[lameXpert]

Május 23.

Idézet

Ancsel Éva (Bp., 1927. - Bp., 1993.): költõ, filozófus, esszéíró.

(1978–), a filozófiai tud.-ok kandidátusa (1973), majd doktora (1977), az MTA tagja (l. 1985, r. 1990). Középisk.-i (1950–), majd tanítóképzõ int.-i tanár (1960–), a Gyógyped.-i Tanárképzõ Fõisk. docense (1968–), az ELTE bölcsészettud.-i kara filozófiai tanszékének oktatója (1970–). Esztétikai és tört.-filozófiai munkássága mellett különösen jelentõsek etikai tanulmányai, amelyek ped.-ok nemzedékeinek gondolkodását befolyásolták. Nagy szerepet játszott a középisk.-i filozófiaokt. megvalósításában és ált. a filozófiai mûveltség terjesztésében. Munkásságát Áll. Díjjal (1983) és SZOT-díjjal (1986) ismerték el. – F. m.: Mûvészet, katarzis, nevelés. Bp. 1970.; A szabadság dilemmái. Bp. 1972.; A megrendült öntudat mítoszai. Bp. 1974.; Töredékek az emberi teljességrõl. Bp. 1976.; Történelem és alternatívák. Bp. 1978.; Írás az éthoszról. Bp. 1981.; Éthosz és történelem. Bp. 1984.; Etikai tanulmány a tudásról és a nem-tudásról. Bp. 1986.; Az aszimmetrikus ember. Bp. 1989.; Az ember mértéke vagy mérték-hiánya. Bp. 1992.; Az élet mint ismeretlen történet. Bp. 1995.

Idézet

Minden jó kérdés kínos kérdés, de aki keresni akarja az igazságot, annak keresnie kell ezt a fajta kínt. (Ancsel Éva)

Idézet

Nem kellett volna büntetni az embert, amiért evett a tudás fájáról,
elég szenvedéssel jár az isteni büntetés nélkül is" (Ancsel Éva)

Idézet

Töredékek az emberi teljességrõl
Tíz éve halt meg Ancsel Éva
NSZ • 2003. május 2. • Szerzõ: Perecz László


A hetvenes-nyolcvanas években az egész ország ismerte az arcát és a hangját. Akkor, amikor még nem voltak „médiasztárok”, és amikor a legismertebb hazai értelmiségiek között nemigen tûntek föl filozófusok. Bárki bármit mondjon is ma róla: az a korszak már nem hatott a szellemi sivárság valamiféle reménytelen sivatagaként, a filozófiában – fõként a filozófiatörténetben, a nyelvfilozófiában meg a tudományfilozófiában – is születtek akkoriban fontos eredmények. Õt az tette kivételessé, ahogy a filozófia személyes dimenzióját képes volt megszólaltatni: ahogy szakítva a „tudományos filozófia” szakmai ezoterikusságával, a bölcseletet mindenkihez szóló – kinek-kinek személyes életvezetési orientációt nyújtó – gyakorlatként fogta föl, és tudásként adta elõ.

Ahogy nemzedékébõl csaknem mindenki, természetesen marxistaként indult. A történelem célelvû fölfogásának elkötelezettje volt tehát: hitt a történelem fokozatos haladásában és a kommunizmussal beköszöntõ végében. Könyvet írt a „szabadság dilemmáiról”, a „marxizmus reneszánszának” szemléletével szálazva szét a „személyi kultusz” erkölcsi problémacsokrát; monográfiát szentelt a „megrendült öntudat mítoszainak”, elkötelezett marxista bírálatban részesítve a modern polgári gondolkodás különféle irányzatait. Aztán, valamikor a hetvenes évek végétõl, fokozatosan eltávolodott saját marxista meggyõzõdésétõl: az antik hagyományokra támaszkodó etikai koncepciót és a kortársi francia–német fenomenológiával rokon személyiségfölfogást alakított ki magának. Egymást követõ könyveinek sorában lépésrõl lépésre leszámolt tehát a teleologikus történetfilozófiával, a messianisztikus világmagyarázattal, az ember és a társadalom átalakításának nagy víziójával, a rosszban a történelmi haladás eszközét látó fölfogással, a tragikum fölmagasztalásával. A történelem helyett a mindennapi élet felé fordult, a történetileg változó erkölcs helyett az emberi összetartozás egyetemes tradícióján nyugvó ethoszról kezdett beszélni, a harmonikus személyiség helyett meglátta az „egyenetlenségeknek” és „aszimmetriáknak” kiszolgáltatott embert. Legutolsó – betegágyán is készített és posztumusz megjelent – kötete az „életrõl mint ismeretlen történetrõl” mesél. Emberéletünk „narratív identitása”, magyarázza itt, egyszerre mutatkozik meg önfeltárásainkban és elrejtõzködéseinkben, emlékezéseinkben és felejtéseinkben.

Nem szerette, ha professzor asszonynak szólítják. Akik mégis ezzel próbálkoztak, azok szelíd feddést kaptak tõle: „Mondják azt nekem, gyerekek: tanárnõ”. Merthogy valóban az volt, elsõ-, másod- és harmadsorban is: tanár, a tanítás elkötelezett munkása és a pedagógiai erósz szenvedélyes szerelmese. Emlékezetes órákat tartott: élményszerû, a mindennapok apró megfigyeléseitõl légritka teoretikus magasságokig ívelõ nagyelõadásokat és gondolkodásra serkentõ, az eszmecserét bölcsen irányító és a vitát finoman vezetõ szemináriumokat. Kiváló vizsgáztató volt: vizsgái elõre rögzített tételek nélkül, az egyenrangú dialógus közegében is pontosan fölmérték a jelenlevõk tudását. Elõbb egy évtizedig a tanárképzõ fõiskola tanáraként mûködött, majd az egyetem bölcsészkarán tanított: bölcsészértelmiségiek százai elsõsorban tõle hallottak filozófiáról, erkölcsrõl, mûvészetrõl. Régi tanítványainak meglepõen széles körével tartotta a kapcsolatot: évekkel korábban végzettek is fölkereshették akár magánéleti problémájukkal is, szûkebb tanítványi körének tagjaitól pedig el is várta, hogy készülõ kézirataikat megmutassák neki.

A Töredékek az emberi teljességrõl emlékezetesen szép esszékötetének címe volt, valamennyi megnyilvánulása – könyve, cikke, elõadása, szemináriuma – ezt a címet viselhette volna azonban. Mindig az emberi teljességrõl beszélt, és mindig töredékekben fogalmazott.

Idézet

Sánta Csaba:
                            A TUDAT RELATIVITÁSA

A  tudatosságnak  több  arca  létezik. Mi emberek szeretjük azt hinni,
hogy tudatosak  vagyunk.  Olykor  még  azt  is  hisszük,  hogy  pont
tudatosságunk az, ami emberivé tesz.

Ancsel  Éva  (aki  századunk talán legnagyszerûbb magyar filozófusa, s
aki  ma  már  sajnos  nem  lehet  közöttünk) "aszimmetrikusnak" és még
önmaga számára is "átlátszatlannak" tekinti az embert.

Hiszen  az  "ember  nem  egyedüli szerzõje tetteinek", azon tetteknek,
amelyek "hegemón hatalommal" formálják az életét, ám õt magát már nem.
Egyéni sors nincs: "egymás sorsa vagyunk".

A "múlt hatalma  sem  abszolút,  mert  minden  felismerésben  újra
formálódik.  Az  élet  minden  nagy  pillanata  új  emlékezést  ad  az
embernek, új etikát és új igazságot."

Csoda  hát,  ha  az "ember sokszor egészen különös elkövetõje valamely
tettnek"?  "Bár  semmilyen  kétség  nem  férhet  hozzá, hogy õ volt az
elkövetõ,  mégis  majd'  minden  arra vall, hogy a tett nemcsak idegen
tõle, hanem szinte lehetetlen hozzákötni."

Az  eredmény  az önmaga és embertársai elõl "rejtõzködõ" ember: a homo
absconditus. "Tetteiben sohasem ismerheti meg önmagát egészen ... csak
lenyomatot ismerhet meg ... önmagáról."

"Emberi  mivoltából  ...  az  következik,  hogy  teljességgel  sohasem
megismerhetõ,  nem  megfejthetõ. S nem azért, mert rejtõzködõ, hanem -
pozitív megközelítésben - mert lényegénél fogva kimeríthetetlen. Olyan
lehetõségek csomópontja, amelynek csak töredéke  valósul  meg,
valósulhat meg."

(A  fönti  idézetek  ANCSEL ÉVA: Az aszimmetrikus ember címû könyvébõl
valók - Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1989.)

[lameXpert]

Május 24.

Idézet

Gáti József (1915-1998)


Országos Színészegyesületi Színészképzõ Iskola 1935.

1935- Royal Színház, Bethlen Téri Színház, 1936- pécsi Nemzeti Színház, 1937-1940. Országos Thália Színház, 1945- Vígszínház, 1949- Magyar Rádió, 1950- Úttörõ Színház, 1951- Néphadsereg Színház, 1957- Petõfi és Jókai Színház, 1959- Nemzeti Színház, 1984-1985. Vígszínház.

A Felsõoktatás Kiváló Dolgozója 1974; Érdemes Mûvész 1975; Munka Érdemrend 1984; Kiváló Mûvész 1986.

Fontosabb szerepek: Az árnyhalász – Jean, Tájfun – Tokeramo, Szophoklész: Oidipusz király – Oidipusz, Theiresziász, Molnár: Az ördög – Ördög, Marsall-Litvay: Delila – Virág úr, Szeretni – Henry, Verneuil: Lambertier úr – A festõ, Jules Romain: Isten veled, világ – A Kalmár, Robles: A király nevében – Izquierdo, Moliere: Tartuffe – Tartuffe, Shaw: Szent Johanna – Inkvizítor, Kárpáti: Zrínyi – Portia herceg, Rostand: A Sasfiók – Metternich, Madách: Az ember tragédiája – Péter apostol, Rudolf császár, Lovell, Aiszkhülosz: Oreszteia – Agamemnon, Katona: Bánk bán – II. Endre, Babits: Laodameia – Jós, karvezetõ, Shakespeare: A makrancos hölgy – Baptiste, Antonius és Kleopatra – Lapidus, II. Richárd – John of Gaunt, Miller: A bûnbeesés után – Lou, Weiss: Marat halála – Coulmier, Illyés: Fáklyaláng – Aulich.
Önálló estek: Tóth Árpád-est, Radnóti-est.

Filmek: Aranyóra, Beszterce ostroma, A bûvös szék, A nagyrozsdási eset, Éjfélkor, Te rongyos élet.
Tv: Néró, Lear király, III. Richárd, Pázmány, A tanár úr.

1950- A Színház- és Filmmûvészeti Fõiskola beszéd- és színészmesterség-tanára, egyetemi tanár.

Megjelent írásai: Fõiskolai jegyzetek.
Könyvei: A versmondás 1965, 1969, 1973.
Lemezei: Babits: Jónás könyve, Radnóti: Tajtékos ég, Vas István versei.

Idézet

Gáti József szigora fogalom volt a fõiskolán.

(Nevetve folytatja.) Még ma is gyakran emlegetjük õt a kollégáimmal. Módszere a könyörtelenségen alapult: belénk ordította a tudást, aztán kisajtolta belõlünk. Hatékony módszer volt kétségtelenül: megtanultunk beszélni. Negyedévesekként aztán már baráti kapcsolatba is kerültünk Gáti tanár úrral, nyers modora ellenére ugyanis csalhatatlanul éreztük, hogy nagyszerû ember és jó tanár. Ma, amikor beszédtechnikát tanítok, gyakran idézem õt és hálás vagyok neki. Akár Simon Zsuzsa néninek, az osztályfõnökünkek, akihez úgy jártunk, mint csibék a tyúkanyó szárnyai alá... Nagyon jó osztály volt a miénk, azon kevés fõiskolai osztályok egyike, amelybõl mindenki a pályán maradt: Almási Éva, Balogh Zsuzsa, Csomós Mari, Dániel Vali, Harkányi János, Horváth Laci, Juhász Jácint, Kozák Andris, Szabó Éva, Szersén Gyula, Szilágyi Tibi és jómagam.

[lameXpert]

Május 25.

