[lameXpert]

Február 2.

idézet:

---

HOLLÓSY, Simon (1857, Máramarossziget - 1918, Técsõ)

[url="http://"http://www.kfki.hu/keptar/kep/h/hollosy/muvek/1880-89/huszt.jpg"] [/url]
Festõ, a 19. századi naturalizmus és realizmus egyik legkiválóbb magyar képviselõje. Máramarosi örmény családból származott, apja a szabadságharc hatására vette fel a Korbuly név helyett a Hollósy nevet. Elõbb Budapesten, majd Münchenben tanult, s itt festette 1885-ben Tengerihántás c. képét, amely külföldön és itthon nagy sikert aratott.[/quote]

[ 2004. február 01.: lameXpert szerkesztette a hozzászólást ]

[dimanche]

Én

[lameXpert]

Február 3.

idézet:

---

Kner Imre (Gyoma, 1890. febr. 3. – koncentrációs tábor, 1944): nyomdász.



~ Izidor fia. 1902-tõl atyja mûhelyében, 1904–05-ben a lipcsei Mäser-féle nyomdászati technikumban sajátította el a nyomdászmesterséget. 1905-ben hazatért Gyomára, s 1906-ban a Röpke Lapok c. meghívó-mintakönyvi szerkesztését, 1907-ben az üzem technikai és mûvészi vezetését, 1911-ben a közigazgatási nyomtatványraktár vezetését és a Közigazgatási Mintatár szerkesztését, 1916-tól a könyvkiadó vállalat vezetését vette át. Az I. világháború után Kozma Lajos építésszel és grafikussal, valamint Király György irodalomtörténésszel a különféle történelmi stílusok felhasználása, a népi barokk megújítása s elsõsorban a klasszicista tipográfia korszerû alkalmazása révén új m. könyvmûvészetet teremtett.[/quote]

[Brett Shaw]

Február 3.

GALAMB József (1881-1955)

idézet:

---

Makón született 1881-ben, többgyermekes földmûves család legkisebb gyermekeként. Szûkös körülmények között éltek, különösen az apa korai elhunyta után. Csak a legidõsebb fiú tanulhatott, aki ügyvéd lett. József Makón járt elemi iskolába, majd szakirányú érdeklõdése és rajzkészsége a szegedi Fa- és Fémipari Szakiskolába vezette. A jóhírû budapeesti Felsõ Ipariskolába már bátyja támogatásával iratkozott be. Itt gépésztechnikusi képesítést szerzett.Rövid ideig a diósgyõri vagongyárban dolgozott, majd az aradi MARTA (Magyar Automobil Rt. Arad) gyárban a gépkocsigyártást tanulmányozta, utóbb Németországban az Adler automobilgyárnál dolgozott.

1903 végén költözött az USA-ba. 1905-ben Henry Ford detroiti üzemében lett mérnök.

1908-ban kezdték gyártani az általa konstruált T-Ford-ot, amelyet a szellemes tervezés, ötletes technikai megoldás és megbízhatóság jellemzett.

Másik kiemelkedõ alkotása a Fordson traktor (1918-1920), mely az USA-ban mintaképül szolgált a traktorgyártás számára.

Az õ elképzelései alapján szervezték meg a gépkocsik futószalagon való gyártását.
Bolygókerekes sebességváltója és villamos gyújtóberendezése kora gépkocsitechnikájának kimagasló alkotásai voltak.


Magyarságát nem felejtve 1921-ben ösztöndíjat alapított a makói ipari felsõoktatásban tanuló rászorulóknak. Egy évvel késõbb szülõvárosában Ford kereskedést nyitott. Az elsõ világháború alatt tengeralattjáró keresõket fejlesztett.

1942-ben Ford ötlete nyomán egy hathengeres autó tervezésébe kezdett. 1944-ben orvosa javaslatára vonult vissza az aktív munkától.

1955-ben hunyt el, Ditroitban nyugszik.

1981-ben táblát avattak emlékére Makón, késõbb szobrot is, végül iskolát neveztek el róla. [/quote]

[Netmaster]

[url="http://"http://www.worldhistory.com/wiki/G/Gaston-Julia.htm"]Gaston Julia[/url] (1893. február 3. - 1978. március 19.)

[lameXpert]

Február 4.

idézet:

---

Tóth Aladár (Székesfehérvár, 1898. febr. 4. – Bp., 1968. okt. 18.): zenetudós, zeneesztéta, az Operaház igazgatója



A múlt század elsõ felében a merésznek és a sokszor meg nem értett modern zenének, Kodály és Bartók munkásságának lelkes híve és propagálója volt. Mint zenekritikus és esztéta sokat tett e zene értékeinek megismertetésében.

Tóth Aladár: A Parsifal az operaházban
A Parsifal bemutatása a magyar operakultúrának öt meddõ esztendõ után elsõ komoly erõpróbája. Operaházunk Bartók operája és az "Ariadne" óta egyetlen mélyebb mûvészi problémákat felvetõ újdonságot sem hozott színre, kitéve magát a hanyagság és nemtörõdömség vádjának s gondosan elrejtve azokat az értéklehetõségeket, melyek benne szunnyadoztak. Úgylátszik szívesebben elviselte a "nem akar semmit" szemrehányását, mint esetleg a "nem tud semmit" pozitív kritikáját. Most azután, mint a diák, aki miután nyolc osztályt kegyelem-elégségesekkel megúszott, egyszerre prematurus érettségit szeretne váratlan ambícióval kicsikarni, Operaházunk a Parsifalra készülvén, összeszedte minden erejét. Az elhenyélt évek tétlensége azonban ilyenkor kegyetlenül megbosszúlja magát, nincs idõ mindent elölrõl kezdeni, az egész tudomány felületes és a levegõben lóg. Az ötesztendõs szakítás minden komoly zenei törekvéssel már eleve kizárta, hogy a Parsifal premierje ne csak egy Parsifal, hanem a budapesti Parsifal legyen, szóval új felfogást, egyéni megoldást jelentõ mûvészi plusz a zeneéletben. Igaz, a Parsifal-elõadás elõkészítõi igényt tartottak korszerûségre, sõt modernségre, tekintetbe kívánták venni amellett a bejrúti tradíciót is, de a sokféle kultúra nem alkothatott szerves, kiegyenlített egészet. Hiába vetették latba tudásukat hivatott irányítók, valamely opera beállítása sohasem egyetlen ember mûve, a nagy egyéniségek összefogó ereje nem mentheti meg egységét, már a karmester és a rendezõ kettõssége is egy nagyobb összefogó erõt kíván maga fölé s ez az összefogó erõ csak a szervesen fejlett kultúra lehet, a tradíció, melybõl a nagy egyéniségek, mint közös talajból kinõnek.....[/quote]

