[eLBé]

Sipi írja, hogy jobb a térleképezése az analóg lemeznek. Hát, az felejthetelen élmény, amikor az ember feltesz egy lemezt, és már csönd résznél érzi, hogy bekerült egy hangzó közegbe. Zene még semmi, de a térérzet már ottvan. Hátborzongató. CD-nél ilyet még nem tapasztaltam.

[Sipi]

idézet:

---

Ezt írta eLBé:
Sipi írja, hogy jobb a térleképezése az analóg lemeznek. Hát, az felejthetelen élmény, amikor az ember feltesz egy lemezt, és már csönd résznél érzi, hogy bekerült egy hangzó közegbe. Zene még semmi, de a térérzet már ottvan. Hátborzongató. CD-nél ilyet még nem tapasztaltam.[/quote]

Hát igen, mert az alacsonyfrekvenciás zaj (8-10 Hz) körbefog. Tapítsd csak meg a mélynyomót! Majd ki ugrik... De ettõl függetlenül tényleg fantasztikus.

[simcax]

Egy txt fajlban kering a neten, sajnos az eredeti szerzo nincs feltuntetve, de muszaj idemasolnom:

idézet:

---

A magyar hifisták besorolhatatlanok, hiszen nem léteznek.

Kérdezzünk meg bárkit, aki: szaküzletekbe, kiállításokra jár, prospektusokat, hifi-újságokat olvas, meghallgat és tesztel, upgrade-el és barkácsol; esetleg ha nem is mindet egyszerre, de némelyiket és néha.
Kérdezzük meg, vajon õ hifista-e? Ha az illetõ "felvilágosult" és "modern", azt válaszolja:
"Nem vagyok hifista. Én zenehallgató vagyok. Egy szonikailag szofisztikált zenehallgató. Engem csak Mozart szelleme érdekel. Benne van ugyan a Keravill-toronyban is, de csak halványan. Mint egy árnykép, egy sziluett, egy nazgul. Viszont az Egy Ongakun keresztül olyan mint a Guinness habja, beleírhatnánk, hogy Wolfgang Amadeus. Ez a nagy különbség. Ezért kell folyton tenni-venni,...foleg az utóbbit."
"És a hifisták?" "Á, azokat csak az érdekli, hogy minél jobban szóljon a berendezésük." "És Önt?" "Már mondtam, engem csak Mozart szelleme érdekel."


Bár nem léteznek, mégsem egyformák. Vannak pákaimádók, upgrade-lovagok vagy éppen best buy-lesõk.


"A félwattos erõsítõm részletgazdagsága utolérhetetlen. Amikor bekapcsolom, a szoba megtelik zenével. (Én már be sem férek. Ezért szoktam a konyhából hallgatni.) Mindez a legutolsó modnak köszönheto, amikor közvetlenül Paksról, a négyes blokkból huzattam kábelt a nappali konnektorába. Jövõ héten Bükkábrányt fogom tesztelni a cd számára. Persze, szénkábelen keresztül."


"Az én 2x2 wattos erõgépem sajnos nem képes ilyen ultimatív kifinomultságra, cserébe viszont egy-egy dögös számnál jól jön a komoly teljesítménytartalék. A legkorszerübb ötvenéves kapcsolás van benne, a csövek pedig nem valami gagyi Luftwaffe-másolatok, hanem eredeti Mig-alkatrészek, a certifikátjukat személyesen Kulikov marsall, a VSZ Egyesített Erõinek fõparancsnoka írta alá, tanusítván, hogy Afganisztánban már bejáratták õket."


"Kár pénzt pocsékolni a sok vacakra. Venni kell egy tízéves Philips-et 30k-ért és el kell vinni ahhoz a szakállas manóhoz a Mester utcába. O ujabb 30k-ért megbütyköli, utána olyan lesz, hogy 1M sugarú körben mindent hazavág."