Idézet

Várnai Zseni (Nagyvázsony, 1890. máj. 25. - Bp., 1981. okt. 16.): költõ



Peterdi Andor író felesége, Peterdi Mária írónõ anyja. 1908-ban diplomát szerzett az Orsz. Színészegyesület Színiiskolájában, de nem lépett színpadra, hanem tisztviselõként kezdett dolgozni. Férje révén került 1909-ben a munkásmozgalomba. 1911-ben jelent meg elsõ verse a Népszavában, az 1912. máj. 23-i munkástüntetés elõtt írta meg Katonafiamnak c. versét, amely miatt a Népszavát elkobozták, õt vád alá helyezték. Költészetében a közösségi hang mellett az anyaság érzése is gyakran megszólalt. 1943-1944-ben egy antifasiszta csoport vezetõje volt. A háború után rövid ideig a Kossuth Népe és az Új Idõk munkatársaként dolgozott. Kései verseinek fõ témája az öregedés, az elmúlás fájdalma, bizalom a szeretetben és a munka öröme. 1969-ben SZOT-díjat kapott. - M. Katonafiamnak! (versek, Bp., 1914); Gracchusok anyja (versek, Bp., 1916): Anyaszív (versek, Bp., 1918); Vörös tavasz (versek, Bp., 1919); Forradalmi versei (Bp., 1919); A fájdalom könyve (versek, 1921); Ím itt az írás! (versek, Bp., 1927); Kórus szopránban (versek, Bp., 1930); Én mondom és te add tovább! (versek, Bp., 1937); Én nem mondok le soha a reményrõl (versek, Bp., 1940); Ég és föld között (r., Bp., 1941); Válogatott versei Bp., 1942); Egy asszony a milliók közül (önéletrajzi r., Bp., 1942); Mint viharban a falevél (önéletrajzi r., Bp., 1943, Peterdi Máriával közösen); Üldözött versek (Bp., 1945); Válogatott versek (Bp., 1954); Így égtem, énekeltem (versek, Bp., 1958); Fényben, viharban (önéletrajzi r., Bp., 1958); Élõk, vigyázzatok! (versek, Bp., 1962); Nem volt hiába (önéletrajzi r., Bp., 1962); Ének az anyáról (versek, Bp., 1968); Idõ heroldja (versek, Bp., 1971); Vers és virág (versek, Bp., 1973); Sorsod foglya vagy (versek, Bp., 1986); - Irod. Major Ottó: In memoriam V. Zs. (Új Tükör, 1981. 3. sz.); Vedres Vera: In memoriam V. Zs. (Élet és Irod., 1981. 43. sz.).

[lameXpert]

Május 26.

Idézet

Kádár (Csermanek) János (1912-1989)



Édesanyja cselédként dolgozott, de a gyermek születése után elbocsátották. Ezután fiát a Somogy megyei Kapolyra adta nevelõszülõkhöz, majd 1918-ban Budapestre költöztek. Csermanek János itt végezte el az elemi és a polgári iskolát. Ezt követõen írógépmûszerész-tanonc lett, 1930-ra tanulta ki a szakmát, és néhány hónapig segédként dolgozott a mûhelyben. 17 évesen a Vasas Szakszervezet ifjúsági csoportjának lett a tagja, majd 1931-ben belépett az illegális Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségébe (KIMSZ) és a Kommunisták Magyarországi Pártjába. Mozgalmi fedõneve Barna János lett. 1931 novemberében letartóztatták, és bár bizonyítékok hiányában szabadon engedték, rendõrségi megfigyelés alá helyezték. 1933-ban a KIMSZ KB titkára lett. Ekkor újra letartóztatták és októberben kommunista szervezkedésért két év fegyházbüntetésre ítélték. Az év végén – a rendõrségen tanúsított magatartása miatt – a KIMSZ kizárta soraiból. A börtönévek alatt ismerkedett meg számos büntetését töltõ kommunistával, pl. Rákosi Mátyással is. Szabadulása után több helyen is dolgozott segédmunkásként, és bekapcsolódott a Szociáldemokrata Párt munkájába. Rövidesen az SZDP VI. kerületi szervezetének lett a tagja, 1940-ben pedig az SZDP VB Ifjúsági Csoportjának a vezetõje. 1941 tavaszán a KMP Budapesti Területi Bizottság tagja, 1942 májusától a KMP KB tagja, 1942 decemberétõl KB titkár és 1943 februárjában vezetõ titkár lett. Ekkor új nevet kapott a mozgalomban: Kádár János. A Kommunista Internacionálé feloszlatása után 1943 júniusában feloszlatta a KMP-t és megszervezte a Békepártot. 1944 áprilisában Jugoszláviába küldték, hogy felvegye a kapcsolatot az emigrációban élõ kommunista vezetõkkel, azonban a határon elfogták. Valódi kilétét sikeresen eltitkolva katonaszökevényként emeltek vádat ellene, és két év börtönre ítélték. 1944 novemberében megszökött és visszatért Budapestre. Budapest ostroma után a „budapesti” KB kinevezte Budapest rendõrfõnökének a helyettesévé. 1945 januárjában a fõvárosba érkezõ Gerõ Ernõ vette át tõle a vezetõ titkári tisztet. Áprilisban megválasztották az MKP KV tikárává, az MKP Budapesti Területi Bizottságának titkárává és az MKP KV Káder Osztályának vezetõjévé, majd májusban az akkor létrehozott Politikai Bizottság tagjává. 1946-tól az MKP, késõbb az MDP fõtitkárhelyettese. Fõtitkárhelyettesi beosztását, MKP ill. MDP KV és PB tagságát letartóztatásáig, 1951-ig tartotta meg. 1948 és 1950 júniusa között belügyminiszterként jelentõs szerepe volt a Rajk-per megrendezésében. 1950 májusától az MDP KV Szervezõ Bizottság tagja, valamint a Párt- és Tömegszervezeti Osztályának vezetõje. 1951 tavaszán az ÁVH letartóztatta, és az MDP KV májusi ülésén minden testületi tagságtól megfosztották. A Legfelsõbb Bíróság 1952 decemberében életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte. 1954 júliusában rehabilitálták és szabadlábra helyezték. Az MDP XIII. kerületi pártbizottság titkára, majd 1955 szeptemberétõl az MDP Pest Megyei Pártbizottság elsõ titkára lett. Az MDP KV 1956. júliusi plénumán visszavették a testületbe, és megválasztották PB tagnak, valamint a KV másodtitkárának. 1956. október 25-én az MDP KV elsõ titkárává választották. Az október 26-i MDP KV ülésén a PB helyett életre hívott Direktórium tagja lett. Október 28-án az akkor választott MDP Elnökségének elnöke lett. A Minisztertanácson belül október 30-án létesült Kormány Kabinet tagjává és államminiszterré nevezték ki. Október 31-én az alakuló MSZMP Intézõ Bizottság tagja lett. November 1-jén Münnich Ferenccel együtt átállt a szovjetekhez és elhagyta Magyarországot. November 2–4. között Moszkvában részt vett az SZKP KB Elnökségének ülésein, a szovjet vezetés õt nevezte ki az ellenkormány élére. November 4-én rádióközleményben jelentette be a Magyar Forradalmi Munkás–Paraszt Kormány megalakulását, s a nap folyamán szovjet katonai géppel vitték Szolnokra. November 7-én a szovjet hadsereg Budapestre szállította, és Dobi István kinevezte a Minisztertanács elnökévé. 1957. február 26-án az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága elnökévé választották. Az 1957 júniusi országos pártértekezleten az MSZMP KB elsõ titkárává, a PB tagjává választották. 1958. január 28-án lekököszönt a Minisztertanács élérõl és államminiszter lett. 1961. szeptember 13-tól ismét a Minisztertanács elnöke 1965. június 30-ig. Az MSZMP KB elsõ titkári tisztét 1985-ig töltötte be. 1985 és 1988 között az MSZMP KB fõtitkára volt. Az 1988-as országos pártértekezleten kimaradt az MSZMP PB-bõl, de ugyanakkor az MSZMP elnökévé választották. Az MSZMP KB 1989. májusi tanácskozásán – egészségi állapotára hivatkozva – felmentették KB tagságából és pártelnöki tisztébõl. Hosszú betegség után 1989. július 6-án halt meg.



Kádár János életútjáról kevés mû született, pedig személye és politikája modern történelmünk középponti, talán legvitatottabb kérdése. Õ maga önéletírásre nem vállalkozott, s ritkán szólt keresetlenül élete fontosabb fordulópontjairól. Huszár Tibor kétkötetes mûvének elsõ része a születéstõl a forradalomig, a második a forradalomtól a halálig terjedõ idõszakot dolgozza fel. Ez a monográfia az elsõ átfogó, tudományos igénnyel, a nagyközönség számára készült Kádár-életrajz, amelyet értékes fényképfelvételek egészítenek ki.

[kokler]

Figyelem!
A LEg fontosabb szuletesi datum!
2034 eve szuletett Jezus!
Ne hagyjatok,hogy barmi elhomalyositsa ezt a jeles napot!

[lameXpert]

Május 27.

Idézet

Presser Gábor  1948



Kedvenc iskolám (a Bartók Béla Zenemûvészeti Szakközépiskola) a Nagymezõ utcában volt, és jó idõ esetén a nyitott ablakoknál lehetett hallani, hogy valaki mindig zenélt. A leírhatatlan hangzavarnak az utca lakói kevésbé örültek, mint mi. A szabadság ellenére az órákra mindig nagyon felkészülten kellett érkezni. Amire mindig emlékezni fogok, az az, amit egykori zenetanárnõm, Vásárhelyi Magda mondogatott nekem: “Ha nem lesz benned több aszketizmus, akkor belõled semmi nem lesz fiam!” Hát én nem vagyok egy kimondott aszkéta alkat, éppen ezért nem lett belõlem zongoramûvész. Bár maximum pontszámmal vettek fel a Zeneakadémiára, és Vásárhelyi Magda már akkor is tudta, hogy belõlem valódi zongoramûvész nem lesz, mégis õ volt az a pedagógus, aki sikeresen vezetett át késõbb a pályakezdés nehézségein. Jó példa arra, hogy nem mindig az segít a legtöbbet, aki folyton dicsér, rádhagy mindent, pedig tudja mert iszonyatosan nagy tapasztalata van ezen a téren, hogy amerre mész, az nem a te utad.

[lameXpert]

Május 28.

Idézet

Fehér Anna 1958



Budapesten született színésznõ.

Tanulmányai: Színház és Filmmûvészeti Fõiskola (1977-81)
1973-77 Szkéné amatõrszínésze
1981-82 szolnoki Szigligeti Színház
1982- József Attila Színház tagja.


Egyebek:

- Fehér Anna tájékoztatta a vezetõséget a Színházi Társaság november 3-i közgyûlésérõl, amelyet a részvételt tekintve siralmasnak minõsített. Ezen a közgyûlésen a MASZK tevékenységérõl Fehér Anna számolt be.

- A november 24-én sorrakerülõ Társasági közgyûlésre, ahol a kitüntetési felterjesztésekrõl szavaznak, erõteljes mozgósítást határozott el a vezetõség, mivel a szavazatok 50%-a a színészeket illeti, így nagy befolyással lehetnek arra, hogy kinek a felterjesztését támogassa a szakma.

- A Szekszárdi Német Színház igazgatói pályázatát elbíráló szakmai zsûriben Schubert Éva képviseli a MASZK-ot..............

[kokler]

Mitmondsz?
Presser Gabor az Isten?
Nem mondod komolyan...

[lameXpert]

Május 29.

Idézet

Apponyi Albert  (1846-1933)



Gróf Apponyi Albert a 19. század utolsó harmadának és a 20. század elsõ három évtizedének egyik jelentõs közéleti személyisége volt Magyarországon. Az aulikus fõnemesi családból származó gazdag nagybirtokos hét évtizedig az országgyûlés tagja, politikus, államférfi, majd diplomata, két alkalommal, 1906-tól 1910-ig és 1918-ban vallás- és közoktatásügyi miniszter. Oktatáspolitikai koncepcióját erõsen befolyásolták konzervatív politikai nézetei. Az oktatásügy minden ágában hangsúlyozta a magyar nemzeti irány, az egységes magyar állameszme érvényre juttatását. Nevét a magyar nevelés történetében elsõ minisztersége idejébõl több törvény megörökíti. A legfontosabbak: az állami, továbbá a községi és felekezeti népiskolák jogviszonyairól, tanítóik fizetésérõl és annak államsegély formájában nyújtott kiegészítésérõl, valamint az elemi népiskolai oktatás ingyenességérõl szóló törvények.

A nemzetközi jogban jártas, öt nyelven kiválóan szónokló diplomata nemzetközi tanácskozások résztvevõjeként is törekedett Magyarország közjogi helyzetét és nemzeti aspirációit népszerûsíteni. Számos hazai szervezet tiszteletbeli, a Magyar Tudományos Akadémia 1887-ben rendes tagjává, a Magyar Külügyi Társaság, a Szent István Akadémia elnökévé választotta. Több egyetem (a pécsi, a kolozsvári, a budapesti) ajándékozta meg tiszteletbeli doktori címmel.

Egyéniségét, munkásságát az idõk folyamán számosan méltatták. Kiemelték, hogy nemcsak születése folytán, de szellemi habitusa révén is arisztokrata volt. A politikai élet nem egy útvesztõjébõl tudatos, megfontolt világnézete segítségével sikerült kiutat találnia. Mély vallásossága nemcsak világszemléletét határozta meg, hanem erkölcsi magatartását is. Küzdött a közélet tisztaságáért, példát nyújtott emberségbõl, hazaszeretetbõl, becsületérzésbõl. Cselekedeteiben, beszédeiben a humanizmust, az egyetemes emberi értékeket képviselte. Mindebbõl az is következett, hogy a gazdasági kérdéseknek is elsõsorban a szociális oldala érdekelte. Páratlan retorikájú, zengõ hangon mondott beszédeit jogi szabatosság, magas fokú eszmeiség, a gondolkodás fegyelmezettsége, kitûnõ formaérzék jellemezte. Elgondolásai mély nyomokat hagytak a magyar iskolázás történetében. Tulajdonságai, magasba törõ eszményei és elvei alapján egyik méltatója „gótikus jellegû államférfinak” nevezte.

