[a guga]

Aztán ahogy elkezdett játszani a zenekar, sorra áltak fel az idõsebbek is és a fiatalok az asztaloktól. Vastag bajszú, kérges tenyerû melósok, sonkákon és kolbászokon hízlalt valagú feleségeikkel kiperdültek a középre. A fekete nadrág az evidens, viszont az öltönyfelsõk már annál változatosabb színekben pompáztak. Rikító lila, mélybordó, meggypiros, világoskék, manager zöld és még kitudja. Akár egy lassított felvételen a nyomon követhetõ mozgás. Egyik lábukról a másikra billennek és a férfi fogja az asszony derekát, a nõ meg a férfi vállát és az néha felemeli a jobbkezét és csavarint egyet csuklóból a tenyerén. Döcögnek erre, döcögnek balra és közben a legfontosabb dolguk, hogy végigmérjék a másikat. A zenekar nyomja a négynegyedes kismariska mossa bugyogóját. A dobos nem jön lázba, az énekes nem jön lázba, a zongorista nem jön lázba. Ezerszer eljátszott ütemek és sémák. A tömeg meg középen billeg egyik lábáról a másikra és közben egyik-másik kurjongat. Az asztalnál ülõk fogai közül kivillanó csirkeczombok ahogy félkézzel mutogatnak a tömeg felé, hogy ki kicsoda és kivel, mennyiért, honnan, hová, a miérteket is pontosan tudják. A boroskancsók is a levegõbe emelkednek. A menyasszony kézrõl kézre jár és a võfély teli torokból kiabál. A kalapban gyûlik a pénz. Van aki szívbõl ad keveset, olyan is aki sokat, hogy lássák a rokonok. Kimért lassú mozdulattal, hogy kivehetõ legyen messzebrõl is a bankjegyköteg vastagsága. A felespoharak és borospoharak össze-össze koccannak. A võlegény a háttérbõl figyel és várja a pillanatot, hogy mikor kaphatja fel a menyasszonyt és futhat el vele. Eladó a menyasszony, most vegyenek, ordítja a võfély és a rokonság meg vidáman adakozik és issza a bort. Akik még nem ismerik egymást a másik családjából azok kissé visszafogottan ámde érdeklõdve ismerkednek. Az épület elõtt hatalmas feldíszített kocsisereg. A vendégek hajnalig mulatnak, amit meg meghagytak azt a nászok csomagolják el mindenkinek útravaló gyanánt. Mindenki meg van hatódva, hogy micsoda pazar esküvõ volt és az a torta az asztalon.A pap is milyen szépen prédikált. Hová utazik a fiatal pár nászútra ? Valami összeköpködöm a szõnyeget ha ki tudom mondani nevû szigetre, két hétre. A lány szülei állták az utazást. Képzeld repülõvel. Már lakást is vettek nekik. Mire visszajönnek be is lesz bútorozva nekik, tudod IKEA és egy párás, fülledt mosoly kíséretében kitessékeli az utolsó vendéget is az épület elé.

Néhány évvel késõbb............

Kisírt szemû szülõk várakoznak a bejárati ajtó jobb és bal oldalán, nem mindenki ül. Várják, hogy véget érjen az elõzõ tárgyalás. A bíróság épülete elõtt feldíszítetlen kocsioszlop és néhány családtag. A bentiek foghegyrõl sziszegve beszélnek egymáshoz és villanó szemek. Azt nem engedhetik meg, hogy a gyereket is elvigyék. A vagyon már alapjaiban szétosztásra került mert az anyósok gondosan feljegyezték, hogy mit vitt be a házasságba az õ drága szemük fénye. A fiatal pár fáradtan de büszkén ül egymástól távol. Sok mögöttük a kialvatlan és átveszekedett éjszaka, hogy mosni kell és csípi a kezét a mosószer. Már megint büdös a lába és hamarosan megõrülök mert horkol is. jaj ha jöttek a szülei mindíg takarítani és itt altatni meg etetni kellett õket, uramatyám mennyi pénz. A válóperes tárgyalás megkezdõdött. Mindenki elõadta az ügyvédek álltal az igényeket. Közben egymásra villanó szemek és kikérem magamnak az én fiam rendes. Az én lányom meg nem pórnépnek való hanem tenyeren hordozandó. Aztán véget ért a két évig tartó házasság. Mindegyik megfogadja, hogy hülyék a férfiak és a nõk, többet feleségül egy sem kell max. szopatni ha nem fogaz. Magasra tartott fejjel vonultak haza és még napokig ez volt a téma. majd hónapok és évek múltán másik család, új apuka a gyereknek és emitt meg a nyócadik barátnõ de még mindíg a hülyét fogta ki.

Eszembe jutott hirtelen a nagymamám aki sírva rohant ki az állomásra amikor megtudta, hogy a férje hazajött két év után az Orosz hadifogságból. Egymás vállára borultak hosszú ideig és szólni sem bírtak. Csak örültek végre, hogy visszakaphatták egymást. Nagyanyám békében és mindent eltûrve élte le az életét nagyapám mellett. Pedig az öregnek tényleg volt méretes lábszaga, de nagyanyám örömmel mosta ki a zoknijait csak, hogy az öreget maga mellett tudja. Gondosan sürgött-forgott körülötte nem törõdve semmivel, mit neki egy kis hortyogás vagy ha az öreg a szokásosnál zsémbesebb.
Jelenleg is egymás mellett fekszenek, de már a föld alatt. Megérdemelték és meg is kapták egymást. Nekik még a hûség és a házasság értékkel bírt és tudták mi a nélkülözés.
Nyugodjanak békében.

Az legyen az elsõ, hogy tanuld meg tisztelni a másikat és megalázni önmagad. A fenti sorokat a házasság védelmében írtam.

[a guga]

Régen még sihedernyi koromban volt egy parasztházunk ahol laktunk. Még Gyulán. Egy alkalommal a barátaim látogattak meg engem pusztán szolidaritásból mert lábam törött. Yáró gipszben feküdtem az ágyon és körémültek. Elõször csak hümm majd velõtrázó röhögés amikor a vertfal egy apró lyukán kitekintett egy egér. Nosza gyorsan betömtük a lyukat fasírttal amit anyám hozott be nekünk enni. Majd mikor már belesulykoltunk egy fél disznót a lyukba, szépen takarosan elfedtük egy vonatjeggyel.Régebben lehetett kapni azt a keménykartonból készült jegyet. Talán még ma is. Az a jegy ott díszelgett még vagy 3 évig. Biztonságos volt.Amíg azt láttam tudtam , hogy az egér nem jön ki. Miután végeztünk egérmissziónkkal , beültettek egy talicskába és eltoltak felváltva a 2km-rel arrébb lévõ kocsmába. Persze nagy ováció mert mi voltunk a kocsma sztárjai addig is. Folyt a könnye mindenkinek ha ott voltunk. Az udvaron tüzet raktunk és szalonnát sütöttünk , átloptuk a szomszéd kakasát és beengedtük a kocsmába.A hülye melósok meg berugatták vegyes pálinkával.Egy 10m-res lánccal lezártuk az összes kerékpárt és csak sörért nyitottuk ki egyenként , bentthagytuk a wc-ben a Videoton magnót és üvöltött a munkásmozgalmi ének órákon át, mindezt eltûrték nekünk mert szórakoztatóak voltunk. Mindenki csípte ha ott voltunk.Egyszer végigcsengettük az utcát részegen és megkérdeztük attól aki kijött , hogy mi az élet értelme? Futva kellett a választ hallgatni. Nem minden esetben. Olyan is volt akivel beszéltünk egy fél órát. 80 éves nénike aki egyedül lakott.Fõleg a háborúról mesélt ahonnan a férje sem és a fia sem jött haza.Ilyen voltam én amikor serdültem. Nem vagyok magamra büszke de nem is szégyenlem. Ugyanolyan yóól éreztem magam mint mostanában.Most ez és ennyi kívánkozott ki belõlem. A parasztházat azóta lebontották , szegény kisegér.

Gyulán lakott egy kissé zavaros srác akit kecskésnek hívott mindenki mert állandóan mekegett az utcákon.A srácot elküldte az anyja gázpalackot cserélni.A kerékpárja két oldalán volt ilyen palack tartó amibe belerakta õket és elindúlt.A kocsma elõtt ácsorgók meg mikor meglátták elkezdtek rajta vihogni,mekegni és bátorították,hogy jöjjön be adnak neki valamit.Adtak neki egy féldeci rozsdást.Ez áll fele-fele arányben vegyespálesz-kevertpálesz-bõl.A srác kicsit a népszerûsége láttán megbátorodott és a marasztalásnak engedvén ivott még egyet.Aztán annyira belemelegedett,hogy a gázra kapott pénzbõl meghívta a többieket.Több mint félliter ilyen rozsdást nyomott le és be is esteledett.A kocsma is zárt be.Akik látták felszálni a kerékpárra és hallották azokat a zajokat amit még utána vagy tíz percig lehetett,azok nem azon csodálkoztak,hogy másnap nem találták a két gázpalackot. Hanem,hogy a srácot meg lehetett találni.

Az ember életében nem az a legfontosabb,hogy a helyesírása tökéletes legyen hanem az,hogy meg tudja magát értetni.
Elnézem itt a topicokon az egymással szemben tanusított hangnemet.Bizony ha valaki tanult paraszt akkor senki nem írja oda,hogy igen paraszt de megbocsátok neki mert tökéletes a helyesírása.Ellenben ha valaki barátságos és megkedveltette magát többekkel akkor a gépelési hibák és a helyesírás tökéletlensége fölött hajlandóak lesznek szemet húnyni.
Ilyen is van.
Most pedig jöjjön egy ciki a régmúlt idõkbõl Gyuláról.
Szobafestõ tanoncként tanultam egy brigádban és mikor egyszer nem volt pénzünk sörözni akkor furmányosan utánanéztünk miként lehetne ezt a hiányt pótolni.Ha valaki járt már a gyulai várban akkor az tudja,hogy a múzeum részében középen van egy fahíd alatta egy 5-7méteres árokkal.A brigádunk eme helyen jelent meg pénzszerzés céljából.Lent a híd alatt a látogatók jó szokásának köszönhetõen egy valag aprópénz gyûlt össze.Engem oda leengedtek egy elõre elkészített kötéllel és egy hátizsákkal.A haditerv az volt,hogy õk figyelnek a híd két oldalán én meg hámozom az aprópénztõl a talajt.Dolog végeztével visszahúznak.Igen ám de a portásnéni elment tanácsot kérni az igazgatótól,hogy nem lesz belõle baj ha öt festékes ruhás melós bejött a várba múzeumálni?Erre az igazgató odajött a többiekhez akik éppen színlelték a látogatást,hogy legyenek szívesek kifáradni és visszajönni normál utcai ruhában mert sok a külföldi vendég és elvtársak stb. Mert akkor még az volt a módi.Négyen már megvoltak de hol az ötödik?Vonta kérdõre a többieket az igazgató.Szerencsére a Páfrány mindíg talpraesett volt és közölte elment wc-re.Az egész díszes társaság elvonult és ott maradtam egy hátizsáknyi aprópénzel hét méter mélyen.Csak nagynéha bukkant fel a hídon egy-egy látogató így bátorságot merítettem és elkezdtem felkapaszkodni a téglafalon,a kötelet elvitték a gelebükben a kollégák.Mire egy méterre voltam a híd aljától addigra vagy huszan lesték kíváncsian,hogy mi a szitu.Baj nem lett a dologból simán kisétáltam,csak nagyon koszosan.
A végeredmény 46 üveg sör/kõhányási/+fél liter tripliszek+17 márka+ még egy csomó más valuta amit a helyi dollárboltban vásároltam el az akkoriban földiek számára elérhetetlennek tûnõ árucikkre.
Bocs a hibákért de nem vagyok tökéletes.

Ez meg Gyula-Bp közös cikije.Harmad magammal Iron Maiden koncertre indultunk.Elõtte való nap megbeszéltük ,hogy Tóncsinál talizunk mert õ lakik a legközelebb az állomáshoz.Az anyja szólt elõre,hogy ne hozzon senki kaját mert csomagol szendvicseket annyit ,hogy elég lesz mindenkinek.Reggel össze ott és irány Bp.Fel a vonatra majd kb. egy órás pálinkázgatás után elõ a szendvicseket.Igen ám de az nem volt benne,annál több azon a héten összegyûjtött csont és egyéb a kutyának gondosan összegyûjtött kajamaradék./Most jót röhöghetnek azok akik szokták olvasni a mit javasoltok kutyaszar ellen c. topicot/Fiatalok lévén azonban nem törõdtünk vele ittunk még egy kis házit aztán a végeredménye az lett,hogy ugyan a koncerten ott voltunk de semmire se emlékszem belõle.
Tóncsi egyébként ott szúrta el,hogy egy másik nylon zacsis cuccot emelt föl és nem azt amelyikben a szendvicsek valának.

