[lameXpert]

Idézet

Nagysándor József honvédtábornok



Nagyváradon született 1804-ben, vagyontalan magyar nemesi családból. 1819-tõl 1847-ig szolgált a császári és királyi hadseregben mint huszártiszt, kapitányi rangban vonult nyugdíjba.
1848-ban jelentkezik a nemzetõrségbe, õrnagyi rangot kap, Damjanichcsal együtt harcol a szerbek ellen. Gyorsan eléri az alezredesi, majd az ezredesi rangot, a tavaszi hadjárat végére már a feldunai hadsereg lovasságának parancsnoka. Április végétõl az 1. hadtestet vezényli, május 2-ától tábornok.

[XLS]Dél-Alföld
Fájl formátum: Microsft Excel 2000 - HTML változat
... EA/02/01/0011. Széchenyi Körúti Általános Iskola. Szolnok. 57,048. 7, EA/02/01/0013.
Nagysándor József Általános Iskola. Debrecen. 60,000. 8, 9, 2. Alprojekt. 10, ...  www.esf.hu/program/HU0008-02/doc/nyertre.xls  - Hasonló oldalak

ingatlan.com - részletes információk
... Cím: Budapest, 20. kerület, Nagysándor József u. ... Megjegyzések: Telephely
- cégközpont eladó! Budapest XX.Nagysándor József u. Telek: 2100 m2. ...
ingatlan.com/h37849 - 9k - Tárolt változat - Hasonló oldalak

[RTF]Budapest Fováros XIX. kerület Kispest Önkormányzat
Fájl formátum: Rich Text Format - HTML változat
... rendelete. a XIX. ker.(Nagykõrösi út - Árpád utca - Nagysándor József utca
-. Zalaegerszeg utca által határolt tömb). Részletes Rendezési Tervérõl. ...  www.kispest.hu/rendelet/rend18.doc  - Hasonló oldalak

Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 03. 08:40 -kor

[Yep]

idézet:

---

Ezt írta lameXpert:


Reméljük szép élete volt.[/quote]

Köszi,ez szép volt tõled!

[lameXpert]

Október 8.

Idézet

ESTERHÁZY Pál herceg (Kismarton, 1635. okt. 8. - Kismarton, 1713. márc. 26.): nádor, költõ és zeneszerzõ, ~ Miklós nádor fia. Már 1652-ben Sopron vm. fõispánja, királyi tanácsos, 1661-ben fõudvarmester. Részt vett a török elleni harcokban,

ÉNEKEK, TÁNCOK 'S NÓTÁK

1 Az világnak mulandó voltáról / On the vanity of the world (2´08½)
    Ó mely boldogtalan ez világ hívsága
2 Az Isteni Bölcsességrõl / On the wisdom of God (3´22½)
    Valyon, s nem kiált-é az Bölcsesség mennybõl
3 A szerencse forgandóságáról / On the unsteadiness of fortune (3´01½)
    Ó mely boldog az
    A Boldogságos Szûzrõl / On the Blessed Virgin
4 Minden napunk (2´46½)
5 Más / Another version: Nagy Istennek anyja (3´44½)
6 Tota dulcis es, Maria (4´01½)
7 O gloriosa Domina - Salamon (1´07½)
8 Barátjának betegségérõl / On the illness of a friend (2´25½)
    Ó édes Istenem
9 Sonata (2´00½)
10 Az hadverésrõl / On warfare (2´13½)
    Körösztyén lelkeknek
11 Süveges táncok / Hatted dances (2´19½)
12 Az földi állatokról / On the beasts of this earth (2´50½)
  Vadaknak királya
13 Kerti virágokról / On garden flowers (2´07½)
  Egykor mulattomban
14 Az vadászat, madarászat mulatságairól /
  On the pleasures of hunting and fowling (2´10½)
  Az szép vadászatban
15 Bargamasco (2´45½)
16 Az kikeletrõl / On Spring (2´38½)
  Szép kifolyó kutak kikeletben folynak
17 Az nyárról / On Summer (3´19½)
  Szép szivárvány vonta kézíját az égre
18 Oláh táncok / Vlach dances (1´46½)
19 Egy Sólyommadárról / On a falcon (1´53½)
  Állj meg édes Sólymom
20 Egy Hattyúmadárról / On a swan (3´12½)
  Egy kedves Hattyúcska
21 Egy kis Karvalymadárról / On a little hawk (1´50½)
  Isten hozzád Karulykám
22 Lovasbalett / Riders' ballet (1´48½)
23 Egy szép Rózsavirágról / On a beautiful rose (1´54½)
  Bujdosásban lévén elmélkedésemben
24 Palas 's Ester kedves tánca / Palas and Esther's favourite dance (1´54½)
  Fényes palotákban, ékes kõfalokban

Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 03. 08:41 -kor

[lameXpert]

Idézet

Bodola Lajos (Sampierdarena, Itália, 1859. okt. 9. - Bp., 1936. jún. 28.): mérnök, mûegyetemi tanár, az MTA l. tagja (1905).


"Az 1906-os év jelentõs fordulatot jelentett Eötvös munkásságában. Bodola Lajos, a mûegyetem geodéziai tanszékének vezetõje kezdeményezésére a “Nemzetközi Földmérés” Budapesten tartott XV. közgyûlését, amin a világ neves geodéta tudósia valamennyien részt vettek, többek között itt volt Helmert, Darvin, Poincaré, Hayford is. Ez a nemzetközi tanácskozás nagy magyar sikert hozott. Az eleinte kételkedõket Eötvös méréseinek a bemutatása meggyõzte, és elindította világszerte a torziós inga sikerét. A nemzetközi sikernek hazai eredményei is voltak, ettõl kezdve az Eötvös – Bodola kutatások kormánytámogatás is kaptak. A torziós inga elindult sikeres útján, a magyar mûszeripar hét évtizeden át szállította a világ minden tájára. Eötvös Lóránd mûhelyébõl két intézet fejlõdött ki. Az egyik a mûegyetem geodézia tanszékén Oltay Károly vezetésével a “Magyar Geodéziai Intézet”, ahol Eötvös halála után 1948-ig folytak a nehézségi gyorsulási mérések. A másik intézet Pekár Dezsõ vezetésével mûködött és késõbb az “Eötvös Lóránd Geofizikai Intézet” nevet vette fel.

Bodola Lajos /1859-1936/ és Oltay Károly /1911-1955/ vezetésével a Geodéziai Intézethez a geodéziai gravimetriai mérések tovább folytak. Kezdeményezésükre létesült az országban a gravimetriai alaphálózat. Az intézet méréseit használták fel a közben megindult új geodéziai alaphálózatok számításánál."

Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 03. 08:42 -kor

[lameXpert]

Október 10.

Idézet

Garay János (1812-1853)



a maga korában népszerûségben Vörösmartyval és Perõfivel vetekedett. Az Akadémia tagjai sorába választotta, de ma inkább a Kodály-Paulini-Harsányi által 1926-ban megalkotott Háry János révén él tovább a neve.



A daljáték alapötletét Garay János 1843-ban írt elbeszélõ költeménye, „Az obsitos” adta. Garay talán az elsõ magyar univerzális zsurnaliszta volt: írt karcolatot, kritikát, rejtvényt, verset, riportot. Közben egyetemi tanár, könyvtáros és buzgó mûfordító, aki nemcsak a színházakat látta el új és új anyagokkal, hanem a folyóiratokat, almanachokat, kalendáriumokat és napilapokat is. Óriási termésébõl mindössze két munkája maradt fenn élõ poézisként: az egyik a „Kont”, a másik „Az obsitos”, amelynek anyagából Paulini Béla és Harsányi Zsolt bontotta ki a daljáték szöveganyagát.

Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 03. 08:42 -kor

[Brett Shaw]

1731-ben született Henry Cavendish angol fizikus, a hidrogén felfedezõje.

[lameXpert]

idézet:

---

Kerpely Kálmán (Oravicabánya, 1864. okt. 11. - Bp., 1940. jún. 24.): növénytermesztõ, egyetemi tanár, az MTA l. tagja, (1922)


Az ülés tárgya: A “Magyar Meteorológiai Társaság” megalakítása.

“Dr. Róna Zsigmond mint a meteorológiai intézet igazgatója üdvözli a megjelenteket és röviden vázolja a Társaság megalakításának célját. Hasznos dolgot akarunk mûvelni, amikor egy új társaságnak életet adunk, közmûvelõdésünkbe egy tényezõt akarunk beleilleszteni. A külföldön már évtizedekkel ezelõtt keletkeztek meteorológiai társulatok, amelyek azóta sikeresen dolgoznak. Nálunk is régen felmerült ez a gondolat, de az igazi kezdeményezés csak most indult meg. Lehet, hogy az idõpont most sem különösen kedvezõ, de meteorológiai folyóiratunk érdekében a megalakulásnak meg kell történni (megjegyzés: az Idõjárás címû meteorológiai folyóirat Héjas Endre szerkesztésében 28 éven át jelent meg a Meteorológiai Intézet kiadásában, azonban az intézet nehéz anyagi helyzete miatt a folyóirat további megjelentetését nem tudja vállalni). A társadalomra és elsõsorban a tudományos körökre hárul a feladat, hogy a kultúra épületében egy tégla kihullását megakadályozza. Hogy ez a segítség hatásosabb legyen, az új Társaság nem fog tisztán a meteorológia mûvelésére szorítkozni, hanem igyekezni fog felölelni minden rokon szakma mûvelését és az ezekre vonatkozó ismereteket széles rétegekben fogja terjeszteni. Ezen cél sikere érdekében szükségessé válik olyan körök bevonása is az új Társaságba, amelyek valamilyen kapcsolatban vannak a meteorológiával, mindegy, hogy ez a kapcsolat elméleti vagy gyakorlati jellegû. Sõt a nagyközönség támogatására is számíthatunk, mert az idõ belejátszik minden ténykedésbe, közvetlenül vagy közvetve és éppen ezért állandó közérdeklõdés tárgya. Ezen a réven remélhetõ, hogy a vállalkozás kiterjedt vonalon fog támogatásban részesülni.

Bejelenti ezután, hogy az alakuló gyûlésen képviseltette magát:

A m. kir. Honvédelmi Minisztérium Kurtz Sándor ezredes által.

A m. kir. Földmûvelésügyi Minisztérium Mihók Ernõ miniszteri titkár által.

A m. kir. Kertészeti Tanintézet Dr. Schilberszky Károly tanintézeti tanár által.

Az Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület Rothmeyer Imre titkár által.

