[lameXpert]

idézet:

---

Zene a falak között

Elõzõ cikkünkben bemutattuk a hangszereket: hogyan mûködnek, hogyan szólaltathatók meg, milyen jó és rossz tulajdonságaik vannak. De nem elég õket csupán önmagukban vizsgálni, hiszen a hangszerek általában nem a szabadban, hanem valamilyen zárt helyiségben, elõadóteremben szólalnak meg és a hanghatás erõsen függeni fog a terem tulajdonságaitól. Sokszor hallani olyan megjegyzéseket, hogy egy teremnek jó vagy rossz az akusztikája; de vajon mit jelent ez? Milyen akusztikai tulajdonságokkal lehet jellemezni egy termet - és hogyan befolyásolhatjuk ezeket a tulajdonságokat?

*
A zárt terek néhány akusztikai tulajdonságát könnyen megfigyelhetjük. Aki próbált már fürdõszobában énekelni, tudja, hogy bizonyos magasságokban milyen megnyerõen zeng a hangja. A nagy nappaliban aztán már nem lesz annyira elragadtatva magától. Egy másik érdekes jelenség viszont éppen a nagy termekben figyelhetõ meg. Ha például egy templomban az orgona hirtelen elhallgat, még hosszú ideig halljuk az utolsó hangot, amint lassan-lassan elcsendesedik. Az elsõ esetben az úgynevezett teremhangokat észleltük, míg a másodikban az utózengést figyelhettük meg. Ezekrõl és a termek egyéb tulajdonságairól a következõkben még részletesen írunk. Elõbb azonban nézzük meg, hogyan is terjed a hang más- és másféle környezetben.
Ha a hangforrás szabad térben sugároz, a hang intenzitása (erõssége) fordítottan arányos a forrástól mért távolság négyzetével, vagyis a forrástól 2m távolságban negyedakkora intenzitást mérünk, mint egy méter távolságban stb. Ha egy kisméretû hangforrást úgy helyezünk el a szabadban, hogy visszaverõ felület ne essék a közelébe, akkor a hanghullámok a forrásból kiindulva minden irányban gömbszerûen terjednek tova. Az 1. ábrán az intenzitás változását ábrázoltuk, a forrástól való távolság függvényében. Ha a hang erõsségét intenzitásszintben vagy hangnyomásszintben fejezzük ki, akkor a távolság megkétszerezõdésével a szint mindig 6dB-t csökken. A hang szétterjedését azonban egyszercsak megállítja a terem. Hogyan terjednek szét a hanghullámok a teremben és hogyan jutnak a hallgató fülébe? Tételezzük fel, hogy egy rövid idejû impulzust adunk a hangszóróra. Rövid idõvel azután, hogy az ily módon keltett hanghullám elhagyta a hangforrást, valahol eléri a terem falát. A fal nem engedi továbbterjedni a hangot, (elsõsorban) visszaveri vagy elnyeli. A magas hangok az optikából ismert visszaverõdési törvény szerint változtathatják irányukat, vagyis a hanghullám beesési szöge ugyanakkora, mint a visszaverõdés szöge. Ez a törvény azonban csak addig érvényes, míg a határoló felületek sokkal nagyobb méretûek, mint a hang hullámhossza. Közepes és magas frekvenciákon ez többnyire így van, kivéve, ha a hang útjába kerülõ akadályt székek vagy személyek jelentik. Az ilyen kisebb méretû akadályokat a hullám megkerüli, "elhajlik".
A hullámok minden ütközésnél veszítenek energiájukból, így a teremben létrejövõ többszörös visszaverõdés során lassan elenyésznek. Próbáljuk meg (közelítõleg) leírni, hogy a visszaverõdések eredményeképpen hogyan is éri el a forrásból kiinduló hang a hallgató fülét. Mint már említettük, a hangforrásból a tér minden irányában hanghullám indul ki. Válasszunk ki néhány tetszõleges irányt, s kövessük a hangsugarak útját. Mindegyik hangsugár rövid idõn belül elér valamilyen falfelülethez, ahonnan ütközés után kisebb energiával és megváltozott irányban terjed tovább. A következõ ütközésnél újból irányt változtat és tovább csökken az energiája. Ez a folyamat elméletileg a végtelenségig ismétlõdhet, valójában azonban a hangsugarak hamar elveszítik energiájuk nagy részét, s annyira elhalkulnak, hogy már nem érzékeljük öket. ............. Elõször az úgynevezett közvetlen hang éri el a hallgatót, minthogy a hangforrás és a hallgató távolsága mindig kisebb, mint bármelyik visszavert hangsugár útja. Egy bizonyos idõkésés után beérkezik az elsõ visszavert impulzus, s ezt követik a többszörösen visszaverõdött jelek. A hallgató tehát, legalábbis elvben, három fázisát éli át ennek a folyamatnak:

1. A közvetlen hang megérkezése
2. Az elsõ visszaverõdés
3. A többi visszavert hang együttese - ezt zengõ hangnak nevezzük.

A hatás nagyon erõsen függ attól, mekkora az idõkésés a közvetlen és az elsõ visszavert impulzus között, illetve, hogy mekkora az a teljes idõtartam, ami a közvetlen hang megérkezésétõl addig eltelik, míg a visszaverõdött impulzusok hallásküszöbünk alá süllyednek. Hogy ezt a kérdést megvilágíthassuk, pár szót kell ejtenünk hallásunk egy érdekes sajátosságáról. Az emberi hallás tanulmányozása során végzett kísérletek kimutatták, hogy az egymáshoz idõben túl közel esõ hangingereket nem különböztetjük meg: összegezzük õket. Két, egymást követõ impulzus hatására ugyanaz az érzet alakul ki bennünk, mintha egy impulzus érte volna a fülünket, csak éppen a két impulzust hangosabbnak halljuk az egynél. Ez a jelenség akkor figyelhetõ meg a legjobban, ha a két jel túlnyomórészt magas komponensekbõl áll, és ha a színképük és idõbeli lefutásuk is hasonló. Ilyen feltételek mellett a két jel teljesen összeolvad, ha idõ-különbségük kisebb, mint 30-35 milliszekundum. A teljes elkülönüléshez, vagyis ahhoz, hogy tiszta visszhangot halljunk, már legalább 100ms idõkülönbség kell. Ha a második jel beérkezéséig 35-100ms telik el, a hangot zavaró mértékben visszhangosnak ítéljük.
Tekintettel arra, hogy a hang terjedési sebessége levegõben kb. 340m/s, a teljes összeolvadáshoz 10-11m-nél kisebb, a teljes elkülönüléshez 34m-nél nagyobb útkülönbség szükséges. Egy neves amerikai akusztikus, Beranek 1962-ben megvizsgálta a világ 54 legjobbnak tartott hangversenytermét, és azt találta, hogy egy hangversenytermet akkor érzünk kellemesnek, ha a közvetlen hang és az elsõ visszaverõdés között az idõkésés kisebb mint 20ms (azaz 0,02 másodperc). Egy, a téglatestet közelítõ alakú teremben a legtöbb hallgató a hozzá legközelebb esõ oldalfalról kapja az elsõ visszaverõdést, a terem közepén azonban már lehet, hogy a mennyezet veri vissza hamarabb a hangot. Az elsõ visszaverõdés idõkésését szabályozni lehet megfelelõ visszaverõ felületek behelyezésével-belógatásával.
A többi visszaverõdés hatása minõségileg más. Mint az ábrán is látható, ezek között az idõkésés már nagyon kicsi: érzékelésünkben összeolvadnak. Hatásukra a hang zengõbb lesz, és a hangossága is növekszik. Ez, mint már említettük, az emberi hallás összegzõ tulajdonságának a következménye. Ámde a terem nemcsak szubjektíve tûnik hangosabbnak, mint a szabad tér. Ha nem impulzusokat vizsgálunk, hanem a forrás folyamatosan kelti a hangot, akkor a teremben megnõ a fizikailag mérhetõ intenzitásszint (hangnyomásszint) is. A korábban kisugárzott hang többszörösen visszavert komponensei ugyanis hozzáadódnak a késõbben kisugárzott direkt hanghoz. Nyilvánvaló, hogy az eredõ hangnyomás nagyobb lesz, mint ha a forrás szabad térben sugározna. Minél kevesebb energiát vesztenek a hanghullámok visszaverõdéskor, azaz minél keményebb és simább a falfelület, annál nagyobb lesz ez a szintemelkedés. Azt szokták mondani, hogy a teremben egyszerre van jelen a közvetlen hang és a zengõ hang. A folyamatosan sugárzó forrás bekapcsolása után a zengõ hang addig növekszik, amíg el nem ér egy egyensúlyi állapotot. Ekkor a forrás által kisugárzott hangenergia éppen fedezi a falak, berendezési tárgyak és a hallgatók által elnyelt hangenergiát. Ha a forrást kikapcsoljuk, a közvetlen hang azonnal megszûnik, de a zengõ hang még egy ideig hallható, bár erõssége fokozatosan csökken. Az az idõ, amely alatt a zengõ hang szintje 60dB-t csökken, az úgynevezett utózengési idõ.
A teremben kialakult hangtér tehát két összetevõbõl áll. A forrás közelében a közvetlen hang az erõsebb. Ha a forrástól eltávolodunk, egyre nagyobb lesz a zengõ hang hatása, s a forrástól nagy távolságban, illetve a visszaverõ felületek közelében már a zengõ hang az uralkodó. Olyan teremben, ahol a visszaverõdés nagy (például egy templomban, vagy a direkt ilyen célra készített zengõszobában) a tér majdnem minden pontjában a zengõ hang fog dominálni. Hallásunk - szerencsére - a közvetlen hangból mindig meg tudja állapítani a hangforrás helyét, még akkor is, ha a zengõ hang van túlsúlyban. Még a hosszú utózengésû templomokban is a kellõ irányból halljuk a hangot. Nem baj tehát, ha a hallgatóságot olyan helyre ültetjük, amelyben már a zengõ hang dominál. Aki egyáltalán hallott már a termek akusztikájáról, tudja, hogy a terem minõsége egyértelmû kapcsolatban van az utózengési idõvel. Bár a képlet sokkal bonyolultabb, semhogy egyetlen adattal megfogható legyen, az utózengési idõ igen jó felvilágosítást ad arról, hogy mennyire "életszerû" a terem. Nézzük csak, mint is jelent az utózengés és hogyan lehet megtervezni.
Kapcsoljunk be egy hangforrást, majd egy bizonyos idõ elteltével kapcsoljuk ki. ......... Mint már említettük, a forrás hangenergiát sugároz a térbe, ami a sokszoros visszaverõdések folytán felhalmozódik, de ugyanakkor fokozatosan el is nyelõdik a falakon, a teremben levõ tárgyakon és személyeken és a levegõben. Amikor a forrás által a térbe sugárzott energia (idõegységenként) megegyezik az elnyelt energia mértékével, kialakul az ábrán is látható állandósult állapot. Ha az utózengési idõ nagy, ez az állandósult szint is nagyobb lesz. De a túl nagy utózengési idõ már zavarja a zene élvezetét, mivel egybemossa, külön-külön érzékelhetetlenné teszi az egymást rövid idõvel követõ különbözõ hangokat. Egy terem utózengési mennyisége a hangforrás teljesítményétõl és a terem térfogatától függ, az energia elnyelésének mértéke pedig a felületek és tárgyak elnyelési fokától. Minél nagyobb egy terem, és minél kisebb a falak elnyelése, annál nagyobb lesz a teremben mérhetõ utózengési idõ. Közelítõleg a következõ képlettel lehet egy terem utózengését kiszámítani:

T = (0,16V)/(F*?)

ahol V a terem köbtartalma köbméterben, F a terem felülete
m2-ben és ? a felületi elnyelési fok (T pedig az utózengés,
szekundumban).
Hogyan határozhatjuk meg egy terem teljes falfelületének átlagos elnyelési fokát, ha e felületet eltérõ tulajdonságú anyagok borítják?
A különféle anyagok elnyelési fokát kikereshetjük a megfelelõ táblázatokból. Mivel az elnyelési fok nagymértékben függ a frekvenciától, az egyes frekvenciasávokban külön-külön kell kiszámolni az átlagos elnyelési fokot. Néhány felület elnyelési foka például 500Hz frekvencián a következõ:

ablaküveg (3mm vastag) = 0,03
vakolt téglafal = 0,09
velúrszõnyeg = 0,20

Az elnyelési fok azt jelenti, hogy a kérdéses felületre beesõ hangenergia ekkora hányada nyelõdik el. Ebbõl bárki könnyen kiszámíthatja például egy padlószõnyeggel borított üres szoba utózengési idejét 500Hz-en. Legyen a szoba mérete 5x4x3 méter, legyen rajta 5m2 ablakfelület, és legyen a padlója szõnyeggel borítva. Az elnyelés mértékét külön-külön ki kell számítani a falra, a szõnyegre és az ablakra, s mindezt össze kell adni.

F = (5*0,03+20*0,20+69*0,09)m2 = 10,36m2

A szoba utózengési ideje:

T = (0,16*60) / 10,36 = 0,935s

A mély hangok általában sokkal kevésbé nyelõdnek el, mint a magasak. A 10kHz fölötti hangokat egy szõnyeg vagy egy vastagabb függöny gyakorlatilag tökéletesen elnyeli, míg az egészen mély, 100Hz-nél alacsonyabb frekvenciájú hangokra ezek teljesen hatástalanok. A zárt termek utózengési ideje ezért alacsony frekvencián általában jóval magasabb, mint közepes frekvenciákon. Az egészen magas hangokat viszont már a levegõ is jócskán elnyeli, s 10kHz-en még a tökéletesen visszaverõ felületû zengõszobában sem lehet 1 másodpercnél hosszabb utózengési idõt elõállítani.
De milyennek is kell lennie egy jó terem utózengési idejének? Ha szabad térben, esetleg nagyon kis visszaverésû teremben (süketszobában) hallgatunk zenét, a hangzás nagyon üresnek tûnik. Egy bizonyos fokú zengés javítja a hang életszerûségét, kellemesebbé teszi azt. Ez a hatás akkor a legkedvezõbb, ha az utózengés a frekvenciától függetlenül körülbelül 1,5-2 másodperc. ................. Az elõbb elmondottak alapján számíthatunk rá, hogy a terem utózengése mély hangokon jóval magasabb, a magasakon viszont kisebb lesz a kívánatosnál. A teremakusztikai tervezés és kivitelezés egyik legnagyobb feladata éppen az, hogy úgy csökkentse a terem utózengési idejét mély frekvenciákon, hogy a közepes és magasfrekvenciás utózengés ne csökkenjen, sõt: az utóbbi még növekedjen is. Eközben még azt is figyelembe kell venni, hogy a teremben helyet foglaló hallgatóság (természetesen létszámától függõen) nagymértékben növeli a terem elnyelését, s ezzel befolyásolja az utózengést. Problémát jelent az is, hogy beszédre kisebb, kórusmûhöz hosszabb utózengés kívánatos, mint zenekari elõadáshoz. Ezen csak az segít, ha az elõadóterem falainak felületét módosítani lehet.
Ilyenkor a terem falain vagy a falak mentén olyan forgatható vagy eltolható tartószerkezetek vannak kialakítva, amelyek egyik részét nagy elnyelésû, a másik részét erõsen visszaverõ anyag borítja. Ha a terem utózengési idejét csökkenteni akarjuk, akkor az elnyelõ felületeket forgatjuk kifelé, ha viszont zengõbbé kívánjuk tenni a termet, a visszaverõ felületek kerülnek kívülre. Ismeretes olyan megoldás is, hogy a falmélyedésbe szerelt elnyelõanyagot egy zsaluzat vagy egy tolóajtó választja el a teremtõl. A zsalu, illetve a tolóajtó nyitásával-csukásával folyamatosan változtathatjuk az elnyelés mértékét.
A terem akusztikai jellemzõi közül eddig kettõvel ismerkedtünk meg: a bensõséges hatást befolyásoló késleltetési idõvel és az életszerûséget befolyásoló utózengési idõvel. Nem beszéltünk viszont arról, hogy mekkora legyen a zengõ energiahányad a fülünket közvetlenül érõ hanghoz képest. Bebizonyítható, hogy ha a közvetlen hang jóval kisebb, mint a zengõ hang, akkor már kellemetlennek, összemosódónak érezzük a hangot. Ezért az elõadótermekben gondoskodni kell arról is, hogy a hallgatóságot közvetlenül érõ energiahányad minél nagyobb legyen. (Ez is ellene szól annak, hogy az utózengési idõt túl nagyra növeljük.) De, mint korábban már láttuk, a forrásból kiinduló közvetlen hang a távolsággal gyorsan elhal. Mit tehetünk ez ellen? Elõször is megváltoztathatjuk a hangforrás méretét. A nagy felületû hangforrásból kiinduló hangok már egy sík mentén terjednek, és sokkal kevésbé csökken az energiájuk. Nagy felületû hangforrás lehet már maga a zenekar, vagy sok megfelelõen elhelyezett hangsugárzó, de azt is megtehetjük, hogy nagyméretû hangvetõkkel irányítjuk a hangot a nézõtér felé. Végül a hangversenyterem megfelelõ kialakításával is növelhetjük a közvetlen energiahányadot. ................
Minél nagyobb a terem, annál súlyosabbá válik az energia-ellátás problémája. Igen nagyméretû termekben, például sportcsarnokokban már csak úgy oszthatjuk el egyenletesen az energiát tisztán akusztikai módszerekkel, ha az utózengést is megnöveljük. Akkor viszont a visszhangosság már zavaró lesz - mint ezt némelyik régi templomban is megfigyelhetjük. A másik lehetséges megoldás, hogy mesterségesen hangosítjuk a teremnek hangenergiával már csak rosszul ellátott részeit. Ámde nagyon kell vigyázni rá, hogy a mesterséges hang idõkésése kicsit nagyobb legyen, mint a közvetlen hangé! A legjobb hatást akkor érjük el, ha a mesterséges hang csak a zengõ energiahányadhoz járul hozzá, s mintegy kijátszva hallásunkat, így növeli meg az egyébként gyenge természetes hang erõsségét. Ilyenkor észre sem vesszük, hogy mesterséges hangerõsítés is mûködik a teremben. Nem beszéltünk még a cikkünk elején említett teremhangokról. Mindeddig azt feltételeztük, hogy a hang a fényhez hasonlóan egyenes vonal mentén terjed. Ez azonban csak addig igaz, míg a terem méretei jóval nagyobbak a hang hullámhosszánál. Tudjuk, hogy a hullámhosszat úgy számítjuk ki, hogy a hangsebességet elosztjuk a frekvenciával. Mivel a hang sebessége levegõben és szobahõmérsékleten kb. 340m/s, az 1000Hz-es hang hullámhossza 34cm, a 100Hz-esé pedig 3,4m. Látható, hogy nagyméretû hangversenytermekben csak az egészen mély hangoknak a hullámhossza mérhetõ össze a terem méreteivel. Egészen más lesz viszont a helyzet, ha a kisebb elõadótermekre, vagy éppen lakószobákra vagyunk kíváncsiak.
Ha a terem valamelyik mérete közel esik a fél hullámhossz egész számú többszöröséhez, a teremben - akárcsak egy húron vagy egy sípban - rezonancia alakul ki, amely a hangot jelentõsen felerõsíti. Ez az a hatás, amelyet legjobban a kádban énekelve tapasztalhatunk ki: bizonyos hangok éneklésekor a hang jelentõsen felerõsödik, és erõsen zeng a fürdõszobában. Ilyenkor rátaláltunk a fürdõszoba valamelyik sajáthangjára. Mivel azonban a szoba vagy terem nem egydimenziós, mint amilyen a húr vagy a keskeny levegõoszlop, a sajátfrekvenciáit leíró képlet sem olyan egyszerû. Bonyolultabb alakú terem sajátfrekvenciáit rendkívül nehéz kiszámítani, ...................
A sajáthangok hullámhossza éppen kétszerese a szoba megfelelõ méretének. Ha a terem leghosszabb méretét jelöljük mindig a-val, akkor f100 a legmélyebb sajáthang frekvenciája. Egy 5x4x3m-es szobában például f100=34Hz. Képletünk alapján bárki kiszámolhatja saját szobájának "teremhangjait". ................ Maradjunk azonban még az elõadótermeknél. Egy átlagos méretû elõadóteremben a legmélyebb sajáthangok frekvenciája a néhányszor 10Hz tartományba esik, esetleg még ennél is alacsonyabb. Ugyanakkor ezek a rezonanciák nem lesznek túl élesek, mert az ennyire mély hangokat az ajtók, ablakok, álmennyezetek elég jól elnyelik. A megmaradó kisméretû kiemelés csak javít a terem akusztikáján, hiszen egyrészt már a hangforrások (hangszerek vagy hangsugárzók) sem tudnak elég nagy energiát sugározni ilyen mély frekvenciákon, másrészt hallásunk is nagyon érzéketlen az ilyen mély hangokra. Túlságosan nagy méretû teremben a legerõsebb sajáthangok már nem is esnek hallásunk tartományába. (A lakószobákban egészen más lesz a helyzet!) Összefoglalva az eddigieket: láthattuk, hogy a terem akusztikai minõségét három fõ tényezõ határozza meg: az elsõ visszaverõdés idõkésése (amely nem lehet túl nagy), a közvetlen hangenergia aránya a zengõ hanghoz viszonyítva, végül pedig a terem utózengési ideje. E három tényezõ nem független egymástól, s ezért a termek kialakítása és berendezése során könnyen elõfordulhat, hogy az egyik tényezõ javulása a másik romlásával jár együtt. Azt is láttuk, hogy a terem méretétõl függõen ezek a tényezõk nem azonos súllyal esnek latba. Igen nagy termekben a hangenergia biztosítása a legnagyobb gond; átlagos méretû teremben az utózengés beállítása megy a legnehezebben.
Nem kívánunk belemenni a hangversenytermek akusztikájának részleteibe; az eddig elmondottakkal csak az volt a célunk, hogy megvilágítsunk bizonyos alapfogalmakat, s érzékeltessük, hogy az akusztikai tervezés igen bonyolult és hosszadalmas munka, amelynek végeredménye nagyon sok tényezõtõl függ. Építészeti vagy belsõépítészeti szempontból lényegtelennek tûnõ apró változtatások teljesen tönkretehetik egy terem akusztikáját. S mivel nincs olyan egyértelmû módszer, amellyel a terem akusztikai tulajdonságait pontosan meg lehetne tervezni, elõfordulhat, hogy a gondos, esetleg még modellkísérletekkel is alátámasztott tervezõ munka sem vezet kielégítõ eredményre. Külön kell hangsúlyozni, hogy az akusztikai tervezés a közhiedelemmel ellentétben nem követi az építészeti tervezést, hanem megelõzi azt. Ez még nem került be kellõ mértékben az építészek köztudatába: sok esetben olyan kész helyzet elé állítják az akusztikai tervezõt, amelybõl az már nem is találhat kivezetõ utat.
Térjünk át most már a lakószobákra. Mi a legfõbb különbség a lakószoba és az elõadóterem között? Elsõsorban a méretük -másodsorban pedig az, hogy a lakószobában legtöbbször mesterséges, hangszóróból jövõ hangot hallunk. Nézzük meg, mennyiben alkalmazhatjuk a teremakusztika már megismert fogalmait a lakószobákra. Nem szeretnénk azonban félrevezetni az olvasót. Nagyon távol vagyunk még attól, hogy általánosan használható receptet adjunk a lakószobák akusztikai szabályozására. Egyelõre valóban csak az eddig megismert alapelveket próbáljuk átvinni a sokkal kisebb méretû lakószobákra. Láttuk, hogy egy átlagos, 5x4x3m-es üres szobában 500Hz-en legföljebb 1 másodperces utózengést várhatunk. Nyilvánvaló, hogy a hangversenytermekre megállapított 1,5-2 másodperces legkedvezõbb utózengést lakószobában lehetetlen létrehozni. Elvben ugyan törekedhetnénk arra, hogy a szoba utózengését erõsebben visszaverõ felületek alkalmazásával növeljük, de ezzel éppen az ellenkezõ hatást érnénk el. Egyrészt jóval erõsebbek lennének a teremrezonanciák, másrészt fellépne egy másik, igen kellemetlen akusztikai jelenség, az úgynevezett csörgõvisszhang. Ha egy üres szobában tapsolunk, észrevehetjük, hogy a tapsolás hangja kellemetlenül csörögve visszhangzik. A jól visszaverõ, egymással szemben levõ párhuzamos falak között ide-oda verõdik a tapsolás hangja, és a visszavert hang szabályos idõközönként éri el a fülünket. Ez a hatás nem ugyanaz, mint amit a teremhang okoz. A csörgõvisszhang impulzusszerû, sok nagyfrekvenciás összetevõt tartalmazó hangokkal hozható létre, míg teremhangokat csak alacsonyfrekvencián kelthetünk. A teremhangok és a csörgõvisszhangok miatt tehát mindenképpen csillapítani kell a szobát. Vigyázni kell ugyanakkor arra, hogy a csillapított "süketszobában" a zene teljesen üresen hangzik, gyakorlatilag élvezhetetlen. Sokan azt hiszik, hogy a hallgatott hang minõsége annál jobb, minél inkább hasonlít a szoba akusztikailag egy rádióstúdióra. Ez nagy tévedés! A stúdióban felvételek készülnek, és a mikrofon jóval érzékenyebb a visszhangokra, mint a fülünk. Ezt mindenki tapasztalhatta már, aki lakásában mikrofonnal magnófelvételt készített. Visszajátszáskor meglepõdve tapasztalja, hogy a felvételen olyan visszhangok jelennek meg, illetve füllel alig hallható zajok olyan mértékben felerõsödnek, hogy a felvétel egyáltalában nem hangzik természetesnek. Ezért van, hogy a felvételre szolgáló stúdiókat igen erõsen csillapítják. A lehallgatással szemben egész mások a követelmények. Ne törekedjünk tehát a csillapítás minden áron való növelésére.
Mit követhetünk el, hogy lakószobánk akusztikája jobb legyen? Küszöböljük ki az egymással szemben levõ párhuzamos felületek okozta csörgõvisszhangot. Ezt legegyszerûbben úgy érhetjük el, hogy a két felület visszaverõ képességét nagymértékben eltérõre állítjuk be. Ha például a padlót szõnyeg borítja, a mennyezet és a padló között már nem alakulhat ki csörgõvisszhang. A párhuzamos falak egyikére nyitott könyvespolcot tehetünk, de az már nem jó, ha a másikat is könyvespolccal borítjuk. Akusztikailag ugyanis ez az eset sem kedvezõ. (Akárcsak a túlzott aszimmetria sem. A legjobb, ha a két szemközti falon váltogatva helyezzük el a csillapító felületeket.) Persze általában a csörgõvisszhang nem okoz túl nagy problémát, egy normálisan bebútorozott lakószobában igen kicsi a valószínûsége annak, hogy kellemetlen csörgõvisszhang alakuljon ki. Ha mégis ilyesmit tapasztalunk szobánkban, nézzük meg, hogy valamelyik hangszóró nincs-e két egymással szemben levõ, jól visszaverõ falfelületet összekötõ egyenesben. Az egyik felület csillapításának a növelésével vagy a hangszórók áthelyezésével a legtöbb esetben kiküszöbölhetjük ezt a kellemetlen jelenséget. A megfelelõ bútorozás a teremhangok élességét is csökkenti. Kis mértékben a frekvenciájuk is csökken, ha a falak elnyelését növeljük, de kevésbé csökken a frekvencia, mint amennyire a rezonancia élessége mérséklõdik. Általában már a bútorzat is elegendõ mértékben csillapítja a teremhangokat, baj csak akkor van, ha több sajáthang egybeesik, és ezen a frekvencián a hangszóró is éppen kiemel. Ilyen esetben kellemetlenül "döng" a szoba. Ezt a kellemetlen hatást elvben mindig meg lehet szüntetni, de néha csak sok-sok próbálkozás árán találjuk meg a megoldást. Minthogy a szobát nem nagyon tudjuk elhangolni, a szóba jöhetõ módszerek arra korlátozódnak, hogy növeljük a csillapítást, illetve áthelyezzük a hangsugárzóinkat. A mélyhangú döngést különféle lemezek hajlító rezgésével lehet a legjobban csillapítani. Ilyen lemez lehet például egy falburkolat (lambéria). Az a lényeg, hogy a burkolat mögött levegõ legyen, úgy, hogy a hang hatására a burkolat hajladozni tudjon. Ez a hajlító mozgás jó hatásfokkal emészti föl a hang energiáját. Ha a lemez saját csillapítása nem elegendõ, mint például a vékony fémlemezeké, akkor a lemez mögé elnyelõ anyagot kell tenni. Ez például habszivacs lehet, vagy kõzetgyapot. (Megjegyezzük, hogy a lakótelepi lakások betonpaneljei is ilyen kis csillapítású lemezek, amelyek a mély hangok hatására rezgésbe jönnek, de a szobából elvont energiát nem emésztik föl, hanem a túlsó oldalon lesugározzák. Ezért a lakótelepi házakban a mély hangok igen nagy távolságra is eljutnak, a szomszédok nagy örömére. Gondoljunk erre akkor, amikor mélyemelést állítunk be az erõsítõnkön!) A lemezrezonátor méretezése nagyon bonyolult számolást igényel. Egyszerûsíteni lehet viszont a problémát azzal, ha csak a legalacsonyabb frekvenciát határozzuk meg. Abban az esetben, ha a lemez saját hajlító mozgásától eltekintünk, és csak a lemez mögötti levegõréteg rugalmasságát vesszük figyelembe, a rezonanciafrekvenciát a következõ képlet segítségével számolhatjuk ki:

f = 6000 / (m*d)

ahol m egy négyzetméternyi lemez súlya kilogrammban, d pedig a faltól való távolság, méterben. A képletben csak a lemez súlya szerepel, mivel úgy tekintjük, mint a légrugót terhelõ tömeget. Ha ugyanezt a tömeget kisebb vastagságú, de nagyobb sûrûségû lemezbõl hozzuk létre, a lemezrezonátor mély elnyelése javulni fog, mert a saját hajlító mozgásai is energiát emésztenek föl. A hajlító rezgések frekvenciája nagyon bonyolult módon függ a lemez méreteitõl, de minden esetben a vastagság négyzetével arányos. Ezért a fele olyan vastag lemez hajlító rezgéseinek frekvenciája negyedakkora lesz.
A hangszóró elhelyezésére még nehezebb általános érvényû szabályt mondani. Nyilván arra fogunk törekedni (egyebeken kívül), hogy minél kevésbé gerjesszük a terem sajáthangjait. Jó tudni, hogy a leges-legmélyebb teremhangok nem veszélyesek. A hangszóró mérete nagyon kicsi a hullámhosszhoz képest, szinte pontszerû hangforrásnak tekinthetõ, s mint már tudjuk, az általa létrehozott hang erõssége a távolsággal csökken. Sík állóhullámot az ilyen hangszóró csak akkor tud létrehozni, ha a szobában a zengõ hangtér dominál - lakószobában azonban ez sohasem fordulhat elõ.
A teremhangok kérdése rendkívül bonyolult, éppen ezért nem is foglalkozunk tovább vele. Néhány egyszerû szabályt azonban megjegyezhetünk. Elõször is, a hangszóró nem fogja gerjeszteni azokat a sajáthangokat, amelyek félhullámhossza kisebb, mint a hangszóró faltól való távolsága. Például a faltól 1 méterre állított hangszóró 170Hz fölötti sajátfrekvenciát már nem gerjeszt. Azokat a teremhangokat viszont, amelyeknek a negyedhullámhossza közel esik a faltól való távolsághoz, erõsen gerjeszteni fogja. Példánkban ez a frekvencia 85Hz körül lesz. Vigyázni kell arra, hogy ez a tartomány ne essen egybe a hangszóró valamelyik kiemelésével. A másik ökölszabály, hogy a két hangszórót egymástól ne tegyük olyan távolságra, amely éppen megegyezik valamelyik saját hang hullámhosszával. Ha kellemetlen kiemeléseket, döngéseket tapasztalunk a mély tartományban, a következõ eljárást ajánljuk. Elõször is számítsuk ki a teremhangok frekvenciáit. Ha úgy látjuk, hogy a hangfalunk kiemelése környezetében sok sajáthang várható, próbáljuk óvatosan odébb tologatni a dobozokat. Ha ez nem segít, megpróbálkozhatunk a falburkolattal, vagy - ha a döngés csak egyetlen jól meghatározott hangmagasságnál jelentkezik - megpróbálhatjuk "leszívni" egy úgynevezett Helmholtz-rezonátorral. ............... Persze, ha igen mély frekvenciákat akarunk csillapítani vele, a Helmholtz rezonátorra is jó nagy méretek adódnak. Szükség esetén kihasználhatjuk a szoba berendezési tárgyait, és például valamelyik ágy alatti holt teret is kialakíthatjuk rezonátornak. Néhány dologra azonban vigyáznunk kell. Egyrészt a térfogatnak légmentesen zártnak kell lennie, mert minden olyan rés, amelyen levegõ tud ki-be áramlani, beleszámít a nyílás felületébe. Másrészt, nem jó, ha a rezonancia túlzottan éles, mert ebben az esetben a rezonátort nagyon nehéz lesz ráhangolni a kívánt frekvenciára - fõleg otthoni körülmények között. (Ráadásul a nagyon éles rezonanciagörbéjû rezonátorok nagyon kellemetlen meglepetést okozhatnak. A rezonátor ugyanis elsõsorban energiatároló: a külsõ térbõl összegyûjti az energiát, a saját belsõ terében raktározza, s eközben el is nyel valamennyit belõle. Az "éles" rezonátorban nagyon magas lesz a belsõ energiaszint. Ha most kívül hirtelen megszûnik a hang, a rezonátor belsejében tárolt energia kisugárzódik. A kisugárzás annál tovább tart, minél élesebb a rezonancia. Ez a hatás csúnyán eltorzíthatja a hallgatott zenét.) Kevésbé lesz éles a rezonancia, ha a nyak rövid, esetleg csak egy nyílás helyettesíti. Célszerû azonban fenntartani az utólagos hangolás lehetõségét. Például úgy, hogy a rezonátor zárt dobozán téglalap alakú nyílást vágunk, amely elõtt egy kis lemezt tudunk eltolni. Így a felület nagyságát folyamatosan változtathatjuk, s ezzel széles határok között hangolhatjuk rezonátorunkat. (A rezonátor nyílását célszerû a falak közelében elhelyezni, mert ott a hangnyomás mindig magasabb!) Tételezzük fel (a játék kedvéért), hogy sikerült szobánk akusztikáját "tökéletesen" beállítanunk. Nincs benne csörgõvisszhang, és a sajáthangjait is egytõl-egyig "kiirtottuk". Mi lesz az eredmény? Egy teremakusztikai szempontból túlcsillapított szoba, amelyben a zengõ hang csak a falak közvetlen közelében nõ a közvetlen hang fölé... A lakószobában a zenét hallgató személy gyakorlatilag mindig a közvetlen hangtérben ül; ezért van az, hogy a hangszóró tulajdonságai sokkal erõsebben befolyásolják a kialakuló hangteret, mint a szoba. Nagy szerencse ez a hifista szempontjából! Ezért jöhet egyáltalában szóba, hogy hangszórón át hallgathassunk zenét! A lakószoba akusztikai tulajdonságai igen nagy jelentõségûek akkor, ha természetes hangforrások szólnak a szobában. A zongora vagy a hegedû hangja egészen más lesz, mint a hangversenyteremben. A rövidebb utózengés és a visszavert hangok kisebb idõkésése miatt a hangzás jóval szegényesebb. A lakószoba akusztikája ezért komoly gondok elé állíthat például egy kamarazenélést kedvelõ baráti társaságot - a hifista viszont elsõsorban a felvétel helyének akusztikáját, illetve a felvételt keverõ hangmérnök által létrehozott téreffektusokat fogja hallani. A jó felvétel, meg persze a nívós visszajátszó-berendezés szinte beviszi az embert a hangversenyterembe. Ez persze természetes. A mikrofonok, amelyekkel a felvételt készítették, nemcsak a közvetlen hangot, hanem a visszaverõdéseket is észlelik, ezért a felvételben már az eredeti színhely utózengése és idõkésései is benne vannak. A hallgató az elsõ visszaverõdést és a zengõ hangot is a hangszóróról fogja hallani, és kevésbé érzékeli saját szobájának hatását. Csak az igazán jelentékeny akusztikai hibák okoznak észrevehetõ torzulást a hangtérben. Ezért is helyeztük a hangsúlyt cikkünkben a két legveszélyesebb hibára. A hangversenyteremtõl kiindulva eljutottunk tehát a lakószobáig. Persze, meglehetõsen leegyszerûsített képet festettünk, mert nem akartuk elvenni az olvasó kedvét. Most már bevallhatjuk: senki sem tudja igazán, mitõl ítéljük jónak vagy rossznak egy terem akusztikáját. Azok a szempontok, amelyekrõl eddig beszéltünk, inkább negatív értelmûek. Vagyis, ha az utózengés nem jó, ha túl sok vagy túl kevés a visszaverõdés, akkor valószínû, hogy a terem akusztikáját szubjektíven is rossznak ítéljük. Fordítva viszont ez nem áll: lehet egy terem az említett paraméterek szempontjából tökéletes, meghallgatva pedig pocsék. Az a baj, hogy nem tudunk még eleget az emberi hallás sajátosságairól, nem tudjuk, hogy az ítéletünk kialakításában melyik akusztikai paraméternek mekkora a jelentõsége. A mûszeres mérések szerint például a termek és lakószobák igen nagy mértékben visszahatnak a jelre, szinte tökéletesen felismerhetetlenné teszik mind a spektrumát, mind az idõbeli lefutását. És mégis, ennek a szubjektív hatása (szerencsére) sokkal kisebb, sokszor alig vehetõ észre.

