[lameXpert]

idézet:

---

Ezt írta lameXpert:
Tehát a kérdésem: Neked mit jelentenek a következõ szavak?

érték, erkölcs, hit, rossz, politika, tudomány, jog, kötelesség, lehetõség, pénz, jó, történelem, tudás, beszélgetés, vita....[/quote]

normális, állatszeretet, az élet szentsége, érdek....

[Jim DiGriz]

idézet:

---

Ezt írta lameXpert:


az élet szentsége[/quote]

Névadóm és példaképem, én, már kifejtette(m) az egyik róla(m) szóló könyvben (de jó kis mondat ), hogy õ miért nem öl soha. Nyilvánvaló, persze, nem mond(ok) semmi újat: mindenkinek csak egy élete van, egy esély, egy játszma...és senkinek nincs joga egy ilyen egyedi valamit elvenni. Nem hiszek a reinkarnációban és a túlvilágokban.
Hiszek viszont a bosszúban, mert ha valaki öl, az sárba tiporta ezt a szentséget, valaki másét, és vele együtt véleményem szerint a sajátját is.

Kihagytam egy vesszõt, ezért az alábbi:

[ 2003. március 13.: Jim DiGriz szerkesztette a hozzászólást ]

[lameXpert]

idézet:

---

Ezt írta lameXpert:
Tehát a kérdésem: Neked mit jelentenek a következõ szavak?

érték, erkölcs, hit, rossz, politika, tudomány, jog, kötelesség, lehetõség, pénz, jó, történelem, tudás, beszélgetés, vita, normális, állatszeretet, az élet szentsége, érdek....[/quote]

mérték...

[lameXpert]

idézet:

---

...A testbeszéd vagyis a metakommunikáció többet árul el minden szónál. Nem bízhatjuk a véletlenre, hogy értjük-e ezt a nyelvet, és mi magunk mennyire folyékonyan beszéljük, mert a szavaknak csupán tömegük van, súlyt attól kapnak, milyen érzelmi-akarati erõtér veszi õket körül. Erre az erõtérre viszont abból következtethetünk, hogy milyen a beszélõ hanglejtése, milyenek a mozdulatai, milyen az arckifejezése, milyen a tartása, vagyis azokból az üzenetekbol, amelyeket együtt nem verbális kommunikációnak nevezünk. Nem túlzás tehát azt állítanunk, hogy döntõen ez határozza meg, hogy milyen mértékben fogadják el azt, amit mondunk, mennyire tartanak minket hitelesnek, õszintének. A nem verbális kommunikációban legalább olyan fontos jártasságot szereznünk, mint abban, hogy a világos, szabatos beszéd szabályai szerint rakjuk egymás mellé a szavakat.

A testbeszéd ismerete segíthet bennünket annak eldöntésében, hogy felismerjük, hogy
a) igazat mond-e a másik, vagy sem;
B) barátságosan közelít-e hozzánk a másik, vagy sem;
c) a megtévesztés céljával küldött, hamis jeleket és küldõjük igazi üzenetét.

........


Mibõl ismerhetjük fel a megtévesztés céljával küldött, hamis jeleket és mi ezek igazi üzenete? A legfontosabb jel a küldött jelek koherenciájának, integritásának hiánya. Mindig lesz egy, vagy több olyan jel, amelyik ellentmond a többinek, vagy erõteljesen eltúlzott a többihez képest. Pl.: a verbális állításoknak a nonverbális jelek egy része ellentmond. Ha ilyet tapasztalunk, a "kilógó" jelet, illetve jeleket tettenérve közel kerülhetünk a valódi üzenethez is. [/quote]

[lameXpert]

idézet:

---

Ezt írta lameXpert:
Tehát a kérdésem: Neked mit jelentenek a következõ szavak?

érték, erkölcs, hit, rossz, politika, tudomány, jog, kötelesség, lehetõség, pénz, jó, történelem, tudás, beszélgetés, vita, normális, állatszeretet, az élet szentsége, érdek, mérték....[/quote]

társadalmi norma, kultúra....