[lameXpert]

Február 5.

idézet:

---

Nagy Endre (Nagyszõllõs, 1877. febr. 5. – Bp., 1938. máj. 5.): író, konferanszié, színigazgató



Szabálytalan irodalmi jelenség: egy író, akit olyan kortársak, mint Ady Endre és Móricz Zsigmond, a legjelentékenyebbek közt tart számon, aki hatásában felülmúlta valamennyi politikai napilap és elméletekkel bajlódó folyóirat egész publicisztikáját, aki többet tett nemhogy Ady, de még Balassi és Csokonai népszerûsítésében is, mint kora kritikája és irodalomtörténete - életmûvének legnagyobb részét sohasem írta le, élõszóval rögtönözte, és amint nemzedékekre szóló hatással elhangzott, úgy veszett bele a semmibe, mint ahogy egyes hajdani skolasztikus elmélkedõk szerint az emberi lélek a halál után belevész Istenbe. Nagy Endre megírt és megjelent mûvei egy szépen fogalmazó újságíró-novellista-színpadi szerzõ-emlékiratíró-irodalmi vitatkozó-esztéta jó színvonalára vallanak, odatartozik a Nyugat jó második vonalába, valamennyi mûfajában akad jobb nála a nagy kortársak között. De mint az élõszó mûvésze, mint irodalomszervezõ, mûfajújító, mint ösztönzõ erõ - lángelme volt, és ugyanúgy tartozik a Nyugat vezérkarához, mint Ady, Móricz, Babits... vagy Osvát Ernõ, aki írónak csaknem a nullával volt egyenlõ, de aki nélkül a Nyugat nem Nyugat, és aki nélkül a magyar irodalomnak 1908-tól kezdve nem az az útja, mint ami vele és általa volt. A legnagyobbak irodalomtörténetét nem lehet elmondani az élõszóval hatók szerepe nélkül. És ki tudja, hogy Ady Endre maga pontosan Ady Endrévé fejlõdik-e, ha ifjúkorától fogva nem Nagy Endre a talán legeslegjobb barátja, az a barát, akire hallgatott, és akivel sohasem különbözött össze.

A világ végérõl, az ugocsai Nagyszõllõsrõl érkezett a fiatal Nagy Endre Nagyváradra, zsebében egy jogi doktorátussal, amelyet sohase használt fel; nemhogy ügyvéd vagy köztisztviselõ nem lett, de még csak nem is mutatkozott be soha dr. Nagy néven. Újságírónak állt a századelõ ,,Körös-parti Párizsának", ennek a nem kevéssé felvágós, de mégis nyugatiasan nagyigényû, új irodalmat teremtõ város egyik napilapjához, és mert szûkpénzû fiatalember volt, albérletben lakott ugyanabban a lakásban, ahol egy másik szobát két hasonlóan fiatal újságíró, Ady Endre és Biró Lajos bérelt. A három albérlõ életre szóló barátságot kötött. Nagy Endre volt a legiskolázottabb, õ elvégezte az egyetemet. Ady abbahagyta, Biró nem is járt egyetemre, de mégis a legmûveltebb volt közöttük, és ráadásul sok nyelven beszélt igen jól. Nagy Endre pedig azonnal felismerte, hogy Ady zseni, Biró pedig bámulatosan jó novellista.

Idõvel együtt kerültek fel Budapestre. S miközben Ady Endre nem kis botrányok közepette irodalmi vezér, Biró Lajos pedig hamar tekintélyes prózaíró és nagy tekintélyû szerkesztõ lett, Nagy Endre írt néhány regényt, realista igénnyel és könnyed elbeszélõ stílussal a hazai vidéki életrõl (A Geõdhyek, Apostol a Hódságon, A birsai vándorforrás), és megjelent egy érdekes novelláskötete is (A misogai földkirály), amelyekkel, ha a második sorban is, de mégis jelen volt már az új irodalomban. Ez azonban csak a kezdet kezdete volt. 1908-ban természetesen õ is egyike a megalakuló Nyugat törzsgárdájának, de ami fontosabb, ugyanebben az évben alakítja meg elsõ kabaréját, a Modern Színpadot.

Ez a magyar kabaré Nagy Endre legsajátosabb mûfaja. Kis színház, amely egyszerre ad tréfát, igazi irodalmat és politikai publicisztikát. Fõalakja a konferanszié, aki élõszóval napról napra értelmezi harcosan szatirikus stílusban a közélet eseményeit, és úgy mellékesen még a következõ számot is bejelenti. Ez volt maga Nagy Endre. Eddig is tudták róla, hogy felettébb bölcsen szórakoztató kávéházi csevegõ. Ebbõl a tehetségébõl irodalmi mûfajt alakított; irodalmat, amelyet élõszóval közölt, rendszerint rögtönzött. Még eredendõ beszédhibáját is - kissé dadogott - hasznosítani tudta a hatáskeltéshez. Akadozó beszédmódja hatásosabbá tette a csattanóit. Ellenzéki politikát és a haladó irodalom propagandáját egyesítette szavaival is, mûsorpolitikájával is. A legjobb írók lelkesen írtak kabaréja számára egyfelvonásosokat és tréfás jeleneteket. Móricz Zsigmond és Szép Ernõ Nagy Endre kabaréjában tanulta meg a dialóguskészítés mûvészetét. Molnár Ferenc és Heltai Jenõ mellett még az olyannyira finomkodó Szomory Dezsõ sem tartotta rangon alulinak, hogy Nagy Endre kabaréjának írjon humoros jeleneteket. A költõk pedig egyenest versengtek azért, hogy a kabaré valamelyik mûvésze vagy mûvésznõje, mindenekelõtt a mindenkinél nagyobb, vonzóbb, csillogóbb Medgyaszay Vilma mondja vagy énekelje a versüket. Nagy Endre mûsorában egymás mellett, egymást váltogatva hangzottak fel a régi, már rég nem szavalt klasszikusok, Balassi Bálint, Csokonai Vitéz Mihály meg a közelmúltbeliek, fõleg Reviczky és a Nyugat modernjei. Ady és Babits is helyet kért magának ebben a kabaréban. Ady egyenest Nagy Endrének írta a Kató a misént meg a Zozó levelét. Babits Merceriáját és Gáláns ünnepségét Medgyaszay Vilma mûvészete ihlette. Két fontos költõi mûneme volt ennek a kabarénak: a franciás, enyhén érzelmes sanzon, meg a csúfondáros, jellegzetesen pesti humorú kuplé. Nagy Endre egész költõi nemzedékben ébresztett kedvet a népszerû kabaréköltészetre. Szép Ernõ, Emõd Tamás, Heltai Jenõ szinte egymással versengve írta a sanzonokat, kuplékat, tréfás jeleneteket. Móricz Zsigmond egy egész kötetre való humoros falusi egyfelvonásossal gazdagította a mûsort. Nagy Endre ismerte fel a nagy tehetséggel induló fiatal romanista nyelvészben, az ófrancia és provence-i költészet bravúrosan verselõ, tudósnak induló tolmácsában, Gábor Andorban a kitûnõ kabaréköltõt és vérbeli humoristát. Egy ideig a budapesti közönség legkedveltebb, legötletesebb, legképtelenebb nyelvi és gondolati játékokkal rakétázó humoristája volt.

