[lameXpert]

Január 1.

idézet:

---

Suka Sándor 1921

"... A Katona József Színház 1953-ban bemutatott Volpone elõadása jórészt kettõs szereposztással ment. A felsorolásból kitûnik, hogy miért. Volpone: Tompa Sándor, Rajczy Lajos; Mosca: Ungvári László; Voltore: Kálmán György, Suka Sándor; Corvino: Balázs Samu, Rajz János; Corbaccio: Major Tamás, Gellért Lajos; Leone: Básti Lajos, Raksányi Gellért. ...."

"... Körhinta R.: Fábri Zoltán Sz.: Törõcsik Mari, Soós Imre, Szirtes Ádám, Barsi Béla, Kiss Manyi, Farkas Antal, Suka Sándor, Juhász József, Kádár Flóra, Kibédi Ervin, Siménfalvy Sándor, Peéry Piri, Peti Sándor, Raksányi Gellért (1955) T.: Pataki úgy dönt, hogy kilép a szövetkezetbõl - mert már lehet -, és Farkas Sándorral, a lányának szánt jövendõbelivel együtt újból magángazdálkodók lesznek. Mari viszont Mátét szereti, aki a saját életét összekötötte a szövetkezet sorsával, nem akar a régi módon élni. Egy lakodalomban Máté és Mari egymással táncolnak, boldogok, mint korábban a vásárban a körhintán. Pataki ekkor eltiltja a lányát Mátétól, Farkas meg sürgeti az esküvõt. Mari megtagadja az engedelmességet. "[/quote]

[lameXpert]

Január 2.

idézet:

---

Bauer Rudolf (Bp., 1879. jan. 2. - Sósér, 1932. nov. 9.): földbirtokos, sportoló.

A m. atlétika elsõ jelentõs nemzetközi eredménye fûzõdik nevéhez. A magyaróvári gazdasági ak. hallgatója 1899-1901-ben, és mint az Akadémiai Atlétikai Klub ifjúsági elnöke, az 1900-as párizsi olimpiai játékokon diszkoszvetésben aranyérmet nyert. A Budapesti Torna Club és a Pannónia Evezõs Egylet alapító tagja. A sokoldalú sportember válogatott labdarúgó is volt, sõt evezõs-, úszó-, torna- és vívóversenyeken is eredményesen szerepelt.[/quote]

[lameXpert]

Január 3.

idézet:

---

Sennyei Vera (Bp., 1915. jan. 3. - Bp., 1962. máj. 28.): színésznõ



"... Valóságos Hernani-csatája volt a Nagymezõ utcában Mándy Iván Mélyvíz címû színjátékának bemutatása. Csattanóan megütközött egymással két ízlésellenfél: a kényelmes színházra vágyók és a fölserkentõen provokatívra szavazók tábora. Érvek csattantak. Pofonok is. Megharcolt egymással a szocialista szentképeket kedvelõk (egyben a burzsoá színház teljes kelléktárát éltetõk) és a valami frissebbre, szárazabbra, kevésbé meghatottra vágyók csapata. Nem volt akkora nagy csata, mint a párizsi. Sem zajában, sem horderejében. Igazi magyar színházi csata volt: folytatása riadtan abbamaradt.
„Hagyja abba!” – szóltak föl a színpadra a Makk Culi balladáját éneklõ Sennyeinek, pedig illedelmes Koldusopera-reminiszcenciájában semmi meghökkentõ nem volt. Sennyei ekkor negyvenhét éves. Pályája csúcsára ért, egyben végére is, amit õ tud, a többiek nem. Még egy szerepet eljátszik, szívesen szép Molnár Üvegcipõjében, azután ágyba hull, szenvedései 1962. május 28-án érnek véget. ...."

".. Az ember kézbe veszi Emod válogatott verseit, a Várad, villanyváros sorozatának legújabb kötetét, igen, a Sóhajtás... ott van, mindjárt az elso ciklusban. Aztán A tunt idok holt városa. És a Souvenir. "Egy régi anziksz. Hallga csak, mit ír? / "Emlék kilencszáztízbol. Souvenir." / Ezüst porral van ráhintve a szó: / "Souvenir". Ez még Váradról való." Egy sanzon. Az ember szinte hallja, ahogy Sennyei Vera ezt kis hangközökkel, inkább csak dúdolva énekli. A souvenir, az emléktárgy mint mufaj már önmagában giccs, a sanzonnak tehát mindent szabad, hiszen nagy ravaszul nem Váradról kell beszélnie, hanem egy váradi képeslapról, a ritmus gondtalan lejtésével, a rímek békés csilingelésével. A sanzon bármit megtehet...."[/quote]

[lameXpert]

Január 4.

idézet:

---

Lyka Károly (1869-1965)



Apja Lyka János építész, Nyitráról származott el Pestre és itt virágzó irodája volt. Az 1871-iki bécsi gazdasági összeomlás azonban tönkretette, s ekkor családjával együtt Nyitrára költözött vissza. Iskoláit Nyitrán végezte, itt lett jelesen érett 1887-ben. Apja érettségi után Münchenbe küldte.

Négy évet töltött Münchenben. Festoi tanulmányain kívül muvészettörténetet és esztétikát is hallgatott. Érdeklodése felölelte a képzomuvészeten kívül a szépirodalmat, filozófiát, a társadalmi tudományokat, a zenét, s a szellemi élet több más ágazatát. Írói munkássága már a müncheni években indult meg. 1890-91-ben tárcákat, cikkeket írogatott a Fovárosi Lapokba, aztán a Magyar Hírlapba. 1892 tavaszán – huszonhárom éves korában, csordultig a tudás vágyával és az olasz szépség szerelmével – Itáliába ment, és ott maradt 1896 márciusáig. Róma elhagyásával Lyka Károly tanuló- és vándorévei véget értek. Hazatért és Budapesten telepedett le, mint újságíró, abban a magasrendu értelemben, ahogy azt a hivatás legjobbjai testesítették meg. Leggyakrabban a Pesti napló, a Budapesti Napló és az Új Idok c. lapokba írta népszerusíto cikkeit. 1902-0918 között szerkesztette a Muvészet c. folyóiratot.”



