[Omega]

Idézet: NEUROFiRE - Dátum: 2005. jan. 5., szerda - 10:08

Dehogynem:D

Tudod mit?   Ha a nyalóka mellé küldesz egy jó féle slot-ines CDROM-ot, akkor megadom a címem!    

[lameXpert]

[NEUROFiRE]

Idézet: Omega - Dátum: 2005. jan. 9., vasárnap - 19:50

Tudod mit? :)  Ha a nyalóka mellé küldesz egy jó féle slot-ines CDROM-ot, akkor megadom a címem! :P  ;)  :D

Jo slotines CD-t nem tudok kuldeni, jelenleg meg 'jo szart' sem:)
De majd ha lesz feltetlen szolok:)

BTW miert van az, hogy egy alig egy eves, egy eve 600k-ba kerulo notebook NEM tamogat USB2.0-t? (persze, tudom... attol van, hogy i845 chipset van benne, de ez eleg durva...)

[Shia-ko]

Idézet: lameXpert - Dátum: 2005. jan. 9., vasárnap - 21:36

 

[Zsivaagoo]

Up!

Zako Mester! Élsz még ? 

[J.P.Montoya]

"Tönkremehet-e attól a gép, hogy...?"

Hát ettõl biztosan:

Felborult a kamion, szétszóródtak a számítógépek

Szerkesztette: J.P.Montoya 2005. 01. 26. 08:26 -kor

[EV6]

Idézet: J.P.Montoya - Dátum: 2005. jan. 26., szerda - 8:26

"Tönkremehet-e attól a gép, hogy...?"

Hát ettõl biztosan:

Felborult a kamion, szétszóródtak a számítógépek

Idézet

A tûzoltók kerekeire állították a kamiont, összegyûjtötték a számítógépeket és alkatrészeket, és a forgalmi akadály megszüntetésében vettek részt.

Akkor most 1-2 hónapig ne nagyon vegyünk semmilyen alkatrészt, mechanikus alkatrészeket tartalmazót (CD/DVD meghajtó, HDD) különösen ne, gondolom tudjátok, miért...

[Zsivaagoo]

Én is segítettem volna összegyûjteni az alkatrészeket. 

Még meg is vizsgáltam volna õket JÓL, hogy nem sérültek-e véletlenül. 

[zako]

Idézet: Zsivaagoo - Dátum: 2005. jan. 17., hétfõ - 17:24

Up!

Zako Mester! Élsz még ? 

Élek, persze, csak a félévi hajrá kissé kimerített...

De ha már erre jártam, megosztom veletek a legutóbbi kis sztorit:

Már a régi kínaiak is megmondták, hogy nem jó ómen informatika iránt érdeklõdõ nevelõtanárt hétvégi ügyeletre beosztani, lévén a sok szabadidõ kísértésbe viheti. Velünk mégis megtörtént és a következmények felszámolása még jelenleg is folyamatban van. L. tanár úrról közismert, hogy szeret a számítógépekkel babrálni, némiképp szakmájába is vág a dolog (matematika-fizika szakos), a helyi hálózatot is õ tartja karban. A másik fontos tulajdonsága a paranoia. Ez a kettõ együttesen, némi szabadidõvel párosulva pusztító erõvé konvertálódott ezen a csendes vasárnap délelõttön. Történt ugyanis, hogy gyerek nem lévén a kollégiumban, unalmában nekiállt a szervert nézegetni. Ez abból áll, hogy szépen végignézegeti a beállításokat, sorba rendezgeti az ikonokat, ötször-hatszor lefuttatja a spyware- és vírusirtót. Ez a tevékenység egyébként is szokása, csak hétköznap viszonylag kevés ideje van erre. Most azonban volt bõven. Mivel már az összes temp könyvtárat kipucolta, többször kiürítette a Lomtárat és nyomtatóikon ellenõrzése is megtörtént, kiötlötte, hogy õ bizony megemeli a biztonsági szintet a szerveren. Úgyis annyi nemzetbiztonsági és top secret anyag képzõdik egy középiskolai kollégiumban, csodálom, hogy még egyetlen nemzetközi hackercsapat sem próbált meg betörni a rendszerünkbe. Kolléga alkalmazta is a highsec profilt és örült vala. Az örömébe egészen másnap délutánig nem vegyült üröm, akkor azonban kezdõdtek a problémák, mégpedig az én áldásos hatásomra. Történt ugyanis, hogy a tanáriban található szutyok géprõl ki szerettem volna nyomtatni pár oldal fontos dokumentumot (félévi statisztika, határidõs meló). Mifene, jelszót kér a hálózati nyomtató. Hm, érdekes, kukkantsunk rá a szerverre. "Hozzáférés megtagadva". Egyre jobb. Felveszem a kapcsolatot L. kollégával, semmi gond, legyint, szünetben megcsinálom. Hát legyen, elmegyek a dolgomra, kb. fél óra múlva visszanézek, L. kolléga mélyen a Súgóba temetkezve ide-oda kattint, majd kényszeredett mosollyal közli, hogy elkezdte behatárolni a probléma lehetséges körét. Frankó, de mikor nyomtathatok? Próbáld meg a diákok számtechtermébõl - hangzik a válasz. Megdöbbentõ módon onnan sem lehet látni a szervert, internet azonban van (pedig az is a szerveren keresztül megy), megosztások nem élnek. L. kolléga lecsap az egyik hallgatói gépre, konfigurál, analizál, pingel veszettül, nulla eredmény. Indítsuk újra a szervert, az használni szokott! - jön az újabb ötlete, a hallgatói terembõl felhangzó obszcén káromkodások jelzik, hogy a reboot sikeres volt és percekre megszûnt az internetszolgáltatás. Újraindítás nem segít, továbbra sem lehet nyomtatni, L. kolléga feje kezd elszínezõdni, de némi remegéstõl a hangjában eltekintve még õrzi a nyugalmát. Én közben másik nyomtatót próbálok fölhajtani, az igazgatói irodában van is egy, de az színes és drága bele a patron, azon inkább ne nyomtassak... OK, akkor nyomtatok a szerverrõl. Ja, arról nem lehet Wordben nyomtatni, mert nincs rá Office telepítve. PDF-bõl, HTML-bõl és Wordpadból tudnék nyomtatni. Wordbõl nem. Nyilván mindenki HTML-ben tartja a dokumentumait, csak én vagyok ilyen deviáns hülye, hogy Wordöt használok szövegszerkesztésre. Elcsigázott kérdésemre, hogy miért nincs a szerveren Office: "Mert biztonsági kockázatot jelent." Vagy úgy. Egy Windows 2000 szerver nem jelent kockázatot, egy nyomorult Office igen. Mindegy, kiráncigálom a madzagokat a nyomtatóból, fogam közé veszem a lemezt, kisujjamon egyensúlyozom a kulcscsomót, majd áthatolok három kulcsrazárt ajtón és már ott is vagyok a tanáriban. Összedugom a géppel, telepítem a nyomtatót, újraindítom, betöltöm az Office-t, nyomtatnék, kifogyott a papír, papír csak a fénymásolóban van, lebattyogok a portára, felveszem a kulcsot, átslattyogok az épület másik felébe, kimarkolok egy csomó A/4-est a lerobbant gépbõl, vissza a portára a kulccsal, föl a tanáriba, végre. Doksi megvan, viszem le az értekezletre, újabb kör, vissza a nyomtatót a szerver mellé, mission completed. Illetve nem, mert valami hibát találtak a táblázatban, újra ki kellene nyomtatni, megoldható, ugye? Persze.
Közben L. kolléga már csak Redmonddal nem konzultált, de mindhiába. A régi profilt nem engedi visszatenni, a felhasználói fiókot nem lehet megváltoztatni, illetve meg lehet, de a következõ bejelentkezéskor újra megtagadja a hozzáférést. L. kolléga munkaideje lejár, probléma másnapra halasztva.
Másnap sugárzó arccal jön (csak nem plútónium volt az ebéd a menzán?), otthon átnézte az 1600 oldalas kézikönyvet, már sejti a megoldást, ma délután meg lesz oldva a probléma. Remek, jegyzem meg rezignáltan. A kolléga hatalmas elánnal munkához lát, megnézi az összes logfile-t, kitakarítja a tempkönyvtárt, frissíti az egyébként is tízpercenként frissülõ vírusadatbázist, színek szerint csoportosítja az Asztalon az ikonokat. Ez még egyelõre a bemelegítés, az informatika komoly tudomány, nem lehet csak úgy nekiesni, mint hülyegyerek az anyjának. Kb. másfél óra múlva eljut a biztonsági beállításokhoz, kattint, pipál, OK-éz, engedélyez, majd büszként mutatja, hogy a fiók engedélyezve vagyon. Próbálok belépni, hozzáférés megtagadva, nyomtatást nem lehet indítani, eszköz letiltva - gyorsan kilépek, mielõtt még a rendõrséget is rámküldi ez az átkozott Windows. Kolléga arca elborul, mint a kínai piacon vásárolt állóóra, szemében furcsa fények villódznak, és már éppen terelném ki a gyerekeket, nehogy olyasmit lássanak, amely ártana a lelki fejlõdésüknek, amikor fojtott hangon megjegyzi: "Kezd bosszantani ez a dolog." Érdekes, más ebben a helyzetben legalább húszezres töréskárt okozott volna, de istenkém, nem vagyunk egyformák.
Ekkor eszébe jut, hogy elõkeresi a szerver telepítõlemezét, megkeresi azt a .CAB-ot, amelyben a profilok vannak, kicsomagolja DOS alatt, és felülírja vele az ominózus profilt. Sok sikert kívánok neki és magára hagyom. Pár óra múlva egy halom CD-lemez közt találok rá, a monitoron gyanúsan sok fekete alapon fehér betû - és azt már a Jurassic Parkban is megmondták, hogy ha a forráskódhoz kell nyúlni, akkor nagy baj van. Az operációs rendszer természetesen nem engedi felülírni az aktuális profilt (ezt tudtam elõre, de hagytam, hadd próbálkozzon), végül megszánom, javasolom neki, hogy indítsa újra biztonsági módban a Wint, írja felül a profilt és úgy jó lesz. A diákok termébõl felhangzó ingerült kiáltások jelzik, hogy a szerver újraindítás sikeres volt. Teljes siker, minden mûködik, azaz két szívással teli munkanap után elértük azt, hogy visszaállt az eredeti állapot.

