[Tano Cariddi]

Idézet: *Macika* - Dátum: 2006. máj. 24., szerda - 18:34

Megfogtad a lényeget. Örülök.

Idézet

Muszály 2., avagy bosszantó helyesírási hibák

Azt hiszem, megüti a mércét.

[Tano Cariddi]

Idézet: gazdi - Dátum: 2006. máj. 24., szerda - 18:07

A szavakhoz léteznek írott szabályok.

A helyesírásnak valóban léteznek írott szabályai, a nyelvnek nem nagyon. Leírás persze van róla.

[*Macika*]

Idézet: Samott - Dátum: 2006. máj. 24., szerda - 19:29

Elni es elni hagyni.

Samott

Erre gondoltam én is, csak nem sikerült összerakni a dolgot a magukat liberálisnak kiadók hozzászólásaiból.

De már tudom (mer' mon'ták), bennem van a hiba...

[Netmaster]

Idézet: *Macika* - Dátum: 2006. máj. 24., szerda - 14:15

Zene az (nem kell hozzá jelzõ, mert a többi az nem zene), ami évszázadok óta/múlva is megõrzi értékét, ami évszázadok múlva is tud értéket közvetíteni, élményt szerezni annak a hallgatónak, aki van olyan értelmi és érzelmi szinten, hogy meghallgassa és meghallja.

És ezt te hogyan tudod megítélni így elõre? Gyanítom, nem fogsz élni évszázadok múlva, hogy a jelenkor zenéjérõl ezt eldönthesd.

Amúgy meg úgyis ízlések és pofonok. Nem vonom kétségbe, hogy Bartók a magyar zenetörténet egyik legkiemelkedõbb alakja, számomra mégsem képes azt az élményt nyújtani, mint amit mondjuk egy Liszt darab (de van egy unokatestvérem, akinek õ is sok). Akkor most rám fogod, hogy nem vagyok olyan "értelmi és érzelmi szinten"? Akkor viszont mi van a rengeteg elfeledett, vagy ritkán játszott szerzõvel, aki bizony letette a magáét az asztalra, ám mégsem került be a fõ zenei áramlatba (olyan szerzõk, mint például Telemann vagy Boccherini, Franck, esetleg Sibelius - és õk még mindig ismertebbnek számítanak)?

Idézet: *Macika* - Dátum: 2006. máj. 24., szerda - 14:45

Nem hiszem, hogy nem lehet látni, hogy ez az egész kardoskodás a helytelen szóhasználat jogáért ismét a liberalizmussal operál. Erre mennek rá az országok. Elég csak Hollandiát megnézni.

Idézet: KovacsUr - Dátum: 2006. máj. 24., szerda - 2:31

Közlekedem és húzódom helyett gond nélkül alkalmazod a közlekedek és húzódok formákat.

*Macika*, leszel szíves te is tenni valamit az elveidért, és nem csupán másokon számonkérni?

[*Macika*]

Idézet: Netmaster - Dátum: 2006. máj. 24., szerda - 22:56

És ezt te hogyan tudod megítélni így elõre? Gyanítom, nem fogsz élni évszázadok múlva, hogy a jelenkor zenéjérõl ezt eldönthesd.

Amúgy meg úgyis ízlések és pofonok. Nem vonom kétségbe, hogy Bartók a magyar zenetörténet egyik legkiemelkedõbb alakja, számomra mégsem képes azt az élményt nyújtani, mint amit mondjuk egy Liszt darab (de van egy unokatestvérem, akinek õ is sok). Akkor most rám fogod, hogy nem vagyok olyan "értelmi és érzelmi szinten"? Akkor viszont mi van a rengeteg elfeledett, vagy ritkán játszott szerzõvel, aki bizony letette a magáét az asztalra, ám mégsem került be a fõ zenei áramlatba (olyan szerzõk, mint például Telemann vagy Boccherini, Franck, esetleg Sibelius - és õk még mindig ismertebbnek számítanak)?

