Idézet: Yv@n - Dátum: 2006. márc. 31., péntek - 13:50
Pl. azt már tudom, hogy ha nem engedem magam szintet lépni amikor bejön a szintlépés addig, amíg egy main stat al statjai is nem lépnek szintet, akkor nem 2-3 hanem 5 pontot lehet elszórni a tulajdonságokrta szintlépéskor, és ez igen sokat számít, ha igazán tápos kívánok lenni.
Nos ez minden ilyen státuszpont alapú RPG-nek az átka. Az ember a pontokra kezd figyelni, és a tápolásra. Ez nagyon lerontja a szerepjáték hangulatot. Nem cseszegetni akarlak, mert én is elgondolkozom, mit fejlesszek, s hogyan, hogy olyan karakterem legyen akinek a borében jól érzem magam, hisz ilyenek ezek a mai RPG-k. Csak ilyenkor elgondolkozom, milyen lenne egy olyan szerepjáték ahol a játékos kell felfedezzen mindent és a fejlodés nem egy karakterlap számadataiban lenne mérheto. Ha azt hogy milyen egy jól felépített karakter nem statisztikai adatok kombinálásával, hanem mondjuk szerepjátékkal tanulnád meg. Pl. felveszel egy küldetést és bevesznek egy party-ba, s ott valamelyik karakter nagyon megtetszik, s akkor beszelgetni kezdesz vele, s barátkozol, s akkor elmeséli hogyan lett olyan über.
Nyilván idealista vagyok, de általában szeretem magam felfedezni a dolgokat, s nem szorongok hogy esetleg olyan karit építek ami életképtelen. Mondjuk ez utóbbi nem sikerült még, ennyire hülye nem vagyok épp, de nem zavar ha nem a legoptimálisabb harcos-mágussal nyomulok. Személy szerint a mágiával kapcsolatosan vannak fenntartásaim, mert a realisztikusabb dolgokat szeretem. Nem mondom, el tudom képzelni azt hogy van mágia, stb, de személy szerint jobban szeretném ha pl egy karakter fejodesenek kulonbozo fázisait jelentse. Tehat ha kezdo jatekos vagy akkor egyertelmu legyen hogy harcos vagy vagy orvos esetleg pap, aki imadkozik de semmji varázsereje nincs még, aztan ha a jatekos soroztaban lekuzd kiserteseket, ami gyorsabb eredmenyre vezetne mint pl harcos lesz, vagy tolvaj stb, akkor egy ido utan eler egy bizonyos kivaltsagos helyzete, ami rejtett a tobbi ember szamara es akkor elerhetove valnanak bizonyos varazsereok. A Mágus legyen egy kiváltságos valaki, aki nem egy, hanem harcosok százait tudja egyszerre megsemmisíteni ha akarja. A mágia legyen sokkal rejtettebb, az elérése, fejlodes ebben sokkal nehezebb, áldozatosabb. (mondjuk az áldozat egy ilyen játékban nehéz mert a fejlesztok igyekeznek a frusztrációkat elkerulni

) Az hogy kezdesbol valaki tuzlabdakat hajigál számomra nagyon illuzióromboló, ezért soha nem is játszom ilyen karakterrel. A mágia használata legyen a jatekbeli erkolcshoz kotheto, amolyan D&D alignment alapon, azaz ha sötét mágus vagy és ogre-kat olsz, akkor jot cselekszel ezert veszitesz a sötét mágikus tulajdonságokból, ugyanez ha feher mágus vagy akkor ha "jo" lényeket bántasz akkor megintcsak, ugyanakkor az atlagember tartson amagiatol ezert legyen korlatolt a hasznalata, tehat mindenki szeme lattara ne süss pattogatott kukoricat a tuzlabdaddal, mert biuzalmatlanok lesznek, megegetnek stb.
Nyilvan ehhez sokkal komplexebb, vilag es karakter MI kellene, meg az Oblivionnal is bonyolultabb.

De ha nem almodunk akkor ugye ...
Next stop, Wonderland.