Miniszteri tevékenységének egyik központi gondolata a magyar kultúrának, a közoktatás egészének nemzeti irányba való fejlesztése volt. Programjának vezérfonala ezért is képviseli azt a célt, hogy minél nagyobb mértékben érvényesüljön az állam joga a közoktatásban, ily módon is biztosítva a magyar állami egységet. Kifejti, hogy az egységes politikai nemzet csak egységes állami szervezettel létezhet, de ennek keretén belül mindenki jogosult a maga egyéni szabadságának, „faji egyéniségének” kifejtésére. Nem áll tehát szándékában a nem magyar ajkú polgártársakat „megbénítani faji egyéniségükben”, de – szavai szerint – elvárható tõlük, hogy ragaszkodjanak az állam törvényeihez.1

Apponyi szavaiból kicsendül a nemzeti eszmével párhuzamosan az európai kultúra iránti tisztelet és az a szándék, hogy értékei beépüljenek a hazai iskolák mûveltségi anyagába. 1906. április 8-án a képviselõházban elhangzott beszédében például utal arra, hogy megértést kell tanúsítani az európai eszmeáramlatok iránt, és hogy a magyar állami politikának, ezen belül a közoktatás-politikának az is feladata, hogy kapocsként szolgáljon a Nyugat- és Kelet-Európa között, közvetítse keletre a nyugat civilizációját. Késõbb is úgy nyilatkozik egy helyen, hogy a középiskolai tantervekben helyet kell kapniuk a kontinens kultúreszméinek.2

Konzervativizmusa színezõdött a Montalembert (és az Eötvös József) megfogalmazta szabadelvûséggel, mellõzve azonban az ezen eszmékre jellemzõ vallás iránti viszonylagos közönyt. Nem hiányoznak politikai megnyilvánulásaiban azok sem, amelyekben szót emel a felekezeti elfogultsággal szemben. Pályája elsõ évtizedében a liberalizmus hívének is vallotta magát, így például 1884. január 24-i képviselõházi beszédében hangsúlyozta a vallás- és lelkiismereti szabadság jelentõségét.

Az uralkodóházhoz ragaszkodik, és noha a magyar állami jogfolytonosság védelmezõjeként alkotmányos harcot folytat a királyi hatalommal szemben, a nemzet boldogulását egyedül a Monarchia keretében tudja elképzelni.

Két törvény a népiskoláknak és tanítóiknak jogállásáról

Két alkalommal (1906-tól 1910-ig, majd 1918-ban) viselt miniszteri tisztsége alatt Apponyi Albertnek a közoktatásra vonatkozó legjelentõsebb alkotásai a népiskolázást érintették. Nevéhez három idevonatkozó törvény elfogadtatása fûzõdik. Ezek közül az elsõ szabályozza az elemi népiskolák tanítóinak illetményét és az állami népiskolák helyi felügyeletét (1907: XXVI. tc.), a második a nem állami népiskolák jogviszonyait és a községi, valamint a felelkezeti néptanítók járandóságait (1907: XXVII. tc.), a harmadik az elemi népiskolai oktatás ingyenességét (1908: XLVI. tc.).

Az elsõ jogszabály tárgyalása a másodikkal együtt 1907 tavaszán kezdõdött el.3 A több ülésre kiterjedõ vita nyomán az elsõ törvényjavaslat több kitétele kimaradt a végleges szövegbõl. Nem járult hozzá viszont a miniszter a néhány képviselõ által javasolt olyan módosításokhoz, mint például, hogy a törvényjavaslatban felsorolt fegyelmi hatóságokat a tanítói kamarák váltsák föl. Különösen nagy vitát váltott ki a nemzetiségi képviselõk részérõl kifogásolt – majd végül is a többség által elfogadott törvényben mégis szereplõ – téma, amely azt írja körül, hogy mi minõsül államellenes cselekedetnek. Maniu Gyula ennek során „lealázó intézkedés”-nek jellemezte azt a kitételt, hogy mindenkit köteleznek az államnyelv megtanulására. Egyesek kihagyandónak vélték a tanítói eskümintának azt a mondatát, amelyben a tanító hitet tesz amellett, hogy a gyermekeket a magyar haza szeretetére fogja nevelni.4

A véglegesen elfogadott és 26 paragrafusból álló törvény a fizetés szempontjából az állami tanítókat három csoportba osztja 1000–1100–1200 koronás alapfizetéssel, amihez 200–500 korona lakbér- és ötévenként 200 korona korpótlék járul. A fizetések így 30 éves szolgálat után 2400–2500–2600 koronára emelkednek (2. §). A 3–6 tanítós állami iskolák igazgató-tanítói évi 200, a 7–10 tanítósok 3000, az ennél többel rendelkezõ iskolák igazgatói 400 korona pótlékban részesülnek (8. §). A törvény 14. paragrafusa állapítja meg a – tárgyalások során oly sokat vitatott – fegyelmi vétségeket. Ennek minõsül a magyar állam alkotmánya, nemzeti jellege, egysége, különállása, területi épsége, az állam nyelvének törvényben meghatározott alkalmazása, az állam címere, jelvényei, zászlaja ellen irányuló cselekedet elkövetése. (Ide sorolja még a törvény a következõket: közbotrányt okozó erkölcstelen magaviselet, izgatás valamely osztály, nemzetiség vagy felekezet ellen, durva bánásmód a növendékekkel szemben, kötelesség vétkes elmulasztása.) A büntetés lehet dorgálás, pénzbírság, áthelyezés, fizetésemelés megvonása (maximum két évig). A fegyelmi bíráskodást a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya gyakorolja. A további paragrafusok intézkednek a gondnokságról, tagjai számáról, feladatairól. A 23. paragrafus szerint a tanító csak eskü letétele után foglalhatja el állását.

A törvény miniszteri indoklása is hivatkozik elõzményként arra, hogy az állami tisztviselõk illetményeinek szabályozásáról szóló és arról addig utolsónak rendelkezõ 1893:IV. tc. 21. paragrafusa kivette a törvény hatálya alól az elemi népiskolai tanítókat, a század eleji Széll-féle, az állami tisztviselõk illetményének szabályozását célzó törvényjavaslat nem emelkedett törvényre, így az állami tanítók legmagasabb fizetése eddig 1400 korona volt, de 1906-ban ide mindössze 80 személy, az 1200 koronás fizetési kategóriába 317, a többi tanító (2402) az 1000 koronás kategóriába tartozott. Az új törvény értelmében ezzel szemben 1907. július 1-jétõl megváltoztak az arányok (500–600–2750), emelkedett továbbá a korpótlék (100-ról 200 koronára), végül az elérhetõ legmagasabb fizetés összege is.

A fizetésrendezésen kívül újdonságot jelentett a törvény a jogviszonyok szabályozásában, az önkormányzat elvének érvényesítésében a helyi felügyelet kapcsán, valamint több szociális vonatkozásban. A miniszter 1907. március 12-i bejelentése szerint a mintegy húszmillióval emelkedett költségvetésen belül a tanítói fizetések rendezésére hatmilliót fordítottak.

A nem állami elemi népiskolák jogállásáról s a községi és felekezeti néptanítók javadalmazásáról szóló törvényjavaslat több hetet igénybe vevõ tárgyalása során vita folyt például a következõ kérdésekben: joga van-e a miniszternek kifogást emelni a felekezeti hatóságok által foganatosított tanítói kinevezés ellen, ha nem tartja azt összeegyeztethetõnek az állam által megállapított szempontokkal; milyen eljárást kell követni a felekezeti tanító ellen emelt vádak esetén; mi nevezhetõ a magyar nyelv sikeres tanításának stb. Apponyi nem kevesebbszer, mint huszonötször szólalt fel a vitában, védve a törvényjavaslat szövegezését, és csak néhány esetben módosított azon. Legtöbbször kitartott amellett, hogy a felmerült vitás esetekben – az egyházi fõhatóság meghallgatása után – a minisztert illesse a végsõ döntés joga. Ragaszkodott például az eredeti szövegezéshez az olyan témákban, ahol az iskola nemzeti és hazafias nevelése vagy például a magyar nyelvnek mint tantárgynak a tanítása forgott kockán.5


A 38 paragrafusból álló törvény a végleges megfogalmazásban a következõ fontosabb kitételeket tartalmazza: A községi és felekezeti tanítói köztisztviselõ, akinek járandóságát közigazgatásilag biztosítják (1. §). A rendes tanítók alapfizetése 1000-1200 korona, lakbére 200-600 korona; korpótléka ötévenként 200 koronával emelkedik. A segédtanítók alapfizetése 800 korona (2–3. §). A tanítói állásokat csak tanítói oklevéllel rendelkezõkkel lehet betölteni (9. §). Ha az iskolafenntartó nem képes biztosítani a tanítók fizetését, akkor államsegélyért a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez fordulhat. A támogatás azonban csak akkor folyósítható, ha a tanítás követelményei megfelelnek a törvényben megállapított feltételeknek (12. §). Mivel az 1893:XXVI. törvénycikkek az államsegély folyósítása feltételeirõl megtett intézkedései nem bizonyultak elég hatékonynak, most a törvény a közigazgatási bizottság kötelességévé teszi, hogy megvizsgálja még a kinevezés elõtt, rendelkezik-e a tanító képesítéssel, magyar állampolgársággal és tud-e helyesen magyarul beszélni és tanítani (15. §). Az államsegély folyósításának feltételei között szerepel, hogy az iskola tartsa be a tanterv szerint hatévi felosztásban faluhelyen a legalább nyolc-, városokban a kilenchavi szorgalmi idõt; a felekezeti hatóság által kiadott – és a miniszter által jóváhagyott – tanterv tárgyai és óraszámai egyezzenek meg az állami tantervekével (16. §), továbbá tanítsanak a hazafias tartalmú olvasókönyvekbõl és az állami iskolákban is használt taneszközökkel (20. §). Köteles a tanító kifejleszteni és megerõsíteni „a gyermekek lelkében a magyar hazához és a magyar nemzethez való tartozás tudatát, valamint a vallásos gondolkodást”.

Ugyanitt intézkedik a törvény arról, hogy az iskola fõbejárata fölé ki kell függeszteni Magyarország címerét, a tantermekben a magyar történelembõl vett falitáblákat, képeket, a nemzeti ünnepeken ki kell tûzni a magyar nemzeti címeres zászlót. Valláserkölcsi jelvények is kifüggeszthetõk, de azok nem tartalmazhatnak idegen történeti vagy földrajzi vonatkozásokat és csak hazai készítmények lehetnek (17. §). Ahol magyar gyerekek vannak, ott a miniszter elrendelheti a magyar tannyelv használatát. Ha azok száma húsznál több, akkor számukra, ha ötvennél több, akkor mindenki számára kötelezõ a magyar tannyelv használata, de a magyarul nem tudók anyanyelvükön is részesülnek oktatásban. Az ismétlõ iskolákban mindenütt a magyar a tannyelv (18. §). A nem magyar tannyelvû iskolákban úgy kell a magyar nyelvet önálló tantárgyként tanítani, hogy a gyerekek a negyedik osztály befejezésekor gondolataikat érthetõen ki tudják fejezni magyarul írásban és szóban (19. §).

Az 1876. XXVIII. tc. módosításával fegyelmi vétségnek minõsíti a törvény a magyar nyelv elhanyagolását, tiltott tankönyvek és -eszközök használatát, valamint államellenes irány követését. (Ennek minõsülnek az 1907:XXVI. tc.-ben említett esetek.) (22. §).

Ha egy tanító mindezek valamelyike ellen vét, fegyelmi eljárás alá vonható, amelyet a felekezeti fõhatóság saját szabályai szerint foganatosíthat (23. §). Az iskolák csak magyar nyelvû törzs- és anyakönyveket, nyomtatványokat használhatnak, amelyeket magyarul kell vezetni, de mellette más nyelven (az iskola tannyelvén) is kitölthetõk (33. §).


A törvény több vonatkozásban kedvezõbb helyzetet teremtett az egyházi és a községi iskolák tanítói számára. Fontos már maga az a tény is, hogy az állami tanítókhoz hasonlóan õk is köztisztviselõknek minõsülnek. Az állami tanítók jogviszonyairól és fizetésérõl rendelkezõ 1907:XXVI. tc. példájára az állam a felekezeti és a községi iskolák tanítóinak fizetéséhez is nagyobb összeggel járul hozzá. Ennek ára viszont az volt, hogy az állam a segély folyósítása feltételeinek szabályozásával növelte befolyását és felügyeletét. Alapjában ez elõnytelenül érintette a maguk szempontjából a nemzetiségek lakta területeken nagy számban mûködõ felekezeti iskolákat, érvényesíteni kívánta ott is a hazafias irányú nevelést, a magyar nemzeti érdekeket. Nem véletlen, hogy a képviselõházi tárgyalásokon éppen a nemzetiségi képviselõk emelték fel szavukat az olyan kitételekkel szemben, mint hogy például a tanító köteles magyar hazafias szellemben nevelni, tiltakoztak továbbá az ellen, hogy az ilyen megfogalmazású szöveg az eskümintába is bekerüljön, és hogy a tanító akkor is fegyelmi eljárás alá vonható legyen, ha elhanyagolja a magyar nyelv tanítását.

