögött ami másnapra színültig lett tiszta ,langyos vízzel . Némelyikbe ha beleültél és a fejedet hátratámasztottad akkor egy egész délutánt el lehetett benne ejtõzni mint a vaddisznók a dagonyában . Anyámtól kaptam is ,hohy milyen sáros az alsógatyám hol jártál te büdös kölyök ..........Aztán ha tutajt építettem ,arra vitorlát és az enyhe szellõvel hagytam az egyik oldalából átmenni a másikba . A tanyánk mögött hatalmas szántóföld volt és tõlünk nem messze egy kb 200m hosszú és 30m széles igen nagy árok .Ez egy hatalmas esõzés után teljesen megtelt vízzel és egész nyáron tele volt mert a talajvíz folyamatosan utánpótolta . Anyámnak volt egy bádog mosóteknõje ,iskola után azonnal rohantunk a tengerre csónakázni vele. Ott sivítoztunk és csapkodtuk a vizet minden délután. ha csak két ember mászott bele a mosóteknõbe akkor nem volt baj ,egész hosszú ideig kibírta ha nem mozogtunk .Ám ha a harmadik elkezdett türelmetlenkedni és mozgatni a teknõt akkor azonnal felborult és alig bírtuk elõszedni a méteres víz alól . Aztán unokabátyámmal összeszedtünk a nyár végén valami fertõzést a vízben és napokig nyomtuk az ágyat . kezünk és lábunk tele lett fekélyekkel .A mai napig meg van egynek-kettõnek a nyoma . A szomszédból átjártak az öreg cigányok hallgatni apám öreg Tesla rádióját amiben volt egy beépített lemezjátszó is . Körbeültek a szobában és kínálgatták apámat zöldszílvánival . Büszkék voltak rám ,hogy milyen jól (bocs yóól) táncolok a micimackóra és a kishercegre Koncz Zsuzsa elõadásában . Még a nagyszõnyeget is feltekerték ,hogy ne legyen baj . Én nagyon szégyenlõsen táncoltam elõttük .De kellemesen csalódtam bennük mert õk az ilyen jellegû érzelmeiket teljesen nyíltan kifejezik és késõbb õk is táncoltak egyenként .Egy öreg hóri-horgas kampó fogú az különösen jól (bocs yóól) járta-ropta és igen jó (bocs yóó) ritmusérzékkel volt megáldva . Tõle tanultam meg dorombon játszani ott a tehénistállóban amikor etettük a teheneket meg hordtuk ki talicskán a ganét . Voltak a tanya udvarában rókák is egy hatalmas ketrecben . Anyám hozatta õket egy vadásszal és hordta nekik a csirke teleprõl a dögöket . Két évesek lehettek talán amikor eljött a vadász és sorban homlokon lõtte õket . Majd megnyúzta egyenként õket és elvitte a bundájukat .Biztos nagy üzlet lehetett anyámnak mert utána napokig mosolygósra sikeredett . Egy éjjel öcsémmel kiszedtük a verebeket a cserepek alól és egyenként engedtük õket el a lábukra kötözött és meggyújtott csillagszóróval . Lenyûgözõ volt a látvány ,így utólag viszont nagyon sajnálom õket . Azzal is szórakoztunk öcsémmel ,hogy a fater Teslájára bekötöttünk egy mikrofont ,majd egy hangszórót kivittünk a fõ út mellé a bokorba ami a házunk ablakától alig 20m-re volt . Aztán elbújtunk az ablak alatt és vártuk ,hogy jöjjenek a tsz-bõl haza a dolgozók . Este 10h-11h-kor nagy nagy lelki nyugalomban tekerték a bicajt egyik oldalról a másikra billegve meg elõrebukva is néha . Világítás errefelé csak a tsz elnöknek volt na de az meg nem biciklivel járt . Szóval Jucika ,Marika ,Terike meg Miska vagy éppen Jóska amikor a tehenészetbõl hazafelé menet elhaladt a házunk elõtt kénytelen volt abban a nagy iccakában vagy leesni a biciklirõl vagy dupla adag adrenalinhoz jutva egyirányba tekerni amíg csak a lélek ki nem szaladt belõle . Olyan artikulálatlan hörgéseket és morgásokat produkáltunk ,hogy bármelyik horrorkészítõ filmesstáb megirigyelte volna . Egyszer az öreg Fazekas aki nem volt olyan szívbajos és szerette a jó (bocs yóó) erõs pálinkát ami másnap alaposan megidzasztotta és megszaratta a kinti budiban , lepattant a biciklijérõl és elbõdült ,hogy elmíszte ám a cigányanyádba oszt felkapott egy nagyobb földdarabot majd bevágta tõlünk nem messze a bokorba ahol a hangszóró volt.
Aztán apámra rápirítottak a tehenészetbe dolgozók és elõvett mindkettõnket . Elvette a mikrofont és ezzel végetért a késõnyári kiséjji mulatozás .

Yoccakát

[a guga]

Amikor már annyira voltam attól ,hogy mindent el és feladjak akkor 15 évesen nekivágtam az országútnak . Éjszaka indultam el ,hogy a szüleim ne neszeljék meg egybõl . Gyuláról indultam stoppal .Késõ nyári éjjel volt és kellemes szellõ . Kiálltam a csabai útra és egybõl felvett egy kamionos aki levitt Szegedre ,pontosabban az algyõi nudista strandra .Ott volt a közelben dolga és én meg hajnalban nem akartam bemenni a városba . Kóvályogtam a Tiszaparton és eljutottam a strandig . Lementem a partra ,hajnalodott . 5-6 óra lehetett . Minden terhet levetettem a vállamról . Nem tudtam hová ,mikor és kivel megyek és mivé legyek .Egyet tudtam ,hogy pénzem semmi de az nem gond . Szüleim nem tudtak talán még semmit , én meg itt a Tiszaparton . Öregasszony egy szál vulvában mászik ki a partra és belenyúl a vízbe . Guggolva megmossa az arcát majd az egész felsõtestét és az üstökét . Késõbb kijött a férje is a sátorból és megmártózott . Bronzbarnára pirította õket a nap . Én csak ültem és nem mozdultam , hallgattam a folyó morajlását . Szeretem a folyóparton a hajnalokat . Késõbb mikor már a strand megtelt odajött hozzám a büfés és mondta ha maradni akarok vetkõzzek meztelenre . Elkezdtem vele okoskodni ,de aztán egyre többen gyûltek körénk és néztek ellenségesen . Gondoltam minek ez az ellenállás levetkõztem ,hogy a kedélyeiket lenyugtassam .Késõbb mikor kicsit a napon elaludtam és éppen ébredeztem ismerõs hangokra lettem figyelmes . 6-8 velem egykorú gyulai srác meztelenül ökörködött a parton és a vízben . Megismertem õket és õk is engem . Odamentem és hamar egy húron pendültem velük . valami hasonló cipõben jártak õk is mint én . Megléptek a meglépni való elõl és most éppen élvezik . Érdekes ez mindenkinél egyszerre jön ? Órákkal késõbb amikor a vízben hancúrtól kifáradtunk mondták menjünk igyunk egy sört ,amibõl lett kettõ majd három és öt ,végül sokkal több mint amennyire emlékeztem . Már esteledett amikor a büfés szólt a Dózer nevû srácnak ,hogy bezárna és fizessünk . A srác és még másik kettõ felállt és pillanatok alatt elintézte a mukit . Leütötték és összeverté . Amikor a földre esett otthagyták . Dózer még benyúlt a kasszába és amennyi papírpénzt talált azt elhozta . Aztán mindannyian leléptünk , sok választásom nem volt . Egyedül éreztem magamat és a csordaszellem magával húzott mert kellett a biztonság . Két taxival bementünk Szegedre az Indóház térre . Homályosan dereng valami sarki étterem ahová bementünk majd ételeket és még söröket rendeltünk . Eltelhetet 2-3 óra is mire nagyjából feleszméltem ,köszönhetõen a kajának és a nyitott ablaknak ami mögöttem volt . Egyszer csak arra lettem figyelmes ,hogy Dózer feláll és átlibben a nyitott ablakon . Aztán mind ,csak én voltam olyan balfasz ,hogy utolsóként vetõdtem a nyitott ablakba és vertem be a homlokom a keret sarkába . Ébresztõleg hatott rám a szakadó pólóm amit éppen a pincér vagy akár egy vendég foghatoitt meg hátulról . Aztán a többiek nevetése ahogy elnyúltam az aszfalton . Majd futás ,mire egy parkba értünk teljesen észhez tértem és ráébredtem ,hogy tulajdonképpen egy bûnbanda ,sõt horda kellõs közepén találtam magamat . Az éjszakát egy nem tudom milyen ligetben töltöttük egy hídtól nem messze . Azt tudom ,hogy sörözõ volt benne mert hajnalban amíg aludtunk ketten feltörték és mire felébredtünk már sörözhettünk is tovább . A délelõttöt bent töltöttük a strandon az egyik híd lábánál . Pénzre nem volt gond mert menet közben ketten - hárman fosztogatták a kabinokat és a földön hagyott táskákat . Nagy és feltûnõ ebédet csaptunk ott a strandon az egyik büfében . Majd kezdõdött a délutáni sörözés . Ez így ment 3-4 vagy 5 napig .Így az eltelt idõk távlatában már sajnos pontosan nem emlékszem . Parkról-parkra vándoroltunk és napközben a strandon õgyelegtünk . Mígnem egyik reggel arra ébredtünk ,hogy szirénázó rendõratók jönnek . Egybõl sejtettük ,hogy valakinek szemet szúrt az ,hogy ott aludtunk a parkban . Nekem volt annyi idõm ,hogy a nyakamba kapjam a hátizsákom és bevessem magam a bokrok közé . Futottam ahogy csak tudtam , a szívem a torkomban de hátranézni nem mertem . Az eleve felszaggatott ruhámat marcangolták a gallyak ,éreztem ,hogy az idegességtõl rám tört a hasmenés . Kétfelé koncentráltam ,hogy tovább fussak és ,hogy be ne szarjak futtomban . Egyszer mikor egy csendesebb és bokrokkal sûrûbben benõtt területre értem hasra vetettem magamat . Percekig csak a levegõt kapkodtam és próbáltam lenyugodni . Majd mikor éreztem ,hogy a hasmenésem tovább tartani nem tudom akkor letoltam a farmerom és az alsóm . Fekve és meggörnyedve jött ki belõlem két napi sörözés és a büfében történt királyi lakoma termése . Mikor nagyjából összeszedtem a gondolataimat és megnyugodtam akkor felálltam . Leporoltam a maradék ruhámat és észrevételeztem ,hogy nem a saját hátizsákomat kaptam fel menekültemben . Beletúrtam és találtam két deci Dianát és egy liter almabort . Reggeli helyett és gyomortisztítónak megtette . Találtam egy pólót is benne és iratokat . A pólómat eldobtam és felvettem a srácét . Valamennyi pénz is volt a hátizsákban de ahhoz ,hogy kezdjek vele valamit kevés . Elsétálltam a vasútállomásra és leültem egy padra . Elgondolkoztam azon ,hogy hová menjek és mit kezdjek magammal . Az elmúlt napok eléggé lefárasztottak és kiábrándultnak éreztem a szabadságot is amit önkényesen kieszközöltem . Úgy éreztem mégis csak otthon van a helyem . Felültem az elsõ Bcsaba-ra induló vonatra és nagy gondolkodások közepette benyakaltam a maradék Dianát és Almabort . Egyszer csak arra ébredtem ,hogy a kalauz a hónom alá nyúlva rángat be a nyitott peronról . Késõbb az utasok elmondták ,hogy nem volt velem semmi gond ,csak odamentem az ajtóhoz és azzal az ürüggyel ,hogy meleg van és levegõzni óhajtok kinyitottam az ajtót és leültem lábamat a lépcsõre rakva . Majd kisvártatva az alkoholtól elbódulva elaludtam . Az egyi utas észrevette ,hogy ott bóbiskolok és homlokolom néha a térdem a nyitott ajtóban . Szólt a kalauznak az meg bõszen berángatott és felpofozott. Na azótra is ébren vagyok .Bcsabán leszálltam és elmentem megmosakodni a wc-be . Egy valószínûleg homoszexuális muki kiszúrt magának és leszólított . Engedtem neki és hagytam ,hogy meghívjon ebédelni a Kakas vendéglõbe . Elég sokáig dumáltunk majd amikor már jóllaktam és kellõképpen besöröztem akkor megvártam amíg kimegy a wc-re és felálltam az asztaltól . Hátra sem nézve kijöttem és elindúltam a repülõtér felé gyalog . Órákig tartott amíg abban a melegben kisétáltam odáig . Éppen ejtõernyõsök és vitorlázó repülõsök gyakorlatoztak . Az egész délutánt ott töltöttem és még az estét is . Egy parkoló autóból aminek nyitva volt az ajtaja elloptam a kaját és egy kabátot . Késõ éjszaka keveredtem a Veszely Csárdához és ahhoz a híres kanyarhoiz. Úgy döntöttem fáradt vagyok és hazamegyek Gyulára aludni a saját ágyamba . De nem is kellett úgy döntenem , húzott haza a szívem . Leálltam az út szélére stoppolni . Egy fiatal pár állt meg egy taxissal akik nászúton voltak Kaposvárról-Kecskeméten át akárhová és most így éjfél tájban ,hogy mehgláttak engem az úton megállították a taxist aki 10 napja hordta õket . Beültettek az elsõ ülésre és kikérdeztek . Hová ,kié ,miféle satöbbi . Azt közölték ,hogy házhozszállítanak az 5700 Gyula Nagyfenék 9. számú tanyánkhoz de egy feltétellel . Szerettek volna inni egy kávét . Mondtam rendben majd valahogy elintézem . Mikor gyulára értünk kedvük szottyant beülni egy borozóba ami még nyitva volt . Majd hajnal kettõ tájt megérkeztünk a tanyánkhoz . Kinyitottam a kaput és a Lilla nevezetû vizslám meg a Lajos nevû Kecske egybõl körbeugrált . Alig bírtam a könnyeimet visszatartani . Aztán bezörgettem az ajtón és kibújt anyám hálóingben kialvatlan szemekkel . Nyomában apám ,aki üvöltözve ment ki az autóhpz ,hogy szemét állatok és a k----va anyátokat hol voltatok a fiammal napokig . Azok mikor látták ,hogy apám nem viccel hanem, nyúl a harci eszközökért jobbnak látták azonnal távozóra fogni .

A dolog végeredménye hetek múltán egy év felfüggesztett börtönbüntetés lett ,amibõl két hónapot töltöttem le vizsgálati fogságban . Apámtól még kaptam egy büdös nagy pofont mielõtt bekaszniztak . Anyám csak sírt .

Azóta alig jártam Gyulán .

[a guga]

Csak öt perce vagy még bent az irodában és máris elment az életkedved mindentõl. A többiek nem hagytak kávét , a fõnök alapból lecseszett egy raktári nyílvántartás miatt , a kolléganõd a másik íróasztalnál megvetve mér végig ,hogy nem bírod a strapát meg ,hogy túl vagy már a negyvenen. Befelé a buszon a tolakodás , a gyerek is bosszant az iskolai tanulmányaival ,ráadásul visszapofázik szüntelen .Ma is miatta késtél húsz percet .Nyomasztóak ezek a gondok . Délután a vásárlás , mi legyen a hétvégi ebéd , mosni is kell .A faszi meg a meccs elõtt pöffeszkedik és a sört markolássza. Na meg a politika , hogy az a sok faszlesõ politikus mit össze pofázik a parlamentben. Aztán a hírek este a híradóban is egyre borzasztóbbak. Kellett nekünk Magyaroknak egyik seggrõl ugrálni a másik seggig. Igen, a papír nem a segg része. Azt eldobják. Teljes mellszélességgel ki kellett állnunk a háború mellett , hisz ott nem is emberek élnek . Innen nézve csak koszos homok meg egy birkacsorda . Aztán csodálkoztak az emberek ,hogy néhány bomba nálunk is eldurrant . persze lett hirtelen nagy-nagy jajveszékelés meg ,yuy az a sok ártatlan ember . Belek sorjáztak meg cafatokra szakadt testek azon a szép utcán és a sok kirakat a gyönyörû portékákkal. Oszt amikor nagy tömeg gyûlt össze a látására akkor durrant a másik. Még több ártatlan ember akik a karosszékbõl bámulták eddig a háborút. Markolászták a sörüket és amikor mutattak néhány véresebb jelenetet megállt a kezükben a lendület. Félúton a sör és a száj is tátva maradt .nahát micsoda dicsõ hadsereg. Ez ám a technika , na persze valahol és valakin be kell mutatni a dicsõ technikát. A vevõnek látni kell és kell a parasztvakítás. Na most ,hogy szegények éppen arra jártak a homokban. na mindegy csúnya egy eset .

