[lameXpert]

idézet:

---

Philips, JBL, JMlab hangsugárzók

Igazi lemezbarátnak nem kell elmagyarázni, minek a parafrázisa a címlapunkon látható kép - a többieknek meg juszt sem magyarázzuk el, keressenek valakit, aki majd felvilágosítja õket.
A mi simaszõrû foxink maga döntheti el, melyik dobozon szól hûbben a gazdája hangja; remélhetõleg nem a muzeális tölcsérhangszórót választja. És van mi közül választania, a kutyafáját! Három Philips, két JBL és egy JMlab (Focal) - néhány évvel ezelõtt ugyan ki hitte volna, hogy ennyire márkás jószágokkal lesz dolgunk... s hogy az alapfokú hifi ennyire megdrágul Magyarországon. A klasszikus Orionok-Videotonok, mint a jó öreg szocializmus szülöttei, olcsók voltak ugyan, de kérdés, hogy elérték-e azt, amit mi alapfokúnak szeretnénk nevezni. Az a 6 hangsugárzó-típus, amely ma terítékre kerül, tényleg alapfokú, de ezek már minden bizonnyal hifi-termékek!
Csakhát az áruk, az áruk! Húsz-harminc ezer forint! - ezek a dobozok nyilván már nem az Orion HS 282, hanem a Heybrook HB1 vetélytársai.
Mely típus egyébként szintén alaposan megdrágult az évek folyamán, a kezdeti szemérmes 10 ezerrõl több lépcsõben 26 ezer forintra, tehát ha jól számolunk, éppen a 260 százalékára. Ennek oka nem is annyira az inflációban keresendõ, mint inkább a magyar fõhivatalok bárgyúságában, mely bárgyúságot ugyan õk az átkos régi rendszertõl örökölték, de továbbra is ragaszkodnak hozzá, és tulajdonképpen jól is áll nekik.
Arról van szó, hogy a hangsugárzók vámja Magyarországon nem kevesebb mint 50%. Ezt a nevetséges és méltatlan tarifát még az õsidõkben szabták meg, hogy védjék vele a magyar ipart a külföldi áruk versenyétõl, a magyar államot pedig a devizakiadásoktól. Iparon, melyet védeni kell, a Videoton és az Orion értendõ - utólag mindenki megítélheti, megérdemelték-e ezek a vállalatok a védelmet. A vásárlókat a kutya sem kívánta megvédeni, sem akkor, sem most.
Jelenleg, 1991-ben a hangdoboz-vám még mindig 50%. Az egyetlen kiskapu, hogy a hangsugárzót receiverrel kombinálva, mint "hifi-berendezést" is be lehet hozni, ilyenkor más, alacsonyabb tarifa érvényesül, és némely kereskedõ meg is próbálkozott ezzel a cseles fogással. Nekik most már csak az a gondjuk, hová az isten csudájába tegyék azt a nagy rakás receivert, ami a nyakukon maradt.
Az egészben az a legszebb, hogy a magyar állam rohammal szeretné bevenni Európát, a Közös Piacot, a piacot mint olyat, ahol jól el lehetne adni bort-búzát-békességet, ha odakünn nem alkalmaznának velünk szemben bizonyos elõvigyázatossági intézkedéseket éppen azért, mert mi sem engedjük érvényesülni a normális áruimportot. Mi, magyarok, rendíthetetlen hívei vagyunk a szabadkereskedelemnek - feltéve, hogy mi vagyunk az eladók és mások a vevõk. És aztán csodálkozunk, ha nem találnak bennünket szalonképesnek a GATT-ban, a nemzetközi vámtarifaegyezményt aláíró államok körében.
No mindegy, térjünk a tárgyra. Kutya ugatás sosem hallatszik az égig. Az a fontos, hogy féltucat márkás hangsugárzóból így is több mint 100 pár, némelyikbõl több mint 500 pár van már forgalomban - kutyakötelességünk bemutatni õket. Igaz, párszáz darab nem valami nagy
mennyiség, de mint már sokszor hivatkoztunk rá: a hifi társas hobbi. Egy-egy új típusnak híre megy a baráti körben, mindenki megnézi, megcsodálja, meghallgatja, összehasonlítja az övével, ledorongolja, esetleg maga is megszerzi... és az új típus lassan bevonul a hazai hifi-köztudatba.

Philips FB 650, 690, 815
A Philipset valaha igazi hifi-cégnek ismertük. Ámde az utóbbi évtizedekben "kinõtte" a mi hobbinkat. Most már nemigen érdekli õt az audiofil küzdõtér, amelyen legfeljebb annyi pénzt lehet keresi, amennyi neki talán még a reklámköltségére sem volna elegendõ. Mivel mindig is jó hangszórókat gyártott (komoly audiofil cégek is használtak Philips motorokat, például az amerikai DCM, a Time Window
elnevezésû dobozhoz!), semmi kétségünk sincs aziránt, hogy remek hangsugárzókat is produkálhatna, csak az a kérdés, hogy akar-e. Úgy hírlik: akar. Legalábbis nemrég az egyik brit lapban igencsak bíztató dolgokat olvastunk az új Philips 8-as hangsugárzószériáról.
Ebbõl máris nyilvánvaló, hogy a mi 3 hangsugárzónk nem képez egyetlen családot. Kettõ közülük az olcsóbb, Leader Series 6 sorozatba tartozik, ennek tagjai: FB 650, FB 670, FB 690, FB 695 - tesztrovatunkban ma ennek a szériának csak az elsõ és a harmadik tagját üdvözölhetjük. A harmadik Philips, az FB 815 már az elõkelõbbik családba született, a Conductor Series 8-ba, az õ vértestvérei az FB 820 és az FB 825 volnának, õt a 600-as családhoz csak unokatestvéri kapcsolat fûzi. Az atyafiságot így is nehéz tagadni, ezek a
hangsugárzók szoros rokonságot tartanak egymással, külsejükben is, lelki tulajdonságaikban is. Valamennyi doboz elegáns barnásfekete öltönyt visel, és valamennyi reflex-rendszerû. Az FB 650 kétutas, az FB 690 háromutas (szimmetrikusan elhelyezett, azonosnak látszó, de eltérõ módon szûrt mély/középhangszórókkal), az FB 815 pedig "normálisan" háromutas. A prospektus tájékoztatása szerint a dohogóknak speciális szigetelésû lengõtekercse van, állítólag igen magas hõmérsékletet is elvisel, a membránt kétszeresen impregnálták, és a pillét, valamint a membránszélt különleges mûanyagokból készítették. A csipogó mozgó tömege igen alacsony, és a tekercsét mágneses folyadékkal hûtik/csillapítják.
A Philips érthetõen büszke a Compact Discre, és a hangsugárzók prospektusában is szóba hozza: "A CD megnyitotta az utat a létezõ legjobb hangreprodukció felé, de a CD miatt még fontosabb, mint bármikor elõzõleg, hogy védelemmel lássuk el a hangsugárzót. A Philips túlvezérlés-védelem egy vezetõ polimer-szenzoron alapul, amely figyeli a hangsugárzón átfutó áramot. Normál körülmények között nem avatkozik be, ha viszont..." Nem vonjuk kétségbe, hogy mûködik, de audiofilek nem szeretik az ilyesmit.
És egy apróság, amely azonban fontos, mert szemléletváltozásra vall: a Philips prospektusban megjelentek a hangsugárzó-lábazatok és a jólismert fémtüskék. Ezek nálunk még nincsenek forgalomban - pedig örömmel látnánk õket.
Hogy el ne feledjük: a Philips hangszóró-gyár Belgiumban van, ezek a hangsugárzók tehát nem is hollandok, hanem belgák.

JBL XE-2 és XE-3

Hát ezt is megértük: JBL a magyar boltokban! Igaz, ez a JBL már nem az a JBL. A tölcséres magassugárzóiról, izmos reflex-dobozairól ismert amerikai specialista, a híres-hírhedett "West Coast Sound" hangkép reprezentánsa (angolul nem tudók jobban megértik a lényeget a magyar popzenekaroktól kölcsönzött kifejezésbõl: "gatyalengetõ hangerõ"), aki valaha nekünk is az Elsõ Szerelmeink közé tartozott, s akibõl aztán idõ múltával alaposan kiszerettünk - szóval, a JBL ma már nem csak Amerikában, hanem Európában is gyárt hangsugárzókat. Az XE-2 és XE-3 történetesen Dániában készítõdött - de vajon hol tervezõdött? Izgalmas lesz kideríteni, hogyan viszonyulnak a dánok a West Coast Soundhoz.
Magukról a hangdobozokról egyelõre nemigen tudunk többet, mint amennyit a gyári adattáblázatban leírtunk, úgyhogy csak kutyafuttában: elegánsak, grafitszínûek, a mélyhangszóró membránja papír, a dómsugárzó pedig az új titán-membránú típus, amelyrõl egyszer már a lapszemle-rovatban is adtunk egy fotót. A kisebbik modell két-, a nagyobbik három utas, és mindkettõ reflex-rendszerû.

JMlab (Focal) Laureate

A gyártó cégrõl többet mondunk kötetünk közepén, a (sztárfotón is ábrázolt) JMlab "Olymp" állódoboz tesztjében. A kis Laureate a cég egyik legkisebb modellje, neve annyit tesz: babérkoszorús (költõ avagy dalnok?). Csinos, fekete, kétutas dobozka. Ez is reflex-rendszerû, és
akárcsak az elõzõket, ezt is csõvel hangolják, de a lyuk nem elõrefelé nyílik, hanem hátrafelé. Dómsugárzójának két érdekessége van: elõször is, nem a mélyhangszóró fölött, hanem alatta helyezték el, kissé aszimmetrikusan, másodszor pedig ez a hangszóró kivételesen nem a Focal, hanem a konkurens Audax (!) gyártmánya. Ez az egyetlen idegen motor a Focal választékában. A mély/középhangszórót kettõs
lengõtekerccsel látták el; ez mintegy védjegye a JMlab-nak. A Laureate-re meglepõen nagy érzékenységet: 91dB-t specifikálnak

Méréseinkhez

Philips FB 650. A két példány frekvenciajelleggörbéje a középtartományban (700-2000Hz) helyenként 2-3dB-vel is eltér. Még nagyobb baj, hogy a frekvenciaátvitel egyébként is egyenetlen: beszakadásai-tekennõi néhol a 10dB-t is elérik, és éppen a középsávban. Emiatt az érzékenység sem kielégítõ, a specifikált 87-bõl mi csak 78-at tanúsíthatunk. A mélyhangátvitel gyöngécske, 120Hz
környékén kiemel, de 90-nél már meredeken esik. A reflex-rendszer 30-40Hz-nél még megemeli kissé a szintet. Az iránygörbék átlagosak, a 4kHz fölötti hangok már nem szóródnak eléggé. A torzítás ismét a középsávban a legrosszabb (850Hz-en 5,5%), és erõsen növekszik a
hangnyomás függvényében. Ezen az érzéketlen típuson 96 helyett csak 90dB-ig mertük növelni a hangnyomást, s még ehhez is 19,4W-ot kellett bocsátanunk a hangsugárzóra. Az impedancia 6 ohm, minimálértéke (12kHz-en) 4,7 ohm, tehát nem felel meg a hazai szabványnak - dehát ezt sok drága, sõt, ezoterikus hangsugárzóról is elmondhatjuk. Nem szépek a burst-fotók sem, a 872Hz-es négyszögjel eltorzul - ennyire
mély frekvencián, ez nem szokásos. Csúnya még a 2190Hz, valamint egy igen széles tartomány is 10kHz fölött.
Philips FB 690. Jóval nagyobb, és mégis igen hasonló az elõzõhöz. A mélyhangszórója minden bizonnyal ugyanaz (mégha kettõ van is belõle), és a középsáv itt is szakadozott; a nagyobb méretû dóm ezenfelül még a felsõ tartományt is megcifrázza. A két példány viszont kevésbé tér el egymástól. Az érzékenység "már" 81dB - a specifikált 88 helyett. A közeltéri görbe hasonló, de a mélyátvitel egy kicsit szélesebb és egy kicsit csillapítottabb. Az iránykarakterisztika tovább romlott, anomáliákkal a keresztezési frekvencia környékén és 15kHz fölött. A torzítás 1W-on megjárja, 96dB-n (35,3W elektromos teljesítmény) erõsen megnõ, 800Hz-en itt is 5,5%, de 6-7kHz-en már 10%, és az egész felsõ tartományban végig 3%. Az impedanciagörbe is hasonló, minimuma 5,6 ohm (200Hz). A burstök nem javultak.
Philips FB 815. Ez a frekvencia-átvitel már sokkal tetszetõsebb, és a két doboz görbéje is teljesen együtt fut, minimális eltéréssel. Az érzékenység azonban még mindig jó 5dB-vel elmarad a specifikációtól. A mély-átvitele bõségesebb és jobb, mint az elõzõkön. Az alsó határfrekvencia 50-60Hz körül lehet. Az iránygörbék is kielégítõen párhuzamosak, még 40°-on is csak 15kHz után tartanak szét. A torzítás kis teljesítményen elenyészõ, 96dB-n (28,1W) elsõsorban mélyfrekvencián nõ, ezt el lehet fogadni. A két torzítási csúcs (1% 3,4kHz-en és 0,9% 17kHz-en) viszonylag keskeny sávban jelentkezik. Az impedanciagörbe minimuma 5,5 ohm, ez még mindig illetlenség egy 8 ohmos hangsugárzótól. A burst-jelek viszont tisztességesebbek. Igaz, 2 és 10kHz között nyúlványuk van, de azok amplitúdója nem túl nagy.
JBL XE-2. A két példány görbéi szépen együtt futnak, és az átvitel elfogadhatóan egyenletes volna, ha nem volna a mindennél fontosabb középsávban egy jól látható teknõ - továbbá, ha azt, ami ott hiányzik, nem kapnánk vissza 13kHz fölött. Az érzékenység 85dB. (A gyári adatok táblázatában ennél a paraméternél kérdõjelet tettünk. Ugyanis a JBL az érzékenységet 1m távolságból, 2,83V bemenõ feszültségnél mérte, és ez valóban 1W teljesítménynek felelne meg - 8 ohmon. Csakhogy az XE-2 nem 8, hanem 4 ohmos hangsugárzó, a 2,83V nem 1, hanem 2W teljesítménnyel hajtja meg, és így 3dB-vel magasabb érték jön ki a valóságosnál: 88dB a 85 helyett. S ez még mindig messze elmarad attól a 93dB-tõl, amelyet a prospektus ígér... A basszus-átvitelt itt is mélykiemeléssel, valamint a reflex-hatással igyekeznek pótolni, de 90-100Hz alatt így sincs számottevõ hangnyomás. Az irányhatás nagyon jó, a torzítás pedig meglepõen alacsony, a középsáv szinte teljesen tiszta, a tüskék még
96dB-n is csak 16kHz után nõnek 3%-ig. Az impedancia (szokatlan módon) nem kisebb, inkább nagyobb a megengedettnél, és mindvégig a specifikált 4 ohm fölött marad. A burst-fotókon végig utólagos berezgések mutatkoznak, de ezek mindig megszûnnek, mielõtt az új
jelcsomag megérkezne.
JBL XE-3. A hangnyomás-görbe egyenletesebb lett, csökkent az a bizonyos vályú. (Amit kivettek belõle, azt most is rárakták a görbe legfelsõ szakaszára). Ebben a két regiszterben tér el a leginkább egymástól a két példány. A kettõ közül a jobbiknak ugyanannyija van 22kHz-en, mint 1kHz-en! Az érzékenység most már csak 3dB-vel kisebb a kelleténél (90dB). A mélyfrekvenciás átvitel hasonló, de 10Hz-cel mélyebbre megy, mint a kisebbik dobozé. Az iránykarakter 20°-on még példás, 40°-on azonban már négy-öt dB-vel is beszakad a keresztezési frekvencia környezetében. A torzítás igen alacsony, 96dB hangnyomáson 19kHz-en is csak 2,8%, 15kHz alatt már egyetlen %-on belül marad -
márpedig az ennyire magas hang ritkán jelentkezik ekkora intenzitással. A 96dB eléréséhez mindössze 4,8W-tal kellett
meghajtanunk ezt a dobozt. Impedanciája 10kHz-en esik a legmélyebbre, a minimum-érték 6 ohm, még elfogadható. Burst-fotók: mint a kisebbik JBL-en.
JMlab Laureate. A középtartomány az erõssége, ez egészen 8kHz-ig ±2dB-a belül fut - ritka erény. Két példánya szinte teljesen azonos. Érzékenysége pontosan megfelel a specifikációnak: 91dB. Mélyhangátvitele, ameddig van, szép, kiegyenlített, de sajnos, 100Hz alatt elfogy a lehelete. Iránykarakterisztikája szabályosságot mutat, amennyiben a felsõ sáv szintje 20°-onként 3dB-t esik (ehhez járul,
hogy a keresztezési tartományban kissé behorpad a görbe, de csak 40°-on). Torzítása kis teljesítményen úgyszólván nincs is, ha eltekintünk egy nagyon keskeny, 18kHz-es torzítási csúcstól, amely egészen 10%-ig, illetve 96dB hangnyomáson 17%-ig szökik fel. A többi maximális érték csupán 2% (2,8 és 15kHz-en), illetve 1,3% (170Hz-en) - meglepõ, hogy mélyfrekvenciákon is ennyire jól viselkedik ez a kis doboz. Ez részben az érzékenységével függ össze, ugyanis a 96dB-hez mindössze 2,65W-ra volt szüksége. Viszont az egész mezõnyben ez a hangsugárzó produkálta a legcsúnyább burst-jelet: magasabb frekvenciákon furcsán eltorzul az akusztikai válaszjel, még az amplitúdója is megnövekszik. A jelcsomagok közötti szünetben, amikor nincs bemenõjel, a rezgés egy idõ után megszûnik, majd késõbb
újragerjed. Ami az impedanciát illeti, a Laureate inkább 4 ohmosnak tekintendõ. Nem véletlenül van megumbuldálva a specifikációja - lásd a gyári adatok táblázatában a kérdõjelet. A JMlab "névleges/min." impedancia gyanánt 8/4 ohmot specifikál. Ez a számpár nem felel meg az
elõírásoknak; a névleges 8 ohmhoz csak 20%-kal kisebb, 6,4 ohm minimumot engednek meg. A valóságos minimálérték 3,8 ohm.

