Elküldve: 2011. 04. 23. 15:52
Az anyag tulajdonságairól
— Mert tudja — magyarázta —, ha az ember fején nincs négyszögű süveg vagy hermelinfarkos sapka,43 s testét nem borítja palást, ha a posztócsinálta doktorok44 elvei ellen szól, mindjárt tökfilkónak, őrültnek vagy akár ateistának nyilvánítják. Engem, saját országomban, az Inkvizíció elé akartak állítani, mert a tudákosok ellenére is azt bizonygattam, hogy a természetben van űr, s hogy egyetlen anyagot sem ismerek a világon, amely súlyosabb volna egy másiknál. —
Megkérdeztem miféle valószínűséggel támogatja ezt a túlzottan egyéni véleményét:
— Hogy a kérdés végére érjünk — felelte —, fel kell tételeznünk, hogy csupán egy elem van; mert bár a vizet, a földet és a tüzet egymástól elkülönítve látjuk, de soha olyan tökéletes tisztaságban, hogy ne keverednének egymással. Ha például a tüzet szemléli, azt látja, hogy csupán fokozottan kiterjedt levegő, a levegő erősen hígított víz, a föld meg nem más, mint nagyon összepréselt víz; és ha ilyen módon, és komolyan vizsgáljuk az anyagot, felismerjük, hogy tulajdonképpen egyetlen egész, amely azonban a földünkön, mint afféle kitűnő komédiás, különböző személyeket játszik, különböző ruhákban. Ha nem így volna, annyi elemet kellene feltételezni, ahány fajta test van, s ha most megkérdezi, miért melegít a tűz, és miért hűt a víz, mikor pedig mindkettő egy és ugyanaz az anyag, azt felelem, hogy rokonszenvét45 követve cselekszik így, vagyis hajlandósága szerint a cselekvés időpontjában. A tűz, a levegő állapotánál is hígabb föld, rokonszenvétől indítva, tűzzé akar változtatni minden útjába kerülő anyagot. Így a szén melege, mivel ez a legfinomabb tűz, és a legalkalmasabb arra, hogy egy testbe hatoljon, mindenekelőtt tömegünk pórusain tör át, és új anyag lévén bennünk, verejtéket okoz; ez a verejték aztán a tűz által felhígítva, gőzölgéssé változik és levegővé lesz; ha ezt a levegőt aztán az antiperisztázis46 vagy a környező csillagok melege még jobban megolvasztja, megint tűzzel van dolgunk, a föld pedig, megszabadulva a hidegtől és a nedvességtől, amely részeit egybekötötte, visszahull a földre. A víz pedig, bárcsak szorosabb mivoltában különbözik a tűz anyagától, azért nem melegít, mivel szorítottabb lévén, a rokonszenv arra bírja, hogy a vele érintkező testeket is összeszorítsa, s így a hideg, amelyet érzünk, csakis testünk zsugorodásának következménye, mert a föld vagy a víz közelsége arra kényszeríti tömegünket, hogy ezekhez váljon hasonlatossá. Így aztán a vízzel telített vízkóros minden táplálékát vízzé változtatja; az epebajos meg epévé alakítja át a mája által formált vért. Ha tehát feltételezzük, hogy csak egy elem van, akkor kétségtelenül bizonyos, hogy valamennyi test, mégpedig mindegyik a maga minősége szerint, a föld középpontja felé tör.47
Most viszont azt kérdezheti, hogy miért zuhan gyorsabban e központ felé a föld, a fa, a vas, a fém, mint például a spongya, hacsak azért nem, mivel emez tele van levegővel, amely természeténél fogva felfelé törekszik, Pedig hát nem ez az oka, s én a következőkben felelhetek önnek: a szikla gyorsabban esik ugyan, mint a toll, de mindkettőnek egyenlő hajlandósága van erre az útra: de az ágyúgolyó, ha megnyílna alatta a föld, nagyobb sebességgel zuhanna a középpont felé, mint például egy levegővel telt hólyag; ennek oka pedig az, hogy a fém tömege tulajdonképpen sok föld egyetlen csomóba kalapálva, e maroknyi levegő viszont nagyon kevés föld tágas térségben elosztva; ugyanis a vasban elhelyezkedő anyag részei egymáshoz kapcsolódnak és ezzel az egyesüléssel erejüket is növelik, mivel így kis helyre szorulva a sokaság küzdhet a kevés ellen, viszont egy maroknyi levegő, amely térfogatában azonos ugyan a golyóval, de mennyiségében már nem azonos, s a nagyobbszámú részek terhétől elnyomva és elsodorva, utat enged nékik.