Aztán este az államfõ a tv-ben ,hogy igen a harc áldozatokkal jár .Hatásszünet ,lehajtott fej és csönd .majd kikísérik és õt meg a családját egy gondosan õrzött helyre viszik ,ha lehet akkor az az áldozat ne õ legyen.

Te meg forgatod a szemed , nézel jobbra ,nézel balra .Mindenki meredt ,az iroda feszült légköre idegesítõen hat rád. Robbannál és üvöltenél ,hogy elég mi ez az élet és ki vagyok én ,hogy csak nyomom a bankba a részleteket és minden álmom és vágyam más nyeri meg ? Mert elhúzták elõtted a mézesmadzagot anyukám ,oszt meglengették elõtted az értékrendet amiért küzdened érdemes.

Hát minek érzed te magad ,gondolod a boldogság és a nyugalom kívülrõl érkezik ? Asszed ha elmész nyaralni egy szigetre miután a boltokban mindent megvettél akkor a lelked betelik majd gyönyörrel és nem lesz már más kívánságod ami után elepedsz ? Ez fekélyes és lepra gyötrelem.

Belülrõl fakad kifelé az amire mindenki bambán néz és lehülyéz meg rádförmed ,hogy térj mán észre bakker.

Szemlesütve meredsz magad elé , a mappád még zárva van ,mint ahogy a szíved is . Mi az amiért küzdessz ,az élni akarás , a család , a szokás ,talán az erkölcsi tartás , mert ugye mit szólnának ha. Gondold el mindenki másért csinálja ,mert mit szólnának ha . A sok mit szólna ha helyett egyszer...........de azt nem lehet mert mit szólnának ha. Ez már így marad ilyen terhesen és elviszem a sírig. Nyomom az igát a cetliért ,hazamegyek és lesz egy olyan illúzióm ,hogy amit a tv-ben megcsillantottak azt megnyerhetem mindet . Fényûzést , pompát ,szerelmet és mindent ami ott kapható.

Majd a mûszak lejártával sietõsre vetted a lépted és újra a busz ,tömegnyomor ,tömeggyomor , izgatott , feszült tolakodás , le a metróba , záródnak az ajtók és akkor felállt a négy fegyveres. Letették középre a táskát amiben a bomba volt . Nagyon rövid idõ alatt lõttek fejbe két okoskodót , már a földön vagy és azon jár az eszed ,hogy nem érsz oda idõben a gyerekért . Mit szól a tanár és mit gondol a többi szülõ ? Valaki a hajadnál fogva felránt és nekivág az ablaknak . Fegyver csöve a homlokodon , érdekes eddig azt hitted a könyvekbõl ,hogy hideg . Ez testmeleg volt .A hajadat nagyon erõsen húzta a kéz és másra nem maradt idõd gondolni. Egyáltalán csak azt nem értetted neked mi közöd ehhez az egészhez ? Majd még egy lövés és egy férfi melletted összeesett . Lassan ráébredsz , hogy most nem a mit gondolnak mások a fontos. Itt össze is szarhatod magad nyílvánosan és senki nem fog rajta megbotránkozni mert nincs annyi ideje.

5perc ,ennyi ha eltelhetett . Utoljára akkor éreztél ilyet mikor elbóbiskoltál pár percre a fotelben és olyan volt mint ha reggelig aludtál volna.

Ezek a fegyveresek tiszták és látszik ,hogy képzettek .Eddig a filmekbõl úgy tudtad ,hogy koszosak és trágárak meg durvák. Erre csak szimplán azt teszik amit a helyzet megkövetel a céljaik érdekében. Biztos nekik is van családjuk . De nyílván ez fontosabb.

Annyi idõd maradt két szorítás között , hogy átgondold a férjed biztos érte megy ,mert telefonon megkeresik. Az már nem zavart ,hogy vajon ki mit fog szólni mindehhez. Magad elõtt már láttad a túlélõket kifelé menet ,hogy nyilatkoznak a riportereknek .Azok meg lökik a csontot az éhes kutyák elé ,hogy marcangolják a koncot. Mert azt szeretik.

Pedig a riportból már egy teljesen más világ jön át. Azt egy kamera sosem tudja bemutatni ,hogy kiszalad a lélek a testbõl és visszamegy a teremtõhöz. Ez az ami számít nem a csillogás.

De tényleg mi közöm van nekem ehhez ? Mit keresek én itt , ártatlan vagyok ? Vagy a közönyöm az ami vétkessé tesz ezeknek az embereknek a szemében ?

Terror.........innen is onnan is , mindkét oldal megpróbálja selyemkendõvel burkolni a saját szarkupacát.

Ahogy a kamera nem tudja bemutatni milyen a valós halál , úgy leírni sem lehet csak egyszer .

De azt már nem olvashatjátok.

Persze meg halt õ is mint mindenki más ,hogy az akarat elérje célját .Amit majd felülír egy másik akarat ,majd végül mindent egy végleges amit úgy hívnak és tagadnak ,hogy Isten.

Útálom a hepiendeket.

[a guga]

Hosszú platós AVIA teherautóval vittek ki bennünket a hétvégi külsõ õrségre , nagyon szeretett mindenki kijárni a szentesi laktanyán kívül õrködni a pusztában a lõszereket és gránátokat . Asszem Dobó István laktanya volt az ami talán azóta meg is szûnt . Kellemes nyári éjszakákat töltöttünk ott el . A laktanyából a kapus egybõl szólt ha az ellenõrzés elindult felénk , negyven percünk maradt a felkészülésre ,hogy eltüntessük a nyomokat és mindenki visszamenjen a kijelölt õrhelyre . Egyik péntek délután már nagyon izgatottan vártam ,hogy induljunk .Tudtam napokkal elõtte ,hogy oda leszek beosztva három napra . Gyûjtöttem egy kevés pénzt ,hogy legyen mibõl tivornyázni .Miután mindenki leszedelõzködött és elvitték a váltást is megkezdtük három napos szabad portyánkat .
A lõszerraktár mögött ötszáz méterrel volt egy tanya , a kerítésen már volt régen egy elõre elkészített lyuk ahol ki tudtunk menni az öreghez aki ott élt . Volt neki rengeteg tyúkja , malaca , nyula , disznója ,kecskéje és sok-sok pálinkája amit saját kezûleg fõzött a ház körül termõ gyümölcsökbõl . Nagyon szerettem átjárni az öreghez pálinkáért mert szerettem hallgatni õt miközben kergettem a tyúkjait és kecskéit ,simogattam a nyulait és ittam a pálinkáját . Beengedett a kamrájába és kanyarintott nekem a szalonnából és tört a lógó kolbászokból egy-egy darabot . A felesége már évekkel azelõtt meghalt valami betegségben , egyedüli társasága a kiskatonák és a háztáji jószágok voltak . Nagyon renben tartotta a kertet és a jószágait is . Aztán amikor beesteledett és mindent megbeszéltünk elindultam vissza az õrségre . A többiek már nagyon vártak rám a pálinka miatt . egy-két kupica szíverõsítõ után megbeszéltük ,hogy életünkben elõször beeresztjük a kerítésen belülre az állami gondozott lányokat akik a kapun kívül szoktak ránk várakozni .Általában leléceltek õk is az intézetbõl hétvégékre és jöttek ide a külsõ õrség kapujához cigit , kaját ,üdítõt vagy piát kuncsorogni . A kiskatonák meg adtak nekik szíves örömest bármit ami nem volt lebetonozva . Cserébe felhívhatták magukhoz a lányokat smárolni és még ki tudja meddig mentek el . Ezen az estén sikerült annyira beszédülnünk az öreg pálinkájától ,hogy elvesztettük minden önkontrollunkat . Kimentünk négyen az õrségrõl egyenruhában és fegyverrel .Azt sejtettem ,hogy a tárakat valahol benthagytam az õrségen mert amikor arra eszméltem ,hogy egy autóban ülve száguldozunk akkor nekiláttam keresni de nem találtam sehol . Fogalmam sincs azóta sem ,hogy kinek az autójába ültünk be mi akkor és miért ,de bementünk a városba és a fõutcán faroltatták a kocsit . Mikor a hörgéseken és a nyálcsorgáson kívül tudtam érthetõ mondatot is darálni akkor javaslatot tettem arra ,hogy menjünk vissza az õrségre lemosni az összerókázott egyenruhánkat és zuhanyozzunk le . Tartottam attól ,hogy esetleg kapunk egy ellenõrzést és akkor mehetünk katonai börtönbe . Az ellenõrzés elõtt kb. 10perccel értünk vissza , a kapus ugyan idõben telefonált de nem volt aki felvegye mert berúgott a benti õr is és az ágy mellett aludt . Még javában bent szedelõdzködtünk és tupíroztuk magunkat amikor a bejáró úton megláttuk a sötétbõl felvillanó parancsnoki autó reflektorát . Amilyen részegek voltunk annyi felé futottunk hirtelen . Az alvó õrt valaki felrugdoshatta mert végül õ nyitotta ki a kaput ,de neki szerencsére csak tisztelegnie kellett . Szóba velünk állt csak a parancsnok õrökkel . Az elsõ természetesen én voltam . Megállt az õrtorony aljában egy felvezetõvel . valahonnan rémlett ,hogy talán én vagyok az akinek most meg kéne állítania õt ,jelszót kérni és jelentést tenni . Szó szerint röhögve gurultam le néhány lépcsõfokot mert annyira nem tudtam értelmesen megfogalmazni egyetlen szót sem . A parancsnok szó nélkül feljött és a szemembe nézett . Mondani nem mondott semmit ,talán ez volt a legrosszabb az egészben ,hogy bizonytalanságban hagyott másnapig .

Másnap hívatott és én megálltam elõtte halálfélelemtõl reszketõ térddel .Vártam ,hogy közölje velem a katonai ügyészséget meg stb. Persze nem tudtam akkor logikusan végig gondolni ,hogy nem egyedül voltam ott kint és most mégis csak én vagyok itt egyedül . Szigorúan rám nézett és száraz hangon közölte ,hogy tudja az a szerencséje ,hogy ismerem magát gyerekkora óta . Ez új volt számomra és meglepõ. Mint kiderült õ fõiskolára járt azzal a busszal amivel én a dobozi útról általános iskola alsó tagozatára . Négy éven keresztül látta ,hogy nap mint nap felszállok a buszra és meg is jegyezte az arcomat ilyen sokáig . De a nyomósabb ok az volt ,hogy õ is szolgálatban volt akkor és rá is felelõsségre vonás várt volna ha kiderül ,hogy a külsõ õrség elhagyta az õrhelyét és részegen randalírozott bent a városban .

Arra emlékszem ,hogy a lányok a végtelenségig büdösek voltak a több napos mosdatlanságtól. De az tetszett ahogy gyûrték a kaját magukba és vigyorogtak hozzá.

[a guga]

Megyünk Néró számára ez a varázsszó.....4 éves kutyulék ,fekete Labrador és ki tudja még minek a keveréke . Borzasztóan ragaszkodó és aktív jószág. Útálok kutyákról meg macskákról áradozni mert ok ,hogy szeretem az állatokat de a maga helyén. Gyermekkoromban farm méretû tanyán laktam ahol volt a kecskétõl kezdve a bikán át a tenyészpulykáig bezárólag minden és mindezek mellett 3 kutya. Egy tacskó ,egy foxterrier , egy magyar vizsla. Szabadon járhattak kelhettek bármerre ,ha mentem boltba vagy iskolába bármelyikük mellémszegõdött. Elkísért ,elébem jött és ennyi. Volt egy macskám is amit elütött az autó de megmentettem . Meggyógyult de járni rendesen már nem bírt ,úgy rohant az egér után mint a részeg ember. Yóó soruk volt az állatoknak a ház körül mert törõdtünk velük. Ellenben a lakásba nem tehették be a lábukat. Amelyik átlépte a küszöböt ételszagok után koslatva azt apám kíméletlenül farbabillentette. Késõbb én is, bár erre nem volt szükség mert a 4.-5. után megtanulták. Ennyit a kutyákról és a macskákról meg a régmúlt tapasztalatairól .Ez volt az én neveltetésem az állatokkal kapcsolatban. Aztán mikor BP.-re költöztem és megláttam ahogy egy öreg nyinya a pundeklibe öltözött felnyírt pincsijével nyalatta az arcát hát két napig okádtam. Ilyet még nem pipáltam ,aztán jöttek durvább dolgok is. Amikor albérletben laktam a práter és szigony sarkán a nyócban elég sok érdekes dologgal szenbesülhettem. Kezdve azzal ,hogy a kutya velük alszik egy ágyban ,rosszabb esetben dugtak is vele és még büszkén vigyorgott hozzá. Férjétõl elvált izéééé banyek ez több szót nem érdemel. Amikor gyerek voltam láttam igazán durva neveltetésû kutyákat is amit 4-5 napig felkötöttek a fára az elsõ lábánál fogva és éheztették, szomjaztatták ,hogy betörjön és kezessé váljon. Azok voltak vitathatatlan. Két rotweiler testvér. A ház portáját soha nem hagyták el ,de tudtam ha közelebb megyek szétszednek. Mindent szétszedtek ami mozgott. Volt tõlünk nem messze egy muki aki tenyésztette a kutyákat és amelyik kölyök nem vált be azt élve elásta. Arra soha nem mentünk játszani mert részben büdös volt a döglött csirkéktõl a környék ,azt zabáltatta velük. Valamint hangos volt a ketrecbe zárt kutyák csaholásától. De azért embernek vallotta õ is magát, csak mert felegyenesedve járt. Néró nemcsak ,hogy ragaszkodó állat volt hanem fura is. Néha felvittem sétálni a hegyekbe és yót futkároztunk amíg el nem fáradt. Aztán lepihentünk a fûbe. Elszenderedtünk. Mikor felocsúdtam a kutya sehol, kiabáltam utána de 20-30percig semmi. Aztán tétován elindultam hazafelé hátha útközben megpillantom valahol. A fránya kutya végig tudta ,hogy keresem és a fák közül szemmel is tartott mert mikor észlelte ,hogy hazafelé készülök, nagy vigyorogva megjelent és nekiállt lábazni. Na ennyi errõl a szélelbélelt labradorkeverék kutyulékról. Egy hajléktalantól vettem a fõbérlõmnek ,hogy ne unatkozzon. Egy fekete galacsin volt az egész amikor hazavittem ,majd évek múlva ha nekem tápászkodott a lógó nyelvével hanyatt estem. Yoccaka...ja és ne bújjatok ágyba egy kutyával.

[a guga]

