[Brett Shaw]

Seth Shostak (és még más tudósok is)szerint a következõ oka is lehet annak, hogy még személyesen nem találkoztuk idegen civilizáció képviselõivel:

-Meggyõzõdésem, hogy az Univerzum, de még saját Tejútrendszerünk is teli van olyan bolygókkal melyen élet, sõt fejlett élet van. Azonban ezeket felvilannó szentjánosbogarakhoz lehet hasonlitani, melyek felvillannak és kihunynak. Vagyis ha egy civilizásció elér egy bizonyos fejlettségi szintet ugyanabba a problémákba ütközik(het), mint mi. Atombomba, légszennyezés, bolygójuk ökológiai egyensúlyának teljes fölboritása. Könnyen elképzelhetõ, hogy egy civilizáció elpusztitja önmagát (a szentjánosbogár kihuny) mielõtt feltalálná a csillagközi utazást.

Persze ez nem pontos idézet én zanzásitottam a lényeget. Most volt róla szó a Spectrumon.

[Flynn]

idézet:

---

Ezt írta -NoVa-:
Az ember már csak ilyen faj, adsz neki deszkát és szöget, hogy építhessen, megtanulja, hogy a deszkával ütni lehet, és ha átüti rajta a szöget, sokkal nagyobb sérülést okoz vele. Mindenbõl fegyvert alkot vélt ellenségek ellen.
[/quote]
Szvsz. minden értelmessé váló fajnak végig kell járnia egy hasonló utat, mint az embereknek, ezzel nem vagyunk egyediek. Pl. a csimpánzoknál is elõfordulnak csoportok között zajló szabályszerû "háborúk".

idézet:

---

Tegyük fel, voltak olyan kissebb civilizációk, akik túl tudtak lépni a primitív leigázó életmódon, és néhány generáción át a békés elszigeteltségükben eljutottak addig, hogy felfigyeltek rájuk, érdemesnek tartották, hogy beleszóljanak a fejlõdésükbe. Sok érthetetlen dolgot könnyû így megmagyarázni. A békében fejlõdõ civilizációk jellegzetessége még, hogy nem foglalkoztak a háborúval, és eleve kevesebben voltak, tehát nem szokásuk sokáig fennmaradni.[/quote]
Mivel úgy tûnik a teljes kooperáció egyelõre nem evolúciósan stabil stratégia (ESS). A csoportban elõbb-utóbb feltûnnek a "héja" viselkedésûek, akik azzal, hogy õk mindenkit kihasználnak és õket mindenki támogatja, hihetetlenül nagy elõnyre tesznek szert. Persze egy megfelelõ jelzõrendszer kiépítésével talán leleplezhetõek és kiûzhetõek lennének, de egyelõre a "bosszúálló" stratégia sokkal stabilabbnak tûnik, mivel viszonylag védett a belsõ árulások ellen.

idézet:

---

Ma is megvan az embermennyiség, amibõl kialakulhatna egy kissebb fejlett civilizáció, de nem fog. Itt az internet, nem kell egy helyre vándorolnia az embereknek, ha hasonló gondolkodású emberekkel szeretnének beszélgetni. Nincs igazán akkora elszigeteltség sehol, hogy ez létrejöhessen, tehát már nem fogjuk megtudni, mi történt volna ha... Elõbb pusztítja ki önmagát a "civilizált" közösség. Hamarosan ezt is megtudjuk.
[/quote]
Ezt nem igazán értem, a számítógépek és az internet hihetetlen nagy lépések a tudományos fejlõdés, információáramlás, kapcsolatteremtés, számítási teljesítmény terén.

idézet:

---

Vannak idegenek, és már évszázadok óta köztünk vannak, a háttérbõl irányítanak mindent. Az õ légköri viszonyuk melegebb, és a levegõjük összetételében sokkal több az égésszármazék, ezért most a bolygó maradék kõolajkészletét felégettetik velünk, hogy a légkör alkalmasabb legyen a kolonizálásra. Végül nincs más dolguk, csak kiirtani az embereket, és kész az új, lakható bolygó. Reszkessetek.
[/quote]
Na ez egy marhaság szvsz.
A kõolajszármazékokat a pénz nevû dolog miatt égetik még ma is, és olajkartellek állnak a hidrogéncellás jármûvek útjában, nem földönkívüliek.
Szinte biztos vagyok benne, hogy ha az idegenek a fejlõdés olyan szakaszára jutottak, ahol már képesek csillagközi távokat leküzdeni, akkor már túljutottak a saját belháborús viszontagságaikon, elérték az önszabályozás igen magas fokát és békés vizsgálódóként jönnek hozzánk.

[Piftuka]

Roswell-rõl hiszem, hogy nem csak egy "átlagos", titkos katonai bázis van a sivatagban ! Az igaz, hogy ott fejlesztik a legfontosabb, legtitkosabb fegyvereket, de az is egyszer biztos, hogy a tudás, amit ott felhasználnak, egy fejlettebb, földönkívüli technológiától szerzett tapasztalatok alapján szerzett tudás.

Sokak szerint ennek ékes bizonyítéka, hogy az amcsik elkészítették a "plazma meghajtású hajtómûvet".
Ezzel a technológiával már a 60'-as években is foglalkoztak, de az akkori technikai feltételekkel nem tudták reprodukálni a lezuhant UFO hajtómûvét. Mert bizony a technológia onnan származik. Mind a fantazmagórikus, mind a tudományosabb UFO eléletek, megfigyelések megegyeznek abban, hogy az UFO-t ilyen hajtómû hajtja.

