Súgó
A téma zárva.
Idézet: Dextrose - Dátum: 2012. 10. 28. 17:53
Értem a kérdést, és azt is értem, hogy te hogy érted. Van mondjuk egy szikla. A szikla egy végtermék. Végterméke gondolatok egész láncolatának. De a gondolatok alatt itt nem emberi gondolkodásból fakadó emanációkat értek, hanem millió apró elektromágneses energiaegység igen nagy kiterjedésű variációjának a manifesztéációja.
És most eljutottunk egy ujabb fogalomhoz. A tudati egységekhez. Ezek az egységek alapvetően a tudatból származó emanációk. Most arról a tudatról van szó, amely minden fizikai részecskében benne van, a méretétől függetlenül - molekuláris tudatról, sejttudatról csakúgy, mint a tudat nagyobb Gestaltjairól.
Azonban ezek az egységek szerveződhetnek, és létrehozhatnak csoportos tudatokat, miközben annak minden egyes tudati egysége tökéletesen tisztában van annak integritásával.
Például vegyünk egy kősziklát.
A követ atomok és molekulák alkotják, és mindnek megvan a maga tudata. Ebből áll össze a szikla tudatának Gestaltja. A különböző atomok és molekulák mindenfelé kibocsátják ezeket az egységeket, de egy részüket az általános sziklatudat irányítja. A szikla kibocsátja az egységeket, s ezek tudatják vele a környezetben végbemenő változásokat: a nap állását, a hőmérséklet ingadozását, például amikor leszáll az éjszaka; és még a szikla esetében is igaz: az egységek megváltoznak, ha megváltozik az, amit a kő érzelmi tónusának nevezhetünk. Ahogy az egységek megváltoznak, megváltozik körülöttük a levegő, ami az egységek saját mozgásának eredménye.
A szikla állandóan kibocsátja őket, és oly gyorsan térnek vissza, hogy az emanáció folyamata egyidejűnek látszana. Az egységek találkoznak, és bizonyos mértékig össze is olvadnak más egységekkel, amelyeket például a növényzet és más tárgyak bocsátottak ki. Állandó egymásbaolvadás működik: állandó vonzás és taszítás.
Az egységeknek nincs külön, szabályos, rendezett „életük”. Nem figyelhető meg, hogy engedelmeskednének a tudományos elveknek. Mivel ők azonosak az anyag felszíne alatt meghúzódó intuitív erővel, amelyre az anyag ráépül, nem követik az anyag törvényszerűségeit sem, jóllehet olykor utánozzák az anyagra vonatkozó törvényeket.
Önmagában szinte lehetetlenség felfedezni egy ilyen egységet, mert táncoló mozgásával állandóan részévé válik más, hasonló egységeknek, tágul és összehúzódik, lüktet, változtatja intenzitását, erejét, és váltogatja a polaritását.
És persze hasonlóan keletkeznek a fák is meg a heygek is. A fák is csoportosult tudatokból állnak, melynek van levéltudata, gyökértudata és törzstudata is. De mindannyian részesei a fa- tudatnak.
És most eljutottunk egy ujabb fogalomhoz. A tudati egységekhez. Ezek az egységek alapvetően a tudatból származó emanációk. Most arról a tudatról van szó, amely minden fizikai részecskében benne van, a méretétől függetlenül - molekuláris tudatról, sejttudatról csakúgy, mint a tudat nagyobb Gestaltjairól.
Azonban ezek az egységek szerveződhetnek, és létrehozhatnak csoportos tudatokat, miközben annak minden egyes tudati egysége tökéletesen tisztában van annak integritásával.
Például vegyünk egy kősziklát.
A követ atomok és molekulák alkotják, és mindnek megvan a maga tudata. Ebből áll össze a szikla tudatának Gestaltja. A különböző atomok és molekulák mindenfelé kibocsátják ezeket az egységeket, de egy részüket az általános sziklatudat irányítja. A szikla kibocsátja az egységeket, s ezek tudatják vele a környezetben végbemenő változásokat: a nap állását, a hőmérséklet ingadozását, például amikor leszáll az éjszaka; és még a szikla esetében is igaz: az egységek megváltoznak, ha megváltozik az, amit a kő érzelmi tónusának nevezhetünk. Ahogy az egységek megváltoznak, megváltozik körülöttük a levegő, ami az egységek saját mozgásának eredménye.
A szikla állandóan kibocsátja őket, és oly gyorsan térnek vissza, hogy az emanáció folyamata egyidejűnek látszana. Az egységek találkoznak, és bizonyos mértékig össze is olvadnak más egységekkel, amelyeket például a növényzet és más tárgyak bocsátottak ki. Állandó egymásbaolvadás működik: állandó vonzás és taszítás.
Az egységeknek nincs külön, szabályos, rendezett „életük”. Nem figyelhető meg, hogy engedelmeskednének a tudományos elveknek. Mivel ők azonosak az anyag felszíne alatt meghúzódó intuitív erővel, amelyre az anyag ráépül, nem követik az anyag törvényszerűségeit sem, jóllehet olykor utánozzák az anyagra vonatkozó törvényeket.
Önmagában szinte lehetetlenség felfedezni egy ilyen egységet, mert táncoló mozgásával állandóan részévé válik más, hasonló egységeknek, tágul és összehúzódik, lüktet, változtatja intenzitását, erejét, és váltogatja a polaritását.
És persze hasonlóan keletkeznek a fák is meg a heygek is. A fák is csoportosult tudatokból állnak, melynek van levéltudata, gyökértudata és törzstudata is. De mindannyian részesei a fa- tudatnak.
Nem értem, miért jobb ez az elmélet, mint a ma általánosan elfogadott, atomokat, molekulákat, stb.-ket tartalmazó elmélet?