"Farkas Zoltán: Lyka Károly mûvészettörténete
Második, bõvített kiadásban jelent meg kiváló írónk, Lyka Károly mûvészettörténete, akinél pompásabb cicerónét el sem képzelhetünk a mûélvezés kezdõi számára. Minden nagyképûség nélkül, a mindennapi élet egyszerû és közvetlen nyelvén mondja el érdemes írói pályáján kialakult meggyõzõdéseit. Meleg szeretettel, lelkesen, de halk szóval magyaráz, feleslegesnek tart minden pátoszt és cicomát. Egyetlen egy célt tûzött ki maga elé, hogy képet adjon arról, amirõl beszél, élesen, nem sok vonással kirajzolt jellegzetes képet, hogy az könnyen bevésõdjék figyelmes olvasója lelkébe. De ez a kép egyáltalában nem felszínes, hanem mélyrõl markolt tulajdonságok rajzából áll, mert Lykának hatalmában van, hogy a mûvészet világának nem könnyen érzékelhetõ jelenségeit néhány egyszerû szóval összefoglalja.

Ezért ez a kis könyv messzire túljár a megszokott népszerûsítõ könyvek jelentõségén. Nagy élvezettel és okulással olvashatja bárki azok közül is, akik régen túljutottak a mûvészeti irodalom kezdetein, és benne élnek a mai Európa fölötte gazdag mûvészeti tudományában. Mert hiszen egy elsõrangú mûélvezõ és mûértõ rövidre fogott vallomásait kapja, egy valóban jelentõs értékelés legvégsõ, szabatosan fogalmazott olyan eredményeit, amelyekbõl egy mindenképpen vonzó mûvészeti szenzualistának nemesen elrendezõdõ élményei bontakoznak ki elõtte. Lyka itt sem elvonásokra, törvényszerûségek megállapítására törekvõ mûvészeti gondolkodó, hanem olyan érzékeltetõ, aki a mûvészet megjelenéseit önmagában és önmagáért ünnepli. Karakterizáló képessége fölötte biztos. Akár egy-egy oldallal, akár sorokkal jellemez, vagy akár csak egy szóval, mindig kitûnõen szemléltet és lelkesedést ébreszt. Legmagasabb teljesítményéig persze ott jut el, ahol még szûkre szabott tere mellett is kissé nekieresztheti tollát, ahol nagy egyéniségek jellemzésére veti magát: ezek a mûvészportrék pompás kis reliefek, melyek mesterien vannak kivésve."[/quote]

[lameXpert]

Január 5.

idézet:

---

Bárdi Ödön 1877-1958 színész, rendezõ, a Színmûvészeti Akadémia tanára, a Vígszínház igazgatója




Hannibál tanár úr (1956) .... Danielisz
Déryné (1951)

Tanítónõ, A (1945)

Azurexpress (1938) .... Teacher
... aka Azure Express (1938)
Ember néha téved, Az (1937) .... Osztályfonök
... aka Man Sometime Errs (1938) (USA)
Hetenként egyszer láthatom (1937) .... Professzor
... aka I May See Her Once a Week (1937) (International: English title)
Hotel Kikelet (1937) .... Egy férj a szállodában
... aka Hotel Sunrise (1937)
Márciusi mese (1934) .... Agglegény
... aka Iron Man (1935) (USA: informal English title)
... aka Vasember (1935) (USA)

Egyhuszasos lány, Az (1923)

"........ született Honthy (Hügel) Hanna Kossuth-díjas színésznõ, operettprimadonna. Tanulmányait magánúton végezte. 1914–15-ben Rákosi Szidi, 1915– 17-ben Bárdi Ödön növendékeként, késõbb a világhírû tenorista, Anthes György tanítványa volt. Több vidéki és pesti színtársulatnál játszott, majd 1930–1949 között csak egyes szerepekre szerzõdött. 1949-ben végérvényesen leszerzõdött a Fõvárosi Operettszínházhoz. Itt aratta legnagyobb sikerét, a számára átírt Csárdáskirálynõ Cecília szerepében. Szinte minden jelentõs operett fõszerepét eljátszotta. Ragyogó színpadi jelenség volt, magas fokú mesterségbeli tudással és vonzó színészi képességgel. ......"[/quote]

[lameXpert]

Január 6.

idézet:

---

Endresz György (Perjámos, 1893. jan. 6. - Littoria, 1932. máj. 21.): pilóta.

Az I. világháborúban mint tábori pilóta vett részt, több kitüntetést kapott. A háború után a Magy. Aero Express, majd a német Junkers-mûvek pilótája, késõbb a Magy. Aero Szövetség oktatótisztje volt.

"... 1931: "Igazságot Magyarországnak"

A"Justice for Hungary" (Igazságot Magyarországnak) amerikai magyarok áldozatkészségébõl épült repülõgép volt, amellyel Endresz György pilóta és Magyar Sándor navigátor 1931. július 15-16-án az Atlanti-óceánt rekordidõ alatt repülték át. Az esemény mind a mai napig nem él igazán a köztudatban, bár nagysága, jelentõsége óriási.
A nagy magyar repülõs álom, az óceánrepülés kezdeményezõje Magyar (Wilczek) Sándor volt. A szervezést az Egyesült Államokban élõ magyarság végezte közadakozásból, a Detroitban megalakult American-Hungarian Transatlantic Comittee, amely darabonként 1 dollárért árusított levelezõlapok árából kívánta az óceánrepülés költségeit fedezni. 1930 februárjában Harold Sidney Harmswort Rothermere viscount (1868-1940), az angol Daily Mail újságkonszern elnöke 10 000 dollárt ajánlott fel annak a magyar pilótának, aki elsõ ízben repül át New Yorkból Budapestre. Az õ javaslatára kapta a repülõgép a "Justice for Hungary" nevet.
1930 júniusáig az Egyesült Államokban és Kanadában mintegy 5000 dollár, Magyarországon viszont csak 45 dollár gyûlt össze, ami még a repülõgép megrendeléséhez sem volt elég. Ekkor jelentkezett egy, az Egyesült Államokban korábban letelepedett magyar iparos, Szalay Emil, aki majdnem teljes mozgatható vagyonát, több mint 25 ezer dollárt áldozott az ügy érdekében. ..."

