Idézet: Coppermine - Dátum: 2005. szept. 20., kedd - 11:33
de akkor álljon oda elém, és mondja a szemembe.. ne halogassa, ne húzza, közbe ugyanúgy viselkedik, mint ahogy szokott, ugyanúgy megölel, megcsókol... qrva nagy színjátékot művel, közben meg már jóideje sz@rik a fejemre, nem úgy érez, stb... és az a baj, hogy mindent amit gondol nekem kell a szájába adni, mert magától nem képes arra hogy elmondja... úgy éreztem magam ellen beszélek (én hülye) mikor csütörtökön leültünk a parkba... lol, és még akkor is fogta a kezem... nem hiszem el
-C0pp3rM!n3-
Lagalabb az en parom oszinte volt, ha nem is jott ki belole konnyen, es csak akkor fakadt ki, amikor en kimondtam legyen vege... de legalabb minden amit mondott igaz! Ezt becsulom benne nagyon! Sokmindent elmondott tegnap, amit nem is gondoltam, hogy valaha is el tud nekem mondani, rolunk is, a masik emberrol is, magaraol is, hogy hogyan valotzott most oriasi nagyot a felfogasa... es ott van az az egesz vegen, (innen az o szavit idezem a hozzaszolas vegeig) hogy szeret engem nagyon! Igaz ez most nem szerelem, meg hat mi is a szerelem ilyen hosszu ido utan, de ott van, szeret melyen, es tisztel es kotodik hozzam, es velem akar elni, es barcsak ne tortenne ez most velunk, de nem tud az erzelmeinek parancsolni... e'l most massal egy kicsit, talan rovid lesz, talan o lesz a ferje majd nem tudja, nem tervez elore, de most ebben a pillanatban ugy erzi jo lenne ha x ido mulva ujra tudnank kezdeni mi ketten, es akkor talan orok lehetne tenyleg!
(megsem a hozzaszolas vegeig, ezek mar nem az o szavai)
Nem tudom ezt megfogalmazni, valamilyen szinten szeretnem en is, meg valamilyen szinten remenykedem ebben, amellett, hogy tudom ehhez sokmindennek ossze kell jonni... talan nem is a remeny miatt esik ez nekem jol, hanem azert mert latom nem szarja le a fejem, nem ugy megy el ennyi ido utan, hogy vissza sem nez... orulok hogy meg mindig jelentek neki valamit!