Bejelentéssel kimentették elmaradásukat:

Teleky Pál gróf dr, egyet. tanár, ny. miniszterelnök,

Kerpely Kálmán dr. egyetemi tanár,

Hoitsy Pál dr. az “Otthon Írók és Hírlapírók Egyesülete” elnöke,

Tolnay Lajos v. orsz. képviselõ, csillagász,

K. Lehoczky Gyula felsõipariskolai tanár,

Steiner Lajos dr. meteor. int. adjunktus, egyet. m. tanár.

Ezek után felkéri Fröhlich Izidor egyet. nyilv. r. tanár urat a korelnök tisztének elfogadására és teendõinek ellátására, valamint Hille Alfréd dr urat a jegyzõkönyv vezetésére. A jegyzõkönyv hitelesítésére felkéri Tangl Károly dr egyet.ny.r. tanár urat és Vermes Béla m. kir. honvédõrnagy urat.

Dr. Fröhlich Izidor egyet. ny. r. tanár bejelenti, hogy a korelnöki tisztet elfogadja.”[/quote]

[lameXpert]

Október 12.

Idézet

GULÁCSY, Lajos (1882, Budapest - 1932, Budapest)

Painter. He began his studies in Budapest but in fact he learnt on his own. He studied in Rome, Florence and Paris in 1902. He visited Italy several times and painted the medieval and renaissance atmosphere of Italian towns. His works were poetic manifestations of a dreamworld ("The Song of a Rose Tree", "A Florence Tragedy", etc.).

When the First World War began, he suffered a nervous break-down in Venice and from that time on he was treated in psychiatric sanatoriums on several occasions of which he became a resident from 1917 until his death. He painted surrealistic pictures of people living in Naconxipan, a dream world, with delicate colours ("Dream of an Opium Eater", "Chevalier aux Roses"). Losing his eyesight in 1924 put an end to painting. He painted pictures which were Hungarian versions of pre-raffaelitism combined with surrealism.



Juhász Gyula : GULÁCSY LAJOSNAK


Lajos, elér-e hozzád még a hangom,
Mely úgy remeg, mint nyárfák estelen,
Ha rajtuk ring az alkonyi harangszó,
S rájuk ragyog a csillagszerelem,
Elér-e hozzád hangom, a szívedhez,
E nagy, bíbor virághoz, mely beteg,
És az agyadhoz, mely — ó, drága serleg! —
Gyász és nyomor borával telve meg!
Elér-e hozzád hangom, a naív, bús
Juhászkolomp a végtelen teren,
És fölver-e egy percre álmaidbul,
Melyekben nincs már többé értelem?

Ó, értelem! Hogy tudja ezt a többi,
A kalmár, börzés, a kalóz, betyár,
Csak okosan, csak adni, venni, ölni,
Törvényesen, míg az idõ lejár.

Csak enni, nõzni és álmodni néha,
De óvakodva, mert itt élni kell,
Potom a szépség, és mûvésze léha,
Csak egy a mentség, egy csak: a siker!

Lajos, emlékszel, amikor elõször
Kerített össze minket alkalom,
A boldogságos, békés délelõttön
Gauguinnek száz lázálma a falon?
A sárga fényben a kövér banánok,
S a sárga tájon barna emberek,
Az elveszett Éden, mely fájva fájón
Bennünk zokog, ujjong, ragyog, remeg.
S a furcsa bálvány, szent fából faragva,
Mosolya sír, és bánata mosoly,
Önarcképem! — mondottad, és a zajban
Kacajod bongott, mint ha szél dobol!

Lajos, emlékszel, Váradon, tavasszal
A kis csapszékben, hol Watteau lakott,
Lerajzoltál, vén márkit, vaskalappal,
S tegnapnak láttad már a holnapot.
A Köröst néztük, és láttuk Velencét,
A kávéházban Goethe ült velünk,
Esengtük Grandet Eugénie szerelmét,
A csillagot kerestük, mely letünt.

A csillagot kerestük… merre is vagy,
Hisz még nem hullottál az éjbe le,
Még ég fölötted estenden a villany,
Még mérik, lázad nõ vagy sullyed-e?
Lajos, hiszen mi voltunk már azóta
Ott is, tudod, nem mondom, fáj a szó…
Ahol ketyeg a lélek, mint az óra,
De nem mutat idõt, irtóztató.

Te ott maradtál, hallom, jobb neked már,
Mint ez a másik, józan, gaz pokol,
Hol gond, ital, nõ, robot és a seft vár,
S a legszebb vágy legrútabban lakol.
Te ott maradtál: téren és idõn túl
Sétálsz a kertben, csillag s híd alatt,
Nem hallasz már ugatni szûkölõ bút,
S nem látod a halált, amint arat,
A mosolyt, melyet festett Lionardo,
Nem látod a nõn — csöndesen halad
Agyadban, mint a Léthe, mint az Arno,
Az örök semmi a vak nap alatt.

Nincsen remény, s te nem tudod. Szelíden
És finoman — hisz mûvész vagy, Lajos —
Babrálsz a párnán ujjaiddal. Az Isten
Legyen irgalmas. Ó, csodálatos
Szent, tiszta mûvész, Giotto jó utóda,
Alázatos, hû, tõled nem kiván
Már e plánéta semmit, és a holdba
Nakonxipán vár már, Nakonxipán!

Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 03. 08:49 -kor

[lameXpert]

Október 13.

Idézet

Dayka Margit



Ha élne Dajka Margit, most újra megkérdezném: honnan tudta, Margitka? Honnan tudta mindazt, amit tudott?
Sok éve nyáron, napfényben üldögéltünk a Mûvész eszpresszó teraszán. Margitka mesélt. Csiky Gergely-szerepre, a Nagymamára készült, egyik cigarettát szívta a másik után, ez
a színész jó lesz, az nem, ez talán, hát az pocsék, és képzelje, lila kalapot szeretnék, de ma égen-földön nincs olyan finom muszlin, amilyenbõl hajdan a fátyol készült?
Mosolygott, mesélt.
Egyetlen szavára sem emlékszem. Csak a mosolyára, ahogy megszûkül a szeme, és megsimogat a tekintetével, ahogy bal kezével megigazítja a haját, ahogy a terasz másik végén beszélgetõ ismerõs színésznek kedvesen odaköszön, ahogy fagylaltot rendel, ahogy a táskájában cigaretta után matat.
Két óráig beszélt Margitka: a nagy színésznõ készült nagy szerepére. Ezek titkok, õrizd meg õket jól - mondta; mosolygott: titkait, igazi titkait csak õ ismerte. Ami titkaiból elmondható, nem titok.

Lodi Tamás : Dayka Margit


Kezdetet játszik: benépesíti házát
szerelme otthon. Forgatókönyve szerint
velünk van díszlete közt megdolgoztat
közben igazi tereinkhez szoktat.

Telt csendje évõdõ reményt adó
vég nélkül hangzó elsõ akkord
valamennyiünkre irányított erõ.
Harangkondulásra váró csend.

Virágot szed fûrészporos manézson
minden szálért külön rohan
elõször nevetünk aztán sírunk
énekel örül a kis csokornak.

Feszes pontos, terve nincs
a zseni rendje rejtett kincs.
Összegyûjt eleveneket és holtakat,
õsi mozdulatot ezeréves nézést.

Hangja agancsok összekoppanása
tea kortyolgatása folyó zúgása
vitorlázó szóház várakozás súlya
szellemidézés vad fölhorkanása.

Belül van a tánc az forgatja
viszi köt és old csak mutatja
óriáskalapja alól kikacsint:
"Velem jönne tán, maga csacsi!"

Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 03. 08:45 -kor

[lameXpert]

Október 14.

idézet:

---

Palóczy László (Miskolc, 1783. okt. 14 - Pest, 1861. ápr. 27.) liberális reformpolitikus

"„Csak oly ország és nemzet mondhatja magát szabadnak, hol a nõ egy fokon áll a férfival a neveltség tekintetében” - mondta Palóczy László 1847. július 1-én, a „Miskolczi Református Egyház Leánynevelõ Intézete” elsõ tanévének bezárásakor. A magasabb fokú leánynevelés ügye már a 19. század elején felvetõdött, de azzal, hogy végül is „csak” 1846-ban sikerült megnyitni az intézetet, mégis jogosan büszkélkedhet Miskolc. A magyar színházi élet mellett a magyar nõnevelés intézményének megteremtésében is elsõk között szerepel.
A Palóczy u. 5. szám alatti, a mai TÁKISZ által használt egyemeletes épület 1906-ra készült el. Homlokzatán egykor jól olvasható felirat mutatta az építés évét, valamint azt, hogy az épület „a Tiszáninneni ev. ref. egyházkerület felsõbb leányiskolája.” Nevében 1938-tõl megjelenik az intézmény 1872-1903 között tevékenykedõ jeles igazgatójának neve, a fogalommá vált Tóth Pál.
Az iskolának számos olyan igazgatója volt, akiknek emlékét, munkásságát egykor márványtábla örökítette meg. Ilyen volt az 1832-1911 között élt Dóczy Gedeon is, aki Karacs Terézt követte, s Tóth Pált megelõzve 1859-1872 között a második igazgatója volt az intézménynek.
Nemcsak az iskola, hanem a város történetébe is beírta nevét Karacs Teréz, aki a kezdeti évekrõl, s miskolci életérõl így írt: „1846-tól 1859. július végéig ott - ti. Miskolcon - mûködtem sok lelki örömmel, de ne panaszképpen legyen mondva, - minden anyagi haszon nélkül. Tizenhárom év alatt 863 leánynövendék nyert tõlem oktatást.”
Karacs Teréz nemcsak a miskolci, hanem a nemzeti nõnevelés és mûvelõdés magas kort megért, önzetlen szolgálója volt. 1808-ban Pesten született egy európai hírû rézmetszõ és egy nagymûveltségû írónõ, Karacs Ferenc és Takár Éva gyermekeként. A pesti családi otthon a fõváros akkor legmûveltebb szellemû házai közé tartozott. A társasági összejövetelek gyakori vendége volt a kor nagyságai közül Virág Benedek, Fáy András, Vörösmarty Mihály, Garay János, de Vajda Péter és Kölcsey Ferenc is.
Karacs Teréz írásai (elbeszélések, nõneveléssel kapcsolatos értekezések, színdarabok) 17 éves korától jelentek meg. Sok helyre hívták nevelõnek, hogy elveit a gyakorlatban is megvalósíthassa. Egy Pestre szóló meghívásnak azért nem tett eleget, mert korábban Miskolcra tett ígéretet. Természetesen ekkor még nem tudhatta, hogy milyen megpróbáltatások várnak rá itt. Palóczy Lászlónak írt egyik levelében a következõket fogalmazta meg: „Az én életem rövid (s könnyebbszerûleg is fönntartható, mint ezen a pályán), de ezen intézetnek élni kell még soká; s azért szükséges alapján úgy megerõsíteni, hogy azt ne egyedül, egyéni buzgóság, hanem anyagi erõ is támogassa ... Midõn tehát bátor vagyok az intézet erõsítését alázatosan kérni, nem a magam helyzetét akarom kényelmesebbé tenni.”
A szabadságharcot, majd az elnyomatás éveit követõen - miután 1853-ban kétkötetes munkája megjelent Miskolcon - 13 éves pedagógusi munka után lemondott státusáról. Kolozsvár, majd Pest következett, ahol házról házra járva vállalt nevelõ munkát. 1877-ben Halasra költözött, majd innen testvére fiához, Békésre. 1885-ben vonult vissza, s itt Békésen halt meg 1892-ben. Sírhantján hatalmas gránitkövet állítatott a nõegylet a következõ felirattal: „a magyar pedagógia apostola.”
Az épület, amelyet Karacs Teréz elhagyott, arra várt, hogy adományok és alapítványok segítségével még mûködhessék. Részben a tanulók számának növekedése, másrészt az épület állagának romlása, s természetesen egy újabb nagyösszegû támogatás eredményezte, hogy 1905-ben megszületett az új iskola felépítésére vonatkozó döntés." [/quote]