Közben Nagy Endre megmaradt írónak is. Vígjátékait szívesen vették a fõvárosi színházak. Sikereket is hoztak. A zseni címû tragikomédiája még elnyerte a Voinich-díjat is, pedig ezt akadémikus ízlésû bírálóbizottság adta évrõl évre a legsikeresebbnek ítélt színjátékoknak. A miniszterelnök címû vígjátéka igen jó társadalmi szatíra. De azért ezek és az a még néhány színdarabja, amely többkevesebb sikert aratott, hatásban meg sem közelítette színpadi és kávéházi szóbeli mûvészetét, a vitatkozás, anekdotázás, társadalmi-politikai kritika, irodalomnépszerûsítés sajátos ötvözetét, amellyel irodalmi ízlést és társadalmi közvéleményt formált. Írók tolongtak kávéházi asztalához, és államférfiak tülekedtek a kabaré pénztára elõtt, hogy hallják Nagy Endre véleményeit.

Nyilván politikai érzelmi világára is jellemzõ, hogy kitûnõen tudott franciául, és az Osztrák-Magyar Monarchiában egész szokatlan módon nem tudott németül (vagy letagadta; mindenesetre közismert volt, hogy a német szavakat a színpadról is nevettetõen rossz kiejtéssel mondta ki). Párizsi útjáról kitûnõ útirajzot írt. Kiderült, hogy az emlékezés, a memoár igen testhezálló mûfaja. Nem is hagyta abba. Megírta a nagyváradi emlékeit ifjúkoráról és azokról az évekrõl. Majd A kabaré regényét, amely egyszerre önéletrajz, mûfajtörténet és kulturális dokumentumanyag. Ezek az emlékezõ mûvek nemcsak igen élvezetes írások, de forrásmûvek is a felidézett évekrõl, alakokról.

Azután úgy ötvenéves korában valami igazi irodalmat akart alkotni. Kitalált egy sajátos figurát, Lukits Milost, a kicsit züllött, kicsit bölcs, mûvelt és ábrándok nélküli kávéházi törzsvendéget, akivel õ, az író beszélget. Egy kötet novella (Lukits Milos kaladjai) és egy irodalmi beszélgetés-elmélkedés, íróiarckép-sorozat (Hajnali beszélgetések Lukits Milossal) kerekedett ki a figurából. És ezzel emelkedett az írott irodalomban is halhatatlan barátai mellé. Itt érte utol színvonalban saját szóbeli mûvészetét. De a kabaréhoz mindhalálig hû maradt. Élete végén a Teréz körúti Színpad irodalmi vezetõje volt, s adott példát minden azóta való hazai kabarénak és minden azóta való konferansziénak. Hatvanéves korában halt meg. Az egész haladó irodalom a maga nagy halottjának tekintette.....[/quote]

[lameXpert]

Február 6.

idézet:

---

Maleczky Oszkár (Bp., 1894. febr. 6. - Bp., 1972. febr. 22.): operaénekes (buffo bariton),

Háry János kalandozásai Nagyabontúl Burgváráig: Daljáték négy kalandban elõ- és utójátékkal, Op. 15 (1925-1927) = János Háry's adventures from Nagyabony to Burgvár: Musical comedy in four adventures with overture and postlude
szöveg Paulini Béla, Harsányi Zsolt = text by Béla Paulin & Zsolt Harsányi; vez. Ferencsik János; a Magyar Állami Operaház Zenekara; Palló Imre, Bar. (Háry János); Tiszay Magda, Mezz. (Örzse); Maleczky Oszkár, Bar. (Öreg Marci); Lendvay Andor, Bar. (Ferenc Császár); Báthy Anna, S. (Császárné); Sándor Judit, Mezz. (Mária Lujza); Rösler Endre, T. (Ebelasztin lovag); Melis György, Bar. (Napóleon). - Magyar Állami Operaház Énekkara. - Bp.: Qualiton, 1958. - 3 hgl.
LPXMN 1023-5

[/quote]

[lameXpert]

Február 7.

idézet:

---

Samburu



Samburut, az Állatkert február 7-én született zsiráflánykáját (merthogy azóta erre is fény derült) cumisüvegbõl etetik ápolói.
Samburu a születése utáni elsõ napját állva töltötte, talpalt anyja után, hogy végre szophasson, sajnos sikertelenül. Úgy tûnt, Santana csiklandós, így a borjú kísérleteire ficánkolva ugrott arrébb. Pemba, az újszülött nyolc hónapos féltestvére gyanakodva követte a kicsit, árgus szemmel fürkészve annak minden megmozdulását. Nemtetszését tettekbe is öntötte, hiszen néhányszor fellökte a még ingatag lábakon álló újszülöttet.
A kudarcba fulladt szopási kísérleteket és Pemba ellenszenvét látva az állatorvosok úgy döntöttek, hogy Samburu az éjszakát anyjával együtt külön helyiségben tölti. Reggelig a pici még mindig nem jutott tejhez (folyamatosan figyelték anyát és borját), és az anya tõgye igencsak laposnak tûnt, ami arra utalt, hogy a tejtermelés nem indult meg. Ekkor a többieket kiengedték, Samburut pedig elkezdték cumisüvegbõl etetni. Az etetés eleinte nem ment könnyen, leginkább valamilyen érdekes tánchoz hasonlított, amikor az ápoló átöleli a kiszsiráf nyakát, fejét hátrahúzza, szájába dugja két ujját, hogy a cumi beleférjen és mindkét táncoson csorog a tej miközben köröznek a kifutóban. Az orvosok a párizsi kerttel konzultálva úgy vélték, hogy nyugtató injekciót adnak a mamának, hátha akkor a kicsi is hozzájut az anyatejhez egyenesen a zsiráftõgybõl. Ám Samburu a nyugtató hatásának kezdetekor is még rossz helyen keresgélte a csecseket, evés helyett inkább figyelmesen tanulmányozta az anyja tomporából kiálló gyógyszeres lövedékek piros pomponjait. Az újabb sikertelen kísérlet után végleg különválasztották a már kétnapos csemetét, hogy az anya "védelmezõ" rúgásaitól védve tudják az éhes szájat etetni.
Samburu az elsõ héten frissen ellett tehén tejét kapja naponta hatszor, most már szerencsére többször 3 decit is megiszik. Az újszülött zsiráf etetéséhez szükséges felszerelés hasonlít az embergyerek "túlélõcsomagjához", hiszen cumisüveg fogszabályozós cuclival, cumisüveg-melegítõ és melegvizes vatta találhatók benne.[/quote]