Nézd kisbarátom, zenemûvész vagyok, van 2 rohadt diplomám belõle, egy fõvárosi nagy szimfonikus zenekarban játszom, 1987 óta ebbõl élek, nincs nagy szükség, hogy 'elõadd magad'. Ebben az egy témában hadd én tudjam jobban, kérlek!
Jó?
Köszönöm.


Bartókról és Lisztrõl...

Örülök, hogy ismét épp csak egy csipetnyivel fordítottál kevesebb idõt, mint az szükséges lett volna ahhoz, hogy megértsd, mit akartam mondani.
Az 'értelmi és érzelmi szintet'  (Te is tudod) úgy értettem, hogy a korosztályod és a fiatalabbak 99%-a kevesebb, mint 0 percet fordítanak évente komolyzene hallgatására. Egyrészt mert rohadtul nem érdekli õket, másrészt pedig képtelenek bármit is megérteni belõle, mert nem tudnak mit kezdeni a hangok egymásutániságával, mivel nem tanították meg nekik, mit 'kell' figyelni az értékes zenén.
Az ha Te (és rokonaid) már odáig eljutottatok, hogy végighallgattok valamit, amiben nincsen szintetizátor, elektromos gitár és dobszerkó, az már egy akkora haladás, amirõl mi zenemûvészek csak álmodni tudunk.
Sajnos azonban a rúd nem nekünk áll, az operaházi események és az elkövetkezõ gazdasági megszorítások legelõször a kultúrán fognak lecsapódni, onnan fognak elvonni pénzt/lehetõséget. Ezek szerint tud még kulturálatlanabb, igénytelenebb lenni kis országunk.

De hogy a kérdésedre válaszoljak.
Rosszul tudod, mindegyik általad írt szerzõ a fõ áramba került azzal, hogy nem is egy mûvét játsszuk azóta is (Telemann esetében pl. > 300 éve). Õt egyébként elsõsorban kamarazenekarok tûzik mûsorukra, mivel barokk összeállítás kevesebb hangszeres mûvészt igényel. De mûvei hatalmas számban maradtak fent nem egy dallama 'sláger' ma is, némelyikrõl nem is tudjuk elsõre, hogy tõle származik. Ráadásul szinte minden hangszerre komponált, mai szemmel talán 'zenebohócnak' tarthatnánk, hiszen szinte minden hangszeren tudott is komoly szinten játszani, amire komponált.

Boccherini sokkal kevesebb mûvet írt, azokat is elsõsorban kamaracsoportokra (4-5 fõ, általában vonósnégyesek, amikhez 'hozzáírta' ötödiknek magát is (kiváló csellista volt)). Nagyobb létszámot követelõ mûve szinte csak pár szimfónia és 2-3 csellóverny képében maradt fent. Ennek ellenére manapság legalább 15-20 mûve folyamatosan a koncerttermek vendége.

Cézar Franck szintén rétegzenét írt, mint az megfigyelhetõ volt Boccherininél is, hiszen õ maga belga-francia orgonista volt, és mint ilyen, az impresszionizmus egyik korai, romantikus elõfutára. Ez minden mûvére rányomta a bélyegét, szimfonikus zenekarra is úgy komponált, hogy fekete-fehérben gondolkozott és az orgona hanghatásait akarta viszonthallani a hangszerekbõl. Szóló orgonamûveit a mai napig rengeteget játszák (itt is elmúltak 150 évesek a mûvek!!!), rengeteget is írt belõlük, emellett sok kamara-darabja van. Legismertebb mûve szimfóniája, a d-moll ún. orgona-szimfónia, amiben nem is elégedett meg a szimfonikus zenekari hangzással, hanem teljes értékû hangszerként beleírta az orgonát is. Kellemetlen, fárasztó darab, de akárhányszor is játszom, mindig élvezettel teszem, talán amiatt, mert életem egyik legkedvesebb hangszere az orgona. Kár, hogy eddig világszínvonalon itthon nem volt módom hallgatni, de most nyártól ez máshogyan lesz!
Június 28-án a MûPa-ban Olivier Latry-val, a ma élõ talán legnagyobb orgonamûvésszel fogunk két nagy orgonaversenyt játszani az új orgonán (ami Európában a legnagyobb jelenleg), egy Poulenc és egy Barber mûvet.
És ez a csodálatos orgona a miénk, magyaroké!!!