Ott helyben meg is köszöntem,lásd ott a ne szavazz senkire!topic-ban.
Egy régebbi ciki Gyuláról.....Egy építkezésen dolgoztam mint szobafestõ tanonc.Az épület két szintesre épült.A mi brigádunk a felsõ szinten végezte az alapmeszelést és az elõkészítõ munkálatokat.Az alattunk lévõ szinten pedig a Valencsik vezette brigád végezte a krémje munkát ami 3X annyit fizetett mint a miénk.Az a brigád a mûszaki vezetõ csókos csapata volt.Páfrányt a mi brigádvezetõnket ez nagyon zavarta és próbált ellene tenni.Úgy alakult,hogy kitûztek egy bemutató napot az átvételi bizottságnak,hogy az esetleges korrigálni valókat még a munka befejezése elõtt megbeszéljék.Kiglancolás az ilyenkor szokásos módon mikor fostos koponyák teszik a lábukat a halandók közé./ez is elég ciki tud lenni/Szóval csilivili ahogy kell és Páfrány azt mondta,hogy menjek le az alsó szintre és hintsek a sarkokba pár csepp házipálinkát.Készülhetett a dologra mert a mieinknek meg volt tiltva az napra az ivás.Tudjátok a folytatást?
Fostoskoponyák megérkeztek,elõttük haptákba a halandók,mi meg a fölsõ szinten farkunkat behúzva figyuztunk.Az eredmény:nekünk is megadatott a zsíros meló mert a bandát úgy rugták ki ,hogy a lábuk se érte a földet.Megszondázták az egész csapatot és csomagolhattak a nagyarcok.
A kárörvendés nem erény de mikor folyamatosan lenéztek minket mert volt egy fostoskoponyájuk fentrõl aki intézte a lóvét nekik aztán meg azzal együtt repültek/õ volt a vezetõjük/.
Jól esett a zúzámnak.

[a guga]

1.

2003 05.01. Tinnye

Kis családommal, kis Suzukinkkal, kisrándulásra adtuk a fejünket. Kicsit nehezen sikerült átvergõdnünk a városon mert tombolt a sörömvirslim õrület az utakon. Az elsõ állomás Leányvár volt, kiszálltunk egy pizzéria elõtt és bementünk leöblíteni az út porát. Körülbelül 20perce lehettünk úton már. Igaz ebéd nélkül indultunk el, hogy majd valahol bezabálunk alaposan. Megtettük, majd az evés fáradalmait kipihenni beültünk ismét a Suzukiba. Tovább vettük az irányt Dorog-Csolnok-Dág-Tinnye irányába. Fantasztikus környék. Semmi látnivaló sehol, csak simára szántott hegyek, mindenhol termõföld. Végül Tinnye határában felfedeztünk egy ösvényt közvetlenül a sportpálya felett. Amint a képen is jól látható lankás ösvényre leltünk amit elborítottak az orgonabokrok, aminek az illatát elnyomta az égett gumiszag. Valahol a környéken keményen égették a gumislag és még rímelt is. Késõbb rátaláltunk a helyre és még fogok is szót ejteni róla. Ezen a képen három személy látható, közvetlenül a tinnyei sportpálya fölött sétálgattunk és tovább vettük az irányt a második fotóra.

2.

Elhúz mellettünk szélsebesen egy sötéttekintetû trabantos egy sötétpillantású komájával. Sietõs nekik a ki tudja hova. A Trabant mögött pótkocsi, megpakolva mindenféle okossággal. Olyanok mint rozzant mosógép, faasztal, autógumik, faketrec, lomok és lomok és lomok. Csak úgy porzik utánuk az út. A porfelhõ jótékonyan elrejti elõlünk a Trabantot és a szállítmányát meg a benne rejlõ két utast, de nem sokáig. A következõ képen a következõképpen alakul...

3.

A képen jól látható, hogy szinte alig látható valami, a táj, a maga természetes mivoltában és benne egy mesterséges út ami valahová vezet, a táj megmunkált és rendezett. A fene ez is rímelt, hiába ma ilyen napom van. De a kép közepén a fák között mégis kivillan valami, én hallom is a neszt és ahogy közeledem feléjük már jól kivehetem az utánfutós Trabantot és a két sötétben bújkáló alkonyistát akik igen nagy szorgalmatossággal pakolják le az utánfutóról a becses holmijaikat. A képen csak picikét lehet látni és abból sejteni, hogy a kanyar után milyen látvány fogad bennünket. Elöljáróban annyit, hogy ez a környék a kedves és jóravaló budapesti emberek kedvelt pihenõhelye. Itt vásároltak amúgy õk kedvesen hétvégi pihenõ telkeket, hogy egymásnak itt kedveskedjenek és kipihenjék a hétköznapok sodrát amibõl õket kihozták.
N/A de a következõ képen már lerántjuk a leplet.

4.

Amit most láthatunk az csak töredéke annak amit én valójában láttam, sajnos személyiségi okokra való tekintettel nem fotózhattam az egész területet mert azt éppen bitorolta az alkonybrigád és, hogy is venné ki magát. Ugye azt már még se lehet, hogy premierplánba he meg nagy totálba ahogyan õk mint vészterhet a léghajósok, szabadulnak meg a feleslegtõl. De nagyobb ennél a képzelõerõ, innen származott a füst és a maró szag, égették közben a gumikat. Amúgy azok az árán budapestiek abba az árán bevásárlóközpontban bevásároltak ide a hétvégi árán telekre mindent, nagy-nagy kegyelmükben, hogy jól kikedveskedhessék magukat önmaguknak itt a nagy hegyekben, oszt amikor mindent felzabáltak kedvesen és megnézték a kedvenc sorozatukat a túrista tévén még gyaknak egyet az asszonyon, még elengednek egy-egy pofont a gyereknek. Kimennek egyet pisálni a ház mögé és ha már kellõen besötétedett akkor fogják a pakott kedvesen és leballagnak ide a fekete, kék, és szürke zacskóikkal és az azokba rejtett kincsekkel. Kedves Európaiak ezek az emberek, letörlik a zsírt a szájuk szélérõl és finganak egyet a sötétben, még az egyik lábukat fel is emelik hozzá, majd komótosan elindulnak a földúton visszafelé. Félelmetes ez a sötét, ki tudja milyen alakok mászkálhatnak erre éjjnek idején. Nicsak egy másik zsákos, odaköszön szevasz, közben körmével a pörköltmaradékot piszkálja a fogai közül. Milyen magasak a telek árak mi ? A zsákokról szót sem ejtenek, közös kis kispolgári kisbûntett, csendesen tudomásul veszik, hogy a kisembernek csak ezt lehet, bezzeg a milliárdok hová tûnnek ? Azzal kéne inkább foglalkozni mintsem ilyen semmisségekkel, hogy hová hordjuk a szemetet.


5.

Ez a kép több mint beszédes és sokkal több mint érdekes és csak a folytatással együtt érvényes ill. érthetõ. Amit láthatunk az egy forgalomból kivont buszmegálló. Biztos sok ilyen mellõzött buszmegálló van országszerte amit már nem festenek, nem takarítanak és nem nyírják a füvet sem körülötte mert elveszítette az aktualitását. Ha bárkinek is kedve szottyanna buszt várni ezekben sem biztos, hogy csak miatta felújítanák. Ez a buszmegálló azért különös mert az út mellõl még arrébb is rakták pár métert. Biztos jöttek jó munkásemberek és hatan-nyolcan közös erõvel, valakinek az irányítása alatt arrébb tették úgy 20 métert. Mindegy hová csak el az útból. Ez a buszmegálló közvetlenül a tinnyei temetõ oldalában biztosította a buszravárást valamikor fénykorában. Ám de a következõ kép talán beszédesebb lehet, hogy miért is kúszta be a lián oly rég eme nemes szerkezetet ami hajdanán menedéket nyújtott esõ, hó és szél ellen vagy esetleg egy röpke csók erejéig csak az anyu meg ne lássa, jaj hol a táska ? Oda tettem a sarokba ott ne haggyad drága lányom mert mindjárt jön a busz.......

6.

Meghaltak az emberek.........
Itt a temetõ és meghaltak azok is akik temettek és nincs aki felemlítené az eltemetteket.
Egy használaton kívüli temetõ egy omladozó kápolnával, valaha biztos nagyobb tisztességnek örvendhettek ezek a kövek, ha literben lehetne mérni az itt elejtett könnyeket.
De mára megfakult a kép, meghaltak a buszra várók és meghaltak a megérkezettek, nem fontosak az emlékek senkinek mert nincs aki emlékezne, halott. A halottak pedig nem emlékeznek meg a halottakról csak fexenek és porlanak. A fák és liánok növik be és rejtik el a neveiket és takarják el cselekedeteiket. Ha élnének akkor most sürgõsen kedvet kapnának egy kis buszravárásra és mellé egy röpke csókra, esetleg ha kapnának egy perccel többet akkor még táncra is perdülnének, ha pedig még vagy ötöt akkor kitakarítanának abban a buszmegállóban és a körmeikkel kaparnák a rozsdát a vasról. De nincs már mit tenniük, oda az akarat, elvitte a daganat a fekély, a fájdalom a szenvedés. Dicsõ ember ez a te valód, büszke homlok és mögötte a megszerzett tudás ami-e kövek alatt honol és minden patvarkodás, szeretet, gyûlölet és mosoly. Árnyként vetül a fákra a sok halott emléke mert nincs akinek kéne vagy talán mégis ? Egy akad még, egy aki fontos. Egy még él és amíg él törõdik és gondoz, fontosak nekik az emlékek. Ezt láthatjuk a következõ képen.

7.

Gyõri Béla és Gyõri Béláné

Sohsem láttam õket és sohsem tudtam róluk, sokkal elõttem éltek, az övéké az egyetlen sír ami még ebben a rengetegben gondozott. Õk azok akik még valakinek fontosak és a sírjukon egy üzenet ami mélyen elgondolkodtatott. Pár percre ki is ütött és mozdulni sem tudtam, a levegõ a tüdõmbõl kifutott és a hideg futkározott tõle a hátamon.

"TUDOM, HOGY A MEGVÁLTÓNK ÉL ÉS, HOGY EGYSZER MEGÁLL A PORAINK FÖLÖTT"

Sokkal több ez mint egy mondat, mögötte egy leélt élet és a leélt életbõl ennyi maradt. Egy kövön az üzenet. Egy leélt élet után csak ennyit mondhatott és mondhatsz majd te is, ennél többet nem lehet.
Minden amit gondoltál és szerettél, a legfontosabb dolgaid ide viszed le. Bevackolod magad a tanulmányaiddal és az igazaddal mert ugye az van. Az összes érték amit ide levihetsz csak ez az üzenet amit a kövön olvashatsz.
Pénz, autók, siker, akarom, arany, diploma, család, szeretet, jóember, hova lett ? Minden amit egész életedben tettél belefoglalható egyetlen mondatba. Tudom, hogy egyszer megáll a porom felett. Megáll a porod felett az akit eddig szarba sem vettél, mert siettél, hogy sok a dolgod vagy éppen nincsen pénzed meg amúgy is mi ez a hülyeség ?
Karácsonykor ugráltál a fenyõfa körül, húsvétkor döntötted a söröket a sonka után, máskor meg ha hallottad a nevét elhúztad a szád. Nem érték, hol mérik ? Nem ehetõ és nem fogadják el a postán, nem végzi el helyettem a munkám, különben is megyek mert vár a gyerek.
De õ legalább él, nem úgy mint te. S ha már minden ember meghalt és nincs aki szarba se vegye, aláhulltak mind a köveknek és kirakták a reserved táblát. Fölé pedig egy üzenet. TUDOM, HOGY EGYSZER MEGÁLL A PORAINK FELETT.

Szégyen, ennyi a büszke és mindenható ember a kemény jellemével. A rendõr is sírba száll, a miniszter is sírba száll, a makacs hajléktalan is sírba száll, mindenki sírba száll még te is. Mögötted vagy elõtted az életed még vagy már mindegy. Egyedül Õ lesz az aki élni fog mert rajta már nem fog a halál. Legyõzte, hogy te élni tudjál. Nem a tiéd a vétek, nem a tiéd a lélek, s nem a tiéd a tested. Ez a te valódi állapotod, errõl szól a te életed, hogy visszaadd mindenedet amit kaptál és céltalanul elhasználtál. Elhasználtad a tested és megnyomorítottad a lelked, hogy olyasmi után sóvárogtál és loholtál amit ide le nem vihetsz.

Mindegy amikor elkérik a lelked és elõszólít AZ aki megáll majd a porhamvad felett, mi lesz a felelet ? Uramnak hívod majd vagy elküldöd a fenébe, hogy jöjjön vissza máskor most nem alkalmas ? Nagyobbnak tartod magadat majd akkor is annál aki a sárból hívja elõ a lelkedet ?

Hidd el elakad majd a szavad, hogy mindaz amiért küzdöttél a földbe ment és semmi nem lett a tied, üres a kezed.

