Elküldve: 2004. 05. 06. 10:53
Miaz hogy nem akasrz róla beszélnt, te hazug sz*r? És miez a mandulaműtétes hülyeség? Khúzom a lábam a fórumról 6 hónapra a seregbe, és máris eteteted a népet? Na megállj, itt az igaz történet:
Nos, szóval kis barátunkról először is tudni kell, hogy a mágén kivül semmilyen szakmát nem tiszel. Ekkor a "biztos meg tudnám tanulni" és a "ezt én is meg tudom csinálni" beszólásaival adja tudtára az embernek. Lett légyen ez akár gépközeli programozás, lézersebészet vagy kvantumfizika. ezzel a felkiáltással, hogy vett két flippert, és a javitásához tőlem akar megtanulni forrasztani, jómagam is felültem a ringlispilre. Többszöri kérdésemre, hogy ha 20 éve fénymásolókkal foglalkozó apám(amikben tudvalevőleg hegyben állnak az elektromechanikus alkatrészek) is csak a szájáthuzta, és azt mondta fegyverrel sem lehetne rávenni arra hogy ilyesmit javitson, akkor hogyan kivánja a kis Liti, akinek kézügyesség és érzéke a bonyolult gépekhez, mármint a szakócánál bonyolultabbakhoz, ugyszólván kérdéses, csak az ominózus mondattal felelt: biztos meg tudnám tanulni.
Igy felkerekedtünk alhozni a flippereket. Aznap reggel adtam le a 24 órás őrszolgálatot, nameg utána voltam egy üdítő klozettakaritásnak, és felettem lebegett damoklész kardjaként az, hogy másnap ugyanoda megyek vissza, mit is felehettem mást, minthogy: Igen, megyek...
Beültem egy hátul fűtetlen, rongyá lehasznált, kényelmetlen Renault Kangoo rakterébe, néhány odavetett rongyra és szivacsra, mint egy koszlott csöves. gondoltam igy este 7 fele, mivel a család egyetlen tagja sem ért még haza, körbetelefonálok. Na persze senki nem vette fel. Csak a hugom, hogy kulcs nélkül hagytam otthon. Nosza, vissza, kulcs lead, infót megkap, az öregem 70nel ütközött egy mazdával és épp most röngenezik a fejét a balesetin. Üdítő. Persze a flipper is fontos. Uccu be pestre. Persze hogy nem talál oda. Igy körbekarikázzuk a népstadion környékét. Ééééés megvan. Csak a házszám nem stimmel. Meg az utca. Jön egy autó. Persze azt elfelejettem megemliteni, hogy a társaságunk minden tagja rendelkezik valamely feminim vonással. A kis liti nevezetesen azzal, hogy egy Ferrarit nem képes megkülönböztetni egy lovaskocsitól. Igy persze a fazon aki a flipperket értékesitette, elmegy mellettünk, mert a ugy kiskomám kardoskodik, hogy az nem az az autó.
De sebaj, mert azért csak odajutunk.Persze már az orromon is jégcsapok lógnak. Mondanom sem kell, a hely kissé szocreál. A gépek a végtelenségig lepukkanva, a felhasznált szerszámok és anyagokat látva új értelmet nyer a tulaj állitása: restauráció. A gépek ugyszólván könnyüek. Az egyik herémet igaz most is keresik. Kocsiba beee, ablakot fel, mert kb 3 fook van, flippert beee, 2-more koma beee, igen megint hátra, mert valakinek a flippert is tartani kell. Lévén hogy az agresszivan progressziv, és merészen óvatlan vezetési stilust a szállitás idejére sem szabnad felfüggeszteni. Röpke 45 perc az út, közben megtudom hogy apám totálra törte a céges autót, kifejelte a szélvédőt mert nem volt bekötve, és egyéb nyalánkságok. Az első flipper célkoordinátán. Garázsba le, flipper ki, lábak fel. Azaz majdnem. Egy cca 100 M HUF értékü házban ugyanis nincs egy fia 13as kulcs. Igy a vaskezemet vetjük be. A flipper lábakon áll. Közben Liti apja úgy méreget, mint ahogy egykoron a nagy felfedező, Livingstone méregette afrikában a különösen ronda bograkat a nagyítóüvegén át. Szólni nem szól, csak olyan sajnálkozó tekintetet vet ránk, amit az ember a szellemi fogyatékosoknak és kóbor kutyáknak