
Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 12. 13:28 -kor
Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Elküldve: 2002. 08. 30. 21:43
Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 12. 13:28 -kor
Elküldve: 2002. 08. 31. 12:19
Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 12. 13:30 -kor
Elküldve: 2002. 08. 31. 12:27
Elküldve: 2002. 09. 01. 12:46
Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 12. 13:31 -kor
Elküldve: 2002. 09. 02. 22:36
Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 12. 13:32 -kor
Elküldve: 2002. 09. 05. 16:02
Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 12. 13:33 -kor
Elküldve: 2002. 09. 11. 22:42
Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 12. 13:33 -kor
Elküldve: 2002. 09. 12. 20:53
Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 12. 13:34 -kor
Elküldve: 2002. 09. 14. 16:08
Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 12. 13:34 -kor
Elküldve: 2002. 09. 14. 17:31
Elküldve: 2002. 09. 15. 10:41
Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 12. 13:39 -kor
Elküldve: 2002. 09. 16. 20:45
Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 12. 13:40 -kor
Elküldve: 2002. 09. 17. 10:48
idézet:
Fel a fejjel - Latabár Kálmán
--------------------------------------------------------------------------------
Peti bohóc a Jackson vándorcirkusznál dolgozik 1945 tavaszán. Az igazgató át akarja "menteni" társulatát Németországba, a nyilas Müller körzetvezető közremüködésével. Peti segítségével megszökik egy bujkáló kisfiu és az őt óvó fiatal lány. A bohócot Müller halálra ítéli. Peti harmadmagával áll a kivégzőosztag előtt. Utolsó kívánsága az, hogy eljátszhassa élete utolsó nagy számát, eközben elôkerül a cirkusz elkódorgott elefántja, Aida. Megjelenése nagy kavarodást okoz, s a halálraitélteknek sikerül megmenekülniük.
Színes magyar filmvígjáték Gáspár Margit novellájából.
Szereplôk - Latabár Kálmán, Ferrari Violetta,
Gózon Gyula, Básti Lajos, Kiss Manyi, Benkő Gyula
Rendezô - Keleti Márton
Játékidô - 120 perc.[/quote]
Elküldve: 2002. 09. 17. 23:01
Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 12. 13:40 -kor
Elküldve: 2002. 09. 19. 07:15
Elküldve: 2002. 09. 19. 08:01
Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 12. 13:42 -kor
Elküldve: 2002. 09. 20. 15:35
idézet:
Átverték a magyarokat
2002. szeptember 20., péntek - 15:17
A kazincbarcikai rendőrség keresi azokat a magyar állampolgárokat, akik Szlovákiában rubinnak hirdetett, szintetikus úton előállított köveket vettek.
A magyarokat azzal vették rá a vásárlásra, hogy a "drágaköveket" majd nagy haszonnal tudják értékesíteni Magyarországon. Az eladott kövek küllemük miatt alkalmasak voltak a vásárlók megtévesztésére. Az eddig lefolytatott vizsgálat során bebizonyosodott, hogy a kövek szintetikus úton előállított hamisítványok. Azt is megállapították, hogy a bűncselekmények elkövetésében magyar állampolgárok is közreműködtek.[/quote] MTI
Elküldve: 2002. 09. 21. 18:32
idézet:
Hány éves a sztereó?
100? Avagy csak 50 éves? Hiszen egy "Ideális térbeli hallást biztosító hangátvivő rendszerről" csak a harmincas évek elején tett közzé rövid cikket H. F. Olson és F. Massa. Cikkük egyébként az amerikai Journal of Society of the Motion Picture Engineers 1934-es évfolyamának második számában jelent meg, és lényegében a kétcsatornás, fejhallgatós sztereó átvitelt ismertet, azzal, hogy a térhatás tökéletes, a produkció helyszínének utózengése hamisítatlanul érkezik a megfigyelőhöz. Természetesen vannak különböző kisebb-nagyobb problémák, de ezek... stb.
