[D.]

[url="http://"http://c3.hu/scripta/lettre/lettre43/bauman.htm"]Zygmunt Bauman: A kultúra mint fogyasztói szövetkezet - normatív vagy spontán[/url]

[D.]

idézet:

---

A pluralizmus a posztmodern kor teremtés- és bûnbeesésmítosza. Kiderült, hogy Isten nem a világot, hanem világokat teremtett, és az ember nem a tudás fáját, hanem a tudások fáit dézsmálta meg. A fákról nemcsak almát, hanem körtét, szilvát, cseresznyét, majomkenyeret és sok másféle gyümölcsöt lopogatott, és mindegyik jó és rossz, avagy igaz és hamis, és senki, s ami még borzalmasabb: semmi nincs, ami eldöntené, hogy melyik az igazi gyümölcs. Sõt, némi hezitálás, ellenállás után az is világossá vált, hogy a tudás gyümölcseit mindenki maga csinálja, ki-ki a magáét.
A bajok, a paradoxonok a pluralizmusból következnek s a pedagógia normativításába fészkelték be magukat, és kikezdték a neveléselmélet, a neveléstanok preskriptív, elõíró mondatait, és ezzel magát a tant, a tanokat. Kiderült, hogy a klasszikus paradoxonok további és talán még mélyebb paradoxonokat takarnak.
[...]
A pluralizmus, amely a modern utáni világ talán egyetlen vitathatatlan ténye és talán egyetlen axiomatikus állítása, a legérzékenyebb pontján támadta meg a nevelést és a neveléselméletet: kikezdte, elbizonytalanította valamennyi hagyományos legitimizációs bázisát. Világossá tette, hogy a nevelés igazolásának egyetlen kritériuma: azok, akikre vonatkozik, és azok, akik csinálják, megalkudnak, megegyeznek abban, hogy ez így „jó”.
[...]
az alkotmányos pluralizmus egyik legitimációs bázisát az erkölcsi pluralizmus, szélesebben az értékpluralizmus képezi. Amikor az alkotmányos pluralizmus kodifikálja, hogy a gyermek világnézeti és erkölcsi nevelésérõl való döntés joga a szülõt, illetve magát a gyermeket illeti meg, azt mondja ki, hogy legitim módon a világnézet és az erkölcs csak mint az egyén (és éppen ennek alapján csoportot alkotó egyének) világnézete és erkölcse létezik, és ezért a nevelés egyetemesen nem legitimálható valamiféle egyetemes világnézetre és erkölcsre való hivatkozással. Az értékpluralizmus eme premisszája – amely mögött az erkölcs egyetemes metafizikai magalapozhatóságának és magának a metafizikának az ellehetetlenülése húzódik meg, ahogy Heller Ágnes mondja: „Az egész projektum nem mûködik. A metafizika nem mûködik” – egyfelõl felszámolja a nevelés klasszikus legitimizációs bázisát, másfelõl magukat a klasszikus neveléstanokat és a belõlük levezetett erkölcsi szocializációs követelmények egyetemességre való törekvésének alapjait.
[...]
Míg az erkölcs csak egyének csoportjainak erkölcseként mint csoporterkölcs létezik, ezért szükségszerûen partikuláris, korlátozott érvényû, addig az etika (per definitionem) az általános és abszolút normák világa. Ezek azonban csak addig alapozták meg a nevelés legitimizációját, amíg érvényességük abszolút jellege nem volt megkérdõjelezhetõ és a csoporterkölcs ennek leképezõdéseként értelmezõdött. A nevelést addig lehetett közvetlenül, mintegy derivatív módon az etikára alapozni, amíg a neveléstan feltételezhette, hogy az etikai normák megtanítása az erkölcsöt eredményezi.
[/quote]

[Mulder]

idézet:

---

Ezt írta Cybernetics Core:
Bevallom, (a tûzzel-vassal kódolás miatt ) lemaradtam a témával...



