[Carmaged]

Idézet: fram - Dátum: 2005. febr. 22., kedd - 17:08

Ha te akarsz tõle még valamit - tök mindegy, h az egy apróság vagy egy életre szóló kapcsolat esetleg, szal bármit - , akkor neked kell jelentkezned. Nem pedig ölbe tett kézzel ülni és várni, miközben keseregsz, h 3 hete nem hív. Hadd érezze, tudja, mennyire fontos számodra.
Ha nincs esélyed nála, akkor az hamar kiderül. De ha nem lépsz semmit, csak vársz, nem leszel okosabb semmivel és csak kényszerképzeteket gyártasz önmagadak.

Csak annyit kérdezek: mit vesztesz azzal, ha felhívod?

(Az, h mit ígértél neki vagy önmagadnak, az itt most nem számít )

ui: jah, ha nem akarsz már tõle semmit, akkor kár keseregni ... és felhívni.

Ha hiszed, ha nem, pont ezeken filózok én is és mások is pont ezt mondták.

Ki kell viszont, hogy ábrándítsalak: egy ígéret, amit én tettem, meglehetõsen fontos, még akkor is, ha esetleg olyan embernek teszem is, akit jó, ha félévente látok ezentúl élõben (kb. olyan "sûrûn" jár össze a társaság, ahol megismertem). Sajnálom, a gerincem nem engedi, hogy ne így tegyek. Aki ismer, az tudja, hogy ha valaki valamit megígér és nem teljesíti (persze nem mindenáron illetve, ha idõben szól elõre, hogy nem fog sikerülni), azért harapok. Gyakorlatilag semmi másért nem tudok haragot tartani, de ezért igen. Nagyon.

Illetve egyébként is gyakorlatilag teljesen letettem már a dologról. Nem a kesergést akartam jelezni azzal a résszel, amit beidéztél, hanem azt, hogy csalódtam valakiben, aki (eddig) nem tartotta be az ígéretét, pedig én õszinte voltam vele.

Na mindegy, még egy vonás azon a listán.

[fram]

Idézet: Carmaged - Dátum: 2005. febr. 22., kedd - 17:20

Ha hiszed, ha nem, pont ezeken filózok én is és mások is pont ezt mondták.

Ki kell viszont, hogy ábrándítsalak: egy ígéret, amit én tettem, meglehetõsen fontos, még akkor is, ha esetleg olyan embernek teszem is, akit jó, ha félévente látok ezentúl élõben (kb. olyan "sûrûn" jár össze a társaság, ahol megismertem). Sajnálom, a gerincem nem engedi, hogy ne így tegyek. Aki ismer, az tudja, hogy ha valaki valamit megígér és nem teljesíti (persze nem mindenáron illetve, ha idõben szól elõre, hogy nem fog sikerülni), azért harapok. Gyakorlatilag semmi másért nem tudok haragot tartani, de ezért igen. Nagyon.

Nekem nem kell elhinnem, én pontosan tudom

[ Lehet, h már ebben is vérprofi vagyok? :Ð ]

Komolyra fordítva: lehet, h nekem kell kiábrándítanom téged.

Megígértél neki valamit. Számodra ez fontos. Elhiszem.

Hadd világítsam nem ezt a szitut másik irányból. Szereted, szenvedsz a hiányától, de köt az ígéret.

1.
Az a benned dúló harc szempontjából lényegtelen (vagy mégsem? ), h õ azt mondta, h majd hív. Nem ígérte, de mondta. És nem tartotta a szavát. Eddig nem, de azért senki sem hiheti azt, h a szerelmet be lehet spájzolni X hónapra és majd ha hív, elõveszem, mintha egy perc se telt volna el.
A lényeg: a 3 hét neked több idõt jelent már sokkal, mint amivel számoltál, mikor abban maradtatok, h te vársz szépen csendben, õ meg majd yóól hív ...
2.
... miután yóól megoldotta egyedül azt a problémáját, amit nem sikerült akkor sem, mikor veled volt. Ha nem te vagy az a probléma, kétlem, h negatív irányba befolyásoltad volna a megoldáshoz vezetõ úton. Persze ha veled van problémája (és csak mással takaródzik), az gáz, de amit írtál, abból az látszik, h te nem így látod/láttad.
3.
Ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Télleg? Neked most jó? Kötve hiszem. Képes vagy elnyomni saját érzéseid egy kib@szott ígéret miatt. Amit igazából magadnak tettél. Persze neki ígérted, de önmagadnak számít igazán, h megtartod-e. Kérdem én: mi a jóbüdös franc történik, ha _ez_ az ígéret nem tart 3 hétnél tovább?  Mert ugyi eddig nem hívtad ...