[ 2004. február 07.: lameXpert szerkesztette a hozzászólást ]

[lameXpert]

Február 8.

idézet:

---

Korach Mór (1888-1975)



Korach Mór humanista polihisztor volt: tudománypolitikus, mérnök, író és festomuvész is egy személyben. Tudósként a muszaki kémiában, s különösen a szilikátkémiai technológiában ért el kiemelkedo eredményeket. Képezte, tanította a jövo mérnökeit, tudományos dolgozóit, nevelte az egyetemi oktatókat és a kutató intézetek munkatársait. Nemcsak szakmára, hanem világnézetre, kutatói etikára is tanított.

1888. február 8-án született Miskolcon. Középiskoláit Fiuméban, felsofokú tanulmányait Budapesten, a József Nádor Muegyetemen végezte, ahol 1911-ben vegyészmérnöki oklevelet szerzett.

1912 végén kivándorolt Olaszországba. Eloször a páduai egyetemen dolgozott, majd Faenzába került, az elso magasabb olasz kerámiai szakiskola megszervezésére. 1925-ben meghívták a bolognai egyetemre, az akkor megalakított vegyipari gépészeti foiskolai karra, ahol elkezdte a muszaki kémia elméleti alapjainak kidolgozását. A második világháború idején részt vett az ellenállási mozgalomban, muködését felfedezték, bebörtönözték.

Negyvenévi távollét után, a magyar kormány meghívására 1952-ben hazatért. Megszervezte és 1957-ig igazgatta az Építoanyagipari Központ Kutató Intézetét. Ezt követoen 1957-tol 1963-ig a Budapesti Muszaki Egyetemen a Vegyészmérnöki Kar Kémiai Technológiai Tanszékét vezette, munkálkodott a vegyészmérnökképzés korszerusítésén, a félüzemi laboratóriumi oktatás vezetésén. Eredményes professzori muködése mellett megszervezte 1960-ben Közép-Európa elso Muszaki Kémiai Kutató Intézetét.

1963-ban nyugállományba vonult, de továbbra is vezette az akadémiai kutatóintézetet 1968-ig, amelynek tudományos tanácsadója volt haláláig. Széles látókörével és nemzetközi tapasztalataival fáradozott a vegyipar és a szilikátipar fejlesztésén, sok meg nem értés ellenére harcolt az új technológiák bevezetéséért. Korát megelozve az elso között volt, akik felismerték a környezet elszennyezodésének a veszélyét ,,és sürgette a környezetvédelem megszervezését.

Korach Mórnak a tudományos világ és a társadalom sokszor fejezte ki megbecsülését. A Magyar Tudományos Akadémia 1956-ban levelezo, 1958-ben rendes tagjává választotta, a kormány Kossuth-díjjal tüntette ki. Számos külföldi tudományos intézmény tagjává választotta és tiszteletbeli doktorrá avatta. Korach professzor 1975. november 29-én, 88. életévében Budapesten halt meg.[/quote]

[lameXpert]

Február 9.

idézet:

---

Komlós János (1922. február 9. - 1980 július 18.) író, újságíró, konferanszié, színigazgató.

1940-ben érettségizett Budapesten, majd az Országos Rabbiképzõ Intézet növendéke volt. 1945 után az Államvédelmi Hatóság vizsgálótisztje. 1957-tõl a Magyar Rádió Irodalmi Osztályához osztották be, majd a Magyar Nemzet munkatársa volt. 1960-tól a Népszabadság kulturális rovatának vezetõje. 1967-tõl haláláig a Mikroszkóp Színpad alapító igazgatója. Belpolitikai szatírái, kritikái, konferanszai bár mindig lényegbevágó megállapításokat tartalmazták, bírálatnak ható poénjai mindig a pártállam törekvéseit szolgálták. Legnépszerûbb a Psota Irén - Major Tamás párosnak írott Lujza-Jenõ sorozata volt.

".... 1969-tõl szerzõdtette õt a Mikroszkóp Színpadhoz Komlós János. Komlós politizálni, gondolkodni tanította Hofit, megtanította arra, hogy a színpadon is ki tudjon mondani súlyos dolgokat. Hofi Géza ott, a Mikroszkóp Színpadon intézményesült el vakmerõ, politikaelemzõ kabaréjával. ("Én vagyok a magyar népgazdaság. Azért vagyok felakasztva, mert így legalább úgy látszik, mintha állnék.")...."

".... Az elsõ számok egyike - már Komlós János hatására - az volt, amikor Ivan Kozirev új lakásba költözik. Ez egészen frenetikusra sikeredett. Elmondta a verset, csak közbeszúrt néhány mondatot. Mind több fellépési idõt kapott a Mikroszkópon, szinte õ lett a teljes második rész. És ekkor már kabaré közben szerepeket is játszott, volt szabó, bádogos, zártosztály-beli beteg. Komlós János kezdte beültetni Gézába a politikai "chipeket". ....."

Komlós János Gól nélkül nem megy (humoreszkek) Bp., 1967 Kötött 8.00

"..... Sokat utazott, úgy is mondhatom: haknizott. Induláskor mindig õ volt az elsõ. Taxival érkezett, hozzátartozott életéhez. Nem vezetett. Indulás elõtt kényelmesen elhelyezkedett az elsõ ülésen, térdeire rakta reszketõ kezeit, szorítva remegõ combjait. Útközben sok mindenrõl beszélt, mindenre reagált, ami az úttesten vagy a kocsiban elhangzott... Nemegyszer elõfordult, hogy fel kellett segítenünk a színpadra, amikor megszólalt, máris kijózanodott.
Magánéletét nem nagyon ismertem. Annyit tudtam róla, hogy több infarktust túlélt. Fél az éjszakáktól. Mindent megtett azért, hogy legyenek körülötte, akikkel beszélgethetett, és közben fogytak a konyakok, a vodkák és a cigaretták. A gyertya mindkét végét égette.
Mintha elõre megírta volna életét, de nem kabarét, hanem egy monodrámát, amelyben önmagát alakította, váltogatva félelmetes maszkjait, melyekre kommunista hite, múltja egy ijesztõ, eltorzult mosolyt rajzolt."[/quote]