A másik bizonyíték a Tunguz "meteor" (1908, Szibéria). Sokáig azt feltételezték, hogy elégett a légkörben (ez persze csak egy kis méretû meteorral fordulhatott volna elõ). Esetleg egy földsúroló kisbolygó lehetett.
Azóta bebizonyosodott, hogy volt becsapódás, az akkori szemtanúk is ezt állították.
De ha egy olyan méretû meteor becsapódik, akkor hatalmas pusztítást és krátert hagyott volna maga után.
Ezek egyike sem volt tapasztalható. Nincsen kráter és nem "sérült" az erdõ a becsapódás helyén.
Ellenben óriási területre kiterjedõ rádioaktív fertõzés mérhetõ azóta is a területen.
Namost ha elég a légkörben, vagy súrolja a légkört egy meteor, kisbolygó, akkor viszont a rádioaktív fertõzés megjelenése nem magyarázható.
Ezért állítják, hogy egy idegen ûrhajó hajtómûvének nukleáris hasadóanyaga, de mindenképpen egy idegen ûrhajó által okozott sugárfertõzés mérhetõ a területen (a fertõzés egyébként nagyon erõs).

A magam részérõl mindkét dolog hihetõ és teljes mértékben hiszek a Földön kívüli életben. Nem értem azokat, akik kategórikusan kijelentik: egyedül vagyunk. Hiszen már abba a gondolatba beleõrül az ember, ha belegondol: "a világûr végtelen. De ha nem az, akkor kell lennie határának. De akkor mi van azon túl ?"

A "tamáskodók" a matemaitaki, fizikai "ismeretekre" hivatkoznak. De mik ezek ? Semmik ! EMBEREK által kitalált elméletek, fogalmak, amelyek csakis itt a mi világunkban "teljesünlnek". Sõt még ez sem igaz.

Az is tény szvsz, hogy sok UFO "észlelés" megrendezett kamu és csinált "bizonyítékok" kerültek elõ, de én hiszem, hogy ezek egy része teljesen valódi. A sok szenzációhajhász, hamis észlelés, történet már teljesen hiteltelenné tette az esetleges valódi történéseket is.
Ezért övezi misztikum ezeket az eseteket.
De ha egyszer itt a Földön kialakult élet, akkor miért nem lehetett volna hasonlóan pl. más 1468 bolgyón, amelynek létezésérõl sem tudunk, mert olyan messze van ?
A világûrnek egy olyan kis szelete ismert elõttünk, hogy az kimondhatatlan. Gyanítom, hogy ez még sokáig így lesz !

[Thrawn]

idézet:

---

Ezt írta Locutus:
Valóban volt ilyen mendemonda, hogy vajon miért nem járt már évtizedek óta ember a holdon?
[/quote]

Miért menne? Mint tudjuk, az Apollo-program elsõsorban politikai, nem pedig tudományos indíttatású volt. A 12 ember közül mindössze egy tudós volt, Dr. Harrison Smith, aki az utolsó expedícióval járt a Holdon (Apollo 17), õt is elég nehezen sikerült bejuttatni a résztvevõk közé.
Sokba kerül. a NASA jelenlegi költségvetésébõl aligha futná, ráadásul a pénz nagy részét az ISS viszi el.

[Thrawn]

idézet:

---

Ezt írta Piftuka:
Roswell-rõl hiszem, hogy nem csak egy "átlagos", titkos katonai bázis van a sivatagban ! Az igaz, hogy ott fejlesztik a legfontosabb, legtitkosabb fegyvereket, de az is egyszer biztos, hogy a tudás, amit ott felhasználnak, egy fejlettebb, földönkívüli technológiától szerzett tapasztalatok alapján szerzett tudás.

Sokak szerint ennek ékes bizonyítéka, hogy az amcsik elkészítették a "plazma meghajtású hajtómûvet".
Ezzel a technológiával már a 60'-as években is foglalkoztak, de az akkori technikai feltételekkel nem tudták reprodukálni a lezuhant UFO hajtómûvét. Mert bizony a technológia onnan származik. Mind a fantazmagórikus, mind a tudományosabb UFO eléletek, megfigyelések megegyeznek abban, hogy az UFO-t ilyen hajtómû hajtja.

A másik bizonyíték a Tunguz "meteor" (1908, Szibéria). Sokáig azt feltételezték, hogy elégett a légkörben (ez persze csak egy kis méretû meteorral fordulhatott volna elõ). Esetleg egy földsúroló kisbolygó lehetett.
Azóta bebizonyosodott, hogy volt becsapódás, az akkori szemtanúk is ezt állították.
De ha egy olyan méretû meteor becsapódik, akkor hatalmas pusztítást és krátert hagyott volna maga után.
Ezek egyike sem volt tapasztalható. Nincsen kráter és nem "sérült" az erdõ a becsapódás helyén.
Ellenben óriási területre kiterjedõ rádioaktív fertõzés mérhetõ azóta is a területen.
Namost ha elég a légkörben, vagy súrolja a légkört egy meteor, kisbolygó, akkor viszont a rádioaktív fertõzés megjelenése nem magyarázható.
Ezért állítják, hogy egy idegen ûrhajó hajtómûvének nukleáris hasadóanyaga, de mindenképpen egy idegen ûrhajó által okozott sugárfertõzés mérhetõ a területen (a fertõzés egyébként nagyon erõs).

