[lameXpert]

Május 7.

Idézet

Endrei Judit  1953



Eredeti neve: Kurdics Judit

Csillagjegye: Bika

Férje: Sütõ Péter újságíró

Gyerekek: Nóra és Laura

Kedvelt idõtöltései: mozi, színház, könyv

Kedvenc színe: a fekete és a piros

Kedvenc illata: gyöngyvirág

Kedvenc étele: A sopszkasaláta joghurttal és zöldségekkel, saját recept szerint

Iskolái: Juhász Gyula Tanárképzõ Fõiskola, MÚOSZ Újságíró Iskola, ELTE BTK, orosz szak

Legismertebb mûsorai: Ablak, Híradó, Hétvége, Vasárnapi turmix, Napközi, Tízórai, Paraván, Leporello, Kincsestár

Anyaság: Tizenkét évvel ezelõtt ismerkedett meg a férjével, Péterrel. "Õ az, akivel egy korábbi házasságom után el tudtam képzelni a gyerekekkel teljes családot. Az elhatározás után könyvekkel vettem magam körül, és tudatosan készültem az anyaságra. Miután Nóra megszületett, még fél évig forgattam a gyereknevelõ irodalmat, aztán úgy döntöttem, teszem a dolgom tovább az anyai ösztöneim szerint."

Bútorok: Nem tudna régiségek között élni. "Számomra elképzelhetetlen, hogy olyan ágyban aludjak, amelyben már száz éve is feküdtek. A modern, kényelmes bútorok tetszenek."

Fogyókúra: Igyekszik diétásan és egészségesen fõzni, mert az egész család hízásra hajlamos. "Ha a megengedettnél többet mutat a mérleg, rögtön fogyókúrába kezdek. De bevallom, a nassolás a gyengém."

Fõváros: Sohasem akart budapesti lakos lenni. "Szeretem a vidéket. A vidékiségemet Szentendrén tudom megõrizni, ahol idestova már 27 éve élek."

Névcsere: "Eredeti vezetéknevem Kurdics, de Fischer Sándor beszédtechnika-tanárnak nem tetszett. Javasolta: válasszak másikat! Akkoriban már Szentendrén éltem, így rávágtam: legyek Szentendrei. Mire a tanár úr azt felelte: hosszú, maradjon inkább csak Endrei. Én pedig szót fogadtam."

Pályakezdés: "Bár nagyon gátlásos lány voltam, nem is éreztem, hogy esélyes lennék, ezért a felvételin magamhoz képest igencsak oldottan, magabiztosan olvastam a szövegeket." Egy évig dolgozott Szegeden, majd a Magyar Televízióhoz került.

Pénz: "Nem verem fogamhoz a garast, nincs bankbetétem. Az életet szeretem: utazni, kirándulni, sok könyvet vásárolni."

Szülõk: "Anyás voltam, és ez ma sincs másként. Sajnos édesapám 1980-ban meghalt. Az anyukám és a húgom is itt élnek Szentendrén, így gyakran találkozunk. Ha autóval megyek haza, mindig útba ejtem édesanyám házát, és egy dudaszóval kívánok jó éjszakát."

Vágyak: Kacérkodott gyermekorvosi pályával és idegenvezetéssel.



Endrei Judit: Mindörökké nõ

Sok érdekes - számomra is hasznos - véleményt, tanácsot, információt próbáltam egybegyûjteni életmódról, párválasztásról, pályamódosításról, és más érdekes, hasznos témákról. Mindezek mellett nagyon õszinte és személyes vallomásokat is olvashatnak, amelyekkel kiváló beszélgetõtársaim megtiszteltek engem - és ezáltal Önöket is. 



"Jó lenne, ha végre pártoktól független televízió jönne létre, melynek élén egy menedzserszellemû, ugyanakkor a szakmához is jól értõ ember állna, aki valóban közszolgálati televíziót szeretne csinálni. Eddig az MTV a kereskedelmi televíziókkal szerette volna felvenni a versenyt, mindenáron a nézettségre törekedve, a nagy tömegek igényeit kiszolgálva. Itt az ideje, hogy végre a hozzáértés, a menedzserszellem és a politikamentesség gyõzedelmeskedjék, hogy létrejöhessen egy hiteles, hosszú távon mûködõképes közszolgálati televíziós csatorna. Pályázzon bátran, mert õ biztosan hitelesen, és jól tudná csinálni!"

[lameXpert]

Május 8.

Idézet

Vajda János  (1827-1897)



Vajda János az összekötõ kapocs a Petõfi-nemzedék és a modern magyar költészet között. Õ maga ifjú fõvel ott áll Petõfi mellett, a forradalmat elõkészítõ pilvaxbeliek egyike, a szabadságharc honvédtisztje. Nem utánozza Petõfit, de mindenki másnál jobban érzi és következetesebben vállalja hagyományát. Az új magyar költõi nemzedék pedig, élükön Adyval, õbenne látja a közvetlen elõzményét, a modern magyar líra kezdetét. Hetvenesztendõnyi életében pedig alig vették tudomásul; úgy írta remekmûveit, hogy valójában nem volt jelen az epigonokért lelkesedõ irodalomban.

Plebejusfiú volt, egy dunántúli erdész gyermeke. Pesten született ugyan, de gyermekkorát Válon töltötte, iskoláit pedig jórészt Székesfehérvárott járta, majd maga is az erdõgazdálkodás szolgálatába lép, és mint erdészeti tisztviselõ kerül fel már ifjú költõként a fõvárosba, ahol azonnal a forradalmi ifjúság körében találja magát. Indulása nem is visszhangtalan, közvetlenül a forradalom elõtt õ is odatartozik a haladó költõk egyre népszerûbb gárdájához. De a szabadságharc bukása után a honvéd hadnagyot büntetõszolgálatra besorozzák osztrák közlegénynek, és több mint egy évet tölt sanyarú körülmények között Itáliában. Harcias elszántsággal érkezik haza. A forradalom bukása õt is elkeseríti, mint egész nemzedékét, de õ tisztábban lát a többiek nagy részénél, és ijedten veszi észre, hogy a nemzet még mindig nemesi illúziókban él, és úgy várja a kibontakozást, hogy nem akar mindenestül szakítani a forradalom elõtti múlttal. Vajda a plebejus indulatával áll a nemességgel szemben, és értve a világtörténelmet, feltétlen híve a polgárosodásnak. Ennek a felismerésnek ad hangot publicisztikája, amely az elnyomatás korának legjelentékenyebb politikai irodalmához tartozik. Vajda János költõi erényei mellett a legtisztábban látó, legszínvonalasabb publicistáink közé tartozik, ebben is elõdje Adynak. S akárcsak Petõfi, õ sem alkuszik. Sem politikában, sem szerelemben. Boldogtalan szerelme a léha és üres, de gyönyörû szép Kratochwill Georgina iránt, akit Gina néven halhatatlanná tesz, egy életre elkeseríti. Politikai nézeteit vagy süketen fogadják, vagy éppen azt állítják, hogy Bécs szolgálatában áll. Elkeseredésében Bécsbe költözik, ott vállal hivatalt. De ott sem bírja sokáig, noha az a néhány bécsi év jelenti számára a viszonylag gondtalan megélhetést. Õ azonban magyar költõ, akinek otthon a helye. Hazajön, és senkinek sem kell. A hivatalos irodalom, élén Gyulai Pállal, még csak a nyomorgó íróknak kijáró segítséget sem hajlandó megadni neki. Drámával próbálkozik - és megbukik. Holott az Ildikó majdnem jó tragédia, de senki sem bocsátja meg neki, hogy Attilát barbár zsarnoknak ábrázolja. Ha felfigyeltek volna rá, ha biztatják, alighanem kitûnõ drámaíró vált volna belõle. Ehhez is volt tehetsége. De légüres térben élt. Európai távlatú, polgári szempontú publicisztikája idegen volt a nemesi hazafiasságnak. Költészete egyre távolabb került a petõfieskedõktõl, noha hívebben õrizte Petõfi hagyományát, mint azok. Egyaránt megvetette Petõfi híg epigonjait és Arany üres formabravúrokat keresõ utánzóit. Azok pedig a megvetésre tudomásul nem vétellel válaszoltak.

A kiegyezés után mint újságíró él, szerkesztõségi robotmunkával tartja fenn magát. Közben szakadatlanul megjelennek a versei lapokban is, olykor kötetekben is, késõbb még a Kisfaludy Társaság is tagjául választja, csak éppen senki sem méltatja. Lírájával nem tudnak mit kezdeni. Ez a líra sokkal érzékibb, mint ahogy azt akár a Petõfi-, akár az Arany-epigonság eltûrné. Ez a líra sokkal pesszimistább, mint ahogy a hazafias lelkendezés eltûrné.

Közben ír két nagyon érdekes elbeszélõ költeményt. A Találkozások, amelyben egy kissé érezhetõ a hirtelen divatossá vált Anyegin hatása is, a nagyvárossá alakuló Pest képét örökíti meg. A másik, az Alfréd regénye némiképpen byroni hatásokat is mutatva, egy rosszul sikerült szerelem kapcsán a világpusztulás látomását vetíti fel nagy lírai erõvel. Mind a kettõ fontos és sokértékû állomása a magyar verses regény történetének. A kortársak elolvasták... és semmi sikerük nem volt.

Lírája közben egyre elmélyültebb és formailag is egyre csiszoltabb lesz. Ezt sem veszi észre senki.

Még egyszer próbálkozik a szerelmi boldogságban vigaszt találni. Ötvenhárom éves korában megnõsül. Fiatal lányt vesz feleségül. A házasság nem sikerül. A nyûgös, morgolódó, örökké sértett férfi szerencsétlenné teszi a fiatalasszonyt, aki nem is érti férje emberi-költõi nagyságát. De a komor férfi sem alkalmas arra, hogy boldoggá tegyen egy asszonyt. Másfél év után elválnak. Ettõl kezdve még mélyebb a magány és még kifinomodottabb a költészet.

Jóval túl van már hatvanadik esztendején, amikor egy belvárosi utcán véletlenül összetalálkozik a dicsõsége teljében ragyogó Jókaival. Még 1848-ból, a Pilvax kávéházból ismerték egymást. Jókai örömmel üdvözli, szeretettel érdeklõdik, mi van vele. Kiderül, hogy évtizedek óta még csak nem is hallott felõle, azt hitte, már rég nem él. Amikor Vajda elpanaszolja neki sorsát, Jókai lelkesen áll mellé, hogy segítse. Ettõl kezdve találkoznak, Jókai meleg hangú cikket ír Vajdáról, egész tekintélyét latba veti, hogy a költõ újabb mûveit szép, díszes kiadásban jelentessék meg. De a közönyön és a hivatalos irodalom ellenszenvén ez sem segít. Messze elõtte jár nemzedékének, az õt méltányolók pedig még nem nõttek fel. Egész költészetének ez a tragédiája. 1897-ben, hetvenéves korában úgy hal meg, hogy még a versolvasók java része sem tudja, hogy volt egy Vajda János nevû költõ, vagy ha nevét észre is vették, és egy-egy mûvét el is olvasták, mûvészi nagyságát senki sem vette tudomásul. Még Jókai is, az egyetlen, aki kiállt mellette, inkább a negyvennyolcas emlékek hív õrzõjét, az egykori bajtársat érezte benne, mint a kor legnagyobb élõ költõjét. Hiszen akkor már Arany is meghalt, és valójában senki nem volt, aki költõi nagyságában felérhetett volna vele.

