[Rhino666, az médium]

De miért nem írtok?

[harom.14]

Séta az erdõben

Õszi erdõ, zengõ erdõ,
Körülöttem avar.
Rugdosom hát, mily zenélõ!
Hangja csodás, pazar.

Hosszan nyújtom lépteimet,
Csak szóljon az avar!
Így tölteném éveimet,
Fülem mást nem akar!

Hallom, hallom, de már unom.
Ez a hang monoton.
A csend hiányzik, már tudom.
Ettõl iszonyodom.

Õszi erdõ? Rozsdamezõ!
Mindenhol csak avar.
Belelépek, hangja rezgõ,
Zúg, zörög és zavar.

[Rina Maan]

Meghívó

Hát jöjjön, én megölelem,
megcsókolom csontos kezét,
jöjjön, hogy magával vigyen
mikor már meghalt minden remény.

Hát jöjjön, én belenézek
sötét szeme helyébe,
jöjjön, s csókot lehelek
ajkatlan szája szélére.

Hát jöjjön, én kiveszem
a csont-ujjak közül kaszáját,
jöjjön, s megoldom
nehéz, sáros palástját.

Hát jöjjön, én várok Rá,
hogy testünk könnyûn lebegjen,
hogy eggyé olvadjunk,
hogy legalább Õ szeressen!

[Rhino666, az médium]

Tetszik!!

[Rina Maan]

Köszönöm 

Van még egy pár 

[Rhino666, az médium]

Idézet: Rina Maan - Dátum: 2004. dec. 21., kedd - 20:29

Köszönöm 

Van még egy pár 

Ne fogd vissza magad!

[Rina Maan]

:o

Nem megrendíthetetlen

Átok...
Kaptam,
levakarhatatlan

Látok...
Havas,
megfoghatatlan

Álmok...
Hagytam,
elmondhatatlan

Sáncok...
Magas,
lebonthatatlan

Várok...
Szavam
kifogyhatatlan

Állok...
Maradj!
visszatarthatatlan

Álnok
Harag,
visszafoghatatlan

Árok...
Faggat
vígasztalhatatlan

Ások...
Magam,
mert nem halhatatlan

[Rina Maan]

Elszalasztott alkalom?

Ma este valaki zörgetett az ablakon
A Remény volt és kérdezte: akarod?
Én néztem bambán, nem értettem,
Õ lemondón intett, reménytelen.

Ma este valaki zörgetett az ablakon,
A Remény volt, s kérdezte: akarod?
Ijedten néztem, egy kissé féltem,
Õ lemondón intett, még éretlen.

Ma este valaki zörgetett az ablakon,
A Remény volt, s kérdezte: akarod?
Kíváncsi lettem, azt mondtam akarom,
De Õ intett, s az arcomba kacagott.

Ma este valaki zörgetett az ablakon,
A Remény volt, s kérdezte: akarod?
Már vártalak, mondtam szívemet kitárva,
Õ intett, nem vártál hiába!

Szerkesztette: Rina Maan 2004. 12. 21. 23:01 -kor

[Rina Maan]

Kell? Nem kell? Na mindegy, hadd szóljon 

Ne sirass!

Érzem, mennem kell,
s megyek, mert menni vágyom
Az élet oly gyorsan elszáll,
múlik, mint egy könnyû álom
Megszólít a csend,
átölel a nyugalom,
Ébredni kell,
indulni utamon.

Nem búcsúzom,
csak még visszaintek,
s arcomon csorgó könnyem
már a szél törli le...
Én már nem jövök vissza,
egyszer majd Te jössz hozzám,
de tudd, gondolatom addig is,
mindig, csak Nálad jár.

[Rhino666, az médium]

Érdekes verseid vannak. Hajlamos vagy a depresszióra, igaz?

[Rina Maan]

Szó mi szó 
De hogy ne csak ilyen legyen 

Elõjáték

Gondolj valami szépre,
a tavaszi rétre,
méh zümmögésre,
gondolj rám!

Érezd a tavaszi szellõt,
nézd a vonuló felhõt,
s hogy a nyár eljõ,
jöjj hozzám!

Élvezd a nap melegét,
s a nyári éj leheletét,
halld a tücsök ciripelést,
bújj hozzám!