*

S ha ez egyszer már így van, mit tegyünk: örüljünk neki. Fogjuk fel úgy a dolgot, hogy ha az akusztikusok már mindent tudnának az emberi hallás fiziológiájáról, a termek akusztikájáról és a zenei hangokról - akkor mi maradna a hifistáknak? A mi feladatunk most tehát az lesz, hogy keressünk jellegzetes lakószoba-típusokat, és próbáljuk meg, vajon kézben tudjuk-e tartani legalább ezeknek az akusztikáját. Ha kísérleteink eredménnyel járnak - újra jelentkezünk.[/quote]

Angster Judit & Miklós András

[lameXpert]

idézet:

---

A jövõ körvonalai
Nemrég, 10. számunkban felidéztünk egy húsz évvel ezelõtti, futurisztikus amerikai újságcikket (Hifi-sci-fi, avagy Silverberg jóslata), amely annakidején a hatvanas-hetvenes évek mûszaki fejlõdését próbálta elõre jelezni. Ezúttal magunk is jóslásra adjuk a fejünket, hogy felmérjük, mivel gazdagíthatja a High Fidelityt az ezredforduló - és mi az, amit ebbõl a magyar hifisták is élvezni fognak.

"Bármi, amire szüksége van a társadalomnak, elõbb-utóbb megvalósul, ha ez nem ütközik a természet alaptörvényeibe." Egy méltán nagysikerû könyvbõl idézek. Szerzõje Arthur C. Clarke, a neves angol Science Fiction író, akitõl kölcsön is vettem kötetének címét (A. C. Clarke: A jövõ körvonalai, Gondolat Kiadó, 1968.) Õ ugyan csak a létfontosságú vívmányokat próbálja elõre jelezni, így a közlekedés, az információáramlás, az ûrkutatás, a molekuláris biológia stb. távlatait méricskéli, és nem foglalkozik olyan részletkérdésekkel, mint a High Fidelity, de könyve azért fényt vet a mi hobbink jövõjére is. Sajnos, Clarke túlon-túl nagyvonalú látnok: neki csak az a fontos, mit hoz a jövõ, és teljesen mindegy, hogy mikor. Az emberiség életében egy évszázad is annyi csupán, mint egy porszem a homokórában. (A homokóra végülis korszerû idõmérõ eszköz, hiszen tele van kvarckristállyal.) Az ám, de ha valaki türelmetlen, és nem bírja kivárni azt a mindegy hogy hány évszázadot vagy évezredet, és csupáncsak azt szeretné felmérni, mit hoz a következõ 15-20 esztendõ? Tudom: önzõek vagyunk, nem akarunk tovább látni az orrunk hegyénél, s kíváncsiságunknak határt szab - a nyugdíjkorhatár. De azért, ha már futurisztikus utazásra szánjuk el magunkat, lépjük át gondolatban legalább a jövõ század küszöbét - évszázad helyett mindjárt évezredet is mondhatunk, nem kerül semmibe, és jobban hangzik -, de álljunk is meg tüstént a 2001. esztendõ táján. (Ez a dátum szintén Clarke-tól való. Bizonyára sokan ismerik az õ Ûrodisszea 2001
címû bestsellerét; a könyv, meg a belõle készült film is szavatoltan van annyira zûrös, mint amennyire világos logikájú esszégyûjtemény A jövõ körvonalai.) Nagymerészen tehát nem ugrunk nagyobbat, csak 18 évet. Nincs szükségünk idõgépre, nem röppenünk ki a jelen vonzáskörébõl. Így viszont nem is szabadulhatunk meg attól a köteléktõl, amelyet Clarke egyszer és mindenkorra letép magáról, amikor így ír:

"...a jövõnek egyetlen vonására, a technikára szorítkozom, és nem foglalkozom az erre épülõ társadalommal. Ez nem jelent olyan erõs korlátozást, mint amilyennek tûnik, hiszen a tudomány a jövõn sokkal inkább uralkodni fog, mint amennyire a jelenen uralkodik... Hiszem - és remélem -, hogy politika és közgazdaságtan a jövõben nem lesz többé olyan fontos, amilyen a múltban volt. Eljön az idõ, amidõn mai, e tárgykörökre vonatkozó vitáink legnagyobb része éppoly triviálisnak vagy semmitmondónak fog tûnni, mint a hitviták, amelyekre a középkor legélesebb elméi vesztegették energiájukat."

Nekem is ez a véleményem. Legszívesebben el is éldegélnék még néhány száz évig, csak hogy meglássam, igazunk lesz-e. De félek, hogy akárcsak Clarke, én is le fogok késni errõl a randevúról. Bele kell törõdnöm, hogy várható nyugdíjaztatásom idején - micsoda véletlen, éppen 2001-ben esedékes! - politika és közgazdaságtan éppúgy uralkodni fog tudományon, technikán és kultúrán, akárcsak napjainkban teszi. És ezért a High Fidelity sorsáról sem elmélkedhetek anélkül, hogy ne definiálnám témaköröm politikai és közgazdasági axiómáit.

A Rés innensõ oldalán

Ami a nagypolitikát illeti, nem fogom rajta sokat törni a fejem. Mint minden hifista, magam is fölöttébb békeszeretõ ember vagyok (kivéve, amikor a vesszõparipámról vitatkozom), és feltételezem vagy legalábbis remélem, hogy a hifi-technika fejlõdését nem fogja egyszer s mindenkorra lezárni az a nemkívánatos esemény, amelyet egy egészen másfajta, hátborzongatóan fejlett technika idézhet elõ. Tömören: bízom benne, hogy 2001-ben is lesz hifi (meg minden egyéB). Ezzel tehát meg is volnék. Nehezebb feladatnak látszik a közgazdasági prognózis. Isten mentsen, hogy szakszerû elemzésekbe bonyolódjam - de attól is óvakodni szeretnék, hogy a turista szemével nézzem a világot.
Hogy tisztán lássuk a jövõt, helyesen kell megítélnünk a jelent, tudomásul véve, hogy van korunknak egy jólismert és számunkra módfelett kellemetlen jelensége: a "Technological Gap", azaz a Technikai Rés, amely a fejlett és a kevésbé fejlett országok között tátong. (Még nagyobb persze a rés a közepesen fejlett és a teljesen szegény országok között, dehát minket most nem az érdekel, hogyan lehetne utolérni bennünket, hanem hogy mi hogyan érhetnénk utol másokat.) A határokat nehéz megvonni, de nyilvánvaló, hogy a nyugat-európai államok többsége, köztük Ausztria is a rés túlsó oldalán terül el, Magyarország pedig az innensõn, az embernek tehát könnyen az a kényszerképzete támad, hogy a hasadék éppen Hegyeshalomnál húzódik, holott, ha nem ragaszkodunk speciális közép-európai nézõpontunkhoz, felderíthetünk még néhány hasonló szakadékot, például a Pireneusok lábánál meg máshol is. Dehát ismétlem, bennünket az érdekel, hogy nekünk mikor sikerül átkapaszkodnunk a túloldalra. Nehezíti a dolgunkat, hogy odaát egységesen és kizárólag dollárban számolnak, nálunk pedig még nem egészen világos, hogy miben.
A mûszaki cikkek Nyugaton általában egy teljes nagyságrenddel olcsóbbak, mint Magyarországon. Ebbõl az következik, hogy tucatnyi dolog, amely a Technikai Rés túloldalán már csupán hétköznapi, közhasznú holmi, nálunk még luxuscikknek számít, kimondva vagy kimondatlanul. (Egy kabarétréfából: "Az autó nálunk nem luxus, hanem drága!") Ilyen kvázi-luxuscikk Magyarországon minden hifi relikvia: a
lemezjátszó, a rádió, a hangdoboz meg a többi - szóval, az egy nagyságrendnyi árdifferencia minden kétséget kizáróan fennáll. Azt a hifi-tornyot, amely nálunk ma még az átlagember tíz havi jövedelmét emészti fel, Mr. Smith vagy Herr Schmidt egyetlen hónap alatt kényelmesen kifizeti. Viszont már neki is nyolc-tíz havi jövedelmébe kerül egy Linn/Naim fajta szuperlánc - és azt megvásárolni odaát is
fényûzés a javából.
Lehet vitatkozni rajta, hogy a legutóbbi húsz év folyamán nõtt-e a Technikai Rés vagy sem - annyi biztos, hogy szûkebb nem lett. Vajon 2001-ig, ami már nem is olyan távoli idõpont, sikerül-e közelebb férkõznünk a fejlettebb országokhoz? Erre a kérdésre a legtöbb közgazdász azt válaszolná: még nem, az óvatosabbak pedig így gogalmaznának: "mindent el kell követni, hogy a rés ne növekedjék".
Azt már tudjuk, hogy a magyar gazdaságnak a nyolcvanas években nagyon össze kell szednie magát ahhoz, hogy egyáltalán tartani tudja a lépést és egyelõre nem tudunk olyan gazdasági motívumról, amely ugrásszerû változást hozhatna a kilencvenes években.
Felületesen szemlélve a dolgot, a Rés azáltal is csökkenhet, hogy a legfejlettebb nyugati országokon végleg elhatalmasodik a válság. Ez azonban elõször is nem valószínû, másodszor nem segítene rajtunk, harmadszor pedig az ilyesmi úgy megrázná az egész világgazdaságot, hogy a nyílt gazdaságú, szorgalmasan kereskedõ Magyarországot biztosan visszavetné a fejlõdésben. Tapasztalhattuk már, hogy ha a nyugatiak rosszul állnak, nem vásárolnak tõlünk, tehát nem jutunk elegendõ dollárhoz - egyszóval többet vesztünk a vámon, mint amennyit nyerni vélünk a réven. Jóslataimban tehát abból indulok ki, hogy az élvonalbeli technika és a miénk között 2001-ben is ugyanakkora lesz a
különbség, mint ma. Közben, persze, "mindenki lépik egyet". Esetleg kettõt.
Tudom, sokan únják a közgazdasági részleteket. Szeretném meggyõzni õket, hogy a lényegrõl beszélünk, ugyanis a High Fidelity különösen érzékenyen reagál mindarra, ami a világgazdaságban történik. A mûszaki újdonságok elkerülhetetlenül ugyanazt az utat járják be: a kereskedelem kacskaringós és bukdácsoltatóan rögös útját. Hadd illusztráljam ezt egy kis rendhagyó írásmûvel, amely nem különösebben humoros ugyan, de mûfaját tekintve mûszaki humoreszknek nevezhetõ.

A Highfidelon története

A távol-keleti Cziczamitsu Co. Ltd. mérnökei megkonstruálják az eddigi legtökéletesebb hifi-berendezést, a Highfidelont. A gép kezdetben 165 ezer dollárba kerül, de amikor már több százan rendeltek belõle (stúdiók fõleg), a gyár drasztikusan csökkenteni tudja a költségeit, és ma már nem kér többet, csak - tipikus amerikai árképzés 99999 dollárt és 95 centet.
Lényegesen több vevõt már nem sikerül verbuválni, tehát mérnökök és kereskedõk közös munkával egyszerûsíteni kezdik a masinát. A frekvencia-átvitel alsó határát felemelik 5Hz-rõl 36Hz-re, a felsõt leszállítják 500kHz-rõl 30kHz-re. A dinamikasávot, amely 116dB volt, most 57 decibelre redukálják. A torzítást eredetileg mérni sem lehetett, de most mégis megengedhetõnek nyilvánítanak 0,05%-ot és így
tovább. A Highfidelon minõsége azonban - állítólag változatlan marad, hiszen ezeket a nüánszokat az emberi fül úgysem hallja meg.
Ez a Highfidelon, a B változat már nem kerül 20 ezer dollárba sem (tudjuk: 5 centtel olcsóbb!), és a gyár rövidesen piacra dobja a C modellt, amely további egyszerûsítések fejében igen hasznos szolgáltatásokat kínál, mint amilyen az FVT (Fejbiccentéssel Vezérelhetõ Távhangerõszabályzó), ez igazán nem hiányozhat egy olyan masináról, amelynek az ára - még mindig - 9999 dollár és 95 cent.
Habár Amerikában ez már nem drágább, mint nálunk egy Orion torony.
Íme: a Highfidelon megtalálta az utat a lakásokba! Igazán csak mellékesen említem, hogy ezidõtájt már a magyar pénzügyõrök is tudomást szereznek a Highfidelonról, és a Bizományi Áruházban feltûnik az elsõ C modell. Kikiáltási ára félmillió forint.
Idõközben azonban "odaát" - hogy is mondjam - bizonyos kételyek merülnek fel. Némelyek gúnyosan Lowfidelonnak becézik a gépet, és azt állítják, hogy meghamisítja a zenét. A józanabbak szerint a C modell igenis kiváló készülék, valamivel feltétlenül jobb a hagyományos gépeknél, de azért nem teljesen ugyanaz, mint a B modell, vagy - pláne az Alapgép. Egyszóval hátrányai is vannak. Ahhoz, hogy a Highfidelon tovább olcsóbbodjék, a vásárlóközönség széles tömegeit kellene megnyerni, ámde a többség egyelõre megmarad a hagyományos készülékeknél, hiszen azok sokkal olcsóbbak, sõt: most aztán tényleg lemegy az áruk. Sokan mégis megveszik a Highfidelont, és
számolgatják, mikor lesz már pénzük egy B-változatra, amikor is a C modellt majd el kell passzolniuk valakinek. Ez az az idõ, amikor honfitársaink kiterjedt családkutatást folytatnak külföldön, és régen feledett rokonokat ásnak elõ a homályból. Egyesek pedig tudni vélik, hogy máris küszöbön áll egy újabb, valóban felülmúlhatatlan technika, a Matskacziczu Co. Ltd. szabadalma, a Superfidelon, addig tehát a legokosabb tartózkodni bárminemû pénzkidobástól. Mûszaki részletek egyelõre nem ismeretesek, csak annyi biztos, hogy az új készülék árcéduláján sok lesz a kilences számjegy.
Ennyi volt, mese volt, talán igaz sem volt - de az sincs kizárva, hogy már többször is megtörtént.

Vesszõparipák viadala

"Bármi, ami nem ütközik természeti törvénybe, megvalósul - mondja A. C. Clarke -, ha van rá igénye a társadalomnak". Helyesebb így fogalmazni: "... ha a társadalom igénye elég erõs". Semmi kétségem aziránt, hogy a High-Hyper-Superfidelonok igenis létrehozhatóak, de korántsem biztos, hogy a Társadalom valóban hõn áhítja ezeket a találmányokat. A hifi népszerû hobbi ugyan, de száz ember közül legfeljebb ha egy az elszánt hifista, és még a hifistáknak is csak a tizedrésze vagy még annyi sem tartja létfontosságú dolognak a minden tekintetben élethû hangátvitelt. Hiszen az emberek túlnyomó többsége csakis könnyûzenét hallgat, számukra a tökéletes hangátvitel fogalma már eleve definiálhatatlan. Hálistennek, a komolyzene-kedvelõk is jobban tudnak összpontosítani a zenére magára, semhogy ne tartanák elviselhetõnek akár a durva hangátviteli hibákat is. És ez Nyugaton sincs másképp.
Valamikor majd, egy nagyon távoli jövõben, amikor a társadalom (ha igaz) összehasonlíthatatlanul gazdagabb és gondtalanabb lesz, talán ráállnak a mérnökök, hogy kerül amibe kerül, de az egy-két ezreléknyi audiofil kedvéért mozgásba hozzák a kutatóintézetek és az ipar teljes gépezetét. Megkonstruálják (ha ez egyáltalán lehetséges) a legtökéletesebb hangátviteli eszközöket, amelyek természetesen azon nyomban hozzáférhetõvé is válnak bárki számára... A mi korunk hifijének azonban apja csupán a Mérnök - a gépek szülõanyja ma még a Kereskedelem. Tovább szõve ezt a hasonlatot: az apák egymagukban nem hozhatnak gyermeket a világra, az anyának viszont - a Kereskedelemnek
- mindnyájan jól ismerjük a törvénytelen gyermekeit, akik után egyetlen valamirevaló mérnök se vállalná az apaságot.
Még valami. Ne feledkezzünk meg róla: a hifi csak egyetlen hobbi a sok közül. Ne is találgassuk, milyen izgalmas, színes, új vesszõparipákat tartogat számunkra a jövõ. Elég számbavennünk az idõtöltés mai népszerû ágazatait (kultúra, sport, technika, játék) - ezek végülis mind versenytársai egymásnak. Az emberiség túlnyomó többségét eleve a tévé fogja (fogja?) lekötni. A magam részérõl mindig is idegenkedéssel fogadtam ezt az áldottanátkozott, bölcsen-ostoba szerkezetet, és a lelkem mélyén Clarke-nak adok igazat: "akit az istenek el akarnak veszejteni, elõször tévével ajándékozzák meg". De azért én sem tudok szabadulni a televíziós házimozi varázsa alól. Amikor a képrögzítés végleg függetleníti a nézõket a központi mûsorforrástól, a színes tévé és a képmagnó minden családi templom fõoltárára kerül - és a hifi nyilván csak a mellékoltáron kap helyet. A két fõ mûszaki hobbi, a kép-, illetve a hangtechnika részben támogatja egymást és párhuzamosan fejlõdik - részben viszont egymás ellen dolgozik és versenyez az emberek szabadidejéért.
Mindent összevéve, a High Fidelity jövõjét a század utolsó évtizedeiben az határozza meg, hogy az emberek mennyire erõsen kívánják a sokféle technikai ágazat közül éppen a hangtechnika fejlõdését, és mennyit hajlandók fizetni érte -a nyugati világban.
Ezt kellene megjósolnom.
A Technikai Rés innensõ oldalán pedig nemcsak az a kérdés, hogy mennyit, de az is, hogy milyen pénznemben vagyunk hajlandóak fizetni - habár ez nemcsak a hajlandóságon múlik. A magyar gazdaságnak 2001-ig nemigen lesz dollárja a hifisták számára, és ha mégis, hát azt nagyon-nagyon meg fogja fizettetni velünk, már csak didaktikai okokból is. Nincsenek adataim róla, de benyomásaim szerint a nyugati eredetû hifi-készülékek minden egyes dollárjáért legalább 100 forintot tesz le a vevõ a hazai boltokban. Ennél azonban sokkal rosszabb volna a merev tilalom. Mert némi kínlódás árán forintért is lehet fabrikálni egyet s mást, de nehéz elképzelni olyan, nívós hangátviteli láncot, amelynek legalább a kényesebb láncszemeit ne Nyugaton kovácsolták volna. És nyilván a jóslataimat is csak erre alapozhatom.

A jövendölés kockázatai

Mielõtt tényleg nekikezdenék a jövendõmondásnak, még elmondom A. C. Clarke aggályait a jövendölés kockázatairól. Szerzõnk sorbaveszi mindazokat, akik megpróbálták megjósolni a jövõt - és alaposan melléfogtak. "A tények gondos elemzésébõl kitûnik, hogy ezek a baklövések két csoportba sorolhatók, amelyek egyikét nevezzük a józan ész, másikát a képzelet csõdjének." Az elsõre azok szolgáltattak jó példát, akik kételkedtek a repülõgép vagy az ûrrakéta megvalósíthatóságában akkor, amikor ezekhez a találmányokhoz
tulajdonképpen már minden "együtt volt". Ha helyesen mérték volna fel az addigi ismeretanyagot, nem lettek volna annyira pesszimisták. A másik, a képzelet csõdje bárkinél beállhat: senkitõl se lehet elvárni, hogy elõre jelezzen olyan felfedezéseket, amelyek nem következnek a Kor ismeretanyagából. Ilyen felfedezésnek számít a röntgensugárzás, a magfizika, a relativitáselmélet, a fényképezés - és természetesen a hangrögzítés is.
Ami engem illet, földhözragadt a fantáziám, sosem lett volna belõlem jó scifista. Kérem az Olvasót, engedje el nekem a Terem Minden Pontjában Egyszerre Energizáló hifi-berendezés, úgyszintén a halántékra illeszthetõ, az agy bioáramaival interferáló Elektróda Hangsugárzó leírását. A képzelet csõdje ellen védtelennek érzem magam. Remélem, tévedésemet 2001-ig nem fogják a fejemre olvasni.
Viszont a józan ész csõdjét mindenképpen szeretném elkerülni. Nagyon is jól tudom, persze, hogy nem bírom korunk ismeretanyagának még a High Fidelityre vonatkozó részét sem, de úgy érzem, hogy amit kihagyok a számításból, az nem fog megvalósulni két évtized leforgása alatt. Mert minden mûszaki újdonságnak elõbb meg kell vívnia csatáját a kereskedelem hadszínterén.
És most aztán már igazán jósolni fogok. Nem, nem, elõbb még mondok egy paradoxont: "a hifi olyan, mint a retúrjegy". Tényleg olyan, ugyanis csak visszafelé érvényes. Tessék felidézni azt a jelenetet (Eric Knight híres regényébõl), amikor is Sam Small vitatkozni kezd a vasúti pénztárnál:

- Kérek egy jegyet oda-vissza.
- Oda-vissza. Jó. Hová? (Kérdi a pénztáros.)
- Hát ide vissza, na hallja, ez természetes.

És Sam sehogyan sem akarja leszögezni, hová utazik. Ilyen, tétova utasok ácsorognak a High Fidelity jegypénztáránál
is. Menettérti jeggyel a zenét szeretnék hazavinni, onnan, ahová a hangmérnök juttatta. A kérdés tehát nem úgy hangzik, hogy: "merre tart a hifi?", hanem: "merre tart a stúdiótechnika, és hogyan nyeri vissza a zenét a High Fidelity?" Prognózisomat így nem a hifi-, hanem a stúdiótechnika kilátásaival kell kezdenem.

Az elsõ láncszem

Arra a kérdésre, hogy melyek a hangátviteli lánc legelsõ láncszemei, a legtöbben azt válaszolnák: a mikrofonok. Pedig a legelsõ láncszem alighanem a koncertterem! (Legalábbis a szimfonikus zenében. Megrögzött pop-rajongók, akik komolyzenérõl hallani sem szeretnek, most elõreszaladhatnak az olvasásban; találkozunk egy oldallal késõbb.) A jó hangfelvételnek ugyanis alfája és omegája: a színhelye!
Nem szeretnék belekeveredni abba a vitába, hogy vajon zenei szempontból melyik a különb: a koncertfelvétel-e (mert elevenebb és hitelesebb), avagy inkább a stúdiófelvétel (mert ott nem köhög és fészkelõdik a közönség, meg aztán újra lehet játszani az elrontott részleteket) - de tudjuk: amikor a zenészeket csillapított falak közé zsúfolják, a muzsika száraz lesz és rideg és unalmas; ha pedig
visszhangosítani próbálják, csak elmaszatolódik tõle. Azt a meghittséget és jelenlét-érzetet, amely a helyszín akusztikájából fakad, mesterséges eszközökkel még imitálni sem lehet.
Félreértés ne essék: nem a képzeletem mond csõdöt. Nagyon is el tudom képzelni, hogy a távoli jövõben egy megszállott kutatócsoport (elektromérnökök, fizikusok, számítógépesek és természetesen aktív zenészek "team"-je) kikísérletezi azt az elektronikus rendszert, amely koncertteremmé varázsolja a legfahangúbb stúdiót is. Másrészt, sokkal egyszerûbb megmaradni a hagyományos helyszínnél, tehát a minél jobb akusztikájú hangversenytermeknél. Igaz, szörnyen drágák - de a stúdióépítés költségei éppennyire abnormálisak. Még akkor is, ha egyelõre eltekintünk a fentebb pedzegetett csodaelektronikától.
Stúdió és stúdió között persze igenis van különbség, sõt: jobb ma egy jó stúdió, mint holnap egy rossz hangversenyterem. Sajnos, ez a bölcs mondás nem segít a magyar hangmestereken: nekik a stúdióik is szegényesek, és jó akusztikájú hangversenytermekhez sem tudnak
hozzáférni. Nem is igen jöhet számításba bármi is a Zenekadémia nagytermén kívül; a kisebb-nagyobb templomok, a Vigadó vagy akár a budapesti Olasz Intézet közül valójában egyik sem képes befogadni a szimfonikus nagyzenekart. Igazán jó terem persze Nyugaton sem minden bokorban terem.
Épül-e magyar hangversenyterem a közeljövõben? Úgy hallom, igen: egy osztrák cég közremûködésével, az õáltala építtetett szálloda szomszédságában, az egyik legzajosabb fõútvonal mentén... Az épület persze "többcélú" lesz. Eredeti rendeltetése szerint "kongresszusi terem, amely elektronikus eszközökkel hangversenyteremmé alakítható". Ezt a koncepciót, Gott sei Dank, sikerült megváltoztatni, és amit végülis az osztrákok megépítenek, az "hangversenyterem, amely elektronikus eszközökkel kongresszusi teremmé alakítható". Azt már tudjuk, hogy az utózengési idejét, mely paraméter szinte mindent eldönt, nem zenére, hanem beszédre optimatizálták - ez a terem aligha lesz a magyar hangfelvételek temploma.
Továbbra is hiányozni fog nekünk egy igazi, nem "többcélú" aula, amely nem kongresszusi palotának épülne, nem tárgyalóközpontnak, nem táncháznak, nem oktatási centrumnak - hanem koncertteremnek. Magyarországon tehát a hangátviteli lánc legelsõ láncszeme az ezredfordulón is gyönge marad - hacsak a Rádió és a Hanglemezgyár nem lesz képes megteremteni a jövõ évszázad hangfelvételi stúdióit.

Mikrofonozás

Ha a hangátviteli lánc a koncertteremmel (illetve stúdióval) kezdõdik, akkor a második láncszem nem más, mint a hangmérnök, a maga mikrofonjaival. A mikrofontechnika afféle fekete tudomány (túlságosan is sok megérzés kell hozzá), vagy talán inkább az alkalmazkodás tudománya:
alkalmazkodás a termek akusztikájához. Tulajdonképpen az a körülmény, hogy valamely hangmérnöknek általában milyen teremben kell felvételt készítenie, meghatározza az illetõnek a filozófiáját is. Nyilvánvaló, hogy akit szûk és rossz akusztikájú stúdióba kényszerítenek, legszívesebben minden egyes zenésznek külön mikrofont dugna az orra alá, csakhogy végleg megszabaduljon a falak jelenlététõl - és
elõbb-utóbb eleve esküdni fog a közel-mikrofonozás módszerére. Ezzel szemben akinek megadatik, hogy jó akusztikájú termekben dolgozhat, igyekezni fog nem csak a zenészek játékát, hanem a teljes akusztikai történést leképezni. Ehhez viszonylag kevés mikrofont kell használnia,
és ezeket is messze kell vinnie a mûvészektõl, hogy ne csak õket halljuk, hanem a teremhangokat is, persze éppen a kellõ arányban. (Mindez, hangsúlyozom, csakis a szimfonikus zenére vonatkozik. A popzene kitûnõen, sõt, elemében érzi magát a stúdióban, mert éppen itt találta meg a maga optimális felvételtechnikáját, sajátos hangzásvilágát.)
Ennyit tehát a mikrofonozásról - de mit mondhatunk magáról a mikrofonról, amely (mint az úgynevezett átalakítók: a hangsugárzók, hangszedõk, fejhallgatók) korántsem tökéletes találmány? A profik ma szinte kizárólag kondenzátormikrofonnal dolgoznak. Ez fölényesen jobb a dinamikusnál (még inkább, mint az elektrosztatikus hangszóró vagy fejhallgató a hagyományosnál!) De azért nem éppen hibátlan, ami már abból is kiderül, hogy ahány gyártmány, annyiféle hangkarakter. Nyilván ott a baj, hogy a mikrofonmembránoknak mint a hangszórómembránoknak is - tömegük van, tehát nem mozoghatnak tehetetlenségmentesen.
Már mentegetõdztem amiatt, hogy a fantáziám nem éppen tehetetlenségmentes. Inkább csak analógiákban tudok gondolkodni. Hangszórót már hallottam olyat, amelyiknek a "membránja" ionizált gáz, vagyis plazma. Ugyanígy mikrofonban is el tudnék képzelni ionizációsat, azaz plazmarendszerût. (Ha majd mutatnak egyet.) Függetlenül azonban a membrán anyagától, a mikrofon így is csak analóg jelet ad le. Ezért kezdõdik a digitális hangátviteli lánc (amelyrõl majd alább szólok) egy Analóg/Digitális átalakítóval. Vajon nem lehetne-e olyan mikrofont építeni, amely a hangrezgések keltette elektromos feszültséget azonnyomban digitális jelekké alakítja, tehát kettes számrendszerben kódolva adja ki magából, feleslegessé téve
(vagy legalább magába foglalva) az A/D konvertert? Ez a gondolat már a profi hangászokat is foglalkoztatja, habár egyelõre még nem jutottak tovább annál, hogy: "de jó is lenne egy ilyen mikrofon!" Mindazonáltal, ha hihetünk a futurológus Clarke-nak: amire igazán szükség van, elõbb-utóbb megvalósul - márpedig a digitális mikrofonra biztosan szükség lesz.

Digitális - ma és holnap

Azt hiszem, Olvasóink többségének van már fogalma a digitális hangrögzítésrõl. (Támpont: "A digitális forradalom", HFM 7.) Most csak röviden foglalom össze a lényegét. Eltérõen a hagyományos, analóg eljárástól, amely folyamatosan tolmácsolja a zenét, a digitális rendszer a filmvetítéssel és a televíziózással tart szellemi rokonságot, amennyiben apró mozaikokra bontja az akusztikai történést.
Ezeket a mozaikokat mennyiségekkel fejezi ki, kettes számrendszerben tárolja és közvetíti, végül pedig visszaalakítja folyamatos, "analóg" jelekké. A digitális hangátvitel minõsége elsõsorban két paraméteren múlik: hogy a mozaikok mennyire sûrûn követik egymást, illetve, hogy mekkora az a legnagyobb szám, amelyet egy-egy ilyen mozaik még ki tud fejezni. Az elõbbi paramétert mintavételi frekvenciának nevezik; legalább kétszer akkorának kell lennie, mint amekkora a hangátviteli sáv. A második paraméter a felbontás, ezt "bit"-ben adják meg. A legjobb
digitális rendszerek mintavételi frekvenciája 44-50kHz, felbontása 16 bit - többre a jelenlegi rendszerek nem képesek. Pedig mindenképpen többet várunk! A digitális technika elõnyei annyira lenyûgözõek, hogy elterelték a figyelmet a hátrányairól. A felvétel zajtalan, a dinamika szinte tetszõlegesen nagy, a basszusátvitel különösen mély és tiszta - viszont a magastartományban félreismerhetetlenül jelen van valami tolakodó idegenség. Állítólag ez csak a korai digitális hang jellemzõje, és a második generációs készülékek sokkal szebben szólnak majd... Gyanítható azonban, hogy annak az érdes hangszínnek igenis megvan a maga oka. Amikor a digitális jelet visszaalakítják analóggá, 20kHz környékén közbe kell iktatni egy iszonyatosan meredek magasvágó szûrõt, s az már néhány kHz-nél is beleszól a fázismenetbe, megzavarja
a tranziensátvitelt. Ezen csak úgy lehetne segíteni, ha a mintavételi frekvenciát alaposan felemelnék. Hasonlóképpen elégtelennek látszik a másik paraméter is, a 16 bites felbontás. Hogy tisztázzuk az álláspontokat: a magam részérõl meg vagyok gyõzõdve róla, hogy a jövõ a digitális technikáé, és valószínûnek tartom, hogy a digitális hangátvitel a végletekig tökéletesíthetõ - de kétlem, hogy jelenlegi formájában egyértelmûen volna jobb az analógnál. Jóslatom: hiába fogják szabványosítani az alacsony mintavételi frekvenciájú és csekély bitszámú készülékeket, a rohamosan fejlõdõ technika fel fog rúgni bármiféle elhamarkodott szabványt! Rövidesen meg fog jelenni a digitális jelrögzítõk egy harmadik generációja, és ez annyival lesz különb a maiaknál, mint a mi félvezetõink a hatvanas évek tranzisztorainál. Az elsõ jelzés: a dbx cég új digitális processzora, 700kHz-es mintavételi frekvenciával. De ezek a harmadik generációs berendezések még mindig csak afféle magnók lesznek, tehát nem tiszta elektronikák, hanem finommechanikával párosított hibridek, amelyek szalagot tekercselnek oda meg vissza, ahogy ezt a jó öreg XX. században tanulták... Bezzeg nem ezt teszi majd a digitális magnók negyedik generációja - ha ugyan magnóknak nevezhetjük õket, ezekben ugyanis már egyáltalán nem lesz mozgó elem: az információt nem szalagon tárolják, hanem buborékmemóriák miriádjaiban. És ez még csak nem is sci-fi. Legkésõbb az ezredfordulón, de talán már sokkal elõbb is hallani fogunk ilyen "buborékmagnót". Persze, amikor ezek bevonulnak a professzionális gyakorlatba, a stúdiók többsége továbbra is elsõ vagy második generációs digitális rendszerekkel dolgozik, a kisebb stúdiók pedig vidáman elzenélgetnek a nagyoktól kiselejtezett analóg szalagjátszókkal. Nem mindenkinek van pénze a legújabbra és legdrágábbra - és ez húsz-harminc év múlva sem lesz másként. Mégis, bízom benne, hogy a bennünket zenével ellátó nagyüzemek (a Rádió és a Hanglemezgyár) viszonylag hamar, tehát legfeljebb 4-5 éves csúszással mindig átveszik az élvonalbeli technikát.
Ámde a stúdiótechnika nem önmagáért való dolog, és éppúgy nem választható el a High Fidelitytõl, mint a hifi sem a stúdiógyakorlattól. A nagyközönség éppen mostanában kezd ismerkedni az új digitális médiummal, a Compact Disc-kel, azaz a "lézeres" hanglemezzel. Ha a fogadtatás kedvezõ, mi több: lelkes, netalán: felülmúlja a várakozásokat - akkor ez nagyban felgyorsíthatja a stúdiók "digitalizálódásának" folyamatát... ami ismét csak visszahat a CD forgalmára és így tovább... mígnem az ezredfordulón a stúdiók már egyáltalán nem is használnak mást, csakis digitális berendezéseket.
Ellenkezõ esetben, tehát ha a CD nem váltja be, vagy nem rögtön váltja be a hozzá fûzött reményeket és kereskedelmi számításokat, akkor az analóg technika még 2001-ben is velünk marad. Visszatérve a jelenbe, tartozom az igazságnak annyival, hogy egyelõre nem is az analóg és a digitális stúdiótechnika között van a nagy különbség, mint inkább a stúdiómûsor és a házistúdiók mûsorának minõsége között. A nívós analóg stúdiómagnók nagyon szépen tudnak szólni; ami engem illet, talán életem végéig is megelégednék ezzel a hangminõséggel - otthon. Paradox dolog, hogy ezt a hangminõséget csakis a digitális technika közvetítésével lehet eljuttatni a lakásokba!