Én csak annyit mondhatok, hogy az enyém nem lesz üres, de ami benne lesz az titok. Mind a két kezem csordultig lesz és egyedül az lesz az amit átadok, Õ pedig egyedül csak azt keresi és csak azt az egyet fogadja majd el. De az nem az enyém és nem a tied. Tõle kaptam, hogy neki adhassam.

Még annyit, hogy küzdjetek, lent találkozunk ha már kiürült a küzdõtér és eljön Õ a küzdõkért.

[a guga]

Eddig azt hittem de milyen durva,
pedig én vagyok, és az én belsõm.
Csak eddig menekültem, azt gondoltan a rossznál jobb vagyok és mi a tanár aki adja a küléönbséget ami alapján méred.

Amit éppen mérni kívánsz, de hol vagy ? Ha ott akkor miért és ha hol akkor kiért ?
Én vagyok az egyetlen akit érdekelsz mint egyetlen, ha bárki lennél nem kívánnám sem orczád sem .inád, de
ami test sem ,Ami test.
Bonyolultan fogalmaztam , nahát.
Nem kell érteni ám, elég ha nem csinálod tvább a csinálni valót.
S, hogy mi a való ? Azt döntsd el te ha figyelsz arra ki mit figyel és mire gondol. Ha igazán szabad akarsz lenni ezekre nem figyelsz.

Iccakát.

[a guga]

idézet:

---

Ezt írta guga , a legszebb állat:
Eddig azt hittem de milyen durva,
pedig én vagyok, és az én belsõm.
Csak eddig menekültem, azt gondoltan a rossznál jobb vagyok és mi a tanár aki adja a küléönbséget ami alapján méred.

Amit éppen mérni kívánsz, de hol vagy ? Ha ott akkor miért és ha hol akkor kiért ?
Én vagyok az egyetlen akit érdekelsz mint egyetlen, ha bárki lennél nem kívánnám sem orczád sem .inád, de
ami test sem ,Ami test.
Bonyolultan fogalmaztam , nahát.
Nem kell érteni ám, elég ha nem csinálod tvább a csinálni valót.
S, hogy mi a való ? Azt döntsd el te ha figyelsz arra ki mit figyel és mire gondol. Ha igazán szabad akarsz lenni ezekre nem figyelsz.

Iccakát.[/quote]

Ha a szavaidból jól veszem ki akkor te férfi vagy, ezen oknál fogva lehetnék én a nõ ? De csak mint megfigyelõ.
S ha már így belevájtál mint a vájár, legyek pszichológus is kicsit ?
Ha azt mondod figyeljünk másra, de az teher és csak akkor lehetünk szabadok ha másra nem figyelünk akkor ez paradoxon. Nagyon jelképekben beszélsz mint a szédült filozófusok akik ha meglátnak egy bajba jutott embert, max. csak elgondolkodnak rajta. Akkor most az a mélyreható és figyelemfelkeltõ céllal írt mondatod, hogy ne csináld a csinálni valót, valós ?
Valóban nem tehetünk semmit ?
De keserves is annak az embernek akinek nincsenek barátai, de vitapartner annál több.
De ez is csak egy újabb érv, s nem kerültem közelebb hozzád. Még úgy sem mint megfigyelõ.
Mi ez az elhivatottság, hogy figyeljetek nem jó ez így, lelki tespedés és színlelt komfort, te lennél az a lázadó szellemiség aki tudja a kivezetõ utat csak egyedül maradva járod ?
Ezek csak szavak és nincs mögötte realitás.

[a guga]

idézet:

---

Ezt írta guga , a legszebb állat:


Ha a szavaidból jól veszem ki akkor te férfi vagy, ezen oknál fogva lehetnék én a nõ ? De csak mint megfigyelõ.
S ha már így belevájtál mint a vájár, legyek pszichológus is kicsit ?
Ha azt mondod figyeljünk másra, de az teher és csak akkor lehetünk szabadok ha másra nem figyelünk akkor ez paradoxon. Nagyon jelképekben beszélsz mint a szédült filozófusok akik ha meglátnak egy bajba jutott embert, max. csak elgondolkodnak rajta. Akkor most az a mélyreható és figyelemfelkeltõ céllal írt mondatod, hogy ne csináld a csinálni valót, valós ?
Valóban nem tehetünk semmit ?
De keserves is annak az embernek akinek nincsenek barátai, de vitapartner annál több.
De ez is csak egy újabb érv, s nem kerültem közelebb hozzád. Még úgy sem mint megfigyelõ.
Mi ez az elhivatottság, hogy figyeljetek nem jó ez így, lelki tespedés és színlelt komfort, te lennél az a lázadó szellemiség aki tudja a kivezetõ utat csak egyedül maradva járod ?
Ezek csak szavak és nincs mögötte realitás.[/quote]

Látom belacsaptál a húrokba barátném. Ha rám gondolsz és hozzám szólsz az olyan mint megfogni egy pontot a végtelenbõl.
Ha ugyan ezt teszem veled és sokáig, az olyan mint amikor két pont együtt utazik a végtelenben egy kicsit, majd szétválnak és visszaadják amit kaptak, annak akinek a végtelen kicsi pontokból áll. Addig élünk amíg mindenki meg nem születik. Ha már minden változat létrejött akkor a végtelen már nem az. Csak egy és nincs több lehetõség.

Nem biztos, hogy azt fogod tõlem hallani amit akarsz. S ha még rosszul is fog esni de igaz, mit lehet tenni ?

Csatlakozz....légy kis pont és ne több annál, ússz a végtelenben kart karba öltve egy kis idõt.

Figyelj, figyelj és figyelj ez a te dolgod.

Hízott pontok, jó kövérek. Amitõl híznak csak betévedt.
Egy pillanatra a lakásba, az adásba és a pontoknak leesett az álla.
Mennyi sok szép kívánatos csoda a dobozban, és bekívánkoztak a pontok oda.
Ha közel mész az üveghez, láthatod, hogy mind be ment.
Ott nyüzsögnek bezárva, és nem kerülnek adásba. Vagy csak rossz helyre kapcsoltál és a sok szép képnek annyi.
Unalmas ez a sistergés és nyüzsgõ pontok tömege, szürke, fehér vagy fekete. De semmi szín a pontokban.

Ha már mind bent van és egy sem maradt kint akkor kapcsoljuk ki.
Hogy is van ez Angolul ? Valami off talán, jól hangzik hisz rövidebb a Magyarnál.
A mienk amúgy is szenilis. Ott ül a fotelben és alszik egy kötéssel a kezében. Orrára csúszott a szemüveg és szuszog, hiába üvölt a sok szürke pont, nem hallik el hozzá. Süket fülekre talál.

Kaaaaaaaapcsooooooooolj kiiiiiiiiii. Kiáltják egyszerre ott a dobozban nyüzsögve, de a vén szenilis a füle botját sem mozdítja.

Az off valóban nagy kegyelem, de nekem nem kenyerem. Én az életet szeretem és a lelkeket. Ha csak egyet is megmenthetek már volt célja a létemnek. Pont úgy gondolkodom mint egy pont. És ezt õ is elmodhatja magáról, együtt jöttünk le a fáról, az ûrbõl és együtt a tengerbõl, a kör körös karmából, egy író tollából, a véred vonalából. Apjából, anyjából, a mesébõl a Star Warsból és együtt mulattuk végig az egészet. Ja, hogy te nem nézted csak ültél a padokban az elsõ sorokban és duzzogtál az elsõ sarokban, mondhatnám most, hogy elsõsorban de innen már szójáték.

No mindegy a lényeg az, ha hallod az igazat az nem tetszik és pont attól mert igaz és nehéz beletörõdni, hogy nem magadtól lettél. Csak úgy summa summárom kiszemeltettél egy pont gyanánt a végtelen láncolatán ami valahol kezdõdik és végzõdik, de van még az elõtt is és az után, csak nem neked. Attól még végtelen, hogy nem tied de része vagy. Emészd meg és fogd fel, hogy bogár vagy az éjjben ami nekirepült a fénynek aztán elvakult, elhalkult és elmosta az esõ vagy megette az elsõ szembejövõ. Ami ha kiszarta akkor éppen egy körtefa volt alatta és tápdús a gyökereknek eme pillanatnyi mûvelet ami te voltál és most is vagy. Felszívódsz az anyagi térben és eloszlassz a porban.

Te vagy a végtelen egy pontban. Enpera most te jössz.

[a guga]

idézet:

---

Ezt írta guga , a legszebb állat:


Látom belacsaptál a húrokba barátném. Ha rám gondolsz és hozzám szólsz az olyan mint megfogni egy pontot a végtelenbõl.
Ha ugyan ezt teszem veled és sokáig, az olyan mint amikor két pont együtt utazik a végtelenben egy kicsit, majd szétválnak és visszaadják amit kaptak, annak akinek a végtelen kicsi pontokból áll. Addig élünk amíg mindenki meg nem születik. Ha már minden változat létrejött akkor a végtelen már nem az. Csak egy és nincs több lehetõség.

Nem biztos, hogy azt fogod tõlem hallani amit akarsz. S ha még rosszul is fog esni de igaz, mit lehet tenni ?

Csatlakozz....légy kis pont és ne több annál, ússz a végtelenben kart karba öltve egy kis idõt.

Figyelj, figyelj és figyelj ez a te dolgod.

Hízott pontok, jó kövérek. Amitõl híznak csak betévedt.
Egy pillanatra a lakásba, az adásba és a pontoknak leesett az álla.
Mennyi sok szép kívánatos csoda a dobozban, és bekívánkoztak a pontok oda.
Ha közel mész az üveghez, láthatod, hogy mind be ment.
Ott nyüzsögnek bezárva, és nem kerülnek adásba. Vagy csak rossz helyre kapcsoltál és a sok szép képnek annyi.
Unalmas ez a sistergés és nyüzsgõ pontok tömege, szürke, fehér vagy fekete. De semmi szín a pontokban.

Ha már mind bent van és egy sem maradt kint akkor kapcsoljuk ki.
Hogy is van ez Angolul ? Valami off talán, jól hangzik hisz rövidebb a Magyarnál.
A mienk amúgy is szenilis. Ott ül a fotelben és alszik egy kötéssel a kezében. Orrára csúszott a szemüveg és szuszog, hiába üvölt a sok szürke pont, nem hallik el hozzá. Süket fülekre talál.

Kaaaaaaaapcsooooooooolj kiiiiiiiiii. Kiáltják egyszerre ott a dobozban nyüzsögve, de a vén szenilis a füle botját sem mozdítja.

Az off valóban nagy kegyelem, de nekem nem kenyerem. Én az életet szeretem és a lelkeket. Ha csak egyet is megmenthetek már volt célja a létemnek. Pont úgy gondolkodom mint egy pont. És ezt õ is elmodhatja magáról, együtt jöttünk le a fáról, az ûrbõl és együtt a tengerbõl, a kör körös karmából, egy író tollából, a véred vonalából. Apjából, anyjából, a mesébõl a Star Warsból és együtt mulattuk végig az egészet. Ja, hogy te nem nézted csak ültél a padokban az elsõ sorokban és duzzogtál az elsõ sarokban, mondhatnám most, hogy elsõsorban de innen már szójáték.

No mindegy a lényeg az, ha hallod az igazat az nem tetszik és pont attól mert igaz és nehéz beletörõdni, hogy nem magadtól lettél. Csak úgy summa summárom kiszemeltettél egy pont gyanánt a végtelen láncolatán ami valahol kezdõdik és végzõdik, de van még az elõtt is és az után, csak nem neked. Attól még végtelen, hogy nem tied de része vagy. Emészd meg és fogd fel, hogy bogár vagy az éjjben ami nekirepült a fénynek aztán elvakult, elhalkult és elmosta az esõ vagy megette az elsõ szembejövõ. Ami ha kiszarta akkor éppen egy körtefa volt alatta és tápdús a gyökereknek eme pillanatnyi mûvelet ami te voltál és most is vagy. Felszívódsz az anyagi térben és eloszlassz a porban.