Ez utóbbi vonatkozásban említést érdemel, hogy szemben a hasonló rendelkezést már tartalmazó 1893:XXVI. tc.-kel, az új jogszabály szabatosan körülírja, mi nevezhetõ a magyar nyelv eredményes tanításának, mi tekinthetõ a magyar nyelv tanítása elhanyagolásának.

Míg az elõbb említett törvény csak az államsegélyben részesülõ felekezeti tanítók fegyelmi ügyeit szabályozta, az 1907:XXVII. tc. 22. paragrafusa értelmében bármely tanító ellen kezdeményezhetõ fegyelmi eljárás, ha mûködése nem kellõképpen szolgálja az állam érdekeinek biztosítását.

Törvény az elemi népiskolai oktatás ingyenességérõl

Nem kevésbé jelentõs fordulatot hozott a magyar iskolázás történetében az elemi népiskolai oktatás ingyenességérõl szóló 1908:XLVI. tc.


A kilenc paragrafusból álló jogszabály kimondja, hogy az állami, községi és hitfelekezeti elemi mindennapi és ismétlõ tanfolyamain a tanítás teljesen ingyenes, csak 50 fillér beíratási díj szedhetõ, amit az ifjúsági és a tanítói szakkönyvtár gyarapítására kell fordítani (1. §). Az 1891:XLIII. tc. értelmében fizetendõ évi hozzájárulás kárpótlásául az állam az országos néptanítói nyugdíj- és segélyalap részére 700 000 koronát folyósít (2. §). Kárpótlást nyújt továbbá az állam mindazon iskoláknak, amelyek eleget tesznek az 1907:XXVII. tc.-ben a tanítói fizetések és korpótlék kiegészítésére kért államsegély engedélyezésére nézve megállapított feltételeknek (3. §). Ha a törvényt megszegik és illetéket szednek, akkor a felekezeti iskolákat figyelmeztetni, hat hónap után állami iskolával helyettesíteni kell (6. §). Az iskolafenntartó köteles az elemi iskola hat, az ismétlõ iskola három évfolyamát elvégzett tanulóknak magyar nyelven kiállított végbizonyítványt adni. Rovatai a magyar nyelven kívül az iskola tannyelvén is kitölthetõk (7. §).6


Az állam ezzel a rendelkezéssel a számítások szerint mintegy 3,5 millió, ebbõl a felekezeti iskoláknak jutó kétmillió koronás terhet vállalt magára. Tette ezt elsõsorban azért, hogy így is elõsegítse az iskolába járók számának gyarapodását, hiszen azok aránya hosszú idõ óta nem vagy csak alig lépte túl a tankötelesek 80 százalékát. A törvényhez fûzött miniszteri indoklás említi, hogy az 1904–1905-ös tanévben ugyan több mint kétmillió folyt be a népiskolákban szedett tandíjakból (ebbõl az 1993 állami iskolában 185 308 korona, az 1449 községi iskolában 246 875 korona, a római katolikus iskolákban 675 680 korona, a többi felekezeti iskolában mintegy 100 000 korona), de a beszedés nehézkesen ment, a miniszteri indoklás szavai szerint zaklatással járt a tanítókra, megterheléssel a szülõkre nézve.

Megjegyezhetjük, hogy a törvény nem vonatkozott a társulatok és a magánosok által fenntartott iskolákra, de az sem mellékes, hogy az állami elemi iskolák közül például az 1904–1905-ös tanévben 1031-ben már amúgy is ingyenes volt a tanítás. Az államsegély kérését néhány felekezeti iskolafenntartó azért igyekezett elodázni, mert nem fogadta szívesen a segély megadásához szükséges feltételeket, noha a képviselõház közoktatási bizottsága éppen az államsegély engedélyezésének megszorítását tartotta helyesnek.

Bár a törvény az 1910. szeptember 1-jét jelölte meg hatálybalépésének idejéül, a felekezeti körök már a végrehajtási utasítás kiadását megelõzõen fenntartásokkal éltek vele szemben. Különösen a kevésbé tehetõs, nagybirtokosokkal, egyéb jövedelmekkel nem rendelkezõ felekezetek féltek attól, hogy a tandíjakból származó jövedelmek kiesése veszélyezteti iskoláik fennmaradását. A felekezetek közül az iskoláit fõként csupán a tandíjjövedelmekbõl fenntartó izraelita felekezet sajtója emelte fel többször szavát a törvénnyel szemben, kimutatva, hogy a szûkre szabott állami támogatás nem lesz elegendõ a tanítók dotálására, az iskolák fenntartására.7

Egybevág a nemzeti szellemû közoktatást szorgalmazó programmal, hogy messzemenõen támogatta miniszteri elõdjének, Berzeviczy Albertnak az 1868. évi népoktatási törvény kiegészítését célzó törvényjavaslatát, nem utolsósorban annak magyarosító törekvései okán. A tanítók megbecsülésének adott hangot több tanítóegyesületben tartott felszólalásában, valamint azokban a rendeleteiben, amelyekben körülírta a tanítók fizetéskiegészítésével kapcsolatos eljárásokat.8

Rendeletek, állásfoglalások, miniszteri tervek és intézkedések

Apponyinak nemcsak törvényei, hanem a népoktatással kapcsolatos egyéb rendeletei is említhetõk. Például: kötelezõvé tette a megemlékezést a békenapról, a madarak és fák ünnepérõl. Rendeletileg támogatta a népiskolák alkoholellenes küzdelmét, a csecsemõ- és gyermekvédelmet, ilyen vonatkozású témákkal gazdagítva a népiskolák tanterveit. A népoktatás fejlesztését kívánta szolgálni a tanfelügyelõk számának növelésével, valamint a gondnokságok munkájáról szóló negyven paragrafusból álló rendeletével.9

Az iskolák jogállását alakító intézkedései ellenére sem állítható, hogy Apponyi egyoldalúan növelni szerette volna az állam szerepét. Egy helyen természetesnek mondotta, hogy minisztersége alatt sem lesz barátja az állami oktatás monopóliumának, a túlhajtott centralizációnak.10 A nemzet alkotmányát – mondotta másutt – nemcsak a központi hatalom erõsítésében, hanem az önkormányzati tényezõk közremûködésében is keresni kell.

Az oktatás állami monopolizálásnak mondott ellent véleménye a tanszabadságról, amelynek kapcsán ugyan – szerinte – elsõrendûen az állami iskolák hivatottak szolgálni a nemzeti érdekeket, de nem szabad bántani azoknak a kulturális tényezõknek a szabadságát sem, amelyek a maguk eszközeivel szolgálják a magyar állami egységnek, a nemzeti szellemnek az eszményeit.

A nõnevelést Apponyi gyakorlati irányba kívánta terelni oly módon is, hogy a felsõbb leányiskolák neveljenek a házi munkán kívül kenyérkeresetre is.

A tanítókat leginkább érintõ két említett 1907. évi törvényen kívül is behatóan foglalkozott Apponyi a tanítóképzéssel. Gazdasági és szociálpolitikai szempontok érvényesítésével tervezte a tanítóképzõ intézetek tantervének átalakítását. Az alapjában már a népoktatásban is kiemelten kezelt nemzeti irányú nevelésen kívül a gazdasági többtermelés gondolata vezérelte, mert azt vallotta, hogy a tanítóknak kell a nép kultúráját, ezen belül munkakultúráját is magasabb fokra fejleszteni.

A még az 1868: XXXVIII. tc. óta a népoktatás keretébe sorolt tanítóképzõ intézeteket ki akarta ebbõl a körbõl emelni és szervezetüket, mûködésüket olyan törvény által módosítani, amely létrehozza a népoktatástól különválasztott, kifejezetten csak a tanítóképzõket ellenõrzõ szakfelügyeletet, egyben a tanítóképzõ intézeti tanárképzést. Ez utóbbiba, a fõiskolai rangú, polgári iskolai tanárképzõbe a középiskolát, majd a tanítóképzõ intézetet is elvégzettek léphettek volna. Tervei – a tanítóképzõ intézeti gyakorlóiskolai tanítók képzésének reformjához hasonlóan – minisztersége alatt nem váltak valóra, de évek múlva ezen a koncepción épült ki Szegeden a róla elnevezett Apponyi-kollégium.

Rendeleti úton sikerült a tanítóképzõ intézetek tantervét úgy módosítania, hogy helyet kapjon abban az egészségtan, valamint a gazdasági irányú oktatás. Ugyancsak rendeletileg gondoskodott a tanítóképzõ intézeti szakfelügyelet megteremtésérõl, de annak munkája kifejezetten a képzés gyakorlatának ellenõrzésére szorítkozott, meghagyva az adminisztratív teendõket a népiskolai tanfelügyelet keretében. Az állami képzõkben rendes tantárgyként iktatták be a nemzetiségek nyelvét, hogy ezáltal a nemzetiségi vidékeken állított újabb állami elemi iskolákban a lakosság nyelvén is beszélõ tanítókat lehessen alkalmazni.

Az eddig említetteken kívül a tanítók mûvelõdését szolgálta a szünidei tanfolyamok keretében az elemi és a polgári iskolai tanítóknak szervezett továbbképzés is, amely egyebek közt a kor szociálpedagógiai törekvéseirõl is tájékoztatást nyújtott a résztvevõknek.

A polgári iskolai tanárokat képzõ fõiskola gondolatát annyival is inkább melengette Apponyi, mert abból a megállapításból kiindulva, hogy a polgári iskola nem nyújt határozott életpályákra képzést, helyébe új középiskolai szintû iskolatípust akart létrehozni. A polgári iskola már évtizedek óta napirenden lévõ reformja az Országos Közoktatási Tanács és más szervek által elkészített, egymástól eltérõ, az osztályok számát is érintõ (például a négy évfolyamos polgári iskola fölé szervezett három évfolyamos középiskolával számoló) javaslatok ellenére sem valósult meg minisztersége idején. Életbe léptette viszont a polgári leányiskolák új tantervét, amely elõdjével, az 1887-ben kiadottal szemben körültekintõbben vette figyelembe a nõi hivatásnak megfelelõ gyakorlati szempontokat.

Rendeletileg szabályozta Apponyi a magánosok, társulatok, egyesületek részérõl a polgári iskolák felállításakor és fenntartása érdekében követendõ eljárásokat. Az engedélyezést magánszemélyek számára a rendelet ahhoz köti, hogy az alapítók rendelkezzenek polgári iskolai tanítói oklevéllel, a kiadások fedezésére kellõ anyagi erõvel, megfelelõ helyiséggel, berendezéssel, taneszközökkel.11

A középiskolák munkájában elõdeihez és kora több más kultúrpolitikusához csatlakozva Apponyi fõképp két, egy tõrõl fakadó hibát kifogásolt: a túlterheltséget és a gyakorlati pályákra való nevelés elhanyagolását. Az elsõvel kapcsolatban szorgalmazta a tanterveknek és a tanítás módszereinek felülvizsgálatát. Az 1908. május 21-i parlamenti beszédében azt ajánlotta a fiataloknak, hogy a lateiner pályák helyett azokat válasszák, amelyek hozzájárulnak az ország gazdasági életének fellendüléséhez. Kicsendül szavaiból félelme a közélet elbürokratizálódásától, amit összefüggésbe hozott a fiatalok helytelen pályaválasztásával. A tananyag mennyiségét, tartalmát véleménye szerint úgy kell megszabni, hogy az feleljen meg a tanulóktól megkövetelhetõ, tõlük elvárható szellemi munka mértékének, értelmi és fizikai képességeik egyensúlyban tartása követelményeinek.12

Más alkalmakkor is hibáztatta a középiskolai oktatásban a gyakorlati irány háttérbe szorulását, a szellemi túlterhelést, a testnevelés alacsony óraszámát. Elismerte ugyanakkor a humán mûveltség fontosságát már csak azért is, mert annak megszerzésével erõsödhetnek az európai kultúrnemzetekhez fûzõdõ szálak. Még második minisztersége idején is hangot adott annak a tervének, hogy Budapesten európai konferenciát kell szervezni a mûvelt nemzetek egységes középiskolai tantervének kidolgozása céljából.

A középiskolák szervezetének vonatkozásában évtizedeken át napirenden lévõ, sokak által hangoztatott – és egyebek közt az 1899. évi tantervi reform egyik indokául is felhozott – kérdésben, az egységes középiskola ügyében Apponyi nem lépett elõre. Szinte szó szerint megismételte a századforduló kultuszminiszterének, Wlassics Gyulának érvelését és kijelentette, hogy „...addig, míg az új alkotás képét egészen világosan magam elõtt nem látom, ahhoz, ami van, romboló kézzel nem nyúlok”.13

Apponyinak a középiskolai tárgyú rendeletei leginkább bizonyos tantervi változásokra terjedtek ki, így például a görög nyelv- és irodalomból tehetõ érettségi vizsgára vagy a középiskolában (és a felsõbb leányiskolában) folyó énektanításra.14

Többször bírálta Apponyi a középiskolai tanárképzést, és szükségesnek tartotta annak megreformálását. Az volt a véleménye, hogy az egyetem bölcsészkara nem készíti fel kellõképpen a tanárokat késõbbi pályájukra.

Kevesellte Apponyi a tanárjelöltek részére rendelkezésre álló kollégiumok számát, befogadóképességét. Az Eötvös Kollégium bõvítésére éppen ezért szakított ki az addiginál nagyobb összeget a költségvetésbõl. Fontosnak tartotta emellett mindazok képzésének támogatását, akik kívül rekedtek a csak a legtehetségesebbek számára rendelkezésre álló Eötvös Kollégium falain.