Én ilyenkor arra gondolok, hogy egy alacsony (hardware) szintû értelmezésben minden emberi agy egyazon (nem találok rá jobb szót) architektúra. (Gondolok itt arra, hogy pl: a "mama" szó sok nyelven nagyon hasonló.)

[ 2003. január 22.: Cybernetics Core szerkesztette a hozzászólást ][/quote]

Megvan az Ogniem i mieciem??
Eredeti lengyel vagy szinkronos?
Mijen neted van?!

[lameXpert]

idézet:

---

Ezt írta Mulder:


Megvan az Ogniem i mieciem??
Eredeti lengyel vagy szinkronos?
Mijen neted van?! [/quote]

Talán oz off kéretik magánba

[lameXpert]

[D.]

idézet:

---

Ezt írta lameXpert:
[/quote]

úgy néz ki, megállt a todomány... vagy még érnek a gondolatok

[lameXpert]

idézet:

---

Ezt írta D.:
...... érnek a gondolatok[/quote]

és majd kiderül, mit?

[lameXpert]

idézet:

---

3. „Tudni, hogyan” és „tudni, hogy mi”

Amikor valakit az értelmesség alábbi jelzõinek valamelyikével illetünk: „agyafúrt” vagy „ostoba”, „megfontolt” vagy „meggondolatlan”, akkor ez a személyleírás nem ennek vagy annak az igazságnak a tudását vagy nem-tudását tulajdonítja az illetõnek, hanem bizonyos fajta dolgok megtételére vonatkozó képességet vagy képtelenséget.
Az intellektualista legenda bajnokai hajlamosak a tudni, hogyan-t beleolvasztani a tudni, hogy mi-be, mégpedig a következõ meggondolással: Az értelmes cselekvés szabályok betartását vagy kritériumok alkalmazását foglalja magában. Amibõl az következik, hogy az értelmesnek mondott tevékenységet meg kell elõznie ilyen szabályok vagy kritériumok intellektuális tudomásulvételének vagy elismerésének; azaz, a cselekvõ személynek elõször át kell mennie azon a belsõ folyamaton, amelynek során elismer bizonyos kijelentéseket arról, hogy mit kell tennie („maximák”, „imperatívuszok” stb.); s csak ezután hajthatja végre a cselekvést a parancsokkal összhangban. Ki kell oktatnia önmagát, mielõtt gyakorlatot folytathatna. A fõszakácsnak fel kell mondania a receptjeit, mielõtt fõzhetne a receptek szerint. E legenda értelmében, amikor valamit úgy csinálunk, hogy arra gondolunk, amit éppen csinálunk, akkor mindig két dolgot teszünk; nevezetesen fontolóra veszünk bizonyos, az alkalomhoz illõ kijelentéseket vagy elõírásokat, és átültetjük a gyakorlatba azt, amit ezek a kijelentések vagy elõírások a lelkünkre kötnek. A következõkben amellett fogok érvelni, hogy az intellektualista legenda hamis, és hogy amikor egy cselekvést értelmesnek minõsítünk, akkor ez nem vonja maga után az elmélkedés és a végrehajtás kettõs mûveletét.
Elõször is, van sokféle ténykedés, amelyben intelligencia nyilatkozik meg, de a cselekvés szabályai vagy kritériumai nincsenek megfogalmazva. A szellemes ember, amikor felszólítják, hogy idézze az irányelveket vagy a zsinórmértékeket, amelyek szerint kigondolja vagy érti a vicceket, képtelen válaszolni. A humor gyakorlatát nem a humor elmélete irányítja. Az eredményes gyakorlat megelõzi saját elméletét; lehetséges tehát, hogy az emberek értelmesen végrehajtsanak bizonyos fajta tevékenységeket, amikor még nem képesek fontolóra venni semmilyen kijelentést, amely a lelkükre köti, hogy miként kell ezeket végrehajtani. Bizonyos értelmes ténykedéseket nem irányít a bennük alkalmazott elvek semmilyen elõzetes elismerése.
Az intellektualista legendával szemberni döntõ ellenvetés a következõ: a kijenetések átgondolása és fontolóra vétele maga is tevékenység, amelynek végrehajtása lehet többé vagy kevésbé értelmes vagy ostoba. De ha bármilyen tevékenység értelmes végrehajtásához valamilyen elõzetes elméleti mûveleteket kellene elvégeznünk elõször, éspedig értelmesen kellene elvégeznünk, akkor logikai lehetetlenség lenne bárkinek is valaha kitörnie a körbõl.
A legenda szerint, mindannyiszor, amikor egy cselekvõ személy valamit értelmesen csinál, akkor tettét egy másik, belsõ aktus elõzi meg és kormányozza, mégpedig valamilyen, a gyakorlati problémának megfelelõ regulatív kijelentés megfontolása. De miért éppen azt az irányelvet veszi fontolóra, amelyik megfelelõ, s nem bármely másikat az ezernyi nem megfelelõ irányelv közül? Azt kell-e tehát mondanunk, hogy a cselekvés hogyanját illetõ elmélkedései értelmességének biztosításához a hõsnek (aki beugrik a vízbe és kihúzza a fuldoklót) elõször azon kell elmélkednie, hogy miképpen elmélkedjen legjobban cselekvése hogyanját illetõen? [Ld. Wittgenstein példáját: Hozz egy piros virágot a rétrõl. — Nem a ‘piros’ szó jelentését megalapozó elméleti háttéren gondolkodik, aminek alapján a ‘piros’-at kiválaszthatja a zöldek és sárgák közül, hanem megteszi, noha nem tudja elmondani, hogy választotta ki az adott szónak megfelelõ virágot. — ZM] Az így fellépõ regresszus végtelensége azt mutatja, hogy a cselekvés megfelelõ voltára vonatkozó kritérium alkalmazása nem jár együtt e kritérium átgondolásának folyamatával. [Vö. Wittgenstein: Nincs (kiválasztási) szabály; A magyarázatok véget érnek valahol — ZM].
Teljesen általánosan megfogalmazva, az intellektualista legendában az az abszurd feltételezés rejlik, hogy minden cselekvés, bármilyen fajtájú legyen is, az értelmességre való minden jogát a teendõ eltervezésének valamilyen megelõzõ, belsõ tevékenységétõl örökli. Mivel a regresszus végtelen, emiatt abszurditásba torkollik az elmélet, amely szerint egy cselekvés értelmes voltához az szükséges, hogy valamilyen elõzetes értelmi tevékenység korményozza a cselekvést. Az „értelmes” cselekvést nem lehet az „értelmi” alapján, vagy a „tudni hogyan”-t a „tudni, hogy mi” alapján definiálni. [/quote]