A konzerv

Ha eltekintünk azoktól a koncertektõl, amelyekrõl néhanapján közvetítést ad a rádió, a hifisták kizárólag hangkonzervet fogyasztanak, mégpedig háromfélét. Az elsõt készen kapják a boltban és bármikor felnyithatják (hanglemez, mûsoros kazetta), a másik ugyancsak késztermék, de nem lehet bármikor felbontani (rádióadás). A harmadik konzervféleség a mélyhûtött árunak felel meg, ez a magnófelvétel, amely többnyire az elõzõ kettõrõl készül. Hangkonzervjeink eddig kizárólag analóg-típusúak voltak; a hibrid-lemez ugyanis semmiképpen sem nevezhetõ digitálisnak.
Megváltozott a helyzet. 1983 tavaszán. A két óriáscég, a Philips és a Sony tervszerû, összehangolt akció keretében világszerte piacra hozta a régenvárt digitális lemezjátszókat, az elsõ "lézeres" lemezekkel együtt, amelyeknek választéka jelenleg mintegy 200 kiadványt ölel fel. A CD-játszók ára 4-500 fontsterling (6-800 dollár); bizony, ez két komplett hifi-torony ára. A kis ezüstlemezkék is másfélszer drágábbak a hagyományos fekete korongoknál. A premier mindenesetre megvolt. A közönség, a szakemberek, a gyárak egyaránt kíváncsian figyelik a fejleményeket, és jómagam sem adnám egy vak lóért, ha meg tudnám jósolni a CD sorsát. Megpróbálni azért megpróbálom, de csak a CD-premier sajtóvisszhangja alapján, hiszen
nekünk magunknak még nincs tapasztalatunk a Compact Discrõl. (Azóta már van - lásd A Felkelõ Nap Háza címû cikkünket. A szerk.) Mindent egybevetve, a bemutatkozás sikeres volt. A CD drága ugyan, de nem drágább, sõt, még olcsóbb is, mint a High End Audio istentõl-embertõl elrugaszkodott szuperlemezjátszói, amelyek között a Linn még a szerényebbek közé tartozik. Nem utolsó szempont, hogy a Compact Disc vevõi megtakarítják az MC-elõerõsítõ, a fono-elektronika és a keverõfokozat árát és az ezekkel a láncszemekkel való hifizgetés lelki gyötrelmeit.
Más oldalról: a CD-lemezek hangminõsége kielégítõ ugyan, de a legtöbb Compact Disc nem szól úgy, mint a jó berendezésen lejátszott nívós analóg lemez. És vajon az igazi tömeggyártás bevezetésével nem esik-e a CD színvonala? Fogas kérdés. A "szakma", azaz a hifi-készülékekkel kereskedõ cégek többsége - Angliában - arra tippel, hogy 5 év múlva a hifi-lemezjátszók eladásából származó pénz felét már a CD-készülékek után kaszírozzák.
(Tessék jól megfigyelni ezt a mondatot: nem véletlenül van ilyen faramuci módon megfogalmazva!) Úgy vélik, addigra a CD-játszók ára a felére csökken - igaz, egyszersmind megjelennek a "szuper" és "de luxe" kivitelû változatok is. Nyilván magasabb áron... A nyugatiak 10 évre teszik azt az idõt, amelynek végére a CD keresztültör, teljes zenei választékot kínál, kinövi gyermekbetegségeit és minden kétséget kizáróan bebizonyítja fölényét. De még ezzel sem szorítja ki a lakásokból, sõt: még a hifisták otthonából sem az analóg lemezjátszót. Hiszen a fekete korongok
milliárdjai továbbra is közkézen forognak. Késõbb aztán, talán újabb 10 év elteltével mégiscsak eltünedeznek, és csupán a konzervatív zenebarátok gyûjteményét díszítik - mint manapság a 78-as fordulatú sellaklemezek...
Igaz, akkorra már a CD sem lesz a régi. Mind újabb, jobb és olcsóbb generációi születnek, és az sincs kizárva, hogy ezek nem lesznek kompatibilisak egymással(!). Hogy mást ne mondjak, a "lézeres barázdalyuggatás" nagyon kritikus és költséges mûvelet; kizárt dolog, hogy ne lehetne a kódot fototechnikai úton is sokszorosítani, ahogy ezt a Soundstream cég ajánlja... Amikor pedig a stúdiókban megjelenik az elsõ "buborékmagnó" akkor a CD-tulajdonos audiofileken ugyanaz az idegesség vesz majd erõt, mint most, amikor a szép szíjhajtású (vagy direkthajtású), mozgótekercses hangszedõjû lemezjátszójukat féltik. Végülis mi, magyar hifisták ugyanazt fogjuk végigélni, mint a nyugatiak, csak jóval lassabban. Ahogy fokról-fokra elõbb a magasszínvonalú analóg, majd az elsõ-, második-, harmadik generációs digitális technikát importáljuk (fõleg magánúton, persze), az azt megelõzõnek egy kissé lejjebb megy az ára. Az elérhetetlen luxuscikk elérhetõ luxuscikké válik, majd afféle tartós fogyasztási cikk lesz belõle, mint a hifi-toronyból - és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy hifi-relikviáink láttán már senki sem ütõdik meg, nem irigykedik és nem érzi provokálva magát. A divatjamúlt készülékek veszítenek az értékükbõl. Vajon mikorra nevezhetjük divatjamúltnak a mai átlagos torony-hifit? És mikorra a Dualt, a Thorenst, a Linnt? A digitális lemezjátszó: logikai áramkörök halmaza, megfejelve finommechanikával, telerakva különleges technológiát kívánó anyagokkal - nem tartom valószínûnek, hogy az Orion vagy a Videoton egyhamar vállalkozna rá. Hacsak nem kooperációban, nyugati cégekkel együttmûködve. Jó tudni azonban, hogy az ilyesfajta ügyletek nem azt a célt szolgálják, hogy élenjáró technológiát ültessenek a szikes magyar talajba. Csaknem mindig arról van szó, hogy a nyugati cégnek valamilyen oknál fogva még gyártania kell egy régebbi készüléket, holott ma már egészen más és egészen új dolgokkal foglalkozik. A régit ilyenkor átpasszolja valakinek, akinek ez is nagyon jól jön. Mégis, egy ilyen ügylet folyományaképpen digitális lemezjátszók maradnának Magyarországon, és ami még fontosabb: lenne hol megjavítani õket! Hogy a magánúton behozott CD-játszókkal mit kezdünk, ha felmondják a szolgálatot, nem tudom. Az egyetlen lehetõség: visszaküldeni õket a gyárnak.
Ezt mind végiggondolva oda lyukadok ki, hogy Magyarországon az analóg lemezjátszók még jó 15 évig, talán 2001-ig is a helyükön maradhatnak. És ha ez így igaz, akkor miért várjunk a CD-játszókra ölbetett kézzel? Ha analóg, legyen analóg - de legyen sokkal jobb a maiaknál. Elképzelni sem tudom, hogy ne lehetne idehaza is lényegesen jobb lemezjátszót gyártani azoknál a mûanyag tojáshéjaknál, amelyekkel a Pionics, a Panakai és a többi hongkongi gyár lát el bennünket. A hangszedõt persze külföldrõl kell hozatni - de azt se tõlük. Egyszóval biztos vagyok benne, hogy a hazai High End Audio egy magyar lemezjátszóval, magyar MC-illesztõvel és magyar fono-elektronikával fog kezdõdni. Alig-alig lesz rosszabb(?) az országba bekeveredõ, elsõ generációs CD-játszóknál - és harmadannyiba fog kerülni. Nálunk mások az árarányok, mint Nyugaton.
Más a helyzet a digitális szalagjátszóval. Már említettem, hogy a kép és a hangtechnika néha egymás ellen dolgozik, néha pedig segíti egymást. Azt is pedzegettem, hogy a jövõben a színes tévé és a képmagnó a családi oltár közepére kerül. Nos, erre a két készülékre valóban van igénye a társadalomnak, hiszen sokkal többen áhítoznak képmagnó, mint mondjuk egy CD játszó vagy egy pár jó hangdoboz után. Ha viszont a videomagnó már megvan, akkor féligmeddig a digitális audio-magnó is megvan, csak még ki kell egészíteni egy PCM-processzorral. (Az tartalmazza az A/D és a D/A konvertert és az összes kiegészítõ elektronikát - a jelek rögzítésére pedig a képmagnó szolgál.) Ma még iszonyatos luxusnak látszik: színes tévé, képmagnó, PCM-processzor és a többi... de az átlagember biztosan ebben a sorrendben szeretné kiépíteni házistúdióját. És ha mindez együtt van, akkor a hifi úgyszólván házhoz jön, ugyanis a tévé egészen biztosan sztereofonikus lesz: képet is, hangot is lehet felvenni róla.
Amikor idáig fajulnak a dolgok, addigra már a rádió- és televízióállomások is digitális úton rögzítik a hangot. És innen már csak egy lépés a digitális mûsorszórásig. A digitálisan feldolgozott információ érzéketlen a zajra - ugyan hol lehetne ezt jobban kamatoztatni, mint éppen a rádiózásban? (Vagy a tévézésben! A digitális tévé-rendszerek szabványosítása éppen napirenden van!) Elõbb természetesen kétféleképpen szórnák a mûsort: analóg és digitális jeleket sugároznának párhuzamosan. Késõbb - amikor már mindenki áttért a sokkal jobb minõségû, zajtalan zenéjû digitális tunerek használatára - végképp beszüntetnék az analóg adásokat. Ezt mi már nem fogjuk megérni, de 2001-ig egészen biztosan hallunk még tökéletesen zajtalan, digitális formában kisugárzott és fogadott rádióadást. Nyomatékosan hangsúlyozom: zajtalan rádióadást. A digitális hangátvitel annyira "csendes", hogy értelmüket vesztik a zajcsökkentõ elektronikák, dbx-tõl Dolby-ig. (A-tól B-ig vagy akár Z-ig.) Ezek csak addig élnek, amíg az analóg szalagjátszók.
Apropó: mi történik a kazettás magnókkal? Ezek még jóideig szolgálni fognak bennünket. Akinek nincs sok pénze, vagy legalábbis nem akar sokat áldozni a hifire, továbbra is kazettás magnón fogja bömböltetni a legújabb slágereket, otthon, vagy még inkább a Trabantban és a Zsiguliban, hogy enyhítse a hosszú autóutak egyhangúságát... Minél olcsóbb a gép, annál inkább ellenáll a digitalizálási áramlatnak. A szimpla, egymotoros-kétfejes, kommersz masináknak sokkal kevesebb a félnivalójuk, mint a kacsalábon forgó Nakamichiknek.
Magyarországon az analóg kazettás magnók talán még az ezredfordulón is uralni fogják a piacot. És nem is lesznek olyan rosszak. A nagy japán cégek folyvást javítanak tömegcikk-gyártó technológiájukon, és ez a tendencia a legolcsóbb árkategóriában is érezhetõ, úgyhogy remélhetõleg a mi devizaszegény külkereskedõink is fognak még örömöt okozni a vásárlóközönségnek. Az orsós szalagjátszókhoz egyre kevesebben fognak ragaszkodni. Akinek kevés a pénze, kiegyezik a kazettákkal, aki pedig van annyira tehetõs, mint amennyire a zenét szereti: elõbb-utóbb átnyergel a digitális vesszõparipára.

Erõsségünk: az erõsítõ

A digitális technika azzal kecsegtet, hogy stúdióminõségû hangot hoz a szobánkba. Reméljük, beváltja ígéretét. De analóg vagy digitális: egyremegy, mert a Hang minõségét elsõsorban a lánc vége határozza meg, a hangsugárzó, illetve a lakószoba akusztikája. Most veszem észre, átugrottam egy láncszemet: nem szóltam a teljesítményerõsítõ fokozatról. De még ha végleg elfeledkezem róla, akkor sem követek el nagy mulasztást. Az erõsítõtechnikát ugyanis már többé-kevésbé kézbentartják a mérnökök. Igaz, még a legjobb erõsítõk hangkaraktere között is van némi különbség, de ezek a gépek már oly kevéssé torzítják el a hangot, hogy forradalmi változásnak nemigen nyílik tere. A hangminõségen legalábbis aligha fognak drasztikusan javítani. Természetesen elvárjuk a mérnököktõl, hogy egyre kisebb, egyre kevésbé forró és mégis egyre nagyobb teljesítményû és persze minél olcsóbb készüléket produkáljanak. Hogy hogyan csinálják majd, nem tudom megjósolni - de ezt nem is tartom fontosnak. Ismétlem, a 2001. év teljesítményerõsítõje nem hifibb, hanem praktikusabb lesz a mainál.
Kivételesen hadd lássam rózsaszínû szemüvegen át a hazai perspektívát is. A legcsekélyebb kételyem sincs afelõl, hogy 2-3, de legfeljebb 4-5 éven belül értelmetlenné válik Nyugatról hozni erõsítõt - hacsak nem valami javíthatatlan sznob számára. (Erre a körülményre persze tekintettel kell lennem, ezért most még csak óvatosan merek tusst húzattatni: "pricc, pracc - procc"). Attól kezdve pedig már számunkra is az lesz a legizgalmasabb kérdés, hogy az egyébként jóhangú teljesítményerõsítõt hogyan lehet olcsóbbá tenni és miniatürizálni, megnyitva az utat a multiamplifikálás, azaz a többutas erõsítés irányában. Erre nemcsak azért lesz szükség, hogy szebben szóljon a zene - hanem azért is, hogy egyáltalán beférjünk a szobánkba!

Négy fal között

Ugyanis, a szoba mindig sokkal kisebb, a hangdoboz pedig mindig sokkal nagyobb a kívánatosnál. Vagy tágítanunk kell az elõbbit - vagy szûkíteni az utóbbit. A lakószobák, sajnos, az utóbbi idõben egyre kevésbé hajlandók tágulni. (Enyhe vigasz, hogy ez világjelenség, tehát Nyugaton is így van.) Már annak is örülnünk kell, ha az ezredfordulóra egyáltalán lesz lakása mindenkinek, és jut külön szoba minden zenekedvelõnek. Bele kell törõdnünk, hogy a High Fidelity 2001-ben jellegzetesen házgyári, sõt: lakótelepi hifi lesz. Ez két szempontból is szomorú dolog. Elõször is, a házgyári lakásnak mindmáig az a lényege, hogy kispórolnak belõle mindent, amit csak lehet. Mit szóltok például az ötszintes, de liftnélküli házakhoz?! Reméljük, az építészek a jövõben kevésbé lesznek felelõtlenek, de csodát ne várjunk tõlük, és ne számítsunk arra, hogy a lakások között kellõképpen szigetelni tudják a hangot. Ez megintcsak nem a technikai tudáson, hanem a gazdaságossági számításokon múlik. Egyelõre még egy közönséges táskarádió is tökéletesen elegendõ, hogy ideggyógyintézetbe küldhessük a szomszédainkat; a hifi már csak ráadás. Nyilvánvaló, hogy a békés egymás mellett élés szabályait mindenkinek be kell tartania, és ez alól még az sem kaphat felmentést, aki becsülettel elõfizet a Hifi Magazinra. Annál is kevésbé, mert mi sem vagyunk okosabbak. A lakások utólagos hangszigeteléséhez mindenekelõtt sok-sok hely kell, az pedig éppen a lakótelepi lakásokból hiányzik a leginkább. Ami mármost a lakáson belüli hangot, azaz a lakószoba akusztikáját illeti, nem vagyok ennyire pesszimista. Tényleg nehéz ugyan elképzelni elõnytelenebb akusztikájú szobát a betonfalúnál, különösen, ha alacsony és ráadásul még virslialakú is, de én már laktam ilyen 560x300x260-as szobában, és állítom, egész elfogadhatóan szólt benne a zene...

Mi van a dobozban

És akkor most beszéljünk a hangdobozról, a háziasszony kedvenc bútordarabjáról. Bármilyen meglepõen hangzik, nem vagyunk kétségbeejtõen elmaradva az átlagos nyugati hifihez képest. Inkább az az igazság, hogy mi és az átlagos nyugati hifi együtt vagyunk kétségbeejtõen elmaradva az emelt kategóriához, vagy pláne a High End Audióhoz viszonyítva. Ha valakinek sikerül kicserélnie az Orionjait Pioneerokra, Sansuikra, miegymásra, alig-alig fog javítani a hangképen. Ezzel szemben ha sikerül kicserélnie a Pioneerjait vagy Sansuijait a nívós középkategória valamely darabjára (Rogers, Mission, Spendor, KEF, Quad, Infinity, AR, másfülûek számára a JBL és hasonlók), azt tapasztalja, azonnal vagy néhány napon belül, hogy megváltozott körülötte a világ. Nem vagyok biztos benne, hogy még feljebb rukkolva a létrán, többszörös pénzt fizetve a szuperkategóriájú hangsugárzórendszerekért, ismét ugyanekkora hatást lehetne elérni. Ezzel azt akarom mondani, hogy a hangszórótechnika ma még gyermekcipõben, sõt, hátulgombolós ruhában jár, és kilóg belõle a hátulsó fertálya. Tisztelet a kivételnek, de a hangsugárzótervezõk tudománya jelenleg abból áll, hogy "ad hoc" fadobozokba tetszõleges hangszórókat és keresztváltókat dugnak, és ráadásul még meg is vannak sértõdve, ha valakinek nem tetszik a doboz hangja. (Nem hazai gyárakról: nyugatiakról beszélek!) Ha abból indulunk ki, hogy a tervezõk hajlandóak lesznek elsajátítani azt a matematikai alapot, amely elvben bármelyiküknek rendelkezésére áll, továbbá veszik a fáradságot, és megismerkednek szakmájuk eddigi eredményeivel - akkor az ezután következõ 20 évben nagyon becsületes hangsugárzókat tervezhetnek, még a szokványos dinamikus hangszórókból is. A magam részérõl fõleg ebben látom a fejlõdés útját. A magyar konstruktõrök számára pedig egyáltalán nem is látok más utat. No és mi a helyzet a különleges hangsugárzókkal? (A szakzsargon egzotikusnak nevezi - én inkább futurisztikusnak hívom õket.) Ezek egyelõre túl drágák ahhoz, hogy elterjedjenek - és túl kevéssé vannak elterjedve ahhoz, hogysem olcsóbbak lehessenek. Azonkívül: bármilyen szépen szólnak, egyikük sem tökéletes. A Quad elektrosztatikus rendszerének 23 év után most itt az utódja, de nem számottevõen, vagy legalábbis nem egyértelmûen jobb a réginél. Akárcsak a többi
elektrosztatikus hangszóró, ez sem megy elég mélyre és nem lengeti meg elég erõsen a levegõt. Hasonló kifogásokat olvashatni a másik fajta nagy táblahangszóróról, a Magneplanarról is. (Ennek a típusnak a membránja át meg át van szõve a tulajdonképpeni lengõcsévével.) Az Infinity cég az elektrosztatikus rendszer egy "magnetosztatikus" változatával kísérletezik, és príma magas és középsugárzókat gyárt, de a basszust most is dinamikus hangszóróval adja vissza. Néhány fejezettel ezelõtt szóbahoztam a plazmahangsugárzót - de ma még abból sincs szélessávú típus a piacon, sõt: a laboratóriumban sem. Ezeket egyébként mind elfogadhatnánk a Jövõ Hangsugárzóinak, ha nem foglalnának el olyan sok helyet a szobában. A Quadot például legalább 1,5-2 méterre kell tenni a faltól, vagyis egy lakótelepi szobának legfeljebb a közepére állíthatnánk, a hallgatóság pedig a szoba sarkaiba szorulna - nem éppen ideális sztereofónia. Gyanús egyébként, fölöttébb gyanús, hogy bármiféle hangsugárzót használunk is (ma és 2001-ben), továbbá, bármiféle szobában hallgatjuk is a zenét, a hangdobozokat mindenképpen el kell húzkodni a falaktól, ha azt akarjuk, hogy igazán szépen szóljanak. Kérdés, nem segíthetünk-e magunkon valamiféle ravasz elektronikával? Hadd legyek konzervatív: én nem hiszek benne. Pótlólagos elektronikákkal be lehet állítani egy kompromisszumos hangképet az egyébként rossz akusztikájú teremben. De aki a High Fidelity maximumára törekszik, az 2001-ben sem nélkülözheti a házi koncerttermet: a nagyméretû, kellemes akusztikájú szobát, amelyben a hangsugárzókat kényelmesen távol tarthatja a falaktól. A High End Audio a lakáscserével kezdõdik. Habár, ha a dobozok nem túl nagyok, esetleg mobilizálni lehet õket... Ez most még idegesítõen hangzik, de elõbb-utóbb annyi lesz már az olcsó, praktikus kis elektronika az asztalfiában! Olyan nagy fáradság, ha zenehallgatás elõtt egy gombbal többet kell megnyomnunk? "Hangdoboz ki!" - és a ládák engedelmesen elõgurulnak a szekrényfalból. Amikor pedig elpakoljuk a kazettáinkat, egy utolsó gombnyomásra a hangdobozok szépen visszagördülnek a falba. Nyilvánvaló, hogy ehhez mindenképpen miniatürizálni kell õket, nem lehetnek nagyobbak 50-60 literesnél. Vigyázat: nem mai típusú kommersz dobozról beszélek, hanem olyan basszussugárzóról, amely 30Hz-ig tökéletesen lineáris! Utópisztikus ötlet? Annyira nem utópisztikus, hogy ma is megvalósítható, csak ma még nem gazdaságos. Íme az egyik receptje. Végy egy kisméretû, de igen nagy löketû, iszonyatosan jól terhelhetõ hangszórót. Zárd szûk, agyoncsillapított dobozba. A torzításait csökkentsd mozgásvisszacsatolással. Használj hozzá 4-500 wattos erõsítõt. (Ahá, itt van a kutya elásva!) És máris megkapod azt a szubbasszussugárzót, amely kizárólag 30 és 100Hz között használható, éppen-hogy-csak szobahangerõn. Most már csak a többi hangszóróra van szükséged. Meg persze a többi erõsítõre. Mert a mini-basszusdoboz ára: a maxi erõsítõ. Sõt: a sok erõsítõ. És itt lép jogaiba a multiamplifikálás, azaz többutas erõsítés. Ha a teljesítményerõsítõk jók, olcsók és kicsik, akkor egy-egy hangsugárzó-rendszerben érdemes külön-külön teljesítményerõsítõvel hajtani minden egyes hangszórót. Ez már önmagában is elõnyös, mert a végfokozatok így jobban "kézbentarthatják" a hangszórókat. A többutas erõsítésû rendszer keresztváltója általában szintén aktív elektronika, és közvetlenül az elõerõsítõ után következik a láncban. Mivel így mindegyik hangszóró hangszintjét külön szabályozni lehet, a multiamplifikált hangsugárzók könnyebben alkalmazkodhatnak a szobák akusztikájához - könnyû szívvel lemondhatunk az úgynevezett ekvalizátorokról, vagyis azokról az elektronikus szörnyetegekrõl, amelyekkel az elszánt hangbarátok a lakószobájuk akusztikáját szeretnék rendbe hozni, persze eredménytelenül. Jó tudni, hogy a multiamplifikálás sem képes csodákra: nem csinál elektrosztatikus hangszórót a dinamikusból, nem szünteti meg az olcsó hangszórók nyavalyáit, a dobozrezonanciákat, a diffrakciókat, a teremhangokat. De módot ad az intelligens konstruktõrnek arra, hogy a rendelkezésére álló eszközökbõl a maximumot hozza ki, és mindig megtalálja a legjobb kompromisszumot. Márpedig a hangszórótechnika mindig is a kompromisszumok mûvészete lesz.
Ezt persze még sok mindenrõl el lehetne mondani. Például magáról a High Fidelityrõl is. Az emberéletrõl úgyszintén - no de nem akarom filozófiai sziporkákkal súlyosbítani ezt az amúgyis hosszúra sikeredett futurisztikus esszét.[/quote] Szekám Pál alias Darvas László

[lameXpert]

idézet:

---

(Vallomás.) A munkás ott áll a gép mellett, meghúz egy kallantyút, megnyom két gombot, elfordít egy reteszt háromszor jobbra, negyedszer balra, s miközben kiemeli a gépbõl a munkadarabot, azon töpreng, "teremtõisten, ugyan mi indokolja az én oly céltudatosnak látszó mozdulataimat?" És elképzeli magát, gép és munkadarab nélkül, amint ugyanazt a mozdulatsort ismételgeti - milyen értelmetlen az egész! Mit tehetne mást: megpróbálja megérteni, mi megy végbe a gépben. Ha megértette, megnyert egy csatát. Készülhet a következõre. Csinálom a mozdulatot - lesz belõle alkatrész. Csinálom a mozdulatot - lesz belõle fõegység. Csinálom a mozdulatot - lesz belõle gép. Csinálom a mozdulatot...?
Az ember nehezen viseli, ha nem látja át munkájának gyakorlati szükségszerûségét, tiszta indítékait. Ezeket az indítékokat egyre nehezebb megtalálni; ahogy ajtóról ajtóra beljebb megyünk a Társadalmi Munkamegosztás feliratú épületben. Tollforgatóknak különösen nehéz a dolguk, ha értelmezni-indokolni akarják munkájukat és saját magukat. Nézzünk egy meglehetõsen extrém példát.
Különféle emberek különféle földi javakat termelnek. (Elsõ ajtó az épületben, mindjárt a földszinten.) Szabadidejükben szórakozni szeretnének, mondjuk zenét hallgatnának, erre valók a zenészek (további ajtó, az elõzõ szobából nyílik). A zenésznek hangszerre, tehát hangszerkészítõre van szüksége (újabb ajtó, ez már a harmadik). A legtöbb ember nem megy el a zenéért, úgy kell a helyükbe vinni.
(Negyedik ajtó: készülékgyártók; ötödik ajtó: hangmérnökök, mûsorcsinálók.) A készülékeket ellenõrizni, minõsíteni kell: nyissunk be a hatodik ajtón.
És a hetedik ajtó mögött is ül valaki; éppen újságcikket ír arról a bizonyítványról, amelyet arról a készülékrõl állítottak ki, amely azt a mûsort fogja közvetíteni, amelyen azok a hangszerek hallhatók, amelyeken azok a zenészek játszanak, akik az úgynevezett produktív embereket szórakoztatják.
Ennyi áttétel aggasztóan eltávolítja az emberfiát azoktól a bizonyos Tiszta Indítékoktól. Munkába menet minden reggel hat szobán, hét ajtón kell általmennie, asztalokat-székeket, elfoglalt embereket kerülgetve - nehezen lel szellemi rokonokra: ahogy szobáról szobára õdöng, úgy érzi, a mérnökök japánul beszélnek, a zenészek kínaiul. Végül is a harmadik szobában érzi magát a legjobban, a hangszerkészítõk között. Igaz, õk évszázadok óta csiszolgatják instrumentumaikat, mi meg legfeljebb egy-két évtized óta a mieinket.
De a lényeg ugyanaz: minden apróság, minden árnyalat, minden lehellet létfontosságú, mert fokról fokra így fog majd egyre szebben szólni a zene.
És, ha meggondolom, az õ hangszereik csak egy-egy szólamot tudnak. A mi instrumentumainkon viszont egyszerre szólal meg a teljes szimfonikus nagyzenekar.[/quote]

[lameXpert]

idézet:

---

Azért "állványok", így, többesszámban, mert kétféle van belõlük. Mindkettõ fekete, mindkettõnek Szonáta a neve, és mindkettõnek ugyanaz a szerkezete: egyetlen, vastag körkeresztmetszetû vascsõ, ráhegesztett alap-, illetve tetõlappal, csak éppen ezek a lapok az egyik állványtípuson háromszögletûek, a másikon pedig négyszögletûek. A központi pillér üres, nincs kiöntve homokkal vagy akármivel, a zárólapok pedig vékonyak - a Szonáta állványok tömege ezért viszonylag csekély. Alul fémtüskén támaszkodnak, a tüskék csavarmenetesek, a csavarfej belül hatszögletû, és van hozzájuk egy-egy anya is, hogy meg lehessen húzni õket. A legkényelmesebben úgy lehet szabályozni, hogy felülrõl imbusz-kulccsal tekerjük a csavart, alul pedig villáskulccsal megszorítjuk az anyát. Szép, tiszta munka. A négyszögletû állvány tetõlapja halálpontosan a Heybrook HB1 mérete (ez aligha a véletlen mûve!), a talapzat valamivel szélesebb.
........ A háromszögletû Szonáta alap- és tetõlapja egyaránt arasznyi oldalhosszúságú, egyenlõ oldalú háromszög; ezt a típust feltehetõleg kisebb hangdobozok alá szánták. Némiképp kevesebb anyag kell hozzá,......
Speciális hangsugárzó-lábazat Magyarországon eddig egyáltalán nem került forgalomba - eltekintve attól a másfél-kétszáz darab, Talpnak, illetve Tönknek keresztelt jószágtól, amelyet a Hifi Magazin javaslatára gyártott az Iskolabútorgyár, illetve árusított a RAMOVILL Hifi Áruház. Emlékeztetõül: azokat az állványokat mi a Heybrook-típusokról véltük másolni, de a konstrukciójuk valójában eltér az igazi HB-állványokétól, egyebeken kívül abban is, hogy homokkal voltak kiöntve, tehát nehezek voltak. Nem szóltak rosszul - de nem is szóltak annyira jól, mint a Nyugaton vásárolt márkás fémlábak. Ez az üzlet aztán valamiért kútba esett, a gyártás nem folytatódott, és azóta sem kapni hangdobozállványt Magyarországon. A kecskeméti Artel Kft jó érzékkel fedezte fel magának azt a piaci hézagot, amelyet ezzel a különleges hifi-segédeszközzel lehet betömni.
Akár úttörõnek is nevezhetjük õt (magunkat meg cserkészeknek). A hangsugárzó-lábazatok, ezt nem gyõzzük hangsúlyozni, teljesértékû hifi készülékek. Mégha értelemszerûen kevesebbet írunk is róluk, mint a "normál" készülékekrõl, hiszen mérni nem tudjuk õket (pontosabban: fogalmunk sincs, mit kéne mérnünk).....[/quote]

[Sipi]

Olvassa még valaki ezt a témát, vagy már csak idézgetésekre tellik?

[S W]

Még van bõven idézhetõ anyag a HiFi Magazin CD - n...

[lameXpert]

idézet:

---

Hogyan csináljunk rossz hangsugárzót - I.

Milyen könnyû is azoknak, akik jó hangsugárzót szeretnének! A polcokon ott találják a szakkönyveket, a könyvtárban a folyóiratokat, és ha ez mind mégsem volna elég, szóban is bõségesen kapnak tanácsot azoktól, akik már maguk is kipróbálták (fényes sikerrel!) a legkülönfélébb hangszórókat, doboztípusokat, keresztváltókat. Nem csoda, hogy mindenfelé csak úgy hemzsegnek a jobbnál-jobb hangsugárzók. Dumát lehet rekeszteni velük. No de ha valaki rossz hangsugárzót szeretne? Õ hová forduljon irodalomért, technológiáért, szaktanácsért? Bizony, õrá senki se gondolt. Kétrészes cikkünkkel enyhíteni kívánunk ezen a súlyos méltánytalanságon, amennyiben "gyorstalpaló tanfolyam" keretében szellemi elsõsegélyt nyújtunk mindazoknak, akik döngõ, huppogó, ködös, mosott, esetleg érdes, csörömpölõ hangú, dinamikátlan, zeneietlen, egyszóval: rossz hangsugárzót szeretnének. Beismerjük, a tudomány mai állása szerint nem lehet bármelyik konstrukciót azonos eredményességgel elrontani.
Minden egyes hangsugárzó egy külön világ - alaposan ki kell ismernünk, hogy garantáltan elbaltázhassuk a hangminõségét. De ne csüggedjünk! Mindegyiknek megvannak a maga nyavalyái!

*

A kétütemû villanymotor

Kezdetben volt a membrán - és még ma is megvan, mert ma se nagyon tudunk hangot kelteni másképp, mint hogy egy dugattyúval elõre-hátra pumpáljuk a levegõt - és ezt a dugattyút membránnak nevezzük. Különféle alakzatokat ölthet, különféle anyagokból készülhet, különféle módon mozgathatjuk, de a lényegen ez nem sokat változtat: motorunk hagyományosan kétütemû. Igaz, nem benzinnel mûködik, hanem villannyal.
Persze, a leggyakrabban úgy lendítik meg a membránt, hogy ráerõsítenek egy tekercset és azt erõs mágneses térbe "mártják" - ezt hívják dinamikus hangszórónak. Amikor a tekercsbe áramot vezetünk, a membránnal együtt ugrándozni fog a feszültség ütemében, elõre-hátra, szabályszerûen. Azt hihetnénk, ebbõl menthetetlenül valami jó hangszóró fog kijönni. De nyugalom: csak az elv mozog ilyen szép simán
- a membrán már sokkal idegesebben fog rángatódzni. Nézzük csak, hogyan is mûködik a dinamikus hangszóró. A metszetrajzról elhagytuk a hangszórókosarat, a mágneses rendszert és a lengõcsévét, így most különösen jól látszik, hogy a "motor" valójában egy szûk kör mentén hajtja meg a membránt - holott a teljes membránfelületre szeretne hatni egyszerre! Ha a membrán annyira szilárd volna, mint a Gellérthegy, akkor persze így is késlekedés nélkül követné a motor utasításait. Lévén õ azonban csupán egy vékony, tölcsér (vagy dóm) alakú lapocska, hajladozni kezd, nem dolgozik "uniszónóban". Mélyebb frekvenciákon még egységesen pumpálja a levegõt, de ahogy felfelé haladunk a frekvenciaskálán, elõfordul, hogy a peremkerületek még javában kifelé mozognak, holott a centrum már rég elindult visszafelé. Ennek folytán a membrán "betörik". Más-más
tartományai ellenfázisban sugároznak, ami aztán üdvösen jelentkezik mind a frekvencia-, mind pedig az impulzusátvitelben. A betörés jelenségét (3. ábra) mi dómsugárzón mutatjuk be, mert azon szemléletesebb, de a kónuszos membránok is ugyanígy tesznek. Sõt, még ígyebbül. Ugyanis a dómok lengõcsévéje a membránfelülethez képest nagy, és úgy-ahogy, de alátámasztja a kis kupolát. Ezzel szemben a mélyhangszórókban, hogy úgy mondjuk, sok a membrán és túl kevés a lengõcséve... A betörés természetesen nem csak egyetlen frekvencián következik be, hanem folyamatosan-periodikusan érvényesül, egy bizonyos frekvenciától kezdve. S akárcsak az emberek: az elsõ betöréstõl kezdve a hangszórók sem ártatlanok többé...