Sibelius teljesen más, hideg északi szerzõ, európai fülnek kicsit szokatlan hagzással. Elsõsorban szviteket és szimfonikus költeményeket írt, de írt sok dalt is, és van egy zseniális hegedûversenye, amit szintén sokszor játszunk, az is nagy kedvencem. Természetesen õ sem úszta meg a finnek nemzeti eposzát a Kalevala-t, neki is kellett valamit csinálnia belõle. Nagy siker nem lett...
Emellett viszont írt pár szimfóniát (vagy ötöt-hatot), bár nem sûrûn játszott mûvek, de nagyon jól hallgatható, világos dallamszövésûek.


Hogy hogyan tudom eldönteni, mi lesz 2-300 év múlva?

Nem tudom elképzelni, hogy Telemann mintájára 2316-ban Madonna, Elton John, Romantic vagy Tankcsapda zenére lehetne 'csápolni'.

Egészen egyszerûen, mert sokkal igénytelenebb, sokkal primitívebb 'zenék' ezek, nem az örökkévalóságnak, hanem heteknek, hónapoknak szólnak.
Nem hordoz magában egyik mai 'zene' sem olyan érzelmeket, olyan 'közléseket', olyan tartalmakat, amelyeket egy >300 éves Bach mû a mai napig is. És mindenkinek képes átadni ezt, aki meghallgatja. >300 év óta.

Valahol itt kezdõdne a kultúra, az érték.

Köszönöm, hogy elolvastál.

[Eleanor]

Idézet: KovacsUr - Dátum: 2006. máj. 24., szerda - 13:38

Elõfordul, de nincs többségben (sõt, az elõfordulások jelentõs hányada viccesen, szándékosan írja ly-nal a szót). Én szeretem az ly-t, nem örülnék, ha eltûnne (egyébként tudtommal betûk számûzése nem is divat a magyar nyelvben, hangoké már inkább).

De ugye emlékszel még, nem is oly rég volt, amikor a muszály volt a helyes alak.

[*Macika*]

Idézet: Eleanor - Dátum: 2006. máj. 25., csütörtök - 0:34

De ugye emlékszel még, nem is oly rég volt, amikor a muszály volt a helyes alak.

Milyen nyelven?

[KovacsUr]

Idézet: Eleanor - Dátum: 2006. máj. 25., csütörtök - 0:34

De ugye emlékszel még, nem is oly rég volt, amikor a muszály volt a helyes alak.

Nem, te?

[enzimke]

OFF
*Macika*: Én komolyan nem értelek? Mindenki tanúlt éneket, nekünk hallgatni kellett komoly zenét, de ezt komolyan elmesélhetnéd, hogy hogy lehet megszerettetni olyanokkal akinek nem tetszik.

És én semmivel nem érzem kevesebbnek magam azokhoz képest akik szeretik a komoly zenét.
/OFF

Akkor élni kellene hagyni amit a sokaság megalkotott

[*Macika*]

Idézet: enzimke - Dátum: 2006. máj. 25., csütörtök - 10:48

OFF
*Macika*: Én komolyan nem értelek? Mindenki tanúlt éneket, nekünk hallgatni kellett komoly zenét, de ezt komolyan elmesélhetnéd, hogy hogy lehet megszerettetni olyanokkal akinek nem tetszik.