A harmatos fû simogat,
örökre megmarad a pillanat,
ahogy két karod elringat,
ringass még!

[Rhino666, az médium]

[Rina Maan]

Mára az utolsó (maradjon késõbbre is), ebben némi utalás felfedezhetõ egy fentebb közölt versre 

Vers...
Leginkább senkihez
Egy ábrándhoz...
Mert valaki folyamatosan zörget az ablakon,
s hiába akarom,
lerázni nem tudom...

Köztünk a távolság
mint innen az Orion,
de látom,
ha arcom felé fordítom.

A fájdalom mélyebb,
mint a Mariana-árok,
de lemerülnék végleg,
ha hiába is várok.

Ha látom, vérem zubog,
mint Niagara vize,
de legyõzni kevés
vallásom hite.

Mintha vájt volna ezernyi
szilánk a húsomba,
de vállalom tengernyi
fájdalmát búsongva.

A magány sötétebb,
mint csillagtalan éj
de érzem, hogy élek
ha átölel a kéj.

S a vágy lángol,
mint pokol vad tüze,
mintha szórt volna átkot
boszorkányok dühe.

Hívom segítségül
az Istenek hadát,
oldják fel végül
gyilkos hatalmát.

[Solano]

No ezt direkt a klán részére írtam.

Call of Duty multiplayer ihletett meg.

Multiplayer dal


Nyomulnék elõre de leszed a sniper
Ki egy eldugott ház ablakában kempel
A respawn gombját megnyomom dühödten
Ezt a fraget most azért is megszerzem


Pár másodperc alatt újra feltámadok
Addig is az új terveimen gondolkodok
Hol is kéne nyomulni hová kéne menni
Egy jó csellel ezt a kempert megölni


Aztán egy játékost felülrõl leszedek
Ami nagy örömmel tölti meg a szívemet
Jaj, jaj de vajon emiatt más is boldog
Vagy magányos, és ez nem rendes dolog


Ezt gondolhatja búsan egy anyuka is
Kinek fia vígan s nyugodtan játszik
Õt nem zavarja az a szomorú gondolat
Hogy holnap kémiából dolgozatot írnak


Egyik házi feladata sincs még készen
De õ még éjjel is rush -ol merészen
Ügyes cseleit lesi a játékos banda
Jó lenne ha bukásra emiatt nem állna


Aztán ennek véget vet a szigorú apa
Kit régóta idegesít a gépágyú zaja
Egy meccset sem nézhetek már nyugodtan
S fiát csendre utasítja egy pofonnal


Máshol egy játékost a kedvese várja
Õ most is játszik s így igyekezete hiába
Egy fínom vacsora és utána édes kettesben
De Õ csak játszik, nem éppen csendesen


Szegény lány hiába vágyakozik epekedve
Õ most engem nyírt ki, a fene egye meg
Ha tudám, hogy kedvese milyen boldogtalan
Nem lenne lelkem a bosszútól vigasztalan


De térjünk vissza a csatatérre ismét
Ahol veszettül harcol a fiatal nép
Ez a híres galeri két csapatot alkot
Axis és Allies idézik a háborús kort


Ha ezek egymásnak ugranak a mapon
Ott az ember nem sokáig marad talpon
Régi csaták újra és újra lejátszódnak
S a játékos történelmi szereplõvé válhat


Nem szóltam még a chatrõl pedig van
De a hangsúly fõleg az anyázáson van
Kivéve ha valaki klánjába tagot keres
S játékosunk szíve az izgalomtól verdes


Vajon lehetek klántag kérdezi rebegve
Láma vagy ehhez szól a leader nevetve
Játékosunk persze egy szóhoz sem jut
De azért is megmutatja mi mindent tud


Erre a Clanleader lecsíterezi keményen
Csak az Aimbot -al harcolsz te merészen
A PB a warserver -õl rendesen kirakna
És a csíterklán elnevezés is ránk ragadna


Játékosunk ezt szomorúan tudomásul veszi
késõ van már a mamája figyelmezteti
Hajnalban disconnectet nyomnak a népek
És fürdés után szépen nyugovóra térnek


Reggel kit az iskola kit a munka vár
Persze hõsünk fejében akkor is az jár
Hogy este megyek a serverre játszani
S nevem az eredménytáblán feljebb tolni