[Sasfióka]

sir Cliff Richard

Hihetetlen, de igaz: sir Cliff Richard, Anglia egyik legismertebb elõadója több, mint negyven éve a pályán van, ezalatt több, mint 60 lemezt készített el, 127 kislemezt, és ezekbõl 250 millió példányt adott el! Azonban számára sosem az elõzõ sikerek ünneplése, hanem az elkövetkezõ sikerek kihívása volt fontos, így a 40. évfordulót azzal ünnepelte, hogy egy rekordot döntõ, 32 teltházas koncertsorozatot adott a Royal Albert Hallban.
Elõször 1958 õszén került fel a slágerlistákra a "Move it" c. dallal, amikor a Beatles még nem is létezett. Az akkor listás elõadók közül ma már csak Cliff van porondon. Sikerének titka indulásakor talán az volt, hogy õ volt az elsõ, amerikai hangzású rock 'n' roll zenét éneklõ brit sztár, fiatalos lendülettel. Így õ lehetett Anglia elsõ nemzetközi pop "hõse", melyet a szigetország már annyira óhajtott.

Topslágerek sora következett (Living Doll, Travellin' Light, stb.), megspékelve a The Shadows hisztériával (õk kísérték Cliffet teltházas turnékörútján), majd 1959-ben Cliff megkapta elsõ film-fõszerepét az Expresso Bongo c. filmben. Ezt hamarosan követte a The Young Ones, majd az igen sikeres Summer Holiday.

1964 során 5 top 10 slágert jegyzett, verve ezzel a Beatles 3 slágerét. Ugyanebben az évben a New Musical Express olvasói az "Év Férfiénekesének" választották. 1968-ben õ volt az elsõ brit résztvevõje az Eurovíziós Dalfesztiválnak. Ma már furcsának tûnik, hogy a Congratulations c. dal csak a második helyet érte el, és jóformán senki nem emlékszik már arra, hogy ki lett az elsõ helyezett.

A hetvenes évek során Cliff gyakran volt látható a TV képernyõjén, hiszen nem csak saját BBC show-ja volt, de vallásos programokban is feltûnt, sõt 1973-ban újra indult az Eurovíziós dalfesztiválon, a Power to all our friends c. dallal. 1979-ben jelent meg legjobb eladásokat elért dala, a We Don't Talk Any More, megírta önéletrajzát Which One's Cliff? Címmel, majd a nyolcvanas évek elején egy újabb sikeres albuma jelent meg, az I'm No Hero. Röviddel ezután a Királynõ személyesen tüntette õt ki. A nyolcvanas években együtt dolgozott a Londoni Filharmonikusokkal, Janet Jacksonnal, Sarah Brightmannel, Elton Johnnal és Van Morrisonnal, játszott egy West End-i musicalben, a Time-ban, majd az évtized végén egyszerre vezette a kislemez, album és videó listákat a Private Collection c. válogatás-albummal.

Karrierje során természetesen állandóan turnézott, egyik legnevesebb ezek közül az 1989-es "Cliff Richard - The Event" c., két teltházas Wembley koncert volt. (Ez 144.000 eladott jegyet jelent!) Díjait felsorolni szinte lehetetlen, egyik legnagyobb közülük az Ivor Novello díj.

A kilencenes években sem lassult le a sztár, teltházas koncertturnéi, a top 10-es listán szereplõ kislemezei, és nem utolsósorban lovaggá-ütése színezték ezt az évtizedet. De ami leginkább foglalkoztatta Cliffet ezekben az években, az egy Emily Bronte regénybõl készült musical, a Heathcliff megírása volt, mely öt évig tartott, de megérte: már az elsõ napon 2,3 millió font volt az elõadás bevétele.

1999. márciusában bejelentette, hogy az évezred utolsó éjszakáján Birminghamben egy gálakoncertet szeretne adni a rászoruló gyerekek megsegítésére, melyhez már Tony Blair miniszterelnök támogatását is megkapta. November 15-én megjelent 127. kislemeze, a "Millennium Prayer", melynek bevételét szintén gyermekjótékonysági alapoknak ajánlotta fel.

Cliff: "Rengeteg dolog történt pályám során, amire azt mondhatjuk, hogy nagy durranás volt. Remélem, az élet tartogat még nekem egy pár ilyen "Nagy Durranást"!

[lameXpert]

Október 15.

idézet:

---

HORTHY MIKLÓS 1944. OKTÓBER 15-I KIÁLTVÁNYA A MAGYAR NEMZETHEZ

Amióta a nemzet akarata az ország élére állított, a magyar külpolitika legfontosabb célkitûzése volt a trianoni békeszerzõdés igazságtalanságainak legalább részbeni megszüntetése a békés úton elérni kívánt revízió által. A Népszövetség mûködéséhez fûzött remények ezen a téren nem valósultak meg.

Az újabb világkrízis beálltakor sem idegen területek megszerzésének vágya vezette Magyarországot. A Csehszlovák Köztársasággal szemben sem voltak támadó szándékai, és nem háború útján kívánta a tõle elõzõleg elvett területek egy részét visszaszerezni. A bácskai területre is csak az akkori jugoszláv kormányzat bekövetkezett összeomlása után vonultunk be saját véreink védelmére. A Románia részérõl tõlünk 1918-ban elvett területekre nézve is az általa a tengelyhatalmaktól kért békés döntést fogadtuk el.

Magyarország a szövetséges államok elleni háborúban a geográfiai helyzetünk következtében reánk nehezedõ német nyomás folytán sodródott bele, de ennek kertében sem voltak hatalmi céljaink, és senkitõl sem akartunk elvenni egy négyzetméternyi területet sem.

Ma már minden józanul gondolkodó elõtt kétségtelen, hogy a Német Birodalom ezt a háborút elvesztette. A hazájuk sorsáért felelõs kormányzatok le kell hogy vonják ennek következményeit, mert amint azt a nagy német államférfi, Bismarck mondotta: egy nép sem áldozhatja fel magát a szövetségi hûség oltárán. Történelmi felelõsségem tudatában meg kell hogy tegyek minden lépést abban az irányban, hogy a további felesleges vérontást elkerüljük. Olyan nép, amely egy már elveszett háborúban szolgalelkûséggel idegen érdekek védelmében utóvédharcok színterévé engedi tenni apáitól örökölt földjét, elvesztené a világ közvéleménye elõtt megbecsülését.

Szomorúan kell megállapítanom, hogy a Német Birodalom a szövetségi hûséget a maga részérõl velünk szemben már régen megszegte. Már hosszabb idõ óta a magyar haderõnek egyre újabb és újabb részeit kívánságom és akaratom ellenére az ország határain túl vetette harcba. Ez év március havában pedig a Német Birodalom vezére, éppen a magyar haderõ visszahozatalára irányuló sürgetéseim folytán, tárgyalásra hívott meg Klessheimbe, és ott közölte velem, hogy Magyarországot német csapatok szállják meg, és tiltakozásom dacára ezt foganatosította azalatt, míg engem odakint visszatartottak. Egyidejûleg az országba benyomult a német politikai rendõrség is, és letartóztatott számos magyar állampolgárt(2), közöttük a törvényhozó testület több tagját, valamint akkori kormányom belügyminiszterét(3), és a miniszterelnök(4) is csupán úgy tudta a letartóztatást elkerülni, hogy egy semleges követségre menekült.

A Német Birodalom vezérétõl kapott arra a határozott ígéretre, hogy ha olyan kormányt nevezek ki, amely a németek bizalmát bírja, megszünteti a magyar szuverenitást ért sérelmeket és korlátozásokat, kineveztem a Sztójay-kormányt. A németek azonban nem tartották meg ígéretüket. A német megszállás védelme alatt a Gestapo az általa e téren másutt is követett módszerek alkalmazásával kezébe vette a zsidókérdésnek az emberiesség követelményeivel ellenkezõ, ismert módon való intézését. Amidõn a háború az ország határához közeledett, sõt azt át is lépte, ismételten megfelelõ segítséget ígértek a németek, de ezt az ígéretüket sem tartották meg az ígért módon és mértékben. Az ország területét visszavonulásaik alkalmával fosztogatások és rombolások színterévé tették.

A szövetségi hûséggel ellenkezõ mindezen cselekményeiket azzal a nyílt kihívással tetézték, hogy a budapesti hadtestparancsnokot, Bakay Szilárd altábornagyot a belsõ rend fenntartása érdekében tett intézkedései közben a német Gestapo ügynökei egy ködös októberi reggelen, a rossz látási viszonyok felhasználásával, lakása elõtt autójából kiszállásakor orvul megtámadva, elhurcolták. Ezt követõen német repülõgépekrõl a mai kormányzat ellen lázító röpcédulákat dobáltak. Megbízható értesüléseket kaptam arra nézve, hogy német politikai színezetû csapatok erõszakos felfordulás útján az általam idõközben kinevezett törvényes magyar kormány megbuktatásával saját emberüket szándékoztak uralomra segíteni, miközben az ország területét a Német Birodalom utóvédharcainak színterévé kívánták tenni.

Elhatároztam, hogy a magyar nemzet becsületét megõrzöm a volt szövetségessel szemben is, midõn az a kilátásba helyezett megfelelõ katonai segítség helyett a magyar nemzetet legnagyobb kincsétõl, szabadságától, függetlenségétõl akarja végleg megfosztani. Ezért közöltem a Német Birodalom itteni képviselõjével, hogy eddigi ellenfeleinkkel elõzetes fegyverszünetet kötünk, s velük szemben minden elleségeskedést beszüntetek. Bízva igazságérzetükben, velük egyetértésben kívánom a nemzet jövõ életének folytonosságát és békés céljainak megvalósítását biztosítani.