És én semmivel nem érzem kevesebbnek magam azokhoz képest akik szeretik a komoly zenét.
/OFF

Akkor élni kellene hagyni amit a sokaság megalkotott

OFF
Nehéz ebbe belemenni, lassan már nemcsak a zeneoktatást iktatják ki HIVATALOSAN is az iskolákból, hanem egyáltalán a tanítást is. Mára (90%-ban) azok maradtak csak meg tanárnak, akik SEHOVÁ sem jók máshová.
Ez nagyon nagy szívfájdalmam (az elsõ diplomám zenepedagógusi). Az elmúlt 20 évben a diplomás pedagógusok közül szinte mindenki talál magának 2-3x-os fizetést nyújtó állást, a gyermekeinket, a felnövekvõ nemzedéket pedig olyan félresikerült, pályára alkalmatlanok tanítják/-ották, akik nem (voltak) képesek ellátni feladatukat.
Egy teljesen idegen ZENÉT (csupa nagybetûvel) megszerettetni a gyerekekkel komoly képesség kell. Amit egy szóval nagyjából úgy lehet mondani, hogy 'jó tanár'. A jó tanár tudja, hogyan lehet megszerettetni egy Bartók-darabot, hogyan lehet röhögés nélkül megtanítani/megszerettetni egy szomorú elbeszélést és még sorolhatnám. Manapság nem képesek erre a tanárok.

Ez van sajnos. Az én ált. isk. gyerekkoromban (1972-80) még nem léteztek újgazdag csemeték, nem volt sikk a hülyeség, a jó tanulók még példaképnek számítottak és nem lúzernek.

Sokminden változott azóta. Sokminden jó irányba. Ezért fáj nagyon az, ami rossz irányba megy és még mindig nem eszméltek rá...

Szerencsére a mai fiatal korosztály egy része még eljut odáig, hogy érett fejjel elkezd érdeklõdni az igazi értékek után mindenben.

A jövõt azonban nem látom derûsen.

Persze, ez nem az én feladatom.
ON

[Necros]

Sok már itt az OFF, de: az egyik unokatestvérem is tanár, méghozzá nagyon jó, ráadásul jó költõ is, korábban újságba is írt, régebben festegetett is - nagyon szép képeket.  
A komolyzenét én is csak néhány éve kedveltem meg. Magamtól, fõleg filmek és játékok miatt. (Pl. a Master and Commander címû film kiválóan alkalmas erre a célra, nagyon szép zenék vannak benne.)
OFF off.

[*Macika*]

Idézet: Necros - Dátum: 2006. máj. 25., csütörtök - 20:55

Sok már itt az OFF, de: az egyik unokatestvérem is tanár, méghozzá nagyon jó, ráadásul jó költõ is, korábban újságba is írt, régebben festegetett is - nagyon szép képeket.  
A komolyzenét én is csak néhány éve kedveltem meg. Magamtól, fõleg filmek és játékok miatt. (Pl. a Master and Commander címû film kiválóan alkalmas erre a célra, nagyon szép zenék vannak benne.)
OFF off.

Amirõl beszéltem. Te pont arra vagy példa. Akik felismerik maguktól az értéket, a szépet.
Az unokatestvéredet meg ismeretlenül is tisztelem. NAGYON!

[KovacsUr]

Idézet: *Macika* - Dátum: 2006. máj. 24., szerda - 23:56

Az ha Te (és rokonaid) már odáig eljutottatok, hogy végighallgattok valamit, amiben nincsen szintetizátor, elektromos gitár és dobszerkó, az már egy akkora haladás, amirõl mi zenemûvészek csak álmodni tudunk.

Mit számít, milyen hangszeren játsszák a zenét, ha az értékes? Ha valaki szintetizátorra, dobszerkóra és elektromos gitárra hangszerelve játssza el az Egy kiállítás képeit, az hirtelen megszûnik értékesnek lenni?

Idézet: *Macika* - Dátum: 2006. máj. 24., szerda - 23:56

Nem hordoz magában egyik mai 'zene' sem olyan érzelmeket, olyan 'közléseket', olyan tartalmakat, amelyeket egy >300 éves Bach mû a mai napig is. És mindenkinek képes átadni ezt, aki meghallgatja. >300 év óta.