Már elõre rettegek a február végétõl, mert akkor ismét õ lesz a hétvégi ügyeletes...

[Rocketjump]

[didyman]

Zakó kollega ismét kellemes estét szerzett mindannyiunknak! Köszönjük!

[Telcontar]

Zako, lassan összegyûlik egy egész novelláskötetre való sztorid. Nem gondoltál még rá, hogy kiadasd? L. tanár úr története is nagyon magával ragadó volt.

[Zsivaagoo]

Zako Mester!

Az elgázosítós csótányirtás utáni elsõ munkanapomat sikerrel bearanyoztad. 

Most már nyugodtan mehetek az "..... Kft." ügyfélszolgálatával konzultálni, hogy miért nem mûködik a ...?

Üfsz.- ?
Én - Win98, Novell Netware 5.1.
ü. - ?
é. - Minden változatlan. Tavaly is ugyanez volt a konfig.
ü. - ?
é. - Sajnos hálózatos környezetben állandóan lefagyott a telepítés, kézzel kellet a progikat belapátolnom.
ü. - ?
é. - A kolléga javaslatára lokális vinchestren végeztem el.
.
.
stb.

[didyman]

Zsivágó kollegának is köszönet a másik páf-témában tálalt estimeséért, ismét mosolyra fakadtam . Nektek össze kéne állni, mint írópáros.

[Zsivaagoo]

Idézet: didyman - Dátum: 2005. febr. 1., kedd - 23:09

Zsivágó kollegának is köszönet a másik páf-témában tálalt estimeséért, ismét mosolyra fakadtam . Nektek össze kéne állni, mint írópáros.

Köszönet a minket jogosan megilletõ elismerésért. 
(Szerénységem nem véletlenül indította a Terminálon a Számítástechnikai rémtörténetek topikot.  )

Pláne, ha még azt is megírnám, amikor az egyetlen magyar SCUD-os rakétadandár oszlopos tagjaként a Karakum sivatagban védtem a szocializmust és emiatt veterán sivatagi harcos lettem. 