Az elsõ betörés annál magasabb frekvenciára csúszik, minél merevebb a membrán. Ha a membrán síklap volna, nem nagyon volna tartása, ezért általában valamiféle tölcsér-alakzatot adnak neki: kúposat, exponenciálisat, hiperbolikusat - lehet kísérletezni vele.
Csodák azonban nincsenek, és az elsõ betörés helye végülis a méretektõl függ, azaz minél nagyobb a membrán, annál hamarább betörik. Még a 20 centi átmérõjûeket is eléri a végzet úgy 7-800Hz környékén - hogy a nagyobb basszushangszórókról ne is beszéljünk. Elégedetten dörzsölhetjük a tenyerünket: hangsugárzónk minden valószínûség szerint pocsék lesz.
Sajnos, a konstruktõrök mindenféle ármányosságra vetemednek, hogy "biztosítsák magukat betörés ellen." Illetve, a betörés tényén nem változtathatnak ugyan, de a hatását eliminálják azáltal, hogy impregnálják a membránt kígyóhájjal-varjúmájjal, mindenféle kenceficével. Ha rossz hangsugárzót akarunk gyártani, nehogy az istenért impregnálni próbáljuk a membránt! Vagy ha már mindenképpen kenni akarjuk, olyan anyagot válasszunk, amely rövid idõn belül kiszárad! Készítenek membránt különféle mûanyagokból is: bextrénbõl, polipropilénbõl, egyebekbõl. Ezek jobban csillapítják sajátmagukat, mint a papír. Egyes konstruktõrök ravasz szendvicsszerkezetekbõl alakítják ki a membránt, miáltal sokkal merevebb lesz, és csak magasabb frekvenciákon törik be.
De azért ne veszítsük kedvünket! Mindennek megvan a maga hátulütõje, például szinte biztosra vehetjük, hogy ezek a speciális membránfajták súlyosabbak a hagyományosnál, nehezebb meglengetni õket, nagyobb a tehetetlenségük, "lassabbak", magasabb frekvenciákon romlik az átvitelük! És ami a legörvendetesebb: elmegy az érzékenységük! Ugyanakkora hangerõhöz most majd sokkalta nagyobb teljesítményt kell belepumpálnunk a hangszóróba, miáltal - ha szerencsénk van - akár le is égethetjük a lengõcsévét. Alternatíva: az erõsítõ erõlködik, nem bírja a strapát, csörömpölõ hangon "klippelni" kezd - és ezt a hallgatóság a hangsugárzónak fogja tulajdonítani. A sportszerûség kedvéért be kell ismernünk, legalább egymás között, hogy ilyenkor valójában nem a hangsugárzó az, ami rosszul szól de végülis a cél szentesíti az eszközt.
A betörés igen hatásos, mondhatni kriminális jelenség, semmiképpen se hanyagoljuk el, ha rossz hangsugárzót akarunk. Már csak ezért is mellõzzük az úgynevezett elektrosztatikus hangsugárzókat, mert azoknak a motorja ha nevezhetjük így ezt a ravaszul megkonstruált kondenzátort - egyszerre hajtja a teljes membránfelületet, megfosztva bennünket a betörés okozta amplitúdó- és fázismizériáktól. Ráadásul az impulzusátvitele is szégyellnivalóan hûséges. Sebaj, azért ezekkel is van elég gond, mint még látni fogjuk. Akárcsak az ELS, együtemben lengeti a teljes membránfelületet a ribbon, azaz szalagsugárzók motorja is, de ettõl a típustól kevésbé kell félnünk: hálistennek, a ribbonok ma még inkább csak a legfelsõ frekvenciasávban használatosak. Egye fene, ha a csipogó szépen szól - majd elrondítjuk a hangot valahol másutt. Ez egyébként is elegáns megoldás, mert olcsó hangszóróból nem kunszt rossz hangsugárzót építeni, a jó ribbonok viszont fölöttébb drágák.

Hogy a betörés elõnyeit kellõképpen méltányolni tudjuk, tekintsük a dinamikus hangszórót olyasfajta szerkezetnek, amelyen a membránnak csupán egy kis központi részét noszogatják, bizakodva, hogy a többi is majdcsak utánamegy. Ebbõl a konfigurációból még sok-sok áldás fakad.
Amikor ugyanis az elektromos jel megérkezik, a membrán úgy viselkedik, mint a tó, ha követ dobnak bele: hullámzani kezd. A hullám a partról visszaverõdik, koncentrikus gyûrûk alakulnak ki rajta. A hangszórómembránon úgyszintén. Az angolban ezt a jelenséget csomóponti rezonanciának hívják, de nevezhetnénk gyûrûrezonanciának is. Meg kell jegyeznünk, hogy ilyen szép, szabályos gyûrûket, amilyeneket az ábrán látni, csak egészen kitûnõ, teljesen homogén membránok produkálnak. A szokványos membránok "térképe" ennél sokkalta cifrább, mert a gyûrûkre egy sereg egyéb rezonancia is rárakódik.
Például harangrezonancia. A hullámzás ugyanis nemcsak koncentrikusan gyûrûzik, hanem a membrán kerületén is végigfut. Igaz, van valami, ami ezeket a rezonanciákat csillapítani tudja: a membránszél. Kárhozatos módon felfogja a hullámokat, és ahelyett, hogy szépen visszaverné, esetleg elnyeli õket. Csakhogy - haha! - másfajta redõzet mérsékli a koncentrikus, és megint másféle a keresztirányú hullámzást. Mindkét fajta rezonancia csak akkor csillapodna, ha a membránszélt kétféle alakzatból kombinálnánk. Ez a tipp egyébként a BBC kutatóitól származik - ments isten, hogy kövessük a tanácsukat! Akkor ugyanis nem élvezhetjük ki teljes mértékben a gyûrû- és harangjátékot.

Mágnesbe mártva

Az elõbb már láttuk a membránt motor nélkül. Nézzük most a motort, membrán nélkül, pontosabban azt a mágneses "fazekat", amelybe a lengõcséve merül. Mint látjuk, az erõvonalak csak egy igen rövid szakasz mentén futnak párhuzamosan. Alul-fölül "szóródik" a mágneses tér, és ott már nem kontrollálja a tekercs mozgását. Minél merészebbeket lendül a cséve, annál inkább fogy a csillapító erõ, és megfordítva: minél kisebb a csillapítás, annál inkább lengeni kezd a tekercs. Rezonanciafrekvencián a hangszóró azt danolja, hogy: kicsi nekem ez a ház, kirúgom az oldalát. Mindezt olyan hangon, mint valami beteg traktor.
Nekünk persze pont ilyen hangszóróra van szükségünk, másoknak viszont esetleg eltér az ízlésük a miénktõl. Õk vagy azt teszik, hogy növelik a légrés hosszát (minek folytán a tekercs nem tud kiszaladni) ehhez azonban olyan drága mágnes kéne, amilyet senki sem enged meg magának. Ezért inkább a csévét tekercselik hosszabbra, hogy egy része mindig benn maradjon a résben. Ennek a "jut is, marad is" filozófiának az az eredménye, hogy noha az áram a teljes tekercsen átfolyik, a tekercs nagyrésze éppen kinn van a lyukból, és nem vesz részt a munkában. Emiatt aztán alaposan elromlik a hangszóró érzékenysége.
Egyébként is: ha hosszabb a tekercs, könnyebben nekiütõdhet valahol az "alagút" falának, hacsak nem növelik a munka precizitását - de nem, azt nem növelik, hanem inkább tágabbra méretezik az egész légrést. Ez megintcsak az érzékenység rovására megy.

Kikosarazott hangszórók

Cikkünk nem merészkedik túl a közhasznú ismeretterjesztés határán; nyilvánvaló, hogy azok az Olvasóink, akik el kívánnak mélyülni a hangszórótechnika matematikájában, vagy a mágnesek és a tekercselés technológiájában, jobbnál-jobb ötletekkel gazdagíthatják a hangsugárzók elbaltázásának mûvészetét. Mi inkább csak az egyszerû, de hatékony módszerekre összpontosítunk.
Például, ha már úgyis kibontottuk a hangszórókosarat, érdemes még egyszer körülszaglászni a membránszél körül. Elõzõleg csak amiatt aggódtunk, vajon nem fogja-e csillapítani a membrán sajátrezonanciáit - s közben megfeledkeztünk arról a vidító lehetõségrõl, hogy a membránszél netalán maga is hozzájárul a bajokhoz. Pedig erre minden esélyünk megvan. A membránszél egész életében, folyton-folyvást rugózik, hajladozik, szívós anyagból kell készülnie, különben nem fogja bírni a strapát. (S gondoljuk meg: mi nem üzemképtelen hangsugárzót akarunk, hanem mûködésképeset - csak éppen rosszat.) De ha a membránszél túlságosan merev, hajladozás közben redõk, gyûrõdések, keresztbarázdák képzõdnek rajta, és ide-oda ráncigálják a membránt.
Márpedig a membrán igen kényes az ilyesmire. Még azt is megérzi, ha ügyetlenül erõsítik fel rá a kivezetõ kábeleket. Azt is megérzi, ha rászáll egy pille. És valóban van rajta pille: így hívják ugyanis a rugószerû, impregnált textilkorongot, amellyel a mozgó rendszert "központosítják", hogy a cséve ne lötyögjön a légrésben, és elõre-hátra se ficánkoljon túl nagyot. Némely konstruktõrök semmit sem szeretnek kockára tenni, és biztos ami biztos: jó erõsen megfogják a membránt a pillével. A hangszóró ettõl merevebben rugózik, vagyis felmegy a rezonanciafrekvenciája, elmegy a basszusa. De, hogy el ne térjünk tárgyunktól: a pillének ezen kívül magánélete is van. A membránszélhez hasonlóan tárolni tudja és persze vissza is tudja sugározni az energiát.
Lassan mindent kipakoltunk a hangszórókosárból; már csak maga a kosár van hátra. Szimpla alkatrésznek látszik, bizonyára csak apróbb hibákat lehet elõidézni rajta. No de aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli! A legtöbb hangszóró afféle pléhboy: kosarát nem öntik, hanem vékony lemezbõl húzzák. A lemeznek alig-alig van tartása (ha "elhúz", esetleg az egész hangszóró tönkremegy), egyébként is rezonanciára hajlamos, különösen, hogy hátul ott ringatózik rajta a jóval nagyobb tömegû mágnes. Hogy valamelyest stabilabbá tegyék, hátul csak egészen kis ablakokat vágnak rajta, miáltal üreg képzõdik a membrán mögött, és most az fog rezonálni. Mi több, a hangszórókosáron most kisebb lett a kijárat, mint a bejárat: a levegõ csak elõrefelé távozhat szabadon, hátrafelé már préselnie kell magát. A legtöbb kommersz típus hátoldalán akkorácska nyílást sem hagynak, mint a membránfelület fele.
(Olvasóink most feltehetõleg csavarhúzót ragadnak, és gyorsan megnézik saját hangszóróikat... Nem fognak csalódni!) Felírhatjuk tehát a hármasszabályt: ha rossz hangszórót akarsz, akkor
1. ne öntött, hanem húzott hangszórókosarat használj,
2. ne vágj rajta, csak szûk börtönablakot és
3. nehogy véletlenül megtámaszd, kiékeld vagy bármi más módon rezgésében gátolni próbáld a mágnest a kosár hátoldalán!

Szelíd motorok

Ha összeraktuk a motort, jól-rosszul, mûködni fog a hangszórónk ugyancsak jól-rosszul. A legjobb esetben úgy, ahogy ezt a 10. ábra szemlélteti, vagyis az átvitele csak egy viszonylag szûk sávban lesz lineáris. Alul-felül rezonanciák lépnek fel rajta. Ehhez az ábrához két kommentár kívánkozik. Elõször is, a fundamentális rezonancia tartományát kiegyenesíthetik ugyan, ha a csillapítási tényezõ, a Q értékét 0,7-en tartják, de az impulzusátvitel még mindig nem lesz tökéletes. A "Q= 0,5" rendszer voltaképpen egyáltalán nincs "túlcsillapítva", hanem csak éppen annyira van megfogva, hogy ne legyen önrezgése. Választhatunk, mit rontsunk el: a basszusátvitelt-e, avagy inkább az impulzusátvitelt. Minderrõl bõvebben írtunk 5. számunkban ("A három kívánság - mese felnõtteknek a mélyhangsugárzó dobozokról").
Másik észrevételünk azokat a bizonyos "lehetséges" további rezonanciákat érinti. Ezt is el lehetne tüntetni, ha a tervezõk gondosan méreteznék a motort - de hát ki az ördög akar gondosan méretezni?! Mi rossz hangsugárzót akarunk, és elégedetten konstatáljuk, hogy a kommersz hangszórók további rezonanciái nem lehetségesek, hanem úgyszólván kötelezõek. Elnézve a 10. ábrát, bizakodva mondhatjuk, hogy ebbõl az életben nem lesz "20Hz-20kHz". S ha megszelídítjük a motor rezonanciáit, többnyire tovább szûkül az átviteli sáv. Tologathatjuk a hangszórót ide-oda a frekvenciaskálán: a nagy membrán mélyebbre, a kicsi magasabbra hatol, de igazából egyikük sem tud többet 4-5 oktávnál.

Több dudás egyszólamban

A nagyméretû, szélessávú hangszórók miatt tehát ne fájjon a fejünk, ezek feltehetõleg igen gyatrák lesznek. A kisméretû hangszórók pedig hiába szélessávúak; mert a basszustartományban nem tudnak leadni elegendõ energiát, és ha erõszakoskodunk velük, leégnek, kiszakadnak, megpukkadnak. No de ha sok-sok kis hangszórót teszünk egymás mellé?! Van is ilyen hangsugárzó, meglehetõsen népszerû is: a Bose 901. Kilenc lyuk van rajta, mint a híres hortobágyi hídon (meg a BEAG Bifrons nevû dobozán). De azért ne ijedjünk meg tõle. Legelõbb is vegyük észre, hogy ezek a 12-13 centis hangszórók nemhogy nem kicsik, hanem meglehetõsen nagyocskák, tehát 10kHz fölött már igencsak hamisan fognak dudorászni. Mi több, be fogják bizonyítani, hogy több dudás nem fér meg egyszólamban.
A hangszórók ugyanis csak addig szórják a hangot, amíg a membránjuk kisebb a hang hullámhosszánál. A magasabb frekvenciájú (azaz kisebb hullámhosszúságú) hangot már korántsem szórják szét, inkább elõrefelé lökik (11. ábra). Ha két hangszórót teszünk egymás mellé, átvitelük át- meg átlapolódik: frekvenciától függõen a tér különbözõ pontjaiban hol erõsítik, hol gyengítik vagy akár ki is olthatják egymás hangját, úgy, ahogy ezt a 12. ábra kecses pálmalevelein szemlélhetjük. Hogy ez nem üres spekuláció, bizonyítsa 13. ábránk, az Orion HS 700-as irányjelleggörbéivel. Ennek a doboznak 2-2 zengõje és csipogója van, és valóban nagyon szép interferenciákat produkál.
Még szebb alakzatok jönnek ki, ha nem ketten, hanem többen dudálnak együtt. A kilenclyukú Bose-ról nincs adatunk, van viszont a nyolchangszórós BEAG HOX 22-rõl. Irányjelleggörbéje remélhetõleg meggyõzi a kétkedõket, hogy nyugodtan szerzõdtethetünk akárhány hangszórót ugyanabba a csárdába. Esélyeink - hogy rossz hangsugárzót fabrikáljunk ezzel egyáltalán nem csökkentek!

Macskazene

Pedig még nem is hozakodtunk elõ minden érvünkkel. Például ki gondolná, hogy a hangszórók nyávogni is tudnak? Persze, nem a szögsebességük ingadozik, mint a magnóké vagy a lemezjátszóké. Mellesleg, az utóbbiak sem mindig úgy nyávognak, mint a letaposott farkú macska: a tisztességesebb gépek nyávogását jóformán észre sem lehet venni. Éppen csak hogy elkeni vagy érdesebbé teszi a hangképet - és a hangszórók nyávogása is csak ilyen. Annyi különbség mégis van, hogy a magnók-lemezjátszók a tökéletlenségük folytán nyávognak - a hangszórók pedig elvbõl!
Ezt az elvet a fizikában Doppler-effektusnak nevezik. Legismertebb és egyben a szívet-lelket leginkább gyönyörködtetõ megjelenési formája az a dübörgésbõl a vijjogásig emelkedõ, majd újra dübörgésbe süllyedõ zaj, amelyet a fel-le száguldozó motorkerékpárok csapnak. A szabály úgy szól (hétköznapi nyelvre fordítva), hogy minden hangforrás, amely közeledik hozzánk vagy távolodik tõlünk, nyávogni fog. A nyávogás mértéke a forrás sebességétõl függ. Nos, ami a hangszórómembránt illeti, ez egyebet sem tesz, csak hol közeledik, hol meg távolodik. Egy szélessávú rendszer (álljon bár egyetlen nagyméretû, vagy több apró hangszóróból), megszólaltatja az 50, de a 15000Hz-es hangot is. Mélyfrekvencián a membrán jó nagyokat leng, mondjuk ±4 millimétert. Az 50Hz-es jelet ez nem zavarja, hiszen neki csaknem 7 méter a hullámhossza, mit neki az a pár milliméter. A 15000Hz-es frekvenciának azonban már nem ez lesz a véleménye, minthogy az õ hullámhossza csak 22 milliméteres. Lényegében az történik, hogy csipogónk ±18 százalékkal elõre-hátra kóvályog a levegõben.

Egyszerû hasonlattal élve, példánkban az 50Hz játssza a motorkerékpárt, a 15kHz pedig a hangját. Csak ne feledjük, hogy ezzel egyidõben ugyanígy motorozik a többi hang is: a 100Hz az 50Hz-en, az 1kHz a 200Hz-en, a 6711Hz a 389Hz-en, szóval az összes frekvencia a nála alacsonyabb összes többi frekvencián! Mindezt ki is lehet mérni, intermodulációs torzítás formájában.
Sajnos, a Doppler-effektus nem eléggé hatékony: csak a szélessávú rendszerekben érvényesül igazán. Mégis, töltsön el bennünket nyugalommal az a tudat, hogy a hangszórónk halkan bár és tapintatosan, de szünet nélkül nyávog. Kivéve, ha a membránja nyugalomban van. ("Mondja, Maga mindig dadog?" "Nnnem. Csak ha-a-a bbbe-beszélek.")

Tölcsérek dicsérete

A tölcséres hangsugárzót nem a Doppler-torzítás ellen találták fel, inkább csak menetközben derült ki, hogy ez a fajta hangsugárzó kevésbé "nyávog". A tölcsér eredetileg arra való, hogy növelje a hangszórók hatásfokát. Azáltal, hogy a membrán impedanciáját a levegõ impedanciájához illesztik, kisebb membránfelülettel és jóval kisebb erõsítõvel is nagyobb hangnyomást lehet kelteni. Nem csoda, hogy a nagyobb tereket a legtöbbször tölcséres hangszóróval sugározzák be; popkoncerteken is mindenünnen tölcsérek tátonganak a felrázandó hallgatóságra. A hetvenes években a tölcséres hangszóróiról és különösen a háromutas sarokhangsugárzójáról híres P. W. Klipsch teleírta a szaksajtót, bizonygatva, hogy a "direktsugárzóknak", vagyis tölcsér nélküli hangszóróknak túl nagy a Doppler-torzításuk, tehát hifi-hangot kizárólag a tölcsérektõl remélhetünk. Annyi kétségkívül igaz, hogy a tölcséres sugárzók kitûnõ hatásfokúak, nem kell erõlködniük, a membránjuk alig-alig mozdul, márpedig a Doppler-nyávogásnak az a feltétele, hogy a membrán minél erõteljesebbeket lendüljön. Az Olvasó most bizonyára undorral félresöpri a tölcséres hangszórókat, mint hasznavehetetlenül jó típusokat.
Hadd védjük meg a tölcsérek becsületét: ha csekély is a Doppler-torzításuk, torzítanak õk eleget, csak másféleképpen. Például már a tölcsér torkolatában fellépõ nagy nyomás is okozhat akkora intermodulációt, hogy egymagában kárpótol bennünket a Doppler-cirmosokért. A tölcsérfal is folyvást rezonál, feltehetõleg ezért van a legtöbb tölcséres csipogónak olyan szép csörömpölõ hangja. De a legfõbb érv a tölcsérek mellett: a kellemesen hullámzó frekvenciaátvitelük. A 16. ábrán különféleképpen méretezett tölcsérek átvitelét szemléltetjük. Látható, hogy mindegyik görbe alsó szakasza erõsen dauerolva van. Hogy kedvet csináljunk a tölcsérekhez, a 17. ábrán bemutatunk egy különösen szép frekvenciagörbét, egy neves stúdiómonitorról. Ilyen jó eredményre azonban ne számítsunk, a legtöbb tölcséres hangszóró hepehupái ennél sokkal mérsékeltebbek.

A tölcsérek átviteli karakterét az magyarázza, hogy a hanghullámok ide-oda verõdnek a torok és a szájnyílás között. Ezt azért jó tudni, mert a szokványos hangszórók membránja is tölcséralakú (!), és bizonyos frekvenciákon ennek megfelelõen is viselkedik. Ezt a tölcsért azonban ráadásba kapjuk, nem kell külön fizetni érte. Mára ennyit. Reméljük, sikerült bizakodást csepegtetnünk Olvasóink szívébe. Fel a fejjel, igenis lehet rossz hangszórót csinálni! Következõ számunkban a rossz hangszóródobozok és 'rosszóverek elõállításának legcélszerûbb módszereirõl értekezünk. Jelszavunk: nem vagyunk védtelenül kiszolgáltatva a technika tökéletességének![/quote]

Szekám Pál

[DDL]

idézet:

---

Ezt írta SW:
Még van bõven idézhetõ anyag a HiFi Magazin CD - n...[/quote]

És ha még a kezedbe is veszed a nyomtatott változatát?!!

Üdv: DDL

[DDL]

Egy két mai újságnak (netesnek pláne) el kellen olvasni, mert sokat tanulhatnának belõle.

Üdv: DDL

[subvoice]

Hogyan csináljunk rossz hangsugárzót - I.
Rég mosolyogtam ennyit, kíváncsian várom a folytatást.

[lameXpert]

idézet:

---

Hogyan csináljunk rossz hangsugárzót - II.

Cikkünk elsõ részében arról értekeztünk, hogyan lehet elfuserálni a "kétütemû villanymotorokat", illetve, hogy milyen szempontok szerint válasszunk hangszórót, ha biztosítani akarjuk magunkat a jó hangminõség ellen. Ma a keresztváltókról és a hangszóródobozokról lesz szó. Ígérjük, ezúttal is mindent elkövetünk, hogy kielégítsük a rossz hangsugárzók kedvelõinek információéhségét.

*

Rendszerek és 'rosszóverek

A tervezõk hamar rájöttek, hogy "egyedül nem megy", vagyis hogy egyetlen (pontosabban egyféle) hangszóróval nem tudják átfogni a teljes hangfrekvenciás sávot. Tehát inkább két hangszóróval próbálkoztak, mondván: ebbõl is egy kicsit, abból is egy kicsit. Illetve: a mélyhangszóróból egy nagyot.

A szabás-varrás tanfolyam

Eddig az volt a baj, hogy a hangszórók nem sugároztak elég széles sávban. Most viszont az okoz komplikációt, hogy azért így is éppen elég széles sávban sugároznak, és belebeszélnek egymás mondandójába. A mélyhangszóró magashangjai mindenesetre eltorzítják a felsõ regisztert. A magassugárzó mélyhangjai ezzel szemben nem annyira a mélyhangszórót zavarják, mint inkább a csipogót magát. (Ha túl mély frekvenciák sugárzására és túl nagy membránkitérésre kényszerítjük, tönkremegy.) A konstruktõrök legszívesebben ollóval nyírnák ketté a diagramokat, hogy aztán úgy varrják össze, ahogy nekik tetszik: "gyûszû, cérna, vasaló, vasaló - jaj de jól él a szabó, a szabó". Ámde a hangszórók jelleggörbéit a valóságban csak "ferde egyenesek" mentén lehet összedolgozni, a crossovernek - keresztváltónak, X-váltónak, frekvenciaváltónak - nevezett szûrõáramkör segítségével. Ez a ferde egyenes a leggyakrabban 6, 12 vagy 18dB/oktáv meredekségû (1. ábra). Minthogy a crossoverek meredekségét dB/oktávban definiálják, mi is oktávokban adtuk meg a frekvencia léptékét.

Minél kevésbé meredeken vág a crossover, annál egyszerûbb megépíteni. A 6dB/oktávos X-váltókhoz elegendõ balról egy tekercs (amely leszedi a mélyhangszóróról a magasakat), jobbról pedig egy kondenzátor (amely nem engedi a csipogóra a mélyebb frekvenciákat). Viszont így roppant sokáig tart, amíg a hangszórók görbéje összelapolódik. Bezzeg a meredekebb, 12 vagy pláne 18dB/oktávos X-váltókkal gyorsan összedolgozhatják a két hangszóró átvitelét. Látszólag. Ugyanis hiába ilyen szép szabályosak a 1. ábrán látható, ferde egyenesek - a hangszórók görbéinek is lineárisan kéne futniuk, s nem csak a keresztfrekvenciáig, hanem jóval tovább! A keresztfrekvencia nem valamiféle startvonal, amelyen a futók átadják egymásnak a stafétabotot, és elhárítják maguktól a további felelõsséget. A hangszóróknak ezután még minimum 1, de inkább 2 oktávon keresztül, 6dB/oktávos keresztváltóhoz pedig még sokkal tovább is lineárisan kéne mûködniük.
A gyakorlatban a hangszórók a keresztfrekvenciáig jól viselik magukat, onnan kezdve azonban zavaros, nyugtalan az átvitelük. Mintha csak tudnák, hová tesszük a keresztezési pontot! Persze, nem õk intézik így a dolgot, hanem a konstruktõrök: a görbe lineáris szakaszát a végletekig kihasználják - a többit meg majd úgyis levágja az X-váltó. Pedig nem vágja le, csak mérsékli. A hepék és a hupák így is érzõdni fognak a hangsugárzó átvitelén.
Annál is inkább, mert - mint minden hifista tudja - az elektroakusztikai jeleknek nemcsak a nagyságát (amplitúdóját) kell hûségesen reprodukálni, hanem az idõbeliségét, azaz a fázisát is. Valójában a kettõ csak együtt érvényes. Hogy az egyik a másik nélkül mennyire megtévesztõ lehet, azt éppen az 1. ábra bizonyítja a legjobban.

Lyuk az életrajzon

Amikor elektromos ollónkkal belenyírunk a frekvenciagörbébe, azonnyomban változtátni kezdjük a rendszer fázisát, mégpedig annál hevesebben, minél meredekebben vág az olló. A fázistolás a görbék jókora szakaszán érvényesül, de különösen a keresztfrekvencián hatékony. A leggyakoribb 6 (és a 18dB-es) váltók itt éppen 90 fokot tévednek, a népszerû 12dB/oktávos szûrõk pedig a keresztfrekvencián mindkét irányból 90-90, összesen 180 fokot hibáznak, ami azt jelenti, hogy a mély- és a magassugárzó éppen ellenfázisban dolgozik. Kioltják egymás átvitelét, és a frekvenciagörbe beszakad. Ezt úgy szokták korrigálni, hogy a két hangszóró közül az egyiknek felcserélik a polaritását, miáltal a keresztfrekvencián most minden stimmel - viszont a görbe más szakaszain lépnek fel szép cifra fázisanomáliák. Nem kétséges: a crossover afféle szükséges rossz. Nekünk, akik rossz hangsugárzót szeretnénk csinálni, sokat lendít a dolgunkon. Érdemes most visszalapozni az elõzõ lapszámunkban közölt 12. ábrához, amely a kettõs hangforrások interferenciáit szemlélteti. "Ugyan mi közünk a kettõs hangforrásokhoz - kérdezheti az Olvasó - nekünk mindig csak egyetlen hangforrásunk van: mélyben a mélyhangszóró, magasban a csipogó!" Ez igaz, a középtartományban viszont mégiscsak egyszerre sugároz a kettõ, ennélfogva itt nagyon szép interferenciáink lesznek, sõt, még szebbek, mint eddig, mert a diagramra most még a fázistolások is rárakódnak. Ha különösen esztétikus térbeli mintázatokat szeretnénk, akkor ügyeljünk: a két hangszóró nehogy véletlenül túl közel kerüljön egymáshoz! Az is jó, ha a dohogót meg a csipogót nem függõleges, hanem mondjuk vízszintes vonal mentén helyezzük el. Valami kis aszimmetriát mindenképpen vigyünk a rendszerbe, hogy az interferenciáink is aszimmetrikusak legyenek, és folyvást változzanak, aszerint, ahogy föl-le járkálunk a szobában. Éljük ki kreativitásunkat! Itt az ideje, hogy figyelemre méltassuk a háromutas hangsugárzókat is. A 2. ábrán egy ilyen rendszert vázolunk fel, az X-váltók meredeksége mindvégig 12dB/oktáv, a keresztfrekvencia 640, illetve 5000Hz. A hangszórók itt kevésbé erõlködnek, mindegyik azt teszi, amihez a legjobban ért, és még a Doppler-macskák nyávogása is teljesen elhalkul, minthogy a mélyhangszóró most nem megy magasra, a felsõ regiszterre pedig nem bízunk mélyhangokat. Már-már azt gondolnánk, hogy számunkra itt nem terem babér, de azért ne keseredjünk el, inkább vegyük szemügyre a középtartományt. Minek a hangját fogjuk hallani 640 és 5000Hz között?
Természetesen a középsugárzóét. Meg a mélysugárzóét. Meg még a csipogóét is. És bele van keverve a hangkoktélba két aluláteresztõ, továbbá két felüláteresztõ szûrõ fázistoló hatása. A középsõ regiszter mindenesetre a tér három pontján szólal meg egyszerre, a lehetõ legtarkabarkább fázisban. Szembõl talán lesz egy pont a levegõben, ahol a rendszert lineárisnak mérhetjük - de mozduljunk csak ki ebbõl a pontból jobbra-balra, le-föl, és térképezzük fel az interferenciákat! Szóval, ne vessük el a háromutas rendszert: esélyeink, hogy rossz hangsugárzót csináljunk, jobbak, mint valaha.
Képzeletünkben most magunk elött látjuk az Olvasót, amint megkönnyebbülten felsóhajt, és végleg elveti azt a lidérces lehetõséget, hogy hangsugárzónk netán mégis hifinek fog minõsülni.
Sajnos, a fellegek még nem vonultak el a fejünk felõl. Ne feledjük, mi csak a legegyszerûbb példákat sorakoztattuk fel, márpedig egyes elvetemült konstruktõrök sokkalta bonyolultabb X-váltókat fabrikálnak, például olyat, amely aszimmetrikus, tehát nem azonos meredekséggel vágja a mély- és a magassugárzó görbéjét, hanem alkalmazkodik ehhez is, ahhoz is. Aztán mindenféle korrekciós tagokat iktatnak a szûrõbe, hogy kisimítsák a frekvenciagörbe egyenetlenségeit. Vagy, hogy egyebet ne mondjunk, nem röstellnek olyan rendszert tervezni, amelynek nemcsak az amplitúdó-, hanem a fázisgörbéje is többé-kevésbé lineáris. Mint látjuk, az ördög nem alszik. Még szerencse, hogy az ilyen faramuci keresztváltókhoz
1. nagyon jól kell tudni számolni;
2. nagyon jól kell ismerni a rendszer mindegyik hangszórójának valamennyi fontosabb paraméterét;
3. nagyon jó mûszerek kellenek hozzá és
4. ezeket kezelni is tudni kell.
Akit a fentebb felsorolt négy csapás nem sújt egyforma hevességgel, az aludjon nyugodtan, és ne tartson attól, hogy a keresztváltója valami kétségbeejtõ véletlen folytán precízre sikeredik.

Fegyelmezetlen tekercsek

Mindeddig feltételeztük, hogy a hangsugárzók belsejében katonás rend uralkodik, hogy a hangszórók függelmi viszonyban állnak a keresztváltóval, és ha az utóbbi azt mondja, hogy "végrehajtani", akkor a hangszórók haptákba vágják magukat és azt felelik: "értettem". Hát nem, a hangszórók nem fogadnak szót ilyen könnyen. Általában teljesítik ugyan a parancsot, de nem egyszer visszakérdezik, hogy jól hallották-e; máskor azt válaszolják, hogy "ezen még gondolkodnunk kell egy kicsit" és az is megtörténhet, hogy hevesen tiltakozni kezdenek az utasítás ellen. Nem katonák õk, hanem fegyelmezetlen civilek. Lelkük van. Elvárják, hogy szépen beszéljenek velük.

Illusztrációképpen 3. ábránk bemutatja a dinamikus hangszórók jellegzetes impedanciagörbéjét. Mint látjuk, a hangszórókkal leginkább a harmadik szakaszban lehet értelmesen beszélni: itt, hogy úgy mondjuk, "néma ellenállással" veszik tudomásul feladatukat. A másik három tartományban viszont inkább induktív vagy kapacitív, tömören: reaktív módon viselkednek, visszapofáznak, és esetleg civakodni kezdenek az X-váltó saját tekercseivel és kondenzátoraival. A 4. ábrán egy magassugárzó produkálja magát. Átvitele eredetileg szélessávú és sima, és mivel a keresztfrekvencia magasan van (7kHz), elegendõnek látszik a 6dB/oktávos szûrõ, azaz egyetlen kondenzátor. A példánkban szereplõ magassugárzó azonban nincs megelégedve ezzel a mûszaki megoldással, s nemtetszését azáltal juttatja kifejezésre, hogy rúgkapálni kezd mindkét rezonanciafrekvencián (fõleg az alsón). Az átviteli görbe végülis sok mindenre emlékeztet, csak éppen egy 6dB/oktáv meredekségû egyenesre nem.

Hogy Olvasóink jobban érezzék (esetleg a saját vállukon is) e probléma súlyát, az 5-6. ábrán olyan görbéket mutatunk, amelyek az Orion HS280-assal kapcsolatosak. Az elsõ diagramra egy gondosan, szabályszerûen megépített, háromutas X-váltó átvitelét vittük fel (keresztfrekvenciák: 1 és 7kHz, a szûrõk meredeksége 12dB/oktáv), miközben a keresztváltót - elõírás szerint - 4 ohmos ellenállással terheltük. Ámde a való világ (s ezen belül a HS280-as) hangszóróinak impedanciája távolról sem konstans, s még kevésbé rezisztív. Ha a keresztváltót nem a "steril" 4 ohmmal, hanem a HS280-as hangszórókészletével terheljük, akkor úgy fog mûködni, ahogy a második diagram mutatja. A középsõ görbe 800 és 8000Hz-en szinte égnek emeli a két karját, mintha csak azt akarná mondani: "megadom magam ". Ha jól megnézzük ezt a diagramot, rájövünk, hogy nem 3 görbét látunk, hanem négyet, csak a középsõ kettõ összefolyik. Merthogy a középsugárzóra két szûrõt is ráakasztottunk: alulról egy felüláteresztõt, felülrõl egy aluláteresztõt. A kétféle szûrõ szerencsés esetben nemcsak a hangszóróval diskurál hanem egymás között is párbeszédet folytat. Fölöttébb tanulságos egyébként, hogy - mint a 6. ábrán látható - a mély- és a magassugárzó szûrõi is produkálhatnak egyet s mást. Holott nekik "papíron" semmi közük a középsugárzó rezonanciáihoz. A megvetésünk tárgyát képezõ, nevesebb hangsugárzók keresztváltóján általában nehéz eligazodni. Ebbõl a szempontból teljesen mindegy, hogy számítógéppel tervezték avagy szokás szerint süketszobában kotyvasztották õket. Ugyanis a hangszórók tökéletlensége miatt annyi mindent kell korrigálni, hogy a végén már az sem világos, milyen meredek a szûrõ és hol van a töréspontja. Ennek a cikknek (és szerzõjének) túl szûk a kapacitása ahhoz, hogysem bõvebben szólhatna az X-váltók alkatrészeirõl, a különféle típusú kondenzátorokról és tekercsekrõl - holott ezek is jól szolgálnak bennünket a minõség elleni küzdelemben. Nagy a "szórásuk", öregszenek, reaktívak (tárolják és visszarúgják az energiát), és számos torzításfajtát produkálnak. Az is elõfordul, hogy az erõsítõt kényszerítik torzításra. (Vasmagos tekercsek, ha nem jól méretezték õket, a zene dinamikus passzusaiban olymódon változtatják a rendszer impedanciáját, hogy az erõsítõ hirtelen túlterhelõdik, "klippelni" kezd.) Az igazán jó minõségû alkatrészek kényelmetlenül drágák, különösen azok, amelyeknek mélyfrekvencián nagy teljesítményt kell elviselniük.
Megadhatjuk tehát a rossz hangsugárzóknak egy csaknem általános érvényû receptjét: végy 2-3 hangszórót, válassz ki valamelyik szakácskönyvbõl egy megfelelõnek látszó szûrõváltót, szerezz olyan alkatrészeket, amilyenekhez hozzáférsz - és ne ellenõrizd, hogy ezek mit mûvelnek együtt. Persze, ha valakinek szanaszéjjel hevernek a lakásán a mûszerek, és amúgyis van otthon süketszobája (a társalgó, az ebédlõ, a nappali és a vendégszoba mögött), akkor esetleg nem tud ellenállni a csábításnak, s akár a szenvedélyévé is válhat, hogy mindent megmérjen. Mi azonban ne fecséreljük a szót az efféle gyönge jellemekre.