Elõfordulnak kisebb szekták is. Ilyenek pl. a vinilesek (akik nem tudják, hol kell bekapcsolni egy cd-játszót), a csövesek (a legritkább esetben lejmolnak aluljárókban, de csõcsere után mindig; vágyuk titokzatos tárgya nem egy nõ, hanem egy csõ, így ideáljuk sem a 90D, hanem a 300B), a kábelbarátok ("Nehogy már a farok csóválja..." - mondta az egyik hifi-kereskedõ. "Pedig, de." - válaszolta... na, nem egy másik hifi-kereskedõ, hanem a kutya farkán lustálkodó bolha.)


Akármilyenek is, közös jellemzõjük a tudathasadás. Egyik énjük odáig van a berendezésért, a másik folyton átépítene/kicserélne/újat venne.


Aki jóban akar lenni egy hifistával, eloször magasztalja a hangminõséget, utána adjon tanácsot, hogyan lehetne javítani rajta. (Aki pedig meg akarja sérteni, egyszerûen mondja neki azt: "Te audiofil!". Többet az életben nem fogja látni.)


Most már csak az a kérdés, hogyan lehet valaki e hifi-nihil nevû nemlétezõ vallás tagja.
- Tanulni, tanulni, tanulni. BME VIK (hogy ne rázzon meg az áram) + TTK fiz. (hogy meglegyen az elméleti tudás) + ZAK (hogy tudjuk, minek a sok fekete pont és vonal) - ez utóbbit lehetõleg cselló szakon végezzük, mert a csellóhang ideális tesztmûsor!
- Dolgozni szorgalmasan. Általánosban elég valami kis tranyós bigyó, késobb jöhet az SE, és akinek 25 éves korára nincs ott a sufniban a Nagy Ongakuölõ, az adja fel!
- A zene nem elég! A felvételeket is ismerni kell! Préselések, kiadások verziók. Tudjuk, miért szól úgy a KOB és miért az Electric Ladyland!
- Bennsõséges viszony minden szóbajöhetõ márkával. Ha mondanak egy Linn-sorozatszámot azonnal vágjuk rá az upgrade nevét!


ÉS végül a legfontosabb: a kellõ önuralom, hogy a többi klubtársat és fõleg a nézeteiket elviseljük.
Mert mint az köztudott: Ein Mann - ein Wort. Azaz, nincs két egyforma hifista a világon.

A rendszertan háromféle magyar hifi-kereskedõt (audiophilus hungaricus) tart nyilván:

1. Remus Ongacus:
Az érzelmekre apellál. Egy egyszerû kétkezi kubrikos összes bájával próbál japánosan misztikus, kicsit utópisztikus lenni.
"Felejtse el a paramétereket! Inkább figyelje, ahogy az erõsítõje együtt énekel a Holddal!"
Kocsival érkezõk vigyázzanak, mert ezt a fajta kereskedõt kizárólag a zene felõl lehet megközelíteni!


2. Topgunus Mcmanus:
Van, aki Arthur hû lovagjaként ferde szemmel tekint a merlini praktikákra. Ilyen például a kardját szívesen forgató Hegylakó. A csúcson jár, de azért ügyel a legkisebb részletre is. Filozófiája egyszerû és gyakorlatias:
"A highlend azt jelenti, hogy a végére csak egy maradhat, max. három vagy négy. Több nem, mert a nagy sokaságban könnyen elveszíthetjük a fejünket!"
Itt az ösztönök kerülnek elõtérbe. Ki ne szeretne különb lenni a többieknél, és ugyan mi volna alkalmasabb ennek elérésére, mint egy olyan készülék birtoklása, amely különb a többinél?