[Nevergone]

idézet:

---

Ezt írta lameXpert:


társadalmi norma, kultúra....[/quote]

Társadalmi norma... megfelelni a környezetnek. Hiszen úgy is lehetsz önmagad, hogy közben nem rúgod fel az összes szabályt.

idézet:

---

Az a szabad, aki önmaga dönti el, hova tartozzon... [/quote]

[lameXpert]

idézet:

---

Hogyan mûködik a tudomány?
[/quote]

[lameXpert]

idézet:

---

Ezt írta lameXpert:
Tehát a kérdésem: Neked mit jelentenek a következõ szavak?

érték, erkölcs, hit, rossz, politika, tudomány, jog, kötelesség, lehetõség, pénz, jó, történelem, tudás, beszélgetés, vita, normális, állatszeretet, az élet szentsége, érdek, mérték, társadalmi norma, kultúra, ........[/quote]

fontos,

[lameXpert]

idézet:

---

Ezt írta lameXpert:
Tehát a kérdésem: Neked mit jelentenek a következõ szavak?

érték, erkölcs, hit, rossz, politika, tudomány, jog, kötelesség, lehetõség, pénz, jó, történelem, tudás, beszélgetés, vita, normális, állatszeretet, az élet szentsége, érdek, mérték, társadalmi norma, kultúra, fontos,[/quote]

egyenesség, tartás...

[lameXpert]

idézet:

---

Ezt írta lameXpert:
Tehát a kérdésem: Neked mit jelentenek a következõ szavak?
érték, erkölcs, hit, rossz, politika, tudomány, jog, kötelesség, lehetõség, pénz, jó, történelem, tudás, beszélgetés, vita, normális, állatszeretet, az élet szentsége, érdek, mérték, társadalmi norma, kultúra, fontos, egyenesség, tartás...[/quote]

kritika,

[lameXpert]

idézet:

---

Ezt írta lameXpert:
Tehát a kérdésem: Neked mit jelentenek a következõ szavak?
érték, erkölcs, hit, rossz, politika, tudomány, jog, kötelesség, lehetõség, pénz, jó, történelem, tudás, beszélgetés, vita, normális, állatszeretet, az élet szentsége, érdek, mérték, társadalmi norma, kultúra, fontos, egyenesség, tartás, kritika, ...[/quote]

idézet:

---

.... a srác szerelmetes lett bele, a leányzó pedig beszélgetett vele, mint baráttal.....[/quote]

nézõpont

[Jim DiGriz]

Irrelevancia.

[ 2003. április 02.: Jim DiGriz szerkesztette a hozzászólást ]

[cx.core]

idézet:

---

Ezt írta lameXpert:
nézõpont[/quote]

Egy szemlélõ által a világról alkotott kép függ a saját fizikai illetve "mentális" tulajdonságaitól, röviden nézõpontjától. SZVSZ

[lameXpert]

idézet:

---

Relativitás : de jól esett

1. te mondod, a szomszédasszony után
2. a szomszéd mondja a tizedik emeleten, a grabancod elengedése után[/quote]

[ 2003. április 02.: lameXpert szerkesztette a hozzászólást ]

[Jim DiGriz]

Irrelevancia.

[ 2003. április 02.: Jim DiGriz szerkesztette a hozzászólást ]

[lameXpert]

idézet:

---

Ezt írta Jim DiGriz:


Miben is értettem egyet.... [/quote]

Ki a vadász, és ki a puska.... és mikor?
Ajánlom figyelmedbe Cybernetics.. hozzászólását

[Jim DiGriz]

Irrelevancia. Elnézést.

[ 2003. április 02.: Jim DiGriz szerkesztette a hozzászólást ]

[lameXpert]

idézet:

---

Az etológus kedvenc állata
CSÁNYI VILMOS AZ EMBERI TERMÉSZETRÕL

A biológus-etológus professzort idén Széchenyi-díjjal jutalmazták több évtizedes tudományos munkásságáért. Egyebek közt arról is beszél: a rendszerváltás után felerõsödtek a minden emberben meglévõ biológiai késztetések.

Tudható: rosszul tûri, ha a hatalom mellõzi az elesetteket. Megtapasztalta a szegénységet?

- Édesapám sokáig villanyszerelõ volt. Mindig akadt munkája, de kisgyerekkoromban azért megesett: amikor megéheztem délutánra, anyám azt mondta, a maradék szelet kenyér dolgozó apámnak kell. Az iskolában is éreztem a különbséget a gazdag és a szegényebb gyerekek között. Emlékszem a jobbmódúak irigyelt, színes ceruzákkal bõven telerakott, fedeles tolltartójára. Sok minden formálja az embert.