A felsõfokú képzés terén hozott rendeletei fõként részterületekre irányultak. Nem ment bele mélyebben a 19. század utolsó harmadában oly sokat vitatott harmadik egyetem kérdésébe.

Az elõdje idején, 1914-ben létrehozott pozsonyi és debreceni egyetem fejlesztésével kapcsolatban viszont olyan rendelet látott második minisztersége alatt napvilágot, amely hozzájárult a budapesti tudományegyetem túlzsúfoltságának csökkentéséhez. Csak a tervezet stádiumáig jutott el az egyetemi tan- és vizsgarendnek, valamint a fegyelmi szabályzatnak az átdolgozása.

A szakoktatás és a mûvelõdésügy szélesebb területére vonatkozó országgyûlési elõterjesztései, a más fórumokon elhangzott javaslatai és intézkedései is példázzák sokoldalú tevékenységét, amelyrõl összefoglalólag megállapítható, hogy az egészében elvei alapokon nyugodott, és a korszakban szükségesnek minõsített, általa vallott, fentebb kifejtett eszméinek megfelelõen következetesen járult hozzá a magyar oktatásügy fejlesztéséhez.

[kokler]

Te!
Ezt egy gep csinajja?
Irhatok akarmit a gepezet dolgozik,az Alkoto megpihen?
Akko leborulok geniusod elott!
Mert ennyi emberi marhasagot egy programba bezsufolni....
Most arra fogok torekedni,hogy Tovabbvigyem a Faklyat!
Szaz evig elek,es amikor mar MINDENKI tele lesz implantokkal,
en akkor buszken/regi magyar szo,jelentese buzos,rossz szagu/
elmotyogom fogatlan szajammal,hogy en meg ismertem...Ot
A Nagy Lamat!!
Es akkor megkerdezik a serduletlen informatikusok,hogy milyen volt...
a Mester es akkor en mit mondjak?

[lameXpert]

Május 29.

Idézet

Rényi Tamás (Bp., 1929. máj. 29. - Bp., 1980. júl. 28.): filmrendezõ



Érettségi után 1947-50-ben szövõgyári lakatos, majd a Goldberger gyár tanmûhelyének vezetõje. 1950-tõl 54-ig a Színház- és Filmmûvészeti Fõiskolán Gertler Viktor növendéke volt. 1952-55-ben a Honvéd Filmnél rendezõ, katonatiszt. 1955-ben került a Magyar Filmgyártó Vállalathoz. Kezdetben asszisztens volt Fábri Zoltán, Palásthy György mellett. Pályáját egyéni hangú és látásmódú rövidfilmekkel kezdte. Elsõ nagyjátékfilmje, az 1962-ben forgatott Legenda a vonaton már valamennyi rendezõi erényét megmutatta. A filmet a moszkvai Filmfesztiválon ezüst díjjal tüntették ki (1963). Balladai erejû háborúellenes filmje, A völgy, Hernádi Gyula forgatókönyve alapján 1967-ben készült, és 1968-ban Angliában elnyerte az év legjobb külföldi filmje címet. Rendszeresen dolgozott a Magyar Televízió számára is, többnyire szórakoztató filmeket készített. - I. f. Mint a szemünk fényére (1953, rövid, rendezõ, író); Paprikajancsi (1958, rövid játék); Az óriás (1960, rövidjáték); A nagy fény (1964, tv); Tilos a szerelem (1965); Sikátor (1966); VII. Olivér (1969, tv); A vasrács (1971, magyar-francia, tv, rendezõ, Jókai nyomán forgatókönyvíró); Élve vagy halva (1979). - Irod. Bán Róbert: Rényi Tamás 1929-1980 (Filmvilág, 1980. 9. sz.).



Liebe ist verboten TILOS A SZERELEM (Orginaltitel), L (Land) Ungarn, J (Jahr) 1965, Arbeiterfilm, Liebesfilm, P (Produktionsfirma) Mafilm, Länge: 100 Minuten, FSK: , Erstaufführung: 13.5.1966 Kino DDR/30.9.1967 DFF 1 R (Regie) Tamás Rényi, B (Drehbuch) Tamás Rényi, György Palásthy, K (Kamera) Ottó Forgács, M (Musik) Géza Berki, D (Darsteller) István Avar, Sándor Pécsi, Iván Darvas, Mari Töröcsik, Gábor Koncz,

Die Bekehrung einer Brigade, die mit ihren Kränen von Baustelle zu Baustelle zie ... Mehr Info

lieben Mitmenschen LEGENDA A VONATON (Orginaltitel), L (Land) Ungarn, J (Jahr) 1963, Arbeiterfilm, P (Produktionsfirma) Hunnia, Länge: 87 Minuten, FSK: , Erstaufführung: 13.9.1963 Kino DDR/18.9.1964 DFF 1 R (Regie) Tamás Rényi, B (Drehbuch) Tamás Rényi, K (Kamera) Ottó Forgács, M (Musik) Géza Berki, D (Darsteller) Ildikó Pécsi, József Madaras, Imre Sinkovits, Adám Szirtes, László Bánhidy,

In episodischer Form werden die ernsten und heiteren Erlebnisse einer Monteurbri ... Mehr Info

Mörderische Liebesspiele MINDEN UT HOZZAD VEZET (Orginaltitel), L (Land) Ungarn, J (Jahr) 1973, P (Produktionsfirma) , Länge: 55 Minuten, FSK: , Erstaufführung: 10.2.2003 mdr R (Regie) Tamás Rényi, D (Darsteller) Dezsö Garas, Teri Tordai, Istvan Degi,

Auf der Durchreise begegnet ein Baron in einem Gasthof einer unbekannten Schönen ... Mehr Info

Tot oder lebendig (1979) ELVE VAGY HALVA (Orginaltitel), L (Land) Ungarn, J (Jahr) 1979, Abenteuerfilm, Historienfilm, Literaturverfilmung, P (Produktionsfirma) Mafilm, Länge: 83 Minuten, FSK: , Erstaufführung: 15.5.1981 Kino DDR/1.5.1984 DFF 2/23.12.1986 RTL plus R (Regie) Tamás Rényi, B (Drehbuch) Tamás Rényi, Péter Zimre, K (Kamera) Gábor Szabó, M (Musik) Géza Berki, D (Darsteller) Djoko Rosic, Lajos Balázsovits, Károly Mécs, György Cserhalmi, Dezsö Garas,

[kokler]

Necsigazza!
Kapd elo a Lumier slideshowt!
Tudjuk,hogy Nalad van az EGYETLEN mukodo peldany!

[lameXpert]

Május 30.

Idézet

Fáy András (1786-1864)



Mikszáth Kálmán egy Fáy Andrásról szóló tanulmányában azt írta, hogy ha nem Széchenyit illetné "a legnagyobb magyar" jelzõ - akkor ez Fáy Andrásnak járna ki, és ha nem Deák Ferenc volna a "haza bölcse" - akkor Fáy Andrást illetné ez a cím; így azonban csupán "a nemzet mindenese". Ezt a "nemzet mindenese" jellemzést Fáy Andrásról unokatestvére, jó barátja, vita- és harcostársa, Szemere Pál találta ki; van ebben a kifejezésben igaz elismerés is, de enyhe gúny is, hiszen a falusi kúriákból Pestre vagy más polgárosodó városba költözött, szerényebb módú nemesi családoknál ez idõben lépett a szobalány, szakácsné és egyéb házicseléd helyére a mindenféle házimunkát egyedül végzõ, városi polgároknál német kifejezéssel "Mädchen für alles"-nek nevezett szolgálólány, akit a nyelvújítás hamarosan "mindenes"-re fordított. A jellemzést pedig Fáy is, ismerõi is igen találónak érezték: a nagyon lassan, de mégis polgárosulni igyekvõ nemesi Magyarország háztartásában évtizedeken keresztül õ volt a mindenes: tette a teendõt ott, ahol a legfontosabbnak látszott valami nagyon szükségest megvalósítani. Annak az óvatos liberalizmusnak, amely mégis az elsõ fontos lépéseket megtette az elrekedt magyar társadalom polgárosításáért, s amelynek szellemi és politikai vezére Széchenyi volt, hamarosan Fáy András lett a gyakorlati tennivalókat kidolgozó és gyakran személyesen megvalósító vezérkari fõnöke. Alkatilag közéleti és gyakorlati ember volt. Irodalmi életmûve ugyan terjedelemben felér egy kizárólag könyveket létrehozó író-költõ-elmélkedõ bõséges termésével, mégis: az irodalmi mû csak amolyan melléktermék ennek a politikus-közgazdász-szervezõ-agitáló közéleti mindenesnek az életében. Pedig ifjúkori jelentkezésétõl kezdve mindhalálig sikeres író volt, egyes könyvei korának "bestsellerjei" közt is a legkelendõbbek közé tartoztak.

Módos zempléni köznemescsalád ivadéka, anyai részrõl az õsi, nagy tekintélyû, magukat egyenest Huba vezértõl származtató Szemerék leszármazottja. Kivételes értelme már a sárospataki híres kollégiumban kitûnik. Onnét ment tovább Pozsonyba, hogy a falusi néptõl tanult jóízû magyar anyanyelv és a nemes férfiak számára apanyelvnek számító és Sárospatakon tökéletesített latin mellett jól megtanuljon németül is, de mire felnõtt ifjúvá érett, legalábbis a biztonságos olvasás erejéig tudott már franciául, sõt angolul is. Nemcsak versailles-i klasszikusokat és a felvilágosodott moderneket olvasta eredeti franciában, hanem Swiftet és Sterne-t is eredeti angolban. És szinte egyszerre ragadta el Schiller németül és Kazinczy magyarul. Verselt is már ifjúkorától kezdve, kezdetben a német szentimentálisok hatására olyan mélabúval, ami sem akkor, sem késõbb sohasem voltjellemzõ derûs, érzelmi és tervezésbeli túlzásoktól mindig tartózkodó egyéniségére. Hanem, akik olvasták, azoknak már a korai stíluspróbálkozásai is tetszettek. Úgy benne élt a korában, hogy mindig telibe találta az olvasók ízlését.

De már diákkorában nyilvánvaló volt, hogy gyakorlati ember lesz. Természetesen jogásznak ment. El is végezte, sõt még az ügyvédi vizsgát is letette, de sohasem lett ügyvéd. Megyei szolgálatba állt, gyors karrier elé nézett, hanem mikor már fiatalon fõszolgabíróvá akarták választani, visszalépett, mert az volt a véleménye, hogy ellenjelöltje alkalmasabb a viszonylag már magas vármegyei tisztség betöltésére. A közérdek már ifjan is fontosabb volt neki, mint az egyéni érvényesülés. De mégis mindig érvényesült, mert amit javasolt, az úgy szükséges és haladó, hogy még a nemesek nagyobb része sem riadt vissza tõle. Különben is eszményi rábeszélõ volt, irodalmi munkásságának nagy része is: rábeszélés a szükséges közteendõkre. Széchenyi úgy vallotta késõbb, hogy Fáy András liberalizmusa döntõ hatással volt gondolatainak kialakulására. Fáyra pedig Széchenyi volt döntõ hatással attól kezdve, hogy a Hitel megjelent. Az 1820-as évek derekától a 40-es évek derekáig Fáy a magyar közéletnek Széchenyi mellett a másik fõszereplõje. Kossuth fellépéséig õ a pesti ellenzék vezére, ugyanúgy foglalkozik a koldusok problémájával, mint a nõneveléssel, megszervezi az elsõ magyar pénzintézetet, a Takarékpénztárat, hiszen enélkül nem is lehetne elõrelépni a tõkés termelés felé. Tehát egy ideig bankigazgató - és nagyon jól ért hozzá. De amikor ez a fõ szükséglet, akkor színházszervezõ és színigazgató - és nagyon jól ért hozzá. Közben elõkészíti az elsõ magyar biztosítóvállalat megteremtését, s eközben kiderül, hogy kitûnõen ért a statisztikához és a valószínûségszámításhoz.