A honvédség elöljáróit megfelelõen utasítottam, ezért a csapatok esküjükhöz híven, egyidejûleg kibocsátott hadparancsom értelmében az általam kinevezett parancsnokoknak kötelesek engedelmeskedni.

Minden becsületesen gondolkodó magyar embert pedig felhívok, hogy kövessen a magyarság megmentésének áldozatos útján.[/quote]

[lameXpert]

idézet:

---

CALVINO, ITALO (b. Oct. 15, 1923, Santiago de las Vegas, Cuba--d. Sept. 19, 1985, Siena, Italy)

Italian journalist, short-story writer, and novelist, whose whimsical and imaginative fables made him one of the most important Italian fiction writers in the 20th century.

Italo Calvino : A HOLD-LEÁNYOK

Védõpajzsul szolgáló levegõréteg híján a Holdat kezdettõl fogva a szüntelen meteoritbombázás és a napsugarak erozív hatása éri. Tom Gold, a Cornell University professzora szerint a meteorrészecskék folyamatos becsapódása elporlasztotta a holdfelszín szikláit. Gerald Kuiper, a chichagói egyetem tanára szerint pedig a holdmagmából kipüfögõ gázok a bolygó állagát habkõszerûen könnyûvé, likacsossá alakították.

Hát bizony, öreg a Hold - bólogatott Qfwfq -, öreg, át- meg átlyuggatott, elhasznált. Úgy kereng az égen, csupaszon, mint valami összerágott, málladozó csontdarab. Nem elõször történik ez; emlékszem ennél még vénebb, roskatagabb holdakra is; sokat láttam: amint megszülettek, bolyongtak, aztán meghaltak - ezt szitává lõtték a hullócsillagkavicsok, azt a kráterei robbantották fel, amazt topázszínû verejtékcseppek borították, melyek elpárologva zöldes felhõket képeztek, e felhõk csapadékából pedig szivacsszerû, száraz burok lett.
Hogy mi történik a Földön, amikor a holdja elpusztul - ezt nem könnyû leírni; tehát megpróbálom mégis, annak a legutóbbi esetnek az alapján, amelyre emlékszem. Hosszú fejlõdés következtében a Föld akkor már - mondhatni - ott tartott, ahol most; vagyis abba a korba lépett, melyben az autók hamarabb mennek tönkre, mint a cipõtalpak; nagyjából emberforma lények gyártottak, eladtak, vettek, a városok fénylõ pontokként borították a földrészeket. Ezek a városok körülbelül ugyanazokon a helyeken épültek, mint a maiak, bár a kontinensek körvonalai eltértek a mostaniakétól. Volt egy New York is, mely valamiképpen hasonlított ahhoz a New Yorkhoz, melyet ti is ismertek, csak az sokkal újabb volt, úgy értve azt, hogy telides-teli új árukkal, új fogkefékkel, egy New York, ahol Manhattan sûrû, fényes felhõkarcoló-tömeg, s e felhõkarcolók mindegyike mint valami vadonatúj fogkefe nylon sörteszála.
Ebben a világban, ahol a romlás vagy öregedés legcsekélyebb jelére, az elsõ kis horpadás vagy folt feltûntekor azonnal eldobtak s újjal, kifogástalannal pótoltak minden tárgyat, e világban csak egyvalami bontotta meg az összhangot, egyvalami vetett árnyat a tökélyre: a Hold. Ott tengett-lengett az égbolton, csupaszon, szuvasan-odvasan és szürkén, mindjobban elidegenedve lenti életünktõl - egy immár ildomtalan csökevény.
Még használatban voltak e régi kifejezések, hogy telihold, félhold, utolsó negyed, de már csak szokásból: komolyan hogy is hívhattuk volna „telinek” azt a csupa lyuk és repedés micsodát, mely, úgy rémlett, bármely pillanatban szétmállhat, s törmelék gyanánt a fejünkre zúdulhat? Nem beszélve a fogyó Holdról! Összeharapdált sajtszeletté silányult, s mindig elõbb tûnt el a vártnál. Újhold idején fel-felmerült a kérdés, vajon fog-e még mutatkozni egyáltalán (azt reméltük tán, hogy örökre letûnt?), s amikor újra elõbukkant, mind foghíjasabb fésûre hasonlítva, borzadva fordítottuk el róla a tekintetünket.
Lehangoló látvány volt. Jártunk-keltünk a tömeg között, mely csomagokat cipelve ki-be tódult az éjjel-nappal nyitva tartó áruházak kapuján, néztük a felhõkarcolókon le-föl futkározó fényfeliratokat, melyek percenként egy-egy piacra dobott új áruról adtak hírt, s íme, a káprázatos fények között õ ott vánszorgott lassan, nyavalyásan - mi pedig nem bírtuk elûzni a gondolatot, hogy valamennyi újdonat-újan vett áru szintúgy megfakulhat, elromolhat, tönkremehet, és máris alábbhagyott a lelkesedés, kevesebb meggyõzõdéssel futkostunk vásárolni, görnyedtünk a munkánk fölé, s ennek bizony hátrányos következményei voltak az iparra és a kereskedelemre.
Fölmerült hát a kérdés, mit kéne csinálni ezzel a termelékenységet gátló mellékbolygóval: semmire se jó már, haszontalan roncs. Veszítvén súlyából, pályája egyre közelebb hajolt a Földhöz: még veszélyt is jelentett. S ahogy közeledett, úgy lassúbbodott; akárcsak nagyjából is pontos negyedekre többé nem lehetett számítani; a hónapok ritmusa, az egész naptár puszta konvencióvá vált, betegen bicegett, meg-megzökkent, araszolt a Hold, mintha lepottyanni készülne.
E mind közelebbi „teliholdak” éjszakáin fura dolgokat mûveltek az ingatagabb kedélyû emberek. Mindig akadt egy-egy alvajáró: karját a szánalmas égitest felé tárva le-föl sétafikált valamelyik felhõkarcoló tetõpárkányán. Nem volt hiány farkasemberben sem: a Time Square kellõs közepén üvöltöztek; a piromániások a kikötõk raktárait borították lángba. Hétköznapi jelenségek voltak már ezek, nem vonták többé a szokott kíváncsiakat sem, nem idéztek elõ utcai csoportosulásokat. De amikor az anyaszült meztelen lányt láttam, amint ott ült egy padon a Central Parkban, mégiscsak megálltam.
Már elõzõleg, mielõtt megpillantottam, éreztem, hogy valami megmagyarázhatatlan dolog fog történni. Miközben nyitott autómmal a Central Parkon át hajtottam, különös fény vett körül: sápadtan remegett, mint a fénycsöveké, amikor felgyújtja õket az ember. Mintha valami holdkráterbe süllyedt kert vett volna körül. A meztelen lány egy medence közelében ült, a víz tükrében a Hold egy szelete. Fékeztem, megálltam. Úgy tetszett, ismerem valahonnan ezt a lányt. Kiugrottam a kocsiból, feléje siettem; de megtorpantam. Nem tudtam, kicsoda; azt éreztem csak, hogy sürgõsen tennem kell valamit érte.
A pad körül, a füvön, szanaszét hevert a ruhája, cipõje, harisnyája, arrább a nyaklánca, karkötõje, fülbevalói, aztán a retikülje meg a bevásárlószatyra, ez utóbbiak tartalma, különféle csomagokkal s árukkal együtt jó messzire elhajítva - mintha egy alapos bevásárló körút után valamiféle hívást hallott volna, mire tüstént elhányta mindenét, megértvén, hogy szabadulnia kell valamennyi tárgytól, jeltõl, mely a földhöz köti, most pedig várja a Holdba röppenését.
- Mi történt? - dadogtam. - Segíthetek valamiben?
- Help? - kérdezte, szemét mindegyre az égre függesztve. - Nobody can help. Senki se tehet semmit - és világos volt, hogy nem magáról beszél, hanem a Holdról.
Ott domborodott fölöttünk, roskatagon, mint egy beomlással fenyegetõ tetõszerkezet, likacsosan, mint egy konyhai reszelõ. Ebben a pillanatban vonítani az állatkerti vadállatok.
- Vége? - kérdeztem gépiesen, s magam se tudtam, mit értek ezen.
- Kezdõdik - volt a válasz, vagy valami ehhez hasonló (szinte csukott szájjal beszélt).
- Hogy érti ezt? Hogy a vég kezdõdik, vagy valami más?
Fölállt, elindult a tisztás irányába. Hosszú, rézvörös haja volt, a háta közepéig ért. Olyan védtelennek látszott, hogy úgy éreztem, valamiképpen meg kell védeni. Oltalmazó pajzsként kell hozzászegõdnöm, s már ki is tártam feléje a karomat, mintegy készen rá, hogy felfogjam estében, vagy elhárítsak valamit, ami megsebezhetné. De hozzányúlni nem mertem, kezem mindig megtorpant, néhány centiméterre a bõrétõl. S amint így követtem a virágágyások mentén, észrevettem, hogy mozdulatai hasonlók az enyéimhez, hogy õ is óvni akar valamit, valami törékeny dolgot, ami leeshet, és darabokra törhet, s ezért olyan hely felé kell terelni, ahol baj nélkül leereszkedhet - valamit, amit érinteni nem, csak kísérni tud a taglejtésével: a Holdat.
A Hold bizonytalankodni látszott; letérvén pályájáról, nem tudta immár, merre menjen; csak lebegett, imbolygott, száraz falevélként. Hol úgy rémlett, mindjárt ráhull a Földre, hol mintha csigavonalban ereszkedett volna alább, hol meg csak sodródott tehetetlenül. Az bizonyos, hogy állandóan veszített repülési magasságából: egy percig teljesen úgy festett, hogy már vágódik is neki a Hotel Plazának, ehelyett besiklott két felhõkarcoló közé, s e folyosón tûnt tova a Hudson irányába. Kisvártatva újra elõtûnt, mégpedig ellenkezõ oldalról, egy felhõ mögül ónszürke fénybe vonva a Harlemet, és az East Rivert, majd, akárha szélroham kapta volna fel, Bronx felé gurult.
- Ott van! - kiáltottam. - Ni, most megjelent!
- Nem tud megállni! - A lány hangja volt; a pázsiton futott, pucéran s mezítláb.
- Hová mész? Így nem szaladgálhatsz! Állj meg, neked mondom, hallod-e! Hogy hívnak?
Egy nevet kiáltott, olyasfélét, mint Diana vagy Deana, nem értettem jól - fohászkodás is lehetett. Azzal eltûnt. Visszaültem a kocsiba, úgy próbáltam nyomára bukkanni; áthajtottam a Central Park valamennyi fasorán.
Fényszóróm sövényeket, kis halmokat, obeliszkeket pásztázott végig. Diana azonban sehol. Már túlságosan messze is kerültem: bizonyára elhagytam; megfordultam hát, hogy visszafelé induljak. Mire hátam mögött egy hang: - Ne, hajts csak elõre, ott van!
A meztelen lány ült hátul, kocsim lehajtott tetején, s a Hold felé mutatott.
Szerettem volna figyelmeztetni, hogy kuporodjék le, hiszen nem mehetek így át vele a városon, de nem mertem zavarni: oly feszült figyelemmel követte a fényes folt útját, nyilván nem akarta szem elõl téveszteni; az hol eltûnt, hol újra elõbukkant az avenue végében. No meg - s ez volt a legkülönösebb - látszólag egyetlen járókelõ sem vette észre a nyitott kocsi hátsó peremén egyenes derékkal ülõ tündérszerû tüneményt.
Áthajtottunk az egyik hídon, mely Manhattant köti össze a szárazfölddel. Most már többsávos úton haladtunk, mellettünk jobbról is, balról is a többi autó; merev nyakkal néztem magam elé, féltem, hogy a látvány, amit nyújtunk, röhögést, durva tréfálkozást vált ki körös-körül. De amikor egy kocsi elénk vágott, kis híján kipenderültem az útról meglepetésemben: meztelen, lobogó hajú lány ült annak a kocsinak a tetején is. Egy pillanatra azt hittem, az én utasom ugrál menet közben egyik autóról a másikra - ám épp csak hátra kellett pislantanom, s megbizonyosodhattam: Diana térde még mindig ott van, egy vonalban az orrommal. S immár nem csak az õ testét láttam fehérleni: itt is, ott is, mindenütt, lányok tûntek fel az autókon, a legfurább pózokban, ki a hûtõbe, ki az ajtóba, ki a sárhányóba kapaszkodva; rózsaszín vagy barnás bõrük világosának egyetlen kontrasztja aranylón vagy feketén lobogó sörényük. Valamennyi kocsin egy-egy ilyen titokzatos utas, elõrehajol mind, úgy ösztökéli a vezetõt a Hold követésére.
A végveszélyben lévõ Hold hívta õket segítségül, ez bizonyos. Hányan lehettek? Egyre újabb s újabb holdleányos kocsik csatlakoztak minden útkeresztezõdésnél, áramlottak a város valamennyi kerületébõl, a hely felé, mely fölött mintha megállt volna a Hold. A város végét autótemetõ jelezte.
Innen már hegyvidékbe vezetett az út, kisebb vonulatok, csúcsok és völgyek váltogatták egymást; de ezt az egyenetlenséget, dimbes-dombosságot nem a talaj kiemelkedései okozták, hanem az eldobott tárgyak felhalmozódása: itt, e meghatározhatatlan kiterjedésû földeken végezte be pályafutását mindaz, amit a fogyasztó város kiokádott magából - elõbb sürgõsen szüksége volt rá, majd elhajította, hogy aztán rögtön újra élvezhesse az új dolgok használatának örömét.
Hosszú esztendõk során felgyülemlett ajtótlan hûtõszekrények, megsárgult Life-példányok, kiégett villanykörték hekatombái emelkedtek a végtelen autótemetõ körül. A Hold most e fölé a cikcakkos és rozsdás terület fölé hajolt, s a horpadt, összelapított bádogtömegek - mintegy dagály hatására - megduzzadtak, felpúposodtak. Hasonlítottak is egymásra, a roskatag, csonka-bonka Hold és ez az egybefüggõ roncshalommá rondított földfelszín; a roncshegyek önmagába visszatérõ, amfiteátrumszerû láncot alkottak, s ennek az alakja pontosan olyan volt, mint egy holdkráteré vagy holdtengeré. Ott lógott odafönt a Hold: a bolygó és kísérõje akárha egymás tükörképe lett volna.