Egy idõben járt egyetemre édesapjával, aki ötvenévesen diplomázott villamosmérnökként. Õ az Országos Távvezeték Vállalat párttitkára lett, majd '56-ban a forradalmi tanács elnöke. Mai fiatal nehezen értené ezt a kettõsséget.

- Apám tisztelte az elveket, s szerette az embereket. Vállalata menedéke volt fõszolgabíróknak, Horthy arra érdemes fõtisztjeinek, a Rajk család tagjainak. Ha ügyeskedõ karrierista érkezett az összetartó társaságba, apám gyorsan felfelé buktatta: kiajánlotta káderhiányos minisztériumoknak. A csapat '56-ban nem akart kilógni a sorból: forradalmi tanácsot alakítottak, és apámat kérték elnöknek. Baja nem lett belõle. A forradalom bukása után egészségügyi okokra hivatkozva lemondott a párttitkárságról. Döntését elfogadták.

Ön hogyan élte meg ötvenhatot egyetemistaként?

- Az ehetetlen menzakoszt miatt indult mozgolódás az egyetemen. Ehhez jött késõbb az intézményszerkezet átalakításának terve. Nem rendszerváltást akartunk, hanem "emberarcú" szocializmust. Okozott is némi meglepetést: elmentünk tüntetni a menzanormákért, erre kitört a forradalom. Provokáció is volt a dologban, de az igazságról senki sem beszél. Október 23-án a Kossuth téren megjelent néhány teherautó. Még nem voltam humánetológus, ám feltûnt: a gépkocsiról leugráló, munkásruhás emberek szétszóródnak a tömegben. Ráadásul mindegyik vadonatúj ruhát viselt. Negyedórával az érkezésük után vadult meg a tömeg. Kik lehettek? Érdekes, de történeti munkában még nem olvastam az epizódról.

Csupa dupla fenekû történet a múlt. Ön például díszhalakkal üzletelve fényesen keresett azokban a sötét idõkben. Olvastam: évi 60 ezer forintja is összejött. Az államvédelmet ez nem irritálta?

- Sok mindennel lehetett akkoriban üzletelni: orkánkabáttal, nejlonharisnyával, lopott építõanyaggal. Virágzott a feketézés. A hatalom valószínûleg nem ebben látta a rendszer vesztét.

Az egyetemen hidrobiológiát is hallgatott, de vegyészként végzett '58-ban. A halak és más lények iránti - nem üzleti, hanem biológiai - vonzódása miatt azonban a SOTE Orvosi Vegytani Intézetében, Straub F. Brunó mûhelyében kezdett dolgozni. Biokémiával, molekurális biológiával foglalkozott. Aztán, már a hatvanas években ösztöndíjat kapott Amerikába. A hidegháború közepén ehhez mennyire kellett "katonának" lenni?

- A Ford-ösztöndíjasokat hoszszas procedúra után választották ki. Ennek a titkosszolgálati megkeresés is része volt. Mondták: "Lopjon majd, amit csak ér." De az amerikaiak is azt hitték, végzünk majd némi ügynöki munkát. Vezércikket írt rólunk a New York Times: "Megjöttek a Ford által delegált vörös kémek." Minden lépésünkrõl be kellett számolnunk egy helyi szervezetnek, õk intézték városnézõ útjainkat is. Például a Cap Kennedy ûrközpontba (amely egyébként nyilvánosan látogatható) "adminisztratív okokból" sosem sikerült bejutnunk. Kivéve a szintén Ford-ösztöndíjas Juhász Elõdöt, aki egy este az ûrhajós unokatestvérének zongorázott valami bárban, így õ kalandosan, de bejutott a központba. Felügyelõink persze tomboltak, amikor megtudták.

A honi titkosszolgálatnak mit hozott ajándékba?

- Az volt a taktikánk, hogy rábólintottunk a megbízatásra, aztán hazatérve széttártuk a kezünket: "Sajnos nem jutottunk lehetõséghez." Csak második amerikai utamon kerültem kínosabb helyzetbe. Megjelent munkahelyemen, a neuro-biokémiai intézetben a magyar tudományos attasé. Követelte: mondjam meg, hol vannak az idegmérgek. Azt feleltem: fogalmam sincs. Forró hangulatú találkozó volt, amelyet követtek bizonyos retorziók.