Amit pedig a közéletben tervez, azt egyszersmind megírja. Híres mesegyûjteménye a hozzácsatolt aforizmákkal a liberalizmus propagandája és erkölcsi példatára. Az olvasók elkapkodják, egymás után számos kiadást ér meg, és egyre gazdagodik, mert Fáy kimeríthetetlen, ha példázatos meséket és anekdotákat mondhat. Ezópus, Phaedrus, La Fontaine csak ürügy a számára. Az õ meséiket is újra elmondja, de úgy, hogy napi aktualitásra vallanak. Majd amikor már együttmûködik Széchenyivel, a nemesi haladás és nemesi reakció regényét írja meg az elsõ igazi magyar társadalmi regényben, A Bélteky házban. Nem igazán jó regény, cselekménye szétesõ, sok benne az elmélkedés a gyakorlati teendõkrõl, a romantika apparátusát is nyakló nélkül alkalmazza (rablóhistóriák, végzetes félreértések, rejtélyes álnevek zavarják az alapjában érdekes családi történetet), természetesen bõséges érzelmi viharok jellemzik a cselekmény szerelmi vonalát. De mégis: ez a regény a reakciós apa és a haladó fiú összeütközése. Sajnos a maradi öregek rajza szemléletesebb benne, mint a liberális fiataloké. Hiszen a valóságban több igazi reakcióssal találkozott, mint igazi haladó fiatallal... és a legigazibb haladóktól, Kossuthtól és követõitõl késõbb maga is húzódozott. De amikor a regény keletkezett (1832), még Széchenyi jelentette a sokak számára ijesztõ haladást. A regénynek sikere volt, amit politikai célzatossága mellett jóízû, anekdotisztikus epizódjainak és nemegyszer igen sikerült mellékalakjainak is köszönhetett. Mint olvasmány idõvel elavult, de hatása maradandó. Az elõbb kelt magyar regények valójában kuriózumok. A Bélteky ház ösztönzõvé vált, innét indult el a magyar regény a romantika útjára is, a realizmus útjára is. Késõbbi regényei már jelentéktelenebbek: Eötvössel és Jósikával nem vehette föl a versenyt, bár mindketten tanultak tõle is. Idõs korára pedig már Jókai volt a kortársa, ekkorra már Fáy a régi idõk élõ emléke volt csupán. Írt néhány drámát is, történelmi tragédiától vígjátékig végigpróbálta a színpadi irodalom lehetõségeit. Akik tanultak tõle, jobbakat írtak, de tõle tanultak, és fõleg õ ösztönözte a nyomába lépõket.

Kossuth fellépésétõl kezdve a Széchenyi-ihlette törekvések már nem voltak elegendõk a haladás számára, Fáy nem lehetett többé vezéralak. Igaz, nem is akart soha az lenni. Még országgyûlési követ is kedve ellen volt néhány hónapig.

1848-ban pedig riadtan visszavonult: egyszerre idegenkedett a forradalomtól és a forradalom ellenségeitõl. Hiszen így volt Széchenyi is, de az õ érzékenyebb idegrendszere felmondta a szolgálatot. Fáy csupán a szorongó tétlenségbe vonult vissza. 1849 után pedig már a múlt idõk emléke volt. Személyes népszerûsége nem csappant meg, de kései regényeinek és javaslatainak már nem volt hatása. Mégis bizakodó maradt, a nemzeti kétségbeesés közepette remélte a békés kibontakozást. A kiegyezést elõkészítõ Deák ugyanúgy tisztelte, mint annak idején Széchenyi. Deák politikájához azonban újabb vágású emberekre volt szükség. Kései esztendeiben egyébként is sokféle betegséggel küzdött. De hetvennyolcadik születésnapját a kibontakozásban már reménykedõ irodalom megünnepelte: az Akadémia és a Kisfaludy Társaság hódolattal tisztelgett az élõ, bár megöregedett hagyománynak. Nemsokára meghalt. Arany János hódolatteljes nekrológban búcsúztatta



Fáy András A SZULIÓTÁK (Koszorú, 1864)

[lameXpert]

Május 31.

Idézet

Orbán Viktor  1963



Édesapja mezõgazdasági üzemmérnök, édesanyja gyógypedagógus, logopédus.

1981-ben érettségizett szülõvárosában, a Teleki Blanka Gimnázium angol tagozatán. Tanulmányait az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán folytatta, a jogi diplomát 1987-ben szerezte meg.

1983-ban egyik alapító tagja volt a Jogász Társadalomtudományi Szakkollégiumnak (mai nevén: Bibó István Szakkollégiumnak), 1984-ben pedig - több társával együtt - létrehozták a szakkollégium társadalomelméleti folyóiratát, a "Századvég"-et.

Az egyetem befejezése után szociológus gyakornokként néhány hónapot a Mezõgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vezetõképzõ Intézetében dolgozott, majd 1988 áprilisától tagja lett a Soros-Alapítvány által támogatott Közép-Európa Kutatócsoportnak.

1989 õszétõl az Alapítvány ösztöndíjával az oxfordi Pembroke College-ban az angol liberális politikai filozófia történetét tanulmányozta. Ösztöndíját az országgyûlési választások közeledtével, 1990 januárjában félbeszakította.

1988 márciusában többedmagával pártot alapított, Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz) néven. A párt nevét 1995 áprilisában Fidesz - Magyar Polgári Párt elnevezésre változtatták.

1988 márciusától fél éven át a Fidesz egyik szóvivõje, majd 1988 októberétõl egy évig a párt országos választmányának tagja volt, ez utóbbi tisztséget még 1990. június és 1993. április közötti idõszakban is betöltötte. 1993 óta az országos elnökség tagja.

1989. június 16-án a Hõsök terén, Nagy Imre és mártírtársai ravatalánál elmondott radikális beszédében - amelyben szabad választásokat és a szovjet csapatok kivonulását követelte - országosan ismert politikussá vált. 1989 nyarán az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalócsoportjában képviselte pártját.

Az 1990. évi szabad parlamenti választásokon a Fidesz Pest megyei listáján szerzett képviselõi mandátumot. Három éven át tevékenykedett pártja parlamenti frakciójának vezetõjeként. 1993 áprilisában - a szervezeti szabályzat megváltoztatása után - megválasztották a Fiatal Demokraták Szövetsége elnökének.

1992-2000 között a Liberális Internacionálé alelnöke volt, s 1993 januárjától a szervezet végrehajtó bizottságának is tagja volt.

Irányítása alatt a Fidesz radikális ifjúsági politikai mozgalomból nemzeti elkötelezettségû mérsékelt jobbközép párt lett.



1994-ben a Fidesz Fejér megyei területi listáján választották ismét képviselõvé. 1994 áprilisától az Országgyûlés európai integrációs ügyek bizottságának elnöke volt. Az 1996 áprilisában megalakult Új Atlanti Kezdeményezés Magyar Nemzeti Bizottságának is elnöke.

Az 1998. évi választásokat a Fidesz - Magyar Polgári Párt megnyerte, amely így az új parlament legnagyobb pártja lett.

1998. július 8-tól a Fidesz-FKGP-MDF koalíciós kormány miniszterelnöke.

2000 januárjában a Fidesz kongresszusa döntött a pártelnöki-miniszterelnöki poszt szétválasztásáról, így megszûnt pártelnöki funkciója, de szavazati és tanácskozási joggal részt vesz az elnökségi üléseken.

2001 novemberében a Centrumdemokrata Internacionálé mexikóvárosi értekezletén a szervezet alelnökévé választották.

1999-ben megkapta az American Academy of Achievement díját, a Golden Plate-et, 2000-ben az Európai Tudományos és Mûvészeti Akadémia tiszteletbeli szenátora lett. 2001-ben többek között átvette a Szabadság díjat, az American Enterprise Institute-hoz tartozó Új Atlanti Szövetség elõször odaítélt díját, az Európai Díj a Családokért elnevezésû kitüntetést, a cseh Vasek és Anna Maria Polak Alapítvány díját, a Hanns Seidel Alapítvány Franz Josef Strauss-díját, valamint a francia Nemzeti Érdemrend Nagykeresztjét.

2002-ben a Boston melletti Tufts Egyetem Fletcher School nevû jogi és diplomáciai akadémiáján díszdoktorrá avatták.

Gyermekkorától sportol, több egyesületben játszott, jelenleg is igazolt labdarúgó.

[lameXpert]

Június 1.

Idézet

Márkus László (Bp. 1927. jún. 1 - Bp. 1985. dec.30.): színész.

1951-ben a SzAk elvégzése után a debreceni Csokonai Színházban játszott. Sokoldalú, vérbeli színésztehetség volt, humora kiválóan érvényesült vígjátékokban, bohózatokban. Színészi talentuma a drámai szerepekben is hiteles alakításokat hozott létre. Emlékezetes figurákat teremtett Molnár Ferenc darabjaiban. Számos film, tévéjáték, rádiófelvétel õrzi mûvészetét.



A könyv mottója sûrített igazság Márkus Lászlóról. Így szól: „Mindent tudott a színházról – õ maga volt a színház”. Vámos László írta ezt Márkusról, akit sokszor rendezett. Ha még életében létrejött volna a Nemzet Színésze kitüntetõ státus, amelybe – mint ismeretes – mindenkor 12 élõ színész óriásunk kap helyet a kollégák szavazatai alapján, Márkus László minden bizonnyal az elsõk közt bekerült volna ebbe az elõkelõ társaságba. A nézõk emlékezetében mindenképpen így él: a legnagyobbak között. Akik a Budapest-Print Kiadó - B. Fábri Magda szerkesztette - kötetében rá emlékeznek, többnyire olyan pályatársak, akik közelrõl ismerték õt, és akár szerették, akár riválisok voltak, mûvészi kvalitásairól, színházimádatáról csak elismerõen tudnak nyilatkozni. Egy-egy mondat néhány híres partnerétõl: Almási Éva: „…minden elõadásból ünnepet varázsolt.” Csûrös Karola: „Nem kolléga volt, hanem igazi jó barát.” Garas Dezsõ: „…színészi alkatát nem lehetett beskatulyázni.” Gálvölgyi János:” Gyûjtöttem a fényképeit, és nagy vágyam volt…,hogy a hajam úgy legyen fésülve, mint az övé.” Gombos Kati: „Mindene volt a játék gyönyörûsége.” Komlós Juci: „…meghatóan megszállott színész volt.” Körmendi János: „Ha nem neki való szerepet játszott…, és a partnere jobb, hitelesebb alakítást nyújtott, azt nem bírta elviselni.” Tóth Enikõ: „Imádott rosszalkodni és imádott nevetni.”
A legtöbbet emlegetett tulajdonságai: hiúság, már az elsõ próbán pontos szereptudás, a felületesség, linkség mély elutasítása, végtelen szeretet azok iránt, akiket szívébe fogadott, lelki sebezhetõség, kifogyhatatlan játékosság. Az életben is színész volt, de nem úgy, ahogyan édesanyja figyelmeztetése szerint élnie kellett volna: vagyis olykor kicsit megjátszania magát, nem kimondani õszintén, amit gondol. Híres volt szókimondásáról, amely olykor konfliktusokba is sodorta, de híressé vált ellenkezést nem tûrõ precizitásáról is a színházat, színjátszást illetõen.
Családja ugyan más pályára szánta, de Márkus László már kisgyerekként elhatározta: színész lesz, semmi más. Vállalta az ezzel járó lemondást, hiszen teljes emberként akarta Tháliát szolgálni, és ezt nap mint nap meg is tette. Már halálos betegen valószínûleg az tartotta még egy darabig életben, hogy eljátszhatta élete álmát, a Játék a kastélyban Turaiját.
Halála körülményeit akár jelképesnek is tekinthetjük. Szilveszteri kabaré tévéfelvételére érkezett, amelynek a próbáit még fegyelmezetten végig komédiázta, de a mûsor már nélküle ment adásba: utolsó leheletéig színész maradt.
Élete és pályája példaértékû a mai nemzedék számára.

[lameXpert]

Június 2.

Idézet

Würtz Ádám   (1927-1994)

Würtz Ádám 1927. június másodikán született a Tolna megyei Tamásiban. (Ám családja New Yorkhoz is kötõdött: felmenõi az ottani Metropolitan Operában dolgoztak, mint jelmezszabók.) Würtz 1953-ban fejezte be a Képzõmûvészeti Fõiskolát. Mesterei között volt Hincz Gyula, Bortnyik Sándor, Pór Bertalan és Koffán Károly.


[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]

Késõbb tanulmányutakat tett a Szovjetunióban, Ausztriában, Romániában, Görögországban, Olaszországban, Kínában, Svájcban, Angliában, Németországban és Lengyelországban. Elsõsorban illusztrátorként, könyvekhez készített grafikákról volt ismert. József Attila és Shakespeare mûveinek illusztrálásával érte el a legnagyobb sikereit.

Önálló kiállításai 1964-tõl láthatók Budapesten, de voltak saját tárlatai Frankfurtban, Prágában, Helsingborgban, Bolognában és New Yorkban is. Az USA-ban 25 éve rendezték az elsõ kiállítását, s utóbb Würtz számos képet festett az Egyesült Államokban, amikor itt folytatta egy ideig mûvészi tevékenységét. Festészetére a vegyestechnika alkalmazása jellemzõ, stílusára a bizánci ikonok és a magyar népmûvészet hatottak leginkább – a Kortárs Magyar Mûvészeti Lexikon szerint.

Számos hazai és külföldi könyvillusztrációs díjat, diplomát nyert. Háromszoros Munkácsy-díjas (1957, 1966, 1970) volt. Kitüntették a belgrádi Arany Toll-lal 1968-ban. Bécsben VIT-díjat kapott 1959-ben. l986-ban Tokióban a Nemzetközi Andersen Bizottság IBBY-díjjal jutalmazta. A Tommaso Campanella Mûvészeti Aranyérmét is megkapta.

„Az illusztrációk nála sohasem degradálódtak kísérõzenévé. Önálló alkotásként jelentek meg a veretes, vagy éppen mesés szöveg mellett, kiegészítve, továbbgondolva azokat. Karaktereket vázolt néhány vonallal, helyszíneket és eseményeket metszett és oltott egybe, egyetlen lapba sûrítve mindazt, amit a szöveg is csupán sugallni tudott. Aki valaha is olvasott meséket, verseket, Shakespeare mûveket Würtz Ádám illusztrációival kísérve, már hiányosnak érez minden más kiadást, mert ezekkel a képekkel lett teljes az élmény, s mélyre ható a katarzis” – írta Würtz Ádámról dr. Sinóros Szabó Katalin mûvészettörténész.

l996-ban megalakult a Nemzetközi Würtz Alap a mester szándékainak folytatására. A szervezet elnöke ifjabb Würtz Ádám, aki 1957-ben született Budapesten, s akinek 1976 óta számos magyar újságban, magazinban jelentek meg illusztrációi.

