Idézet: tesa - Dátum: 2005. nov. 10., csütörtök - 14:33
Nekem borsódzni tud a hátam néhány szótól, amit és ahogyan tudnak emberek használni...
- tedd már be az ajtót
- menni kék
- na lépjünk ki (haladjunk, hogy odaérjünk)
- stelázsi (ráadásul így, s-sel mondva...brrrr)
- ritikűl
- fogyik
- gyúrok
több most nem jut eszembe
A tedd be az ajtót nem kitalálmány. Volt idő, mikor az ajtó nem zsanéron lógott. Annakidején nem becsukták, hanem betették az ajtónyílásba. Egyes vidékeken még ma is használják ezt a kifejezést.
A kék (kéne) sem trendi, hanem tájszólás, mint a vasvilla helyett a vella, sorolhatnám.
A lépjünk ki kifejezést már előttem taglalták, amúgy igen helyesen.
Stelázsi a 19. század vége felé került a köznyelvbe. Egy egyszerű álló polcról van szó, amit általában a kamrában (egyes vidékeken kamara), vagy a konyhában állítottak fel ill. állítanak fel máig is.
Ritikül, ridikül vagy retikül, kis táska, tudtommal franciából jött át a magyarba. Ennek a táskának ez a hivatalos neve.
Már csak azt nem értem, hogy mi ezekben a ciki.
A fogyik nyelvtani hiba, a gyúr meg szleng akkor, ha valaki épp nem tényleg azt csinálja. Pl tésztát.