Egész éjszaka hortyogott a láda sörtõl amit benyomott, most meg telefingja a sátort. Fuldokolva téptem le a cippzárt a sátor bejáratáról és öklendezve, görcsberándult felsõtesttel bukdácsoltam ki a szabad levegõre. Még nagyon hajnal volt mert csípett is a hûvös levegõ, másrészt még láthatóak voltak a csillagok. Szétnyitottam a sátor bejáratát és megpróbáltam kiszellõztetni. Ezzel egyidõben beengedtem azt a rengeteg szúnyogot amit elõzõ este sikerült a befingásokkal kívül rekeszteni. Nem is értem, hogy az ember, hogyan tudja a saját szagát elviselni a klotyón. Talán az egoizmus az oka, de ha például rendezvényeken vagy olyan helyen ahol muszáj ráülnöm rögtön a még meleg ülõkére és még szemmel követhetem a himbálódzó láncot, ott valahogy undor fog el a más hagyatékának a szaga érzetén.
Csiga továbbra is bent hortyog a sátorban feje alatt egy két kilós kenyérrel. Otthon párnán szeret aludni és ezt itt valéamivel pótolnia kellett. Hát a feje alá rakta a veknit amit étkezés céljából hoztunk magunkkal erre a hétvégére. Négyen jöttünk le ide a szanazugi összefolyáshoz. Itt találkozik a fekete és a fehér kõrös, valamint nyáron sok yóó ember sátorozva és esténként koncerteken hedbángelve. Böce például összeszedte a sátorok elõl a strandpapucsokat és egész este azzal tüzeltünk. Vagy 40-50 pár papucsot tüzeltünk el. Érdekes, hogy ez akkoriban a buli része volt és ha még rossz szájízzel is de csak röhögött rajta még a károsult is, ellenben ha ezt ma tenné meg megölnék. Mi változott meg ? Egyáltalán muszáj magunkat tartani a változásokhoz ? Ezek a dolgok belül mennek végbe az emberekben.
Kiültem a nyitott sátor ajtaja elé fürdõgatyában és szúnyogok ellen rágyújtottam egy cigarettára, találtam még sört is. Hajnali 3:25. nem rossz, engem nem zavar ha ilyen korán ébredek, sõt kifejezetten szeretem csak legyen mivel lefoglalnom magamat. Lesétáltam a folyó partjára és belehugyoztam. Közben felfelé bámultam és azon gondolkodtam, hogy van-e ennek jelentõsége, hogy most itt állok a végtelenben forogva és ellipszis pályán haladva egy folyó partján állva és éppen megkönnyebbülök. Szépek a fekete égen a csillagok, persze lehet, hogy az ég nem fekete csak annak gondolom és a csillagok sem azok és én sem, sõt mi az ami ? Semmi sem az aminek gondoljuk, olyanok vagyunk mint a fal mentén tapogatódzó vakok. Mindenesetre így hugyozás után mindjárt jobban csúszik a sör. Leljebb sétálva egy horgászt leltem a parton, nyílván hallotta az egyértelmû csobogásomat de nem zavart mert láttam az arcán, hogy õ jobban fél. Mint kiderült egész éjjel sõt egész évben engedély nélkül horgászik az Isten ege alatt. beszédbe elegyedtem vele és elmesélte, hogy miként készíti el a haléat, hogy szeretkezik a feleségével és, hogy mennyire bassza a csõrét a részletre vásárolt autó. Amíg beszélgettünk kifogott két kiló környéki keszeget. A szákjában már volt ponty, csuka és harcsa is. Persze lehet, hogy a három féle halnak a nevét nagybetûvel kellett volna írnom mert fõnév. Mindegy a mondandó a lényeg.
Vihorászó lányok hangjára lettem figyelmes, az ilyesmi midíg feltüzel belülrõl, olyan mint a cápának a síró, vérzõ hal, az oroszlánnak a megsebzett vad. Az egész bensõm a hangokra koncentrál. A folyó közepérõl jön a hang és feszülten figyelek, mivel épp kanyar elõtt járok még nem láthatom kik azok de csak lányok hangját hallom, ahogy kiveszem négyen vannak. Szépen beleereszkedem a folyóba és hangtalanul elkezdtem úszni befelé. A víz langyos a levegõ csípõs hûvös, késõ augusztus. Lebuktam a víz alá és a levegõt visszatartva ameddig csak tudtam úsztam a hangok vélt irányába. nagyon óvatosan jöttem a felszínre nehogy észrevegyenek, elõször csak a számat dugtam ki majd az arcomat is. Megpróbáltam elérni a folyó alját de sikertelenül, kb. 3-4 méterre mehettem le de nem értem el, ellenben rémülten menekültem fölfelé mert úgy éreztem valami hozzáért a combomhoz és ezt az érzést még fokozta az egyre hidegebb víz ami lent a folyómederben tapasztalható volt. A fejemet óvatosan a vízbõl kiemelve vettek észre a csónak utasai, nem ijjedtek meg mert a fólyón leljebb többen is úszkáltak így hajnaltájt a vízben. Négy 40-60 év körüli asszonynak nevezhetõ egyed viháncolt a csónakban. Velük tartott egy pár evezõ és vagy hat üveg pezsgõ. Meginvitáltak és a csónak szélét megbillentve bemásztam pezsgõzni. Gondoltam ha már ott vagyok ne érje õket csalódás. Meséltem nekik pár sztorit amitõl sikonyáztak meg gurguláztak és pezsgõvel hálálták meg. Feleveztek egészen a kikötõig és ott elbúcsúztam tõlük, elsétáltam egy pislákoló tábortûzhöz amit sokan ültek és aludtak körül, leültem és belehallgattam a beszélgetés fonalába. Mint kiderült a társaság éppen füvet szívott és éppen azt fejtegették ki miképpen éli át. Így utólag visszagondolva érdekes, hogy akkoriban nem bûnözõkként és kábítószeresekként kezelték azokat az embereket hanem mint yóófejek. mert még annyira nem volt elterjedve és a rendõrség nem is tudott a létezésérõl. Természetesen engem is megkínáltak és el is fogadtam. Érdekes volt ennyi, hosszú évek múlva nyújtott maradandóbb élményt amit a magamévá tudtam két-három évig majd úgy hagytam el mint ha sosem lett volna.
Ami tetszett benne az, hogy az ember olyankor megtanul alázatos lenni és elõítéletek nélkül gondolkodni, mindent úgy elfogadni ahogy jön és nem mérlegelni.
Mire a többiek felébredtek én kellemesen berúgtam és beszívtam, néha felülkerekedett egyik a másikon és olyankor sírhatnékom támadt, hogy milyen gyönyörû volt ez a hajnal és húsz éves sem voltam. Citromsárga-fekete csíkos nadrágban jártam mint a Scorpions énekese és szegecselt derék és csukló övet hordtam hozzá. Gitározni azt nem tudtam de legalább akartam, nem volt lényeg, hogy mit tudok vagy nem. Az elsõ koncertünkön úgy dobáltak meg bennünket, hogy tényszerûen fájt. Természetesen a közönséget hibáztattuk mindannyian, hogy hülyék és ízlésficam. Így utólag visszagondolva én is megdobáltam volna magam, de hányan vagyunk így, hogy csak évekkel késõbb ismerjük fel a valót.

N/A menjetek aludni.

[a guga]

Kotlókergetõ.........egy olyan autó amit mozgássérültek számára fejlesztettek ki a nem tudom kik és mikor. Egy háromkerekû autó vagy nemtommi hivatalosan és barna vászonnal van beborítva. A színe tényleg hasonlít egy meglett tyúkéra és az alakja is. Volt egy gyulai rokonom aki ezzel járt, úgy hívták, hogy Poszta.
Soha nem ültem abban az autóban csak távolról láttam ahogy végig dürrög vele a Béke sugárúton.
Poszta bácsinak hiányoztak a lábai valami véletlen folytán. Ellenben volt neki egy igazi kotlókergetõje.
Errõl ennyit és most egy huszáros vágással térjünk át a temetõkre.
Gyermekkoromban nagyon szerettem halottak napja után a barátaimmal meglátogatni a temetõt ami egy tó mellett volt közvetlenül. Késõ délután leültünk keszegezni, majd amikor elhordalkodtak a népek nekiálltunk beszivárogni a temetõbe gyertyákért. Összeszedtük a sírokról az égõ gyertyákat amennyit csak tudtunk. Természetesen elfújtuk õket egyenként. Majd a közeli vasútállomás bevezetõ szakaszán felállítottuk a sín két oldalán a szerzeményeinket. Többszáz gyertya meggyújtva és a sarkadról érkezõ Bzmot névre hallgató vasúti alkalmatosság lelassítva, szinte félve érkezett meg az állomásra. Fényárban úszott a vasútpálya két oldala egy ötven méteres szakaszon. Sem az utasok sem a vezetõ nem élt át azelõtt és utána sem hasonlót. Nagyon lassan araszolt be a vonat az állomásra. Még így is kialudt nagyon sok gyertya.
Errõl ennyit és most egy huszáros vágással térjünk át a cukroszsíroskenyérre.
Anyám ha nem volt otthon és nem találtunk öcsémmel a Szaratov-ban semmit akkor fogtuk a kenyeret és szeltünk egy hatalmas karimát, majd megkentük háztartási sertészsírral nulla egész öt milliméter vastagon vele, végül mint egy záró akkord elemeként meghintettük vastagon kristálycukorral. Az aztán a kalória a növõfélben levõknek. Kiültünk a tanyánk udvarára a gémeskúthoz és széles vigyorral majszoltuk. Közben elrévedtünk a Bodobács bogarak párzásán és a Lilla nevû vadászvizslánk évõdésén , ahogy a fejét jobbra-balra ingatva próbálta bemérni a cukroszsíroskenyerünk logisztikai lelõhejét.
Errõl ennyit és most egy huszáros vágással ejtsünk szót a Picur nevû tehenünkrõl aki még üszõ volt.
Reggelente 5h-kor kellett kelnem, hogy iskola elõtt meg tudjam itatni a tehenet meg a bikákat. Felkeltem és húztam a kútból két veder hûs, finom vizet a Picurnak. Kb egy kilóméterre volt kipányvázva a tanyánktól. A két vödör vízzel elindúltam a dûlõn lefelé, hogy így hajnaltájt megitassam csórikámat. Boldog farokcsóválással várt már szegénykém, egész álló nap nem látott senkit csak a füvet. Majd megjelenek én a két vödör vízzel. Feláll és jobbról-balra csapkodja a farkát a hátán amint megjelenek. Orrát mélyen belenyomja a vederbe és egy hajtásra megisz 12L vizet, a második vederrel kiszürcsöli, kiélvezve a víz hûs zamatát. Közben hátkaparóval vakargatom az oldalát. Sokáig ment ez így amíg marha nagyra meg nem nõtt és apám le nem adta és valaki meg nem ette mint marhalábszár és felsál meg egyéb ínycsiklandó falatok. Ez a sorsa a teheneknek, megesszük õket ahol csak lehet.
Errõl ennyit és most egy huszáros vágással térjünk nyugovóra.

[a guga]

A híd alja..................

Kinek mit jelent ? Mindenkinek mást, én most a magam szemszögébõl fejtem ki a gondolataimat a hídak aljáról. Az elsõ maradandó élményem pici gyermekkoromból származik. Csoportos kiránduláson voltunk Romániában a tordai szakadéknál. Volt egy elég széles de sekélyvízû patak. Egy kisebb híddal volt megoldva az átkelés rajta. Mivel elég keskeny volt és féltem rálépni így rábíztak egy idõsebb fiúra, hogy kísérjen át. Õ meg se szó se beszéd felkapott az ölébe és egy hirtelen mozdulattól vezérelve azon mód elhagyintott a vízbe. Megcsúszott vagy nehéz voltam már nem emléxem, lényeg, hogy a víznek nagyon erõs volt a sodrása és csak nehezen tudtam megkapaszkodni az alacsonyan fekvõ híd szélébe. Úgy esett, hogy a fejem a híd alatt és erõsen szorítottam a léceket. Alulról jól lehetett látni a nyirkos és vízpárától átitatott léceket a molylepkékkel és pókhálóban évõdõ pókokkal meg néhány rozsdás, elgörbült szeggel. A hézagok között látszódott a riadt lábak topogása mint a szarógalambok. Majd megmarkolták a kezeimet a tanárok és felhúztak a hídra. A többit már csak kitalálni tudnám mert nem emlékszem rá.

Kicsivel késõbb Gyulán az élõvízcsatornán átívelõ félig szétkorhadt fahídon összesereglett, nálam valamivel idõsebb gyerekeknek próbáltam beadni, hogy híres úszóversenyzõ vagyok. persze azok levágták rólam egybõl, hogy éppen csak, hogy járni tudok nem, hogy úszni és a fika is ott lógott még ki az orromból gyöngyözve, hol beszíttam, hol meg végigcsurgott a felsõ ajkamig. Egy szál rövidnadrág volt rajtam és a hátam meg a hasam koszos volt a portól, piszoktól ami az egész napos utcán játszásból rámragadt. Volt köztük egy nagyobbacska gyerek aki mindenképpen meg szeretett volna gyõzõdni arról, hogy valóban nyertem-e már versenyeket mint ahogy azt elõadtam nekik szóban az elébb. Ajánlotta, hogy gugoljak le a híd szélére és nyújtsam ki a kezeimet magam elé úgy, hogy a tenyeremet fordítsam egymás felé szorosan. Majd egy hirtelen mozdulattól vezérelve lábbal besegített a vízbe. Természetesen életemben akkor találkoztam elõször olyan vízzel ami a lavor mélységén túltett, így hát hiába is kerestem a zománcozott alját és azt az ismerõs kis lepattant részt amibe mindíg beleakadt a nagylábujjam körme mert nem adódott. Biztos feltûnt nekik, hogy a szokottnál tovább gyakorlom a versenyúszást a víz alatt mert nem bukkantam fel idõben. Egy éles eszû nagyobbacska fiú aki egy fekete, nagy, felfújt traktorgumiban ejtõzött a vízen húzott ki a hajamnál fogva a vízbõl és vont be az õ felfújt traktorgumijába és jutatott levegõhöz. Alkalmam volt megtekinteni a híd alját a kiszáradt és korhadt, penészes lécekkel, a pókokkal és a hézagok közt átlátszó riadt lábak topogásával mint szarógalambok párzás idején. A többit már csak kitalálni tudnám.......
Egyszer 7.-8.-kos lehettem és az egyik tanítási szünetben szert tettem arra a pénzre amit a folyóson eladott iskolai péksütemények eladásából gyûjtöttek be a diákok. Azt pontosan nem tudom, hogy miként nyúltam le , de tény, hogy az utolsó óráról leléptem és kimentem az abc-be Tabán cigarettáért és egy fél liter Tripliszek-ért. A Tripliszek egy édes ital volt és nem tudom ma lehet-e még kapni. Még így is maradt egy halom aprópénzem a zacskóban, hát amíg a többiek nem végeztek az iskolával elmentem fagylaltozni a 100 éves cukrászdába ami ott volt az iskolától 50m-re. Befaltam unalmamban vagy 20 gömb fagylaltot. Mikor láttam, hogy a diákok özönlöttek ki a suliból elébük mentem. Megvártam a srácokat akikkel együtt szoktam lógni és megvillantottam számukra a szerzeményemet. Négyen gyûltünk össze a 2doboz Tabánra ami ügye 20 szál cigarettát tett ki mert egy-egy dobozban tíz szál tartózkodott. Közös megegyezéssel levonultunk a háztartásibolt és a papírbolt között átívelõ híd alá. Kicsit kellemetlen volt a hely mert a közeli Késdobáló nevû kocsmából oda jártak a népek a kisebb és nagyobb dolgaikat elvégezni, ám jól elrejtett minket a fürkészõ szemek és az okvetetlenkedõ erkölccsõsz kérdések elõl, hogy mi az a kezetekben gazfickók és egyéb ilyenek. Nekiálltunk felnõttesen pöfékelni és nyakalni a Tripliszeket, mindannyiuk között elõljártam a fogyasztásban mint default vezérürü és mint a dolog lényegi kiötlõje majdan kivitelezõje. Elvihogtunk egy darabig és elszédelegtünk a füsttõl megbódult fejünkkel. Majd a nyakló nélküli fogyasztásnak köszönhetõen elkezdett velem forogni a már eleve forgó világ és onnantól nem tudtam sem nyomon követni az eseményeket, sem a kezeim között tartani mint default vezérürü. Arra még ködösen emlékeztem, hogy a 20 gömb fagylaltot kecsesen megívelve egy nagyobb felhajtóerõnek köszönhetõen végigvezettem az anyaföldön, megszínlelve ezzel a már kifakult dimbecskéket és dombocskákat amit a Késdobáló nevû kocsmából kijáró népek helyeztek el ott az enyészet és a lila-zöld-kék színben tündöklõ acélos hátú böglyök kitörõ örömére. Arra viszont már egyáltalán nem emlékeztem, hogy egy hirtelen mozdulattól vezérelve bele is fordultam az élõvízcsatornába úgy ahogy voltam. A többiek a Tripliszek hatásától lelassúlva kissé megkésett reakcióval siettek a mentésemre. Az egyikük derékig belegázolva ragadott meg és tartott meg az áramlással szemben. Akkor eszméltem fel amikor éppen a híd alatt jártunk és alkalmam nyílott szemrevételezni a híd alján visszatükrözõdõ csillámlást, a betonból kilátszódó nagyobb kavicsdarabokat, azt, hogy szeretlek feri és, hogy a sárga festék fel van peregve a vastag acélgerendákról. Majd a híd korlátján keresztül a riadt lábak topogását mint szarógalambok párzás idején.Gyalog mentem haza és lesütött szemmel, Isten pontosan tudja, hogy mivel téríthet észre valakit a tetteiért.

Akkoriban vette apám a fejébe, hogy málnát telepít a hátsó kertbe a diófák alá. Még tél volt amikor hazahozta a málnatöveket és lékett vágott a jégen, majd belehelyezte õket a vízbe, hogy addig is amíg le nem gyökerezteti õket vízben legyenek. Én a természetembõl fakadó kíváncsiságtól hajtva az egyik délután amikor még egyik szülõm sem volt otthon lesétáltam a folyópartra és elmélyedtem a vékonyka jég alkotta formák szemléletében. Egyre kijjebb merészkedtem az apám által tákolt kb. 2-3 méter hosszúságú, ingatag fahídon amit kilépõ gyanánt épített oda a vederrel való vízmericskézéshez és az apróhalak kispecával való megejtéséhez. Leguggoltama híd szélére és emlékszem észrevettem egy nagyon izgalmas színû mûanyag kupakot a jégbefagyva. Mindenképpen meg akartam kaparintani és ennek érdekében a híd oldalába kapaszkodva elõrehajoltam. Az izmaimat megfeszítve sem értem el ezért egy hirtelen mozdulattól vezérelve mivel a testsúlypontom áthelyezõdött a hídon kívülre így beleborultam. Majd a sodrásnak köszönhetõen alkalmam nyílott szemrevételezni a híd alján a korhadt fát, a molyokat, a zöldes mohát a hámló, fehérpenészes kérgeket és az elgörbült, rozsdás szegeket. Minden híd alja egyforma. Itt csak a szarógalambok riadt topogása maradt el mert egyedül voltam a tanyánkon. Elég furcsán festettem amikor apám megérkezett és ott talált rövidnadrágba öltözve a kályha mellett. Kérdésére, hogy mi történt a ruhámmal nem tudtam meggyõzõ választ adni. Soha nem tudtam jól hazudni így kiszedte belõlem elég hamar a történteket.