A tíz éve elhunyt Würtz Ádámnak éppen a napokban rendeztek emlékkiállítást New Yorkban, ahol a megnyitón lánya, Würtz Klára triója adott koncertet. A kiállítást egyébként a New York-i magyar fõkonzulátus szervezte, Magyarország EU-csatlakozása alkalmából. Beszédet mondott az eseményen John B. Richardson, az Európai Unió ENSZ-hez akkreditált nagykövete.

Szülõvárosában, Tamásiban általános iskola is viseli Würtz Ádám nevét.

[lameXpert]

Június 3.

Idézet

Békésy György  (1899-1972)

Idézet

BÉKÉSY GYÖRGY KULTURÁLIS GYÖKEREI
Marx György az Eötvös Társulat elnöke

A kísérletek túlélik a politikusokat. (B.Gy.)

- A magyarok szeretnek jól élni. De mit jelent számukra a jó? Észrevették, hogy a kutatás élvezet; így lelkes kutatókká válnak, akik éjszakákat töltenek el a laboratóriumban anélkül, hogy ezért fizetésemelést kérnének. Amerikában ez másként megy: az emberek ott a dollárért dolgoznak. Ez alól akad ugyan kivétel, de a többség számára a legfontosabb a gyors eredmény. Életem Magyarországon eltelt szakaszára visszatekintve az az érzésem, hogy akkor mélyrehatóbb és jelentõsebb tudományos munkát végeztem, mint késõbb az Egyesült Államokban. Amerikában elért eredményeim viszont gyorsabban arattak elismerést - mondotta volt Békésy. Életepályája egyesítette mindkét kultúra pozitívumait. Maga pedig élvezte a világ kulturális diverzitását.

Békésy György édesapja, dr. Békésy Sándor (1860-1923) debreceni származású nemesi család gyermekeként Kolozsvárott született és gazdasági diplomata volt. Édesanyja, Mazaly Paula (1877-1974) szlavón családból született a Dráva menti Cadavicán, gyermekkorában tanult meg németül. 1898-ban házasodtak össze; 1899. június 3-án fél 12 órakor született elsõ gyermekük; a késõbbi dr. Békésy György (1899-1972), alias Georg von Békésy Budapesten, a Pauler utca 1. számú házban. Húga, Békésy Lola (1901-1989) Passuth László felesége lett. Öccse dr. Békésy Miklós (1903-1980) Kossuth-díjas agrobiológus. A három gyermeknek "nem volt anyanyelve": anyjuk németül, apjuk magyarul szólt hozzájuk. Békésy György magyarul és németül jól beszélt, késõbb franciául és angolul is megtanult, no meg kicsit olaszul és latinul. Élete késõ évtizedeiben angolul tartotta elõadásait - erõsen magyaros kiejtéssel, és elõadásaiba mindvégig német szavakat kevert. (Testvéreinek leányai, Passuth Krisztina és Békésy Marianna Budapesten élnek.)

A család 1904 és 1909 közt Münchenben élt. (A diplomata papa családjának éghajlat-változtatásában szerepet játszott a fiú gyenge tüdeje, ingatag egészsége is.) György Münchenben kezdte iskoláit. Élvezte a bajor fõváros mûvészeti életét, amit kétségkívül mûvelt szüleinek baráti körén keresztül ismerhetett meg. 8 éves korában egy mûteremben mély benyomást tett rá a modell és a szobrász munkája "a folyamat ellentétes végein", ahogy aktívan hozzájárultak közös alkotásuk megszületéséhez. Élményét késõbb is felidézte, a tanár és tanítvány egymást kiegészítõ szerepének hasonlataként.

1909-ben diplomata édesapját Konstantinápolyba vezényelték. Vele költözött a család, ahol a fiatal fiú láthatta a dekadensen csillogó Oszmán Birodalom kultúráját, csodálhatta a Boszporusz naplementéinek szépségét. Jezsuita iskolába járt, ahol francia volt a tanítás nyelve. A családot ott érte az Oszmán Birodalom összeomlása, az Ifjú Törökök Forradalma. 1910-ben rövid idõre visszajöttek Budapestre, Békésy György a Petõfi (akkor Werbõczy) Gimnáziumba járt.

1911-ben a család Zürichbe költözött. György élvezte a svájci gimnáziumot, ahol - megfelelõ órára beülve minden gyerek saját tempója szerint haladhatott a különbözõ tantárgyakból. Békésy 1915-ben (16 évesen) érettségizett, de fiatal kora miatt nem iratkozhatott be az egyetemre, így egy svájci mester inasa lett. A gondos finommechanikai munka elsajátítása nagyon pozitív szerepet játszott késõbbi karrierjében: a belsõ fül szerkezetének, akusztikai mûködésének virtuóz feltárásában, kikísérletezésében, mechanikai modellezésében. Noha leginkább a csillagászat érdekelte, 1919-ben beiratkozott a Berni Egyetemre - vegyésznek. 1918-ban Budapestrõl megérkezett a katonai behívó, György meg is jelent a sorozáson, de gyenge egészsége miatt nem osztották be frontszolgálatra. Az I. Világháborút követõ forradalmak során/után a család elvesztette budapesti ingóságait, György elvesztette könyveit és jegyzeteit. Békésy György 1919-1921 közt befejezte a berni egyetemet, megkapta a vegyészmérnöki diplomát.

A fiatal mérnök talán Svájcban is maradhatott volna, de õ hazajött Budapestre, a Fõ utca 19. mûteremlakásába, hogy segítsen Magyarország újjáépítésében - mint mondotta. A pesti Tudományegyetemen Tangl Károly professzor mellett 1923-ban ledoktorált fizikából. (Témája a folyadékok diffúziós együtthatójának mérése - ezáltal molekulasúlyuk meghatározása - volt interferenciaspektroszkópiával.) A kezdõdõ gazdasági válság közepette állást kellett keresnie. A valóságot saját kezével-érzékszerveivel kívánta fürkészni. A Tungsramnál hiába próbálkozott, így azután a Posta Kísérleti Állomásnál kötött ki (1923-1946).

Ebben az idõben diplomáciai jegyzékek érkeztek Prágából és Belgrádból miniszteri szinten is, nem mindig udvarias hangnemben - amelyek a magyarok szemére vetették a hazánkon átmenõ interurbán telefonvonalak zajos voltát. A probléma megoldását a legfiatalabbra, Békésyre bízták. Õ a vonalminõséget frappánsan vizsgálta meg: a kapcsoláskor hallható kattanás hangszínét analizálta a vonal végén. (Hiszen a (t) függvény Fourier spektrumában minden frekvencia benne van!) Egy idõ után már a távoli klikk meghallása alapján meg tudta mondani, hogy mi a hiba a vonalban és az hol van. (Közben még elzarándokolt Berlinbe is, a modern fizika és technika fellegvárába - a kor más magyar fizikusaihoz hasonlóan. Egy évet dolgozott a Siemensnél, 1926-1927)

Békésynek nagyon kifinomult és kimûvelt hallása volt, egy idõben zenei karrier lehetõsége is fölmerült benne. (Errõl azért mondott le, mert a zenei melódiák túlságosan soká tovább hangoztak fejében, így akadályozták, hogy figyelmét egyetlen feladatra összpontosítsa) Békésy hamar rájött, hogy a hû jelátvitel leggyengébb pontja a fülhallgató, sokkal tökéletlenebb az emberi fülnél. A következõ logikus lépés: emberfejek kicsempészése az Orvoskar bonctermébõl, a belsõ fül felnyitása és mûködésének megértése. Ennek során megcáfolta a nagy Helmholtz halláselméletét, aki hangmagasság érzékelését a belsõ fül csillószálainak rezonáns berezgésére és az így keltett ingerület idegi továbbjelzésére próbálta visszavezetni. Briliáns kísérleti-mûszaki módszerrel mérte a belsõ fül hártyájának hidrogén-atomátmérõnél kisebb amplitúdójú rezgéseit és az általuk fülfolyadékban keltett haladóhullámokat. Megmutatta, hogy a hangmagasság-hallás a különbözõ frekvenciákkal keltett haladóhullámok különbözõ helyeken történõ amplitúdó-felerõsödésének csillószálak által történõ regisztrálása. Így Helmholtz elméleti rezonancia-modelljét fölváltotta Békésy helyzet-modellje. Az 1930-as években nem maradt el a külföld elismerése: a Német Fülészeti Társaság Denker-díja (1931), a Berlini Tudományos Akadémia Leibnitz Érme (1937), a Groningeni Egyetem Guyot Díja (1939). Békésy Györgyöt az Uppsalai Egyetemre hívta Bárány Róbert, aki megfejtette a belsõ fül szerepét az irány(egyensúly)érzékelésben és ezért Nobel-díjat is kapott. Ezt a meghívást Békésy György nagy megtiszteltetésnek érezte, de - tüdejét féltve a hosszú svéd telektõl - nem fogadta el.

1940-ben végre a budapesti Tudományegyetem meghívta a Gyakorlati Fizikai Tanszék vezetésére (1940-1946). Ezt postakísérleti munkája mellett látta el. Nem volt ugyan ragyogó elõadó, de elõadásaiban tények közlése helyett nyitott problémák megválaszolásának fizikusi módszerét kívánta tanítani. Tanársegédeinek is jó mûszerészekké kellett válniok, mert õ maga az volt. E sorok írója is megismerte pontos vaskockák kireszelésének "örömeit" a tanszék hallgatói mûhelyében. A laboratóriumban bevezette, hogy a hallgatók közreadott listából kiválasztón, de önállóan megtervezett, összeszerelt és elvégzett kísérlettel tegyenek bizonyságot gyakorlati fizikatudásukról.

Ekkor azonban már folyt a II. Világháború. 1944. április 30-án amerikai bombatalálat lerombolta postai laboratóriumát. Az utcai harcok lövedékeinek robbanása betörte Múzeum-körúti egyetemi laboratóriumának ablakait, szétfújta feljegyzéseit. Orosz ágyútûzben a Fõ-utcában megsemmisült lakásának környéke. Erre 25 év múltán így emlékezett vissza:

- A falakból csak egy méter maradt. A tüzérségi tûz és a bombázás föltárta elõttünk Budapest tragikus múltját. A legfelsõ szintet a 19. században eklektikus stílusban épült házak alkották. Egy réteggel mélyebben a tiszta empire stílus mutatkozott meg. Még mélyebbre vezetõ lépcsõfordulók a barokk stílus jegyeit mutatták. Ahol a gránátok és bombák nagyobb lyukat vágtak, gót stílusban faragott köveket, még lentebb román alakzatokat találhatunk. Ez a sorozat bemutatta Budapest egész történelmét a rómaiak idejétõl mai modern világunkig. 2000 év alatt sokszor lerombolták ezt a várost. De minden alkalommal fölépítették ugyanazon a helyen. Az a benyomásom: egy földhöz való ragaszkodás, egy kitûzött cél végigkövetése magyarázza, hogy Magyarország hosszú távon, még ma is jelentõsen hozzájárul világunk kultúrájához.

Békésy szervezte a tûzoltást, szervezte az egyetemi labor újjáépítését - a kiürítés elõl elrejtett mûszerekkel. De tovább akarta vinni kutatatásait is, amelyeket már nagyra értékelt - a nagyvilág. Nem tudott ellenállni Holgren és Zotterman stockholmi meghívásának (1946-1947), ahol végre módja nyílt, hogy halott emberfejek helyett élõ majmok fülével kísérletezzen. Itt már sor került kutatásainak orvosi alkalmazására is. Maga azonban mivel egészségét az orvosok nem tudták stabilizálni szkeptikus maradt: - Szomorú, ha az ember az orvostudományban dolgozik és mégsem bízik az orvosok tudományában. - Közben itthon is történt egy és más: amikor külföldi tanulmányútjának egyéves meghosszabbítását kérte, válaszul megfosztották katedrájától. (Történt már ilyen ellentétes politikai éghajlat alatt ugyanezen tanszék elõzõ vezetõjével, Hevesy Györggyel is, egy világháborúval korábban.)

Békésy György Amerikában kötött ki, a Harvard Egyetemen (1948-1966). A Memorial Hall alagsorában építette fel az Érzékszervek Élettanának Laboratóriumát. Megépítette a fül mûködéshû mechanikai-elektromos modelljeit, amelyek igazolták hallás-elméletét. A Nobel-díjat itt kapta meg "a cochleában történõ szimulációk fizikai lefolyására vonatkozó fölfedezéseiért" (1961). Élete harmadik tragédiájaként mégis azt élte meg, amikor leégett a Memorial Hall és odavesztek mûszerei-jegyzetei-könyvei. Ismét újra kellett kezdeni...

