Saját versek topicja az általatok írt verseket osszátok meg!
#22
Elküldve: 2004. 12. 04. 13:28
Őszi erdő, zengő erdő,
Körülöttem avar.
Rugdosom hát, mily zenélő!
Hangja csodás, pazar.
Hosszan nyújtom lépteimet,
Csak szóljon az avar!
Így tölteném éveimet,
Fülem mást nem akar!
Hallom, hallom, de már unom.
Ez a hang monoton.
A csend hiányzik, már tudom.
Ettől iszonyodom.
Őszi erdő? Rozsdamező!
Mindenhol csak avar.
Belelépek, hangja rezgő,
Zúg, zörög és zavar.
#23
Elküldve: 2004. 12. 21. 20:15
Hát jöjjön, én megölelem,
megcsókolom csontos kezét,
jöjjön, hogy magával vigyen
mikor már meghalt minden remény.
Hát jöjjön, én belenézek
sötét szeme helyébe,
jöjjön, s csókot lehelek
ajkatlan szája szélére.
Hát jöjjön, én kiveszem
a csont-ujjak közül kaszáját,
jöjjön, s megoldom
nehéz, sáros palástját.
Hát jöjjön, én várok Rá,
hogy testünk könnyűn lebegjen,
hogy eggyé olvadjunk,
hogy legalább Ő szeressen!
.
.
.
- Ha nem hagyod abba a lövöldözést, énekelni fogok!
#25
Elküldve: 2004. 12. 21. 20:29
Van még egy pár
.
.
.
- Ha nem hagyod abba a lövöldözést, énekelni fogok!
#26
Elküldve: 2004. 12. 21. 20:29
Idézet: Rina Maan - Dátum: 2004. dec. 21., kedd - 20:29
Van még egy pár
Ne fogd vissza magad!
#27
Elküldve: 2004. 12. 21. 20:31
Nem megrendíthetetlen
Átok...
Kaptam,
levakarhatatlan
Látok...
Havas,
megfoghatatlan
Álmok...
Hagytam,
elmondhatatlan
Sáncok...
Magas,
lebonthatatlan
Várok...
Szavam
kifogyhatatlan
Állok...
Maradj!
visszatarthatatlan
Álnok
Harag,
visszafoghatatlan
Árok...
Faggat
vígasztalhatatlan
Ások...
Magam,
mert nem halhatatlan
.
.
.
- Ha nem hagyod abba a lövöldözést, énekelni fogok!
#28
Elküldve: 2004. 12. 21. 23:00
Ma este valaki zörgetett az ablakon
A Remény volt és kérdezte: akarod?
Én néztem bambán, nem értettem,
Ő lemondón intett, reménytelen.
Ma este valaki zörgetett az ablakon,
A Remény volt, s kérdezte: akarod?
Ijedten néztem, egy kissé féltem,
Ő lemondón intett, még éretlen.
Ma este valaki zörgetett az ablakon,
A Remény volt, s kérdezte: akarod?
Kíváncsi lettem, azt mondtam akarom,
De Ő intett, s az arcomba kacagott.
Ma este valaki zörgetett az ablakon,
A Remény volt, s kérdezte: akarod?
Már vártalak, mondtam szívemet kitárva,
Ő intett, nem vártál hiába!
Szerkesztette: Rina Maan 2004. 12. 21. 23:01 -kor
.
.
.
- Ha nem hagyod abba a lövöldözést, énekelni fogok!
#29
Elküldve: 2004. 12. 30. 22:12
Ne sirass!
Érzem, mennem kell,
s megyek, mert menni vágyom
Az élet oly gyorsan elszáll,
múlik, mint egy könnyű álom
Megszólít a csend,
átölel a nyugalom,
Ébredni kell,
indulni utamon.
Nem búcsúzom,
csak még visszaintek,
s arcomon csorgó könnyem
már a szél törli le...
Én már nem jövök vissza,
egyszer majd Te jössz hozzám,
de tudd, gondolatom addig is,
mindig, csak Nálad jár.
.
.
.
- Ha nem hagyod abba a lövöldözést, énekelni fogok!
#30
Elküldve: 2004. 12. 30. 22:16
#31
Elküldve: 2004. 12. 30. 22:20
De hogy ne csak ilyen legyen
Előjáték
Gondolj valami szépre,
a tavaszi rétre,
méh zümmögésre,
gondolj rám!
Érezd a tavaszi szellőt,
nézd a vonuló felhőt,
s hogy a nyár eljő,
jöjj hozzám!