Egyet biztosan el tudok mondani a történtek után, a hidak alja olyan hely amit az ember megbecstelenít minden eszközével és én egy kiküszöbölhetetlen oknál fogva ezeket szemre kellett, hogy vételezzem több alakalommal is.

Tudnék még mesélni arról, hogy apámmal végigmásztunk a Margit híd aljában a szervízaknában vagy, hogy barátommal a Kiss Tamással 3 budapesti híd tetejét másztuk meg egy éjszaka leple alatt és a kutya sem vett észre bennünket. Aztán nyáron mikor a mûlyégpálya helyén csónakázó tavat létesítenek akkor a fiammnal rendszeresen lejárunk oda és vízibiciklivel félórákat dekkolunk a híd alatt mert nagyon jó élmény és dekoratív az építése meg hûs és jó védelmet nyújt a vadkacsáknak is a barbár emberek és a tûzõ nap elõl.

Yoccaka.

[a guga]

A futár szélsebesen húz be a benzinkút shop-ja elé és ledobja a földre a kerékpárt, sietõs lehet mert vágtat be a pénztárhoz. Vásárol egy 3000ft-os telefon feltöltõt és lihegve kirohan az üzletbõl.Elõvesz egy fémpénzt és remegõ kézzel lekaparja a védõréteget. Nekiáll a telefonon pötyögni, az utolsó számjegyet már a kerékpáron üti be, egy laza mozdulattal a földre ejti a feltöltõ kártyát és már egy kilóméterrel odébb kapja a visszaértesítõ sms-t. Üdvözöljük az egyenleg feltöltése sikertelen volt.

München sétálóutcája kihalt ilyen kései órában, Magyar cigánycsalád húzódott meg a hideg szél és esõ elõl egy ékszer üzlet bejárata alatt. Mind a kilencen elfértek kényelmesen mert hatalmas ívelt bejárója volt, szerencséjükre a kirakat oldalában volt egy szellõzõ ami az alagsorban lévõ helységek szellõztetését oldotta me. Oda kucorodtak az asszonyok és lányok a picikkel, a férfiak visszafogottan de hangoskodtak, nevettek és valami italt fogyasztottak amit a közeli üzletben vásároltak.A szél megtekerte a kirakatok fölötti ponyvatakarót és néhol félig hajtotta a facsemetéket. Álmukban sem gondolták, hogy külhonban is ilyen zord idõjárás lehet. Abban reménykedtek, hogy ha átlépik a határt akkor minden problémájuk megszûnik. Nincs több megaláztatás, nincs szûkölködés, végre valaki ember számba veszi õket és talán a nap is folyamatosan árasztja a sugarait. A szemben lévõ ház elõtt leparkolt egy csillogó fekete Audi. A férfinép kisereglett a csodájára, hogy ámuljanak. Valóban nagyon nagy autó volt az õk szakadt, sötétpiros Zsigulijukhoz képest amivel alig bírtak elvánszorogni idáig. Az audiból kiszállt a sofõr és hátrament kinyitni az ajtót. Egy magas, szõke, fehérbõrû, fehérarcú fiatalember dugta ki a fejét és bicegve elindult a ház bejárata felé. A Cigány férfiak mind irígykedve bámultak utána és magukban ezerszer megcsókolták volna a földet ha most a fiatalember helyében lehetett volna bármelyikük is. Elképzelték ahogy bemegy a házba, valaki hosszú asztalnál gyertyát gyújt neki és felszolgálja a vacsorát. Ezüst tálcán hozzák a vadat,köreteket és a süteményt, elõtte yóó forró levest. A sofõr segített a fiatalembernek eljutni a bejárati ajtóig majd mindketten megálltak és visszanéztek az ékszerüzlet bejáratához ahol a nagy sokaságot vélték látni a homályban. A sofõr elköszönt és elhajtott. A fiatalember még egy percig bámulta irígyen az összesereglett férfiakat és magában ezerszer megcsókolta volna a földet ha bármelyikük helyében lehetett volna. Lenyomta a bejárati ajtó kilincsét és bebicegett az elõtérbe maga után húzva a mûlábát. Beült a neki készített felvonóba és mire az emeletre ért lecsatolta, majd nekiállt tasakoslevest készíteni egy személyre. Míg forrt a víz az elektromos tûzhelyen odaállt az ablakba és vágyódva nézte a férfiakat ahogy csettintgetik az ujjukat és egyik lábukról a másikra ugrálnak az italtól jókedvûen..........

Fiatal pár összeszorult szívvel ballag a körúton, fogják egymás kezét és nem zavarja õket, hogy mindkettejüké nyirkos az izzadságtól. Nem szólnak egymáshoz mert mindent tudnak és kérdezni valójuk sincs nagyon. Mindketten keserûséggel a szívükben sétálnak el az üzletek elõtt és arról ábrándoznak, hogy egyszer csak meghal végre az öreg. A lány és a fiú nagyon szereti egymást és a fiú már lépett volna is kettejük ügyében, hogy albérletet keressenek és együtt éljenek de a lány apja nem engedte. Szigorúan megtiltotta a lánynak, hogy találkozzon a fiúval. Nagyon mérgesen és hangosan veszekedett vele napról-napra, hogy kerülje õt és egyáltalán mindenkit kerüljön el messzire mert ha megtudja akkor kitagadja és leköpdösi mindenki elõtt. A lány gúnyosan jegyezte meg de csak magában, hogy édesapám maga ha köpni tudna akkor az ágyból is ki tudna kelni wc-re, de így egy ápolónõ és a szomszéd asszony jár hozzá ha a lánya éppen dolgozik.Az öreg mindent megtett, hogy megkeserítse a fiatalok életét, de ez kevés volt számára. Állandóan szekálta a szomszédasszonyt is, hogy kirõl mi a véleménye és, hogy az alatta lakónak büdöset hugyozik a macskája mert átérzik a padlón és járjon utána a nevében.Az ápolónõt meg hol a frizurája miatt piszkálta, hogy kócos és amúgy is hányszor fürdik egy héten meg vált alsónemût. Aztán egy napon kiadta a lelkét. A fiatal pár is örömmel és felszabadultan vette birtokába a lakást és láttak neki nagyokat tervezni egy életre, hogy ez ide kerül ez meg olyan színû lesz. A szomszédasszony átment az alsó lakásba megsímogatni a cicát és elfogyasztott az öreggel egy kávét kedélyesen. Megállapították, hogy idén szilveszterkor sem volt a tv-ben semmi érdemleges a Gálvölgyin kívül. Az ápolónõ pedig azóta is boldogan fogadja a bókokat, hogy milyen csinos a frizurája és jhuj be illatos a parfüm amit ma használ. Szóval nézõpont kérdése és azt ajánlom mindenkinek, hogy ne legyen házsártos fakupac ha megöregszik mert nem csak a saját életét keseríti meg vele. Én úgy szeretnék eltávozni, hogy mindenki visszavárjon és fájlalja, hogy többé nem lehet velem.

Ülök a fürdõszobában a mosógép elõtt, este 22h és a család a csukott szoba ajtó mögött szuszókál. Én meg napszemüvegben, sötétben, bámulom a kétkazettás magnódeck ledjeit ahogy villognak a zenére. Óvatosan és csendben teszem fel a kérdést, hogy led mi lett veled ? BBE dübörög a fejhallgatóban és nagyon rajta vagyok a zenén. Néha elismerõen ciccegek, hogy ázze ez oszt tuggya mi a dörgés.
Elõttem négy üveg sör és egy üveg kóla. Kezemben toll és elõttem a füzet amit félig már teleírtam az eszembejutásokkal. Szippantok még egy mélyet a pipába és várok. Szinte röhögve fújom ki a füstöt mert eszembe jutott ha most látnának a fõnökeim akik rámbízták a 80 milliós raktárkészletet.........ázze ütõs a téma, néha úgy szétszakadok, hogy csak parázás a köbön, a zene is idegesít. Ilyenkor nyúlok a sör felé és tudom, hogy ha hirtelen lenyomok egy üveggel akkor az visszahoz. A visszatérõ fázisban szoktak jönni azok a gondolatok amiket érdemes lejegyezni, mármint ha képes vagyok fogalmazni és méginkább írni. Nehéz ügy és nem mindíg sikerül, úgy 2-4 óra alatt írok tele egy lapot de az legalább velõs. Olyanok mint Dártvéjdör a hagymásrostélyost szereti meg, hogy ......
erre például emléxem konkrétan:

< Valahol ott messze szárba szökken a búza
Valahol ott messze éhezik egy gyermek sírva >
valahol ott messze.....

A feleségem szerencsére észnél volt végig a két év alatt és most már én is nagyon köszönöm neki a türelmet így évek múlva, hogy nem ment tönkre minden körülöttem. Istennek hála elmúlt ez is mint egy rossz álom....

[a guga]

Villanások....

Akit 4 hónaposan otthagytak egy tanya udvarán két szelet zsíroskenyérrel és jött a vihar....
Aki végignézte ahogy dobtáras géppisztollyal kivégeznek egy szökött orosz katonát....
Aki megijedt a viperától és nevetve mondták, hogy az egy sikló....
Aztán ott a szomszéd felesége a Katinéni, fizetett egy férfinak, hogy lefeküdjön vele mert a férje impotens volt....
Apám élettársa aki részegen le akart velem feküdni és csak nyomta a sódert hozzá, hogy milyen csinos fiú vagyok....
A Borforgalmi igazgatója aki szó nélkül megerõszakolta a festõtanoncot.....
A karate edzõ aki szintén fajtalankodott a festõtanoncal, de csak egyszer és....
A fölsõ lakó aki a radiátor csövön kopogott le ha lefõtt a kávé....
A Sokol rádió a konyhaasztalon, nagyapám elõtte és szítta a meztélábas Kossuthot....
2nm-es lakótelepi fürdõkád és benne pancsolok, kezemben egy kétdeciliteres beöntésre használt gumiduda....
Az elsõ színes tv, a Fekete-Fehér tv elõtt egy Román gyártmányú színes, szivárványszínû üveglap....
A korházban tüdõgyulladással, télen a legnagyobb fagyban megfürödtem a kõrösben és vizes ruhában bicikliztem haza....
Zsebtükör....a piacon loptam egy árustól és napokig nagy becsben tartottam, majd a Dobra gyerek összetörte....
Általános iskola 2. osztály, felsorakozunk az udvaron és egy muki a kábítószerekrõl tart elõadást, kihangsúlyozta, hogy nincs 60 éves kábítószeres. A marha ha csak eccer sodort volna egyet....
Apám harcsapörköltet fõz a tanyán bográcsban, miután mindenki szedett egy hirtelen mozdulattal az egészet a földre borítom bográcsostúl, a mai napig nem tudom miért....
Az elsõ szerelmem a Bucsai Mari az óvodában, nagyon jót bírkóztam vele, majd jött a Tóth Hajnalka, õ nem táncolt velem, a Zelenák Klári meg csak a Kovács Gáborral volt hajlandó puszilkodni....
Autóbusz kirándulás Tokajra, az egész busz végigsmárolja az utolsó ülésen a Susánszki Zsuzsát, mikor rám kerül a sor csak annyit mondok, hogy én már tudok ilyet....
Led Zeppelin.... sírhatnékom támad néha arra a számra....
Kovács Kati kék az ég és zöld a fû, sokáig amíg nem volt szégyenérzetem hangosan énekeltem az utcán, a mai napig megkönnyebbül a lelkem ha ezt a dallamot éneklem....
Aztán amikor apám választott, az élettársa közölte vagy õ vagy én. Apám õt választotta....
Az elsõ nap a börtönben....
Egy nagyon távoli kép, ahogy kergetek egy pillangót és távolban egy robbanás hangja, a békési duzzasztót robbantották. Fokozta a felettünk elhúzó repülõ zaja a félelmet....
Mindíg több akartam lenni mint mások és soha sem sikerült, miután feladtam mindenki többnek tartott saját magánál....
Gyuri a tehenészet széleshátú lova, minden este meglovagoltam és kézbõl ette a kockacukrot....
Budapest az elsõ nap, bizonytalanság és félelem, de estére már jó helyen a Középület építõ vállalat munkásszállóján (Poscher János u.)és másnap már munkába menet....
Az elsõ nõ az életemben akivel négy évig együtt éltem Rocsják Katalin, tanulságos négy év és nehéz volt elengedni de muszáj....
Amikor úgy elsõre igazán elvertek és azt sem tudtam ki vagyok....
A fiam születése, több mint egy óráig zokogtam a kerékpáron és fel nem foghatom a mai napig, csodálatos gyerek, az ápoló aki megmutatta rideg és közönyös volt, én meg alig bírtam visszatartani a könnyeimet....

N/A mára ennyi joccka.

[a guga]