[/quote]

[lameXpert]

Január 7.

idézet:

---

Ganxta Zolee 1966




Tudjuk, hogy ezek a fiúk mûgengszterek, és ez rendben is van, legalábbis ahhoz képest, mintha géppuskáznák a közönséget. Az viszont annál kellemetlenebb, hogy a gengszter mint olyan, érdemes figura arra, hogy ezek a butuska városlakók így állítsák be magukat. "Elveszem apénzed-akocsidat-acsajodat / mindenki leszopja akibaszott faszomat" - sej-haj, száll az ének, égeti magát az ezredforduló igazi magyar polisztirol májerlegénye. Igyekeznék paródiaként felfogni a dolgokat, de hát ezzel egyedül vagyok. Jobbra, balra, elöl s hátul senkirõl nem tételezhetõ fel, hogy nem a primer szinten korcsolyázna. Nem is valószínû, hogy van bármi az alatt....[/quote]

[lameXpert]

Január 8.

idézet:

---

Megyeri Károly 1799-1842



A velencei kalmár elsõ magyar elõadása Kassán volt, 1836-ban, a Nemzeti Színház 1840-ben mutatta be. Shylock szerepét Megyeri Károly, a nagy komikus és jellemszínész alakította.

Végeláthatatlanul sorolhatnánk azon színészegyéniségek neveit, akik egykor Gyõr városában megfordultak és "áldoztak Thália templomában". Mégis, ha ki kellene ragadnunk ebbõl a tekintélyes névsorból néhányukat, csak a 19. században itt fellépõ neves teátristák közül, létrejöhetne a történelmi Magyarország mûvészzsenik alkotta, képzeletbeli színtársulata. Gyõr, mint szellemileg nyitott, befogadó polgárváros, olyan jeles és legendás színmûvészeket pártfogolt és látott vendégül, mint Déryné Széppataki Róza, Kilényi Dávid, Katona József, Lendvai Márton, Megyeri Károly, vagy Pergõ Celesztin. S ha a reformkort követõ évtizedeket villantjuk fel, tovább gazdagodhat e "színtársulat" Laborfalvi Róza, Blaha Lujza, Jászai Mari, Károlyi Lajos, Szuper Károly, Somogyi Károly és a híres színészdinasztia atyjának, Latabár Endrének nevével. [/quote]

[Brett Shaw]

Január 8.

Stephen HAWKING

idézet:

---

Hawking, Stephen William (szül. 1942. jan. 8. Oxford, Oxfordshire, Anglia), brit elméleti fizikus. A relativitáselméletre és a kvantummechanikára építette a robbanó fekete lyukak elméletét. Téridô szingularitásokkal is foglalkozott.

A St. Alban középiskola elvégzése után Hawking Oxfordban a University College-ban tanult matematikát és fizikát, majd Cambridge-ben a Trinity Hallban, itt doktorált 1966-ban. Oxfordban a Gonville and Caius College tudományos munkatársává választották. A hatvanas évek elején egy gyógyíthatatlan, degeneratív idegrendszeri betegséget, amyotrophiás lateralsclerosist kapott. A betegség fokozatosan rokkanttá tette, de Hawking tovább dolgozott.

Hawking elsôsorban általános relativitáselmélettel foglalkozott, különösen a fekete lyukak fizikája érdekelte. 1971-ben vetette fel, hogy az ôsrobbanás után igen nagyszámú, akár egymilliárd tonnányi tömegu olyan objektum jöhetett létre, amely csak egy proton nagyságú teret foglal el. Ezek a mini fekete lyuknak nevezett testek egyedülálló tulajdonságúak, roppant nagy tömegük és gravitációjuk miatt a relativitás törvényei szabályozzák ôket, de parányi méretük miatt a kvantummechanika törvényeit is alkalmazni kell rájuk. Hawking 1974-ben úgy vélte, hogy a kvantumelmélet jóslatainak megfelelôen a fekete lyukak mindaddig szubatomi részecskéket bocsátanak ki, míg kimerítik az energiájukat és végül felrobbannak. Hawking munkássága komolyan ösztönözte a fekete lyukak elméleti leírására irányuló erôfeszítéseket; korábban úgy vélték, ezekrôl a testekrôl semmi ismeret sem szerezhetô. Munkája azért is jelentôs, mert kimutatta ezeknek a tulajdonságoknak a klasszikus termodinamikai és kvantummechanikai törvényekkel való kapcsolatát.

Hawking fizikai eredményeit sok kivételes kitüntetéssel ismerték el. A Royal Society 1974-ben az egyik legfiatalabbként választotta tagjává. 1977-ben lett a gravitációs fizika professzora Cambridge-ben, 1979-ben kapta meg a matematikai Lucas professzorságot; valaha Isaac Newton töltötte be ezt a posztot.

Fontosabb munkái: The Large Scale Structure of Space-Time (A téridô nagyléptéku szerkezete; 1973, társszerzô G. F. R. Ellis), Superspace and Supergravity (Szupertér és szupergravitáció; 1981), The Very Early Universe (A nagyon korai világegyetem; 1983) és a nagy könyvsiker, A Brief History of Time: From the Big Bang to Black Holes ("Az idô rövid története a nagy bummtól a fekete lyukakig"; 1988). [/quote]

[lameXpert]

Január 9.

idézet:

---

Rudnay Gyula

".... Bálint Aladár: Rudnay Gyula
Néhány évvel ezelõtt még a mûcsarnoki képvásár bozótjában botorkált és csak kevesen figyelték, miképp hántja le magáról lassan-lassan egy gyökértelen akadémia kötelékeit, miképp emelkedik társai fölé, ma már a maga szavát hallatja, egész ember, egész mûvész, egyike a legerõsebbeknek, kik nálunk ecsettel a kezükben mûvészetet, kultúrát csinálnak.