Nem lehet, hogy csak te nem ismered az ilyen zenéket? Esetleg nem ismered fel bennük az értéket, a szépet, mert senki nem tanította meg neked, mit is kellene figyelned bennük?

A közönség számára "fennmaradni" pedig jó eséllyel a zeneileg kevéssé izgalmas mûvek fognak (jó ideje ez a helyzet, talán mindig is így volt: operettek, Elvis Presley, Boney M, stb). Nem fogadnék nagyobb összegben, hogy az én kedvenceimre sokan emlékeznek majd szász év múlva, hiszen nagy részüket most is csak egy apró kisebbség kedveli. Ugyanakkor szinte biztos vagyok benne, hogy harminc év múlva is hallhatod majd Madonnát énekelni a rádióban (és ez semmilyen tájékoztatást nem fog nyújtani arról, hogy mennyire "értékesek" zeneileg az általa elõadott dalok).

[*Macika*]

Idézet: KovacsUr - Dátum: 2006. máj. 25., csütörtök - 23:05

1. Mit számít, milyen hangszeren játsszák a zenét, ha az értékes? Ha valaki szintetizátorra, dobszerkóra és elektromos gitárra hangszerelve játssza el az Egy kiállítás képeit, az hirtelen megszûnik értékesnek lenni?


2. Nem lehet, hogy csak te nem ismered az ilyen zenéket? Esetleg nem ismered fel bennük az értéket, a szépet, mert senki nem tanította meg neked, mit is kellene figyelned bennük?

3. A közönség számára "fennmaradni" pedig jó eséllyel a zeneileg kevéssé izgalmas mûvek fognak...

1. Igen.
Az ELP-nek az volt a célja, hogy megmutassa, annyira profik, hogy õk ezt is meg tudják csinálni. Meg is álltak ennél az egy 'klasszikus'-nál...
Ha valaki ismeri az eredeti Musszorgszkij mûvet, és ismeri a Ravel-átiratot is, akkor csak mosolyog egyet rajta. Egyszer mindenesetre meg kell hallgatni.
Pontosan a programzene-tartalma vész el. Aki ismeri a mûben szereplõ képek tartalmát, az nagyon tudja hiányolni az ELP-feldolgozásból ezt a tartalmat. A csibék táncát el lehet képzelni a kacsahangú oboán kiválóan, na de elektromos gitáron/szintetizátoron? Legutoljára szárnyas-csemetére asszociálnék, ha nem tudnám, minek kéne szólnia. A két zsidó beszélgetése/perlekedése olyan pontosan le van írva, hogy akár meg lehetne rajzolni a zene alapján. Kíváncsi vagyok, az ELP zenéjébõl milyen rajzok születnének.

Szerintem ne erõltessük ezt, tisztellek a puskázásmentes telitalálatodért a nyelvtani tesztben, ezt meg hagyd meg nekem, jó?
Egyetlen célod, hogy ellentmondj, és mivel igen nagy rutinod van, meg is találod a lehetõséget.

2. Egyszer majd nyugdíjas koromban - ha ráérek, meg ha megérem - leülök, és pár hónap alatt végigszámolom azokat a mûveket, amiket megismertem életem során. Mivel még csak 19 éve játszom szimfonikus zenekarban (igaz elõtte is tanultam legalább 18-at (zeneiskola, 4 év konzi, 3 év fõiskola, 3 év ZAK) könnyen elõfordulhat, hogy van olyan zenekari mû, amit nem ismerek. Mondjuk repertoárdarab már nem biztos, hog yvan, de ritkán játszott, pármûves zeneszerzõktõl lehet találni olyan mûvet, amirõl még nem is hallottam.
Általános elv a zenemûveknél: amelyik szerzõt nem játszották az elmúlt 100-200 évben, azzal az érdemei szerint jártak el.
Hogy nem ismerném fel bennük az értéket???
Nem tudom, egy festõmûvészre (nem szobafestõ-mûvész! ) rá mernéd-e mondani, hogy egy festményt nézegetve nem ismerné fel benne az értéket.