Összedõl a világ?
Legszívesebben szembe köpnéd magad a tükörben? Elvesztenéd az önbecsülésed?
Önmagad hazudtolnád meg, ha megszegnéd az ígéreted?
Vagy attól félsz, h pont azzal veszítheted el, ha felhívod?

Elárulom: semmi más nem történik, minthogy az érzelmeid erõsebbek az akaratodnál
És ha megszeged az ígéreted, az nem azt jelenti, hogy nem vagy szavahihetõ ember, hanem azt mutatja, h mennyire szereted és mennyire hiányzik

Saját magad kínzod ezzel a makacskodással. Nem volt elég 3 hét? 3 hónapot szeretnél?

Szerintem jobban jársz, ha azt mondod azzal a csökönyös agyaddal, h félreállsz, ezzel kiveszed a féket magad alól és nem érdekel mi lesz, jöjjön aminek jönnie kell, szabad utat adsz az érzéseidnek. Vezéreljenek most azok. És majd utána megnézed, helyesen cselekedtél-e.
4.
Tudom, nagy geci vagyok, h felerõsítem a vívódást benned,
meg igazam van,
meg nem tudom úgysem a sztorit

de nem is kell tudom. Én csak egy irányt mutatok és ha abba irányba van játható ösvény, akkor rá is fogsz találni, ha igazán akarod. És rá is fogsz tudni lépni, ha félre tudod tenni a félelmeid.

Jó vívódást!

[Carmaged]

Idézet: fram - Dátum: 2005. febr. 22., kedd - 19:09

Nekem nem kell elhinnem, én pontosan tudom

[ Lehet, h már ebben is vérprofi vagyok? ]

Komolyra fordítva: lehet, h nekem kell kiábrándítanom téged.

Megígértél neki valamit. Számodra ez fontos. Elhiszem.

Hadd világítsam nem ezt a szitut másik irányból. Szereted, szenvedsz a hiányától, de köt az ígéret.

1.
Az a benned dúló harc szempontjából lényegtelen (vagy mégsem?), h õ azt mondta, h majd hív. Nem ígérte, de mondta. És nem tartotta a szavát. Eddig nem, de azért senki sem hiheti azt, h a szerelmet be lehet spájzolni X hónapra és majd ha hív, elõveszem, mintha egy perc se telt volna el.
A lényeg: a 3 hét neked több idõt jelent már sokkal, mint amivel számoltál, mikor abban maradtatok, h te vársz szépen csendben, õ meg majd yóól hív ...
2.
... miután yóól megoldotta egyedül azt a problémáját, amit nem sikerült akkor sem, mikor veled volt. Ha nem te vagy az a probléma, kétlem, h negatív irányba befolyásoltad volna a megoldáshoz vezetõ úton. Persze ha veled van problémája (és csak mással takaródzik), az gáz, de amit írtál, abból az látszik, h te nem így látod/láttad.
3.
Ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Télleg? Neked most jó? Kötve hiszem. Képes vagy elnyomni saját érzéseid egy kib@szott ígéret miatt. Amit igazából magadnak tettél. Persze neki ígérted, de önmagadnak számít igazán, h megtartod-e. Kérdem én: mi a jóbüdös franc történik, ha _ez_ az ígéret nem tart 3 hétnél tovább?  Mert ugyi eddig nem hívtad ...

Összedõl a világ?
Legszívesebben szembe köpnéd magad a tükörben? Elvesztenéd az önbecsülésed?
Önmagad hazudtolnád meg, ha megszegnéd az ígéreted?
Vagy attól félsz, h pont azzal veszítheted el, ha felhívod?

Elárulom: semmi más nem történik, minthogy az érzelmeid erõsebbek az akaratodnál
És ha megszeged az ígéreted, az nem azt jelenti, hogy nem vagy szavahihetõ ember, hanem azt mutatja, h mennyire szereted és mennyire hiányzik

Saját magad kínzod ezzel a makacskodással. Nem volt elég 3 hét? 3 hónapot szeretnél?