Érdekes, hogy még azok a fiatalok is, akik az új költészetet elõkészítették, és szembefordultak az epigonizmussal - mint Reviczky, Komjáthy, Kiss József vagy a rövid ideig oly divatos Ámbrányi Emil -, csak alig-alig látták meg Vajdában az újat, a mást, az õ törekvéseik nagy elõdjét. Halála után még egy évtizedig kellett várni, hogy Ady és a Nyugat költõi felfedezzék benne az elõdöt és hagyományt.

Vajda János egyenetlen költõ. Óriási életmûvében, különösen a korábbi verseiben, sok a nehézkes fogalmazás. Indulata és szertelensége gyakran elragadja úgyannyira, hogy a költemény formátlanná, terjengõssé válik. De ahogy az évek haladtak, egyre nagyobb lett a formafegyelme. Igazán nagy költõvé akkor lett, amikor már teljes volt a magány, és a keserûségek ellen csak a költészet adott vigaszt.

Szemlélete pesszimista, mint a XIX. század második felének világköltészete. Ebben rokona a kortárs dekadenseknek. Hitetlen, és szenved a hitetlenségtõl. De férfias bátorsággal vallja be reménytelenségét, amely a mindenségig terjed.

1848-ban gyökeredzik, de túllép Petõfi nemzedékén, és igazi modern költõ.

Õ a legmodernebb a magyar klasszikusok között. De mivel még odatartozik a Petõfi-nemzedékhez, õ a legklasszikusabb a modernek között. Éppen ezért nem tartozott sehová sem. Vele végzõdik a Petõfi-kortársak története. És vele kezdõdik az új magyar költészet.

[lameXpert]

Május 9.

Idézet

Ottlik Géza  (Bp. 1912. máj.9. - Bp. 1990. okt.9.): író, mûfordító.



1912-ben született Budapesten. Családjában tábornokok és magas rangú állami tisztviselõk voltak. Ez lehet az oka, hogy a mûvelt családban nevelkedett fiút katonatisztnek szánták. Középiskoláit katonai alreál- és fõreáliskolákban töltötte, hogy egy életre elmenjen a kedve a kaszárnyai fegyelemtõl, majd múlhatatlan krónikása legyen a katonai nevelés embertelenségének. A Horthy-korszak "bethleni konszolidáció"-nak nevezett idõszakában végezte iskoláit. A családi otthon nagypolgári-nyugati szellemben humanista nevelést adott, miközben a hadseregben és a katonai iskolákban tovább élt az Osztrák-Magyar Monarchia vakfegyelem-szelleme.

A mûvelt, humanista emberségesség és a katonai élet embertelensége határozta meg gondolkodását. Ez a kettõsség lett élete fõmûvének, az 1957-ben megjelent Iskola a határonnak tanúvallomása. Ekkorra már azonban rengeteg novella, tanulmány, kritika és szinte megszámlálhatatlan mûfordítás volt mögötte. A katonai neveltetés után matematika-fizika szakos tanári diplomát szerzett. A katonái középiskola után, amikor elsõ írásai megjelentek különbözõ folyóiratokban, hátat fordított addigi tanulmányainak. Matematika-fizika szakos egyetemi hallgatóként egy olyan gondolkodás-ismeretképzelet alkotta világba lépett, amely merõben különbözött az otthon úri szabályörökségétõl. Aki valamelyest is ismerte, tudta, hogy nagyon is meg volt korról korra a maga véleménye. Ezt tükrözi az Iskola a határon is. Nem önéletrajzi regény ez, de teljes egészében, környezetével és változatos alakjaival saját élménybõl származik. Nem egy olvasónak az volt a véleménye, hogy az osztrák klasszikus, Robert Musil "Törless iskolaévei" példája és elõképe volt Ottlik regényének. Valójában Ottlik csak sokkal késõbb találkozott Musil életmûvével, benne Törless katonaiskolás ifjúkorával is. A nagy osztrák író még hazájában is csak évekkel halála után vált az irodalom felfedezettjévé, nálunk a hatvanas évek derekán kezdték tudomásul venni, amikor Ottlik regénye már rég sikeres olvasmány volt. Õ maga is mondotta, hogy alkalma sem volt, hogy Musil hathasson rá, holott sohase tagadta, hogy a külföldiek közül sokat tanult. Valóban tekinthetõ bizonyos szempontból fejlõdésregénynek is az Iskola a határon.

Ottlik életmûve igen kicsi, holott szakadatlanul dolgozott. Mûfordításainak száma sokkal nagyobb, mint eredeti mûveié. De regénye, kisregényei, novellái, tanulmányai, kisebb esszéi és kritikái együtt beleférnek öt nem túl terjedelmes kötetbe. De az aggodalmas pontosság, a magamagával folytatott alkudozás minden szóért, és a meg nem alkuvás sem gondolkozásban, sem stilisztikában felettébb munka- és idõigényessé tette ezt a lankadatlan értéktermelést. Mûveinek jellege: lélektani. Az emberek egymás közti viszonyainak, köztük nem utolsósorban a végtelen arcú szerelemnek, a cselekedet erkölcsi megítélésének világa ez. A magánélet értéke, vonzó és riasztó mozzanatai, tehát - habár társadalmon belül játszódó események ezek - merõben politikamentes témakör. Olyan korban, olyan egymás után következõ korszakokban, amikor hivatal, kritika és ezek következtében sajtó és kiadó mindenekelõtt politikát várt el az irodalomtól. A senkivel se kollaboráns és senkivel sem ellenzékieskedõ Ottlik - ha néha évekig is szürkeségbe húzódott - itt is megtalálta a lét lehetõségét, majd a létjogosultságot, idõvel a József Attila-, végül a Kossuth-díjjal jelzett teljes elismerést. Amikor 79 éves korában meghalt, felettébb kis életmûvével már afféle élõ klasszikusnak számított. Ez az esztétikai érték feltétlen gyõzelme volt a politika felett is, a népszerû irodalmi silányságok felett is.

Idézet

OTTLIK GÉZA ÉLETEIRÕL

Liptay Katalin mûsorvezetõ: - Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülõ istené. Nemcsak a Bibliából ismerõs a kegyelemrõl szóló enigmatikus kijelentés. Ottlik Géza Iskola a határon címû regényében részekre szedett, töredékes mottóként használja a kõszegi fõtér épületén is ott látható jelmondatot, amely Pál apostol Rómaiakmak írt levélbõl való. A napokban jelenik meg Kelecsényi László Ottlik Gézáról szóló könyve, amelynek elsõ fejezete az iménti idézettel ellentétes értelmû erõteljes felütéssel indul: Azé, aki akarja. Mármint a mû.És itt most nemcsak az Iskolá...-ról van szó, hanem bármely más mûalkotásról - amihez Hans Georg Gadamer szavával élve - a jóakarat hatalmával közelít az értelmezõ, a mûélvezõ. Ritka az ilyenfajta szelíd hatalom, amelyhez valóban nem kell más, mint érzékenység, elfogulatlanság és nyitottság.

A szabadság enyhe mámora. Alcíme: Ottlik Géza életei. Kelecsényi Lászlónak a magyar Soros Alapítvány életrajzi pályázatára készült mûvét a Magvetõ Kiadó jelenteti meg. Olykor csak annyi a belsõ függetlenség megnyilvánulása, hogy választani lehet a Lukács-uszodában melyik lépcsõn jön le az ember a napozóteraszról. Hogy ez kevés? Dehogy! A létezésszakmában dolgozónak hihetetlenül fontos, hogy a könyöktérnyi szabadsággal élni tudjon. A könyv mottója Ottlik Géza bensõséges barátjától, Nemes Nagy Ágnestõl való: "Csak a növény a tiszta egyedül,/ Nem ismer kategóriát./ S a bûnös széndioxidot/ Éjszaka mégis õ cseréli át. / Tisztán ragyog reggel az égi sátor/ a tölgyek néma megváltástanától."

Kelecsényi László: - Nem monográfiát kértek, hanem biográfiát. Ez a mûfaj az angolszász irodalmi életben divatos, itt nálunk, Magyarországon inkább azt a németes-poroszos, kilónyit lábjegyzetelõ munkamódszert alkalmazzák, ami egy súlyos, vaskos monográfiát eredményez. És az írónak nincs magánélete ezekben a könyvekben, csak mûvei vannak. Ugye, Ottlik maga mondja, hogy az õ életpályája olyan lyukacsos, mint az ementáli sajt. Tehát voltak bizonyos idõszakok, hosszú-hosszú évek, amikor nem publikált semmit. És azokban az években az életrajz rettenetesen fontossá vált. Például a gödöllõi, nem egészen önkéntes számûzetés éveiben, vagy késõbb, az elsõ nagy siker, az Iskola a határon utáni évtizedben, amikor jószerivel csak fordított ezt-azt, és kártyázott És utazott is. Amikor már tehette, fõként a 60-as évek után, fõként nem irodalmi ügyekben, hanem bridzsversenyekre és pihenni. Imádta a tengerpartot. Délre vágyott, a francia tengerpart volt talán a legkedvesebb tartózkodási helye.

Kulcsár Katalin: - O a léhaságot és a komolyságot akarta egyesíteni.

K.L.: - Schöpflin Aladártól származik az a kijelentés, hogy csak a nagy nemzeteknek, angoloknak, franciáknak vannak igazán jó léha íróik. Nekünk nincsenek, mert aki nálunk léha, az egyszerûen rossz. A jók pedig halálosan komolyak.

K. K.: - Az Iskola a határon fölemelte Ottlikot, de egyszersmind egy bélyeget is hozott, azt, hogy egykönyves író, holott egy gondolatot kergetõ író volt egész életében.

K.L.: - Igen, ez többféle variációban elhangzott: volt olyan, hogy egykönyvû író, aztán, hogy egy életmûvû, félkönyvû, kétszer egy könyvû - mindenféle variáció volt. Tudomásul kell venni, hogy ez egy ilyen életmû. Ottliknak, ha tetszik, esztétikai alaptétele, ezt a Prózában kifejti, hogy az az író, aki folyton folyvást regényeket publikál, újabb és újabb variációkat közöl a kedves témájára, mert hiszen általában mindenkinek vannak írói rögeszméi, az ahhoz a matematikusohoz hasonlít, aki egyszer megtanult osztani, szorozni, összeadni és kivonni, és utána mindig közli a helyes alapmûveletek végeredményét. És ha még esetleg integrál- és differenciálszámításban is járatos az író, akkor baj van. Akkor már jönnek a hatalmas terjedelmû, méretû életmûvek. O ezt nem csinálja, matematikusként élte az írói életét is.