3. Technicus Orangeus:
Egy gyönyörû elme. Az értelem mindenekfelett. Van magyarázat, csak keresni kell! És Oszkár nemcsak keres de talál is. Amit mások nem.
"Igen, mert mi olyat mérünk, amit senki. Mert õk még nem tudják. Mi meg nem mondjuk. De majd egy szép napon õk is megtudják. ( Tisztára mint David Vincent!) Addig is a honlapunkon. Szinte minden."
Felszerelést vigyünk, mert nála atomi mélységekbe kell lemerülni!


Értelem és érzelem, plusz zsigeri ösztön: mindenki megtalálja a számára legszimpatikusabbat, aki segítségére lehet a nehéz napokban.
Ha mégsem, a hibát magában keresse!
Mert a magyar hifi-kereskedõnek mindig igaza van.
[/quote]

[S W]

Sipi!

Melyik mélynyomó ad ki nálad otthon 8-10 Hz-t ?

[Nagypapa]

idézet:

---

nem biztos, hogy a tudomány jelenleg ott tart, hogy mindent tudunk [/quote]

Tényleg.

idézet:

---

Hallgatni kell. Hidd el jobb az LP. [/quote]

Én nem mondanám, hogy jobb, inkább, hogy más. Azért van az, hogy egyik ember szerint jobb, másik szerint rosszabb, mert mindenkinek más "paraméter" fontos a zenében meg a HI-FI-ben. A bakelit igaz, hogy megtartja a hangot akár 100 évig is, míg ugyanezt a CD-rõl nem mondhatjuk el(mivel nincs 100 éves CD-nk), viszont biztosan van rajtam kivül más olyan ember is, aki nem akar azzal veszõdni, hogy olyan kicsire állítsa a tûnyomást, hogy még legyenek mélyek, de ne 50 lejátszás után kopjon el a lemez, hanem bírjon ki 100-150-et is . Az, hogy a CD-t olyan felvételek alapján ítéljük meg, amiket enyhén szólva kontár "hangmérnökök" készítettek, vagy egykori vynilekrõl lettek "digitálisan újramasterelve", szerintem nem túl jó dolog, mert a CD-ben is sokkal több lehetõség rejlik, mint amiket az utóbbi években kihasználnak. Egy felvételt a mai piacon (ismereteim szerint) akkor lehet versenyképes áron forgalmazni, ha minél rövidebb idõt tölt a magas óradíjú stúdióban. Ez pedig a minõség rovására megy.

idézet:

---

Egyébként (ezt már leírtam) magának a hanglemeznek hatalmas a dinamikája; akinek van lemezjátszója, tudja, hogy ha véletlenül ráejti a tût a lemezre, vagy ha játék közben megkocogtatja a lemezt, hangfalszaggató döngést hall. [/quote]

Szerintem nem ezt hívják egy hanghordozó dinamikájának, má' bocs. Dobálgasd egy kicsit a hangszedõt, aztán egy fél óra után nézd meg, meg a lemezt is.

csövi

[Nagypapa]

Még egykis hozzáfûznivaló:

idézet:

---

Az, hogy a CD-t olyan felvételek alapján ítéljük meg, amiket enyhén szólva kontár "hangmérnökök" készítettek, vagy egykori vynilekrõl lettek "digitálisan újramasterelve", szerintem nem túl jó dolog... [/quote]

Ezt természetesen nem úgy gondoltam, hogy csak ilyenek alapján ítélhetjük meg a CD-t, de ez a jellemzõ manapság.

A bakelit által hordozott jel érintetlenségérõl mikor beszélünk, jusson eszünkbe az RIAA korrekció!

csövi

[Sipi]

