Na. Kész.
Képeket utána szúrok majd be, most hívnak játszani :Đ .
Feltehetően igen kevesen ismerik a japán Busicom cég nevét, pedig ez a számológépeket gyártó vállalat elévülhetetlen érdemeket szerzett a számítógépes technológia fejlesztésének elősegítésében. Történt ugyanis, hogy új, programozható termékcsaládot akart megjelentetni a piacon, s ahhoz új lapkakészletre volt szüksége. A fejlesztéssel egy amerikai vállalatot bízott meg: a fiatal Intelt.
A Busicom megrendelése 12 lapka szállításáról szólt. Az egyik mérnöknek, Ted Hoffnak jött az az ötlete, hogy 12 chip gyártása helyett egy olyat kell tervezni, ami ellátja a 12 chip funkcióját. Ez azért volt fontos, mert így csökkenthették a gyártási költségeket. //Mivel a statikus RAM memóriák gyártásából kevés bevételük származott – lásd lentebb.
Hoff ötlete alapján készítették el a világ első mikroprocesszorát. Hatvanezer dollárért először a Busicom szerezte meg a mikroprocesszor szabadalmi jogát, ám az újításban rejlő lehetőségeket felismerve, az Intel hamarosan visszafizette megrendelőjének ezt az összeget.
1971 novemberében jelent meg a piacon az Intel első - 4004-es kódszámú - mikroprocesszora, 200 dolláros egységáron. A mikroprocesszor sikerének titka az eszköz szoftveres programozhatóságában rejlett. Feltalálása előtt a lapkákat meghatározott, konkrét feladatok végrehajtására tervezték. A 2300 tranzisztorból álló, alig körömnyi 4004 számítási teljesítménye megegyezett a világ első, szobányi méretű elektronikus komputere, az 1946-ban megépített ENIAC kapacitásával.
A 4004 megjelenése számos vállalat mérnökeinek érdeklődését felkeltette, ám ekkor még nem körvonalazódtak világosan a mikroprocesszor felhasználási lehetőségei. A korai alkalmazások között különféle hétköznapi, gyakorlati megoldások (pl. közlekedésilámpa-vezérlő készülékek, vérmintaelemző műszerek) és különleges, nem mindennapi eszközök egyaránt szerepeltek (többek között a NASA 29 évvel ezelőtt útjára bocsátott, ma is működőképes Pioneer 10 űrszondája, amely 2001. szeptember 1-én 11,8 milliárd kilométer távolságra volt a Földtől).
Egy kis történeti visszatekintés:
1968. június 28.1960-as évek vége. A Fairchild Semiconductornál a dolgok nem mennek valami jól, egyre több mérnök lép ki és alapít saját céget. Robert Noyce és Gordon Moore szintén úgy döntenek, hogy közös vállalkozásba fognak. Moore és Noyce több névváltoztatás után egy szállodától 15000 dollárért megveszi az Intel (az Integrated Electronics rövidítése) nevet. Az induláshoz szükséges tőkét attól az Art Rocktól kapják meg, aki annak idején a Fairchild alapítását is támogatta (ezenkívűl Robert Noyce nagy szerepet játszott az egy évvel később az Advanced Micro Devices létrejöttében is).
Memóriamodulokat gyártanak komputerekhez új technológiával. A szilikonlapra "nyomtatott" integrált áramkörök technológiájában (amelynek egyik kifejlesztõje Noyce) kevesen hittek akkor, bár alaposan lecsökkentette a méreteket.
Kezdetben 3101-es 64 bites statikus RAM memóriák gyártásával foglalkoztak, de az ebből származó bevétel csekély volt. Az Intel szeretett volna valami nagyot alkotni. Éppen kapóra jött a számológépeket gyártó japán Busicom felkérése: tervezzenek neki 12 egyedi chipet a számológépeihez. Ám ehhez nem volt meg a szükséges kapacitás.
Az egyik mérnöknek, Ted Hoffnak jött az az ötlete, hogy 12 chip gyártása helyett egy olyat kell tervezni, ami ellátja a 12 chip funkcióját. Így kisebb költséggel és már elegendő gyártókapacitással álltak neki a feladatnak; annak ellenére,hogy a Busicom nem fogadta el a tervezetet, az Intel mégis nekilátott egy olyan chip tervezésének, amelyet utasítások végrehajtására lehet programozni. 9 (más forrás 11) hónappal később megszületett az Intel 4004-es processzor, a világ első processzora. Hivatalosan 1971 November 15-én jelentették be.
„A világ első mikroprocesszorának Federico Faggin volt a tervezője, és 1971-ben mutatták be. Érdekesség, hogy Faggin szignálta is mikroprocesszorát a monogramjával, ahogy egy festő is szignálja a művét. Ez spontán és eredeti ötlet volt, a tervezői büszkeség megnyilvánulása, és később mások is követték. Bár eredetileg a chip belsejében helyezte el, később, a gyártás során az FF szignatúra a chip szélére került. Szignatúrája azért is megrendítő tanúságtétel, mivel a megszületése idején az első mikroprocesszor bizony igen messze esett az Intel akkori irányvonalától, a memóriachipektől.