K.K.: - Nagyon érdekes így egymás mellett látni a fanyalgást és az elájulást a regénytõl.

K.L.: - Nagyon késõn figyeltek oda igazán az Iskola a határonra...

K.K.:- Legalább húsz év kellett...

K.L.: - Valóban, két évtized. A maga korában bizony eléggé fejbevágó bírálatokat kapott. A legfinonabb vagy legenyhébb az volt, hogy egzisztencialista a felfogása, ami 1959-60 körül nem jelentett túlságosan sok jót. Ezt ma már jól tudjuk. Vagy csak a horthysta katonaiskola rejtett kritikáját olvasták ki belõle. Azt nem látták meg a könyvben, hogy ez nem a katonaiskoláról szól, ez minden korban érvényes regény. Azt sugallja, hogy nincs olyan korszak, a fasizmus legszélsõségesebb, a regényben ábrázolt világnál is szélsõségesebb kora sem, amelyben az embernek ne lenne egy úgynevezett könyöktérnyi minimális szabadsága, választása, akár aközött, hogy fõbelöveti magát, vagy elmenekül , mert nem akar áldozattá válni. Ez a gondolati üzenet a Kádár-korszak közepén, végén, mindenkor érvényes volt és maradt. És felnõtt egy új írónemzedék, sokan úgy mondják, "a Péterek nemzedéke", ezek a fiatalok "apát" kerestek maguknak, példaképet, írói példaképet kerestek. Találhattak volna másra is. Ok valamiért mégis Ottlikot választották.

K.K.: - Van rá magyarázat, mert olyan írót kerestek, aki nem érezte szükségét annak, hogy a tömegtermelésbe mindenáron becsatlakozzon és megõrizte a méltóságát.

K.L.: - Ez a 76-78 körül elindult Ottlik-hullám, nevezzük így, kicsit bálványozás, már maga az a tény, hogy Esterházy Péter egy elég nagy rajzlapra lemásolta grafitceruzával az Iskola a határont...

K.K.: - Kétszázötven napig...

K.L.: - Igen, igen. Ami tulajdonképpen, Radnóti Sándor mondja szellemesen errõl, hogy ez fölér egy apagyilkossággal, mert hát újra olvashatatlanná tette ezzel a könyvet, mert aki ránéz, az sötétszürke grafitfoltot lát, nem többet.

K.K.: - Az egész könyvben kerestem, hogy honnan jön ez a cím, A szabadság enyhe mámora, és egy pazar kis képet találtam, hogy ez abban nyilvául meg, hogy a Lukács-uszoda napozóteraszára a jobb vagy a bal oldali lépcsõn megy-e föl az ember.

K.L.: - Igen, igen, a kötet címe, A szabadság enyhe mámora az Iskola a határonból való. Ennyi választása mindig van az embernek, hogy két lépcsõ közül lehet választani. De már egy fiatalkori kéziratában benne van, amikor megérkeznek a a katonavonattal a Keleti-pályaudvarra, választhattunk, hogy melyik kijáraton megyünk ki. Egyenruha volt rajtunk, lélekben nem voltunk szabadok, de ilyen kis szabadságunk volt, hogy most erre megyünk ki, jobbra-e vagy balra, melyik kijáratot használjuk. Ez a minimum és ezt nagyon sok ember nem ismeri föl, hogy legalább ekkora szabadsága van.

K.K.: - Az irodalom, és életében minden cselekedete az a túléléshez kellett. Talán nem véletlen, hogy az Iskola a határonról szóló fejezetnek Ön azt a címet adta, hogy A túlélés könyve.

K.L.: - Az egész élet arról szól végül is, hogy túl kell éljünk bizonyos helyzeteket, túléljük az életet, akár úgy, hogy regényeket írunk. Ez is egy túlélési technika. És még kellemesebb túlélési technika, hogy közben játszunk, kártyázunk. Mert akik ismerik a bridzsnek a rejtelmeit, azok tudják, hogy ez nem egyszerûen egy hazárdjáték, vagy nem csak egy szórakoztató játék, hanem elmesport, például a licit maga, a négy ember bizonyos konvenció szerinti információcseréje modellezi az egész életet. Ahogy emberek megértik vagy nem értik meg egymást, akikkel kapcsolatba kerülnek a mindennapi életben.

K.K.: - Ottlik élete luxus volt, luxus volt az, ahogy a szabadságát megõrizte, és luxus volt az is ahogy az írással bánt.

K.L.: - Ott van a példa mindenki elõtt, hogy igenis, ez is egy Ottlik-i kifejezés, hogy valahogy ki lehet csellózni a sorssal. Tehát bármi mér ránk az élet, fasizmus van, Rákosi-rendszer van, nem ismernek el, nem tudok annyit produkálni, dolgozni kell, folyamatosan, és - ez is egy Ottlik-i tanulság - , hogy az író minden pillanatában író. O akkor is írónak érezte magát, amikor játszott, sem többnek, sem kevesebbnek. Úgy hitte, úgy gondolta, hogy rengeteg vágya, kivánsága nem teljesült, de azt az egy-két nagyon fontos dolgot, amit szeretett volna megcsinálni, azt megkapja az élettõl valamilyen módon. Természetesen a saját közremûködésével. Soha nem adja fel

...(Elhangzott az Irodalmi Újság 2000. április 8-i adásában. Szerkesztõ: Jósvay Lídia. Felelõs szerkesztõ: Kõrösi Zoltán.)

[joe39]

Dávid (aki Góliát lett. 4000g, 60 cm)

[lameXpert]

Idézet: joe39 - Dátum: 2004. máj. 9, vasárnap - 22:57

Dávid (aki Góliát lett. 4000g, 60 cm)

[lameXpert]

Május 10.

Idézet

Horváth Gyula  1930



Nagyon szerencsés életem volt. Szüleim hatéves koromban, ausztriai neveltetésem után Karcagra adtak, hogy nagyszüleim neveljenek tovább. Nagyon szerencsés voltam, mert a Karcagon élo nagyszüleim számomra a világ legnagyszerubb emberei közé tartoztak. Nem tudtam magyarul, de szerencsém volt, ugyanis tizenegy éves koromra már nagyon jól beszéltem a magyar nyelvet. A karcagi Református Nagykun Gimnáziumba kerültem. Én voltam a gimnázium legrosszabb tanulója. Nagyon szerencsés voltam, mert ennek ellenére a tanáraim szerettek. Szüleim Ausztriában éltek. Nagyon szerencsés voltam, ugyanis itt közölték, én nyugatosnak számítok, nem tanulhatok tovább. Elindultam disszidálni, elfogtak. Megvertek. Börtönben ültem. Kiszabadultam. Nagyon szerencsés voltam, mert miután kiszabadultam, végigkrampácsolhattam a vác-veresegyházi vasútvonalat, Debrecenben az épületszerelõ vállalatnál szerelhettem a klozetokat, a karcagi téglagyárban kubikolhattam, a jászberényi Erzsébet Közkórházban irodakezelõ is lehettem. Véletlenül bekerültem a Színmûvészeti Fõiskolára, szorgalmasan tanulhattam számomra nagyon nagy emberek társaságában. Tanulhattam Básti Lajostól, Várkonyi Zoltántól, Sulyok Máriától, Nádasdi Kálmántól, Háy Gyulától, Bodor Tibortól. Egyszóval a pályára kerültem. Soha nem kértem sem szerepet, sem fizetésemelést. Nem tartoztam semmilyen klikkhez. Egyetlen kérésem az volt mindenkor, minden direktorommal szemben, hogy minden darabban benne akarok lenni. Az élettõl csak azt fogadtam el, amit a munkámmal kiérdemeltem. Nem állt mögöttem hivatalos szerv, sem a párt, sem a szakszervezet. Mindent egyedül magamnak köszönhetek. Ez az oka annak, hogy nagyon öntelt vagyok. A szakmai értékelés nem az én feladatom. 1973-ban a Jászai Mari-díj elsõ fokozatát kaptam, Érdemes Mûvész lettem 1987-ben. Sok nívódíjat kaptam a rádiótól, a televíziótól. Egyszóval nagyon szerencsés életem volt.

[lameXpert]

Május 11.

Idézet

Kármán Tódor  (1881-1963)



Az apja, a kiváló pedagógus és mûvelõdéspolitikus, Kármán Mór által alapított Fõgimnáziumban (ma Trefort utcai Gimnázium) érettségizett, majd a József Mûegyetem hallgatója lett, ahol 1902-ben kapott gépészmérnöki oklevelet.

1906-ban a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjával Németországba, a göttingeni egyetemre került. Itt alkotta meg kihajlási, majd az áramlásba helyezett testek mögött fellépõ örvénysor elméletét. Ezt a jelenséget a tudomány Kármán-féle örvénysornak nevezi.)



1912-ben az aacheni Mûegyetemen tanszékvezetõ professzorrá nevezték ki. Itteni munkáját félbeszakította az I. világháború. A háború alatt fejlesztette ki a világ elsõ katonai helikopterét (PKZ helikopter) Petórczy Istvánnal és Zurovecz Vilmos repülõmérnökökkel.

A háború után visszatért Aachenbe, ahol 1930-ig dolgozott. Alapítója és vezetõje volt az Aerodinamikai Intézetnek, amely rövid idõ alatt a repüléstudomány kutatóközpontjává vált.

Közben Pasadenában (USA) elõadásokat tartott, 1930-ban ide költözött, és a hangsebesség feletti repüléssel foglalkozott. 1936-ban rakétakutató csoportot alapított, amely 1944-ben Jet Propulsion Laboratory (sugárhajtás-laboratórium) néven önállósult. Itt fejlesztették ki az 1950-es évek elején az amerikai szárazföldi hadsereg elsõ ballisztikus irányított rakétáját. Megoldotta a hangsebességen túli repülés mûszaki problémáit, a rakétatechnika egyik úttörõjének tekintik.

1951-tõl a NATO Repülésügyi Kutató és Fejlesztõ Intézetének (AGARD) volt az elnöke.

1963-ban kapta meg az Egyesült Államok elnökétõl a legnagyobb amerikai tudományos kitüntetést, a Nemzeti Tudományos Érmet. A Holdon és a Marson egy-egy kráter õrzi nevét.

The scientist describes what is; the engineer creates what never was.

[lameXpert]

Május 12.

Idézet

Káldor Miklós (Lord Nicholas Kaldor) (1908-1986)



One of the foremost Cambridge economists in the post-war period, Nicholas Kaldor began his professional existence in the Walrasian-Austrian tradition at Robbins's LSE - during which he made important contributions in the theory of equilibrium (1934), the firm (1934, 1935), capital (1939) and particularly, welfare economics, where he developed the famous "compensation" criteria for welfare comparisons (1939).

