Idézet: WiZARD - Dátum: 2005. máj. 4., szerda - 10:34
szerintem nagyobb tahóság kimenni a gyorsabb elé, mint hogy az villog...
Tavaly nyár, M7 hazafelé jövet Keszthelyről.
Haladok a külső sávban, siettem volna, ezért úgy gondoltam, hogy a 120-125 körül haladó sort megelőzöm (kamion, "lassabb" személyautó vegyesen, mintegy 2-300 m-es egybefüggő konvojban). Irányjelzés előtt természetesen tükör, nem jön semmi. Odaléptem, de mivel óvatos duhaj vagyok, nem ér meg 1 perc előny egy 160-170-es trafi-fotót, ezért olyan 140 körül előztem végig őket. Ahogy haladok el mellettük, a semmiből feltűnik a tükrömben egy xenon-lámpapár. 2-3 mp múlva már rajtam volt. Én nagyjából félúton járhattam, ahhoz, hogy elengedjem, vagy be kellett volna kapcsolni a nem létező turbófeltöltőmet, vagy kitolakodni, megvárva, hogy csináljanak nekem helyet a külső sávban.
Úgy döntöttem, hogy a 140-es sebesség egy 130-as úton fél percig kibírható, direkt nem hagytam feltolni magam 180 fölé.
Olyan közel jött mögöttem villogva/dudálva az állatja, hogy felkészültem rá, hogy direkt nekemkoccan 140-es tempó felett, csak amúgy viccből.
Szűk fél perc múlva túl voltam az előzésen, húztam is kifelé. Ekkor nem az történt, amire számítottam - hogy padlóra nyomja és 200 felett otthagy, mint egy kellemetlen emléket - hanem beállt mellém és elkezdett középső ujjat mutogatni, meg valamit üvölteni. Én direkt nem néztem oda, nem is tekertem le az abalkomat, csak mereven előre az útra figyeltem, ami úgy látszik, olaj volt a tűzre. A következő pillantban kihúzott elém a külső sávba és a hátul ülő két fiatal (az egyik lány!) kezdett el mutogatni hátrafelé. Amikor nem reagáltam, elkezdett (szerencsére csak óvatosan) fékezgetni.
Ekkor szabályosan, körültekintés után behúzódtam a belső sávba és elkezdtem padlóra gyorsítani.
Ez megtette végre a hatást, ő is odalépett és pillanatok alatt otthagyott. A rendszámát azért felírattam a nejemmel (aki mindvégig mellettem ült), még mindig benne van a sebváltó boxában a kis cetli.

Súgó
A téma zárva.

















