Elküldve: 2004. 05. 09. 19:54
Sziasztok!
Olvasva az idézeteket,eszembe jutott egy cikk a HFM-ből,ami szerintem nagyon lényeges lehet,mivel eddig ezt nem idézte lameXpert,ezért utólagos engedelmetekkel megteszem.
"
Egy állatmese tanulsága (3+3=6)
Kezem-lábam ujjain se tudnám megszámolni, hányféleképpen szokták
definiálni a dinamikát mint olyat. De akárhogyan definiálják is,
egészen biztos, hogy mindig két határvonal közé helyezik, valahogy
így:
-------------------------- felső határ
dinamika
-------------------------- alsó határ
például: "a leghangosabb és a leghalkabb hangok amplitúdójának
aránya"; "a fff és a ppp közötti szintkülönbség" stb. Később még látni
fogjuk, hogy ez felületes elképzelés, de egyelőre fogadjuk el, és
próbáljuk megvonni legalább a pontos határokat. Íme, táblázat
formájában a "klasszikus interpretáció" amelyet a legtöbb akusztikus
és hangmérnök ma is elfogad:
koncerten lakószobában
fortisszimó 100-110dB 90-100dB
zajszint 30-40 dB 50-60 dB
-----------------------------------
dinamika kb. 70dB kb. 40dB
Erről a számolgatásról nekem mindenféle állatmesék jutnak az
eszembe; a legjobb közülük a Zelk Zoltáné, ez arról szól, hogy az
erdei állatiskolában a róka-számtantanár elmagyarázza a nebulóknak:
"ha megy az erdőben 3 farkas, és találkozik 3 nyúllal, akkor 6 állat
van együtt, mert 3+3=6". Ezt aztán szorgalmasan el is fújja
szarvasgida, nyuszi, mókus, csak a nehézfejű kis farkaskölyök tart ki
amellett, hogy "ha megy az erdőben 3 farkas, és találkozik 3 nyúllal,
akkor 3 állat van együtt, mert a három farkas megeszi a három nyulat".
Lássuk csak, valóban maradék nélkül megeszi a zajszint a zenét?
Két dolgot kell megállapítanunk, először: mekkora a zenei jel
leges-legkisebb, de még appercipiálható mennyisége - másodszor:
mekkora és (főleg:) milyen karakterű a zaj.
Véleményem szerint a legkisebb hangnyomásszint, amelyet egy
tetszőleges hangszer hangjából még érzékelni tudunk, per definitionem
az a hangnyomás, amely a hallásküszöb eléréséhez kell. Ez a
pianisszimók pianisszimója, a ppppp.
"Igen ám - mondta nekem erre egy hegedűs -, csakhogy én nem tudok
ilyen halkan játszani, mert minden elveszne a zajban. Alkalmazkodom az
akusztikai körülményekhez, szükség esetén kisebb dinamikát játszom,
tehát visszafogom a fortisszimót és megemelem a pianisszimó szintjét."
Hegedűsünk azonban nem értette meg, miről beszélünk. Játszhat ő
olyan halkan, ahogy csak tud, abbahagyhatja a játékot azon a
hangnyomásszinten, amelyen csak gondolja - de amikor a vonót leemeli a
húrokról, a hangenergia szép lassan lecseng, és előbb-utóbb eléri az
emberi hallásküszöböt. Nincs az a Menuhin, nincs az az Ojsztrah, aki 0
decibel fölött ténylegesen abba tudná hagyni a játékot. A ppppp (mint
érzet) - ismétlem - definíciójánál fogva egybeesik az emberi
hallásküszöbbel.
És vajon mekkora a zajszint? Nos, "zajszint mint olyan" nem
létezik, mert a zaj pillanatról pillanatra változik, éspedig
szélsőséges értékek között: hol csúnyán felszalad, hol szinte eltűnik.
S hogy el ne feledjem: ez a jelenség minden egyes frekvencián másképp
játszódik le! A zaj pontos spektrumát szinte nem is lehet
nyomonkövetni.
Még spektrumanalizátorral sem?