Az Ernst-múzeum keresve se találhatott volna különb festõt,súlyosabb embert, ki ötvenedik kiállítása ünnepi jelentõségeinek nagyobb nyomatékot tudott volna adni, mint Rudnay Gyula. A magyar mûvészet mostani letaroltságában, mikor az európai kapcsolat megbénulásával, nagy célok, nagy lendítõ erõk híján a középszer vette át uralmát és ideálok nem delejezik együvé a távolabbra tekintõ tehetségeket, ebben a szomorú tespedésben szinte idegenül hat vagy legalább is váratlanul Rudnay megkapó emelkedése. Az emberi öntudat akkora erõvel jelentkezik mûvészetében, hogy a mostani keretekbe alig illeszthetõ bele. Körülbelül úgy hat, mint a barok korabeli generálisok, fejedelmek lovas-arcképei, hol a ficánkoló paripán büszkélkedõ, kardját messzire táró hadúr alatt mint apró bogarak nyüzsögnek az emberek. E hasonlatban sok a túlzás, de gondoljuk meg, hány mûvész dolgozik iránytalanul, a mindennapos és mondvacsinált szükséglet kielégítésére, hányan hullanak bele a névtelenség feneketlen üstjébe, míg egyszer-egyszer, nagy ritkán, elvitázhatatlanul komoly tehetség jelentkezik, kinek munkássága nem máról holnapra szóló szenzáció, hanem maradandó nyeresége az emberi közösségnek....."

[/quote]

[lameXpert]

Január 10.

idézet:

---

Medgyessy Ferenc (1881, Debrecen - 1958, Budapest)

Szobrász, Kossuth-díjas (1948, 1957), kiváló mûvész (1955). Orvosdoktori oklevelének megszerzése után 1905-07 között Párizsban festeni és mintázni tanult. Kezdetben Maillol plasztikája ragadta meg, késõbb a Hildebrand-féle modern szobrászati elveket is magáévá tette. Még nagyobb hatással volt rá azonban az ógörög, az egyiptomi, sumér és asszír plasztika. 1908-ban Firenzében járt, itt Michelangelót és az etruszkokat tanulmányozta. Ettõl az évtõl szerepelt itthon kiállításokon, elsõ sikerét jelentõ Táncolók címû reliefjével elnyerte a Mûvészház díját.



Az I. világháborúban katonaorvos volt. 1913-ban mintázta Súroló asszony címû kisplasztikáját, 1915-ben a Kis lovast. 1922-ben a Helikonban, 1928- és 1932-ben a Tamás Galériában volt gyûjteményes kiállítása. ......

[/quote]

[lameXpert]

Január 11.

idézet:

---

Kádár György 1912

Budapesti szabadiskola, mesterei: Bortnyik Sándor, Gallé Tibor, Örkényi-Strasser István;
École Technique Supérieur Art et Publicité, Párizs. 1948-49 között az Iparmûvészeti, 1949-74 között az MKF tanára. Az 1958-as brüsszeli világkiállítás magyar pavilonjának dekoratív falképét feleségével, Túry Máriával közösen készítette. Fiatalon bekapcsolódott a munkásmozgalomba, Párizsba emigrált, majd hazatértekor, 1939-ben deportálták. A lágerben átélt megrázkódtatások hatására késõbb expresszív, vészterhes hangulatú mûvek születtek. Pályája kezdetén könyvgrafikával, plakáttervezéssel is foglalkozott. Az 50-es évek hivatalos mûvészetpolitikája által támogatott alkotók közé tartozott, több ideologikus mûvet, számos sgraffitót, mozaikot, pannót készített közintézmények számára. Festõi stílusa elsõsorban a kubizmus és a konstruktivizmus elemeibõl táplálkozott. A 60-as évek csendéletein egymásban megtörõ síkok, szálkás, grafikus vonalakkal megrajzolt, a közvetlen látványtól elvonatkoztatott tárgyak szerepelnek. Késõbbi mûvein - így épületbelsõkbe szánt pannótervein - sötét kontúrvonalú, a fekete és a fehér árnyalataiból felépülõ, egymást átfedõ, foltszerû mezõk töltik be a teljes képfelületet.

[/quote]

[lameXpert]

Január 12.

idézet:

---

Molnár Ferenc 1878-1952

Hungarian-American playwright, director, novelist, short-story writer, and journalist. Molnár wrote in all about forty plays, in which he combined realism and romanticism, cynicism and sentimentality. His earliest works show the influence of the Austrian playwright Arthur Schnitzler. Much of his life Molnár spent away from Hungary and he died in New York. His reputation reached its peak between the wars.



Molnár Ferencrõl nagyon nehéz tárgyilagosan írni: Molnár Ferencnek lelkes rajongói és dühödt ócsárlói vannak. Irodalmi alakja halála óta is az indulatok kereszttüzében áll. Közben az egész magyar irodalomból õ a világszerte legismertebb nevû és mûvû író, közben színházaink újra meg újra sikerek közepette újítják fel vígjátékait, miközben ironikus és szatirikus prózája - amely alighanem egyértelmûbben irodalmi érték, mint annyit vitatott drámai mûveinek nagyobbik része - szinte ismeretlenné haloványult. Molnár Ferencet dicsõítik és szidalmazzák anélkül, hogy eléggé ismernék.



[url="http://"http://mek.oszk.hu/00900/00960//"] [/url][/quote]

[lameXpert]

Január 13.

idézet:

---

Csákányi László ( 1921. január 13. - 1992. szeptember 3.)

http://images.google.../csakanyi06.jpg

Az õ tolmácsolásában ismertük és szerettük meg Foxi - Maxit, és Frédit a Flintstone családból. Generációk nõttek fel a kedves rajzfilmfigurák történetein, és ha véletlenül nem Csákányi László hangján szólalnának meg, mindenki értetlenkedve kapná fel a fejét. Rengeteg színházi elõadással, filmszereppel a háta mögött, életének utolsó idõszakában, betegen is játszott. Hitt a színház erejében, a "jó" színházban. Olyan közösségre vágyott, ahol a kollégák megértik egymást, ahol egymás lélegzetvételébõl is tudnak következtetni. Egyik utolsó interjújában arra kérte az újságírót, hogy ne írjon betegségérõl. Inkább színpadi élményeirõl mesélt. Arról, hogy a Vidám Színpadon egy 80 éves nagypapát alakít. A Sose halunk meg! címû film stáblistáján Csákányi László neve már gyásszal van keretezve. 71 éves korában lépett le a világot jelentõ deszkákról.[/quote]

[lameXpert]

Január 14.

idézet:

---

Békeffi László (Szeged, 1891. jan. 14. – Zürich, 1962. jan. 22.): komikus színész, színmû- és kabaréíró, konferanszié.