Szerkesztette: Solano 2004. 12. 31. 15:23 -kor

[gazdi]

Nem saját, de amatõr vers:

Idézet

Hogyha birka lennák
Hogyha birka lennák,
Ennák birkatápot,
Birkaólnak néznám
A büdös világot.
Csatakos hátsómet
Nem takarné gatya,
Fejembe’ kuksolne
Egy hülye birka agya.
Csipás kis szememmal
Ide-oda néznák,
Ványadt kis hangommel
Egyre csak bégetnák,
Azt bégetnám egyre:
BE-BE BE-BE BE-BE!
Értelme nem volna,
De legalább rímelne.

[Dextrose]

Loptam egy telefont
kaptam is egy pofont
De elfutottam gyorsan,
mert jött a rendõr nyomban

Rohantam az utcán,
keresztül a zebrán,
de elestem egy kõbe,
így mentem börtönbe.

Szerkesztette: Dextrose 2005. 01. 08. 13:46 -kor

[gazdi]

Télesti üzenet

Nézz a Holdra;
sarlója mosolyog.
Örül, hogy vagy nekem,
S hogy én Neked vagyok.

Nézz a Holdra;
Milyen csendes világ!
Lehetne egy tõlem
Neked adott virág.

Nézz a Holdra;
Én visszanézek Rád,
Hogy onnan kívánjak
Neked jó éjszakát.



[mégis zengnek azok a buta szavak, ha nem is tisztán]

[Rina Maan]

Egyedül

Magányosan állok a Duna parton,
Semmi mást nem látok, csak az arcod.
Õrülten hiányzol, de elmentél,
Elmentél, pedig õrülten szerettél.

Elõttem lebegnek az emlékeim,
Elhagytál, és elszálltak reményeim.
Most magányosan állok a Duna parton,
Semmi mást nem látok, csak az arcod.

Csodálatos volt, míg együtt éltünk,
Míg együtt voltunk, semmitõl sem féltünk.
Most elõttem lebegnek az emlékeim,
Elhagytál, és elszálltak reményeim.

Még emlékszem, mikor tested testemhez ért,
És ajkad szomjoltó csókot ígért.
Csodálatos volt, míg együtt éltünk,
Míg együtt voltunk, semmitõl sem féltünk.

Tested édes illatát még most is érzem,
Míg alszol, arcod vonalát nézem.
Még emlékszem, mikor tested testemhez ért,
És ajkad szomjoltó csókot ígért.

Most egyedül fekszem az ágyamon,
Te sem enyhíted bánatom.
Tested édes illatát még most is érzem,
Míg alszol, arcod vonalát nézem.

Kedvenc dalunkat dúdolom halkan,
Csak téged látlak ebben a dalban.
Most egyedül fekszem az ágyamon,
Te sem enyhíted bánatom.

Arcomon a bánat könnye csorog,
Szívem a torkomban dobog.
Kedvenc dalunkat dúdolom halkan,
Csak téged látlak ebben a dalban.

Tudom, többé sohasem látlak,
Mégis minden éjjel egyre csak várlak.
Arcomon a bánat könnye csorog,
Szívem a torkomban dobog.

Sosem hittem, hogy elhagyjuk egymást,
Tudom, soha nem szerethetek mást.
Tudom, többé sohasem látlak,
Mégis minden éjjel egyre csak várlak.

Nem maradt semmi sem nekem, elmentél,
Elmentél, pedig õrülten szerettél.
Most magányosan állok a Duna parton,
Semmi mást nem látok, csak az arcod.



Ehhez a vershez tartozik egy kis történet... hosszas rábeszélés után, saját kiadásban megjelent egy füzetecske, néhány versemmel, amit ismerõsöknek, kollégáknak, stb osztogattam... egyik kolléganõmnek ez volt a kedvenc verse... történt, hogy ez a kolléganõm válni készült... egyszer csörög munkahelyen a telefonja, a férje van a vonalban... Rövig hallgatás után felém fordul, és azt mondja: A te versedet szavalja 
(Igaz, hogy tényleg válás lett a vége, de azt gondolom, nem ezen múlt    )

[Rhino666, az médium]

[Rina Maan]

Te is inkább amatõr mûkedvelõ vagy, mint kritikus