[lameXpert]

idézet:

---

Ha egy gyermek
- szidalomban él, megtanulja az ítélkezést;
- haragban él, megtanulja a harcot;
- félelemben él, megtanulja a rettegést;
- szánalomban él, megtanulja az önsajnálatot;
- gúnyban él, megtanulja a szégyent;
- féltékenységben él, megtanulja az irígységet;
- bizakodásban él, megtanulja az önbizalmat;
- megértésben él, megtanulja a türelmet;
- helyeslésben él, megtanulja magát szeretni;
- elismerésben él, megtanulja, hogy jó, ha célja van;
- tisztességben él, megtanulja az õszinteséget, az igazságot és a becsületet;
- biztonságban él, megtanulja, hogy bízzon magában és a többiekben;
- nyugalomban él, megtanulja megtalálni saját békéjét;
- szeretetben él, remélem, hogy velem él.[/quote]

A te gyereked miben él?

[Satriani]

idézet:

---

Neked mit jelentenek a következõ szavak?

...érték, erkölcs, lehetõség, pénz, jó, ...[/quote]

Ezt szívesen megkérdezném attól, aki ma feltörte a kocsimat...

[cx.core]

idézet:

---

Ezt írta Satriani:
Ezt szívesen megkérdezném attól, aki ma feltörte a kocsimat...[/quote]

OFF: Abból hogy feltörte a kocsidat, arra következtetek, hogy az "erkölcs"-ön kívül a többi neki is ugyanazt jelenti, mint neked.

