Mondom felvettünk két stoppost útban Algyő felé és beültek a Trabantba hátra, nehézkesen visszahajtottuk az ülést és útnak eredtünk egy másik Beregbogdács felé, ahol ha minden igaz egy kisközségi diszkónak néztünk elébe. A Trabant kényelmesen duruzsolt és a sztereóból döngött a Led Zeppelin, de ennek ellenére yóól kivehető volt ahogy a lányok duruzsolva egymás közt méltatlankodtak a disznószarszagú ruhánkon. Mi tagadás a délután folyamán az öreg Sánta tanyáján rendesen belemelegedtünk a háztáji állattartás rejtelmeibe, s ennek köszönhetően az az egy váltás ruhánk átvette a disznók, kecskék és tehenek illatanyagát. Nem csoda, hisz volt olyan, amikor egy koczamalac hátán feküdve és a hasát átölelve próbáltam meg vele körbeügetni a tyúkudvart. Köszönhetően az öreg Sánta vendégmarasztaló kiskunsági fehérborának, kolbászokkal és szalonnákkal övezve. Szal a lányok hátul nehezményezték a szarszagot. Taqmás gondolt egyet és hirtelen lefékezett, majd röhögve megjegyezte, hogy ha ez nektek ekkora teher, akkor kiszállhattok. Nem, nem semmi csak......és kényelmetlen kétnyálatnyelő csönd, ahogy próbáltak belesüllyedni a hátsó ülésbe. Azután bátorítólag hátrafordultam...lányok, merre laktok? Hát itt egy közeli tanyán, ahol felvettetek bennünket. Háttal nem kezdünk mondatot, jegyeztem meg magamban, majd óvatosan rákérdeztem, hogy apátok, anyátok nem szokott szarszagú lenni az állatok etetése és gondozása után? Deeeee, hangozták kórusban, viszont ha kimozdulnak, akkor megfürösznek előtte. Elmagyaráztuk nekik a helyzetet és megígértük, ha bárki a diszkóban szót emel a disznószarszag ellen, annak....izé és aztán valami bizonytalan, mert nem tudtuk elképzelni. Nehezen, de a vaksi sötétben betaláltunk beregbogdács kettőre, ami állt nyolcz házból és két kocsmából. Az egyik kocsma volt a nappali ivolda. A másik volt a meghittség és a helyi átszellemültség telephelye. Bemész, bárpult és kiélt negyvenes szőke, aki ha tehetné két cigit szívna egyszerre, de az olyan hülyén venné ki magát. Ehelyett inkább ránk bazsajlyog
)) yóól. Mi az srácok????! Mit adhatok? A lányok veletek vannak? Két sört tündérem, vágtam volna rá közvetlenül, de maradt a sör. Miközben szisszenve nyitotta a kőbányait, még rákérdezett, hogy srácok mitől van ilyen baromi disznószarszagotok, persze ennél azért burkoltabban és árnyaltabban, de láccott a szemén, hogy komolyan kérdezi. A diszkó neve Karcsi Söntése volt és két helységből állt. A bejárattal szemben egy bárpult, oldalában egy magasabb emelvénnyel, ahol egy kövér srác adagolta a Neoton kazettákat a Videoton szettbe és bámult nagy áhitattal a menyezetről alá lógó gömbtükörbe, ami szórta a fényét még a másik helységbe is. Ott a helybéliek vizslatták árgus szemmel a táncparkett szülötteit. A két lány, két kólavízzel helyet foglalt valami ismerősöknél, akik mint később kiderült a helyi tehenészetben dolgoztak. Az egyikkel sikeresen összecimbiztem és a huszadik „félvegyes” után már lassúztunk is. A lányok nem vállalták be a lassúzást az elébb felsorolt indokoknak köszönhetően yóól. A táncparkett ördögei legalább tizenketten voltak a két lányt és minket leszámítva. A másik helységben pedig legalább annyian stírölték a felhozatalt. Gazdasági munkában megfáradt traktoros, yóólszituált negyvenes magtáros, mérlegelő, tsz-ben gépszerelő, imszeminátor, karbantartó és tehenész meg a sarkon a csenevész, aki ül a bódéban és nyitja a sorompót, majd visszaül a Sokol mellé és szívja a Kossuthot amíg meg nem jön a váltás. Szóval ezek ontották a füstöt magukból és itták a butítót, hogy ne ébredjenek fel még legalább egy napig és ne tudjanak róla, hogy valójában kik Ők, így legalább elviselhető, nem kell a való világ huszonkilenc bazzer, azt meghagyják neked. Mindegy, ültek a posztkommunális, csikorgó faszékeken és a társadalmi nomenklatúrát vitatták érdemben. Még