Te vagy a végtelen egy pontban. Enpera most te jössz.[/quote]

Én úgy gondolom, a pont szó elgondolkodtató. Persze bárki belátja ponti mivoltát, de csak egy pontnyi gondolat és szó erejéig, aztán igyekszik arrébb állni, hiszen pont akkor máshol és mással van dolga. Ezért aztán nehéz ezt pont úgy érteni, ahogyan te gondolod. Számomra is csak nagyon ritkán beismerhetõ ponti mivoltom, és leginkább a végtelen egy jelentõs részét kívánnám alkotni. Ha te nem ugyanezt gondolod magadról, akkor meglátásom szerint becsapósdit játszol. De azt elismerem, hogy ezzel beállok annak a sornak a végére, amelyben magukat pontnak el nem ismerõ pontok sokasága áll. N/A és mit tegyek, ez valóban kényelmes. De a kérdés, hogy megtehetem e mindig. A nagy mázli, hogy nem, sõt egyre kevesebbszer. Pont az lenne a lényeg, hogy ebbe a sorba álljanak át a pontok, akik magukat nem pontnak titulálják. Itt van tehát a különbség!!! Az egyiknek még szabad, a másiknak már nem. Ha valamit nem szabad, azt nem szoktuk szeretni. Akkor miért jó? Itt visszakanyarodtam az elejéhez, miszerint nekünk nem jó a nem szabad, nem szeretjük, ezért fellázadunk ellene. De újra és újra ott a gát, ami csak az egyik sornak adatik meg. Ha újra és újra ott van, akkor érdemes lázadni ellene? Igen... talán... nem...biztos, hogy nem!!! Az újabb kérdés, hogy jó e ez nekünk, és ha igen, akkor hogyan kerülhetünk át eme másik sorba? A kérdés elsõ fele nagyon nehezen válaszolható meg. Lehet, hogy nekem nem is fog sikerülni. Ismerni kéne hozzá a pontiság lényegét, ami, mint írtad a végtelen körforgásának egy jelentõs, vagy éppen nagyon is jelentéktelen része. Ennyi csak? Nem érdemel többet? Azt hiszem, nem is kell, hogy érdemeljen, hiszen valaminek a részévé válni, az nagy ajándék. Amint írtam, jaj annak, akinek nincs barátja. Részese lenni bárminek, ez a lényeg! De mi legyen a bármi? Ne legyen akármi! Kérjünk magunknak egy jó részt, ne elégedjünk meg egy szürke sorral, ahol pontok milliárdja áll. Nézzünk meg egy másikat, egy állítólagosat, és ha nem tetszik...Nos, akit érdekel, nézze meg, pillantson bele, mert ezek a fránya pontok csak önmaguknak hisznek. De olyan pont még nem született, amelyik belepillantot, majd ki. Nos, ha ott maradtak, biztos jó volt nekik, jobb, mint a végtelen nagy részeként élni. És hogy miért? Mert eredetileg pontoknak lettek készítve, ezért jó ez nekik. Mindennek az a legjobb állapot, aminek eredetileg teremtetett. Akkor hát legyünk része annak a sornyi pontnak, amelyben pontok tudunk lenni, nem pedig nagy részek. Hát ezért jó. A kérdés másik fele, hogy hogyan kerülhetünk át eme másik sorba, melyben immáron csak apró pontok élik boldog pontnyi állapotukat. De errõl majd késõbb, emésszük most a fentieket.
Üdv, N/A

[a guga]

idézet:

---

Ezt írta guga , a legszebb állat:


Én úgy gondolom, a pont szó elgondolkodtató. Persze bárki belátja ponti mivoltát, de csak egy pontnyi gondolat és szó erejéig, aztán igyekszik arrébb állni, hiszen pont akkor máshol és mással van dolga. Ezért aztán nehéz ezt pont úgy érteni, ahogyan te gondolod............[/quote]

Hozzászólásodban némi pontatlanságot vélek felfedezni.
Mi lenne az ? Mirõl is beszélünk ? Pontokról, mi is a pont ? Ugye egy szûk kör, de attól függ honnan nézzük vagy magunkat milyennek érezzük. Egy távoli csillag is lehet apró pont, ezzel szemben az ember nagyobbnak tartja magát bármilyen pontnál. Alapozza ezt a megszerzett tudásra, pedig eleink ugyan ezt tették többszáz éve és mégis butának tituláljuk õket meg sötét középkor, szoktuk ugye emlegetni. Bennünket is fognak emlegetni majd évszázadok múltával, hogy sötét legújabb kor és majd õket is poár ezer év múlva, hogy a legsötétebb technokor és õket pedig ki fogja majd szóba hozni ?
Pontnak lenni annyi mint beállni a rendszerbe és tudni, hogy van nálam szûkebb kersztmetszetû és tágasabb pont is, de akkor is csak pont. A legnagyobb pontot is ha nagyon messzirõl nézzük akkor csak apró pont lesz belõle, milyen távol kerültél te tõle, hogy alacsonynak érezd magad egy idõre ?
Egy pont mindíg pontosan akkora amekkorának látjuk és mégsem, mert az eredeti nagyságát megmérni csak úgy lehet, hogy hozzá nagyon közel kerülve.
Ha úgy érzed, hogy valakitõl elhidegültél vagy akár már pontba sem veszed akkor róla ne alkoss ítéletet mert csak apró pont maradhat számodra.
Téged is éppen megmérnek és pontokba szednek amint megszólalsz vagy ahogy kiteszed a lábad az ajtón. Az elsõ szembejövõ végigmér és magában már tudja, hogy nagyobb az õ pontja, magasabb az õ útja a tiednél.
Olyan pontot nem találsz amelyik magát náladnál kisebbnek tartja.
A pontozás, ez itt a lényeg és a siker kulcsa, legyen minél több és minél nagyobb pontod.
Ha minél több akkor alád tartoznak, ha minél nagyobb akkor sokan tartoznak. Ha sokan tartoznak akkor sok az apró pontod ami olyan fémesen csillog és lehet vele pitykézni.

[a guga]

idézet:

---

Ezt írta guga , a legszebb állat:


Ha úgy érzed, hogy valakitõl elhidegültél vagy akár már pontba sem veszed akkor róla ne alkoss ítéletet mert csak apró pont maradhat számodra.
Téged is éppen megmérnek és pontokba szednek amint megszólalsz vagy ahogy kiteszed a lábad az ajtón. Az elsõ szembejövõ végigmér és magában már tudja, hogy nagyobb az õ pontja, magasabb az õ útja a tiednél.
Olyan pontot nem találsz amelyik magát náladnál kisebbnek tartja.
.[/quote]

A válaszod elsõ felével nagyjából egyetértek, így azt nem kívánom tovább pontokba szedni.
A véleményalkotás viszont egy nagyon érdekes téma. Ha felszínesen akarok róla beszélni, akkor azt mondom, hogy véleményt alkotni elõször is rendkívül szórakoztató, kényelmes, kellemes idõtöltés, és szívet melengetõ. Ha kicsit mélyebben nézzük, akkor azért szórakoztató, mert nagyon könnyû, nem kell az embernek túl sokat törnie magát, és fárasztania az agyát, hogy véleményt alkosson valakirõl. Ugyanezen okból kifolyólag tehát kényelmes is. Kellemes és szívet melengetõ azért, mert miközben az ember véleményt alkot valakirõl, közben szüntelen csak arra döbben rá, hogy a megszólt személlyel szemben õ maga viszont mekkora nagy PONT.Sokkal pontabb, mint az a másik jelentéktelen kis pöttyöcske. És akkor most megint oda jukadtunk ki, hogy melyik sorban is szeret állni az ember. Hát persze, hogy nem abban, ahová eredetileg teremtetett, hiszen ott mindenki olyan egyforma, és olyan unalmas.
Nos, mire is jó ez az okfejtés? Hát nem másra, mint hogy az ember egy egy elejtett szóból is átgondolhassa, hogy ki is õ valójában. Én bízom benne, hogy mindnyájan átgondoljuk, és néhányan örülünk, hogy végül is abban a sorban állunk, amelyikbe teremtettünk. Mert bár véleményt alkotni én is nagyon szeretek, de számomra a véleményalkotásom ténye már nem egy észrevétlen tevékenység, hanem újra és újra emlékeztet arra a sorra, amelyikbõl jöttem, és átkerültem az én igazi soromba.
Az elhidegülés szerintem egy nagyon szélsõséges fogalom, és nagyon kell vigyázni, hogy mikor mondja ki az ember. Ugyanis magának a szónak a kimondása teszi világossá az ember számára az érzés meglétét és tényét. Ez még nem lenne baj, de az emberek tudatában ez egy visszafordíthatatlan dolgot jelent, az a legnagyobb probléma. Pedig nincs visszafordíthatatlan ebben a világban, amíg csak a pontok lélegeznek és mozognak. Elhidegülni szabad, de nem kell megijedni tõle. Hiszen ha minden pont egyforma, akkor mi alapján hidegül el a másik ponttól? Nem de bár?
Aki tehát még észrevétlenül véleményt alkot és elhidegül pont társaitól, ezek által esélyt kap arra, hogy felismerje, melyik sorban is áll valójában! Ha felismerte, álljon át, hisz ott a helye!

[a guga]

idézet:

---

Ezt írta guga , a legszebb állat:
Ha felismerte, álljon át, hisz ott a helye![/quote]

N/A vagy enpera ha így jobban tetszik. Olyan ember nincs aki a felismerés után nem áll át a helyére. Mert a felismerés olyan mint a mágnes és a vas, ha a fiam tõlem megszületett akkor nem kell neki azért semmit tenni, hogy a fiammá váljon. Legyen akármilyen ganéj külyök, akkor is a fiam.
Egyetlen feltétele van, hogy a fiammá váljon, tõlem kell, hogy származzon. A felismerés pedig utána jön. Átállni már nem is kell. Sõt ez így nagyon Sztárwárszos.
Nem a pont dönti el, hogy kitõl fog származni. Ez így sarkallatos, de a megértéséhez szükségeltetik. Te tudod a legjobban, hogy a felelõsség nem a pontoké. Hanem a pontok alkotójáé.
Túl szép lenne ha a pont bármit is tehetne bármi ellen. Nem tud és kész. A pont legyõzheti a mondat végén a pontot ? Nem ugye ? Megszületik, beszél, majd pont kerül a végére és elteszik a helyére. Tehet ellene bármit is ? Hát akkor meg mit fontoskodik ?
A pontnak az a legjobb ha pontnak érzi magát és pontként viselkedik.
De hagyjuk ezt a végeláthatatlan filozófiát, sohsem keveredünk ki belõle.
Személyeskedjünk, az olyan valóvilágos, hogy ha nézzük érthetõ és világos mert minden lélek ugyanúgy érez és az érzéseink nem tudnak többet. Az elme ami különbséget tesz, de azt már pontozzák és szóltam is, hogy a pontoknak annyi. Mert ha a lélek vinné magával a diplomát a föld alá akkor érdemes lenne róla beszélni. De a húsrágó férgek a föld alatt nem tesznek különbséget, hogy hagyjuk mert ez tudja ettõl aztán nem finom a húsa. Szabott rendje van a dolgoknak, mint ahogy a férgeknek.
Kényelmetlen a téma ? Az tudom, de annál tudok többet is ami segíthet, hogy ha oda levándorolsz a tudásoddal mert okos vagy és a többi pontnál pontabbnak érzed magadat akkor, elmondjam, hogy a tudás a földön van, a föld alatt nem osztályoznak.
Tetszik nem tetszik egyenlõ vagy azzal akit a legjobban útálsz és megvetsz.

Vegyünk egy mély levegõt és nézzünk körbe. Nézzünk ki az ûrbe és yóó messzire, amennyire csak el lehet látni, mert ugye tudjuk, hogy van azon is túl.
De nekünk elég csak addig nézni amíg sem ember, sem ez a föld nem volt.
Nem tudtunk még semmit mert nem volt ami, aki tudja.
De olyan is lesz amikor már a megtudott dolgokat senki sem tudja.
Az ám a jó dolog amikor az utolsó pont végére is pont került.
Akkor jön el az óra és felfedi magát aki az egészet írta. Beleírta a jó embert aki mindent tudott és sohasem drogozott, hanem pöcsnek nézte az eget és a holdat.
Tehette mert kinézett magának egy pontot a végtelenbõl és mindent megtanult róla.
Miután már tudott minedent fejbõl elkezdett pöcsözni, hogy az vagy és micsoda arcátlanság, hogy egyáltalán pont vagy.