SW-nek:
25 cm átmérõjû, Somogyi Elektronic-tól rendelt P.P.cone, saját "tervezésû", asztalosnál gyártott reflexdobozban. Természetesen ezt a fül már nem érzékeli, de számítógéppel generált, 8-12Hz-es szinuszjelre még igencsak ugrál a membrán. Ezt bármikor bárkinek demonstrálni tudom. Ilyen jelenséget tapasztaltam a régi (igaz, gyenge minõségû, azóta leselejtezett) lemezjátszómnál is lemezhallgatás közben.
Nagypapa:
egyetértek, tényleg más a CD. A dinamika és a dinamikatartomány két különbözõ dolog, szerintem. A CD és LP idõtállóságáról nem szeretnék vitázni, errõl megintcsak sokat lehet olvasni a HFM CD-n. Egyik sem örökéletû, ennyiben remélem egyetértünk. Digitálisan kódolt jelet persze minõségromlás nélkül lehet másolni (de nem a CD-rõl, mert annak a hibajavítása (CD-Audio) kritikán aluli). A régi felvételeket, úgy tudom általában mesterszalagról szokták újrakiadni.
Lehet kapni olyan demonstrációs CD-t, amely a felvételi technika közötti különbséget hivatott jellemezni: ugyanazt a mûsort felveszik egyszer hagyományos analóg módon (ADD v. AAD), ugyanakkor közvetlenül digitális úton is (DDD). Még itt is jobban szól az analóg.

[Sipi]

De persze az ilyen demonstrációs lemezekkel mindig lehet vitatkozni, mert mindenki olyan demonstrációs lemezt készít, amilyennel az õ igazát be lehet bizonyítani.
Az MM hangszedõkhöz nem kell RIAA korrekció. Persze sokak szerint még RIAA korrekcióval (vagy elõ-elõerõsítõvel) is jobban szól az MC.
Egyébként az a szomorú, hogy az embereknek nem hagyják meg a választási jogot, hogy választhasanak a kétféle médium között. Mindig az a formátum gyõz, amelyben nagyobb a haszon. Persze a piacgazdaság erre épül, "az embereknek 10 féle üdítõital közötti választásban merül ki a szabadságuk."

[Nagypapa]

idézet:

---

A régi felvételeket, úgy tudom általában mesterszalagról szokták újrakiadni. [/quote]

Ebben igazad lehet. Ugyanakkor a mágneses hanghordozásról sem nagyon lehetne megformázni az idõtálóság szobrát

idézet:

---

Lehet kapni olyan demonstrációs CD-t, amely a felvételi technika közötti különbséget hivatott jellemezni: ugyanazt a mûsort felveszik egyszer hagyományos analóg módon (ADD v. AAD), ugyanakkor közvetlenül digitális úton is (DDD). Még itt is jobban szól az analóg. [/quote]

Ez is igaz. Azok a CD-k szólnak (szerintem) a legjobban, amelyeket annak idején analógban mastereltek, és még a bakelit volt a fõ hanghordozó, csak kiadták CDn is, a bakelit mellett.

Ja, a somogyinak lehet hogy lobog a membránja 8 Hz-nél, de a reflexcsövön keresztül szinte biztosan visszacsatolódik akusztikusan a hang, arról nem is beszélve, hogy nem éri el a hallásküszöböt hangnyomásban (tehát nem frekvenciában).
Rá kéne mérni egy mikivel...

csövi

[lameXpert]

idézet:

---

Ezt írta Sipi:
..........Egyébként az a szomorú, hogy az embereknek nem hagyják meg a választási jogot, hogy választhasanak a kétféle médium között. Mindig az a formátum gyõz, amelyben nagyobb a haszon. Persze a piacgazdaság erre épül, "az embereknek 10 féle üdítõital közötti választásban merül ki a szabadságuk."[/quote]

Lázadj... és mondj jobbat, de persze ez már egy másik topicba vezet. (Csak mellékesen, nem hinném, hogy valaki is letuszkolta feltétlenül a torkodon az mp3-at - legalábbis egyelõre - de már vannak prófétái, nem is a cégek részérõl. Szóval kicsit összetettebbnek látszik, legalább 11 üdítõ van )

[Nagypapa]

idézet:

---

legalább 11 üdítõ van [/quote]

De Bambit már sehol nem lehet kapni.