Nicholas Kaldor nació en Budapest. Estudió en el Model Gymnasium de Budapest y en la London School of Economics. Fue profesor en ésta (1932-1947) y, posteriormente, en el Kings College de Cambridge.

Socialdemócrata y keynesiano,  se especializó en desarrollo económico, siendo asesor de varios países subdesarrollados. Fue también asesor económico del gobierno laborista y consejero del Tesoro.

Elaboró un modelo de crecimiento estable que complementaba el modelo de R.F. Harrod y E.D. Domar, conciliando la tasa de crecimiento "garantizado" con la tasa de crecimiento "natural".

Su teoría de la distribución supuso una superación del óptimo paretiano. Consideraba que si un cambio en la distribución de la renta permitía que los que se beneficiaban de él compensasen plenamente a los perjudicados, el resultado sería un aumento del producto y del bienestar general.

Il est un des plus éminents représentants de l'école de Cambridge, issue du courant d'idées proposées par Marshall, puis par Keynes. Ses travaux portent sur les cycles économiques, la croissance et la distribution des revenus (Essais sur la valeur et la distribution, 1960; Essais sur la stabilité et la croissance économiques, 1960; Essais sur la politique économique, 1964).


Major Works of Nicholas Kaldor

"The Case Against Technical Progress", 1932, Economica
"The Determinateness of Static Equilibrium", 1934, RES
"The Equilibrium of the Firm", 1934, EJ
"Market Imperfection and Excess Capacity", 1935, Economica
"Pigou on Money Wages in Relation to Unemployment", 1937, EJ
"Welfare Propositions in Economics", 1939, EJ
"Speculation and Economic Stability", 1939, RES
"Capital Intensity and the Trade Cycle", 1939, Economica
"A Model of the Trade Cycle", 1940, EJ
"Professor Hayek and the Concertina Effect", 1942, Economica
"The Relation of Economic Growth and Cyclical Fluctuations", 1954 EJ
An Expenditure Tax, 1955.
"Alternative Theories of Distribution", 1956, RES
"A Model of Economic Growth", 1957, EJ
"Monetary Policy, Economic Stability, and Growth", 1958.
"Economic Growth and the Problem of Inflation", 1959, Economica.
"A Rejoinder to Mr. Atsumi and Professor Tobin", 1960, RES
"Keynes's Theory of the Own-Rates of Interest", 1960, in Kaldor, 1960.
Essays on Value and Distribution, 1960.
Essays on Economic Stability and Growth, 1960.
"Capital Accumulation and Economic Growth", 1961, in Lutz, editor, Theory of Capital
"A New Model of Economic Growth", with James A. Mirrlees, 1962, RES
"The Case for a Commodity Reserve Currency", with A.G. Hart and J. Tinbergen, 1964, UNCTAD
Essays on Economic Policy, 1964, two volumes.
Causes of the Slow Rate of Economic Growth in the UK , 1966.
"The Case for Regional Policies", 1970, Scottish JE.
"The New Monetarism", 1970, Lloyds Bank Review
"Conflicts in National Economic Objectives", 1970, EJ
"The Irrelevance of Equilibrium Economics", 1972, EJ
"What is Wrong with Economic Theory", 1975, QJE
"Inflation and Recession in the World Economy", 1976, EJ
"Equilibrium Theory and Growth Theory", 1977, in Boskin, editor, Economics and Human Welfare.
"Capitalism and Industrial Development", 1977, Cambridge JE
Further Essays on Economic Theory, 1978.
"The Role of Increasing Returns, Technical Progress and Cumulative Causation...", 1981, Economie Appliquee
"Fallacies on Monetarism", 1981, Kredit und Kapital.
The Scourge of Monetarism, 1982.
"The Role of Commodity Prices in Economic Recovery", 1983, Lloyds Bank Review
"Keynesian Economics After Fifty Years", 1983, in Trevithick and Worswick, editors, Keynes and the Modern World
Economics Without Equilibrium, 1985.

[lameXpert]

Május 13.

Idézet

Heltai Andor (1892-194?)  színész

Az 1902 - 1910-es a osztály

Szent István Gimnázium - Budapest

Osztályfõnök: Miklóssy István

Asztalos Gyula
Balla Andor
Bien Zoltán
Blazsek Géza
Bozsán László
Csernyei Béla Gyula
Csillag Endre
Czenner István
Dlauchy Ferenc
Drencsényi Zoltán
Flamm József
Flamm Sándor
Gábler Vilmos
Gröner Jenõ
Gyöngyösi Nándor
Gyõrfi Lajos
Halmi László
Heltai Andor
Horváth András
Klement Tamás
Kóbuger Géza ism.
Kolpászky Dániel
Krisztinkovich Pál
Kurzweil Béla
Lazarus Leó
Lúger Károly
Lukács Tibor
Major Ferenc
Marx István
Molnár Dezsõ
Pfeifer Andor
Popper Arthur
Potoczky Jenõ
Propper Aurél
Rónay László
Schlesinger Ernõ
Schlesinger Valter
Schneller István ism.
Schwarcz Oszkár
Szabó Sándor
Szilágyi Dezsõ
Szûcs György
Tamás Miksa
Tóthfalussy Gyula
Urbán Gyula
Vámos Miklós
Veres Pál
Ziffer Géza
Zsigmond Kálmán.

Magántanuló:
Binzberger Lajos
Friedmann Mór
Grigássy Lajos
Janovitz István
Pécskay Márk
Trebitsch Károly
Wiesz Mihály

FEHÉRVÁRI HUSZÁROK (mozifilm)

év: 1938 i: Erdélyi Mihály; r: György István; o: Kurzmayer Károly; z: Erdélyi Mihály; d: Pán József; sz: Egry Mária; Páger Antal; Kabos Gyula; Vaszary Piri; Bilicsi Tivadar; Berky Lili; Peéry Piri; Köpeczi-Boócz Lajos; Pethes Ferenc; Kürthy József; Heltai Andor; Ölvedy Zsóka; Becsky József; Tapolczay Gyula; Sala Domokos; Petho Zoltán; Hidvéghy Valéria;

MAGYAR FELTÁMADÁS (mozifilm)

év: 1939 i: Babay József; Ujházy György; r: Kiss Ferenc; Csepreghy Jeno; o: Icsey Rezso; z: Buday Dénes; d: Pán József; Simoncsics József; sz: Tokés Anna; Benko Gyula; Bihary József; Kiss Ferenc; Ottrubay Melinda; Csortos Gyula; Kiss Manyi; Sitkey Irén; Hajmássy Miklós; Pethes Ferenc; Forgách Antal; Makláry Zoltán; Kovács Károly; Pethes Sándor; Pataky Miklós; Heltai Andor; Kürthy József; Köpeczi-Boócz Lajos; Toronyi Imre; Bilicsi Tivadar; Gárday Lajos; Misoga László; Dévényi Gyuri; Örkényi Éva

[lameXpert]

Május 14.

Idézet

Huszárik Zoltán (Domony, 1931. máj. 14. - Bp., 1981. okt. 14.): filmrendezõ, grafikusmûvész



A középisk.-t Aszódon végezte, a Színház- és Filmmûvészeti Fõisk.-ra 1950-ben vették fel. 1952-ben eltávolították a fõisk.-ról, utána 1959-ig különbözõ munkákból tartotta fenn magát. Volt földmûves a szülõfalujában, dekoratõr az Ipari Mûszergyárban, mûvészeti elõadó a Borsod megyei Tanácsnál, világosító munkás különbözõ filmgyárakban, biztosítási ügynök, szobafestõ. 1959-ben térhetett vissza a fõisk.-ra Máriássy Félix osztályába. 1961-ben szerzett filmrendezõi diplomát. Alkotó pályáját a filmgyárban rövidfilmekkel kezdte, már ezek érett mûvészt, kiforrott képi megfogalmazást mutattak. A mûvészi sikert az Elégia c. rövidfilmje hozta meg számára, mellyel az Oberhauseni Filmfesztivál kiemelt fõdíját nyerte el (1965). Elsõ játékfilmje, a Krúdy Gyula világát szuverén módon, mégis hitelesen megidézõ Szinbád (1971) egyedülálló helyet szerzett számára a kortárs filmmûvészetben. A fiatal filmmûvészek Balázs Béla Stúdiójának alapítói közé tartozott. Képi kultúráját, grafikus mûvészetét kamatoztatta mint színház- és filmdíszlettervezõ saját filmjeiben is és mint grafikus, könyvek illusztrátoraként. Alakja is feltûnt, kisebb szerepekben, egy-egy játékfilmben. 1979-ben Rendezte: H. Z. címmel bemutatták rövidfilm összeállítását. Emlékkiállítása a Petõfi Irodalmi Múzeumban volt 1986. máj. 14.-szept. 14.: Hommage a H. Z. - I. f. Groteszk (1964); Capriccio (1969, Tóth Jánossal, író is); Amerigo Tot (1969); Virágvasárnap (1969, díszlet- és jelmeztervezõ), Tisztelet az öregasszonyoknak! (1973); Holnap lesz fácán (1974); Budapesti mesék (1976); A piacere (1977); Csontváry (1980, forgatókönyvíró is Császár Istvánnal, Dobay Péterrel). - Irod. Menyhárt László: Az agy mozija avagy a képalkotás logikája (Mûvészet, 1975. 1. sz.); Somlyó György: Filmek versben elbeszélve (Filmkultúra, 1978. 1. sz.); Zsugán István: A nagy motívum igézetében (Filmvilág, 1979. 19. sz.); Császár István-Dobai Péter: Csontváry. A filmrõl és rendezõjérõl (Bp., 1980); Rózsa Gyula: Szinbád Nagybányán (Filmvilág, 1982. 1. sz.); Zalán Vince: Egykelet-európai képíró (Filmvilág, 1982. 1. sz.); Deák Tamás: Kései barátság (Filmvilág, 1983. 12. sz.) Baló Júlia: Forgatás közben (Bp., 1983); Fodor László: In memoriam H. Z. (Bp., 1984); Gyurkovics Tibor: Színház az egész-nem is-világ (Bp., 1984); Zay László: H. Z. (Bp., 1985); Az Emlékkiállítás katalógusa (Bp., 1986); Élet a halál felõl. Ismeretlen H. Z. dokumentum (Filmvilág, 1987. 7. sz.); Dobai Péter: Tékozló Szinbád (Magyar Napló, 1990. 27. sz.). - Szi. Sárándi József: Szellemidézés. H. Z. emlékének (vers, S. J.: Egy esélytelen magánszáma, Bp., 1989); Ágh István: H. Breviárium (Magy. Fórum, 1991. jan. 24.).