Élvezd a nap melegét,
s a nyári éj leheletét,
halld a tücsök ciripelést,
bújj hozzám!
A harmatos fű simogat,
örökre megmarad a pillanat,
ahogy két karod elringat,
ringass még!
.
.
.
- Ha nem hagyod abba a lövöldözést, énekelni fogok!
#33
Elküldve: 2004. 12. 30. 22:34
Vers...
Leginkább senkihez
Egy ábrándhoz...
Mert valaki folyamatosan zörget az ablakon,
s hiába akarom,
lerázni nem tudom...
Köztünk a távolság
mint innen az Orion,
de látom,
ha arcom felé fordítom.
A fájdalom mélyebb,
mint a Mariana-árok,
de lemerülnék végleg,
ha hiába is várok.
Ha látom, vérem zubog,
mint Niagara vize,
de legyőzni kevés
vallásom hite.
Mintha vájt volna ezernyi
szilánk a húsomba,
de vállalom tengernyi
fájdalmát búsongva.
A magány sötétebb,
mint csillagtalan éj
de érzem, hogy élek
ha átölel a kéj.
S a vágy lángol,
mint pokol vad tüze,
mintha szórt volna átkot
boszorkányok dühe.
Hívom segítségül
az Istenek hadát,
oldják fel végül
gyilkos hatalmát.
.
.
.
- Ha nem hagyod abba a lövöldözést, énekelni fogok!
#34
Elküldve: 2004. 12. 31. 15:22
Call of Duty multiplayer ihletett meg.
Multiplayer dal
Nyomulnék előre de leszed a sniper
Ki egy eldugott ház ablakában kempel
A respawn gombját megnyomom dühödten
Ezt a fraget most azért is megszerzem
Pár másodperc alatt újra feltámadok
Addig is az új terveimen gondolkodok
Hol is kéne nyomulni hová kéne menni
Egy jó csellel ezt a kempert megölni
Aztán egy játékost felülről leszedek
Ami nagy örömmel tölti meg a szívemet
Jaj, jaj de vajon emiatt más is boldog
Vagy magányos, és ez nem rendes dolog
Ezt gondolhatja búsan egy anyuka is
Kinek fia vígan s nyugodtan játszik
Őt nem zavarja az a szomorú gondolat
Hogy holnap kémiából dolgozatot írnak
Egyik házi feladata sincs még készen
De ő még éjjel is rush -ol merészen
Ügyes cseleit lesi a játékos banda
Jó lenne ha bukásra emiatt nem állna
Aztán ennek véget vet a szigorú apa
Kit régóta idegesít a gépágyú zaja
Egy meccset sem nézhetek már nyugodtan
S fiát csendre utasítja egy pofonnal
Máshol egy játékost a kedvese várja
Ő most is játszik s így igyekezete hiába
Egy fínom vacsora és utána édes kettesben
De Ő csak játszik, nem éppen csendesen
Szegény lány hiába vágyakozik epekedve
Ő most engem nyírt ki, a fene egye meg
Ha tudám, hogy kedvese milyen boldogtalan
Nem lenne lelkem a bosszútól vigasztalan
De térjünk vissza a csatatérre ismét
Ahol veszettül harcol a fiatal nép
Ez a híres galeri két csapatot alkot
Axis és Allies idézik a háborús kort
Ha ezek egymásnak ugranak a mapon
Ott az ember nem sokáig marad talpon
Régi csaták újra és újra lejátszódnak
S a játékos történelmi szereplővé válhat
Nem szóltam még a chatről pedig van
De a hangsúly főleg az anyázáson van
Kivéve ha valaki klánjába tagot keres
S játékosunk szíve az izgalomtól verdes
Vajon lehetek klántag kérdezi rebegve
Láma vagy ehhez szól a leader nevetve
Játékosunk persze egy szóhoz sem jut
De azért is megmutatja mi mindent tud
Erre a Clanleader lecsíterezi keményen
Csak az Aimbot -al harcolsz te merészen
A PB a warserver -ől rendesen kirakna
És a csíterklán elnevezés is ránk ragadna
Játékosunk ezt szomorúan tudomásul veszi
késő van már a mamája figyelmezteti
Hajnalban disconnectet nyomnak a népek
És fürdés után szépen nyugovóra térnek
Reggel kit az iskola kit a munka vár
Persze hősünk fejében akkor is az jár
Hogy este megyek a serverre játszani
S nevem az eredménytáblán feljebb tolni
Szerkesztette: Solano 2004. 12. 31. 15:23 -kor
commands the future.