Aztán neki is eljött az utolsó mondat és rádobtak néhány göröngyöt. Személyes ügy néha a tudás, mert ha magaddal vitted akkor nincs aki tudjon róla, olyan ez mint a kosárfonás.
Ha nincs aki tudja, azt sem tudjuk van-e kosár és lehet-e használni.
Megelégszünk a zsákkal, belefér abba is minden
Felejthetõ és pótólható minden pont, hisz csak a mérete a fontos. Minden magát nagyra tartó pont helyébe beilleszthetünk egy nála kisebbet ha kellõképpen közelrõl nézzük õt. Vagy egy nála nagyobbat ha elég távol kerülünk tõle, lényeg, hogy mi nézzük és a mi véleményünk számít.
Arra, hogy mi az igazság senki sem kíváncsi mert kiábrándító. A tudat, hogy vannak nálunk sokkal nagyobb pontok, sõt szinte mindegyik nagyobb.
De már mondtam, hagyjuk a pontokat.
Áttérek a valóvilágraígyegyszóban ha már írok.
Az elébb beszéltem egy barátommal aki helyeselte, hogy egy skinhead haverja csak azért hasba rugta a terhes menyasszonyát mert az felhívta telefonon, hogy éppen merre jár. Persze a dolog idõben eltért, ám valóban megtörtént.
Érvelni lehetne, de mondtam neki nem érdekel a téma. Nem vagyok annál az embernél különb mert csak a tetteink mértéke különbözik egymástól és nem az, hogy én soha semmit sem tettem.
Kicsi bogár, nagy bogár, de bogár.
Fekete és ez a lényeg, mindenki fekete pont és a méretre figyelnek, ugye érted ? Mint ha a méret mentség lenne és mindjárt feljogosítana a körön kívülre kerülni. Pedig mint mondtam a pont az egy szûk kör.
Bazz megint a pontok, szal lépek a skinhead irányába, mondom a srácnak, hogy biztos aggódott érte és azért hívta, hogy merre jár. Akkor sem mert ne hívja hisz szabad ember, és azt csinál amit akar, szemét nõ meg itt hívja, hogy merre jár. Még mielõtt magadra vennéd szólok jó elõre, hogy megtörtént eset és már azóta elváltak. A választás nem terád esett.
Én csak örülök, hogy pont lehetek, eszembe jutott, hogy lehettem volna régebben is, de jó ez így, szeretem a pont helyem, mert pontnak teremtettek és pont ezen a helyen.
Nem a helyzetünk határozza meg a pont mivoltunk és ez az akadály, hogy sok pont pont akkor nem érzi magát pontnak vagy egy pontnál nagyobbnak amikor éppen jól áll a cövek.
Vannak kommunista és kapitalista pontok, nõi és férfi pontok, kövér és sovány pontok. Soroljam még tovább ? A lényeg, hogy ha találsz különbséget már pontozod magad és a másik pont az ellenséged.

Mára ennyi a pontokból, yocckát. Pont most.

[a guga]

idézet:

---

Ezt írta guga , a legszebb állat:


Én csak örülök, hogy pont lehetek, eszembe jutott, hogy lehettem volna régebben is, de jó ez így, szeretem a pont helyem, mert pontnak teremtettek és pont ezen a helyen.
.[/quote]

Az apámnak annyira gyenge csontozata van, hogy szinte minden évben eltörik valamilye, karja, lába. Ez fõleg akkor volt így, amikor az építõiparban dolgozott.
Abban az idõben, amikor én már tudtam, hogy melyik sorban állok, és ez az emberiség "föntrõl helyesnek ítélt sora", szerettem volna neki is valahogy beszélni errõl. De bárhogy próbáltam, nem akart hallani Istenrõl és az Evangéliumról. Szóval ismét eltörte a lábát, már vagy harmadszor-negyedszer. Én már csak mosolyogtam, mondván: lám-lám, nem csak én akarom felismertetni vele, hogy rossz sorban áll.(Ugyanis az emberek nem csak véleményt alkotnak és elhidegülnek, hanem nagyon sokszor szívnak, ahogy belefér. Ez is a rossz sorban állás eredménye, és a szükséges felismerés egyik eszköze.) Szóval hazautaztam vidékre, ahol õ már bent volt egy olyan kórházban, ahol csak betegebbé tudják tenni az orvosokként dolgozó portások az embereket, nem pedig meggyógyítani. Mivel nem ez volt az elsõ csonttörése, így már volt egy orvosa Budapesten. Úgy döntöttünk tehát, hogy elszáálítjuk õt ebbe a kórházba. Ám a feniti Irányítás úgy intézte az egész napot, hogy azt is megbántuk, hogy eszünkbe jutott ez az ötlet. Most nem szeretném részletesen leírni, hogy mi történt, mert nem akarom az olvasót az õrületbe kergetni. A vége az lett, hogy se orves, se egyik kórház, se másik kórház, csak a borzasztóan fájó, azonnali mûtétre szoruló, törött láb. Hazafelé menet (100 km Bp-tõl) próbáltam úgy viselkedni vele, hogy ne érezze magát totál megalázottnak, miután egész nap csak megalázták. Mivel az õ autóját akkor vezettem elõször, és egy teljesen új útvonalon mentünk hazafelé, így folyton kérdeztem tõle, hogy hogy, s mint, és most merre, és igyekeztem kiemelni a kérdéseket is és a válaszait is, mintha valóban fontosak lennének.
Majd a végén azt mondtam: MILYEN JÓ AZ EMBERNEK, HA EGY NÁLA BÖLCSEBB MEGMONDJA, HOGY MIT CSINÁLJON, HOGY TEGYEN. Ugyanis így nem követ el hibát, és nem kell fárasztania magát. Egyszerûen, nyugodtan élheti az életét.
Aki tehát felismerte, hogy rossz sorban áll, az most nézzen magába és álljon át!

[guga]

idézet:

---

MILYEN JÓ AZ EMBERNEK, HA EGY NÁLA BÖLCSEBB MEGMONDJA, HOGY MIT CSINÁLJON, HOGY TEGYEN. Ugyanis így nem követ el hibát, és nem kell fárasztania magát. [/quote]

Nem áll szándékomban az elbizonytalanítás, ezt elõre kell, hogy bocsájtsam.
Sok nálam bölcsebb emberrel találkoztam akirõl úgy gondoltam, hogy az de késõbb kiderült, hogy szánalmas alak.

Konkrét példát mesélek, de remélem a keménysége nem riaszt el a további mondani valódtól.
Gyulán régen egy tanyán ahol laktunk és volt a BVorforgalmi telep igazgatójának két tanyája. Mindenki ismerte õt mert befolyásos ember volt. Én is úgy gondoltam hallgathatok rá mert nálam sokkal idõsebb volt, mások pedig neki dolgoztak. Egyszer amikor elhívott rekeszeket pakolni vonatból, délután megkérdezte mindenki elõtt, hogy a melósok hová dugták a borokat. Nagy õszinteséggel rámutattam két bokorra ahol a sok eldugott boros üveg leledzett. Részben két napig ütött aki megtalált, másrészt az összes embert kirúgták a munkahelyérõl aki ebben részt vett.
Aztán ez a muki megkért, hogy fessem ki az egész tanyáját mint festõtanonc. Természetesen azzal hiába védekeznék az ellen, hogy a hímtagomat markolászta jókedvében miután a boraival leitatott. Egy akkoriban velem egykorú 14 éves gyermek akiben megbízott az tette azt amit tõle kértek mert nem volt akkoriban felmérhetõ értrékrend.
Amit mondott az számomra attól volt elfogadható, hogy õ nálam sokkal idõsebb volt. Erre tanítottak, hogy az idõsebbre hallgatni kell. Nem vettem az egészbõl észre semmit és nem volt furcsa, egészen odáig amíg a mostoha Apám a pofáját szét nem verte. Az öregem valamit megneszelt, mert az öcsém elpanaszolta neki, hogy a ficere a borostájával összekaristolta az arcát. Az öregem meg egybõl levette az adást, hogy a muki default pedofil. Adott neki orrán száján, ahogy a verés megkívánta, bazz annyira véres embert még nem láttam. Pedofil volt és nem tagadta, bezzeg manapság õt védené a törvény, hogy szegény hát nem tehet róla, hogy az ötéveseket kedveli.
Én sem tehetek semmirõl.
Hagyjatok és hagyjon minden és mindenki aki ítélet alá von, nekem a yóó jár és nem az ítélet. Én yóó ember vagyok és kabátban lépdelek a hidegben, osztom az igazságokat úton, útszélen és ne ítéljetek.
Én nem az vagyok. Rajtam nem fog.
Ma már tudom, hogy mi a lényeg hisz gyerekem is van, több mint gézengúz és tudom, hogyan készült. Nem a faszát markolásztam annak az õrültnek aki a tanyáját akarta velem festetni és nem is gondolok ma már rá mint értelmes ember, esetleg mint aberrált.
Azóta már láttam a mukit, fagylaltot kért a pultnál és a szemén láttam, hogy megismert. Sok év multával a szemében még láttam a saját ártatlanságomat amint átfutott az agyán mint kedves emlék.
BNer szép is lehetett mert csak úgy csillogott a fénye, aztán még pár év és nem tud magával mit kezdeni. Kilép a tanya elé és belepisál a hóba, majd besétál az ágyhoz és visszaadja a lelkét annak akitõl kapta, az meg elszámoltatja, neked miért kellett farokra gyúrnod apafej ?

Tökéletes.

Az vagyok én is mert ha hiányoznék akárkinek is lennék tökéletlen de nem az vagyok.
Nem kellek senkinek csak a világ véginek és ott egy pont aminél nagyobb nem lehetek csak várhatok, hogy valaki megálljon a porom felett és elõhívjon. Legyek akár negatív vagy pozitív de kékülök mert jön a fény és mindent eláraszt.

Az arcotok legyen fényes amikor elõhív a porból bennõtöket a fény.

[a guga]

Kedves . társam!

Igen letargikus hangvételû volt az utóbbi hozzászólásod, és innentõl kezdve már rólad szól, nem a mondanivalóidról.
Maga a por valóban sötét világ, és benne meglátni bármiféle fényt, igen bajos. Akkor miért kell mégis elviselnünk ezt a sötétséget? Egyrészt ebbe születtünk, ezért egy bizonyos ideig ez nem is esik annyira nehezünkre. De én értem, mirõl beszélsz, ezért azt mondom, hogy nem kell elviselni.

A bölcsesség nem csak az emberé. Ha csak az emberé lenne, nagy szarban lennénk. Hiszen egy nagyon jó példával szolgáltál az imént. Az emberek valójában nincsenek is tisztában a bölcsesség fogalmával, a legtöbben a tudást hiszik bölcsességnek, pedig sokkal több annál.A bölcsesség egy olyan képesség, amivel az emberi faj nem rendelkezik, és itt visszakanyarodtam a bekezdés elsõ mondatához:"A bölcsesség nem csak az emberé." A bölcsesség nem az emberé. De akkor kié?

Összegezve tehát, az emberek egy sötét világban bölcsekként igyekeznek élni, pedig a két dolognak nincs egymással kapcsolata. A legtöbben mégis azt hiszik, hogy ez mûködik. Jól át vannak vágva.

Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy mi is az értelme és célja ezeknek az írásoknak. Hát az, hogy ezeket a dolgokat, melyek kivezethetik az egyes embereket az eddigi világukból, felszínre hozzuk, elgondolkodtassunk róluk.

Térjünk vissza a bölcsességre: bölcs dolog hangulattól függõen csinálni vagy nem csinálni valamit? Nem ezt teszi minden ember? De! Tehát nem bölcs dolog.Bölcs dolog hallgatni bölcsességrõl, csak azért, mert én nem kaptam annyit, amennyit vártam? Hiszen akkor más sem kaphatja meg. Tehát ez sem az. Hát ilyenek vagyunk, mi emberek, ilyen a mi híres bölcsességünk.

De mint említettem, nehéz a sötétségben fényt találni. Bárhonnan csûröm-csavarom is a gondolataimat, minden út kilátástalannak tûnik. Hogyan tovább, van megoldás? Az emberi faj ezt a kérdést kutatja, amióta csak fennál. Úgyhogy most nem mondtam nagyot.

De azzal nagyot mondok, hogyha azt mondom, hogy mindezt meg kell tagadni, és a fény felé kell fordulni, a bölcsességet az igazi mivoltában kell keresni, megtalálni, aztán használni. Számunkra mindez lehetetlennek tûnik, mert nem tõlünk származik. Mindez Istentõl származik, egyedül Istené, Õ ezeknek a dolgoknak a kizárólagos tulajdonosa.

A minap levelet írtam egy barátnõmnek, aki éppen válni készül. Azt írtam neki, hogy az embrek legnagyobb aggodalmát a reménytelenség okozza. Akinek már nincs miben reménykedni, annak annyi meg egy bambi. De visszagondolva a fentiekre, az emberek világában nincs remény, hisz minden út zárva.
Remény csak Istenben van, mint ahogy fény és bölcsesség is.

Nos, érdemes akkor hangulatot belevinni az írásainkba? Semmi esetre sem, hisz akkor csak azt adtuk, ami mindenkinek megvan, tehát nincs többre szüksége.

Hát, lehet, hogy ma általánosságnak tûnik, amit írtam, de ha valakinek dereng a mondanivalóm lényege, akkor célt értem vele.
Folyt. Köv. Sok van még.

idézet:

---

Ezt írta guga:

Az arcotok legyen fényes amikor elõhív a porból bennõtöket a fény.[/quote]

[guga]

idézet:

---

Igen letargikus hangvételû volt az utóbbi hozzászólásod, és innentõl kezdve már rólad szól, nem a mondanivalóidról. [/quote]

Azt elismerem, hogy egy kívülállónak úgy tetszhet, hogy egy megkeseredett és apatikus ember írta itt ezeket akinek már semmi optimizmusa, csak vagdalkódzik itt a frázisokkal meg a nagy szavakkal.