[lameXpert]

Február 10.

idézet:

---

Göncz Árpád (1922. - )



1944-ben szerzett diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán. A tanulás mellett 1939 és 1944 között az Országos Földhitelintézetben dolgozott. 1944 februárjában behívták katonának, de 1945-ben megszökött Németországba vezényelt egységétõl. A Magyar Diákok Szabadságfrontja Táncsics zászlóaljának tagjaként részt vett az ellenállási mozgalomban. Többször került szovjet fogságba, de mindig sikerült megszöknie. 1945-tõl a Független Kisgazdapárt tagja. Elõször az FKgP ifjúsági szervezetének, a Független Ifjúság budapesti szervezetének elnöke és a Nemzedék címû lap felelõs szerkesztõje. Késõbb a párt parlamenti csoportjának titkára, Kovács Béla személyi titkára, valamint a párt fõtitkára. Az FKgP feloszlatása után elõbb segédmunkásként dolgozott, majd volt hegesztõ és csõlakatos. 1952-ben beiratkozott a Gödöllõi Agrártudományi Egyetemre (GATE), ahol négy évet végzett el. A forradalom alatt a Magyar Parasztszövetségben dolgozott. November 4-e után részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom által benyújtott memorandumok elkészítésében és az indiai követségre juttatásában. 1957 februárjában segített külföldre juttatni Nagy Imre A magyar nép védelmében címû kéziratát. 1957 májusában letartóztatták. A Legfelsõbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1958. augusztus 2-án életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte a fellebbezés lehetõsége nélkül. 1960 márciusában részt vett a váci éhségsztrájkban; 1963-ban amnesztiával szabadult. A Veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet szakfordítója, majd 1964-tõl a Talajjavító Vállalat dolgozója lett. Megkísérelte befejezni a GATE növénytermesztési karán az utolsó évet, de kizárták az egyetemrõl. 1965-tõl szabadfoglalkozású író, mûfordító. 1989-tõl 1990-ig az Írószövetség elnöke, majd tiszteletbeli elnöke.

GÖNCZ ÁRPÁD köztársasági elnök (Ismételve a Boros László jegyzõ által elõolvasott eskü szövegét.): Én, Göncz Árpád esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz és annak népéhez hû leszek. Az alkotmányt és a jogszabályokat megtartom és megtartatom. A tudomásomra jutott titkot megõrzöm. Köztársasági elnöki feladataimat a Magyar Köztársaság fejlõdésének elõmozdítása és az alkotmány érvényesülése érdekében lelkiismeretesen teljesítem.

Isten engem úgy segéljen! (Általános taps.)

"Presidentti Göncz: Ympäristökysymykset vaikeimpia Unkarin EU-neuvotteluissa
--------------------------------------------------------------------------------
Ympäristökysymykset ovat kaikkein vaikeimmin ratkaistavia Unkarin aloittaessa varsinaiset EU-neuvottelunsa lähiviikkoina, arvioi presidentti Arpad Göncz STT:lle myöntämässään haastattelussa.
--------------------------------------------------------------------------------

EU:hun liittyvät asiat ovat päällimmäisiä keskustelun aiheita Gönczin tavatessa presidentti Martti Ahtisaaren Budapestissa maanantaiaamuna.

Gönczin kiinnostus ympäristökysymyksiin juontaa juurensa 40-50-luvuilta, jolloin hän työskenteli mm. maaperän suojelutehtävissä ja maatalousinsinöörinä. Tätä ennen Göncz toimi Pienviljelijäpuolueen pääsihteerinä ja aikakauslehden toimittajana.

Göncz otti aktiivisesti osaa vuoden 1956 kansannousuun ja joutui sen vuoksi viettämään kuusi vuotta vankilassa. Näiden vuosien jälkeen hänestä muotoutui arvostettu kirjailija, kääntäjä ja yliopistomies. Vuonna 1990 presidentiksi valittu Göncz tarkastelee maansa EU-kuntoa sekä ruohonjuuritasolta että älymystön näkökulmasta.

Hän uskoo monista muista poiketen, ettei maatalous ole Unkarin neuvottelujen pullonkaula.
- Ympäristökysymysten lisäksi ongelmia aiheuttaa infrastruktuurin kehittymättömyys, josta Unkari ei selviä ilman EU:n apua, presidentti totesi.


Homecoming and Other Stories
by Árpád Göncz
Translated by Katharina M. Wilson, Christopher C. Wilson
Original title: part of Plays and other writings: NY, 1990

Göncz, apart from being a writer, was a leading Hungarian democratic politician, the first freely elected president for forty years. The gift of ‘political speech’ is clearly there in his foreword which we quote below. He has in fact a great gift..... [/quote]

[lameXpert]

Február 11.

idézet:

---

Szilárd Leó (1898-1964)



Szilárd Leó 1919-ben emigrált, majd a berlini Mûegyetemen kezdett atomfizikával és thermodinamikával foglalkozni. Németországban több szabadalmat is beadott, ezek közül a legjelentõsebb az Einsteinnel közös találmány: egy hûtõfolyadékok áramoltatására alkalmas mágneses szivattyú; az atomreaktorok hûtõrendszerében ma is ezen az elven mûködõ szivattyúkat használnak. Hitler hatalomra jutásakor Szilárd Angliába költözött, ahol az atomenergia gyakorlati felhasználhatóságát kezdte kutatni. Amerikában kezdték el vezetésével az atommáglya építését, és mikor világossá vált, hogy az atomfegyverek mûködõképesek, az amerikai elnöknél határozottan ellenezte az emberek elleni bevetést, de sajnos nem sikerült megakadályozni, hogy Japánra ledobják az atombombát.A háború után biológiai, valamint biofizikai témákkal kezdett foglalkozni, a molekuláris biológia egyik megalapozójának is tekintik; sugárkezeléssel saját magát is sikeresen kigyógyította daganatos betegségébõl. Szerteágazó zsenialitása ellenére õ sem értett mindenhez: autót vezetni például nem tudott. Halála után a Holdon krátert neveztek el róla.