..... S most következzék Huszárik Zoltán vallomása: "Pascal mondja valahol: »Vannak dolgok, melyeket csak úgy tudunk megérteni, ha olvasóinkat arra ösztönözzük, hogy önmagukról gondolkodjanak.« Ez az önismeret kérdése, viszonylataink rendezése a természettel, környezetünkkel, a világgal - távolesõvel és a közelünkben lévõ tárgyakkal -, ez lenne az, amit én elsõdleges mondanivalónak érzek Krúdyban. Innen értelmezem korszerûségét, és abból az aktivitásból, ahogy minden életelemben megnézi és megméri önmagát, hogy értelmes széppé tegye a létet (...) Mondhatnám azt is, a gauguini kérdés ismétlõdik meg majd a filmben: »Kik vagyunk, mik vagyunk, hová megyünk?« No meg a bölcsesség, mely az életmûvébõl árad: »Ébren élni, de folyton álmodni«" "Több mint tíz éve találkoztam Krúdy életmûvével, azóta szerves része lett annak a folyamatnak, amit én a magam szellemi építkezésének nevezek. Mindig is az érzékenységnek egy olyan tudatos belsõ rendszerét akartam megteremteni magamban, amely képessé teheti az embert lényeges dolgok új és egyéni megközelítésére. Proust, Joyce és Virginia Woolf után Krúdy tanított meg arra, hogyan kell az élet kínálta ezernyi mikro-megfigyelést az élet teljes érzékelésének eszközévé tenni (...) Krúdy azok közé tartozik, akik vertikálisan, tehát a mélybe, önmagukba leásva teremtik meg a totalitást. Ez számomra a legnagyobb élmény - és itt kezdõdött a tökéletes azonosulás. (...) Elsõ találkozásom alkalmával Krúdynál csak a mese ejtett rabul. Egy gáláns lovag tette a szépet, ette a jót, kóstolt bele a fonnyadó avarba, fanyar borokba. Az ódon városokat, szalonokat, kocsmákat színes nyomatként raktározta az emlékezet. Nyelvét is inkább andalító fuvolaszónak minõsítettem, csak ahogy a mûhöz és saját önismeretemhez közelítettem, akkor vettem észre, hogy nem a mese a lényeg: a hangja is több szólamú. Fátyolos közlése mögött ekkor éreztem meg a férfias szemérmet. S ahogy önmagában tovább bogoztam, úgy távolodott a stílromantikus behatároltságtól és érkezett meg napjainkba, ide, annyi titokkal, talánnyal, amivel már a jövõnek kell megbirkóznia. (...) Izgatott és bosszantott az az egyvágányú irodalomszemlélet, amely a magyar irodalom hossztengelyét kizárólagosan a Jókai-Mikszáth-Móricz vonal mentén húzta meg. (...) Krúdy látszólag a verbalitásban és a verbalitásból él, mintha teljes mértékben varázslatos nyelvére bízná magát, holott ez a nyelvi struktúra elsõdlegesen képi fogalomjegyekbõl, zenei ritmusléptekbõl áll össze. Ha a Szindbád-filmnek sikerült bizonyos mértékben megközelíteni az eredeti írások hangulatát, az ezeknek az összetevõknek a felismerésébõl fakad (...) Krúdy írásainak a belsõ vonulata érdekes: a motiváció, ahogyan hõseit más-más környezetben megfigyeli..."

[lameXpert]

Május 15.

Idézet

Növényi Norbert  1957 birkózó



186 cm 90 kg,

1979 EB (26) ezüstérem, kf 90 kg

1979 VB (30) ezüstérem, kf 90 kg

1980 XXII. Olimpia aranyérem, kf 90 kg

1983 EB (30) 4 helyezett kf 90 kg

1983 VB (33) bronzérem, kf 90 kg

1992 FILA Nagydíj és Gála ezüstérem kf 100 kg

1992 XXV Olimpia 7 helyezett kf 100 kg

.....  Növényi Norbert egy napra nemrég bikává változott. A színész a Legelõ hõsei címû, új Walt Disney mesefilm egyik bikájának, Robinak kölcsönözte a hangját - írja a Blikk. "Ez volt az elsõ alkalom, hogy egy rajzfilmet szinkronizáltam. Bevallom, sokkal keményebb munka, ugyanakkor élvezetesebb is" - mesélte Növényi, akihez különösen közel állt a bika figurája. "Egyrészt a Bika jegyében születtem, másrészt a nevembõl adódóan nyugodtan lehet Norbikának becézni" - tréfált a színész.

Szerkesztette: lameXpert 2004. 05. 15. 08:50 -kor

[lameXpert]

Május 16.

Idézet

Kühne Ede (1839-1903)



Kühne Ede pályafutása tipikusan szemlélteti a külföldrõl hozzánk került, magas gyakorlati és tudományos-mûszaki felkészültséggel rendelkezõ szakembernek a hazai körülmények között kedvezõ módon kibontakozó, eredményekben gazdag életét.

A múlt század második felében a magyar gépgyártás kifejlõdésének nagy akadálya volt a tõkehiány, a fejletlen hitelrendszer, a nehézkes vasúti szállítás és a korlátozott belföldi piac mellett a megfelelõ mûszaki képzettségû emberek hiánya. Ilyen körülmények között fõleg azok a vállalatok tudtak eredményeket felmutatni, melyeknek tulajdonosai külföldön szerezték meg mûszaki ismereteiket vagy külföldrõl jött technikusokat, mérnököket, szakmunkásokat alkalmaztak.

Ilyen külföldrõl jött fiatalember volt Kühne Ede is, aki 1839. május 16-án született Hamburgban. Apja egyik alapítója volt a "Guss-stahlfabrik von Mayer und Kühne" nevû világhírû acélgyárnak, amely a Krupp Mûvek mögött Németország második legnagyobb acélmûve volt. Kühne Edét családja Kölnben hírneves iskolákban neveltette mindaddig, amíg apja el nem pazarolta hatalmas vagyonát ? de nem, mint gondolnánk, lóversenyekre vagy kártyaadósságokra, hanem acélgyártási kísérletekre! Eltekintve a család számára szomorú következményektõl, szinte jólesõ érzés arra gondolni, hogy a mûszaki érdeklõdés is válhat hatalmas mértékv szenvedéllyé. Nem is beszélve arról, hogy ha mindez nem történik meg, az ifjú Kühne sosem kerül Magyarországra és nem teremti meg az alapjait egy, a késõbbiekben világméretv sikerekkel büszkélkedõ hazai iparágnak.

Tehát a család elszegényedése következtében Kühne Ede 18 éves korában megszakította tanulmányait és egy berlini gépgyárban helyezkedett el mint mûszaki rajzoló. Itt bizonyos gépszerkesztési, illetve tervezési ismeretekre is szert tehetett, mert hamarosan Odesszából kapott állásajánlatot, azzal a feltétellel, hogy odautazása elõtt tökéletesítse mezõgazdasági gépekkel kapcsolatos ismereteit. Ebbõl a célból érkezett Magyarországra, Mosonba, a Pabst és Krauss-féle mûhelybe, ahol azután ? részben az Odesszából érkezõ kedvezõtlen hírek következtében, részben, mivel Krauss Frigyes váratlan megbetegedése miatt át kellett vennie a mûhely vezetését ? meg is maradt haláláig. És az elkövetkezõ évtizedek alatt a jelentéktelen, vidéki mûhelyt tekintélyes nagyságú és mûszaki színvonalú gyárteleppé alakította, számos új gyártmányt fejlesztett ki és gyártott hazai és külföldi felhasználók részére és nem utolsósorban jónéhány találmánnyal járult hozzá a magyar ipar hírnevének növeléséhez.

Kühne Ede elõször vállalatvezetõi minõségben dolgozott Mosonban a 25 fõt foglalkoztató négy mûhely élén, majd 1863-ban a vállalkozás társtulajdonosává lépett elõ. Egy német barátjával, Robert Ludwig württembergi gazdasági intézõvel együtt vásárolták meg a mosoni üzemet a korábbi tulajdonosoktól. A vállalkozáshoz Ludwig adta a nagyobb tõkét. Kühne személye viszont nélkülözhetetlen volt szaktudása, gyakorlati ismeretei miatt. Az elsõ esztendõk sok nehézség között teltek. A szükséges szerszámgépek hiánya miatt csak kisebb talajmûvelõ eszközök gyártására vállalkozhattak, új beruházásokra nem volt pénzük. Viszont jó érzékkel alakították ki a gyár profilját, amikor fõ gyártmánycsoportként a kanalas sorvetõgépeket választották. Az egyik típussal 1866-ban, a bécsi kiállításon nagy sikert arattak. Bebizonyosodott, hogy jó úton haladnak, választásuk szerencsés volt. Az új típusú sorvetõgépek Kühne szabadalma alapján készültek. Tevékenysége rövid idõ alatt széles körben ismertté tette a nevét, rövidesen levelezõ tagja lett a Császári és Királyi Mezõgazdasági Társaságnak. Megnyugodhattak aggódó rokonai, akik nemrég még óva intették a "vad" Magyarországon való megtelepedéstõl.

Egy 1865-ben, Bécsben kiadott katalógusukból kiderül, milyen széles gyártmányválaszték jellemezte a rohamosan fejlõdõ vállalkozást. Gyártottak ekéket, altalajtúrót, lókapát, vetõekét, cikcakkboronát, rögtörõt, dobvetõgépet és kanalas vetõgépet, kukoricamorzsolót, járgányokat, szecskavágó gépet, répavágót, gyökér- és gumómosó gépet. A gyártmányok, a kor színvonalának megfelelõen, sok faanyagot tartalmaztak. Hamarosan igen népszervekké váltak, fõként a Kisalföld és a Nyugat-Dunántúl birtokosainak körében. Mivel a gyártmányokról pontos mûszaki leírások és rajzok maradtak fenn Kühne Ede hagyatékában, részben ezekbõl, részben pedig a rendelkezésre álló szabadalmi leírásokból pontosan rekonstruálhatók az új típusú mezõgazdasági gépek. Elsõ sikeres gyártmányukkal a régi vetõgépeknek különösen a sorvégi fordulóknál történõ nehézkes kezelését küszöbölték ki oly módon, hogy egy beállító csavar, keresztfogantyú, záró sarokemelõ és húzórúd segítségével egy idõben vált lehetõvé a fogaskerekek kikapcsolása és a magszekrények megemelése.

Nõtt a termelés, az alkalmazottak száma és a vállalkozás nyeresége is. 1868-ban Kühne Ede feleségül vette Winter Annát, egy gazdag mosoni gabonakereskedõ és földbirtokos leányát. A nagy hozomány is hozzájárult ahhoz, hogy Kühne önállósíthatta magát. Társát kártalanította, és a vállalkozás egyedüli tulajdonosa lett. Rögtön nagyarányú fejlesztésekbe, bõvítésbe fogott. Új mûhelyeket építtetett és megkezdte a gõzüzemre való áttérést is. 1874-ben pedig megvásárolta a feloszlatott fõhercegi mezõgazdasági gépmûhely teljes felszerelését, és magára vállalta a hatalmas uradalom mezõgazdasági gépeinek összes javítási munkáit.