De ez nem így van. Egyszerûen elmondva, nekem sokkal jobb mint szinte bárkinek, s hogy miért ?
Elmagyarázom.
Nem szeretek hangulatember lenni aki rányomja a saját hangulatát a környezetére. Annál kevés dolog undorítóbb. Sajnos én is dolgoztam együtt ilyen emberrel, de ma már eljutottam arra a szintre, hogy megtehetem, hogy otthagyom az ilyen embert és tõlem pácolódhat a saját szarában és fõhet a saját borongós levében.
Amilyen stílusban írok annak valójában az a célja, hogy legyen ellensúly. Szándékos a csípõs és néhol durva megfogalmazás. Az emberek el vannak telve saját maguktól, büszkék mint a fellegek és fennhangon hirdetik, hogy mennyire jó emberek. Elsõkként hangoztatják, hogy segítek, sõt ha bármiben is akkor azonnal keress meg. Persze nem nekem kellett volna segíteni. Csak annyit, hogy menjünk és együtt. 0
Mégegyszer hangoztatom nulla, hangember mindegyik. Csak a szájukkal nagylegények, ha valamit tenni kell akkor, ja hát éppen.....és a pontok helyébe sokmindent beilleszthetsz.

Sokszor elgondolkodtam már rajta, hogy mirõl írjak és, hogy ?
Kerüljem-e a trágár szavakat ? Kerüljem-e a kényes részeket ?
Nem kerülök semmit mert ilyenek vagyunk mi emberek. A lelkünk mélyéig fekélyesek és betegek vagyunk. Van egy utca ami fényes és a kirakatai telve vannak csordulásig a sok fínom áruval. Erre vagyunk büszkék és ezt mutogatjuk bátran, hogy látod elértük ezt is.
A szomszéd utcában meg derékig lehet járni a kutyaszarban, a kapualjban odahugyoznak az éjszakai mulatozók és elszórják a kotont a szépleányok. A magára meg valamit is adó, erkölcsös otthon a tévéje elõtt bámulja a méregtõl ellilulva, hogy jaj Istenkém mik nem vannak. Ott mutatják a pucér valagát a tv-ben oszt pöffeszkednek a Jakuzziban meg fújják a füstöt. Eszt komálja a nép, ezt szereti, hogy a sivárságot a másokéval leplezi.

Igen nekem is eszembe jutott már, hogy keveseknek adatott meg olyan és az az élet amit én megnyertem. Mert amíg õk a könyveiket bújták és a tudást hajszolták addig én lazán éltem az életemet és olyanokan mentem át ami után mások csak sóvárognak, olyanokat tettem meg és engedhettem meg magamnak amihez kell némi gátlástalanság.

Csak irígykednek, eszembe jutott az is, hogy ha leírom ezeket akkor mire mennek vele ? Mit adhatok vagy nyújthatok ezekkel ? Semmit, mert csak arra jó, hogy megkülönböztessenek.
Legyünk eredetiek és egymástól különbözõek. Ma ez a divat a másként gondolkodás.
Eszetekbe jutott már az ellenkezõje ? Legyünk egyformák és egyenlõek, hogy ne okozzon köztünk semmi konfliktust és tudjunk beszélni közös nyelvet. Ja, hogy az egyenlõ a bûnnel.
Istenrõl szándékosan nem beszélek, max. árnyaltan utalok rá.
Manapság egyenrangú a bûnözõvel az az ember aki Istenrõl tesz tanúbizonyságot. Akkora kirohanásokkal díjazzák mint ha lopott volna vagy esetleg anyámkínja.
Beszéljek arról amit szeretnek hallani ?

Hogy szerezz meg minél több tudást és akkor értelmes ember leszel meg jó és kitudjamég ? Vegyél magadnak szép feleséget ha lehet olyan plázatündért aki majd elhalmoz a kéréseivel mert õ kinézte magának.
Legyen egy szép házad magas kõkerítéssel, hogy ne lássanak és be ne hatoljanak a sok sok csecsebecséidért. Legyen neked sok pénzed és szép autód és ez is legyen az is legyen meg vegyél meg minden megvehetõt, egyél meg minden megehetõt és hidd el boldog leszel. Ja a okosságra külön figyelj oda mert tanulni azt nagyon kell, tudjál sokat és legyél sokkal okosabb mint a többi és szarba se vedd õket bazdmeg te leszel az Isten, szinte már csak két lépés és tudni fogsz mindent. Csak azt nem, hogy miért halunk meg és, hogy utána mit kérdeznek tõled.

Nem igaz....
Egyáltalán nem erre biztatlak, inkább azt mondom, hogy ne küzdj mert nem érdemes. Ha elestél maradj ott és várd meg amíg felsegítenek. Adj dicsõséget a felsegítõnek és bízd rá magad mert többet nem engedi meg. Arról is õ tehet, hogy elestél. Õ rendezte úgy, hogy eless és utána ha már magadtól felkelni nem tudsz akkor õ lesz a lábad, a karod, a fejed és az eszed.
Vagy ha ez nem tetszik mert ugye miért is tetszene akkor küzdj tovább hisz érdemes. De a küzdelmed nyomában nem lesz megelégedés csak üresség. Mert valami mindíg hiányozni fog. Azt is mondom mi lesz az. Isten lelkéhez hasonlatos a lelked és Õ úgy teremtett, hogy a lelkedben van egy hely ahol csak Õ foglalhat helyet. Na ezt a helyet próbálod meg betömni étellel, itallal, nõkkel, pénzzel, autóval, becsülettel, elvekkel, gyûjteménnyel, hobbyval, munkával, csecsebecsékkel, kábítószerekkel és minden faszommal meg fõleg saját magaddal mert nálad nagyobb nincs.

Hát nem lehet, oda mást nem tehetsz. Ha pedig életedet leéled és meghalsz úgy, hogy azon a helyen csak olyasmi van amit oda át nem vihetsz akkor üres kézzel és csalódottan fogsz megállni elõtte, hogy olyasmiért küzdöttél egész életedben aminek nincs értéke.

Mit tanulsz és mit tudsz ? Akármennyire is vagy okos az a végtelenbõl csak egy pont, amibe belekapaszkodtál és arról mindent megtanultál tehát jól tudod. Na és ?

Azt hiszed akkor már nálad okosabb nincs ? Ezen a földön Salamon király elõtt és után nem élt bölcsebb ember. Elég csak annyit elmondani róla, hogy akkor átutazták az egész földet, hogy hallhassák a hangját. Mondd csak te elmennél a szomszéd utcába egy szóért ? Vagy már mindenkit megvetsz ?

Megmondom mi az amiért küzdeni érdemes. Semmi, mert ami igazán érték azt a küzdelmeiddel el nem érheted, azért még csak egy lépést sem tehetsz. Ajándékba kapod, hogy el ne mondhasd, hogy tettél érte valamit is. Nem büszkélkedhetsz vele, hogy én értem el.

Itt állt az elõbb velem szemben egy kábítószeres. Éppen nem volt beállva mert kezelik a te pénzedbõl amiért dolgoztál. Õ is küzdött egy darabig de magával ragadta az ár. Megkeseredett a lelke, hogy amiért küzdött el nem érte. Ezért aztán beszedte a szert és átélte, hogy milyen lett volna ha eléri. Így néhány órára átélheti az elérhetetlen álmait. De amikor felébredt rájött, hogy szomorú a valóság és nem tud küzdeni mert gyenge. Ezért azt a szert megint beszedte és újra átélte az álmait.
Te azt mondod rá szarjankó és kurva annyát az ilyennek akit a te pénzedbõl kezelnek. Holott te csak dolgozol, küzdessz és megpróbálod elérni. Sosem cigiztél, sosem kávéztál, sosem ittál és még csak nem is vagy bûnözõ. Sõt a saját mércéd szerint kevés nálad jobb embert ismersz vagy talán nincs is. Ezért aztán legszívesebben belerúgnál ebbe aki az álmait ebbe a szerbe fektette majd az maga alá gyûrte.

Hidd el nálad még a hasmenés is nagyobb úr mert térdre kényszerít. Ha ez a valód, hogy a híg fos is többet ér nálad akkor ki vagy te ? Azt mondod igényes és tanult ember ? Tudod már mondtam, hogy Salamonnál nincsen nagyobb és ha ember hát inkább õ mint bárki más vagy esetleg te.

Írhatnék arról, hogy mi mindent tettem és mennyi kalandot amíg te koptattad a padot és most irígykedve gondolsz rám, hogy megtehetem. Egész életedben azért fogsz küzdeni, hogy a magad ura légy, hogy elköltözhess otthonról a magad lakásába majd egy nagyobba, egy jobb munkahelyre . Sõt inkább egyedül dolgoznál, hogy senki meg ne mondja, hogy mit csinálj.
Látod én már elértem anélkül, hogy bármit tettem volna érte. Jól érzem magam a bõrömben, akkor kelek amikor akarok. (persze sokkal korábban kelek mint te mert szeretek 4:30-kor kelni, nekem nem teher) de te nyögve kelsz és már megint egy vizsga. Megint egy nap próbatétel ahol meg kell állnod a helyed. Ismét a legjobb formádat kell adnod mert tízen várnak a helyedre. Látod én minden nap csípõbõl a legrosszabb formámat hozom, azt csinálok amit akarok és ráadásul szeretem.
Nem pályázik a helyemre senki mert nem is tudják, hogy ez a hely létezik. Ha meg mondom akkor ááááá az nem lehet, olyan nincs. Ilyen módon nem lehet. Mégis azért küzd a legnagyobb erõbedobással, hogy elérje azt amibe én élek. Én meg röhögök, mert árral szemben úszni sokkal kényelmesebb. Közben ordítanak rám, hogy fordulj meg árral lefelé ésszerûbb és úgy kell, nem látod, hogy gyorsabb. Gondolkozz ésszel.

Na szóval nekem egy sem érték amit te szeretnél elérni, sokkal emberibb minden az aranynál a plázánál a fénylõ autóknál és a szarnál ami le van takarva csipkével.

Zárszó ?

Keresd Salamont, akik nálad nagyobbak voltak mind azt tették, hogy az õ bölcsességét megynyerjék. Õ meg Istentõl kapta ajándékba s nem azért mert nálad különb ember lett volna.

[guga]

Kemény beszéd ez egy oknyomozó szájábú phöhhhnyeee és kicsit általánosításosos is, de veled érzek lelked keserûségében, keblemre mielõtt újabb sebeket szaggatnál fel és könny szökne a szemedbe, feledtetve a keserûségedet. Nem félsz, hogy nyugdíjba küldenek ?
Apámnak vannak néha ilyen felindulásai amikor elkapja a frazeológiai hév és csak monnya a magáét, hogy de akkor is igazam van...
De õt legalább ténylegesen meg tudom vígasztalni és elterelem a figyelmét olyan síkra ahol még õ is gyermeknek érezheti magát.

Szökjünk meg...