Békefi Antal író fia. Tanulmányait a Színmûvészeti Ak.-n végezte. 1913-21 között Medgyaszai Vilma hívására a Modern Színpadon játszott, közben 1916-17-ben a Pallas Filmgyár ig, ja. 1921-ben az Apollo Kabaréhoz szerzõdött. 1924-ben megalapította a Vidám Színpadot. 1927-ben Bécsbe, majd Berlinbe szerzõdött. 1929-ben az Andrássy úti Színház, majd 1936-ig a Teréz körúti Színpad mûvészeti ig.-ja és konferansziéja. 1936-ban megalapította a Lipótvárosi Kabarét, 1939-ben a Pódium Kabaré mûvészeti ig.-ja.

"... Említésre méltóak a kabarék is, mert 1907 óta fontos szerepet töltöttek be a fõváros társadalmi életében. Ez volt ugyanis az a hely, ahol olyasmit is el lehetett mondani, amit sokszor még az újságok sem mertek megírni. Ebben az idõben legjelentõsebbnek számított a Pódium Kabaré, ahol Békeffi László konferanszai voltak a legsikeresebbek. "



" .. Ez a monográfia a magyar kabaré Nagy Endrét követõ idõszakáról, a harmincas-negyvenes évek elejérõl szól, amelyet Békeffi László fémjelzett, illetve bemutatja a negyvenes évektõl egészen a hatvanas évekig tartó korszakot, amelyet Kellér Dezsõ határozott meg. Az összefoglalásban persze nem csak róluk esik szó, hanem szinte mindenkirõl, aki a magyar kabarénak ebben a közel fél évszázadában felbukkant a színpadon."[/quote]

[lameXpert]

Január 15.

idézet:

---

Kolozsvári Grandpierre Emil (Kolozsvár, 1907. jan.15.-Bp.1992.máj.11.) író, kritikus, mûfordító



Francia eredetû erdélyi családban született, apja Grandpierre Emil kolozsvári törvényszéki bíró, az erdélyi magyar Párt elnöke. A kolozsvári református kollégiumban tanult, 1924-ben családjával Bp.-re költözött. Jogi, majd bölcsészkaron folytatta tanulmányait, azonban nem fejezte be, Colmarban tanult tovább az ottani textilipari fõiskolán. Hazatérve 1928-ban a pécsi egyetem bölcsészkarára iratkozott be, ott végzett olasz-francia és filozófia szakon. Doktori értekezését Pirandellótól írta. Nem kapott tanári állást; a Statisztikai Hivatalban, majd egyidejûleg az Iparmûvészeti Iskolában, a Kisebbségtudományi Intézetben, ahol erdélyi ügyekkel foglalkozott, és a Népies Irodalmi Társaságnál dolgozott, ez utóbbi helyen a román sajtóról készített szemlét.

Elsõ regénye, A rosta 1931-ben az Erdélyi Szépmíves Céhnél jelent meg. A Nyugat, a Magyar Csillag és az Erdélyi Helikon közölte írásait. Ezután rövid ideig a Rádió dramaturgiai osztályán, majd 1941-44-ben a Franklin Kiadó lektoraként kapott munkát. A II.világháborúban katona volt, hadapród õrmesteri rangot ért el, szovjet hadifogságba került. Hazatérve 1947-49-ben a Magyarok szerkesztõje, 1946-49-ben a rádió irodalmi osztályának vezetõje, majd helyettes mûsorigazgatója volt. Szervezõmunkájával és irodalmi publicisztikájával fontos szerepet töltött be az irodalmi életben. 1949-ben elbocsátották állásából, 1950-ben a Hungária Kiadó, majd a Szépirodalmi Kiadó lektora lett. 1951 után írásaiból élt, ezek a Kortársban, az Új Írásban és a Jelenkorban láttak napvilágot, életmûsorozatát a Magvetõ Kiadó adta közre.

Az irodalompolitika Kolozsvári munkásságát is korlátok közé szorította, népmese-feldolgozásokkal, ifjúsági regénnyel, valamint anekdotagyûjteménnyel (Elmés mulatságok, 1955) lépett fel. A csillagszemû (1953) c. történelmi pikareszk regényében rokonszenves és emlékezetes népi hõst alkotott. Írói munkássága az 50-es évek végétõl teljesedett ki ismét. A boldogtalanság mûvészete (1958) c. regényében iróniával leplezte le egy "magyar parlagi Don Juan" kalandjait. A szerelmi kalandregény társadalmi szatírává kerekedett, a m. hivatalnok értelmiség korszerûtlen magatartását ábrázolta. Általában az átalakuló hazai élet erkölcs kérdéseivel foglalkozott. Esszéiben és tanulmányaiban Babits Mihályról, Karinthy Frigyesrõl, Halász Gáborról, Szerb Antalról, Stendhalról és Pirandellóról, továbbá a francia filozófiai magatartásról és a m. prózairodalom jellegzetességeirõl adott képet. Az irodalmi mûvekben testet öltõ gondolkodást elemezte, elbeszélõ irodalmunk sajátos természetére hívta fel a figyelmet; véleménye szerint irodalmunknak cselekvésre képtelen hõsöket kell ábrázolnia, ezért nem a cselekményességben, hanem az elemzésben találhatja meg feladatát. Ugyanakkor bírálta a m. prózában ható ösztönösséget. Tanulmányait Az értelem dicsérete (1948), Legendák nyomában (1959), Utazás a valóság körül (1969), Eretnek esszék (1984) és A beton virágai (1988) c. köteteiben adta ki. Nyelvészeti cikkeiben és jegyzeteiben a köznyelvben tapasztalható apró torzulások ellen lépett fel (Négy-öt magyar összehajol, 1976; Herder árnyékában, 1979). Mint mûfordító francia, olasz és angol mûveket, így Voltaire, A. France, Casanova, Bontempeli, Beckett és O'Casey munkáit tolmácsolta magyarul.[/quote]