Szerintem Sipi erre gondolt

csövi

[lameXpert]

idézet:

---

Hány dB a dübörgés?
--------------------------------------------------------------------------------

......hogy miért kerülhet forgalomba tucatnyi, eltérõ adat ugyanazon futómûvek dübörgésérõl, az alábbiakban igyekszünk megvilágítani.

Hány dB a dübörgés? Mi sem egyszerûbb, mint ezt megmérni. Felteszünk a lemezjátszóra egy mérõlemezt, és lejátsszuk a 315 Hz-es viszonyítási jelet. Ez lesz a 0 dB. Aztán egy üres barázdába tesszük a tût, és megint megmérjük a zaj feszültségét. A két szint dB-ben megadott aránya lesz a dübörgés.
Hány dB a dübörgés? Mi sem nehezebb, mint ezt megmérni. Hogy lehet ez? Hiszen a lemezjátszó zaját mindig ugyanaz okozza: a meghajtórendszer valamely hibája, tehát a csapágyazás bizonytalansága, a nem egyenletesen forgó meghajtómotor, a kiegyensúlyozatlanul forgó tömegek, vagy akár a nem teljesen simán futó meghajtószíj. És a zaj frekvenciatartománya is mindig ugyanaz: 1-2 Hz-tõl párszáz Hz-ig terjed. Igen ám, de a fülünk nem egyformán érzékeny a különbözõ frekvenciájú zajokra, s erre hivatkozva a méréstechnika is különbséget tesz közöttük. Úgynevezett szûrõket iktathatunk közbe, "súlyozva" a zajt - és akkor már nem ugyanannyi dübörgést mérünk ugyanarról a lemezjátszóról. Ez ismert dolog, mi magunk is háromféle zajértéket adtunk meg eddigi lemezjátszó-méréseink alkalmával. Ezt most megpróbáljuk szemléletesebbé tenni. Kevésbé ismeretesek azok a külsõ tényezõk, amelyek szintén befolyásolják a mérés eredményét. Ezekrõl most bõvebben szólunk.

I. Méréstechnikai tényezõk
A hazai lemezjátszószabvány (MSZ 11 134-77), összhangban a DIN 45500 (HiFi) és az IEC szabványokkal, pontosan leírja, hogy a zajméréshez milyen értékelõ, illetve súlyozó szûrõt kell használni. Az egyik (DIN "A" görbe, Rumpel-Fremdspannung) 10 Hz és 315 Hz között minden jelet belemér a zajba, és így persze elég kedvezõtlen értéket ad. A másik szûrõ (DIN "B" görbe, Rumpel-Geräuschspannung) inkább csak a 315 Hz közelébe esõ zajokat veszi figyelembe, tehát sokkal kedvezõbb színben tünteti fel a lemezjátszót.....

II. Külsõ tényezõk
Idáig a mérés jól kézbentarthatónak és reprodukálhatónak tûnik. Sajnos, a gondok csak ezután kezdõdnek. Egy sereg olyan tényezõ, amely nem a lemezjátszó és nem is a méréstechnika sajátja, számottevõen befolyásolhatja, avagy nyíltabban szólva: meghamisíthatja a mérés eredményét.