A marslakók
Azon buktak le, hogy – bármilyen sokáig gyakorolták is – egyetlen nyelvet sem tudtak akcentus nélkül beszélni. Volt ugyan egy ügyes trükkjük erre is: magyar emigránsoknak álcázták magukat, hiszen köztudott, hogy a magyaroknak van ez a fura nyelvi sajátosságuk. Olyan fizikusok tartoztak közéjük, mint Eugene Wigner (saját álneve szerint Wigner „Jenõ” , Edward („Ede” Teller, Leo („Leó” Szilárd, vagy a modern matematika géniusza, John von Neumann (Neumann „János” . Talán el is hitték volna róluk, hogy igazi magyarok, csakhogy Sherlock Holmes kiderítette: többségük nemcsak ugyanabból a városból jött, hanem ugyanabba a középiskolába is járt. Ez természetesen már több volt, mint gyanús, és dr. Watson a helyszínen nemsokára rábukkant annak a személynek a nyomaira, aki az akkori magyar közoktatás legfõbb irányítójaként fedezte, sõt, közvetve maga szervezte meg a marsiak e gimnáziumnak álcázott titkos hídfõállását. Ezt a személyt úgy hívták, hogy Eötvös Lóránd báró. (Részlet L. Lederman: Az isteni a-tom címû könyvébõl)

Szilard, Leo
Szilard, Leo (1898-1964), Hungarian-born American nuclear physicist, noted for his work in the development of controlled nuclear fission.

Fermi - Szilárd-féle atomreaktor (1955)
1942-ben indították be az elso nukleáris láncreakciót. Az atomreaktor az urán maghasadása révén termelt energiát. A reaktor grafittéglákból állt, amelyek a fékezoanyag - a moderátor - szerepét töltötték be. A reaktoron átvezetett kadmiumrudakkal a hasadás sebességét lehetett szabályozni.

A Chicagóban létrehozott és beindított elso atomreaktorra Enrico Fermi és Szilárd Leó 1955-ben kaptak szabadalmat, amelyet az Egyesült Államok kormánya jelképes egy dollárért vett meg a feltalálóktól. [/quote]

[lameXpert]

Február 12.

idézet:

---

Csáth Géza(Brenner József) 1887-1919 író, zenekritikus, orvos

Kosztolányi Dezsõ unokatestvére.



Édesanyját 8 éves korában vesztette el és ezt sohasem tudta kiheverni. Édesapja ügyvéd volt, nyilván tõle örökölte a zene szeretetét. Sokoldalú tehetsége már gyermekkorában megmutatkozott: kitûnõen hegedült, rajzolt, festett. Tizennégy éves korában érdekes zenekritikákat írt a Bácskai Hírlapba. Ez idõben azonban még nem is író akart lenni, hanem festõ.

Érettségi után Budapestre került orvostanhallgatónak. 1908-tól a Nyugat rendszeresen közölte elbeszéléseit és zenekritikáit. Bartók és Kodály elsõ méltatói közé tartozott. 1909-ben ideggyógyászként a Moravcsik-klinika tanársegédje, majd több helyen dolgozott fürdõorvosként. 1910-tõl egyre inkább a morfium rabjává vált. Az I. világháborúból betegen tért haza, elhatalmasodott rajta a morfinizmus. 1919-ben idegileg összeomlott, lelõtte feleségét és öngyilkos lett.

"....Csáth Géza Ópium címu novellája kultikus szöveggé, de mindenképpen a Csáth-életmu kulcsnovellájává vált. Foként azért, mert a szakirodalom - elobb nem tudva, majd elfeledkezve arról a tényrol, hogy a novella csaknem egy évvel korábban jelent meg, mint ahogy Csáth morfiumhoz nyúlt volna - kevés kivételtol eltekintve a szerzo morfinizmusának tükrében olvassa szöveget. Igaz, a korabeli kritika Csáth orvosi tanulmányait, az újabb kutatás pedig az európai drog-irodalom szövegeit helyezi a novella hátterébe az életrajzi alapú értelmezéssel szemben, a szöveg mégis kimozdíthatatlannak látszik a kanonikus olvasatok keretébol. Elso kérdésünk tehát: megengedi-e ez a kánon, hogy személyes tapasztalat illetve beteljesült életrajzi jóslat helyett orvosi szakszövegrol vagy irodalmi divatjelenségrol beszélnünk? Vagy valami egészen másról van szó? ....."

Witman fiúk (1997)
Directed by János Szász
Writing credits Géza Csáth (story)

"FELJEGYZÉSEK AZ 1912. ÉVI NYÁRRÓL
Rettenetes és nyomasztó gondolat, hogy nincs többé kedvem az íráshoz. Mióta az analyzissel behatóan foglalkozom, és minden ízében elemzem az öntudattalan lelki életemet, nincs többé szükség rá, hogy írjak. Pedig az analyzis csak szenvedést hoz, keseru életismeretet és kiábrándulást. Az írás pedig gyönyört ad és kenyeret. Mégse! Nehezen megy, aggályokkal. A születo gondolatot mintegy csírájában megöli a kritika. A legbelso elintézetlen ügyeimet pedig nem tudom papírra tenni. Az az érzés gátol, hogy mások éppolyan tisztán olvasnak benne, mint én az írók írásaiban, én, a psychoanalitikus. - Mégis vaserovel kényszerítem magam, hogy írjak. Írnom kell. Ha nem is lesz számomra többé az írás életmuködés soha, legalább legyen játék. Játszanom kell, ha nem is mulatok, mert ez ad csak esélyt rá, hogy valaha sok pénzt keressek.

Nos, az 1912-i nyár!

Dezsovel utaztunk. A fiú nagyon lesoványodva, sápadtan jött meg Újvidékrol. Köhögött. Aggódtam. Rosszul aludt. Régi éjszakáink jutottak eszembe, amikor o a patikárosság második évét tanulta (egy év elott), s amikor én aludtam rosszul, s zavartam ot.

Szép, nyári reggel virradt ránk máj. 29-én, szerdán. Befejeztük a poggyász elrendezését, gyorsan megmosdottunk és fél óra múlva már újságokkal megrakodva reggeliztünk a Keleti pályaudvaron. Együttvéve talán volt még 300 koronánk, abból az 1500 koronából, amelyet a fürdoi beruházásokra felvettem, már jó régen elment a többi.

Szeles, huvös tavaszi délben érkeztünk meg Stubnyára. A nagy étterem barátságtalanul festett, fáztunk, idegenek voltunk. Én aggódtam minden mozdulatomért, és módszert óhajtottam kieszelni, amelynek segélyével mindenkit a leheto legkönnyebben, legnagyszerubben a magam részére hódíthatok.