3. Erre mondják tanult kollégáim, hogy a közönség igénytelenségére mindig lehet számítani.
Valóigaz, a Te és az én, szóval a mi életünkben az igénytelen vackok maradnak fenn. Aztán 2-300 év múlva ami megmaradt és még játszák, na az az érték...

[Netmaster]

Idézet: *Macika* - Dátum: 2006. máj. 24., szerda - 23:56

Nézd kisbarátom, zenemûvész vagyok, van 2 rohadt diplomám belõle, egy fõvárosi nagy szimfonikus zenekarban játszom, 1987 óta ebbõl élek, nincs nagy szükség, hogy 'elõadd magad'. Ebben az egy témában hadd én tudjam jobban, kérlek!
Jó?
Köszönöm.

Ezt fejezd be, légy szíves. Nem foglak itt azért isteníteni, mert elõbb voltál szíves meglátni a napvilágot és más foglalkozást ûzöl mint én. Engedtessék meg, hogy nekem is meglegyen a magam szerény kis tapasztalatán (vagy tizenöt évnyi hobbi(komoly)zenélésen, ha ez neked annyit számít) alapuló véleménye. Úgy mellesleg pedig a zenehallgatás az életem egyik legfontosabb eleme, számomra az a lélek tükre.

Idézet

Örülök, hogy ismét épp csak egy csipetnyivel fordítottál kevesebb idõt, mint az szükséges lett volna ahhoz, hogy megértsd, mit akartam mondani.

Ugye tudod, hogy pont a lényegre nem reagáltál a hozzászólásomból?

Idézet

Rosszul tudod, mindegyik általad írt szerzõ a fõ áramba került azzal, hogy nem is egy mûvét játsszuk azóta is (Telemann esetében pl. > 300 éve). Õt egyébként elsõsorban kamarazenekarok tûzik mûsorukra, mivel barokk összeállítás kevesebb hangszeres mûvészt igényel.

Akkor most ki a nagyobb zeneszerzõ, Telemann vagy Händel? Illetve az egyik bármivel is kisebb lenne a másiknál? Pedig hasonlítsuk csak össze a hallgatottságukat. A többi zeneszerzõt is ilyen jellegû összehasonlíthatóság (-hatatlanság) miatt említettem. Komolyzenébõl is megvannak a slágerek, a népszerû szerzõk és darabok. Pedig ott mégsem mondod, hogy de, Salieri mennyivel nagyobb volt Mozartnál, pedig valóban õt még kevesebben hallgatják.

Az egyebekhez nem szólnék hozzá (csak annyival egészítem ki, hogy Sibelius egészen pontosan hét szimfóniát írt), mindenesetre köszönöm a részletes bemutatást, érdekes volt. 

Idézet

Nem tudom elképzelni, hogy Telemann mintájára 2316-ban Madonna, Elton John, Romantic vagy Tankcsapda zenére lehetne 'csápolni'.

Speciel róluk én sem tudom, de sok minden elképzelhetõ. A Beatles is beírta magát a történelembe, legalábbis egyelõre úgy tûnik. De ugyebár rengeteg mûvész volt, akit csak évtizedek, évszázadok múltán fedeztek fel, sõt, a mostanság kevésbé játszott - ám megfelelõ körökben jól és elismert - zeneszerzõk közül többen is koruk "élvonalához" tartoztak.

Idézet

Nem hordoz magában egyik mai 'zene' sem olyan érzelmeket, olyan 'közléseket', olyan tartalmakat, amelyeket egy >300 éves Bach mû a mai napig is. És mindenkinek képes átadni ezt, aki
meghallgatja. >300 év óta.