Szinte kizárólag indukciós - mágneses, mozgótekercses - hangszedõket használunk. Ezekhez természetesen akkor is szükség van korrekciós avagy fono-elõerõsítõre, ha nem hallgatni, hanem mérni akarjuk a lemezjátszót. A fono-elõerõsítõk frekvenciajelleggörbéje azonban 30 Hz alatt meglehetõsen eltérõ, márpedig azok a zajok, amelyekre igazán kíváncsiak vagyunk, néhány Hz és néhányszor 10 Hz közé esnek. A mûszerekben használt elõerõsítõk a szabványos 18-20 dB-t emelik 20-30 Hz-en 1 kHz-hez viszonyítva, és ezt a szintet egészen 1-2 Hz-ig megtartják. Gyakorlatilag tehát az összes mélyfrekvenciás jelet, így a zajokat is felerõsítik. Bizonyos esetekben - például ha az elõerõsítõ bele van építve a lemezjátszóba - megengedett dolog, hogy az erõsítés mértéke 31,5 Hz alatt radikálisan csökkenjen. A gyárak sokszor tudatosan élnek ezzel a lehetõséggel. A beépített elõerõsítõ 30 Hz alatt már alig engedi át a zajokat, s ilyenkor a mérés egészen kitûnõ bizonyítványt állít ki a lemezjátszóról - holott sem annak, sem pedig a beleépített elõerõsítõnek a minõsége nem éppen a legkiválóbb...
A Hifi Magazinban közzétett mérésekhez mindig a Brüel-Kjaer 4416 típusú mûszert használjuk. Ennek korrekciós elõerõsítõje 2 Hz-tõl kifogástalan, tehát meglehetõsen szigorú a lemezjátszókhoz! Gyakorlatilag minden mélyfrekvenciás zajt kimutat. Hogy mekkora különbségrõl lehet szó, 2. diagramunk szemléltesse. Erre az elõbb említett mûszer korrekciós elõerõsítõjének, mellé pedig egy erõsítõ azonos fokozatának frekvencia-jelleggörbéjét rajzoltattuk fel 2 Hz-tõl 2000 Hz-ig. (Vigyázat: azért nem a jellegzetes RIAA-görbét látjuk, mert közbeiktattunk egy korrekciós hálózatot, afféle "ellen-RIAA"-t. Így ideális esetben a leginkább szemléletes görbét: egy vízszintes vonalat kell kapnunk. Errõl már írtunk 3. számunkban, a Revox elõerõsítõ tesztje alkalmával!)
Láthatjuk, hogy a frekvenciasáv alján már nagy a különbség -és ugyanilyen arányban változik a zajmérés adata is!

2. Hangkar-hangszedõ rezonancia.
A hangkar mechanikai tulajdonságai, kombinálva a hangszedõ tömegével és engedékenységével, meghatároznak egy alsó
rezonanciafrekvenciát, amely legtöbbször 5 és 20 Hz közé esik, és igencsak eltérõ nagyságú lehet. Nyilvánvaló, hogy mindazok a jelek - elsõsorban zajok! -, amelyek ennek a frekvenciának a közelébe esnek, felerõsítõdnek. Minél "laposabb", minél csillapítottabb a rezonancia, annál kevésbé emeli ki a zajokat. Ebbõl következik, hogy ugyanarról a futómûrõl más-más zajértéket mérhetünk, ha kicseréljük vagy a hangszedõt, vagy a hangkart, vagy mindkettõt. Komoly gyárak ezért gyakran megadják, hogy a zajt milyen hangszedõvel mérték.

3. Hálózati búgás.
Az indukciós hangszedõk és a lemezjátszóban futó kábelek - ha nincsenek kellõen árnyékolva - 50 Hz-es búgást vehetnek fel. Gyakran elõfordul, hogy a lemezjátszó motorja vagy a beépített hálózati transzformátor szórt mágneses mezeje jelet indukál a hangszedõben, márpedig az 50 Hz jócskán beleesik a mérni kívánt frekvenciasávba. Ilyenkor legalábbis meg kell próbálnunk addig igazgatni a kábeleket,
amíg a legkisebb dübörgés-értéket nem kapjuk.