Évekkel ezelõtt amikor egy ideig egyedül élt és még én sem voltam nõs, elkapott a honvágy és szerettem volna az öregemmel kicsit együtt lenni. Este 22h felé jutott ez nekem eszembe, felpattantam a kerékpáromra és a sebtiben hátizsákba gyömöszölt apróságokkal kitekertem a keleti pályaudvarra. Elcsíptem egy éjszakai postavonatot ami levitt egészen Békéscsabáig. Ott az állomáson ténferegtem (be szép szó) egy darabig. Vártam valami csatlakozást ami átvitt volna Gyulára de nem jött semmi. Majd miután eluntam röpke félóra alatt átkarikáztam szülõvárosomba. Fater akkoriban a Kuznyeck lakótelepen lakott a nagyszüleimnél. Egyszobás, földszinti lakás volt keskeny konyhával, apámnak talán a legszarabb idõszaka volt az amikor 50 éves fejjel haza kellett költöznie a szüleihez, úgy alakult.Azóta már rendezõdtek a dolgai. A konyha ablakával szemben van egy sportpálya magas kerítéssel körbevéve a kipattanó labdák ellen. Mellette néhány pad. Hanal 3 óra lehetett, leültem a padra és vártam, hogy apám felébredjen. Tudtam, hogy 5:15-kor fog felkelni mert 6-ra megy melózni a Gyulai Fa és Fémbútoripari vállalathoz ahol egész életében dolgozott. Lassan telt az idõ, fülemen a walkman, Mike Oldfield-ot hallgattam. Nem való más zene ilyen hajnaltájt. Kora nyár volt langymeleg szellõvel. Néhány hajnali járókelõ ment el elõttem és végigmért, megnézett magának. Nem tudták mire vélni a helyzetet, persze miért is tudták volna bármire vélni ? Az emberek minden lófaszon kiakadnak és gyanúsnak vélik mert ezt tanulták, hogy minden olyasmit ami a megszokottól eltér lófaszságnak kell titulálni és szörnyülködni rajta. Volt egy idõsebb nõ aki gondolom a piacra készült, még meg is állt elõttem és nekiállt fejcsóválva ciccegni kettõt. Nem tudom mi volt abban a meglepõ, hogy ültem hajnalban a padon, walkmannal a fejemen, mellettem hátizsák és oldalt kitámasztva egy Gepida kerékpár, biztos a kerékpárom márkája nem tetszett neki vagy a váltó, ill. talán még a fék szett ami megdöbbenthette. Még szerencse, hogy felkapcsolta fater a konyhában a villanyt. Molyolt egy darabig majd nekiállt kávét fõzni. Leült velem szemben és bámult maga elé csendesen. Engem nem láthatott, pedig nem voltam tõle messze kb. 20 méterre és pont szemtõl szemben. De mivel kint sötét volt, bent pedig fekapcsolta a villanyt így nem vehett észre. Fáradt volt az öregem, lehetett látni rajta ahogy emelte a poharat és belekortyolt. Mókuskerék az élete és az a baj, hogy meg van róla gyõzõdve ezt másképp nem lehet. Kisember, becsület, meló ezerrel, de soha nem jutott még semmire. Egy egész életet elfecsérelt arra, hogy megszerezzen magának egy mostanra már leamortizálódott 2. emeleti lakótelepi lakást és, hogy összetartson egy mára már darabjaira hullott családot. 4-5 asszony és négy gyerek után még mindíg feláll és folytatja ugyanott ahol abbahagyta. Szürcsölgette a kávéját a konyhaablakban és bámulta a Sokol rádiót. Híreket hallgatott, láttam az arcán a híreket. Késõbb felállt és kiment a konyhából, hosszabb ideig volt távolt tehát biztos, hogy szarni ment. Visszajött a konyhába és reggelit csomagolt a táskájába, felöltözött, lekapcsolta a villanyt és bezárta az ajtót. A lépcsõházban kapcsolt most villanyt és bement a kerékpártárazóba. Én már a biciklimen ültem és startra készen vártam, hogy mutassak neki valamit, kicsit kilendítsem a megszokottból, kicsit feje tetejére állítsam neki a világot, kicsit engedje ki a markából a dolgokat amiket úgy megragadott, hogy megduzzadtak az erei a karján és amikor szétnyitja a tenyerét nem talál benne semmit.
Megvártam amíg felül és belendül, megiramodott a piac felé. Persze mert csak ott van nyitva söntés ilyen korán.
Mellégurultam de nem néztem rá, még sötét volt így nem kellett feltétlenül azonnal megismernije. Kicsit tekertem mellette mint aki ugyanúgy indítja a napját mint õ és éppen munkába igyexik. Magam elé engedtem újra és figyeltem a lélegzetét. Belekrákogott kettõt a lakótelep hajnali csöndjébe. Ismét mellé ereszkedtem és tudtam, hogy most észre fogja venni, hogy ki vagyok. Egy nagyon hirtelen mozdulattal és rezzenéstelen arccal ránéztem. Az öregem felkapta a fejét a hirtelen mozdulatra és felsikoltott röhögve, vonyítva, hogy NEEEBAAASSSZZZ.
Beletellett vagy 3 percbe mire magához tért. Vihogott, nyerített és pár embert biztosan felvert a legmélyebb álmából mire kiröhögte magát. N/A mondta, hogy menjünk igyunk egy áldomást erre a találkozásra. Tudtam, hogy minden reggel Hubertust iszik, de most az én tiszteletemre két fél Uniqumot kért úgy fogmosás gyanánt. Szélesen vigyorgott és nem tudott napirendre térni a dolog felett. Két deci Uniqumomba és hosszas rábeszélésembe került, hogy rávegyem ne menjen be dolgozni. Elõbb hallani sem akart róla, majd a 3. feles után fontolóra vette, hogy talán de elõtte mindenképpen telefonál. A 4. után már természetesnek vette, hogy egy apa igazán megtehet az életben legalább egyszer ennyit a saját fiáért, hogy bejelentés nélkül eltünik egy teljes napra. Arra kértem, hogy kísérjen el engem azokra a helyekre amik nekem sokat jelentettek a gyermekkoromban, amihez szép emlékek fûznek és szívesen visszatekerném az idõ kerekét, hogy újra átéljem azokat az élményeket. Meg kell hagyni tõle ez tényleg nagy áldozat volt, hogy se szó se beszéd lelépett velem a melóhelyérõl egy napra.
Az elsõ állomást rögtön a piacon megejtettük, a Csõke féle kolbász hõõõjjj, az ám a valami. Folyt a zsír az arcunkon és faltuk a friss kenyérrel a sültkolbászt, hozzá csalamádét. Aztán sörrel öblögettük le az egészet. Mentünkben összehugyoztuk a házak falát és vihogtunk hozzá. Ez kellett az öregemnek, egy kis ellazulás ami feledteti vele, hogy hol és miben él. Mutassuk meg a világnak, hogy a mi szívünk szabad még semmit sem szabad. Hágjuk át a törvényeket a szokásokat és ha csak egy kis idõre is, de érezzük úgy, hogy Isten végre ránktalált. Kivittem õt a gyulavári duzzasztóhoz és derékig begázoltunk a vízbe, csapkodtunk és vihogtunk, pocsoltuk a vizet egymásra és belekurjantottunk a semmibe, hogy észrevegyen bennünket, mi pedig valamik vagyunk és semmibe vettük a semmit. Végigüvöltöttük a köröspartot amint a gyulai vár felé vettük az utunkat. Felmásztunk hátul a falára, kibéreltünk egy csónakot a tavon és végigvihogtuk a délelõttöt. Rötyögtünk, hogy állva pisált a csónakból a vízbe. Kivittem õt a szanazugi összefolyáshoz és meghívtam ebédelni egy régi étterembe ahonnan egyszer hazakísértem egy lányt, akinek az apja lapáttal kergetett végig az utcán. Kimentünk a temetõbe és megmutattam neki az egyik sírt amit nagyon szerettem régen a formája és a színe miatt. Mára már benõtte a gaz és nem ápolta senki.Elmeséltem neki, hogy egyszer halottaknapján összeszedtük a gyertyákat este és kiraktuk a vasút két oldalára, majd meggyújtottuk és elbújva vártunk. Amikor a vonatvezetõ meglátta alig mert bemenni az állomásra és az utasok kihajoltak az ablakon. Az volt a baj, hogy a vonat akármilyen lassan ment de elfújta a gyetyákat.
Elmentünk a Bodokira köveket dobálni a csatornába és bemásztunk a hobby kertekbe, eljátszottuk, hogy mi vagyunk a gazdák és elégedetten nézegetjük a veteményesünket. Természetesen futással végzõdött mert egyszer belebotlottunk egy kapáló fickóba aki egy szõlõlugas másik oldalán dolgozott és felfigyelt a szövegünkre, hogy éppen az õ telkét tárgyaljuk ki, hogy máshová kellett volna fúrni a kutat. Mit csinálnak maguk itt ? Förmedt ránk, nagy jelenet volt az biztos, az öregem akkor kezdte komolyan venni, hogy tulajdonképpen mit is csinált. Még elmentünk pár helyre és vihogtunk párat, de éreztem fateron, hogy feszült nagyon. Aztán mondta, hogy csak bemegy a munkahelyére és ha mást nem az utolsó órában lejelentkezik és kitalál valami mesét. A mai napig ott dolgozik az öreg, meg van róla gyõzõdve, hogy pótolhatatlan, közben lassan bealkonyul felette és még mindíg megy. hajnalban kiül az ablakba, kávét fõz, leszarja a napi híreket a 7 band 4 transistorból és dünnyög hozzá nagyokat. Csak én hiányzom a képbõl. Itt élek Bpesten és csak elmélkedem, hogy hogy is lett volna az aznap este ha az öregem akkor délután nem illyed be és nem teker be a munkahelyére lóhalálában.
Én pedig felültem a délutáni BP-i. vonatra és otthagytam õt a felforgatott napjával és szájában a sültkolbász ízével meg a sörökével.

Fontosak az ilyen napok, olyanok mint a polcokon arekesz elválasztók, lezárnak egy egy fejezetet és porosodhat tovább.

Könnyebb a gyomor hányás után, ha feszül a lélek és szorít a béled, hogy kigyünne már belõle a sok lenyelt mocsok amit magunkba gyûrtünk és tûrtünk és csak nyeltünk, fekélyesre feketedett a sok munkanaptól és a csekkek ahogy tornyosulnak, befizettem, befizettem, befizettem, befizettem, és be is fogod fizetni mert amíg mozdulni tudsz használnak és adnának vissza a földnek egybõl mert már teher vagy, de erre az idõszakra mondják azt, hogy nyugdíjas.

Minden tiszteletem az apámé, annak ellenére, hogy tisztában vagyok vele, hogy elcseszte az életét az elejétõl a végéig. Ha nem arra adta volna a fejét, hogy a fasszopó államot szolgálja akkor azzal az ambícióval és kitartással nagy sikereket érhetett volna el. Korrekt, azaz már lefújt meccs.

Remélem azért lesz ideje egy kicsit pihenni, hisz már nyugdíjas, de még mindíg hajtja magát és tartja magát ahhoz, hogy pótolhatatlan.

--------------------------------------

Folyamat

http://images.google...rezi/wert05.gif

Kétéveskorú, tipegõ kisfiú tipeg a fal mellett. Fél kezével a falat támogatja, másik kezével a szájába mutogat és erõsen gesztikulál. Senki sem figyel rá. Az anyja neki háttal és hallgatja a lesújtó híreket a tv-ben. Az apja lázasan csomagol, szekrényajtók csapódnak és találomra dobálja be a ruhákat a bõröndbe, agya fel sem fogja, hogy a fia kiabál és lassan már a sírás küszöbén áll. Egyre közelebb ér az ajtóhoz és megérinti az anyja szoknyáját. Az mereven bámulja a sokkoló képeket a tv-ben és nincs ideje felocsúdni.
A fia egyre erõsebben rángatja a szoknyáját és sírva üvölti, hogy aaaaanyaaaa ! medütöttem a fooooolyamaaaaat !!!
Mutatóujjával a vérzõ fogát mutatja, de senki sem figyel rá.

http://images.google...rezi/wert09.gif

[guga]

[url="http://"http://www.tar.hu/guga/mirror.jpg"]Csak látni szerettelek volna...[/url]

[guga]

Ma kora délután téptem a kerékpárommal a Thököly út macskakövein (már amennyire ott tépni lehet), ezekrõl a kövekrõl mindíg a feleségem nagyapja jut eszembe a Csontosferi. Közel a nyolcvanhoz de élettel és jókedvvel telve éli életét. A feleségem egyszer elmesélte, hogy az öreg kezei (is) faragták ezeket a köveket egy bazaltbányában, kora hajnaltól késõ estig.
N/A de visszatérve a Thököly útra, az egyik keresztezõdésnél egy négyéves forma kislány állt céltalanul és várt a zöld lámpára, hogy átkellhessen a zebrán. Kezében egy pórázon tartott fekete, kistestû, kisfogyasztású és belsõégésû kutya ami láthatólag nem kötõdött a kislányhoz túlságosan érzelmileg. Csak néhány pillanatra láthattam õket mert pengettem rendesen és dübörgött a zene a fülembe. Furcsa képet alkottak ott a járdán ahogy várták, hogy átmehessenek a túloldalra.

A kislányt nem felügyelte senki és ez volt számomra az egészben a legzavaróbb. A Thököly-n sem volt különösebb mozgás a jármûveken kívül. Adott esetben ha valami történik akkor az utcán lévõ ismeretlen emberek is alkothatnak számára közösséget, attól, hogy emberek, de szinte senki sehol. Nincs rá szükség, hogy minõsítsem a szüleit mert ez az írás talán soha nem jut el hozzájuk és esély sincs rá, hogy felismerjék mennyire szánalomraméltó, hogy van egy gyermekük és mégsincs, van egy kutyájuk és mégsincs, van egy életük és mégsincs, talán már rég elváltak. A nagy számok törvénye alapján ez a valószínûbb.
Még csak annyira sem fontos nekik a gyerek de még a kutya sem, hogy az utcára lekísérjék vagy lekísérje.
Az én fiam jelenleg háromnegyedhat éves, eléggé fejlett értelmileg sõt kortársainál kicsit felnõttesebben gondolkozik mert a kezdetektõl fogva komolyabban van foglalkozva vele( röhej de már két éves korában a Qeen volt a kedvenc zenekara). Már néhányszor ajánlotta is ha ketten voltunk otthon és szerettem volna kimenni a boltba õ meg éppen valamibe belemerült, rajzolt vagy zenét hallgatott, hogy nyugodtan menjek ki a boltba egyedül és hagyjam õt otthon, tud magára vigyázni. Sokszor megkérdezem magamtól, hogy mikor jön el a napja, hogy egyedül kiengedem az utcára. Biztos eljön hamarosan mert tíz éves forma gyerekek már csapatba verõdve játszanak az utcán.