Szeánsz


Noha jól ismerjük a Single Speaker Demonstration elvét (mint a Linn cég már évekkel ezelõtt felfedezte, bármiféle pótlólagos hangsugárzó jelenléte azonnal megérezõdik a hangminõségen, ezért kizárólag csak azokat szabad benntartani a szobában, amelyek elengedhetetlenül szükségesek (mivelhogy éppen õk szólnak); szóval, mi magunk is jól ismerjük és helyesnek tartjuk ezt az elvet, mégis
kénytelenek vagyunk negligálni, ugyanis a szeánszon mi zeneszámonként kapcsolgatunk, és ha minden nóta után hangsugárzót cserélnénk, akkor több volna a hórukk, mint a hangjegy. Hét pár doboz (hat pár, plusz az etalon) éppen elég cipekedésre ad alkalmat: laborba föl, laborból le,
fotóshoz föl, fotóstól le, szerkesztõségbe fel... egyelõre itt tartunk.
Mi tehát Dopple Speaker Demonstrationt tartottunk, amennyiben egyszerre mindig két pár doboz volt benn a szobában: a tesztpéldány és az etalon. Mind a két pár rá volt kapcsolva a Denon PMA-320-ra (ennek az erõsítõnek kettõs hangsugárzó-kimenete van). Az egyik dobozpárt
felraktuk a Linn Index lábazatra, a másikat a földre tettük, majd zeneszámonként cserélgettük õket. Eközben az állványt is folyvást taszigálni kellett, rátolni a falra vagy elhúzni tõle, aszerint, hogy melyik hangsugárzó-típus hol érezte jól magát. A dobozokat enyhén, mintegy 20 fokkal befelé fordítottuk. Közönséges hangszórókábelt kötöttünk be, olyat, amilyet a legtöbb hifista használ. Az etalon a
Heybrook HB1 volt, új példány, de erõsen "bejáratva" ennek a szempontnak ma már jelentõséget tulajdonítunk. A zenét a Pioneer PD-91 szolgáltatta. Tesztmûsor: Trini Lopez jubileumi albuma idehaza is kapható), Carmen-részletek, Opus3 demólemez (dél-amerikai népzene), alkalmanként egy kis szimfonikus zene Beethoventõl és Mendelssohntól, egy részlet Bach Magnificatjából, továbbá a Dave Brubeck Quartet
népszerû Take Five-ja.


Philips FB 650

Mintha kiegyenlítettebb volna, izmosabb mélyekkel. Jól szól. Az átvitele talán egyenletesebb, de nincs elég magasa. Az Andok-zene mattabb, tompább. Lelassul. Kisebb dinamika. Tisztességes, de lényegesen gyöngébb a HB1-nél. * Elsõre mintha több mélye volna, de az nem az igazi: "üt", idõnként eluralkodik a hangképen, gerjed. Magasa sincs elég, hiányzik a csilingelés. Tompább. Nem kellemetlen
(rosszabbra számítottam!), mondhatni tisztességes versenytársa a HB1-nek, de valahogy nem vágyom rá. * Elsõre meglepõ, hogyan fér bele ennyi mélyhang egy ennyire kis dobozba, ez elõnyös - az viszont hátrányos, hogy dohog. Középtõl felfelé kissé szúrós, kásás, a legmagasa sem tiszta. Tompább, a tere összenyomottabb. Rosszabb kedvû hangszóró. Nem versenytársa a HB1-nek, de ha a mércét lejjebb vesszük, elfogadható. * Melegebb, zsírosabb hangzás. Túl tömör, kissé monós. Némileg rekedtes hangszín, nem eléggé csengõ. De nem kellemetlen. Operán dobozos, nem szárnyal, leragad, sávhatárolt, közel jön. De elegendõen zenei hang, nem bántó. A hangszerhangok nem elég szépek. Az
Andok levegõjét nem tudja lesugározni, nyomott, elnehezül. Szimfonikus zenén a dinamikai különbségek összemosódnak. Nem tolmácsolja szépen a fortisszimókat, és nem is szereti õket. Döngésre hajlamos, erõsen el kell húzni a hátsó faltól.
Az etalon. Cseng, bong, szépen szól, dinamikus - viszont lehetne több mélye. * Élénkebb, vidámabb és "gyorsabb", világosabb. Sajnos, kevés a mélye. * Levegõsebb, nyitottabb. Finomabb magas. Dinamikusabb. Zeneibb. Kevés a mélye. * Ismerõs hangkép, tiszta, csengõ, nyitott (bár némiképp "preludiomosabb" a régi típusnál). Operán szárnyalóbb, hangosabb, de tolakodóbb is. A basszusát keveslem. Nagyobb perspektíva, több részlet. Viszont idõnként kiürül. A demó-zenéken példásan élethû. Szimfonikus zenén néhol tolakodó, másutt megnyerõ
hangszerhangok.
Ítéletünk: az FB 650 nem magyar hangszóró, nem is kommersz japán - de még nem is igazán audiofil produktum.

Philips FB 690

Nincs igazán jó magasa; magasban erõlködik. Grízes, nem cseng ki annyira, forszíroz. Carmen: nincs középmagasa. Az Andok-zenén jó mélyek. * Mintha loudnesses volna, de ez csak mélyben hatásos, magasban nem cseng ki. Már a középhangok is el vannak nyomva: nemcsak felharmonikusok, de helyenként mintha már alaphangok is hiányoznának. Az ének, gitár visszaszorul. Az arányokat felborítja. Nem eléggé kiegyenlített, nem szép, nem kulturált. * Reflex-basszus: feldúsul, leválik, éli a maga életét. Magashiány; komor. És nem is elég tiszta. A vonósa kásás. * Reflex-döngés. Kissé fedett, de nem rossz. Nem elég nyitott. Elõbb-utóbb itt is hiányozni kezdenek a magashangok, A hangkép nem "emelkedik". A prezensz még mindig "berezeg", nincs eléggé megfogva, kiartikulálva. A frekvencia-aránya helyesebb, de a hangkép "piszkosabb", érdektelenebb. A basszus feltétlenül több, és az energiák mélyebbek. Dinamikailag mégsem elégséges. De jól hallgatható. Az Andok-zenén komoly hiányérzetem támad. Itt zárt és sávhatárolt (frekvenciában is, dinamikában is) - nem rossz, de nem audiofil. A színpad elõre csúszik. A basszus-döngés zavar (leválik a hangkép egészérõl).
Az etalon. Egyre inkább érzem, hogy nincs mélye. Középtõl felfelé nagyon jó, egyenletes, bár felfelé húz. Mindent elkövetnék, hogy ennél maradhassak. * Ugyanaz, mint eddig: kulturált, világos, levegõs, részletezõ - és basszusban szegényes. * Már a tapson is érzõdik, mennyivel differenciáltabb. A mélyei ugyan gyöngék, de valóságosabbak, nem hamisítanak - csak kevés van belõlük. * Tisztább, megfogottabb. Nyugodtabb - és mégis elevenebb. Operán szárnyal, de kissé szõrös, és könnyebb fajsúlyú a kelleténél. Egyébként meglepõen élethû hangszerek.
De most a teszt közepétõl kezdve már érzem a fárasztó hatását. Az Andok-zenén klasszissal jobb.
Ítéletünk: az FB 690 fenntartásokkal jobb a 650-esnél, körülbelül olymódon és annyival, ahogyan és amennyivel az Orion 500-as széria is jobb a 200-asnál.


Philips FB 815



Jobb az elõzõ Philipseknél. Elsõ hangzásra még tetszik, de a popénekes hangján furcsa, bugyborékoló zönge. Carmen: mattabb, de egyenletesebb. Mélyben erõteljes, aztán felfelé esik az átvitele (a HB1 fordítottja). A basszus a nagy beütéseken is megvolna, de valami mégse stimmel. Az Andok-zenén matt, de kiegyenlített, puha mélyekkel. Beethoven: visszhangos? * Kellemesebb mélyek, már nem dohog. Lehetne
élénkebb, lendületesebb. Az egészen magas hangok nem csengenek ki, ettõl kissé szomorú. A zongora is tompa. Az ihlet elvész, a zenészek kissé kötelességszerûen játszanak. Nincs elég levegõje, dinamikája - inkább csak hangos. Egyes részleteket kiemel, felborítja a zenekar hangzás-egyensúlyát. * Elsõ hallásra semmi hiba. Inkább hiányérzet. Mindenben lehetne egy kicsit jobb. Nekem színtelen, tompa.
Kellemesebb, tisztább az elõzõ Philipsnél, de még mindig nem audiofil termék. Túl sok szín eltûnik. Jóminõségû konzerv-hang. * Puha hangzás, itt is hallok egy kis fölösleges döngést, de az már kevésbé bántó. Már magasabb a tónusa, mint az elõzõ Philipseké, de a magasai még mindig
szegényesek. A középsáv túlságosan visszafogott, és az egész nem eléggé színes. Nem popzenére való. Még mindig kissé közeli hangkép, de már szélesebb a színpada, mint az elõzõeké. Operán kellemesen tompa, ez a mûfaj jót tesz neki (zenekari árok?). Nem annyira szép, de a balansza jobb, s ezért hallgathatóbb.
Az etalon. Világosabb hangkép. Lényeges mélyhiány. A magashangok jobban elkülönülnek. Minden sokkal levegõsebb. Erre szavazok: addig ármánykodnék addig helyezgetném, amíg meg nem jön a mélye. (Jó, jó, de ha mégsem sikerül? A Szerk.) * Világosabb. Több élet, lendület, jobb magasak. Levegõ, vidámság, részlet-finomságok. A hangszerek valóságosabbak. A zongora tetszik, a hegedû kevésbé. Mélyhiány. * Teres, levegõs, az ének szárnyal, sokkal több részlet. Valóságosabb. * A popzene sokkal szebb, valóságosabb, csengõbb. Az énekhang klasszissal jobb. A basszus sem rosszabb (persze, lehetne testesebb). Carmen tisztán szól, levegõs, néha picit harsány, de a dinamikájával megnyerõ. Az Andok-zenén verhetetlen, már az elsõ taktusokon is sokkal egészségesebb. A szimfonikus zenén harsány, helyenként szõrös.
Ítéletünk. az FB 815 nem annyira kifinomult, mint a Heybrook, de egészségesebb frekvencia-arányainak köszönhetõen számos lejátszóberendezésben elõnyösebben szerepelhet.


JBL XE2


Meglepõdtem, hogy mennyire jól szól ez a kis vacak! A magasai-mélyei megvannak, és amije van, azt le is sugározza. Az átvitele teljesen egyenletes. A teteje nagyon magasra megy, de van rajta egy enyhe gríz. A mélye is jó, tud nagyot szólni. Mindegyik zenén jó. * Nekem is ez volt az elsõ benyomásom: megdöbbentem, mi jön ki ebbõl a kis dobozból. De amikor jobban odafigyeltem, felfedeztem,
hogy a mélyei azért mégsem igaziak (bár hatásosak): nem elég mélyek és nem elég megfogottak. Középtõl felfelé szépen szól, van dinamikája, levegõje, de a tere sokkal szûkebb. Minden zenén hatásosan szól, jól hallgatható. * Egészen meglepõ dinamika és mélyenergia... leesett az állam. De nekem azért kicsit nagyobb mennyiségû magashang kéne, ez így picit tompa (talán csak a HB1-hez képest?). Sokáig nagy bajban lettem volna, ha választanom kellett volna: más erények, más hibák. * Picit fojtottabb tónus, van rajta egy kis fátyol, de nem rossz. A magasai jók, és alul is igen tisztességes energiákat szolgáltat. Véleményem szerint nem teljesen lineáris: a középsáv egy picit behorpad, a magas kiemel. De hallgatható doboznak ígérkezik. Operán enyhe fátyol, a mély és a magas között nem teljesen folyamatos az átmenet. Egy picit döng, de nem kellemetlenül teszi, a mélyei kifejezetten puhák. A dinamikája kissé szûk, de az egész jól együtt van, könnyû megszokni és megbarátkozni vele - csak éppen egészen más, mint a HB1. De vannak erényei még azzal szemben is! Várakozásaimmal ellentétben egyáltalán nem JBL-es, nem tolakodó - éppen ellenkezõleg. Nem teljesen kiegyenlített, de a mennyiségi arányai jók. Hallgatható. Beethovenen
hátrábbról jön, szeriõzebb. Van benne egy kis fojtottság, de az még jót is tesz neki. A mélyhangjai kifejezetten szépek, a magasregisztere pedig valószínûleg még feljebb is megy, mint a Heybrooké.
Az etalon. ...és mégis, van a HB1-ben valami, amiért (ha nagyon halványan is), de rá szavazok. A magasakon nem érzem azt a pici grízt. Azonos minõségûek, de a HB1 valamivel természetesebb. * A HB1 mégis jobb. Nagyobb a tere, finomabbak a részletei. (De partiban van vele a
JBL). * Ma este elõször vettem észre, hogy a HB1-nek is vannak hibái. De az Andok-zenén megint meggyõzött: levegõsebb, lendületesebb, könnyedebb, úgyhogy mégis ezt választanám. * Élénkebb, tolakodóbb, levegõsebb. Több a középhang, és a hangkép felfelé emelkedik. Megnyerõbb, viszont idõnként kiürül. Kicsit túl direkt, "rámesik". Operán a szokásos: a mélyeket nem tartja meg, nyitott, eleven, néhol harsány. Az Andok-zenén elevenebb, izgalmasabb, de a fárasztó hatása már megérzõdik. Szimfonikus zenén szép, de picit elõretolakodó és reszelõs. Én is a Heybrookra szavazok, de most kissé rossz szájízzel.
Ítéletûnk: a JBL XE2 megközelíti a HB1 minõségét. Másféle hangkarakter, eltérõ erényekkel és eltérõ fogyatékosságokkal. Ha az ára valóban nem fogja meghaladni a 20 ezer forintot, feltétlenül jó vételnek érezzük.


JBL XE-3


Egyértelmûen erre szavazok! Elsõre idegen volt, teljesen másképpen szól, mint a HB1, de az operánál már eldöntöttem, hogy jobb a basszusa, sõt, magasban is jobb. A dinamikája is elegendõ. Érzek ugyan valami fojtottságot, egy kis árkot a frekvenciaátvitelen, de középtõl felfelé teljesen egyenletes. A dél-amerikai zenén sokkal jobb, ezekrõl a dobokról éppen ennyi mélyhangnak kell megszólalnia. A kórus tömörebb (bár nem annyira szép). * Bajban vagyok. A magasak és a mélyek kapásból jobbak, de a hangzás kissé erõszakos, lehetne finomabb. A kóruson jobb. Még hallgatnom kéne. A JBL-re szavazok, de nem jó a szám íze. * Ha az elõbb bajban voltam, most ez csak fokozódott. A Carmennél már teljesen átpártoltam a JBL-hez. Ennyi mélyhangért már meg tudom bocsátani azt a kis fedettséget. * Élénkebb, prezenszesebb az XE2-nél.
A basszus több és jobb, mégis problematikusabb: nem annyira arányos, picit kemény. Kellemes, de nem igazán széles térhatás. Jól hallgatható. Az energiaeloszlása nem annyira kellemes, mint a kisdobozé volt. Operán a basszusa kissé kopogós, de így is kellemesen szól. Távolságtartó. A HB1-hez képest valamivel több benne a nyugodtság (a levegõsség rovására). Az Andok zenén koherens, ha nem is
annyira friss levegõjû, mint a HB1. A Magnificaton zeneibb, nagyobb a tartása, jobban érvényesül a kórus. A részleteket kevésbé nagyítja ki, de kevésbé is tolakszik. Ahogy az elõbb (rossz lelkiismerettel) még a HB1-re szavaztam, most (éppoly rossz lelkiismerettel) a JBL mellett
voksolok.
Az etalon. Most már nem tetszik annyira. Úgy érzem, a frekvenciaátvitele középtõl felfelé kiemel, majd a végén hirtelen leesik. * Kulturáltabb, de... * Most is sokszor csengõbb, élénkebb, de már testetlennek érzõdik, és hosszú távon fárasztóbb. Megjelenik rajta a szúrósság, reszelõsség. Vérszegény is. * Nyíltabb, közvetlenebb hangkép. Kevesebb basszus. Többet ad vissza az eredeti helyszínbõl, meg a Trini Lopez kalapácsából. Több részlet. De most már fárasztóbb, és kezdem újra érezni azt a bizonyos sziszegést, operán pedig az érdességet is. Az Andok-zenén még mindig jobb, de most már túlságosan nyüzsgõs, a végén kissé fárasztó. A Bach-oratóriumon már nagyon üres (DDD plusz korhû hangszerek...), a basszus teljesen hiányzik, a kórus elnéptelenedik.
Ítéletünk: a JBL XE3 mindent egybevetve jobb - legalábbis szélesebb körben használható a Heybrooknál. Távolról sem kifogástalan, de kevésbé problematikus hangsugárzó.