egykorty és fel s alá az ádámxcsutka, a dídzsé most éppen a jobbikat húzza, Komárlaci twisztel az abroszon és én az Imre trehenésszel összeborulva sírunk, hogy ember, de yóó, hogy látlak s maradj még, örülj velem egy életen át, hogy ne kezdődjön el a holnap. De akkor a zárajivámosi is rácsendült a Videoton szettből, hogy ének az esőben. Sírtunk , mert annyira méllyen voltunk. Imre, én és az életünk, a tehenek, a szagok, ahogy olvasod, el sem jut igazán hozzád, két tök részeg ember, aki eddig nem is ismerte egymást. Tamás a csajoknál próbálkozott továbbra is. Megígérte, hogy hamarosan megfürdik. Nekem pedig Imre mondta, hogy holnap vagy szerintem már ma lagziba hivatalos és a világ minden pénzéért meg nem engedné, hogy tovább menjünk. Ragaszkodott hozzá, hogy vele tartsunk, mivel rokona a menyasszony és részben Ő a fő szervező. Valahol képkiesés és horkoklás, valahol tapogatom a sötétben a falat, mert feszít a húgyhólyagom. Nem találok semmit és sehol, idegen hely és már nem is számít, folyik a lábszáramon a vizelet. Ilyenkor elnézőbb az ember magával szemben. Mennék valahová vissza, lefeküdni, hol a ruhám és hol a holom? Hideg van és elkezdek kiabálni, hogy francbaaaaaaa valakiiiiii!!!! Megjön Imre és felkapcsolja a villanyt, akkor látom, hogy kint vagyok az utcán és két kézzel támasztom a falat. Részben örülök neki, részben józanodnék, részben megfürdenék. Ő is kótyagos és mondja, hogy Tamást most halászta elő a szomszéd kertjéből, röhögünk és bekísér a fürdőszobába. Hajnalodik, „félvegyes” , Imre kossutja mar, vízállás jelentés, megjönnek lassan a rokonok és rántotthús. Reggel, ülök a konyhában kókadtan és valaki vállonvereget, hogy ismer. Nem Tamás volt az és szerintem összetévesztett valami helybélivel. Mondom „félvegyes”, forró leves és rántott csirkék cözombja yóól. Egy darabig elvagyok, majd affelől tudakolódzom, hogy mi merre? A házigazda, Imre apja körbevezet, megint tyúkudvar és disznóól, mondom neki már ettől én nem szabadulok egy darabig és vigyorkázunk, az öreg elővette a zsebéből a lapos üveget és hunyorgott hozzá, hogy házi. Egészségedre fiam, oszt a kezembe adta, nesze. Messze jártunk már rég a háztól és ki sem látszódtunk a kukoricásból, csak vihogtunk, hogy vissza sem találunk, aztán négykézláb másztunk egy darabig. Mikor visszaértünk az asszonya visított és végigvert a hátán valamit, az öreg meg vihogott és sandán rámhunyorított, hiogy ilyen az élet, aztán gondosan eltárolta magában a kukoricásban átélteket, hogy be yóó volt és kéne ilyen minden reggel. A rokonok egyre gyűltek és várták a menyasszonyt. A menyasszony ruhája meg abban a szobában, ahol elszállásoltak bennünket a tortákkal egyetemben. A menyasszony meg sehol, ezek mindig késnek. Gondoltam megtréfálom a jónépet. Szóltam Tamásnak, hogy segítsen rám adni és kiosontam az ablakon a főútra. Kimentem és lassan, peczkessen közelítettem a főbejárathoz, ami egy megfakult léczkerítésből állott yóól. A rokonság türelmetlenségéből fakadóan és a tájékozatlanságnak köszönhetően, heves-neves vihogásban tört ki, azt hitték meglepetés és játék, szerencsére nem vertek meg, mert Imre komám időben felkapott az ölébe és elrabolt magának yóól, majd a menyasszony szobájában nekiállt rólam lecincálni a ruhát, hogy meg vagy te huzatva öreg, örülj neki, hogy nem vették le a fejedet. A menyasszony megérkezett, mindenki fellélegzett, a templomi is renben ment, mindenki áldomást ivott, a pap is sűrűn nyeldekelte a misebort és nyomban bazsajgott, hogy sok boldogságott, majd bevert mellé egy marék ostyát. Mondhatnám még tovább, de a lényeg elhangzott. Átmulatott éjszaka és még mindig nem értünk le Algyőre.
[url="http://"http://www.guga.hu/egyebek/guga-ara.jpg"]kép[/url]
[url="http://"http://www.guga.hu/egyebek/gugamarja.jpg"]ez is kép[/url]
Súgó
A téma zárva.
a szovegre ez nem ervenyes gondolom 
