[lameXpert]

idézet:

---

A Mini Disc rendszer

A több mint százéves jelrögzítési technika fejlõdése jól érzékelhetõen felgyorsul. Míg a mechanikai, a mágneses, majd a lézerlemezes mûsorsokszorosítás különféle formái 30-50 éves idõkülönbségekkel követték egymást, a CD-nek - noha még alig múlt 10 éves - máris megjelennek a versenytársai. Új momentum e folyamatban, hogy az új jelhordozók eddig minden esetben megjavították az elõzõek hangminõségét, most viszont a fejlesztõknek nem ez a céljuk. Épp ellenkezõleg: bizonyos engedményeket tesznek a hangminõségben, azért, hogy a hanglemez méretét tovább csökkenthessék, s ezáltal sokkal szélesebb fogyasztói rétegek igényét kelthessék fel. Nagyon röviden arról van szó, hogy a CD lemez ugyan sikeresen kiszorította a használatból a fekete lemezt, de az annál lényegesen gyengébb hangminõségû mûsoros kazettával nem tudta felvenni a versenyt: nem tudta betölteni a kazettás, hordozható magnók (walkman) és az autómagnók funkcióját.
A piaci analízis arra enged következtetni, hogy az emberek a CD lemezek 80%-át elsõsorban otthonukban hallgatják, és "mobil zenehallgatás" céljára inkább kazettát vásárolnak. Igaz, egyre kevesebb mûsoros kazettát. Ez utóbbi médium forgalma Japánban öt év alatt a felére esett vissza, és az Egyesült Államokban is két év alatt 20%-kal kevesebb mûsoros kazettát sikerült értékesíteni. Ez elsõsorban a szórakoztató zenei ipart érinti kellemetlenül. (Mindazonáltal, az üres kazetták és a kazettás magnók forgalma bár mérsékelten, de továbbra is növekszik, tehát az otthoni hangfelvétel készítésének igénye nem csökken.)
Hogy megállítsák a mûsoros hanghordozók visszaesését, a gyárak vonzóbb eszközökkel próbálják felkelteni a vásárlók érdeklõdését. Egyik kiindulópontjuk az volt, hogy megvizsgálták: melyek a fogyasztók fõbb kifogásai a jelenlegi zenei kazettákkal szemben. A felmérés kimutatta, hogy a vásárlók elsõsorban a következõket kifogásolják: a mûsoros kazettáknak mérsékelt a hangminõségük; a magnók és a kazetták nem eléggé megbízhatóak; sokáig tart és körülményes megkeresni a kiszemelt számot a szalagon. A vásárlók csak egyvalamivel voltak elégedettek: azzal, hogy a kazettás magnó hordozható. Mindezek alapján az alábbiakban lehet összefoglalni egy új, sikeres mûsorhordozó tulajdonságait: megbízható (=digitális) hangminõség, kis méretek, olcsó sokszorosíthatóság, s végül: lehetõleg felvétel készítésére is legyen mód. A kihívást szinte egyidõben ismerte fel a két nagyvállalat, a Sony és a Philips. Valaha szorosan együttmûködtek a CD lemez rendszerének kidolgozásában - és most egymással konkurálva kínálnak két egymástól teljesen eltérõ megoldást. A Sony lemez-, a Philips pedig szalagalapú berendezéseket és hanghordozókat szándékozik piacra hozni, még ez év második felében. Mindkét cég több szakmai bemutatón és sajtókonferencián ismertette a rendszerét. E cikk keretében a Sony Mini Disc-jérõl rendelkezésünkre álló információkat tekintjük át.

Az MD rendszer

A Sony Mini Disc-je lényegében egy miniatûr lézerlemez. A lemez átmérõje 64mm, a környezeti behatásoktól kazetta védi. Így ma ez az eddig ismert legkisebb méretû jelhordozó. Külsõ megjelenésében hasonlít a számítástechnikából ismert 3.5 collos digitális adattárolóra, de annál kb. 25mm-rel kisebb. A készüléket kétféle lemezzel lehet mûködtetni. Az egyik a CD-hez hasonló elven mûködõ, sokszorosított, mûsoros lemez, amelyre természetesen nem lehet utólag felvételt készíteni. A másik típus az un. magneto-optikai lemez, mely felvétel készítésére és lejátszására egyaránt alkalmas, gyakorlatilag korlátlan alkalommal. Az MD rendszer eleget tesz az alábbi szempontoknak:

1.) a lemezalakú hordozón a mûsor bármely pontját 100ms alatt el lehet érni;
2.) a jelhordozó védve van minden mechanikai és mágneses behatás ellen;
3.) a lemez nem kopik el a használat során, akár millió felvételt és lejátszást is elvisel;
4.) a kisméretû (68x72x5mm), kazettás lemezen illetve készüléken felvételt is lehet készíteni, természetesen digitális eljárással;
5.) a rendszer meglehetõsen ellenálló a rázással szemben, a 3 másodperces átmeneti jeltárolójának (shock resistance memory) köszönhetõen;
6.) a mûsorszámok címét és a többi információt szövegesen is ki lehet írni a segédkódok felhasználásával a megjelenítõn.

A lemezek

Mint említettük, a készülékhez két, felépítésében alapvetõen eltérõ lemezt lehet használni. A sokszorosított mûsort hordozó lemez szerkezete megegyezik a CD lemezével. Technológiájuk is azonos. A sokszorosítás során a digitális jeleket fröccsöntési eljárással préselik be egy 1,2mm vastag, átlátszó polikarbonát korongba. A lemez digitális mintázatot tartalmazó oldalát vékony alumínium tükörréteggel vonják be, majd arra 0,1mm vastag lakkréteg kerül. A gyártás befejezõ mûveleteként a lemezt a kazettába helyezik. A lemez lejátszásakor a lézersugár a hordozórétegen keresztül világítja meg a tükrözõ réteget. Ahol nincs digitális jel, a lézersugár gyakorlatilag veszteség nélkül visszaverõdik. A digitális 1-eseket tartalmazó mélyedések mélysége megegyezik a lézerfény negyed-hullámhosszával. A lézerfolt átméroje valamivel nagyobb, mint a lyuksor szélessége, ezért az ilyen helyeken a lézersugár részben a mélyedés fenekérõl, részben a környezõ tükörfelületrõl verõdik vissza, egymáshoz képest félhullámhossznyi fáziseltéréssel, azaz ellenfázisban. A két ellenfázisú sugárnyaláb többé-kevésbé kioltja egymást. Így a fotodetektornak az intenzitásváltozást kell érzékelnie.
A rögzítésre alkalmas lemeztípusnak más a szerkezete. A lemez alapja itt is a fényt jól áteresztõ polikarbonát tárcsa. Erre mint hordozóra viszik fel a mágneses réteget, két vékony szilikonnitrid védõréteg közé. E három réteg vastagsága egyenként cca. 50 mikrométer. A tetejükre vékony tükörréteget gõzölnek fel, arra jön a mechanikai védelmet szolgáló lakkréteg. A digitális jeleket a mágnesréteg mágnesezettségének iránya rögzíti. Az egyik digitális állapotnak a felfelé, a másik állapotnak a lefelé irányuló mágnesezettség felel meg. Tehát az információt mágneses buborékok sorozata tárolja. A polarizált, letapogató lézersugár állandó intenzitással verõdik vissza a felületrõl, de polarizációs síkját a mágnesbuborékok néhány fokkal elforgatják. Így a detektornak a polarizációs sík ingadozását kell detektálnia. Hogy a felvételkészítés zavartalan legyen, az írható lézerlemezt a gyártás során mechanikailag elõformálják. Voltaképpen egy folytonos barázdát helyeznek el a lemezen, s annak 13,3ms hosszúságú szegmenseibe letörölhetetlen idõkódot préselnek bele. Így a lemezen bármikor, bármely kezdeti címmel felvételt lehet készíteni.

Mindkét lemez kazettában van elhelyezve. Az elõregyártott és a rögzíthetõ lemez barázdaméretei, valamint írási-olvasási sebességük a CD-rendszer hasonló paramétereinek felel meg. Akárcsak a játékidejük is: maximum 74 perc. Rendkívül körültekintõen döntötték el, milyen legyen a lemezkazetták doboza. A legutóbbi közlemények szerint a kész felvételeket tartalmazó lemezek tokja a hagyományos mûsoros kazetták dobozára emlékeztet, tehát kétrészes, nyitható doboz, mérete: 90x110x15mm (tehát valamivel szélesebb a hagyományos kazettánál, mert az csak 69x110x17 milliméteres). Az írható-olvasható lemez doboza egyrészes, és felülrõl lehet belecsúsztatni a lemezkazettát. Mérete 80x72x8mm.

Az író-olvasó lézeroptikai fej

A lézeroptikai rendszer három üzemmódban mûködik: felvételi, valamint kétféle lejátszási üzemmódban. Felvételkor a viszonylag nagy teljesítményû (néhány tizedwattos) lézersugár a mágnesréteget a Curie-pont (kb. 180C°) fölé melegíti. A korábbi típusú magneto-optikai berendezéseken felvételkor az elõretörölt MO lemezt olyan mágnestérbe helyezték, amely a mágnesréteg mágnesezettségét még éppen nem tudta átfordítani; az csak a lézersugárral felmelegített helyeken fordult át. Ezt a lemezt a felvétel elõtt helyileg vagy egészében törölni kellett. A Sony a Mini Dischez új módszert fejlesztett ki: a mágneses felülírási rendszert (MMO: Magnetic-field Modulation Overwrite system). Szemben a hagyományos módszerrel, a felülírási technikában a lézersugár a lemez egyik oldaláról állandóan, egyenletes teljesítménnyel melegíti a barázda mágneses rétegét. A digitális jelet a másik, a túlsó lemezfelületen sikló mágnesfej vezérlésével írják be a mágneses rétegbe. A megvilágított helyeken a felvenni kívánt jellel vezérelt, külsõ mágneses tér irányába áll be a réteg mágneses iránya, függetlenül az eredeti irányítástól. Így hát az eredeti információ automatikusan felülíródik az új jellel, nincs szükség külön törlésre. A leolvasó rendszer a felvétel alatt is mûködik. Erre azért van szükség, hogy a felvétel során a lézersugarat a barázdában tarthassák. Így a felvétellel egyidejûleg rögtön meg lehet gyõzõdni a felvétel minõségérõl is! Ez különösen fontos a késõbb tárgyalandó adatsûrítõ kódolás miatt. A sokszorosított lemez kazettájának csak az egyik oldalán van íróolvasó ablak. Az írható lemez egyik oldalát a lézersugár világítja meg, másik oldalán a mágnesfejet kell a lemezfelület közelébe helyezni, az ilyen lemez kazettájának mindkét oldalán találunk író-olvasó ablakot (4. ábra). Az ablakot üzemen kívüli állapotában fedél zárja.

A leolvasó rendszer a lézerfény intenzitásának, egyszersmind polarizációjának változását is detektálja (Dual Function Pickup). Elõbbi a sokszorosított, utóbbi a magnetooptikai lemezek lejátszásához szükséges. A leolvasó rendszer a lézerforrás fényét egy polarizátor szûrõvel síkban polarizálja. A polarizációs szög ingadozásának detektálásához a visszavert sugarat kétfelé választják egy polarizáció analizátorral. Nyugalmi állapotban a két kimeneten azonos intenzitású sugár jelenik meg, a két fotoérzékelõ jelének különbsége ilyenkor értelemszerûen zérus. A polarizációs sík elfordulásakor az egyik nyaláb intenzitása nõ, a másiké csökken, különbségük zérustól különbözni fog. Mûsoros lemez lejátszásakor az intenzitás-ingadozást mind a két sugár tartalmazza, ezért a két detektált, villamos jel összeadható (5. ábra). A lejátszó természetesen automatikusan érzékeli a lemez típusát.

A kódolás

Mind a törölhetõ, mind a sokszorosított lemez játékideje a CD lemez maximális mûsoridejével azonos: 74 perc. A lemezek barázdamérete, a lemezforgás sebessége is ugyanaz, s ilyen körülmények között a CD lemezen használt lineáris kódolással a Mini Disc-en mindössze 10 percnyi mûsort tudnának rögzíteni. Hogy a mûsoridõ ennek mégis a többszöröse lehessen, ezt egy kódolási eljárással érik el, amely figyelembe veszi a hallás tulajdonságait. A beszédjel feldolgozásában szerzett tapasztalatok alapján a zeneijelekre is többféle ilyen információsûrítõ kódolási eljárást fejlesztettek ki az utóbbi években; a Sony által használt ATRAC (Adaptive Tansform Acoustic Coding) csak egy a sok közül. Az ilyen típusú, szubjektív akusztikai ismeretekre építõ kódolók a hallásnak két tulajdonságát használják ki: a hallásküszöb, illetve az el fedés jelenségét. Hallásküszöbön azt értjük, hogy a fül érzékenysége véges, bizonyos szint alatt a hangjeleket nem halljuk. Az emberi fülnek ez a küszöbszintje frekvenciafüggõ. Hallásunk a 3-5kHz közötti tartományban a legérzékenyebb, az ennél kisebb és nagyobb frekvenciákon érzékenységünk fokozatosan romlik. Ezt szemléltetik az ismert Fletcher-Munson görbék (6. ábra), melyek közül a legalsó ábrázolja a sok ember átlagának megfelelõ hallásküszöb szintet. Az is régóta ismeretes, hogy egy erõsebb tiszta hang vagy keskenysávú zaj lefedi a közeli frekvenciákon lévõ kisebb intenzitású hangokat. Úgy is fogalmazhatunk, hogy bármely hang megemeli a hallásküszöb értékét saját frekvenciájának környezetében, s e megemelkedett küszöbszint a hang megszüntével csak fokozatosan tér vissza eredeti értékére.

Az ATRAC, a Mini Disc kódolója (a hallási küszöbbel és az elfedési hatással számolva) a 7. ábrán bemutatott lépésekben mûködik. Elõször is, az analóg jelbõl 44,1kHz mintavételi frekvenciával 16 bit felbontású jelet állít elõ. A kódsort csatornánként 512 mintából álló, 11,6ms hosszúságú blokkokra bontja. E szegmenseknek MDCT eljárással (Modified Discrete Cosine Transform), azaz módosított, diszkrét koszinusz transzformációval elõállítja a frekvenciaspektrumát. A spektrumból törli a hallásküszöb alatti intenzitású spektrumvonalakat, majd a kiemelkedõ spektrumvonalaknak meghatározza az elfedési küszöbét, s törli az ez alatti amplitúdójú összetevõket. Végül törli az elõzõ blokkok maradék fedési küszöbénél kisebb amplitúdójú spektrumvonalakat is. Az ezen az elven mûködõ kódolók kimenetén az eredeti kódsûrûségnek csak az ötöde-tizede marad meg - most már csak ennyit kell rögzíteni a lemezen (vagy továbbítani a mûsorsugárzó rendszerek átviteli csatornáján stb.). A lejátszás során a frekvenciaspektrumból inverz transzformációval ismét idõjelet állítanak elõ, és a szegmensek találkozásánál található jelugrásokat egymáshoz simítják.
Hangsúlyozzuk: a jel rögzítésben és a (fõleg mûholdas) mûsorsugárzásban számos ilyen szubjektív akusztikai kódoló rendszer létezik, de egymással nem kompatibilisek. A fent leírt kódsûrítés után azonban további kódolásra van szükség. Az egyik a hibajavító kódrendszer, amely lejátszáskor az esetleges rögzítési, gyártási, vagy lejátszási hibákat korrigálja. A másik az ún. csatorna kódol is, amely hatékonyan növeli a rögzítés és lejátszás biztonságát azáltal, hogy 0-3,5MHz-rõl 0,5-2MHz-re csökkenti a lemezre kerülõ jelfolyam relatív sávszélességét. E két utóbbi kódolásnál a CD lemezhez kifejlesztett eljárást használják - persze, némileg eltérõ paraméterekkel. A teljes kódolás négy fõbb fokozata tehát a következõ:
1.) lineáris A/D átalakítás (44,1kHz, 16 bit),
2.) ATRAC információsûrítõ kódolás,
3.) CIRC (Cross Interleave Reed-Solomon Code), kettõs szorzatkód a hibavédelemre,
4.) EFM (Eight to Fourteen Modulation) csatornakódolás a sávszélesség csökkentésére.

Az ATRAC kódoló a lineáris 1,4Mbit/s lineárisan kódolt hangjelfolyamot 300 kbit/s-ra sûríti. A hibavédõ kódolás ezt az adatmennyiséget mintegy 30-40%-kal emeli meg. Az elõzõekben csak a hangjelek kódolásával foglalkoztunk. Az MD azonban a hangjeleken kívül különféle segédkódokat is tartalmaz: a lejátszó vezérléséhez szükséges idõkódokat, a tartalomjegyzéket, illetve különféle szöveges információkat a mûsorról a hallgató tájékoztatására. .......

A rázásálló memória

A bevezetõben láttuk, hogy a rendszert elsõsorban a mobil, azaz hordozható lejátszó készülékek céljára fejlesztették ki, márpedig e berendezések mûködésében kulcskérdés a rázásállóság. (Amit a CD lemez fejlesztésekor csak részben sikerült elérni.) A Mini Disc-nél különös figyelmet fordítottak rá, és úgy tûnik, végre sikerült megnyugtató megoldást találniuk. Digitális berendezésekben különbözõ okokból (de fõleg - a dekódolás idõszükséglete miatt) szükség van egy átmeneti tárolóra, amelyet a dekódoló szakaszosan tölt fel, és amelybõl a kimeneti D/A átalakító folyamatosan kapja az adatokat. Ez a memória a CD játszókban néhány tízezer bit méretû. A Mini Disc lejátszójába viszont 1Mbites átmeneti tárolót építenek. A lejátszó-rendszer 1,4Mbit/s sebességgel képes ezt a tárolót feltölteni, holott a kimeneten csak 0,3Mbit/s sebességû jelre van szükség. Így az átmeneti tárolóban mintegy 3 másodpercnyi mûsoridõ állomásozik tartósan rázásmentes körülmények között. Ha külsõ mechanikai ütés miatt a letapogató lézersugár letér a lyuksorról, ezt az idõkód ugrásából a vezérlõrendszer azonnal érzékeli, és a lézersugarat visszavezérli a lyuksor megfelelõ szakaszára. Ezalatt az idõ alatt a memória továbbra is szolgáltatja a jelet, és a zavar megszûnte után a memóriát a lejátszó igen rövid idõ alatt újra feltölti. A lemezt 1-2 másodpercre akár ki is lehet venni a készülékbõl anélkül, hogy a folyamatos lejátszás megszakadna, mivel a szilárdtest tárolóból eközben is kiolvasható a mûsor. További információsûrítést tesz lehetõvé a kódok ún. adaptív skálázása. (Azaz: olyan lebegõpontos számábrázolása, melynél az exponenst blokkonként csak egyszer rögzítik, és mind az exponens, mind a mantissza hossza a kód abszolút értékének függvénye. A Mini Disc-nél azonban ennek részleteit nem tették közzé.)

...................[/quote]Dr. Takács Ferenc

[Padre]

Nos gondolotam ebbe a topcba írok és nem csinálok újat a problémámnak.
Az történt hogy mondjuk úgy örököltem egy ITT-Nokia ST743-as Hi-Fi-t, 2 Videoton 40W-os, 8 Ohm-os ST82-es hangfalat és egy ELTA nem tom milyen BoomBox-ot. Jó 15 éves cuccok ezek a BoomBox-ot kivéve de még szólnak, azért is kértem el õket. Totál analfabéta vagyok Hi-hi ügyben de sikerült rákötnöm a Live!-omra és még szól is!
A gondom az volna hogy néha baromi nagyot reccsen a rendszer jobb oldala. Baromi hangos és félek valami bajt jelez.
A másik hogy a BoomBox nem egy nagy eresztés de azért többet várnék tõle. Alig hüppög valamit. Még ide a félszobába is kicsi....Én arra gondoltam hogy kevés a Nokia 40W-os erõsítõje a 2*40W-os hangfalaknak meg a BoomBox-nak.
Ha vennék egy erõsebb erõsítõt akkor több kakaó jutna neki nem??
A BoomBox-ot hova érdemes elhelyezni a két hangfalhoz képest?? Egyszintbe vagy alá??
Minden hozzáértõnek elõre is köszi a segítséget....

[lameXpert]

idézet:

---

Zene a fülek között - Fejezetek a pszicho- akusztikából - I.


Akusztikai cikksorozatunk elsõ két része után egyszercsak megakadtunk. Eddig ugyanis többé-kevésbé egzakt dolgokról volt szó, amennyiben a hangszerek és a termek akusztikája a fizika egy-egy jól definiálható fejezetét képezi, alapelvei tisztázottak, s ha van is vita errõl vagy arról az akusztikusok körében, az nemigen érinti a High Fidelityt.
Egészen más a helyzet az úgynevezett szubjektív (pszicho-) akusztikával, mely tudományág azt kutatja, hogyan hall az emberi fül, vagy méginkább: az emberi agy. Nem állíthatjuk, hogy az akusztikának ez a fejezete is ne volna egzakt. Hiszen: szabatos kérdéseket tesz fel a természetnek, és gondosan regisztrálja az e kérdésekre kapott válaszokat. A pszichoakusztika azonban pontosan az a határterület, amelyen a tudomány (a fizika) érintkezik számunkra is fontos alkalmazási területével, a stúdió-, illetve a hifi-technikával. A hangátvitel gyakorlata a szubjektív akusztika adatain, statisztikáin, felismerésein alapszik, és a hangmérnökök megszokták, hogy ezeket az adatokat, statisztikákat, felismeréseket gondolkodás nélkül, közvetlenül alkalmazhatják.
Egy ideig nem is volt ebbõl semmi baj, de a legutóbbi idõkben, s éppen a High Fidelity fejlõdése nyomán, rendkívül komoly kételyek merültek fel azokkal a következtetésekkel szemben, amelyeket a szubjektív akusztikai alapelvekbõl lehet levonni. Még az is elhangzik, s egyre gyakrabban, hogy a szubjektív akusztika állításait ma már egyáltalán nem szabadna alkalmazni a felvételi, illetve a lejátszótechnikára. Hangsúlyozzuk, ez a kritika nemhogy nem tudományellenes, ellenkezõleg: éppen hogy a tudományosabb módszereket kéri számon az akusztikusoktól. Ha ugyanis a pszichoakusztika jelzései ellentmondanak a gyakorlatnak, akkor ez azt jelenti, hogy az akusztikusok "nem jó kérdéseket tettek fel a természetnek", és így a természet sem arra válaszolt, amire kellett volna. Ha ez így igaz, nem elõszörre fordulna elõ, hogy a gyakorlat visszahat az alaptudományra, s korrigálja annak irányvonalát. Az "igazán jó kérdéseket" azonban nagyon nehéz lesz megfogalmazni (rendkívül bonyolult kísérletekrõl van szó), s biztosra vehetjük, hogy még sokáig nem fogunk tisztán látni attól a ködtõl, amely a High Fidelity és a pszichoakusztika határvidékén gomolyog.
Végiggondolva mindezt, szerkesztõségünk a szó szoros értelmében patthelyzetbe került. Nyilván folytatni szeretnénk ismeretterjesztõ sorozatunkat - de nem tehetjük meg, hogy Olvasóinkat ne tájékoztassuk kételyeinkrõl a szubjektív akusztikai alapismeretekbõl levonható, népszerû következtetésekkel szemben. Másrészt viszont módszertanilag is elfogadhatatlan, sõt, nevetséges dolog lenne, kételyekbõl fonni füzért egy olyan alapvetõ ismeretanyag köré, amelyet többségünk egyáltalán nem, vagy csak felületesen ismer.
Ezért aztán a következõképpen döntöttünk. Felkértük régi ismerõseinket, Angster Judit és Miklós András fizikusokat (mindketten a "fiatalabb" évjáratból valók), hogy foglalják össze számunkra az alapismereteket - vagy legalábbis azok lényegét, sõt: koncentráljanak inkább csak a High Fidelityvel közvetlenül is kapcsolatba hozható tézisekre, amelyeket olyasféle címen prezentálhatunk, mint: "Fejezetek a pszichoakusztikából". Ezek a fejezetek lazán kapcsolódnak egymáshoz, és sorozatuk idõnként megszakad, hogy vitáknak, illetve olyan interpretációknak adjon helyet, amelyek esetleg más megvilágításban láttatják az akkor már megismert tényanyagot. Így például a következõ számban - jelen cikkünkhöz kapcsolódva a HFM szerkesztõje szeretné kifejteni nézeteit a hangátvitel dinamikai követelményrendszerérõl (s szeretné, ha ezt az "interpretációt" azért tüstént lektorálná is AJ & MA, a szakember szemével).

*

Akusztikai cikksorozatunk most következõ részében eltérünk az eddigi formától. Miközben folytatjuk az akusztika egyes fejezeteinek felvázolását, mondandónkat egy-egy, a hifistát jobban érdeklõ téma köré csoportosítjuk. Mindenekelõtt azonban a hallásról és a pszichoakusztika alapfogalmairól kell szólnunk. Három fontosabb témakört szeretnénk ugyanis megvizsgálni: a jel-zaj viszony és dinamika, a torzítások, illetve a térbeli hallás témakörét. Mindhárom területnek nagyon sok pszichoakusztikai vonatkozása van, ezért nem tekinthetünk el bizonyos alapfogalmaktól - de a kifejezetten szakmai magyarázatokat kisbetûvel szedjük.
Tudjuk, hogy igencsak ingoványos vidékre tévedtünk. A pszichoakusztika fogalmai körül nagyon sok a félreértés, a hifi-szakirodalomban pedig sok olyan cikk található, amely bizonyos pszichoakusztikai tételeket megkérdõjelez. Éppen ezért cikkünkben azt a módszert fogjuk követni, hogy miközben ismertetjük a pszichoakusztika alapvetõ tételeit, felhívjuk a figyelmet azokra a részekre, amelyeknél véleményünk eltér az általánosan elfogadottól, illetve ahol az utóbbiakat nem tartjuk kielégítõnek. Az embert környezetébõl mindenféle ingerek érik, ezeket érzékszerveinkkel észleljük, és érzetek alakulnak ki bennünk. Az akusztika a hangingerrel és a hangérzettel foglalkozik. Az inger tulajdonságait az objektív akusztika, az érzetét a szubjektív vagy pszichoakusztika tárgyalja. Mindkét terület sok-sok részterületre oszlik, így például az objektív akusztika tárgyalja a hang keletkezésével, terjedésével, elnyelõdésével kapcsolatos kérdéseket, a hang és környezete közötti kapcsolatokat és kölcsönhatásokat stb. A szubjektív akusztikán belül a hallószerv mûködésével és tulajdonságaival, a különféle érzetfajták (hangosság, hangmagasság, hangszín stb.) jellemzõivel és az ingerek és érzetek közti összefüggésekkel foglalkoznak. Az ingerek hatására létrejövõ érzetekbõl áll össze tudatunkban a hangélmény. Élményünket azonban nagyon sok olyan tényezõ is befolyásolja, amely nem tartozik sem az objektív, sem a szubjektív akusztika tárgyába. Hangulatunk, fáradtságunk, figyelmi állapotunk, ízlésünk, a hallgatott mûvel kapcsolatos várakozásunk mind-mind erõsen befolyásolja hangélményünket. Hogy az említett tényezõk milyen befolyással vannak az élményre, a pszichológia vizsgálja. Ebbe nem fogunk belemenni, bár tudjuk, hogy a zenét hallgató ember szempontjából igen fontos. A figyelem és az elvárás azonban igen jelentõs befolyást gyakorolhat a szubjektív akusztikai vizsgálatok eredményére. Ezért, ha röviden is, de foglalkozni fogunk velük a szubjektív akusztikai részben.

Ingerek és impulzusok

A hangingerek a fülünkön keresztül jutnak el hozzánk. Fülünk az elsõ eleme annak a láncnak, amely az ingerekbõl érzeteket hoz létre, ezért mindenképpen kell pár szót ejtenünk az emberi fül mûködésérõl. ...... A fülünkbe jutó hang megrezegteti a dobhártyát, s ez a rezgés a hallócsontocskák közvetítésével jut el a belsõ fül ovális ablakára.

Az ovális ablak rezgése nyomáshullámot kelt a csigát kitöltõ folyadékban, és ez a nyomáshullám végighaladva a csiga fölsõ csatornáján, egy kis nyíláson keresztül az alsó csigatérbe jut, amelyen visszafelé haladva a kerek ablakhoz jut el.

A kerek ablakot szintén rugalmas hártya zárja le, ezért a nyomáshullám nem verõdik vissza. A fülbe jutó hangok hatására tehát a belsõ fülben nyomáshullámok alakulnak ki, amelyek egyre csökkenõ sebességgel haladnak a csigalyuk felé, és eközben mozgásba hozzák az alaphártyát, amelyen az idegvégzõdések vannak. Ha a gerjesztés folyamatos, az alaphártya is állandó mozgásban lesz, és mint Békésy vizsgálatai óta tudjuk, adott frekvenciájú gerjesztõ hang esetén az alaphártya egy meghatározott helyén maximális a rezgésamplitúdó. Magasabb frekvenciájú hangok hatására az ovális ablak közelében lesz a maximális kitérés helye, s ahogy a hang mélyül, a csúcs egyre tovább vándorol a csiga csúcsa felé (4. ábra). A 3. ábrán bemutatott Corti-szervben az alaphártya mozgása idegimpulzusok sorozatává alakul át.

