[Coppermine]

Idézet: Satriani - Dátum: 2010. 04. 10. 16:54

Dehát cimbora, ez nem improvizáció, hanem válságkezelés...

de attól még improvizálsz

-C0pp3rM!n3-

[Warrior]

Nem kötődik az improvizációhoz, inkább a zenei elmélet ismerete, zenei "képzettség" fogalmához:

Szerintem számít, ha az ember ért a klasszikus műfajhoz. A skálák sokfélék, bonyolultabbak a szólamok, sokszor szokatlan pl. a blues-on nevelkedett gitárosok számára. Nem azt mondom, hogy kötelező, de szerintem a zene valahol mégiscsak ott kezdődött, aki picit is megismeri, "jobb" alapot szerez ezáltal.

Erre példaként láttam olyan gitárost, aki egész jól játszott, s gyakorlatilag nulla elméleti tudása volt. Lefogni sokmindent le tudott, de megmutatni, hogy mi milyen hangokból áll, vagy mi az a terc, már nem nagyon ment neki. Amúgy nincs ezzel önmagában semmi gond, hiszen a zenei szeretete az, ami élteti a zenészt, szóval mindegy, ha élvezi amit csinál, akkor OK, s ez független bármiféle elméleti tudástól.

Az a véleményem, hogy a zenénk mögött húzódó elmélet minél jobb ismerete bizony csakis segít abban, hogy elmélyítsük a mondanivalónkat - nem haszontalan. Persze ettől nem kell elméleti fejtegetésekbe bonyolódni, nem szabad túlzásba vinni, csak azt gondolom, nem árt, ha tudjuk, mit is játszunk néha-néha.

[Satriani]

Idézet: Coppermine - Dátum: 2010. 04. 10. 21:38

de attól még improvizálsz

Sokszínű a nyelv... Improvizálsz, mint az a szerencsétlen, akinek a második defektje van aznap, és a pótkereket már értelemszerűen felhasználta. (Nekem volt ilyen. ) De ez nem improvizáció, hanem "csináljunk valamit, mert muszáj". Az improvizálás ettől tartalmasabb, egyáltalán nem ösztönös, hanem tudatos tevékenység, és ami nagyon fontos, nem a szükség szüli.

[Warrior]

És mi a véleményetek a bontott játékról?

Chet Atkins:

ill. nagy barátja, Tommy Emmanuel:

[Satriani]

A fingerstyle a rockgitározástól annyira távol áll, mintha egy másik hangszer lenne. Az említett két úr zseniális, technikailag mindenképp, és zenélni is tudnak, ráadásul Tommy mester élőben is hatalmas élmény, ha tudok, mindig elmegyek a koncertjeire. Van tőle 2 DVD-m, az egyik egy oktatóvideó, abban magyarázza, hogy kell elkezdeni a gyakorlást. Kb. ezt mondja: "...és ezt a gyakorlatot csináld éjjel-nappal. Ha elhagy a feleséged és a kutyád, nem ismernek meg a szomszédok, már a fene se hív fel, addigra valószínűleg menni fog" Ez ilyen... A független basszushoz rengeteg gyakorlás kell, ha valaki meg akarja tanulni, jobban teszi, ha még ma hozzálát. Csoda dolgokat ki lehet belőle hozni.

[Warrior]

Idézet: Satriani - Dátum: 2010. 04. 12. 08:23

A fingerstyle a rockgitározástól annyira távol áll, mintha egy másik hangszer lenne. Az említett két úr zseniális, technikailag mindenképp, és zenélni is tudnak, ráadásul Tommy mester élőben is hatalmas élmény, ha tudok, mindig elmegyek a koncertjeire. Van tőle 2 DVD-m, az egyik egy oktatóvideó, abban magyarázza, hogy kell elkezdeni a gyakorlást. Kb. ezt mondja: "...és ezt a gyakorlatot csináld éjjel-nappal. Ha elhagy a feleséged és a kutyád, nem ismernek meg a szomszédok, már a fene se hív fel, addigra valószínűleg menni fog" Ez ilyen... A független basszushoz rengeteg gyakorlás kell, ha valaki meg akarja tanulni, jobban teszi, ha még ma hozzálát. Csoda dolgokat ki lehet belőle hozni.

Ja, nem is a rock miatt, csak eszembe jutott az előadó személye.

Bontottat én is gyakoroltam picit anno, de sajnos kevés infó és kedv miatt inkább maradtam a szóló mellett. A basszus (hüvelykujj) függetlenítése valóban nem könnyű feladat, s ahogy írod, a hangzás már akkor is kárpótol minket érte, amikor még csak pár hangot tudunk játszani, mert full zenét csinál ezzel az ember. Én anno (reklám no) a Muszty-Dobay G.Iskoláján "nőttem fel", ott volt 1-2 bontott dal, nem is a 4 ujjasok, hanem a "3 ujjasok" jöttek be jobban.