tartogat. konnektorba be, tiszta csoda, semmi szikra, el is akad minden lövésre. Sebaj. Mert van mégegy. Kérdésemre, hogy akkor én most hazajutok e, és a második fordulót kövér szakácsunkal kivánja e elvégezni, ahogy megbeszéltük, a válasz nemleges. Lévén hogy a szakácsot nem akarja már felébreszteni. Ekkor fogalmazódik meg benne az azóta ominózussá vált mondta: rosszabb mint egy vérszívó vámpir. Mert az amikor lecsapolt, legalább hagy megdögleni. De ez, ez a kis vakarcs, ez nem. Ez még ugrál kicsit a mejjeden, hogy hátha felfreccsen még pár csepp az orrodból, amit a kerti locsolóval játszó kutya gyanánt elkaphat a nyelvével. Igy visszatérünk. Újra csak a raktérben. A behugyozásról szó sincs, a vesém és hólyagom egyetlen fagyott jégtömb. A második még nehezebb. Hja, ez régebbi. A másik herémet akkor húzza be a testem, mint a repülőgép a kerekét. És igen, hazafelé hív az ének. Garázsba le, de a hiba az ön készülékében van, nem ugy mint a Végtelen Határokban. Mert az átjárón, ami a Main Palace dungeonját elválasztja a garázstól, nem fér át a feje a flippergépnek. Mondom, akkor kinn marad. Azt a sikolyt. Én az első Doom óta játszom FPSel, de ez, ez akármelyik boss monster orditásának beillett volna. hogy azt nem lehet. Mert tönkremegy. A fűtött garázsban. Akkor azz asztalon marad. Azt sem lehet. Mert az asztal is tönkremegy. És foggal-körömmel védi, mintha csak egy Mária Terézi idejéből száramzó, politúros mahagóni lenne, zöld posztóval és aranyozott réz fiókhúzókkal. Ekkor már az arcom mint a fal, a zebrán csak ezt dalolom: most látszom, most nem látszom. Kissé mord arcal, előveszem sokat látott zsebkésemet, mire Liti szeme felcsillan, mint mindig, ha meglátja valamely, tőle származó holmimat, és közbeszúrja: ezt is tőlem kaptad. Mintha csak a kés értéke vetekedne az azt forgató kézzel. Persze igen, lévéna kés ugy 3e HUFt ér, a kezem meg nem, de psszzt! mérhetetlen flipperes tapasztalatimat bevetve, leszedem a fejet. Stekkerek szét, fej le, flipper be, összeszerel, kipróbál. Működik. hiába, aki tud, az tud. Persze ez is akad. Sírás rívás. Hiszti. Segg földhöz csapkodása. Kénes eső. És még ami elképzelető. Meg ami nem. Nekem már viszket mindenem. A tarkóm is koszos, majd bebrunyálok, a gyomrom kilyukad. Végre kegyelem. Haza. Szót se szólok. Csak otthon anyám fogad kissé halovány arccal. Hogy mi a jóf*szt csináltam éjfélig? Mondom semmit. Az öregem megúszat ép bőrrel. Remek, jó hogy nem jön elő, ugyis alig látok. Fürdeni minek? Majd holnap elégetem a matracot meg a lepedőt az udvaron. Azaz nem. Hisz reggel 6ra megyek vissza. De jóó. Kerek 4 óra alvás. Sebaj, majd a toronyban kialszom.
Reggel pedig egy SMS, hogy bocs. Legalább ennyi van benne. Ezt becsülöm. Mint amikor a gyilkos az utolsó percben visszarántja a kést az áldozatából. Mindhiába. Persze bennem még ennyi sincs. Legalábbis miután ezt elolvassa, nem lesz. Üdén, frissen, illedelmes álmok után, visszatérek a laktanyába. A 24 óra csak úgy röpül a jó társaságban. Na persze. Mintha az a 3 óra sose akarna letelni a toronyban. Persze az alvás, az hiphopp. Másnap haza. Újabb SMS. Visszavitték a flippert, mert nem jó mégsem. Azt az érzést...Mint amikor a sebészorvos 4 órás műtéttel visszavarr egy ujjat, de a dickó másnap már ujra körfűrésszel játszik. Epedve vártam a következő marhaságot. És várom ma is.
Súgó
A téma zárva.
Amúgy jó poén, főleg a sok golyós 'küldetések' és azok, melyekben 3-4 jó hosszú 'csőszakasz' van, ahova be lehet lőni a golyókat. 
(amúgy több helyen és durván csúsztatsz.Szóval hazudsz)
