Idézet: bbence - Dátum: 2004. júl. 4., vasárnap - 15:16
Elgondolkoztam. De Te is?
Nem, a piros az a színtévesztőnek is piros (magam is színtévesztő vagyok egyébiránt), legfeljebb nem annak látja! A piros szín, mint olyan, egzakt fogalom, fizika mértékegységgel is kifejezehető dolog, mivel van egy bizonyos hullámhossza. Ha úgy lenne, ahogy te gondolod, akkor nem mondhatnád, hogy valami 1kg, mert egy erős ember kevesebb súlynak érzi azt megemelni, míg egy gyenge ember (vagy egy csecsemő) azt nehéznek (nehezebbnek) találja.
Filozófiai kérdés, hogy léteznek-e objektív és biztos valóságok, de azt hiszem, hogy ez a diszkusszió terméketlen, mert ha kimondanánk, hogy nem léteznek biztosan létező és objektívan, tárgyszerűen elismerhető dolgok/tárgyak/fogalmak, akkor nem maradna más, csak káosz, amiben nincs biztos pont. Az embernek viszont kellenek biztos pontok, éppen ezért hívod széknek a bársonyborításút és a fapados, rozoga ülőkét is, amire a fészerben ülsz, amikor éppen szerelsz valamit. Nem tudsz minden egyes létező dolognak nevet adni, de még ha szeretnél is, akkor kezd az atomoknál, utána folytathatod a szub-atomi részecskékkel, és ha már ezt befejezted, akkor kezd előrről, mivel egy kvantum-részecskének végtelen számú állapota van.
"Elgondolkoztam. De Te is?
Nem, a piros az a színtévesztőnek is piros (magam is színtévesztő vagyok egyébiránt), legfeljebb nem annak látja! "
Én is. Mivel deuteranóp vagyok (zöld színvak), elég jól ismerem az emberi színlátás működését, na meg a fotózással kapcsolatban is elég sokat bújtam a színtant. Végy csak egy kék színvakot, egy protanópot, és "nézd meg", hogy hogyan látja a világot. Egészen más színeket lát, egy nagy halom katyvasz az egész. Persze egzaktul sosem fogjuk tudni, a helyes színlátóknak csak nagyjábóli fogalmuk lehet afelől, hogy a szintévesztők mit hogyan látnak, mint ahogy nekünk színtévesztőknek is csak elképzeléseink lehetnek arról, hogy vajon mit láthat a másik.
Amit mondasz, ott bukik meg, hogy Te egzaktul mérhető dolgokat veszel, és meg is méred őket, valamilyen általánosan elfogadott etalon szerint. Tömeget mérsz a kg szerint, színt mérsz a fény hullámhossza szerint. A vitában viszont nem arról volt szó, hogy az adott jelenséget (teszem azt a jelzőlámpa színét) kellő pontossággal megmérve milyen eredményt kapunk, hanem az, hogy saját gyarló, hibás, nem 100%-os, netán valamiben eltérő érzékeink alapján megtekintett, megfogdosott, megszagolt dologról véleményt mondunk-e (amiben Foley szerint természetéből eredően benne van a bizonytalanság - legalábbis abban az esetben, ha a szemlélődő illető tisztában van emberi mivoltával és azzal, hogy nem tévedhetetlen), avagy teljes magabiztossággal, bizonyítások alapján (mérések) kiejelentést teszünk a dologról.
Amikor ránézel a lámpára, nem mérsz. Tehát véleményt mondasz.
A vita másik része arról szólt, hogy a fogadó fél szempontjából számít-e, hogy véleményt mondasz, vagy kijelentést teszel. Nem számít. Messziről jött ember azt mond, amit akar.
Ha jobban belemegyünk a dologba, akkor végső soron oda jutok, hogy a vélemény és a magabiztos kijelentés között csupán a magabiztosság a különbség. Ha valamiben nagyon biztos vagy, akkor kijelented. Ha nem, akkor véleményezed.
De ez meg csak a szavakon történő lovaglás. Az meg nem való egy vitába.
A másik felvetett dologról (objektív valóságok, illetőleg azok hiánya esetén káosz léte) - lehet meglepő, de - épp ellenkezően gondolkozom.
Igenis úgy vélem, hogy nem léteznek objektív igazságok, tényszerű létező dolgok. Az, hogy bármi is objektív valóság legyen, annak az volna a feltétele, hogy minden létező számára (függetlenül attól, hogy kapcsolatba kerül-e a létező az adott feltételezett objektív valósággal, vagy sem) ugyanúgy, ugyanabban a formában, és ugyanabban a minőségben kell léteznie, ráadásul az időben tetszőleges (ha úgy tetszik végtelen) hosszan változatlannak kell lennie.
Ez már csak a szemlélők különbözősége miatt is elbukik, hiszen beláthatjuk, hogy egy dologról Te és én egészen más dolgokat gondolhatunk, érezhetünk. Itt már nem is áll meg az, hogy ugyanabban a minőségben létezik.
A végkövetkeztetés pedig az, hogy egyetlen állandó, változatlan és objektív valóság létezik, mégpedig a változás.
Súgó
A téma zárva.