Hát legalábbis tercsávossal aligha. A terc nagyon durva lépték.
Idézzük vissza a spektrumanalizátor képmezejét, de koncentráljunk
csupán egyetlen tercsávra, amelyen éppen a zajt mérjük, néhány
másodpercen keresztül. Tegyük fel, ez idő alatt ezt a két szélső
állapotot tudjuk megkülönböztetni:
vagyis e között a két határérték között változik a zaj szintje. A
valóságban viszont esetleg ilyesmi történik:
tehát a zaj néhol nagyon magas, másutt elenyésző; időnként nagyon
nagy, máskor igen csekély. Ezekután érdemes elgondolkodni rajta, ugyan
mekkora valóságértéke lehet egy ilyesfajta kijelentésnek: "a koncertek
zajszintje 30 decibel". Akkor már olyasmit is lehetne mondani, hogy
"kórházunkban a betegek átlagos hőmérséklete 37,6 fok".
Valaki ellenem vethetné, hogy a zajon kívül mégvalami elfedheti a
zenét: maga a zene. Ha igaz, hogy "mindig az erősebbik hang ugat",
akkor a halkabbakat vagy nem halljuk, vagy csak kevésbé halljuk. Ebben
szerintem is van valami igazság - de csak nagyon kevés igazság.
Véleményem szerint az elfedés jelenségét vizsgáló pszichoakusztikai
kísérletekre ugyanaz vonatkozik, mint az összes többire (statikus
vizsgálati módszerek, fejhallgatóval és monó vizsgálójellel - rosszul
modellezik a valóságot); másrészt az elfedés jelensége, mint látni
fogjuk, egyáltalán nem változtatja meg a dinamikai arányokat!
A diagram tehát 0 decibelen kezdődik. És hát a legfergetegesebb
fortisszimó, az fffff vajon mekkora lehet? Megintcsak azt mondom: azok
a mérések, amelyekkel a koncerteken uralkodó maximális hangnyomást
próbálták meghatározni, durva átlagolásokon alapultak. Természetesen
objektívek ezek a mérések - csak éppen a valóságtartalmuk aggasztóan
csekély. A zene tranziens motívumok sorozatából áll, és ezért nem az
átlagos "energiahozamával", hanem pillanatonkénti csúcsértékeivel kell
jellemezni, azok pedig hatalmasak, fenomenálisak, néha ijesztőek. Aki
hallott már Wagner-operát az első széksorok valamelyikéből,
nagylélegzetű szimfonikus művet, esetleg egy Mozart Requiemet a
Zeneakadémián, tanúsíthatja, hogy a rezesek, az ütőhangszerek, de akár
még a vonósok hangereje is a fájdalomküszöbig szökhet - ámde csak oly
rövid ideig, hogy mire igazán terhesnek éreznénk, már túl is jutunk
rajta.
Visszatérve eredeti hasonlatomhoz, bárhogy számolgatom is a három
farkast, három nyulat, nekem mindig 6 állat jön ki. Úgy látszik, a
koncertek potenciális dinamikája megközelítőleg 130 decibel,
legalábbis teljesen lehetetlen meghatározni, mely pillanatban, mely
frekvencián, mennyivel marad alatta a maximális értéknek. Egyáltalán
nem tartom kizártnak, hogy az emberi fül a koncerteken akár a teljes
130 decibeles dinamikai sávban működésre ne kényszerülhetne! Még akkor
is, ha a dinamikát csupán a már említett két határvonallal
definiáljuk. Ez a modell azonban primitív. A dinamika nem olyan, mint
egy felfújható ballon, egy léggömb; a dinamikának valamiféle
finomszerkezete is van!
"
Például szerintem ezért sincs értelme összehasonlítgatni a médiák felbontásából adódó dinamikalehetőségeit.
Valószínü azmiatt,hogy a készülékek ezeket a a követelményeket még csak meg sem közelítik még sokáig kell hallgatnunk a felvételeken használt dinamika és egyéb korrekció hegyek tömkelegét,csak az a kérdés,hogy a Tisztelt hangmérnök hogyan tálalja nekünk.
Üdv Doki!