Békésy György 1966-ban elfogadta a Hawaii Egyetem meghívását. Itt már azon a területen járt, amit ma jelfeldolgozásnak mondanánk. Ebben érzékeny és kifinomult érzékszervei segítették. A fül elképesztõen halk jeleket is meghall és ért. Ezt csak úgy érheti el, hogy nem a hang energiája közvetlenül váltja ki az érzetet, hanem a hangjel egy blokkolást olt ki, így felszabadítja az e célra elõre eltárolt energiát. Kimutatta: az érzékszervek (fül, szem, tapintás) irányérzékelése azon múlik, hogy az elsõnek érkezett jel erõs idegi (elektromos) ingert vált ki a beérkezés helyén, egyszersmind blokkolja a szomszédos érzékelõket, hogy azok addig ne aktiválódjanak, amíg ugyanonnan ugyanoda meg nem érkezik a második jel is, megerõsítvén az elsõ jel által hozott információt. Így elindult az érzékszervek közös informatikai elméletének kísérleti megalapozása és kidolgozása felé. Ez az út mind közelebb vezette a mûvészethez. (Nobel-elõadását oszcilloszkópja által rajzolt jelek kivetítésével és különbözõ kultúrák mûalkotásainak bemutatásával szemléltette. Még az egyik Nobel ceremóniáról is azért késett el, mert a svéd királlyal belefeledkezett a király keleti kerámiáinak mûelemzésébe.) Gyakori látogató volt múzeumokban és gyakori vásárló mûkereskedõknél. Ha egy értékes és érdekes, tehát számára izgalmas mûtárgyat sikerült megszereznie, azt jó ideig munkaszobája központi helyére tette, hogy a mûalkotást gyakran szemlélve minél teljesebben fölfogja annak üzenetét. Az foglalkoztatta, hogyan fejezik ki, hogyan tükrözik a különbözõ (európai, afrikai, indián, távol-keleti) kultúrák mûalkotásai a valóság komplementer (egymást Békésy fejében kiegészítõ) aspektusait: - A szépség és hasznosság ugyanannak két különbözõ oldala. - Hawaiiban együtt élt az euroamerikai, polinéz, kínai és japán kultúra. Legjobb barátja egy Nobel-díjas japán író, Yasunari Kawabata volt. Autóját rendszeresen megállította, hogy az óceánba bukó Napban gyönyörködjön. Ha viszont elmélyülni kívánt valamilyen specifikus tudományos problémában, becsukta szobája ajtaját és ablakát, hogy érzékeinek figyelmét ne csábítsa el a hawaii táj buja szépsége.

1972. június 13-án halt meg. Hamvait - hawaii gitár hangja mellett, polinéz szokás szerint - a Világóceán fogadta magába. Nagyértékû keleti mûgyûjteményét a Nobel Bizottságra hagyta.

[lameXpert]

Június 4.

Idézet

Béres Ilona  1942

Idézet

A legjobb férfi szereplõ: Béres Ilona
Nem tévedés, Béres Ilona a legjobb férfiszerep alakításáért kapta a legjobb mellékszereplõnek kijáró színikritikusok díját csütörtök este a Kamrában.

Nagy a csodálkozás, pedig nem ez az elsõ ilyen szerep a mûvésznõ életében. S talán nincs is igazán rendjén, hogy csak akkor veszik észre tehetsége sziporkázását, amikor kiteszi lábát a színházából. Mintha a szakma csak ritkán járna színházba. Épp ezért csodálkozik rá gyermeki ártatlansággal arra, hogy Weöres Sándor drámájában a Teomachiában Kronosz alakját játssza. Ami köztudottan férfiszerep. De ez még semmi ahhoz képest, hogy a rendezõ ötletétõl vezérelve a szöveg mintegy kétharmadát "fordítva" adja elõ harminc centiméteres parafa-talpon állva mozdulatlanul, Amihez szinte balett-táncos izmok szükségeltetnek. Tavasszal elvállalta, az évadszünetben megtanulta Kronosz szavait visszafelé betûzve, azóta folyamatosan játssza a Bárkában, Gálfi László (Borisz) partnereként.

De nem ez az elsõ eset a színésznõ efféle megnyilvánulására. Hiszen volt már hasonló, avantgárd ízlésû feladata, amikor a Radnóti Színházban vendégeskedett, s a szfinxet játszotta Berkoff A görög címû, Zsótér Sándor rendezte Oidipusz-változatában. És voltak olyan szerepei, amelyeknek nehézsége, súlya megközelítette a most díjazott Puskin-alakét. Nem tartja kevesebbre azt az alakítását, amikor a Sade márkiné címû Misima-színmûben a címszereplõ édesanyját, Mme Montreuil-t keltette életre. Vagy éppenséggel Alexandra Del Lagót az Ifjúság édes madara címû Williams-drámában. Ekkor minden hiúság és smink nélkül vállalta életkorát. Ezért fájlalja, hogy a Pesti Magyar Színházba igencsak kevéssé jár a szakma, nyomtalanul múlnak el pályájának lényeges állomásai. Csak akkor fedezik fel, ha kiteszi a lábát a színházából. Holott nem kezdõ már a szakmában, nagy a múltja. Ilyenkor pedig rá-rácsodálkoznak. Ami nincs egészen rendjén.
A Színházi Kritikusok Céhe csütörtök éjjel, a Kamrában kiosztotta a 2002-2003. évad legjobbjainak megszavazott díjakat. A legjobb nõi mellékszereplõ díját a Madách kamara-beli Borisz Godunovban játszó Béres Ilona kapta. A legjobb férfi mellékszereplõ díját az idén nem osztották ki.

balról

Béres Ilona Kossuth-díjas, Kiváló mûvész, a Nemzeti Színház örökös tagja. 1964-ben végzett a Színház és Filmmûvészeti Fõiskolán Pártos Géza tanítványaként. A fõiskola után a debreceni Csokonai Színházhoz szerzõdött, de 1966-tól a Madách Színház, 1967-tõl a Nemzeti Színház, 1969-tõl pedig a Vígszínház tagja volt. 1984-tõl újra a Nemzeti Színház társulatának mûvésze lett, 2000-tõl pedig a Pesti Magyar Színház tagja.
2000-tõl a Magyar Országos Színészegyesület, a MASZK elnöke.
Kitüntetései: Jászai Mari-díj 1973, Érdemes mûvész 1983, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje 1992, Kíváló mûvész 1996, Kossuth-díj 2000.

[lameXpert]

Június 5.

Idézet

Cházár András  (1745-1816)



1745. június 5.-én született Jólészen, elszegényedett nemesi család gyermekeként.

Jogásznak készült. Kiváló képességû diák lehetett, mert Késmárkon és Eperjesen, tandíjmentességet élvezett, ami szorgalmának és tehetségének volt köszönhetõ.

Tanulmányai befejezése után, híres ügyvéd lett, olyan ügyvéd, aki a szegényeket díjtalanul képviselte. Korának felfogására jellemzõ, hogy a környék lakossága, sikereit természetfeletti erõnek tulajdonította.

Harcos természetét, igazi magyarságát bizonyítja, hogy amikor II. József kötelezõvé tette a magyar nyelvet, õ bezárta irodáját, és soha többé nem vállalt peres ügyeket.

Gazdálkodni kezd, de ezt sem a szokásos módon teszi. Új növényeket, új földmûvelési módokat alkalmaz, melyekkel megsokszorozza a termést.

Szelleme eközben sem nyugszik. Olvas, cikkeket, tanulmányokat írt. Elfogadja azokat a törvényeket, melyek a magyar nép érdekeit képviselik.

Gömör vármegye elöljárói fõjegyzõvé választják. De ekkor sem szûnik meg bírálni az uralkodó neki nem tetszõ intézkedéseit.

II. József halála után abban reménykedik, hogy II. Ferenc császár, (megkoronázása után I. Ferenc király) észérvekkel befolyásolható lesz, ezért megírja “Esedezõ levél” címû írását, melyben 44 pontban foglalja össze javaslatait, mely a jobbágyok sorsának emberivé tételét tartalmazza.

1800. márc. 1-én felesége Semberi Terézia meghal. Keserûségében csak egy gondolat foglalkoztatja: Mások nyomorúságát fogom enyhíteni, hogy a magamét felejtsem.

Barátja Magda Pál Bécsbe küldi Cházár Andrást. Ekkor indut el az a nagyszerû szervezõ munka, melynek eredményeként 1802. aug. 15-én, Nagyboldogasszony napján megnyithatta kapuit az elsõ magyar siketnéma intézet.

A megnyitó ünnepségen, nem sok szót pazarolnak az alapító érdemeinek elismerésére. Ennek ellenére 1804-ben ismét adakozásra szólítja fel az ország lakosságát.

Schwarczer Antal, az egyik elsõ tanár, az intézet keletkezésérõl szóló mûvében, meg sem említeti Cházár András nevét, pedig személyesen is ismerte õt.

Elhagyatottan, boldogtalanul, megbecsülés nélkül halt meg

Megbecsülést egész életében nem remélhetett. Mindenki által elfeledve halt meg: 1816. január 16.-án. A népi monda szerint, már életében az ördög cimborájának tekintették, mert magányos olvasása elütött az akkor szokásos kedvteléstõl.

Temetése napján 1815. február 1.-én olyan szörnyû vihar támadt, amilyet még az akkori öregek sem láttak. A vihar okozta károkért természetesen Cházár Andrást okolták. Ezért sírjára mindig félelemmelteli borzongással néztek.

Amikor sírboltja elkorhadt, bementek oda és babonás félelmükben csontjait szétszórták, hogy a jégverést, dögvészt, veszedelmet kiûzzék falujukból.

Ma már a gyógypedagógia megbecsüli.

1902-ben, az intézet alapításának 100 éves évfordulóján nagyszabású ünnepséget szerveztek, 1990-ben az intézet felvette alapítója nevét, a tanulók minden évben koszorút helyeznek az iskola udvarát díszítõ Cházár szobor talapzatára, ezzel is fejezik ki hálájukat tettéért.
Szeptember 24-e minden évben a siketek világnapja, amely napon szintén megemlékeznek a hallássérültek az anyaiskolában Cházár Andrásról.

Jólészen (Szlovákiában) szülõházát átalakították templommá, a ház falára márványtáblát tettek, mintegy bocsánatkérésül babonás õseik tettéért.

Szerkesztette: lameXpert 2004. 06. 04. 22:24 -kor

[skyflash]

" Gábor Dénes (Dennis Gabor) (Budapest 1900. június 5.- London 1979 február 9.) természettudós, villamosmérnök, Nobel-díjas feltaláló, a Royal Society rendes (1956.), az MTA tiszteletbeli tagja (1964.), a Brit Birodalmi Rend lovagja (1970.), a National Academy of Sciences (USA) külsõ tagja (1973.), a Southamptoni (1970.), a Delft-i (1971.), a Surrey (1972.), a City-i (1972.), a Londoni (1973.), és a Columbia-i (1975.) egyetem díszdoktora.

  1944-ben "Az elektronmikroszkóp" címû könyvében az optikai lencsék aberrációját analizálja, s felvillantja az egyes atomok "látásának" lehetõségét. Kutató tevékenysége során felismeri a kis nyomású neongáz, higanygõz és nátriumgõz plazmaállapotának számos törvényszerûségét. A második világháborút követõ években kezd az elektronmikroszkópiával és általában a szabad elektronok külsõ térbeli mozgásával foglalkozni.

  A megkezdett út az elektron- és ionfizikától az elektronmikroszkópián át elvezet az optikához és az információelmélethez, s közben - mintegy mellékesen - megszületik a holográfia, melynek felfedezése húsz évvel megelõzi technikai megvalósításának lehetõségeit. Gábor Dénes 1949-tõl a londoni Imperial College-ban ad elõ elektronikát. 1958-ban az alkalmazott elektronfizika professzorává nevezik ki. Szerkeszt egy Wilson-féle ködkamrát, melyben a részecskék sebessége is mérhetõ. Alkot holográfiai mikroszkópot, univerzális analóg számítógépet, lapos, színes tv-képcsövet és egy új típusú termionikus átalakítót. Elméleti munkája elsõsorban a hírközléselmélet területén jelentõs.

  Az Imperial College professzori székfoglaló elõadását az elektronika találmányairól és azoknak a civilizációra gyakorolt hatásáról tartja. Könyvének alapgondolata:

"A JÖVÕT NEM LEHET ELÕRE MEGJÓSOLNI, DE A JÖVÕNKET FEL LEHET TALÁLNI".

  Mûveiben foglalkozik az egyéni és társadalmi fejlõdés lehetõségeivel a fejlett technológia korszakában.

  1971-ben a holográfia feltalálásáért és lehetõségeinek kiaknázásáért FIZIKAI NOBEL-DÍJAT kap. A díj átadásakor tartott beszédében a holográfia további felhasználásának a lehetõségeire hívja fel a figyelmet. A hologramban tárolt információ sûrûsége nagyságrendekkel meghaladja a hagyományos számítógép-memóriákban tárolt információ sûrûséget, ráadásul az információ elõhívása is sokkal gyorsabb. Ugyanakkor a megfelelõ módon készített hologram megvalósítja a rendezetlen kódolás információelméleti ideáját, melynek következtében már a hologram kicsiny részlete is tartalmazza a hologramon egyenletesen elosztott teljes információt.

Könyvtárát a "Római Akadémiá"-ra hagyta, amit 1993 óta, mint adományt a Gábor Dénes Fõiskola õriz."