A magam részérõl mindkét dolog hihetõ és teljes mértékben hiszek a Földön kívüli életben. Nem értem azokat, akik kategórikusan kijelentik: egyedül vagyunk. Hiszen már abba a gondolatba beleõrül az ember, ha belegondol: "a világûr végtelen. De ha nem az, akkor kell lennie határának. De akkor mi van azon túl ?"

A "tamáskodók" a matemaitaki, fizikai "ismeretekre" hivatkoznak. De mik ezek ? Semmik ! EMBEREK által kitalált elméletek, fogalmak, amelyek csakis itt a mi világunkban "teljesünlnek". Sõt még ez sem igaz.

Az is tény szvsz, hogy sok UFO "észlelés" megrendezett kamu és csinált "bizonyítékok" kerültek elõ, de én hiszem, hogy ezek egy része teljesen valódi. A sok szenzációhajhász, hamis észlelés, történet már teljesen hiteltelenné tette az esetleges valódi történéseket is.
Ezért övezi misztikum ezeket az eseteket.
De ha egyszer itt a Földön kialakult élet, akkor miért nem lehetett volna hasonlóan pl. más 1468 bolgyón, amelynek létezésérõl sem tudunk, mert olyan messze van ?
A világûrnek egy olyan kis szelete ismert elõttünk, hogy az kimondhatatlan. Gyanítom, hogy ez még sokáig így lesz ![/quote]

A szovjetek alkalmaztak elõször plazmameghajtású hajtómûvet valamelyik korai Kozmosz mûholdon.
Ami A Tunguz-meteoritot illeti, a fák több tucat kilométeres körzetben kidõltek, ezt a majd 20 év múlva odalátogató expedíció is látta még, ráadásul sugárirányban, ami egyértelmûen behatárolja az epicentrumot. Bizony, volt ott robbanás, nem is kicsi.

[Salgó Béla]

idézet:

---

Ezt írta Piftuka:
A másik bizonyíték a Tunguz "meteor" (1908, Szibéria). Sokáig azt feltételezték, hogy elégett a légkörben (ez persze csak egy kis méretû meteorral fordulhatott volna elõ). Esetleg egy földsúroló kisbolygó lehetett.
Azóta bebizonyosodott, hogy volt becsapódás, az akkori szemtanúk is ezt állították.
De ha egy olyan méretû meteor becsapódik, akkor hatalmas pusztítást és krátert hagyott volna maga után.
Ezek egyike sem volt tapasztalható. Nincsen kráter és nem "sérült" az erdõ a becsapódás helyén.
Ellenben óriási területre kiterjedõ rádioaktív fertõzés mérhetõ azóta is a területen.
Namost ha elég a légkörben, vagy súrolja a légkört egy meteor, kisbolygó, akkor viszont a rádioaktív fertõzés megjelenése nem magyarázható. [/quote]

idézet:

---

1908. június 30-án a szibériai Tunguz-régió falvai fölött egy óriási tuzgömb száguldott el, majd eltunt a horizont szélén. Közvetlen ezután hatalmas robbanás rázta meg a környéket. A transszibériai vasút egyik szerelvénye megállt a nyílt terepen, mert a mozdony vezetoje úgy hitte, robbanás volt a közelükben. A szerelvény azonban 600 kilométerre volt a becsapódás helyszínétol.

A berlini és londoni meteorológiai állomások muszerei is jelezték a becsapódást, amit azonban akkor még nem tudtak mire vélni. Három éjszakán át az orosz égbolton félelmetes fények villóztak.



Egy 40 kilométer sugarú területen a fák úgy feküdtek a földön, mint a gyufaszálak, az epicentrum 25 kilométeres körzetében leégett az erdo. De az expedíció hiába kereste a robbanás okozta krátert, csak borsó nagyságú törmelékdarabokat találtak a talajon. De az expedíció hiába kereste a robbanás okozta krátert, csak borsó nagyságú törmelékdarabokat találtak a talajon. Számos elmélet látott napvilágot a jelenség megmagyarázására az atommeghajtású idegen urhajó felrobbanásától kezdve egy mini fekete lyuk fellépéséig. A magyarázat azonban sokkal kézenfekvobb: a Tunguz vidéki pusztulást vagy egy nagyobb méretu meteorit (kb. 50 méteres átmérovel), vagy egy kb. 1 millió tonnás üstökös magja okozta.Utóbbi mellett szól az akkoriban világszerte megfigyelt légköri fényjelenség, amit az üstökös csóvája okozhatott. Az objektum 20-40 km/sec sebességgel belépve a troposzférába darabokra szakadt. ....[/quote]

[ 2003. augusztus 11.: Salgó Béla szerkesztette a hozzászólást ]

[Brett Shaw]

idézet:

---

Ezt írta Piftuka:


A másik bizonyíték a Tunguz "meteor" (1908, Szibéria). Sokáig azt feltételezték, hogy elégett a légkörben (ez persze csak egy kis méretû meteorral fordulhatott volna elõ). Esetleg egy földsúroló kisbolygó lehetett.
Azóta bebizonyosodott, hogy volt becsapódás, az akkori szemtanúk is ezt állították.
De ha egy olyan méretû meteor becsapódik, akkor hatalmas pusztítást és krátert hagyott volna maga után.
Ezek egyike sem volt tapasztalható. Nincsen kráter és nem "sérült" az erdõ a becsapódás helyén.
Ellenben óriási területre kiterjedõ rádioaktív fertõzés mérhetõ azóta is a területen.
Namost ha elég a légkörben, vagy súrolja a légkört egy meteor, kisbolygó, akkor viszont a rádioaktív fertõzés megjelenése nem magyarázható.
[/quote]

A Tunguz "meteor" legvalószínûbb magyarázata az, hogy üstökös volt. Mivel az üstökösök javarészt jégbõl állnak igy még a földetérés elõtt elpárologtak a légkörben. Ezért nem volt becsapódási kráter. A legnagyobb pusztitást azzal okozta az üstökös, hogy maga elõtt tolta-sûritette a levegõt (a vadászgépekhez hasonlóan), mely aztán óriási robbanással letarolt mindent. Magyarán ez egy iszonyatos méretû hangrobbanás volt.

[Piftuka]

Igen, az erdõ sérülésére rosszul emlékeztem, de egyik "meteorelmélet" sem magyarázza a nagyon nagy mértékû sugárszennyezést.

[Rive]

Nem emlékszem, hogy bármi maradvány utalt volna radioaktív sugárzásra a Tunguz-meteorit esetében.

Forrást, please, és lehetõleg ne az UFÓ-magazinból

[ 2003. augusztus 11.: Rive szerkesztette a hozzászólást ]

[Brett Shaw]

idézet:

---

Ezt írta Rive:
Nem emlékszem, hogy bármi maradvány utalt volna radioaktív sugárzásra a Tunguz-meteorit esetében.

Forrást, please, és lehetõleg ne az UFÓ-magazinból

[ 2003. augusztus 11.: Rive szerkesztette a hozzászólást ][/quote]

Én sem.

[Thrawn]

idézet:

---

Ezt írta Rive:
Nem emlékszem, hogy bármi maradvány utalt volna radioaktív sugárzásra a Tungoz-meteorit esetében.

Forrást, please, és lehetõleg ne az UFÓ-magazinból

[ 2003. augusztus 11.: Rive szerkesztette a hozzászólást ][/quote]

Ha jól emlékszem, a Spektrumon volt egy mûsor a Tunguzról, valamilyen "nagy szovjet (vörös?) titkok" típusú sorozatban, ott említették az erõs sugárszennyezést is, kérdés, mennyi a valós információtartalma egy ilyen mûsornak. Manapság divatos "szörnyû" szovjet titkokról filmeket készíteni. Kétségtelen, voltak ilyenek, de szvsz egy kicsit még rá is tesznek a készítõk, úgy jobban el lehet adni a filmet.

[Brett Shaw]

idézet:

---

Ezt írta Thrawn:


Ha jól emlékszem, a Spektrumon volt egy mûsor a Tunguzról, valamilyen "nagy szovjet (vörös?) titkok" típusú sorozatban, ott említették az erõs sugárszennyezést is, kérdés, mennyi a valós információtartalma egy ilyen mûsornak. Manapság divatos "szörnyû" szovjet titkokról filmeket készíteni. Kétségtelen, voltak ilyenek, de szvsz egy kicsit még rá is tesznek a készítõk, úgy jobban el lehet adni a filmet.[/quote]

Azt én is láttam, de több Tunguzka film van. Pl. a Discoveryn is volt. Más filmben pedig nem emlitik a sugárzást. Ugyhogy én is kétekedve fogadom ezt a tényt. Arra emléxem, hogy a Discoverys mûsorban az üstököst hozták ki, mint a legvalószinûbb lehetõséget.

[Rive]

Moment... Vigyázat: radioaktív sugárzás != pl. hõsugárzás...

[Drummaster]

idézet:

---

Ezt írta Brett Shaw:


A Tunguz "meteor" legvalószínûbb magyarázata az, hogy üstökös volt. Mivel az üstökösök javarészt jégbõl állnak igy még a földetérés elõtt elpárologtak a légkörben. Ezért nem volt becsapódási kráter. A legnagyobb pusztitást azzal okozta az üstökös, hogy maga elõtt tolta-sûritette a levegõt (a vadászgépekhez hasonlóan), mely aztán óriási robbanással letarolt mindent. Magyarán ez egy iszonyatos méretû hangrobbanás volt.[/quote]


Ezt idézte Salgó Béla:

idézet:

---

Három éjszakán át az orosz égbolton félelmetes fények villóztak.
[/quote]


A hangrobbanás nem jár együtt ilyen fényjelenségekkel.