A nagyapámmal kapcsolatban így utólag lelkiismeretfurdalást érzek, hogy nem töltöttem vele több idõt az utolsó napjaiban.
Kedves, törõdõ embernek ismertem meg az anyai nagyapámat. Egyszerû és békés természetû ember volt, sokat nem mesélt a fiatal koráról de tudtam, hogy sokat nélkülözött. Mire megidõsödtek nagyanyámmal már nem voltak nagy igényeik. Beérték nagyon kevéssel is csak legyen rend a családban. Sok viszontagságot és vihart látott család volt ez, de már széthullott. Ahol apák támadtak a fiakra és fordítva, ahol egy kenyér ára adósság évtizedekig rányomta a bélyegét egy-egy kapcsolatra, ahol az ital szabta meg egy-egy névnap kimenetelét, ahol mindenki azt kereste holt árthat a másiknak, ahol és stb. Nem volt egyáltalán szeretõ és békés család, éppen az ellenkezõje. Amíg kicsik voltunk azt hittük ez a természetes, állandó cívódás. Mikor fiatalok lettünk azonnal leléptünk, hisz láttunk magunk elõtt más családmodellt is, persze így utólag már látom, hogy az is hamis volt és azért esett szét. Én speciel 17 évesen léptem le szülõvárosomból 2000 ft-al a zsebemben és egyáltalán nem reménykedve semmiben. Senki nem állhatott az útamba. Persze nem is akart senki vagy nem is tudott róla. Mikor legelõször látogattam haza anyám valami idegen, részeg hapival az oldalán botladozott az utcán és amikor meglátott sírva fakadt, hogy õ mennyire szeret és....tataratta. Elég volt neki csak rábökni a fickóra aki a derekába kapaszkodott, hogy anyám te igazából önmagadat szereted azért vagyunk ebben a helyzetbe. Magára hagytam a hamis könnyeivel és a sosem látott idegennel. Nagyapám mesélt arról, hogy anyám gyerekkorában milyen kirohanásokat rendezett és hisztizett. Egyszer elszökött a birtokról, hogy többet haza sem jön. Elment a bejáró út végébe és egész délelõtt ott szipogott, majd ebédre már otthon maszatolta a könnyes arcát és falta a forró tyúklevest. Kisírta magát. Mikor már iskolás voltam emléxem nagyapám néha megjelent a lakótelepen a szippantós traktorjával és valami kegyetlen módon szégyenlettem a többiek és fõleg a lányok elõtt, hogy nagyapámnak ilyen munkája van és, hogy milyen büdös a traktor a szennyvízszippantástól. Mára ez is átértékelõdött bennem. Az a rengeteg képmutató ember aki színleg él és másnak adja ki magát, ezzel szemben soha sem ismertem annyira nyíltszívû és õszinte embert mint az öregem, aki mindíg odajött hozzám és barátságosan magához vont, nyomott egy barackot a homlokomra, elõkotort a zsebébõl némi aprót. Ezalatt a többiek összesúgtak-búgtak a hátam mögött és halkan kuncogtak. Szánalmas voltam én is, hogy az õ értékrendjüket kerestem és igyekeztem megfelelni nekik. Mára mind felnõtt ember és maguk mögött hagyták romokban heverõ családjukat. Ismerek azóta is néhányat, akiket már csak a büszkeség tart össze mert a csipkekendõ alatt az egész egy bûzölgõ szarkupac és itt-ott kivillan azért a szar, mert szûkös a zsebkendõ és hol itt, hol ott kell igazgatni. Nekem szerencsém volt mert még idejében felismertem, hogy nem nagyapámat kell szégyenlenem hanem saját magamat és a barátaimat.
Késõbb nagyapám egy sertéstelepen dolgozott és hajnalonként találkoztam vele egy hídnál. Õ széles mozdulatokkal tekert ki a malaclopó kerékpárjával a városon kívülre én meg a piacon át mentem iskolába. Néha elmorfondíroztam rajta, hogy az öreg bogárszemû vajon mitõl ilyen nyugodt. Nem hallottam õt soha panaszkodni, az összes akkori ismerõsöm csak sivalkodott és panaszkodott, hogy minden milyen rossz. Az öreg csak mosolygott a bajsza alatt és néha barátságosan vállonveregetett. Egyszer elmesélte, hogy bevitték õket katonának és vitték volna ki a frontra. Akkor eszébe jutott, hogy õ egyáltalán nem egy bátor ember és nem is tudja miért kellene neki bárkit is megölnie. Vagy, hogy neki miért is kellene meghalnia ott a pusztába egy szaros golyótól ? Úgy érezte neki ehhez semmi köze és nem az õ ügye, elszökött haza a mamához és csendesen leélték az életüket. Bocsánat a mamám még most is él békésen, de természetesen már idõs. Istenem de jól tette az öreg, hogy akkor hazaszökött és nem adta a fejét a politikára. Igaz soha nem jutott be neki a propaganda, mert amíg mások nagy szélesre tárt mellénnyel és felfújt piros orczával hintették a bor mellõl a nagy magyarságot, hogy mi is az igazság és vesszen ez meg az. Addig az öreg megnézte nem szomjas-é a tehene és, hogy tiszta-é a malacok ólja, összeszedte a tojást, megmetszette a szõlõt. Szerencsére ezt a jó tulajdonságát megörököltem. Még életemben nem mentem el egyetlen szavazásra sem és nem is fogok, hogy miért ? Mert senkinek sincs igaza, csak egyedül nagyapámnak aki nem a maga igazát kereste hanem megnézte szomjas-é a tehén. Acsarkodásból megélni nem lehet és a mai politikai élet már másról nem szól. A nagyapám bûnözõknek nevezné õket ha látná hová süllyedtek.
Az öreg a fröccsöt szerette amíg volt hozzá gyomra és a nagyanyám fõzte magyaros ételeket. Aztán mikor megidõsödött ugyan még vágott malacot és füstölt szalonnát meg kolbászt, de õ maga már nem ehetett. Amikor fiammal és feleségemmel meglátogattuk õket, az igen nagy boldogság volt számára. Tüsténkedett és lehordta a padlásról amit csak lehetett. Megpakolta a táskáinkat dugig és neki ennyi is elég volt amit az élet nyújtott számára. Hazafelé a vonatot belengte a füstölt szalonna és kolbász illata de már nem szégyenlettem mert nem figyeltem arra, hogy ki mint vélekedik errõl. Arra figyeltem, hogy kitõl kaptam és, hogy milyen szívvel adta azt nekem. Melléültem nagyapámnak és belenéztem abba a nagy fekete bogár szemébe. Amikor a kórházi ágyán feküdt és másnap meghalt, akkor is belenéztem a szemébe. Csillogott és békés volt. Láttam rajta, hogy megalázva érzi magát és fáradt volt. Soha életében nem volt kórházban, de még csak orvosnál sem nagyon, csak így élete alkonyán. Ott volt az intenzív osztályon és meztelenül feküdt egy lepedõ alatt. Hasából csövek jöttek ki és az orrából is. Azt gondoltam magamban, hogy erre semmi szükség mert neki már meg kell halnia annyira idõs. Talán jobb lett volna ha nem viszik be a kórházba hanem ha fájdalmasan is de otthon a szerettei közül távozik és nem a rideg nõvérek kezei között egyedül és elhagyattatva kell távoznia. Mikor utoljára láttam már nem volt mondanivalója és kérdezni sem kérdezett semmit. Csak belenéztem a csillogó szemébe és láttam benne, hogy nyugodtan de várja a kijáratot. Szívesen ráborultam volna a vállára és hozzábújtam volna még így felnõtt fejjel is, de sok volt bent az idegen és az öreget sem akartam felzaklatni.
Másnap meghalt az öregem csendben, én már Budapesten voltam és csak utólag hallottam. A temetésére hazautaztam egyedül, nem mentem oda a felravatalozott holtesthez mert zaklatott volta a sok képmutató rokontól. Egyik jobban illegette magát a másiknál és már sustorogtak, hogy kié lesz a mi az öreg után. Én elbballagtam egy félre esõ részre és kisírtam magam. Nagyon nehéz szívvel mentem vissza. Elkísértem a népet a gödörig és csenben vártam, hogy mielõbb vége legyen. Fájdalmasan felhörgött mindenki amikor a föld súlya alatt összeroppant a koporsó. Tompa de határozott reccsenés a föld alól és rázuhant az öregre a két méter föld súlya. Ez a szerencsétlen népség még a koporsóra is sajnálta a pénzt. Még a temetõbõl kifelé menet is cívódtak és össze-össze villant a szemük, hogy ki tehet arról, hogy összeroppant a koporsó fedele. Aztán ment tovább a ki mit visz-vesz-kap és örököl. Otthagytam õket és elmentem egy kocsmába ahol az öreggel régen iszogattunk néha. A hely megváltozott és egyáltalán nem éreztem magam jólott. Vettem egy fél liter Uniqumot és kiballagtam a folyópartra visszaemlékezni. Végiggondoltam az életét és az enyémet, hogy hol kapcsolódott és, hogy nekem mi maradt az öreg után. Nekem maradt mindenki közül a legtöbb. Megörököltem tõle az egyszerûségét és, hogy tenni a politikára meg a hátad mögött a gúnyos kacajra, ha azt követed nem lesz nyugtod és nem lesz békéd. Az öregnek köszönhetem azt, hogy tudok az emberekre úgy nézni mint ember és ha még büszke is vagy éppen, hogy engem lenéz akkor is azt gondolom, hogy neki ez nagyobb szenvedés mivel neki ez terhet jelent.

Azok az apró, fekete, beszédes, csillogó szemek........

[a guga]

Az apai nagyapám nem volt beszédes ember. Komor és szûkszavú volt, megviselte õt a háború. Valószínû, hogy sokkal felszabadultabb életet élhetett volna ha elszökik úgy mint az anyai nagyapám. Mindkét nagyapám elhunyt már. Az apai nagymamám is követte nagyapámat rövid idõ elteltével. Nagymamám kiszolgálta nagyapámat egy életen át. Amikor összeházasodtak egy kastélyban szolgáltak mindketten.Ott született apám és a testvére. Arról az idõszakról mindannyian sokat meséltek és még én is szót ejtek róla. Lényeg, hogy az öreget elég fiatalon behívták katonának az orosz frontra. Elsõ világháborúnak nevezett történelmi esemény. Halála elõtt egyszer elmesélte, hogy egy keményre fagyott román katona holttestérõl lopta le a bakancsot mert az övé már elvált a talpától. A tarisznyájából ellopta az összes konzervet és a csonttá fagyott kenyeret. Hadifogságba esett és évekig sziklát, követ és zúzalékokat cipeltettek vele az állat Oroszok. A hülyék lerobbantották a hegyet dinamittal és lecipeltették velük a Dnyepper partjára a köveket, kikötõt építettek velük. Aztán mikor hazaengedték két hétig utazott egy vagonban élelem és víz nélkül. Voltak vagy negyvenen abban a vagonban és úgy élték túl, hogy amikor a vonat megállt akkor néhányan leugrottak füvet és csöves kukoricát tépkedni (nesze neked mekkdonáldsz meg pidzáhát)a vonatban aztán mint a disznók vagy bármi állat befalták a zöldet. Nagyanyám mikor hírét vette, hogy vonat érkezett az állomásra hadifoglyokkal , akkor mindent félretéve elrohant. Kint az állomáson hosszú percekig sírtak egymás nyakába borúlva. De nem csak õk, hanem azok akik éppen akkor és ott évek múltán egymásra leltek.
A manapság házasodó fiatalok már azt is képesek válóokként benyújtani, hogy a másik büdösebbet fingik a kelleténél. Rájuk férne néha kétheti vagonban utazás, két csõ kukoricával. Némileg leegyszerûsödne számukra is az élet. Mint annak a fiatal srácnak aki hat napot töltött egy kiszáradt kútban és legalább annyiszor lezuhant. De végül kijutott mert egy apró kõdarabbal helyet vésett a körmeinek. Végül csak annyit tudott mondani, hogy nincs mondandója, örül, hogy még életben van és köszöni szépen a kérdéseket de csak köszönni tud. Nincsenek elvárásai, hogy forró vagy éppen huzat van, vagy, hogy késik a valami. Minden rendjén van úgy ahogy adódik. Leegyszerûsödött számára minden, vígan megette azt amit eddig lefitymált és kétszer is megköszönte.

N/A szóval nagyapám. Azt tudom, hogy szeretett meccsre járni de sohsem ordibált. Szerette a szotyolát de nem köpködte szét mert aszonta az cigányos. berakta a zsebébe vagy egy zacskóba és utána belerakta egy kukába. Mindazonálltal nem volt különb ember másoknál mert ha az lett volna akkor nem halt volna meg.
Csak ült mogorván a keskeny lakótelepi konyhában a Sokol rádió elõtt (2 band 7 transistor) és szítta a Kossuthot, persze meztélábasat. Aztán évek múlva a Fecskét. Néha loptam tõle egy-két szál cigarettát és olyankor egész délután köhögtem. Ott ült csendben és ugyan hallgatta a propagandád de nem jutott be neki. Szerencsétlen uniósok akik szopják mint az anyatejet, ha akkor éltek volna és látták volna az öreget, hogy csak hümmögött. Egyetlen szavazásra sem ment el mert úgy érezte vetítés csak az egész. Néha amikor híreket hallgatott csak megrándult a szája széle és abból lehetett tudni, hogy mögéje lát a kommentárnak.Csak õ tudta igazán, hogy kik az Oroszok, mert közöttük élt évekig és már beszélte a nyelvüket. Méghogy a Kommunizmus és az õ elvárásai. Mi szükség a propagandára talán nem bíznak az emberekben ? Talán nem mûködne a dolog magától ? Mi szükség erre az árnyékként követõ uniós propagandára ? Talán nem bíznak az emberekben ? talán a dolog nem mûködne magától ? persze az esõ esik és lefolyik az ereszbe , onnan a csatornába és onnan a folyókba majd vissza a tengerekbe. Teszi mindezt a saját hite és akarata szerint. De egyet elfelejt, hogy meg van vezetve szabályok alatt, mint a kutya amelyik szabadon futkorászhat amíg a póráz engedi.
Nesze neked fûcsomó és csöveskukorica. Biztos voltál már úgy, hogy 10perc alatt sem tudtad eldönteni éppen mit rendelj az étlapról vagy milyen üdítõt rendelj vagy emelj ki a hûtõpultból. N/A ez a gondod hamarjában elmúlna ha belemerülnél egy ilyen kéthetes vagonérozásba, ahol menet közben kell kitartani a valagad, hogy ne a vagonban bûzölögjön a csutora. A vizelés még oké mert háttal állsz a többieknek, de ez ? Egy-egy óvatlan szemvillanás még ha kerülik is, na most rendelj onlájn pizzát bazze.
Az öreg mesélte, hogy jött egy szerelvény magyarországról megrakva búzával és szemes kukoricával. Az ellenkezõ vágányon jött szemben és annak a juttatásnak volt a része amit évekig fizetett Magyarország az Oroszoknak kárpótlásként, javakban és anyagiakban. Amikor a szerelvény megállt szemben is és arra várt, hogy tovább engedjék akkor megkockáztatták. Mindannyian átrohantak és kétmarékkal szedték a búzát, szemes kukoricát az ingükbe és a nadrágjukba ahova csak fért és össze tudták fogni, nesze neked gyors kiszolgálás, hol is a panaszkönyv ? nem révedeztek hosszú percekig az étlap felett. Van búza és szemes kukorica. Ebbõl is csak annyi amennyit adott idõn belül össze tudsz szedni. Szerencsétlen játékosok akik abban a szar üvegcsõben kapkodnak a pénz után és veszettül gyûrik a zsebükbe adott idõ alatt, phõõõjjj be szánalmasak, olyankor mindíg nagyapámat látom magam elõtt, ahogy tereli a búzát a kockás ingébe.
Apám egyszer megvallotta, hogy az öreg soha nem szólt hozzá egy szót sem és nagyon irígyel engem mert halála elõtt az öreg elbeszélgetett velem egy egész délutánt. Apám a konyhából hallgatta ahogy az öreg mesél. Nem akart bejönni és nem akarta félbeszakítani csak figyelt , mert ennyit még soha sem hallotta beszélni. Talán érezte, hogy lassan lejár a szallag és túl sok volt bent neki amit még szeretett volna valakivel megosztani. Szinte mindent elmesélt egy délután alatt, az egész életét. Ennek ellenére sem érzem úgy, hogy nagyon közel kerültem volna hozzá mert nem engedte soha. Csak ült csendben a Sokol elõtt(2 band 7 transistor ) és pöfékelte a Kossuthot, késõbb a Fecskét. Ennyi ami õróla megmaradt. Külsõleg nem volt kedves ember, inkább egy mogorva és zord ember jellemét lehetett leolvasni az ercáról. Kifelé kemény lelkületet mutatott. De nagymamám elmesélte, hogy ott az állomáson neki is záporoztak a nyakába a könnyei, annyi év hadifogság után. Tudom, hogy érzékenyebb volt bárkinél és nagyobb is volt a lelke, csak nem mutatta ki mert azt tanították neki az szégyen. Ha kitárod magad akkor azt hiszed támadási felület vagy sérülsz. Egyáltalán nem, a legjobb a terített pakli mert utána nincs mivel vádolni. Ha nyíltak a lapjaid és mindent kiteregetsz akkor hol a támadási felület ?
Azzal jönnek, hogy tudom loptál a boltból egy csokit ? Igen tudom mert mielõtt mondtad már megírtam, hogy loptam a boltból egy csokit.
Megvetnek mert sokkal rosszabb embernek tartanak maguknál ? Aszongya, hogy õ soha nem cigizett, ötös vót a ebbõl és még egy üveg sört sem engedett meg magának soha, hát még jointot ? Sõt még elmegy szavazni is, sõt magasról néz le rád ?
Igen értem én, legalább én tudom, hogy nálam mocskosabb ember nem létezik, igen tudom mert mindenkit megb@sztam akit tudtam, mindent megittam és elszívtam, lenyeltem , elloptam, kibeszéltem, megettem, megkívántam, megcsináltam amit csak lehetett. A legrosszabb vagyok mind közületek, de kérlek ha a férgek a föld alatt megkülönböztetnek majd engemet akkor tényleg mondjatok rám nemet. De amíg az én húsom és csontom ugyan olyan ízletes mint a tied addig vegyetek egy mély lélegzetet és nézzetek fel abból a hülye étlapból és rendeljetek egy kis emberséget. Az öregemnek nem volt választása mert ha valami nemtetszésének adta volna jelét ott lõtték volna fejbe ahol van. Neked kicsit több a lehetõséged mert választhatsz, vagy beszopod az ideológiát vagy megrándítod a szád szélét és elengedsz egy félmosolyt, hogy ilyen is van.
Néha nem árt magunkba nézni és felismerni az állatot, hogy egyáltalán nincs bennünk semmi szeretet és megértés. Végül is hol van ? Mutasd meg nem nekem hanem magadnak, hogy az amit magaddal elhitetsz az hihetõ. Én már tudom, hogy hamisan álltatod magad. Ha kimész öt napra egy erdõbe és azt mondod nyugodt vagyok akkor éppen hazudsz, mert tíz perc múlva jön a villamos vagy éppen sorban állsz egy nagymarketben és ciccegsz, hogy az a fasz szõke mit ügyetlenkedik a sorban meg feltart.
A nyugalom belülrõl fakad és nem erdõtõl függ.
Nagyapám nyugodtan vette a kanyart, gelebében a lopott Magyar búzával nyugodtan szart ki a vagon ajtaján és valószínûleg nem zavarta ha éppen a szemébe néznek mert nem volt rajta az étlapon.
Végre hazajött, felesége nyakába borult majd odaült a Sokol elé és magában végigfüstölögte az életét a meztélábas Kossuthal, késõbb a Fecskével( 2 band 7 transistor)és az egészet elintézte egy félmosollyal.
Íme ennyivel tartoztam neked nagyapám, sõt többel is mert amilyen szigorú és szótlan voltál annál beszédesebb volt ahogy ott ültél némán.

[a guga]

Anno 1992 vidéken egy állomás....