A 4004 megszületésének egyedül Faggin volt szemtanúja, mivel késő éjszaka, egyedül dolgozott a kihalt Intel laboratóriumban. Körülbelül este 6 óra tájt kapta meg az első 4004-es wafert a gyártósorról, amikor az emberek már hazamentek. 1971. januárja volt. Remegő kezekkel és dobogó szívvel helyezte a wafert a tesztpadra, és kötötte hozzá a tesztkészülékhez. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor a készülékek zümmögése közepette elektromos aktivitást észlelt az eszközben. A teszt haladt, és a kezdeti a nyomás fokozatosan lelkesedésbe csapott át, ahogy valamennyi kritikus funkció hibátlan működést mutatott. Körülbelül hajnali 3-kor, kimerülten és eksztatikusan, Faggin kilépett a laboratóriumból. Otthon a felesége, Elvia várta a híreket. “Működik!” jelentette be Faggin, megosztva vele a diadal pillanatának boldogságát.”
A 4004-es egy 16 lábú DIP tokban került elhelyezésre. A processzor főbb részei: egy 4 bites párhuzamos összeadó, tizenhat 4 bites regiszter, egy utasításszámláló, egy verem és egy akkumulátor a számítási műveletekhez. 2300 tranzisztorból állt, órajele 108 kHz volt, ami másodpercenként 60000 utasítás végrehajtását tette lehetővé (utasítás végrehajtási sebessége 0.06 MIPS volt). 4 bites architektúrával rendelkezett, azaz kívül-belül 4 bites volt. A processzoron helyet kapott egy 640 bájtos memória, de képes volt külső memória címzésére is. Az adatszélessége 4 bit, a címszélessége pedig 12 bit volt, tehát 8192 félbájtot (nibble) tudott megcímezni, azaz a külső memóriakapacitása 4 Kibájt volt. Nem volt külön adat- és címbusza, hanem csak egy 4 vezetékes busszal rendelkezett, ezen felváltva továbbították az adatokat és a címeket. (Ez jelentős költségmegtakarítási lépés volt, mivel akkoriban az integrált áramkörök ára nőtt a lábak számával) Előbb a 12 bites cím átvitele történt három 8 bites csoportra bontva, majd csak ezután következett a tényleges adatforgalom. Külön volt az adat- és a programmemóriája (Harward elm.). Az adatmemória mérete 4 Kib volt, a programmemóriáé 1 Kib. Utasításai 8 bitesek voltak, 46 utasítása volt, ennek legnagyobb részét az aritmetikai műveletek tették ki. Tudott BCD-ben is számolni. Az aritmetikai utasításokon kívül voltak strukturált programozást segítő utasításai is, mint például a CALL és a RET. PMOS technológiával készült (P-csatornás szilikon gate MOS).
DIP, CERDIP és aranyozott tetejű CERDIP tokozással készült. A National Semiconductor is készítette FIPS néven pI:NS4004D (FIPS) (FIPS = four-bit integrated processing system)
Négy mérnök dolgozott a 4004es processzor elkészítésén: Marcial Edward "Ted" Hoff, Federico Faggin, Stan Mazor, és Matsatoshi Shima.
//A netes források hol Ted-nek, hol Faggin-nak tulajdonítják; az ötlet Ted Hoff-é volt, a projektet Federico faggin vezette.
Federic Faggin: a szilikon gate MOS technologia fejlesztője és a 4004 csapat vezetője tervezte a 4000 széria elrendezését (és a 8008 / 8080-ét is) Faggin 1974 végén lépett ki az inteltől, hogy megalakítsa a Zilog-ot.
Stan Mazor: pár utasítást adott az architektúrához,és ő készítette a példaprogramokat a chip teszteléséhez. Ő volt a felelős a kapcsolattartásért a minisztériummal és egyéb partnerekkel.
Masatoshi Shima: a kontroller chipet tervezte,a logikáját és a 4004 áramköri logikájának elrendezését. Eredetileg a megrendelő cég küldte hogy ellenőrizze őket, de mivel lassan haladtak, segített nekik.
M.E.Ted Hoff: 4004 koncepció kiötlője a különböző chipek helyettesítésére, hogy inkább egy univerzálisan programozható chipet készítsenek. A chip sokrétűsége, a készített programtól függött. Ő tervezte meg az architektúra alapjait (CPU, RAM, ROM és I/O) és a logikát.
Szerkesztette: MC Pite 2005. 02. 17. 00:07 -kor
....
)
.
!
!
Súgó
A téma zárva.