Valamennyi kocsi motorja leállt: semmi se rémíti meg annyira a gépeket, mint a saját temetõjük. Diana kiszállt, s a többi Diana követte példáját. Lendületük azonban mintha elbizonytalanodott volna kissé; talán mert a girbe-gurba s éles fémtetemek között tudatára ébredtek pucérságuknak; többen, hogy keblüket eltakarják, fázósan keresztbe fonták karjukat. Közben szétszéledtek, úgy mászták meg a holt tárgyak hegyét: fölértek a peremére, leereszkedtek az amfiteátrumba, s annak közepén egy kört alakítottak. Akkor egyszerre mind égnek emelte a karját.
A Hold - mintegy e taglejtés hatására - megrázkódott, egy pillanatig úgy látszott, hogy erõre kap, s följebb emelkedik. A lányok csak álltak, körben, fölemelt karral, arcukat s mellüket a Hold felé fordítva. Vajon ezt kérte tõlük a Hold? Rájuk volt szüksége, hogy megmaradjon az égen? Mielõtt végiggondolhattam volna a kérdést, színre lépett a daru.
Mind a tervezés, mind a kivitelezés a hatóságok parancsára történt: úgy döntöttek, hogy a daruval megszabadítják az égboltot az olyannyira nem esztétikus lomtól. Afféle bulldózer volt, ollószerû csáppal; alacsony, zömök teste úgy is kúszott elõ a lánctalpain, mint valami rák; amikor pedig a mûvelet elõre kijelölt pontjához ért, mintha még laposabbá vált volna, tán hogy egész felületével a talajhoz tapadjon. Megpördült a csörlõ, a csáp égnek emelkedett; ki hitte volna valaha is, hogy ilyen hosszú nyakú darut képes szerkeszteni az ember? Megnyílt a fogazott markolókanál; most nem is rákollóra hasonlított, inkább egy cápa szájára. Fölötte, pontosan fölötte: a Hold; erre-arra hajolt, imbolygott, mintha szökni akarna; ám a daru mágneses lehetett, a roncs, úgy látszik, beletörõdött, hogy ebben a torokban végzi. Krakk! Az állkapocs összezárult. Úgy rémlett, hogy szétporlik a Hold, mint egy habcsók; de nem, ott maradt a markolókanálban, fele kint, fele bent. Hosszúkás lett: egy fogak között tartott hatalmas szivar. Hamuszínû esõ hullott alá.
A daru most minden erejével igyekezett kitépni a Holdat pályájáról, lerángatni a földre. A csörlõ visszafelé forgott, most lassan, nehezen. Diana társnõivel együtt továbbra is mozdulatlanul, fölemelt karral állt - mintha azt remélték volna, hogy körben állásuk ereje vissza tudja vetni az ellenség támadását. Amikor a holdbomlás hamuesõje már az arcukat, mellüket csapkodta, csak akkor láttuk õket szétoszlani. Diana panaszos kiáltást hallatott.
A következõ pillanatban a fogoly Hold elvesztette azt a csöpp fényét is, ami addig megmaradt neki: alaktalan, fekete sziklává változott. Hirtelen rá is zuhant volna a Földre, ha nem fogja a markolókanál fogazata. Lent a munkások acélhálóval várták, aminek egyik felét hosszú acélkarókkal rögzítették a talajhoz. A daru lassan a háló mellé helyezte terhét. Földet érve a Hold csak ragyás homokkõ-tömeg volt, sötétsége pedig szinte hihetetlenné tette, hogy visszfényével valaha beragyogta az eget. A daru szétnyitotta markolókanala állkapcsát, majd hátrálni kezdett a hernyótalpán - hirtelen úgy megkönnyebbült, hogy majd fölbillent. A munkálat résztvevõi készen álltak a hálóval: ráborítottál a Holdra, a talajhoz szorították vele. A Hold szabadulni próbált a kényszerzubbonyból: megremegett a föld, üres bádoghordók görgetegei zúdultak le a szeméthegyekrõl. Aztán megint csend, nyugalom. Fényszórók pásztáztak keresztül-kasul az üressé vált égboltot. De már kezdett sápadni a sötétség.
Az autótemetõ egy roncstöbblettel fogadta a hajnalt: a hajótörött Hold szinte semmiben sem különbözött a többi szemétre vetett holmitól; ugyanaz a szín, a halálos ítéletnek a kivégzésnek ugyanaz a bélyege - hajszálra olyan volt tehát, mint mindazok a kacatok, melyekrõl nem tudjuk elképzelni, milyenek lehettek új korukban. Egyszerre valami morajlás támadt a földi hulladékok kráterei körül: a hajnali derengésben valamiféle ébredezõ jövés-menés, bozsgás vált láthatóvá. A kibelezett teherkocsik, égnek meredõ kerekek horpadt, gyûrt bádoglemezek halmazából szakállas alakok bújtak elõ.
A város eldobott holmijai között élt egy népség, melynek egyedeit ugyancsak félrelökték, kihajították; akadt olyan is, aki maga dobta el magát, saját akaratából, mások megunták a városban való örökös futkosást, azt, hogy naphosszat adják-vegyék az új s máris kiöregedésre, elavulásra ítélt árukat, belefáradtak: úgy döntöttek hát, hogy épp az eldobott dolgok képezik a világ igazi gazdagságát. Ott ültek ás álltak ezek az ösztövér, szakállas, csapzott hajú alakok a Hold körül, az amfiteátrum teljes szélességében. A felerészt rongyos-bongyos, felerészt pedig különc viseletû tömegek között ott volt Diana is, meztelenül, az elmúlt éjszaka valamennyi lányával együtt. Most odamentek a hálóhoz, s leoldották a földbe vert karókról a rögzítõ acéldrótokat.
Mint valami horgonyától elszabadult léggömb, a Hold - hálóstul - tüstént a lányok s a rongyosok feje fölé libbent; Diana és társnõi nem engedték ki a kezükbõl, erre-arra kormányozták, mégpedig úgy, hogy belecsimpaszkodtak a lecsüngõ huzalokba, s hol rövidebbre fogták, hol hosszabbra engedték azokat; amikor pedig valamennyien futásnak eredtek, a Hold tüstént a nyomukba szegõdött.
E nekiiramodás hullámszerûen átterjedt a lenti roncsvilágra: a harmonikává gyûrt öreg karosszériák csikorogva-nyikorogva indították a menetet, nyomukban lyukas hordók dübörgõ görgetege - róluk nem lehetett tudni, vajon õket taszigálják-e, vagy õk sodorják tova a többit. A roncsteleprõl kimentett Holdat követve, útnak indult valamennyi sutba hajított és sorsába beletörõdött dolog és ember; tódultak, tódultak a város jobb módú negyedei felé.
Éppen a Fogyasztó Hálaadásának Napját ünnepelte a város. Évente egy bizonyos novemberi napon ülték meg ezt az ünnepet, módot adva vele a vásárlóknak, hogy kifejezhessék hálájukat a Termelésnek, mely lankadatlanul kielégíti minden igényüket. A legnagyobb áruház évrõl évre parádés felvonulást rendezett: rezesbanda után masírozó lüszterruhás lányok egy rikító színekben pompázó óriásbábuforma léggömböt vontattak végig lecsüngõ színes szalagjainál fogva a város fõutcáján. A menet azon a reggelen is a Fifth Avenue-n át haladt; a „tamburmajor” lány fel-feldobta, meg-megpörgette a levegõben a pálcáját, dübögtek a nagydobok, s az „Elégedett Fogyasztót” jelképezõ léggömbökbõl fabrikált óriás engedelmesen libegett-röpdösött a felhõkarcolók között - csákós, arany váll-lapos, bojtos-paszomántos görlök vezették pórázon, csillogó-villogó motorkerékpárjukon ülve.
Ugyanakkor egy másik menet vonult át Manhattanen. A meztelen lányok húzta ütött-kopott, penészes Hold is ott imbolygott a felhõkarcolók között, mögötte hosszú sorokban a felkoncolt, kriptaszökevény kocsik, gépek, teherautóvázak, néma embertömeg közepette, mely mind hatalmasabbra duzzadt. A Holdat hajnal óta kísérõ menethez ezrek és ezrek csatlakoztak, fehérek, színes bõrûek, vegyest, népes családok, a legkülönbözõbb korú gyermekek hadával - különösen most, hogy a felvonulás a Harlem körül sûrûn lakott néger és portorikói negyedeken haladt át.
Manhattan északi felét cikcakkban szelte keresztül a Hold-menet, elérte a Broadwayt, némán és gyorsan kígyózott elõre, immár azonos irányban a másik társasággal, mely a Fifth Avenue-n hurcolta a léggömb-babaóriását.
A Madison Square-en keresztezte egymást a két menet: azazhogy itt már csak egy menet volt. Az Elégedett Fogyasztó - talán a Hold érdes felszínével való összeütközés következtében - eltûnt, silány gumicafattá változott. A motorbicikliken most a Dianák ültek, úgy húzták a Holdat, a lecsüngõ színes szalagoknál fogva; jobban mondva, mivel legalább kétszer annyian voltak, mint az imént, elképzelhetõ, hogy a motoros leányok ledobták magukról az egyenruhájukat, csákójukat. Hasonló változáson mentek át a motorkerékpárok és a kísérõ menet kocsijai: többé nem lehetett tudni, melyik új és melyik régi: girbegurba kerekek, rozsdás sárhányók tükörfényes króm alkatrészekkel, frissen dukkózott karosszériadarabokkal keveredtek.
A menet mögött pedig pókháló és penész lepte a kirakatüvegeket, a felhõkarcolók felvonói csikorogni, nyöszörögni kezdtek, a reklámtáblák, falragaszok megsárgultak, a hûtõszekrények tojástartói, akárha keltetõk lettek volna, megteltek csibékkel, a tévéképernyõkön kozmikus viharok dúltak. A város egy pillanat alatt elhasználta önmagát, szemétre hajítandó várossá váltan követte utolsó útján a Holdat.
Miközben verte, verte a rezesbanda az üres benzineshordó-dobokat, a menet a Brooklyn-hídra ért. Diana magasra emelte „tamburmajor” pálcáját, mire társnõi meglengették a szalagokat. A Hold egy utolsó nekirugaszkodással átvetette magát a híd rácsozatán, majd a tenger felé billent, s mint valami hatalmas tégla, rácsapódott a vízre; tüstént elsüllyedt. Millió és millió kis buborékot küldve a felszínre.
A lányok nem eresztették el a szalagokat, továbbra is beléjük csimpaszkodtak, így a Hold fölkapta õket a levegõbe: átrepültek hát õk is a korláton, s mint a mûugrók, szép ívet írva le, eltûntek a habokban.
Mi, akik ott álltunk a hídon meg a rakparton, csak bámultunk elképedve, s nem tudtuk, utánuk ugorjunk-e, vagy bízzunk abban, hogy majd fölbukkannak megint, mint máskor.
Nem sokáig kellett várnunk. A tenger megremegett, hullámok borzolták, táguló kör alakban. Sziget tûnt fel a kör közepén, nõtt, nõtt, már olyan volt, mint egy hegy, már olyan, mint egy félteke, mint egy víz fölé emelkedõ glóbusz. Nem: mint egy felkelõ, égre szálló új Hold. Holdat mondtam, noha cseppel sem hasonlított jobban egy holdhoz, mint az, amint az imént elsüllyedni láttunk: ám ez az új Hold egészen másképp volt másmilyen. Csillogó zöld algauszályt hozott fel magával; mezõin itt is, ott is víz bugyogott elõ szökõkútszerûen, ettõl smaragdfényben úszott; párás, nedves, dús vegetáció borította, mely nem annyira növényi eredetûnek tetszett, inkább, mintha színjátszó pávatollakból állt volna össze.
Épp csak futólag érzékelhettük e tájat, mert hordozója, maga a korong, gyorsan távolodott az égen, s az apróbb részletek az üdeség, friss sarjadozás általános benyomásába vesztek. Alkonyodott: valamiféle fény-árnyék vibrálás elmosta a színkontrasztokat; a holdmezõk és holderdõk kis felületi egyenetlenségeknek hatottak a sima, fényes korongon. De még idejében elkaptuk tekintetünkkel az ágak közé kifeszített s szél himbálta függõágyakat: a lányok heverésztek rajtuk, a lányok, akik ide vezettek minket… Fölismertem köztük Dianát, végre megpihent, egy toll-legyezõvel legyezte magát, s mintha üdvözlésképpen felém intett volna.
- Ott vannak! Ott van! - kiáltottam; kiáltoztunk valamennyien, s örömünkbe, hogy újra megláttuk a lányokat, bele-belehasított a kín, hogy el is veszítjük õket immár; mert a Hold, sötét égi útjára szálltában csupán a Nap visszfényét küldte le nekünk, a tavairól, mezõirõl visszaverõdõ napfényt.
Ránk jött az õrjöngés: föl-alá kezdtünk rohangálni a kontinensen, át- és átvágtunk az erdõkön, szavannákon, melyek újra beborítván a Földet, maguk alá temették a városokat és utakat, s a legapróbb jelét is eltörölték mindannak, ami volt. És trombitáltunk, égnek emelve ormányunkat, s hosszú, vékony agyarunkat, és ráztuk a tomporunkról alácsüngõ dús szõrcsimbókjainkat, szilaj szorongásunkban, mely el-elfog bennünket, fiatal mammutokat, amikor ráeszmélünk, hogy most kezdõdik az élet, de az is nyilvánvaló: amire vágyunk, nem lesz a miénk, soha.[/quote]