Ha a fedõhártya hozzáér a szõrsejtek tetején levõ szõrszálak valamelyikéhez, a szõrsejtekbõl idegimpulzus indul ki. Ez csak akkor következhet be, ha a fedõhártya s a Corti-szerv egymás felé mozog, ezért a hangnak csak egyik félperiódusában jönnek létre idegkisülések. Ez hasonló az egyenirányító mûködéséhez. Ha az alaphártya mozgása egy bizonyos minimális értéknél kisebb, idegkisülés nem jön létre, ha viszont a kitérés növekszik, akkor az egy félperiódus alatt keletkezõ kisülések száma nõni fog. Így a hangintenzitás növekedésével egyre több idegimpulzust kapunk.
A kisülések maximális számát viszont az egyidejûleg gerjeszthetõ szõrsejtek száma határozza meg. Ezért azt várhatjuk, hogy az intenzitás növekedésével a kialakult érzet telítésbe fog menni. Mint majd látni fogjuk, ez tényleg így is van. Egy-egy szõrsejt a kisülés után nem tud rögtön újabb impulzust kiadni magából. Az ehhez szükséges feléledési idõ körülbelül 1-l,5ms. Ezért kb. 800Hz-ig igaz csak az, hogy a hang minden periódusában minden szõrsejt mûködõképes. Nagyobb frekvenciáknál egy-egy szõrsejt csak minden második-harmadik periódusra tud reagálni! Ha tehát az érzékenységet az idõegység alatt agyunkba érkezõ idegimpulzusok számával arányosnak képzeljük, akkor az érzékenység egyenletesen fog nõni addig, amíg minden periódusban minden szõrsejt mûködõképes. Nagyobb frekvenciákon viszont az érzékenység állandó marad.
A hang erõssége tehát idegimpulzusok gyakoriságává alakul át, frekvenciája pedig attól függ, hogy a hallószerv melyik részérõl érkezik a legtöbb impulzus az agyba. Mégsem jelenthetjük ki, hogy a jel frekvenciáját egyértelmûen a maximális kitérés helye határozza meg. Frekvenciamegkülönböztetõ képességünk ugyanis sokkal jobb, mint ami az alaphártyán kialakuló kitérésmaximum szélességébõl adódna. (E feltételezésnek egyéb tények is ellentmondanak.) Bizonyos jelkeverékek hangmagassága más lehet, mint az alaphártya maximális kitérésébõl adódna. Az utóbbi idõben - nagyon sok vizsgálat nyomán - egyre inkább úgy vélik, hogy nagyon nagy szerepe van az idõsorrendnek. Tényleg, mit is csinál a fül egy, az idõben sorba rendezett impulzussorozatból? Egyáltalán, mi lesz egyetlen jel idõtartamából, miközben bejut a fülünkbe? Ez egy nagyon érdekes kérdés, amellyel szerintünk még nem foglalkoztak eléggé a szakirodalomban. Ha egyetlen keskeny impulzust küldünk a fülbe, hatására az alaphártyán egy kis kiemelkedés vonul végig, amelynek a haladási sebessége egyre csökken, s amely egyre jobban kiszélesedik a csiga csúcsa felé haladva. Agyunkba mindaddig érkeznek idegimpulzusok e jel hatására, amíg a kiemelkedés el nem ér az alaphártya végéig - vagy a kitérés a küszöbérték alá nem csökken. Ez az idõtartam egyes szerzõk szerint csak pár ms, mások szerint ennél jóval több, 10-30ms is lehet, de mindenképpen független az impulzus élességétõl, csak a fül sajátosságaitól függ! Van tehát egy olyan legrövidebb idõtartam, hogy a még ennél is rövidebb jel hatására is már csak ugyanolyan érzet alakulhat ki. Ezt tulajdonképpen nagyon jól ismerjük, hiszen minden rövid hangimpulzust egyforma kattanásnak érzékelünk, és ha az impulzus szélességét csökkentjük, a jellege nem változik meg, csak halkabb lesz. Ha a jelünk összetett zenei hang, akkor a belsõ fülben a magasabb komponensek korábban kezdenek idegkisüléseket létrehozni, mint a mélyebbek! Így az a minta, amelyet az idegkisülésekbõl egy adott idõpontban veszünk, a korábban jött hang mélykomponenseit és a késõbben jött hang magas komponenseit tartalmazza! Ez a hatás nincs kellõen figyelembe véve a ma elfogadott elméletekben. Ha egy újabb impulzus érkezik az alaphártyára, mielõtt a korábbi hatás megszûnt volna, érzékelésünkben nem fog különválni a két jel. Különféle kísérletekbõl tudjuk, hogy két impulzus között (jellegüktõl és intenzitásuktól függõen) 20-35ms-nak kell eltelnie, hogy külön halljuk õket, ezért valószínûnek látszik, hogy a jel végigfutási ideje az alaphártyán a 10ms-os nagyságrendbe esik.
Hallószervünk eddig ismertetett sajátságaiból néhány következtetést máris le tudunk vonni. Várható az, hogy az inger erõsségétõl függõ érzetre küszöbérzékenységet és telítõdési jelenséget találunk. Mint már említettük, az érzékenység kb. 800-1000Hz-ig biztosan növekedni fog, egészen magas frekvenciákra viszont az alaphártya merevsége miatt erõsen csökken. A legnagyobb érzékenységet a külsõ hallójárat rezonanciafrekvenciáján, 3kHz körül várhatjuk. Valószínû az is, hogy az érzetek kialakulásához idõ kell, s ez az idõ semmiképpen sem lehet rövidebb, mint az az idõtartam, ameddig belsõ fülünk mûködik egyetlen nagyon rövid kattanás hatására. Láttuk azt is, hogy a frekvencia-, illetve idõtartam-információ nagyon bonyolult módon transzformálódik a hallószervben. Figyelemreméltó még az, hogy a belsõ fül érzékelõ rendszere különösen érzékeny a változásokra. Állandó ingerlés hatására az idegimpulzusok száma csökken, de a rendszer akármilyen változásra azonnal az impulzusszám növekedésével válaszol.

Hallószervünk eddig ismertetett jellemzõi objektív módszerekkel mérhetõk. A külsõ és a középfül átviteli tulajdonságait, impedanciáit sokan és sokszor megmérték, a belsõfülben végbemenõ hidrodinamikai jelenségek mikéntjét részben állatkísérletekkel, részben pedig modellkísérletekkel tisztázták. A legmodernebb kísérleti technikával mérni lehet pl. az alaphártya különbözõ helyeinek kitérését, és egyidejûleg az onnan kiinduló idegszálakon haladó kisülések számát. Mód van arra is, hogy egy-egy szõrsejtbe mikroelektródát vezessünk, és pontosan "nyomon kövessük" a kisüléseket. Így azt mondhatjuk, hogy meglehetõsen jól ismerjük az emberi fül mûködését, azt a módot, ahogy az akusztikai jel impulzusokká alakul át, de mindez nem ad magyarázatot arra, hogyan jön létre bennünk az érzet. Ehhez sokkal jobban kellene ismernünk idegrendszerünk és agyunk mûködését.

Egy "lépcsõvel" feljebb

Az érzetek vizsgálata egészen más módszerek segítségével történik. Képzeljük el, hogy az ember érzékelõ rendszere egy ismeretlen mûködésû "fekete doboz", amelynek bemenetére ingereket adva, a kimeneten érzetek jelennek meg. Ha megváltoztatjuk az ingereket, meg fognak változni az érzetek is, és gondosan megtervezett vizsgálatokkal felderíthetjük az ingerek és érzetek kapcsolatát anélkül, hogy tudnánk, hogyan is mûködik érzékelõ rendszerünk.
A hangjelenséget egyaránt jellemezhetjük objektív és szubjektív tulajdonságaival. A hangnak lehet frekvenciája, hangnyomása (esetleg hangnyomásszintben kifejezve), intenzitása, energiája, színképe és így tovább - de azt is mondhatjuk, hogy a hangnak magassága, színe és hangossága van. A pszichoakusztika egyik legfontosabb kérdése az, hogy milyen összefüggés van az objektív és a szubjektív hangjellemzõk között. Ezeknek az összefüggéseknek a tisztázásával már legalább 100 éve sok szakember foglalkozik világszerte, de még mindig sok a vitás kérdés. Hogyan lehet ez?
Elõször is: a szubjektív jellemzõk nemcsak egyetlen objektív jellemzõtõl függenek, hanem általában többtõl is. Például a hangosság nemcsak a jel szintjétõl, hanem a frekvenciától is erõsen függ. És hasonlóképpen a hangmagasság sem csak a frekvenciától függ, hanem a jel intenzitásától is.
Másodszor: a szubjektív jellemzõk mérése igen nehéz feladat. A pszichológián belül a pszichofizikának nevezett tudomány próbálkozik avval, hogy a természettudományokban kidolgozott, pontos és megismételhetõ mérési eljárásokhoz hasonló módszereket találjon a szubjektív vizsgálatokra is. A probléma azért igen nehéz, mert a mérés eredményét a kísérleti személy válasza jelenti, és ez a válasz sokszor nem elég világos, sokszor téves, és nagyon erõsen függ a kísérleti személy idegállapotától, figyelmétõl, fáradtságától és együttmûködési készségétõl. Ezeknek a zavaró tényezõknek a kiszûrése a pszichofizika egyik legfontosabb feladata. Mindazonáltal, ma már gondosan ellenõrzött módszerek állnak a kutatók rendelkezésére, és az ezekkel a módszerekkel kapott eredmények megbízhatósága vetekszik a mûszeres mérések megbízhatóságával. Hadd ismertessük pár szóval a leggyakrabban alkalmazott pszichofizikai vizsgálati módszerek lényegét. E vizsgálati módszereknek az a közös vonásuk, hogy a kísérleti személyek nagyon jól meghatározott feladatot kapnak. Például meg kell mondaniuk, hogy két fényfelvillanással jelzett idõintervallumban hány hangjelet hallottak, egyet-e, vagy kettõt. A sok személlyel elvégzett vizsgálatok eredményét a legkorszerûbb statisztikai módszerekkel elemzik, s az így kapott eredmények nagyon megbízhatók. Ki kell azonban emelnünk, hogy a pszichoakusztika, vagy tágabb értelemben a pszichofizika vizsgálati módszerei már alapfeladatukban is teljesen különböznek a tesztvizsgálatoktól.
Alapkövetelmény ugyanis, hogy eredményeinket ne befolyásolja a magasabb tudati szintek mûködése. Hallásküszöb-vizsgálatnál pl. teljesen hamis eredményt kaphatnánk, ha egy egyszerû dallam hangjait adnánk egyre halkabban a kísérleti személyeknek. Az ember ilyenkor ugyanis már várja a következõ hangot, s esetleg akkor is meghallani véli, amikor már nem is hallja. Ugyancsak nagy hibát okozhat, ha a kísérleti személyek nem figyelnek eléggé az elvégzendõ feladatra. Ilyen esetben ugyanis elõfordulhat, hogy nem az érzetre, hanem a kísérleti személyek figyelmetlenségére kapunk jellemzõ adatot. Ezért a szubjektív vizsgálatoknál a kísérleti személyeket úgy választják és úgy tanítják be, hogy mindnyájan tisztában legyenek feladatukkal, és igyekezzenek azt legjobb képességük szerint elvégezni. További különbség a pszichofizikai és a tesztvizsgálatok között: a pszichofizikai vizsgálatoknál alapkövetelmény, hogy egyszerre csak egy inger, s az is jól kontrollált módon változzon. Csak így van remény arra, hogy felderítsük: mennyiben függ a vizsgálat alá vont érzet a különféle ingerektõl. Ezért sokszor igencsak mesterkélt körülményeket kell teremteni a vizsgálatokhoz. A tesztvizsgálatokon viszont egyidejûleg sok-sok paraméter változik meg, és a feladat éppen az, hogy a résztvevõk a bonyolult változások figyelembevételével próbáljanak ítélni.

Módszerek és korlátaik

Beszéljünk ezután egy pár szót a pszichoakusztika vizsgálati módszereirõl. Az egyik leggyakrabban használt módszerrel az érzet létrejöttét kell megállapítani, s általában úgy, hogy kényszerítve vagyunk a választásra. Korábban már említést tettünk errõl a módszerrõl. Tehát például fényjellel határolt idõintervallumokban meg kell állapítanunk, hogy egy vagy két hangot hallottunk-e. Az egyik hang pl. állandó erõsségû, a másiknak az erõsségét statisztikusan változtatjuk. Változik a kísérlet során a két hang sorrendje és megjelenésük idõpillanata is. Ezzel a módszerrel nagyon jól meg lehet állapítani azt a küszöbértéket, amelynél a hangot éppen meghalljuk. Hasonló módszerrel lehet meghatározni azt a legkisebb ingerváltozást, amely az érzetben már éppen észrevehetõ változást okoz. Például ha az a kérdés, hogy a két hang közül melyik a magasabb, az elsõ vagy a második, a válaszokból meg tudjuk állapítani, mi az a legkisebb frekvenciaváltozás, amelyet már észlelünk. Egy másik, gyakran használt módszer az, amikor egy fix, rögzített ingerhez magunk állítjuk be a változtatható ingert úgy, hogy mindkettõ hatására egyforma érzet alakuljon ki. Természetesen a két inger nem egyidejûleg éri fülünket, hanem egymás után halljuk a fixet és a változót, s emlékezetünk alapján kell az egyformaságot beállítani. Ez a módszer is nagyon pontosan reprodukálható eredményeket szolgáltat. Gyakran használatos még az a módszer, amikor valamilyen szempontból sorba kell rendeznünk az ingereket. Például egymást követõ három hangról kell megállapítani, melyik volt a leghangosabb, melyik a leghalkabb. Ez a módszer azonban csak kb. 5-6 ingerig ad megbízható eredményt; ha ennél több inger ér bennünket, ítéletünk egyre bizonytalanabbá válik. (Pszichológiai alaptörvény ugyanis a "mágikus" hetes szám törvénye: agyunk kb. 7 elemet tud megkülönböztetni egy-egy vizsgálat során. A hetes számtól ±2 számú eltérés még lehetséges, de 9-nél több dolgot már semmiképpen sem tudunk megkülönböztetni. A legkedvezõbb a hármas skála, s még éppen elfogadható eredményt szokott adni 5 különbözõ elem sorbaállítása is.) A fentebb vázolt eljárásokkal az érzetet nagyság szerinti sorba tudjuk rendezni, feltéve, hogy ez a bizonyos érzet egydimenziójú. A hangosság és hangmagasság ilyen, de pl. a hangszín már nem. Nem mondhatjuk két különbözõ hang színérõl hogy az egyik nagyobb, mint a másik, vagy színesebb, mint a másik. Itt ugyanis már legalább két különbözõ dimenzióval van dolgunk, amelyeket a fénylõ-sötét és a lágy-érdes jelzõpárokkal szemléltethetünk a legjobban. A pszichoakusztikai vizsgálati módszerek arra is lehetõséget adnak, hogy meghatározzuk, mennyiben függ egy-egy érzet minõsége két vagy több ingerváltozótól. Ha pl. adott frekvenciájú és intenzitású hangjelhez keressük azokat az (eltérõ) intenzitás- és frekvenciaértékeket, amelyek ugyanolyan hangosságot eredményeznek, megkapjuk az egyenlõ hangosság görbéi néven jól ismert görbesereget (6. ábra). Hasonló görbesereget kaphatunk mondjuk a hangmagasságra is, ha pl. az intenzitást és a jel idõtartamát változtatjuk.

Az eddig felsorolt vizsgálati módszerek azonban nem alkalmasak arra, hogy egyértelmû skálát állapítsunk meg egy-egy érzetfajtára. Van a pszichofizikában olyan módszer is, amely számszerû értékeket is tud rendelni egy-egy érzetskálához. Ehhez elõször is egységet kell választani. A hangosságnál pl. a 40dB intenzitású, 1kHz frekvenciájú inger hangosságát választották egységül. Ezekután a szubjektív akusztikai vizsgálatok úgy zajlanak le, hogy a kísérleti személyek kétszer olyan hangos, illetve fele olyan hangos ingereket választanak ki. Folytatva ezt az eljárást, megkapjuk a skála beosztásait. Ez a módszer azonban nagyon bonyolult, és a megbízhatósága is vitatható. Az általában nem okoz gondot a kísérleti személyeknek, hogy két jelrõl megállapítsák, melyik a hangosabb, vagy melyik a magasabb. De, hogy mikor kétszer olyan hangos, vagy kétszer olyan magas - ezt nagyon nehéz meghatározni.
A szubjektív akusztikai vizsgálatok alapján a hangérzet nagyon sok tulajdonsága tisztázódott. Ismerjük a különbözõ érzetekre vonatkozó küszöbérzékenységet, azt a legkisebb ingerváltozást, amely már észrevehetõ érzetváltozást okoz, tudjuk, hogyan függenek a különbözõ érzetek a jel idõtartamától stb. Ismét hangsúlyoznunk kell azonban: ezek a vizsgálatok hallási érzékelésünk minél jobb megismerésére irányultak, s ezért a kutatók tudatosan kizártak a vizsgálat körébõl minden olyan tényezõt, amelyek a magasabb tudati szintek mûködését tükrözik. Csak a lehetõ legegyszerûbb esetekkel foglalkoztak. A vizsgálatokhoz használt jelek pl. szinuszos vagy keskenysávú zajjelek voltak; nagyon sok vizsgálatot végeztek fejhallgatós lehallgatással, az úgynevezett szabadtéri vizsgálatok pedig a háttérzajok csökkentése céljából nagyrészt süketszobában folytak. Általában elmondhatjuk, hogy mind a vizsgálathoz használt jelek, mind a vizsgálati körülmények természetellenesek voltak - viszont reprodukálhatók! Természetes tehát, hogy a pszichoakusztika eredményei normális környezetben, természetes hangjelek esetén nem írják le teljesen a jelenségeket. A kutatások azonban nem álltak meg: manapság is végeznek kísérleteket. De még sok-sok évi munka szükséges, hogy megbízható eredményt kapjunk. Most pedig, e rövid pszichoakusztikai kirándulás után ígéretünkhöz híven a hangosságról, pontosabban: hallórendszerünk dinamikájáról fogunk beszélni.

Hangosság és dinamika

Mint említettük, a hangosság erõsen függ a frekvenciától. E frekvenciafüggést szemléltetik az egyenlõ hangosság görbéi, amelyeket süketszobai mérések során határoztak meg. A kísérleti személyek a süketszobában a velük szemben elhelyezett hangszóróra figyeltek. Az volt a feladatuk, hogy egy változó frekvenciájú jelet ugyanolyan hangosra állítsanak be, mint amilyen hangos az 1000Hz-es referencia-jel. A beállítandó és a referencia-jel egymást váltogatva szólalt meg. A kísérletet nagyon sok kísérleti személlyel elvégezték; szinuszos jelen kívül keskenysávú zajt is használtak. Az eredmények eléggé megbízhatónak tekinthetõk, de csak mint átlagértékek. A 6. ábrán láthatjuk a szabad térben (süketszobában) szinuszos hangra kapott eredményeket. A görbesereg jól szemlélteti, mennyire frekvenciafüggõ a hangosság. Fizikailag azonos intenzitású hangok a frekvenciától függõen más-más hangosságúak. Feltûnõ, hogy a mély hangok mennyire kis hangosságúak. Ezt kísérletileg is könnyû ellenõrizni. Ha generátorhangot adunk egy hangszóróra, és a frekvenciát csökkenteni kezdjük, a hang nemcsak mélyebb, hanem egyre halkabb is lesz. A másik érdekes jelenség: egészen mély hangok esetén sokkal kisebb ingerváltozás kell a hangosság megváltoztatásához, mint közepes frekvenciákon.
Az egyenlõ hangosság görbéit phon-görbéknek is nevezik. A phonban mért hangosságot úgy definiálták, hogy feltételezték, miszerint 1kHz-en a hangosság logaritmusos törvény szerint függ a hangnyomásszinttõl. Vagyis 20dB hangnyomásszint 20 phon, 60dB=60 phon és így tovább. Ez azt jelenti, hogy a kétszeres hangosság 6 phonnal nagyobb, a 10-szeres 20 phonnal stb. - éppúgy, mint a decibelskálán. A szigorú pszichoakusztikai vizsgálatok ezt nem erõsítették meg, mert a felezéses és kétszerezéses összehasonlító vizsgálatok szerint a kétszeres hangossághoz 1kHz-en kb. 10dB hangnyomásszintnövekedés szükséges. Az így fölállított, úgynevezett son-skála pontosabban jellemzi a hangosságot, mint a phon. De a phon az ismertebb és elterjedtebb mértékegység.
Az egyenlõ hangosság görbéin (6. ábra, szaggatott vonal) feltüntettük hallószervünk küszöbérzékenységét is. Természetesen ez a görbe csak statisztikai átlagérték, egyénenként eltérõ, azonban mégis jól jellemzi a 20 év körüli, ép hallású emberek hallását. Láthatjuk, hogy ez a küszöbérzékenység 2kHz körül 0dB, 100Hz-en már 25, 30Hz-en már 60dB. Azt is megfigyelhetjük, hogy míg közepes frekvenciákon a hangnyomásszintben mért dinamika kb. ugyanakkora, mint a phonban mérhetõ, mély hangok esetén már kb. 50dB hangnyomásszint-változás is 80 phonnal változtatja meg a hangosságot. A 7. ábrán feltüntettük a fájdalomküszöböt is. Elméletileg azt mondhatjuk, hogy hallószervünk dinamikatartományát a fájdalomküszöb és a ha1lásküszöb-görbék közötti távolság adja meg. Az ábrákból le tudjuk olvasni, hogy egy-egy frekvencián mekkora jeldinamikát tud érzékelni a fülünk.

A zenehallgatás szempontjából figyelembe vehetõ dinamika azonban nem ugyanaz, mint amit az egyenlõ hangosság görbéibõl leolvashatunk. Figyelembe kell vennünk ugyanis, hogy a zenét hangversenyteremben, vagy saját szobánkban hallgatjuk, de mindenképpen jelentõs alapzaj mellett. Ez a zaj a gyenge hangokat el fogja fedni. Az elfedés jelensége nagyon fontos a pszichoakusztikában. Már a korábbi vizsgálatok során rájöttek, hogy ha két hang szól egyidejûleg, a hangosabb meg tudja akadályozni a halkabbik észlelését. E jelenséget legjobban úgy lehet vizsgálni, ha keskenysávú zaj és szinuszos hang szól egyidejûleg (két szinuszos hang ugyanis bizonyos frekvenciáknál összelebeghet, - a lebegés megzavarná az elfedés jelenségét). Csökken a zaj elfedõ hatása, ha a szinuszos jel frekvenciája lényegesen különbözik a zaj középfrekvenciájától, s általában a mélyebb hang jobban elfedi a magasat, mint a magas a mélyet. A vizsgálatok szerint egy szinuszos hangot legjobban a közvetlen környezetébe esõ frekvenciájú hangok fedik el, a távolabbi hangok nem gyakorolnak rá nagy befolyást. Bár az összefüggések igen bonyolultak, durván azt mondhatjuk, hogy az elfedéshez az kell, hogy a jel szintje kb. 4 decibellel legyen kisebb a tercsávú zaj szintjénél. Igazából nem tercsávban kell mérni a zajt, hanem a hallószervünk tulajdonságai alapján megállapított ún. kritikus sávokban. Ezekbõl összesen 24 van, sávszélességük 500Hz alatt 100Hz, fölötte nagyjából egy tercnyi. (A pontosabb számításokban nemcsak egy kritikus sáv elfedõ hatását veszik figyelembe, hanem a szomszédosakét is.) Ha tehát ismerjük a terem alapzaját tercsávokban, ki tudjuk számolni, mekkora lesz a még éppen meghallható legkisebb hangintenzitás, s az így kapott görbét tekinthetjük hallórendszerünk alapzajának - az adott környezetben. Nyilvánvaló, hogy általában nem használhatjuk ki hallórendszerünk dinamikatartományát egészen a fájdalomküszöbig, mert az ennyire intenzív hangok hallgatása már nem kellemes, károsítja is a fülünket (a károsító hatás szempontjából a jel csúcsértéke számít). A fájdalomküszöböt elérõ vagy meghaladó jelmaximumok kimutatható szõrsejt-pusztulást okoznak a belsõ fülben. Tartós terhelés esetén nem ajánlatos nagyobb jelszinteket hallgatni, mint a fájdalomküszöb mínusz 20dB. Így a maximális jelszint 100-110dB-re tehetõ. Meg kell jegyeznünk, hogy még ez a hangerõ is túlzott, ha valaki naponta órákat tölt ilyen erõsségû zene hallgatásával. A tartós terhelés okozta hallásveszteség a közepes hangintenzitás és a hallgatási idõ szorzatával arányos, tehát hiába csökkentjük a hangerõt, ha közben növeljük a hallgatás idejét. Ez a veszély fõleg a szüntelenül beat-zenét hallgató fiatalokat fenyegeti. Hallórendszerünk dinamikatartománya tehát a környezettõl és a frekvenciától függõen 80-100dB: ekkora dinamikájú ingerekre reagálunk tartósan - és károsodás nélkül. Mint említettük, képesek vagyunk ennél magasabb szintû jelek érzékelésére is, nagyon csöndes környezetben pedig lefelé is kiterjeszthetõ a dinamikahatár, mindazonáltal átlagos körülmények között az említett 80-100dB dinamikát tekinthetjük jellemzõnek.

Zenemûvek dinamikája

Ámde az ily módon meghatározott dinamikatartomány csak hallórendszerünk képességét jellemzi, s nincs semmi összefüggésben a hallgatott jel dinamikájával. A zenét hallgató ember számára a dinamika mindig valamilyen zenemû dinamikája, ezért beszélnünk kell a mûsorjelek dinamikai tulajdonságairól is. Természetes, hogy egy zenemûre, vagy annak egy kiválasztott szakaszára is meg lehet állapítani a maximális és minimális jelszintet és ezek dB-ben megadott viszonyát. Azonban szemléletünk szerint nem ez a mûsor dinamikája. Hiszen így a nagy hangerõvel szóló, de egyébként teljesen monoton beatzene nagy dinamikájúnak tûnne (mert a maximális szint és a jelszünetekben mérhetõ minimális szint különbsége igen nagy!), ugyanakkor a kisebb csúcsértékû, de a teljes dinamikatartományt jól kihasználó szimfonikus zene dinamikája kisebbnek adódna. Valami azt súgja nekünk, hogy ez pont fordítva van. Nézzük meg ezt a kérdést egy kicsit közelebbrõl! A zenében kialakult egy dinamikafokozati skála, amely a pianissimótól a fortissimóig hat fokozatot tartalmaz. Nyilvánvaló, hogy ezek a fogalmak nem vonatkozhatnak a zenei jel pillanatnyi értékeire, hanem csak az átlagos szintértékekre. A csúcsérték és a minimális érték csupán pillanatnyi, esetleg igen-igen rövid ideig tartó jel. Hogyan lehetne a dinamikát valamilyen módon az átlagos jelszinttel értelmezni? Ebben segít nekünk a statisztika.

Tekintsük a 8. ábrát, amelyen egy tetszõleges mûsorjel amplitúdóját rögzítettük az idõ függvényében. Jelöljünk ki ezen az ábrán egy szakaszt. Most készítsünk egy másik grafikont, amely tájékoztatást nyújt majd a jel átlagos ingadozásáról. Az ábra vízszintes tengelyén szintértékeket tüntetünk föl decibelben, a függõlegesen pedig százalékokat, 0%-tól 100%-ig. A kérdés a következõ: a teljes mûsoridõ hány százalékában volt nagyobb a jelünk, mint x decibel? A 8. ábráról leolvassuk, hogy a teljes szakaszban nagyobb volt a jel, mint 10, 20, vagy 30dB, tehát a jelünk az idõtartam 100%-ában volt nagyobb ezeknél az értékeknél. Így grafikonunk (a 9. ábra) a 100%-nál húzott vízszintes vonallal indul. Ha a 8. ábrába behúzunk egy vízszintes vonalat, mondjuk 45dB-nél, akkor már lesznek kisebb és nagyobb jelszintek, mint 45dB, vagyis a jel már csak 100%nál kevesebb ideig nagyobb 45dB-nél. Így végigvizsgálva a 8. ábrát, megkapjuk a 9. ábrán vastagon kihúzott görbét, amelyet a vizsgált jelszakasz eloszlásfüggvényének nevezünk. (Az eloszlásfüggvényt modern mûszerekkel ma már közvetlenül is mérhetjük.) A görbébõl jól következtethetünk a jel dinamikai viselkedésére. Az a szintérték, ahol a görbe elindul lefelé, a minimális jelszint. Mivel ezt a helyet nehéz egyértelmûen megkeresni, a 99%-hoz tartozó szintértéket (L99) szokás minimális szintnek, vagy a mûsorjel alapzajának tekinteni. Vigyázat, ez nem ugyanaz, mint az elektronikus berendezések alapzaja! Inkább talán háttérzajnak kellene neveznünk, mivel a zene szüneteiben hallható, akusztikai eredetû háttérzajból ered.
A maximális jelszint az a szint lenne, amelynél a görbe eléri a vízszintes tengelyt. Mivel ezt a helyet sem lehet mindig egyértelmûen megtalálni, az 1%-hoz tartozó szintértéket (L1) szokás a jel csúcsértékének tekinteni. Ezeket az értékeket a 9. ábrán is megjelöltük. Azonban a maximális és minimális szintek nem elegendõek a jel dinamikai viselkedésének jellemzésére. Tekintsük a 10. ábrán feltüntetett két eloszlásfüggvényt. A fekete és a színes vonallal rajzolt görbék maximális és minimális szintértéke azonos eloszlásfüggvényük azonban jelentõsen eltér egymástól. A fekete vonallal rajzolt eloszlásfüggvény meredek eséssel indul, és ugyanígy is fejezõdik be - a színnel írt viszont lankásan indul, és szinte hozzásimul a vízszintes tengelyhez. Mire következtetünk ebbõl? Rajzoljuk meg például a 90%-hoz és 10%-hoz tartozó vízszintes vonalat. Azt látjuk, hogy a fekete görbébõl a minimálisnál alig nagyobb szint tartozik a 90%-hoz, és a maximálisnál alig kisebb a 10%-hoz. A jel a mûsoridõ 80%-ában e két
szintérték között ingadozott: jogos a feltevés, hogy a két érték különbsége jellemzõ a jel átlagos dinamikájára. Ugyanez a különbség sokkal kisebb a színnel írt görbén, tehát a jel átlagos dinamikája is csekélyebb, noha a maximuma és a minimuma ugyanaz, mint az elõbb volt. A színes görbéhez hasonló eloszlásfüggvény jellemzi az olyan zenét, amelyben rendkívül intenzív beütések és nagyon halk, de rövid részletek vannak. A fekete görbe olyan mûsorra jellemzõ, amelyben nincsenek túl éles kiugrások és elhalkulások, hanem az egész zenekar hangja erõsödik fel, illetve halkul le. Az eloszlásfüggvény alakja zenedarabonként más és más lesz, sõt, egyazon zenedarab eloszlásfüggvénye is erõsen változni fog az elõadásmódtól függõen. A hallgató élményét döntõen az így értelmezett átlagos dinamika fogja meghatározni. Persze, ez azért vitatható, hiszen vannak, akik a beütések nagyságán mérik le a dinamikát. Mi úgy gondoljuk - s ezzel is foglaljuk össze a fentieket -, hogy a felvétel és a visszajátszás minõsége szempontjából az 1% és 99%-os gyakoriságot kell alapul vennünk, s az így kapott mennyiséget a mûsorjelre vonatkoztatott jel-zaj viszonynak is nevezhetjük. Magára a zenemûre viszont az L10-L90 különbséggel megadott átlagos dinamika a jellemzõ. Ha jól számoljuk, már három dinamika-jellegû mennyiséget tudunk megadni egyetlen jelszakaszra. Az elsõ a jel abszolút maximumával és minimumával definiálható teljes dinamikatartomány, a másik az eloszlásfüggvénnyel értelmezett dinamikatartomány, azaz L1-L99, végül az eloszlásfüggvénnyel értelmezett, de átlagos dinamika, azaz L10-L90.
Zenekari mûvek átlagos dinamikája 25-50dB, abszolút dinamikatartománya 80dB is lehet. Ezek után érthetõ, miért is létezhetnek olyan végletes vélemények a dinamikáról. Ha azt halljuk, hogy valaki a 100dB vagy még annál is nagyobb dinamika mellett kardoskodik, biztosan a jel abszolút dinamikatartományára gondol. Aki viszont elégnek tartja a 30-40dB dinamikát is, a jel átlagos dinamikáját tartja szem elõtt. (A kísérletek szerint ugyanis kb. 6dB változás kell ahhoz, hogy az átlagos szintû jelen egy dinamikafokozatnyi változást észleljünk. A 6 zenei dinamikafokozat észleléséhez tehát összesen kb. 30dB-re van szükség. De ez természetesen csupán az átlagos dinamika, s nem pedig a legnagyobb és legkisebb szintértékek különbsége.) Az eloszlásfüggvénnyel értelmezett jeldinamika biztosan szokatlan az olvasónak. Azonban még egyszer hangsúlyozni kívánjuk, hogy így sokkal jobban jellemezhetjük a zenemûvek átlagos dinamikai viselkedését, mint akármilyen más módszerrel. Az, hogy az így kapott dinamikák jóval kisebbek annál, amit a csúcsértékek és a minimális értékek különbségébõl számolhatunk ki, teljesen természetes. A hangszerek akusztikai tulajdonságaival foglalkozó kutatók mindenesetre hasonló módon értelmezik a hangszerek dinamikatartományát is, mivel nem látják értelmét, hogy a dinamikát a lehetséges maximális és minimális értékével definiálják. Az esetben ugyanis a húr elszakadását kellene alapul venniük, illetve azt az esetet, amikor például a hegedûn a zenész nem játszik. Így biztosan nagyon nagy dinamikát kapnánk, de hát mi ennek az értelme? Ezért a vizsgálatot hosszabb idõre átlagolt jelekkel végzik, úgy, hogy pl. skálát játszatnak ff-ban és pp-ban, s a mûszerrel az átlagolt színképet mérik. Két hangszer általunk mért dinamikatartományát a 11. ábrán mutatjuk be a frekvencia függvényében. Látható, hogy az átlagolt dinamika hegedûn kb. 18, harsonán kb. 20 decibelnek adódott. Ha viszont a zenész nem skálát játszik, hanem kitart egy hangot, akkor a dinamikatartomány nagyobb lesz, mint ahogy ezt a 12. ábrán láthatjuk.