Mifélék?

- Kértem, hosszabbítsák meg egy hónappal az ösztöndíjamat. Hajópostán küldték utánam az engedélyt. Mire megérkezett, el kellett hagynom az országot. Útközben tudtam meg, terjesztik: disszidálni akarok. Ezért Londonban felkerestem a követséget, hogy tisztázzam magam.

Sikerrel?

- Az illetékes hosszan váratott, ezért odaültem a szalonban a hófehér zongorához. Verni kezdtem a billentyûket, mire a fickó két perc alatt elõkerült. Az volt életem elsõ zenei produkciója, és nem lettünk barátok a konzullal. Végül itthon írtam levelet illetékes helyekre arról, diplomatáink milyen szörnyen bánnak külhonban az ifjú tudósokkal. Haszna nem volt.

A lexikonok szerint 1973-ban bízták meg az ELTE magatartás-genetikai laboratóriumának megszervezésével, amelybõl késõbb "kifejlõdött" az etológia tanszék. Ekkor ön már a molekuláris biológia kandidátusa, sõt nagydoktori dolgozata is kész. Nem leltem nyomát: miért pont önt szemelték ki a feladatra.

- Még a tudományszervezõ intézetek munkatársai is hajlamosak azt hinni, egy tudományos intézmény néhány okos adminisztrátor elhatározásából jön létre, aki eldönti: legyen ilyen, aztán körülnéznek, ki tudná azt megcsinálni. Valójában fordítva történik: van valaki, aki foglalkozni akar egy adott területtel, és ezt vagy engedik neki, vagy nem. A pénzosztóknak szerencsésebb a téves változatot tálalni: inkább bíznak egy szervezet felelõsségében, mint abban, hogy a tudós egyedül is képes fontos kérdésekben dönteni.

Ugyanakkor egyszer azt nyilatkozta: az etológia honi fejlõdése többek között azért maradt el a "világátlagtól", mert néhány biológus képtelen volt megbocsátani önnek, hogy nem szakvégzettséggel alapította a tanszéket.

- Ez sajnos igaz. Elsõsorban a klasszikus biológusok gondolják: én csak egy vegyész vagyok. De hát õk a molekuláris biológiára meg azt mondták: nem létezik. Mindez nem engem minõsít.

A Széchenyi-díj elégtétel?

- Fiatalabb korunkban várjuk el, hogy munkánkat elismerjék. Nemigen kényeztettek díjakkal, hát megszoktam a helyzetet. Amikor mégis kitüntetnek, az meglep.

Az MTA-nak 2001-ben lett rendes tagja. Sokak szerint kicsit megkésve. Ön úgy értékelte akkor: a tagság nem pusztán szakmai elismerés, hanem szociális aktus. Az embert bebocsátják egy társaságba. Ezt sokan megérdemelnék - magyarázta -, de aki képtelen illeszkedni, annak késik a tagsága. Szerintem mindez szomorú képet fest a tudós társaságról.

- Csak mert a valóság nem pontosan fedi azt az idealizált képet, amely a különbözõ szociális rendszerek mûködésérõl él önben? A dologban nincs semmi szomorú. Minden rendszer az odatartozó emberek kapcsolatai szerint mûködik. Ezekben sok az összeférõ és az összeférhetetlen elem.

Nem iskolai tanulmányaim, ízlésem okán háborgok. Nagy tudású emberek kisszerûsége jobban bosszant, mint az átlagé.

- Minden szakma és csoport megoszlik: rosszakra, közepesekre, jókra, kiválókra és zsenikre. Naivitás mást gondolni.

Volt egy csoport, amelyet évtizedekig tanulmányozhatott belülrõl. Azt mondta egyszer: azért lépett ki 1987-ben a pártból, mert akkor már nem kellett retorziókra számítani. Addig csak a félelem tartotta az MSZMP-ben, vagy a tudós kíváncsiság is?