[Brett Shaw]

FÁBRI Zoltán (1917-1994)

idézet:

---

1917.október 15.-én Budapesten született magyar rendezõ. Eredetileg képzõmûvésznek indult. A Képzõmûvészeti Fõiskolán tanult 1935-38 között.Tanulmányai befejeztével mestere, Réti István tanársegéde lett. 1938-tól a Színmûvészeti Akadémiára járt. 1941-ben színészi diplomával a Nemzeti Színházban kezd dolgozni Színész-, díszlettervezõ- és játékmesterként. 1950-ben került a filmgyárba mûvészeti vezetõnek. Elsõ önálló alkotása a Vihar (1952, majd ezt követte az Életjel (1954). A következõ filmje már frenetikus sikert aratott és a magyar filmmûvészet határköve lett Körhinta (1955). A paraszti környezetben játszódó szerelmi történet széles társadalmi körképpé szélesedik ki, melyben az egyéni sorsok ábrázolásában a lenyûgözõ líraiság és a vad, izzó indulatok drámaisága szerencsésen él egymás mellett. Újfajta megközelítési módot, újfajta - keserû, groteszk- stílustörekvést jelez a Hannibál tanár úr (1956), mely mondanivalójában, szuggesztivitásában túlnõ az alapötletet adó Móra- kisregényen, s a helytállás, az emberi méltóság tiszteletének példázatává emelkedik. Könnyedebb hangvétel jellemzi a Bolond áprilist (1957). További filmjei : Édes Anna (1958), Dúvad (1958), Két félidõ a pokolban (1961), Nappali sötétség (1963). A Húsz óra (1965) - a Sántha Ferenc riportregénye alapján készített film nyolc hazai és külföldi fesztiváldíjat nyert még a bemutatás évében.Ugyanebben az évben készült a Vízivárosi nyár (1965). A velencei filmfesztivál négy díját ítélték oda a Utószezon (1965) címû filmnek. Pályájának egyik csúcspontját jelenti a Pál utcai fiúk (1968) Oscar -díjas jelölése. A háború léleknyomorító mivoltát a groteszk eszközeivel ábrázolja az Isten hozta , õrnagy úr ! (1969). Ezen korszakának filmjei : Hangyaboly ( 1971), Plusz mínusz egy nap (1972), 141 perc a befejezetlen mondatból (1974), Az ötödik pecsét (1976), a New Delhi-i és a salamacai díjak mellett Oscarra is jelölt Magyarok (1977), Fábián Bálint találkozása Istennel (1980), Requiem (1981), Gyertek el a névnapomra (1983). Alkotómûvészi pályájának csak egyik szelete a film. Hû maradt a színházhoz is . Filmdíszletei mellett a Vígszinház tagjaként évekig színpadi terveket is készített. Jelentõs szakmai-közéleti tevékenységet fejtett ki. 1970-tõl tanított a Színház- és Filmmûvészeti Fõiskolán. Tehetségek [/quote]

[lameXpert]

Október 16.

Idézet

Hadik András (1711 – 1790)



Mária Terézia hadvezére. Válogatás Hadik András táborszernagy Hadtörténelmi Levéltárban õrzött irataiból.