Ismételjük: a zenemû és az elõadásmód dinamikusságára sokkal jellemzõbb a statisztikusan értelmezett átlagos dinamika. A maximális és minimális érték különbsége viszont elsõdleges fontosságú lesz, amikor a felvételi és lejátszási technika dinamikáját akarjuk meghatározni.[/quote] Angster Judit & Miklós András

[lameXpert]

idézet:

---

Kozmetika
Mire az ember nagynehezen összeszed egy valamirevaló hifi-berendezést, meg lemezeket hozzá (az utóbbi sem árt; eszembe jutott egy karikatúra, amikor is méregdrága hifi-berendezés elõtt ülve a fiú egy hanglemezt mutat a lánynak, és azt kérdezi: "melyik oldalát szeretnéd hallani a lemezgyûjteményemnek"), szóval, amikor már a "hardware" is együtt van és a "software" sem hiányzik, a lelki békénket akkor sem tudjuk megtalálni, mert most meg azt duruzsolják a fülünkbe, hogy mit sem ér a hifi, ha nincs felspécizve, megkozmetikázva. Sajtószemlénkben is, például, tucatnyi tippet találsz, ezek némelyike olcsó vagy teljesen ingyen van, máskor viszont ugyancsak zsebre megy a dolog - ez korántsem mindegy, de én mégis egy kalap alá veszem ezeket az ötleteket, mert van egy közös tulajdonságuk: egyiknek a hatását sem lehet egzakt módon kimutatni, pláne demonstrálni, és így kivonják magukat a Hifi Magazin illetékességének körébõl. Kísérletezhetsz velük, hihetsz bennük, de tégy le róla, hogy egy jó mérnököt is meg tudsz gyõzni az igazságodról. Õ mindig babonásnak fog tartani.
Ide sorolom már azokat az egyszerû eszközöket is, amelyekkel a vízszintes és függõleges szöget optimalizálják a lemezjátszón, egészen az "n"-edik fokig (van, aki szerint jól hallható a különbség!), aztán a lemezpárnákat, a hanglemez-leszorító alkalmatosságakat és újabban a lemezjátszó-asztalkákat. Az utóbbiakkal én is megpróbálkoztam, és hallani is vélek valamit, de nem mondom meg, hogy mit, mert akkor Te is ugyanazt fogod hallani. Aztán jönnek a különbnél-különb kábelek, de hát ezekrõl tudjuk, hogy még a maguk szimpla, jól ismert mûszaki jellemzõikkel is megváltoztathatják a hangképet, tehát esetleg tényleg érdemes kísérletezni velük. No és a hangsugárzó-lábazatok, a maguk hegyes fémtüskéikkel? Ezekkel is végeztem néhány kísérletet, és az volt a benyomásom, hogy... de lehet, hogy ezt csak bebeszéltem magamnak, úgyhogy inkább nem mondok többet; majd utólag konzultálunk, ha már Neked is van véleményed a dologról.
Gondolom, addig is vársz tõlem valamiféle állásfoglalást. Nos, az én állásfaglalásom egy hasonlat: a hifi berendezés olyan, mint a Nõ. Ez a hasonlat nem egészen ildomos, de a mi olvasóközönségünknek csak 2 százalékát szolgáltatja a gyengébbik nem, és ezek is, mint hobbisták, gondolom, bizonyos mértékig fiúsítva vannak, tehát beszéljünk úgy, mint férfi a férfival. Képzelj el egy nõt, hivatali köpenyben, bokavédõs fûzõs cipõben, smink nélkül. És képzeld el ugyanõt kibodorítva, felcicomázva, fodrásztól-kozmetikustól-manikûröstõl, illetve a butikból jövet, ahol is magára aggatta mindazt, ami a csúnyácska nõt csinossá, a csinosat széppé varázsolja. "Külsõségek, amelyek mit sem változtatnak a személyiségen!" De biztos vagy-e benne, hogy ezek a külsõségek tényleg nincsenek hatással a személyiségre?!
[/quote]Darvas László

[lameXpert]

idézet:

---

Multiszimpla felvételek - A Reference Recordings hanglemezei

Van Svédországban egy barátom, akit ennek a magazinnak köszönhetek: egyszer a kezébe került a HFM egyik száma; írt nekem, és így ismerkedtünk össze. Mindketten meg voltunk hatva, õ amiatt, hogy Magyarországon egyáltalán létezik hifi-újság, én meg amiatt, hogy valakit Svédországban egyáltalán érdekel a mi aggasztóan közép-európai használatra szánt Hifi Magazinunk. Barátom hithû audiofil, és bár nem vagyok se kutyája, se macskája, valahányszor itt jár, mindig a kezembe nyom valamit, hol egy különleges kábelt, hol egy különleges hanglemezt.
Tõle kaptam az elsõ Reference Recordings felvételt, Berlioz Fantasztikus szimfóniáját, a világ leggroteszkebb lemezén. Habár a Fantasztikus szimfóniával mindig baj van. Öt tételbõl áll, és ezek közül a 3. a leghosszabb, miáltal az egyik lemezoldalra túl kevés, a másikra túl sok zene jut. Ismerek egy Stokowski-felvételt, azon a 3. tételt egyszerûen félbevágták, mint egy zsemlét, és a túlsó oldalon folytatták. De ez a mostani Fantasztikus, ez még fantasztikusabb. Nem 33-mal, hanem 45-tel vágták, így pont három lemezoldalra fért ki. Mit csináljanak a negyedikkel?! A szerkesztõk úgy döntöttek, hogy oda is rávágják a 4-5. tételt. "Végülis a hifisták úgyis folyton ezt játsszák." Ez a mélységesen esztétikaellenes megállapítás elõbb felháborított, de mi tagadás, a szeánszokon gyakran rajtakapom magam, hogy no persze, már megint Menetelünk a vérpadra és borzongunk a Boszorkányszombaton.
Maga az elõadás egyébként, úgy gondolom, nem rossz, sõt, sokkal jobb, mint amilyet az úgynevezett audiofil cégektõl várhatunk, és tulajdonképpen csodálkozom is rajta, mibõl futotta a (nyilván) piciny vállalatnak a neves zenekarra és nívós karmesterre. Tény, hogy a zene itt valóban a zenét és nem csupán a hifi-demonstrációt szolgálja - de elég kevés lemez van a világon, amellyel ennyire meggyõzõen lehetne érvelni a High Fidelity mellett. Errõl egyébként majd hanglemezkritikusunknak, Wilheim Andrásnak is lesz mondanivalója e hanglemezrevü végén. A felvétel mindenesetre tisztán szól, jól artikulált, és ijesztõ energiákat hordoz - amelyek azonban sohasem terhesek, sohasem fárasztóak. Utána bizony nemigen lehet feltenni egy Hun...hun innen, hun onnan kapott, hétköznapi hanglemezt. Igaz, az ára is legalább annyira fantasztikus, mint maga a szimfónia. Mint az úgynevezett audiofil lemezek általában, az RR-ek is drágák: 17 dollár az áruk. A kétlemezes Berlioz-albumért másfélszeres árat, 27 dollárt számítanak. A Reference Recordings, hogy el ne feledjem, nem svéd cég, mint az Opus 3 vagy a Proprius, hanem amerikai.
Annyira felkeltette az érdeklõdésemet ez a felvétel, hogy levélben fordultam a Reference Recordingshoz, további lemezekért. A cég elnöke, Mr. J. Tamblyn Henderson nagyon szívélyes volt, és küldött három újabb kiadványt. Közben kiderült, hogy a nyugatnémet Audio Int'l (ugyanaz, akitõl annakidején a Sheffield-Wagnert kaptuk, és aki szeptemberben audiofil bemutatót tartott Budapesten, közösen az Ortofonnal - lásd riportunkat az 50. oldalon) nemrég felvette listájára az RR-lemezeket, és kiegészítette gyûjteményünket azzal a darabbal, amelyet a leginkább hiányoltunk. Jelen hanglemez-revünk tárgya tehát nem kevesebb, mint 5 Reference Recordings lemez, az oldal alján látható diszkográfia szerint.
Röviden a lemezek mûsoráról. A Fantasztikus szimfóniát fölösleges bemutatni, nem sok mû akad a zeneirodalomban, amelyet ennyiszer lemezre vettek volna. A Tafelmusik Telemann egyik szvitje után nyerte nevét. Egy régizene-együttes játszik itt, csupa eredeti vagy utánépített hangszeren, nagyon-nagyon kellemes barokkzenét: Bach híres Airjét, részleteket a Vízizenébõl és Purcell-, valamint Pachelbel-szvitekbõl, továbbá Vivaldinak egy fuvolára, fagottra és vonósokra írt csodálatos kis koncertjét - nekem ez a kedvencem. Respighi Templomablakok címû mûvét (bocsánat a laikus egyszerûsítésért) a Róma kútjaihoz célszerû hasonlítani, mert ez is igen hangulatos programzene. Sir William Walton Facade, azaz Homlokzat címû szvitje körülbelül akkor keletkezett, amikor Stravinsky írta korai és máig is legnépszerûbb mûveit: a Petruskát, A katona történetét - és helyenként fölöttébb stravinskys. Namármost, én úgy vélem, hogy Stravinsky szerezte a legszórakoztatóbb komolyzenéket - és megfordítva, a Facade, Walton 12 táncból álló szvitje valószínûleg a legnívósabb szórakoztató szimfonikus zene, amit valaha is hallottam. Iszonyúan jól szól. Az ötödik lemez, a Däfos, valami egészen különleges mûfajú zenével ajándékozza meg a hallgatóságot. Átmenet az afrikai-brazil-indonéz népzene és a dzsessz között. Jómagam nem vagyok dzsesszrajongó, de az ütõhangszereket mindig is szerettem, és ami itt megszólal - a leheletfinom, csak lélegzetvisszafojtva hallgatható, rovarcirpeléshez hasonló neszektõl kezdve egészen a mennydörgésszerû dob-robajokig - ehhez hasonlóval még nem találkoztam. Csak mellékesen jegyzem meg: ezt a zenét Doug Sax, a Sheffield híres vágómérnöke vágta lakklemezre. A Fantasztikus szimfóniát úgyszintén.
Bármelyik lemezt veszem is elõ. ugyanoda lyukadok ki: döbbenetes, micsoda tartalékai vannak még az elavult-elparentált hagyományos hanglemeztechnikának. De persze a hátrányai is itt ugranak ki igazán: míg a CD 60-70 percnyi zenét is tárolhat, a 45-ös fordulattal vágott, nagydinamikájú, elejétõl-végéig élvezhetõ, belsõbarázda-torzítás nélküli (!) lemezoldalra általában még 20 percnyi mûsor sem fér. (Berlioz - 18:48, 15:35, 13:30. A leghosszabb a Tafelmusik - 18.18, 23.27. de ebben a fajta zenében nincsenek igazi fortisszimók. A többi lemez mûsorideje a kettõ közé esik.) A Reference Recordings hangmestere mindig ugyanaz, egy bizonyos Prof. Keith Johnson - nem tudom, hol és miben professzor, de a hangfelvételei után biztosan megérdemli ezt a címet. Nem akarom csupán azt ismételgetni, amit a nyugati magazinokban (HFN/RR, International Audio Review stb.) olvastam, de ahogy itt most firkálgatok-fogalmazgatok, írásomban nem találok egyetlen eredeti mondatot sem. Ami végül is nyugalommal tölt el, mert nekem nincs valami nagy gyakorlatom abban, hogy a hangzó anyagból ítéljem meg a felvételi technikát, és lám, mégis ugyanazt hallom, mint a többiek. Az a lényeg, hogy a Reference Recordings hanglemezeken a zenének egy sajátos perspektívája van. Nincs ugyan akkora természetes tere, mint a kétmikrofonos felvételeknek (Opus, Proprius, Mark Levinson - én változatlanul ezeket csodálom a legjobban), de kétségtelenül van tere, és a hangszerek ebbõl a térbõl szólalnak meg. A szólamok rendkívül precízek, legalább annyira a helyükön vannak, mint a leggondosabb multimikrofonos felvételeken - csakhogy a közelmikrofonozott hang kellemetlen és tolakodó és fárasztó, az RR-hangzás pedig természetes és könnyed. Nyilvánvaló, hogy ezt a hangképet átmenetnek tekinthetjük a "szimpla" és a "multi" mikrofontechnika termékei között. Az RR nagyon sokat megõrzött a kétféle technika erényeibõl, és nagyon-nagyon keveset a hátrányaikból. A Johnson által kreált hangképre az a legjobb jelzõ, hogy: autentikus.
Talán az a legjobb, ha szó szerint leírom, amit a Reference Recording mond a saját munkamódszerérõl és munkaeszközeirõl. "Ezek a felvételek jól megtervezett, kipróbált akusztikájú térben készültek. A mikrofonok: klasszikus omnik, elsõ- és másodrendû kardioidok, vagy éppen kétirányúak. Schoeps, AKG és RCA elemekbõl épülnek fel, és fázis-, illetve frekvenciaillesztéssel csatlakoznak az igen "gyors", A-osztályú vonalerõsítõhöz. A mikrofonokat egy 1/4 collos B&K referencia-mérõmikrofonhoz kalibráljuk. Nem alkalmazunk transzformátort, ekvalizátort, fázisromboló szûrõket (amelyek pedig csaknem mindig jelen vannak a profi berendezésekben!). Mikrofonozási technikánkban a szimpla pároktól egészen a komplex, sokcsatornás, késleltetéses rendszerekig mindent felhasználunk, hogy megõrizzük a hangszerek testességét, és mégis igazi térbõl szólaltassuk meg õket. Nem élünk a termelékeny, multi-monó stúdió-keverés eszközével.
A mikrofon jele egy szó szerint egyedülálló, fókuszált résû magnót táplál. Ez a gép egy 3,5 megahertzes, irányított sugarú elõmágnesezõ fejjel dolgozik, hogy az egészen magas tartományban is képes legyen nagy energiákat rögzíteni. Az egész rendszernek rendkívül alacsony a torzítása, és korrigálja a fázist mind a mély, mind a magas frekvenciákon. Ehhez járul egy csaknem nulla szalaghurkú mechanika. E magnó hangtisztaságban, tranzienseiben felülmúl minden hagyományos analóg vagy digitális magnót. A szalagsebesség 38cm/s. A lakklemez vágásakor is ugyanez a gép játssza le a mesterszalagot. A 45-ös fordulatszámot azért választottuk, hogy tisztábban vihessük át a magasfrekvenciás tranzienseket. Ez a fordulatszám módot ad rá, hogy a barázdákat jobban elkülönítsük, különösen a belsõ részeken. Emiatt a hangszedõtû is pontosabban tudja letapogatni ezeket a tranzienseket."
Hát ez nem túl sok. Többet mond el maga Keith Johnson a Stereophile magazinnak adott interjújában. Elmeséli, milyen elvek szerint építette meg csodamagnóját (a Focused Gap technika nyilván nem új, õ csak továbbfejlesztette), és hogy miért építi õ a mikrofonokat is. Ezek igen nagy jelet, adnak ki a maguk egészen szimpla elektronikájából tehát el lehet hagyni a szorosan vett mikrofon-elõerõsítõt, nemkülönben az elektronikus keverõasztalt, a torzítások legfõbb forrását. Johnson kizárólag passzív úton keveri a csatornákat. Szerintem ez a legfontosabb az egészben. Érdemes összevetni Johnson módszerét azzal a technikával, amelyrõl elõzõ számunkban írtunk (Jóvágású lemezek, HFM 18.) A rend kedvéért megadom az RR postacímét (Box 77225X San Francisco, CA, USA, 94107), bár talán jobb a nyugatnémet céghez fordulni: Audio Int'l, 6 Frankfurt am Main, Gonzenheimerstrasse 2b, Box 560 229, BRD. A lemezek ára körülbelül 40 márka, plusz postaköltség. A legjobb, persze, az lenne, ha idehaza is meg lehetne vásárolni a Reference Recordingsokat és az egyéb széphangú audiofil lemezeket, de magam sem vagyok biztos benne, nem szülne-e ellenérzést, ha 800-1000 forintos lemezek jelennének meg a hazai boltokban. Most pedig, befejezésül, átadom a szót "hivatalos" lemezkritikusunknak, Wilheim Andrásnak. Õ nem audiofil, hanem zenetudós, egyszersmind gyakorló zenész. Magam is kíváncsi vagyok, hogy õ vajon hogyan ítéli meg ezeket a mûszaki ihletésû, de mindenképpen zenei produktumokat.[/quote] Darvas László

idézet:

---

DISZKOGRÁFIA
Berlioz: Symphonie fantastique
The Utah Symphony Orchestra
Conducted by Varijan Kojian (2 lemez) RR-11

"Tafelmusik"
(Popular Masterworks of the Baroque - Bach, Händel,
Vivaldi, Pachelbel, Purcell, Telemann)
Canada's Original-Instrument
Baroque Orchestra RR-13

Respighi: Church Windows
The Pacific Symphony Orchestra Conducted
by Keith Clark RR-15

Walton: Facade (stb.)
Chicago Pro Musica RR-16

És végül, a romantikus, barokk, modern komoly zenék után valami
egészen más, a világ egyik leghíresebb demonstrációs lemeze:

Däfos
Mickey Hart, Airto, Flora Purim (minden elképzelhetõ afrikai
ütõhangszeren és énekhangon) RR-12[/quote]

*

idézet:

---

E néhány lemezen vagy legalábbis többségükön sem az elõadómûvészi produkció, sem a lemezek mûsora nem indokolja, hogy recenzió íródjék róluk. Az elõadások inkább közepesek, vagy éppen: megbízható színvonalúak (ami korántsem dicsérõ jelzõ). E mûvek némelyikének természetesen sokkal jobb felvételei is kaphatók a piacon, legtöbbjük pedig afféle kuriózum: az ember egyszer meghallgatja õket, s azután szinte már nem is emlékszik rájuk.
Mégis, ezeket a lemezeket nem lehet nem tudomásul venni. Sõt: nagyon figyelmesen, sokszor meg kell hallgatni õket. A hangmérnöki munka ugyanis - véleményem szerint egyedülálló, sõt, szinte a produkcióból kiinduló, abból építkezõ, önálló értékkel bíró mûalkotás. Keith O. Johnson valóban mûvésze a szakmájának, s rendelkezik egy olyan tulajdonsággal, amit jobb kifejezés híján halláskultúrának nevezek. Mégpedig nem abban az értelemben, hogy különbséget tud tenni jó és rossz hangzáskép között - nem, az õ halláskultúrája alkotó jellegû. Minden egyes darabhoz, annak minden pillanatához olyan hangzást alakít ki, amilyet a legjobbnak ítél, s a hangzásokból folyamatosan építkezik. Irányítja a hallgató figyelmét, de úgy, hogy semmit sem homályosít el és semmit sem emel ki túlságosan. A hangzásarányok az õ felvételein nem tolódnak el egyik pillanatról a másikra. Egy-egy hangszer vagy mozgástípus egyszer csak megjelenik a zenei anyag kívánalmainak megfelelõen - de azzal a természetességgel, hogy akár azt hihetnék, mindig is ott volt, csak éppen nem figyeltünk fel rá.
Mûvészetének technikai részéhez nem értek, és a róla szóló írások elolvasása után sem értem igazán, hogy mit csinál s milyen technikai apparátussal. De azt hiszem, ez másodlagos: ez az apparátus valószínûleg csak az õ kezében mûködik ilyen konzseniálisan - õ ugyanis, tudja, hogy mire akarja felhasználni, s nyilván azért hozta létre ezt a berendezést, hogy megvalósíthassa hangzásideálját. Johnson berendezése olyan, mint egy-egy nagy zenész speciálisan átalakított hangszere (Glenn Gould zongorája például), amely valójában alkalmatlan rá, hogy más is hasonló eredménnyel tudja használni. Addig, amíg Johnson lemezeit nem hallottam, nem hittem volna, hogy a gép is lehet ily mértékben személyre szabott tárgy.
A Reference Recordings lemezeit hallgatva mindvégig azt éreztem: ezeknek a felvételeknek stílusuk van, személyes, semmi mással össze nem téveszthetõ stílusuk. Lehetséges, hogy az ortodox hifi-szempontokkal összeegyeztethetetlen, amit Johnson csinál, hiszen végül is semmiféle természetes hangzásképhez nem hûek az õ munkái.(Vesd össze ezt "Hûséges hûtlenség" címû cikkünkkel, HFM 16. A szerk.) Sõt, nagyon is beavatkozik a hangmérnök: azt teszi, amit tennie kell, azaz interpretálja a hangzást! Johnson tudja, hogy nem törekedhet a terembeli hangzás egyszerû visszaadására, mert a hangfelvétel egészen egyszerûen más médium, mint az élõ elõadás. Csak nagyon kevesek voltak hajlandók levonni azt a következtetést, hogy a hanglemez önálló elõadómûvészeti mûfaj, amelynek megvannak a maga sajátos törvényei.
Johnson okvetlenül közéjük tartozik. Még akkor is, ha a produkciók, amelyeket lemezein rögzített, önmagukban nem jelentõsek igazán. Akkor járok el a legkorrektebbül, ha ezeket az elõadásokat úgy jellemzem, hogy: elég jók ahhoz, hogy demonstrálódjék általuk Johnson munkájának színvonala. Az igazi persze az lenne, ha ugyanolyan nagyságrendû elõadókkal dolgozhatna, mint amilyen nagy hangmérnök õ maga - ám cége számára az ilyen produkciók valószínûleg megfizethetetlenek. (Akárcsak a külön árkategóriába tartozó RR-lemezek a vásárlók többsége számára...)
Az általam hallott lemezek között egyetlen kivételes színvonalú zenei produkció akadt: a Tafelmusik. (Igaz, itt pedig a mûsorválasztás erõsen kompromisszumos.) Kitûnõ régizene-együttes a kanadai barokk zenekar. Tagjai egyenként is nagyszerû zenészek lehetnek, együttes munkájuk pedig elsõrangú. A hangfelvétel pedig a magam gyakorlatában az elsõ, ahol e régi hangszerek valóban hangszerként szólnak, elképzelhetetlen hangszínbeli gazdagsággal - nem pedig a szokásos muzeális kegyelettel, amit még a tiszteletreméltó célok sem szentesíthetnének.[/quote]Wilheim András

[lameXpert]

Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 03. 18:56 -kor

[Iguana]

idézet:

---

Ezt írta lameXpert:
[/quote]


A jó öreg 405-ös...

[lameXpert]

idézet:

---

Zene és modellje.

Egyszer egy külföldi audiofillel beszélgettem. Elmondtam, miképp szoktuk megítélni, melyik készülék "hogyan szól".
Csak csóválta a fejét, és ilyesmit mondott: "nem az a fontos, hogyan szól, hanem hogy hogyan lehet vele zenét hallgatni". Azt hiszem, nem egészen értettem, mire gondol; hát ez a kettõ nem egy és ugyanaz? Úgy látszik, némely dolgokat nem lehet megérteni csak átélni. Azóta már én is átéltem, nem is egyszer. Gyakran tapasztalom, hogy az a bizonyos "jól szólás" önmagában mennyire nem elegendõ. Sajtószemlénkben egy karikatúra fogja ezt elmondani, nálam ékesszólóbban.
Tesztmódszerünk, mint bizonyára mindenki tudja, kezdettõl fogva az úgynevezett A-B vakteszt. Elõnyeit-hátrányait egyaránt ismerjük (vö.: Szeánszológia, HFM 4.). Elõnye, mindenekelõtt, hogy objektív. De ez az objektivitásra való törekvés egy kissé alibikeresésnek hat: "Nem csalás, nem ámítás, becsületes vagyok, mert vakon, tehát
elfogulatlanul ítéltem - ami pedig az eredményt illeti, mosom kezeimet." De hátha tévedünk?! Mi ér többet: az elfogulatlan ítélet, amely esetleg téves - vagy a teljes mértékben szubjektív kritika, amely viszont nagyobb valószínûséggel helytálló?! Nehéz kérdés. Egy biztos: a zenehallgatáshoz vagy nagy nyugalom kell, az A-B vakteszt viszont aggasztó mértékû stresszel jár együtt. A "szeánsz" sok mindenre jó, csak egyre nem: nem modellezheti a hétköznapi zenehallgatást.
Aki tud olvasni a sorok között, alatt, fölött és mögött, bizonyára észrevette, hogy mi újabban megadjuk az istennek, ami az istené, és a császárnak, ami a császáré. Az A-B vaktesztet, amikor csak tehetjük, kiegészítjük a másik féle teszttel, amely voltaképpen nem is teszt, hanem "közönséges" zenehallgatás. Eddigi tapasztalataink szerint a kettõnek az eredménye többnyire egybeesik; eszerint túl sokat nem tévedhettünk. Néha azonban nyugtalanító dolgok derülnek ki (a 14. oldalon ilyesmikrõl is szó lesz), és ezeket bizony érdemes figyelembe venni. Egy módszer - nem módszer. Vagy a legjobb esetben is csak annyit ér, mint az egyszeri káderjellemzés: "Mondd, milyen ember az a
Kovács? Százszázalékos?" "Feltétlenül! De hogy ezer ezrelékes-e - no, arra már nem mernék megesküdni."[/quote]Darvas László

[lameXpert]

idézet:

---

--------------------------------------------------------------------------------
Rádiók a mérlegen
--------------------------------------------------------------------------------
.......

A rádió mint mûsorforrás

A rádió, egyéb funkcióit nem számítva is, kezdettõl fogva fóruma minden olyan mûvészetnek, amely hallószervünkön át képes hatni tudatunkra. Igaz, késõbb a televízió megjelenése megváltoztatta a rádiózási szokásokat és a mûsorszerkezetet is. Egy színházi közvetítés, a kép és a hang együttes élményével természetesen többet nyújt televízión - a zenei anyagokat azonban élvezhetõbben adja vissza a rádió.
Ha meggondoljuk, hogy a legtöbb rádióállomás színvonalas saját zenekarokat foglalkoztat, rendszeresen mûsoron tart élvonalbeli hazai és külföldi együtteseket, gyakran (ha nem is elég gyakran!) helyszíni közvetítéssel teszi milliók számára hozzáférhetõvé egy-egy hangverseny, ünnepi játék vagy éppen pop-fesztivál élményét, belátjuk, hogy a hifi szerelmeseinek lemezjátszója és magnója mellett a rádiókészüléknek is ott van a helye - technikai korlátai ellenére is.
Igen, a rádiónak - mint zenei mûsorforrásnak - jelentõs technikai korlátai vannak. Amikor az ultrarövidhullámú (URH) frekvenciasávban bevezették a frekvenciamodulált (FM) adásrendszert, mindenki ujjongott. Ugrásszerû volt a javulás a közép- vagy rövidhullámon használatos amplitúdómodulált (AM) adás minõségéhez képest. Szinte zajmentes hang, a hallható hangok majdnem teljes tartományát átfogó sávszélesség és alacsony torzítás jellemezte az új rendszert. Még nagyobb csodát tett a sztereofónikus átvitel. A rádiózás ezzel mûszakilag is felnõttkorba lépett. A többletinformációnak azonban, amelyet a kétcsatornás átvitel hozott magával, ára is volt, különösen, hogy fenn kellett tartani a nagyfrekvenciás-sávszélességet. A zajmentes sztereó vétel (a monóhoz képest) mintegy tízszeres antennajelet kíván. Sebaj: javítottak a vevõkészülékek érzékenységén, növelték az adóállomások effektív kisugárzott teljesítményét, és hogy egyenletesen "teríthessék" a mûsort, örvendetesen megnövelték az adóállomások számát is... Valóban olyan örvendetes ez? Igen is, meg nem is. Az persze jó dolog, hogy most már több mûsor között lehet választani, s ezek a mûsorok az ország egész területén vehetõk - de most kezdenek jelentkezni az URH-rádiózás árnyoldalai is. A megnövekedett adóteljesítmény következtében a nagyvárosok házrengetegében élõk azt tapasztalták, hogy az addig szobaantennával is jól vehetõ mûsorok néhol különféle torzítással jelentkeznek.
E helyzet megvilágítására szemléletes hasonlatot kínál a televíziózás. Ismeretes, hogy például Budapesten az 1. csatornán szobaantenna is elég nagy jelet szolgáltat, csakhogy legtöbbször szellemkép is látható. Ennek az az oka, hogy az antenna nemcsak az adótól közvetlenül érkezõ jeleket veszi, hanem a visszaverõdéseket is a környezõ épületekrõl és tereptárgyakról. Mivel a rádióhullámok a visszaverõdési útvonalon hosszabb utat tesznek meg, késve érkeznek az antennához - a szellemkép az eredetihez képest eltolva látható. Az ilyen többutas ("multipath") vétel az URH-rádiózást sem kíméli, csak ami a televízióban látható jelenség volt, az a rádiózásban hallható effektus lesz (1. ábra). Aki ilyen körülmények közt mozgó gépkocsiban, autórádión URH-állomást hallgat, gyakran tapasztalhatja az ebbõl eredõ torzítást. Mivel a visszavert jelek helyzete és nagysága gyorsan változik, a torzítás néha élvezhetetlenné teszi a vételt. Nagyvárosokban emiatt gyakran tetõantennát kell építeni, hogy zavartalan legyen a sztereó vétel. Vannak vevõkészülékek, melyekben különleges "multipath indikátor" jelzi a többutas vételt, így könnyebb megtalálni a (forgatható) tetõantenna optimális helyzetét, hogy a lehetõ legkevesebb legyen a visszavert jel a mûsorban.