Annak ellenére, hogy 1870-tõl Kühne Ede sokat betegeskedett, igazi vállalkozó és gyáros ebben az idõszakban lett belõle. A gyár a mezõgazdasági gépgyártás terén Magyarországon elsõ helyre került. 1879-80-ban sor került egy nagyszabású vas- és fémöntöde felállítására, ahol mód nyílt az öntvények hõkezelésére is. A gyártáshoz szükséges fát a Bakonyból szerezték be, de sokféle import anyagot is felhasználtak: nyersvasat vásároltak Angliából, kovácsolt vasat Stájerországból. Kühne Ede a vállalkozás irányítása, igazgatása mellett mûszakilag állandóan továbbképezte magát. Megkereste és alkalmazta az egyes szakterületek legkiválóbb szakembereit. Gyártmányainak technikai kivitele, minõsége ugrásszerûen nõtt. 1874-ben kezdték gyártani a késõbb azután többször továbbfejlesztett, tökéletesített merítõkorongos Hungária Drill elnevezésû sorvetõgépet......

[lameXpert]

Május 17.

Idézet

Haumann Péter  1941  színész

Idézet

Lételeme a ripacséria. És ezt nem rossz értelemben kell gondolni, bár idõnként abban is. Tény, hogy Haumann nem pasztell színekkel fest. Nagy energiákkal élénk, olykor rikító színeket "dob fel" a vászonra. Inkább kiabál, mint motyogóan halk. Inkább hadonászik, használ látványos, teátrális gesztusokat, mintsem halovány. Nehezen viselné el, ha nem lenne erõteljes, nem hívná fel magára a figyelmet. Színészetében jelen van az õsi komédiásösztön, a táncoskomikusok ízléshatáron lavírozó rutinériája. Debreceni és pécsi évek alatt tanulta ki a szakma fortélyait. A Dunántúli Színházak Fesztiválján "szúrta ki" a 25. Színház igazgatója, Gyurkó László, és Pestre szerzõdtette. Rögtön kiugró sikert aratott Szókratész védõbeszédével, mely végigkísérte további életét. Olyan színészi védjegyévé vált, mint Sinkovitsnak Mózes vagy a Tizedes.
Ez a két véglet megtalálható Haumann repertoárján is. Tragikus és komikus, sõt bulvárszerepek, egykor még forgatott, nemes tévéjátékok, "tévécsacskaságok", sõt "tévéökörségek" szintúgy találhatók az alakításai között. Munkamániás. Nemcsak a megélhetési kényszer, a pénz ûzi, hanem a vére is. Voltak idõszakok, amikor egyik szerepébõl loholt a másikba, hajszolta a színészi kiteljesedést, de nem találta. Tizenkét szerepet is játszott, ha nem is ugyanazon az estén, de ugyanabban az évadban. És mindemellett vállalt "mellékest" is. Végigpróbált néhány társulatot. Ádám Ottó a Madáchba invitálta. A nagy múltú együttesben oldódtak görcsei, nehezen illeszkedett a hierarchiába. Aztán jöttek a feladatok, Haumann ismert, befutott, jelentékeny mûvésszé vált. Amikor már több mint háromszázadszorra játszott a Macskákban - amit egyébként szeretett -, úgy érezte, tovább kellene lépnie. Rossz döntéssel a Nemzetihez szegõdött, majd onnan tovább slisszolva habzsolta a legkülönbözõbb színházakban a szerepeket. Az Operettben boldogan volt szerelmes transzvesztita az Õrült nõk ketrecében, a Radnótiban Schütz Ilával mókázott, a Játékszínben Gábor Miklóssal A fekete leves címû társalgási darabban lépett fel, az Arizonában elsöprõ vehemenciával mulattatta a nagyérdemût.
Szinte "kényszerevõvé" vált, miközben szakmai szempontból nem érezte jól magát. Hívták a Mûvész Színházba. Nem vállalta, mert csak egy külsõ munkára engedték volna ki, jelentõs fizetésért sem akart röghöz kötötté válni. Aztán a Radnóti Színházban átmenetileg otthonra lelt, majd a Katona József Színházban letelepedett. De azért több darabban is komédiázik a Játékszínben. A Volponéban a címszerepet adja, és nem túl dicsõséges mûsorvezetést vállal a közszolgálati csatorna programjában. A Kamrában jutalomjátékként megkapta A színházcsináló címszerepét. Felvonultatja színészi eszköztárát. Tragikus, komikus, harsány és töprengõ, mély és habkönnyû. Nagy ripaccsá, nagy mûvésszé érett.

Fontosabb szerepek: Platón: Szókratész védõbeszéde Szókratész, Büchner: Woyzeck Woyzeck, Gorkij: Kispolgárok Percsihin; Nyaralók Bazsov; Brecht: Állítsátok meg Arturo Uit Arturo Ui, Shakespeare: Sok hûhó semmiért Benedetto; Hamlet Claudius; Vízkereszt vagy amit akartok Malvolio; Illés: Spanyol Izabella Torquemada, Kálmán: Csárdáskirálynõ Miska, Mrozek: Az arckép Bartodziej, Hochhut: A helytartó Kurt Gerstein, Gogol: Holt lelkek Csicsikov, Dürrenmatt: A baleset Alfredo Traps; Meteor Schwitter, Szomory: Incidens az Ingeborg hangversenyen Ingeborg, Shaw: Pygmalion Doolittle, Miller: Pillantás a hídról Eddie Carbone, Harwood: Az öltöztetõ Norman, Dumas-Sartre: Kean, a színész Kean, Topor: A bolond Arthur Kirk, Molnár: Doktor úr Puzsér, Csurka: Döglött aknák Moór Jenõ, Manfredi-Marino: Könnyû erkölcsök Armando, Beaumarchais: Figaro házassága Figaro, Fierstein-Poiret-Herman: Õrült nõk ketrece Albin, Ibsen: A tenger asszonya Arnholm, Leigh-Wasserman: La Mancha lovagja Sancho, Eliot-Lloyd Webber: Macskák Gastrofár Georges, Brisville: A feketeleves Fouché, Tábori György: Jubileum Arnold, Ibsen: Rosmersholm Ulrik Brendel, Szép Ernõ: Võlegény Papa, Neil Simon: Furcsa pár Félix Unger (Játékszín); A Napsugár fiúk Willie Clark (Játékszín), Moliére: A fösvény Harpagon, Dés-Nemes-Böhm-Horváth-Korcsmáros: Valahol Európában Simon Péter, Csehov: Cseresznyéskert Gajev, Schisgal: New York, New York Leon; Gus, Kleist: Az eltört korsó Ádám, falusi bíró, Yasmina Reza: "Mûvészet" Serge, Gombrowicz: Yvonne, burgundi hercegnõ Ignác király, Bart: Oliver! Fagin, Pirandello: Ma este improvizálunk Palmiro.

Filmek: Pesti háztetõk; Tízezer nap; Fekete gyémántok; Az öreg; A kard; Hogy szaladnak a fák; Kapaszkodj a fellegekbe I-II.; Madárkák; Nápolyt látni és…; Régi idõk mozija; Csínom Palkó; Kakuk Marci; Gyertek el a névnapomra; Egészséges erotika; Szürkület; Julianus barát; Anna filmje; Szenvedély; szinkronszerepek.

Tv: Névtelen csillag; A fõnök; György barát; Ki megy a nõ után?; III. Richárd; Feljegyzések az egérlyukból; Ficzek úr; Egy hónap falun; A Danton-ügy; Irgalom; A vihar; Boldogság; Ivan Vasziljevics; Léda; Indul a bakterház; A pályázat; Protokoll; Nem érsz a halálodig; A gyilkos én vagyok; A harmadik testõr; A nagy fejedelem; Zojka lakása; Denevér.

Rendezései: Schisgal: New York körbe-körbe; Manfredi-Marino: Könnyû erkölcsök (Radnóti Színház).

[lameXpert]

Május 18.

Idézet

Bókai János (Igló, 1822. május 18. - Budapest, 1884. október 20.) a gyermekgyógyászat megalapítója



Boch János néven látta meg elõször a szép tavaszi napsütést 1822. május 18-án, a Szepes vármegyei Iglón. Rozsnyón, Lõcsén és Eperjesen járt az evangélikus középtanodába, majd Sárospatakon jogra iratkozott be, de elõbb Pesten folytatott orvosi tanulmányokat, az ötödévet Bécsben végezve. Doktorrá 1847-ben avatták, Pesten. A gyermekgyógyászatot választva a Józsefvárosban (mai Puskin utca 6-ban) a Schöpf-Merei Ágoston által alapított elsõ gyermekkórházban lett segédorvos. A szabadságharc kitörésekor nemzetõr szolgálatot teljesített, s nevét - Jókai Mór ösztönzésére - Bókaira magyarosította. A szabadságharc leverése után Scöpf-Merei Kossuthtal együtt külföldre emigrált, így ideiglenesen átvette a kórház vezetését, majd 1852-tõl hivatalosan is az intézmény igazgató fõorvosa lett. 1861-ben magántanári képesítést szerzett, majd 1867-ben a gyógyszertan nyilvános rendkívüli tanára lett. Az oktatást nem csak az orvosokra, a bábákra is kiterjesztette. Szakmunkatársak sorát szervezte maga mellé. Helyiséget nyitott az orvostanhallgatók egyesületének. A gyermekkórház legnehezebb idõszakában, mikor 1850-ben katonák beszállásolása miatt 12-re csökkent az ágyak száma, két és fél évig saját zsebébõl fizette másodorvosát. Lakóhelyre és vallásra való tekintet nélkül vették fel a gyermekeket 13 éves korig, szopó csecsemõket általában anyjukkal együtt. Emellett ingyenes rendelést is tartottak. Az évente benn ápoltak száma 3 évtized alatt tízszeresre, a bejáróké hatszorosra, az ágyaké ötszörösre nõtt, a kezdetleges szegény gyermekkórház európai színvonalúvá fejlõdött, Stefánia néven 1883 szeptemberében új helyre költözött.

Õt tekintették a hazai gyermekorvostani iskola megteremtõjének. 1868-tól az Országos Közegészségügyi Tanács tagjává választották, 1868-1874 pedig elnöke lett a Fõvárosi Orvosegyletnek. 1873-tól gyermekorvostant tanított a budapesti egyetemen, egészen haláláig. Irodalmi munkáiban a gyermekgyógyászat valamennyi ágával foglalkozott, értekezései megjelentek az Orvosi Hetilap nevû szaksajtóban is. Gyermekkori sebészeti bélbetegségekre, húgy- és ivarszervi betegségekre vonatkozó tanulmányait több idegen nyelvre is lefordították. Éveken keresztül irányította az "országos központi védhimlõintézetet" is.

