Idézet: Valdy - Dátum: 2005. jún. 4., szombat - 15:24
Hogy gúnyolódni minek kell azt nem tudom, de ha rossz lábbal keltél fel azt ne rajtam vezesd le.
Szal 2 mag kevesebbet fogyaszt mint egy darab mag magasabb órajellel? :confused:
Jellemzően igen, mivel adott órajelhez szükséges fogyasztás a feszültség növelésével négyzetesen növekedik, míg az órajel már alapból lineárisan magasabb felvételt jelent. Azaz adott chipnél igaz, hogy a teljesítmény/fogyasztás mutatója az órajel emelésével romlik. Ez az egyik. A másik, hogy adott mikroarchitektúra bizonyos szintig skálázódik stabilan, egyszerűbb megkétszerezni az erőforrásokat, mint újratervezni a pipeline-okat, a cache-t, szinte mindent. Kérdés lehet, hogy eddig miért nem ezt csinálták. Mert eddig az egyes gyártástechnológiai ugrások probléma nélkül lehetővé tették a szimpla magot tuningolását, áttervezését, újabb és újabb trükkök, működési paradigmák jöttek be az x86-os processzorok gyorsítására az órajel emelését kiszolgálva. Nem volt értelmve kétmagos processzorokkal szórakoni PC-kben, ugyanis nem volt meg a szoftveres háttere, gondoljunk bele, hogy több threadet kezelő Windows XP is csak néhány éve van. Ezzel párhuzamosan beleütköztünk egy hőfejlődési, fogyasztási plafonba, amelyet az Intel most egyre kijjebb feszeget ugyan, de ez csak átmeneti időszak, tovább nem lehet. Az iparág egyre súlyosabb miniatürizálási problémákkal küzködik, az órajel emelése a feszültség csökkentésével egyre problémásabb a szivárgási áram miatt, mikor össze-vissza vándorolnak az elektronok keresztül-kasul a chipben. A Montecito fogyasztásának negyede már szivárgási áram kb, újabb negyede órajeltovábbítási "overhead". Olyan másfél évtizedet húzhat még ki a mikrovilág, addigra késznek kell lennie a nanoelektronikai utódnak. Ma már az IT olyan olcsó tömegtermékké vált, ahol költségoldalról is szempont a fogyasztás, nem beszélve az ergonómiáról.