Van egy másik jelentõs hátránya is a megnövelt adóteljesítménynek és annak, hogy több adó sugároz egyszerre. A tetõantenna (amelyre az alábbi okok miatt szükség van) igen nagy, esetenként 100mV-nál is nagyobb antennafeszültséget szolgáltat, és ezzel túlvezérli, nem lineáris mûködési tartományba kényszeríti a vevõkészülék bemenõfokozatát. Ily módon a több helyi adó egyidõben bejutó jelébõl különféle kombinációs jelek keletkeznek (2. ábra). Az eredmény: úgynevezett hamisvételi hely - vagy az, hogy a venni nem kívánt adó modulációja belehallatszik a bennünket érdeklõ adó mûsorába. A hamisvételi helyek nemcsak önmagukban véve zavarók, de egyúttal megakadályozzák a szóban forgó frekvencián mûködõ távolabbi adóállomások vételét is. Ebbõl a szempontból Magyarországon különösen kedvezõtlen az URH-adók frekvenciakiosztása. Táblázatunkból (jobbra) látható, hogy a két helyi adó közti legkisebb frekvenciatávolság a legtöbb esetben nem haladja meg a 800kHz-et. Ráadásul ezek közül a budapesti és kabhegyi adó effektív kisugárzott teljesítménye egyenként 100kW! A vevõkészülékek bemenõfokozatai nem eléggé szelektívek ahhoz, hogy "válogatni" tudjanak az ennyire közeli frekvenciák között, és ezért az egyik adó jelének vételekor a másiké is óhatatlanul bejut a rádiófrekvenciás bemenõfokozatra.

A Magyar Posta tervei szerint (a nemzetközi egyezményeknek megfelelõen) a hazai URH-rádiózás fokozatosan áttér a 87.5-108MHz-ig terjedõ sáv használatára. Néha már fültanúi is lehetünk Budapesten a 100-104MHz közti sávban folyó adáskísérleteknek. Ezért, és a szomszédos országok adásainak vétele szempontjából is elõnyös, ha a vevõ-készülék mindkét sáv vételére alkalmas. Szólni kell még arról is, hogy a vevõkészülékek legtöbbje az URH-sávon kívül középhullámú, esetleg még rövid- és hosszúhullámú sávokat is tartalmaz. A rádiókészülék hifi-jellege szempontjából ezeket figyelmen kívül hagyhatnánk, de mint kiegészítõ szolgáltatások hasznosak lehetnek.

A vevõkészülékek minõsítésének szempontjai

A lemezjátszó és az erõsítõ között csak egy szimpla vezeték az "átviteli lánc" (amint ezt a 3/a ábra mutatja), de még ez is sok baj forrása lehet. Ha gyenge az árnyékolás, hálózati vagy CB-okozta zavarok jutnak a mûsorba; a szigetelés anyaga nemkívánatos kapacitásokkal szól bele az átvitelbe - egyes források szerint még a vezeték anyaga és struktúrája sem közömbös. (lásd sajtószemlénkben a véget nem érõ kábelvarázslást. A szerk.) Mennyivel bonyolultabb ennél a "rádiós átviteli lánc", amely a stúdió keverõasztalának kimenetétõl a vevõkészülék hangfrekvenciás kimenetéig terjed! Számos komplikált elektronikus elemet tartalmaz, és ezek közé még az adóantenna és vevõantenna közti légtér - meteorológiai - változását is odaszámíthatjuk (3/b ábra). Így aztán a mûsorforrás jelének tisztaságát is sokkal több minden veszélyezteti. Még ha nem veszünk is figyelembe mást, csupán a készülék antennabemenetétõl a hangfrekvenciás kimenetig terjedõ "útvonalat", akkor is nagyszámú paramétert kell mérlegelés tárgyává tennünk, olyanokat, amelyekrõl tudjuk, hogy befolyással vannak az átvitel minõségére - és bizonyára még nagyon sok olyan is van, amelyrõl eddig még nem derült ki, mennyire fontos. A rádiózás fejlõdése során nemzeti és nemzetközi szabványokban igyekeztek megtalálni és összefoglalni a legfontosabb készülékjellemzõket. Minthogy azonban a "rádiós átviteli lánc" minden eleme nagy léptekkel fejlõdik, folyvást változtatni kell a minõséget meghatározó jellemzõk súlyozásán! A szabványalkotás egyébként is hosszadalmas folyamat; napjainkban a legtöbb szabvány kisebb-nagyobb mértékben elavult. A szabványalkotók általában a rádiózással kapcsolatos korábbi fogalmakat bõvítették ki oly mértékben, amennyire ezt megítélésük szerint a High Fidelity követelményei indokolták, és a mérési módszerek rögzítésével igyekeztek egységessé tenni a minõsítés feltételeit. A rádiózás fejlõdésének földrajzi és idõbeli eltérései az egyes szabványokban is tükrözõdnek. Az európai nemzeti hifi-szabványokhoz az 1950-es évek elején alkotott DIN 45500-as szabvány adta az alapot. Az Egyesült Államokban az IHF (Institute of High Fidelity Manufacturers) elõírásai a mértékadók. A különféle szabványok természetesen helyenként eltérõen értelmezik az egyes paramétereket, és a mérési módszereik sem mindenben egyeznek meg. Az IEC nemzetközi szervezetének keretén belül megpróbáltak olyan paramétereket és mérési módszereket kidolgozni, illetve egységes ajánlás keretében közreadni, amelyek révén végre azonos módon lehetne megítélni a különbözõ gyárak készülékeit. Erre szükség is lenne, mert manapság a hazai rádiókon kívül már számos nyugat-európai és távol-keleti készülék közt is válogathat a magyar vásárló. A Magyarországon kizárólagos érvényességû MSZ1559-74 számú, "Rádiókészülék vizsgálati módszerek" c. szabvány IEC- és KGST-ajánlások figyelembevételével készült, de akár a többi, ez sem mentes a hiányosságoktól. A gyártók a készülékhez mellékelt adatlapon tájékoztatják a vásárlót a készülék legfontosabb tulajdonságairól. Ezek az adatlapok általában nem térnek ki minden, a szabványokban értelmezett jellemzõre, s nem tartalmazzák a mérési körülmények leírását. Hazai készülékekhez a vásárlónak "csupán" az MSZ-elõírásokat kellene betéve tudnia, de ha importárut vesz, akkor még néhány másik ország nemzeti szabványát is ismernie kellene ahhoz, hogy a készülék minõségét a paraméterekbõl megítélhesse...
Ezt az ellentmondásos helyzetet próbálják feloldani a teszteléssel foglalkozó fórumok: minden készüléket egy általuk összeállított és ismertetett vizsgálati módszer alapján minõsítenek. A mérési eredményeket a vásárló összevetheti, s maga döntheti el - elvben a tesztelést végzõ személyek véleményétõl függetlenül -, melyik készüléket ítéli jobbnak. Ami a rádiókészülékeket illeti, a tesztek szinte kizárólag a mérhetõ paraméterek közlésére szorítkoznak - meghallgatáson alapuló szubjektív összehasonlító vizsgálatot a mûszaki nehézségek miatt csak kevesen végeznek. Az ilyen vizsgálathoz ugyanis mûszerekkel kell helyettesíteni, szimulálni a 3. ábrán látható "rádiós átviteli lánc"-nak a vevõkészülék bemenetéig terjedõ szakaszát. Megjegyzendõ, hogy a szóban forgó szubjektív teszt (minthogy vezetékes összeköttetést teremt az adó és a vevõ között) nem vonatkozhat a rádiózásnak a terjedéssel és a vétellel kapcsolatos jellemzõire. Azt azonban nagyon jól kimutatja, milyen lesz a vevõkészülék hangminõsége, ha a vételi körülmények ideálisak.

Mérések a rádiókészüléken

A következõ leírásnak nem célja, hogy részletesen ismertesse az MSZ1559-74 sz. szabványt - azt szükség esetén bárki megvásárolhatja de a fogalmak és a mérési módszerek meghatározásához azt veszi alapul. Ahol szükséges, utalás történik a vonatkozó DIN, IHF vagy IEC elõírásra. A jellemzõk csoportosítása önkényes: a hifi-vevõkészülék iránt támasztott igényeket igyekszik tükrözni. Nem foglalkozik minden, az MSZ-ben szereplõ paraméterrel, viszont tartalmaz néhány olyan, a szakirodalomból ismert jellemzõt, amely támpontot adhat a készülék minõségének megítéléséhez. (Végül, s csupán a teljesség kedvéért néhány fontosabb AM-jellemzõvel is foglalkozunk.)

Általános üzemi jellemzõk

Hangolási tartomány Magyarország földrajzi adottságai folytán az ország nagy részén nemcsak a hazai URH-adók, hanem a környezõ országok mûsorai is vehetõk. Ezért, és a Posta már említett tervei miatt is elõnyös, ha a készülék alkalmas mind a 65,8-73MHz-es, mind a 87,5-108MHz-es sáv vételére. A vizsgálat során ezt generátor és frekvenciamérõ segítségével kell ellenõrizni.

Hangolási mód

A forgalomban levõ készülékek zöme ma még folyamatosan hangolható, valamilyen hangoló mechanizmus illetve forgatógomb segítségével. A behangolást és a skálaleolvasást a mechanizmus áttétele és kivitelének precizitása határozza meg. A ténylegesen beállított, illetve a skálán leolvasható frekvencia különbsége a skálapontosság, melynek mértéke az állomások azonosítása szempontjából nem közömbös. Kényelmesen kezelhetõk a digitális frekvenciamérõt tartalmazó készülékek - ha a legkisebb kijelzett frekvenciaváltozás 50kHz vagy kisebb. Az ilyen hangolási rendszereket anológnak nevezik.
Egyre több készüléket látnak el digitális, kvarc PLL szintézeres hangolórendszerrel. (Külön cikket szentelünk nekik a közeli jövõben. A szerk.) Ilyenkor csak az a kérdés, hogy mekkora a hangoláskor elérhetõ legkisebb frekvenciaváltozás. Ez az érték általában 50 vagy 100kHz, néhány amerikai készüléken 200kHz - márpedig a magyar URH állomások frekvenciái úgy helyezkednek el, hogy az elfogadhatóan pontos állomásra-hangoláshoz legalább 50kHz finomságú felbontás szükségeltetik! Akár analóg, akár digitális hangolású a készülék, jól használható szolgáltatás a programozható memória: egyetlen mozdulattal elõhívhatjuk vele a már beállított frekvenciákat.

Hangolásjelzés

A pontos állomásra-hangolást és a tetõantenna iránybaállítását segíti elõ a középállású mutatós hangolásjelzõ és a jelszintmérõ, vagy ezek LED-es változata. A hangolásjelzõ annál jobban használható, minél kisebb az a frekvenciatartomány, amelyen belül pontos hangolást jelez. Ennek megfelelõen azt kell megmérnünk, mekkora a középállású mutatós mûszer skálájának két legközelebbi jelzéséhez tartozó frekvenciák különbsége, illetve hogy mekkora frekvenciasávot ölel át az a kétirányú félrehangolás, amelyet a LED-ek már érzékelni tudnak. A jelszintmérõ indikálási terjedelmét a legkisebb és a legnagyobb indikálható jelszint viszonyának dB-ben kifejezett értéke adja. Analóg hangolású készülékeken gyakori, hogy automatikus frekvenciaszabályozó (AFC) áramkörrel segítik a pontos állomásontartást. Az AFC minõségét a behúzási és a benntartási frekvenciatartománnyal jellemezhetjük. Mérésük a következõképpen történik. Ráhangoljuk a készüléket egy meghatározott frekvenciájú állomásra, kikapcsoljuk az AFC-t, félrehangolunk (szintén mindig egy-egy meghatározott frekvenciára), és azt figyeljük, hogy ha bekapcsoljuk az AFC-t, be tudja-e még húzni a készüléket a szóban forgó állomásra. A kHz-ben kifejezett legnagyobb frekvenciakülönbség a behúzási frekvenciatartomány. Hasonlóképpen értelmezzük a benntartási tartományt is, ilyenkor azt mérjük, hány kHz-cel kell félrehangolni a készüléket ahhoz, hogy az AFC elveszítse hatásosságát.

Rádiófrekvenciás jellemzõk

Ide tartoznak azok a rádiózással kapcsolatos jellemzõk, amelyek a készülék hangfrekvenciás kimenetén megjelenõ mûsorjel minõségének meghatározott mértékéhez tartoznak. (Ilyenek a jel-zaj arány, a torzítások stb.)

Érzékenységek

Különféle értelmezésüket (MSZ, DIN, IHF és IEC) a 4. ábra szemlélteti. Mint látjuk, az eltérõ módon definiált érzékenységi adatok mérõszáma ugyancsak eltérõ. Számunkra az MSZ elõírásai a kötelezõk, tekintsük át ezeket.

Zajjal korlátozott érzékenység

Az MSZ szerint egyéb elõírás hiányában ez az érzékenység a hangfrekvenciás kimeneten mérhetõ 26dB-es jel-zaj arányhoz tartozó érték. A nagyfrekvenciás jelforrás modulációja 30%-os, a moduláló frekvencia 1kHz. A zajfeszültséget egy 300Hz-15kHz-ig áteresztõ szûrõn át kell mérni. Az érzékenység mérõszámát dBV-ban, dBV/m-ben vagy dBmW-ban lehet megadni. A DIN 45500 Blatt2 szerint a mérést monóban-szetereóban egyaránt 40kHz-es lökettel kell végezni, és az érzékenységi adatot monóban 26dB, sztereóban 46dB jel-zaj arányhoz kell rendelni. Az IHF szerint "használható érzékenység"-nek (Usable Sensitivity) nevezett adat 50dB-es jel-zaj arányra vonatkozik, 400Hz-es moduláló frekvenciával és 75kHz-es lökettel. Az érzékenység mérõszáma: 300 ohmos belsõ ellenállású generátor kimenõfeszültsége µV-ban 300 ohmos terhelésen.
Az IEC ajánlása szerint a zajhatárolt érzékenység maximális rendszerlökettel mérve (Európában ez 50kHz, Amerikában és Japánban 75kHz) 30dB-es jel-zaj arányra vonatkozik; mérõszámát dBmW-ban kell megadni. Láthatóan "teljes az összhang"! Az európai tesztelõ intézmények általában a DIN 45500 szerint vizsgálnak, s az érzékenység mérõszámát dBfW-ban adják meg. (Ez az a nagyfrekvenciás teljesítmény, amit illesztett lezárás esetén juttat a generátor a vevõkészülék antennabemenetére. A könnyebb tájékozódás kedvéért: 1fW=10-15W, ami megfelel 0,2739µV-nak 75 ohmos antenna, impedancián. Az utóbbi adat is igen fontos, mivel például 300 ohmos antenna-impedancián már 0,5478µVos feszültséget jelent, tehát a feszültségben megadott érzékenységi adatokat csak az antennaimpedanciák ismeretében lehet összehasonlítani!

Határolási küszöbszint (Limitérzékenység)

Az a bemenõ nagyfrekvenciás jelszint, amelynél a hangfrekvenciás kimenõjel 3dB-lel lesz kisebb, mint ha az (azonos modulációjú) bemenõ jelszint -40dBmW volna. A moduláló frekvencia 1kHz, a löket 40kHz.

Sztereó átkapcsolási bemenõszint

Az a bemenõ nagyfrekvenciás jelszint, amelynél a készülék automatikusan sztereó vételre vált. Jó, ha ez akkora bemenõjelnél következik be, amikor (40kHz-es löketre) a jelzaj arány meghaladja a 40dB-es értéket a sztereó csatornákban. Lényeges, hogy az átkapcsoló automatika hiszterézissel rendelkezzen, ugyanis elõfordulhat, hogy a bemenõjel szintje az átkapcsolási szint közelében ingadozik, és ilyenkor a folytonos átkapcsolás zavarni fogja a vételt.

Szelektivitások

A szelektivitás a vevõkészüléknek azt a képességét fejezi ki, hogy nemkívánatos zavaró jelek jelenlétében mennyire tudja zavarmentesen kiválasztani a venni kívánt jelet. Az MSZ szerint "A vevõkészülék mûködési frekvenciája melletti nem kívánt jel frekvenciájára vonatkozó szelektivitást a nem kívánt jel olyan bemenõszintjével fejezzük ki, amely 30dB-lel kisebb kimenõteljesítményt eredményez, mint a kívánt jel, ha mindkét jel modulációja azonos mértékû." Mérõszáma: a nem kívánt és a vett jel nagyságának viszonyszáma dB-ben kifejezve. A méréseknél két jelgenerátort egy megfelelõ illesztõhálózaton keresztül egyidejûleg kapcsolunk a vevõkészülék bemenetére. Ezt a módszert kétjeles mérési módszernek, az így mért szelektivitást kétjeles szelektivitásnak is nevezik A nagyfrekvenciás jelforrásokat 1kHz-es jellel 30%-ra modulálják. A venni kívánt jel szintje akkora, hogy a hozzá tartozó hangfrekvenciás kimenõjelnél 30dB-lel kisebb jel még zavarmentesen mérhetõ legyen. A zavaró jeleknek ±150, 300, 600, 900kHz-cel kell eltérniük a mûködési frekvenciától. Az eredményeket diagramon lehet bemutatni, az 5. ábrának megfelelõen. Az ábráról leolvasható frekvenciakülönbség mely a szelektivitásgörbe 3dB-es pontjaihoz tartozik - a készülék sávszélességét adja.

Azonos frekvenciás zavararány

A szelektivitás értelmezésének speciális esete, amikor a venni kívánt és a zavaró jel frekvenciája pontosan megegyezik. A mérési elrendezés ugyanolyan, mint az elõzõ esetben. A zavaró jel modulációja 400Hz, a löket 50kHz. A jelszint -60dBmW. A venni kívánt, modulálatlan jel szintjét 0-ról indulva addig növeljük, míg a zavaró jelnek megfelelõ hangfrekvenciás kimenõszint 1dB-lel nem csökken. A venni kívánt jelnek ezt a szintjét feljegyezzük. Utána tovább növeljük, addig, amíg a zavaró jel által keltett hangfrekvenciás kimenõjel éppen 30 decibellel esik eredeti értéke alá. Ezt a jelszintet is feljegyezzük. A két feljegyzett szint viszonyát dB-re átszámítva és 2-vel elosztva megkapjuk a vevõkészülék 30dB zavarelnyomáshoz tartozó, azonos frekvenciás szelektivitását.

Középfrekvenciás zavararány

Mivel minden készülék a középfrekvenciás erõsítõfokozatban koncentrálja erõsítésének nagy részét, ezen a frekvencián meglehetõsen nagy jelszinteket kell "kezelniük". A középfrekvenciás zavararány azt mutatja ki, mennyire védett a rádiónk a sugárzás útján kijutó és az antennabemenetre kerülõ középfrekvenciás jelek által okozott zavarok ellen. Mérésekor elõször a venni kívánt jelet kapcsoljuk a készülék antennabemenetére, olyan szinten, amelyen még nem mûködnek a készülék szintszabályozó vagy határoló fokozatai. A moduláció 1kHz-es, a löket 30%-os. Feljegyezzük a hangfrekvenciás kimeneten mérhetõ jelszintet. Ezután ugyanilyen modulációval a készülék középfrekvenciájának megfelelõ frekvencián (általában 10,7MHz-en) adunk jelet az antennabemenetre, s addig növeljük a szintjét, míg a hangfrekvenciás kimeneten ismét az elõzõ alkalommal feljegyzett szint lesz mérhetõ. Az ehhez tartozó középfrekvenciás bemenõjelszint és a vett jel szintjének viszonya (dB-ben) adja a középfrekvenciás zavararányt. A zavaró jelforrást a középfrekvencia környezetében a legrosszobb eredményt adó frekvenciára kell állítani. Az eredményt 1kHz-es szûrõvel célszerû kiértékelni.

Tükörfrekvenciás zavararány

Ugyanúgy mérik, mint a középfrekvenciás zavararányt, csak a zavaró jelforrás frekvenciája most nem a közép-, hanem a tükörfrekvencia. (A tükörfrekvenciát úgy kapjuk meg. hogy a venni kívánt jel frekvenciájához hozzáadjuk - vagy levonjuk belõle - a középfrekvencia kétszeresét, attól függõen, hogy a készülékben használatos keverési mód felsõ vagy alsó keverés.)

Nonlinearitások

A vevõkészülék bemenõ fokozatától elvárjuk, hogy kellõ mértékben érzékeny legyen, azaz igen kicsi antennajelek esetében is zavarmentes vételt biztosítson. Ez a fokozat tehát kisjelû mûködésének megfelelõ, alacsony zajszintû beállításban dolgozik. Elõfordul azonban, hogy a távolsági vételhez használt antenna a helyi adók nagy teljesítménye következtében 100mV körüli vagy még nagyobb jeleket is szolgáltat. Ekkora jelekre a bemenõfokozat - a túlvezérelt erõsítõkhöz hasonlóan - különféle torzításokat produkál. Ezek közül legjelentõsebbek a másod- és harmadrendû torzítási termékek. A nagyjelû adók frekvenciáinak közelében hamisvételi helyek keletkeznek: ezeken a frekvenciákon nincs adóállomás, mégis van vétel. Az ilyen hamisvételi hely arról ismerhetõ fel, hogy egyidejûleg két vagy több adó mûsora is hallható. Ehhez egyidejûleg legalább két nagyszintû jelnek kell a bemenetre jutnia (2. ábra). Az ilyenkor kikeveredõ hamisjelek a készülék minõségétõl függõen 50, 60, esetleg 70 decibellel kisebbek, mint a két nagy jel szintje. Ha az utóbbi például 1mV és a kikeveredõ hamisjelek szintje 60 decibellel kisebb (1µV), ez már jól vehetõ lesz egy 1µV-os vevõvel, viszont még egyáltalán nem hallható, ha a vevõ érzékenysége csupán 5µV. (Természetesen 5µV-os jelek esetén már ezen a készüléken is hallható lesz a hamisjel.) Az érzékenységromlás mértékében megnövekszik az a küszöbszint, amelyen már hamisvétel keletkezne. Sok készüléken ezért helyi vétel/távolsági vétel átkapcsolót alkalmaznak, ami nem más, mint az antenna és a készülék közé beiktatott csillapító. Helyi vételkor zavaró lenne a hamisvétel, de nincs jelentõsége az érzékenységnek. Távolsági vételkor természetesen az érzékenység a fontosabb.


Rádiófrekvenciás dinamika

Hogy a különbözõ érzékenységû készülékek hamisvételi "készségét" összehasonlíthassuk, célszerû bevezetni a "Rádiófrekvenciás dinamika" fogalmát. Ez olyan két, megegyezõ szintû, adott frekvenciatávolságú jel értéke lenne (a készülék zajhatárolt érzékenységéhez viszonyítva és dB-ben kifejezve), amelyeket ha egyidejûleg az antennabemenetre adunk, a hamisjel éppen eléri a zajhatárolt érzékenység szintjét. A magyar adók frekvenciakiosztására való tekintettel célszerû 800kHz frekvenciakülönbséget alkalmazni. A mérési elrendezés a 6. ábrán látható. A jelforrások egyike modulálatlan, a másiknak a modulációja (mint a zajhatárolt érzékenység mérésekor) 30%-os, frekvenciája 1kHz. A mérendõ készüléket a hamisjel frekvenciájára hangoljuk, és most addig kell azonos mértékben növelni a két jelforrás szintjét, míg a jel-zaj arány (amely a kikeveredõ hamisjelbõl származó hangfrekvenciás kimenõjel és a modulált generátor modulációját kikapcsolva mérhetõ zaj viszonya) éppen 26dB nem lesz. Ha ezt a jelszintet a készüléknek a hamisvételi frekvencián mérhetõ zajhatárolt érzékenységéhez viszonyítjuk és dB-ben fejezzük ki, megkapjuk az elõzõkben meghatározott "rádiófrekvenciás dinamikát". (Ez a fogalom és mérési módszer nem szerepel az MSZ elõírásai közt: nyugatnémet szaklapok publikálnak hasonló méréseket. Ez a paraméter azonban különösen fontos lehet a hazai viszonyok között - gondoljunk a helyi adók frekvenciájának közelségére!)

Nagyjel-szelektivitás

Egyetlen, az URH sávban sugárzó adó is lehetetlenné teheti a vételt az egész sávban vagy legalább annak néhány diszkrét helyén, ha az adó jelszintje elég nagy, vagy a vevõ minõsége kifogásolható. Valamely konkrét frekvencián sugárzó adót normális esetben csak egyetlen frekvencián "foghatunk": ott, ahol az adó sugároz. De ha a jelszint a 100mV-ot is eléri, ennek az adónak a modulációját a gyengébb minõségû készülékek több ponton is venni fogják, a sáv más részein pedig erõs zaj vagy csipogó hang lesz hallható (7. ábra). Kérdés, mennyire képes a rádióvevõnk válogatni: szelektálni.

A méréshez két generátor kell. A "zavaró adót" végighangoljuk a teljes vételi sávban, szintje 240 (300) ohmos antennaimpedancián 100mV, modulációja 1kHz-es jellel 40kHz löket. A másik generátor jelszintje ugyanezen impedancián 5µV, és modulálatlan. Frekvenciája megegyezik a vevõkészülék vételi frekvenciájával valahol a vételi sáv közepén. A hangfrekvenciás kimenõfeszültséget folyamatos görbén ábrázoljuk, a hangolási frekvencia függvényében. Ez a mérés sem szerepel az MSZ elõírásaiban.

Sztatikus amplitúdómoduláció-elnyomás arány

A készüléknek azt a tulajdonságát fejezi ki, hogy milyen mértékben képes elnyomni az amplitúdómodulált nagyfrekvenciás jelek által keltett zavarokat. Az antennabemenetre -60dBmW szintû, 1kHz-cel 30%-ban frekvenciamodulált jelet adunk. A készüléket a bemenõjel frekvenciájára hangoljuk, és feljegyezzük a kimenõ hangfrekvenciás jelszintet. Ezután a jel modulációját 30%-os amplitúdó-modulációra változtatva, az ehhez tartozó hangfrekvenciás kimenõszintet is feljegyezzük. A két feljegyzett érték viszonya (dB-ben kifejezve) a sztatikus amplitúdómoduláció-elnyomás. A mérést meg kell ismételni 50kHz-cel kisebb és ugyanennyivel nagyobb frekvencián is.

Hangfrekvenciás jellemzõk

A készülék minõsítése szempontjából alapvetõ jellemzõk. Azt árulják el, hogy ideális vételi körülmények között mire képes egyáltalán a készülékünk; hogy az általa szolgáltatott hangfrekvenciás mûsorjelnek melyek a minõségi korlátai.

Átviteli sáv

A stúdiórendszerek "hivatalos" hangfrekvenciás tartománya Európában 30Hz-tõl 15kHz-ig terjed. A vevõkészülék jónak mondható, ha ezt a tartományt a lehetõ legkisebb ingadozással viszi át. A gyakorlatban általában nem az átvitel egyenetlenségét, hanem a -3 decibeles pontokat adják meg. A DIN megállapít egy tûrésmezõt, ez 40 és 50Hz között, valamint 6300 és 12500Hz között ±3dB, SO és 6300Hz között ±1,5dB ingadozást enged meg bizony, igen laza elõírás! Ennél sokkal kisebb különbségeket is jól meg lehet hallani! Tudni kell, hogy az európai FM-mûsorszórásban szabványosított 50µs-os adóoldali elõkiemelés, ill. vevõoldali utókiegyenlítés pontatlansága hasonló dolgokat eredményez, mint a hanglemezmûsorban a RIAA-korrekcióé.
Különösen durva hibát okoz, ha amerikai vagy japán felhasználásra gyártott, az ottani szabványnak megfelelõ 75µs-os utókiegyenlítésû készüléket próbálunk a hazai adók vételére használni: a magas hangok erõteljesen csökkenni fognak. Ha a tunerünkön kapcsolóval állítható az utókiegyenlítés idõállandója, ne mulasszuk el azt 50µs-ra beállítani.
A hangfrekvenciás átvitel mérésekor az adót képviselõ nagyfrekvenciás generátort sztereó kóderen keresztül moduláljuk, bekapcsolt elõkiemeléssel. A modulációs löket nagyságát úgy kell megválasztani, hogy az az átviteli sáv felsõ végén se haladja meg a 40kHz-et. Ezután a készülék hangfrekvenciás kimenetére kapcsolt szintíróval vagy más alkalmas módon felrajzoljuk a készülék átviteli görbéjét a hangfrekvenciás jelforrás frekvenciájának függvényében (bal és jobb csatorna, külön-külön). A nagyfrekvenciás bemenõjelszint -46dBV, a moduláció 30%-os. A hangfrekvenciás kimenõjelet a magnó, ill. erõsítõ csatlakoztatására szolgáló kimeneten kell mérni.

Jel-zaj arány

A "rádiós átviteli lánc"-ban az adóantenna és vevõantenna közti légtér az átvinni kívánt jelekhez hozzáteszi saját "produktumát" is. Gondoljunk a légköri elektromosságból adódó rádiós zajokra, vagy a Napból eredõ rádiós zajsugárzásra. Ez a hatás attól függõen jelentõs vagy elenyészõ, hogy mekkora az antenna által felvett "háttérzaj ", az adóból a vevõantennára jutó jelhez képest. A rádiós átvitel - az antennára jutó jel szintjétõl függõen - kisebb-nagyobb mértékben megközelíti az adót moduláló hangfrekvenciás csatorna jelzaj távolságát, de mindig hozzáteszi saját zajproduktumát is. A készülék kimenetén mérhetõ jel-zaj arány alakulását a 4. ábra szemlélteti. Az ábrán három, eltérõ jellegû szakasz különböztethetõ meg. Az elsõ szakaszban a bemenõ jel növelésével a zaj rohamosan csökken. Mértékét az FM moduláció jellemzõi határozzák meg. A második szakaszban körülbelül olyan mértékben csökken a zaj, amilyen mértékben emelkedik a jelszint. A harmadik szakaszban a zajszint állandó, független a jelszinttõl - ezt az értéket a készülékben használt alkatrészek minõsége és a konstrukciós elvek határozzák meg, nagysága tehát a készülék minõségére jellemzõ. Ennél a mérésnél egy 300Hz-15kHz-ig áteresztõ szûrõ alkalmazásával elnyomják a készülék hangfrekvenciás csatornájába jutó idegen eredetû jeleket (pl. a hálózati brummot). Az MSZ értelmében a hangfrekvenciás feszültséget a vivõ (30%-os) modulációjával, illetve moduláció nélkül kell megmérni, különbözõ bemenõjelszinteken. A mérést a magnócsatlakozáson (vagy erõsítõkimeneten) kell elvégezni. A modulációval, illetve anélkül mért értékek aránya dB-ben kifejezve a jel-zaj arány, ezt folyamatos görbén is ábrázolhatjuk. A DIN szabvány 40, az IHF pedig 75kHz-es löket mellett méri ugyanezt. Külön is megadják a DIN szerint ia -60dBmW-os bemenõjelhez tartozó értéket, az IHF szerint pedig azt a bemenõszintet kell megadni, amelyen a jel-zaj arány 50dB (Usable Sensitivity) és amelyen a készülék eléri a legnagyobb jel-zaj arányt (Ultimate S/N). A módszerek tehát eltérõk; a paraméterek mit sem mondanak önmagukban, ha nem ismerjük a mérési körülményeket. A jellemzõket (mindkét csatorna azonos modulációjával) monó üzemmódra és (egy-egy csatorna modulációjával) sztereó üzemmódra is meg kell adni. Abban az esetben, ha az eredmény kiértékelésekor nem használunk 300Hz-15kHz-es szûrõt a hangfrekvenciás kimeneten, a jelidegenfeszültség arányt kapjuk. Sztereó üzemmódban a kimeneten sávszûrõvel ki kell szûrni a pilotjelet. A jel-idegenfeszültség arányt -60dBmW szintû bemenõjelhez kell rendelni.