Szerintem jobban jársz, ha azt mondod azzal a csökönyös agyaddal, h félreállsz, ezzel kiveszed a féket magad alól és nem érdekel mi lesz, jöjjön aminek jönnie kell, szabad utat adsz az érzéseidnek. Vezéreljenek most azok. És majd utána megnézed, helyesen cselekedtél-e.
4.
Tudom, nagy geci vagyok, h felerõsítem a vívódást benned,
meg igazam van,
meg nem tudom úgysem a sztorit

de nem is kell tudom. Én csak egy irányt mutatok és ha abba irányba van játható ösvény, akkor rá is fogsz találni, ha igazán akarod. És rá is fogsz tudni lépni, ha félre tudod tenni a félelmeid.

Jó vívódást!

[ Vérprofi: úgy érted, ebben sem? :Ð ]

Elõször is köszönöm, ilyen jó kedéllyel már régen fogadtam egy alapos fejtágító értekezést.

Viszont a vívódást nem tudod felerõsíteni: mindez csak arra döbbentett rá, hogy már tényleg csak egy paraszthajszálnyit érdekel. Vagy talán még annyira sem. Úgyhogy a vége valószínûleg az lesz, hogy - ha kihavazom magam végre - felhívom, kérek egy találkozót és lesz, ami lesz. Ez sajna kb. egy hét. (Na meg rá is kell vennem magam arra, hogy a keservesen felépített jellemvonásomat egy laza mozdulattal sarokba dobjam. Nagyon nagy ár érte és nagyon nem tudom, megéri-e. Lehet, hogy ez egy kis dolog - mert az -, de valahol minden elkezdõdik. Ezt majd még leboxolom magammal alaposan, rengeteg energiám van "magamban". )

De ez nem is ilyen egyszerû: a probléma nem én vagyok, hanem természetesen az ex... ("Rosszkor találkoztunk...") Róla annyit, hogy november óta távol van (akkor elvileg szakítottak is) és ezekben a hetekben tér vissza, persze vissza akar kéredzkedni. Mielõtt "szakítottunk" (mert még azt sem mondhatom, hogy nagyon együtt lettünk volna, csak... érted, na ), azelõtt hívta fel két nappal. Teljesen megváltozott tõle - nem kereste a fizikai közelséget, az üdvözlõ csók sem volt olyan, szóval éreztem, hogy valami nincs rendben. Egy ideig kínoztuk így egymást, aztán kibökte, hogy ez van, bocsánatot kér, hogy így alakult, de nem megy neki. (Az a változat - mert ez is megfordult a fejemben -, hogy ez mind csak szöveg, nem lehet igaz: a barátok is így tudják. Meg egyébként sem tételezem fel senkirõl, hogy hazudik, amíg rá nem szolgál.)

Mit is akartam ezzel mondani? Hogy kicsit olyan, mintha kívülrõl szemlélném a dolgokat.

U.i.: csak, hogy az önmarcangoló énem is elõjöjjön: mi a fenének költöttem én ide ilyen sokat, ha csak egy paraszthajszálnyit érdekel? Franc essen az egészbe, megint ott vagyunk, hogy se velük, se nélkülük. :Ð Keresek inkább mást, végülis még nem olyan súlyos az esetem, hogy ne menne.


Szerk.: a legszebb ebben az egészben, hogy ezt lehet, hogy holnap reggel már el is olvassa. :Ð

Szerkesztette: Carmaged 2005. 02. 22. 19:56 -kor

[fram]

Idézet: Carmaged - Dátum: 2005. febr. 22., kedd - 19:38

Viszont a vívódást nem tudod felerõsíteni: mindez csak arra döbbentett rá, hogy már tényleg csak egy paraszthajszálnyit érdekel. Vagy talán még annyira sem. Úgyhogy a vége valószínûleg az lesz, hogy - ha kihavazom magam végre - felhívom, kérek egy találkozót és lesz, ami lesz. Ez sajna kb. egy hét. (Na meg rá is kell vennem magam arra, hogy a keservesen felépített jellemvonásomat egy laza mozdulattal sarokba dobjam. Nagyon nagy ár érte és nagyon nem tudom, megéri-e. Lehet, hogy ez egy kis dolog - mert az -, de valahol minden elkezdõdik. Ezt majd még leboxolom magammal alaposan, rengeteg energiám van "magamban". )

Ezzel kezdtem:

Idézet

Ha te akarsz tõle még valamit - tök mindegy, h az egy apróság vagy egy életre szóló kapcsolat esetleg, szal bármit - , akkor neked kell jelentkezned.
...
ha nem akarsz már tõle semmit, akkor kár keseregni ... és felhívni.