[Salgó Béla]

idézet:

---

[url="http://"http://www.orc.ru/~azorcord/page_sob.htm"]Serious investigations of today are connected with accurate numerical modelling of the Tunguska event including usage of high level mathematical models. One of the most serious results was presented five years ago by G.A.Nikolsky (Head of the radiative atmospheric energetics sector, Institute of Physics, St.Petersburg State University), E.O.Shults (Scientific collaborator, Institute of Physics, St.Petersburg State University), M.N.Tsinbal, V.E.Shnitke (Petersburg State Technological University), Yu.D.Medvedev (Head of the cometary and satellites dynamics laboratory, Institute of Theoretical Astronomy, Russian Academy Sciences). These authors considerably concretised pattern of interaction between comet's nucleus and atmosphere and calculated dynamic characteristics of this interaction from position of correct trajectory (motion from South to North). It was stated correct low density and low velocity of the nucleus, prolonged trajectory and final destruction of the Tunguska comet accompanied with intensive forming of cloud of low temperature plasma.[/url][/quote]

Bármilyen szép lenne, a kivastagított rész fordítása nem atommeghajtású üstökös, hanem egyszerûen az üstökös magja

[Brett Shaw]

idézet:

---

Ezt írta Drummaster:



A hangrobbanás nem jár együtt ilyen fényjelenségekkel.[/quote]

Az nem, de levegõrobbanás volt ez tény! A kidöntött fák elhelyezkedése, dõlésszöge mind ezt támasztják alá. A tudósok kis fapálcikákkal modellezték az eseményt. Sûritett levegõt robbantottak felettük és pont olyan mintázatban dõltek el, mint a tunguzkai fák. Hogy mi okozta a hangrobbanást - üstökös vagy UFO -, azt mindenki döntse el hite szerint. Én egyelõre maradok az üstkösnél, az UFO-t meghagyom Muldernek meg Scullynak.
Ami persze nem azt jelenti, hogy mereven elutasitom az UFÓk létezését. De ebben az esetben én nem hiszem, hogy ûrhajó lett volna.

[ 2003. augusztus 11.: Brett Shaw szerkesztette a hozzászólást ]

[Salgó Béla]

idézet:

---

Ezt írta Drummaster:

A hangrobbanás nem jár együtt ilyen fényjelenségekkel.[/quote]

Végre valaki, aki magas szinten ismeri mind a magaslégköri, mind a gázdinamikai folyamatok fizikáját

[Brett Shaw]

idézet:

---

Ezt írta Salgó Béla:


Végre valaki, aki magas szinten ismeri mind a magaslégköri, mind a gázdinamikai folyamatok fizikáját [/quote]

Ja. Az a robbanás igencsak megkutyulta ott a légkört. A fényjelenségeket a megváltozott légköri viszonyok, ionizáció stb. is okozhatták.

[-NoVa-]

idézet:

---

Ezt írta Flynn
Pl. a csimpánzoknál is elõfordulnak csoportok között zajló szabályszerû "háborúk".[/quote]
Akkor még egy terület, élelemszerzõ pont a túlélést jelentette, most már vagyunk azon a technikai fejlettségi szinten, hogy túlléphetnénk ezen. Már csak a gondolkodásmódunkat kéne elvonatkoztatni a csimpánzétól.

idézet:

---

Ezt nem igazán értem...[/quote]
A számítógép tényleg nagy lépés, de mióta tömegcikként létezik, már nem alakulnak ki akkora összegyûlt csoportok, mint az õs/ókorban. Kissebb egymáshoz közel élõ csoportok igen, és ezek egymással is tudják tartani a kapcsolatot.
Mint a fórum. Ha nem lenne net, lehet, hogy délutánonként összegyûlnének a fórumozók vitatkozni bármirõl egy helyre, és nem ülnének egymástól többszáz/többezer km-re egy dobozt bámulva.
De egy külsõ idegen civilizáció nem kockáztathat, hogy egy ilyen egész világot borító hálószerû csoport 1-2 tagjával felvegye a kapcsolatot. A Sumérok közé bármikor lejöhettek, taníthatták õket, mert nem volt igazán lehetõsége más népcsoportnak megszereznie tõlük azt a tudást, amire még nem készültek fel. Persze ez az egész csak akkor lehetséges, ha az idegenek figyelnek, és tudják, ki az ösztönlény, és ki az "ember".

idézet:

---

Na ez egy marhaság szvsz.[/quote]
Persze, de ha a világegyetem közel végtelen, akkor közel végtelen lehetõség van egy ilyen kialakulására is . Már az, hogy gondoltam rá, létrehozhatta egy más, általunk nem ismert dimenzióban ezt a világot, akkor most megszívták .
Meg aztán fogjunk egy olyan bolygót, ahol nincsenek ragadozók, csak növényevõk, és rengeteg növény. Elképzelhetõ, tehát lehetséges. Ha megvan az egyensúly, miért ne fejlõdhetne magáért a fejlõdésért a túlélés helyett. Szóval kialakul egy értelmes faj, ami nem ismeri a veszély fogalmát, és technikailag sokkal gyorsabban fejlõdik, mert semmi nem fogja vissza. Eljut az intergalaktikus utazásig, és elindul felfedezni. Talál egy bolygót más, értelmes lényekkel, és az övékhez hasonló légkörrel. Leszáll üdvözölni, mert nem tudja, mi az a veszély, nincs fogalma az erõszakra, a ragadozókra. És máris egy fejletlen brutális faj kezébe adtak egy technológiát, ami évmilliókkal elõttük jár. Ha fejlett, a használata akkor sem feltétlenül bonyolult, szóval megtanulhatják használni. Lehetséges ez is, mert miért ne?