Áthallási csillapítás

Most értelemszerûen azt vizsgáljuk, hogy ha szabványos sztereó modulációjú nagyfrekvenciás jelet kapcsolunk a készülékre, akkor az egyik csatorna információjából mennyi jut át a másik csatorna hangfrekvenciás kimenetére. A nagyfrekvenciás bemenõjel szintje -60dBmW a modulációs löket 50kHz. (Ennek pilotjeltartalma 8-10%.) Mindkét csatorna modulációja azonos, 1kHz-es jel. A kiértékelést szelektív voltmérõvel végezzük a készülék hangfrekvenciás kimenetén. Ha a mérés tárgyát képezõ csatornában a modulációt megszüntetjük, a mérhetõ maradék jel az áthallásból származik. A két jelszint aránya dB-ben kifejezve az áthallási csillapítás értéke 1kHz-en. A mérést mindkét csatornán el kell végezni, és a vizsgálatot ki lehet terjeszteni a teljes hangfrekvenciás sávra. Ilyenkor (az elõkiemelés miatt) a modulációs szintet úgy kell megválasztani, hogy a löket a legmagasabb moduláló frekvencián se haladja meg az 50kHz-es értéket. Az eredményt diagramon kell megadni (8. ábra).

Lineáris torzítás

FM-jel átvitelekor valójában a modulációkor keletkezõ spektrum egészét kellene a demodulátorig átvinni és feldolgozni. Ez azonban nem lehetséges, mert egy-egy adóállomás csak korlátozott sávszélességet kap az URH-sávban. A teljes spektrum egy részét már maga az adóállomás sem sugározza ki, más része nem jut keresztül a vevõkészülék szelektivitását biztosító középfrekvenciás szûrõkön. A demodulált jel tehát mindenképpen különbözni fog a moduláló jeltõl, és ezt a csatornák közti áthallásban és torzításban egyaránt érezni fogjuk. A torzításhoz ezenfelül hozzáadódik a készülék hangfrekvenciás fokozatainak torzítása is, és mindezt befolyásolni fogja még a nagyfrekvenciás bemenõjel szintje és az állomásra-hangolás pontossága. (Gondoljuk meg: a leginkább használatos, 50 kHz-es lépésekben hangolható szintézeres vevõkészülékkel hazai viszonyok közt nem hangolhatunk pontosan állomásra - az adók frekvenciakiosztása miatt.)

Az IHF a torzítást (75kHz-es lökettel) a bemenõjel és a moduláló frekvencia függvényében is méri, s ez utóbbiak között külön kiemeli a 100Hz-es, 1kHz-es és 10kHz-es értéket. A DIN csupán az 1kHz-en mérhetõ torzítást definiálja 40kHz-es löket és -60dBmW antennajel esetére. Monó torzítás mérésekor mindkét csatorna modulációja azonos, sztereó mérésekor csak az egyik csatorna modulált. Az MSZ a harmonikus torzítást 30, valamint 80%-os modulációs mélység esetére értelmezi (1kHz-es moduláló frekvencia, -46dBV antennafeszültség; az antennaimpedancia 240 ohm).

Nemlineáris torzítás

Elsõsorban intermodulációs eredetû torzításokról van szó. Számottevõ forrásuk a dekóder-fokozatban meglehetõsen nagy szinten jelenlévõ pilotjel. Ebbõl és a moduláló frekvenciából összegjelek és különbségi frekvenciák keverednek ki, s ezeknek egy része - a moduláló frekvenciától függõen - a hallható tartományba esik. Ezt a torzítási fajtát pilottorzításnak is nevezik. Egy tipikus jelleggörbét a 10. ábrán láthatunk. Az MSZ nem értelmezi ezt a torzításfajtát.

Idegen jelek

A kétcsatornás átvitel rendszerébõl adódik, hogy a hangfrekvenciás kimeneten megjelennek a 19kHz-es pilotjel és a 38kHz-es segédvivõ maradékjelei. Ha ezek szintje túlságosan nagy, intermodulációt okozhat az erõsítõben, vagy felvételkor a magnóban. Elnyomásukról általában szûrõkkel gondoskodnak.

Pilotjel-elnyomás

Mérésekor a hangfrekvenciás kimeneten megjelenõ pilotjelnek a hasznos jelhez viszonyított értékét vizsgáljuk. A készülék antennabemenetére -60dBmW szintû nagyfrekvenciás jelet kapcsolunk, melynek modulációja sztereó multiplex jel. A moduláló frekvencia 1kHz, az összlöket 50kHz. A két hangfrekvenciás csatorna modulációja azonos. A készülék hangfrekvenciás kimenetét szelektív voltmérõvel vizsgáljuk. Az 1kHz-en és 19kHz-en mérhetõ jelszintek viszonya dB-ben kifejezve adja a pilotjel-elnyomás értékét.

Segédvivõ-elnyomás

(Mint az elõbb - csak most értelemszerûen az 1kHz-es és 38kHz-es jelszinteket kell egymáshoz viszonyítani.)

Az AM-sávok mérése

Mint arról már korábban szó volt, a készülékek AM sávjait többlet-szolgáltatásnak kell tekinteni; a High Fidelity szempontjából ezek érdektelenek. Mérésükrõl tehát inkább csak címszavakban: Hangolási tartomány. A rádiókészülékek általában a középhullámú sávot tartalmazzák, de némelyikükben rövid- vagy hosszúhullámú sáv is van. Ellenõrizni kell, hogy hangolni tudunk-e a teljes specifikált sávban. Szintézeres hangolású FM-vevõkészülékekben általában az AM-sáv is szintézeres hangolású. A frekvencialépés középhullámon 9kHz, rövidhullámon 10kHz, az adók frekvenciakiosztásának megfelelõen. A frekvenciakijelzés digitális és meglehetõsen pontos. Analóg hangolású készülékekben általában hagyományos skálát alkalmaznak, ilyenkor a skálapontosságot is vizsgálni kell.
Zajhatárolt érzékenység. Egyéb elõírás hiányában a 26dB-es kimeneti jel-zaj arányhoz tartozó érték, 1kHz-es moduláló frekvenciához és 30%-os modulációs mélységhez rendelve.
Szelektivitás. A névleges vételi frekvencián és attól ±9kHz-re elhangolt generátorral mérhetõ érzékenység átlagértéke, dB-ben kifejezve. A mérést 1kHz-es moduláló-jellel, 30%-os modulációval végzik.
Tükör- és középfrekvenciás zavararány. A névleges vételi frekvencián mérhetõ érzékenység és a tükör-, illetve középfrekvencián mérhetõ érzékenység viszonya, dB-be kifejezve. A mérés az elõzõ pontban leírtak szerint történik, de a generátort értelemszerûen ±9kHz-es elhangolás helyett a tükör-, ill. középfrekvenciára hangoljuk.
Frekvenciaátviteli jelleggörbe. A rádiókészülékek hangfrekvenciás átvitele az antennabemenettõl a magnócsatlakozóig (ill. erõsítõkimenetéig). A nagyfrekvenciás jelszint az antennán -46dBV, illetve -46dBV/m (keret- vagy ferritantennáról). A modulációs mélység 30%.
Jel-zaj arány. A nagyfrekvenciás bemenõjel szintjének függvényében a készülék hangfrekvenciás kimenetén mérhetõ jelszint és a modulálatlan vivõhöz tartozó zajszint viszonya, dB-ben kifejezve. (Mérõjel: 1kHz, moduláció: 30%.)
Harmonikus torzítás. A -46dBV, ill. -46dBV/m szintû nagyfrekvenciás jel 1kHz-es jellel való 30%-os és 80%-os modulációja nyomán mérhetõ torzítás a hangfrekvenciás kimeneten. Az AM-jellemzõk mérésekor a generátort minden esetben egy szabványos mûantennán keresztül kell az antennabementre csatlakoztatni.[/quote]Pethes István

[lameXpert]

idézet:

---

K-belügyek

A kábelek auditív hatásáról nagyon keveset tudok. (Helyes, akkor errõl majd máskor - SA megjegyzése.) Mégis írni fogok róla (sejtettem - SA megjegyzése), egyrészt, mert enélkül nem volna teljes a zûrzavar - másrészt pedig igenis elvégeztem néhány kísérletet, és azok alapján ha nem is sok mindent, de bizonyos dolgokat biztosra vehetek. Például kijelenthetem, hogy a kábeleknek igenis van sajáthangjuk - csak éppen nehéz eldönteni, melyiknek van szebb sajáthangja...
Kétféle funkciót célszerû megkülönböztetni. Az egyik kábelfajta a hangsugárzót köti az erõsítõhöz - a másik a többi komponenst kapcsolja egymáshoz ("Interconnect" - mondja az angol). Elõbb nyilván az elsõ funkcióval érdemes kísérletezni, mert a hangsugárzókábeleket kapcsolóberendezés segítségével akár A-B vaktesztben is összehasonlíthatjuk, a következõképpen. A hangsugárzóra mindkét kábeltípust bekötjük, párhuzamosan, a kapcsolóberendezésen pedig az egyik kábelt az "A", a másikat a "B" pólusokra kapcsoljuk. Ugyanezt kapcsolóberendezés nélkül is megtehetjük, ha olyan erõsítõnk van, amely két pár hangsugárzót képes fogadni egyszerre. Megkönnyíti dolgunkat, hogy kiesik a hangerõszabályzás kényes mûvelete - a kábeleknek elvben azonos a "hangerejük". Más kérdés, hogy a kábelek is befolyásolhatják a (szubjektív?) frekvenciaérzetet, azon keresztül pedig a (szubjektív?) hangerõérzetet is.
Speciálkábeleim nem voltak, ilyeneket nem is szándékoztam szerezni, fõleg kezdetben nem. Csábított viszont a sodratlan ("merev", "tömör", "egyeres" vagy hogy is nevezzem) kábelek teóriája, ez az olcsó játék, talán nem is olyan hülye gyerekeknek. Vásároltam a KERAVILL-nál egy köteg szigetelt, 2,5 négyzetmilliméteres, sodratlan rézvezetéket és bekötöttem az addig használt, hasonló vastagságú, de sodrott, sokerû hangsugárzóvezeték helyébe. Azonnal érezni lehetett a különbséget. A sodratlan kábel hangja tisztább, szárazabb, definiáltabb, kevésbé torz. A mélytartományban is elvisz egy kis lötyögést, és emiatt egy kicsit mélyszegénynek hat. Nekem mindenesetre megtetszett, és azóta is ezt a kábelt használom. Úgy érzem, nyertem rajta 1/2-1 orto-t. (Késõbb kapcsolóberendezésre kötöttem, Zsengellér Ferenc barátom sodrott, vastag kábeleivel együtt - akkor is úgy éreztük, hogy az enyém a jobb.) Sólymos Antal szintén az új kábelt tartotta jobbnak, igaz, csak egy árnyalatnyival - számomra inkább az volt a fontos, hogy legfõbb kritikusom elõtt egyáltalán demonstrálni tudtam a Jelenséget.
Kipróbáltam aztán vékonyabb sodratlan kábeleket is - nem tetszettek. Készítettem belõlük dupla, négyszeres, nyolcszoros kötegeket is - így sem tetszettek. Ebbõl nyilván nem az következik, hogy a vékony kábel rossz, hanem csak hogy az én vékony kábeleim rosszak. Nyilván ezer dolog múlhat az anyagukon, a szigetelésükön. Egyelõre idáig jutottam a hangsugárzó-kábelekkel.
Ha sodratlan, hát legyen sodratlan. Készíttettem egyerû összekötõzsinórokat is, a szokványos, sodrott, árnyékolt vezeték helyett, az illesztõ-transzformátor és a fonoelektronika közé. Itt nem célszerû "ábézni", a cserét 20-25 másodperc alatt végre lehet hajtani, ennyi idõ után még emlékszik az ember az elõzõ hangképre.
Azonnal meghallottam a különbséget. Az új kábel veszett rosszul szólt. A hangkép kiürült, torzított, csörömpölt. Ez a kábel történetesen koaxiális kivitelû volt: belül ugyan egyetlen éren, kívül azonban az árnyékoláson futott a jel. A következõ kábelt magam fabrikáltam két-két egyforma szálból (árnyékolással, illetve anélkül is).
Ugyanolyan pocsékul szólt. Úgyhogy nem is örültem neki, hogy íme, mennyire jól demonstrálható a különbség. Hiszen veszítettem volna vele vagy másfélkét orto-t. Mégis azt mondom: érdemes tovább kísérletezni...[/quote]Darvas László

[lameXpert]

idézet:

---

Philips, JBL, JMlab hangsugárzók

Igazi lemezbarátnak nem kell elmagyarázni, minek a parafrázisa a címlapunkon látható kép - a többieknek meg juszt sem magyarázzuk el, keressenek valakit, aki majd felvilágosítja õket.
A mi simaszõrû foxink maga döntheti el, melyik dobozon szól hûbben a gazdája hangja; remélhetõleg nem a muzeális tölcsérhangszórót választja. És van mi közül választania, a kutyafáját! Három Philips, két JBL és egy JMlab (Focal) - néhány évvel ezelõtt ugyan ki hitte volna, hogy ennyire márkás jószágokkal lesz dolgunk... s hogy az alapfokú hifi ennyire megdrágul Magyarországon. A klasszikus Orionok-Videotonok, mint a jó öreg szocializmus szülöttei, olcsók voltak ugyan, de kérdés, hogy elérték-e azt, amit mi alapfokúnak szeretnénk nevezni. Az a 6 hangsugárzó-típus, amely ma terítékre kerül, tényleg alapfokú, de ezek már minden bizonnyal hifi-termékek!
Csakhát az áruk, az áruk! Húsz-harminc ezer forint! - ezek a dobozok nyilván már nem az Orion HS 282, hanem a Heybrook HB1 vetélytársai.
Mely típus egyébként szintén alaposan megdrágult az évek folyamán, a kezdeti szemérmes 10 ezerrõl több lépcsõben 26 ezer forintra, tehát ha jól számolunk, éppen a 260 százalékára. Ennek oka nem is annyira az inflációban keresendõ, mint inkább a magyar fõhivatalok bárgyúságában, mely bárgyúságot ugyan õk az átkos régi rendszertõl örökölték, de továbbra is ragaszkodnak hozzá, és tulajdonképpen jól is áll nekik.
Arról van szó, hogy a hangsugárzók vámja Magyarországon nem kevesebb mint 50%. Ezt a nevetséges és méltatlan tarifát még az õsidõkben szabták meg, hogy védjék vele a magyar ipart a külföldi áruk versenyétõl, a magyar államot pedig a devizakiadásoktól. Iparon, melyet védeni kell, a Videoton és az Orion értendõ - utólag mindenki megítélheti, megérdemelték-e ezek a vállalatok a védelmet. A vásárlókat a kutya sem kívánta megvédeni, sem akkor, sem most.
Jelenleg, 1991-ben a hangdoboz-vám még mindig 50%. Az egyetlen kiskapu, hogy a hangsugárzót receiverrel kombinálva, mint "hifi-berendezést" is be lehet hozni, ilyenkor más, alacsonyabb tarifa érvényesül, és némely kereskedõ meg is próbálkozott ezzel a cseles fogással. Nekik most már csak az a gondjuk, hová az isten csudájába tegyék azt a nagy rakás receivert, ami a nyakukon maradt.
Az egészben az a legszebb, hogy a magyar állam rohammal szeretné bevenni Európát, a Közös Piacot, a piacot mint olyat, ahol jól el lehetne adni bort-búzát-békességet, ha odakünn nem alkalmaznának velünk szemben bizonyos elõvigyázatossági intézkedéseket éppen azért, mert mi sem engedjük érvényesülni a normális áruimportot. Mi, magyarok, rendíthetetlen hívei vagyunk a szabadkereskedelemnek - feltéve, hogy mi vagyunk az eladók és mások a vevõk. És aztán csodálkozunk, ha nem találnak bennünket szalonképesnek a GATT-ban, a nemzetközi vámtarifaegyezményt aláíró államok körében.
No mindegy, térjünk a tárgyra. Kutya ugatás sosem hallatszik az égig. Az a fontos, hogy féltucat márkás hangsugárzóból így is több mint 100 pár, némelyikbõl több mint 500 pár van már forgalomban - kutyakötelességünk bemutatni õket. Igaz, párszáz darab nem valami nagy
mennyiség, de mint már sokszor hivatkoztunk rá: a hifi társas hobbi. Egy-egy új típusnak híre megy a baráti körben, mindenki megnézi, megcsodálja, meghallgatja, összehasonlítja az övével, ledorongolja, esetleg maga is megszerzi... és az új típus lassan bevonul a hazai hifi-köztudatba.

Philips FB 650, 690, 815
A Philipset valaha igazi hifi-cégnek ismertük. Ámde az utóbbi évtizedekben "kinõtte" a mi hobbinkat. Most már nemigen érdekli õt az audiofil küzdõtér, amelyen legfeljebb annyi pénzt lehet keresi, amennyi neki talán még a reklámköltségére sem volna elegendõ. Mivel mindig is jó hangszórókat gyártott (komoly audiofil cégek is használtak Philips motorokat, például az amerikai DCM, a Time Window
elnevezésû dobozhoz!), semmi kétségünk sincs aziránt, hogy remek hangsugárzókat is produkálhatna, csak az a kérdés, hogy akar-e. Úgy hírlik: akar. Legalábbis nemrég az egyik brit lapban igencsak bíztató dolgokat olvastunk az új Philips 8-as hangsugárzószériáról.
Ebbõl máris nyilvánvaló, hogy a mi 3 hangsugárzónk nem képez egyetlen családot. Kettõ közülük az olcsóbb, Leader Series 6 sorozatba tartozik, ennek tagjai: FB 650, FB 670, FB 690, FB 695 - tesztrovatunkban ma ennek a szériának csak az elsõ és a harmadik tagját üdvözölhetjük. A harmadik Philips, az FB 815 már az elõkelõbbik családba született, a Conductor Series 8-ba, az õ vértestvérei az FB 820 és az FB 825 volnának, õt a 600-as családhoz csak unokatestvéri kapcsolat fûzi. Az atyafiságot így is nehéz tagadni, ezek a
hangsugárzók szoros rokonságot tartanak egymással, külsejükben is, lelki tulajdonságaikban is. Valamennyi doboz elegáns barnásfekete öltönyt visel, és valamennyi reflex-rendszerû. Az FB 650 kétutas, az FB 690 háromutas (szimmetrikusan elhelyezett, azonosnak látszó, de eltérõ módon szûrt mély/középhangszórókkal), az FB 815 pedig "normálisan" háromutas. A prospektus tájékoztatása szerint a dohogóknak speciális szigetelésû lengõtekercse van, állítólag igen magas hõmérsékletet is elvisel, a membránt kétszeresen impregnálták, és a pillét, valamint a membránszélt különleges mûanyagokból készítették. A csipogó mozgó tömege igen alacsony, és a tekercsét mágneses folyadékkal hûtik/csillapítják.
A Philips érthetõen büszke a Compact Discre, és a hangsugárzók prospektusában is szóba hozza: "A CD megnyitotta az utat a létezõ legjobb hangreprodukció felé, de a CD miatt még fontosabb, mint bármikor elõzõleg, hogy védelemmel lássuk el a hangsugárzót. A Philips túlvezérlés-védelem egy vezetõ polimer-szenzoron alapul, amely figyeli a hangsugárzón átfutó áramot. Normál körülmények között nem avatkozik be, ha viszont..." Nem vonjuk kétségbe, hogy mûködik, de audiofilek nem szeretik az ilyesmit.
És egy apróság, amely azonban fontos, mert szemléletváltozásra vall: a Philips prospektusban megjelentek a hangsugárzó-lábazatok és a jólismert fémtüskék. Ezek nálunk még nincsenek forgalomban - pedig örömmel látnánk õket.
Hogy el ne feledjük: a Philips hangszóró-gyár Belgiumban van, ezek a hangsugárzók tehát nem is hollandok, hanem belgák.

JBL XE-2 és XE-3

Hát ezt is megértük: JBL a magyar boltokban! Igaz, ez a JBL már nem az a JBL. A tölcséres magassugárzóiról, izmos reflex-dobozairól ismert amerikai specialista, a híres-hírhedett "West Coast Sound" hangkép reprezentánsa (angolul nem tudók jobban megértik a lényeget a magyar popzenekaroktól kölcsönzött kifejezésbõl: "gatyalengetõ hangerõ"), aki valaha nekünk is az Elsõ Szerelmeink közé tartozott, s akibõl aztán idõ múltával alaposan kiszerettünk - szóval, a JBL ma már nem csak Amerikában, hanem Európában is gyárt hangsugárzókat. Az XE-2 és XE-3 történetesen Dániában készítõdött - de vajon hol tervezõdött? Izgalmas lesz kideríteni, hogyan viszonyulnak a dánok a West Coast Soundhoz.
Magukról a hangdobozokról egyelõre nemigen tudunk többet, mint amennyit a gyári adattáblázatban leírtunk, úgyhogy csak kutyafuttában: elegánsak, grafitszínûek, a mélyhangszóró membránja papír, a dómsugárzó pedig az új titán-membránú típus, amelyrõl egyszer már a lapszemle-rovatban is adtunk egy fotót. A kisebbik modell két-, a nagyobbik három utas, és mindkettõ reflex-rendszerû.

JMlab (Focal) Laureate

A gyártó cégrõl többet mondunk kötetünk közepén, a (sztárfotón is ábrázolt) JMlab "Olymp" állódoboz tesztjében. A kis Laureate a cég egyik legkisebb modellje, neve annyit tesz: babérkoszorús (költõ avagy dalnok?). Csinos, fekete, kétutas dobozka. Ez is reflex-rendszerû, és
akárcsak az elõzõket, ezt is csõvel hangolják, de a lyuk nem elõrefelé nyílik, hanem hátrafelé. Dómsugárzójának két érdekessége van: elõször is, nem a mélyhangszóró fölött, hanem alatta helyezték el, kissé aszimmetrikusan, másodszor pedig ez a hangszóró kivételesen nem a Focal, hanem a konkurens Audax (!) gyártmánya. Ez az egyetlen idegen motor a Focal választékában. A mély/középhangszórót kettõs
lengõtekerccsel látták el; ez mintegy védjegye a JMlab-nak. A Laureate-re meglepõen nagy érzékenységet: 91dB-t specifikálnak

Méréseinkhez

Philips FB 650. A két példány frekvenciajelleggörbéje a középtartományban (700-2000Hz) helyenként 2-3dB-vel is eltér. Még nagyobb baj, hogy a frekvenciaátvitel egyébként is egyenetlen: beszakadásai-tekennõi néhol a 10dB-t is elérik, és éppen a középsávban. Emiatt az érzékenység sem kielégítõ, a specifikált 87-bõl mi csak 78-at tanúsíthatunk. A mélyhangátvitel gyöngécske, 120Hz
környékén kiemel, de 90-nél már meredeken esik. A reflex-rendszer 30-40Hz-nél még megemeli kissé a szintet. Az iránygörbék átlagosak, a 4kHz fölötti hangok már nem szóródnak eléggé. A torzítás ismét a középsávban a legrosszabb (850Hz-en 5,5%), és erõsen növekszik a
hangnyomás függvényében. Ezen az érzéketlen típuson 96 helyett csak 90dB-ig mertük növelni a hangnyomást, s még ehhez is 19,4W-ot kellett bocsátanunk a hangsugárzóra. Az impedancia 6 ohm, minimálértéke (12kHz-en) 4,7 ohm, tehát nem felel meg a hazai szabványnak - dehát ezt sok drága, sõt, ezoterikus hangsugárzóról is elmondhatjuk. Nem szépek a burst-fotók sem, a 872Hz-es négyszögjel eltorzul - ennyire
mély frekvencián, ez nem szokásos. Csúnya még a 2190Hz, valamint egy igen széles tartomány is 10kHz fölött.
Philips FB 690. Jóval nagyobb, és mégis igen hasonló az elõzõhöz. A mélyhangszórója minden bizonnyal ugyanaz (mégha kettõ van is belõle), és a középsáv itt is szakadozott; a nagyobb méretû dóm ezenfelül még a felsõ tartományt is megcifrázza. A két példány viszont kevésbé tér el egymástól. Az érzékenység "már" 81dB - a specifikált 88 helyett. A közeltéri görbe hasonló, de a mélyátvitel egy kicsit szélesebb és egy kicsit csillapítottabb. Az iránykarakterisztika tovább romlott, anomáliákkal a keresztezési frekvencia környékén és 15kHz fölött. A torzítás 1W-on megjárja, 96dB-n (35,3W elektromos teljesítmény) erõsen megnõ, 800Hz-en itt is 5,5%, de 6-7kHz-en már 10%, és az egész felsõ tartományban végig 3%. Az impedanciagörbe is hasonló, minimuma 5,6 ohm (200Hz). A burstök nem javultak.
Philips FB 815. Ez a frekvencia-átvitel már sokkal tetszetõsebb, és a két doboz görbéje is teljesen együtt fut, minimális eltéréssel. Az érzékenység azonban még mindig jó 5dB-vel elmarad a specifikációtól. A mély-átvitele bõségesebb és jobb, mint az elõzõkön. Az alsó határfrekvencia 50-60Hz körül lehet. Az iránygörbék is kielégítõen párhuzamosak, még 40°-on is csak 15kHz után tartanak szét. A torzítás kis teljesítményen elenyészõ, 96dB-n (28,1W) elsõsorban mélyfrekvencián nõ, ezt el lehet fogadni. A két torzítási csúcs (1% 3,4kHz-en és 0,9% 17kHz-en) viszonylag keskeny sávban jelentkezik. Az impedanciagörbe minimuma 5,5 ohm, ez még mindig illetlenség egy 8 ohmos hangsugárzótól. A burst-jelek viszont tisztességesebbek. Igaz, 2 és 10kHz között nyúlványuk van, de azok amplitúdója nem túl nagy.
JBL XE-2. A két példány görbéi szépen együtt futnak, és az átvitel elfogadhatóan egyenletes volna, ha nem volna a mindennél fontosabb középsávban egy jól látható teknõ - továbbá, ha azt, ami ott hiányzik, nem kapnánk vissza 13kHz fölött. Az érzékenység 85dB. (A gyári adatok táblázatában ennél a paraméternél kérdõjelet tettünk. Ugyanis a JBL az érzékenységet 1m távolságból, 2,83V bemenõ feszültségnél mérte, és ez valóban 1W teljesítménynek felelne meg - 8 ohmon. Csakhogy az XE-2 nem 8, hanem 4 ohmos hangsugárzó, a 2,83V nem 1, hanem 2W teljesítménnyel hajtja meg, és így 3dB-vel magasabb érték jön ki a valóságosnál: 88dB a 85 helyett. S ez még mindig messze elmarad attól a 93dB-tõl, amelyet a prospektus ígér... A basszus-átvitelt itt is mélykiemeléssel, valamint a reflex-hatással igyekeznek pótolni, de 90-100Hz alatt így sincs számottevõ hangnyomás. Az irányhatás nagyon jó, a torzítás pedig meglepõen alacsony, a középsáv szinte teljesen tiszta, a tüskék még
96dB-n is csak 16kHz után nõnek 3%-ig. Az impedancia (szokatlan módon) nem kisebb, inkább nagyobb a megengedettnél, és mindvégig a specifikált 4 ohm fölött marad. A burst-fotókon végig utólagos berezgések mutatkoznak, de ezek mindig megszûnnek, mielõtt az új
jelcsomag megérkezne.
JBL XE-3. A hangnyomás-görbe egyenletesebb lett, csökkent az a bizonyos vályú. (Amit kivettek belõle, azt most is rárakták a görbe legfelsõ szakaszára). Ebben a két regiszterben tér el a leginkább egymástól a két példány. A kettõ közül a jobbiknak ugyanannyija van 22kHz-en, mint 1kHz-en! Az érzékenység most már csak 3dB-vel kisebb a kelleténél (90dB). A mélyfrekvenciás átvitel hasonló, de 10Hz-cel mélyebbre megy, mint a kisebbik dobozé. Az iránykarakter 20°-on még példás, 40°-on azonban már négy-öt dB-vel is beszakad a keresztezési frekvencia környezetében. A torzítás igen alacsony, 96dB hangnyomáson 19kHz-en is csak 2,8%, 15kHz alatt már egyetlen %-on belül marad -
márpedig az ennyire magas hang ritkán jelentkezik ekkora intenzitással. A 96dB eléréséhez mindössze 4,8W-tal kellett
meghajtanunk ezt a dobozt. Impedanciája 10kHz-en esik a legmélyebbre, a minimum-érték 6 ohm, még elfogadható. Burst-fotók: mint a kisebbik JBL-en.
JMlab Laureate. A középtartomány az erõssége, ez egészen 8kHz-ig ±2dB-a belül fut - ritka erény. Két példánya szinte teljesen azonos. Érzékenysége pontosan megfelel a specifikációnak: 91dB. Mélyhangátvitele, ameddig van, szép, kiegyenlített, de sajnos, 100Hz alatt elfogy a lehelete. Iránykarakterisztikája szabályosságot mutat, amennyiben a felsõ sáv szintje 20°-onként 3dB-t esik (ehhez járul,
hogy a keresztezési tartományban kissé behorpad a görbe, de csak 40°-on). Torzítása kis teljesítményen úgyszólván nincs is, ha eltekintünk egy nagyon keskeny, 18kHz-es torzítási csúcstól, amely egészen 10%-ig, illetve 96dB hangnyomáson 17%-ig szökik fel. A többi maximális érték csupán 2% (2,8 és 15kHz-en), illetve 1,3% (170Hz-en) - meglepõ, hogy mélyfrekvenciákon is ennyire jól viselkedik ez a kis doboz. Ez részben az érzékenységével függ össze, ugyanis a 96dB-hez mindössze 2,65W-ra volt szüksége. Viszont az egész mezõnyben ez a hangsugárzó produkálta a legcsúnyább burst-jelet: magasabb frekvenciákon furcsán eltorzul az akusztikai válaszjel, még az amplitúdója is megnövekszik. A jelcsomagok közötti szünetben, amikor nincs bemenõjel, a rezgés egy idõ után megszûnik, majd késõbb
újragerjed. Ami az impedanciát illeti, a Laureate inkább 4 ohmosnak tekintendõ. Nem véletlenül van megumbuldálva a specifikációja - lásd a gyári adatok táblázatában a kérdõjelet. A JMlab "névleges/min." impedancia gyanánt 8/4 ohmot specifikál. Ez a számpár nem felel meg az
elõírásoknak; a névleges 8 ohmhoz csak 20%-kal kisebb, 6,4 ohm minimumot engednek meg. A valóságos minimálérték 3,8 ohm.