JMlab (Focal) Laureate


Egyértelmûen a legjobb doboz az összes közül, amit ma hallgattunk. Ahogy megszólal, úgy jó. Kiegyenlített. Magasban tovább megy a HB1-nél, mélyben pedig addig, ameddig egy ekkora doboz egyáltalán elmehet. Minden zenén ez a jobb. Az operán mintha gyorsabban forogna a
lemez! A dinamikája eléri a HB1-ét. Magasban szellõsebb, a szólamokat jobban szétválogatja. Természetesebb hangú az elõzõeknél. * Én is kapásból erre szavazok, szerintem is ez a legjobb az összes közül. A mélyei nagyon szépek, puhák, hasonlítanak a valóságoshoz. De a Carmen gyermekkórusában mintha torzítana a magasa és a közepe. * Nem írtam sokat, mert féltem, hogy meg leszek kövezve, ha túl sok jót mondok
errõl a kis izérõl. Meglehetõsen jól szól, elõbb: "a méreteihez képest", majd: "egyáltalán". Kifejezetten zenei, és kiegyenlített, nyugodt. Egy hibája van, a tere nem annyira jó. * Picit fedett? Vagy inkább: lekerekített hang. A sáv nem igazán széles. A mélye üt, de egyfajta kongó karakterrel teszi, egész kellemesen. Jól együtt van. Kitûnõ kompromisszum. A popzene nem az õ mûfaja, de azt is tudja.
Lehetne azért egy kicsit "gyorsabb". Operán zártabb, és itt már nem is jobb a basszusa. A felsõ sáv leszûrõdik, még egy kis reszelõsséget, színezõdést is érzek, de így is arányos és fõleg: ízléses. Nekem azért egy kicsit lassú, elnehezülõ. Az Andok-zenén már túl súlyos, nem elég
izgalmas - úgy látszik, ez a kiegyenlítettség ára. Komorabb. Nem elég tágas a színpada.
Az etalon. Nincs kommentár * Magasátvitelben, térhatásban és levegõsségben azért még mindig ez nyer. * Több baja van, mint a másiknak. Középtõl felfelé tetszetõs, de sokszor zavar. * Popzenén világosabb, izgalmasabb, "gyorsabb". Bár itt-ott kiürül. Operán már a reszelõssége ugrik ki, viszont roppant egészséges, eleven. Az Andok-zenén verhetetlen. A Carmen gyermekkórusa gyönyörûen szól, itt dinamikus és lágy egyszerre, sõt, a mélyei is megvannak. Széles, tág, színpadszerû. Bármelyik zenén erre szavazok.
Az elõzõ 5 szeánszon egységesen ítéltünk, most azonban polarizálódott a zsûri véleménye. A szavazás 3:1-re ütött ki a Laureate javára, tehát formálisan megvolna a kétharmados parlamenti többsége. Mi azonban ilyenkor még nem vesszük le az ügyet a napirendrõl. Módot adunk rá, hogy a kisebbségben maradt zsûror magába szálljon, nyilvánosan önkritikát gyakoroljon ("ma indiszponált vagyok", "elfáradtam" stb.), csatlakozzék a többségi véleményhez, esetleg önmagával és a világgal meghasonulva visszavonuljon a közéleti szerepléstõl, s beálljon hajósinasnak vagy remetének. Ha viszont továbbra is makacsul kitart vélt igazsága mellett, perújrafelvételt
rendelünk el, újabb tanúk, akarom mondani újabb zenék meghallgatásával. Most is ez történt.
Az elsõ tanú egy 1955-ben felvett monó felvétel volt, amelyen Glenn Gould zongorázik Bachot, miközben a magnószalag hangosan suhog, a legendás zongorista pedig, szokásához híven, megfeledkezik önmagáról, és belebeszél a felvételbe. A Laureate tolmácsolásában a zongora kissé szétesõ és mélyebb tónusú volt, kevesebbet lehetett hallani a szalagsuhogásból és semmit sem a mûvész motyogásából. A HB1 zongorája egységesebb volt, magasabb tónusú, és jól hallatszott rajta a suhogás és a motyogás.
A második tanú a dzsesszfelvétel, az ötnegyedes Take Five, életnagyságú dobossal és iszonyatos dinamikával. Brubeck, a zongorista itt csak ritmuskíséretet nyújt, s úgyszólván szabadkezet ad a dobos Joe Morellonak, aki él is a lehetõséggel, és úgy püföli a szerszámait, mintha csak be akarná lyukasztani õket. A régi analóg felvételen (jellegzetes CBS) a basszus erõsen ki van emelve, a cintányér "egy-az egyben" hallatszik. Digitális eljárás ide, ezüstkorong oda, ez a CD nem steril, és tud kommunikálni a hallgatósággal. Legalábbis, a Heybrookról.
A Laureate-on ez a fenomenális zene bizony nagyon sokat veszít a varázsából. A cintányérja matt, jellegtelen, a basszusa gerjed, az egész dobozka rogyadozik, a középsávban a feszes pergamen-pergések összefolynak, berezegnek, bezörögnek. Ha csak az utolsó számok alapján ítélnénk, a HB1 nyerne 4:0 arányban.
Mint tudjuk, a hifi-készülékek nem egyetlen számegyenesen helyezkednek el, tehát mondjuk a +3-as vagy a -2,5-ös pontnál; ritkán lehet õket egyhangúlag és egyértelmûen jobbnak vagy rosszabbnak minõsíteni. A Heybrook HB1 önfejû karakter, "ein Mann ein Wort", "Ha férfi vagy, légy férfi" - csodálatraméltó erényekkel és durva hibákkal. A Laureate viszont a megalkuvás és az alkalmazkodás érdemes, sõt, kiváló mûvésze: kompromisszum, amely gyaníthatólag sokféle rendszerbe illesztve jól mûködik, s becsülettel szolgálja a zenét (egy bizonyos határig). Ravasz hangsugárzó. Becsap; tudja, hogy tudod, hogy becsap - és még így is el tudja hitetni veled, hogy neki van igaza.[/quote]HFM

[steven7]

idézet:

---

Ezt írta lameXpert:


Szekám Pál alias Darvas László[/quote]

[ 2003. február 25.: steven7 szerkesztette a hozzászólást ]

[lameXpert]

idézet:

---

Például Heybrook!

--------------------------------------------------------------------------------

Ezzel a névvel egyszer már találkozhattak a Hifi Magazin olvasói: két évvel ezelõtti hangsugárzó-revûnkben ("Angolra hangolva", HFM 14.). Akkor a nagy Heybrookot, a HB3-ast vettük fülügyre, több más angol cég produktumaival egyetemben (Cetestion SL6, KEF Cantata, Mission 770). Azok persze mind drága, 300 font fölötti jószágok, a HB3-nak éppenséggel 430 font párja, referencia gyanánt szóba jöhetnek ugyan, de bolti árucikk nálunk aligha lehet belõlük. Márpedig a referenciák után most már árucikkre is szükség volna. Akárcsak Olvasóink, mi is egyre növekvõ ingerültséggel figyeljük a hazai bolti választékot, helyesebben e választék teljes hiányát. A helyzet mindkét
fél számára tûrhetetlen: Olvasóinknak nincs min zenét hallgatniuk, nekünk pedig csõdöt mond minden igyekezetünk, hogy hiteltérdemlõen leírhassuk a lemezjátszók és erõsítõk hangképét. Mert hát mit értsünk azon, hogy "definíció", "mélységérzet" stb., ha a lánc végén álló,
gyatra hangsugárzó eleve leblokkol mindennemû auditív finomságot?
.......

Mások azonban nem ennyire skrupulózusak. Fogalmunk sincs, honnan és hogyan, de idõnként annyira drága hangsugárzókat tesznek ki a kirakatba, hogy azoknak az áráért már tényleg nyújtani kéne valamit. (Az egyiket jelen számunk tesztrovatában Mutatjuk Be - mérsékelt lelkesedéssel.) És egyre inkább megérett bennünk az elhatározás: úgy látszik, mégiscsak nekünk kell tippet adnunk a kereskedõknek! Lehet,
hogy mi sem találjuk el az optimumot (van-e egyáltalán optimum?!), azt a típust, amely a legolcsóbb, és mégis, a legtöbb embernek a lehetõ legtökéletesebben beválik - de annál, amit a magyar kereskedelmi vállalatok eddig produkáltak, annál mi csak jobbat választhatunk!
Hangsúlyozzuk: választásunk nem kizárólagos érvényû, nem az egyedül üdvözítõ. Sok más cég és sok más típus is szóba jöhetne.
Választásunk bizonyos fokig a véletlen mûve, hiszen néhány olcsóbb modellt eddig is alkalmunk volt kipróbálni, mérsékelt sikerrel, de töretlen kíváncsisággal. Történetesen egy Heybrook HB1-es volt az, amely elsõnek villanyozott fel bennünket. Kipróbáltuk, megmértük,
meghallgattuk, és úgy éreztük, hogy ha olcsón hozzá lehetne jutni, akkor esetleg ez lehetne az elsõ Néphangsugárzó Magyarországon. A Tippet a RAMOVILL-nak súgtuk meg, mert ismertük a vállalkozókedvét, és mert eddig azt tapasztaltuk, hogy ez a kereskedõvállalat akceptálja a
leginkább a Hifi Magazin filozófiáját. A RAMOVILL kapcsolatba lépett az angol céggel, és kedvezõ árajánlatot kapott - feltéve, hogy legalább 1000 párat rendel. Ez már számottevõ széria; ha valóban forgalomba kerül (márpedig a RAMOVILL-nál azt ígérték, hogy jelen számunkkal egyidõben vagy nem sokkal késõbb már a HB1 is kapható lesz!), akkor hazánkban észlelhetõen emelkedni fog az audiofilek
ízlésének átlagszínvonala. .........
Ajánlatunk tehát: például a Heybrook HB1. Vagy bármi más, ami legalább annyira jó, mint a HB1.
......................

Heybrook HB1

A gyártmányismertetõbõl idézünk: "Az volt a célunk, hogy elkerüljük a hasonlóképpen árazott konstrukciók eddig kivédhetetlen kompromisszumait. A doboznak elegendõen nagynak kell lennie, hogy a basszusa realisztikus és súlyos maradjon, anélkül azonban, hogy fel kellene áldoznunk a középsáv tisztaságát. A hangsugárzó jó hatásfokú legyen, hogy az olcsó erõsítõk is megbirkózzanak vele, egyszersmind
azonban képes legyen felmutatni mindazokat az árnyalatokat és dinamikát, amelyeket az igazán drága lejátszóberendezések
produkálnak." Hát elég nagy fába vágták a fejszéjüket (mondaná az egyszeri favágó); majd meglátjuk, hány zsákkal telik (mondaná az egyszeri molnár).
"Ezt csak kivételesen jó paraméterû hangszórókkal lehetett elérni. Behatóan teszteltük a világ minden tájáról bekért hangszórókat. Az a kettõ, amelyet végülis kiválasztottunk, rendkívül egyenletesen sugároz, és érzékenységüket tekintve kitûnõen illeszkednek egymáshoz."
(A hangsugárzót nem szedtük szét, de a dómjáról tudjuk, hogy a norvég SEAS gyártmánya.) "Egyszerû keresztváltóval hangoltuk össze õket, megtartva kitûnõ dinamikájukat és tranziens karakterüket. A keresztváltó alkatrészei olyan minõségûek, hogy általában csak monitorokban találni ilyet. A 15 milliméteres dobozfalakat belülrõl 7mm vastagságú bitumenezett lemez csillapítja. A belsõ csillapítóanyag
szivacs és hosszúszálú gyapjú keveréke." És egy záradék, aktivisták számára: "A hátoldalon a csatlakozóblokk elmozdítható, a passzív keresztváltó kiszedhetõ, miáltal a rendszer alkalmassá válik rá, hogy külsõ keresztváltóval és erõsítõkkel hajtsuk." Ezt azért mindenki csak a saját felelõsségére tegye. Vagy lehetõleg még úgy se.
Utoljára, de nem utolsósorban a HB1 megjelenésérõl. Nos, csinos kis doboz, akkora, mint egy HS280-as Orion. A dohogója 200, a csipogója 25 milliméter átmérõjû. Alul az elõlapot egy kis díszgerenda hosszítja: Maga az elõlap egyszerû pozdorjalemeznek látszik. A hangszórók jó brit szokás szerint erõs fémcsavarokkal rögzülnek - ez a doboz aligha fog szelelni. A csipogó alatt egyébként csak egy vájat van, a lyuk nem nyílik bele a doboz légterébe, Tesztpéldányainkat másfél-két évvel azelõtt vásárolták (egy barátunktól kaptuk kölcsön), ezeken az elõlap még dísztelen. Az újabb keletû példányok elõlapján zöldszínû, keretes díszfelirat látható: "Heybrook HB1 - made for music." Hangszóróselyem helyett egy speciális, nyitott pórusú habszivacs védi a hangszórókat. (Jó lesz vigyázni vele: a dómsugárzót nem védi eléggé, úgyhogy ne tapogassuk a szivacsot!)

Méréseinkhez

A két doboz frekvencia-jelgörbéje (1. diagram) csaknem teljesen egybeesik, az eltérés csekély. A frekvenciaátvitel (figyelembe véve a közeltéri korrekciót) 100 és 20000Hz között ±3,5 decibelen belül marad; itt már érzõdik, hogy a HB1 is "angolra van hangolva", habár a felsõ tartománya egy kissé cikkcakkos: csúcsokat mutat 3kHz fölött, illetve 5,5 és 10-12kHz-en.
A közeltéri mérés (2. diagram) enyhén csillapítatlan mélyátvitelrõl árulkodik, a görbe 65Hz-en esik 3 decibellel az átlagszint alá.
Iránygörbék (3. diagram): a 20 fokos görbe még csaknem teljesen párhuzamos a tengelyirányúval, a 40 fokos a kereszttartományban valamelyest beszakad, de még így is sokkal jobb az átlagosnál, különösen, hogy a magastartományban 12kHz-ig kitart.
A torzítás meghökkentõen alacsony. Kis teljesítményen (4. diagram) 100Hz-tõl felfelé még az 1 százalékot sem éri el, a tipikus érték inkább fél százalék - és a hangsugárzó ezek után 96dB hangnyomáson is (5. diagram) úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna - ilyet még nem pipáltunk! A HB1 érzékenysége egyébként valóban 90dB, a 96dB-s hangnyomáshoz 3,7W erõsítõteljesítmény szükséges.

Szeánsz

Amikor összeültünk, azon a héten már túljutottunk vagy 5 hangsugárzó tesztjén (lásd: Bemutatjuk, a 98. oldaltól), és etalon gyanánt mindvégig a jó öreg Orion HS 280-ast használtuk. Elõször a Heybrookot is ugyanezzel a HS 280-assal állítottuk szembe, így aztán jelen számunk összes hangsugárzó-tesztje minden további nélkül összevethetõ. A lemezjátszó a NAD 5120 volt, a Triangulum lemezjátszóállványon, Ortofon MC 2000 hangszedõvel, T-2000 illesztõtranszformátorral - ezekrõl mind bõvebben írunk a Bemutatjuk rovatban. Az elõerõsítõ egy (utánépített) AGI 511A volt, a teljesítményerõsítõ pedig a Quad 405. A mû sor: Ortofon I/1. és II/1., aztán barokk zene a Reference Recordings egyik lemezérõl, végül egy japán dzsessz-trió - többre nemigen volt szükségünk. A hangsugárzók egyforma fazsámolyon álltak, közel a falhoz, váltakozva (hogy azonos maradjon a bázistávolságuk). Alább egymás után adjuk az egyes zsûritagok véleményét, elõbb mindig a tesztpéldányról, azaz a Heybrookról, aztán pedig az etalonról, tehát az Orionról.
A Heybrook: Kicsit sziszeg, de definiáltabb, teresebb, elevenebb, és a - legmélyebb - basszusa sem kevesebb, mint a másiké. Kicsit harsány, de telt, összefüggõ hangkép, egészséges hangszerhangok. Szép magasak. Nincs verseny a két hángsugárzó között. * Mindenképpen jobb, de középtõl felfelé bizonyosan. Talán még a Spendornál is jobb?! Mélye nincs elegendõ, habár szépen lehozza, amit kell. A magasa kitûnõ, a mélyeitõl többet vártam volna. Telt hangkép, mindazonáltal. * Nincs mélye. A magasai kissé szúrósak. Mindenképpen jobb, de nem annyival.
Az Orion: Dummog. Lapos. Fásult. A szólamok összekeverednek. beül. Álmos. Torz énekhang. Csúnya, szétesõ. Pléh cintányér. Bánatos. Definiálatlan. * Puffogós mélyek, érzetre talán több, de valójában ványadt. A közepe teljesen kiürül. * (Nincs kommentár.)
A meccs eszerint 4-0-ra végzõdött, természetesen a Heybrook javára. A HB1 kettõnk szerint klasszissal jobb, egyikünk szerint csak lényegesen jobb - a negyedik zsûror kissé csalódott volt. Kétségtelen, hogy a HB1 nem fogja öblös basszusokkal meglepni a beatkedvelõ nagyközönséget (habár a basszusára azért még visszatérünk). A magastartományában pedig van valami harsány. Ezek a hibái azonban eltörpülnek az erényei mellett. Ez a hangsugárzó már ugyanabba az iskolába járt, mint a Spendor, a Mission 770, a Heybrook HB3. Ezen már lehet zenét hallgatni bármilyen zenét. Ezen már meg lehet hallani, hogy egy felvételnek van-e tere vagy nincs. Ezen már hangszerek szólnak a térbõl, nem pedig hangszerfoszlányok a hangszóróból. A HS280 ezen a szeánszon annyira gyászosan szerepelt, hogy folyton a polaritását akartuk ellenõrizni, hátha abban van a hiba. (Nem abban volt.)
Ezek után a HB1-et nyilván oda kell állítani a Spendor mellé. Oda is állítottuk, habár nem egészen mellé, ugyanis a Spendor BC1 nem tûri a falak közelségét, legalább 1 méternyire el kell tolni a hátsó faltól, a Heybrook viszont "kisdoboz", szereti ott tudni maga mögött a
falat, ha nem is szorosan, de úgy 20-30 centiméternyire. Vaktesztrõl egyébként sem lehetett szó, hiszen e két hangsugárzó annyira ellentétes karakterû, hogy azonnal felismeri õket az ember.
Summa summárum: a Spendor még mindig jobb - dehát végülis csaknem háromszor annyiba kerül, mint a HB1 (350 font a 140 ellenében). Viszont a HB1 megcsinálta azt, ami eddig még egyetlen bolti doboznak sem sikerült, nevezetesen: hiányérzetet tudott hagyni maga után! A Spendor mély, lágy, kissé definiálatlan mélyhangjai ugyan kellemesebbek, és a sávszélei is jobban egyensúlyban vannak, viszont a
közép-magas regiszterben, s ennélfogva definícióban, szólamtisztaságban fölényesen a Heybrook nyert, olyannyira, hogy úgy éreztük: azért most már szükségünk volna egy megbízhatóbb etalonra... És akkor még egy próba: mi történik, ha a Heybrookot a faállványról áttesszük egy igazán jó fémállványra?! Nos: történik egy és más! Errõl majd bõvebben értekezünk a Bemutatjuk rovat legvégén;
most csak annyit, hogy a poszterképen látható lábazat hatására a Heybrook basszusa határozottabbá, definiáltabbá vált, a magastartomány pedig veszített érdességébõl. Azt mondhatnánk, hogy ha a Heybrook (szubjektív!) frekvenciaátvitele egy 10 fok meredekséggel felfelé futó
egyenes, akkor a lábazat ezt a meredekséget 5 fokra redukálta. Egyszersmind megnövekedett a zene dinamikája is. Amikor a dobozt visszatettük a faállványra, a zene egy kissé... elhervadt, nincs rá jobb kifejezés.[/quote]HFM

[lameXpert]

idézet:

---

A fekete macska farka

- A High Fidelity kritériumai - I.