[Salgó Béla]

Krakatau volcano lies in the Sunda strait between the islands of Java and Sumatra. In about 416 A.D., caldera collapse destroyed the volcano and formed a 4-mile (7-km) wide caldera. The islands of Krakatau, Verlaten, and Lang are remnants of this volcano. The eruption and collapse of the caldera in 1883 produced one of the largest explosions on Earth in recorded time (VEI=6) and destroyed much of Krakatau island, leaving only a remnant. Since 1927, small eruptions have been frequent and have constructed a new island, Anak Krakatau (Child of Krakatau).



Az Észak-Amerikai lemez a legutóbbi évmilliókban észak-keletrol dél-nyugat felé mozog, ezért a Yellowstone forró pontja dél-nyugatról észak-kelet felé sorakoztatva építi az újabb és újabb vulkánokat. A régebbi, ma már csak körülbelül azonosítható robbanási kalderák sora alakította ki a Kígyó-folyó völgyének Idaho államba eso szakaszát. Most a három legutóbbi, még jól azonosítható kalderát vizsgálták meg a geológusok, és sokkal szabályosabbnak találták a vulkánok robbanássorozatát, mint korábban gondolták. A három kaldera közül a legrégebbi, amely a Kígyó-folyó síkságának a keleti végére esik, 2 millió éve alakult ki egy olyan robbanásban, amely 2500 köbkilométer magmát lövellt ki. Ez volt a földtörténet legnagyobb biztosan azonosított vulkáni robbanása. A következo kitörés, amely egy „kisebb” kalderát hozott létre a mai West Yellowstone környékén, a mai Targhee-hágó, Reynolds-hágó és Vörösszikla-hágó között, ahol a kontinentális vízválasztó (az Atlanti-óceán és a Csendes-óceán közötti vízválasztó) kitérot tesz, 1,3 millió éve történt, és egy nagyságrenddel kisebb volt, „mindössze” 280 köbkilométer magmát lövellt ki, nem egész kétszeresét, mint a történelmi korok legnagyobb vulkánkitörése, a Tambora (Indonézia) 1815-ös robbanása, amely nyár nélküli évet hozott létre, késo tavasztól kora oszig elsötétítve az egész északi félteke egét, a vulkántól 900 kilométerre még centiméteres hamuréteget rakva le, és mintegy 10 000 ember közvetlen halálát okozva a hamuesovel, vulkáni bombákkal, lávafolyásokkal, további 82 000 ember közvetett halálát az elsötétült ég miatti éhínséggel, járványokkal, faggyal. A Yellowstone legutóbbi nagy kitörése 0,6 millió évvel ezelott megint nagyobb volt, 1000 köbkilométeres kilövelléssel. Ez hozta létre a mai Yellowstone-kalderát, amely a Yellowstone Nemzeti Park nagy részét kitölti, benne a Yellowstone-tóval, és a nemzeti park nagy gejzírmezoivel.
Látható tehát, hogy a három kitörés meglehetosen szabályos idoközökben, mintegy 700 000 évenként követte egymást. Ha megmarad ez a szabályosság, százezer év múlva várható a legközelebbi robbanás, valahol a mai Yellowstone Nemzeti Park észak-keleti sarka táján, Wyoming és Montana határán.
Hogy megértsük, mekkora robbanásokról van szó, a vulkánkitörések nagyságrendi osztályozásának nyolc fokozatú skáláját hívhatjuk segítségül. Az osztályba sorolás legfobb kritériuma a kidobott anyagmennyiség nagyságrendje. Már említettük a Tambora 1815-ös kitörésének szörnyu hatásait. Az a kitörés, akárcsak a Yellowstone-vulkán utolsó elotti kalderaképzo kitörése, a nyolc fokozatú skálán a 7., szuperkollosszálisnak nevezett osztályba sorolható. Ebben az osztályban száz köbkilométerekben mérheto a kidobott anyagmennyiség. A Krakatau 1883-as kitörése, valamint a Szantorini i.e. 1650-ben történt kitörése, amely elpusztította a minoszi kultúrát, és a tengerszinten 16 km átméroju, 3000 m fölé emelkedo vulkánból csak egy szigetgyurut hagyott, még egy osztállyal lejjebb sorolható, vagyis még egy nagyságrenddel kisebb. Ebben a 6., kolosszálisnak nevezett kitörésosztályban tíz köbkilométer a kidobott anyag mennyiségének mértékegysége, de még ez is 25 km fölé, vagyis a sztratoszféra fölé lövelli ki a kidobott hamut. A Yellowstone legutóbbi kitörése, foleg pedig a 2 millió évvel ezelotti kitörése a legmagasabb, a 8., megakolosszálisnak nevezett osztályba tartozik. A 2 millió évvel ezelotti, 2500 köbkilométeres kitörés 17-szer volt nagyobb, mint a Tambora kitörése, 83-szor nagyobb, mint a Szantorini kitörése, és több százszorosa volt a Krakatau kitörésének.