Széplélek, agyontanult, szemüveges és félszeg egyetemista ül a váróteremben velem szemben. Szemét sem emeli rám csak úgy villanásokra. Szándékosan keresem a pillantását, hogy zavarba hozzam. Látszik rajta a nevelés. Aprókat szipog, a papírzsebkendõjébe hang nélkül csavarja bele a csulát és fintorog hozzá, nem nézi meg utána az eredményt, hanem akkurátus ámde gyors mozdulattal még menetközben összehajtva zsebregyûri. Igazán testi ember és kellõen félmûvelt a szétdiplomázott agya mert nem tudja kellõen álcázni a fingását. Halk, hang nélküli de a mozdulat ott volt ahogy kicsit megdõlt és tekert egyet a valagán. Ilyet csak avatott és igen figyelmes szem vesz észre, a pórnép már csak a szagot vágja és pislognak zavart, vörös arczal mert mindegyik azt hiszi, hogy róla hiszik azt, hogy õ pukizott. Aztán ez a meglett cingár testi csávó mivel érzékeli, hogy le sem veszem róla a szemem egyre zavartabb lesz, én meg annál inkább belésúlykolom az égetõ nézésemet, most már határozottan le sem veszem róla a szemem. Mint a kígyó az áldozatáról. Azt még nem tudom, hogy mi ezzel a célom, de tudom, hogy csináljam végig. Az tetszik benne, hogy pusztán a mozdulatlan nézésemmel elérem, hogy a nyirkos tenyerét a nadrágjába törölje. Majd megigazgatja a diplomata táskáját, megtörli a szemüvegét. Látszik az orrán a szemüveg feltörte ,piros hely. Aztán ahogy felteszi és újra megpróbál fókuszálni a világra, majd a lesújtó tény, hogy még mindíg figyelem. Lehetne õ is fölénybe ha visszanézne ugyanolyan erõsen, de nem teszi. Inkább határozatlan és értelmetlen mozdulatokba menekül. Nézi a plafont, feláll és megigazítja a nadrágját, de minden cselekmény után ellenõrzi, hogy figyelem-e még. Mozdulataiba egyre több szereplés vegyül. Olyan mint a kezdõ színész a színpadon, ahogy lassan de biztosan beletörõdik a jelenlévõ tekintetekbe, majd átesik a holtponton és elkezd játszani. Egyre több szabad elem jelentkezik a merev betanult elemek után, egy óra múlva már egy teljesen más személyiség áll a színpadon és még a taps sem hozza vissza mert tudja nem neki szól, hanem annak akit alakított. A mi mukink megnézi az óráját, elõveszi a mobilt és áttúrja jobb híjján az eltárolt neveket. Majd hátradõl és érzem kezdi megadni magát. Kicsit engedek a gyeplõn és félrenézek pár másodpercre, a reakciót már elõre tudom. Mikor visszanézek értetlenség és megkönnyebülés együttes jelei, lelohad a mellkasa és nagy sóhaj. Újra elkezdem figyelni de most a cipõjét és sokáig, lassan veszi az adást és õ is megvizsgálja lenézve, hogy ugyan mi kivetni valót találtam rajta, hát semmit ázze de ezt még nem mondom el neki. Rajtunk kívül még négy-öt ember van a váróteremben, cigaretta és doh meg a régi pudvás padok szaga amit fényesre ültek a nadrágok. A mi mukink teljesen zavarban van mert a cipõjérõl lassan emeltem a tekintetem a térdére, egy kicsit elidõztem ott és megvártam amíg õ is kétségek közt néz a saját térdére. Aztán nagyon lassan szinte mint az ólom ahogy folyik, de annál biztosabban megállapodott a tekintetem az ölében. Határozottan és félre nem érthetõen jelent meg egy kis kackiás vigyor a szájam szegletében. Valami régi feszkó juthatott eszébe vagy sikertelenség mert rettentõen elvörösödött.A férfiasságán eshetett csorba, hogy így zokon vette a pillantásomat, megkegyelmeztem neki Az ingén volt a sor, végigpásztáztam azt is és folytattam az állán át a szájáig, a szemét akartam célba venni, de kiborult a bili. Elkeseredetten nyúlt a táskája után és elõvett egy gondosan becsomagolt szendvicset. Tegnap rakhatta vagy csomagolták el neki mert nagyokat nyelt hozzá. Nem volt a keze ügyében folyadék, gondolom kidobni nem akarta a szendvicset, de nem is készült rá, hogy mint végsõ menedékként szolgál majd a mai nap folyamán. Mondom nagyokat nyelt és szárazan, igyekezett minél több nyállal elkeverni testi barátunk a szendvicsét de nem sok sikerrel. Egyre vörösebb volt az arcza és csak kínlódott a rágással. Rájött, hogy tudom miért csinálja és emiatt mégjobban elkeseredett. Mivel mégtöbb figyelmet szenteltem az étkezésének mint ezelõtt bárminek, így egy óvatlan pillanatban felpattant és otthagyott csapot-papot elrohant a terem végébe a vízcsaphoz, tõle még a táskáját is ellophattam volna én vagy bárki, õ most az életével játszott. Talán elfogyott a nyál vagy fejébe vett egy túlon túl nagy falatot. De kellett a víz és most az mindennélk fontosabb volt.A vízcsapot hiába nyitotta tövig eltelt pár másodperc mire a hörgõ levegõ után megjelent a víz. Már nem törõdött semmivel, oda az illem és oda a jóneveltség. Szájába vette a csapot és nyeldekelte a vizet szaporán, nem néztem oda csak fél szemmel. Sõt esélyt adtam arra, hogy összeszedje a kétdiplomás önmagát. Felálltam és kisétálltam, de a padon hagytam a cuccaimat, hogy tudja még visszajövök. Kimentem az állomás elé és megtömtem a pipámat. Szippantottam egy mélyet és bent tartottam amíg csak tudtam. Szinte röhögve fújtam ki a végét és köhögésbe ment át. Még maradt a göbbõl egy szippantani való ami nem visz át a ló túloldalára. Azt már gondosabban tartottam vissza és mint aki komoi. Hát ennyi és most jöhet a finálé.............................................................................................................................................................................. ....................................ázze.

Tudtam nem sok idõm maradt, ezért a mi mukinkkal mit sem törõdve visszavágtattam a helyemre, kettõnkön kívül nem sokan voltak a teremben. Egy házaspár csenben diskuráltak talán a csekkekrõl, hogy mit hová. Egy bakancsos fiatal csaj akinek se formája, egy nénike kaskával és a többire már nem volt idõm. Tudtam, hogy pár másodperc és jön...............................................................................................................................ázze.

Benyúltam a hátizsákba a walkmanért és felraktam a fülest amíg volt idõm. Már éreztem a lüktetést és azt a furcsa hangulatot ami kicsit széthúzza a függönyt és többet veszel észre. Szinte úgy érzed mindenre tudsz figyelni. A mi mukink már többet nem volt ellenfél. Nem akartam bántani és azt sem, hogy bármit. Egyszerûen így adta a helyzet. Mint régen egy lány a szegedi vonaton. Csak ült szemben az ülésen és úgy adódott, hogy oda szólt as helyjegyem. Egy darabig csak hallgattam amint neszezett, késõbb mélyen a szemébe néztem, majd a mosdóban találtuk magunkat mert úgy adódott. De volt ilyen liftben is. Az ember már csak ilyen testi mint a fingás és kényszere van, valahol ki kell gyünnie.
De maradjunk a mi mukinknál. Egyszerûen belekapaszkodtam a gondolatba, hogy most valamit mutatnom kell neki, hogy milyen a gátlások nélküli...... de megfogalmazni már nem tudtam magamban, hogy mi. Egyszerûen csak annyi maradt, hogy gátlások nélkül. Nem kellett volna szívnom ahhoz, hogy levetkõzzem a gátlásaimat mert eleve egy hülye alkat vagyok.

Marilyn Manson, sokat sejtetõ zene és hamar elvisz. De mondom a dolog kétoldalas, nekem nem kell ahhoz szívnom, hogy ezt megtegyem. Egyszerûen ez csak több ötletet ad. De mi a faszt magyarázkodok itt és kinek mikor csak egyedül vagyok, hát rajta hát. A srácnak tudtomon kívül néztem a szemébe, persze nem oda figyeltem, a gondolataim máshol de õt mégis sakkban tartotta és automatikusan védekezett. Aztán mikor rákoncentráltam ami ilyenkor nagyon nehéz mert olyan mint a tudtathasadás. Megpróbáltam azon túl, hogy ránézek még figyelni is rá. Nem sok sikerrel de elértem, hogy meredten bámult rám mint aki várta a kegyelem döfést. Na ázze most figyelj és felálltam. A zene elsõ ütemére mozdultam, a teremben mindenki engem figyelt de már senki sem érdekelt. Ez olyan mintz a halál.......................................................................................ázze.
Már a mukink sem érdekelt, csak roptam a táncot lendületesen és csak az érdekelt, hogy a mozdulatom a zenével harmonikus legyen. Persze ebbõl õk semmit sem hallottak, csak a csihogást a padlólapon, ahogy a cipõm csoszolt meg max. a suhogást a karommal és a ruhámmal amit lejtettem. Arcom elszánt lehetett mert nagyon oda vonzotta a pillantásokat. Gondoltam is, hogy ez nem színház pöcsök, nem vettetek belépõt, mi a szart bámultok ilyen meredten ? Mondom a kutya sem érdekelt és akár meg is halhattam volna észrevétlen mert csak arra figyeltem, hogy a mozdulataim simán passzoljanak a fülembe sipákoló zenéhez. Már rég túl voltam azon, hogy észre vegyem bárki is van itt rajtam kívül, vagy, hogy akárki is figyelhet. Csak a zene a lényeg, aztán egy hullám végén tudatosult bennem, hogy mi volt a forrás, hát a srác aki ott ült és meredtren bámult. Éppen tisztultam de tudtam nem sok az idõm mert jön a következõ hullám. Lihegve megálltam és levettem a fülhallgatót. Egy vonat érkezett és magára vonzotta a figyelmemet. Hosszú fékezés és sípolás, véget nem érõ zakatolás mire megállt. Aztán az emberek zaja, leszállás és beszélgetések mind olyan tisztán jött és mindenkié külön. Összepakoltam a cuccaimat a hátizsákba és felkaptam a vállamra. Miután végeztem odamentem a mi mukinkhoz és melléültem. Határozottan és bizalmasan mint egy régi ismerõs átkaroltam, majd megnyugtatóan ennyit mondtam neki ne fossál, szard össze magad és ezzel röhögve felálltam és elhúztam a csíkot. Az ajtón kifelé menet még kacsintottam egyet rá és tudtam nagyobb bajban vagyok mint õ mert nekem még ki kell keverednem ebbõl a pszihó szarból amit képzelek. Amikor végképp feléadom, hogy sikerüljön akkor lenyomok vagy 6-8 sört és az visszahoz....................................................................ázze sokáig sétáltam és azt sem tudom, hogy hol csak izzadtam és meneteltem a dübörgõ zenére. Összehoztam a ritmust a szekérrel, a gyalogossal, a fagylaltozóval és a híddal. Végül lelültem egy tóparton a fûzfák alatt és azt mondtam bazdmeg te állat hát mit csinálsz ? Órákig ültem a fa tövében és engedtem, hogy a hangyák is birtokba vegyenek. Szépek voltak és vörösek és az sem érdekelt, hogy egyáltalán valami érdekel-e. Semmi-nihil ázze. Lassan jöttem vissza a tóparton az énemre és arra, hogy egyáltalán ki vagyok és hová készülök. Megvártam amíg biztosan tudom, hogy ki vagyok, azt is tudtam nehéz dolog. Tényleg nehéz mert elég pszihós vagy, hogy a faszba írják. Disznó ember vagyok ésd kész. Ez voltam rég és már csak egy könnycsepp uitána mint emlék, hogy jó volt jól esett a szegedi vonaton, lifteben és bárhol a testbeszéd, de már nem az vagyok és elmúlt és volt aki hitt bennem, hogy kivárta és, hogy elmúlik és már nem az vagyok. Azt hiszed most te több vagy és veled ez nem eshet meg ? Hát szarul gondolod mert épp, hogy elõttem állsz még oly magabiztosan is. De mivel gõzöd nincs mirõl nyomom a szöveget így báérmikor csapdába eshetsz tanult barátom aki a papírjaiban hisz és az elért eredményeiben, amit pillanatok alatt átadsz a földnek amint hintik rád a göröngyöket.

Test a földé lélek az égé....................
Ha élsz ég-é vagy föld-é az életed, minek adod vissza a lelkedet. Földnek-é vagy égnek-é és ha égnek akkor mitõl ég ? Mert bármit értél is el és bármi az eredmény nem azért égsz vagy ítélnek el mer akármit tettél vagy nem. Az ítélet csak annyi tiszta vagy-é avagy sem ?
Én bármit tettem a lelkem hófehér, ha gondolod érezz bele, hogy a tiéd most mitõl keserû és sötétedik ? Talán mert hozzám képest különb embernek tartod magad ? De az eszedbe jutott már, hogy a mérce nem én vagyok és nem is egy másik ember ?
Nem folytatom.....................................

[a guga]

Szilárd egy amatõr dobos, fix zenekarban nem játszik mert annyi ideje nincs neki, de néha vállal fellépéseket. Egy idõben átjártam hozzá gitározgatni. Inkább akartam mint tudtam de legalább meg volt bennem a lelkesedés. Nagyokat headbangeltünk egy-egy rákkendzsolára és elbeszélgettünk utána. A szobája volt a próbaterem. Volt egy egész komoly Tama dobfelszerelése, nekem meg egy Simar szóló gitárom. Egyik este néhány sör után rábeszéltem, hogy menjünk ki a búzatáblába dobolni amint besötétedett. Pár sör a füstösben és utána irány a kis kétkerekû toszikocsi. Megpakoltuk a dobcuccokkal és elindultunk a két falu közé. Szigetszentmárton és Szigetújfalu egymástól két kilóméterre ha lehet és közte hatalmas hosszan elnyúló búzamezõ. Vak sötétben betoltuk a cuccokat a gázcseretelep mögé és felállítottunk mindent. Fixáltuk a székeket is és elkezdtük. Elõször közönség híjján elég bátortalanul, majd amikor jött egy autó és a hang hallatán lelassított abbahagytuk. Tõlünk egy kilóméterre lehetett a fõút mert olyan messzire bevittük a dobcuccot. A sofõr kiszállt az autóból és fülelt, de mi akkor már lehúzódva vártuk, hogy visszaüljön és elinduljon. Amint visszaült azonnal elkezdtük verni a tamot vadul. Yóó volt a ritmus amit a srác alám adott, yóó kis négynegyedes ökörködés. Improvizáció a köbön. A sofõr megint megállt és ismét kiszállt az autóból fülelni. Mi ismét lelapulva és csöndben várakoztunk. Mivel az út mentén voltak lámpaoszlopok így tisztán kivehetõ volt ahogy tanácstalanul ácsorog. Valószínûleg elunhatta mert megint visszaült és beindította az autóját. Amint elindult ismét belecsaptunk a bõrökbe ahogy a csövön kifért. Megneszelhette, hogy palira vesszük így tovább állt. Párszor még eljátszottuk ezt, közben rájöttünk, hogy a hatásszünetekben még elbújni is felesleges mert az emberi szem nem lát be egy kilóméter sötétséget úgy, hogy biztosan észrevegyen. Láttuk, hogy Budapest felõl megérkezett a 23:30-as HÉV és sokan kászálódtak lefelé. Páran nekiiramodtak gyalogosan Szigetújfalunak és akarva-akaratlanul közönséget alkottak. Azt, hogy dobolunk már a HÉV megállóban is hallották. Késõbb mikor hozzánk legközelebb értek megálltak mindannyian és hallgatták tíz percen át, mi meg Szilárddal beleadtunk apait-anyait és pergettük a bõrön az ütõt. Kemény rockzenei alapot és néha hosszú pörgetéseket és lejtéseket, megspékelve bõven a cinnel. Aztán elment aludni mindenki, velünk az élen. Nem tudom akad-e ember aki emlékezik erre az estére azok közül akik akkor hallottak.

Mikor alsótagozatos kollégista voltam, olyan igazi pelyhes siheder, találtam az utcán egy kicsi sérült rigót. Fekete rigó volt és törött volt a szárnya is meg az egyik lába is. Amint mentünk kézen fogva a gyulai utcán és megláttam ott bukdácsolva a fûben, azonnal lehajoltam érte elengedve a társam kezét és beraktam a gelebembe. Egyszer-egyszer mint az állapotos nõnek a hasán, nekem is a kék iskolaköpenyem alól kirúgott a madár. Hol a fejével bólintotta meg a köpenyem, hol a még ép lábával. Beérve a kollégiumba, beraktam az öltözõszekrényem fiókjába. Elsiettem neki vízért és szárazkenyérért. Bent a fiókben egészen jóllakott. A lábát hurkapácikához merevítettem, de a szárnyával nem tudtam, hogy mit kezdjek. Az ellátás sikeres volt napokon át. Biztos nehezen viselte a bezártságot, de ezt akkor én még ésszel nem tudtam felfogni. Több napon át bezárva egy fiókba és ott táplálkozni biztos megerõltetõ volt neki, pedig a végére már szereztem az iskolában rendes madáreledelt amit megkajált volna. Aztán az egyik délután arra lettem figyelmes, hogy az egyik nálam sokkal idõsebb gyerek a szekrényem körül õgyeleg, Kinyitotta az ajtómat én meg távolról figyeltem. A fiú kihúzta a fiókot és észrevette benne a madarat. Egy határozott mozdulattal elkapta a fejét és rácsapta a fiókot. A madár természetesen azonnal kimúlt. Messzirõl néztem és rohantam sírva a szekrényemhez, de nem láttam mást csak az élettelen lefittyedt fejet. Nem értettem semmit, sem az okát csak záporoztak a könnyeim. Odajött egy tanárnõ aki ügyeletes volt a kollégiumban és megvígasztalt, hogy ez nagyon szép dolog, hogy így törõdök a madár sorsával, meg, hogy van ilyen de már vége és ezzel átölelt. Akkor ez kimondottan jólesett. Végül kaptam tõle egy olyan képeslapot amit Oroszországból kapott és egy szép kutya volt rajta meg ezüstös flitterek. Akkor úgy éreztem ennél nincs gyönyörûbb dolog.