Szeánsz


Noha jól ismerjük a Single Speaker Demonstration elvét (mint a Linn cég már évekkel ezelõtt felfedezte, bármiféle pótlólagos hangsugárzó jelenléte azonnal megérezõdik a hangminõségen, ezért kizárólag csak azokat szabad benntartani a szobában, amelyek elengedhetetlenül szükségesek (mivelhogy éppen õk szólnak); szóval, mi magunk is jól ismerjük és helyesnek tartjuk ezt az elvet, mégis
kénytelenek vagyunk negligálni, ugyanis a szeánszon mi zeneszámonként kapcsolgatunk, és ha minden nóta után hangsugárzót cserélnénk, akkor több volna a hórukk, mint a hangjegy. Hét pár doboz (hat pár, plusz az etalon) éppen elég cipekedésre ad alkalmat: laborba föl, laborból le,
fotóshoz föl, fotóstól le, szerkesztõségbe fel... egyelõre itt tartunk.
Mi tehát Dopple Speaker Demonstrationt tartottunk, amennyiben egyszerre mindig két pár doboz volt benn a szobában: a tesztpéldány és az etalon. Mind a két pár rá volt kapcsolva a Denon PMA-320-ra (ennek az erõsítõnek kettõs hangsugárzó-kimenete van). Az egyik dobozpárt
felraktuk a Linn Index lábazatra, a másikat a földre tettük, majd zeneszámonként cserélgettük õket. Eközben az állványt is folyvást taszigálni kellett, rátolni a falra vagy elhúzni tõle, aszerint, hogy melyik hangsugárzó-típus hol érezte jól magát. A dobozokat enyhén, mintegy 20 fokkal befelé fordítottuk. Közönséges hangszórókábelt kötöttünk be, olyat, amilyet a legtöbb hifista használ. Az etalon a
Heybrook HB1 volt, új példány, de erõsen "bejáratva" ennek a szempontnak ma már jelentõséget tulajdonítunk. A zenét a Pioneer PD-91 szolgáltatta. Tesztmûsor: Trini Lopez jubileumi albuma idehaza is kapható), Carmen-részletek, Opus3 demólemez (dél-amerikai népzene), alkalmanként egy kis szimfonikus zene Beethoventõl és Mendelssohntól, egy részlet Bach Magnificatjából, továbbá a Dave Brubeck Quartet
népszerû Take Five-ja.


Philips FB 650

Mintha kiegyenlítettebb volna, izmosabb mélyekkel. Jól szól. Az átvitele talán egyenletesebb, de nincs elég magasa. Az Andok-zene mattabb, tompább. Lelassul. Kisebb dinamika. Tisztességes, de lényegesen gyöngébb a HB1-nél. * Elsõre mintha több mélye volna, de az nem az igazi: "üt", idõnként eluralkodik a hangképen, gerjed. Magasa sincs elég, hiányzik a csilingelés. Tompább. Nem kellemetlen
(rosszabbra számítottam!), mondhatni tisztességes versenytársa a HB1-nek, de valahogy nem vágyom rá. * Elsõre meglepõ, hogyan fér bele ennyi mélyhang egy ennyire kis dobozba, ez elõnyös - az viszont hátrányos, hogy dohog. Középtõl felfelé kissé szúrós, kásás, a legmagasa sem tiszta. Tompább, a tere összenyomottabb. Rosszabb kedvû hangszóró. Nem versenytársa a HB1-nek, de ha a mércét lejjebb vesszük, elfogadható. * Melegebb, zsírosabb hangzás. Túl tömör, kissé monós. Némileg rekedtes hangszín, nem eléggé csengõ. De nem kellemetlen. Operán dobozos, nem szárnyal, leragad, sávhatárolt, közel jön. De elegendõen zenei hang, nem bántó. A hangszerhangok nem elég szépek. Az
Andok levegõjét nem tudja lesugározni, nyomott, elnehezül. Szimfonikus zenén a dinamikai különbségek összemosódnak. Nem tolmácsolja szépen a fortisszimókat, és nem is szereti õket. Döngésre hajlamos, erõsen el kell húzni a hátsó faltól.
Az etalon. Cseng, bong, szépen szól, dinamikus - viszont lehetne több mélye. * Élénkebb, vidámabb és "gyorsabb", világosabb. Sajnos, kevés a mélye. * Levegõsebb, nyitottabb. Finomabb magas. Dinamikusabb. Zeneibb. Kevés a mélye. * Ismerõs hangkép, tiszta, csengõ, nyitott (bár némiképp "preludiomosabb" a régi típusnál). Operán szárnyalóbb, hangosabb, de tolakodóbb is. A basszusát keveslem. Nagyobb perspektíva, több részlet. Viszont idõnként kiürül. A demó-zenéken példásan élethû. Szimfonikus zenén néhol tolakodó, másutt megnyerõ
hangszerhangok.
Ítéletünk: az FB 650 nem magyar hangszóró, nem is kommersz japán - de még nem is igazán audiofil produktum.

Philips FB 690

Nincs igazán jó magasa; magasban erõlködik. Grízes, nem cseng ki annyira, forszíroz. Carmen: nincs középmagasa. Az Andok-zenén jó mélyek. * Mintha loudnesses volna, de ez csak mélyben hatásos, magasban nem cseng ki. Már a középhangok is el vannak nyomva: nemcsak felharmonikusok, de helyenként mintha már alaphangok is hiányoznának. Az ének, gitár visszaszorul. Az arányokat felborítja. Nem eléggé kiegyenlített, nem szép, nem kulturált. * Reflex-basszus: feldúsul, leválik, éli a maga életét. Magashiány; komor. És nem is elég tiszta. A vonósa kásás. * Reflex-döngés. Kissé fedett, de nem rossz. Nem elég nyitott. Elõbb-utóbb itt is hiányozni kezdenek a magashangok, A hangkép nem "emelkedik". A prezensz még mindig "berezeg", nincs eléggé megfogva, kiartikulálva. A frekvencia-aránya helyesebb, de a hangkép "piszkosabb", érdektelenebb. A basszus feltétlenül több, és az energiák mélyebbek. Dinamikailag mégsem elégséges. De jól hallgatható. Az Andok-zenén komoly hiányérzetem támad. Itt zárt és sávhatárolt (frekvenciában is, dinamikában is) - nem rossz, de nem audiofil. A színpad elõre csúszik. A basszus-döngés zavar (leválik a hangkép egészérõl).
Az etalon. Egyre inkább érzem, hogy nincs mélye. Középtõl felfelé nagyon jó, egyenletes, bár felfelé húz. Mindent elkövetnék, hogy ennél maradhassak. * Ugyanaz, mint eddig: kulturált, világos, levegõs, részletezõ - és basszusban szegényes. * Már a tapson is érzõdik, mennyivel differenciáltabb. A mélyei ugyan gyöngék, de valóságosabbak, nem hamisítanak - csak kevés van belõlük. * Tisztább, megfogottabb. Nyugodtabb - és mégis elevenebb. Operán szárnyal, de kissé szõrös, és könnyebb fajsúlyú a kelleténél. Egyébként meglepõen élethû hangszerek.
De most a teszt közepétõl kezdve már érzem a fárasztó hatását. Az Andok-zenén klasszissal jobb.
Ítéletünk: az FB 690 fenntartásokkal jobb a 650-esnél, körülbelül olymódon és annyival, ahogyan és amennyivel az Orion 500-as széria is jobb a 200-asnál.


Philips FB 815



Jobb az elõzõ Philipseknél. Elsõ hangzásra még tetszik, de a popénekes hangján furcsa, bugyborékoló zönge. Carmen: mattabb, de egyenletesebb. Mélyben erõteljes, aztán felfelé esik az átvitele (a HB1 fordítottja). A basszus a nagy beütéseken is megvolna, de valami mégse stimmel. Az Andok-zenén matt, de kiegyenlített, puha mélyekkel. Beethoven: visszhangos? * Kellemesebb mélyek, már nem dohog. Lehetne
élénkebb, lendületesebb. Az egészen magas hangok nem csengenek ki, ettõl kissé szomorú. A zongora is tompa. Az ihlet elvész, a zenészek kissé kötelességszerûen játszanak. Nincs elég levegõje, dinamikája - inkább csak hangos. Egyes részleteket kiemel, felborítja a zenekar hangzás-egyensúlyát. * Elsõ hallásra semmi hiba. Inkább hiányérzet. Mindenben lehetne egy kicsit jobb. Nekem színtelen, tompa.
Kellemesebb, tisztább az elõzõ Philipsnél, de még mindig nem audiofil termék. Túl sok szín eltûnik. Jóminõségû konzerv-hang. * Puha hangzás, itt is hallok egy kis fölösleges döngést, de az már kevésbé bántó. Már magasabb a tónusa, mint az elõzõ Philipseké, de a magasai még mindig
szegényesek. A középsáv túlságosan visszafogott, és az egész nem eléggé színes. Nem popzenére való. Még mindig kissé közeli hangkép, de már szélesebb a színpada, mint az elõzõeké. Operán kellemesen tompa, ez a mûfaj jót tesz neki (zenekari árok?). Nem annyira szép, de a balansza jobb, s ezért hallgathatóbb.
Az etalon. Világosabb hangkép. Lényeges mélyhiány. A magashangok jobban elkülönülnek. Minden sokkal levegõsebb. Erre szavazok: addig ármánykodnék addig helyezgetném, amíg meg nem jön a mélye. (Jó, jó, de ha mégsem sikerül? A Szerk.) * Világosabb. Több élet, lendület, jobb magasak. Levegõ, vidámság, részlet-finomságok. A hangszerek valóságosabbak. A zongora tetszik, a hegedû kevésbé. Mélyhiány. * Teres, levegõs, az ének szárnyal, sokkal több részlet. Valóságosabb. * A popzene sokkal szebb, valóságosabb, csengõbb. Az énekhang klasszissal jobb. A basszus sem rosszabb (persze, lehetne testesebb). Carmen tisztán szól, levegõs, néha picit harsány, de a dinamikájával megnyerõ. Az Andok-zenén verhetetlen, már az elsõ taktusokon is sokkal egészségesebb. A szimfonikus zenén harsány, helyenként szõrös.
Ítéletünk. az FB 815 nem annyira kifinomult, mint a Heybrook, de egészségesebb frekvencia-arányainak köszönhetõen számos lejátszóberendezésben elõnyösebben szerepelhet.


JBL XE2


Meglepõdtem, hogy mennyire jól szól ez a kis vacak! A magasai-mélyei megvannak, és amije van, azt le is sugározza. Az átvitele teljesen egyenletes. A teteje nagyon magasra megy, de van rajta egy enyhe gríz. A mélye is jó, tud nagyot szólni. Mindegyik zenén jó. * Nekem is ez volt az elsõ benyomásom: megdöbbentem, mi jön ki ebbõl a kis dobozból. De amikor jobban odafigyeltem, felfedeztem,
hogy a mélyei azért mégsem igaziak (bár hatásosak): nem elég mélyek és nem elég megfogottak. Középtõl felfelé szépen szól, van dinamikája, levegõje, de a tere sokkal szûkebb. Minden zenén hatásosan szól, jól hallgatható. * Egészen meglepõ dinamika és mélyenergia... leesett az állam. De nekem azért kicsit nagyobb mennyiségû magashang kéne, ez így picit tompa (talán csak a HB1-hez képest?). Sokáig nagy bajban lettem volna, ha választanom kellett volna: más erények, más hibák. * Picit fojtottabb tónus, van rajta egy kis fátyol, de nem rossz. A magasai jók, és alul is igen tisztességes energiákat szolgáltat. Véleményem szerint nem teljesen lineáris: a középsáv egy picit behorpad, a magas kiemel. De hallgatható doboznak ígérkezik. Operán enyhe fátyol, a mély és a magas között nem teljesen folyamatos az átmenet. Egy picit döng, de nem kellemetlenül teszi, a mélyei kifejezetten puhák. A dinamikája kissé szûk, de az egész jól együtt van, könnyû megszokni és megbarátkozni vele - csak éppen egészen más, mint a HB1. De vannak erényei még azzal szemben is! Várakozásaimmal ellentétben egyáltalán nem JBL-es, nem tolakodó - éppen ellenkezõleg. Nem teljesen kiegyenlített, de a mennyiségi arányai jók. Hallgatható. Beethovenen
hátrábbról jön, szeriõzebb. Van benne egy kis fojtottság, de az még jót is tesz neki. A mélyhangjai kifejezetten szépek, a magasregisztere pedig valószínûleg még feljebb is megy, mint a Heybrooké.
Az etalon. ...és mégis, van a HB1-ben valami, amiért (ha nagyon halványan is), de rá szavazok. A magasakon nem érzem azt a pici grízt. Azonos minõségûek, de a HB1 valamivel természetesebb. * A HB1 mégis jobb. Nagyobb a tere, finomabbak a részletei. (De partiban van vele a
JBL). * Ma este elõször vettem észre, hogy a HB1-nek is vannak hibái. De az Andok-zenén megint meggyõzött: levegõsebb, lendületesebb, könnyedebb, úgyhogy mégis ezt választanám. * Élénkebb, tolakodóbb, levegõsebb. Több a középhang, és a hangkép felfelé emelkedik. Megnyerõbb, viszont idõnként kiürül. Kicsit túl direkt, "rámesik". Operán a szokásos: a mélyeket nem tartja meg, nyitott, eleven, néhol harsány. Az Andok-zenén elevenebb, izgalmasabb, de a fárasztó hatása már megérzõdik. Szimfonikus zenén szép, de picit elõretolakodó és reszelõs. Én is a Heybrookra szavazok, de most kissé rossz szájízzel.
Ítéletûnk: a JBL XE2 megközelíti a HB1 minõségét. Másféle hangkarakter, eltérõ erényekkel és eltérõ fogyatékosságokkal. Ha az ára valóban nem fogja meghaladni a 20 ezer forintot, feltétlenül jó vételnek érezzük.


JBL XE-3


Egyértelmûen erre szavazok! Elsõre idegen volt, teljesen másképpen szól, mint a HB1, de az operánál már eldöntöttem, hogy jobb a basszusa, sõt, magasban is jobb. A dinamikája is elegendõ. Érzek ugyan valami fojtottságot, egy kis árkot a frekvenciaátvitelen, de középtõl felfelé teljesen egyenletes. A dél-amerikai zenén sokkal jobb, ezekrõl a dobokról éppen ennyi mélyhangnak kell megszólalnia. A kórus tömörebb (bár nem annyira szép). * Bajban vagyok. A magasak és a mélyek kapásból jobbak, de a hangzás kissé erõszakos, lehetne finomabb. A kóruson jobb. Még hallgatnom kéne. A JBL-re szavazok, de nem jó a szám íze. * Ha az elõbb bajban voltam, most ez csak fokozódott. A Carmennél már teljesen átpártoltam a JBL-hez. Ennyi mélyhangért már meg tudom bocsátani azt a kis fedettséget. * Élénkebb, prezenszesebb az XE2-nél.
A basszus több és jobb, mégis problematikusabb: nem annyira arányos, picit kemény. Kellemes, de nem igazán széles térhatás. Jól hallgatható. Az energiaeloszlása nem annyira kellemes, mint a kisdobozé volt. Operán a basszusa kissé kopogós, de így is kellemesen szól. Távolságtartó. A HB1-hez képest valamivel több benne a nyugodtság (a levegõsség rovására). Az Andok zenén koherens, ha nem is
annyira friss levegõjû, mint a HB1. A Magnificaton zeneibb, nagyobb a tartása, jobban érvényesül a kórus. A részleteket kevésbé nagyítja ki, de kevésbé is tolakszik. Ahogy az elõbb (rossz lelkiismerettel) még a HB1-re szavaztam, most (éppoly rossz lelkiismerettel) a JBL mellett
voksolok.
Az etalon. Most már nem tetszik annyira. Úgy érzem, a frekvenciaátvitele középtõl felfelé kiemel, majd a végén hirtelen leesik. * Kulturáltabb, de... * Most is sokszor csengõbb, élénkebb, de már testetlennek érzõdik, és hosszú távon fárasztóbb. Megjelenik rajta a szúrósság, reszelõsség. Vérszegény is. * Nyíltabb, közvetlenebb hangkép. Kevesebb basszus. Többet ad vissza az eredeti helyszínbõl, meg a Trini Lopez kalapácsából. Több részlet. De most már fárasztóbb, és kezdem újra érezni azt a bizonyos sziszegést, operán pedig az érdességet is. Az Andok-zenén még mindig jobb, de most már túlságosan nyüzsgõs, a végén kissé fárasztó. A Bach-oratóriumon már nagyon üres (DDD plusz korhû hangszerek...), a basszus teljesen hiányzik, a kórus elnéptelenedik.
Ítéletünk: a JBL XE3 mindent egybevetve jobb - legalábbis szélesebb körben használható a Heybrooknál. Távolról sem kifogástalan, de kevésbé problematikus hangsugárzó.


JMlab (Focal) Laureate


Egyértelmûen a legjobb doboz az összes közül, amit ma hallgattunk. Ahogy megszólal, úgy jó. Kiegyenlített. Magasban tovább megy a HB1-nél, mélyben pedig addig, ameddig egy ekkora doboz egyáltalán elmehet. Minden zenén ez a jobb. Az operán mintha gyorsabban forogna a
lemez! A dinamikája eléri a HB1-ét. Magasban szellõsebb, a szólamokat jobban szétválogatja. Természetesebb hangú az elõzõeknél. * Én is kapásból erre szavazok, szerintem is ez a legjobb az összes közül. A mélyei nagyon szépek, puhák, hasonlítanak a valóságoshoz. De a Carmen gyermekkórusában mintha torzítana a magasa és a közepe. * Nem írtam sokat, mert féltem, hogy meg leszek kövezve, ha túl sok jót mondok
errõl a kis izérõl. Meglehetõsen jól szól, elõbb: "a méreteihez képest", majd: "egyáltalán". Kifejezetten zenei, és kiegyenlített, nyugodt. Egy hibája van, a tere nem annyira jó. * Picit fedett? Vagy inkább: lekerekített hang. A sáv nem igazán széles. A mélye üt, de egyfajta kongó karakterrel teszi, egész kellemesen. Jól együtt van. Kitûnõ kompromisszum. A popzene nem az õ mûfaja, de azt is tudja.
Lehetne azért egy kicsit "gyorsabb". Operán zártabb, és itt már nem is jobb a basszusa. A felsõ sáv leszûrõdik, még egy kis reszelõsséget, színezõdést is érzek, de így is arányos és fõleg: ízléses. Nekem azért egy kicsit lassú, elnehezülõ. Az Andok-zenén már túl súlyos, nem elég
izgalmas - úgy látszik, ez a kiegyenlítettség ára. Komorabb. Nem elég tágas a színpada.
Az etalon. Nincs kommentár * Magasátvitelben, térhatásban és levegõsségben azért még mindig ez nyer. * Több baja van, mint a másiknak. Középtõl felfelé tetszetõs, de sokszor zavar. * Popzenén világosabb, izgalmasabb, "gyorsabb". Bár itt-ott kiürül. Operán már a reszelõssége ugrik ki, viszont roppant egészséges, eleven. Az Andok-zenén verhetetlen. A Carmen gyermekkórusa gyönyörûen szól, itt dinamikus és lágy egyszerre, sõt, a mélyei is megvannak. Széles, tág, színpadszerû. Bármelyik zenén erre szavazok.
Az elõzõ 5 szeánszon egységesen ítéltünk, most azonban polarizálódott a zsûri véleménye. A szavazás 3:1-re ütött ki a Laureate javára, tehát formálisan megvolna a kétharmados parlamenti többsége. Mi azonban ilyenkor még nem vesszük le az ügyet a napirendrõl. Módot adunk rá, hogy a kisebbségben maradt zsûror magába szálljon, nyilvánosan önkritikát gyakoroljon ("ma indiszponált vagyok", "elfáradtam" stb.), csatlakozzék a többségi véleményhez, esetleg önmagával és a világgal meghasonulva visszavonuljon a közéleti szerepléstõl, s beálljon hajósinasnak vagy remetének. Ha viszont továbbra is makacsul kitart vélt igazsága mellett, perújrafelvételt
rendelünk el, újabb tanúk, akarom mondani újabb zenék meghallgatásával. Most is ez történt.
Az elsõ tanú egy 1955-ben felvett monó felvétel volt, amelyen Glenn Gould zongorázik Bachot, miközben a magnószalag hangosan suhog, a legendás zongorista pedig, szokásához híven, megfeledkezik önmagáról, és belebeszél a felvételbe. A Laureate tolmácsolásában a zongora kissé szétesõ és mélyebb tónusú volt, kevesebbet lehetett hallani a szalagsuhogásból és semmit sem a mûvész motyogásából. A HB1 zongorája egységesebb volt, magasabb tónusú, és jól hallatszott rajta a suhogás és a motyogás.
A második tanú a dzsesszfelvétel, az ötnegyedes Take Five, életnagyságú dobossal és iszonyatos dinamikával. Brubeck, a zongorista itt csak ritmuskíséretet nyújt, s úgyszólván szabadkezet ad a dobos Joe Morellonak, aki él is a lehetõséggel, és úgy püföli a szerszámait, mintha csak be akarná lyukasztani õket. A régi analóg felvételen (jellegzetes CBS) a basszus erõsen ki van emelve, a cintányér "egy-az egyben" hallatszik. Digitális eljárás ide, ezüstkorong oda, ez a CD nem steril, és tud kommunikálni a hallgatósággal. Legalábbis, a Heybrookról.
A Laureate-on ez a fenomenális zene bizony nagyon sokat veszít a varázsából. A cintányérja matt, jellegtelen, a basszusa gerjed, az egész dobozka rogyadozik, a középsávban a feszes pergamen-pergések összefolynak, berezegnek, bezörögnek. Ha csak az utolsó számok alapján ítélnénk, a HB1 nyerne 4:0 arányban.
Mint tudjuk, a hifi-készülékek nem egyetlen számegyenesen helyezkednek el, tehát mondjuk a +3-as vagy a -2,5-ös pontnál; ritkán lehet õket egyhangúlag és egyértelmûen jobbnak vagy rosszabbnak minõsíteni. A Heybrook HB1 önfejû karakter, "ein Mann ein Wort", "Ha férfi vagy, légy férfi" - csodálatraméltó erényekkel és durva hibákkal. A Laureate viszont a megalkuvás és az alkalmazkodás érdemes, sõt, kiváló mûvésze: kompromisszum, amely gyaníthatólag sokféle rendszerbe illesztve jól mûködik, s becsülettel szolgálja a zenét (egy bizonyos határig). Ravasz hangsugárzó. Becsap; tudja, hogy tudod, hogy becsap - és még így is el tudja hitetni veled, hogy neki van igaza.[/quote]HFM

[steven7]

idézet:

---

Ezt írta lameXpert:


Szekám Pál alias Darvas László[/quote]

[ 2003. február 25.: steven7 szerkesztette a hozzászólást ]

[lameXpert]

idézet:

---

Például Heybrook!

--------------------------------------------------------------------------------

Ezzel a névvel egyszer már találkozhattak a Hifi Magazin olvasói: két évvel ezelõtti hangsugárzó-revûnkben ("Angolra hangolva", HFM 14.). Akkor a nagy Heybrookot, a HB3-ast vettük fülügyre, több más angol cég produktumaival egyetemben (Cetestion SL6, KEF Cantata, Mission 770). Azok persze mind drága, 300 font fölötti jószágok, a HB3-nak éppenséggel 430 font párja, referencia gyanánt szóba jöhetnek ugyan, de bolti árucikk nálunk aligha lehet belõlük. Márpedig a referenciák után most már árucikkre is szükség volna. Akárcsak Olvasóink, mi is egyre növekvõ ingerültséggel figyeljük a hazai bolti választékot, helyesebben e választék teljes hiányát. A helyzet mindkét
fél számára tûrhetetlen: Olvasóinknak nincs min zenét hallgatniuk, nekünk pedig csõdöt mond minden igyekezetünk, hogy hiteltérdemlõen leírhassuk a lemezjátszók és erõsítõk hangképét. Mert hát mit értsünk azon, hogy "definíció", "mélységérzet" stb., ha a lánc végén álló,
gyatra hangsugárzó eleve leblokkol mindennemû auditív finomságot?
.......

Mások azonban nem ennyire skrupulózusak. Fogalmunk sincs, honnan és hogyan, de idõnként annyira drága hangsugárzókat tesznek ki a kirakatba, hogy azoknak az áráért már tényleg nyújtani kéne valamit. (Az egyiket jelen számunk tesztrovatában Mutatjuk Be - mérsékelt lelkesedéssel.) És egyre inkább megérett bennünk az elhatározás: úgy látszik, mégiscsak nekünk kell tippet adnunk a kereskedõknek! Lehet,
hogy mi sem találjuk el az optimumot (van-e egyáltalán optimum?!), azt a típust, amely a legolcsóbb, és mégis, a legtöbb embernek a lehetõ legtökéletesebben beválik - de annál, amit a magyar kereskedelmi vállalatok eddig produkáltak, annál mi csak jobbat választhatunk!
Hangsúlyozzuk: választásunk nem kizárólagos érvényû, nem az egyedül üdvözítõ. Sok más cég és sok más típus is szóba jöhetne.
Választásunk bizonyos fokig a véletlen mûve, hiszen néhány olcsóbb modellt eddig is alkalmunk volt kipróbálni, mérsékelt sikerrel, de töretlen kíváncsisággal. Történetesen egy Heybrook HB1-es volt az, amely elsõnek villanyozott fel bennünket. Kipróbáltuk, megmértük,
meghallgattuk, és úgy éreztük, hogy ha olcsón hozzá lehetne jutni, akkor esetleg ez lehetne az elsõ Néphangsugárzó Magyarországon. A Tippet a RAMOVILL-nak súgtuk meg, mert ismertük a vállalkozókedvét, és mert eddig azt tapasztaltuk, hogy ez a kereskedõvállalat akceptálja a
leginkább a Hifi Magazin filozófiáját. A RAMOVILL kapcsolatba lépett az angol céggel, és kedvezõ árajánlatot kapott - feltéve, hogy legalább 1000 párat rendel. Ez már számottevõ széria; ha valóban forgalomba kerül (márpedig a RAMOVILL-nál azt ígérték, hogy jelen számunkkal egyidõben vagy nem sokkal késõbb már a HB1 is kapható lesz!), akkor hazánkban észlelhetõen emelkedni fog az audiofilek
ízlésének átlagszínvonala. .........
Ajánlatunk tehát: például a Heybrook HB1. Vagy bármi más, ami legalább annyira jó, mint a HB1.
......................

Heybrook HB1

A gyártmányismertetõbõl idézünk: "Az volt a célunk, hogy elkerüljük a hasonlóképpen árazott konstrukciók eddig kivédhetetlen kompromisszumait. A doboznak elegendõen nagynak kell lennie, hogy a basszusa realisztikus és súlyos maradjon, anélkül azonban, hogy fel kellene áldoznunk a középsáv tisztaságát. A hangsugárzó jó hatásfokú legyen, hogy az olcsó erõsítõk is megbirkózzanak vele, egyszersmind
azonban képes legyen felmutatni mindazokat az árnyalatokat és dinamikát, amelyeket az igazán drága lejátszóberendezések
produkálnak." Hát elég nagy fába vágták a fejszéjüket (mondaná az egyszeri favágó); majd meglátjuk, hány zsákkal telik (mondaná az egyszeri molnár).
"Ezt csak kivételesen jó paraméterû hangszórókkal lehetett elérni. Behatóan teszteltük a világ minden tájáról bekért hangszórókat. Az a kettõ, amelyet végülis kiválasztottunk, rendkívül egyenletesen sugároz, és érzékenységüket tekintve kitûnõen illeszkednek egymáshoz."
(A hangsugárzót nem szedtük szét, de a dómjáról tudjuk, hogy a norvég SEAS gyártmánya.) "Egyszerû keresztváltóval hangoltuk össze õket, megtartva kitûnõ dinamikájukat és tranziens karakterüket. A keresztváltó alkatrészei olyan minõségûek, hogy általában csak monitorokban találni ilyet. A 15 milliméteres dobozfalakat belülrõl 7mm vastagságú bitumenezett lemez csillapítja. A belsõ csillapítóanyag
szivacs és hosszúszálú gyapjú keveréke." És egy záradék, aktivisták számára: "A hátoldalon a csatlakozóblokk elmozdítható, a passzív keresztváltó kiszedhetõ, miáltal a rendszer alkalmassá válik rá, hogy külsõ keresztváltóval és erõsítõkkel hajtsuk." Ezt azért mindenki csak a saját felelõsségére tegye. Vagy lehetõleg még úgy se.
Utoljára, de nem utolsósorban a HB1 megjelenésérõl. Nos, csinos kis doboz, akkora, mint egy HS280-as Orion. A dohogója 200, a csipogója 25 milliméter átmérõjû. Alul az elõlapot egy kis díszgerenda hosszítja: Maga az elõlap egyszerû pozdorjalemeznek látszik. A hangszórók jó brit szokás szerint erõs fémcsavarokkal rögzülnek - ez a doboz aligha fog szelelni. A csipogó alatt egyébként csak egy vájat van, a lyuk nem nyílik bele a doboz légterébe, Tesztpéldányainkat másfél-két évvel azelõtt vásárolták (egy barátunktól kaptuk kölcsön), ezeken az elõlap még dísztelen. Az újabb keletû példányok elõlapján zöldszínû, keretes díszfelirat látható: "Heybrook HB1 - made for music." Hangszóróselyem helyett egy speciális, nyitott pórusú habszivacs védi a hangszórókat. (Jó lesz vigyázni vele: a dómsugárzót nem védi eléggé, úgyhogy ne tapogassuk a szivacsot!)

Méréseinkhez

A két doboz frekvencia-jelgörbéje (1. diagram) csaknem teljesen egybeesik, az eltérés csekély. A frekvenciaátvitel (figyelembe véve a közeltéri korrekciót) 100 és 20000Hz között ±3,5 decibelen belül marad; itt már érzõdik, hogy a HB1 is "angolra van hangolva", habár a felsõ tartománya egy kissé cikkcakkos: csúcsokat mutat 3kHz fölött, illetve 5,5 és 10-12kHz-en.
A közeltéri mérés (2. diagram) enyhén csillapítatlan mélyátvitelrõl árulkodik, a görbe 65Hz-en esik 3 decibellel az átlagszint alá.
Iránygörbék (3. diagram): a 20 fokos görbe még csaknem teljesen párhuzamos a tengelyirányúval, a 40 fokos a kereszttartományban valamelyest beszakad, de még így is sokkal jobb az átlagosnál, különösen, hogy a magastartományban 12kHz-ig kitart.
A torzítás meghökkentõen alacsony. Kis teljesítményen (4. diagram) 100Hz-tõl felfelé még az 1 százalékot sem éri el, a tipikus érték inkább fél százalék - és a hangsugárzó ezek után 96dB hangnyomáson is (5. diagram) úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna - ilyet még nem pipáltunk! A HB1 érzékenysége egyébként valóban 90dB, a 96dB-s hangnyomáshoz 3,7W erõsítõteljesítmény szükséges.