Mindenkinek? Pont te írtad:

Idézet

Az 'értelmi és érzelmi szintet'  (Te is tudod) úgy értettem, hogy a korosztályod és a fiatalabbak 99%-a kevesebb, mint 0 percet fordítanak évente komolyzene hallgatására. Egyrészt mert rohadtul nem érdekli õket, másrészt pedig képtelenek bármit is megérteni belõle, mert nem tudnak mit kezdeni a hangok egymásutániságával, mivel nem tanították meg nekik, mit 'kell' figyelni az értékes zenén.

Nem értek egyet azzal a véleménnyel, hogy manapság nincs értékes zene. Én magam naponta találkozom újabbakkal (amiket sajnos hajlamos vagyok szó szerint agyonhallgatni, de még sosem fogytam ki belõlük). Igaz, természetesen nem a mainstream popkultúra termékeit fogyasztom.

Mj.: az iskolai zeneoktatás már az én idõmben is katasztrofális volt. Egyszerûen ott nem jut idõ zenehallgatásra, a zene élvezetére, ha jól emlékszem fõleg a zeneirodalom ismertetése és éneklés ment (nem maradt meg túl mélyen semmi belõle). Nem is onnan kedveltem meg a komolyzenét, azért elsõsorban a szüleimnek kell köszönetet mondanom.

Elnézést az offtopicért.

[Satriani]

Semmi bajom a kisebb offolással, de úgy gondolom, már régen nem arról szól a beszélgetés, amiért a témát nyitottam. Ha gondoljátok, beszélgessetek inkább Macika helyesírásáról:

Idézet

...Musszorgszkij mûvet, és ismeri a Ravel-átiratot...

No, melyik a helyes?

[Netmaster]

Idézet: Tano Cariddi - Dátum: 2006. máj. 24., szerda - 13:19

Szinonímaszótár

Bocsánat, de Szinonimaszótár.

(ez itt csendben megbújt )

[*Macika*]

Idézet: Netmaster - Dátum: 2006. máj. 25., csütörtök - 23:51

1. Ezt fejezd be, légy szíves. Nem foglak itt azért isteníteni, mert elõbb voltál szíves meglátni a napvilágot és más foglalkozást ûzöl mint én. Engedtessék meg, hogy nekem is meglegyen a magam szerény kis tapasztalatán (vagy tizenöt évnyi hobbi(komoly)zenélésen, ha ez neked annyit számít) alapuló véleménye. Úgy mellesleg pedig a zenehallgatás az életem egyik legfontosabb eleme, számomra az a lélek tükre.


2. Akkor most ki a nagyobb zeneszerzõ, Telemann vagy Händel? Illetve az egyik bármivel is kisebb lenne a másiknál? Pedig hasonlítsuk csak össze a hallgatottságukat. A többi zeneszerzõt is ilyen jellegû összehasonlíthatóság (-hatatlanság) miatt említettem. Komolyzenébõl is megvannak a slágerek, a népszerû szerzõk és darabok. Pedig ott mégsem mondod, hogy de, Salieri mennyivel nagyobb volt Mozartnál, pedig valóban õt még kevesebben hallgatják.

3. Az egyebekhez nem szólnék hozzá (csak annyival egészítem ki, hogy Sibelius egészen pontosan hét szimfóniát írt), mindenesetre köszönöm a részletes bemutatást, érdekes volt. 


4. Speciel róluk én sem tudom, de sok minden elképzelhetõ. A Beatles is beírta magát a történelembe, legalábbis egyelõre úgy tûnik. De ugyebár rengeteg mûvész volt, akit csak évtizedek, évszázadok múltán fedeztek fel, sõt, a mostanság kevésbé játszott - ám megfelelõ körökben jól és elismert - zeneszerzõk közül többen is koruk "élvonalához" tartoztak.