Hobbink neve angol eredetû, olyasfélét jelent, hogy "magasfokú hûség a természeteshez". Elegáns, szuggesztív kifejezés, azt sugallja, minek ide sok beszéd, úgyis mindnyájan tudjuk, mit értsünk rajta. Mintha csak annyi volna a dolgunk, hogy fogunk két darab természethûséget, és összehasonlítjuk õket, melyik a magasabbik...
Sajnos, amikor az elvet át akarjuk ültetni a gyakorlatba (összehasonlítjuk két hifi-berendezés hangminõségét), rádöbbenünk, hogy a fogalmak nincsenek tisztázva, és egyáltalán nem világos, mit is kell érteni akár azon, hogy magasfokú, akár azon, hogy hûség vagy hogy természetes. Ijedtünkben segítségül kiabáljuk a mérnököket, az akusztikusokat, a zenészeket, az elszánt élõzenehallgatókat (sõt, a végén már azokat is, akik azt se tudják, mi fán terem a zene - abban a reményben, hogy "az õ fülük legalább nincs elrontva"). Kapunk is tõlük annyi definíciót, hogy csak gyõzzük feljegyezni. De ezek a meghatározások, amikor közelebbrõl megvizsgáljuk, s különösen, amikor használni akarjuk õket, bizony, összeroppannak a kezünkben. Kiderül, hogy nincs tartásuk: egyik érvük a másikra, a másik pedig az egyikre épül, az egész okoskodás körben forog, s önnönmagát akarja bizonyítani. Amikor a tanácsadók elvonulnak, s magunkra hagynak bennünket az érvek és definíciók e romhalmazával, az az érzésünk támad, mintha elsötétített szobában kergetnénk egy fekete macskát. A
baljós állat hol erre, hol arra surran, a szõrével meg-megsimítja a lábunk szárát, de bárhogy kapkodunk is utána, sehogyan sem tudjuk megragadni a farkát. A kishitûek (ezek általában kívülállók, nem vesznek részt a macskavadászatban, csak odakünn hallgatódznak az ajtó mögött) azt állítják, hogy macskánk nem is létezik. Szerintük az egész hifi reménytelen vállalkozás, merthogy a reprodukált hang úgysem közelítheti meg az eredetit, és egyébként is: ízlés dolga az egész. Nézetüket akár tiszteletben is tarthatnánk, ha ezeknek az embereknek
legalább halvány fogalmuk volna róla, mirõl beszélnek. De kérdezzetek csak rá, mire alapozzák véleményüket! Ki fog derülni, hogy soha életükben nem hallottak különbet valami suta japán Direct Drive lemezjátszónál, szomszéd-hozta nyugatnémet (de inkább hongkongi) midi-toronynál...
Biztos vagyok benne, hogy a hajsza nem értelmetlen, a macska itt dorombol körülöttünk. De szörnyen nehéz fülöncsípni, definíciók közé zárni. Hogy érthetõbbé tegyem, mire gondolok, fölöttébb kritikus szemmel fogom nézni a dolgokat, sõt, a kötözködéstõl sem riadok vissza, egyáltalán: igyekszem minél sötétebb képet festeni az elsötétített szobáról. A végén majd leteszem a sötét szemüveget (bocsánat a képzavarért), és felvillantok egy-két reménysugarat, hogy megvilágítsam a fekete macskának legalább a körvonalait.
Mint a komikus címbõl nyilván kiderült, esszét írok, nem tanulmányt; sok mindent érintek benne, s mert nem szeretek összevissza csapongani, gondolataimat fejezetekbe foglalom - de ezek inkább csak afféle lélegzetvételek lesznek, nem pedig németes alapossággal körülhatárolt gondolatkörök. Tehát nem módszertant kreálok ("Hogyan fogjunk sötét szobában fekete macskát?"), hanem csupán a probléma
megközelítésének módozatait veszem számba ("Hogyan szokás megközelíteni sötét szobában a fekete macskát?"). A dialektikus tanulságot akár elõre is összefoglalhatom: külön-külön egyik módszerrel sem megyünk sokra, de ha minden szempontot figyelembe veszünk, akkor...akkor majd meglátjuk. (Talán még a macskát is.)

1. Spekulatív megközelítés

Ez az úgynevezett lánc-analógia. Klasszikus formájában úgy hangzik, hogy "minden lánc csak annyira erõs, mint a saját leggyengébb láncszeme". A feladatunk eszerint abból áll, hogy megkeressük hangátviteli láncunk mindenkori leggyengébb láncszemét, és azt lehetõség szerint erõsebbre cseréljük. Eközben a hangátvitel nyilván egyre természethûbb lesz. Hogy melyik a leggyengébb láncszem, azt hol mûszaki, hol szubjektív szempontok szerint, hol pedig találomra döntik el. Vigyázat: most nem csak arról van szó, hogy például a hangsugárzót általában gyengébb láncszemnek tekintik az erõsítõnél! Hangsugárzóra mindenképpen szükség van, nem használhatunk õhelyette is egy erõsítõt!
A kérdés inkább úgy merül fel, hogy: "gyengébb-e a hangsugárzóm hangsugárzónak, mint az erõsítõm erõsítõnek?" Mellesleg, mint látni fogjuk, az egyes láncszemek hierarchiája távolról sem annyira egyértelmû, hogy bármelyiket - tehát akár a hangsugárzót is! - fenntartás nélkül a leggyengébbnek ítélhessük!
A lánc-analógia egyetlen egy esetben tökéletesen helytálló: ha a hifi-berendezésbõl a szó szoros értelmében láncot készítünk, vagyis a lemezjátszót, erõsítõt, hangsugárzót a hozzájuk tartozó kábelekkel együtt általvetjük egy folyó fölött, és megpróbálunk száraz lábbal
átkelni rajta. Ilyenkor tényleg azt fogjuk tapasztalni, hogy a lánc a leggyengébb pontjánál, valószínûleg valamelyik csatlakozókábel nyakrészénél szakad el. Ezzel azonban nemcsak a láncnak, hanem az egész analógiának is végeszakad, ugyanis a hangátviteli berendezés csak nagyon kevéssé lánc, sokkal inkább valami egészen másféle objektum, és hangminõségét nem feltétlenül a leggyengébb komponense határozza meg. Hacsak nem iktatunk Mambó magnetofont vagy hasonlót egy szuperberendezésbe - de ne vezessük ad absurdum a dolgot, maradjunk meg az ésszerû példáknál.
Egyszer régen, nagyon régen, a következõ értéktárgyak voltak a birtokomban: kazánlemezre épített fusi lemezjátszó, Shure M55E hangszedõvel, BEAG AET 250 erõsítõ, két Videoton Minimax. Történetesen módom volt rá, hogy próbaképpen minden komponensét értékesebb típusra
cseréljem. Semmi kétség: amikor a Minimax helyett megszólalt a kölcsönkapott B&O, a zene feléledt. Viszont a Minimaxon is nagyon jól meg lehetett hallani, mennyivel jobb a Shure M55E-nél az új V15 (késõbb meg is vásároltam). Ami pedig az erõsítõt illeti, elõzõleg egy Acoustic Research-öm volt, csak (ismerõs szituáció?) el kellett adnom, és azt reméltem, hogy a mérve kitûnõ AET 250 tökéletesen pótolni fogja. Hát nem pótolta! A hangminõség ugyanannyit romlott, mint amennyivel az M55E volt gyengébb a V15-nél vagy a Minimax a B&O-nál.
Namármost, azt még csak-csak hajlandó vagyok elfogadni, hogy egy mindössze háromtagú láncnak két leggyengébb láncszeme is lehet - de hogy három legyen! Mai fejemmel egyébként ennek a háromtagú láncnak a negyedik láncszemét: a kazánlemezre épített futómûvet gondolnám a legrosszabbnak. Dehát akkoriban még mit sem tudtunk a lemezjátszók sajáthangjáról.
Nézzünk egy másik láncot, azt, amelyet jelenleg használok: NAD 5120, Ortofon MC20S, T-30 transzformátor, Naim NAIT erõsítõ, Spendor hangsugárzók. Ez a rendszer abszolút értelemben legfeljebb ha közepes, de még ebben a berendezésben is meg lehet hallani bármelyik láncszem
cseréjét (csõkar - lapos kar; MC10S MC20S - MC 2000; T-20 T-30 - T-2000; Naim - HFM I/Quad - NAD 3020; Spendor - bármiféle más hangsugárzó), ezenkívül azt is észre lehet venni, ha jobb minõségûre cserélem a lemezjátszó-állványt, a hangsugárzó-lábazatot, az alátétet a hangsugárzó és lábazata közt, valamint bármelyik kábelt. Pedig a lánc-elmélet értelmében az összes, fentebb felsorolt változtatás közül kizárólag egyet volna szabad füllel is kimutatni: a leggyengébb láncszem cseréjét...
A klasszikus lánc-analógia teljes csõdje akkor következik be, amikor van egy középszerû berendezésünk, tengelyében egy jóminõségû erõsítõvel (mely utóbbit tehát minden szempontból a legerõsebb láncszemnek kell minõsítenünk!); kicseréljük az erõsítõt egy tízszerte drágábbra és ordítóan nagy különbséget hallunk! Brit szakírók az Audio Research elektroncsöves erõsítõirõl írnak olyasmit, hogy (szó szerint
idézem) "a különbség még egy Videoton Minimaxon is átjön". Jómagam szintén átéltem már hasonló kalandokat, szintén csöves erõsítõkkel.
Ruccanjunk át egy kicsit a stúdióba. Forradalmi változás tanúi vagyunk, az analóg hangtechnikát felváltja a digitális. Eközben az analóg magnót úgy tekintik, mint a leggyengébb láncszemet a hangrögzítés folyamatában. Igen ám, de hangrögzítés önmagában véve értelmetlenség, a felvételt elõbb-utóbb le is kell játszani - akkor pedig a végén megintcsak nem ússzuk meg hangsugárzó nélkül. Akkor most melyik a leggyengébb láncszem?!
A lánc-elv egy korszerûbb változatának foghatjuk fel a Linn-féle tézist (sajtószemle-rovatunkban már többször is szóba hoztuk). Ebben az elméletben információs láncról, az információt átbocsátó készülékek hierarchiájáról beszélnek. A mûsoranyagot információáradatnak tekintik. Ami információ elvész, végleg elvész: minden készülék legfeljebb annyit adhat tovább, amennyit õ maga kap az elõzõtõl. Minél
elõbb helyezkedik el valamely készülék az információs láncban, annál fontosabb a szerepe. Tehát, mondja a Linn cég, a legfontosabb láncszem a lemezjátszó-futómû, aztán a hangkar, aztán a hangszedõ. (Alternatíve pedig nyilván a CD-játszó, de persze az antidigitalista Linn nem számol ezzel az eshetõséggel.) A fontossági sorrendben az erõsítõ következik, majd legvégül (!) a hangsugárzó. A Linn-elv szerint "a jobb minõségû futómû gyöngébb hangkarral-hangszedõvel szebben szól, mint a gyöngébb futómû drága hangkarral-hangszedõvel". Ebben tényleg sok az igazság. Viszont magam is tapasztaltam, hogy akár egy komplett Linn lemezjátszó hangminõségét is mennyire leronthatja egy cifrán
muzsikáló erõsítõ vagy hangsugárzó. Ha abból indulunk ki, hogy a konstruktõrök viszonylag késõn (túlságosan is késõn!) figyeltek fel az analóg lemezjátszó "sajáthangjára", s mulasztásuk következtében a futómû és a hangkar a leggyengébb láncszemmé "nõtte ki magát", akkor a Linn-teóriát félig-meddig a klasszikus láncelméletre redukáltuk.
A lánc-analógia az úgynevezett józan ész terméke, ösztönösen ragaszkodunk hozzá, sajnáljuk elvetni - vagy legalább szeretnénk látni rá valami nem-gyakorlati, hanem elvi cáfolatot is. Ez azonban már átvezet bennünket a következõ fejezetbe. Addig is nyugodtan megtarthatjuk a lánc-analógiát, mint olyan életbölcsességet, amely ha nem használ, hát nem is árt, és ér annyit, mint a többi közmondás: csalánba nem üt a mennykõ, sötétben minden macska fekete stb. stb.

2. Mûszaki megközelítés

A mérnök nem spekulál, a mérnök mér. A mérésnek szigorú szabályok szerint kell végbemennie. Szabványok írják elõ a mérés körülményeit, a méréshez használt mûszerek tulajdonságait stb. és természetesen azt is, hogy a mérés eredményét hogyan kell interpretálni, számokba és
ítéletekbe foglalni. Mindezen elõírásoknak az az értelmük, hogy a mérés reprodukálható legyen (holnapután is a tegnapelõtti eredményt adja), és össze lehessen vetni a más készülékekrõl, más laboratóriumokban kapott mérési eredményekkel. A valóságban ugyan ez nem megy annyira gördülékenyen, mint az én golyóstollam a papíron (különösen a hangszedõ- és hangsugárzó-méréseket nehéz pontosan
reprodukálni, azonkívül sok visszaélésre ad alkalmat a szabványok sokfélesége is, mint ezt Sólymos Antal, a szabványok szigorú õre annyiszor kifejtette a Hifi Magazin hasábjain), de ne hasogassuk a fekete macska szõrszálait: a mûszeres mérés a lehetõségek szerint precíz, reprodukálható, elfogulatlan. Tehát méltán (avagy: jobb híján) tekintik a High Fidelity legfõbb kritériumának.
Ha viszont hívek akarunk maradni a tudományosság eszméjéhez - és ez nem nagyképûsködés, hiszen a Technika nem más, mint a Tudomány hétköznapi vetülete, mindkettõ ugyanazokhoz a módszerekhez ragaszkodik, a "reprodukálhatóság" is jellegzetes tudományos
követelmény! -, akkor azt is el kell várnunk, hogy a mérések elõrejelezzék az auditív minõséget! vagyis "papírból" meg kell tudni jósolni, hogyan fog szólni egy-egy készülék, s még inkább: hogy két készülék közül melyik szól majd jobban.
Az elsõ követelménynek talán eleget tehetünk. Ha egy masinán durva hibákat mérünk, akkor szinte biztosra vehetjük, hogy szólni is macskajajosan fog. Teljesen nyilvánvaló, hogy hangsugárzó frekvenciagörbéjén nem szabad 10-12 decibeles tüskének mutatkoznia; erõsítõnek nem szabad 2-3 százalékot torzítania; magnó jel-zaj arányának nem szabad 40 decibel alá süllyednie és így tovább. Ha
viszont valamely készülék 20-30 fontosabb paramétere többé-kevésbé elfogadható, akkor azt mondjuk rá: korszerû... És ekkor szennyezi be objektivitásunkat az elsõ szubjektív elem, ugyanis a "korszerû" kifejezés tökéletesen definiálhatatlan. Sohasem határozzuk meg, mekkora idõt ölel fel az a bizonyos kor, amelyhez viszonyítunk. Vajon korszerû volt-e az ötvenes évek Quad elektrosztatikus hangsugárzója, a hatvanas évek EMT hangszedõje?
Vagy ezek éppenséggel megelõzték korukat? Korszerû-e a Direct Drive lemezjátszó? És vajon mennyire korszerû a DIN (oszauruszok korában rögzített) 45500-as "Hi-Fi" szabvány?
Mindegy, szûrjük ki a mezõnybõl a selejtet - a Hifi Magazinnak végülis ez a legfontosabb dolga! -, és aztán maradjunk meg azon készülékek körében, amelyeknek nincsenek durva hibáik. Közöttük a legdrágább legalább tízszer annyiba kerül, mint a legolcsóbb. Nézzük, meg lehet-e jósolni a diagramokból és adattáblázatokból, hogy két gép közül melyiknek tetszetõsebb a hangja, melyiket érdemes megvásárolni.
Haladjunk készülékfajták szerint. Elõször mindig felmérem, majd egy-egy példával illusztrálom a helyzetet.
Hangszedõ. A mérés és a hangminõség között csak minimális a korreláció. "Papírból" is fel lehet ugyan ismerni az MM és az MC típusokat, de alig-alig lehet megjósolni, melyiknek szebb a hangja. (Mellesleg: a gyári szórás néha nagyobb, mint az egyes típusok közötti különbség!) Méréseink alapján a 9 ezer forintos Ortofon MC20 Super jobbnak látszik, mint a 30 ezer forintos és kétségtelenül szebb hangú MC 2000.
Lemezjátszó futómû és hangkar. Semmiféle biztos támpontunk sincs, a korreláció úgyszólván a nullához konvergál. Komplikált, nehezen interpretálható rezonanciavizsgálatokkal talán szét lehet választani az átlagmezõnyt és az élcsoportot, de egyrészt a kétcsoport között nem lesz éles az átmenet, másrészt az egyes csoportokon belüli, számottevõ auditív különbségekre már végképp nincs mûszaki magyarázat. Az a megfigyelés, hogy a lemezjátszók hangminõsége nagymértékben függ alátámasztásuk módjától, szinte kilátástalanná teszi a helyzetet.
Méréseink alapján a NAD 5120 semmivel sem jobb, inkább még rosszabb is a szokványos, olcsó japán gépeknél - mégis szebben szól amazoknál.
CD-játszó. Fõleg olvasmányaimra kell hagyatkoznom A CD-játszók hangminõsége sokkal egységesebb, mint a lemezjátszóké, de azért van közöttük eltérés. A mérések csalhatatlanul elõrejelezték, hogy a Philips-típusú készülékek szebben szólnak a korai Sonyknál (lásd
"Szûrõvizsgálat" és "Bemutatjuk", HFM 20.), de a második-harmadik generációs készülékek között már nem mutatnak ki szignifikáns különbséget, és egyáltalán nem indokolják, miért szól szebben az alapfokú gépeknél a dupla árú Meridian, a tripla-árú "nagy" Sony és a hatszorosra árazott Cambridge Audio. Ha igaz, hogy az auditív különbségért a CD-játszó analóg áramkörei a felelõsek, akkor: innen kezdve lásd az "erõsítõ" címszónál.
Analóg magnó. Magasfokú korreláció a mérések és a hangminõség között, mindaddig, amíg a kommersz gépeket kell elkülöníteni a félprofiktól. A két csoporton belül már nehéz elõrejelezni a hangminõséget. (Példák: az Aiwa AD-F220 versenye az Orionokkal, illetve Revox G-36 az A-700, valamint a Technics RS-1700 ellenében.)
Erõsítõ. Felemás helyzet. Ha két erõsítõ eltérõen szól, utólag gyakran akad valami mûszaki magyarázat. Elõrejelezni azonban ritkán sikerül az erõsítõ hangminõségét. Azt tapasztaltam, hogy a szakértõk szívesebben jósolnak, ha a diagramokkal együtt a készülék kapcsolási rajzát is megkaparinthatják. Idõnként egészen meglepõ dolgok történnek, azonos specifikációjú készülékek eltérõen, eltérõ
specifikációjúak hasonló karakterrel szólnak - lásd "Negyedik Dimenzió", HFM 20.
Hangsugárzó. Mûszaki paramétereit tekintve kétségtelenül ez a "leggyengébb láncszem", ráadásul ezt a komponenst még elvben sem elegendõ csupán a laboratóriumban vizsgálni, hiszen késõbb kiszámíthatatlan körülmények között használják. A mûszaki-auditív korreláció gyakran rendkívül gyenge. A 20. számunkban tesztelt, az etalonnal együtt összesen 7 típus közül mérési adatai alapján az S-30 akár csoportelsõ is lehetett volna, de (hogy a fekete macska karmolja meg!), az egyik legrosszabbnak bizonyult. A 14. számunkban szereplõ 4 brit típus négyféleképpen szól, holott a specifikációjuk legalábbis egyenrangú. És ha valaki a kifinomultabb méréseket kéri számon, akkor hadd mondjam el, hogy a nyugati magazinok agyba-fõbe dicsérnek egy-egy kitûnõ impulzusátvitelû modellt (noha a frekvenciagörbéje csúnya), és megfordítva: néha olyan modellekre esküsznek, amelyeknek a frekvenciaátvitele kiegyenlített, az impulzusátvitele viszont gyatra.
Ezeket az ellentmondásokat - ti. hogy a mérés nem modellezi eléggé a hangminõséget szerintem soha nem lehet feloldani teljesen. Mielõtt Olvasóim felhördülnének és idealistának bélyegeznének, kérem, hagyjanak idõt, hogy kifejthessem a véleményemet, összesen három pontban.
Nem vagyok idealista, jól tudom, hogy minden szubjektív (auditív) effektust okvetlenül vissza lehet vezetni mûszaki paraméterekre - ha nagyon akarjuk. De akarjuk-e eléggé? A neves scifi-írót, A. C. Clarke-ot idézem: minden megvalósítható, ha nem ütközik természeti törvénybe és ha van rá társadalmi igény. Hát ez az: nem hiszem, hogy a Társadalmat különösképpen érdekelné, miért szól másképpen egy JBL, mint egy Heybrook. Ez az elsõ számú ellenvetésem. Talán még a digitális hangtechnika az, amely arra vall, hogy a Társadalom mégiscsak figyelmére méltatja a High Fidelityt. Még ha ez a technika csupán más iparágak mellékterméke is: ez volt az elsõ eset, hogy a hangtechnika fejlesztésére tényleg horribilis összegeket áldoztak.
Második ellenvetésemmel a mûszaki paraméterek valóságtartalmába vetett hitet szeretném megingatni egy kicsit. A legtöbb hifista azt képzeli, hogy az egyes paraméterek éppolyan öröktõl rendelt, önmagukban létezõ kategóriák, mint a tér és idõ Kant filozófiájában.
Tehát (igazán csak a példa kedvéért): az intermodulációs torzítás mérésekor azt állapítjuk meg, hogy mekkora az intermodulációs torzítás. Hát ez nem egészen így van. Minden paraméter: kérdés a Természethez. A Természet azonban nem beszél sem magyarul, sem angolul, semmilyen nyelven sem beszél, nekünk kell kitalálnunk, hogyan kommunikáljunk vele. Ha jól kérdezünk, értelmes választ kapunk, ha rosszul: a válasz sem lesz különb - és még csak nem is fognak felvilágosítani bennünket az ügyetlenségünkrõl! Párbeszédünk a Természettel valahogy így zajlik le:

Mi: Mekkora az intermodulációs torzítás?
Természet (nem érti, a füléhez illeszti a tenyerét): Há?
Mi (ingerültebben): Azt akarjuk megtudni, hogy ha a masinába beadunk egy 60 és egy 7000Hz-es mérõjelet, melyeknek amplitúdó-aránya 4:1, és az eredményt az IEC szabvány szerint értékeljük, akkor hány százalékot kapunk?!
Természet (megvonja a vállát): Hát, ha erre vagytok kíváncsiak: 0,1-et.
Mi (féllábon ugrálva az örömtõl): Az intermoduláció csak 0,1 százalék! Csak 0,1 százalék!...
Természet (szánakozva legyint egyet és elhallgat).