Az aeroszol fényszórása
Az aeroszolok olyan kolloidális, kvázistabil, diszperz rendszerek, amelyekben a diszpergáló fázis gáz, a diszpergált anyag pedig vagy folyadék, vagy szilárd anyag. A folyadék aeroszolokat ködöknek, a szilárdakat pedig pornak, füstnek nevezzük. A bennünket körülvevô légkört is ilyen kolloidális rendszernek foghatjuk fel, ahol az oldószer a levegô, számtalan benne diszpergált részecskével, korom- és porszemcsével, víz és különbözô oldatok cseppecskéivel.
Ha a kolloidrészecske a természeti erôk munkája során kerül a diszpergáló közegbe, akkor természetes aeroszolokról beszélünk. Így a vulkáni muködéskor láva, hamu, kôzettörmelék, erdôk égéstermékei jutnak a levegôbe. A szelek homokot, virágport, spórákat, apró növényi maradványokat, ásványszemcséket stb. kavarnak fel, a partok szikláihoz verôdô hullámokból pedig vízcseppek keletkeznek, diszpergálódnak, s a tengervíz elpárolgása után sókristályok maradnak vissza a levegôben. Ezek az idegen anyagok csak egy részét képezik a légkörben levô kolloidrészecskéknek, mivel az emberi tevékenységek ugyancsak hozzájárulnak az aeroszol képzôdéséhez. Ezen utóbbiakat mesterséges aeroszoloknak nevezzük. Így a városi tüzelés, közlekedés, az iparvidékeken termelôdô porok, égéstermékek, a cigarettázás, de a seprés stb. is lényegében aeroszolkeltés.
Az aeroszoloknak nemcsak a légköri fényszóródási jelenségekben van nagy szerepük, hanem jelentôs biológiai, fiziológiai hatásuk is ismert; fontos továbbá a meteorológiai hatásuk (felhô-fizika területén a csapadékképzôdésben). Az aeroszolszemcsék mérete igen széles tartományt fed le, s attól függôen, hogy az átlagos, többségi aeroszolméret milyen intervallumba esik, elôidézhet "sárga Hold", "kék Hold", Rayleigh- vagy "fehér"-szórást s az ezeknek megfelelô színeffektust.
Speciális, korunkra, a nagyvárosi levegôre igen jellemzô aeroszolfajta a fotokémiai szmog. Bizonyos mesterséges eredetu légszennyezô anyagok (pl. a kipufogógázok) a Nap sugarainak hatására átalakulnak, s ún. peroxi-acetilén-nitrát (PAN) és bizonyos N-tartalmú részecskék képzôdnek, amikre a 0,5 µm körüli méret a jellemzô. Ezek a szilárd kristályos szerkezetu részecskék a fényt úgy szórják, hogy az égbolt tejszeru, opálos fényt kap.
Az alpesi fény
Az alkonypír színeffektusait fokozni képes a megnövekedett aeroszolkoncentráció, de a jelenségért mégis túlnyomórészt a Rayleigh-szórás a felelôs, ami érthetô is, hiszen a szóró részecskék között a levegô molekulái vannak többségben. Az alkonypírral rokon fényjelenségben, az ún. alpesi fényeffektusban igen nagy szerepet játszik az aeroszol. Az alpesi fény többnyire a magasabb hegységekben figyelhetô meg, s keletkezéséhez elengedhetetlen, hogy a sztratoszférában megnövekedjék az aeroszolkoncentráció, valamint a troposzférában jók legyenek a látási viszonyok. E két feltétel csak ritkán teljesül egyszerre; fôleg az nagyon ritka, hogy jelentôsen nô a sztratoszféra aeroszolkoncentrációja. A sztratoszféra ugyanis - mivel az alatta lévô átmeneti rétegben pozitív a légkör hômérsékleti gradiense - mentes a nagyobb függôleges feláramlásoktól, inkább a nagy horizontális szelek a jellemzôek rá, ezért csak igen nehezen, hatalmas energiák felszabadulása árán (fôleg vulkánkitörések alkalmával) kerülhet nagyobb mennyiségu aeroszolszemcse e rétegbe. (Lásd Béll Béla-Zólyomi Bálint: Alpesi fény Budapesten c. cikkét folyóiratunk 1984. évi 1. számában. - a szerk.)
Nagy vulkánkitörések okozta légköri optikai színeffektusok
A Krakatau 1883-as kitörésének hatása oly drámai és katasztrofális volt, hogy a szokásosnál is részletesebb leírások születtek róla. A Royal Society korabeli jelentésében pl. külön fejezetet szenteltek leírásának. A fejezet az 1883-86 között lejátszódott szokatlan légköri optikai jelenségekrôl szólt, beleértve a szürkületi hatásokat, halo-jelenségeket; az égbolt elhomályosodását, elszínezôdését, a Nap, a Hold színváltozásait stb. Mi itt most a témánkhoz kapcsolódó részét tekíntjük az E. A. Russel és E. D. Archibald tollából származó leírásnak, azaz az égbolt, a Nap színeire vonatkozó utalásokat.