(érték + pénz + lehetõség = jó)

[ 2003. február 03.: Cybernetics Core szerkesztette a hozzászólást ]

[__zso2]

idézet:

---

Ezt írta lameXpert:


A te gyereked miben él?[/quote]

Miben?
Vagy mit kell, hogy megtanuljon, ahhoz, hogy életben tudjon maradni?
Remélem, az én gyermekem szeretetben él. Még akkor is, ha néha benne van mindenbõl egy kicsi. De nem tarthatom burokban, nem tehetem ki annak, hogy ne készüljön fel a legkevésbé toleráns világra.

Azt szoktam mondani, egy dolog van, amit igazán utálok: a képmutatás. Én próbálok nem képmutató lenni. Próbálok a lista második fele szerint példát mutatni, de mindemellett meg kell hogy ismertessem vele a lista elsõ részét is. Bármennyire is nem szeretném, hogy gyûlölködésben, negatív légkörben éljen...

[Satriani]

idézet:

---

Ezt írta Cybernetics Core:


OFF: Abból hogy feltörte a kocsidat, arra következtetek, hogy az "erkölcs"-ön kívül a többi neki is ugyanazt jelenti, mint neked.

(érték + pénz + lehetõség = jó)[/quote]

Számomra a lehetõség != zárt autó, az érték != pánztárca + mobiltelefon + pár ruhadarab, egyébként tökéletesen egyetértünk.

[lameXpert]

idézet:

---

ILLYÉS GYULA: DEMAGÓGIA
Vannak szavak, melyeknek nem árt az idõ és a használat, az sem, hogy kik használják; a «pimasz» vagy a «remény» mindig kereken a saját értékét jelenti, akár a Milói Vénusz. Ezzel szemben vannak szavak, melyek lassan fölingerlik az embert. Mások, melyek a használat folytán, fõleg aszerint, hogy kik használják, megoldódnak, letekeregnek, mint a pamutgombolyagok, s fölfedik, hogy magvuk, mely helyzetüket s lényegüket adta, egy fületlen gomb, vagy egy összehajtott ócska ujságpapircsücsök. Egész szótárt lehetne, sõt lenne is írói kötelesség összeállítani belõlük. Hadd gombolyítsam ki a sok közül pl. a demagógiát, vezércikkeink és közéleti szónoklataink kedvenc kifejezését, melyet tehát már a környezet is, ahol oly sûrûn megfordul, gyanussá tehet. ......... [/quote]

[lameXpert]

[__zso2]

idézet:

---

Ezt írta lameXpert:
[/quote]

[D.]

idézet:

---

Csak az ifjúság magahittségében hihetõ, hogy velünk valami egészen más, netán gyökeresen új kezdõdik. Egy idõ után szinte nyomaszt a rádöbbenés: ezt sem meg azt sem tudjuk, ezt sem meg azt sem értjük; és amirõl úgy gondoltuk, hogy zseniális villanásunk, valójában másoktól átvett, legföljebb újragondolt, kivételes pillanatokban másként gondolt eszme-jelenés.
[/quote]

[lameXpert]

[lameXpert]

idézet:

---

Tehát a kérdésem: Neked mit jelentenek a következõ szavak?

érték, erkölcs, hit, rossz, politika, tudomány, jog, kötelesség, lehetõség, pénz, jó, .....[/quote]

történelem, tudás, beszélgetés, vita....

[Satriani]

idézet:

---

Ezt írta lameXpert:
történelem...[/quote]

Egyelõre nem érzem át a fontosságát a megismerésének. Sajnos még mindig a forszírozott tanulással hozom összefüggésbe. Nem szerettem tanulni, nem szerettem történelmet tanulni.

Mindazonáltal gyönyörû, tanulságos és lesújtó. A közeljövõ történelmére úgy néz ki, az utolsó lesz leginkább jellemzõ...