És nem Nem a szavahihetõséged kell sarokba vágod, hanem a makacsságod, csökönyösséged.
Azt értsd meg, 3 hétig álltad a szavad. Elég volt, még sok is. Értelmetlen tovább betartani.
Láthatod, hisz te magad írtad le. Szakítottak és a faszi mégis felhívta. Nem pedig kesereg hazaérve, h ajjajjaj, novemberben szakítottunk, kár, h vége lett. És egybõl fogást talált a nõn.

Persze ragaszkodhatsz körmödszakadtáig az ígéreteidhez, de

okos enged, szamár szenved.

Idézet

De ez nem is ilyen egyszerû:

Innen nézve eléggé egyszerûnek néz ki ...

Idézet

Mit is akartam ezzel mondani? Hogy kicsit olyan, mintha kívülrõl szemlélném a dolgokat.

Ez is (volt) a célom.

Idézet

Szerk.: a legszebb ebben az egészben, hogy ezt lehet, hogy holnap reggel már el is olvassa. :Ð

Mi az, küldtél neki linket? 

[Carmaged]

Hát a r****t életbe, rájöttem, mennyire össze is vagyok zavarodva, pedig azt hittem, hogy már nem. (Ide most egy jóval cifrábbat írtam, de azt kimoderáltam, mielõtt engem moderálnak ki. )

Szóval az, hogy még mindig ennyit fogalkozok vele és egy kicsit kívülrõl is tudom látni, teljes zavart hoz: nem tudom, hogy kell-e még foglalkoznom vele. Vagymi. Ezt már én sem értem...

Najó, pihentetem kicsit ezt a témát, valamelyik nap meg felhívom, hogy mi van. Most már úgyis mindegy. (De a gerincemmel való boxmeccs még így is hátra van. )

Vége: nem küldtem linket, de tudja, hogy HWSW függõ vagyok és nem éppen a szakmai részben, szóval nem nehéz rámtalálnia. De akkor legalább spórolok a telefonszámlán. :Ð :Ð

[F4f0rg1]

Idézet

Ha neked ennyit jelent hogy végetért a kapcsolatod egy emberrel, akivel esetleg évekig együtt éltél ahoz csak gratulálni tudok

Ha odaig jut egy kapcsolat, hogy szakitas lesz a vege, akkor kar kapalozni, kar tovabb probalkozni. A legjobb dolog, ha minel elobb elfelejted a masikat. Legalabbis erzelmi szempontbol. Baratok meg lehetnek a volt tarsak, de erre megint kicsi az esely az esetek tobbsegeben. A jo oldalat kell nezni mindennek, a szakitasnak is! Mert van jo oldala! Minden, aminek vege van, az egy masik folyamatnak a kezdete!  Tovabbi kesergesnek, kapalozasnak csak annyi ertelme van, hogy az ember kikesziti sajat magat. En igy gondolom, nem szukseges velem egyeterteni. 

[fram]

Idézet: Carmaged - Dátum: 2005. febr. 22., kedd - 21:33

Hát a r****t életbe, rájöttem, mennyire össze is vagyok zavarodva, pedig azt hittem, hogy már nem. (Ide most egy jóval cifrábbat írtam, de azt kimoderáltam, mielõtt engem moderálnak ki. )

Szóval az, hogy még mindig ennyit fogalkozok vele és egy kicsit kívülrõl is tudom látni, teljes zavart hoz: nem tudom, hogy kell-e még foglalkoznom vele. Vagymi. Ezt már én sem értem...

Mondtam, h nagy geci vagyok és felkavarom benned a szart, amirõl már azt hitted, h rég leüllepedett.



Én nagyon jól tudom, h az ígéreted jelenleg az egyetlen igazi biztos pont számodra. Ha feladod, minden olyan nyúlóssá válik: ha innen nézem kék és kerek, ha onnan, akkor ragacsos és rücskös. Semmi sem biztos.
Számomra egyértelmû, h nem ezen az úton keresztül (ragaszkodom az ígéretemhez) jutsz el a helyes megoldáshoz. Akkor sem, ha van esélyed, akkor sem, ha (már) nincs. Így is (azaz ha megtartod az ígéreted) túl lehetsz majd rajta, de sokkal kínkeservesebben.