Nem tudom, sikerült-e érzékeltetnem ezzel a kis dramolettel, hogy a paraméterek nem "léteznek", hanem mi találjuk ki õket azért, hogy jellemezni tudjuk a készülékek egy-egy tulajdonságát. Persze, nem úgy, hogy a hasunkra ütünk. Hogy a két mérõjel frekvenciája éppen 60 és 7000Hz (vagy hasonló két frekvencia), azzal tudatosan modellezünk valamit. Sajnos, más dolgokat viszont egyáltalán nem modellezünk vele.
Ezért próbálkoznak aztán egyesek másféle mérõfrekvenciákkal, például 19 és 20kHz-cel (egyenlõ vagy nem egyenlõ amplitúdóval - vigyázat, ez mind-mind egy más paraméter!), és ezért kellett kiagyalni egészen különleges méréseket, hogy a tranziens körülmények között fellépõ
intermodulációról is valamiféle képet nyerhessünk. De bárhogy definiáljuk is paramétereinket: amit mérni fogunk, az sohasem maga az intermoduláció an und für sich, hanem a komplex valóságnak egy önkényesen kiragadott szelete, sõt, annak is csak egy vetülete.* (* A paramétereket végülis azért kellett kitalálni, hogy megpróbáljuk kézbentartani azokat a fõbb mûszaki jellemzõket, amelyek minél szorosabb korrelációban állnak szubjektív értékítéletünkkel - és éppen itt van a baj: még ma sem ismerjük az emberi hallás mechanizmusát, sem pedig azt a folyamatot, ahogyan ítéletûnk kialakul. Fel kellene kutatni, feltérképezni, rögzíteni a támpontokat, hogy tudjuk, mit miért és hogyan ítélünk meg. Akkor felülvizsgálhatnánk méréseink lényegét, szétválaszthatnánk a fontos és a kevésbé fontos
paramétereket, és megalkothatnánk a hiányzó módszereket. Egy rendkívül komplex ismeretanyagra volna szükségünk - annak hiányában sok a bizonytalankodás, a hibás következtetés. Akárcsak az idõjárás elõrejelzésében. (Mint minden hasonlat, ez is sántít, de megvilágítja a dolog lényegét.) A várható idõjárás kiszámításához hihetetlen sok adat áll rendelkezésünkre (hõmérséklet, légnedvesség, légmozgások, mûholdas térképek stb.); nagyteljesítményû számítógépek dolgozzák fel az adatokat, azok készítik a prognózist. Az elõrejelzés biztonsága egyre növekszik, de a saját bõrünkön tapasztalhatjuk, hogy idõnként hiba csúszik a számításokba. Nyilvánvaló, hogy továbbra is javulni fog
a helyzet, ahogy mindjobban kiismerjük a természetben lezajló folyamatokat, és megfelelõen interpretáljuk õket. Valami hasonló történik a mi területünkön is, csak a fejlõdés nem látszik túl gyorsnak. Egyszerû a magyarázat: egészen más a társadalom igénye, ha a mindennapi idõjárásról, illetve ha csak a hifisták kedvtelésérõl van szó. - S. A. megjegyzése.)
Valahányszor annak a sejtésünknek adunk kifejezést, hogy "lennie kell itt egy rejtett paraméternek", a szakemberek általában ingerültek lesznek, holott ezzel egyáltalán nem arra biztatjuk õket, hogy ráolvasáshoz folyamodjanak és égessenek macskaszõrt, hanem csak hogy
intézzenek okosabb kérdéseket a Természethez.
Harmadik ellenvetésem szorosan kapcsolódik az elõzõhöz: máris túlságosan sok a paraméter, és emiatt nem lehet pontosan rangsorolni a készülékeket. Hobbinkon kívülálló mûszaki emberek (például az a docens barátom, akire már jóegypárszor hivatkoztam ezeken a hasábokon) azzal
szokták elutasítani az egész "hifizgetést", hogy a hangátvitel folyamatát matematikailag tökéletesen modellezni lehet, márpedig akkor fehéren-feketével el kell tudni dönteni, melyik készülék a jobbik. Jól van: tegyük fel, hogy meghatároztuk két hifi-készülék összes
elképzelhetõ paraméterét, és most már mindent tudunk róluk. Vajon azt is tudjuk-e, melyik szól szebben? Igen - feltéve, hogy a kettõ közül az egyik minden tekintetben különb a másiknál: egyenletesebb a frekvenciaátvitele, hûségesebb a fázisgörbéje, kisebb a torzítása, alacsonyabb a zaja, és így tovább, végig vagy 50 paraméteren. Ebben - és csakis ebben - az esetben biztosra vehetjük, hogy a hangja is tetszetõsebb. De hogy ez az eset bekövetkezzék, arra gyakorlatilag semmi esélyünk sincs.
A való világban ugyanis nem léteznek félelem és gáncs, akarom mondani hiba nélküli készülékek. Ha léteznének, nem lehetne megfizetni õket. A konstruktõrök (és a velük szorosan együttmûködõ kereskedõk) már eleve kompromisszumra kényszerülnek, és a mérési táblázatok is ezt a kompromisszumot tükrözik. A vásárlónak (és a tesztelõnek) többé-kevésbé azonos kategóriájú masinák között kell döntenie, s ezeknek paramétereit legfeljebb statisztikailag lehet összevetni, mint ha versenyszámok volnának egy "ötvenpróba-bajnokságban". Ki fog derülni, hogy az egyik készülék 32, a másik csak 18 versenyszámban gyõz, az eredmény tehát 32-18. De azt is játszhatjuk, hogy csak a
nagyobb arányú (?) gyõzelmeket számoljuk, és akkor esetleg egészen más eredmény jön ki. Nyilván súlyozhatjuk is a paramétereket, ahogyan a nyugatnémetek csinálták egy idõben, tehát például több pontot adhatunk az alacsonyabb torzításért, mint amennyi a csekélyebb zajért jár stb.
Dehát ezek viszonylag egyszerû paraméterek. Vannak sokkal bonyolultabbak is. Nagyon szeretném tudni, mi nyom többet a latban: 2 fokkal kisebb fázishiba 20kHz-en, vagy inkább 1 decibellel nagyobb "headroom" (dinamikatartalék); másfél százalékkal kisebb különbségihang-torzítás, vagy inkább egy kicsit nagyobb túlvezérlés-állóság a fono-bemeneten?
És akkor, visszakanyarodva az elsõ fejezethez, most már elvileg is megindokolható, miért nem mûködik a lánc-analógia. Azért nem mûködik, mert a közönséges láncnak csak egyetlen paramétere van: az erõssége, és ezért mindig meg lehet határozni, melyik láncszeme a leggyengébb. A
hangátviteli rendszerben viszont nem egyetlen, hanem számtalan lánc húzódik párhuzamosan, és ezek mindegyikét egy-egy paraméter testesíti meg. Mindegyik láncnak, azaz paraméternek máshová esik a leggyengébb pontja. Hogy tényleg csak a legtriviálisabb példát mondjam: a
hangsugárzó igen sok szempontból tényleg a leggyengébb komponens, de a jel-zaj aránya és a csatornaelválasztása fenomenális... (Túlságosan messzire vezet, de muszáj szóba hoznom a készülékek összekapcsolásakor fellépõ, úgynevezett interface jelenségeket is. Ha egy hifi-lánc azért szól rosszul, mert az erõsítõt zavarja a hangsugárzó túlságosan is reaktív viselkedése, akkor most ez melyik láncszem gyöngeségét bizonyítja: a hangsugárzóét-e, avagy az erõsítõét?) Hogy aztán a hangsugárzó, a maga jókora torzítása és impulzusátviteli gyatrasága ellenére hogyan tudja mégis kimutatni az erõsítõk hasonló természetû, de nagyságrenddel csekélyebb mértékû anomáliáit, az továbbra is
rejtély. Valószínû, hogy a paramétereket még annál is dialektikusabban kell felfogni, mint amennyire én szeretném.

3. Tekintélyelvû megközelítés

A társadalmi munkamegosztás elkényezteti az embert. Bármire van is szükségünk, tudjuk, hol keressük. A tájékozatlanokat kiokosítja a mélyértelmû reklám: "cipõt a cipõboltból!" Hasonlóképpen, ha éhesek vagyunk, vendéglõbe, menzára, élelmiszerboltba megyünk, ha betegek vagyunk, orvoshoz fordulunk, ha unatkozni kívánunk, bekapcsoljuk a televíziót és így tovább - mindennek megvan a gazdája, a "felelõse".
És bármennyire morgunk is rájuk, tulajdonképpen megbízunk bennük (hiszen mi mást tehetnénk). A gazda, a "felelõs" általában szaktekintéllyé növi ki magát, nem ritkán azért, mert annak szeretnénk látni. Hogy mindig legyen kire hárítani a felelõsséget.
A mi hobbink sem kivétel. Szaktekintély kerestetik, mert nyomaszt bennünket a hiánya. Namármost, a High Fidelity több szakterületbõl tevõdik össze, vagy még inkább: több szakterület közötti senkiföldjén terül el, hívei tehát sokféle szaktekintélyhez fordulhatnak. El kéne dönteni, melyik az igazi, melyikben bízhatunk meg fenntartás nélkül. A High Fidelity "gazdái", "felelõsei" között nem hagyhatjuk majd említés nélkül a Hifi Magazint sem, mely fórum sokak elõtt bizonyos tekintélyre tett szert - másfelõl maga is kétségbeejtõen szükségét érzi, hogy szaktekintélyekhez folyamodhassék, tanácsaikat követhesse (és a felelõsséget is rájuk háríthassa). Hogy tisztázzunk egy félreértést: lapunkat mi sohasem neveztük szakfolyóiratnak. A Hifi Magazin: ismeretterjesztõ folyóirat.
Ki legyen hát az a tiszteletreméltó guru, aki jön, lát és dönt, és döntése mindig helytálló? Akinek tanácsát vakon követhetjük? Küldjük be jelöltjeinket a sötét szobába; nem, egyelõre még nem macskavadászatra, csupáncsak hogy megröntgenezzük õket.

Konstruktõrök

Kezdjük a sort a konstruktõrökkel, a hangreprodukáló készülékek tervezõivel. Elnézést a durva egyszerûsítésért, de én háromféle konstruktõrt különböztetek meg. Az egyik egy nagy "kommersz" cég, a másik valamely speciálcég alkalmazottja (esetleg õ maga a cég, egyszemélyben), a harmadik pedig kifejezetten stúdióhasználatra tervez készülékeket.
Az elsõ típust azért fizetik, hogy mindig valami újat, jól eladhatót fabrikáljon (ha még jól is szól: halleluja!). Nem akarok igazságtalan lenni: mindazt, amivel ebben a cikkben foglalkozunk, tehát a hifi mûszaki alapjait, mindig is a nagy gyárak tervezõcsoportjainak köszönhettük. De tudnunk kell, hogy nekik nagyon sok minden megköti a kezüket: figyelemmel kell lenniük a gyár technológiai színvonalára, a fõnökük utasításaira stb. A konstruktõrnek nemigen van módja "hifizni". Ha méghozzá Magyarországon tevékenykedik a boldogtalan, akkor éppenséggel azzal kell kezdenie a munkát, hogy kihúzgál a listáról minden nyugati alkatrészt; neki azok nélkül kell "korszerû" készüléket terveznie. Amiért is övé minden tiszteletem - de nem a bizalmam. Ehhez a munkához sok-sok technológiai leleményre, de csak nagyon kevés elektroakusztikai invencióra van szükség, a High Fidelity ismerete pedig úgyszólván felesleges hozzá.
És ezzel még csak nem is a hazai tervezõkre célzok. Nyugati szakírók idõrõl idõre ellátogatnak a kisebb-nagyobb cégekhez, és az õ beszámolóikból tudjuk, hogy az auditív vizsgálatokhoz a legtöbb cég kizárólag a saját gépeit használja: a saját erõsítõjét a saját hangsugárzójával minõsíti és megfordítva. Kommersz cég úgy érzi, blamálná magát, ha erõsítõi kifejlesztéséhez mondjuk egy
elektroakusztikus Quadot, hangsugárzói hangolásához egy Audio Research-öt rendelne. Azt hiszem, a konstruktõrök túlnyomó többsége egyáltalán nem tüntet széles látókörével. Kivételek természetesen akadnak, de én arra gyanakszom, hogy a Best Buy ("Elõnyös Vétel") modelleket többnyire a szerencse szüli, s csak ritkán a tervezõk fölényes tudása. Mellesleg, minden cég azt állítja, hogy az õ masinája
a Best Buy.
Méginkább a saját lovukat dicsérik a speciálcégek konstruktõrei. Az õ egzisztenciájuk fölöttébb ingatag. Hiszen viszonylag kevés készüléktípusra, esetleg egyetlen mûszaki megoldásra építenek, s azt gyakran még szabadalmaztatni sem lehet vagy nem érdemes. Legfõbb
gondjuk: hogyan propagálják termékeiket hatékonyan, de anélkül, hogy egyszersmind a lényeget is elárulnák. Az õ attitüdjük mégis más, mint a többieké. Aki semmi mással sem foglalkozik, mint erõsítõkkel (vagy: hangsugárzókkal), annak nem csorbul a tekintélye, ha a mások hangsugárzójával (vagy erõsítõjével) dolgozik. Éppen ellenkezõleg, neki az az érdeke, hogy gyártmányát a lehetõ legértékesebb
rendszerekkel tesztelje és a lehetõ legtöbb berendezésbe beillessze - sõt: hogy hivatkozzon is erre! Kóklerek és fuserek persze mindenütt akadnak, de a speciál-konstruktõrökrõl (akik mindent egyetlen lapra, azaz egyetlen készülékre tesznek fel!) legalábbis joggal
feltételezhetjük, hogy lényegesen szélesebb látókörûek és összehasonlíthatatlanul nagyobb tapasztalattal bírnak, mint a kommersz cégeknél dolgozó kollégáik többsége, a beosztott tervezõmérnöktõl a fõkonstruktõrig. Namármost, a cigánytól fölösleges volna megkérdezni, hogy kinek a lovát vegyük meg - hiszen úgyis azt mondaná, hogy az övét! -, viszont igenis érdemes megtudakolni tõle, hogy õ vajon milyen
kocsi elé fogná azt a lovat, és hogy milyen fajta lószerszámot rakna rá. Megintcsak a példa kedvéért: a nagytekintélyû erõsítõ-konstruktõrök jobbára elektro- vagy magnetosztatikus, újabban ribbon hangsugárzókkal minõsítik gyártmányaikat, és ez a tény megbízható, minden manipulációtól mentes értékítéletet szolgáltat - de értelemszerûen csakis a hangsugárzók élvonaláról, nem pedig a hétköznapi, nekünk szánt hangdobozokról.
A harmadik konstruktõrtípusról kevés a mondanivalóm. A stúdiógépek persze jobbak az átlagosnál, de - ellentétben a közhiedelemmel - gyakran meg sem közelítik az elit készülékeket. (Kivétel: a stúdiómagnó, ez minden szempontból etalon.) A stúdióknak nem High Fidelityre, hanem robusztus, megbízható, jól kezelhetõ munkaeszközökre van szükségük. A legjobb példa erre a stúdió-lemezjátszók legújabb generációja, amelyben a végletekig viszik a közvetlenhajtás eszméjét: a tányérnak szinte nincs is nyomatéka, teljes mértékig az elektronika vezérlése alatt áll. Ez jól hangzik - maga a lemezjátszó már kevésbé... Ami pedig a szokványos stúdiómonitorokat illeti, ezek
úgyszólván alkalmatlanok az elmélyült zenehallgatásra. Szóval, a stúdiógépek tervezõit sem arra rendelte a sors, hogy nehéz helyzetben hozzájuk fordulhassunk, s tõlük tudakoljuk meg a High Fidelity kritériumait.