Újra nimolista voltam!....."[/quote]

[lameXpert]

Február 13.

idézet:

---

Hobo Földes László (1945- ) zenész, író és színész



Elég népszerû gyerek voltam az osztályban, minden balhéban benne voltam, amolyan fõbohóc-féle lehettem, de emellett a tanulással sem volt nagyobb baj, jók voltak a jegyeim is. Ekkoriban kezdtek el a srácok cigizni. Szünetekben kijártak a klotyóba, ahol aztán vágni lehetett a füstöt. Én inkább sportember akartam lenni, mint dohányos, úgyhogy kosarazni kezdtem. Elég jól ment. Egyik szünetben megyek ki a vécére, és ahogy ott állok az egyik zöld fallal elválasztott kasztniban, hallom, hogy a másikban az osztálytársaim, akik ugye ott dohányoztak, éppen rólam beszélnek. Nem akartam hallgatózni, de véletlenül meghallottam. Az volt a lényege, hogy én rendes gyerek vagyok ugyan, de azért mégis mindent az apámnak köszönhetek. Ha õ nem lenne, biztosan nem lennék ilyen jó tanuló, és a balhéimat sem néznék el. Mondanom sem kell, mennyire szíven ütött, hogy az osztálytársaim, akik ismernek és akiket szeretek, így gondolkodnak rólam. Egy világ omlott össze bennem. Akkor határoztam el, hogy ott bizonyítom be, hogy az apám nélkül is vagyok valaki, ahol csak a teljesítmény számít. Így lettem elsõ osztályú kosárlabdázó, fõiskolai válogatott kerettag. A dalaimon kívül sokáig erre voltam a legbüszkébb, mert senki sem mondhatta, hogy a sportban "hátszéllel" lettem az, aki.

[/quote]

[lameXpert]

Február 14.

idézet:

---

Batthyány Lajos gróf, (1807-1849) Magyarország elsõ miniszterelnöke.




Magyarország elsõ miniszterelnöke 1807. február 14-én született Pozsonyban. Családja egyik volt Magyarország legõsibb, leghatalmasabb családjainak, mindig a királypárti magyarok sorában állottak, s tagjaik a legelõkelõbb helyeket töltötték be.

Batthyányi vad, dacos gyerek volt, otthon nem nevelhették, anyja kénytelen volt nevelõintézetbe adni, így került Bécsbe.

A bécsi tartózkodás nagy hatással volt rá, új gondolatokkal, eszmékkel ismerkedett meg. Elhatározta, hogy politikai pályát választ: az új eszmék szellemében szeretett volna hazájának segíteni. Mintaképe hosszú évekig Széchenyi volt.

Az 1839-40. országgyûlésen már a fõrendiházi ellenzéknek egyik vezére. Igazságot, jogokat, függetlenséget akart kiharcolni, szembeszállni a kormány törvénytelen intézkedéseivel, s ehhez új harcosokra volt szüksége, akik mindezt biztosíthatják. Programjukban a jobbágyság felszabadítása, vallás- és véleményszabadság, a képviselõ-küldési jognak kiterjesztése, politikai jogok kiterjesztése szerepeltek. Az egész párt gondolkodását kiválóan jellemzik Batthyányi ezen szavai: „Ész, erény, becsületesség nincs kötve osztályhoz, sõt e tulajdonok sokszor megfordított arányban állanak a nemesi kiváltsághoz”. (Nem voltak ezek forradalmi törekvések, csak a kormánnyal állottak szemben.)

1843-44-i országgyûlésen már Batthyányi állott a fõrendi ellenzék élén. Ekkor sok fontos törvény jött létre. Batthyányi Kossuthtól várta az elvek népszerûsítését, a tömegek megnyerését. Nagy szótöbbséggel be is választották az országgyûlésbe: õ vezette az alsóház ellenzékét, Batthyányi pedig a felsõházi ellenzéket.

1848-ban a francia forradalom híre elhozta a magyar nemzet tavaszát is. A gondolatok, a szabad mozgás megvalósíthatóknak látszottak, leomlottak a bilincsek, a népek „életre keltek”. A pozsonyi országgyûlés nagy küldöttséget menesztett Bécsbe, hogy az uralkodó elé terjessze a magyar nemzet kívánságait. A király ezeket teljesítette is, s Batthyányi az ország felelõs miniszterelnöke lett. Minisztériumában népszerû, nagy tekintélyek foglaltak helyet: Szemere Bertalan belügy, Esterházy Pál a király személye körüli, Kossuth Lajos pénzügy, Mészáros Lázár hadügy, Széchenyi István közmunkaügyi, Eötvös József közoktatásügyi, Deák Ferenc igazságügyi miniszter......

[/quote]

[lameXpert]

Február 15.

idézet:

---

Láng Gusztáv (1873-1960) gépészmérnök

~ László gépgyáros fia. Oklevelét a bécsi és a charlottenburgi mûegy.-eken szerezte. Apja gyárában dolgozott; a gõzgépek exportját szervezte. Beutazta az európai Oroszo. ipari központjait, 1898-1907 között 40-nél több 100 és 1000 lóerõs gõzgépet szállított oda. Gyára a balkáni országokba is exportált gépeket. Az 1900. évi párizsi világkiállítás után gõzturbinák és Diesel-motorok gyártását szorgalmazta. Elõbb a Zoelly-féle akciós turbinát gyártotta 32.000 kW teljesítményig, majd 1934 után megszerezte a Brown-Boveri rendszerû reakciós turbina gyártási jogát. A Sulzer-cégtõl megvette a Diesel-motor szabadalmát, 1920-tól tovább fejlesztette olajporlasztóssá az addig légnyomásos porlasztású motortípust. Ezekbõl is exportált a SZU-ba, a Balkán-félsziget országaiba és Töröko.-ba. Mo.-on a Láng-gyár készített elõször Diesel-motorokat vasúti vontatásra. A gazdasági válság idején konzervgyári berendezések, gyorssajtó, selyemszövõszékek és nyüstös gépek gyártását is bevezette.


A 4-es mozdony a Láng-gépgyárban. A mozdony végét meghosszabbították, és meglehetõsen nagy méretûütközõkkel látták el.[/quote]

[lameXpert]

Február 16.

idézet:

---

Jablonowski József (Szepesolaszi, 1863. febr. 16. - Bp., 1943. júl. 6.): rovartani kutató (entomológus).



Sárospatakon és Bp.-en jogi, a bp.-i egy.-en természetrajzi tanulmányokat folytatott. 1890-ben asszisztensként Horváth Géza mellé került a Rovartani Állomásra, melynek 1895-ben ideiglenes ig.-ja, 1896-tól haláláig ig.-ja volt. Elsõsorban a mezõgazdasági rovartannal foglalkozott. Õ szervezte meg Mo.-on a mezõgazdasági (szántóföldi és kertészeti) kártevõ rovarok elleni korszerû védekezést.