A Hadtörténelmi Levéltár egyik igen értékes anyaga Hadik András iratgyûjteménye. Ez a fond a kb. 5.000 iraton kívül - amelyek fõleg hadmûveleti, hadsereg szervezési, valamint kiképzési iratok, levelek - tartalmazza Hadik 7 saját kezûleg írt naplóját is. Az iratok bõvelkednek Mária Terézia és II. József korára vonatkozó politika- és mûvelõdéstörténeti adatokban. Életrajzi naplói arról tanúskodnak, hogy Hadik András nemcsak kitûnõ hadvezér, hanem korának mûvelt személyisége és kiváló tollú író is volt.
Hadik András köznemesi sorból küzdötte fel magát tábornagyi rangig, az Udvari Haditanács elnöki posztjáig. A Mária Terézia Rend nagykeresztese, aki 24 háborút harcolt végig nemcsak becsülettel, de eredményesen is. Mintaszerû tervezése, az elõõrsök és a szerteágazó kémhálózat megszervezése, személyes bátorsága, az, hogy mindig csapatai élén harcolt, ugyanúgy élt, mint katonái – korának egyik legnagyobb hadvezérévé tette. Katonai szakértelmét elismerve Mária Terézia már korán ezredesi ranggal jutalmazta. 34 évével õ volt a birodalmi sereg legifjabb ezredese. Mindig kész volt tanulni, hadvezetési képességeit fejleszteni. A királynõ az elsõk között tüntette ki az 1757-ben alapított Katonai Mária Terézia Renddel. Így egyike lett azon 4 magyar tisztnek, akik az I. világháború végéig elnyerték a Rend nagykeresztjét. Õ volt az elsõ magyar tábornok, akit a királynõ egy összesen 22.500 fõbõl álló birodalmi sereg vezetésére alkalmasnak talált. 1774-tõl haláláig a legnagyobb katonai méltóságként az Udvari Haditanács élén állt.

A könyvet Hadik-Barkóczy Ádámnak, a Hadik család tagjának ajánlása vezeti be. Rövid összefoglaló tanulmány ismerteti Hadik András katonai pályafutását, illetve a kort, amelyben élt és harcolt. Ezt egy történelmi kronológia egészíti ki.

Ezt követi a teljes Hadik levéltár regesztáinak jegyzéke. A gyûjteménybõl több érdekesebb és fontosabb irat német átírása és magyar fordítása is elkészült. Név- és helynévmutató segíti az iratanyagban való tájékozódást. Néhány szebb irat, térkép és metszet teszi a könyvet színesebbé.

Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 03. 08:50 -kor

[lameXpert]

Október 17.

Idézet

DUGONICS ANDRÁS (1740-1818)



Egy valamikor régen Szegedre vetõdött dalmát kereskedõcsalád sarja volt az a tekintélyes városi tanácsos úr, sõt egy idõben városkapitány, aki a Habsburg-császárok birodalmában már öntudattal vallotta magát magyar polgárnak. Szeged ritka képlet volt a nemesi-jobbágyi Magyarországon, ahol a városi polgárság túlnyomó része idegen ajkú volt. Jelentékeny, ízig-vérig magyar polgárváros csak a kálvinista cívisek Debrecenje volt. Másutt csak elvétve akadt magyar kereskedõiparos réteg. Ezek közt foglalt el fõhelyet Szeged, amelynek katolikus polgári körében a betelepedettek is hamarosan magyarrá váltak, mint Dugonicsék is. Ennek az öntudatos tanácsbélinek a fia volt Dugonics András.

Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 03. 08:51 -kor

[Brett Shaw]

DEÁK Ferenc

idézet:

---

(1803. október 17. Söjtör - 1876. január 28. Budapest)


Szülei korai halála után Antal bátyja nevelte, iskoláztatta. Nagykanizsán és Pápán végezte középiskolai tanulmányait, Gyõrben jogot végzett, Pesten ügyvédként helyezkedett el, majd Zala vármegyében egyszerre három tisztséget is elvállalt: tiszti ügyész, árvaszéki jegyzõ és helyettes alispán lett. 1833-ban bátyja lemondott addigi országgyûlési követi tisztérõl, mire õt választották meg helyette. Pozsonyban a liberális ellenzéket párttá kovácsolja, vezérszónokuk lesz. 1839-ben az Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé választják. Az 1843/44-es országgyûlés idején a kormánypárt csalásai miatt nem foglalja el követi helyét.

1845-ben a Védegylet tagja lett, de politikailag Kossuth és Széchenyi eszméi között állt. 1847/48-ban ismét követ lett, de csak március közepén kapcsolódott be az érdemi munkába. Április 11. - szeptember 11. között igazságügyi miniszter, Batthyány Lajos miniszterelnök jobb keze, Windisch-Grätz támadásakor a bicskei küldöttség tagja. Pestrõl nem tudott eljutni Debrecenbe, (Zalaszentgrót képviselõje volt) ezért visszavonult kehidai birtokára (ma: Kehidakustány) 1851-ben Schmerling, osztrák igazságügyminiszter felszólította, hogy vegyen részt az igazságügyi reformok tárgyalásában, de ezt nem vállalta el. 1854-ben a pesti "Angol Királynõ" szállóba költözik, a következõ évben pedig az MTA elnöke lesz.

1860 december 29-én Ferenc József császár kihallgatásra kérette, hogy vele is megvitassa a kiadatás elõtt álló februári pátenst, amivel azonban Deák nem értett egyet. Az 1861-es országgyûlés elõtt részt vett az országbírói értekezleten, Pest belvárosi képviselõje és egyben az u.n. felirati párt vezére lett. Május 13-án megtartotta felirati beszédét és javaslatát, miszerint szerkesszenek feliratot a királyhoz a 48-as alkotmány visszaállítása miatt. Annak visszautasítása után, augusztus 8-án újat szerkeszt. 1865 április 15-én a Pesti Naplóban megjelenik az. u.n. Húsvéti Cikke, amelyben a jövõbeni kiegyezést körvonalazza. Az 1865-ös országgyûlés pártja gyõzelmét hozza meg számára: (48-as törvények, a megyei autonómia visszaállítása, dualisztikus tervek) 1866-ban egy újabb császári meghallgatás alkalmával gróf Andrássy Gyulát ajánlja miniszterelnöknek. 1867-ben Kossuth Deáknak címezve megírja a kiegyezés-ellenes u.n. Kassandra levelet. A kiegyezést követõen visszavonul a politikától, de haláláig neve tartja össze különbözõ platformokból álló pártját. A Kerepesi temetõ egyik mauzóleumában nyugszik.

Deákra jellemzõ az alábbi adoma:

Az 1860-as évek valamelyikében Deák egy alkalommal összecserélte a kalapját egy fiatalember hasonló fejfedõjével. Amikor a fiatalember visszavitte az ismert politikusnak a kalapot, az alábbi szellemes megjegyzéssel adta át:
- Összecseréltük a kalapjainkat. Úgy látszik a fejméretünk körülbelül megegyezik.
Mire Deák a következõképp válaszolt:
- Körül igen, de belül? [/quote]

[ 2003. október 17.: Brett Shaw szerkesztette a hozzászólást ]

[lameXpert]

Idézet

DÉRY TIBOR (1894 - 1977)



".....Közben azonban már készül a fõmû: A befejezetlen mondat. Hosszú évekig készül, külföldi tartózkodások éveiben, közben újra meg újra itthon. A kor nagy, összefoglaló regényét akarja megírni, azt a polgári világot, amelyben felnõtt, körülötte azt a társadalmat, amelyet megismerni vélt, s a középpontban egy férfi útját, akinek élményei és élményeket átélõ egyénisége hasonlít õhozzá, az íróhoz, de csak hasonlít, nem azonos. Ennek a fõhõsnek, Parcen Nagy Lõrincnek egyénisége, jelleme, kalandjainak sora olyan, amilyennek maga az író szeretné tudni magamagát. Egy ilyen regényhõssel és világa teljességével a kor világirodalmi remekeit igényli versenytársának. Jól érezhetõ, hogy a két nagy példakép: Marcel Proust és Thomas Mann. Mintha módszerében és stílusában egybe kívánná olvasztani egyrészt Az eltûnt idõ nyomábant, másrészt együtt A Buddenbrook-házat és A varázshegyet. Ez a vegyítés eleve megoldási zûrzavart ígér. Proust szubjektív impresszionizmusa és Mann megfogalmazásbeli pontosságra törõ, tárgyilagos különállása stiláris önellentmondások nélkül aligha vegyíthetõ. De a Thomas Mann-féle mintakettõsbõl Buddenbrookék családregénye tudatos folytatása a XIX. század polgári realizmusában kikristályosodott társadalmi nagyregényeknek, a típusok objektív külso ábrázolásának, míg A varázshegy a modern, jellegzetesen XX. századi pszichológista ábrázolás klasszikus példája. Ezeknek a modelleknek egybeolvasztása szükségszeruen magával hozza azt a stiláris egyenetlenséget, elõadásbeli zûrzavart, ami jellemzõ lesz az agyonzsúfolt és alig-alig áttekinthetõ A befejezetlen mondatra. A végre elkészült, igen nagy terjedelmû regény egyelõre nem talál kiadóra. Déry szerencséjére Illyés Gyula kéziratban megismeri és lelkes hangú ismertetést ír róla. Alig elképzelhetõ, hogy Illyés valóban végigolvasta ezt a szövegrengeteget. Az sem valószínû, hogy ha lett volna türelme végigolvasni, akkor annyira tetszett volna neki, mint ahogy lelkesedett érte. De jó barát volt, õ maga is várta az új nagy magyar regényt, és ha csak szemelgetve bele-beleolvasott, akkor már nagyon is valószínû, hogy elragadta a cselekmény témagazdagsága, a jellemek változatossága, egy-egy zárójelbe tett mellékmondat önmagában lírai szépsége. Valószínû, hogy a szemelgetésekbol kirajzolódott elõtte egy sokkal egységesebb, sokkal áttekinthetobb kompozíció, mint amilyen a zegzugos mû valójában. A saját regénylátomását képzelhette bele az ötletszerûen megismert részletekbe, és ez lelkesítette a híradásra. Ettõl kezdve pedig az igényes irodalom várni kezdte Déry nagyregényét. Amikor pedig már a háború után végre megjelent a háromkötetes szövegóriás - kinek volt akár kedve, akár mersze másképpen vélekedni, mint az az Illyés Gyula, akinek ízlésében még azok sem kételkedtek, akik egyébként nem is voltak vele azonos véleményen? És erre az elõzetes beajánlásra következett Lukács György eleve döntõnek tartott kritikája.