5. Mj.: az iskolai zeneoktatás már az én idõmben is katasztrofális volt. Egyszerûen ott nem jut idõ zenehallgatásra, a zene élvezetére, ha jól emlékszem fõleg a zeneirodalom ismertetése és éneklés ment (nem maradt meg túl mélyen semmi belõle). Nem is onnan kedveltem meg a komolyzenét, azért elsõsorban a szüleimnek kell köszönetet mondanom.

1. Nem az istenítést vártam, csak hogy ne Te tudd jobban, alig enyhén kioktatás hangú volt a hivatkozott mondatod. Erre - jogosan - volt az enyém ugyanolyan, úgy érzem.

2. Ez nem olyan, mint az autók, hogy melyik job a Mercedes, vagy a BMW. NINCS OLYAN, hogy jobb zeneszerzõ. Nem mérthetõ centivel, decibellel, kilóra. Szubjektív. Nem lehet rámondani valakire, hogy õ jó, mert másnak meg más tetszik.
De tulajdonképpen ezzel mit is mondtál? Nem igazán értem a szándékodat (azon kívül, hogy görcsösen ellent akarsz mondani nekem, mert félsz, hogy alulmaradnál bármiben is).

3. Én nem használtam Google-t. Te meg nem fogod bevallani. Ennyi.
Jó, hetet írt. Ebbõl játszhatnak Finnországban talán 3-4-et, nálunk még nem hallottam koncertpódiumon a Finlandián, a Valse Trieste-n, az En Sagán és a Tapiolán kívül csak a IV. szimfóniáját.

4. A Beatles is újítani akart, és pont jókor, pont jót, a lehetõ legjobb színvonalon tették. Akkoriban minden együtt volt, hogy egy jó idõpontban észhez tért csapatot istenné emeljenek. Semmi több.
Szép dallamos a zenéjük, van pár számuk, ami megérdemelné, hogy 200 év múlva is fennmaradjon, ez kétségtelen. Ám ettõl még a komolyzenéhez fogható értéket nem képviselnek.

5. Pedagógus kellene hozzá. Azt meg már leírtam, hogy nincs.
Nálunk is úgy volt a konziban, aki jó volt hangszeren, az lett hangszeres zenész. Aki nem volt jó a hangszerén, az ment elméletesnek, szolfézstanárnak. Aki még oda sem volt jó, az ment KÉTK-re (középiskolai énektanár-képzés).
Csoda-e ha nincs vénája ahhoz, hogy megszerettesse a rakoncátlan nebulókkal a komolyzenét? Vagy csak hogy akár felhívja érdekességekre, különlegességekre a figyelmet? A (jó) pedagógus nem jegyekkel kell(ene) fegyelmezzen!

És elérkeztünk az elsõ (kár hogy egybõl az utolsó is) mondatodhoz, amivel NAGYON egyetértek, a SZÜLÕK SZEREPE.
Bizony, ha a szülõk megmutatják az értéket a csemetéjüknek (opera, színház, hangversenyek, vagy csak otthoni zenehallgatás), akkor az egészen más életet fog élni a kölök, más lesz az értékítélete, stb.

[Satriani]

Elég legyen már! Egymással privátban foglalkozzatok, a zenével meg valamelyik zenei topikban. A jó életbe' csakugyan.

Szerkesztette: Satriani 2006. 05. 25. 23:18 -kor

[Eleanor]

Idézet: KovacsUr - Dátum: 2006. máj. 25., csütörtök - 22:05

Mit számít, milyen hangszeren játsszák a zenét, ha az értékes? Ha valaki szintetizátorra, dobszerkóra és elektromos gitárra hangszerelve játssza el az Egy kiállítás képeit, az hirtelen megszûnik értékesnek lenni?

Bocs az offért, de talán fontos.

Ebben a gondolatban azért van egy kis döccenõ. Mert az egyik oldalát tekintve igaz, a "hangszerelés", az eszköz az csak a külsõ, ugyanakkor óhatatlanul mocorog a kisördög, biztos, hogy a sarki szerencsétlen tokaji aszút iszik? Vagy csak alkoholt?