[a guga]

Engedjetek teret....

A cimbimmel Böcével nekiláttunk sörözni a Práter u.-ban.Már esteledett amikor a hangulatunk a tetõfokára hágott.Elindultunk másik kocsmát keresni és az utcán belebotlottunk egy költöztetõ brigádba akik a 10 emeletesbõl szállítottak el valakit.Biztos láttátok már,hogy miként fest egy ilyen költözés amikor az utcán ki van terítve mindenetek a kocsi mellett.Addig sündörögtünk körülöttük amíg alkalmunk nem nyílt felemelni egy jópofa egyszemélyes ágyat.Szép dizájnos volt és csak poénból kaptuk a fejünk tetejére és sétáltunk vele el.Gondoltuk úgyis észreveszik és utánunk jönnek.Csak nem olyan barmok,hogy ilyen fasza ággyal hagynak arrébb állni.Ha meg utólérnek akkor kidumáljuk magunkat meg vihogunk néhányat,látják rajtunk ,hogy ökrök vagyunk.Nem így lett,egészen az üllõi úti éjjelnappali-ig cipeltük.Cirka 1,5 km két tántorgó alakkal és egy ikeás csilivili ággyal.Ott letettük és ráültünk vigyorogva.Egyszer jön egy arc és azt mondja,hogy mire kell nekünk az az ágy itt az utcán? Beadtuk neki,hogy meghalt a nagymamánk és a rokonok széthurcolják a vagyonát,mi meg csak ezt tudtuk elmenteni és arra várunk,hogy valakivel haza tudjuk fuvarozni.Erre a muki,hogy mit kérünk érte? Pofátlanul kértünk tõle 20e ft.-ot. Azt mondta ad egy 10-est meg 2 láda Heineken sört behûtve. Bele mentünk a boltba és kiderült,hogy akkor vett a kisközértben 2láda behûtött sört ahol álltunk. Ott parkolt egy kisteheraútóval és feldobtuk a platóra. Éppen csak kiparkolt és elindúlt amikor a sarkon megjelent két fickó akik a költözésnél segítettek.Gondolom az ágyat indultak keresni. Gyorsan a földre löktem a haveromat és mondtam maradjon és figyeljen.Mivel sötét volt azt nem látták,hogy kik vagyunk és abban sem voltam biztos,hogy emlékeznek ránk.De nem jöttek hozzánk közelebb mert színleltem,hogy részegek vagyunk és a haveromat éppen leokádom ahogy próbálom felsegíteni a földrõl.Amikor eltûntek egész éjszakás murit csaptunk.
Utólag is bocs az ágy tulajától,ha ezt olvassa.
Ma ilyet már nem tennék.Kinõttem belõle.

Ez kb. 6 hónapja történt Bp.-en a nejemmel és az alkalmi barátnõjével.Nem vagyunk színházba járó emberek sem én sem a nejem. Valahogy taszít a miliõ ami meghatározza az uralkodó széljárást a színházbajárók között. Anyósom és apósom pedig ellenkezõleg,igenis kiglancolják magukat,bunda meg mifaszom és mennek,de nem mindíg érnek rá. Van nekik bérletük az Erkelbe és ha nincs lehetõségük elmenni akkor elõre lebeszélik a nejemmel,hogy szervezzen be maga mellé valakit. Felhívta az egyik ismerõsét és mondta neki,hogy találkozzanak a Blahán 18.30-kor mert 19.00-kor kezdõdik az elõadás.Úgy is volt,nagy lelki nyugalomban leadták a ruhatárba a kabátot és lépdeltek a bejárat felé.a jegyszedõ néni meg elképedve nézett rá és ennyit mondott:de hölgyem ez a Madách színház!
Aztán kicsit késve de beértek az eredeti Erkelbe viszont elõtte még bepróbálkoztak az Almássy mûv.házban egy idõs néni útmutatása alapján aki azt hitte,hogy az az mert olyan nagy ott a sürgés-forgás.
A végén sem volt az eset mentes a cikiktõl,a nejem az elsõ felvonás után tanakodva kérdezte a barátnõjét:te vége van?Még nem is ért a téma a csúcspontjára.Mindegy menjünk a ruhatár felé és nézzük meg mit csinálnak a többiek.
Õ az én feleségem,az életem párja aki eképpen jár színházba. Ezért vettem feleségül,legalább zajlik az élet körülötte.

Dolgoztam egyszer a Hungaro Casing-nál mint nyomdai segédmunkás.Ez a Vágóhíd u.-i Nagyvágóhíd területén volt egy lepukkant svábbogarakkal teli épületben.Nagy divatja volt ott is a topic-ok indítása de ott a wc ajtaján történt mindez.Mindenkinek munkaeszközként a zsebében volt egy alcoholos filc amivel fóliákra kellett az aktuális munkafolyamattal kapcsolatban infot írni.Ezzel az eszközzel volt hivatott beülni reggel kávé és az emésztést megterhelõ kihatás után a wc-be mindenki.Én és a haverom jöttünk rá elsõnek ,hogy milyen jótékony hatást gyakorol az ember lelkére az ott eltöltött 10-15 unalmas perc.Amit áldozhatunk a szaráson kívül aktív társadalmi kapcsolattartásra is.
Szal az a lényeg indítottam egy topicot azzal a címmel,hogy ki a legnagyobb grafomán?
A szavazást döntõ fölénnyel vitte el becézett nevén Fõdesi Ottokár aki nagy MIÉP-es volt és telefirkálta a nyomdát a sületlenségeivel.
Tehát ha most õt kérdeztem volna akkor mint a Hungaro Casing akkori legnagyobb grafománja ezt válaszolná:MIÉP
Én? NE SZAVAZZ SENKIRE!!!


Mit javasoltok, a kutyaszar ellen?


Ma itt járt egy cimbim a Böce és olvasta ezt a topic-ot.Az elsõ dolga az volt,hogy elkérjen egy receptet,utána pedig azt mondta,szerinte kitömött kutyákat kéne a tulajoknak adni és azt huzigálják maguk után pici kerekeken.
Megfontolandó a dolog és nagyon hasznos.Legalább aki megteheti az térjen át a mûkutyára.
Nem kell sétáltatni ha az embernek hajnalban vagy késõ este nincs kedve lemenni vele.Nem kell ráhárítani a gyerekre,vagy más lakótársra a sétáltatását ha nincs hozzá kedved.Ha elutazol akkor csak be kell tolni a sarokba,nem szarik a járdára,nem ehetõ,nem zavarja a szomszédokat az ugatásával.

[a guga]

Hat fõs család nyomul a bevásárlóközpont pénztárához, két felnõtt és négy gyermek. Izgatottan vizslatják szerzeményeiket, a gyerekek különösen számba veszik, kinek mi jut és minek lehet türelmetlenül nekiesni a délután folyamán. A szülõk semmire és senkire való tekintet nélkül állnak sorba. Észre sem veszik, hogy a sor elkanyarodik és õk éppen a közepéhez álltak be, ahol az megtört. Zúgolódó hangok és ciccegések. Ügyet sem vetnek a méltatlankodókra, a gyerekek veszekednek, sivalkodnak. Anyu, anyu vegyél olyat is a Marcinak, már van az iskolában, anyu, anyu az is kell nekem, anyu, anyu szavalják kórusban. Egyik-egyik felugrik az anyjuk ruhájára és ránt egyet rajta, hogy jobban felhívja magára a figyelmét. Az apjuk dúvad módjára rakja ki a futószalagra a csurig megpakolt bevásárlókocsi tartalmát. Fagyasztott húsok, konzervek, tartós élelmiszerek, gyerekeknek játék, barkácsholmi, apróságok. Beletelik egy kis idõbe amíg kiürül a kocsi, a gyerekek már felajzva kapkodnak a csokoládék és egyéb juttatásaikért amiket a pénztárosnõ már beblokkolt. Összevesznek egy-egy cukron vagy gumilabdán, pedig mindegyiknek jutott bõven belõle. Kapkodnak és nagy a zsivaj körülöttük, a sorban állók türelmetlenül várják, hogy eltûnjenek a színrõl végre mert tolakodóak és agresszívek voltak. Az egyik nagymama fejét csóválva, halkan súgta oda a mellette állónak, hogy ilyenek a gazdagok, semmi sem elég nekik és hangosak. Azt is megjegyezte, hogy a gyerekeik az iskolában biztos a legneveletlenebbek.
Kifordultak végre az áruház ajtaján és elcsöndesedett a pénztár környéke, akik eddig a szájukat húzták és egyik lábukról álltak a másikra, nem tudtak hova nézni kínjukban azok most megkönnyebbülten sóhajtottak fel, hogy végre elhúztak a picsába. Innen-onnan még a sorból lehetett hallani halk méltatlankodást. Sorra kerültem én is és fizettem, visszaszedtem a bevásárlókocsiba mindent és nekiiramodtam a parkolónak. Szerencsétlenségemre pont az én autóm mellett parkolt ez a család. A gyerekek fel-alá szaladgáltak a hipertupercsiliguli autójuk körül és amint mentem volna az enyémhez éppen keresztül vágott elõttem az egyik fiú. Majdnem rátoltam a kocsit sikeresen. Megijedt egy pillanatra de utána rögtön felülkerekedett benne a belénevelt társadalmi hovatartozás. Megvetõen nézett rám pár másodpercig és várta, hogy megsemmisüljek elõtte. Rávillantottam a szemem és odamorogtam, hogy mi van vacak, mit rohangálsz csukott szemmel? Eridj anyád szoknyája alá. Tudtam, hogy felkapják a fejüket erre a szülõk és a szemem sarkában figyeltem is az apjukat. Nagy benga, dürhõ állat volt, akit csak akkor lehet felborítani ha konkrétan állon vágod. Szúrós szemmel indult meg felém, de csak a gyerekéért jött oda. Morogva felkapta és begyûrte a kocsi hátsó ülésére. Az anyjuktól is megkaptam azt a bizonyos süllyedj el de mán jellegû pillantást. Ebben azonban már nagy gyakorlatom van és egy gyors erõltetett fülig vigyorral honoráltam. Elhúzta a száját és egy hangos ciccenéssel magára vágta a kocsi ajtaját. Odabent remegõ kézzel gyújtott rá a hosszúszálú cigarettájára. Ideges volt az áruházi bevásárlás miatt, én is eléggé feszült szoktam lenni mire végzek mert állat módjára megy mindenki mint az ökör és nincs bennük semmi tisztelet vagy részvét, sem segítõkészség. A nõ ráfújta a füstöt az ablaküvegre, a férje szájában is ott fityegett a cigaretta. Lehúzták az ablakot és határozottan kitolattak, kicsi kellett volna hozzá, hogy beletolassanak egy Wartburg elejébe. A Wartburg sofõrje egy idõs fickó volt smicisapkában. Mérgesen villogott a szeme és kalimpált a szélvédõ mögött. Vártam, hogy emez a cigivel a szájában kimutasson a lehúzott ablakon, hogy fákk vagy valami, de annyira el volt magával foglalva, hogy észre sem vette az öreget. Szép látvány, amikor két ilyen fasz szülõ szívatja a gyerekeivel a kocsiban a cigarettafüstöt. Ennél már csak a terhes nõ az érdekesebb eset. Amelyik sokkal nagyobbra tartja a saját egészségkárosítását mint a születendõ gyereke egészségét. Gondolod, hogy késõbb miután megszületik a gyermeke megváltozik a szemlélete ? Á dehogy, a gyerek bent vagy kint oly mindegy. Ott fog füstölni a kiságy mellett és elégedetten dajkálja, hogy aludj kicsim, nem zavarja, hogy a gyerek prüsszög a füsttõl és nem nyitja rá az ablakot, hogy nehogy megfázzon. Egyszerû ez mint a turista jelzés. Pár éve dolgoztam a zuglói önkormányzatnak, a feladatom az volt, hogy ha valaki segélykérelmet nyújtott be akkor annak ki kellett mennem a lakására és egy úgynevezett környezettanulmányt kellett készítenem, hogy amit feltárt helyzetet megfelel-e a valóságnak. Élveztem azt a munkát, mert elég sok érdekes emberrel hozott össze a sors. Volt köztük sok hülye, is, de egyre megtanított az a munkakör, hogy sohase bízzak a saját ítéletemben. Már az elsõ napokban megtanultam függetleníteni a munkámat a saját benyomásaimtól. Ha hallgattam volna az érzéseimre, akkor súlyosan megkárosíthattam volna embereket azzal, hogy esetleg megvonom a segélyt, vagy nem ítélem oda. Igazság szerint nem én vontam meg és nem én ítéltem oda, hanem egy javaslatot kellett tennem, ami alapján elbírálták. De természetesen 90%-ban ezen állt vagy bukott a dolog. A legemlékezetesebb eset az volt, amikor a Francia úton kellett bemennem egy ódon, négyemeletes, körfolyosós házba. Undorító hely volt, koszos falakkal és sötét lépcsõházzal. Kopott, zöld ajtó az üvegek helyén fólia és nincs kilincs. Egy vastag madzag szolgált arra, hogy belülrõl az ajtót rögzítsék. Az ajtó felett ott volt a szám amit kerestem, igen gondolkodóba ejtett a dolog, hogy merjek-e vagy sem bekopogni . Aztán elhessegettem magamtól a rossz benyomást és kopogtam az ajtón kétszer. Kis idõ múlva egy alacsony, mosdatlan, szakállas, cingár férfi jött ki és beinvitált. Mondom neki milyen ügyben jöttem és elmondtam azt is, hogy szeretnék körülnézni. Szótlanul beengedett és leültetett a konyhába. Elõredõltem a székemen és vetettem egy pillantást a szoba belsejére. Sötét volt és keskeny, egy vetetlen ággyal és egy nagy, barna szekrénnyel. A padlón koszos, kopott parketta és még csak szõnyeg sem. Ennyi, semmi más. A konyhában szintén kopott asztal, rajta semmi. A szék amin ültem talán az volt a lakás egyetlen ülõalkalmatossága. A fickó elõttem állt. Rajta gyûrött ing és foszladozott szürke nadrág. Mögötte egy konyhaszekrénynek csak nagyon bátran nevezhetõ valami, aminek a polcain nem volt semmi. Elmondta, hogy a szociális gondozója javasolta, hogy adjon be egy ilyen igényt segélyért. Ráfektettem a konyhaasztalra a paksamétát, amit ki kellett töltenem. Közben mellettem állva hallgattam a panaszát, nem lepõdtem meg rajta mert már megszoktam a lakásonkénti sirámkodást. Ellenben a hangjában éreztem valami furcsát, a szokásostól eltérõen nem színészkedett és nem játszotta túl magát. Volt benne alázat és keserûség és megtörtség. Egy olyan ember szólt hozzám, akit ténylegesen megviselt az élet és más esélye nem volt mint, hogy valaki segítsen rajta. Elmondta röviden, hogy miként került ebbe a helyzetbe. Kérte, hogy ha lehet, akkor még ma megkaphassa a segélyt mert ennie sincs mit. Ránéztem és felálltam, mondtam neki, üljön le majd közöltem vele, hogy ennek az átfutási ideje körülbelül két hétbe telik, és ha pozitív az elbírálás akkor kipostázzák. Megmutattam neki az igénylõk névsorát és a vastag iratköteget az oldalamon. Láttam a szemében a kétségbeesést. Aztán azt mondtam neki, hogy nézze uram. Én most körbenézek a lakásában és kinyitom a szekrényeket, amennyiben nem találok egyetlen piás üveget sem akkor megkaphatja az összes pénzemet ami éppen nálam van. De amennyiben egyet is találok úgy marad az eredeti felállás. Mindkét szekrény ajtaját kinyitottam, de az ajtónyikorgáson kívül azokban semmit sem találtam. Kongott mindkettõ az ürességtõl, azokba csak tenni lehetett. Nagyon elszégyelltem magam, hogy ilyen alázatnak tettem ki ezt az eleve megalázott embert. Jótékonykodni szerettem volna? Igen de, hogy? Feltételekhez kötöttem neki ? Akkor most jó ember vagyok vagy rossz? Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy a saját megítélésemre hagyatkoztam és a gondolataimra. Rosszabb voltam annál az embernél is aki éppen a Wartburgba tolatott volna bele, de nem csak nála hanem mindenkinél utolsóbbnak éreztem magam. Emberrel álltam szemben, nem egy kérvénnyel. Lesújtottan kivettem a táskámból az aznapi kajámat és csendben az asztalra tettem neki. Aztán elõvettem a pénztárcámat, kiborítottam a tartalmát az asztalra. Meg sem számoltam, mert nem voltam kíváncsi rá. Elég undorítónak tartottam magam abban a helyzetben, ha még nekiálltam volna számolgatni, hogy összegszerûen is meg tudjam nevezni mennyire vagyok jó ember akkor……. Semmi akkor, menni innen minél hamarabb. Elköszöntem tõle és leverten lebotorkáltam az utcára. Szoknom kell az ilyen helyzeteket. A kérelmét elõre vettem és ráírtam egy piros „S” betût, hogy tudjanak róla a titkárok.