[lameXpert]

Január 16.

idézet:

---

Inke László 1925-1992

Mit is ír a hogyishívják
Ea.: Inke László és Haumann Péter
(Rádiókabaré, 1984)

".... Inke László, aki egy nagyon kemény, érdekes figura volt. Rendszeresen féltékeny, gonosz férjeket alakított. Ugyanakkor roppant színes egyéniség volt, akit nem érdekelt, hogy hol lép föl: egy kocsma színpadán is ugyanazt tudta nyújtani, mint a színházban. A pályája akkor ért véget, amikor én igazgató lettem. Halálos betegen felment a színpadra, eljátszotta utolsó erejével a premiert, és utána én mondtam a beszédet a temetésén. Ebbõl is látszik, hogy egy igazi színésznek elsõ a színház. A Másik Hacser Józsa, aki az elsõ találkozásunkkor felajánlotta, hogy tegezõdjünk. Én nem fogadtam el, és jól is tettem, mert amikor mérges vagyok rá, magázva sokkal jobban el lehet küldeni más tájakra.... "

When the series "Kojak" was first on TV in Hungary, he dubbed Telly Savalas and later he played Kojak in the movie "Kojak Budapesten" (Kojak in Budapest).

"Zsarumeló" (1986) (mini) TV Series
Gyertek el a névnapomra (1983)
Névtelen vár (1982) .... Bernáth alispán
Kojak Budapesten (1980) .... Lt. Theo Kojak


Lúdas Matyi (1979) .... Gyógykovács
Nagy ékszerész, A (1978) (TV)
Vakáció a halott utcában (1978) (TV)
K.O. (1977) .... Uncle Kaja
Fekete gyémántok (1976) (TV) .... Csanda
... aka Black Diamond, The (1976) (TV)
Holtvágány (1975) (TV)
Tanévzáró, A (1975) .... Head Teacher
Hét tonna dollár (1973) .... Cirkuszigazgató
Törökfejes kopja, A (1973)
Fuss, hogy utolérjenek! (1972) .... Director of the Theatre
Nyulak a ruhatárban (1972) .... Kultúrházigazgató
Derzhis za oblaka (1971)
... aka Hold On to the Clouds (1971)
"Egy óra múlva itt vagyok" (1971) (mini) TV Series .... Kun ormestwer
Villa a lidón (1971) .... Chamieux, André helyettese
Mérsékelt égöv (1970)
... aka Temperate Zone (1970) (International: English title)
Utazás a koponyám körül (1970)
... aka Trip Around My Uranium (1970) (USA)
Érik a fény (1970) .... Halmos


Alvilág professzora, Az (1969) .... Lohmann
Beszélö köntös, A (1969) .... Olaj bég
... aka Beszélõ köntös, A (1969) (Hungary)
... aka Talking Caftan (1969)
Krebsz, az isten (1969) .... Gruber
"Bors" (1968) (mini) TV Series .... Szovjet ezredes
Egri csillagok I (1968) .... Török vezér
... aka Stars of Eger I (1968)
Egri csillagok II (1968) .... Török vezér
... aka Stars of Eger II (1968)
Veréb is madár, A (1968) .... Bécsi igazgató
... aka Sparrows Are Birds Too (1968) (International: English title)
Kártyavár (1967) .... Zorg,gyógyszerész
Koppányi Aga testamentuma, A (1967) .... Bongó
... aka Testament of Aga Koppanyi, The (1967)
Ünnepnapok (1967)
... aka Red Letter Days (1967) (International: English title)
Édes és keserü (1966)
... aka Édes és keserû (1966) (Hungary)
Hideg napok (1966) .... Örnagy
... aka Cold Days (1966)
Fény a redöny mögött (1965)
... aka Fény a redõny mögött (1965) (Hungary)
Iszony (1965)
Egy ember aki nincs (1964)
Rab Ráby (1964) (TV)
Fotó Háber (1963)
... aka Haber's Photo Shop (1963) (International: English title)
Megöltek egy lányt (1961)
Virrad (1960) .... Palotai


Égre nyíló ablak (1959) .... Dr.Kozics
Gyalog a mennyországba (1959)
Kard és kocka (1959) [/quote]

[Brett Shaw]

Január 16.

MIKSZÁTH Kálmán (1847-1910)

idézet:

---

1847. január 16-án született a Nógrád megyei Szklabonyán.

A Mikszáth család kuruckodó, könyvforgató protestáns papi örökségre nézett vissza: emléküket éberen õrizte a családi hagyomány. Mikszáth még élete végén is "lónyabányai papok ivadékaként" emlegette magát.

Édesapja, Mikszáth János gazdálkodó ember volt. Egy ideig kocsmát és mészárszéket is bérelt.

Mikszáth maga mindig mind "középsorsú birtokosra" emlékezett vissza szüleire. Apját "tekintete úrnak" szólították a szklabonyai magyar és szlovák parasztok, s nemes emberként könyvelte el a köztudat.

Édesanyját Veres Katalinnak hívták.

A gyermek Mikszáth együtt játszott a falubeli parasztfiúkkal, velük tanulta a helyi iskolában a betûvetést.

Szklabonyán érte Mikszáthot az elsõ "irodalmi hatás": a népmesék és a népdalok. Õ maga is népmeséken nõtt fel, s ez a hatás bocsátotta benne legmélyebbre gyökereit.

A gimnázium alsó hat osztályát Rimaszombaton végezte 1857 és 1863 között, majd a selmeci iskolába került, ott tett érettségit 1866-ban.

Rimaszombaton olyan kiváló tanárok tanították, mint Fábry János, Baksay István, Szeremley Károly.

A rimaszombati és a selmeci gimnázium önképzõkörében elhangzott költeményei jobbára a hatvanas évek hazafias lelkesedésének talaján sarjadtak.

Érettségi után jogra iratkozott Budapesten. 1871-ben azonban ismét szülõföldjére, Nógrád megyébe került. Egy ideig esküdt volt a megyeszékhelyen, majd ügyvédi irodában dolgozott Balassagyarmaton, s közben írogatott a helyi lapnak, a Nógrádi Lapoknak.