4. A mérõlemez minõsége.
A mérõlemeznek, gondolhatja az Olvasó, elvben tökéletesnek kell lennie. Igaz - de tökéletes dolgok nem léteznek. Bizony, a hagyományos eljárással készített mérõlemez "üres barázdáiban" csaknem annyi, vagy még több is a zaj, mint amennyit egy-egy közepes áru, de jól sikerült, futómû produkál. Az igényesebb lemezjátszók zaját ezért ajánlatos egy különleges lakklemezzel is meghatározni. Ezek a lemezek igen kényesek, drágák is, és alig néhány lejátszást bírnak ki. Mindazonáltal ezentúl a Brüel-Kjaer QR 2010 és a DIN 45544 számú lemezeken kívül használni fogunk Technics SFCTR 001 (Master Lacquer Disc) lemezeket is. A különleges mérésekhez a lemezjátszót mérõállványra kell helyezni - lásd alább.

5. A környezet zavaró hatása.
Ez a legcifrább. A környezet zaja pillanatról-pillanatra változik, reprodukálhatatlan, és alaposan beleszól a mérésekbe. Akárhová tesszük a lemezjátszót: polcra, szekrénybe, hifi-torony tetejére (feltehetõleg ott van a legrosszabb helyen), mind átveszi és egészen a hangszedõ
tûjéig vezeti az épület rezgéseit. Az utcán haladó jármûvek, a házban mûködõ lift, a szobában mozgó emberek és még sok-sok minden - mind ott vannak a dübörgés gyanánt mért dB-értékekben! Az igazán értékes lemezjátszó mindettõl kevésbé befolyásoltatja magát - de ilyen lemezjátszó világszerte kevés van, és gyakorlatilag megfizethetetlen. A rezgéscsillapító lábak, a rugók és a hasonló eszközök mind ezt a kellemetlen hatást igyekeznek csökkenteni - több-kevesebb sikerrel. A gyárak általában különlegesen kialakított rezgésmentesítõ állványon tesztelik a lemezjátszókat, és amit így mérnek, azt írják le a prospektusban. Végül is igazuk van: a mérés jól reprodukálható, és csupán azt a zajt mutatja, amely magában a lemezjátszóban keletkezik. A dolognak "csupán" annyi a szépséghibája, hogy soha senki sehol nem így hallgatja a lemezjátszóját. Ha mérés közben nem is, zenehallgatás közben továbbra is élvezhetjük a környezet zaját, amely a hangszedõrõl az erõsítõre, majd pedig a hangsugárzókra jut. Mi eddig a gyakorlathoz igazodva közönséges asztalon végeztük a mérést. Tudtuk, hogy ez így nem egzakt, ezért táblázatainkban (lásd 1. számunk lemezjátszótesztjét!) mindig megadtunk egy harmadik adatot is. Ezt úgy nyertük, hogy a mérés során 22,5 Hz alatt szinte minden zajt kiirtottunk egy igen meredeken vágó szûrõ segítségével. De hogy még inkább megközelíthessük az "ideális", "laboratóriumi" állapotokat, építettünk egy rezgésmentesítõ állványt, és ezentúl ezen is megmérjük a lemezjátszók dübörgését. Állványunk persze nem tökéletes, de - mint a mérési adatok is tanúsíthatják - meglehetõsen jól szeparálja a lemezjátszót a környezetétõl.[/quote]

Sólymos Antal

[lameXpert]

idézet:

---

Ezt írta Nagypapa:


De Bambit már sehol nem lehet kapni.

Szerintem Sipi erre gondolt

csövi[/quote]

[Nestroy]

idézet:

---

Ezt írta eLBé:
Igen, ez komoly érv, hogy a CD tudja a 90 dB-s dinamikát, az analóg meg csak 50-60-70 nemtudoménmennyit. DE! Az analóg lemez zaja transzparens, a zaj alól kihallani a zenét. A digitálisnál nem. És ez utóbbinál véges számú, mégha ténylen nagyon sok dinamikai lépcsõ van. Nem véletlen, hogy az új digitális formátumok reklámjában bezony ott figyel, hogy ezen a téren mekkora az ugrás. Mert volt honnan hova.
[/quote]

Ez azert kikerulheto ugy, hogy a CD hanganyagahoz mesterseges zajt kevernek - ami egyebkent tenylegesen is gyakorlat. Persze akkor mar a 90 dB-es dinamika nem ennyi lesz...