Elméleti szakemberek

Az evilági, földhözragadt gondolkodású konstruktõrökre és a többi halandóra jóindulatú szánakozással tekintenek le sokkal alaposabb elméleti tudásuk elefántcsonttornyából az egyetemek, kutatóintézetek szakemberei - mi is minduntalan hozzájuk szaladnánk tanácsért. Nyugati elméleti szakembereket nemigen ismerek; akikre hivatkozhatnék, túlságosan is jó kapcsolatot tartanak fenn a hifi-iparral, nem lehetnek elfogulatlanok. Idehaza viszont éppen az a baj, hogy elméleti szakembereink egyáltalán nem állnak kapcsolatban a hifi-iparral, pontosabban: nem is érdekli õket a High Fidelity, a nívós zenehallgatás. Õk kizárólag a matematika nyelvét beszélik, számukra semmiféle jelentéstartalma sincs azoknak a szavaknak-kifejezéseknek, amelyekkel a zenehallgató ember az auditív jelenségeket próbálja megragadni. Így hát borzasztóan nehéz kommunikálni velük - avagy inkább velünk nehéz? Mindegy, tolmácsra volna szükség, de attól tartok, a tolmácsnak az õ soraikból kéne kikerülnie...
Hasonlóképpen elidegenedett emberek az akusztikusok is, az õ körükbõl sem tudok hifistát, és a hiányérzetem bizony fájdalmas.
Némelyikük már évtizedekkel ezelõtt elveszítette kapcsolatát a reprodukált zenével. Hogy illusztráljam mondanivalómat, elmesélem egy esetemet. Nemrég egy nagytekintélyû akusztikussal beszélgettem, szóbakerültek a hangsugárzók. Õ csak legyintett: "Hangszórók! Ezek
mindig csak hangszórók maradnak, két ablak, két elkülönített pont a szobában." Hivatkoztam az újkeletû (azaz tíz-tizenöt éves) hangsugárzókra, általában a saját mindennapos tapasztalatomra, nevezetesen, hogy a hangsugárzók igenis képesek rá, hogy összefüggõ
teret fessenek, s eközben úgyszólván észrevehetetlenek maradjanak. Nem hitte el. "Kizárt dolog. Majd mindjárt leveszek a háta mögül, a szekrénybõl egy tanulmányt, abból Maga is meg fogja érteni, hogy az ilyesmi nem lehetséges." Még megkérdeztem, milyen hangsugárzókat ismer, egyáltalán, ismer-e valami tényleg jóminõségû típust. Nem tudott megnevezni egyetlen egyet sem. "Kinn a nyugatnémeteknél
mutattak mindenfélét. Elképzelhetetlennek tartom, hogy nekik rosszabb volna, mint a többieknek." Ekkor értettem meg, hogy nemcsak én járkálok elsötétített szobában és nemcsak én kergetek fekete macskát.
Hangmesterek* (* A hangmester szót én a hangmérnök szinonímájaként használom: szép, jó, találó kifejezésnek tartom. A stúdiószakmában néhol mást jelent, diploma nélküli hangmérnököt értenek rajta. Én itt nem szeretném fenntartani ezt e megkülönböztetést. D. L.)
Reményeimet - hogy megbízható lelkiatyára találok - leginkább a hangmesterekbe vetettem, hiszen õk azok, akik a leggyakrabban hasonlíthatják össze az élõ hangot a reprodukcióval, õk ismerik fel legkönnyebben a hibát, a hamisítást. Sok tekintetben ez biztosan így is van. Például a frekvenciaátvitelen a hangmérnök füle biztonsággal megérzi a kiemeléseket-beszakadásokat. (Hogy ez mennyire nem egyszerû és magától értetõdõ dolog, azt bárki megérti, ha egyszer eljátszadozhat egy tercsávszûrõvel. Rá fog jönni, hogy a "magas" és a "mély" hangok nem pontosan abba a sávba, gyakran még csak nem is abba az oktávba esnek, ahová gondolnánk. A laikus zenebarát "magashang-igényét" nemritkán nagyon jól ki lehet elégíteni a 6-8kHz-es tartomány kiemelésével stb.) Azt is tapasztaltam, hogy a
hangmesterekben afféle biológiai riasztóberendezés mûködik, és jelzi az összes típushibát, mint amilyen az erõsítõ vagy a hangsugárzó torzítása, szokatlan zaja.
Sajnos, a hangmesterek is mintha Brechtet idéznék a Koldusoperából: "Mi jók volnánk, nem komiszok - dehát a körülmények, azok nem olyanok." A körülmények bizony nem olyanok. A hangmérnökök (tudom, nem fognak megsértõdni ezért) alulfizetett, agyonhajszolt emberek. Örülnek, ha becsülettel elvégzik a munkájukat, és akkor aznapra tökéletesen elég nekik a zenébõl. Akadnak kivételek: Ujházy
László kamarazenekarban játszik, Cs. Kádár Péter hangtechnikai mûsort szerkeszt a Rádióban - de megintcsak oda kell kilyukadnom, hogy a magyar hangmesterek között egyetlen audiofilt sem találok. Attól tartok, a hangmesterek elsõsorban a hangfelvétel, s csak másodsorban a
visszajátszás hibáira érzékenyek, és a hifi-berendezések hangjában jelentkezõ jellegzetes anomáliák õket is megtévesztik. (A hifi-berendezések, mint tudjuk, egyébként is eltérnek a stúdióberendezésektõl.) Mellesleg, nekem így is igen jók a tapasztalataim a hangmérnökökkel, gyakran sikerült egy-egy hangképet az õ segítségükkel helyesen minõsíteni. De õk sem ítélnek következetesen, és - sajnos - egységesen sem. Márpedig ha két megbízható hangmérnök ellentétesen ítél, akkor ott tartunk, ahol a part szakad.
Mint tudjuk, a hangmérnök nem passzív, hanem nagyonis aktív láncszem a hangátviteli láncban, megvan a maga "sajáthangja". Nem reprodukál, hanem kreál: egy sajátmaga alkotta hangképet szeretne újrateremteni. Errõl a filozófiáról már többször is szó esett a Hifi Magazinban, a legpregnánsabban Peller Károly fogalmazta meg ("Hûséges hûtlenség", HFM 16). Itt most elárulom, hogy azt a cikket én
ambivalens érzelmekkel fogadtam. Mint szerkesztõ, nagyon örültem neki, mert okosan és meggyõzõen fejti ki a szakemberek álláspontját. Mint zenehallgatót, nem tudott megnyerni. Hiszem, hogy végsõ soron igenis az élõ zenéhez viszonyítunk, és hogy a High Fidelity legfõbb
kritériuma mégiscsak a természethûség - bármennyire rugalmasan kell is értelmeznünk a "természethûség" fogalmát. Ha nem így volna, nem bíznék annyira a hangmesterekben, mint amennyire pedig bízok bennük.

Zenemûvészek

Ámde hogy a hangreprodukció tényleg mennyire áttranszformáltan jeleníti meg a zenét, az abból is kiderül, hogy a zenemûvészek - akiknek pedig "dalból van a lelkük" - általában nem jó hifiítészek. Pedig mennyire nagy reményeket fûztem hozzájuk! Néha beváltották ezeket a reményeket - máskor viszont nagyon csúnyán melléfogtak. Egyszer A-B vaktesztet csináltam a 700 fontsterlinges Naim NAP 250 teljesítményerõsítõ és az Orion SE 1025 mini-erõsítõ teljesítményfokozata között. Kérem az Olvasót, fogadja el becsületszavamra, hogy a Naim tényleg jobban szólt - csakhogy ezt nem is volt olyan könnyû kihallani, részben a kontrollberendezés gyengéi, részben pedig a kapcsolóberendezéssel, a hosszú kábelekkel, a közbeiktatott potméterekkel behozott hibák miatt. A kísérletnek éppen
azt kellett kiderítenie, hogy vajon rövidpróbán (40-50 perc alatt), kontrollált körülmények között sikerül-e kiválasztani azt a hangképet, amely hosszú távon halálbiztosan szebb, jobb, zeneibb, hallgathatóbb. Nos, két neves hegedûmûvész vendégem az Orionra szavazott, és csak az
alkalmi zsûri harmadik tagja (történetesen Uhrman György, a Hanglemezgyár zenei szerkesztõje, aki azonban "csupán" bölcsész) vallotta meg pironkodva, hogy eszerint õ biztosan téved, de neki a másik hangkép tetszik jobban... Arról is meggyõzõdhettem számos alkalommal, hogy a "zenemûvész mint olyan" mennyire nem minõsíthetõ egynemû kategóriának. Például a magyar CD-korongok meghallgatásakor (HFM 16.) kitûnõ zenemûvészeknek nagyon tetszett a mûsor. Más, hasonlóképpen kitûnõ zenemûvészek viszont digitítiszt kaptak tõle.
Csak találgatni tudok: lehet, hogy a zenemûvészek túlságosan az egyes szólamokat akarják kihallani, és kevésbé fordítanak figyelmet a zenei-akusztikai történés egészére? Mindenesetre tény, hogy a zenemûvész többnyire másképpen hallgat zenét, mint a zeneszeretõ közönség. És az is tény, hogy fehér holló az olyan zenész, akinek "mûszaki hallása" van, tehát kapásból kiszúrja valamely hifi-készülék
hangjában azokat a hibákat, amelyeket most még nem vennénk észre: csak napokkal késõbb kezdenének bosszantani bennünket.

Magazinok

Több szaktekintély már nincs hátra, hacsak a különféle hifi-magazinokat nem számítjuk a szaktekintélyek közé. Az illem azt diktálja, hogy a saját ítélõképességünk korlátait legalább annyira behatóan, vagy még behatóbban is taglaljuk, mint a többiekét. Nos, mi tudjuk az illemet: tesztmódszereink ingatagságát már a kezdet kezdetén, 6 évvel ezelõtt kritika tárgyává tettük. Visszalapozva 3.
kiadásunkhoz, elégtétellel állapítom meg, hogy Szeánszológiánk ma sem igen szorul kiegészítésre, mert szinte minden olyan buktatóra kitér, amelyen orra lehet bukni és amelyen azóta gyakran orra is buktunk. Emlékeztetõül végigszaladok a cikk 16 paragrafusán, egy-egy mondatban foglalva össze a lényegüket: a szeánsz hitelességét rontó tényezõket.

1.§. Gyártási szórás.
2.§. Készülékek nem-optimális elhelyezése a szeánszon.
3.§. Interface-jelenségek.
4.§. A kontroll-berendezés gyatraságai.
5-6.§. Teszt- és etalonkészülékek hiánya.
7-9.§. Kábelek, kapcsolók, szintszabályzók kiszámíthatatlan hatása.
10-11.§. A tesztmûsor bizonytalanságai.
12.§. A különféle zsûrorok ítélõképességének korlátai
(e fejezetünknek éppen ez a tárgya!).
13.§. Az A-B teszt korlátai.
14.§. A rövidpróba korlátai.
15-16.§. A zsûri befolyásolhatósága.

A Szeánszológia persze csupán a tesztmódszerekrõl szól, tehát technikái dolgokról, nem pedig a hifi-szakírók attitûdjérõl. Pedig a hifi-magazinokkal szemben nagyon sok vádat lehet felhozni. Mindenekelõtt azt, hogy el kell tartaniuk magukat, mégpedig hirdetésekbõl, vagyis nem veszhetnek össze a gyárakkal-kereskedõkkel, kénytelenek mindenkirõl jót írni. A legtöbb hifi-újság tényleg ilyen,
és nem véletlen, hogy sajtószemlénkben mi körömszakadtáig ragaszkodunk a két nagy angol folyóirathoz, mint olyan információforráshoz, amely egy végeláthatatlan sivatag oázisaiban fakad. Ami a hazai újságot, a Hifi Magazint illeti, mi nyilván elfogultak vagyunk magunkkal szemben,
Olvasóinknak kell eldönteniök, vádoljanak-e bennünket részrehajlással. Természetesen a mi vállalkozásunk is rászorul a reklámbevételekre, dehát Magyarországon igazából nincs is hifi-ipar, tehát nem is tarthatna el bennünket - a hirdetõket jórészt más szakmákból toborozzuk. Ennyit a védelmünkre.
Más kérdés, hogy minden újságírót igenis le lehet kenyerezni egyvalamivel: szép szóval, mint bármely más embert. (A Public Relations nem olyan haszontalan találmány, mint a nagyképû, angolból átvett kifejezés hallatán gondolnánk.) Az újságíró gyanakvó,
rosszhiszemû emberfajta, azt hiszi, hogy õt mindenki át akarja vágni, és ebben nem is téved nagyot. Ha nagyritkán értelmesen, felkészülten és - elsõ benyomásra - nyíltan tájékoztatják, túlcsorduló hálát érez, és ez esetleg csökkenti a harci kedvét, amikor kritikát ír. Legalábbis
átvillan az agyán, hogy "ha levágom, akkor legközelebb hogyan nézek abba a bánatos, kék, õszinte szemébe?!" Ezt az érzést minden újságíró ismeri, és amennyire tud, küzd is ellene. Egy nagy angol zenekritikusról azt olvastam, hogy noha minden koncerten ott volt, õt senki sem ismerte, és õ sem ismert egyetlen mûvészt sem személyesen, tehát tökéletesen elfogulatlanul ítélhetett. Sajnos, többségünk ezt nem teheti meg. Emberek vagyunk, emberekkel érintkezünk.
Végül ne feledjük el, hogy aki a szaktekintély posztjára pályázik, annak mindenekelõtt szaktudással kell bírnia. A Hifi Magazin mögött minden kétséget kizárólag szakértelem áll, csak az a kérdés, hogy milyen fajta, Sólymos Antal, barátom és társszerkesztõm nagyon nem szereti, ha az õ szaktudására hivatkozom (és vele takaródzom), de itt azért mégis meg kell említenem, hogy ebben a szakmában õ valóban
elismert szabványügyi, méréstechnikai szakember. Kicsit mulattatott is, amikor egyszer vitába keveredtünk valakivel arról, hogy hogyan kell mérni a magnókat. Azzal nyilván nem érvelhettünk, hogy a mágneses hangrögzítéssel foglalkozó szabványbizottságban SA is - helyet foglalt - vagy éppen õ elnökölt. Ezt most nem azért mondom el, hogy tekintélyt kovácsoljak belõle. Éppen ellenkezõleg: újra rá szeretnék mutatni, hogy bár hobbink mûszaki szabványokon és méréstechnikán alapul, ezeknek ismerete önmagában véve még senkit sem tesz illetékessé, hogy döntsön a High Fidelity peres ügyeiben. Hiszen ott sokkal összetettebb dolgokról van szó (mint ezt az elõzõ fejezetben bõvebben kifejtettem).
SA persze ezt éppolyan jól tudja, mint én. Vagy még jobban is.
És hát ami az én szakképzettségemet illeti, az legfeljebb arra jogosít fel, hogy újságot szerkesszek, újságcikkeket írjak. Erre is szükség van, elvégre gondolatainkat egy magazin hasábjain kell megosztaniunk az Olvasóval, de nyilvánvaló, hogy nem pályázhatok a szaktekintély méltóságteljes és nyugdíjas posztjára. Szeretek zenét hallgatni, rengeteget kísérletezem, folyvást töprengek és kínlódom és bajban vagyok, igyekszem átvállalni az Olvasó lelki terheit - úgy érzem, engem ezért fizetnek. Noha nem mentem tanárnak (pedig középiskolai tanár volnék én, kéremszépen), nagyon jól megtanultam, milyen érzés, ha az ember csak két leckével tart elõbbre, mint az osztály többsége. (És akkor még nem is szóltam az eminensekrõl!) Néha "kezdõktõl" kapok levelet. Azzal kezdik, ogy "elnézést a laikus kérdésért...". Teljes szolidaritásomról biztosítok minden levélírót: nem tudnak feltenni annyira laikus kérdést, amilyet én már fel ne tettem volna az utóbbi 20 évben Sólymos Antalnak vagy többi kollégánknak. Ambícióm csupán annyi, hogy megpróbálom rendezni, mederbe terelni az Olvasó gondolkodását. Szeretném megosztani vele a tapasztalataimat és megtanítani õt jól kérdezni. De nem dönthetek sem õhelyette, sem más helyett. Gyakran már annak is örülnék, ha sajátmagam helyett dönteni tudnék.
Itt most abba is hagyom az írást. Mint láthattuk, a fekete macskát senki sem fogja meg nekünk. Sajátmagunknak kell bemennünk érte a sötét szobába, de errõl majd legközelebb.[/quote]

Darvas László

[lameXpert]

[lameXpert]

[lameXpert]

[Boba]

Üdvözlet mindenkinek!

Még nem olvastam végig a topikot de már kb a 1-2ik oldalon találtam valamit amire reagálnom kell...Valaki írta, hogy a zenét elvben tökéletesen vissza lehet adni. Namost én olyanok közt nem hallok különbséget, hogy milyen a kábel de aközött meghallom a különbséget ha becsukom a szemem akkor egy valós fuvolát hallok-e vagy egy cédérõl megy valami.

Bent a suliban hallgattam cédét (nem 300 ezer alatti kategóriás cuccon) és beza bejött a teszt, meglehet hallani nagyon azt, hogy most valós hangszert hallasz vagy igazit. Én a Korg-omat egy Pioneer hangfalpárossal hajtom, ez nem a legjobb de próbáltam jobbakkal is de azokkal sem értem el jó fuvola hangot. Tehát szerintem a mostani legjobb cuccokkal sem lehet tökéletesen jó másolatot lejátszani egy élõ zenérõl. Lehet csak én gondolom így...van aki évekig high-end hifiket hallgat és a kábelminõséget vizsgálja, én eddíg csak 10 évig napi 3-4 órában hallgattam a fuvolát és játszottam azokat néha vissza egy Korg szintin (N sorozatból van a 2XX és 3XX)és nagy a különbség. De mindenkinél más ez a határ. Pölö egyik ismerõsöm (énektanár) nem hallja meg a különbséget én ordítani tudnék. Visszaolvasva egy kicsit ösze-visza lett az írás de remélem, érthetõ a lényeg: _Most_ még nemlehet utánozni az élõ zenét szerintem semmilyen jó high-end cuccal.

[EV6]

idézet:

---

Ezt írta Boba:
hogy most valós hangszert hallasz vagy igazit. [/quote]

:confused:

[Boba]

Jogos a dolog, elírtam, de a többi részébõl azért kilehetett volna találni, hogy mire gondolok mivel máshol már írtam a dolgot...Tehát a között a különbséget, ha hifin szólaltatnak meg egy fuvolaszólót vagy melettem valaki lejátsza...remélem így érthetõbb...

[lameXpert]

idézet:

---

A fekete macska farka II. - A High Fidelity kritériumai - II.


Cikkem elsõ részében arról értekeztem, hogy amikor a High Fidelity kritériumait kutatjuk, akkor úgy érezzük, mintha elsötétített szobában kergetnénk egy fekete macskát. A probléma (és a macska) megközelítésének három módozatát taglaltam. Az elsõ lett volna az úgynevezett lánc-analógia ("minden lánc csak annyira erõs, mint a leggyengébb láncszeme"), de ez sokkal jobban sántít, mint a hasonlatok
többsége. Másodiknak a mûszaki-auditív korrelációt tettem kritika tárgyává, és azt találtam, hogy a paraméterek nem modellezik elég jól a valóságot. Harmadik nekifutásra azt firtattam, mennyire lehet megbízni a szaktekintélyekben: a konstruktõrökben, az elméleti szakemberekben, a hangmérnökökben, illetve a zenemûvészek fülében és (hogy ne kerülgessem, mint macska a forró témát) az audio-újságírók
ítéletében. A helyzetet meglehetõsen sötétnek festettem le. Most, a második részben csak egyféleképpen próbálom fülön csípni a macskát: egy olyan módszerrel, amelyet jobb híján tapasztalati megközelítésnek nevezek. Madách Imre, miután Az ember tragédiájában tizenöt színen keresztül halálosan elkeserít bennünket, a végén egyetlen mondattal próbál lelket verni belénk: "Mondottam ember: küzdj, és bízva bízzál."
Nagy drámaírónkhoz képest zsenerõz az ismeretlen pesti viccköltõ, akinek mindig két híre van, egy jó meg egy rossz (habár a kettõnek az aránya nem éppen fifti-fifti). Ami engem illet, én három fejezetnyi aggályoskodás után adagolok egy optimista zárófejezetet. Ez éppen 25
százaléknyi derûlátás - igazán nem is rossz arány.