[Csybe]

Na, engem senki sem sajnál? Nem ezért írtam regényt fentebb

[Carmaged]

Idézet: Csybe - Dátum: 2005. febr. 22., kedd - 22:26

Na, engem senki sem sajnál? Nem ezért írtam regényt fentebb

Én nagyon szívesen sajnállak, de mint kiderült, a lehetõ legrosszabbul cselekszem a saját ügyemben is, hát én mondjak bármit is rád?

Idézet: fram - Dátum: 2005. febr. 22., kedd - 22:21

Mondtam, h nagy geci vagyok és felkavarom benned a szart, amirõl már azt hitted, h rég leüllepedett.

Nem, ez nem geciség, inkább köszönetet érdemel, hiszen egyrészt energiát öltél a lelkivilágomba, másrészt megint egy kicsit más megvilágításba helyezõdött a dolog.

Holnaptól egy darabig nem leszek netközelben (meg lehet, hogy térerõközelben sem, szóval a telefon kérdéses), de majd beszámolok, mi lett belõlem.

[fram]

Idézet: Carmaged - Dátum: 2005. febr. 22., kedd - 22:37

Nem, ez nem geciség, inkább köszönetet érdemel, hiszen egyrészt energiát öltél a lelkivilágomba, másrészt megint egy kicsit más megvilágításba helyezõdött a dolog.

Nem azzal vagyok geci, h foglalkozom veled, hanem azzal, h így jópár dolog más megvilágításba került. És ilyenkor az ember önkéntelenül újra átrágja magát az egészen. És a végeredmény valszeg megnyugtatóbb lesz, mint a rágódás elõtti állapot, de amíg átrágja magát az ember, az kiba sz@r tud lenni. Ezért elõre is: bocs.

[fram]

Idézet: F4f0rg1 - Dátum: 2005. febr. 22., kedd - 21:47

Minden, aminek vege van, az egy masik folyamatnak a kezdete!

De ilyen gondolkodásmóddal az jön ki, h ami elkezdõdött, annak vége is lesz, minden csak idõ kérdése

Szal én ezt úgy mondanám, h mindent le kell zárni ill. le kell tudni zárni.

Legkönnyebb az, ha lesz@rom, hisz a TV távírányítóm még megvan :Ð Nincs is valódi tragédia
Utána jön az, ha az egészet rákenem a másikra, én meg hogy is gondolhattam, h ebbõl még akármi is lehet.
Akkor jönnek a gondok, ha nem tudom lesz@rni és nem tudom õt vádolni ... de ekkor is le kell tudni zárni és nem pedig elásni, mert akkor idõrõl-idõre elõ fog törni, mikor nem is számítunk rá.

ui: Egyébként Al Bundy nagyon ott van 

[Carmaged]

Idézet: fram - Dátum: 2005. febr. 22., kedd - 22:52

Nem azzal vagyok geci, h foglalkozom veled, hanem azzal, h így jópár dolog más megvilágításba került. És ilyenkor az ember önkéntelenül újra átrágja magát az egészen. És a végeredmény valszeg megnyugtatóbb lesz, mint a rágódás elõtti állapot, de amíg átrágja magát az ember, az kiba sz@r tud lenni. Ezért elõre is: bocs.

Értettem én elsõre is.

Nem, nem ismersz engem (honnan is ismerhetnél?). Ha valami elgondolkodtat - legyen az jó vagy rossz végkimenetelû - és arra valaki más késztet, azt megköszönöm, mert gondolkodni sosem árt, legfeljebb felesleges.

[Csybe]

Idézet: Carmaged - Dátum: 2005. febr. 23., szerda - 0:06

Értettem én elsõre is.

Nem, nem ismersz engem (honnan is ismerhetnél?). Ha valami elgondolkodtat - legyen az jó vagy rossz végkimenetelû - és arra valaki más késztet, azt megköszönöm, mert gondolkodni sosem árt, legfeljebb felesleges.

Megpróbálok leírni valamit, bár félek, nem tudom majd rendesen megfogalmazni.