S tényleg igaz: aki még nem játszott 3 ujjast, annak a legegyszerűbb bontásokba is beletörnek az ujjai eleinte. Cseppet gyakorlok ilyesmit is, mostanában több időm maradt, s pl. gitárra megy...

[Raynes]

Sok kétbalkezes, he. Nekem meg a bontott fekszik több, mint egy évtizedes klasszikus gitározás után A bontottban nem csak a hüvelykujj függetlenítése a nehéz, hanem az összes ujj egyensúlyban tartása, főleg a gyűrűsujj stabilizálása (függetlenítése a középső ujjtól), nehogy lódobogásszerűen összekapja valaki a bontást, aminek szép egyenletesnek kell lennie. Flamencoban még a kisujjat is bevetik, annak a kigyakorlása kész gyötrelem lehet.

Ennek kárára én meg a pengetővel nem bánok olyan profin, de míg nyomtam a zipart, a vége felé kezdtem vele tűrhető szintet megütni. Annak is megvannak a maga trükkös nehézségei (fel/le kombinálása, húrváltások, le-le-le erőltetése bonyolult riffekben). De összességében sokkal könnyebb pengetővel gitározni.

[Satriani]

Idézet: Wile E - Dátum: 2010. 04. 12. 09:08

...Nekem meg a bontott fekszik több, mint egy évtizedes klasszikus gitározás után ...

Úgy könnyű.

A pengetővel való gitározásnak is megvannak a szépségei. Ha annyit mondok, hogy Malmsteen, Steve Morse és Gambale...

[Satriani]

Olvasnivaló: http://hificity.hu/cikk.php?ident=6832

[Raynes]

Kiváló cikk! Szinte ittam a szavait, annyira egyetértettem vele. Látszik, a szerző gitározott már egy csöppet. Mindenkinek ajánlom olvasásra, akit kicsit is komolyabban érdekel a gitár(ozás/-zene).

Persze voltak részek, amelyek nem helytállóak. Néhány példa:

Idézet: cikk

a fiatalság zenéje egyre inkább durva, erőszakos lett

Erős csúsztatás. Azt sugallja, hogy a fiatalok zenéje csak erőszakos lehet. Pedig nem feltétlenül.

Idézet: cikk

Aki valaha játszott torzított gitáron, jól tudja, hogy akkordokat nem lehet rajta játszani, legfeljebb kvint és kvart hangközöket illetve dallamokat.

Nem azt mondom, hogy nincs benne némi igazság, de lehet azon akkordozni is. Csak nem feltétlenül jelenti nonstop 6 húr oda-vissza szánását.

Idézet: cikk

Mióta Michael Hedges meghalt, azóta az általa kitalált húrokat ütögető (tapping), csapkodós stílus önálló műfajjá emelkedett.

Nagy tévedés. Nem ő találta ki. Még csak nem is Eddie, a közhiedelemmel ellentétben. Spanyol gitármesterek már a ~18. században használták, csak az ő korukban nem volt olyan széles a média, nem volt internet, aki sztárolta volna a technikájukat. Így névtelenek maradtak egy híres zeneszerzővel szemben.

Idézet: cikk

A gitár tehát dísztárgy is ott, ahol nem tudnak vele mit kezdeni.

Ez más hangszerekkel is így van. Sok helyen látni zongorát, mert jól mutat rajta a díszterítő vázával, meg illik a kandallóhoz. Aztán a gazdi nem tudja eljátszani a boci-bocit se, vagy életében tanult rajra 1-2 hetet, aztán megunta.

Még egy gondolat a végére. A gitár nem csak azért lett népszerű, mert kicsi és hordozható. Hanem játéktechnikailag (és árában, nem úgy mint a zongora) elérhetőbb egy zeneileg képzetlennek. Egy vonóshangszer sokkal jobban kifog a kísérletező amatőrökön, önállóan 2 hét múlva se csihol ki pl. egy hegedűből 1 tiszta hangot sem. Gitárnál segítenek a bundok, letudja a csörgést ésszerű idő után, hamarabb hozzáedződnek az ujjai és valamit el tud rajta pengetni. Ha van hozzá tabja, akkor kicsit később még a tábortűzi szintre is eljut, ilyenkor már a közönség is megbecsüli. Fúvós hangszernél belevörösödne a feje az erőlködésbe és kiköpné a tüdejét.

Szerkesztette: Wile E 2010. 04. 12. 14:35 -kor

[Satriani]

Idézet: Wile E - Dátum: 2010. 04. 12. 15:19

...Látszik, a szerző gitározott már egy csöppet....

Gondolom, ismered. Este én is elolvasom, kíváncsi vagyok a véleményére.

[Raynes]

Lehet égő, de még csak nem is hallottam róla idáig. A hozzáértését az írásából ítéltem meg.