*

Azzal kezdem, hogy visszamenõleg rehabilitálom az elõzõ három "megközelítési módot". A lánc-analógiát nyilván nem szabad szó szerint és túl komolyan venni, de azért mint irányelv, helytálló lehet. Hiszen a gyakorlatban folyvást az egyes láncszemek erejét próbálgatjuk, és igyekszünk jobbra, erõsebbre cserélni hol a hangsugárzót, hol a lemezjátszót, hol az erõsítõt, hol a többit. Amelyiken a legkevesebb pénzzel a legtöbbet tudunk javítani, az a leggyengébb láncszem. (Vagyis utólagos a bölcsességünk, akárcsak az egyszeri gombavizsgálóé, aki onnan tudja, melyik a bolondgomba, hogy attól a kuncsaft mindig megbetegszik.)
Önmagában véve a mûszaki megközelítés sem elegendõ - de már azt a puszta tényt, hogy vannak készülékeink, jobbak és rosszabbak, már ezt is a "paramétereknek" köszönhetjük. És a mérnökök újabban egyre okosabb kérdéseket intéznek a Természethez...
A tekintélyérvek, önmagukban véve, nevetségesek és ostobák, ez igaz. De ha tényleg nem bízunk meg a konstruktõrökben, a kutatókban, a hangmérnökökben, akkor miért, hogy mégis minduntalan konzultálni akarunk velük?! Miért tesszük próbára újból és újból zenemûvész
barátaink fülharmóniáját?! (És miért fogadják meg mégis annyian a hifi-újságok tanácsait?!)
Lehet, hogy az egyes érvek, szempontok és szaktekintélyek külön-külön csõdöt mondanának, de ha következetesen figyelembe vesszük valamennyit, akkor mégiscsak közelebb kerülünk az igazsághoz? Ez annál is inkább így lehet, mert (mint a figyelmes Olvasó bizonyára észrevette) az általam körvonalazott megközelítési módok átfedésben vannak, nem lehet õket élesen elválasztani egymástól - és a hétköznapi
tapasztalattól.
Tudok egy próbát, jobban mondva egy gondolatkísérletet, a jobb módúak tényleg el is végezhetik. Cseréljük vissza hifi-készülékeinket az 1-2-5 évvel ezelõtt használt példányokra. Véleményem szerint Olvasóim többségének nagyon-nagyon nem fog tetszeni a zene, fellélegeznek majd, amikor újra visszaállnak a jelenlegi hifijükre. Tehát akkor mégiscsak van értelme a "természethûség" fogalmának?
Mégiscsak útbaigazít a lánc-analógia, a valóságot tükrözik a paraméterek, meg lehet bízni a különféle szakértõkben? Mégiscsak létezne a Fekete Macska?
Vagy talán nem is csak egyetlen Fekete Macska létezik, hanem egy cica, két cica, száz cica, jaj, és tudtunkon kívül néhányat - ki többet, ki kevesebbet - már meg is fogtunk belõlük? Jó volna tudni, hogyan csináltuk. Megpróbálom rekonstruálni a macskafogás folyamatát.
Nem állítom, hogy ismerem a High Fidelity összes kritériumát - de ismerni vélem bizonyos kritériumait. Azt tapasztaltam, hogy ezek néha külön-külön is beválnak, együttvéve pedig igen gyakran a helyes irányba terelnek. Igyekszem felidézni õket. Lássuk a macskát.


Két stádium

Hadd különböztessem meg mindenekelõtt a High Fidelity két stádiumát. Nem válnak el élesen egymástól, de azért fel lehet ismerni õket.
Az elsõ, mindenki által ismert stádiumban a zene "jól szól". Vannak "mélyek" és "magasak", fel lehet ismerni a különféle hangszerek hangját, egyáltalán: a berendezés lesugározza a zenemû teljes információtartalmát. (Habár ezt sohasem tudhatjuk biztosan. Elég kicserélni egy hangszedõt, hogy olyan szólamokat ismerjünk fel a zenében, amelyeknek létezésérõl addig fogalmunk sem volt. Hacsak nem
partitúrával a kezünkben fülelünk.) Ez a "korszerû elektroakusztika" világa, amelybe a közhasznú hifi-tornyokkal, a DIN 45500 szabvánnyal válthatjuk meg a belépõjegyet. Aki ebben a világban él, úgy képzeli, hogy a még drágább és még jobb készülékek "még jobban szólnak"; a
mélyek "még mélyebbek", a magasak "még magasabbak és "még tisztábbak" lesznek. Ennél tovább nemigen terjednek a képzetei.
Nehezen fogja megérteni, hogy létezik a High Fidelitynek egy másik stádiuma is, amelyben nem annyira a zene információtartalmát reprodukáljuk, mint inkább a zenehallgató embert szembesítjük a zenei-akusztikai történéssel. Ezt a fajta élményt a hifi-tornyok
tulajdonosai nem ismerhetik; a stúdió-emberek se nagyon. Ebben a stádiumban sem veszíti el fontosságát a magas- és mélyátvitel, a torzítatlanság stb., de ezek valahogy másodlagossá válnak, helyükbe térérzet és arányérzet lép. Nem állítom, hogy most aztán "jelen leszünk" a koncerten, de - és ez nagyon fontos! - azt kell éreznünk, hogy az itteni hangkép úgy aránylik az ottanihoz, mint a szobánk
mérete a koncertterem méreteihez. A hangerõ most sem nagyobb, mint az elsõ stádiumban volt, és mégis, az ember a teljes testfelületével ki tudja tenni magát a zene áradatának.
Hangsúlyozom, hogy nem a lárma nõ. Én úgy interpretálom a dolgot, hogy ha a hangátvitel bármilyen szempontból is egyenetlen (azaz torz), akkor egyes részletei már igen kis hangerõn is kellemetlenül hangossá válhatnak, holott a zene - tehát a hangkép törzse - viszonylag halk.
Ilyenkor a zene egyszerre túl sok és túl kevés. Ha viszont a hangkép nagyjából kiegyenlített, akkor nem kell túlságosan felerõsíteni, mégis elegendõen hangosnak hat, hiszen minden regiszterében azonos a hangereje. Ezzel azt akarom mondani, hogy ha a családtagjaink és a szomszédaink eddig elviseltek bennünket, akkor ezután sem fognak többet panaszkodni. A High Fidelity két stádiumát nem a hangnyomás
mértéke különbözteti meg egymástól. Többet ésszel, mint hangerõvel.

Nyiss nekem tért!

Azt mondtam: térérzet. A sztereofóniát úgy idézzük elõ, hogy két pontot, két hangsugárzót jelölünk ki a térben. Ezek elvileg egydimenzós hangképet kell hogy szolgáltassanak. Egyetlen dimenziónak két irány felel meg: a "jobbra" és a "balra" - és valóban, a kommersz
hifi-berendezések egydimenziósan szólnak, kétirányú sztereofóniát produkálnak. És a zene bizony tényleg a hangsugárzókból jön, úgy, ahogyan azt a múltkoriban az én akusztikusom állította. Pedig egyáltalán nem szükségszerû, hogy így legyen. A hangfelvételek iszonyatosan sok információt hoznak magukkal a felvétel színhelyérõl, és a hangmesterek minden igyekezete kevés ahhoz, hogy ezt az
információáradatot kiirtsa. (Pardon.) Már viszonylag olcsó készülékek is képesek rá, hogy feltárják a hangfelvétel második dimenzióját, "színpadmélységét", amelynek értelemszerûen az elõre-hátra irányok felelnek meg. A kis Heybrook HB1 ízelítõt ad ebbõl az élménybõl: nem két pontból szól, hanem egy összefüggõ légtérbõl, és zenéjének nemcsak szélessége, de mélysége is van.
Ha idáig eljutottunk, hamar fel fogjuk fedezni a zene harmadik dimenzióját (amelyre egyébként manapság még alig-alig van pszichoakusztikai magyarázat!), nevezetesen, hogy a zene nem feltétlenül a hangsugárzók magasságából szól, hanem jóval magasabbról; olykor a teljes hátsó szobafalat lefedi. Tessék próbát tenni az Ortofon 0003-as tesztlemez I/6. számával. Kórust és orgonát hallunk róla, valamint egy kõtemplom akusztikáját, amelynek a mennyezetig kell érnie!
Véleményem szerint a High Fidelity egyik legfontosabb kritériuma, hogy a zene teljesen leváljon a hangsugárzókról. Mintha csak két ládát vagy fiókosszekrényt látnánk: ott vannak ugyan, de semmi közük a zenéhez. Ezt az effektust némiképpen imitálni lehet azzal, hogy durván
megvágjuk a rendszer basszusátvitelét. Tapasztalataim szerint ha nem érezzük dohogni a hangsugárzónk rezonanciafrekvenciáját, akkor a hangkép függetlenebbé válik a dobozoktól, de persze változatlanul két pontból fog szólni, és szétesik (!). Ha viszont a két hangkép közül
egyiknek sem rosszabb a basszusa, akkor érdemes arra koncentrálni, hogy melyik szól inkább a "levegõbõl". Késõbb csaknem bizonyosan igazolódni fog, hogy ez a hangkép a kellemesebb és a természethûbb.
A térérzet nem egyetlen paraméterrel, hanem paraméterek sokaságával függ össze. Elõbb a hangsugárzó rezonanciáját említettem.
Ez csaknem minden evilági hangsugárzó zenéjében jelen van. (Az igazán jól csillapított mélysugárzónak hamar elfogyna a basszusa. Az olyan basszus, amely csillapítva is van, meg még mélyre is megy, nagyon-nagyon sokba kerül.) A hangsugárzók rezonanciáját - helyesebben: a legalsó rezonanciájukat - mindenki jól ismeri. De minden egyéb hangátviteli eszköznek is megvannak a maga rezonanciái. A
rezonancia nem okvetlenül mechanikai jelenség: ismerjük az elektromos megfelelõit! A lemezjátszó-futómû vagy a hangkar, de éppígy az erõsítõ vagy a kábelezés (!) is okozhat rezonanciát vagy rezonancia gyanánt interpretálható effektust. Ez általában szimmetrikusan, mindkét csatornán jelentkezik, vagyis monó jelet szolgáltat. Ha ki tudjuk oltani, a hangkép sztereóbb lesz, azt érezzük, hogy függetlenebbé válik a hangsugárzótól. A térérzet mindenesetre olyan jelenség, amely kényes az amplitúdó- és fázisátvitel minden elképzelhetõ és el nem képzelhetõ hibájára. Érdemes nagyon-nagyon figyelni rá!


Zenével élni

A hanglemez idejétmúlt találmány. Legnagyobb hibája, amelyet mindenki jól ismer, a lemezzaj: egy kellemetlen, intenzív sercegés-pattogás, amely úgy tapad a zenére, mint kutyára a bogáncs... Hadd álljak elõ egy meglepõ közléssel: ez a sercegéspattogás tökéletesen elviselhetõ maradna, ha nem találkozna az olcsó lejátszóberendezés hasonló hatású hibáival! A brutális sercegésért elsõsorban a kommersz lemezjátszók felelnek, de a közhasznú erõsítõk és persze a hangsugárzók is megteszik a magukét. Jó átlagos minõségû
berendezésen lejátszva, a hanglemez o1y kevéssé serceg, hogy nem zavarja a zeneélvezetet. Annál kevésbé, mert a zene (=sztereofónia) hátrébbról, a térbõl jön, a sercegés pedig (=monó zörejek) csaknem kizárólag a hangsugárzókból. A préshibák, a karcolások már kellemetlenebbek, de tisztességes berendezésen még ezeket is el lehet viselni, és ugyanez vonatkozik a lemeztorzításokra is. Ha zavaróan
nagy a lemezzaj: a hiba az Ön rendszerében van! Tudom, hogy ezt sokan nem fogják elhinni, de én se hittem el addig, amíg csupán olvastam róla, s nem éltem át. Az, hogy mennyire lehet elviselni a lemezzajt, igen fontos hifi-kritérium.
Szeretnék egy másik babonát is eloszlatni, egy olyan babonát, amelyben jómagam is sokáig hittem. Hifisták gyakran mondogatják, hogy "minél jobb a berendezés, annál rosszabbul szól a zene". Ezzel a paradoxonnal azt akarják kifejezni, hogy a jóminõségû lejátszóberendezés úgyszólván kinagyítja a hibákat. Ez a jelenség azonban csak az Elsõ Stádiumra jellemzõ, a kommersz készülékekre, a hifi-tornyokra, a házigyártmányú berendezések többségére. Habár éppen nemrégiben hallottam panaszkodni egy barátomat (méregdrága berendezése van, az elején egy DD-lemezjátszóval!), hogy az õ összes hanglemeze közül csak egyetlen egy szól jól; egy különleges demólemez, a többit
sajnos nem jó hallgatni...
Késõbb, amikor eljutunk egy magasabb színvonalra, s fõleg, amikor rendbe tesszük a lemezjátszónk ügyét, ez a tendencia megfordul, és helyreáll a dolgok természetes rendje: minél jobb a berendezés, annál szebben szól a zene. Hogy a jobb berendezés a hibákat is kinagyítja?
Persze! Kinagyítja - de nem dörgöli az orrod alá! Felveszi a hibajegyzéket és diszkréten a kezedbe csúsztatja, anélkül, hogy elterelné figyelmed a muzsikáról! Hanglemez - általában errõl beszélek, minthogy a Compact Disc világában még nem érzem magam járatosnak. De valószínûleg LP-re is,
CD-re is igaz, hogy sokkal többet tudnak, mint amennyit mi ki tudunk facsarni belõlük. Mindenkinek vannak széphangú lemezei meg (fõleg) csúfhangú lemezei. Ha össze akarsz hasonlítani két hifi-berendezést, melyik lemezedet fogod feltenni? Ugye, hogy a legszebb hangút, a "demót" veszed elõ és azt mondod: amelyik rendszeren szebben szól, az a jobbik... Most én egy kiegészítõ módszert ajánlok. Ha szeánszra indulsz, vidd magaddal a legcsapnivalóbb lemezedet is: amelyik rendszeren e1viselhetõbben szól, az a jobbik! (Valójában persze mindkét módszert alkalmazni kell.)
Az elõzõ motívumhoz még annyit, hogy a High Fidelity sohasem szolgáltat teljesen torzításmentes hangot. (Habár nekem titokban az a véleményem, hogy a torzítások egy része már eleve "be van építve" a zenébe. A hegedû mellékzörejei, goromba vonóindításai néha élõben is csúnyák, közelmikrofonozva még csúnyábbak. A terem csörgõvisszhangjai pedig hûségesen utánozzák, az az, hogy jó elõre felidézik a hanglemez belsõbarázda-torzítását, az erõsítõ túlvezérlõdését.) Zenehallgatás közben idõrõl idõre hallani fogunk olyan hangokat, amelyek nem kellemesek, tehát tudatunk alá kell nyomni, magyarán: el kell viselni õket. Sávszûrõkkel semmire se megyünk, az auditív irritációkkal együtt az elevenséget is kiszûrnénk a zenébõl. Nyugodtan tekinthetjük a High Fidelity egyik fontos kritériumának, hogy többnyire az a rendszer a jobbik, amelyik nem hagyja magát felidegesíteni a rossz mûsoranyag által, és mindig legalább elviselhetõen szól. Ugyanez hosszabb távon: a hallgathatóság kritériuma. A legkáprázatosabb hifi sem ér semmit, ha rövid idõ elteltével
fárasztóvá válik. Hogy ki mitõl és mennyi idõ alatt fárad ki, ez szélsõségesen szubjektív dolog, ráadásul a pillanatnyi hangulatunktól is függ. De ha számon tartjuk, hogy valamely berendezéshez hányszor ültünk oda zenét hallgatni, és hányszor álltunk fel egy félóra múlva
azzal, hogy "ma valahogy nincs kedvem hozzá", akkor a szubjektív adalékok szép lassan objektív ítéletté kristályosodnak. Mielõtt megvásárolnátok egy-egy drágább készüléket, próbáljátok meg kölcsönkérni, vagy ugyanannak a típusnak egy másik példányát kölcsönképpen megszerezni, és hallgassatok rajta végig legalább 20 lemezt. (CD játszók potenciális tulajdonosai, ez nektek is szól!)
Gyanakvással kell fogadni az "elsöprõen" jó hangzást, az agresszív hifit, amelyre "oda muszáj figyelni", még akkor is, amikor a zenében éppen semmi sincs, ami hangsúlyt érdemelne. Ez 20-30 percig izgalmas és szórakoztató lehet, de milyennek hallod majd 2 óra múltán? Pláne a jövõ héten vele eltöltött 2 óra múltán? Elismerem, hogy amit mondok, az elsõsorban komoly zenére, másodsorban dzsesszre, harmadsorban a "klasszikus" slágerzenére vonatkozik, s csak negyedsorban a tisztán elektronikus popzenére (abban mások a normák és az abnormák), de azt hiszem, a hallgathatóság kritériuma a könnyûzenei mûfajokban sem veszti érvényét. A High Fidelitynek az az egyik legfõbb mércéje, hogy mennyi ideig hallgatható.
És hogy mekkora hangerõvel hallgatható. Nem, nem jól mondom: az a fontos, hányféle hangerõvel hallgatható. Bizonyára észrevettétek már, hogy a legtöbb hifi-berendezésnek van egy hangerõ-optimuma. Ennél hangosabbra állítva már csörömpöl a zene, halkabbra véve pedig lapossá, érdektelenné válik. Ez részben az arányérzékünkkel magyarázható. A karmester sem veheti tetszõlegesen hangosra a fortisszimót, halkra a pianisszimót, minthogy tekintettel kell lennie a terem méreteire, a zenekar összetételére és egyéb körülményekre.
Ugyanígy a lakószoba mérete, akusztikája, valamint a saját zenei ízlésünk is meghatároz egy optimális sávot, amelyen belül a forték és a pianók még éppen arányban állnak egymással. De hogy ez az optimális hangerõsáv mennyire széles, az nemcsak a lakószoba akusztikájától, nemcsak a zenei ízlésünktõl, nemcsak a szomszédaink tûrõképességétõl függ, hanem igen nagy mértékben a hifi-berendezésünk minõségétõl is.
Minél jobb a hifi, annál kötetlenebbül bánhatunk a hangerõ-szabályzóval. A High-Fidelitynek ezt a kritériumát, sajnos, a szeánszokon nemigen lehet figyelembe venni.
Még aki csak a lehetõ legegyszerûbb módon hasonlít is össze két erõsítõt, lemezjátszót stb., az is ösztönösen ügyelni fog rá, hogy a hangerejük nagyjából azonos legyen, ami pedig a Hifi Magazin gyakorlatát illeti, mi az AB-vaktesztek elõtt hangnyomásmérõvel is ellenõrizzük a hangerõt, hiszen csak így lehet közös nevezõre hozni a kétféle hangképet. (Ismert jelenség, hogy "a hangosabbik jobban szól".) Ez egy kötelezõ procedúra, része annak a szertartásnak, amellyel a teszt objektivitását, elfogulatlanságát biztosítjuk. Így azonban csak azt tudjuk megítélni, hogyan szólnak a tesztkészülékek egy bizonyos, elõre meghatározott hangnyomásszinten. Nem derül ki,
melyikük tudna hangosabban is kellemesen szólni. Vagy halkabban is kellemesen - ez még fontosabb kritérium. Este 10 óra múlt, a család és a szomszédság nyugovóra tért, Te pedig éppen most szeretnél zenét hallgatni. Fejhallgatód viszont nincs. (Vagy nem elég jó. Vagy utálod a fejhallgatót mint olyat.) A zenét csak annyira hangosíthatod fel, hogy, ki ne szûrõdjék az ajtó résein. Érdemes-e így zenét hallgatni egyáltalán? Azt mondod, nem? Bizonyára igazad van. De azért azt javaslom, hogy egyszer majd (jónéhány készülékcsere után) tégy újra próbát a félárbocra eresztett hangerõvel. Nincs kizárva, hogy kellemes meglepetés ér.