- Ha karriert akartam, nem rúghattam össze velük a port. Tény az is: melós gyerekként kaptak fel a rendszer hullámai, ami nem volt kellemetlen. Straub F. Brúnónak egyébként inkább polgári mûhelye volt, ahová engem - hogy javítsam az átlagot - származásom miatt vettek fel. Ám idõvel már azt is mondták: "Munkásszármazású, pedig nem is hülye!" Egyetemi pályafutásom alatt pedig többször jelentett védelmet a párttagság, a származásom. Mindig voltak, akik próbáltak kinyírni.

1987-ben mibõl lett elege?

- Már elõbb elegem lett sok mindenbõl. Amikor szervezni kezdtem az etológia tanszéket, az ELTE-n vonalas pártfunkcionáriusokkal találkoztam. Akadt velük elég gondom. De furcsa helyzetben voltam: az én hátteremmel bátrabban lehetett pimaszkodni. Már egyetemistaként is a kirúgatás szélére kerültem egy csíny miatt, de az ellenem eljáró fõelvtárs azt mondta: amikor személyi dossziémból értesült, hogy munkáskáder vagyok, apám pedig párttitkár, haragja tíz százalékra csökkent. Pedig ha kirúg, nagyobb lett volna elõttem a becsülete. Egyébként ez a pasas '56-ban disszidált. Amikor pedig a hatvanas években hazalátogatott, és benézett az egyetemre, azt mondta: "Mi, svédek ezt másként csináljuk." Illúzióim addig sem voltak irányában, de ez már sok volt.

A rendszerváltás kapcsán fejtegette egyszer: "A szabadság a reálisan megvalósítható lehetõségek összessége. Az ember abban különbözik az egyéb állatfajoktól, hogy az idegen fajtársakkal is törõdik. Hol volt a rendszerváltás idején ez a törõdés? Hol mondták el az embereknek, mi vár reájuk?" Mindez azt jelentené: a szabadság küszöbén elállatiasodtunk?

- Igen, bizonyos szempontból. A változás idején a legszélesebb értelemben vett kultúra rendszere leomlott, és felerõsödtek a minden emberben meglévõ biológiai késztetések. Amíg létre nem jön egy új szabályrendszer, addig szörnyû dolgok történhetnek. Rémületes például, hogy a szélsõjobbon kívül senki nem törõdik a fiatalokkal. De hát a nagy pártok nem ideológiai, hanem kommunikációs versenyt folytatnak.

Ki hozhatná létre az új szabályrendszert?

- A társadalom majd kialakítja. Csak kell hozzá még vagy kétgenerációnyi idõ. Amikor majd a mostani, negyvenesektõl hatvanasokig terjedõ korosztályok utolsó tagjai is emlékké lesznek, akkor fognak csodálkozni a népek. Mert a jövõ fiataljaiban elkerülhetetlenül feléled a nosztalgia a hajdani szolidáris rendszerek után. Hiszen nem lesz már, aki hitellel elmondhatná nekik: sok zûrös dolog is volt azokban a régi idõkben. De az efféle nosztalgiából könnyen kialakulhat egy eszme. Azokat a majdani apukákat pedig, akik most huszonéves fideszesek, legfeljebb megüti a guta. Addig persze bármi megeshet: egyelõre nincs ideológia, és ad hoc történik minden.

Megvallom, az utóbbi idõben felfedeztem magamnak a lovakat. Megülni nem bírom õket, de társaságuk megnyugtat. Ön viszont az abszurd múltat és a jelen káoszát is olyan higgadtan elemzi, hogy azt kell gondolnom: ami eddig volt, ma is az a kedvenc állata.

- Így van: az ember. [/quote]

Sztankay Ádám

[lameXpert]

idézet:

---

Az igazságérzet relativitásáról:

Egyetlen hülye sem sértõdik meg, ha okosnak titulálják....[/quote]

[lameXpert]

idézet:

---

Ezt írta lameXpert:
Tehát a kérdésem: Neked mit jelentenek a következõ szavak?
érték, erkölcs, hit, rossz, politika, tudomány, jog, kötelesség, lehetõség, pénz, jó, történelem, tudás, beszélgetés, vita, normális, állatszeretet, az élet szentsége, érdek, mérték, társadalmi norma, kultúra, fontos, egyenesség, tartás, kritika, nézõpont.... [/quote]

vélemény.....