Mikszáth idegenkedett a megyei tisztviselõ karrierjétõl. Mikor 1872 elején megyei aljegyzõnek akarták megválasztani, nem fogadta el a jelölést, Sokkal inkább vonzotta a városi élet, vonzotta Budapest.

Balassagyarmat azért is jelentõs fordulópont még Mikszáth életében, mert itt ismerkedett meg a szerelemmel Mauks Ilona személyében.

Ilona apja, Mauks Mátyás földbirtokos volt, s éveken át szolgabíró is. Mellette kezdte Mikszáth a megyei pályát, ekkor szeretett bele principálisa lányába. Álmodozó, zárkózott természetû lány volt Mauks Ilona.

Mikszáth 1872-ben megkérte Ilona kezét, de a szülõk nem egyeztek bele a házasságba. A fiatalok azonban mégis egybekeltek: 1873 nyarán titokban megesküdtek Budapesten.

Szülei halála után a fiatal férjnek haza kellett mennie Szklabonyára, kézbe venni az elárvult gazdaságot. Se nem sokáig maradt otthon, birtokát bérbe adta és feleségével Pestre költözött.

Mikszáth sosem beszélt szívesen életének arról az öt esztendejérõl, amelyet, mint ismeretlen, kezdõ író 1873 és 1878 között Pesten töltött.

1874-ben Elbeszélések címen, saját költségén megjelentette elsõ mûvét. Ez év augusztusában gyermekük született, de csakhamar meghalt. Anyagi helyzetük egyre romlott, az Elbeszélések két kötete elvitte minden pénzüket anélkül, hogy a hírnevet meghozta volna Mikszáth számára. Elérte õket a nyomor. Mauks Ilona 1875 elején megbetegedett, haza kellett utaznia Nógrádba.

1875 végén megható hangú levelében az író megkérte feleségét, hogy váljanak el, mert nem tudja biztosítani számára a gondtalan életet. A házaspár így elszakad egymástól ? de nem örökre!

A kiegyezés után fellélegzõ kapitalizmus éveiben kezdõdött el Mikszáth igazi írói pályája.

1878 júliusának végén érkezett Szegedre. Enyedi Lukács akkor alakult lapja, a Szegedi Napló hívta meg munkatársai közé.

Szeged történetének nem mindennapi szakasza volt az a néhány év, mikor Mikszáth idõzött.

1879-ben a Tisza áradása rommá változtatta a várost.

Mikszáth írói pályájának elsõ nyugodt szakasza volt a Szegeden töltött 3 esztendõ. Nehezen vált meg a várostól 1880 decemberében. Élete során számtalanszor tért vissza ide, a demokrácia otthonát vélte megtalálni Szegeden. A polgárvárost látta és szerette benne.

Mikszáth és Mauks Ilona sorsa 1882-ben ismét egybefonódott: december 31-én tartották az esküvõt Mohorán. Házasságuk mindvégig boldog volt, három fiúgyermekük született.

Mikszáthot a Petõfi Társaság, a Kisfaludy Társaság majd a Magyar Tudományos Akadémia is tagjai közé választotta.

Mikszáth a további évtizedekben részben a tót és palóc elbeszélésekben kimunkált úton haladt tovább. Felhasználta ifjúkora élményvilágát, de most m ár nagyobb terjedelmû regények, novellák kerültek ki keze alól.

Ábrázolásaiban megtalálhatók a különcök, a romantikus hõsök. Hû képet ad a társadalom egyik sajátos rétegérõl, a dzsentrikrõl is. Mikszáth prózájára jellemzõ, hogy - bár még sok romantikus elemet hordoz magában, de ? közelít a realista ábrázolás felé. Mûveiben jó megfigyelõképességgel rendelkezõ, okos emberként néz körül a magyar valósában, így valóságos képet ad. Mûveiben még nem túl jellemzõ a mélyebb lélektani elemzés. Alkotásaira jellemzõ a költõ mesélõ kedve, a sok kitérõ, az érdekességek elmondása.

Összességében elmondható, hogy alkotásainak jellemzõje, hogy inkább a fordulatos kalandokra ügyel, semmint a dolgok mélyebb összefüggéseire. Utolsó éveinek novellatermésére az elégikus hangnem jellemzõ.

Mikszáth élete meglehetõsen eseménytelen volt. Utolsó éveiben távol került a politikától, magányosnak, idegennek érezte magát. Az ekkor induló Nyugat címû folyóirat körül csoportosuló írónemzedékkel sem találta meg igazán a közös hangot. Visszahúzódott horpácsi birtokára.

Az öreg Mikszáth komoran tekintett a jövõbe, szinte látta a bekövetkezõ történelmi katasztrófákat. 1910. május 28-án hunyt el. [/quote]

[lameXpert]

Január 17.

idézet:

---

Alpár Ignác (1855 - 1928)



Az újabb magyar építészet egyik legmarkánsabb egyénisége, akinek mûködése szorosan összeforrott nemcsak Budapest, de a háború elõtti Magyarország úgyszólván minden nagyobb városának fejlõdésével. Egyike legtermékenyebb és legsokoldalúbb mestereinknek. Rendkívül sok vidéki középiskolát épített, fõleg Erdélyben; Budapesten a II. ker. fõgimnázium, a VI. ker. fõreáliskola és az Eötvös-kollégium tervei erednek tõle. Egész sor megyeházát (Kolozsvár, Nyíregyháza stb.) és ref. templomot épített, s az õ alkotásai a Herkules-fürdõi Szapáry-fürdõ, a kolozsvári egyetem, a kath. státus kolozsvári bérházai, a temesvári fõposta s a nyíregyházai színház. Mûködésének súlypontja, ha nem is számszerûen, a fõvárosra esik, ahol egyik legsikerültebb korábbi mûve, a millenáris kiállítás mesteri felépítésû tört. fõcsoportja áll. Legnagyobb-szabású alkotásai a Tõzsdepalota és az egykori Osztrák-Magyar Bank palotája, s tõle erednek a Váci körúti Anker-ház és a két legmonumentálisabb budapesti bankpalota, a Hitelbank és a Pesti Hazai Elsõ Takarékpénztár tervei. Formanyelve a renaissanceból és barokkból táplálkozik; e stílusok formáit kezdetben szigorúbb, késõbbi mûveiben szabadabb, modernizált felfogásban használja fel.