Ha nem is bizonyítnám ezt okok egész sorozatával, hogyan magyarázza ön, hite szerint, azt a tapasztalatot, hogy a lándzsa, a kard vagy a tőr egyaránt megsebez minket? Ez csak azért lehetséges, mivel az acél olyan anyag, amelynek részei közel vannak egymáshoz és szorosan kapcsolódnak, míg húsunk puhasága és pórusai azt mutatják, hogy itt viszont kevés anyag van nagy helyen, s mivel a bennünket érintő vashegy szinte számtalan mennyiség nagyon kevés hússal szemben, mindjárt arra is kényszeríti, hogy húsunk engedjen a nagyobb erőnek, ahogy egy egybefogott svadron is könnyen betör egy kevésbé szoros és kiterjedtebb zászlóaljba; mert miért melegebb egy izzó vasdarab az égő fánál? csakis azért, mivel a tűz az anyag minden részéhez kapcsolódik, s így a vasban több van belőle kevés helyen, a bot viszont lyukacsos lévén, több űrt tartalmaz, s mivel az űr a lét nélkülözése, tűz formájában sem létezhetik. Ön most azt mondhatja, hogy én csak feltételezem, de nem bizonyítom az űrt, s hogy éppen ebben a kérdésben különbözünk! Nos, ezt is bebizonyítom önnek, s jóllehet ez a nehézség a gordiusi csomó édestestvére, elég erősnek érzem a karomat, hogy a probléma Nagy Sándora legyek.48
Most feleljen, könyörgök, az a bárgyú lény, aki csak azért tartja magát embernek, mert egy doktor így állította. Ha feltételezzük, hogy csak egy anyag van, s gondolom ezt már eléggé bebizonyítottam, akkor miért ritkul és miért sűrűsödik kedve szerint? miért válik az összeszorított föld kaviccsá? Talán egymásban helyezkednének el a kavics részei, olyan módon, hogy az egyik porszem arra a helyre furakszik, ahol már egy másik van? Ez sehogy sem lehetséges, már az anyag alapvető elvénél fogva sem, hiszen a testek áthatolhatatlanok; csakis az történhetik, hogy az anyag összehúzódik, vagy, ha tetszik, megrövidl, más szóval olyan helyet tölt meg, amely még nem volt megtöltve.49
Ha pedig teljességgel érthetetlen volna, hogy valahol a világon semmi ne legyen, én azt mondom: miért volna ez érthetetlen? Hiszen a világot is a semmi fogja körül. Ha pedig e pontban egyetért velem, vallja be mindjárt azt is, hogy a világon belül csakúgy elképzelhetjük a semmit, mint körülötte.
Látom, most azt kérdi tőlem, miért repeszti meg a fagyott víz azt az edényt, amelybe zárták, hacsak azért nem, mivel irtózik az űrtől. Erre a következőkben felelek. Az edény tetején lévő levegő, akárcsak a föld és a víz, a központ felé törekszik, s ha útjában üres szállásra lel, ott mindjárt megtelepszik; ha pedig úgy találja, hogy az edény pórusai, vagyis az üres szobába vezető utak, túlságosan keskenyek, tekervényesek és hosszúak, lakóhelye iránt érzett sóvárgásában azon mód széttöri őket.
Azzal már nem is untatom, hogy minden ellenvetésükre válaszoljak, csak egyet: ha nem lenne űr, mozgás sem lenne, vagy pedig el kell fogadni á testek áthatolhatóságát, mert mégiscsak nevetséges dolog volna azt hinni, hogy valahányszor a légy szárnya meglök egy parányi levegőrészt, ez a rész egy másikat is megmozgat, ez megint egy újabbat, s így egy bolha lábának egyetlen lendülete végül kidudorítaná a világ végét. Ha pedig nem győzik érvvel, a ritkuláshoz folyamodnak; de elképzelhető-e jóhiszeműen, hogy amikor a test ritkul, vagyis tömegének egyik része eltávolodik a másiktól, a kettő között nem maradna űr? Mert nem azt kellene-e akkor feltételezni, hogy e két test elválása előtt egy időben egy helyen volt, s ilyen módon mindhárom egymásba hatolt? Most nyilván azt kérdi tőlem, hogy akkor miért emelhetjük fel a vizet hajlama ellenére egy nádszálban, fecskendőben vagy szivattyúban; amire én azt felelem, hogy erőszakot teszünk rajta, vagyis nem az űrtől való irtózatában tér el az útjától, hanem mivel számunkra fel nem fogható módon kapcsolódik a levegőhöz, s mihelyt a beléje kapaszkodó levegőt felemeljük, ő maga is felemelkedik.50
Ezt nem is olyan nehéz elképzelni, ha már ismerjük a tökéletes kört s az elemek finom egybefonódását; mert ha figyelmesen szemléli az iszapot, vagyis a föld és a víz egybekelését, azt találja, hogy nem föld és nem is víz, hanem a két ellenfél szerződésének közvetítője; ha viszont a víz a levegővel kél egybe, kölcsönös ködöt bocsájtanak egymásba, s ez mindkettő nedveit átjárva békességet teremt közöttük; a levegő meg valami közvetítő kipárolgással engeszteli meg a tüzet, ami végül is egyesíti őket. —
Ha az agyatok fele akkora lenne, mint az arcotok… zsenik lennétek.. (T.B.)
Súgó
A téma zárva.
Idézet: Sparow2 - Dátum: 2011. 04. 23. 12:52
Aztán nem tudom honnan szeded mindezekhez az időt. Mert már nem csak a földönkívüliekkel foglalkozol éjszaka a puszta közepén, hanem már a földönbelüliekkel is 