[a guga]

Fiatal voltam még kölyök, talán 17-18 éves. Kint bóklásztam a Négy Tigris piacon. Akkoriban még nagyon jó hangulata volt annaka a piacnak. Tele volt ismerõsökkel és akármerre mentem, mindenhol ismerõs aki ha meglát a karját magasba lendítve köszön. Az egyik a ruhákat árulta konténerbõl, vastag zoknikat, alsónemûket, szabadidõ ruhákat. A másik cigarettákat és üdítõitalokat meg piát. Feljebb a büfé mellett egy furcsa arab aki mindenféle kütyüt, elemet meg mûszaki cikket és ha azt mondtad neki joint, akkor 1000 ft-ért adott egy teletömött gyufás skatulyát. A büfékocsiban az Eszter akibe a fél piac szerelmes volt, kicsit én is mert serdülõ korom kellõs közepén talált és nem tudtam elnézõen elmenni a magasra peckelt mellyei mellett. Kicsivel több sült csirkét adott pár jó szóért és egy-egy mosolyért. Nem tudom volt-e férje vagy akárkije mert soha ilyesmirõl nem beszélt. Ha megkértek az ismerõsök, hogy hozzak tõle kaját meg Uniqumot akkor ügyesen elidétlenkedtem vele pár percig amíg kimérte a porciót. Finom grill csirkét készített, aranyból volt hozzá a keze. Szépen barnára sütötte és ügyelt rá, hogy ne legyen száraz, gondosan megfûszerezte. Kimérte az adagokat sültburgonyával egy-egy mûanyag tálra és szelt mellé friss, fehér kenyeret. Választhattam hozzá savanyúságot is. Volt vecsési káposzta, almapaprika, csalamádé és gyönge ecetes uborka. Egy nagy tálcára rakosgatta a négy adag ételt az evõeszközökkel és a kis üveg Uniqumot a mûanyag poharakkal. Amikor elõredõlt, hogy átnyújtsa az ablakon akkor nem tudtam leplezni a zavarodottságomat, hogy a ruhájából kibukó mellét bámulom. Csak mosolygott rajtam és elengedett egy csiklandozó kacajt. Vittem magammal az ételt a tálcán és nem is az utat figyeltem, kerestem a fejemben a kacaj okát. Mint régen amikor a tõlem idõsebb ám sokkal csinosabb fõnökasszonyom a fenekemre csapott. Nekiláttunk a srácokkal befalni a csirkét és bõszen öblögettük hozzá az Uniqumot. Már a harmadik kört hoztam ki és eljött a késõ délután, kókadoztam az italtól, na meg a nagy meleg. Szállingództak a piacról hazafelé a vásárlók is és az eladók. Már csak mi voltunk négyen a barátaimmal és kértünk süteményt meg valami üdítõital félét. Mikor besötétedett Eszter közölte velünk, hogy hamarosan záróra lesz. Már csak ketten maradtunk az Istvánnal és õ is lassan menni készült. Eszter kijött és leengedte a büfékocsi elejét, hatalmas kurblival tekerte addig amíg be nem fedte az egész oldalát. Én még nem akarództam nagyon indulni mert nem tudtam hová és minek meg kinek. Eszternek sem volt ellenére, hogy maradtam. Megkért erre arra, hogy vigyem ki a szemetet. Seperjem össze a kocsi körül a koszt és hulladékot. Õ meg addig mosogatott. Fogalmam sem volt, hogy ha befejeztük akkor hová és mifelé mert egyáltalán nem tudtam róla semmit csak ittmaradtam vele délután. Tulajdonképpen néhány idétlen és vicces beszélgetésen kívül még nem teremtettem vele kapcsolatot, azt sem értettem, hogy ez miért alap arra, hogy itt töltsem vele a délutánt. De ha már így történt akkor nem töprengtem rajta tovább, úgy voltam vele ha majd útjába leszek elzavar.Mikor jöttem vissza a konténertõl gondoltam kezet mosok, a büfékocsi ajtaja félig be volt hajtva. Kinyitottam és megdöbbenve vettem észre, hogy ott áll egy szál, világoskék bugyiban és öltözik át. Hatalmas, kemény mellei ugráltak ahogy öltötte magára az ingét. A szoknyáját a szekrénybõl vette elõ és intett, hogy menjek be. Behúztam magam után az ajtót és leültem a székre. Egyáltalán nem zavartatta magát. Miután felöltözött megkérdezte, hogy éhes vagyok-e. Persze vágtam rá, hisz régen volt az a csirke és amúgy is hülye az aki ilyen ajánlatnak ellene áll. Mondta, hogy maradjak nyugodtan ülve, majd õ megetet finommal. Kissé vidékies hanghordozása volt neki és egyáltalán nem az a nyílt és beszédes aki azonnal kitárja magát. Szinte mindenre az volt a reakciója, hogy halkan kuncogott. Sürgött-forgott azon a kis helyen és rakta elém az ételeket. Õ fõzte mindet még hajnalban amikor idejött, most csak megmelegítette õket. Elõször az újházi tyúkhúslevest, majd a marhapörköltet rizzsel. Ugyanúgy megkérdezte, hogy mit kérek hozzá savanyúságot, hát almapaprikát. Jólesett a meleg leves a hülye fejemnek, a puha kenyérrel kitörölgettem a tányér szélét a pörkölt után.
Élvezettel nézte ahogy eszem.
Bezárta magunk után a büfékocsi ajtaját. Halkan, bizonytalanul megkérdeztem most hová megyünk ? A Gellért hegyre, válaszolta biztosan. Átvillant az agyamon néhány kedves emlék lányokkal kapcsolatban és eszembe jutott, hogy a Gellért hegy az a hely ahol én állandóan kikötök. Immáron kitudja hanyadszor indulok meg azzal a tudattal, hogy életem nem elsõ és nem utolsó szexuális aktusa elõtt állok. Vár a hegy.
A 9-es buszon egymás mellett ültünk végig és szinte csak én beszéltem. Õ szokás szerint csiklandozóan kuncogott. A Kálvinon felszálltunk a villamosra és átmentünk a hídon, egészen a hegy lábáig nem tudtam szóra bírni õt. Ott annyit kérdeztem tõle, hogy merre ? Megvonta a vállát majd mutatta, hogy arra és kész. Jó felmentünk a hegy tetejére egy eldugott sötét helyre, be a fák alá egy kellemes és kényelmes padra. Sehol senki a környéken és csend honol. A város fényei is bíztattak, hogy csak engedd el magad, hát azt tettem. Fogalmam sem volt, hogy miként keveredtem ide és kivel. Csak éreztem a testemben a duzzadó, kirobbanó feszültséget amit ennek a nõnek az egész napos látványa okozott. Azt sem értettem, hogy miért pont engem szúrt ki magának és miért pont ma meg egyáltalán. Már nem érdekelt semmi csak az, hogy legyünk túl rajta. Hülye voltam mert hagytam magam megvezetni. Ez sima szexualitás, neki sincs köze hozzám és nekem sem õ hozzá. Õ igényli az én testemet én meg az övét és utána elválnak útjaink. Benyúlt a lábam közé és elémtérdelt. Eleinte még zavartan figyeltem, hogy nem-e jön valaki vagy éppen bármi más, de aztán már azt sem. Zavart, hogy mindent hang nélkül csinált. Még eddig nem találkoztam olyan nõvel aki nem adott ki egy halk nyikkanást sem. Azt éreztem, hogy jól érzi magát mert erõteljesen vonaglott, de hang egy szál sem. Fogtam a kemény fenekét és ült az ölemben, zihált. A hatalmas melle elõttem járt táncot. Néha megpróbáltam elkapni a számmal a bimbóját, de abbahagytam mert majdnem röhögésbe ment át. Aztán lassan elernyedt és befejeztük. Nem tudtam mit gondoljak magamban, amíg öltözködtünk kényszerítve éreztem magam, hogy beszéljek hozzá. Õ természetesen nem szólt egy szót sem. Gondoltam hazakísérem, lesétáltunk a hegyrõl és közben meséltem neki érdekes történeteket errõl is arról is. Mutatta az utat hazáig. A 14.-es villamossal mentünk a Béke térig és onnan gyalog egy sötét utca elejéig, ott megállt. Magához ölelt és lesmárolt vagy én õt, ebben a helyzetben nehezen volt eldönthetõ. Majd a végén közölte, hogy többet ne számítsak rá mert férjnél van és van már két gyereke is. Csalódottan néztem utána ahogy ellépdelt tõlem a sötét utcán. Utána osontam kapuról kapura és megnéztem hová megy. Egy nagyon csúnya, ótvar régi épületbe ment be. Ilyen tanácsi lakások földszintes elegye, ahol van egy nagy kapu és 8-14 szoba-konyhás lakás. Láttam ahogy kitárja a nagy kaput és befordul, kicsit még vártam bár nem tudom mire mikor ennyi volt. Csak álltattam magam a gondolattal, hogy holnap ugyanott és ugyanazt átélhetem. Az utcafronti lakásban felkapcsolták a lakást. A szobában villódzó tv elõl pattant fel a két gyerek és a férje, annyit még láttam, hogy a gyerekek a nyakába ugranak, hogy anya mit hoztál ? Aztán elhúzták a függönyöket. Azt már csak én gondoltam hozzá ahogy fúj egy nagyot és lerogy az asztal mellé, hogy milyen fáradt vagyok.
Sokáig nem mentem ki a piacra a történtek miatt. Bántott is a dolog meg valahol büszke is voltam rá amikor arra gondoltam, hogy hányan meg akarták õt kapni a férfiak közül ott a piacon, néha olyan gusztustalan módon forgatták a szemüket és hozzá a nyelvüket és mégis mind közül én. A mai napig nem értem ha rá gondolok.
Egy fél évvel késõbb jártam arra legközelebb és félve, nagyon óvatosan közelítettem meg azt a helyet. De se büfékocsi, se Eszter. Valahová elköltöztették az egészet és most valaki ugyanúgy sorban áll a csirkéért tétován, majd elvörösödve rácsodálkozik a hatalmas melleire, hogy atya ég.
S ha az est leszáll és nincs hová akkor Eszter csiklandozó kuncogó hangon megkérdezi, hogy megetesselek ? Majd irány a hegy.
Csak emlék maradt és õt azóta sem láttam, ma már nem jelentene semmit számomra csak egy lépcsõfokot a felnõtté váláshoz.

A név és a helyszín az õ érdekében meg van változtatva.

[a guga]

Egy este....

Mind a négyen szakipari iskolába jártunk. Én, Böce, Robi és Csiga is. Én szobafestõnek tanultam, Böce nyomdásznak, Robi kárpitosnak, Csiga pedig vízügyi szakközépbe járt. A hétköznapok során ritkán találkoztunk össze, de a hétvégéket rendszeresen együtt töltöttük. Jól összekovácsolódott négyesfogat vált belõlünk, amit aztán az élet szétoszlatott a szélrózsa minden irányába. Katonaság, család, munkahely, de ennek ellenére nagyon jó emlékeink maradtak négyünknek errõl az idõszakról. A Csiga volt az elsõ aki közülünk családot alapított. Pedig róla képzeltük el a legnehezebben, hogy valaha is sor kerül rá, hogy egy nõvel együtt hál. Persze nem alap nélkül, mert ha õ megtetszett egy lánynak azt azonnal elcitálta a Rózsi nevû kocsmába és addig ivott amíg össze nem akadt a nyelve. Utána meg kérdezgette a lánkát, hogy na mi van kiscicám ? Aztán egy napon összeakadt az õ Pálmijával és azóta is boldogan élnek Békéscsabán. Szült neki vagy 5-6 gyermeket, pontosan nem tudom mert már rég láttam õket. Csiga egyébként iskolai tanulmányai ellenére amióta ismerem postás. Bazz nem egy egyszerû alkat, nagy 150kg-os sörtõl felduzzadt behemót, szakáll és kackiás bajusz.
A Böce az évek múltán felköltözött Budapestre és egyszer összetalálkoztam vele az Astoria aluljárójában. Azóta tartom vele itt a kapcsolatot. Feleségül vett egy nála tíz évvel idõsebb nõt akinek már volt egy gyermeke, majd szült egy fiút (Bendegúz)a Böcének és azóta is élnek csendesen vagy néha nem de legalább együtt. Böce tanulmányai ellenére továbbra is nyomdászként üzemel.
Robiról nem sokat tudok, közülünk õ az egyetlen aki nõvel soha nem érintkezett, lent marad Gyulán ahol született, fogalmam sincs, hogy mit dolgozik és hol. Azt tudom, hogy a szülei elváltak és õ kiköltözött egy tanyára és magára zárta az ajtót. Azóta ott él magányosan. Tervbe van véve, hogy közösen meglátogatjuk õt, mert részben mi is tehetünk arról, hogy magára maradt.
Én még akkor elhúztam a csíkot Gyuláról amikor még csak találgattak róla, hogy mi is az a csík. Az enyém az övékéhez képest igazi sikertörténet, de ezt már nem részletezem.

Mindannyian nagyon vártuk a péntek délutánokat, mert akkor bevásároltunk sörökbõl és kimentünk a tanyánkra ahol anyámmal laktam a válásuk után. A tanyánk mellett volt egy lóistálló és egy kisebb erdõ. Késõ délután behúzódtunk az erdõbe egy tisztásra. Vittünk ki 220V-ot hosszabítón, hordóba tüzet raktunk, nagy mûanyag vedrekbõl dobfelszerelést csináltunk állványokra. Nagyon profin kivitelezett dobszerkó volt. Ötven literes hordók és kisebbek voltak más-más méretre vágva és félkörben felállítva. Lábdob az nem volt , de nem is volt rá szükség. Volt egy Csehszlovák magnónk a Dária és abba volt bekötve a Jolana szólógitár. Aztán volt egy igazi mikrofon állvány mikrofonnal. Meggyújtottuk a tüzet a hordóban és elkezdõdött a muri. Bontogattuk a láda söröket, kentük a száját a dobcuccnak és a gitárnak. Böce tudott közülünk a legjobban dobolni, én a gitárt kezeltem valamelyest jó érzékkel, Csiga sok sört meg tudott inni és ettõl jó hörgõs hangja lett az énekhez. A kedvencem a "Tíz ásónyomnyira a föld alatt " c. szám volt vagy a "Zánokwréj". A Robi az nagyon jól tudta összeszedni a Chemotoxos és egyéb spray-s dobozokat a szemétteleprõl és profin tudta beszórni a hordóban megrakott tûzre õket. Így bulizgattuk át a hétvégéket a kiserdõben mi négyen. Néha beleállítottunk a karácsonyfa tartóba egy-egy habbal teljesen teli Barbon borotvahabot és alágyújtottunk. Percekig ámultunk a nyári hóesésen amit a robbanás produkált. A közelben lévõ csirketelepen is nagyon szerették a hétvégéket mert számukra is igazi kikapcsolódás volt az éjszaka csöndjébe belehasító durranások és dobszólókkal tarkított éktelen vonyítás és torz gitár. Az egész környék úgy hívott bennünket, hogy Nádi Punkok. Éjfél tájban mikor elnyugodtunk, a Csiga nekilátott bográcsban paprikáskrumplit alkotni. Öröm volt nézni ahogy küzdött az éjjeli lepkékkel amik jöttek a fényre az erdõbõl.
Egész hajnalig dumáltunk és tervezgettük az életünket. Persze semmi nem úgy alakult ahogy azt mi gondoltuk.
Böcével azóta is napi kapcsolatban vagyok szinte, a Csigát talán öt évente ha látom és akkor is úgy fogad, hogy már megint mit akarok ? Megszoktam már tõle ezt a stílust, álcázza azt a nagy szívét.
Évekkel késõbb elsétáltam a kiserdõbe és láttam a gazzal benõtt dobfelszerelést, az elkorhadt hordót és a tisztást is benõtték a fák. Megváltozott a világ arra is. Nincs már csirketelep csak biztonsági õr, mert már régen csõdbe ment. Nincs már lóistálló sem, helyén gombákat termesztenek és egy hatalmas kutya õrzi a telepet. Nem lehet szabadon mászkálni mint rég.