Hol kössük - mint kössük

Mint látjuk, ha egyszer szétnyírtuk a hangfrekvenciás sávot, utána már nem lehet újra összeszõni - legfeljebb összebogozni lehet. Viszont nem mindegy, hol kötjük meg a csomót. A fül ugyanis nem egyformán érzékeny a különbözõ regiszterekben. Észlelni mindenképpen észleli ugyan a hibákat, csak nem egyformán és nem azonos mértékben. Ez a körülmény szabad teret nyújt kreativitásunknak: egyrészt szinte biztosra vehetjük, hogy hozzájutunk az annyira áhított rossz hangsugárzóhoz, másrészt még azt is mi magunk dönthetjük el, hogy a hangsugárzónk milyen tekintetben legyen rossz. A klasszikus, 15-20 évvel ezelõtti hifi-hangsugárzók általában kétutasak: egy nagy, legalább 30 centis mélyhangszórót kombinálnak egy magassugárzóval. A szûrõváltójuk többnyire 12dB/oktávos. A csomót 1kHz környékén kötik meg, garantálva, hogy az X-váltó hatása a teljes hangfrekvenciás sávban érvényesül. A modern, "angolos" iskola inkább lemond a nagyenergiájú mélybasszusról, kisebb dohogókat ajánl (általában 20 centiset), szorgalmazza a speciális membrántípusokat, és a keresztváltó helyét 3-4kHz-re teszi. Minthogy az emberi fül éppen ebben a tartományban a legérzékenyebb, biztosra vehetjük, hogy a "bog" hatása ezúttal sem marad észrevétlen.
A háromutas rendszerekben az alsó keresztfrekvenciát a leggyakrabban 3-600Hz között találjuk, tehát az emberi beszéd- és énekhangok tartományának kellõs közepén. Ez is nagyon jó hely. Mert az oboa vagy a brácsa hangját nem mindenki ismeri pontosan, de mindenki tudja, hogy milyen az emberi hang, hiszen egész életünkben folyvást azt hallgatjuk, a lehetõ leghifibb minõségben. Észrevesszük, ha nem ilyen!
Úgy tûnik, mindenképpen célt fogunk érni, ha bárhol is megszakítjuk, majd újból összecsomózzuk a zenei alaphangok tartományát. Csak arra vigyázzunk, nehogy véletlenül 6kHz fölé, illetve 100Hz alá vigyük a keresztfrekvenciát, arrafelé ugyanis a fül már kevésbé szigorú kritikus. Szerencsére meglehetõsen ritka az olyan középsugárzó, amely képes volna hibátlanul (tehát betörés, harangozás, nyávogás stb. nélkül - lásd az összes elõzõ fejezetet), lineárisan sugározni 80-100Hz-tõl egészen 6-7kHz-ig. Ilyen galádságra valószínûleg csak a hatalmas, iskolatábla-méretû elektrosztatikus hangszórók képesek, meg néhány hasonló, futurisztikus modell, mint a Magneplanar, amely nem elektrosztatikus ugyan, de éppoly nagy, éppoly lapos és éppoly drága, mintha az volna. (A Magneplanar képét 14. számunk sajtószemléjében közöltük. Ennek a spanyolfal-alakú rendszernek a membránja "át van szõve" a tulajdonképpeni lengõcsévével.)

Szubvencionált sztereofónia

Skandináv a pigmeustól, kõszáli kecske a tengerimalactól nem különbözik annyira, mint a másfél-kétméteres elektrosztatikus panel a könyvespolcra való, húszcentis törpedoboztól. És mégis van egy közös vonásuk. (Azon kívül, persze, hogy zene szól belõlük.) Nevezetesen: mindkettõ jó néven veszi, ha "megtámogatják" az alsó két oktávban. Erre szolgálnak az úgynevezett szub-basszussugárzók, amelyekbõl egyet vagy kettõt szoktak csatlakoztatni a sztereó rendszerhez, 60-100Hz közötti keresztfrekvencián. A minidobozt nyilván azért kell "szubvencionálni", mert egyáltalán nincs basszusa; az ezerdolláros ELS-nek volna ugyan, csak nem elég mély és nem elég erõteljes, mondhatni: nem éppen ezerdolláros. Márpedig ha lúd, hát legyen kövér.
A szubbasszus-dobozok mindenesetre jó kövérek, 100-300 literesre is meghíznak. Drágák is, persze, úgyhogy a tulajdonos elõbb-utóbb maga is szubvencióra szorul.

Különösen, mert a szub-basszust nehéz összehozni a többi regiszterrel. Ilyen mély frekvenciákon már jókora "graft" folyik át a keresztváltón, akkora, hogy csak egészen nagy és szinte megfizethetetlenül drága tekercsek és kondenzátorok viselnék el. De még ha találnánk is megfelelõ alkatrészeket, akkor sem tudnánk közös nevezõre hozni a basszus és a szub-basszus hangnyomásszintjét. A közép- és magassugárzók még elviselik, ha beiktatunk eléjük egy ellenállást (potmétert), viszont a "normál" mélyhangsugárzónak az ilyesmi teljesen elrontaná a csillapítását. A hagyományos, passzív keresztváltó tehát itt csõdöt mond - és ez a tény újabb aktivitásra serkentette a hangsugárzó-konstruktõröket. Úgynevezett
aktívrendszereket állítottak össze: minden hangszórót külön teljesítményerõsítõvel hajtanak meg, és a keresztváltóval nem a hangszórók, hanem az erõsítõk között osztják szét a jelet (7-8. ábra). Miután az X-váltónak most már nem áramot, hanem csak feszültséget kell feldolgoznia, szinte mindent el lehet intézni egyetlen nyomtatott áramköri lapon. Teljesen mindegy, magasra vagy mélyre helyezik-e a keresztfrekvenciát. A szinteket is kényelmesen össze lehet hozni, szintszabályozókkal.

Szub-basszust gyakorlatilag csakis aktívszûrõkkel lehet csatlakoztatni, de persze "normál" hangsugárzókat is mûködtethetnek aktív keresztváltóval. Szomorúan kell megállapítanunk, hogy az aktív módszer sorra "überolja" legerõsebb ütõkártyáinkat. A külön-külön meghajtott hangszórók sokkal szelídebbek, szófogadóbbak, hívebben követik az erõsítõ utasításait, és egyáltalán nem zavarják sem egymást, sem a keresztváltót. Könnyebb ekvalizálni-korrigálni a frekvencia-, úgyszintén a fázisátvitelüket. Siralmas ügy. No de él a magyar, áll Buda még - jelenleg nem sok aktívsugárzót találni széles e hazában. Mellesleg külföldön sincsenek túlságosan elterjedve, és könnyû megérteni, miért nem. Ha az aktívrendszer mellett döntünk, elõször is búcsút kell mondanunk a kényelmes receivereknek és az egybeépített erõsítõknek (habár, ha az elõ- és végfokozatot szét tudjuk választani - és a tengerentúli készülékeken ez csaknem általános - a teljesítményerõsítõt továbbra is felhasználhatjuk, csak ki kell egészítenünk további sztereó teljesítményerõsítõkkel.) Másodszor, ezeknek az erõsítõknek, meg természetesen a keresztváltónak is meg kell ütniük nagyjából ugyanazt a nívót, hiszen változatlanul fennáll a szabály: a minõséget a leggyengébb láncszem határozza meg. Hadd emlékeztessük az Olvasót arra, hogy még a legszimplább meghajtófokozatnak is van valamiféle hangszíne, sajáthangja, gyakran nem is kevés. Hogyne volna hangelszínezõ hatása egy komplex elektronikus keresztváltónak!
És hát a leggyengébb láncszem azért így is a hangszóró marad. (Még akkor is, ha maga Mark Levinson készíti hozzá a szûrõváltót.) Az aktívrendszer egyébként is drága, tehát hajlamossá tesz a takarékoskodásra, tehát nem csoda, hogy némely aktívdoboz gyöngébben szól, mint a kétszerte olcsóbb passzív. Legalább is a külföldi szakírók ítéletébõl olyasmi derül ki, hogy a jelenlegi aktívrendszerek az árukhoz képest nem elég jók, a minõségükhöz képest pedig túlságosan drágák. Márpedig a High Fidelityben nemcsak a szorosan vett minõség számít - ugyanennyire fontos az Ár/Minõség mutató is.
Végezetül egy pszichikai motívum. Mielõtt felesküdtünk volna az aktívrendszerre, volt: egy erõsítõnk meg egy pár hangdobozunk, ezeket teszteltük-cserélgettük-módosítgattuk... Az aktívrendszer több láncszembõl áll: elektronikus keresztváltóból, két vagy több sztereó végfokból, ugyanennyi (gyakorlatilag szabadon kombinálható!) hangszóróból. És bármelyiket módunkban áll megváltoztatni, jobbra cserélni. Érezzük a távlatokat? Némely aktívsugárzó tulajdonosának egész élete nem más, mint egyetlen, véget nem érõ A- B teszt.

Dobozba zárt szellem

Témakörünk túlságosan összetett, nehéz megtartani a logikus sorrendet. Így történhetett meg, hogy beszéltünk már mélysugárzókról, sõt, szub-basszussugárzókról - anélkül, hogy egy árva szót is ejtettünk volna elengedhetetlen kellékükrõl, a hangszóródobozról, a hangszórók halhatatlan lelkének e földi porhüvelyérõl. A hangszórók nyughatatlan szellemek, s feltehetõleg hisznek a lélekvándorlásban, mert gyakran átköltõznek egyik dobozból a másikba, mint ezt minden hifista tudja. Test nélkül azonban nem létezhetnek, mindenképpen szükségük van valamiféle dobozra.

Hadd mutassuk be újra (némiképp módosítva) legelsõ rajzunkat, szemléltetve, hogy hogyan sugároznak valójában a membránok (9. ábra). Primitív rajz, de sokat mond, helyesebben sokat kérdez, ti. hogy hová az ördögbe tegyük azt az energiát, amely a membrán hátoldaláról sugároz? Fel lehetne használni valahogy, és akkor növelhetné a hangszóró basszusának erejét. Csakhogy: ha összetalálkozik az elõrefelé, ellenkezõ fázisban sugárzott jellel, mélyfrekvencián kioltja (akusztikai rövidzár), a magasabb regiszterekben pedig elszínezi a frekvenciaátvitelt, és idõben is elkeni az információt. Ha pedig bezárjuk egy üregbe, nem marad nyugton, ficánkol, nekiütközik a membrán hátoldalának sõt, keresztül is tudja verekedni magát a
membránon. Akusztikusok és hangsugárzó-tervezõk a legkülönfélébb módon próbálják eltüntetni ezt a hátrafelé sugárzó jelet; a legszívesebben átpasszolnák a negyedik dimenzióba. Tökéletes megoldást szerencsére mindmáig nem találtak, a mi dolgunk tehát most csupán annyi, hogy futólag sorbavesszük a különféle doboztípusokat, és megállapítjuk, melyikkel miért lehet rossz hangsugárzót csinálni.

Egy fal, és más semmi

A hangfal olyan doboz, amelynek csak elõlapja van. A legmélyebb frekvenciák (=legnagyobb hullámhosszúságú hangok) megkerülik ezt a választófalat, és kioltják önmagukat. Még az 50-60Hz-es basszushoz is több négyzetméternyi hangfalra van szükség. Kézenfekvõ megoldás be(hang)falazni a hangszórót két szoba közé, de ezt manapság valahogy nem kultiválják, talán mert a házgyári lakások fala betonból van, nehéz kilyukasztani. Minden hangsugárzótípus közül a hangfalnak a legszebb a mélyátviteli karaktere: a rezonanciafrekvencia alatt a görbe mindössze 6dB/oktávval esik. Másrészt: minden hangsugárzó közül a hangfalnak a legkellemetlenebb az iránykarakterisztikája; minthogy ez a típus elõre-hátra egyformán sugároz, a jelleggörbe egy "8"-as számra emlékeztet. Még egy szempont: a hangfalra szerelt hangszóró membránja szabadon mozog, tehát nem zavarja, ámde nem is csillapítja semmi. Úgy dolgozik, ahogy akar - és ahogy tud. Klasszikus hangfalat ma már nemigen használnak a hifisták. (Legalábbis mélysugárzó céljára nem.) Vannak viszont különleges, hangfal-karakterû modellek: a már említett elektrosztatikus-rendszerûek és a Magneplanar. Ezekben nem a hangszórót szerelték fel egy panelra, hanem maga a panel sugároz elõre-hátra. Bevalljuk, ezekrõl a Felsõ Tízezerhez tartozó hangsugárzókról csak némi rosszindulattal tudunk rosszat mondani, de azért egy kis erõfeszítés árán sikerülni fog. Szóval: a membránfelületük azért ilyen nagy, hogy legyen basszusa. Ámde a nagy felületeken menthetetlenül rezonanciák ébrednek keresztben és hosszában, tehát a frekvenciaátvitel azért mégsem lesz annyira sima. Aztán: a nagy felület a magasabb regiszterekben már nem tud pontszerû hangforrást imitálni (errõl majd késõbb). Aztán: a mélyátvitelük valóban kielégítõ - mindaddig, amíg meg nem hallgatjuk õket szub-basszussugárzóval kombinálva! S végül, de nem utolsósorban egy praktikus szempont. "Nyolcas" iránykarakterisztikájuk miatt a paneleket el kell húzni a falaktól, másfélkét méternyire. Tessék ezt megszervezni egy 3x5,5 méteres szobában, úgy, hogy a sztereó bázistávolságra is maradjon 3 méter. A megfejtõk között elektrosztatikus violinkulcsokat sorsolunk ki.

Lehet egy lyukkal több?

Ha eltekintünk a hangfalaktól, meg a tölcsérektõl, amelyekrõl már szóltunk, oda lyukadunk ki, hogy minden hangsugárzó valamiféle doboz, csak éppen vagy van rajta lyuk, vagy nincs. Amelyiken nincs lyuk, azt zári doboznak nevezzük, amelyiken van, azt reflexdoboznak, vagy - ha összehajtogatott csõ van a belsejében - labirintusnak. Basszusátvitelükrõl bõvebben írtunk lapunk 5. számában ("A három kívánság - mese felnõtteknek a mélyhangsugárzó dobozokról"), nincs értelme, hogy ismétlésekbe bocsátkozzunk. Csupán a tanulságot foglaljuk össze: akármelyik típust választjuk is, kompromisszumot kötünk, mert a basszus vagy több lesz, de zavarosabb - vagy kevesebb, de tisztább. (Persze, ha ügyesen dolgozunk, elérhetjük, hogy a basszus ne csak szegényes legyen, hanem ráadásul zavaros is.) Inkább csak egy-két kiegészítést szeretnénk fûzni a mélysugárzó-meséhez. A Szerzõ mindenekelõtt él az alkalommal, és korrigálni szeretné egy hibáját: annakidején nem szólt a mélysugárzó-rendszerek tranziensátvitelérõl, sõt, egyhelyütt azt írta, hogy "az optimalizált labirintusnak ugyanolyan a mélyhangátvitele mint az optimalizált reflexdobozé". Ez tévedés. A háromféle rendszer közül a zárt doboz jelleggörbéje lankásabban esik, mint a másik kettõé (csak 12, nem pedig 24dB meredekséggel oktávonként), így kevésbé forgatja el a rendszer fázisát, ennélfogva precízebb lehet az impulzusátvitele. A labirintus pedig azért követheti precízebben a tranzienseket, mert a hosszú csõ rezisztív módon csillapítja a membránt, ennek folytán az alaprezonancia nem lesz annyira reaktív, mint a reflexdobozoké. Ez mellesleg egybevág azzal a hétköznapi tapasztalattal, miszerint a basszreflex-dobozok nagy része "üt", vagy éppen hordószerûen döng.
Fõleg, persze, ha nem tömik ki tisztességesen - ami nagyon elõnyös, ha valaki rossz hangsugárzót akar, de ragaszkodik az erõteljes basszushoz. A fent leírt módszerrel elpénecolhatja a hangdobozt, anélkül, hogy elbasszustalanítaná.
Jó tudni, hogy a mélysugárzók a felsõbb regiszterekben sem mûködnek egyformán. Errõl egyébként a múltkoriban is szó volt: a reflexdoboz nyílásából magasfrekvenciás zajok, torzítások szûrõdhetnek ki (bolond lyukból bolond szél fúj?). Igaz viszont, hogy ezeket blokkolni lehet egy úgynevezett passzív radiátorral, azaz a reflexnyílásba épített, motornélküli membránnal.... De semmi gond: ha ügyesek vagyunk, és nem függesztjük fel eléggé lágyan, akkor a passzív radiátorral több bajt okozhatunk, mint hasznot. A labirintus (Transmission Line) nyílásából szintén energia lép ki a levegõbe, de a torzításokat meglehetõsen leszûri a hosszú, kitömött csõ. A nyílás "frekvenciajelleggörbéje" viszonylag sima, a magasabb frekvenciák fokozatosan halnak el. Az érem másik oldala: a labirintus a gyakorlatban nagyon rossz hatásfokú rendszer, úgyszólván felzabálja az erõsítõteljesítményt, frekvencia- és impedanciagörbéje pedig többnyire igencsak hullámos, a nem elég jól csillapított csõrezonanciák miatt.

Hullámverés a dobozban

Nyílt tengeren senki se veszi észre, mikor van dagály, viszont a zárt öblökben annál inkább feltûnik, hogy hirtelen megnõ a víz szintje és magasabbra csapnak a hullámok. Hasonló dolog történik a hangdobozok belsejében is: dagály idején hanghullámok csapkodnak ide-oda, annál hevesebben, minél nagyobbakat pumpál rajtuk a hangszóró. Bizonyos frekvenciákon ezek visszaverõdnek, mindennek nekimennek, természetesen a membránnak is - sõt, keresztül is mennek rajta. Ezek a frekvenciák: a doboz sajáthangjai. A hangsugárzó gazdája ott áll megfürödve. Nemcsak a zene hullámaiban merítkezik meg; azt is folyvást hallgatnia kell, hogy mi folyik a doboz belsejében.

Minél nagyobb és minél vékonyabb a membrán, annál jobban átfolynak rajta a késleltetett, a doboz belsejébõl visszaverõdött jelek. Hogy ez az árapály-jelenség mennyire drasztikus, mindenki megítélheti 10. ábránkból. A hangszórómembrán redukálja ugyan valamelyest a nemkívánatos jeleket, de azok így is csak 20-25 decibelnyire maradnak el a mûsorjeltõl. A csillapítás egyhelyütt mindössze 6dB, az alaprezonancián pedig úgyszólván semmi - a membrán itt szinte mindent keresztülenged. Ha számításba vesszük, hogy a példánkban szereplõ hangszóró viszonylag kicsi, a membránja pedig tömör, súlyos mûanyagból, bextrénbõl készült - fogalmat alkothatunk a nagy papírmembránok frekvencia-átbocsátó képességérõl. A visszaverõdést természetesen nem akkor fogjuk hallani, amikor magát a mûsorjelet, hanem valamivel késõbb. Vagyis "elkeni a zene jelenidejét", ahogy ezt 11. ábránk szemlélteti. Meg kell jegyeznünk, hogy ezeket a szép hegy- és vízrajzokat a gyárak kizárólag elvi cikkekben publikálják. Eszükbe sem jut, hogy az eladott készülékek mellé dugott gyártmányismertetõkben is ilyesmivel rémisztgessék a félénk audiofülûeket.
Az a bizonyos vatta-, üveggyapot- és gyapjúhalmaz, amit a hangdobozok belsejében találunk, a belsõ hullámverés csillapítására szolgál. Csillapítja is az állóhullámokat, körülbelül annyira, mint a citromos tea az influenzát - nem öli meg a vírusokat, de nélküle még kutyábbul érezné magát a beteg. Az állóhullámok csomópontja egyébként a doboz belsejében képzõdik, nem a falak mentén. Ha tehát a csillapítást hatástalanítani akarjuk, ne lazán függesszük fel a vattát, hanem szögecseljük oda a fára jó szorosan. Az állóhullámok frekvenciaspektrumát jórészt a doboz méretei határozzák meg, ahogyan a teremhangok eloszlása is a szoba méreteitõl függ. Erre az analógiára támaszkodva az akusztikusok azt javallják, hogy "hangoljuk szét" a doboz méreteit, s ezzel a rezonanciákat is. Például jónak tartják az 1:1,6:2,5-ös méretarányokat. Hasonló megfontolás alapján ajánlják a szabálytalan doboz-alakzatokat, tehát például az öt- vagy hétszögû hasábformát. Visszájára fordítva az akusztikusok tanácsait, könnyen megfogalmazhatnánk, mi kell egy rossz hangsugárzóhoz, - de most valahogy nem vagyunk magabiztosak. Mert például a Spendor BC1 dobozának belsõ méretaránya körülbelül 1:1:2 - és ezt a hangsugárzót mégis viszonylag színezetlen hangúnak tartják. És még egyszer, utoljára a labirintusról. Ez folyamatosan emészti fel az energiát. Minél hosszabb, annál mélyebb frekvenciákat képes elnyelni. Az ideális (negyedhullámhosszra hangolt) labirint csak a mélybasszus tartományában dolgozik vissza a membrán hátoldalára. A való világ labirintusainak azonban van érzékük a realitásokhoz.
Minthogy hosszúságuk miatt nem férnének be a szobába, "össze vannak hajtogatva" - és a hajtogatásból adódó csõszakaszokban állóhullámok képzõdhetnek. Magának a labirint-csõhossznak pedig van egy sajátos felhang-struktúrája. Különösen a Harmadik és az Ötödik szól megkapóan. Ezeken nem szimfóniát értünk, hanem harmonikus torzítást.

Fal rengetõ!

A hanghullámok nemcsak a membránt csapkodják, hanem a dobozfalat is. Meg is rázzák, alaposan: A 12. ábrán egy kísérlet eredményét látjuk. A kutatók megmérték egy hangszóró frekvenciaátvitelét, majd különféle vastagságú rétegelt lemezeket szereltek elé, és újra felvették a frekvenciagörbét - a panelen keresztül. A diagram tanúsága szerint a kritikus frekvenciákon mindegyik panel teljesen transzparens, átengedi a teljes energiamennyiséget, amit kap. A jól összedolgozott hangdoboz-falak természetesen sokkal merevebbek a különálló, szimpla paneleknél, de bármennyire merevek is, rezonanciafrekvenciájukon annyi hangot engednek át, hogy az 10 decibelnyire is megközelítheti a referenciaszintet. Talán mondanunk sem kell, hogy ezek a rezonanciák megintcsak némi késéssel érkeznek; ráadásul sokkal nehezebben csengenek le, mint a membránon keresztültörõ jelek. A faanyag ugyanis súlyosabb a papírnál vagy a mûanyagnál, és ha egyszer rezgésbe jön, beletelik vagy fél másodperc, amíg úgy-ahogy lecsillapodik.

Ez való nekünk!

Mások azonban nem lelkesednek ennyire a panelrezonanciákért, és megpróbálják csillapítani mindenféle bitumenes borításokkal. A 13. ábrán ennek a praktikának az eredményét szemléltetjük: a dobozfal rezgése csillapodott, rezonanciafrekvenciája lejjebb tolódott. Ez a technika azonban csak akkor hatékony, ha a dobozfal tömege csekély, a csillapítóanyag pedig súlyos. Ebbõl a ténybõl máris ihletet meríthetünk egy-két fölöttébb rosszul sikerült hangszóródobozhoz. Ugyanis ha a dobozfal vastag, akkor merev ugyan, de súlyos, tehát csak nagyon sok csillapítóanyaggal lehetne "megfogni". Ha viszont vékonyak a dobozfalak, akkor nehéz megmunkálni õket, és asztalos a talpán, aki igazán merev dobozt tud csinálni belõlük.
Aztán az is elgondolkodtató, hogy merre érdemes eltolni a dobozfalak önrezonanciáját. A Spendor BC1 tervezõi például lefelé nyomták, mondván, hogy így kevésbé zavaró. Ezzel szemben a Celestion SL6 konstruktõrei a végletekig kimerevítették a dobozfalat, és felfelé tolták a rezonanciát, mondván, hogy így kevésbé zavaró. (Ma kétségtelenül ez az uralkodó tendencia.) Most már csak az a kérdés, vajon melyik frekvenciatartományban érdemes benntartani a rezonanciát, hogy a lehetá legzavaróbb legyen. Amíg erre a kérdésre nem kapunk választ, nem tudjuk megmondani, hogyan csináljunk rossz hangszóródobozt. Az Olvasónak saját megérzéseire kell hagyatkoznia. A "know-how"-t azért alább összefoglaljuk. Tehát: lefelé mozdul a rezonancia, ha az oldalfalakat vékonyítjuk vagy méretüket növeljük. Felfelé mozdul, ha a falat vastagítjuk, méretét csökkentjük, hosszúkás vagy szabálytalan alakúra szabjuk, meggörbítjük (!), megfeszítjük, keresztlécekkel merevítjük. Hasznos tudnivaló, hogy minden hangszóródoboznak az elõlap a leggyöngébb fala, minthogy azon kivágások vannak, és így nincs elegendõ tartása. A nagyméretû dobozok (bármilyen vastag a faluk!)általában jóval mélyebben rezegnek és sokkal erõsebben is, mint a miniboxok. A szakemberek manapság úgy vélik, hogy ha egy doboz köbtartalma meghaladja a 30-40 litert, a falait okvetlenül csillapítani kell. Mi tehát még véletlenül se tegyünk ilyet.
Egyébiránt, akkor se reménytelen az ügyünk, ha a dobozrezonancia csillapítva van. Ezek a rezonanciák ugyanis furcsán viselkednek. Hagyják csillapítani magukat, de amint ellaposodnak, egyszersmind elterebélyesednek (14. ábra). Némely kutatók megesküsznek rá, hogy a széles, lapos rezonanciákat sokkal jobban meg lehet hallani, mint azokat az éles berezgéseket, amelyek belül maradnak egy viszonylag szûk frekvenciasávon.

Pontszerû hasábok

Az ideális hangsugárzót úgy definiálják, hogy: pontszerû hangforrás. Ez minden frekvencián ugyanabból a geometriai pontból sugároz, teljesen koherens fázisban. Egyetlen hibája, hogy nem mûködik. A pontnak ugyanis nincs kiterjedése, ennélfogva sugározni sem tud.
A pontszerû hangforrást csak imitálni lehet, több-kevesebb sikerrel. A frekvenciasávot végülis egyszer már felosztottuk két vagy több hangszóró között, és ezek mind pontszerûnek minõsülnek, mindaddig, amíg az átmérõjük kisebb a lesugárzott hang hullámhosszánál. Önmagában véve pontszerû forrás az egyméteres szub-basszussugárzó, akárcsak a felsõ basszust szolgáltató, könyvnagyságú minidoboz, a 3kHz fölött sugárzó 25 milliméteres dóm vagy a 10 milliméteres "szupertweeter". Ha sikerül összehozni õket valami koncentrikus alakzatban, akkor ezt a hangsugárzót pontszerûnek tekinthetjük. Ha nem - nem. A legismertebb koncentrikus hangsugárzó a Tannoyé, ebben egybe van építve a dohogó és a csipogó, de különálló hangszórókkal is imitálhatják a "pontszerû hangforrást". Tökéletesen, hál' Istennek, ez soha nem fog sikerülni. Ugyanis, míg a geometriai pontnak nincs térbeli kiterjedése, az akusztikai értelemben vett pontszerû hangforrásnak érezhetõen gömb alakúnak kell lennie. A gömb úgy "támasztja alá" az éppen lesugárzott hangot, hogy sehol sem képzõdik rajta másodlagos hangforrás. A hanghullámok nem ütköznek bele semmibe, szép simán kiterülnek" a gömbfelületen - persze, csak addig, ameddig annak átmérõje arányban áll az õ hullámhosszúságukkal.
Az emberek azonban valahogy nem szeretik a gömbölyded alakzatokat, legalábbis a High Fidelityben nem. A nagy építész, Le Corbusier szavaival: életünket az átkozott derékszög uralja. És persze könnyebb összeasztaloskodni egy hasábformát, mint egy gömböt vagy valami tojásdad figurát. Ennélfogva a legtöbb hangdoboz úgy néz ki - mint egy hangdoboz. Hasábformájú. Van hat oldala, nyolc sarka, tizenkét éle. Ezeken mind elhajlik, megtörik, újraképzõdik a hanghullám, más szóval diffrakciók lépnek fel. Tegyünk egy kis kitérõt, és lapozzunk vissza elõzõ lapszámunk 11. ábrájához: a hangszóró csak mélyebb frekvenciákon "szórja" a hangot, a magasabb frekvenciákat pedig mindinkább elõrefelé irányítja. Ennek a jelenségnek az lesz az eredménye, hogy hangsugárzónk frekvenciaátvitele felbillen! Ha ugyanis a teljesítmény elõbb egyenletesen pumpálódik szét a térben, majd pedig - magasabb frekvenciákon - egyre inkább tengelyirányban összpontosul, akkor a hangnyomásgörbe egyenletesen emelkedni fog. Néhány oktávon belül 6 decibellel nõ a szintje. Ez a néhány oktáv nem más, mint az az átmeneti tartomány, amelyben a hangsugárzó összemérhetõvé válik a hang hullámhosszával, és fokozatosan elveszíti pontszerû jellegét.

És a diffrakciók ebben a tartományban érvényesülnek igazán! Szinte minden akusztikával (vagy hifivel) foglalkozó újság publikálta már azt a diagramsorozatot, amelyet mi a 15. ábrán adunk közre: így módosítja a hangsugárzók átvitelét az átmeneti tartományban a tulajdon dobozformájuk! Kevésbé ismeretes, hogy ezt a kísérletet "laborméretekben" végezték, egy különleges, szélessávú, de csak néhány centiméter átmérõjû hangszóróval és körülbelül 60 centis próbatestekkel, s ezért nem annyira a mélysugárzók, mint inkább a közép- és magassugárzók doboz-diffrakcióját modellezi hûségesen. Egy biztos: bármelyik frekvencia azonnal "megérez" bármiféle diszkontinuitást, tehát felismeri az éleket, sarkokat, síkokat, üregeket, egyszóval az eltérést a számára ideális gömbfelülettõl. Most már csak néhány jó tanács van hátra. Fontoljuk meg õket, hiszen ez az utolsó alkalom, hogy elronthassuk a hangsugárzónkat. (Ha meg már eddig is rossz volt, akkor most feltehetjük mûvünkre a koronát.) Tehát:
Semmiképpen se térjünk el a négyzetes hasábnak nevezett alakzattól. És legyen a dobozunk széles és lapos, mint a palatábla, nehogy véletlenül pontszerûnek minõsüljön. (Ebbõl a szempontból még a Magneplanarok és az ELS-ek is szalonképesek a mi számunkra.) A doboz élei legyenek élesek! A sarkai sarkosak! Semmi hajlat, semmi görbület! A hangszórókat a világért se kívülrõl szereljük az elõlapra, csakis belülrõl, úgy, hogy rá tudjon sugározni a kivágás éleire! Használjunk akusztikai terelõelemeket! Még a csipogók is boldogabban csipognak, ha mindenféle korongokat, koszorúkat, mûanyagcsillagokat szerelünk eléjük. Az is nagyon effektív, ha a nagy membránok közepébe kis papírtölcséreket ragasztunk. Hadd kommunikáljanak egymásközt!
És így tovább. Folytathatnánk még sokáig ezt a "pontszerû hasábjainkról" szóló fejezetet - de lapunk terjedelme véges, és mindjárt a végére érünk a hasábnak. Úgyhogy ide is kívánkozik már valami pontszerûség.

*

Kutyafuttában végigszaladva az egész hangszórótechnikán, hamarjában ennyit tudtunk összehordani. De reméljük, már ez a pár maréknyi mûszaki motívum is meggyõzi az Olvasót: igenis, lehet rossz hangsugárzót csinálni! Hogy mást ne mondjunk: erre még jelen sorok szerzõje is képesnek érzi magát!
Némely kishitûek talán visszariadnak e nagyszabású vállalkozástól, mert úgy vélik, igazán rossz hangsugárzót csak a gyárakban lehet összeeszkábálni. Ez azonban tévedés! Bárki nekigyürkõzhet a feladatnak, otthon, igen, akár a konyhában is, és ha megvan benne a kellõ elszántság, munkáját elõbb-utóbb siker koronázza. Tapasztalni fogja: nincs rossz konstruktõr - csak rossz hangsugárzók vannak...[/quote]

Szekám Pál alias Darvas László

[eLBé]

Kár, hogy a képek, vagyis Kenõ Manó ténykedései nincsenek benne a szövegben.

Ez azért alapmû kéne legyen sok forumózó társnak is, akik otthon egyre.másra építik a jobbnál-jobb hangdobozokat.

[Sipi]

Azt a cikket régebben már én is elolvastam, és arra a következtetésre jutottam, hogy az én otthoni "házi" hangfalaim is teljesítenek jónéhány kritériumot ezek közül, úgyhogy "nyugodt" vagyok.

[subvoice]

Sajnos a gyári hangsugárzók terén sem sokkal jobb a helyzet (nyilván nem a B&W Nautilusra gondolok). Valahogy a mai dobozokat nem érzem masszívnak, stabilnak, mintha ki lenne belõlük spórolva az anyag. Vékonyka faanyag (gyakran ráadásul pozdorja), alig van merevítés, sokszor a beépített hangszórók sem túl fényesek. Sok olcsó háromutast kapni olyan áron, amibõl egy jobbfajta keresztváltó sem jön ki, nemhogy egy komplett hangfal.

[lameXpert]

idézet:

---

(Rejtett paraméterek)

Amióta világ a világ és hifi a hifi, a mûszaki emberek mindig gyanakvással fogadták a zenebarátok tudósításait arról, hogy valamely hifi-jószág hogyan szól, illetve (lemezjátszó-futómû, hangszórókábel stb.) hogy szól egyáltalán. "Volnál szíves megmondani, melyik paraméterrõl van szó?" - kérdezik, nem csekély lenézéssel a hangjukban. Mûszakikakon itt most azokat a hangmérnököket, hifi-konstruktõröket stb. értem, akik jó szakemberek ugyan, de nem érdekli õket a zene. Csak mûszaki paramétereket ismernek. De vajon tényleg ismerik-e a mûszaki paramétereket? Több mint húsz évvel ezelõtt a technika megajándékozott bennünket a tranzisztoros erõsítõkkel. A specifikációjuk ragyogó volt, de kutyául szóltak. "Micsoda babonaság - vélték a mérnökök -, ha jók a paraméterek, jó az erõsítõ is!" Aztán egyszercsak fény derült bizonyos "rejtett" paramaéterekre, amelyekkel végre indokolni lehetett, miért szóltak olyan iszonyatosan azok az erõsítõk. Az új paramétert a mérnökök elraktározták a többi közé, és megnyugvással vették tudomásul, hogy tudásuk most már teljes. Tehát most már igazán visszautasíthatják az afféle hifista babonákat, miszerint két, egyforma specifikációjú erõsítõ közül az egyiknek van basszusa, a a másiknak meg nincs. Hogy netán ezek az erõsítõk nem egyformán tûrik a hangsugárzó-impedancia változásait? "Okos beszéd - miért nem ezzel kezdtétek!" És kezdõdik minden elölrõl. És ugyanezt játsszuk minden más hifi-eszközzel. "Nevezd meg a paramétert!" - követelik tõlünk; tõlünk, a laikusoktól! Ha van paraméter, jó. Ha nincs, a vállukat vonogatják.
Képzeld el, hogy a vendéglõben reklamálsz, mert nem ízlik marhafelsál, mire jön a szakács, és azt mondja: "Én a legjobb szakácskönyvekbõl fõzök, az étel tehát kifogástalan. Önnek rossz az ízlése, vagy pedig csupán képzelõdik. Avagy meg tudja nevezni azt a paramétert, amely ellen kifogása van? Hagyjuk tehát a misztikus fecsegést azokról az ízekrõl, aromákról meg illatokról - én egyébként is vegetáriánus vagyok."
Némely mérnök is úgy viselkedik, mint ez az öntudatos szakács. Nincs tisztában a szerepkörökkel. Tudomásul kéne vennie pedig, hogy a vendégnek minden körülmények között igaza van. Az audiofil vendégnek úgyszintén. Az elektroakusztika az utóbbi 30 évben mindig a hifistákat igazolta. Misztikumról szó sincs, minden auditív jelenségre meg lehet találni a mûszaki magyarázatot, de a rejtett paramétereket nem a hifistákon kell számonkérni. Ezeket éppen a mérnököknek kell felkutatniuk! Aki keres, talál. De csak az keres, és az talál, aki egyszerre képes figyelni mindkettõre: a paraméterekre és a zenére.[/quote]Darvas László

[Sipi]

Na ez olvassátok:

A HiFi-erõsítõk termikus torzításáról
(részlet)
Sipos Gyula okl. IC-szakmérnök
Forrás: Rádió-technika évkönyve 1998. 68-69. oldal

Siralmas elõtörténet
Amikor évtizedekkel ezelõtt elektroncsövekkel HiFi-erõsítõt építettek, az elektronika tudománya még jóval fejletlenebb volt, ennek ellenére az eredmények – mai szemmel nézve – nem is voltak túl rosszak, sõt. Az elmúlt 30…40 év során az áramkörtechnikában számos kisebb-nagyobb részletkérdésre derült fény, különösen amióta már a számítógépes analízisre is mód nyílt. Ezen eredmények azonban igen lassan, vagy sehogy sem mutatkoztak meg a HiFi-technika területén.

