Idézet: DOOMER - Dátum: 2012. 11. 06. 17:48
a diablo mindig is erről szólt mint endgame, nem is nagyon kellene bele más, elvégre nem world of diablo MMOról van szó.
a probléma a megvalósításban van, abban, hogy még ezt is alárendelték az AHnak és innentől már nem azt a régi érzést hozza a játék mint anno.
Tisztelettel megjegyzem, hogy nem értek veled egyet a fentiekben!
Persze kérdés, hogy ki mit ért "Diablo" alatt!? Részemről a "Diablo + Hellfire páros" jelenti mindezt. A második részt is ehhez hasonlítottam, és nincsen ez másként a harmadik rész esetében sem.
Nem túlzás "műfajteremtőnek" tekinteni a Diablo-t. Az első rész (együtt a szvsz legszebb helyszínt - Crypt - tartalmazó kiegészítővel) minden szempontból új, érdekes, izgalmas és lebilincselő volt single player játékként.
Nem vitatom, hogy izgalmas volt azért
is kalandozni, hogy kiderüljön, milyen "unique" tárgyakat rejt még a játék.
Hiszen az első részben azok (leszámítva az egyes küldetésekért járó "standard uniqe" tárgyakat, mint pl. Lachdanan sisakja, vagy mondjuk az "Arkaine's Valor") nem sűrűn estek.
Ráadásul kifejezetten szép és egyedi grafikával rendelkezett az összes ilyen tárgy.
De...
Az első rész varázsát első sorban nem ez jelentette. Számomra varázslóval játszva, több tucat alkalommal is végigélve a kalandokat mindig izgalmas tudott maradni.
Olyan
hangulat áradt belőle, ami csak kevés játékról mondható el. A mai napig, ha visszaemlékszem arra a pillanatra, amikor a Diablo-t először láttam "mozgásban" (unokatestvérem P75-ös masináján) mindig ugyanezt érzem. Pusztán az emlékeim is elegendőek felidézni azt a hangulatot.
Hogy milyen volt a katedrális kapuján belépni, milyen volt az első találkozás Butcher-el, majd elérve az 5. szintet, amikor az ember először szembesült a "pokoli" környezettel... aztán a lávával borított, sötét, vészjósló szintek látványa, majd a sok Steel Lord, Lazarus szobája, és végül maga Diablo...
Mai szemmel nézve a végigjátszás nem volt túl hosszú (igaz, a manapság "divatos" játékok 99%-ára még így is ráver), és a játék a felépítése miatt (egyetlen helyszín) a bizonyos fokú véletlenszerűség ellenére sem tartalmazott túlzottan sok küldetést, de azok egytől-egyig érdekesek és szórakoztatóak voltak.
Teljesen jól illeszkedtek a játék "alaphangulatához". És ez a kulcsszó! Emiatt a hangulat miatt soha nem tudtam megunni a single player részt, és tulajdonképpen ma sem unom. 1-2 évente, időnként azóta is feltelepítem a játékot, és kalandozom a régi karakteremmel.
Én az első rész esetében soha nem is próbáltam semmilyen multiplayer lehetőséget, és nem is hiányzott.
Visszatérve a kezdő gondolatomhoz, számomra a Diablo ebben a műfajban a 100%-ot jelenti.
Hozzá mérve a második rész már nagy jóindulattal is csak maximum 80%-ot érdemel. Az ugyanis szinte minden szempontból az első rész ellentéte.
Olyan szinten elrontották a single player részét, hogy "Normal" fokozatot követően (varázslónővel, majd a kiegészítő lemezzel együtt egy druidával is végigjátszva) tulajdonképpen az időnkénti folytatás reménye nélkül került nálam a polcra.
Tisztában vagyok vele, hogy a Blizzard és az internet történetének egyik legnépszerűbb játéka lett online szempontból. Utóbbi viszont engem nem különösebben érdekel.
Mint single játék már az alap koncepciójában elhibázott, hosszú, vontatott és unalmas. Tényleg csak arra volt jó, hogy az ember a történet (és az átvezető filmek) miatt végigjátssza, majd elfelejtse gyorsan.
A harmadik rész kapcsán ilyen szempontból vegyesek az érzéseim, de majd ha végigjátszottam, akkor írom le a véleményemet ezzel kapcsolatban.