He, who commands the future
conquers the past.
George Orwell
#35
Elküldve: 2005. 01. 08. 10:47
Idézet
Hogyha birka lennák,
Ennák birkatápot,
Birkaólnak néznám
A büdös világot.
Csatakos hátsómet
Nem takarné gatya,
Fejembe’ kuksolne
Egy hülye birka agya.
Csipás kis szememmal
Ide-oda néznák,
Ványadt kis hangommel
Egyre csak bégetnák,
Azt bégetnám egyre:
BE-BE BE-BE BE-BE!
Értelme nem volna,
De legalább rímelne.
#36
Elküldve: 2005. 01. 08. 13:46
kaptam is egy pofont
De elfutottam gyorsan,
mert jött a rendőr nyomban
Rohantam az utcán,
keresztül a zebrán,
de elestem egy kőbe,
így mentem börtönbe.
Szerkesztette: Dextrose 2005. 01. 08. 13:46 -kor
paranormal.hu
#37
Elküldve: 2005. 01. 17. 08:40
Nézz a Holdra;
sarlója mosolyog.
Örül, hogy vagy nekem,
S hogy én Neked vagyok.
Nézz a Holdra;
Milyen csendes világ!
Lehetne egy tőlem
Neked adott virág.
Nézz a Holdra;
Én visszanézek Rád,
Hogy onnan kívánjak
Neked jó éjszakát.
[mégis zengnek azok a buta szavak, ha nem is tisztán]
#38
Elküldve: 2005. 02. 10. 20:16
Magányosan állok a Duna parton,
Semmi mást nem látok, csak az arcod.
Őrülten hiányzol, de elmentél,
Elmentél, pedig őrülten szerettél.
Előttem lebegnek az emlékeim,
Elhagytál, és elszálltak reményeim.
Most magányosan állok a Duna parton,
Semmi mást nem látok, csak az arcod.
Csodálatos volt, míg együtt éltünk,
Míg együtt voltunk, semmitől sem féltünk.
Most előttem lebegnek az emlékeim,
Elhagytál, és elszálltak reményeim.
Még emlékszem, mikor tested testemhez ért,
És ajkad szomjoltó csókot ígért.
Csodálatos volt, míg együtt éltünk,
Míg együtt voltunk, semmitől sem féltünk.
Tested édes illatát még most is érzem,
Míg alszol, arcod vonalát nézem.
Még emlékszem, mikor tested testemhez ért,
És ajkad szomjoltó csókot ígért.
Most egyedül fekszem az ágyamon,
Te sem enyhíted bánatom.
Tested édes illatát még most is érzem,
Míg alszol, arcod vonalát nézem.
Kedvenc dalunkat dúdolom halkan,
Csak téged látlak ebben a dalban.
Most egyedül fekszem az ágyamon,
Te sem enyhíted bánatom.
Arcomon a bánat könnye csorog,
Szívem a torkomban dobog.
Kedvenc dalunkat dúdolom halkan,
Csak téged látlak ebben a dalban.
Tudom, többé sohasem látlak,
Mégis minden éjjel egyre csak várlak.
Arcomon a bánat könnye csorog,
Szívem a torkomban dobog.
Sosem hittem, hogy elhagyjuk egymást,
Tudom, soha nem szerethetek mást.
Tudom, többé sohasem látlak,
Mégis minden éjjel egyre csak várlak.
Nem maradt semmi sem nekem, elmentél,
Elmentél, pedig őrülten szerettél.
Most magányosan állok a Duna parton,
Semmi mást nem látok, csak az arcod.
Ehhez a vershez tartozik egy kis történet... hosszas rábeszélés után, saját kiadásban megjelent egy füzetecske, néhány versemmel, amit ismerősöknek, kollégáknak, stb osztogattam... egyik kolléganőmnek ez volt a kedvenc verse... történt, hogy ez a kolléganőm válni készült... egyszer csörög munkahelyen a telefonja, a férje van a vonalban... Rövig hallgatás után felém fordul, és azt mondja: A te versedet szavalja
(Igaz, hogy tényleg válás lett a vége, de azt gondolom, nem ezen múlt
.
.
.
- Ha nem hagyod abba a lövöldözést, énekelni fogok!
#40
Elküldve: 2005. 02. 10. 20:34
.
.
.
- Ha nem hagyod abba a lövöldözést, énekelni fogok!

Súgó
A téma zárva.