1. Szakembergárda
Az elektronika ipara világszerte jellemzõ, hogy a rádió, tv, HiFi és stúdiótechnikai-akusztikai fejlesztések témakörében a mérsékelt lelkesedés és hozzáértés, s úgyszintén a mérsékelt fizetés a tipikus. A legjobb szakembereket felszippantják a legnagyobb hadiipari cégek és szállítóik, továbbá a jól fizetõ elektronikai mamutcégek. Ezek a szakemberek azonban túl drágák már saját cégeik számára és másoknak is ahhoz, hogy „alantas” (polgári célú, rádió, TV, HiFi stb.) feladatkörökben foglalkoztassák õket. Így a fennmaradó, mérsékelten fontos területeken, pl. az elektroakusztikai, a közszükségleti elektronikai iparban helyezkednek el azok a szakemberek, akikre az említett cégek már nem tartanak igényt. Természetesen találunk ezen a pályán is világhírû, kitûnõ szakembereket, csupán jóval kisebb számban a lehetségesnél és a szükségesnél. Így azután elõtérbe kerül (itt is) a kereskedelmi szempontból – rövid távon – szinte mindig sikeres hazudozás, mellébeszélés és szemfényvesztés.

2. Az elektronikus bóvli születése
Legfontosabbnak tûnik a csicsázás. Eredménye: a megfelelõ vagy jó mûszaki paraméterû készülék helyett gyártott szemenszedett bóvli, krómozva, nikkelezve, csillogva-villogva, kisminkelve és lehetõleg nagy sorozatban, bambuszkunyhóban gyártva, gyártatva, zengzetes márkanevek alatt, jó pénzért. Kitûnõ példa erre az egyik ilyen (egyébként közismert) cégecske által elõállított, nálunk is kapható, kézben is hordozható, sztereó, kétkazettás rádiómagnó, melynek (akármilyen… teljesítménye a színes felirat szerint 750 (hétszázötven!) watt. Nyilván véletlenségbõl az éppen az asztalon lévõ villanyvasalót is mellészámították, amikor a feliratot gyártották, ugyanis jó esetben 2x5…2x10 W csúcsteljesítmény jön ki a szerkezetbõl, különös tekintettel az energia-megmaradás elvére, és az áramforrást képzõ 8 darab góliátelemre, vagy a beépített parányi hálózati trafóra. Ilyesféle készülékekkel és ismeretekkel igen jól el vagyunk látva az utóbbi években, midõn a bóvliért már nem kell útlevelet váltanunk és legalább egy országgal odébb utaznunk. Sõt, mint tudjuk, állandósult a szezon elõtti, utáni, szezonvégi és alkalmi kiárusítás, a leértékelés, az írott sajtó és az elektronikus agymosás útján terjesztett „csak nálunk”, „ÚJ”, „külön kedvezmény”, „speciális ajánlat”, miegymás… hogy jobban „egye” a nagyközönség a bóvlit.
Nem biztos azonban, hogy ezek a „könnyûvérû” cégek, cégecskék kereskedelmi szempontból sikertelenek, netán az ott dolgozók jövedelme sem rossz, csak a munka megkívánt tervezõi, mérnöki stb. színvonala nem túl magas, s ez természetesen a termékek mûszaki tartalmát is jócskán befolyásolja. Kétségtelen az is, hogy amíg az egyik ember képességeit az ûrtechnika teszi alaposan próbára, addig a másik ember egy pár száz forintos ajtózár konstrukciójába is képes belebukni.
Hajdanában, úgy jó negyven-ötven évvel ezelõtt (valamivel) tisztességesebben mentek a dolgok (Hja, azok a régi szép idõk… . Igaz, kevesebb volt az aktív eszköz (csupán néhány elektroncsõ-féleség), még nem volt minden fûszoknyás törzsfõnöknek „Spiller”-pákája, hullámforrasztó automatája és saját nevére dedikált integrált áramköri készlete, viszont fajlagosan több volt a gondolat és a gondosság, az odafigyelés, mert a készülékeket legfeljebb százával és nem százezrével gyártották.
Aztán a század közepe táján az Újvilágból Európába, majd pedig a Távol-Keletre is betört a lelketlen tömegtermelés szelleme, de a mennyiség x minõség szorzat konstans maradt. Napjainkra ez még annyiban romlott tovább, hogy a szórakoztató elektronikai termékek még szebbek, még „dizájnosabbak”, de a kor lehetõségeihez képest még silányabbak lettek.

3. Az iparban másképp van
Az ipari elektronika, a mûszeripar, a szabályozástechnika, az ûrtechnika stb. persze soha nem süllyedhet a bóvli színvonalára. Megrendelõi, vevõköre ugyanis nem a termék színe, vagy a forgató-nyomógombok stílusa, a pillanatnyi divat szempontjai vagy netán az audio-pápák s egyéb mágusok éppen soros intelmei szerint ítéli meg a gyártók termékeit, hanem fõképpen és elsõsorban a szigorú mûszaki paraméterek és a gyakorlati használhatóság alapján. A külcsín persze itt sem mellékes, de nem ez a lényeg. Jó példa erre egy nevezetes („tévedésbõl” nem éppen a saját repülõterén leszállt… harci repülõgép esete. Teljesen mindegy (hallhattuk annak idején), hogy az adott vadászgép navigációja, tûzvezetõ lokátora, herkentyûje-bizgentyûje old-timer, elektroncsöves felépítésû volt, míg ugyanekkor a neki megfelelõ – nevezetesen egy másik kontinensrõl származó – típusban integrált áramkörökkel, jóval elegánsabban stb. oldották meg ezeket a feladatokat, ha mégis a két – azonos kategóriájú – repülõgép harcászati szempontból a jó pilóta kezében gyakorlatilag egyenértékû fegyver volt. Tehát az egyetlen mérce a feladat megoldásának végsõ minõsége. Így azután semmi csodálkoznivaló sincs azon, hogy az elektronikai ipar ezen területe – a divat-szempontokat meglehetõsen mellõzve – viszonylag töretlenül fejlõdött és fejlõdik, a HiFi-ben pedig elsõsorban a mûanyagdobozok, díszlécek és gombok kivitele ért el hallatlan magas színvonalat, és hétköznapi, egyszerû kérdések megválaszolatlanok maradnak.

4. Az ellentmondásokról
Mindezt azért kellett elõre bocsátani, mert a téma iránt érdeklõdõ olvasók meglehetõs értetlenséggel figyelik a fejleményekben rejlõ ellentmondásokat, illetve azt, hogy lényegében nincsenek fejlemények, sõt, idõnként visszalépünk (pl. a digitális tv specifikált hangminõsége). Így például miközben már több évtizede is van az elsõ holdutazásnak, a hangtechnikában még mindig valahol a fataliga és az ökrösszekér színvonalánál tartunk, összevetve mondjuk egy ûrtávcsõ helyszíni szervízelésével, „tuningolásával”. A magyarázat pedig kézenfekvõ:
1. Az illetékesek nem is foglalkoztak a dologgal; a hadviselésnek sehol sem eszköze, kelléke vagy tárgya a HiFi, nincs megszállható/felszabadítható HiFi-ország, -sziget, -tartomány, -köztársaság, -királyság, -gyarmat; a HiFi az emberi élet kioltására alkalmatlan, és nem lehet vele sem bankot rabolni, sem hidat robbantani, sem pedig terroristát vagy anyagyilkost elfogni. Szájon át szedve (netán intravénásan) nem okoz bódulatot vagy tudatzavart. Így egyik tehetõs réteg vagy csoport sem áldozott rá egy huncut fillért sem.
2. Nem azok foglalkoznak a dologgal, akik érdemben akartak vagy tudtak volna valamit tenni az ügyért. A jó sajtóról, reklámról viszont jó szakemberek gondoskodtak
Vége...

[subvoice]

Sajnos az utolsó betûig igaz...

[lameXpert]

idézet:

---

Szintetikus muzsika

Könnyûzenei hangfelvételek

Jobb híján használom ezt a szerencsétlen és pontatlan meghatározást: könnyûzene. Pontatlan azért, mert rendkívül heterogén zenei tevékenységet gyömöszölnek bele, és szerencsétlen, mert pejoratív mellékíz tapad hozzá, és ez sérti az ambiciózus szerzõket és elõadókat. A szóbavehetõ többi gyûjtõfogalom azonban még pontatlanabb, ezért aztán megmaradtam ennél. Késõbb majd igyekszem tisztázni, mikor milyen mûfajról beszélek.
Nem szeretnék csalódást okozni, jó elõre körülhatárolom cikkem témakörét. Általános áttekintést próbálok adni a könnyûzenei felvételek módszereirõl - s nem csupán a mikrofonokról. A mikrofonozás mûvelete önmagában nem túlzottan érdekfeszítõ, sõt, nem is érthetõ meg tökéletesen a felvétel teljes folyamatának ismerete nélkül. Közismert, hogy a hõskorban mindig az egyszeri, koncertszerû elõadást kellett rögzíteni, hiszen a hangzó anyag közvetlenül a lakkvágógépre került. A mágneses rögzítés - kezdetben - ehhez csupán a montírozás lehetõségét adta. Hosszú és tanulságos út vezetett a kezdetleges trükköktõl, ügyeskedésektõl a mai modern felvételtechnika és metodika kialakulásáig, de erre most nem térhetek ki - csak a ma is korszerûnek tekinthetõ eszközökkel és módszerekkel foglalkozom.

A soksávos technika

A soksávos felvevõgép 16-32, egymástól független felvételi és lejátszási elektronikával, illetve a szalagon ugyanannyi mágneses sávval rendelkezik. A "független" jelzõ itt mindenféleképpen helytálló, ezeket a csatornákat külön-külön lehet szabályozni, kapcsolni, kezelni, azonkívül csekély köztük az áthallás, az interferencia.
Metodikai szempontból a soksávos gépek kétféleképpen használhatók: vagy egyidejû többsávos felvételt készítenek velük, amikor is a mikrofoncsoportok (természetesen keverõasztalon erõsített-szabályozott)jelét külön-külön sávokon, sávpárokon rögzítik, vagy pedig az úgynevezett rájátszásos módszert alkalmazzák. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az elõadó - rendszerint fejhallgatón át hallgatva a már rögzített sávok anyagát - együtt játszik a már meglevõ zenei anyaggal. Ehhez az üzemmódhoz a gép minden csatornája egy különleges, ún. sel-syn üzemmódba kapcsolható, ilyenkor a hanganyagot magáról a felvevõfejrõl játsszák le, kiküszöbölve ezzel a felvevõ és lejátszófej közti távolságból adódó, zeneileg már jelentõs idõkülönbséget. (Különleges fejkonstrukció és ugyanilyen lejátszóerõsítõk szükségesek, hogy a lejátszás hangminõsége így is kifogástalan legyen.)
A gép amikor felvételre vagy törlésre kapcsol, azt mindig ugyanazokkal az idõállandókkal, ugyanazzal a felfutási karakterrel teszi, és így a lejátszás mindenféle kísérõzajtól mentes, sima átmenetet biztosít a lejátszásból a felvételbe, illetve más idõállandókkal - a felvételbõl a lejátszásba. Ezzel kijavíthatóvá válnak az elõadói vagy más természetû hibák; lehetõvé válik a felvétel szakaszos elkészítése. A gépet lejátszásban indítják, és az elõre megbeszélt zenei helyen átkapcsolják felvételbe, vagy ahogy a szakmai zsargonban mondják: beváltanak (punch in). Vagy megfordítva: felvételben indulnak és ha valamely megtartandó részhez érnek, a felvételt kikapcsolják, kiváltanak (punch out). A be- és kiváltás a jóminõségû gépen észrevehetetlen, de ennek megvannak a maga mûhelytitkai mind az elõadó, mind a gépkezelõ oldalán. Az elõadónak zenei szempontok szerint is (ritmus, hangerõ, elõadói intenzitás, érzelem, kifejezés stb.) tökéletesen kell alkalmazkodnia a már felvett részlethez, a gépet pedig nem ritkán 16-od hangérték pontossággal kell egy meghatározott helyen felvételre kapcsolni. Hogy ez a "zeneileg meghatározott" hely hova esik, az a ritmustól, a hangszerkaraktertõl, a felvétel akusztikai terétõl és más tényezõktõl függ, ezért a be- és kiváltás zenei érzéket és gyakorlatot kíván. Ha késnek a beváltással, ez meghallatszik - de még ez a szerencsésebbik eset, mert a kísérlet megismételhetõ. A korai beváltás azonban beletöröl a már kifogástalannak ítélt részletbe, és ezt az elõadók nyilván nem fogadják kitörõ lelkesedéssel.
A soksávos gépek is lehetnek analógok vagy digitálisak. A stúdiókban használt analóg gépek 16 vagy 24 sávot rögzítenek 2 coll (1 coll= 2,56cm) szélességû szalagon. Ismerünk egy-két 32 sávos gyártmányt is, de azok nem váltak be. Ha - mint a szuperstúdiókban - 24 sávnál többet akarnak használni, két gépet járatnak szinkronban, time-code-os szinkronizátorokkal. A time-code ("idõkód", de a magyar kifejezést nem használják) egy különleges, szabványosított jelsorozat (hasonló a tv-jelsorozathoz). A soksávos gépek egy-egy sávjára a time-code jeleket rögzítik, a szinkronizátorok összehasonlító és vezérlõ áramkörei e jelek segítségével a fõ gépnek kinevezett egyik géphez igazítják a másiknak a futását. Pontosságuk, gyártmánytól függõen, 3-20ms.
A digitális soksávos gépek fél collos szalagon 24 sávot, egycollon 32 sávot képesek rögzíteni. (Valójában ennél több sávjuk van, mert hibajavító kódokat is kell rögzíteniük, ezenkívül külön analóg, "idõkód" és "data" rögzítõsávokkal is rendelkeznek.) Bár a digitális kontra analóg vita ezen a területen sem zárult le, az élvonalbeli stúdiók lassan, de biztosan átállnak a digitális soksávos gépek használatára.
A soksávos felvételek másik alapvetõ eszköze a felvevõ-keverõasztal ("console"). Ezt ma - különösen könnyûzenei célokra - az amerikai eredetû in-line elv szerint építik. Minden csatorna két csatornaágat tartalmaz. Az egyik ág fogadja a mikrofon jelét, a szokásos kezelõszervekkel szabályozhatóvá teszi és egy kapcsolómezõhöz vezeti, ahonnan aztán a soksávos gép valamelyik sávbemenetére vagy bemeneteire kapcsolható. A másikon, az úgynevezett monitor ágon a lehallgatásra (a "monitorokra") jutó jel szabályozható. A hangszínszabályozó és esetenként más egységek is ide-oda kapcsolhatók a két ág között. A közremûködõk fejhallgatóit mûködtetõ, úgynevezett "cue" rendszert (cue=végszó) szintén az asztalról hajtják meg. A zenészek arányigénye sok esetben eltér attól, amit a monitorról hallani, ezért az õ számukra külön szabályozhatják a zenei arányokat.
Az asztalok csatornaszámát nem annyira az egyidejûleg használt mikrofonok száma határozza meg (ez könnyûzenében ritkán több 10-15 darabnál), hanem inkább a felvételi sávok száma. Nem ritkák a 48-56 csatornás keverõasztalok. A felvevõ-keverõasztalok szerepére és használatára a továbbiakban még többször visszatérek.

A könnyûzenei mikrofonozás

Akusztikus hangszerek

A könnyûzenei felvételek többségét az jellemzi, hogy hangképüket mesterséges eszközökkel szerkesztik meg. Ebbõl következik, hogy az egyes hangszerek hangját általában külön-külön, közeli állású mikrofonokkal veszik fel. A hangszerek egy része akusztikusan ad hangot, és felvételtechnikailag is ennek megfelelõen kezelendõ. Ilyen hangszer a legtöbb könnyûzenei hangszerelésben ritmikai szerepet játszó dobegyüttes. Ez, mint ismeretes, több hangszerbõl áll, de ugyanaz a zenész játszik rajtuk; az alapritmust legtöbbször a lábdob, a pergõdob és a lábcsin adja, ezekhez járul díszítésképpen a tom(tom)együttes 2-4 hangszere, 1-4 lengõtányér, esetenként kolomp stb. Az egyes hangszerek szerepe természetesen megváltozhat, akár a zeneszámon belül is. A dobegyüttes alaphangszereit egyenként, a díszítõket legtöbbször páronként mikrofonozzák be. A mikrofonok a dobmembrántól 5-30cm távolságban vannak, így a hangszer megütésének pillanatában igen nagy tranziens nyomáscsúcs éri õket, s ezt torzítás nélkül kell közvetíteniük. Ez a körülmény a viszonylag érzéketlen, nyomástûrõ típusokra szûkíti a "direkt" dobmikrofonozásra alkalmas mikrofonok körét. Szokás elhelyezni egy általános sztereó párost is az együttestõl valamivel távolabb. A dobok hangjának rögzítése - az összsávszámtól függõen - 6-10 sávot is felhasználnak. Az alapritmust adó hangszereket mindenképpen külön sávokra viszik fel. Túl messzire vezetne, ha most megkísérelném leírni, hogy milyen a jó dobhangzás - annál is inkább, mert az igen nagy mértékben divat és stílus kérdése. Ugyanígy hit, szokás és ízlés dolga, hogy milyen mikrofontípusokat használnak a dobfelvételekhez. A jól hangzó dobfelvételekhez csupán két dolog elengedhetetlen: egy kifogástalan állapotú és minõségû hangszeregyüttes, megfelelõen behangolva - és egy jó dobos.
A (klasszikus) akusztikus zongorát akkordhangszerként, dallamhangszerként és szólószerepben is gyakran hallhatjuk. Kiterjedése, nagy hangzó felülete nehezen tûri az extrém közeli mikrofonozást, viszont különlegesen elhelyezett mikrofonokkal a hangzások és színek gazdag választékát állíthatjuk elõ. Alaphelyzetben a zongora mikrofonozásához legalább két mikrofon kell; a felvétel általában sztereó.
A többi egyedi akusztikus hangszert (gitár, vibrafon, marimba stb.) szintén közeli-félközeli állásokból mikrofonozzák. De ezekre a hangszerekre is érvényes, hogy a mikrofonpozíciók változásával - a közeli állásokban gyakran már néhány centiméter is számít! - a hangzás széles skáláját állíthatják elõ. A könnyûzene akusztikus hangszeregyüttesei leggyakrabban fúvósok, vonósok és ütõegyüttesek. A fa és rézfúvók gyakran szólót is játszanak. Ha a fúvósegyüttesek létszáma nem haladja meg a nyolcat, akkor általában szintén egyedi és közeli mikrofonozással lehet elérni azt a hangzásképet, amely a dzsesszben és annak nyomán egyéb könnyûzenei mûfajokban is hagyományosnak minõsül. Vonósegyüttes - a kivételekrõl most nem beszélek - általában csak mint "background", azaz mint háttér szerepel az "arrangement"-okban. Ez nagyvonalakban azt jelenti, hogy a vonósok harmóniákkal, lassan mozgó ellenszólamokkal zenei-térbeli támaszt, hátteret adnak a fõszólamnak. A vonószenekarok (6-12 I. hegedû, 4-10 II. hegedû, 4-8 brácsa, 3-6 cselló) és a nagyobb, könnyûzenében egyébként ritka fúvósegyüttesek hangját távolabbi alapállású mikrofonrendszerekkel veszik fel, a klasszikus zene felvételtechnikájához hasonlóan.

Ritmusegyüttesek elsõsorban afro-cubán és dél-amerikai stílusú (vagy legalábbis ilyen ihletésû vagy fazonú) számokban szerepelnek, díszítõ-színezõ szólamokkal. A hangszerek igen változatosak, a csörgõdob, kongák, girók, claves-ek, maracasok és a taps a leggyakoribbak. Egy-három hangszert még egyenként érdemes szalagra játszani, a nagyobb létszámú együtteseket viszont - játéktechnikai okokból - általában együtt veszik fel. Hogy ehhez hány mikrofonra és hány sávra van szükség? Ez már a ritmikai funkció és a hangzásigény kérdése.
A szóló, a fõszólam a könnyûzenében igen sokszor az ének. (Szintén gyakori a könnyûzenei hangszerelésekben a többszólamú díszítõ vokál, akárcsak a szólista-vokál válaszolgatós zenei forma.) Az énekszólamokat is közeli mikrofonokkal és majdnem mindig rájátszással veszik fel. Az elõadók hangadottságaihoz különféle mikrofontípusok használatával lehet alkalmazkodni. A típusválasztást esetenként stiláris, mûfaji szempontok döntik el, különösen, ha tradicionális mûfajokról van szó. Itt említem meg (mert éppen a vokáloknál alkalmazzák a leggyakrabban) azt a fogást, hogy megduplázzák a szólamot: két sávra is felveszik ugyanazt, hogy ezáltal a hangzását teltebbé, tömörebbé tegyék, vagy különleges sztereó effektust érjenek el.
A nagyobb létszámú kórus ritka a könnyûzenében; legfeljebb uniszonó-tömegeffektek fordulnak elõ.

Elektromos erõsítésû hangszerek

Elsõsorban a különféle gitárok tartoznak ide. A húrjaik alá elektromágneses pick-upot helyeznek, és az eredetileg gyenge jelet erõsítõvel-hangszóróval szólaltatják meg, nemcsak a stúdióban, hanem a színpadon is. A hangszer-erõsítõkbe bizonyos - gyártmányonként változó - hangszínszabályozást és effekteket is beépítenek. Az elektromos erõsítésû hangszereket kétféle módon lehet felvenni (s gyakori, hogy mindkét módszert egyszerre alkalmazzák): vagy a hangszer saját hangszórója elé tesznek mikrofont, vagy pedig az egész erõsítést kihagyva, a keverõasztal valamelyik bemenetét közvetlenül hajtják meg a pick-up jelével. Ez utóbbi módszer általában torzításmentes, tiszta, de testetlen hangzást ad - elektronikus eszközökkel kell belé lelket lehelni. Ha viszont a hangszerhangszórót mikrofonozzuk, ki vagyunk szolgáltatva a hangszererõsítés (tehát az erõsítõ, a hangszóró) minõségének. Ezeket az erõsítõket úgy építik, hogy gazdag harmonikustartalommal torzítsanak, teltté, testessé téve a hangot. Az elõadók megszokták ezt a hangzást, általában ragaszkodnak is felszerelésük használatához, de hát ezeket a készülékeket elsõsorban
színpadi célokra építették, amúgy is erõsen megviseli õket a folytonos szállítás, és ezért a minõségük nem áll minden kritikán felül. A tehetõsebb stúdiók maguk is beszereznek hangszererõsítõket, akár 2-3-félét is.
Az erõsítõk rendszerint csak "kihajtva" szólnak megfelelõen, ezért a hangszórókat (különösen a kisebb stúdiókban) körültekintõen kell elhelyezni, és érzéketlen mikrofontípusokat kell használni. A mikrofonok elhelyezésekor tekintettel kell lenni a hangszórók sugárzásának térbeli egyenetlenségeire és a közeli (elsõsorban a padlóról jövõ) reflexiókra - ez némi kísérletezéssel jár. Kissé leegyszerûsítve a dolgokat, ebben a fejezetben szólok az elektromechanikus hangszerekrõl. Az elsõ igazán sikeres elektromechanikus hangszer a ma is használatos Hammond-orgona volt.
Ebben mágnesezhetõ anyagú tárcsák forognak a pick-upok elõtt, és az így képzõdõ elektromos jelet szólaltatják meg a hangszórón keresztül. Sok típusa ismeretes, a nagyobb méretûeknek az orgonához hasonló játékasztala, tasztatúrája és lábpedálsora van. A Hammond-orgonák nyomán terjedt el egy különleges hangszerhangszóró-típus, a Leslie-kabinet. Ennek az a lényege, hogy a magassugárzót, pontosabban annak tölcsérét egy függõleges tengely körül forgatják. E forgás nyomán hullámzó, periodikusan elfátyolosodó-kitisztuló hangzás keletkezik. A Leslie-hangszórót bármilyen elektromos erõsítésû hangszerhez használhatjuk, és a mikrofonozás variálásával érdekes hanghatásokat állíthatunk elõ. Az utóbbi idõben az elektronikus effektkészülékek a színpadról végképp kiszorították ezeket a hangszórókat; ma már a stúdiókban is egyre ritkábbak.
A másik elterjedt, sokszor hallható elektromechanikus hangszer a Fender-zongora. Rövid, különlegesen felfüggesztett és speciális anyagból készült húrjait a zongoráéhoz hasonló klaviatúra és kalapácsrendszer hozza rezgésbe. A húrok rövidsége és vastagsága miatt a hangszer akusztikusan alig ad hangot; csak erõsítéssel használható.

Elektronikus hangszerek

A tisztán elektromos vagy inkább elektronikus elven mûködõ hangszereket összefoglaló néven szintetizátoroknak nevezik. Régebben a klasszikus hangfrekvenciás oszcillátorokból, jelformáló és modulátor áramkörökbõl épültek, de ma már egyre több a jeleket digitálisan generáló-módosító-tároló készülék. A szintetizátorok két-három oktávos zongoraszerû klaviatúrával szólaltathatók meg, és négy-hat oktáv terjedelemben adnak hangot. A modern típusok mindegyike polifonikus. A klaviatúrák szerkezete újabban nemcsak kapcsolókat, hanem bonyolultabb sebesség- vagy megütéserõsség-érzékelõket is tartalmaz, és így a billentéssel artikulálni lehet a hangjukat. Szintetizátorokat sokan és sokfélét gyártanak: egyszerûbbeket és rendkívül igényeseket. A személyi számítógépek fejlõdése és árcsökkenése nyomán az ezekre épülõ szintetizátor-komputerek ma már kezelhetõ méretûek, és nem drágábbak, mint egy közepes minõségû zongora. Mindent tudnak, ami néhány éve még csak a zenészek fantáziájában létezett. Hátrányuk, hogy kezelésük, illetve programozásuk némi szakértelmet és idõt igényel. Egyébként az egyszerûbb céltípusok is megfelelnek, akár a stúdióhasználatban is. A szintetizátorok a könnyûzenei arrangement-okban mindenféle szerepkört betölthetnek; basszusszólamot, ritmus-akkordszólamot, háttér-, díszítõ- és dallamszólamot egyaránt megszólaltathatnak. Gyártanak különleges szintetizátorokat is, ilyenek például a vonósháttereket imitáló, strings nevû szintetizátorok, a dobszintetizátorok stb.

A sequencer-ek egy (konstrukciójuktól függõen hosszabb vagy rövidebb) zenei részlet ismételgetésére képesek. A bonyolultabb szintetizátorok, a szintetizátor-komputerek és a dobszintetizátorok mindig tartalmaznak sequencereket (ezekre külsõ jelforrást is bocsáthatunk). A szintetizátorok nagy részét ellátják valamilyen trigger-, újabban órajel- vagy time-code-bemenettel, hogy a különféle funkciókat (generálás, repetálás, megszólalás stb.) szinkronba lehessen hozni más készülékekkel, hangszerekkel vagy magával a szalaggal. Megemlítem még a vokóder nevû készüléket, mely egyetlen szólamból (akár énekbõl is) polifonikus, kórusszerû hangzást és ehhez kapcsolódva különféle zenei és elektroakusztikai effekteket állít elõ.
(A vokóderrõl bõvebben írtunk 9. kiadásunkban, a 30-32. oldalon. A szerk.) Az elektronikus hangszerek hangját viszonylag könnyû felvenni: kimenetük közvetlenül csatlakozik a felvevõasztalhoz, így legfeljebb a szint- és impedanciaillesztés okozhat gondot.

A felvétel menete

Tekintettel a könnyûzene mûfajainak sokféleségére, hangszereléseinek változatosságára, az egyes szólamokat igen sokféle sorrendben, különféle beosztás szerint lehet szalagra venni. A beosztásnak tulajdonképpen a hangszerelésen kellene alapulnia, de az gyakran csak az elõadásokon vagy éppenséggel a stúdióban alakul ki. Sok mûfajban használatos az a beosztási pattern, amit alább ismertetek. (Néhány más mûfaj sajátosságaira még visszatérek.) Elõször a dobot, a basszust, esetleg még egy ritmikus-akkordikus szólamot, vagy egy ideiglenes dallamszólamot, zsargonban: az alapot veszik fel. Ezután az elképzelt hangszerelés zenei, elõadhatósági logikája szerinti rájátszásokkal veszik fel a további hangszereket, hangszercsoportokat, szólistákat. Általában utoljára maradnak a background és díszítõ funkciójú szólamok. Ha rutinszerû a hangszerelés, akkor természetesen némely zenén kívüli, gyakorlati szempont is (például a közremûködõk idõegyeztetése) befolyásolhatja a sorrendet.
A részfelvételeket nyilván az elképzelt teljes hangzáskép részeként kellene elbírálni. Ezt azonban - hacsak a szólam szerepe nem evidens - csak akkor tehetnénk meg, ha elõzetesen meghallgathatnánk az összhangzást - vagy volna partitúra! A gyakorlatban azonban többnyire nincs, és ezért (a szerzõk, a hangszerelõk megjegyzéseit figyelembe véve) úgy kell elkészíteni a részfelvételeket, hogy a keverésnél minél szabadabban kezelhessük az adott szólamot, sávot, sávpárt zenei és keveréstechnikai, elektroakusztikai értelemben egyaránt. A könnyûzenei felvételeknél és ezek keverésekor sokkal szélsõségesebb szûrést és hangszínszabályzást alkalmaznak, mint a klasszikuszenei felvételeknél, bár itt is érvényes az az alapszabály, miszerint a nem kielégítõ hangzást elsõsorban a mikrofonozás felülvizsgálatával kell korrigálni. Hangszínszabályozás elõtt még azt is mérlegelni kell, hogy a szabályozásból mennyit iktassunk be felvételkor, és mennyit hagyjunk a keverésre. Mint említettem, az asztalokban átkapcsolható hangszínszabályozás van, elvben tehát megtehetnénk, hogy a jelet teljesen szabályzatlanul rögzítjük, és a monitorágban keverjük ki bárki számára a neki tetszõ hangszínt. Keveréskor azonban a jel esetleg már nem korrigálható kellõképpen a felvételi zaj és a torzítás szabta korlátok miatt.

A komolyzenei felvételekrõl írt cikkemben szó esett bizonyos káros, és ezért kifejezetten kerülendõ hatásokról (phasing, "comb-filter"). A könnyûzenében ezeket sokszor szándékosan idézik elõ, mert akusztikailag "másak", és sokszor érdekesebb a hatásuk, mint ha elektronikusan hoznának létre hasonló effektusokat. Természetesen, ha nem szándékozunk élni ezekkel a hatásokkal, akkor a könnyûzenei felvétel során is kerülnünk kell õket. Igaz, a mikrofonállások közelsége miatt véletlenszerûen csak ritkán jelentkeznek. Mint röviden már szó esett róla, az in-line felépítésû asztalok felvételkor három, egymástól független szintkeverést is lehetõvé tesznek. Erre szükség is van. Ökölszabály, hogy a soksávos gép sávjait csaknem 100%-ig ki kell vezérelni. Az így adódó arányok nyilvánvalóan eltérnek majd a természetes zenei arányoktól - azokat majd a monitor ágban alakítják ki. A monitorhangkép viszont nem minden esetben elégíti ki a zenészek igényeit; számukra - a "cue"-ra - külön ki kell keverni a megfelelõ arányokat. A zenészek az egyidejû felvételek során is fejhallgatóval dolgoznak. Térbeli helyüket ugyanis az áthallások-idõkésések beállításakor jelölik ki, így általában túl messzire kerülnek egymástól, semhogy ritmikailag pontos maradhatna az összjátékuk. A modern keverõasztalok 4-6 cue-bus-szal (gyûjtõsín, kimenet) rendelkeznek, a zenészek a közelükben levõ kis keverõkön maguk is állíthatnak a fejhallgatóikban hallható hangszerarányokon.
Már a felvételeknél elõállítják, és bekeverik a cue-ba azokat a színeket, effekteket, melyek az elõadó(k) frazeálását, ritmizálását vagy akár csak a közérzetét is befolyásolhatják. A felvételnél használt effekteket általában külön sávokon rögzítik (vagy sávpáron - az effektek többsége sztereóban hatásos!), így keveréskor még változtatni lehet az arányokon, vagy akár ki lehet cserélni az effektet egy-egy kidolgozottabb változatra.