Hatvankét éves korában érte a halál, 1884. október 20-án, Budapesten. Végsõ nyugalomra a Kerepesi Temetõbe helyezték, síremlékét Kiss István készítette 1888-ban. Fia, ifj. Bókai János a Stefánia szegény-gyermek kórházban folytatta apja megkezdett munkásságát. Emléküket Budapest VIII. kerületében utcanév is õrzi, a hálás utókor pedig az Üllõi úton - az egykori Stefánia kórház, a mai I.sz. Gyermekklinika elõkertjében -, a kórház homlokzati része elõtt szobrot állított fel.

[lameXpert]

Május 19.

Idézet

Vaszary Piroska (1904-1965) színésznõ, a harmincas-negyvenes évek népszerû komikája



Birth name
Vaszary Piroska
--------------------------------------------------------------------------------

Nickname
Piri Vaszary
--------------------------------------------------------------------------------

Trivia
Sister of the writers Gábor Vaszary and Johann von Vásáry.

Rákosi Szidi színiisk.-ját végezte. Újpesti pályakezdés után Bárdos Artúr a Belvárosi Színházhoz szerzõdtette. 1926-tól a Nemzeti Színház tagja, 1936-tól a Magyar Színházban játszott és az Andrássy úti Színházban lépett fel. Jellegzetes komikai szerepek sikeres megformálója. Emlékezetes alakítása volt Nyilas Misije. 1944-ben elhagyta az országot, Ausztriába ment, majd D-Amerikában telepedett le. Némafilmekben és számos hangosfilmben játszott. – F. sz. Puck (Shakespeare: Szentivánéji álom); Marci (Csathó Kálmán: Te csak pipálj Ladányi); Nyilas Misi (Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig). – I. f. Szent Péter esernyõje (1935), A férfi mind õrült (1937), A kölcsönkért kastély (1937), Mámi (1937), Borcsa Amerikában (1938), Te csak pipálj Ladányi (1938), Két lány az utcán (1939), Csákó és kalap (1940), Pepitakabát (1940). Lelkiklinika (1941), Leányvásár (1941), Heten mint a gonoszok (1942), Aranypáva (1943), Muki (1943), Afrikai võlegény (1944). Az elsõ (1944).


Kölcsönkért kastély, A

Genres: Comedy, Romance
Year: 1937
Color Info: Black and White
Mpaa Rating: Rated R for strong language, drug references and some sexuality.
Time: 85
Ratings [1-10]: 7.5
Language: Hungarian
 
Directors:  Vajda Ladislao
Starring:  Kabos Gyula
Rajnay Gábor
Ráday Imre
Tolnay Klári
Turay Ida
Vaszary Piroska
Soundtrack:  Sándor Jenö

[horex]

Hi Lamex!
II. János Pál pápa lemaradt.
http://www.politikerscreen.hu/lexikon/lexi...etail.asp?ID=39

by horex

[lameXpert]

Idézet: horex - Dátum: 2004. máj. 19, szerda - 6:51

Hi Lamex!
II. János Pál pápa lemaradt.

Nem tudtam, hogy indult a versenyen.....

[lameXpert]

Május 20.

Idézet

Kozák László  1913- színész



Egyéb filmjei:

1. Hamis a baba (1991)
2. A fekete kolostor (1987)
3. Az elvarázsolt dollár (1985)
4. Átok és szerelem (1985)
5. Telefonpapa (1982)
6. Névnap (1980)
7. Idegenek (1979)
8. Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét? (1979)
9. A Lúdláb királynõ (1973)
10. Ki van a tojásban? (1973)
11. A hasonmás (1970)
12. A veréb is madár (1968)
13. Nem ér a nevem (1961)
14. Veréb utcai csata (1959)
15. Fekete szem éjszakája (1959)
16. Vasvirág (1958)
17. Külvárosi legenda (1957)

Idézet

MÓRICZ ZSIGMOND: LÉGY JÓ MINDHALÁLIG

A hangjátékot írta és rendezte: CSAJÁGI JÁNOS
Dramaturg: ASPERJÁN GYÖRGY


1. Misi pakkot kap, pénzt keres 14'21"
2. Látogatás Törökéknél 7'55"
3. Tanítás a Dorogi családnál 6'10"
4. Kiderül, hogy elveszett a reskontó 9'22"
5. Bella és Török János szökése 3'14"
6. Misi a kollégium igazgatójánál 6'58"
7. A fegyelmi tárgyalás 8'54"

Összidõ: 56'54"
Nyilas Misi - SCHÜTZ ILA
Viola kisasszony - RUTTKAI ÉVA
Bella - PÁLOS ZSUZSA
János úr - TÍMÁR BÉLA
Török néni - BULLA ELMA
Ilonka - NAGY ANNA
Pósalaky úr - DEÁK SÁNDOR
Valkay tanár úr - PÁGER ANTAL
Igazgató - MÁDI SZABÓ GÁBOR
Sarkadi tanár úr TYLL ATTILA
Gyéres tanár úr PÁNDY LAJOS
Juhász tanár úr - KOZÁK LÁSZLÓ
Bagoly tanár úr - PATHÓ ISTVÁN
Pedellus - MÁRKUS FERENC
Nagy úr - BÁLINT ANDRÁS
Saniyka - DEÉSY MÁRIA
Takarítónõ - VAJAY ERZSI
Trafikosné - POGÁNY MARGIT
Diákok: Anday Kati, Bús Kati, Hacser Józsa, Magda Gabi, Mányai Zsuzsa, Ronyecz Mária, Soós Edit
Férfihang: Felvinczy Viktor


Szerkesztette: Tóth Attila
Hangmérnök: Dobó Katalin
Grafika: Koncz András

[lameXpert]

Május 21.

Idézet

Zwack Péter 1927-  nagyvállalkozó, diplomata, a híres gyomorkeserû titkos receptjének egyik birtokosa.



1927. május 21-én született Budapesten. Családja kiemelkedo szerepet játszott a magyar ipar fejlodésében. Osei a morvaországi Battelau helységbol származtak, már a 18. században is szeszfélék készítésével foglalkoztak. A késobb Magyarország legnagyobb és leghíresebb szeszgyárává vált üzemet dédapja, Zwack József alapította 1840-ben. A fokozatosan fejlodo gyár - amelynek telepe 1892 óta Budapesten, a mai IX. kerületben, a Soroksári úton van - mintegy kétszázhúsz különbözo alkoholfélét gyártott, köztük a család leghíresebb találmányát, az Unicumot, melynek receptje 1790-bol származik. A cég a világ minden tájára exportált, 1885-ben elnyerte a "császári és királyi udvari szállító" címet. Édesapja, Zwack János (1893-1958) a gyár harmadik tulajdonosa volt.
Munkáján kívül aktív szerepet vállalt a közéletben, a Gyáriparosok Országos Szövetsége egyik vezéregyénisége volt. 1944-ben a németek elol bujkálnia kellett. 1948-ban a gyárat minden kártérítés nélkül államosították, apját elbocsátották, ismét bujkálásra kényszerült. Részt vett a Mindszenty-féle antikommunista szervezkedésben, majd 1948. november 18-án Bécsbe szökött, onnan pedig Olaszországba ment. Családjával végül az Egyesült Államokban telepedett le, ahol megkapták az amerikai állampolgárságot. A Magyarországról való távozás után apja legfobb célja a családi cég újraindítása volt. 1950-ben pert indított az amerikai importorök és a magyar állam ellen az Unicum név jogtalan használata miatt. A pert megnyerte, ennek eredményeképp 1958-tól a magyar állam nem használhatta a Zwack nevet, és nem exportálhatott Unicumot Nyugatra. 1955-ben - az idoközben
szintén elmenekült - testvére, Béla Milánóban elindította a likorgyártást.
.....



1987-et megelozoen mindössze kétszer járt Magyarországon, a 1970-es években. Ekkor, Demján Sándor megkeresésére, tárgyalás kezdodött egy vegyes vállalat létrehozásáról. 1988. szeptembertol Budapesten él; 1989 júliusában Emil Undenberg német likorgyárossal közös cége, a Peter Zwack Consorten AG és a Budapesti Likoripari Vállalat létrehozta a tervezett vegyes vállalatot, Zwack Unicum Budapest Kft. néven. 1990-ben a Magyar Köztársaság washingtoni nagykövetévé nevezték ki, ezért lemondott amerikai állampolgárságáról........

[lameXpert]

Május 22.

Idézet

Oláh György  1927-  Nobel-díjas kémikus



Magyarországon, Budapesten születtem, 1927. május 22-én, Oláh Gyula és Krasznai Magda fiaként. Apám ügyvéd volt. Tudomásom szerint a családomban korábban senki sem érdeklodött a tudomány iránt.

A két világháború közötti idôszakban nôttem fel, színvonalas, gondos nevelésben volt részem (amilyet egy olyan ország középosztálybeli gyermekei kaptak, melynek iskolarendszere még az Osztrák-Magyar Monarchiában gyökerezett). Budapest egyik legjobb gimnáziumába, a Piarista Gimnáziumba jártam. Szigorú, magas követelményu tananyaga volt, és nagy súlyt helyezett a humán tárgyakra: 8 évig tanultunk latint, továbbá németet és franciát. Jóllehet volt egy kiváló természettan tanárunk, aki késôbb a budapesti egyetem professzora lett, nem emlékszem, hogy ebben az idoben különösebben érdekelt volna a kémia. A humán tárgyak, történelem, irodalom stb. iránt érdeklôdtem. Szenvedélyesen olvastam (még mindig sokat olvasok). Azt hiszem, káros a kiegyensúlyozott, átfogó tanulmányok szempontjából, ha az ember túl korán kötelezi el magát valamelyik speciális tudománynak. Talán nem volt olyan nagy öröm az iskolában latinul olvasni a klasszikusokat, mint érettebb korban lett volna, de késôbb kevés tudósnak van ilyesmire ideje.

Miután leérettségiztem, és Budapesten átéltem a háború borzalmait, megértettem, milyen nehéz az élet egy háborútól megszaggatott kis országban, kémiát kezdtem tanulni. Az egyetem szélesköru tájékozódási lehetôséget nyújtott.

A Budapesti Muszaki Egyetemen az évfolyamok aránylag kicsik voltak. Körülbelül 70–80 fôvel kezdtünk, és a létszám gyorsan a felére csökkent a neliéz, "életre-halálra" szóbeli vizsgák miatt, ahol aki megbukott, nem járhatott tovább egyetemre. Kegyetlen dolog volt, de olyan szegényes volt a laboratóriumi felszerelés, hogy csak kevés hallgatót tudtak foglalkoztatni. Viszont alapos laboratóriumi képzést kaptunk. Például a szerves kémiai laboratbriumban vagy 40 Gatterman-preparátumot készítettünk. Ez persze szilárd alapot adott.