Szeánsz

Amikor összeültünk, azon a héten már túljutottunk vagy 5 hangsugárzó tesztjén (lásd: Bemutatjuk, a 98. oldaltól), és etalon gyanánt mindvégig a jó öreg Orion HS 280-ast használtuk. Elõször a Heybrookot is ugyanezzel a HS 280-assal állítottuk szembe, így aztán jelen számunk összes hangsugárzó-tesztje minden további nélkül összevethetõ. A lemezjátszó a NAD 5120 volt, a Triangulum lemezjátszóállványon, Ortofon MC 2000 hangszedõvel, T-2000 illesztõtranszformátorral - ezekrõl mind bõvebben írunk a Bemutatjuk rovatban. Az elõerõsítõ egy (utánépített) AGI 511A volt, a teljesítményerõsítõ pedig a Quad 405. A mû sor: Ortofon I/1. és II/1., aztán barokk zene a Reference Recordings egyik lemezérõl, végül egy japán dzsessz-trió - többre nemigen volt szükségünk. A hangsugárzók egyforma fazsámolyon álltak, közel a falhoz, váltakozva (hogy azonos maradjon a bázistávolságuk). Alább egymás után adjuk az egyes zsûritagok véleményét, elõbb mindig a tesztpéldányról, azaz a Heybrookról, aztán pedig az etalonról, tehát az Orionról.
A Heybrook: Kicsit sziszeg, de definiáltabb, teresebb, elevenebb, és a - legmélyebb - basszusa sem kevesebb, mint a másiké. Kicsit harsány, de telt, összefüggõ hangkép, egészséges hangszerhangok. Szép magasak. Nincs verseny a két hángsugárzó között. * Mindenképpen jobb, de középtõl felfelé bizonyosan. Talán még a Spendornál is jobb?! Mélye nincs elegendõ, habár szépen lehozza, amit kell. A magasa kitûnõ, a mélyeitõl többet vártam volna. Telt hangkép, mindazonáltal. * Nincs mélye. A magasai kissé szúrósak. Mindenképpen jobb, de nem annyival.
Az Orion: Dummog. Lapos. Fásult. A szólamok összekeverednek. beül. Álmos. Torz énekhang. Csúnya, szétesõ. Pléh cintányér. Bánatos. Definiálatlan. * Puffogós mélyek, érzetre talán több, de valójában ványadt. A közepe teljesen kiürül. * (Nincs kommentár.)
A meccs eszerint 4-0-ra végzõdött, természetesen a Heybrook javára. A HB1 kettõnk szerint klasszissal jobb, egyikünk szerint csak lényegesen jobb - a negyedik zsûror kissé csalódott volt. Kétségtelen, hogy a HB1 nem fogja öblös basszusokkal meglepni a beatkedvelõ nagyközönséget (habár a basszusára azért még visszatérünk). A magastartományában pedig van valami harsány. Ezek a hibái azonban eltörpülnek az erényei mellett. Ez a hangsugárzó már ugyanabba az iskolába járt, mint a Spendor, a Mission 770, a Heybrook HB3. Ezen már lehet zenét hallgatni bármilyen zenét. Ezen már meg lehet hallani, hogy egy felvételnek van-e tere vagy nincs. Ezen már hangszerek szólnak a térbõl, nem pedig hangszerfoszlányok a hangszóróból. A HS280 ezen a szeánszon annyira gyászosan szerepelt, hogy folyton a polaritását akartuk ellenõrizni, hátha abban van a hiba. (Nem abban volt.)
Ezek után a HB1-et nyilván oda kell állítani a Spendor mellé. Oda is állítottuk, habár nem egészen mellé, ugyanis a Spendor BC1 nem tûri a falak közelségét, legalább 1 méternyire el kell tolni a hátsó faltól, a Heybrook viszont "kisdoboz", szereti ott tudni maga mögött a
falat, ha nem is szorosan, de úgy 20-30 centiméternyire. Vaktesztrõl egyébként sem lehetett szó, hiszen e két hangsugárzó annyira ellentétes karakterû, hogy azonnal felismeri õket az ember.
Summa summárum: a Spendor még mindig jobb - dehát végülis csaknem háromszor annyiba kerül, mint a HB1 (350 font a 140 ellenében). Viszont a HB1 megcsinálta azt, ami eddig még egyetlen bolti doboznak sem sikerült, nevezetesen: hiányérzetet tudott hagyni maga után! A Spendor mély, lágy, kissé definiálatlan mélyhangjai ugyan kellemesebbek, és a sávszélei is jobban egyensúlyban vannak, viszont a
közép-magas regiszterben, s ennélfogva definícióban, szólamtisztaságban fölényesen a Heybrook nyert, olyannyira, hogy úgy éreztük: azért most már szükségünk volna egy megbízhatóbb etalonra... És akkor még egy próba: mi történik, ha a Heybrookot a faállványról áttesszük egy igazán jó fémállványra?! Nos: történik egy és más! Errõl majd bõvebben értekezünk a Bemutatjuk rovat legvégén;
most csak annyit, hogy a poszterképen látható lábazat hatására a Heybrook basszusa határozottabbá, definiáltabbá vált, a magastartomány pedig veszített érdességébõl. Azt mondhatnánk, hogy ha a Heybrook (szubjektív!) frekvenciaátvitele egy 10 fok meredekséggel felfelé futó
egyenes, akkor a lábazat ezt a meredekséget 5 fokra redukálta. Egyszersmind megnövekedett a zene dinamikája is. Amikor a dobozt visszatettük a faállványra, a zene egy kissé... elhervadt, nincs rá jobb kifejezés.[/quote]HFM

[lameXpert]

idézet:

---

A fekete macska farka

- A High Fidelity kritériumai - I.

Hobbink neve angol eredetû, olyasfélét jelent, hogy "magasfokú hûség a természeteshez". Elegáns, szuggesztív kifejezés, azt sugallja, minek ide sok beszéd, úgyis mindnyájan tudjuk, mit értsünk rajta. Mintha csak annyi volna a dolgunk, hogy fogunk két darab természethûséget, és összehasonlítjuk õket, melyik a magasabbik...
Sajnos, amikor az elvet át akarjuk ültetni a gyakorlatba (összehasonlítjuk két hifi-berendezés hangminõségét), rádöbbenünk, hogy a fogalmak nincsenek tisztázva, és egyáltalán nem világos, mit is kell érteni akár azon, hogy magasfokú, akár azon, hogy hûség vagy hogy természetes. Ijedtünkben segítségül kiabáljuk a mérnököket, az akusztikusokat, a zenészeket, az elszánt élõzenehallgatókat (sõt, a végén már azokat is, akik azt se tudják, mi fán terem a zene - abban a reményben, hogy "az õ fülük legalább nincs elrontva"). Kapunk is tõlük annyi definíciót, hogy csak gyõzzük feljegyezni. De ezek a meghatározások, amikor közelebbrõl megvizsgáljuk, s különösen, amikor használni akarjuk õket, bizony, összeroppannak a kezünkben. Kiderül, hogy nincs tartásuk: egyik érvük a másikra, a másik pedig az egyikre épül, az egész okoskodás körben forog, s önnönmagát akarja bizonyítani. Amikor a tanácsadók elvonulnak, s magunkra hagynak bennünket az érvek és definíciók e romhalmazával, az az érzésünk támad, mintha elsötétített szobában kergetnénk egy fekete macskát. A
baljós állat hol erre, hol arra surran, a szõrével meg-megsimítja a lábunk szárát, de bárhogy kapkodunk is utána, sehogyan sem tudjuk megragadni a farkát. A kishitûek (ezek általában kívülállók, nem vesznek részt a macskavadászatban, csak odakünn hallgatódznak az ajtó mögött) azt állítják, hogy macskánk nem is létezik. Szerintük az egész hifi reménytelen vállalkozás, merthogy a reprodukált hang úgysem közelítheti meg az eredetit, és egyébként is: ízlés dolga az egész. Nézetüket akár tiszteletben is tarthatnánk, ha ezeknek az embereknek
legalább halvány fogalmuk volna róla, mirõl beszélnek. De kérdezzetek csak rá, mire alapozzák véleményüket! Ki fog derülni, hogy soha életükben nem hallottak különbet valami suta japán Direct Drive lemezjátszónál, szomszéd-hozta nyugatnémet (de inkább hongkongi) midi-toronynál...
Biztos vagyok benne, hogy a hajsza nem értelmetlen, a macska itt dorombol körülöttünk. De szörnyen nehéz fülöncsípni, definíciók közé zárni. Hogy érthetõbbé tegyem, mire gondolok, fölöttébb kritikus szemmel fogom nézni a dolgokat, sõt, a kötözködéstõl sem riadok vissza, egyáltalán: igyekszem minél sötétebb képet festeni az elsötétített szobáról. A végén majd leteszem a sötét szemüveget (bocsánat a képzavarért), és felvillantok egy-két reménysugarat, hogy megvilágítsam a fekete macskának legalább a körvonalait.
Mint a komikus címbõl nyilván kiderült, esszét írok, nem tanulmányt; sok mindent érintek benne, s mert nem szeretek összevissza csapongani, gondolataimat fejezetekbe foglalom - de ezek inkább csak afféle lélegzetvételek lesznek, nem pedig németes alapossággal körülhatárolt gondolatkörök. Tehát nem módszertant kreálok ("Hogyan fogjunk sötét szobában fekete macskát?"), hanem csupán a probléma
megközelítésének módozatait veszem számba ("Hogyan szokás megközelíteni sötét szobában a fekete macskát?"). A dialektikus tanulságot akár elõre is összefoglalhatom: külön-külön egyik módszerrel sem megyünk sokra, de ha minden szempontot figyelembe veszünk, akkor...akkor majd meglátjuk. (Talán még a macskát is.)

1. Spekulatív megközelítés

Ez az úgynevezett lánc-analógia. Klasszikus formájában úgy hangzik, hogy "minden lánc csak annyira erõs, mint a saját leggyengébb láncszeme". A feladatunk eszerint abból áll, hogy megkeressük hangátviteli láncunk mindenkori leggyengébb láncszemét, és azt lehetõség szerint erõsebbre cseréljük. Eközben a hangátvitel nyilván egyre természethûbb lesz. Hogy melyik a leggyengébb láncszem, azt hol mûszaki, hol szubjektív szempontok szerint, hol pedig találomra döntik el. Vigyázat: most nem csak arról van szó, hogy például a hangsugárzót általában gyengébb láncszemnek tekintik az erõsítõnél! Hangsugárzóra mindenképpen szükség van, nem használhatunk õhelyette is egy erõsítõt!
A kérdés inkább úgy merül fel, hogy: "gyengébb-e a hangsugárzóm hangsugárzónak, mint az erõsítõm erõsítõnek?" Mellesleg, mint látni fogjuk, az egyes láncszemek hierarchiája távolról sem annyira egyértelmû, hogy bármelyiket - tehát akár a hangsugárzót is! - fenntartás nélkül a leggyengébbnek ítélhessük!
A lánc-analógia egyetlen egy esetben tökéletesen helytálló: ha a hifi-berendezésbõl a szó szoros értelmében láncot készítünk, vagyis a lemezjátszót, erõsítõt, hangsugárzót a hozzájuk tartozó kábelekkel együtt általvetjük egy folyó fölött, és megpróbálunk száraz lábbal
átkelni rajta. Ilyenkor tényleg azt fogjuk tapasztalni, hogy a lánc a leggyengébb pontjánál, valószínûleg valamelyik csatlakozókábel nyakrészénél szakad el. Ezzel azonban nemcsak a láncnak, hanem az egész analógiának is végeszakad, ugyanis a hangátviteli berendezés csak nagyon kevéssé lánc, sokkal inkább valami egészen másféle objektum, és hangminõségét nem feltétlenül a leggyengébb komponense határozza meg. Hacsak nem iktatunk Mambó magnetofont vagy hasonlót egy szuperberendezésbe - de ne vezessük ad absurdum a dolgot, maradjunk meg az ésszerû példáknál.
Egyszer régen, nagyon régen, a következõ értéktárgyak voltak a birtokomban: kazánlemezre épített fusi lemezjátszó, Shure M55E hangszedõvel, BEAG AET 250 erõsítõ, két Videoton Minimax. Történetesen módom volt rá, hogy próbaképpen minden komponensét értékesebb típusra
cseréljem. Semmi kétség: amikor a Minimax helyett megszólalt a kölcsönkapott B&O, a zene feléledt. Viszont a Minimaxon is nagyon jól meg lehetett hallani, mennyivel jobb a Shure M55E-nél az új V15 (késõbb meg is vásároltam). Ami pedig az erõsítõt illeti, elõzõleg egy Acoustic Research-öm volt, csak (ismerõs szituáció?) el kellett adnom, és azt reméltem, hogy a mérve kitûnõ AET 250 tökéletesen pótolni fogja. Hát nem pótolta! A hangminõség ugyanannyit romlott, mint amennyivel az M55E volt gyengébb a V15-nél vagy a Minimax a B&O-nál.
Namármost, azt még csak-csak hajlandó vagyok elfogadni, hogy egy mindössze háromtagú láncnak két leggyengébb láncszeme is lehet - de hogy három legyen! Mai fejemmel egyébként ennek a háromtagú láncnak a negyedik láncszemét: a kazánlemezre épített futómûvet gondolnám a legrosszabbnak. Dehát akkoriban még mit sem tudtunk a lemezjátszók sajáthangjáról.
Nézzünk egy másik láncot, azt, amelyet jelenleg használok: NAD 5120, Ortofon MC20S, T-30 transzformátor, Naim NAIT erõsítõ, Spendor hangsugárzók. Ez a rendszer abszolút értelemben legfeljebb ha közepes, de még ebben a berendezésben is meg lehet hallani bármelyik láncszem
cseréjét (csõkar - lapos kar; MC10S MC20S - MC 2000; T-20 T-30 - T-2000; Naim - HFM I/Quad - NAD 3020; Spendor - bármiféle más hangsugárzó), ezenkívül azt is észre lehet venni, ha jobb minõségûre cserélem a lemezjátszó-állványt, a hangsugárzó-lábazatot, az alátétet a hangsugárzó és lábazata közt, valamint bármelyik kábelt. Pedig a lánc-elmélet értelmében az összes, fentebb felsorolt változtatás közül kizárólag egyet volna szabad füllel is kimutatni: a leggyengébb láncszem cseréjét...
A klasszikus lánc-analógia teljes csõdje akkor következik be, amikor van egy középszerû berendezésünk, tengelyében egy jóminõségû erõsítõvel (mely utóbbit tehát minden szempontból a legerõsebb láncszemnek kell minõsítenünk!); kicseréljük az erõsítõt egy tízszerte drágábbra és ordítóan nagy különbséget hallunk! Brit szakírók az Audio Research elektroncsöves erõsítõirõl írnak olyasmit, hogy (szó szerint
idézem) "a különbség még egy Videoton Minimaxon is átjön". Jómagam szintén átéltem már hasonló kalandokat, szintén csöves erõsítõkkel.
Ruccanjunk át egy kicsit a stúdióba. Forradalmi változás tanúi vagyunk, az analóg hangtechnikát felváltja a digitális. Eközben az analóg magnót úgy tekintik, mint a leggyengébb láncszemet a hangrögzítés folyamatában. Igen ám, de hangrögzítés önmagában véve értelmetlenség, a felvételt elõbb-utóbb le is kell játszani - akkor pedig a végén megintcsak nem ússzuk meg hangsugárzó nélkül. Akkor most melyik a leggyengébb láncszem?!
A lánc-elv egy korszerûbb változatának foghatjuk fel a Linn-féle tézist (sajtószemle-rovatunkban már többször is szóba hoztuk). Ebben az elméletben információs láncról, az információt átbocsátó készülékek hierarchiájáról beszélnek. A mûsoranyagot információáradatnak tekintik. Ami információ elvész, végleg elvész: minden készülék legfeljebb annyit adhat tovább, amennyit õ maga kap az elõzõtõl. Minél
elõbb helyezkedik el valamely készülék az információs láncban, annál fontosabb a szerepe. Tehát, mondja a Linn cég, a legfontosabb láncszem a lemezjátszó-futómû, aztán a hangkar, aztán a hangszedõ. (Alternatíve pedig nyilván a CD-játszó, de persze az antidigitalista Linn nem számol ezzel az eshetõséggel.) A fontossági sorrendben az erõsítõ következik, majd legvégül (!) a hangsugárzó. A Linn-elv szerint "a jobb minõségû futómû gyöngébb hangkarral-hangszedõvel szebben szól, mint a gyöngébb futómû drága hangkarral-hangszedõvel". Ebben tényleg sok az igazság. Viszont magam is tapasztaltam, hogy akár egy komplett Linn lemezjátszó hangminõségét is mennyire leronthatja egy cifrán
muzsikáló erõsítõ vagy hangsugárzó. Ha abból indulunk ki, hogy a konstruktõrök viszonylag késõn (túlságosan is késõn!) figyeltek fel az analóg lemezjátszó "sajáthangjára", s mulasztásuk következtében a futómû és a hangkar a leggyengébb láncszemmé "nõtte ki magát", akkor a Linn-teóriát félig-meddig a klasszikus láncelméletre redukáltuk.
A lánc-analógia az úgynevezett józan ész terméke, ösztönösen ragaszkodunk hozzá, sajnáljuk elvetni - vagy legalább szeretnénk látni rá valami nem-gyakorlati, hanem elvi cáfolatot is. Ez azonban már átvezet bennünket a következõ fejezetbe. Addig is nyugodtan megtarthatjuk a lánc-analógiát, mint olyan életbölcsességet, amely ha nem használ, hát nem is árt, és ér annyit, mint a többi közmondás: csalánba nem üt a mennykõ, sötétben minden macska fekete stb. stb.

2. Mûszaki megközelítés

A mérnök nem spekulál, a mérnök mér. A mérésnek szigorú szabályok szerint kell végbemennie. Szabványok írják elõ a mérés körülményeit, a méréshez használt mûszerek tulajdonságait stb. és természetesen azt is, hogy a mérés eredményét hogyan kell interpretálni, számokba és
ítéletekbe foglalni. Mindezen elõírásoknak az az értelmük, hogy a mérés reprodukálható legyen (holnapután is a tegnapelõtti eredményt adja), és össze lehessen vetni a más készülékekrõl, más laboratóriumokban kapott mérési eredményekkel. A valóságban ugyan ez nem megy annyira gördülékenyen, mint az én golyóstollam a papíron (különösen a hangszedõ- és hangsugárzó-méréseket nehéz pontosan
reprodukálni, azonkívül sok visszaélésre ad alkalmat a szabványok sokfélesége is, mint ezt Sólymos Antal, a szabványok szigorú õre annyiszor kifejtette a Hifi Magazin hasábjain), de ne hasogassuk a fekete macska szõrszálait: a mûszeres mérés a lehetõségek szerint precíz, reprodukálható, elfogulatlan. Tehát méltán (avagy: jobb híján) tekintik a High Fidelity legfõbb kritériumának.
Ha viszont hívek akarunk maradni a tudományosság eszméjéhez - és ez nem nagyképûsködés, hiszen a Technika nem más, mint a Tudomány hétköznapi vetülete, mindkettõ ugyanazokhoz a módszerekhez ragaszkodik, a "reprodukálhatóság" is jellegzetes tudományos
követelmény! -, akkor azt is el kell várnunk, hogy a mérések elõrejelezzék az auditív minõséget! vagyis "papírból" meg kell tudni jósolni, hogyan fog szólni egy-egy készülék, s még inkább: hogy két készülék közül melyik szól majd jobban.
Az elsõ követelménynek talán eleget tehetünk. Ha egy masinán durva hibákat mérünk, akkor szinte biztosra vehetjük, hogy szólni is macskajajosan fog. Teljesen nyilvánvaló, hogy hangsugárzó frekvenciagörbéjén nem szabad 10-12 decibeles tüskének mutatkoznia; erõsítõnek nem szabad 2-3 százalékot torzítania; magnó jel-zaj arányának nem szabad 40 decibel alá süllyednie és így tovább. Ha
viszont valamely készülék 20-30 fontosabb paramétere többé-kevésbé elfogadható, akkor azt mondjuk rá: korszerû... És ekkor szennyezi be objektivitásunkat az elsõ szubjektív elem, ugyanis a "korszerû" kifejezés tökéletesen definiálhatatlan. Sohasem határozzuk meg, mekkora idõt ölel fel az a bizonyos kor, amelyhez viszonyítunk. Vajon korszerû volt-e az ötvenes évek Quad elektrosztatikus hangsugárzója, a hatvanas évek EMT hangszedõje?
Vagy ezek éppenséggel megelõzték korukat? Korszerû-e a Direct Drive lemezjátszó? És vajon mennyire korszerû a DIN (oszauruszok korában rögzített) 45500-as "Hi-Fi" szabvány?
Mindegy, szûrjük ki a mezõnybõl a selejtet - a Hifi Magazinnak végülis ez a legfontosabb dolga! -, és aztán maradjunk meg azon készülékek körében, amelyeknek nincsenek durva hibáik. Közöttük a legdrágább legalább tízszer annyiba kerül, mint a legolcsóbb. Nézzük, meg lehet-e jósolni a diagramokból és adattáblázatokból, hogy két gép közül melyiknek tetszetõsebb a hangja, melyiket érdemes megvásárolni.
Haladjunk készülékfajták szerint. Elõször mindig felmérem, majd egy-egy példával illusztrálom a helyzetet.
Hangszedõ. A mérés és a hangminõség között csak minimális a korreláció. "Papírból" is fel lehet ugyan ismerni az MM és az MC típusokat, de alig-alig lehet megjósolni, melyiknek szebb a hangja. (Mellesleg: a gyári szórás néha nagyobb, mint az egyes típusok közötti különbség!) Méréseink alapján a 9 ezer forintos Ortofon MC20 Super jobbnak látszik, mint a 30 ezer forintos és kétségtelenül szebb hangú MC 2000.
Lemezjátszó futómû és hangkar. Semmiféle biztos támpontunk sincs, a korreláció úgyszólván a nullához konvergál. Komplikált, nehezen interpretálható rezonanciavizsgálatokkal talán szét lehet választani az átlagmezõnyt és az élcsoportot, de egyrészt a kétcsoport között nem lesz éles az átmenet, másrészt az egyes csoportokon belüli, számottevõ auditív különbségekre már végképp nincs mûszaki magyarázat. Az a megfigyelés, hogy a lemezjátszók hangminõsége nagymértékben függ alátámasztásuk módjától, szinte kilátástalanná teszi a helyzetet.
Méréseink alapján a NAD 5120 semmivel sem jobb, inkább még rosszabb is a szokványos, olcsó japán gépeknél - mégis szebben szól amazoknál.
CD-játszó. Fõleg olvasmányaimra kell hagyatkoznom A CD-játszók hangminõsége sokkal egységesebb, mint a lemezjátszóké, de azért van közöttük eltérés. A mérések csalhatatlanul elõrejelezték, hogy a Philips-típusú készülékek szebben szólnak a korai Sonyknál (lásd
"Szûrõvizsgálat" és "Bemutatjuk", HFM 20.), de a második-harmadik generációs készülékek között már nem mutatnak ki szignifikáns különbséget, és egyáltalán nem indokolják, miért szól szebben az alapfokú gépeknél a dupla árú Meridian, a tripla-árú "nagy" Sony és a hatszorosra árazott Cambridge Audio. Ha igaz, hogy az auditív különbségért a CD-játszó analóg áramkörei a felelõsek, akkor: innen kezdve lásd az "erõsítõ" címszónál.
Analóg magnó. Magasfokú korreláció a mérések és a hangminõség között, mindaddig, amíg a kommersz gépeket kell elkülöníteni a félprofiktól. A két csoporton belül már nehéz elõrejelezni a hangminõséget. (Példák: az Aiwa AD-F220 versenye az Orionokkal, illetve Revox G-36 az A-700, valamint a Technics RS-1700 ellenében.)
Erõsítõ. Felemás helyzet. Ha két erõsítõ eltérõen szól, utólag gyakran akad valami mûszaki magyarázat. Elõrejelezni azonban ritkán sikerül az erõsítõ hangminõségét. Azt tapasztaltam, hogy a szakértõk szívesebben jósolnak, ha a diagramokkal együtt a készülék kapcsolási rajzát is megkaparinthatják. Idõnként egészen meglepõ dolgok történnek, azonos specifikációjú készülékek eltérõen, eltérõ
specifikációjúak hasonló karakterrel szólnak - lásd "Negyedik Dimenzió", HFM 20.
Hangsugárzó. Mûszaki paramétereit tekintve kétségtelenül ez a "leggyengébb láncszem", ráadásul ezt a komponenst még elvben sem elegendõ csupán a laboratóriumban vizsgálni, hiszen késõbb kiszámíthatatlan körülmények között használják. A mûszaki-auditív korreláció gyakran rendkívül gyenge. A 20. számunkban tesztelt, az etalonnal együtt összesen 7 típus közül mérési adatai alapján az S-30 akár csoportelsõ is lehetett volna, de (hogy a fekete macska karmolja meg!), az egyik legrosszabbnak bizonyult. A 14. számunkban szereplõ 4 brit típus négyféleképpen szól, holott a specifikációjuk legalábbis egyenrangú. És ha valaki a kifinomultabb méréseket kéri számon, akkor hadd mondjam el, hogy a nyugati magazinok agyba-fõbe dicsérnek egy-egy kitûnõ impulzusátvitelû modellt (noha a frekvenciagörbéje csúnya), és megfordítva: néha olyan modellekre esküsznek, amelyeknek a frekvenciaátvitele kiegyenlített, az impulzusátvitele viszont gyatra.
Ezeket az ellentmondásokat - ti. hogy a mérés nem modellezi eléggé a hangminõséget szerintem soha nem lehet feloldani teljesen. Mielõtt Olvasóim felhördülnének és idealistának bélyegeznének, kérem, hagyjanak idõt, hogy kifejthessem a véleményemet, összesen három pontban.
Nem vagyok idealista, jól tudom, hogy minden szubjektív (auditív) effektust okvetlenül vissza lehet vezetni mûszaki paraméterekre - ha nagyon akarjuk. De akarjuk-e eléggé? A neves scifi-írót, A. C. Clarke-ot idézem: minden megvalósítható, ha nem ütközik természeti törvénybe és ha van rá társadalmi igény. Hát ez az: nem hiszem, hogy a Társadalmat különösképpen érdekelné, miért szól másképpen egy JBL, mint egy Heybrook. Ez az elsõ számú ellenvetésem. Talán még a digitális hangtechnika az, amely arra vall, hogy a Társadalom mégiscsak figyelmére méltatja a High Fidelityt. Még ha ez a technika csupán más iparágak mellékterméke is: ez volt az elsõ eset, hogy a hangtechnika fejlesztésére tényleg horribilis összegeket áldoztak.
Második ellenvetésemmel a mûszaki paraméterek valóságtartalmába vetett hitet szeretném megingatni egy kicsit. A legtöbb hifista azt képzeli, hogy az egyes paraméterek éppolyan öröktõl rendelt, önmagukban létezõ kategóriák, mint a tér és idõ Kant filozófiájában.
Tehát (igazán csak a példa kedvéért): az intermodulációs torzítás mérésekor azt állapítjuk meg, hogy mekkora az intermodulációs torzítás. Hát ez nem egészen így van. Minden paraméter: kérdés a Természethez. A Természet azonban nem beszél sem magyarul, sem angolul, semmilyen nyelven sem beszél, nekünk kell kitalálnunk, hogyan kommunikáljunk vele. Ha jól kérdezünk, értelmes választ kapunk, ha rosszul: a válasz sem lesz különb - és még csak nem is fognak felvilágosítani bennünket az ügyetlenségünkrõl! Párbeszédünk a Természettel valahogy így zajlik le:

Mi: Mekkora az intermodulációs torzítás?
Természet (nem érti, a füléhez illeszti a tenyerét): Há?
Mi (ingerültebben): Azt akarjuk megtudni, hogy ha a masinába beadunk egy 60 és egy 7000Hz-es mérõjelet, melyeknek amplitúdó-aránya 4:1, és az eredményt az IEC szabvány szerint értékeljük, akkor hány százalékot kapunk?!
Természet (megvonja a vállát): Hát, ha erre vagytok kíváncsiak: 0,1-et.
Mi (féllábon ugrálva az örömtõl): Az intermoduláció csak 0,1 százalék! Csak 0,1 százalék!...
Természet (szánakozva legyint egyet és elhallgat).