Elektronikus segédberendezések

A könnyûzenei felvételek "kreált", "mesterséges" hangzását jórészt az elektronikus segédberendezésekkel állítják elõ. Ezek nem képezik a felvételi rendszer részét, fizikailag is külön rack-ban, szekrényekben helyezik el õket. A stúdiók hagyományaiknak, ízlésüknek és pénztárcájuknak megfelelõen választanak a legkülönfélébb színvonalú, hangzású és árú készülékekbõl. A segédberendezések egy erre a célra kialakított dugaszmezõben csatlakoztathatók a keverõasztalhoz, a célnak megfelelõ kombinációkban. Alább a segédberendezések funkcióit, nem pedig magukat a berendezéseket csoportosítom és ismertetem; a gyakorlatban egy berendezés több funkciót, több szolgáltatást egyesít. E funkciók a következõk: dinamikamódosítás, visszhang és térképzés, frekvenciafüggõ szûrés, a hangmagasság és az idõalap manipulálása, effektek, különleges célfeladatok.
A dinamika módosítására a kompresszorok, limiterek, expanderek és kapuzó készülékek szolgálnak. A különféle karakterek kombinálhatók, így olyan dinamikai effektusokhoz juthatunk, amelyek egymás után kétszer-háromszor is jelleget váltanak. A mûködési és szabályzási idõállandók (belépési idõ, attack time, éledési idõ, relaese time), a szabályzójel szintérzékelésének jellege és bizonyos frekvenciafüggési karakter: ezek a kompresszorok fõ paraméterei. Ha túl rövid idõket állítunk be, a készülék torzít. Ha túl hosszúakat, akkor hatását veszti az effektus, sõt, nemkívánatos kísérõjelenségek lépnek fel. A hangzásnak a dinamikamódosítás után sem szabad zeneietlennek vagy természetellenesnek lennie - hacsak nem kifejezetten ez a szóban forgó effekt célja. Az általános célú készülékeken szabályozni lehet a mûködési idõt, hogy minden mûsoranyaghoz megtalálhassuk a kellõ intervallumot.
A dinamikát a következõ szándékok szerint módosítják: a hangerõérzet növelése (komprimálás, limitálás); két vagy több szólam vagy hangszer arányának stabilizálása; a zenei accentusok erõsítése (pl. ritmizálás) vagy gyengítése; az áthallások, kísérõzajok hatásának csökkentése; a térérzet, a hangszer saját kicsengésének módosítása (a komprimálás általában növeli a térérzetet, nyújtja a hangot, az expandálás éppen ellenkezõleg); különleges trükkcélok (pl. "visszafelé szól" stb. stb.). Összetett hanganyag (például egy készrekevert könnyûzenei felvétel) dinamikájába ritkán lehet beleavatkozni megalkuvások nélkül, de az egyedi hangszerhangokhoz, azonos karakterû együttesekhez a jóminõségû dinamikaszabályzás kitûnõen használható, sõt, nélkülözhetetlen eszköz. A visszhangosító és térképzõ (a térképzethez kapcsolódó, effektet adó) készülékek a természetes akusztikai terek reflexióit és lecsengését imitálják. Ma is használatosak olyan mechanikus visszhanggépek, amelyeknek mûködése lemezek vagy rugók gerjesztésén alapul. Különleges és sokak által ma is elõnyben részesített térképzõ az úgynevezett élõ visszhangtér (live echo chamber), ez egy erõs visszaverõ felületekkel épített 50-100 köbméteres helyiség, amelyet hangszórókkal gerjesztenek, majd a behelyezett mikrofonokról zengõ hangot kapnak vissza. Az újabb konstrukciójú elektronikus visszhangkészülékek digitális jeltárolással és vezérelt kiolvasással mûködnek - érdekes, hogy a jellegzetes lemez-hangot a tisztán elektronikus készülékekbe is beépítik. Az idõkésleltetõ készülékek (TD, time delay) lecsengést nem, vagy csak másodfunkcióként állítanak elõ - inkább csak a visszaverõdéseket imitálják. Az idõalap modulációja révén ezek is sokféle effektusra képesek. Legtöbbjük digitális elven épül. Néhány jól sikerült analóg jeltárolással mûködõ készülék trükkberendezésként máig is a piacon maradt, de a klasszikus, szalagos-szalaghurkos idõkésleltetõk már csak a technikai múzeumokban láthatók.
Frekvenciafüggõ szûrõt (pongyola kifejezéssel: hangszínszabályozót), mint ez a hifi-technikából is ismert, többféleképpen is lehet építeni. A stúdiótechnikában ma majdnem kizárólag csak aktív szûrõket használnak. Miután minden asztal minden csatornája már eleve tartalmaz valamiféle (jobb vagy rosszabb) szûréskombinációt, a külsõ szûrõk inkább csak különleges célokat szolgálnak. Leginkább használatosak a teljes átviteli sávot 1/3-1/6 oktáv osztással átfogó szûrõsorok. A parametrikus szûrõkben a szûrés meredeksége (a szûrõ Q-ja) is változtatható. A szûrõket igen sokféle céllal használhatják: szélsõséges vagy igen szelektív hangszínszabályzásra, a zavaró zajok, áthallások hanghatásának csökkentésére, effektek elõállítására, más készülékekkel kombinálva stb. A digitális jelmanipulálás lehetõvé teszi, hogy a tárolókból a jelkiolvasás sebességét változtatva a hangot feljebb vagy lejjebb toljuk a frekvenciaskálán. Ezen az elven mûködnek a "harmoniser"-ek. Felfelé és lefelé is általában legfeljebb egy-egy oktávval tolhatják odébb a hangképet, de ha kényesek vagyunk bizonyos kísérõjelenségekre, ritkán léphetünk nagyobbat egy tercnél. A harmoniser kismértékû hangolási vagy intonációs hibák korrigálására is használható, de ennél fontosabb az effekt-teremtõ funkciója. A kifejezetten effektcélú készülékek általában a fentebb leírt hatásokat kombinálják. Igen változatos szolgáltatásokkal gyártják õket, és a minõségük is éppen ennyire változatos. A legfontosabb effektek a már többször emlegetett phasing, a comb-filter hatások variációi, a különféle modulációk (pl. vibrato-szerû hatások), a repetíciók stb. stb. Az effekt-készülékek közé sorolhatók az úgynevezett pan-effekt elektronikák is. Ezek a hangkép valamely összetevõjét mozdítják el a sztereókép szélességében, beállítható, esetleg vezérelhetõ sebességgel, tempóval, karakterrel.
A különleges célfeladatok között a zajcsökkentés a legfontosab. A soksávos analóg gépek igen nehezen használhatók valamiféle zajcsökkentõ nélkül, mert keveréskor a sávok zaja összegzõdik. A legelterjedtebb zajcsökkentõ a Dolby (a stúdiókban az A-változata használatos). Mindennemû zajcsökkentés a felvétel elõtti komprimálás és a lejátszás elõtti - inverz karakterû - expandálás elvén alapul. Az elv egyszerû, kivitele azonban meglehetõsen bonyolult, ha el akarjuk kerülni a dinamikamódosítás nemkívánatos kísérõjelenségeit. Nem éppen egyszerû beállítani a nemzetközi szinten is csereszabatos mûködési karakterisztikákat sem. A jól beállított Dolby zajcsökkentõ negatív hatása általában csekély, csak összehasonlításkor észlelhetõ. Ennek ellenére, mint bármi ezen a meglehetõsen szubjektív területen, a zajcsökkentés kérdése is hívõket és ellenzõket toborzott. Vannak, akik a Dolbyra esküsznek, vannak akik másféle rendszerekre (pl. dbx), és vannak, akik esküdt ellenségei bármiféle zajcsökkentésnek - inkább magasabb szalagsebességet használnak...ami egyébként szintén okozhat hangzásbeli (és gazdasági) problémákat. Szerény véleményem szerint ezt is esetenként kellene mérlegelni. Bizonyos hangszerkaraktereknél (basszus, lábdob stb.) a zajcsökkentõt indokolt lehet elhagyni.
A De-Ess készülékek limiter-szûrõ kombinációk, melyekkel az énekesek sziszegõ hangjai és más, a lakkvágást megnehezítõ vagy kellemetlen hatású magasfrekvenciás összetevõk az anyagból eltávolíthatók vagy legalábbis redukálhatók. (Az "sz-limiter" hatásáról lásd Jóvágású hanglemezek címû cikkünket, HFM 18. A szerk.) Különleges, összetett anyag manipulálására való készülékek a harmonikus generátorok és az úgynevezett exiterek. Ezek a torzító-fázismanipuláló-kompresszor kombinációk a hangkép fényesítésére-tisztítására szolgálnak. Állítólag bizonyos anyagokhoz jól használhatók. Miután a hazai stúdiókban nincsen ilyen készülék, személyes megjegyzésem csupán annyi, hogy nem nagyon hiszek az összetett anyagok kozmetikázásában.

Stúdiótermek

A jórészt mesterséges eszközökkel formált könnyûzenei hangkép és hangzás - elsõ közelítésben - kisebb akusztikai követelményeket támaszt a stúdiókkal szemben, mint a klasszikus felvételek. Egyes mûfajokban jó felvételeket lehet készíteni akkora stúdióban is, mint amekkora egy nagyobbacska szoba. Mégis, a szélesebb mûfaji skálán mozgó, igényesebb stúdiók felvételi tere legalább 800-1500 köbméteres, és biztosra vehetjük, hogy az akusztikáját gondosan megtervezték. Az agyoncsillapított stúdióakusztika létjogosultságát mindig is vitatták, ma pedig már teljesen elavultnak tekintik. A nagyobb tereket úgy tervezik meg, hogy két térfele legyen: egy "élõbb", zengõbb, és egy csillapítottabb, szárazabb fele. Ennek folytán, valamint a különféle mozgatható, felfüggesztett vagy kerekeken gördülõ akusztikai takarások (paravánok) használatával sokféle felvétel követelményeihez alkalmazkodhatnak. A szélsõségesen eltérõ dinamikai szintû hangszereket együttesen csak többteres stúdiókban lehet felvenni. Majd' minden könnyûzenei stúdióban van legalább egy, a fõtérrel lehetõleg vizuális kapcsolatban levõ, de akusztikailag elkülönített melléktér. Ha elég nagy, dobegyüttest vagy zongorát is elhelyezhetnek benne; ha kicsi, akkor akusztikus gitár, ének stb. egyidejû felvételére használhatják. Nagylétszámú együttesek (big-band, background vonósok stb.), felvételéhez nagyobb stúdiótér szükséges, lehetõség szerint hasonló akusztikájú, mint a klasszikuszenei felvételekhez. Ha valamely országban sok a stúdió (például és elsõsorban az Egyesült Államokat említem), egyáltalán nem szükségszerû, hogy valamely lemezfelvételnek minden szakaszát ugyanabban a stúdióban készítsék el. Minden egyes hangszercsoporthoz megkeresik az ideális hangzásúnak vélt helyszínt, a soksávos anyagot magukkal viszik egyik helyrõl a másikra, a keverést egy harmadik (sokadik) stúdióban ejtik meg - és esetleg megint egy más cégnél végeztetik a lakkvágást. Néhány mondattal hadd emlékezzem meg a stúdiómunkát is erõsen befolyásoló színpadi hangtechnikáról. Ez ma már állandó vagy alkalmi helyszínen, zárt vagy szabadtéren - annyira magas színvonalú, hogy a hangzási élmény semmiben sem marad el az otthoni, jóminõségû lemezhallgatás mögött. A keverõasztalok, trükk- és effekteszközök a világhírû együttesek elõadásain stúdiószínvonalúak, de átlagban is kitûnõ minõségûek. Az ilyen színpadi rendszerekbe gyakran integrálnak egy mobil stúdiót, azaz egy kamionba, nagyobb buszba szerelt komplett stúdió-kontrollszobát, amely el van látva az elõzõekben felsorolt összes berendezéssel. Sok világhírû együttes készít úgy felvételt, hogy elõadásait a saját (vagy bérelt) mobil stúdiójában rögzíti, majd az így felvett anyagot késõbb válogatja, javítja, díszíti és keveri.

Mûfaji kérdések

Az eddigiekben ismertetett módszerek leginkább a jazzrock, a rock és rokonmûfajaik felvételéhez használatosak. De ezekkel az eszközökkel és a hozzájuk kötõdõ módszerek variációival igen sok - és nem csak "könnyûzenei" - mûfajt megközelíthetünk. Mint elõzõ cikkemben megemlítettem, a klasszikuszenei felvételek alkalmával is szerephez juthat az egyidejû soksávos módszer. Méginkább igaz ez a kortárs komolyzenére - az elektronikus zenének pedig úgyszólván nélkülözhetetlen alkotói eszköze a soksávos technika. A dzsessz mûfaj széles skáláját (a kisegyüttesektõl a szimfonikus dzsesszig) e mûfaj természetéhez alkalmazkodva általában egyidejû soksávos felvételeken rögzítik. Határterületi mûfajok esetében az anyag zenei struktúrája és sokszor az elõadói apparátus milyensége dönti el, hogy a hangszerelés összetevõit mi módon bontják egyidejû és rájátszásos részfelvételekre. Bizonyos mûfajokban az ének és a kíséret úgy épül egymásra, hogy csak egyidejûleg lehet felvenni õket: sanzon, song, soul, blues stb. (Természetesen a mikrofonozásnak és a stúdióakusztikának is vannak mûfaji vonzatai, de azok már eddig is szóba kerültek.)

A keverés

Keverésen (mix, mixing) a soksávos gép(ek) sávjain rögzített részfelvételek zenei, hangzásesztétikai és technikai egyesítését, összedolgozását értjük. A könnyûzenében döntõ szerepe van a keverésnek a végsõ hangkép, a hangzás, a "hangszínpad" (soundstage) kialakításában de a hangszerelés és a sávfelvételek színvonala meghatározza a lehetõségeket. A keverés fõ eszköze a keverõasztal, de fontos szerepet játszanak a stúdió segédberendezései, esetenként a zenei trükköket elõidézõ szintetizátorok, vokóderek, sequencerek. A keverés - manuálisan - a hangmérnök feladata, de rajta és a zenei rendezõn kívül általában jelen vannak a szerzõk, a hangszerelõk és a tekintélyesebb elõadók is.
Az olvasó nyilván megérti, mekkora feladat az általában 3-6 perces számokon belül pontosan memorizálni mondjuk 24 sáv zenei anyagának a szintjeit, hangszíneit, a segédberendezések szabályzóállását - még akkor is, ha a részfelvételek jól sikerültek, és (szerencsés esetben) 10-12 sáv csak egyszeri, statikus beállítást igényel. Egy-egy számot, annak sávrészleteit 20-40-szer játsszák le egymás után, míg az összes tennivalók rendezõdnek, míg a hangkép részleteiben és összességében kialakul, míg a hangmérnök zenei helyekhez rögzíti és megtanulja tennivalóit. Néhány éve még minden ciklusban, a próbákon és felvételeken minden egyes tennivalót pontosan meg kellett ismételni, és elég volt egyetlen tévedés, hogy a keverés használhatatlan legyen. Változtatott ezen a helyzeten a keverõasztalok automatizálása. Természetesen korábban is kialakultak olyan módszerek, melyek könnyítették a keverést, például: részkeveréseket készítettek, a jelenlevõk manuálisan is segítettek a hangmérnöknek; a régebbi asztalokon is lehetett - bizonyos kompromisszumokkal csoportokat képezni (csoport: egy fõszabályzóra vagy fõszabályzó párra összefogott több csatorna), a sikerült részleteket montírozták stb. stb. Mindezek ellenére 16-nál több sáv manuális keverése hosszadalmas és megfeszített koncentrációt igénylõ munka, és sokszor elvonja a figyelmet a lényegesebb dolgokról. A 24, 32 és ennél több sávos módszerek elterjedéséhez az automatikák kifejlesztése is kellett.
Az automatizálás lényegében azt jelenti, hogy az egyszer elvégzett szabályzást és kapcsolásokat az automatika bármikor pontosan reprodukálja: A keverõasztalok automatizálásának az eleme ma (a kapcsolófélvezetõkön kívül) a feszültségvezérelt erõsítõ (VCA, voltage controlled amplifier), melyet az elmúlt két-három évben olyan minõségûre fejlesztettek, hogy stúdiószintû áramkörökbe is beépíthetõ. A keverõasztalokon a szintszabályzást és a csatornák ki-be kapcsolását (mute) szintén automatizálták. Az automatika is idõkóddal dolgozik, annak alapján "tudja", hogy a folyamat éppen hol tart. Az adatokat a kezdeti rendszerekben a soksávos gép fölösleges sávjain, ma a számítástechnikából ismert floppy-disc-eken rögzítik. Az automatika egy központi számítógépre épül, ennek alapprogramja felöleli a felvételkészítés teljes folyamatát (típusonként változó szinten, logikával és sikerrel.) A jó automatika és annak alapprogramja a felvétel és a keverés zenei felfogására épül - kevésbé sikeresek a technikai vagy programozói szemlélettel kialakított rendszerek. Az automatika a számok elejét, végét, nemkülönben a számokon belül kijelölt tetszõleges szakaszokat is memorizálja. Ennek alapján a felvevõgép futtatásával, a listázással, a be- és kiváltások programozhatóságával stb. stb. könnyíti a munkát. Fõszerephez jut a keverés során, amennyiben felmenti a hangmérnököt a manuális tennivalók állandó ismételgetésétõl, hogy a felvételkészítõk a zenei feladatokra, a hangképre tudjanak koncentrálni. Sõt, a nem automatizált funkciókat is vissza lehet vezetni az automatizáltakra, ha (erre számítva) bõséges csatornaszámról gondoskodnak. Például a hangszínszabályzási beavatkozás is automatizálható két csatorna párhuzamosításával és a beavatkozás helyén "mute" átkapcsolással. Úgy érzem, az olvasó most már képet alkothat magának arról, hogyan és mivel készülnek a könnyûzenei felvételek. A keverés terméke (a sztereó mesterszalag) ellenõrzés után már a lakkvágó-szobába kerül. Felmerülhet a kérdés: valóban szükségesek-e a sikerhez ezek a meglehetõsen drága és bonyolult eszközök. A kérdésre azt is válaszolhatnám, hogy nem. Visszautalva a felvételek szellemi hátterével foglalkozó korábbi cikkemre, melynek tartalma a könnyûzenei felvételekre is érvényes: az eszközök (legyen szó bármely csillogó-villogó, digitális és komputerizált rendszerrõl) a könnyûzenei felvételeknél is csak eszközök. Számos, késõbb világsikert aratott felvétel került ki már a szerényebb felszereltségû stúdiókból - ugyanakkor vadonatúj, hipermodern stúdióvállalkozások csõdbejutottak, mert képtelenek voltak megfelelõ színvonalon dolgozni. A felvételkészítés - különösen a könnyûzenében és a nyugati államokban - üzlet is; a sok csodaszerkezet, a csillogás-villogás vonzza a kliensek szemét, a divatos szerkentyûk beszerzése (használati értéküktõl függetlenül) szinte kötelezõ. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy az elmúlt öt év technikai fejlõdése jelentõs minõségjavulást hozott több felvételi részterületen, és a modern elektronikák közül igen sok valóban újszerû szolgáltatásokat nyújt, vagy jelentõsen gyorsítja a munkát. Maga a rendszer egyébként nem is olyan bonyolult. Nagyságrendekkel bonyolultabb elektronikák mûködnek a számítás- és szabályzás-technikában és másutt. Talán éppen e szerkezetek ismertetésével gyõzhetem meg a kétkedõ természetû olvasót arról hogy nem a szerkezetek képezik a dolgok lényegét. A könnyûzenében a siker a jó számon, a jó hangszerelésen, a jó elõadókon múlik. Mindezt kozmetikázhatja (vagy elronthatja) ugyan a felvételi munka, de rossz szerzõ gyenge számából csupán felvételi eszközökkel nem lehet sikerszámot kreálni. A felvételkészítõk ki vannak szolgáltatva a zenei anyag minõségének, és azon - ha egyáltalán képesek erre - nem a felvételi eszközökkel tudnak javítani, hanem zenei jellegû beavatkozásokkal, tanácsokkal, javítgatásokkal. Ezért aztán a gyenge zenei anyag felvétele több erõfeszítést és munkát igényel, mint a szakmailag jól elõkészített és várhatóan sikeres számoké.
Nincs sok értelme az olyasféle összehasonlítgatásnak, hogy vajon a komolyzenei vagy könnyûzenei, s ezeken a kategóriákon belül is ehhez vagy ahhoz a mûfajhoz tartozó felvételek-e a nehezebbek-könnyebbek, értékesebbek, bonyolultabbak. Azt, hogy a felvételkészítõk közül ki milyen területen dolgozik, egyéni affinitása, indíttatása, de sok esetben egyszerûen csak a munkalehetõség kényszere dönti el. Minden mûfajban a zenei szemléletmód a legfontosabb, habár a különféle felvételek más- és másféle zeneszakmai ismereteket, érzékenységet és stílusismeretet kívánnak. Ez természetes, hiszen minden mûfajnak más és más a közlési célja, a színvonala, az elõadási tradíciója. Az úgynevezett könnyûzene jobban támaszkodik a felvételi technikára, és így inkább ki van szolgáltatva neki, mint a klasszikus mûfajok. Felvételi, hangzásalakítási szabadságunk itt általában magasabb, de a hangzó struktúrák primerebbek, egyszerûbbek. A nagyobbfokú kölcsönös kiszolgáltatottság következményeképpen az emberi kapcsolatok is bonyolultabbakká válnak: alkalmazkodóképességet, beleérzést, türelmet kívánnak a felvételkészítõktõl. Tudom, hogy ezek igencsak általános, elsõdleges megállapítások és inkább éreztetnek, mintsem közölnek valamit ezekrõl a dolgokról - mely dolgok legalábbis egyenlõ fontosságúak a stúdió felszerelésének milyenségével... Az ideális persze az volna, ha lemezhallgatás közben el lehetne feledkezni az egész felvételi procedúráról (és vele együtt ezekrõl a cikkekrõl is). De amíg ez a boldog állapot bekövetkezik, addig a felvételkészítõknek, a High Fidelitynek és a zenehallgatóknak is hosszú utat kell megtenniük.[/quote] Peller Károly

[lameXpert]

Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 03. 18:51 -kor

[lameXpert]

idézet:

---

Jóvágású hanglemezek

Elõzõ számunkban ígéretet tettünk, hogy részletesen is foglalkozni fogunk a lakklemezvágással. Cikkünk szerzõje kilenc évig volt a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat vágómérnöke; legelsõ kiadásunk képriportjában - de rég is volt! - õ látható, amint éppen az utolsó keverést végzi a lakklemez vágása elõtt. Gábor egyszersmind hangmérnöki gyakorlatot is folytat, több hangfelvételt készített már, és ezért azt remélhetjük tõle, hogy a lakklemezvágás mûveletét "be tudja illeszteni" a hanglemezgyártás meglehetõsen összetett, eleje- és végeláthatatlanul hosszú folyamatába. Mellesleg, erre némiképp rá is kényszerítettük, amikor hátulról mellbetámadtuk õt hifista módján megfogalmazott, tehát meglehetõsen laikus kérdéseinkkel, felpanaszolva mindazokat a hanglemez-hibákat, amelyeket mi jórészt a lakkvágásnak tulajdonítottunk. Mint látni fogjuk, valóban fölöttébb komplex folyamatról van szó, és az alább megvilágított összefüggések még akkor is méltóak maradnak a zenebarátok figyelmére, amikor majd a Compact Disc már végleg kiszorítja a gyakorlatból a Fekete Korongot..........

Kevesen tudják, milyen hatalmas és bonyolult mûszaki apparátus összehangolt munkája szükséges ahhoz, hogy egy zenemûvet hanglemezen megjelentethessenek.
A hanglemezgyártást elméletileg (csakis elméletileg) négy területre oszthatjuk. Ezek: a felvételkészítés, a lakklemezvágás, a galván kidolgozás és végül a tulajdonképpeni gyártás. Nagyon lényeges, hogy e négy területet csak a folyamat könnyebb megértése végett határoljuk el a gyakorlatban ez súlyos hiba volna! A szakma vélt és valós szakértõi között ma is dúl a vita, hogy a négy terület közül melyik a legfontosabb, illetve, hogyan kellene rangsorolni õket.
Természetesen a szakmai sovinizmus aranyszabályai szerint mindegyik terület szakembere a sajátját tartja a legfontosabbnak (nyilván magam sem vagyok kivétel). Ez azonban nagyrészt presztízs-vita. A gyakorlatban mindig az a terület válik a legfontosabbá, amelyen a korábbi döntések okozta melléfogások elsõ látható és hallható eredményei jelentkeznek. Ez a dolgok dialektikus rendje. A lemezkészítés folyamatát kizárólag egységében lehet vizsgálni, tehát bármi is történik, a teljes mûszaki gárda "együtt sír és nevet". Mégis, kapaszkodónak kínálkozik az analóg hanglemezgyártás technológiájában a lakklemezvágás mûvelete. Ez az a pont, amelyen megszakad a zárt elektronikus csatorna (az analóg magnót, nagyvonalúan, tekintsük most zárt rendszernek), és a folyamatba belép - micsoda szentségtörés - egy elektromechanikai, forgácsolási mûvelet. A hanglemezbarázda (legalábbis elvben) ekkor nyeri el végleges formáját. Ekkor beszélhetünk elõször lemezrõl - habár a lakklemeztõl a vinil lemez még nagyon messze van. A lakklemez mindenesetre már lejátszható, tehát egyrészt képet kapunk a vágást megelõzõ mûveletek helyességérõl, másrészt sok hasznos információt nyerünk a kidolgozás várható eredményérõl. (A lakklemez természetesen azáltal, hogy lejátszották, tönkremegy, tehát további használatra alkalmatlanná válik.) Az elsõ vágás mûveletét próbavágásnak nevezik. A próbavágás az elsõ biztos pont, ahonnan elõre-hátra lehet tekinteni: bosszankodni, reménykedni. Lehet a mesterszalagon levõ felvétel bármilyen jó, ha belõle csak pocsék hanglemezt lehet préselni. Az viszont már kevésbé valószínû, hogy egy jól sikerült próbavágásból nem születik jó hanglemez habár a lakklemeznek hosszú utat kell még megtennie, sok megpróbáltatásnak lesz még kitéve és ezek túlélésére a próbavágás sikere még nem garancia. Vegyük sorra elõbb az elõzményeket, azokat a tényezõket, amelyek meghiúsíthatják a próbavágás sikerét. Hogy megkönnyítsem az olvasó dolgát, alább felrajzolok egy blokkvázlatot, amely meglehetõsen bonyolult, noha csak a "hasznos" hanginformáció útját követi, és azt is csak nagy lépésekben. Nem tüntettem fel rajta a "háttértechnikát", mert akkor a folyamat teljesen áttekinthetetlenné vált volna. A szemléletesség kedvéért viszont feltüntettem a kritikus tényezõket - többségükrõl szó fog esni ebben a cikkben........

Szerkesztés

Elöljáróban a hanglemezgyártás mûszaki területeit említettem. Ne feledjük azonban: hogy mi jelenjék meg hanglemezen, nem a mûszaki emberek dolga, errõl a szerkesztõk döntenek. Döntésükkel esetleg olyan helyzetet is teremthetnek, amelyben feloldhatatlan ellentét keletkezik az esztétikai és kereskedelmi, illetve a mûszaki szempontok között. Mint tudjuk, a klasszikus zenemûvek abban az idõben születtek, amikor a zeneszerzõk még nem számoltak vele, hogy mûveiket a kései utódok hanglemezrõl, méghozzá jó hanglemezrõl is szeretnék élvezni. A zenemûvek idõtartama, ezenkívül tételeik sorrendje gyakran ellentmond a hanglemeztechnika követelményeinek, és ezért nagyon sok múlik a szerkesztõk meggondolásain. Szomorú tapasztalatom, hogy a lemezek mûsorideje inkább szolgálja az üzleti érdekeket, mint a minõséget. A lemez minõségét meghatározó paraméterek és a mûsoridõ között közvetlen összefüggés található. A sokból csak egyet emelnék ki. A Magyarországon megjelenõ 33 1/3ford/perc-es, 30cm átmérõjû "nagylemezek" barázdáinak alapszélessége 50-55µm. Indokolatlanul nagy, de csökkentését egyrészt az elhanyagolt lemezjátszók, másrészt a lemezek vetemedései (hullámossága) miatt kereskedelmi szempontból nem javasolják. A nagyobb alapszélesség következtében a mûsor több helyet foglal el a lemezen, és ezt csak egyvalamivel lehet kompenzálni: ha csökkentik a maximális szintet. El kell tehát dönteni, mit tegyünk. A mûsoridõ csökkenjen, vagy...?
Elébe vágva késõbbi mondanivalómnak, már itt szóba hozom, hogy az IEC ajánlás 40µm-es alapszélességet is megenged, sõt: a nagyobb mélységi modulációknál elegendõnek tartja a 30µm-es minimális barázdaszélességet is. Találtam nem egy olyan nyugati lemezt, amelynek dinamikája és csúcsszintje összehasonlíthatatlanul nagyobb volt a hazaiak átlagánál, ennek ellenére a barázdaszélesség helyenként a minimális 20µm-re csökkent. Ezek a lemezek nem voltak hullámosak. Nehézség nélkül lejátszhatók voltak, csodálatosan szóltak, és még a közepesnél is gyengébb minõségû hangszedõknek sem okoztak nehézséget ezek a nagymmodulációkat tartalmazó barázdarészletek. Bizonyos esetekben persze elfogadható, hogy egyes mûszaki paraméterek a szerkesztési, esztétikai szempontok, illetve az üzleti érdekek miatt gyengüljenek. Például a vevõ hosszabb mûsort kap a pénzéért, vagy éppenséggel - reklámcélból kiugróan hosszú mûsort tartalmazó kiadványt jelentetnek meg. Erre az utóbbira számtalan külföldi példát is találhatunk, de azok mind speciális technikával készített, egyedi mûszaki megoldásokat tartalmazó hanglemezek.

Felvételkészítés

A Hifi Magazinban sokan és sokszor panaszkodtak már a hazai gyakorlatban uralkodó mikrofonozási technikára, melynek következtében a térhatás szegényessé válik, a hangkép mélységében tagolatlan, az irányok elmosódottak, a sztereóbázis szûk, a hangzás fakó, a pianók inkább mezzoforték, a forték íve nem természetes. Kevésbé ismeretes, hogy ez a technika már lemezvágáskor is számos baj forrása lehet, mert eleve kizárja a természetes dinamikai arányok kialakulását. E felvételi módszerrel nehéz kézbentartani a kivezérlést, könnyen becsúsznak a nem megengedhetõ nagyságú csúcsok. A hangkép egyensúlyban tartásához a természetestõl távol esõ átlagszintet kell tartani, és ez már magában elegendõ, hogy nehézségeket okozzon a lakklemezek vágásánál. A bajok orvoslására különféle elektronikus készülékek kínálkoznak (lásd a blokkvázlaton). Például a magas csúcsszintek megfoghatók a csúcslimiterrel, az aránytalanságok csökkenthetõk a kompresszorral. Ekkor azonban biztosan tovább zsugorodik a dinamika és még feljebb kerül az átlagszint.* (*A dinamikai arányokról, azok értelmezésérõl lásd: "Analizátor, vagy oszcilloszkóp?", HFM 14. A szerkesztõ megjegyzése.) Ha a felvételnél akár limitert, akár kompresszort használnak, kijavíthatatlan sérüléseket szenvednek a tranziensek. A szûrõk használata is kényes dolog. Pedig a felvételi helyszín infrazajai ellen kézenfekvõ védekezésnek látszik, hogy alul meredeken vágó szûrõket kapcsolnak a mikrofoncsatornába. A keverõasztalok ezenkívül számos lehetõséget kínálnak a mikrofonozási hibák kiegyenlítésére -eredményességük azonban kérdéses.
Az analóg felvételeknél nálunk elõírásszerûen használni kell a Dolby-A zajcsökkentõt, holott annak hatásáról máig is vitáznak. Érvek és ellenérvek hangzanak el. Tény, hogy a kezembe került és tanulmányozásra érdemes CBS, EMI mesterszalagok egyike sem volt zajcsökkentõvel készítve. Pedig ez a két cég nem küszködik olyan mérvû anyagi gondokkal, hogy ne tudná beszerezni felvételeihez a megfelelõ számú Dolby-A zajcsökkentõt. E lemezekrõl helyenként valóban hallani lehet a szalagzajt, hangzásuk azonban vitathatatlanul élethûbb. Érdekes, hogy a fentemlített cégek Dolby-A-val készített felvételei sem viselik magukon azokat a jellegzetes vonásokat, amikrõl a magyar mesterszalagokat azonnal felismerni. Nyilvánvaló, hogy a Dolby-A használatát határozott szempontok szerint döntik el, és nem csak azért használják ezt az elektronikát, mert megvették. Az utóbbi években komolyzenei felvételeink túlnyomó többségét már digitálisan rögzítették. Ez azonban nem változtatott a helyzeten, mert a helyszínek és a felvételi beidegzõdések a régiek maradtak, csupán az analóg magnó helyére digitális került. A Dolby-A természetesen elmaradt. Nem így a popzenei felvételeknél. Azok következetesen Dolby-A zajcsökkentõvel készülnek - pedig egy kemény hangzású rockfelvételen valószínûleg senkit sem zavarna a szalagzaj.
A soksávos könnyûzenei és popzenei felvételeknél 16, 24, vagy együttesen maximálisan 37 sávot használnak (a negyvenbõl egy sáv a két magnó szinkronjátszásához, 2 sáv pedig az MCI keverõasztal VCA automatika programjának felírásához kell). Elõfordulhat, hogy valamelyik sáv igényli a zajcsökkentést - de nyilván nem mindig és nem mindegyik. Érdemes számolni: felvételkor egy kódolás, aztán összeíráskor (keveréskor) egy dekódolás és egy újabb kódolás követi egymást. Ha valamilyen okból újabb kópiát kell készíteni, akkor ezt ismét egy dekódolás és kódolás árán teszik. Ez esetben a mesterszalag ötszöri kódolás terheit viseli. A mesterszalag lejátszásakor már a hatodik Dolby következik... (A magam részérõl amikor csak tehetem, kerülöm a Dolby-A használatát.) A hanglemezgyártás folyamatának egy igen kényes pontjához érkeztünk, a hanglemezek kivezérléséhez. Elsõ pillanatban talán nem érthetõ az összefüggés a mesterszalag kivezérlése és a hanglemezek technikai minõsége között, azonban késõbb látni fogjuk, hogy még a préselésnél is másképp viselkednek a jól és a rosszul kivezérelt hanglemezek. Hogy könnyebben megértsük, "mit" találhatunk a hazai mesterszalagokon és hanglemezeken, tisztázzunk néhány fogalmat a jobbra látható ábra segítségével. (Nagyon egyszerû ábra; a valóságban a szintek és a kivezérlés kérdésköre ennél sokkal bonyolultabb. Különféle szabványok, elõírások szerinti relatív vezérlési skálák ismeretesek; a definíciók nem egyszer tisztázatlanok - vagy a helyi szokásokon alapulnak.) A kivezérlés mértékének megállapításakor egyetlen fix pontunk lehet: a 0dBm (figyeljünk a "milli" szócskát jelölõ m betûre a dB mögött!), ez egy nemzetközileg rögzített vonatkoztatási szint, amelyhez (néha frekvenciától függetlenül) 0,775Veff jelfeszültséget rendelnek, s ez a jelfeszültség 600 ohmos terhelésen 1mW teljesítményt hoz létre. A "sima" 0dB, tehát ahol nincs kis m-betû, bármekkora jelfeszültséget jelenthet, ez tehát csak egy relatív szint és csupán megállapodás vagy inkább elhatározás kérdése, "hová tesszük". A NAB szabvány szerint 0dB= 0dBm, a DIN elõírása szerint pedig 0dB=+6dBm. Nálunk a DIN elõírásai érvényesülnek. A mesterszalagok 0 decibeles referenciaszintjét az úgynevezett mérõszalagokhoz, azok 0 decibeles szintjéhez rendelik. Ez a 0 decibel is relatív, szabványtól függõ!
A mérõszalag és a hanglemez relatív 0dB-es referenciapontját rendszerint 1kHz-es frekvencián specifikált, kiegészítõ mértékegységek segítségével rendelik egymáshoz. A mesterszalagnál a nWb/mm-ben kifejezett mágneses vektorpotenciál (lineáris fluxussûrûség), a lemezeknél a cm/s-ban megadott sebességamplitúdó nagyságától függ a 0dB helye. (Ennél jobban ne menjünk bele a dolgokba.) A mi elõírásaink szerint a magnetofonok úgy vannak bemérve, hogy a mérõszalag 1kHz-es, 320nWb/mm-es jele a kimeneten 1,55Veff feszültséggel jelenik meg - ez az elfogadott 0dB. A kivezérlésmérõ mûszerek tehát 1,55Veff feszültséggel azonosítják a 0 decibelt. (Azonban, hogy a dolog mégse legyen ilyen egyszerû, a mesterszalagok kivezérlésére vonatkozó elõírás a 0 decibeles szintet Dolby-A zajcsökkentõvel a 320nWb/mm-es, zajcsökkentõ nélkül a 640nWb/mm-es fluxushoz rendeli. A Studer A80-as magnetofonok kimeneti jelszintje ilyenkor 1,55V. A digitális felvételeknél a referencia nem játszik szerepet, mivel a szalagok túlvezérlése kizárt. Itt a processzor túlhajtásából eredõ torzítások igényelnek szintkorlátozást.) Az analóg mesterszalagok maximálisan +3, esetleg +4dB-ig vezérelhetõk - ennyi fér a háziszabványba. A magyar mesterszalagok kivezérlése tehát messze elmarad a külföldön készültekétõl. (A nyugati mesterszalagok - a csúcsokban - nem ritkán 10-12dB-re is ki vannak vezérelve a 0 decibelhez képest. Dinamikájuk alsó határa -50dB és -55dB között mozog, a zenei tartalmuktól függõen.) Erre az óvatosságra nem találtam semmilyen elfogadható magyarázatot. Ugyanis a Studer A80-as magnók mûszaki minõsége és a jelenleg használt PER 528-as szalag 38cm/sec-os sebességen nem kíván semmilyen korlátozást, ami indokolhatná a 0 decibelhez viszonyított maximálisan +4dB-es csúcsszint szigorú betartását.
Ami hanglemezeink kivezérlését illeti, a 0 decibeles szintet az 1kHz frekvenciájú, 8cm/sec sebességamplitúdójú szinuszos jellel definiálják. A popzenei mûsorok csúcsban - és csakis rövid idejû csúcsokban! - maximálisan a +5dB-t érhetik el. Amennyiben a mesterszalagon egyetlen csúcs is eléri véletlenül a +5dB-es nagyságot, az egész lemezen ehhez kell a vezérlést igazítani! Komolyzenei felvételeknél és elsõsorban a digitális mesterszalagokról készített lemezeknél a +7dB-es csúcsszint is megengedett... A norma szerinti átlag dinamika 40dB. (Ez a szûkebb dinamika azonban magasabb átlagszintet jelent - és erre még visszatérünk!) A szóban forgó, 40 decibeles dinamika: átlagérték. Van ennél kisebb és van nagyobb dinamikával készült hazai felvétel is, de az nem jellemzõ. (Mondhatnám úgy is, hogy véletlenül csúsztak ki a vezérlési tartományból.) A dinamika határait a lemezek zajával is meg lehet határozni: ahol a zaj kezdõdik, ott már nem lehet hasznos információ... Ez egy "elméleti alapokon nyugvó", valójában régen túlhaladott gyakorlat, amelyen jó lenne túllépni; a mesterszalagok dinamikai korlátain alul tágítani kéne, ha másért nem, akkor a CD-re való tekintettel. Hangsúlyozom, itt most egyenletes zajról van szó, nem periodikusról. Ha periodikus zajt hallunk, akkor a lemez selejtes.* (*A dinamika és a zajszint összefüggésérõl szintén részletesen írtunk 14. számunk akusztikai cikkében. A szerkesztõ megjegyzése.) A dinamikát már a mikrofoncsatornák erõsítésének szabályozásával is igyekeznek kordában tartani. A "makrancos" hangszerek (pl. zongora) felvételekor esetenként limitert, illetve biokompresszort használnak... ezen azt kell érteni, hogy a hangmérnök a hangos részek elõtt kézzel lehúzza, a halk részeknél pedig feltolja a profilszabályzót... A szûkített dinamika szubjektív hatását nem kell ecsetelnem - de miért zavarja mindez a vágómérnököt? Nos, a "zsugorított" mesterszalag a vágófejet a teljes mûsoridõ alatt - és ez a mûsoridõ rendszerint átkozottul hosszú szokott lenni - olyan oldalirányú moduláció vágására kényszeríti, hogy a maximális jelszint az esetek többségében távolról sem érheti el még a megengedett +7 decibelt sem, mert nem férne el a mûsor a lemezen. Valójában pedig ez a +7dB kitûnõ felsõ határ volna, ha a dinamika lefelé bõvülhetne - és nem esnénk kétségbe egy-egy +10dB-es vagy esetleg még ennél is nagyobb rövid csúcstól, ha az nem okoz gondot.
Mint látjuk, csupán a csúcsszint megemelése nem oldaná meg a felvételek dinamikaszegénységének problémáját, nem nõne tõle a bázisszélesség, nem javulna a tranziensek megszólalása és nem szûnne meg a krónikus mélyhanghiány sem. A hazai hanglemezek hangzása nem javul attól, ha az erõsítõ hangerõszabályozóját feljebb csavarjuk, márpedig pusztán a lemezek csúcsszintjének emelése közel ennek felelne meg. Egészen más lenne a csúcsszint emelésének a hatása, ha a felvétel szélesebb dinamikahatárokkal rendelkezne. Sokéves tapasztalatom szerint az optimális lemezszint akkor adódott, amikor a mesterszalag lemezrevágásának vezérlési korlátait a próbavágáskor, tehát már a lakklemez paramétereinek értékelése alapján határoztam meg. Ezt a módszert azonban csak akkor követhettem, ha jó volt a mesterszalag. (Külföldi bérmunka.)
Érdekes eredményt kapunk, ha megvizsgálunk egy jónak minõsített hazai és egy külföldi mesterszalagot. Azonnal feltûnik, hogy a külföldi mesterszalag közel 10-15 decibellel szélesebb tartományban gazdálkodik a dinamikával. Még érdekesebbet tapasztalunk, ha a jeleket szétbontjuk oldalirányú (M) és mélységi (S) komponensekre. A külföldi mesterszalagon az S jeltartalom megközelítõen másfél-kétszerese a magyar mesterszalagénak. Továbbá a külföldi mesterszalagon az S jelek energiatartalma számottevõen nagyobb, és egészen más frekvenciákon jelentkezik. A nagyobb S-jel energiatartalom (térhatásnövelõ hatása mellett) lemezvágási szempontból is jelentõs. Azonban, hogy ezt megértsük, meg kell ismerkednünk a lakkvágás technikájával - amely végülis cikkem fõ témája.