[Zsivaagoo]

[didyman]

Halljuk, halljuk!

[Zsivaagoo]

[didyman]

Idézet: Zsivaagoo - Dátum: 2005. márc. 2., szerda - 10:21

Antibácsi! :Ð

[Zsivaagoo]

Na jó. Akkor gyöjjön a SCUD. 



A vetyerinár sivatagi harcos mint én, 86-ban kapta a kiképzést a Karakumban, a csernobili tüzijáték után egy hónappal zúdul végig Ukrajnán.
kb. egy hónap rövidített gulág: bevagoníroznak, mint a barmot. Egy hétig utaztatnak, víz nincs, tisztálkodás lehetetlen, ha van még a "zsoldodból" vehetsz üditõt.
Hajnali háromkor megérkezés, kivagonírozás, pakolás hurcolkodás, üvöltözés ezerrel, körletrend, szemle, reggel fél hatkor takarodó, hatkor ébresztõ. Öt nap vékonyfosás valami fertõzéstõl, muzulmánná válás. Hadgyakorlat indul. 48 óra a sivatagban egyedül forgalomszabályozóként 2 liter vízzel, aludni nem mersz, mert vipera skorpió pók. 5 óra alvás. 78 óra nem alvás, az agy LSD-szerû vegyületeket választ ki, szeretnél már végre aludni, nemlehet, nem hagynak.
Szovjet-Magyar baráti összejövetel: - csak a meghívott tisztek- másnap eltakaríthatod utánuk a mocskot, szívderítõ csendélet üres pezsgõs, vodkás, junájkumos üvegekkel, folyami rákpáncél maradványokkal, pikánsan rejtõzködõ sunyi hányadéktócsákkal. Késõbb megszámolod a pénzedet, és bevásárolsz szárított sivatagi tevesz@rból (vagy hasonlóból) sodort Asztra nevezetû cigarettából. Már csak erre futja.
Kultúrális mûsor: kirándulás Sztálingrádba, Irina Mihajlovna 42 Aranyfoga Nyikorogna a szovjet idegenvezetõ 6 órán keresztül mesél a Nagy Honvédõ Háborúról, Pavlov õrmesterrõl, megtekinted a partizánok, úttörõk, komszomolisták, katonák, tengerészek, párttagok õrségváltásait minden emlékmûnél, felvonszolnak a Mamajev Kurgánra hogy megtekinstd a Ragyina Mattyot. (Itt is õrségváltás, a bakák egyébként részegek, alig bírnak járni.) A kutyát se érdekli, hogy éhes vagy, szomjas vagy, fáradt vagy, és unod az egészet.
Uccsó hét: bevagonírozás és a többi marhaság. Víz ismételten nincs. Ergó szomjazol. Örségben ülsz a robogó vonat valamelyik põrekocsiján. Elfogy a cigarettád. Teljesen törvénytelenül végig kúszol a kocsikon, kapcsoló vasakon (akciófilm a la szocialista relizma) bagót kunyerálsz. Amikor a Kárpátokon keresztül mentek, kezdesz reménykedni. A Balaton déli partján robog végig a vonat, egy hónapja nem láttál nõt, csini fürdõruhás szõkék/barnák/vörösek integetnek neked, egy utolsó leharcolt büdös mocskos szõrös magyar bakának. Visszafojtod a sírást. Áll a vonat. A közeli sörözõbõl egy házaspár egy korsó sört hoz neked. Visszautasítod - bár majd megdöglesz érte - mert a tisztek figyelnek téged, miközben nagyokat kortyolnak a pálinkás/boros/sörös üvegeikbõl. Három állomással odébb a vasutasok jelbeszéd után felcsempesznek egy üveg sört vagonod sarkba. Kigördül a vonat, eszement módon odakúszol a sörhöz, a fogaddal felnyitod és iszol. 5 percig boldognak érzed magad.
Visszaérkezel a magyar laktanyába, kivagonírozol, cuccolsz, pakolsz, hajnali ötkor elmész lefürödni az ezredfürdõbe, ötödszörre már tiszta víz jön rólad. Megborotválkozol, és reggel hatig alszol fél órát. Reggel nyolckor hadbírósággal fenyegetnek. Visszatért az élet a "rendes kerékvágásba".