".... Elek Artúr: ALPÁR IGNÁC •

Alpár Ignác egyik utolsó élõ tagja volt annak az építészi nemzedéknek, mely a milleniumot megelõzõ és az azt követõ két évtized során Budapest városképét kialakította. Elõtte elment Czigler Gyõzõ, Hauszmann Alajos, Petz Samu, Lechner Ödön, akiknek kortársa, majd vetélytársa volt. Alpár pályája azonban a millenium után lendült magasra. Addig csupán a vidéken épített. Sokat és tömegre, költségre nem jelentéktelen épületeket. A fõvárosban azonban ismeretlen volt a neve mindaddig, míg a milleniumi kiállítás történelmi csoportjának épületére kitûzött pályázatot meg nem nyerte. Az akkor szinfalszerû építmény azóta maradandó épületté változott, a mai Mezõgazdasági Múzeummá. Ma talán vegyes érzést kelt, - akkor igen eredeti ötletként hatott a hazánk különbözõ építészeti korszakait képviselõ monumentális épületrészeknek egybeforrasztása.

Ez a sikere tette országosan ismertté Alpár nevét, és ettõl kezdõdik tulajdonképpeni pályája, annak az a része, amely Budapestet szelte át és amelyen élete fõmûvei keletkeztek. Szerencsés korszak volt. A terjeszkedõ fõvárosnak új városrészekre és egész sereg új középületre volt szüksége. A Lipótváros közepén terpeszkedõ sokudvaros, polygon alaprajzú rengeteg Ujépületet akkoriban bontották le, hogy a mai Szabadság-tér háztömbjeit építsék a helyére. Egymás után írtak ki nagy pályázatokat, köztük az áru- és értéktõzsdére, az osztrák-magyar bank budapesti fõépületére (a mai Nemzeti Bank épületére). A mérkõzésekbõl Alpár Ignác került ki gyõztesen, s elmondható róla, hogy a Szabadság-tér építészeti képét õ alakította ki két hatalmas épületével. Mind a kettõ fõként az alaprajzi megoldásával nyerte meg a pályabírák tetszését. Alpárban addig is, azóta pedig még inkább a célszerû belsõ helyiségbeosztás mesterét becsülték.

Ez a tehetsége biztosította számára késõbbi nagy banképületeinek megtervezését: a Hitelbankét és a Pesti Hazai Takarékpénztár váciutcai fõépületéét. Hatalmas irodával, tehetséges fiatal építészek seregével dolgozott Alpár ezeken a munkákon. S közben bérházak tervezésére és vidéki építkezésekre is jutott ideje.

Robusztus munkás volt, a régi Pest elpusztíthatatlan «pámászterei»-nek utolsója. Fizikumra, hangra, súlyra, tekintélyre óriás. És biztoskezû adminisztrátor, ki tevékenységének sok szálát soha össze nem zavarta. Bár nem volt tanára a Mûegyetemnek, mûvészeti és fõképp építészeti kérdésekben mindenkinél nagyobb tekintély volt, az államnak kinevezetlenül is szinte hivatalos szakértõje. Minden fontosabb pályázat eldöntése körül szava jutott s ennyiben a maga építkezésein túl közvetve is fontos része jutott az újabb magyar építõmûvészet kialakulásában.

Sok értékes tulajdonsága volt, de a képzelet lendületessége és általában az eredetiség nem tartozott közéjük. Maradt nehány épülete (például az Anker-udvar, vagy az Apponyi-téri Girardi-ház), amelyeknek kvalifikálása csak kegyetlen jelzõkkel lenne lehetséges. Ezeken az épületein különben sem nagyon biztos ízlése teljesen felmondta a szolgálatot.

Építészi érdemei közé tartozik, hogy nagy monumentális épületeinek külsõ és belsõ díszítésében feladatokat juttatott a többi mûvészetnek is, különösen a szobrászatnak és az iparmûvészetnek. Ezeknek a mûvészeteknek nagy szolgálatot tehetett volna, sõt alkalomcsinálója lehetett volna a magyar monumentális szobrászatnak, ha helyes ítélettel tudja mûvészeit megválogatni. Gondoljunk csak a Nemzeti Bank relief-frízére, mely a terjedelmes épület két homlokzatát övezi széles sávban. Micsoda hálás és talán örök jelentõségû feladat arra hivatott szobrász kezében, annak ellenére, hogy a fríz építészeti tekintetben megoldatlan maradt! És mi lett belõle.[/quote]

[lameXpert]

Január 18.

idézet:

---

Ferencsik János (Bp., 1907. jan. 18. - Bp., 1984. jún. 12.): karmester



Neve fémjelzi (Klemperer mellett) a bp.-i Operaház háború utáni mûködését.

ハンガリーの偉大な指揮者、ヤーノシュ・フェレ 531;チク(Janos Ferencsik 1907-1984)の名前が、クラシックファンの間から少しずつ&# 24536;れ去られていっているのは、とても寂しいことӗ 1;す。この指揮者には、カッチェンと共演したブラ&# 12540;ムスのピアノ協奏曲で興味を持ち、ベートーヴӝ 5;ンの交響曲を聴いて衝撃を受けました。20世紀半ば のハンガリーの音楽界で、ショルティ、オーマン 487;ィ、ケルテスといった名だたる指揮者が国外へ出 て活躍する中で、生涯ハンガリー国内にとどまり 289;祖国の音楽界のためにつくしたのがこのフェレン チクでした。ハンガリーの楽壇を巣立った多くの& 899;楽家が、外国で大いに活躍することができたのも 、彼が祖国の音楽界を守っていたからと言っても$ 942;言ではないように思います。バルトークやリスト などのお国ものに抜群の適性を示しつつも、ドイ 484;物を正統的に鳴らす術も心得ていたフェレンチク の音楽は、何の気負いもない、誠実で深い演奏で 377;。この偉大な指揮者の音楽を、一人でも多くの人 に知っていただけることを願って、フェレンチク 398;コーナーを作ることにしました。 [/quote]