Senki se tudja, hogy Lukács valóban betûrõl betûre elolvasta-e ezt a rendkívül nehezen olvasható, óriási terjedelmû három kötetet. Kétségtelenül vannak igen szemléletes, itt-ott igen szépen fogalmazott részletei. Néha egy-egy zárójelbe tett, fejezetnyi magyarázó mondat sokkal jobb és kerekebb, mint az, amit magyaráz. De lankadatlanul végigolvasni - ez az edzett olvasók számára is túl nagy megpróbáltatás. Az azonban bizonyos, hogy különbözik minden regénytol, amit addig magyarul írtak, és van valami nagy távlatú, nyugati regényekre emlékeztetõ légköre. Ezt azonnal meg kellett éreznie Lukács Györgynek. Õ pedig már nagyon várta azt az új magyar regényt, amely politikai célzatában szocialistának mondható, de beleépül a polgári nagyregény európai hagyományaiba. Számára Balzac volt a legfõbb hagyomány és Thomas Mann a legfõbb kortárs. A magyar regények hagyományaitól és eredményeitõl idegenkedett: Jókai-t kifejezetten nem szerette, de Victor Hugó-t és a francia romantikát sem. Walter Scottot realistának mondotta, tagadta, hogy õ az európai romantikus regény kezdete, a francia és a magyar romantikus regény fontos ösztönzõje, mert csak tagadva romantikus voltát sorolhatta be tisztelve elismert írói közé. De azt a modern prózaepikát sem értékelte, amely Proust-ban, nálunk Krúdy-ban érkezett a remekmûvekig. És Mikszáth realizmusában is anekdotázó vidékiességet látott. Déryben tehát azt az új magyar, európai módon realista írót fedezte fel, aki különbözik az eddigi magyar regényirodalom eredményeitõl, politikailag szocialista, mégis távol áll - illetve most már eltávolodott - attól a számára ugyancsak ellenszenves avantgardtól, amelyet Kassák és köre képviselt. Mindezért úgy üdvözölte A befejezetlen mondatot, mint a végre megszületett magyar realista nagyregényt. Lukács ítélete pedig akkor proféciának és apostoli kinyilvánításnak hatott. (Egy akkori - irodalmi körökben - mondogatott szellemeskedés szerint: "Szép az, ami Lukács Györgynek érdek nélkül tetszik".) Késõbb volt egy idõszak, amikor Lukácsot a kultúrpolitika háttérbe szorította, de értékítéleteit akkor is mértékadónak tartották. Déry tehát egyszeriben az élõ irodalom fõszereploi közé emelkedett. S habár a tisztelt nagyregényt elég kevesen olvasták, kisebb terjedelmû új mûveivel népszerû is lett. Nem is méltatlanul. Néhány novellája, elsõsorban a Budapest ostromának napjait idézõ Alvilági játékok címû kötet darabjai, és két hamarosan elkészült színdarabja (A tanúk, Tükör) érdekes, mûvészi színvonalú irodalmi alkotások. Kétségtelen, hogy ez idõre olyan színvonalú íróvá fejlõdött, aki az élõ irodalom méltán elismert alakjai közt tudhatta a helyét. De nemcsak õ, hanem a kultúrpolitika is a példamutató, a legfõbb szereplõk közt tartotta nyilván. Valóban igényes, gondos stílusú írómûvész volt, aki a következõ évtizedekben néhány novellában (például a Szerelem címû kötet darabjaiban vagy a híres Niki címû kutyatörténetben) és egy-két regényben (a kafkai hangulatvilágra emlékeztetõ G. A. úr X-ben történetében, meg az öregedés tragikomikumáról szóló Kedves bóperben) alighanem maradandókat hozott létre. Irodalmi és politikai szerepe azonban sokkal látványosabb és hangzatosabb volt, mint valódi jelentõsége. A regényciklusnak induló, de csak két kötettel elkészülõ Felelet politikai vihart kavart. A párt- és nevében maga Révai József, a testet öltött kultúrpolitikai diktatúra - nem volt megelégedve a regény személyeinek politikai fejlõdésével. Ezek elég jól felvázolt jellemtípusok, csak a viták és akadályok folytán nem volt alkalmuk kifejlõdni. És, mi tagadás, a cselekmény nagyobb része eléggé érdektelen. De mivel a hivatalosan rendezett irodalmi vita folyamán Déry ragaszkodott mûvészi elképzeléséhez, a legdogmatikusabban pártosok körében gyanús kezdett lenni, hogy nem is olyan jó kommunista, mint amilyennek õ maga hiszi magát. Ez az ellentét fokozta kritikáját sok mindennel kapcsolatban, amelyet addig fegyelemmel elfogadott. Ezért került magatartása 1956 tragikus bukása után vád tárgyává. Õ a kitörõ viharban kommunista hittel állt a kommunista Nagy Imre oldalán. És amikor Nagy Imre ellenforradalmárság vádjával lett a nemzet vértanúja, akkor a nála nem kevésbé kommunista Déry Tibort - és vele még jó néhány írót - súlyos börtönbüntetésre ítélték. Négy év múlva szabadult kegyelemmel. Ez a megpróbáltatás az egész nemzet tudatában növelte tekintélyét. 83 éves korában, dicsosége teljében halt meg. Jó író volt, de aligha olyan nagyon jó, ahogy hirdették. Egy-két mûve alighanem maradandó értékû. Sok részletérték van fõmûvében, A befejezetlen mondatban is, de túlsúlyban van az olvasást megnehezítõ törmelékanyag. A Feleletnek is vannak részértékei, de nemcsak töredék, torzó is. Ezért oly nehéz írni róla, értékét meghatározni. Mert nem jelentéktelen, de nem elég jelentékeny...."

Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 03. 08:52 -kor

[lameXpert]

Október 19.

idézet:

---

Góth Sándor (Pest, 1869. okt. 19. - Bp., 1946. szept. 7.): színész, rendezõ és mûfordító.

A Színiak.-n Nagy Imre tanítványa volt, ezt elvégezve 1890-ben Debrecenbe szerzõdött, majd 1894-ben Kolozsvárra ment. 1896-ban az újonnan megnyílt Vígszínházhoz szerzõdtették, amelynek - leszámítva egy-egy évet a Magyar, a Reneszánsz és a Nemzeti Színháznál - haláláig tagja maradt.


"Schöpflin Aladár: A királyi család •
Kaufmann és Edna Ferber vígjátéka a Vígszinházban

Ez a történet nem volna leperegtethetõ egy ügyvéd- vagy egy kereskedõcsaládban. Csak mûvészek között képzelhetõ el, mert a mûvészet a mûvész számára több mint életpálya, több a hivatásnál is: küldetés és egyúttal szenvedély. S a mûvész ragaszkodik hozzá, nem tud tágítani tõle s ha erõszakkal kiszakítja magát belõle, elõbb-utóbb visszatér. Ebbõl a gondolatból indul ki az új amerikai vígjáték s ha lemélyítené, megmutatná a különbözõ karaktereken való tükrözõdését, belõle emelné ki a különbözõ sorsokat, akkor lehetne róla mint igazi vígjátékról beszélni. Az amerikai szerzõk azonban erre még csak szándékot sem mutatnak. Csak illusztrálják a kiinduló gondolatot s ürügyül használják arra, hogy egy feltételezett szinész-életmódot vigyenek a szinpadra, bohémes kevertséggel, zajos jövés-menéssel, furcsa luxussal, – alapjában véve úgy, ahogy a «privátok» a szinészéletet elképzelik. Mert a szinész-karakter lényegébõl, speciális életfelfogásából és a mesterségbõl sarjadt komplikációiból, fájdalmaiból és elragadtatásából nem mutatnak meg semmit. S hasonlóképpen ürügy a vézna cselekmény, terjedelmében és súlyában jóformán irreleváns, nem magva a darabnak, csak éppen arravaló, hogy legyen fonál, amire rá lehet aggatni a milieu-rajz csecsebecséit. Az, hogy a fiatal szinésznõ egy csinos milliomos fiú kedvéért otthagyja a pályát és aztán bûnbánóan visszatér, egy gyermekkel gazdagodva, hogy az anyja, a középkorú szinésznõ is majdnem megteszi ugyanezt egy középkorú milliomos kedvéért, de mégse teszi meg, nem nagyon fontos és érdekes dolog s vajmi keveset árul el a polgári és a szinészi világ konfliktusából. Annyi súlya van, mint egy jobbacskán megkonstruált operett úgynevezett cselekményének.

A milieu-rajz tehát a fõdolog. A figurák: a család tagjai, a nagy öreg szinésznõ, a leánya és unokája, bolondos ugrándi fia, a jóbarát öreg szinész, a ripacs-pár tagadhatatlanul mulatságosan izegnek-mozognak, viharzanak, ágálnak, fecsegnek és szavalnak s a szinpad állandóan tele van mozgással. Minden mozog itt, csak a darab áll egy helyben. Néhány jó jelenet kivillan a többi közül s aztán elnyeli a szüntelen zaj. Csak a végén kapunk valamit, ami több a kabarészerû mulattatásnál: az öreg szinésznõ halálát, amint szép csendesen, derülten elszunnyad örökre a karosszékében s holttestét körülveszi a bohémség gyászában is derûs nap fénye. Ez szép, ez íróilag van kigondolva és megcsinálva: vígjáték, mely halállal végzõdik s ez a halál minden kegyeletsértés nélkül össze van hangolva az egésznek derûs levegõjével.

A szerepek comedia dell’arte-szerûen vannak megcsinálva. Van elõírt szövegük, de ez legtöbbnyire nem nagyon fontos, a karakterek csak kontúrokban vannak felvázolva s a szinészeknek kell kitölteni a körvonalakat. A Vígszinház szinészei ezt kitünõen csinálják, mindegyikük ad a szerephez a magáéból annyit, amennyi kell. Góthné vezeti a darabot, sokféle variációt visz az öreg szinésznõ szerepébe, bölcseséget, humort, méltóságot, jókedvet, nem tudunk meg róla semmit, de folyton érezzük, hogy valóban nagy szinésznõ, akit játszik. Varsányi Irén lényének nyájas melegségével, szívmélységekbõl jövõ derûjével, finom és leegyszerûsített karakterizálásával szinte eltakarja a szerep tulajdonképeni ürességét. Rajnay Gábor a szeleburdi fiatal szinész szerepében megragadja az alkalmat, hogy emlékünkbe idézze groteszk ugrándozásával a Faun egykori sikerét. Diszkrét, elegáns szinészalakot mutat be Góth Sándor, kis szerepében mozgékonyan szekundál Rajnaynak Makláry, finom, elmosódó jelenség Zombory Mercedes. Somlay és Hajmássy úgy vágják ki magukat mûvészileg terméketlen poziciójukból, ahogy lehet. Gazsi Mariska és Gárdonyi mulatságos duettet játszanak. Az elõadás sokkal jobb és érdekesebb a darabnál. Ebben a rendezésnek is meg van a maga része, olyan kitünõen elrendezett csoportokat, mint itt, ritkán látunk szinpadainkon. Góth Sándor a rendezõ: az õ munkája a fordítás is."[/quote]

[Telcontar]

lameXpert!

Kár, hogy nem lehet Téged minõsíteni! Annyi KCS-t kapnál tõlem, amennyit csak enged fórummotor!

Ui.: nem csak ezért a topikért, de fõleg ezért. Nagyon .

[ 2003. október 19.: Telcontar szerkesztette a hozzászólást ]