Mielõtt a barátnõmmel összejöttünk, már megvolt az elsõ nehézség, mert féltünk - fõleg én - belevágni a kapcsolatba, mert tartottunk tõle, hogy az adott körülmények között rossz lenne, nem mûködne igazán, és aztán csak annál rosszabb lenne csalódni, majd elválni. Mit ad isten, ezek pontosan az általam fentebb is említett dolgok (távolság, vallás), de ez most mellékes.

Lényeg, hogy én tulajképpen feladtam magamban a dolgot, nem mertem megpróbálni, mert féltem a csalódástól. Azon a napon végül nagyrészt egy jóbarátom beszélt rá arra, hogy üljek föl arra a vonatra... Ha ez nincs, könnyen lehet, hogy nem ismerem meg közelebbrõl. És bizony, március elején leszünk 1 évesek, ez az eltelt idõ pedig olyan érzéseket, élményeket adott (nem arra gondolok :Ð ), amit semmire nem cserélnék el.

Azért meséltem el ezt az egészet, mert engem ez tanított meg arra, hogy ha ilyesmi adódik az életben, mindig vegyek erõt magamon.

És a Te esetedben is úgy látom, hogy tényleg nincs vesztenivalód. Ha úgy alakul, hogy nem jön össze, akkor is hamarabb megnyugodhatsz és lezárhatod magadban a dolgot, mint így - ahogy ezt már fram is leírta.

[fram]

Idézet: Carmaged - Dátum: 2005. febr. 22., kedd - 23:06

Értettem én elsõre is.

Nem, nem ismersz engem (honnan is ismerhetnél?). Ha valami elgondolkodtat - legyen az jó vagy rossz végkimenetelû - és arra valaki más késztet, azt megköszönöm, mert gondolkodni sosem árt, legfeljebb felesleges.

Azt ne felejtsd, h a fejedhez vágtam: feleslegesen gyötröd magad. És most azok hatására, amit írtam, még jobban ezt teszed. És mindezt én váltottam ki, akarattal. Elõre tudva, h mit fogok okozni. Szóltam is [ Nah, mostmá elhiszed, h vérprofi vagyok? :Ð]

Csak ne becsülj le, nem tudhatod, mennyire ismerlek 

[Rhino666, az médium]

Ez a topic még él és már ekkora??

[Yep]

Idézet: Rhino666, az médium - Dátum: 2005. febr. 22., kedd - 23:21

Ez a topic még él és már ekkora??

[fram]

Idézet: Rhino666, az médium - Dátum: 2005. febr. 22., kedd - 23:21

Ez a topic még él és már ekkora??

Jaja, jöttek is az lányok és csodálkoztak, nem hitték volna, h az fiúk is megbeszélik ezeket a dolgokat 

[Carmaged]

Idézet: fram - Dátum: 2005. febr. 22., kedd - 23:20

Azt ne felejtsd, h a fejedhez vágtam: feleslegesen gyötröd magad. És most azok hatására, amit írtam, még jobban ezt teszed. És mindezt én váltottam ki, akarattal. Elõre tudva, h mit fogok okozni. Szóltam is [ Nah, mostmá elhiszed, h vérprofi vagyok? :Ð]

Csak ne becsülj le, nem tudhatod, mennyire ismerlek 

Ha azt mondom, hogy gyakorlatilag semmi szenvedést nem sikerült még produkálnom az elmúlt pár órában, pedig elfilóztam rajta, akkor belátod, hogy soha az életben nem leszel vérprofi? :Ð

Majd holnap vagy a jövõ héten, talán. Meglátás.

Na meg jóéjszakát!

[fram]

Idézet: Carmaged - Dátum: 2005. febr. 22., kedd - 23:55

Ha azt mondom, hogy gyakorlatilag semmi szenvedést nem sikerült még produkálnom az elmúlt pár órában, pedig elfilóztam rajta, akkor belátod, hogy soha az életben nem leszel vérprofi? :Ð

Majd holnap vagy a jövõ héten, talán. Meglátás.

Na meg jóéjszakát!

Én mindig azért szorítok, h ne legyen igazam

[-=Tiger=-]

Idézet: Rhino666, az médium - Dátum: 2005. febr. 22., kedd - 23:21

Ez a topic még él és már ekkora??

My Topic


Azért ez jó érzés, hogy annó az általam készített topic másoknak a segítségére válik.