Lakklemezvágás

Az MHV-nak két sztereó lakklemezvágó berendezése van: a régebbi Neumann VMS-70 (1979 óta) és az újabb, szintén Neumann VMS-80 (1982 óta). A két vágóberendezéssel közel azonos minõségû lakklemezeket lehet készíteni. A VMS-70 komputer ellenõrzésû, a VMS-80 komputer vezérlésû vágógép. A hangzás minõségét eldöntõ áramköreik azonosak, a vágófejek úgyszintén. A modernebb természetesen a VMS-80, ennél korszerûbb jelenleg nem is létezik. A DMM (Direct Metal Mastering) technológia például csak erre a géptípusra és csak az SX80-as vágófejjel alkalmazható.
A mesterszalag a vágóhelyiségben felkerül egy szokványostól eltérõ felépítésû magnetofonra, amin nincs törlõfej, oszcillátor, felírófej és felíróerõsítõ. Ellenben két független sztereó lejátszófejjel és a hozzájuk tartozó erõsítõkkel voltaképpen két sztereó lejátszómagnetofont egyesít. Hogy miért van szükség kettõs rendszerre, mindjárt ki fog derülni. A két lejátszófej között szalagvezetõ görgõkkel különbözõ hosszúságú szalaghurkok állíthatók be. Az eltérõ hosszúságú szalaghurkok a két lejátszórendszer között 0,6, illetve 0,9 másodperces idõeltolódást hoznak létre. A 0,6 másodperc a 45ford/perc, a 0,9 másodperc a 33 1/3ford/perc lemezek kb. 1/2 fordulatnyi idejével egyezik. Ugyanis ennyi idõvel elõbb kell "bemutatni" a lemezre kerülõ jeleket a komputernek! A mesterszalag hangfrekvenciás jele elõször a vezérlés sztereó csatornájába kerül, az elsõ lejátszófej elé. Ezután következik a szalaghurok, majd a 0,6 s vagy 0,9 s késés után ugyanez a jel a modulációs lánc sztereócsatornájában is megjelenik. Miért van erre szükség? A spirálisan haladó barázda egy fordulat után a korábban vágódott nyomvonal mellé kerül. Ha az egymás mellé kerülõ, szomszédos barázdaszélek távolságát állandóra választanánk, akkor a nagyobb modulációknál a barázdák egymásba érnének, esetleg kereszteznék is egymást - ha pedig a barázdatávolságot a biztonság kedvéért túlságosan nagyra vennénk, rengeteg hely pocsékolódna el. Megoldásként kitalálták a variábiliselõtolást, hogy a barázdatávolságot csak akkor kelljen növelni, ha ez szükséges. Ehhez ki kellett építeni egy, a modulációs csatornával lényegében azonos vezérlési láncot. A modulációs láncon áthaladó sztereó információ a vágófejre, a vezérlési láncon haladó jel pedig a vágófej felfüggesztését-mozgását vezérlõ komputerhez megy. Ha a mesterszalag nem analóg, hanem digitális, akkor a vágóberendezéshez egy 16 bites Sony digitális rendszer csatlakozik. A digitális hangrögzítés elvére itt nem érdemes kitérni, a felvételek szempontjából az analóg és a digitális mesterszalagok között nincs lényeges különbség (habár az utóbbiak zajtalanabbak - erre még visszatérek). Tehát egy hangfelvétel attól még nem lesz jobb, hogy a felvételi helyszínen az analóg keverõasztal kimenetéhez nem analóg, hanem digitális magnó csatlakozik. Néhány száraz mûszaki paraméter javulása inkább "dekoráció", semmint lényeges változást hozó tényezõ. Ettõl függetlenül a digitális hangrögzítés híve vagyok, mert vitathatatlanul ezé a jövõ. Nem hallgatom el azonban azt a véleményemet, hogy túl korán és sok más fontosabb probléma megoldása elõtt tértünk át véglegesen a digitális technikára. Igazi elõnyök csak egy a miénkénél magasabb színvonalú analóg felvételi technika fokozatos digitalizálásával jelentkeztek volna. Anyagi erõink egy részét eredményesebben fordíthattuk volna például a DMM technológia megvásárlására. Ennek feltételei jobban megvoltak, mint a totális digitalizálásnak. A CD még távoli álom, a "hibrid" vinillemezek még hosszú évekig uralni fogják a hazai piacot.
A lakklemezvágás számára nálunk a digitális hangfelvételek csak elvileg jelentenek próbatételt; mert sajátos felvételtechnikánk miatt közelrõl sem használjuk ki a digitális hangrögzítés adta lehetõségeket. Így a nagy dinamikával, a "digitális" tranziensekkel, a széles és gazdag különbségijel-tartalmú sztereó hangkép okozta vágási nehézségekkel egyelõre nem kell számolnunk. Csupán a zaj hiánya nehezíti a lakkvágást és a kidolgozást: a digitális mesterszalagok zajtalanok, tehát elõtûnik minden egyéb zaj.
Ha a processzor D/A konverterének kimenetét rögtön a Studer analóg magnetofon helyére kapcsolnánk, akkor nem jönne össze a lakklemezvágás, mert hiányozna a vezérlõjel. A komputer számára a digitális mesterszalagról is egy fél lemezfordulattal elõbb be kell mutatni, hogy mi fog a lemezre kerülni. Emlékezzünk: ezt az analóg magnónál a párhuzamos két sztereó lejátszórendszerrel és a közéjük terelt szalaghurokkal érjük el. A mintavételt a videomagnóval nem lehet így megoldani. A szalaghurkot egy digitális késleltetõ helyettesíti, csak egy kicsit másképpen. A videomagnóról érkezõ digitális jelek a dekódolás után rögtön egy 12 bites D/A átalakításon mennek keresztül. Ez az analóg jel, bár minõsége gyengébb, a vágógép komputerének vezérléséhez megfelel. Ezzel párhuzamosan a dekódolt 16 bites digitális jelek 0,6 vagy 0,9sec-os késleltetés után kerülnek a PCM-1610-es processzor D/A átalakítójába. Ettõl kezdve már mindegy, hogy analóg vagy digitális eredetûek-e a hangfrekvenciás jelek. A magnetofon után a jelek az SP-79B átíró-keverõasztal bemeneti, 0,5 decibeles lépésekben változtatható, aktív szintszabályozóira kerülnek. Ezt követi négy Dolby-A 361-es modell, ezeket egyébként teljesen ki lehet iktatni a láncból. A második szintszabályozókból és a szûrõkbõl A-B lánc alakítható ki, és egy-egy lemezoldalon belül, vagy akár számonként is más-más, elõre beállított korrekció kapcsolható a láncba. Az A-B szûrõláncok után két további, közös szûrõ következik. Az egyik alul, a másik felül vág, 18dB/oktáv meredekséggel. A -3 decibeles pont alul 40, 63 vagy 80Hz-re, felül 6,3, 9, 12,5 vagy 16kHz-re állítható. A szûrõk "bypass" állásban is mindig a láncban maradnak, de a technológiai rend egyébként is elõírja, hogy analóg mesterszalagokhoz be kell kapcsolni a 40Hz-es szûrõt. (A digitális mesterszalagoknál aztán vagy bennmarad a szûrõ, vagy sem; rendszerint bennhagyják, mert így "nem kell centizni a hellyel".) Az átíró-keverõasztal utolsó szabályozója a relatív szint, vagyis az 1kHz-hez tartozó 0 decibeles sebességamplitúdó beállítására szolgál. Be van építve az asztalba, és így bármikor bekapcsolható a modulációs és vezérlési láncba négy U-473-as kompresszor-limiter-expander. Ezek egy speciális "sz"-limiter állásban is mûködhetnek (errõl még lesz szó). Az "attack time"* (* "Megszólalási idõ" - ilyen hamar reagál, tehát ennyire gyorsan mûködik a készülék.) 20µs a "recovery time"* (* "Feléledési idõ" - az utolsó kiváltó jeltõl számítva ennyi idõn belül szûnteti be hatását az elektronika, folyamatosan.) 0,1 és 10s között változtatható - ebbõl felmérhetjük, milyen hatással lehetnek ezek az elektronikák a tranziensekre. Mint készülékek, természetesen kiváló minõségûek. Ha túl nagy a különbségjelek alacsonyfrekvenciás tartalma, ez olyan függõleges mozgásra kényszerítené a vágótût, hogy az alumíniumig lemenne. Ilyenkor, s különösen, ha a mûsoridõ is hosszú, igénybevehetõ a beépített EE 77D típusú "Elliptischer Entzerrer". Ez az áramkör a 150Hz-tõl vagy a 300Hz-tõl lefelé esõ különbségi jelkomponenseket "monósítja". Ekkor az alacsonyfrekvenciás oldaljelek mélységi (S) helyett oldalirányú (M) modulációt eredményeznek, és a helyfoglalás is csökkenhet - azonban már 1kHz-tõl lefelé jelentõs áthallások lépnek fel. Ez az elektronika is azok sorába tartozik, amit a vágómérnök kényszerbõl kapcsol a láncba, mert a hosszú mûsoridõ, a vezérlési normák, a felvételek "kóválygó" basszusai annyira lehetetlen helyzet elé állítják, hogy nincs más választása. Az "Elliptischer Entzerrer" használatát a komolyzenei vágásoknál egyértelmûen megtiltanám. Az SP-79B átíró-keverõasztalhoz az áramköri egységek közé iktatott csatlakozási pontoknál számos további, külsõ effekt- és szûrõberendezés kapcsolható. Az átíró-keverõasztal természetesen maga is sokkal több áramkört tartalmaz, mint amennyirõl említést tettem. Tartalmaz, például, a vágógép-komputer programozásához fontos adattápláló elektronikát, távjelzõ, távmérõ és távvezérlõ áramköröket és több vágógép egyidejû mûködéséhez szükséges elektronikát. Azonkívül az ellenõrzõ mûszerei is igen érdekesek, de ezek leírása meghaladná cikkem kereteit.
Az átíró-keverõasztal után a SAL-74B erõsítõegység következik. Ez is sokkal bonyolultabb annál, semhogy részletesen tárgyalhatnám. Legfontosabb része a vágófej meghajtótekercseit tápláló erõsítõ, amelynek terhelését üzemi körülmények között a vágófej képezi. Nagyon jelentõs adat, hogy az SX74-es vágófej vágótûjének horizontális kimozdulása maximálisan ±150µm-es lehet. Ez az M-jelek maximális amplitúdóját korlátozza. A gyakorlatban azonban ezt a határt még csak megközelíteni sem lehet. Végül is azt mondhatjuk, hogy a lemezre a teljes felvételi mezõben ±50-80µm-es amplitúdók nagy biztonsággal vághatók - és ezek a barázdák le is játszhatók. Érdemes itt még visszatérnünk a SAL-74B erõsítõegység két érdekes áramkörére. Az egyik a BSB-74 típusú gyorsuláslimiter. Az a feladata, hogy a lemezre ne kerülhessenek akkora gyorsulást elõidézõ jelek, amiket a hangszedõk már nem képesek letapogatni. Mondhatnánk úgy is, hogy már a vágófejre se juthassanak olyan frekvenciakomponensek, amik kívül esnek a vágótû tömegével és geometriai méreteivel megszabott korlátokon. Csakhogy nehéz pontosan megítélni, hogy vajon vágáskor léptük túl a határt, vagy a hangszedõk képességei csekélyek. A barázdák természetellenes "szögletességét", amit a nagy gyorsulások különösen a belsõ lemezátmérõkön okozhatnak, az ellenõrzõ mikroszkóp jól kimutatja - ámde az ilyen barázdák gyakran nem okoznak hallható hibákat! Ha viszont csökkentjük a gyorsulásokat, nagymértékben romlik a felvétel "fénye" - a tranziensekrõl nem is beszélve. A másik érdekes áramkör a TS-66B típusú "Tracing Simulator". Ez a hangszedõtû követési torzítását szimulálja, a torzítást ellenfázisban a mûsorhoz keveri, miáltal a lemez lejátszásakor keletkezõ torzítás majd kioltódik. Ennek az áramkörnek a mûködésérõl egy külön tanulmányt lehetne írni. Itt inkább a hatásáról szólok. A szimulátor beépített generátorával, 315+3150Hz-es, 4:1 arányban kevert jelekkel hitelesítjük a hangszedõt, a lakklemez 200mm-es átmérõjénél. Ez elengedhetetlenül fontos mûvelet. Gyenge pontja a dolognak, hogy például a VMS-80 gépen egy Shure V15-IV típusú hangszedõ van, 15µm-es radiális tûvel. Az egész szisztéma tehát ettõl a hangszedõtõl függõen fog mûködni. Bármelyik másik hangszedõvel, netán elliptikus tûvel lejátszva a "Tracing Simulator"-ral kezelt lemezeket, az eredmény kétséges. A gyári adatok a FIM-értékek egyértelmû javulását reprezentálják a 132-138mm-es átmérõk között (tehát már igen tisztességesen a lemez belsõ harmadában). A gyári adatok azonban nem említik, milyen hangszedõvel mérték az eredményeket. Magam is végeztem egy érdekes vizsgálatot. Torzulásokra kényes felvételekrõl lakkvágásokat készítettem "Tracing Simulator"-ral és anélkül. A kidolgozott vinillemezek meghallgatásakor azt tapasztaltam, hogy a torzításokon a harmonikusok bekeverése valóban segített - ámde a felvétel fémes, gépi hangzást kapott. A "Tracing Simulator" nélkül készült lemezek a várható mértékû torzulások ellenére is természetesen hangzottak, és ez többet jelentett számomra, mint az a néhány, elviselhetõ mértékû lejátszási torzulás. (Megjegyzem, hogy a kísérlet stúdiókörülmények között folyt, hitelesített hangszedõvel!) További tapasztalatom volt még, hogy amikor javult a helyzet a belsõ harmadban, akkor a lemez külsõ részén erõsödött a fémes hangzás. Néha kimondottan kellemetlenné vált a máskülönben kifogástalan hangszínû felvétel! Lakkvágáskor technikai problémát is okoz a Tracing Simulator használata. Ilyenkor ugyanis a vágófej visszacsatolótekercsérõl már az "elõtorzított" hangot halljuk, és abból a vágómérnök kevésbé tud tájékozódni.
A lakklemez (és ugyanígy a sztereó hanglemez) barázdáinak oldalai, mint ismeretes, 45 fokos szöget zárnak be a vízszintes síkkal. A sztereó hangfelvétel jobb és bal oldali információját a két barázdaoldal hordozza. Azonos fázisú oldaljelek esetén tisztán oldalirányú, egymáshoz képest l80 fokkal eltérõ oldaljeleknél pedig tisztán függõleges irányú moduláció lép fél. Ezek persze szélsõséges, ritkán adódó esetek. A moduláció a pillanatnyi fázishelyzettõl függõ összeg- és különbségijelek keveréke. A vágótû mozgása tehát a következõképpen alakul. Ha csak összegjel van, akkor a tû az alapbarázda szélességét tartva csak oldalirányban mozog. Amikor csak különbségijel van, akkor a tû csak függõleges irányban mozog, a barázda a moduláció legkeskenyebb helyén sem csökken az alapméret alá. Legalábbis nem szabad jobban elvékonyodnia. A lakklemez valójában egy körülbelül 1mm vastag, speciális ötvözetû és felületkezelt alumíniumlemez, amelynek mindkét oldalát különleges technikával felvitt, vékony, triacetát alapú, lágy, forgácsolható lakkréteg borítja. (A lakk és adalékanyagainak összetétele gyártási titok.) A lakklemezt csak egyszer lehet használni. Rendkívül kényes, gondos tárolást és körültekintõ kezelést igényel. Egy lakklemez ára, gyártmánytól és minõségtõl függõen 15-20 dollár között van. A lakklemezek felületének kifogástalan minõsége, a lakkréteg egyenletessége, zárvány- és rögmentessége mind-mind alapvetõ követelmény. Úgyszintén fontos, hogy a lakkréteg kifogástalanul tapadjon az alumíniumlemezhez. Az alumíniumlemez felületének is simának és egyenletesnek kell lennie. A jó minõségû lakklemezekre vágott, modulálatlan barázdában mérhetõ zaj rendszerint jobb mint -70dB. (A lakklemezrõl a gyártók általában nem szívesen közölnek adatokat. A kezelési, vágási, kidolgozási technikába "nem szólnak bele", vagyis a felhasználóra bízzák.)
A Neumann VMS-80 típusú vágóberendezés tányérja speciális, olajfilmen csúszó csapágyon nyugszik, meghajtómotorjának vezérlése kristálypontosságú. A vágófejben levõ tû lakklemezhez-állítása szálkeresztes mikroszkóppal történik: a kereszt vízszintes vonala a lakklemez síkjára, függõleges vonala pedig a tû vágóéleire fekszik. A rubinból vagy zafírból csiszolt és fûtõtekerccsel ellátott tû vágóélei értelemszerûen 90 fokos szöget zárnak. A tûhegy legömbölyítésének sugara 3±1µm. A barázdafenék vastagságát a tû hegye határozza meg. Kopott tû széles fenékvonalat húz. A hazai lemezeket jelenleg kétféle tûvel vágják: japán Adamant NSH-2S és amerikai Micropoint 320 típusú tûkkel. A vágótût és a lakklemezt fajtánként gondos vizsgálatok sorozatával párosítani kell. A forgácsolás - azaz: a lakklemezvágás - milyensége döntõen kihat egyrészt a lemez hangzására, másrészt a kidolgozás minõségére. A fölösleges lakkanyagot maradék nélkül kellene eltávolítani, de hát ez tökéletesen sohasem sikerülhet. A jobb forgácsolás céljából a vágótût felfûtik, mert még a puha, képlékeny lakkot is meg kell olvasztani, hogy a simítófelületek kellõ mértékben kifejthessék hatásukat. A folyamatosan termelõdõ lakkforgácsot vákuum szívja el. Vágás közben a lakklemezt szintén vákuummal rögzítik, hogy el ne mozdulhasson, és a felülete is egyenes maradjon. A forgácsolás minõsége érezhetõen javul, ha a mesterszalagokon az S jeltartomány jelentõs energiával rendelkezik. A vágótû ilyenkor tetemes gyorsulással és sebességgel mozog függõleges irányban is, és éleivel szinte kimetszi a fölösleges lakkmasszát. Ha viszont az S-jelek energiamennyisége kisebb, a vágótû elõtt torlódó képlékeny lakk inkább a nyíróerõnek enged. Ilyenkor a vágótû mögött a barázdaszélek finomabb rajzolatai jobban visszasimulnak a széleken kitüremkedett anyagba.
A tûtömeg tehetetlensége és a tûgeometria együttesen határt szabnak a lemezre maximálisan vágható gyorsulásoknak és sebességamplitúdóknak. Más korlátozó tényezõ nincs; a vágófej tekercseit meghajtó erõsítõk teljesítménye olyan óriási, hogy manapság nem nehéz olyan lemezt vágni, amelyet több okból sem lehetne torzítatlanul lejátszani. Hogy mikor következik be a vágásból eredõ torzítás? Nehéz ezt a mesterszalagon elõre definiálni. Ez az egyik olyan szakmai rutin, amit a lemezfelvételeket készítõ hangmérnöknek illik minél elõbb megszereznie. Ha a mesterszalagon túltengés van a nagy gyorsulásokat okozó jelekbõl, két járható út kínálkozik. Az egyik: addig csökkenteni a modulációt, amíg a torzítás eltûnik. A másik: a gyorsuláslimiter. A gyorsuláslimiter ésszerû használata egyes popzenei felvételekrõl készülõ lakkvágásoknál kiváló eredményekkel járhat. De ha mankóként használjuk az elfuserált mesterszalagokhoz, esetleg többet ront, mint segít. A moduláció csökkentése pedig az egyik fõ panaszhoz vezet, miszerint kicsik a szintek a magyar hanglemezeken...
A mesterszalagok minõsítésekor rendszerint nem szúr szemet a magasabb frekvenciák túlzott kiemelése és a fázisok pontatlansága. A kiemelések okát keresve találunk egy-két magyarázatot. A sok effektet szinte kritika nélkül használják, semmi mûszaki megfontolás nem játszik szerepet a technikai trükkök tervezésekor. A sok effekt-berendezés lassan "megeszi" a tranzienseket, és a fázisok szinte áttekinthetetlenül kuszák lesznek. A felvételkészítõk természetesen maguk is hallják ezt, és a zajzárak, szûrõk, limiterek okozta veszteségeket a 3-6kHz-es vagy ennél magasabb frekvenciák 4-6 decibeles kiemelésével próbálják pótolni. Ilyenkor a sziszegõ hangok, de általában a magasabb frekvenciák eltorzulnak. Amikor a mesterszalagon "sziszegnek" az sz-hangok, bevetésre kerülhet az SP-79B átírókeverõasztalba beépített speciális "sz"-limiter. Bár a torzításokat megszünteti, a tranzienseket (akár csak a gyorsuláslimiter) ez sem hagyja sértetlenül.
Szólni szeretnék még az úgynevezett félsebességes vágásról. A lakklemezek félsebességes vágása nem újdonság, inkább csak újra fölfedezték; egy idõben a "nagyok" mind alkalmazták, de aztán a több mint kétszeres idõ- és anyagráfordítás, az ezzel együtt járó költségnövekedés, valamint a nehéz ellenõrzés miatt leálltak vele. Az akkori minõségi igényeket és fõleg az üzleti érdekeket jobban szolgálták a névleges sebességgel vágott hanglemezek. Idõvel mégis kiderült, hogy a félsebességes vágásnak van néhány olyan elõnye, amelyet ma is méltányolhatnánk. A félsebességû vágásnál a mesterszalagot a névlegesnek pontosan a felével játsszuk le, tehát 76cm/s helyett 38cm/s-mal és 38cm/s helyett 19cm/s-mal. A vágógép tányérja is pontosan a fele sebességgel forog. A mesterszalagon minden frekvencia egy oktávval lejjebb kerül. A mesterszalag félsebességes lejátszása lényegében lelassítja, "vághatóbbá teszi" az összes tranzienst.
A félsebességes vágás egyik nagy elõnye, hogy fölöslegessé válik a gyorsuláslimiter, mivel a vágóberendezés a lelassult tranzienseket könnyûszerrel feldolgozza. A tranziensek fölfutási ideje lényegesen megnõ. A vágási láncba iktatott erõsítõk jóval a névleges "terhelésük" alatt dolgoznak, és emiatt szinte mindegyik paraméterük számottevõen megjavul. A vágótû kényelmesen kimetszheti a fölösleges lakkot, szép szabályos íveket kapnak a barázdaszélek, jelentõsen javul a forgácsolás minõsége.

Galvánkidolgozás

A kész, mûsoros lakklemezekre azonosítószámok és jelzések kerülnek, majd pormentes csomagolásban a galvánüzembe utaznak. Mielõtt a lakklemez további sorsát ismertetném, nem hallgathatok el néhány megjegyzést: A világon mindenütt, ahol csak hanglemezgyártással foglalkoznak, elsõrendû fontosságúnak tartják a vágóhelyiségek levegõjének tisztaságát, hõmérsékletét és páratartalmát. A Rottenbiller utcai vágóhelyíségek ebbõl a szempontból kritikán aluliak. Hasonlóan fontos a galvánüzem és a présüzem levegõtisztasága. A dorogi gyár viszont túlságosan közel esik a dorogi szénbányákhoz... Pedig ha a kidolgozás során egyetlen porszem is beszennyezi valamelyik felületet, vagy belenyomódik a vinilbe, biztosan pattogás vagy kattanás lesz hallható a mûsorban. Ezek a pattogások-kattogások nem lakkvágáskor keletkeznek!
A lakklemezt a galvánüzemben alapos mosásnak, tisztításnak és vegyszeres zsírtalanításnak vetik alá. A felületet az eljárás közben speciális szálvastagságú és anyagú kefével, kézzel jól megkefélik. Õszintén mondom, ez a látvány mindig elgondolkodtatott. Hiába biztosítottak, hogy a kefe szálai annyira vastagok, hogy nem tudnak a barázdába hatolni. Ezt nem hiszem el. Lehet, hogy az 50µm-es modulálatlan barázdában nem tehet kárt a kefe, de a 140-170µm széles, erõsen tagolt szélû barázdákat valószínûleg alaposan megbirizgálja! Márpedig a gyanús recsegéseket éppen ezeken a nagyobb különbségijelekkel mélységben modulált helyeken halljuk. A szép sztereóhangzású felvételekrõl készülõ lakklemezeken hemzsegnek az ilyen barázdarészletek. Ezek ugyanis fokozottabban érzékenyek a felületükre. A lakklemezt a tisztítás és a nedvesítõanyagokkal való kezelés végén deionizált vízpermettel szórják be, és ezután vékony ezüstréteggel vonják be. A lakklemezt megforgatják és kézzel ezüstözik, egy olyan szórópisztoly segítségével, amely három komponenst visz fel egyszerre a lakklemezre. A felületen kicsapódó ezüstréteg tapadása, vastagsága, felületének egyenletessége és tisztasága ebben a fázisban egyáltalán nem ellenõrizhetõ. Az, hogy az ezüstözés mûvelete mennyire sikeres, teljes mértékben attól függ, hogy ki végzi.
Az ezüstös lakklemezt a központi furatánál fogva felcsavarozzák egy anódra, és kezdetét veszi az elõnikkelezés. A galvanizálókádban a fürdõ szabad ionjai a vezetõ ezüstfelületre rakódnak. Az ionok egymásra épülnek és rövidesen elérik a néhány molekulányi vastagságot. Ekkor a folyamatot már felgyorsíthatják. Addig viszont lassan kell végezni, mert a kívánatosnál nagyobb sebesség "megégetheti" a vékony ezüstréteget, és az így keletkezõ apró hólyagok pattogás formájában hallatszani fognak a lemezen, illetve már sokkal korábban az "Anyán". Az ezüstözés, elõnikkelezés az egyik kritikus vagy éppen neuralgikus pontja a lemezgyártásnak. A belsõbb átmérõkön a nehézségek hatványozódnak. Galvanizáláskor a nikkel sûrûsége és szemcsenagysága fordítottan arányos a sebességgel. Ha a munkát elkapkodják, durva lesz a nikkelréteg, majd a másolások alkalmával tovább "szitásodik", és a barázda egészen finom részletei kezdetben enyhébben, késõbb fokozottan eltorzulnak. Ha viszont a szemcsék finomak, az apró részletek is átmásolódnak. Márpedig könnyen belátható, hogy a lemezek hangzásában milyen fontos szerepet játszanak ezek a finom, többnyire magasfrekvenciás modulációt hordozó barázdarészletek. (E jelenséget a galváneljárás felbontóképességének nevezik.) Ez a mûvelet önmagában olyan kényes és annyira sok múlik rajta, hogy mindegyik cég kidolgozza a saját módszerét - amit nem közöl a nyilvánossággal. A lakklemezek minõsége amúgy is dobozonként eltérhet, nincs tehát egy biztos pont, amihez hozzárendelhetnék a többi paramétert. Azon is sok múlik, mennyire rugalmas a technológia, tudja-e követni vagy ki tudja-e egyenlíteni a lakklemezek és az ezüstözés néha ingadozó minõségét. A lakklemez a vágás után külön nem ellenõrizhetõ, a kidolgozás elsõ lépcsõjében alkalmazott munkafázisok eredménye szintén nem - csak együttes eredményük hallható majd az "Anyán".
Az elõnikkelezést az "Apa" készítése követi. Az "Apa" levonatot a lakklemezrõl kézzel választják le. A leválasztás nagy gyakorlatot igénylõ, kényes mûvelet. Ha gyengébb minõségû az ezüstözés, könnyen elõfordulhat, hogy a kezdeti vékony nikkelréteg jóvátehetetlenül megsérül. Az "Apán" a barázdamoduláció kifelé áll, ez valójában a lakklemez negatívja. A visszamaradt lakkot oldószeres kezeléssel távolítják el. A kézzel végzett mûveletek alatt rengeteg apró sérülés érheti a rendkívül érzékeny felületet.
Ezzel a lakklemez megtette a kötelességét, az "Apa" leválasztásával gyakorlatilag tönkremegy, többé nem használható. Elkészült a "Család" elsõ tagja és egyben közös elõde. Az "Apa" egy speciális hangszedõvel már lejátszható, ettõl azonban legtöbbször eltekintenek, mivel a minõségre és a hangzásra nem ad túlságosan megbízható információt. Az "Apa" levonatról galvanizálással több "Anya" levonatot készítenek. Az "Apa" kénytelen elviselni többször is az "Anya" levonatok leválasztásával járó tortúrát. Minden újabb levonat készítése gyengíti õt: az "Anyák" növekvõ számával (a vágás minõségétõl is függõen) lassan elkopik a minõség.
A kidolgozás következõ fázisában az "Anya" levonatokról úgynevezett "Fiú"-kat gyártanak. Az "Anyákat" elõbb polírozni szokták, mert különben a vágáskor keletkezõ és galvanizáláskor tovább erõsödõ barázdaszéli tüskék és apró horgos képzõdmények úgy összeláncolnák a szétválasztandó felületeket, hogy azok inkább szakadnak, nem pedig békésen elválnak egymástól. (Így is kétséges, hogy mekkora az optimális levonatszám, ami még nem megy a minõség rovására.) A polírozás, ha nem megfelelõ technológiával és pasztával végzik, alaposan tönkreteszi az "Anyát". A barázdaszélekrõl leszakadó kemény nikkelszemcsék nagy sebességgel a barázdafalba csapódnak, ami már közvetlenül az "Anya" sercegését, recsegését okozza. A sérülés
tökéletesen átmásolódik a "Fiúkra", és természetesen a préslemezen is megmarad. A teljes gyártás 8-12 decibellel rontja a jel-zaj távolságot. Az eredetileg lakklemezen mérhetõ 70dB a vinillemezen 50-60dB-re csökken. Ez azonban elfogadható, ha a zaj egyenletes, tehát nem periodikus. A "Fiú" levonatok keménysége, sûrûsége a galvanizálás sebességétõl függ. A sebesség viszont hatással van a galvanizálás során kiváló szemcsék méretére. Hogy mennyire sikeresen egyeztették e két szempontot, csak a préseléskor derül ki. A szélsõséges nyomáskülönbségeknek kitett préslevonat a kevésbé sûrû helyeken könnyen beroppan. Ezért találhatunk olyan lemezeket, amiken dudorok vannak. A túlságosan "sûrûre" galvanizált levonatnak viszont nehéz
csiszolni a hátoldalát. A csiszolatlan hátlap amellett, hogy nagy zajt okoz a vinillemezen, a szerszámba is benyomódik. A problémakör rendkívül összetett, az eleje valahol a felvételkészítésnél és a lakklemez vágásánál van...
A préselés a gyártás utolsó fázisa: külön szakterület, amely még egy lépéssel távolabb esik a lakklemezvágástól. A blokkvázlaton csak néhány kritikus motívumot tüntettem fel, ezek is okozhatnak olyan hibát, amelyet könnyen a lemezvágásnak tulajdoníthatnánk. Elegendõ megvizsgálni a lemezek széleit. A szélezõkéseket megfelelõen élesre köszörülni és jól beállítani nem ördöngösség. Nekünk valahogy nem megy. A rosszul szélezett lemezekrõl az apró vinilforgácsok a tasakba vándorolnak, egy jólmegtermett barázdarészletbe szorulnak, és játék közben egyszerre csak hatalmas durranással jelzik jelenlétüket.
A nagy modulációkat tartalmazó, bõséges S-jel tartalmú felvételek egyébként is nehezebben préselhetõk. Ennek az az egyik oka, hogy a rövid préselési ciklusidõ alatt a vinil nagy sebességgel terül szét a matricák között. Ahol nagy a moduláció, ott a barázda és a vízszintes sík között éles az átmenet, és itt a vinil torlódik. A kritikus helyeken anyaghiány keletkezhet. A jól kivezérelt lemez jobban is tapad a "Fiúhoz", nehezebben válik le. Az ilyen lemezek préselése hamarabb tönkreteszi a matricákat, és a szerszámot is jobban igénybe veszi. Nyilvánvaló tehát, hogy jobb minõségû lemezt csak drágábban lehet gyártani...
Igyekeztem úgy ismertetni a lakklemezvágás mûveletét, hogy egyben belehelyezzem a hanglemezgyártás teljes folyamatába. Mint látjuk: bonyolult és sok körülménytõl függõ technológia ez - láncszemei szorosan kapcsolódnak egymáshoz.[/quote]

Mocsáry Gábor