[/quote]

[lameXpert]

Február 17.

idézet:

---

Cserhalmi György 1948



Fontosabb szerepek:

Shakespeare: Hamlet
Shakespeare: Romeo és Júlia Mercutio
IV. Henrik Henrik
Téli rege Leontex
Troilus és Cressida Achilles
Szeget szeggel Vincentio
Coriolanus címszerep
Hamlet Claudius
Gorkij: Kispolgárok Nyíl
Sarkadi Kõmûves Kelemen címszerep
Elveszett paradicsom Sebõk Zoltán
García Lorca. Yerma Victor
Illés-Vas: Trisztán címszerep
Szophoklész: Philoktétész címszerep
Sütõ: Káin és Ábel Ábel
Csehov: A manó címszerep
Goethe: Faust címszerep
Bulgakov: Menekülés Hludov
Euripidész: Oresztész címszerep
Wesker: A konyha Peter
Osborne: Dühöngõ ifjúság Jimmy Porter
Strindberg: Az apa Kapitány
Canetti: Esküvõ Max
Moliere: A mizantróp Alceste
Moliere: Don Juan címszerep
Brecht: Kaukázusi krétakör Azdak
Brecht: Koldusopera Penge Muckie
Örkény Tóték Õrnagy
Szilágyi Andor: El nem küldött levelek Angelus kapitány
Csehov: Ivanov címszerep
Beaumarchais: Figaro házassága Almaviva gróf
Rostand: Cyrano de Bergerac címszerep
Miller: Az ügynök halála Biff
Büchner: Danton Halála Camille Desmoulins
Ostrovszkij: Erdõ Vigov
Csehov: Sirály Trigorin
Shakespeare: Athéni Timon Timon
Eric-Emmanuel Schmitt: Frederick Frederick (Budapesti Kamara)
Darvasi László: Störr kapitány Störr
Kárpáti Péter: A negyedik kapu Elijahu próféta, több szerep

Filmek:
Madárkák; Még kér a nép; Magyar Rapszódia; Amerikai Anzix; Allegro Barbaro; 141 perc a befejezetlen mondatból; Egy erkölcsös éjszaka; Dögkeselyû; 80 huszár; Szerelmem Elektra; K.O.; Életünket és vérünket; A zsarnok szíve; Szirmok, virágok, koszorúk; Mephisto; Psyché; A tanítványok; A nagy generáció; Hajnali háztetõk; Tüske a köröm alatt; Hanussen, Hídember

"......... Az elmúlt hetekben hozták nyilvánosságra az idei Oscar-jelöltek listáját. A legjobb külföldi film kategóriában versenyben van Ondrej Trojan cseh rendezõ egy kis hegyi falu nevét viselõ Zelary címû alkotása is, s ez azt jelenti: nekünk is van kiért izgulni. A film fõszereplõjével beszélgettünk.

Magyar Narancs: Szabó István Mephisto és Hanussen címû filmjei után ismét egy olyan mûben szerepel, melyet Oscar-díjra jelöltek. Hogyan fogadta a hírt?

Cserhalmi György: Kicsit megremegett a lábam. A nomináláshoz képest a díjátadás igen messze van - ennek az idõnek nem azzal kellene telnie, hogy ez foglalkoztat. Hiába próbálom azonban elterelni a gondolataimat, mégis mindig eszembe jut. Úgy érzem magam, mint amikor az utcán megyek, és szembejön velem egy "homeless". Jön és kéri a magáét. Azt hittem, egyszerûbb lesz feldolgozni a jelölést, könnyen elintézheti magában az ember. Ha sikerül, jó, ha nem, nem. De mégsem így lett. Van bennem némi várakozás.

MN: Csalódott lesz, ha nem nyer?

CsGy: Az esély egy az öthöz. Ha a Farkasokkal táncoló annyi Oscart nyert, ahányat, akkor inkább ne nyerjen a Zelary semmit, de ha a Szigorúan ellenõrzött vonatokra gondolok, akkor nyerni szeretnék. .....[/quote]

[lameXpert]

Február 18.

idézet:

---

Jókai Mór (1825-1904)



A pápai református kollégiumban és a kecskeméti jogakadémián tanult, joggyakorlatot Komáromban és Pesten folytatott.
Már diákként összebarátkozott Petõfivel.
1848-ban a forradalmi ifjúság egyik vezére volt, részt vett a 12 pont fogalmazásában.
Beállt nemzetõrnek és elkísérte toborzó körútjára Kossuth Lajost.
1848 augusztusában feleségül vette Laborfalvi Rózát, a kor ünnepelt színésznõjét.

A szabadságharc idején követte a kormányt Pestre, Szegedre és Aradra. A világosi fegyverletétel után az önkényuralom bosszújától félve a bükki Tardonán lakott. Felesége szerzett számára menlevelet, így 1850-ben visszatérhetett Pestre.

Nagyszabású történelmi regényeinek köszönhetõen nagyon hamar a legnépszerûbb író lett, a Kisfaludy Társaság 1860-ban tagjává választotta. A kiegyezést követõen írásaiban sokat foglalkozott a kapitalizálódással. A polgárosodó rétegek liberális elveit hirdette. Ötvenéves írói jubileuma alkalmából jelent meg 1894-ben mûveinek százkötetes díszkiadása.

Laborfalvi Róza halála után 1899-ben újra megházasodott, egy húszéves színésznõt, Nagy Bellát vette el feleségül. Emiatt sokan elfordultak tõle. Élete végéig dolgozott.



Fõbb mûvei: Vadon virágai (elb., 1848); Forradalmi és csataképek 1848 és 1849-bõl (elb., 1850); Egy bujdosó naplója (elb., 1851); Erdély aranykora (r., 1852); Török világ Magyarországon (r., 1853); Egy magyar nábob (r., 1853-1854); Janicsárok végnapjai (r., 1854); Kárpáthy Zoltán (r., 1854); Szegény gazdagok (r., 1860); Az új földesúr (r., 1863); Politikai divatok (r., 1862-1864); Mire megvénülünk (r., 1865); Szerelem bolondjai (r., 1868-1869); A kõszívû ember fiai (r., 1869); Fekete gyémántok (r., 1870); Eppur si muove. És mégis mozog a föld (r., 1872, 1873); Az aranyember (r., 1872); A jövõ század regénye (r., 1872-1874); Enyém, tied, övé (r., 1875); Az élet komédiásai (r., 1876); Egy az Isten (r., 1877); Névtelen vár (r., 1877); Rab Ráby (r., 1879); Szeretve mind a vérpadig (r., 1882); A lõcsei fehér asszony (r., 1885); A cigánybáró (r., 1885); A tengerszemû hölgy (r., 1890); Gazdag szegények (r., 1890); Sárga rózsa (r., 1893); Fráter György (r., 1893).[/quote]