Aztán pont. Budapest az nem vidék, falun az olyan gyerekek mint Levente is a fiam akár egész délelõtt ill. délután kint lehetnek az utcán szabadon, nem probléma mert mindenki tudja, hogy ki fia borja, nem vész el. Egyszer hazalátogattunk a szüleimhez Gyulára és azon kaptam magam, hogy ugyan olyan intenzitással figyelem a gyereket az utcán mint Budapesten és ott egy idõ múlva fárasztónak hatott hisz értelmetlen volt mert sem emberek sem jármû nem volt az utcán, lévén vasárnap. Úgy kellett erõt venni magamon, hogy ellazuljak és hagyjam szabadon szaladgálni akár messzebb is.

Már szakmunkásképzõbe jártam Gyulán amikor a húgom óvodás korú lett (vagy Litván). Emléxem minden nap egy piros kemping kerékpár kormányára ültetve vittem õt az óvodába, én öltöztettem át és iskola után én is mentem érte. Szerettem elkunyerálni tõle az uzsonnáját amit becsomagoltak délutánra neki. A faiskola utca elején volt az óvoda, onnan 3-4 kilóméterre laktunk egy hatalmas nagy tanyán, három kutyával, négy kecskével, hat tehénnel és húsz bikával. Lett volna éppen mitõl félteni õt, de ha kapun belül voltunk már szabadon mehetett bárhová, nem néztünk utána. Volt olyan, hogy vittem haza a kempingkerékpár kormányán és belehajtottunk egy kisebb gödörbe. Õ azonnal elõrebucskázott az asztfaltra, én pedig lendületemnél fogva átbicikliztem a hátán és csak nyögött.
Gyõzködnöm kellett egy darabig, hogy ne mondja meg otthon a szüleinknek. Asszem azzal értem el nála, hogy megígértem másnap nem eszem el elõle az uzsonnát, nehezen tudtam ellenállni az akkoriban még lekváros, lekváros buktának és a túrós, túrósbuktáknak.
Egyszer akkoriban történt meg velem, hogy korábban értem haza mintsem, hogy érte kellett volna mennem az óvodába. Mostoha apám hazajött és rámförmedt részegen, hogy takarítsam ki a szobát. Én meg értetlenül ránéztem és mondtam neki, hogy már kitakarítottam. Ekkor az öreg besétált a szobába, körbejárt és felmérte a terepet. Tényleg kitakarítottam kifogása sem lehetett ellene. Ennek ellenére õ elõvette a szekrénybõl a katonai nadrágszíjját és végigbaszott vele a fejemen, a fém csatt ahogy elérte a fejemet egybõl kiserkent a vérem. Végigvéreztem a szõnyeget és az ágyat ahogy támolyogtam az ütéstõl kifelé. Kiérve a ház elé onnan megpróbáltam kijutni az utcára, de a kapu elõtt lerogytam a fehér hóba. Már a lerogyásra sem emléxem, de arra igen, hogy anyám pofozgatott és úgy tértem magamhoz. Az elsõ látvány ami fogadott a piros hó körülöttem, majd anyám vészjósló hangja. Megkérdezte, hogy hol a húgom. Mondtam neki, hogy valószínûleg még nem hoztam haza az óvodából. Anyám bekísért a lakásba ahol az öregem hortyogott a véres ágyon. Aztán mondta, hogy semmi gond maradjak nyugodtan elszalad a húgomért. Az óvónénik sem tudták nagyon mire vélni a dolgot mert a húgom már egyedül volt csak bent és az uzsonnáját is elfogyasztotta helyben.
Én meg nem mertem bent maradni a lakásban, kimentem az istállóba a tehenek mellé és lefeküdtem a szalmába, megvártam amíg anyám hazajött.

A sebet a fejemen azóta is õrzöm másik kettõvel együtt.

Icckát.

[guga]

Akkor apám elém lépett és felém nyújtotta a kezét. Láttam, hogy vastag pénzköteget tarta a tenyerében. Reflexszerûen nyúltam érte. Éreztem, ahogy a kezembe fekteti a sokkoló szavak kíséretében. Fiam ! Soha többé az életben nem akarlak látni.....!

[guga]

Életkép: Ma este...

Megyek a fiammal a semsibe ásványvízért és barackbefõttért meg bléblédes csipszért. Kikerülünk a járdán egy esõáztatta fagyigombócot és jót röhögünk azon, hogy meg kéne enni már csak a színe miatt is. Assonka kutyáját sétáltatja a hároméves forma gyerekével enpera. A Kutya a parkoló autók között meggörnyedve szarik és nem szégyenli vala. A semsi az egy alagsori kisbolt ami reggel 7-tõl estve 22h-ig nyitva tart. Bent félhangosan szól valami Arabhouseraptrancemetalsanzon, épp csak annyira, hogy a szavát se lehessen érteni a másiknak. Leemelek a polcról egy barackbefõttet, a gyereknek bléblédes csipszet amivel hülyítik a jónépet és nem tudom kivédeni, õ is hazahozza az óvodából a sügér szülõk gyerekei hatására. Nem küzdök egyelõre vele mert tud különbséget tenni egy tóparti szalonnasütés és horgászat között és egy sz@ros csipszes blédbléd között.

Lent a boltban egy magát jósorban feltüntetni kívánó Czigány vásárolgattya össze éppen a bélbetömni valót. Végigkóstolja szeletenként a Zalát, Olaszt, anyámkínját. Legszívesebben farbabillenteném mert percekig kér ebbõl is abból is és elhúzza a száját, hgogy nem is tudom talán amazt és abból is kér egy szeletet amit aztán a foga közzé csippent és lefitymálja.
Szerencsére a tulaj yóó modorral van megáldva és sikeresen rásózott egy kilónyi lecsókolbászt, mert tulajdonképpen csak arra futotta nekijje enpera....

Kifelé menet a fiammal átugráltuk a kutyahúgyfolyamokat és a sarkokon feketéllõ szintén kutyahúgyfolyamokat. Fínom áru lépdel velem szemben és ügyet sem vet arra amit mi körülményesen átugrálunk, toccsan a lakozott, piros magassarkúja alatt az enpera és szemével keresi az enyémet, hogy szentelek-é a farbillentéseinek elég figyelmet ?

Nem, szándékosan nem nézek rá, mert ismerem már az ilyen reakciót, nem arra megy ki a játék, hogy megkapd õt. Díszelegni akar és ha elkapta az elismerõ pillantásodat akkor félmosolyra húzódik a szája és még jobban riszál a valagán vagy négyet, mire észbekap, hogy bazz tiszta kutyahúgy lett a harisnyája a saját cipõjétõl, ahogy oda sem figyelve bele..... enpera.

Kukatetõket emelgetõ szerintem házaspár, de amúgy bárkik akik a számukra legértékesebbet válogatják ki a te általad hulladénak minõsítettek közül enpera. Gyakorlott mozdulatokkal túrják át a kuzka tartamát, anélkül, hogy bármit is kiszórnának a kuka mellé. Tapasztalatból tudják, hogy nem csinálhatnák rendszeresen ha mellé szemetelnének mert sokan elzavarnák õket. Egyszer évekkel ezelõtt megszólítottam egyet és adtam neki szalonnát meg kolbászt és elmesélte, hogy került õ és a családja utcára. Lakásmaffia rulez.... enpera.

A fia és a lánya állami gondozásban, a neje nõi szállón, õ meg aluljárókban hál mert valamennyivel szabadabb az élet.... ízirájder rulez, enpera...

A házunk mellett az eszdéessz palota, sötétben nyílik a kapu és kigördül hárommerczi. Az egyikben a maczkóképû a többiben meg gondolom a kísérõszemélyzet, már gondoltam rá, hogy elküldöm õket a f@szba mert éjszakánként nem lehet aludni a nyomdagépüktõl amivel ontják a propagandájukat. Nem csak az övéké de más polpárté sem érdekel, így aztán kevésbé tolerálom az éjszakai zajongásukat, hogy rotuttû-rotuttú-rotuttú. Ez a nyomdagépüknek a tatattarattázó hangja ami ritmust dobol a falon.

Fõleg ha veszítenek értelmetlen az enpera...


Híradóban a szellõ, fontossági sorrend a kotonhasználat hiánya, majd egy melós beleenpera a forró czementbe. Biztos értenek a hírszerkesztéshez ha én surmó észreveszem az égbekiáltót hõõõjjj enpera.

Amerika a köbön, egyél amerikát, hallgasd amerikát, nézd amerikát, hordd amerikát magadon, vegyél egy szelet amerikát abbaddon, amerikázd be a nappalod és éjjeled. Amerika nem mondhatsz nekem nemet.

Mifaszom az az amerika, hogy ennyire függõvé vált a nép, tiszta amerika.

Tovább is van mondjam még ?

[guga]

idézet:

---

Akkor apám elém lépett és felém nyújtotta a kezét. Láttam, hogy vastag pénzköteget tarta a tenyerében. Reflexszerûen nyúltam érte. Éreztem, ahogy a kezembe fekteti a sokkoló szavak kíséretében. Fiam ! Soha többé az életben nem akarlak látni.....![/quote]

Végül megtörtént ez, de más szavak és más tekintetek kíséretében. Csak most, hogy olvastam valakitõl az elõzõ idézetet, hasonló érzés kerített hatalmába. Apám ugyan ezt játszotta valamikor el velem. Kicsit árnyaltabban, de leléptetett. Nem vádolom õt semmivel, ha nem teszi meg soha nem jutok el ebbe a helyzetbe és soha nem ismerem meg a mostani feleségem és soha nem születik meg tõle a gyerekem. Maradtam volna Gyulán és egy lepukkant alkoholistaként tengettem volna az életem, börtönbõl ki, börtönbe be. Ennyi jutott volna nekem osztályrészül. Ha valaki ismeri a Bibliából József történetét aki egyszerû birkapásztorból lett börtöntöltelék, majd a Fáraó elsõ embere és érti is Isten akaratát ill. szívét, az tudja, hogy miért nem vádolom a saját apámat semmivel és miért nem neheztelek rá.
csak köszönettel tartozom neki amiért õt Isten erre a célra felhasználta, hogy elkergessen a szülõi háztól szinte még gyerekként. Furcsa.
Nézem a körülöttem élõ emberek életét akik engem megvetve nekem bizonygatják, hogy yóó nekik. De milyen yóó hehe. Csili szõke autó, kiberetvált enpera, a hátsó ülésen meg egy félkilós gyerek aki már lassan hatodik osztályos lehetne ha nem gyötörné az allergia vagy a nagyvárosi fogyasztási életvitel bármelyik nyûgje.
Az ember olyan, hogy ha van egy fekete-fehét tévéje akkor színeset akar, ha sikerült akkor a fekete-fehéret kidobja a szemétbe és nem hajlandó róla tudomást venni többet.

BAZE ! TUDOD TE HÁNY TV-t FÖLDELTEK EL AMIÓTA LÉTEZIK ENPERA ? A FÕDALATT IS AGGYÁK A MÛSORT LÕCS.

Nem fontos, hagyjuk. Csak úgy rám jött a frazeológia mert láttam azt a hülye filmet. Yóó nézni ahogy kaján mosollyal az arczoukon tolják ki a részletre vásároltat, hogy nekem van. Ssázherczes ázze, van, mosmá van. Minden sínen van az életünk tökéletes, megszereztük és beállítottuk az összes csatornát, van rajta édzsbíó f..... de yóó nekünk.
Egyesek szerint primkó állat vagyok, szmájlinak van itt helye kérem mert nem tiltakozom ellene. Tényleg büdöset sz@rok néha mint a pingvin másnaposan, enpera.
De az tény, hogy több barátom van mint az okos man-nak akinek csak a vitapartnerei gyûlnek mint keselyûk az utolsó lakmározásra, és mint mondá az egyszerûség, fel is falják vala mert éhesek.

Enpera.

Velkám máj gondolataimban hõõõjjj...enpera.

Vagy 10 évet vissza, albérletben hempergek az ágyon a nõvel. Nyári hõségben Sára Sándor titkárnõjével enpera...
A függönyt néha meglebbenti a talpas ventillátor és egy pillanatra látni vélem, ahogy a szomszéd lakást festõk az ablakpárkányhoz lapulva lesnek, hogy elkapjanak egy egy ütemet ahogy emelem az ülepem. Nem mondom yóó szórakozás lehetett számukra festés helyett, nekem ragadt a bõröm a hõségben és még ráadásul figyelõ szempárak hõõõjjj. Futva menekültem a fürdõkádba és jéghideg zuhany, utánam jött...enpera.

Egyszer a hármashatárhegyen, nemtom egybeírják vagy külön, de az akkori élettársammal egybekeltünk a hegyoldalon csak úgy szaporán. Amikor elkezdõdött még semmi különös, amikor a vége felé jártunk akkor vettem észre, hogy egy túrista busz tõlünk nem messze leparkolt, telve Japánokkal vagy simán csak ázsiaiakkal és bõszen fotóztak bennünket. Alig tudtunk felcihálódni a földrõl és összekapni a gönczeinket futva. Biztos remek fotók sikeredettek.

enpera