[Satriani]

Ő az:

[Satriani]

http://board.gulli.c...-stand-856-stk/

Ennyi kotta a világon nincs.

[debaj]

Idézet: Satriani - Dátum: 2010. 04. 12. 13:13

Olvasnivaló: http://hificity.hu/cikk.php?ident=6832

Hasznos és elgondolkodtató. Bár kicsit érezni belőle, hogy "klasszikus gitár mind felett, az elektromos gitár meg tűzre való", meg nagyon erőlteti, hogy a gitár önálló hangszer, és nem ének aláfestésére való, de ettől eltekintve jó gondolatai vannak.

[Satriani]

Hú, azért vannak veszett dolgok ebben a cikkben.

Idézet

Ennek egyik mai oldalága az ujjakkal való pengetésre építő úgynevezett "fingerstyle". Kicsit buta elnevezés, mert normálisan így kellene játszani a gitáron....

Magyarul aki pengetővel játszik, az nem normálisan játszik. Kultúrfasiszta.

Idézet

Az elektromos gitáron játszók pedig azért nem veszik a kezükbe a nylon húros klasszikus gitárt, mert nem tudnak rajta mit kezdeni, legfeljebb tábortüzi stílusban tudnának sikálni rajta pár akkordot.

Az úr az elektromoson játszók közül csak punkzenészekkel érintkezik?

Idézet

Aki valaha játszott torzított gitáron, jól tudja, hogy akkordokat nem lehet rajta játszani, legfeljebb kvint és kvart hangközöket illetve dallamokat.
...
Az elektromos gitár olyan hangzást teremtett, amiben a zene alapvető elemei, az akkordok elutasításra kerültek. Így a rajta előadott zene csak egy szűk dimenzióban tud működni és hatni.
...
Ha megnézzük kissé közelebbről a heavy metál műfaját még extrémebb dolgokat fedezhetünk fel. A hangzás agresszivitása mindent felülír, sem dallamra, sem harmóniára nincs már szüksége, csak a ritmusra és a hangerőre.
...
Egyszerű mondatba foglalva, a heavy metál például sokkal inkább szociológiai jelenség, mint zenei.

Ez mind irgalmatlan faszság.

Eddig olvastam. Ez a cikk Szabó úr egotripje, arra meg nem vagyok kíváncsi.

Szerkesztette: Satriani 2010. 04. 12. 19:43 -kor

[Warrior]

Idézet: Satriani - Dátum: 2010. 04. 12. 20:42

...
Ez mind irgalmatlan ...

Egyetértek. Akkor hát pl. ahogy fentebb is szó volt az improvizációról; aki villanygitáron tud improvizálni, az zeneileg talán "kevesebb" volna, mint aki bontva játszik? A válasz: egyáltalán nem. A lényeg, hogy a hangszer mintegy a szívünk "meghosszabítása" legyen, kifejezze érzéseinket, mondanivalónkat, hangot adjon olyasmiknek is, amiket csakis a zene "nyelvén" lehet leírni. Ez a "működés" pedig független bármilyen zenei stílustól, ill. hangszertől, hangkeltési módtól. Mert a lényeg maga a zene.

Fentebbi klipben (Szabó Sándor) mintha 6.37,5-nél hibázna, kiesne a ritmusból. Vagy csak én hallom rosszul? (azután persze sajnos többször is, lehet én is lámpalázas volnék ) <--- az egy dolog, ha valaki tud gitározni, az másik dolog, mennyire jó előadóművész. A kettő együtt csodákra képes.

Szerkesztette: Warrior 2010. 04. 12. 22:02 -kor

[Raynes]

Nagyjából azonos hibákat szúrtunk ki. De azért érdemes tovább olvasni. Hosszú a cikk, néhány csúsztatás még belefér a sok igazság közé. Azt mindig bele kell venni olvasáskor a pakliba, hogy elfogult a klasszikus gitár felé, így ezeket a részeket fenntartással kell kezelni.

[Satriani]

Idézet: Wile E - Dátum: 2010. 04. 13. 08:08

...néhány csúsztatás még belefér a sok igazság közé...

Ezt hívják demagógiának - attól meg sikítófrászt kapok.

[Raynes]

Akkor ebben nem értünk egyet. 100%-osan korrekt összefoglaló írást még sehol nem láttam. Mindig van hiba%. Az író szubjektív prekoncepciói mindig beleszólnak a cikkbe. Pláne zenei témában, amely, mint tudjuk, teljesen szubjektív szokott lenni (pedig vannak objektív elemei).

Demagógia az lenne szerintem, ha egy igazsággal indítana, de azzal a hátsó szándékkal, hogy aztán arra csak totál hazugságokat építsen fel. Ez a cikk meg azért ehhez képest elég sok igazságot hordoz magában. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy minden kijelentésével egyet kell/lehet érteni.