Hangzatos szólamok

Nyilvánvaló, hogy a High Fidelitynek ezenkívül még nagyon sokféle kritériuma van, és hogy valamennyit figyelembe kell venni, ha nem akarjuk, hogy tévútra jussunk. Nem soroltam fel azokat, amelyeket mindenki ismer, inkább csak az újabb keletû szempontokra szorítkoztam.
Befejezésül szóba szeretnék hozni még egyet, amelyet a legtöbben nem ismernek, némelyek pedig éppenséggel kétségbe vonnak. Az úgynevezett szelektív hallásra gondolok.
A természethûség kritériumát ma már sokan elavultnak tartják. Azt állítják, hogy a High Fidelity alapvetõen más mûfaj, más médium, mint a koncertzene, a kettõnek úgyszólván semmi köze egymáshoz. Egyik legfõbb érvük azon alapul (lásd: "Hûséges hûtlenség", HFM 16.), hogy az emberi fülnek csupán élõ zene hallgatásakor van meg az a képessége, hogy tetszés szerint ide-oda pásztázzon a hangszereken, a különbözõ zenei szólamokon. Azt állítják, hogy amikor gépet hallgatunk, fülünk elbizonytalanodik, nem képes szelektálni, "masszában" hallja a zenekart, hacsak a hangmérnök nem siet a segítségére mindenféle manipulációkkal, s nem ugratja ki a mindenkori domináns szólamokat. A hangmérnöknek tehát már csak a High Fidelity gyatraságai miatt is meg kell hamisítania (vagy ahogyan õ mondaná: újra kell teremtenie) a hangképet.
Hogy a hangmérnökök mi miatt kényszerülnek rá a különféle manipulációkra, azt õk maguk gyakran elmondották már a Hifi
Magazinban; eljárásukat el tudom fogadni, mint esztétikai hitvallást vagy mint bocsánatos bûnt. De hogy a hamisítás ódiumát a High Fidelityre hárítsák, az ellen ünnepélyesen tiltakoznom kell. Véleményem szerint az egész okoskodás egy ördögi körben forog. A hangmérnökök, tisztelet a kivételnek, nem ismerik a High Fidelity képességeit. (Ez kiderül nyilatkozataikból is - lásd a 19. és a 21. lapszámot.) Legfeljebb kommersz hifi-gépeket ismernek, vagy olyan stúdióberendezéseket, amelyek szintén nemigen alkalmasak rá, hogy tisztességgel leképezzék a tér három dimenzióját. Ezt nyugodtan állíthatom, miután volt (bal)szerencsém zenét hallgatni mind az MHV, mind a Rádió, mind pedig a MAFILM stúdióiban. Persze, hogy azt hiszik: gépzenét hallgatva a szelektív hallás felmondja a szolgálatot. Tehát manipulálni kezdenek a szólamokkal - és ettõl a zene zsúfolttá, fárasztóvá, tolakodóvá válik.
Én azt tapasztaltam, hogy jó minõségû hifi-berendezést hallgatva, a szelektív hallás jelensége igen nagy mértékben fennmarad, vagyis függetlenül a domináns szólamtól, könnyedén figyelemmel kísérhetjük a többit is, fõleg a kevés mikrofonos, kevéssé manipulált felvételeken.
Ebbõl kiindulva két fontos hifi-kritériumot fogalmazok meg.
Az egyik: kihalljuk-e, mit mesterkedett össze a hangmérnök. (Ehhez azonban nem elég a jó hifi-berendezés, gyakorlat is kell hozzá, jómagam is mostanában tanulom.) A másik kritérium: a hifi-berendezés hallgatásakor milyen mértékben marad fenn a szelektív hallás.
A hifisták nagyon szeretik mások elõtt demonstrálni, hogyan tudnak megszólaltatni egy-egy szólamot a lakószobában: "hallod ezt a hegedût?", "hallod ezt a trombitát?" Helyes: hallgassátok azt a hegedût, trombitát, de közben próbáljatok odafigyelni a többi szólamra is, különösen a basszus-szólamra. (Le tudnátok kottázni, mit játszik a bõgõ?) Azonkívül, ami különben eretnekség volna, figyeljetek egyszerre a zenére és egymás beszédére! Sikerül? Könnyen sikerül? Nem zavarja egyiket se a másikat? Akkor gratulálok: a berendezésetek tényleg nagymértékben természethû.
Nem tudom, sikerült-e újat is mondanom az Olvasónak. Vagy csupa-csupa magától értetõdõ bölcsességgel terheltem? Ha így van, akkor újra Madáchot idézem (csak most Karinthy paródiájából): "Mostan hányjál egy bukfencet, / Mert a tanító csak henceg, / Nem tud õ se jobbat ennél, / Amitõl okosabb lennél!" Vagy, ami nagyjából ugyanaz, és talán ér is valamit, mert eddig minden társadalom ezzel próbálta
csillapítani polgárai türelmetlenségét:

ORA & LABORA!

ami latinul annyit tesz: dolgozz és imádkozz. De azért a mi közösségünk, az audiofilek társadalma többet érdemel ennél. Egészítsük ki a latin mondást olyképpen, hogy kitûnjék belõle hobbink lényege. Aki a zenemûvek hangképét igyekszik közös nevezõre hozni a mûszeres mérés eredményével, annak ez lehetne a jelmondata:

ORATÓRIUM & LABORATÓRIUM![/quote]Darvas László

[Boba]

idézet:

---

Ezt írta lameXpert:
Darvas László[/quote]

Tetszik az írás nagyon, érdekes ez a "leválik a zene a dobozról" dolog, bár sztem soxor megfigyelhetõ...én akkor veszem észre ha becsukom a szemem és magam elé képzelem a zenekart. Én mondjuk csak így tudok zenét hallgatni, meghogy ugye mozgok rá

[SFIJ]

OFF.

LameXpert, csak halkan kerdeznem meg. Van neked jogod eme szezoi jog altal vedett irasok utankozlesere/publikalasara?

[lameXpert]

idézet:

---

Ezt írta Supposed Former Infatuation Junkie:
OFF.

csak halkan kerdeznem meg. Van neked jogod eme szezoi jog altal vedett irasok utankozlesere/publikalasara?[/quote]

Csak halkan jegyzem meg, a fantáziád nem csak piszkos, de a szomszéd tehene is dögöljön meg érdek nélkül..... egyébként igen.

[Boba]

idézet:

---

Ezt írta Supposed Former Infatuation Junkie:
OFF.

LameXpert, csak halkan kerdeznem meg. Van neked jogod eme szezoi jog altal vedett irasok utankozlesere/publikalasara?[/quote]

A választ akkor írom amikor már Lamex már válaszolt, igennel. Neked amúgy nem mind1, hogy van-e joga ide kitenni? Nemtetszik ne olvasd tetszik örülj neki! Én nem olvastam el eddíg mind1iket de amiket olvastam azok tetszettek...
/on

[EV6]

Szerintem válaszolt, igennel. Olvasni kellene. Egyébként többször említette már, hogy volt köze a papír HFM-hez.

[SFIJ]

Nem farizeusi gonoszság vezérelt a kérdés feltételekor. Kicsit ellenben furinak tartottam ezt a copy-paste stilusú topicot. Nekem mondjuk a teljes HFM megvan on paper, és aki akarja megveheti CDn most is egy ezresért. Nem mondom továbbá, hogy ezek a cikkek és publikok nem kitünõek. Nem mondom, hogy etikátlan dolog, ha az ember idézget belõlük a mondanivalóját alátámasztandó. De az, hogy az összes post-ja nem más, mint cikkek újraközlése, önálló gondolat hozzáadása nélkül, hát izé...

[ 2003. április 08.: Supposed Former Infatuation Junkie szerkesztette a hozzászólást ]

[lameXpert]

idézet:

---

Ezt írta Supposed Former Infatuation Junkie:
Nem farizeusi gonoszság vezérelt a kérdés feltételekor. Kicsit ellenben furinak tartottam ezt a copy-paste stilusú topicot. Nekem mondjuk a teljes HFM megvan on paper, és aki akarja megveheti CDn most is egy ezresért. Nem mondom továbbá, hogy ezek a cikkek és publikok nem kitünõek. Nem mondom, hogy etikátlan dolog, ha az ember idézget belõlük a mondanivalóját alátámasztandó. De az, hogy az összes post-ja nem más, mint cikkek újraközlése, önálló gondolat hozzáadása nélkül, hát izé... [/quote]

Hogy valaki nem képes önálló gondolatot felfedezni szerkesztésben, témaválasztásban és rávezetésben, hogy valakinek csak az az önálló gondolat, ha három oldalon keresztül közli, hogy "ezt vedd meg mert khirálly, és ojan jó, hogy felülmúl mindent, és szétveri a házat, mert ojan basszusa van...", akkor talán nem abban van a hiba, amit nem értenek....

[lameXpert]

idézet:

---

A Jecklin Float most nem a saját készülékcsaládjával hasonlítottuk össze (azzal majd legközelebb!); egyelõre hallgatólagosan, sõt, fejhallgatólagosan elfogadtuk etalonnak. Inkább azt akartuk meghatározni mennyiben tér el egymástól a kétfajta hangreprodukció, tehát a hangsugárzós és a fejhallgatódzós. Habár eközben, akarva-akaratlanul, de utalunk az "átlagos" fülesekre is, hiszen mindnyájunknak voltak már tapasztalataink fejhallgatókkal, nem is rosszakkal.
Minthogy a fejhallgatót egyszerre csak egy személy hallgathatja, azt a módszert választottuk, hogy egymástól függetlenül, külön-külön randevúztunk a Jecklinnel, és egyenként foglaltuk össze élményünket, amint alább következik. Dankó Emil és Szalai Márti a NAD/MC10S/T -
5/NAIT/Spendor láncot használta, a Szerkesztõ nagyjából ugyanazt, de másféle kábelezéssel, Sólymos Antal pedig egy Dual 721/MC10 II/T-10/Onkyo elõ- és végfok/JVC Zero 6 láncban helyettesítette Jecklinnel a hangdobozokat. Haladjunk betûrendben.
DE. A régi Shadows lemezen meglepetésszerûen tisztán szól a Jecklin, de a legkisebb lemezhiba, karcolás, pattogás is kiválik a mûsorból, és zavaróan elõtérbe tolakszik. A mélyhang-arányokat kezdetben helyesebbnek éreztem, mint a hangsugárzón, viszont azonnal feltûnt, hogy a fejhallgató elszínezi a magasakat. A faütõ hangját nem ismertem fel azonnal, holott hangszórón, hallgatva egy pillanatnyi
kételyem sem volt, mit hallok. A fejhallgatón keresztül valami újszerû, elektromos "effektnek" hangzott. Ortofon 0003 I/1: nagyon tiszta, analitikus középhang, a zongora egészen élethû, a hangszerek jól szétválnak. Kezd viszont kiderülni, hogy bajok vannak a mélyátvitellel. A fafúvósok veszítettek lágyságukból. A bõgõ hangjait már jelentõsen mélyszegénynek éreztem. II/1: a nõi hangból kitûnõ
fejhallgatóra következtettem, ezen a felvételen a mélyhiány nem zavaró, a hang tisztább, az ének kevesebb sziszegõhangot tartalmaz, a hangszerek mélyregisztere megfogottabb, mint a hangsugárzón. Dixie: kicsit ércesebb fúvósok. Az együttesnek mintha a dinamikája is csökkent volna - ezt elõször a megváltozott térérzetnek tudtam be. Proprius Cantate Domino: itt döbbentem rá, hogy a fejhallgató nem zenehallgatásra való. Az egész felvételnek elveszett a mélysége, kétoldalassá vált, és ami nem fért bele a két fülembe, az a fejem közepében dongott. Összesítve: a Jecklin középsávját nagyon tisztának érzem, a mélyei hiányoznak, magasban valahol színez. Ijesztõ formája
ellenére is könnyû és jól viselhetõ fejhallgató, nem éreztem kényszert, hogy zenehallgatás közben mindenáron levegyem. De még egy ennyire drága, elektrosztatikus fejhallgató hangjának tisztasága, részletgazdagsága sem feledtetheti, hogy a térhatás a feje tetejére állt.
DL. A demólemezeken kívül fõleg Händel-kamarazenét hallgattam. Emlékeim szerint a "köznapi" típusok nem szólnak ennyire tisztán-lágyan; hasonló különbségrõl lehet szó, mint a dinamikus és elektrosztatikus hangsugárzók, vagy az MM és MC hangszedõk között. A Jecklin levegõsen szól, kevésbé csörömpöl, mint a dinamikus rendszerek, de a magastartománya bizony túlburjánzik. (A basszusával
megelégedtem.) Hogy még valami jót mondjak: a Jecklin nem túl nehéz, és nem is esik le az ember fejérõl (pedig sokáig ettõl féltem). Több jót, sajnos, nem mondhatok: a Jecklinnek is ugyanolyan a tere, mint a többi fejhallgatóé. Minden benn szól a fejemben, kissé hátulról - skizofrén érzés.
Furcsa dolog, de ha behunytam a szemem, akkor egy kicsit jobban el tudtam képzelni, hogy a fejemben tevékenykedõ zenészek valamiféle zenekart alkotnak. De még így is bezártságérzetem volt: segítség, szabadítsanak ki innen.
SA. Könnyen viselhetõ fejhallgató, nem kényelmetlen, nem fárasztó. Elõször ugyan bizonytalannak éreztem a felfekvését, és mozgás közben az volt az érzésem, hogy le akar esni a fejemrõl. Hangminõsége elsõ benyomásra igen jónak tûnt, fõleg, mert csengett-bongott, és nem
torzított. Késõbb már hiányoltam a mûsor legmélyebb frekvenciáit. Erõtlen volt a basszus. (A frekvencia-jelleggörbén látható, 100Hz körüli kiemelés nem érzõdik a hangképen.) A magaskiemelés érzõdik ugyan, de nem hoz be torzítást. A hangkép "felfelé húz". De kellemes hallgatni, a hangszerek külön-külön jól szólnak. Ehhez képest más fejhallgatók középtartománya és magasa matt, összemosott, mélyben viszont valamivel jobbak. (Tesztmûsorom: Dire Straits: Brother in Arms, Pink Floyd: Dark Side of the Moon, Fleetwood Mac: Rumours.)
SzM. Azzal kell kezdenem, hogy nem szeretem a fejhallgatót mint olyat. Véleményem szerint a hangsugárzók jobban le tudják képezni a zenekart, inkább vissza tudják adni a hangverseny élményét. A "csoda" Jecklint elõször nehezen viseltem. Igaz, nem nyomja a fülemet, de megérzem azt a több mint fél kilogrammot, amivel a fejem tetejét nyomja. Vigyáznom kellett, nehogy meglóduljon, és ráessen a
lemezjátszóra, miközben a lemezek között válogatok. Akusztikai élményem: hiányzik a tér és a basszus. Nem érzem a templom terét, levegõsségét. A mélyek összemosódnak, az igazán mélyek meg sem szólalnak, és a többi hang is kevésbé plasztikus, talán a töpörödött tér miatt. A magas hangok viszont túlhangsúlyozódnak, az egész hangzás magasba húz, emiatt a lemezrõl jövõ pattogás-sercegés sokkal jobban
hallatszik, és közvetlenül idegesíti a dobhártyámat. A hangsugárzóról mindez alig érezhetõ, nem zavar. A mélyek nem eléggé testesek, egyes hangszerekre nem lehet ráismerni (pengetett húrok a nagybõgõn). Általában mindennek megváltozik egy kicsit a színezete, a nõi hang "szopránosabb" lesz. A kevésbé jó felvételek, mint Händel Vízizenéje egy Philipsen, teljesen kétoldalasak; a hegedûsök, a csembaló, a fúvósok hol a jobb, hol a bal fülembe zenéltek, a kettõ között meg semmi. (Na, na, azért ott is van valami. A szerk.) Talán túl sok rosszat írtam a Jecklin fejhallgatóról - pedig azt hiszem, igen tisztességesen szól. Valószínûnek tartom, hogy ha egy
fejhallgatótesztben szólnék róla, akkor már csak az erényeit zengeném, és a többi típust csak pocskondiáznám. De hát minden relatív.
Mindenesetre nem adnék a Jecklinért ennyi pénzt; inkább megmaradok a hangsugárzóknál.

*

Hát igen, kutyából nem lesz szalonna, fejhallgatóból nem árad igazi zene - habár mi is más húrokat pengetnénk, ha mondjuk 2x3 méteres szobában laknánk, vagy pedig már egy fél éve zenehallgatás nélkül tengenénk. A fejhallgató afféle szükséges rossz: inkább információt nyújt, semmint élményt - de a nívós fejhallgató azért mégiscsak több élményt nyújt, mint a gyatrább típusok. Mindent
egybevetve, nem lehetünk meg fejhallgató nélkül.
Ugyanezt mondják egyébként a hangmesterek is: "lehet, hogy a fejhallgatóval nem jó zenét hallgatni, viszont nagyszerûen lehet dolgozni vele." Ezt úgy kell érteni, hogy gyakran a fejhallgatóból hallható sztereofónia alapján kreálják meg a nekünk szánt sztereofóniát. Biztató.[/quote]

Sólymos Antal

[lameXpert]

Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 03. 19:02 -kor