A kisebb-nagyobb problémákat ma is ismerjük - nem csupán 50, hanem éppen 100 év óta. Ugyanis Budapesten már réges-régen az amerikai közlemény megjelenése előtt 1882. január 29-én kipróbálták ezt az "ideális térbeli hallást biztosító hangátvivő rendszert". Így emlékezik meg róla a szem- és fültanú, Kacziány Géza, a Rádiósélet II. évfolyamának I. számában:
"1882. farsangján, január legvégén egy írói bált rendeztünk a Hírlapírói Nyugdíjintézet javára. Ez alkalommal Puskás Feri (Puskás Tivadar öccse, a budapesti telefonhálózat létrehozója - SzM) közölte velem, hogy ő, hálája jeléül a hírlapírók iránt, kik az ő telefonvállalatát annyira felkarolták, egy meglepetésben óhajtja részesíteni a bál közönségét. A Vigadó I. emeleti folyosóján fülkéket rendezett be, oda fejhallgatókat szereltetett, a megfelelő sodronyokat a Nemzeti Színházba vezetvén, ott a felfogótölcséreket (mikrofonokat - SzM) is üzembe helyezték s így az összeköttetés létrejött. Engem ennek próbájára meghíván, ámulva hallgattam s kifejeztem kedves barátom előtt azt a véleményemet, hogy egy évszázad előtt mint boszorkánymestert elégették volna.
Este megint ott voltam a Vigadóban, de aztán szerkesztőségembe kellvén sietnem, lementem az épület elé. Ott éppen akkor indult haza szokott dominó-partija után Huber Károly karnagy, tanár (Hubay Jenő édesatyja s első mestere a hegedűjátékban).
- Hová siet, karnagy úr? - kérdeztem tőle.
- Hát éppen nem sietek, mondotta ő, ha valamit óhajt velem, szívesen állok szolgálatára.
- Akkor jöjjön fel velem és csudát fog hallani és tapasztalni. Nem fogja megbánni, mert olyat hall, amit még soha!
Magammal hurcoltam s odafönt a fülkében markába nyomtam két hallgatót. Gyanakodva nézte.
- Mi ez, kérem?
- Ne kérdezze, csak tegye a füléhez, úgy, mint én.
- No, ez valami rossz tréfa lesz! Nem jön ki belőle valami villanyosság?
Végre mégis rászánta magát, hogy példámat kövesse és a két kagylót füléhez illesztette. A következő percben fölkiáltott:
- "Ördög Róbert" (ismerte, hiszen 1859-ben ő tanította be, mint a Nemzeti Színház karmestere). Feszült figyelemmel hallgatta, majd a taktusra kezdte énekelni: "Az arany csupán chiméra"... gyorsabban! gyorsabban! - ez Wiltné - gyönyörű, ki a tenorista? - gyönyörű! - milyen hang!...
A finálé véget ért. Huber levette s kezében tartotta a két kagylót s hol azokat nézegette, hol engem.
- Wiltné itt énekel? - kérdezte aztán. - Tán a nagyteremben?
- Nem, karnagy úr, a Nemzetiben.
- De hát mi ez!?! - kiáltott föl kétségbeesetten.
- Hogy hallom én itt ebben a kuckóban mintha ott ülnék? Ez ördögség!
- Én is ezt mondtam Puskás Ferinek. De ő azt válaszolta, hogy nem az, hanem bátyjának, Tivadarnak a kitalálása, amit majd szülőhazájának szán. (Ez nyilván célzás a későbbi Telefonhírmondóra - SzM). Ezután elmondtam még, hogy a bál alkalmával az egész operát lehet majd hallani, Erkel Gyula dirigálásával".
"Hová lettek azok, kik e csodát létrehozták? - így fejeződik be a visszaemlékezés. - Puskás Ferenc 1884.-ben, Huber Károly rá egy évre halt meg. Puskás Tivadar is épp csak megérte a Telefonhírmondót." A Telefonhírmondó aztán anyagi okokból, hiszen a kétcsatornás rendszerhez dupla vezeték kellett volna - csak monóban valósult meg. De ez nem változtat azon, hogy a budapestiek 100 évvel ezelőtt hallgattak először - tudtukon kívül - sztereó hangátvitelt.[/quote]
Szabó Miklós (1982)
Elküldve: 2002. 09. 23. 21:28
Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 12. 13:43 -kor