A szerves kémia különösen érdekelt, és késôbb olyan szerencsém lett, hogy Magyarország legrangosabb szerves kémia professzorának, Zemplén Gézának kutatási asszisztense lehettem. Zemplén Berlinben Emil Fischer tanítványa volt. Jó híru szerves kémiai iskolát alakított. Fischerhez hasonlóan ô is elvárta, hogy diákjai fizessenek a maguk módján, fizessenek azért a megtiszteltetésért is, hogy a laboratóriumában dolgozhatnak. Nem járt fizetéssel, hogy mellette asszisztens lehettem, de flzetnem sem kellett érte. Zemplénnek hatalmas tekintélye volt, nagy élményt jelentett mellette dolgozni. Szeretett mulatni, és ezek a figyelemre méltó események a szomszédos kocsmákban gyakran napokig eltartottak. Az ilyen tapasztalatok persze fejlesztették az ember állóképességét.

Zemplén szénhidrát-vegyész volt, nagyon érdekelték a glükozidok. Kapcsolatunk elején kiderült, hogy gondolkodásom és érdeklôdésem nem mindig egyezett az övével. Amikor úgy gondoltam, a fluort tartalmazó szénhidrátok fontosak lehetnek az egyesülési reakciókban, válasza, meglepô módon, nem volt nagyon negatív. Azonban a háború utáni Magyarországon ilyen témát kutatni valóban nehéz volt. Végül engedett. Nem léteztek a munkához szükséges olyan alapvetô vegyszerek sem, mint a HF, FSO3H vagy BF3; én magam készítettem el oket néhány akkori munkatársammal (Pavlath A., Kuhn S.). Kevés volt a laboratóriumi hely, és az elszívó fülke (olyan fajta, melyben csak egy gázégô emelkedô meleg Ievegôje vitte magával a kellemetlen füstöt a kéményen keresztül). Még akkor sem fogadták szívesen, hogy "beszennyezem" a fontosabb konvencionális munkákat, amikor adjunktus lettem. Azonban a kémiai épület második emeletén lévô intézet mögött volt egy erkély, melyet vegyszerek tárolására használtak. Zemplén egyik váratlan gesztusával engedélyezte, hogy használjam az erkélyt. Némi erofeszítéssel lezártuk, felszereltünk két öreg fülkét, és hamarosan muködésbe lépett, amit ma "erkély-laboratóriumnak" neveznek. Nem tudom, Zemplén valaha is betette-e lábát ide. Mi azonban élveztük új szabadságunkat és annak implicit felismerését, hogy hivatalosan elturik fluorkémiánkat és a Friedel–Crafts-reakciók, valamint intermedierjeik tanulmányozását.

Az 50-es évek elejének Magyarországáról származó néhány publikációm megragadta Hans Meervein figyelmét. Még mindig rejtély számomra, hogyan olvashatta el ôket egy magyar folyóiratban, ámbár a magyar Chimica Acta megjelent idegen nyelven is. Mindenesetre kaptam tôle egy bátorító Ievelet, és késôbb folytattuk a levelezést (nem volt könnyu az akkori teljesen izolált Magyarországon). Valószínuleg együttérzett a nehézségeimmel, mert egy szép napon az ô erôfeszítéseinek köszönhetôen kaptam egy üveg bór-trifluoridot. Micsoda értékes ajándék volt!

A magyar oktatási rendszert a kommunista hatalomátvétel után a szovjet mintához idomították. Az egyetemi kutatásokat elszegényítették, és a Tudományos Akadémia égisze alatt kutató intézeteket létesítettek. 1954-ben felajánlották, hogy csatlakozzak a Magyar Tudományos Akadémia Központi Kémiai Kutató Intézetéhez, melyet újonnan hoztak létre. Alapíthattam egy szerves kémiai kutatócsoportot, ezt ideiglenesen egy ipari kutató intézet laboratóriumában helyezték el. Csoportommal, amelyhez akkorra már feleségem is hozzátartozott, ki tudtuk szélesíteni munkánkat, és a leheto legjobban kihasználtuk a lehetôségeket.

1956 októberében Magyarország fellázadt a szovjet uralom ellen, de a felkelést hamarosan drasztikus eszközökkel leverték, sok emberéletet követelve. Budapestet ismét lerombolták és a jövô borúsnak látszott. 1956 novemberében és decemberében körülbelül 200 000, foleg a fiatal korosztályhoz tartozó magyar elmenekült az országból. Családommal és csoportom nagy részével együtt mi is úgy határoztunk, hogy erre az útra lépünk, és új életet keresünk Nyugaton.

1949-ben feleségül vettem Lengyel Juditot, ez életem legszebb eseménye volt. Kora ifjúságunktól ismertük egymást, és most már több, mint 45 éve élünk boldog házasságban. Jutka kezdetben laboránsként dolgozott a Muszaki Egyetemen. Házasságunk után jelentkezett az egyetemre kémiát tanulni. Valószínuleg ô emlékszik jól arra, hogy teljes mértékben én voltam felelos ezért a lépésért, ô csak hajiandó volt követni bolondos férjét, aki alighanem azt hitte, aligha van élet a kémián kívül. Számomra az tunt a legkívánatosabbnak, hogy a férj és feleség pontosan értse egymás munkáját, esetleg dolgozzanak is együtt. Idôsebb fiam, George John (György János) Budapesten született 1954-ben.

Miután 1956 decemberében elmenekültünk Magyarországról, december végén Londonba jutottunk, ahol a feleségem rokonai éltek. Végül is 1957 tavaszán továbbköltöztünk Kanadába, Montrealba; itt lakott anyósom a háború után. Kivált Christopher Ingold és Adexander Todd nyújtott segítséget egy fiatal, lényegében ismeretlen, magyar, menekült vegyész számára, amit soha sem fogok elfelejteni, és amiért örökké hálás maradok.

A Dow Chemical, melynek fô telephelye Midlandben, Michiganben van, létesített egy kis felderítô kutatólaboratóriumot a határtól 100 mérföldre Sarniában, Ontarióban, ahol kanadai fiókvállalatai a legszélesebben tevékenykedtek. Ebben az új laboratóriumban kaptam állásajánlatot, és alkalmazták két régi magyar munkatársamat is, köztük Steve Kuhnt. 1957 késô májusában költöztünk Sarniába. Miután kifizettük a költözéssel kapcsolatos kiadásainkat, két kartondobozzal utaztunk el Montrealból, melyek összes világi javainkat tartalmazták, és elkezdtük új életünket.

Kisebbik fiunk, Ronald Peter Sarniában született 1959-ben. Jutka nem folytathatta tovább pályafutását akkoriban. Gyermekeink fölnevelésének szentelte magát. Csak egy évtizeddel késôbb csatlakozott újra a kutatásunkhoz Clevelandben, miután visszatértem a tudományos életbe.

A sarniai évek a Dow-nál termékenyek voltak. Ebben az idôszakban, az 50-es évek végén kezdôdtek a stabil karbokationra vonatkozó munkáim. A Dow akkoriban és ma is nagy felhasználója a karbokation-kémiának, amilyen például az etil-benzol Friedel–Crafts-típusú elôállítása a sztirol gyártásához. Munkámnak volt gyakorlati jelentôsége is: segített megjavítani bizonyos ipari folyamatokat. Cserében jól bántak velem és nagy szabadságot kaptam saját elgondolásaim megvalósításához. Végül is vállalati tudósnak léptettek elô, mely a legmagasabb kutatói állás adminisztratív kötelezettség nélkül.

1964 tavaszán a Dow Eastern Research Laboratoriesába mentem át, Framinghamba, Massachusettsbe, melyet Fred McLafferty igazgatósága alatt létesítettek. A laboratórium késôbb Boston mellé, Waylandbe, MA, költözött.

1965 nyarán meghívtak a Western Reserve Egyetemre Clevelandbe, Ohióba. Professzorként tértem vissza a tudományos életbe és elláttam a tanszékvezetôi teendôket is.

Clevelandi éveim tudományosan és személyesen egyaránt a leggyümölcsözôbbek voltak. Feleségem, Jutka, újra csatlakozni tudott a kutatásainkhoz és kutatócsoportom gyorsan növekedett. A Western Reserve Egyetem és a mellette lévô Case Institute of Technology kémia tanszékei gyakorlatilag szomszédok voltak, csak egy parkoló választotta el ôket egymástól.

Nyilvánvalóvá vált, hogy a kettôt egyetlen, erôsebb tanszékké kellene összeolvasztani. Ezt 1967-re értük el meglepoen kevés súriódással, és megkértek, hogy vezessem a közös tanszéket, amíg a dolgok rendezôdnek. Az adminisztratív munkát 1969-ben tudtam abbahagyni. Kutatásaim nem sínylették meg ezt a periódust, valószínuleg ezek a legproduktívabb éveim közé tartoztak.

A clevelandi 12 év után ideje volt ismét költözni. Idôsebb fiunk, George kollégiumi éveinek végén járt, a fiatalabb, Ron, aki befejezte a középiskolát, úgy döntött, Stanfordba megy. Meggyôzött bennünket, hogy szép lenne, ha az egész család Kaliforniában telepedne le. Mellesleg 1976 ôszén Sid Benson, régi barátunk, fölhívott, hogy megtudakolja, csatlakoznék-e hozzá a Southern California Egyetemen Los Angelesben. Néhány ottani látogatás után az a kihívás, hogy megalapozzam a vegyészetet egy dinamikus egyetemen és a dél-kaliforniai élet vonzóereje meggyôzött bennünket a költözésrôl. Szerelmesek lettünk Kaliforniába és még mindig azok vagyunk. A Southern California Egyetemnek szegényes volt a kémiai felszerelése, azt ajánlották, létesítsek kutatóintézetet a szénhidrogén-kémia széles területe számára, saját épületet és felszerelést adtak hozzá.

1977 májusában költöztünk. Kutatócsoportom mintegy 15 tagja szintén a Westtel költözött. Úgy rendeztük a dolgot, hogy magunkkal vihettük legtöbb laboratóriumi berendezésünket, vegyszerünket stb. Két héttel azután, hogy néhány nagy költöztetô teheraatóval megérkeztünk, már folytatni tudtuk kémiai kutatásainkat egy ideiglenes helyen, és közben építették kis kutatóintézetünket. Az Intézetet a Southern California Egyetem alapította Mr. és Mrs. D.P. Locker, a barátok és az Egyetem nagy szponzorainak támogatásával. Róluk is neveztük el az intézetet. Don néhány évvel ezelôtt eihunyt, de Katherine még most is az intézeti vezetôség elnöke. Az ô és más barátok bôkezusége folytán éppen most fejezôdött be Intézetünk csodálatos új részlegének építése, és ez a rendelkezésünkre álló helyet megduplázta.

A Nobel-díj minden tudós számára a legnagyobb kitüntetés de úgy érzem, ez összes régi és mai diákom és munkatársam (akiknek száma közel 200 már) elismerése is, akik a hosszú évek során odaadó, szorgalmas munkájukkal hozzájárultak közös erôfeszítéseinkhez. A díj elismeri a szerte a világon élô sok kolléga és barát alapvetô hozzájárulását a kémia egy olyan ágához, mely nem gyakran kerül az elismerés reflektorfényébe.

George Andrew Olah