A CD-nek semmi baja nem lenne a 16 bites (vagyis hat inkabb csak 15 bites) kvantalassal, ha az nem linearis, hanem logaritmikus lenne. Csak hat azt sokkal nehezebb korrektul, tomegtermelessel megvalositani.

[S W]

Sipi!

"SW-nek:
25 cm átmérõjû, Somogyi Elektronic-tól rendelt P.P.cone, saját "tervezésû", asztalosnál gyártott reflexdobozban. Természetesen ezt a fül már nem érzékeli, de számítógéppel generált, 8-12Hz-es szinuszjelre még igencsak ugrál a membrán. Ezt bármikor bárkinek demonstrálni tudom."

Csak gratulálni tudok a Somogyi Electronic Subládádhoz!

[simcax]

idézet:

---

Ezt írta Sipi:
SW-nek:
Természetesen ezt a fül már nem érzékeli, de számítógéppel generált, 8-12Hz-es szinuszjelre még igencsak ugrál a membrán. Ezt bármikor bárkinek demonstrálni tudom. Ilyen jelenséget tapasztaltam a régi (igaz, gyenge minõségû, azóta leselejtezett) lemezjátszómnál is lemezhallgatás közben.
[/quote]

ROTFL

Szegeny membran csak ugral, semmi hasznos munkat nem vegez, csak zabalja az erosito teljesitmenyt es porlasztja a memranszeleket. Eeez aztan a szubbasszus Majd akkor szolj, ha nem csak a hangszoro ugral, hanem vele egy utemben az ablakuveg meg az asztallap is rezeg, akkor el lehet mondani hogy az a hangdoboz azon a frekvencian meg ad ki hangot. Igy csak "ugral".

[eLBé]

idézet:

---

Az MM hangszedõkhöz nem kell RIAA korrekció. Persze sokak szerint még RIAA korrekcióval (vagy elõ-elõerõsítõvel) is jobban szól az MC.
[/quote]

Már bocsánat, de ez marhaság. A RIAA korrekció ott figyel minden lemezen. Frekvencia függvényében meghatározott szintemelést alkalmaznak, a lemezre vágást megkönnyítendõ.

Az MC hangszedõ jele általában annyira kicsi, hogy az elõerõsítõ (amiben benne van a RIAA korrekció is) nem tudja jó jel-zaj arány mellett feldolgozni. Még egy elõerõsítõ kell ez a magyarul feletébb bután hangzó elõ-elõerõsítõ, vagy feltranszformálják a jelet.

Amúgy én is az MC-t szeretm jobban. Trafóval.

[Nestroy]

idézet:

---

Ezt írta eLBé:

Már bocsánat, de ez marhaság. A RIAA korrekció ott figyel minden lemezen. Frekvencia függvényében meghatározott szintemelést alkalmaznak, a lemezre vágást megkönnyítendõ.[/quote]

Sipi valoszinuleg a piezo hangszedore gondolt, mert annal tenyleg nem kell korrekcio. A piezo ugyanis nem sebesseg-, hanem amplitudoerzekeny.

[simcax]

idézet:

---

Ezt írta Nestroy:


Sipi valoszinuleg a piezo hangszedore gondolt, mert annal tenyleg nem kell korrekcio. A piezo ugyanis nem sebesseg-, hanem amplitudoerzekeny.[/quote]

Csak az meg kivul esik a Hi-fi teruleten.

[Nestroy]

idézet:

---

Ezt írta simca_x:


Csak az meg kivul esik a Hi-fi teruleten.[/quote]

Igy igaz. Nehany egzotikus es soha el nem terjedt hangszedofajtatol (pl. optikai) eltekintve csak az MC vagy az MM johet szoba. Mar csak azert is, mert MC elven mukodik a vagofej is.