A Krakatau kitörése, különösen a tetôponton bekövetkezett robbanások hatalmas mennyiségu hamut lövelltek a levegôbe, kb. 8 km magasságba. Ennek hatása a kitörés közvetlen környékén suru hamuhullás és nagy sötétség volt, a hamufelhô eltakarta a Napot. A nagyobb hamurészecskék gyorsan kihullottak, a kisebbek azonban sokkal tovább lebegtek, és a felsô légkör áramlatai nyugat felé sodorva ôket, a Földet többször megkerülték. A hamufelhô elsô körutazása a trópusok vonalába esô keskeny zónára korlátozódott, a továbbiak során egyre inkább szétszóródott, végül jó néhány körülfordulás után a hatását már az egész Földön, a sarkvidékek kivételével, szinte mindenütt észlelni lehetett. Ez a finom porból álló ködfátyol sokféle szokatlan optikai jelenséget okozott. A legemlékezetesebbek a világszerte gyakori igen vörös; bíboros naplementék, ill. felkelték voltak. Egyikük ihlette meg Alfred Tennysont is:
"... Tüzes hegycsúcs lökte izzó salakját Oly magasra: a föld körül forog? Hiszen nap mint nap, a négyszázadik Nyáron Krisztus után, hány vérszín estén Meredt haragvó alkony a keresztre . . ."
(Szent Thelemakhosz. Ford.: Ferencz Gyôzô)
Ezeket a szokatlanul vörös naplementéket és -felkeltéket a Nap sugarainak a parányi hamurészecskéken való Rayleigh-, ill. "sárga Hold" -szórása okozta azáltal, hogy a rövid hullámok (kék, zöld, sárga) kiszóródtak a direkt napsugárzásból, s az így narancssárgás-vörössé váló direkt fény a hamufelhônek a Naptól kis szögben látszó részeirôl szóródva, visszaverôdve intenzív alkonypírral öntötte el a tájat.
De a vulkanikus hamuból álló felhôk szemcsemérete korántsem volt azonos. A kisebb részecskékbál álló, magasabbra is feljutó felhôk Rayleigh- és Mie-szórást okoztak, a nagyobb szemcséjuek pedig a "kék Hold" tartományban szórták a fényt, így az égbolt és a Nap színe éppen a szokásosnak megfelelôhöz képest megfordult, a Nap lett kék és az ég vörös, mint ahogy az kiderül az elôbb említett beszámolóból (Ceylon Observer 1883. szept. 17.): "... Az utóbbi három napban a Nap ragyogó zöld színben kel fel; s ilyen marad addig, míg kb. 10o-kal ér a látóhatár fölé. Feljebb haladtában azután gyönyöru kék színbe vált át, majd ez a kék olyan tündöklô lesz, mint az égô kén lángja. Amikor kb. 45o-kal van a látóhatár felett, puszta szemmel már nem lehet ugyan belenézni, de fénye még a zeniten is kék. Ez késôbb a fakó kéktôl a világoskékig változik, s még délben is egy kicsit a holdsütéshez hasonlít. Napszálltakor ugyanezek a változások zajlanak le, csak fordított sorrendben. A Hold, amely mostanában délutánonként is látható, napnyugta után ugyancsak kékes árnyalatú..."
Ezeket az elszínezôdési jelenségeket annak idején a Földön szinte mindenütt lehetett látni. Az eddigiek alapján meg tudjuk magyarázni e szokatlan színeffektusokat. A Nap alacsony állásakor a zöld színét az okozta, hogy a hamufelhô nagyobb szemcsékbôl állt, s a "kék Hold" tartományban a nagyobb hullámhosszúságú fénysugarak szóródtak jobban, így a Föld felszínére érô direkt napfénybôl kiszóródtak a vörös, narancs- és citromsárga sugarak. A levegômolekulákon történô Rayleigh-szórás továbbra is megmaradt; így a direkt fénybôl az ibolya és kék komponens is kiszóródott, maradt egyedül a zöld. Felsôbb napálláskor a Rayleigh-szórással kiszóródó kék hányad a kisebb levegôréteg miatt jelentôsen csökkent, tehát a zöld szín eltolódott a zöldeskék, majd a kék árnyalat felé. A Holdra, amely a Nap fényét reflektálja, ugyanez érvényes.
Az égbolt ilyenkor az oldalra kiszóródó nagyobb hullámhosszúságú fényben, azaz vöröses-rózsaszínben dereng. Igazán meglepô és csodálatos látvány lehetett a rózsaszín égbolton zöld, kék színben tündöklô Nap. Persze a hamuszemcsék nem különültek el mindig egyértelmuen a "kék Hold" szórási tartományba, számos átmenet létezett, az optikai jelenségek ennek megfelelôen keveredtek, a finom színárnyalatok egybefonódtak. Jól példázza ezt Russel 1883. november 9-i, Surreybôl származó beszámolója: "... Naplementekor igen finom cirruszfátyol a Nap fölött. Figyelemre méltó fehéres-zöldes opálos derengés. Napszállta után kb. 15 perccel a Ny--DNy-i égbolt majdnem egészen a horizonttól 45o-ig finom rózsaszínben tündökölt. Ez alatt különleges zöldes és zöldesfehér opálos fény. A rózsaszínu ragyogás elôbb bronzsárgába, majd zöldesbe fakult..." Hasonló hosszú ideju aeroszolkoncentrációt figyeltek meg századunkban is, 1963-ban az Agung-vulkán, valamint 1980-ban a Mt. St. Helens-vulkán heves kitörését követôen, 1982-ben pedig az El Chichon tört ki, s a kidobott hamufelhô hasonló jelenségeket idézett elô. Vulkánkitörésekkor, fôleg a légkörbe kerülô kén-dioxidból és vízgôzbôl a napsugárzás hatására kénsav keletkezik, ami igen apró cseppeket alkot. Az aeroszol további jelentôs részét képezik a szulfátrészecskék, szilikátszemcsék, fémsókristályok kb. 0,1 µm-es átlagmérettel.