Nem tudom, sikerült-e érzékeltetnem ezzel a kis dramolettel, hogy a paraméterek nem "léteznek", hanem mi találjuk ki õket azért, hogy jellemezni tudjuk a készülékek egy-egy tulajdonságát. Persze, nem úgy, hogy a hasunkra ütünk. Hogy a két mérõjel frekvenciája éppen 60 és 7000Hz (vagy hasonló két frekvencia), azzal tudatosan modellezünk valamit. Sajnos, más dolgokat viszont egyáltalán nem modellezünk vele.
Ezért próbálkoznak aztán egyesek másféle mérõfrekvenciákkal, például 19 és 20kHz-cel (egyenlõ vagy nem egyenlõ amplitúdóval - vigyázat, ez mind-mind egy más paraméter!), és ezért kellett kiagyalni egészen különleges méréseket, hogy a tranziens körülmények között fellépõ
intermodulációról is valamiféle képet nyerhessünk. De bárhogy definiáljuk is paramétereinket: amit mérni fogunk, az sohasem maga az intermoduláció an und für sich, hanem a komplex valóságnak egy önkényesen kiragadott szelete, sõt, annak is csak egy vetülete.* (* A paramétereket végülis azért kellett kitalálni, hogy megpróbáljuk kézbentartani azokat a fõbb mûszaki jellemzõket, amelyek minél szorosabb korrelációban állnak szubjektív értékítéletünkkel - és éppen itt van a baj: még ma sem ismerjük az emberi hallás mechanizmusát, sem pedig azt a folyamatot, ahogyan ítéletûnk kialakul. Fel kellene kutatni, feltérképezni, rögzíteni a támpontokat, hogy tudjuk, mit miért és hogyan ítélünk meg. Akkor felülvizsgálhatnánk méréseink lényegét, szétválaszthatnánk a fontos és a kevésbé fontos
paramétereket, és megalkothatnánk a hiányzó módszereket. Egy rendkívül komplex ismeretanyagra volna szükségünk - annak hiányában sok a bizonytalankodás, a hibás következtetés. Akárcsak az idõjárás elõrejelzésében. (Mint minden hasonlat, ez is sántít, de megvilágítja a dolog lényegét.) A várható idõjárás kiszámításához hihetetlen sok adat áll rendelkezésünkre (hõmérséklet, légnedvesség, légmozgások, mûholdas térképek stb.); nagyteljesítményû számítógépek dolgozzák fel az adatokat, azok készítik a prognózist. Az elõrejelzés biztonsága egyre növekszik, de a saját bõrünkön tapasztalhatjuk, hogy idõnként hiba csúszik a számításokba. Nyilvánvaló, hogy továbbra is javulni fog
a helyzet, ahogy mindjobban kiismerjük a természetben lezajló folyamatokat, és megfelelõen interpretáljuk õket. Valami hasonló történik a mi területünkön is, csak a fejlõdés nem látszik túl gyorsnak. Egyszerû a magyarázat: egészen más a társadalom igénye, ha a mindennapi idõjárásról, illetve ha csak a hifisták kedvtelésérõl van szó. - S. A. megjegyzése.)
Valahányszor annak a sejtésünknek adunk kifejezést, hogy "lennie kell itt egy rejtett paraméternek", a szakemberek általában ingerültek lesznek, holott ezzel egyáltalán nem arra biztatjuk õket, hogy ráolvasáshoz folyamodjanak és égessenek macskaszõrt, hanem csak hogy
intézzenek okosabb kérdéseket a Természethez.
Harmadik ellenvetésem szorosan kapcsolódik az elõzõhöz: máris túlságosan sok a paraméter, és emiatt nem lehet pontosan rangsorolni a készülékeket. Hobbinkon kívülálló mûszaki emberek (például az a docens barátom, akire már jóegypárszor hivatkoztam ezeken a hasábokon) azzal
szokták elutasítani az egész "hifizgetést", hogy a hangátvitel folyamatát matematikailag tökéletesen modellezni lehet, márpedig akkor fehéren-feketével el kell tudni dönteni, melyik készülék a jobbik. Jól van: tegyük fel, hogy meghatároztuk két hifi-készülék összes
elképzelhetõ paraméterét, és most már mindent tudunk róluk. Vajon azt is tudjuk-e, melyik szól szebben? Igen - feltéve, hogy a kettõ közül az egyik minden tekintetben különb a másiknál: egyenletesebb a frekvenciaátvitele, hûségesebb a fázisgörbéje, kisebb a torzítása, alacsonyabb a zaja, és így tovább, végig vagy 50 paraméteren. Ebben - és csakis ebben - az esetben biztosra vehetjük, hogy a hangja is tetszetõsebb. De hogy ez az eset bekövetkezzék, arra gyakorlatilag semmi esélyünk sincs.
A való világban ugyanis nem léteznek félelem és gáncs, akarom mondani hiba nélküli készülékek. Ha léteznének, nem lehetne megfizetni õket. A konstruktõrök (és a velük szorosan együttmûködõ kereskedõk) már eleve kompromisszumra kényszerülnek, és a mérési táblázatok is ezt a kompromisszumot tükrözik. A vásárlónak (és a tesztelõnek) többé-kevésbé azonos kategóriájú masinák között kell döntenie, s ezeknek paramétereit legfeljebb statisztikailag lehet összevetni, mint ha versenyszámok volnának egy "ötvenpróba-bajnokságban". Ki fog derülni, hogy az egyik készülék 32, a másik csak 18 versenyszámban gyõz, az eredmény tehát 32-18. De azt is játszhatjuk, hogy csak a
nagyobb arányú (?) gyõzelmeket számoljuk, és akkor esetleg egészen más eredmény jön ki. Nyilván súlyozhatjuk is a paramétereket, ahogyan a nyugatnémetek csinálták egy idõben, tehát például több pontot adhatunk az alacsonyabb torzításért, mint amennyi a csekélyebb zajért jár stb.
Dehát ezek viszonylag egyszerû paraméterek. Vannak sokkal bonyolultabbak is. Nagyon szeretném tudni, mi nyom többet a latban: 2 fokkal kisebb fázishiba 20kHz-en, vagy inkább 1 decibellel nagyobb "headroom" (dinamikatartalék); másfél százalékkal kisebb különbségihang-torzítás, vagy inkább egy kicsit nagyobb túlvezérlés-állóság a fono-bemeneten?
És akkor, visszakanyarodva az elsõ fejezethez, most már elvileg is megindokolható, miért nem mûködik a lánc-analógia. Azért nem mûködik, mert a közönséges láncnak csak egyetlen paramétere van: az erõssége, és ezért mindig meg lehet határozni, melyik láncszeme a leggyengébb. A
hangátviteli rendszerben viszont nem egyetlen, hanem számtalan lánc húzódik párhuzamosan, és ezek mindegyikét egy-egy paraméter testesíti meg. Mindegyik láncnak, azaz paraméternek máshová esik a leggyengébb pontja. Hogy tényleg csak a legtriviálisabb példát mondjam: a
hangsugárzó igen sok szempontból tényleg a leggyengébb komponens, de a jel-zaj aránya és a csatornaelválasztása fenomenális... (Túlságosan messzire vezet, de muszáj szóba hoznom a készülékek összekapcsolásakor fellépõ, úgynevezett interface jelenségeket is. Ha egy hifi-lánc azért szól rosszul, mert az erõsítõt zavarja a hangsugárzó túlságosan is reaktív viselkedése, akkor most ez melyik láncszem gyöngeségét bizonyítja: a hangsugárzóét-e, avagy az erõsítõét?) Hogy aztán a hangsugárzó, a maga jókora torzítása és impulzusátviteli gyatrasága ellenére hogyan tudja mégis kimutatni az erõsítõk hasonló természetû, de nagyságrenddel csekélyebb mértékû anomáliáit, az továbbra is
rejtély. Valószínû, hogy a paramétereket még annál is dialektikusabban kell felfogni, mint amennyire én szeretném.

3. Tekintélyelvû megközelítés

A társadalmi munkamegosztás elkényezteti az embert. Bármire van is szükségünk, tudjuk, hol keressük. A tájékozatlanokat kiokosítja a mélyértelmû reklám: "cipõt a cipõboltból!" Hasonlóképpen, ha éhesek vagyunk, vendéglõbe, menzára, élelmiszerboltba megyünk, ha betegek vagyunk, orvoshoz fordulunk, ha unatkozni kívánunk, bekapcsoljuk a televíziót és így tovább - mindennek megvan a gazdája, a "felelõse".
És bármennyire morgunk is rájuk, tulajdonképpen megbízunk bennük (hiszen mi mást tehetnénk). A gazda, a "felelõs" általában szaktekintéllyé növi ki magát, nem ritkán azért, mert annak szeretnénk látni. Hogy mindig legyen kire hárítani a felelõsséget.
A mi hobbink sem kivétel. Szaktekintély kerestetik, mert nyomaszt bennünket a hiánya. Namármost, a High Fidelity több szakterületbõl tevõdik össze, vagy még inkább: több szakterület közötti senkiföldjén terül el, hívei tehát sokféle szaktekintélyhez fordulhatnak. El kéne dönteni, melyik az igazi, melyikben bízhatunk meg fenntartás nélkül. A High Fidelity "gazdái", "felelõsei" között nem hagyhatjuk majd említés nélkül a Hifi Magazint sem, mely fórum sokak elõtt bizonyos tekintélyre tett szert - másfelõl maga is kétségbeejtõen szükségét érzi, hogy szaktekintélyekhez folyamodhassék, tanácsaikat követhesse (és a felelõsséget is rájuk háríthassa). Hogy tisztázzunk egy félreértést: lapunkat mi sohasem neveztük szakfolyóiratnak. A Hifi Magazin: ismeretterjesztõ folyóirat.
Ki legyen hát az a tiszteletreméltó guru, aki jön, lát és dönt, és döntése mindig helytálló? Akinek tanácsát vakon követhetjük? Küldjük be jelöltjeinket a sötét szobába; nem, egyelõre még nem macskavadászatra, csupáncsak hogy megröntgenezzük õket.

Konstruktõrök

Kezdjük a sort a konstruktõrökkel, a hangreprodukáló készülékek tervezõivel. Elnézést a durva egyszerûsítésért, de én háromféle konstruktõrt különböztetek meg. Az egyik egy nagy "kommersz" cég, a másik valamely speciálcég alkalmazottja (esetleg õ maga a cég, egyszemélyben), a harmadik pedig kifejezetten stúdióhasználatra tervez készülékeket.
Az elsõ típust azért fizetik, hogy mindig valami újat, jól eladhatót fabrikáljon (ha még jól is szól: halleluja!). Nem akarok igazságtalan lenni: mindazt, amivel ebben a cikkben foglalkozunk, tehát a hifi mûszaki alapjait, mindig is a nagy gyárak tervezõcsoportjainak köszönhettük. De tudnunk kell, hogy nekik nagyon sok minden megköti a kezüket: figyelemmel kell lenniük a gyár technológiai színvonalára, a fõnökük utasításaira stb. A konstruktõrnek nemigen van módja "hifizni". Ha méghozzá Magyarországon tevékenykedik a boldogtalan, akkor éppenséggel azzal kell kezdenie a munkát, hogy kihúzgál a listáról minden nyugati alkatrészt; neki azok nélkül kell "korszerû" készüléket terveznie. Amiért is övé minden tiszteletem - de nem a bizalmam. Ehhez a munkához sok-sok technológiai leleményre, de csak nagyon kevés elektroakusztikai invencióra van szükség, a High Fidelity ismerete pedig úgyszólván felesleges hozzá.
És ezzel még csak nem is a hazai tervezõkre célzok. Nyugati szakírók idõrõl idõre ellátogatnak a kisebb-nagyobb cégekhez, és az õ beszámolóikból tudjuk, hogy az auditív vizsgálatokhoz a legtöbb cég kizárólag a saját gépeit használja: a saját erõsítõjét a saját hangsugárzójával minõsíti és megfordítva. Kommersz cég úgy érzi, blamálná magát, ha erõsítõi kifejlesztéséhez mondjuk egy
elektroakusztikus Quadot, hangsugárzói hangolásához egy Audio Research-öt rendelne. Azt hiszem, a konstruktõrök túlnyomó többsége egyáltalán nem tüntet széles látókörével. Kivételek természetesen akadnak, de én arra gyanakszom, hogy a Best Buy ("Elõnyös Vétel") modelleket többnyire a szerencse szüli, s csak ritkán a tervezõk fölényes tudása. Mellesleg, minden cég azt állítja, hogy az õ masinája
a Best Buy.
Méginkább a saját lovukat dicsérik a speciálcégek konstruktõrei. Az õ egzisztenciájuk fölöttébb ingatag. Hiszen viszonylag kevés készüléktípusra, esetleg egyetlen mûszaki megoldásra építenek, s azt gyakran még szabadalmaztatni sem lehet vagy nem érdemes. Legfõbb
gondjuk: hogyan propagálják termékeiket hatékonyan, de anélkül, hogy egyszersmind a lényeget is elárulnák. Az õ attitüdjük mégis más, mint a többieké. Aki semmi mással sem foglalkozik, mint erõsítõkkel (vagy: hangsugárzókkal), annak nem csorbul a tekintélye, ha a mások hangsugárzójával (vagy erõsítõjével) dolgozik. Éppen ellenkezõleg, neki az az érdeke, hogy gyártmányát a lehetõ legértékesebb
rendszerekkel tesztelje és a lehetõ legtöbb berendezésbe beillessze - sõt: hogy hivatkozzon is erre! Kóklerek és fuserek persze mindenütt akadnak, de a speciál-konstruktõrökrõl (akik mindent egyetlen lapra, azaz egyetlen készülékre tesznek fel!) legalábbis joggal
feltételezhetjük, hogy lényegesen szélesebb látókörûek és összehasonlíthatatlanul nagyobb tapasztalattal bírnak, mint a kommersz cégeknél dolgozó kollégáik többsége, a beosztott tervezõmérnöktõl a fõkonstruktõrig. Namármost, a cigánytól fölösleges volna megkérdezni, hogy kinek a lovát vegyük meg - hiszen úgyis azt mondaná, hogy az övét! -, viszont igenis érdemes megtudakolni tõle, hogy õ vajon milyen
kocsi elé fogná azt a lovat, és hogy milyen fajta lószerszámot rakna rá. Megintcsak a példa kedvéért: a nagytekintélyû erõsítõ-konstruktõrök jobbára elektro- vagy magnetosztatikus, újabban ribbon hangsugárzókkal minõsítik gyártmányaikat, és ez a tény megbízható, minden manipulációtól mentes értékítéletet szolgáltat - de értelemszerûen csakis a hangsugárzók élvonaláról, nem pedig a hétköznapi, nekünk szánt hangdobozokról.
A harmadik konstruktõrtípusról kevés a mondanivalóm. A stúdiógépek persze jobbak az átlagosnál, de - ellentétben a közhiedelemmel - gyakran meg sem közelítik az elit készülékeket. (Kivétel: a stúdiómagnó, ez minden szempontból etalon.) A stúdióknak nem High Fidelityre, hanem robusztus, megbízható, jól kezelhetõ munkaeszközökre van szükségük. A legjobb példa erre a stúdió-lemezjátszók legújabb generációja, amelyben a végletekig viszik a közvetlenhajtás eszméjét: a tányérnak szinte nincs is nyomatéka, teljes mértékig az elektronika vezérlése alatt áll. Ez jól hangzik - maga a lemezjátszó már kevésbé... Ami pedig a szokványos stúdiómonitorokat illeti, ezek
úgyszólván alkalmatlanok az elmélyült zenehallgatásra. Szóval, a stúdiógépek tervezõit sem arra rendelte a sors, hogy nehéz helyzetben hozzájuk fordulhassunk, s tõlük tudakoljuk meg a High Fidelity kritériumait.

Elméleti szakemberek

Az evilági, földhözragadt gondolkodású konstruktõrökre és a többi halandóra jóindulatú szánakozással tekintenek le sokkal alaposabb elméleti tudásuk elefántcsonttornyából az egyetemek, kutatóintézetek szakemberei - mi is minduntalan hozzájuk szaladnánk tanácsért. Nyugati elméleti szakembereket nemigen ismerek; akikre hivatkozhatnék, túlságosan is jó kapcsolatot tartanak fenn a hifi-iparral, nem lehetnek elfogulatlanok. Idehaza viszont éppen az a baj, hogy elméleti szakembereink egyáltalán nem állnak kapcsolatban a hifi-iparral, pontosabban: nem is érdekli õket a High Fidelity, a nívós zenehallgatás. Õk kizárólag a matematika nyelvét beszélik, számukra semmiféle jelentéstartalma sincs azoknak a szavaknak-kifejezéseknek, amelyekkel a zenehallgató ember az auditív jelenségeket próbálja megragadni. Így hát borzasztóan nehéz kommunikálni velük - avagy inkább velünk nehéz? Mindegy, tolmácsra volna szükség, de attól tartok, a tolmácsnak az õ soraikból kéne kikerülnie...
Hasonlóképpen elidegenedett emberek az akusztikusok is, az õ körükbõl sem tudok hifistát, és a hiányérzetem bizony fájdalmas.
Némelyikük már évtizedekkel ezelõtt elveszítette kapcsolatát a reprodukált zenével. Hogy illusztráljam mondanivalómat, elmesélem egy esetemet. Nemrég egy nagytekintélyû akusztikussal beszélgettem, szóbakerültek a hangsugárzók. Õ csak legyintett: "Hangszórók! Ezek
mindig csak hangszórók maradnak, két ablak, két elkülönített pont a szobában." Hivatkoztam az újkeletû (azaz tíz-tizenöt éves) hangsugárzókra, általában a saját mindennapos tapasztalatomra, nevezetesen, hogy a hangsugárzók igenis képesek rá, hogy összefüggõ
teret fessenek, s eközben úgyszólván észrevehetetlenek maradjanak. Nem hitte el. "Kizárt dolog. Majd mindjárt leveszek a háta mögül, a szekrénybõl egy tanulmányt, abból Maga is meg fogja érteni, hogy az ilyesmi nem lehetséges." Még megkérdeztem, milyen hangsugárzókat ismer, egyáltalán, ismer-e valami tényleg jóminõségû típust. Nem tudott megnevezni egyetlen egyet sem. "Kinn a nyugatnémeteknél
mutattak mindenfélét. Elképzelhetetlennek tartom, hogy nekik rosszabb volna, mint a többieknek." Ekkor értettem meg, hogy nemcsak én járkálok elsötétített szobában és nemcsak én kergetek fekete macskát.
Hangmesterek* (* A hangmester szót én a hangmérnök szinonímájaként használom: szép, jó, találó kifejezésnek tartom. A stúdiószakmában néhol mást jelent, diploma nélküli hangmérnököt értenek rajta. Én itt nem szeretném fenntartani ezt e megkülönböztetést. D. L.)
Reményeimet - hogy megbízható lelkiatyára találok - leginkább a hangmesterekbe vetettem, hiszen õk azok, akik a leggyakrabban hasonlíthatják össze az élõ hangot a reprodukcióval, õk ismerik fel legkönnyebben a hibát, a hamisítást. Sok tekintetben ez biztosan így is van. Például a frekvenciaátvitelen a hangmérnök füle biztonsággal megérzi a kiemeléseket-beszakadásokat. (Hogy ez mennyire nem egyszerû és magától értetõdõ dolog, azt bárki megérti, ha egyszer eljátszadozhat egy tercsávszûrõvel. Rá fog jönni, hogy a "magas" és a "mély" hangok nem pontosan abba a sávba, gyakran még csak nem is abba az oktávba esnek, ahová gondolnánk. A laikus zenebarát "magashang-igényét" nemritkán nagyon jól ki lehet elégíteni a 6-8kHz-es tartomány kiemelésével stb.) Azt is tapasztaltam, hogy a
hangmesterekben afféle biológiai riasztóberendezés mûködik, és jelzi az összes típushibát, mint amilyen az erõsítõ vagy a hangsugárzó torzítása, szokatlan zaja.
Sajnos, a hangmesterek is mintha Brechtet idéznék a Koldusoperából: "Mi jók volnánk, nem komiszok - dehát a körülmények, azok nem olyanok." A körülmények bizony nem olyanok. A hangmérnökök (tudom, nem fognak megsértõdni ezért) alulfizetett, agyonhajszolt emberek. Örülnek, ha becsülettel elvégzik a munkájukat, és akkor aznapra tökéletesen elég nekik a zenébõl. Akadnak kivételek: Ujházy
László kamarazenekarban játszik, Cs. Kádár Péter hangtechnikai mûsort szerkeszt a Rádióban - de megintcsak oda kell kilyukadnom, hogy a magyar hangmesterek között egyetlen audiofilt sem találok. Attól tartok, a hangmesterek elsõsorban a hangfelvétel, s csak másodsorban a
visszajátszás hibáira érzékenyek, és a hifi-berendezések hangjában jelentkezõ jellegzetes anomáliák õket is megtévesztik. (A hifi-berendezések, mint tudjuk, egyébként is eltérnek a stúdióberendezésektõl.) Mellesleg, nekem így is igen jók a tapasztalataim a hangmérnökökkel, gyakran sikerült egy-egy hangképet az õ segítségükkel helyesen minõsíteni. De õk sem ítélnek következetesen, és - sajnos - egységesen sem. Márpedig ha két megbízható hangmérnök ellentétesen ítél, akkor ott tartunk, ahol a part szakad.
Mint tudjuk, a hangmérnök nem passzív, hanem nagyonis aktív láncszem a hangátviteli láncban, megvan a maga "sajáthangja". Nem reprodukál, hanem kreál: egy sajátmaga alkotta hangképet szeretne újrateremteni. Errõl a filozófiáról már többször is szó esett a Hifi Magazinban, a legpregnánsabban Peller Károly fogalmazta meg ("Hûséges hûtlenség", HFM 16). Itt most elárulom, hogy azt a cikket én
ambivalens érzelmekkel fogadtam. Mint szerkesztõ, nagyon örültem neki, mert okosan és meggyõzõen fejti ki a szakemberek álláspontját. Mint zenehallgatót, nem tudott megnyerni. Hiszem, hogy végsõ soron igenis az élõ zenéhez viszonyítunk, és hogy a High Fidelity legfõbb
kritériuma mégiscsak a természethûség - bármennyire rugalmasan kell is értelmeznünk a "természethûség" fogalmát. Ha nem így volna, nem bíznék annyira a hangmesterekben, mint amennyire pedig bízok bennük.

Zenemûvészek

Ámde hogy a hangreprodukció tényleg mennyire áttranszformáltan jeleníti meg a zenét, az abból is kiderül, hogy a zenemûvészek - akiknek pedig "dalból van a lelkük" - általában nem jó hifiítészek. Pedig mennyire nagy reményeket fûztem hozzájuk! Néha beváltották ezeket a reményeket - máskor viszont nagyon csúnyán melléfogtak. Egyszer A-B vaktesztet csináltam a 700 fontsterlinges Naim NAP 250 teljesítményerõsítõ és az Orion SE 1025 mini-erõsítõ teljesítményfokozata között. Kérem az Olvasót, fogadja el becsületszavamra, hogy a Naim tényleg jobban szólt - csakhogy ezt nem is volt olyan könnyû kihallani, részben a kontrollberendezés gyengéi, részben pedig a kapcsolóberendezéssel, a hosszú kábelekkel, a közbeiktatott potméterekkel behozott hibák miatt. A kísérletnek éppen
azt kellett kiderítenie, hogy vajon rövidpróbán (40-50 perc alatt), kontrollált körülmények között sikerül-e kiválasztani azt a hangképet, amely hosszú távon halálbiztosan szebb, jobb, zeneibb, hallgathatóbb. Nos, két neves hegedûmûvész vendégem az Orionra szavazott, és csak az
alkalmi zsûri harmadik tagja (történetesen Uhrman György, a Hanglemezgyár zenei szerkesztõje, aki azonban "csupán" bölcsész) vallotta meg pironkodva, hogy eszerint õ biztosan téved, de neki a másik hangkép tetszik jobban... Arról is meggyõzõdhettem számos alkalommal, hogy a "zenemûvész mint olyan" mennyire nem minõsíthetõ egynemû kategóriának. Például a magyar CD-korongok meghallgatásakor (HFM 16.) kitûnõ zenemûvészeknek nagyon tetszett a mûsor. Más, hasonlóképpen kitûnõ zenemûvészek viszont digitítiszt kaptak tõle.
Csak találgatni tudok: lehet, hogy a zenemûvészek túlságosan az egyes szólamokat akarják kihallani, és kevésbé fordítanak figyelmet a zenei-akusztikai történés egészére? Mindenesetre tény, hogy a zenemûvész többnyire másképpen hallgat zenét, mint a zeneszeretõ közönség. És az is tény, hogy fehér holló az olyan zenész, akinek "mûszaki hallása" van, tehát kapásból kiszúrja valamely hifi-készülék
hangjában azokat a hibákat, amelyeket most még nem vennénk észre: csak napokkal késõbb kezdenének bosszantani bennünket.

Magazinok

Több szaktekintély már nincs hátra, hacsak a különféle hifi-magazinokat nem számítjuk a szaktekintélyek közé. Az illem azt diktálja, hogy a saját ítélõképességünk korlátait legalább annyira behatóan, vagy még behatóbban is taglaljuk, mint a többiekét. Nos, mi tudjuk az illemet: tesztmódszereink ingatagságát már a kezdet kezdetén, 6 évvel ezelõtt kritika tárgyává tettük. Visszalapozva 3.
kiadásunkhoz, elégtétellel állapítom meg, hogy Szeánszológiánk ma sem igen szorul kiegészítésre, mert szinte minden olyan buktatóra kitér, amelyen orra lehet bukni és amelyen azóta gyakran orra is buktunk. Emlékeztetõül végigszaladok a cikk 16 paragrafusán, egy-egy mondatban foglalva össze a lényegüket: a szeánsz hitelességét rontó tényezõket.

1.§. Gyártási szórás.
2.§. Készülékek nem-optimális elhelyezése a szeánszon.
3.§. Interface-jelenségek.
4.§. A kontroll-berendezés gyatraságai.
5-6.§. Teszt- és etalonkészülékek hiánya.
7-9.§. Kábelek, kapcsolók, szintszabályzók kiszámíthatatlan hatása.
10-11.§. A tesztmûsor bizonytalanságai.
12.§. A különféle zsûrorok ítélõképességének korlátai
(e fejezetünknek éppen ez a tárgya!).
13.§. Az A-B teszt korlátai.
14.§. A rövidpróba korlátai.
15-16.§. A zsûri befolyásolhatósága.

A Szeánszológia persze csupán a tesztmódszerekrõl szól, tehát technikái dolgokról, nem pedig a hifi-szakírók attitûdjérõl. Pedig a hifi-magazinokkal szemben nagyon sok vádat lehet felhozni. Mindenekelõtt azt, hogy el kell tartaniuk magukat, mégpedig hirdetésekbõl, vagyis nem veszhetnek össze a gyárakkal-kereskedõkkel, kénytelenek mindenkirõl jót írni. A legtöbb hifi-újság tényleg ilyen,
és nem véletlen, hogy sajtószemlénkben mi körömszakadtáig ragaszkodunk a két nagy angol folyóirathoz, mint olyan információforráshoz, amely egy végeláthatatlan sivatag oázisaiban fakad. Ami a hazai újságot, a Hifi Magazint illeti, mi nyilván elfogultak vagyunk magunkkal szemben,
Olvasóinknak kell eldönteniök, vádoljanak-e bennünket részrehajlással. Természetesen a mi vállalkozásunk is rászorul a reklámbevételekre, dehát Magyarországon igazából nincs is hifi-ipar, tehát nem is tarthatna el bennünket - a hirdetõket jórészt más szakmákból toborozzuk. Ennyit a védelmünkre.
Más kérdés, hogy minden újságírót igenis le lehet kenyerezni egyvalamivel: szép szóval, mint bármely más embert. (A Public Relations nem olyan haszontalan találmány, mint a nagyképû, angolból átvett kifejezés hallatán gondolnánk.) Az újságíró gyanakvó,
rosszhiszemû emberfajta, azt hiszi, hogy õt mindenki át akarja vágni, és ebben nem is téved nagyot. Ha nagyritkán értelmesen, felkészülten és - elsõ benyomásra - nyíltan tájékoztatják, túlcsorduló hálát érez, és ez esetleg csökkenti a harci kedvét, amikor kritikát ír. Legalábbis
átvillan az agyán, hogy "ha levágom, akkor legközelebb hogyan nézek abba a bánatos, kék, õszinte szemébe?!" Ezt az érzést minden újságíró ismeri, és amennyire tud, küzd is ellene. Egy nagy angol zenekritikusról azt olvastam, hogy noha minden koncerten ott volt, õt senki sem ismerte, és õ sem ismert egyetlen mûvészt sem személyesen, tehát tökéletesen elfogulatlanul ítélhetett. Sajnos, többségünk ezt nem teheti meg. Emberek vagyunk, emberekkel érintkezünk.
Végül ne feledjük el, hogy aki a szaktekintély posztjára pályázik, annak mindenekelõtt szaktudással kell bírnia. A Hifi Magazin mögött minden kétséget kizárólag szakértelem áll, csak az a kérdés, hogy milyen fajta, Sólymos Antal, barátom és társszerkesztõm nagyon nem szereti, ha az õ szaktudására hivatkozom (és vele takaródzom), de itt azért mégis meg kell említenem, hogy ebben a szakmában õ valóban
elismert szabványügyi, méréstechnikai szakember. Kicsit mulattatott is, amikor egyszer vitába keveredtünk valakivel arról, hogy hogyan kell mérni a magnókat. Azzal nyilván nem érvelhettünk, hogy a mágneses hangrögzítéssel foglalkozó szabványbizottságban SA is - helyet foglalt - vagy éppen õ elnökölt. Ezt most nem azért mondom el, hogy tekintélyt kovácsoljak belõle. Éppen ellenkezõleg: újra rá szeretnék mutatni, hogy bár hobbink mûszaki szabványokon és méréstechnikán alapul, ezeknek ismerete önmagában véve még senkit sem tesz illetékessé, hogy döntsön a High Fidelity peres ügyeiben. Hiszen ott sokkal összetettebb dolgokról van szó (mint ezt az elõzõ fejezetben bõvebben kifejtettem).
SA persze ezt éppolyan jól tudja, mint én. Vagy még jobban is.
És hát ami az én szakképzettségemet illeti, az legfeljebb arra jogosít fel, hogy újságot szerkesszek, újságcikkeket írjak. Erre is szükség van, elvégre gondolatainkat egy magazin hasábjain kell megosztaniunk az Olvasóval, de nyilvánvaló, hogy nem pályázhatok a szaktekintély méltóságteljes és nyugdíjas posztjára. Szeretek zenét hallgatni, rengeteget kísérletezem, folyvást töprengek és kínlódom és bajban vagyok, igyekszem átvállalni az Olvasó lelki terheit - úgy érzem, engem ezért fizetnek. Noha nem mentem tanárnak (pedig középiskolai tanár volnék én, kéremszépen), nagyon jól megtanultam, milyen érzés, ha az ember csak két leckével tart elõbbre, mint az osztály többsége. (És akkor még nem is szóltam az eminensekrõl!) Néha "kezdõktõl" kapok levelet. Azzal kezdik, ogy "elnézést a laikus kérdésért...". Teljes szolidaritásomról biztosítok minden levélírót: nem tudnak feltenni annyira laikus kérdést, amilyet én már fel ne tettem volna az utóbbi 20 évben Sólymos Antalnak vagy többi kollégánknak. Ambícióm csupán annyi, hogy megpróbálom rendezni, mederbe terelni az Olvasó gondolkodását. Szeretném megosztani vele a tapasztalataimat és megtanítani õt jól kérdezni. De nem dönthetek sem õhelyette, sem más helyett. Gyakran már annak is örülnék, ha sajátmagam helyett dönteni tudnék.
Itt most abba is hagyom az írást. Mint láthattuk, a fekete macskát senki sem fogja meg nekünk. Sajátmagunknak kell bemennünk érte a sötét szobába, de errõl majd legközelebb.[/quote]

Darvas László

[lameXpert]

[lameXpert]

[lameXpert]

[Boba]

Üdvözlet mindenkinek!

Még nem olvastam végig a topikot de már kb a 1-2ik oldalon találtam valamit amire reagálnom kell...Valaki írta, hogy a zenét elvben tökéletesen vissza lehet adni. Namost én olyanok közt nem hallok különbséget, hogy milyen a kábel de aközött meghallom a különbséget ha becsukom a szemem akkor egy valós fuvolát hallok-e vagy egy cédérõl megy valami.

Bent a suliban hallgattam cédét (nem 300 ezer alatti kategóriás cuccon) és beza bejött a teszt, meglehet hallani nagyon azt, hogy most valós hangszert hallasz vagy igazit. Én a Korg-omat egy Pioneer hangfalpárossal hajtom, ez nem a legjobb de próbáltam jobbakkal is de azokkal sem értem el jó fuvola hangot. Tehát szerintem a mostani legjobb cuccokkal sem lehet tökéletesen jó másolatot lejátszani egy élõ zenérõl. Lehet csak én gondolom így...van aki évekig high-end hifiket hallgat és a kábelminõséget vizsgálja, én eddíg csak 10 évig napi 3-4 órában hallgattam a fuvolát és játszottam azokat néha vissza egy Korg szintin (N sorozatból van a 2XX és 3XX)és nagy a különbség. De mindenkinél más ez a határ. Pölö egyik ismerõsöm (énektanár) nem hallja meg a különbséget én ordítani tudnék. Visszaolvasva egy kicsit ösze-visza lett az írás de remélem, érthetõ a lényeg: _Most_ még nemlehet utánozni az élõ zenét szerintem semmilyen jó high-end cuccal.

[EV6]

idézet:

---

Ezt írta Boba:
hogy most valós hangszert hallasz vagy igazit. [/quote]

:confused:

[Boba]

Jogos a dolog, elírtam, de a többi részébõl azért kilehetett volna találni, hogy mire gondolok mivel máshol már írtam a dolgot...Tehát a között a különbséget, ha hifin szólaltatnak meg egy fuvolaszólót vagy melettem valaki lejátsza...remélem így érthetõbb...